A TERMÉSZET SZERKESZTI:

A TERMÉSZET SZERKESZTI:

NADLER

HERBERT

K I A D J A : B U D A P E S T SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT*

XXX.

ÉVFOLYAM

ÉS N Ö V É N Y K E R T J E

23.-24. S Z Á M

S Z U L A

A

1934. D E C E M B E R

FÉSZKÉN.

Aríhur Brook felvétele. (Síudinka László cikkéhez.)

T A R T A L O M : Wagner János dr.: A nemes korall. Nagy Jenő dr.: A szeghalmi vadkan. • Bak P á l : Márnafogás a Vágban. Sfudinka László : A Pembrokeshire-i szigeleken. M a g y a r vadászirofeák tára. vitéz Szurmay Sándor báró: A Kékestetőn.

Rapaics Raymund dr.: A k li kankalinok. Rövid közlemények. Könyvekről. M i újság az Állatkertben ? Szerkesztői üzenetek.

1.-15.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX X X X X X X 47° C. r á d i u m o s X X X X h ő f o r r á s o k . X X X X A legtökéletesebb X X X X gyógy berendezések. X X X X Elsőrangú gyógyszálló X X X X a fürdővel közvetlen X X X X :*: k a p c s o l a t b a n . >: X X X X D i é t á s konyha. X X X X + X X H U L L Á M F Ü R D Ő X X X X X X X X xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Szent Gellért Oyogyturdo és S z á l l ó BUDAPEST

GUNDEL állatkerti vendéglői kiváló konyháiról közismertek P

O

L

G

Á

R

I

Á R A K Z

E

N

E

Éttermei és terrasza a Gellérisszállőban a vidékről felránduló közönség és külföldi látogatóknak kedveli szórakozási helye.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Házinyúl- és galambtenyésztők figyelmébe

Áz

állatkert

etetés

igazgatósága

céljára

vásárol

állandóan

házinyulat és

galambot. Árajánlatok az

benyújthatók

Állatkert

igazgatóságánál.

Mauthner Ödön

Fennáll 60 év óta.

m a g t e r m e l ő é s magkereskedelmi r é s z v é n y t á r s a s á g Központ:

Budapest,

Telefon : 4 6 s 3 « 6 5 Fióküzlet:

Fióküzlet: Új

nagy F Ö Á R J E G Y Z É K ,

gazdasági

a F e r e n c r e n d i e k templomával s z e m b e n 89.2.15

33.

S ü r g ö n y c í m t Mauthnerek

1. s z á m ú

IV. KER., KOSSUTH LAJOS-UTCA 4.,

Telefon:

V I I . , Rottenbillereutca

i n g y e n

továbbá

2. s z á m ú

VI. KER., VILMOS CSÁSZÁR.ÚT 59.,

mag k i i l ö n á r j e g y z é k é s

b ó r m e n t v e !

a Nyugati

pályaudvar közelében Teleion:

29.1.94

A TERMESZÉT KIADJA:

BUDAPEST

ÁLLAT-

É S

SZERKESZTŐSÉG

SZERKESZTI:

SZÉKESFŐVÁROS

N Ö V É N Y K E R T J E ÉS K I A D Ó H I V A T A L :

N A D L E R

B U D A P E S T , VI., Á L L A T K E R T TELEFON:

A U T . 194-30

A

MEGJELENIK

H E R B E R T

SZÉKESFŐVÁROSI

ÁLLAT. ÉS NÖVÉNYKERT

M I N D E N HÓ 15-ÉN

KÉT ÖSSZEVONT

SZÁMA

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY

ÉVRE 6 PENGŐ, F É L É V R E 3 PENGŐ EGYES

S Z Á M Á R A 60 F I L L É R

IGAZGATÓJA

XXX. ÉVFOLYAM

23.-24. SZÁM

1934. D E C E M B E R

1.-15.

Lo Bianco megállapítása szerint a nápolyi öböl korallpadjai 100—300 méternyi mélységig terülnek el, de í r t a : Wagner János dr. újabban már 50 méternél sekélyebb tengerfenéken is találtak korallt. Ezeken a helyeken búvárok is halásszák Délolaszország némely helyén, például Capri- még ma is, akárcsak az elmúlt századokban. A fel­ szigetén, még ma is nagyon divatos a korall. Asszonyok, jegyzések szerint már a X I I I . században voltak fizetett leányok nyakláncai és karkötői készülnek belőle, a férfiak koralibúvárok, Galle-n&k. a korallhalászok munkáját fülbevalónak viselik, de még az öszvérek nyakán is ábrázoló képe pedig 1520 körül való. Spanyolországban himbálódzik a silányabb minőségű »corallo rosso«. már nem alkalmaznak búvárokat, mert sok emberélet Az anacaprii piacon minden színárnyalatát megtaláljuk, esett áldozatul, máshol is ma már inkább hálóval a halvány rózsaszínűtől az égő skarlátpiroson át a húzzák fel a zsákmányt. Sokféle korallhálót ismerünk, sötét gránátvörösig és alig akad idegen ember, aki valamennyinek lényeges része a koraliágak letörésére nem vinne haza korallból készült valami emléktárgyat. való szerkezet, amely különböző irányban álló, egymás­ A korallt még máig sem unták meg Európában, pedig hoz erősített vasrudakból, és ezekre akasztott háló­ a Földközi-tenger környékén lakó népek bizonyára darabokból készül. Ezzel a szerszámmal a halászok már kétezer évnél hosszabb ideje ismerik. Valószínűleg a tenger fenekét valósággal felszántják ; a korallágak akkor szerették meg, amikor kereskedelmük a távoli letörnek, beleakadnak a hálóba, és könnyűszerrel a víz keletre megindult. Tudjuk ugyanis, hogy Kínában már színére húzhatók. A korallháló alakja és nagysága ősidők óta használtak korallból készült dísztárgyakat, vidékenként változik. Vörös korallt hozzánk legköze­ amelyek az ázsiai piacokon mindig kapósak voltak. lebb a dalmát partok mentén, Grossa közelében, Zara A rómaiak is akkor ismerkedhettek meg vele, amikor mellett és Chersotól nem messze halásznak, de igen tengeri kereskedelmük útját Aden-en és az Arab­ gazdag vörös koralltermőhelyeket ismerünk a Messinaitengeren át Indiáig kiépítették. Becsült korallhalászok szorosban, Szicília partjai körül, a Nápolyi-öbölben, voltak azonban már abban az időben az arabok is. a Lipari-szigetek környékén és a Földközi-tenger A rómaiak — amint azt az egykorú feljegyzésekből számos más helyén. tudjuk — eleinte csak keveset használták és a kihalászott A kereskedelembe került nemes korall rendszerint nyersanyagot főképen eladták. Amikor azonban az a hír terjedt el — valószínűleg Indiából —, hogy a testen faalakú, ágas-bogas képződmény, a koralitörzs elhalt viselt korall megóvja tulajdonosát minden bajtól, egy­ polipocskáinak szilárd váza. Átlag 30—40 centiméter szerre igen keresett cikk lett és a császári birodalomban nagyra nő, ágai ilyenkor két-négy centiméter vastagok, drágán megfizették. A z első állandó korallkereskedők ismerünk azonban egy méternél hosszabb korallgallyanyugaton marseillesi franciák voltak, akik körülbelül kat is, ezeknek a súlya a 20 kilót is meghaladja. A víz­ a X V I . század közepe táján főképen Franciaország ből kihalászott élő koralitörzsben még benne vannak déli partvidékén és Északafrika partjain halászták a az apró, fehér polipocskák. A napon szárított állatok korallt. A z európai korallhalászat azonban tulaj don­ elhalnak és könnyen eltávolíthatók. Dörzsölés és tisz­ képen csak a mult század közepén ért el igazán magas títás után csupán a szilárd váz marad meg, amely a fokot. Vezetőszerepe ebben Olaszországnak volt, a X X . tiszta fehértől a legsötétebb vörösig mindenféle színű században azonban a kereslet már érezhetően meg­ lehet, sőt majdnem fekete fajták is ismeretesek. Kemény­ sége vidékek szerint változik, általában azonban 3—4 csappant. között van, fajsúlya pedig 2-6—27. Anyagának leg­ A nemes korall anyagát a Corallium . c mbe tartozó nagyobb része szénsavas mész ; de van benne még tengeri állatok különböző fajai adják. Eddig tizenhat szénsavas magnézia, mész-szulfát, valamint kovasav, fajukat ismerjük, közülük leggyakrabban a Corallium nátriumszulfát és chlórmagnézium. rubrum-ot használják. E z a faj rendesen a szilárd fenéken él, ott, ahol a víz hőmérséklete és sótartalma már nem A nyers korall különböző fajtáinak mindegyikét más nagyon ingadozik, de a sekélyebb vízben is megtalálható. névvel jelölik. A jóminőségű, nagy példányok olasz

A NEMES K O R A L L .

neve capo testa, a vékony ágakat terraglia-kn&k. nevezik, az elhalt nemes korall töredékeit pedig bruciati-nák. A nemes korall színezetében nyolc főárnyalatot különböz­ tetnek meg, ezek között azonban még sokféle átmenet van. Legértékesebbeknek általában az algiri korallokat tartják, az olasz fajták csak másodrendűek. Kevésbbé értékesek a spanyol és a japán korallok. A nyers korallt először csiszolják és fényesítik, azután dísztárgyak és ékszerek készítésére hasz­ nálják. Európában fő­ képen nyakláncok, kar­ kötők, melltűk, fülbe­ valók, inggombok, nyak­ kendőtűk, függők és más egyebek készülnek belőle. Sok helyen vallási tárgya­ kat, például feszületet, rózsafüzért faragnak, kü­ lönösen a fehér korallból, azonban fésűk, botfogantyúk, kés- és villa­ nyelek és más használati tárgyak készítésénél is szerepel. A korall-dísztárgyak különösen Kele­ ten igen kedveltek. E g y nemes korallból Indiá­ ban készített sakktáblá­ ért és bábukért körül­ belül 12.000 pengőt fizet­ ni

A

4-"1^í

A nemes korall

tek. A d a l a i l a m a fustoloedényét pompás koralli.

disz

.«

. ,

ékesíti,

A

a

.

a g a c s k a j a

.

E g y e s

(Corallium rubrum) p o n t o k o n

j6l

,

alhatoU

az apró fehér polipocskék. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből.

kmai

SZEGHALMI

A

s z e r z 5

[e

mandarinok fövegének gombja szintén vörös korall. A budapesti Iparművészeti Múzeumban is látható egy X V I I . századbeli főúri kabát, amelyen arany- és ezüst­ fonalakkal megerősített korallgombok vannak. Igen jelentős még a korall bűvös ereklyének való alkalmazása. Sok vidéken régen az volt a hit, hogy a korall megóvja viselőjét a betegségektől. A közép­ korban sok házban azért tartottak koralldarabokat, hogy a gonosz szellemet vele elűzzék, illetve távoltartsák. A korai megújhodás korában élt néhány festő képein a gyermek Jézus koraliágat tart a kezében : valószínű, hogy a mester ezzel is a korall minden rossztól megóvó erejét akarta kidomborítani. Chios-szigetén még ma is koralldarabkákat tesznek az újszülött bölcsőjébe, Olasz­ országban pedig szemfájás ellen használják. Német és angol néphit szerint a korallnyaklánc viselése elősegíti a gyermek fogzását, de nyavalyatörés ellen is kitűnő szer. Ezen kívül még sok más alkalmazása van. Hasz­ nálják például fejfájás, mandulagyulladás, mindenféle vérzés és más efféle ellen ; a néphit szerint jó hatása nemcsak az emberre, hanem az állatokra is kiterjed. Ezért van az, hogy a déli népek a korall-láncot házi­ állataikra nemcsak dísznek aggatják, hanem a gonosz szellem ellen való megóvás céljából is. Ám mindez nemcsak kuruzslás volt, hanem az orvosi g3'akorlat is előírta. A régebbi gyógyszerkönyvek­ ben még szerepelt, az arab orvosok ma is rendelik. Hajdan sok helyen alkalmazták a korall-kivonatot, a korall-szirupot, a korall-olajat és a korall-balzsamot, és ezekkel a gyomor- és szívgyengeségtől kezdve mindent gyógyítani igyekeztek. A porrátört nemes korall gyógyhatása ugyancsak elismert volt. Végül a korallhalászat nagyságáról említek meg néhány számszerű adatot. Ezek szerint az osztrák­ magyar korallhalászat 1857-ben volt a legnagyobb, amikor is tizenhat csónakból átlag nyolcvan ember

| éteie. V

VADKAN.

í r t a : Nagy Jenő dr. A debreceni kollégium régi állatgyűjteményének egyik legnevezetesebb és legjobban megcsodált darabja mindenkor az a hatalmas v a d k a n volt, amely a rossz tömés, a helytelen megmintázás és háti sörtéinek hiánya m i a t t ugyan n e m m u t a t t a a v a d k a n jellegzetes alakját, nagysága m i a t t mégis m i n d e n k i félelemmel vegyes csodálattal szemlélte az ezen a vidéken a régebbi időkben majdnem ismeretlen ősállatot. E z t a vaddisznót a m u l t század második felében ejtették el a Szeghalom melletti csökmői-réten, mégpedig o l y a n érdekes körülmények között, hogy már ez is megérdemli a feljegyzést. De még érdekesebb körülmények között került ennek a hatal­ mas állatnak a bőre a debreceni kollégium a k k o r i híres múzeum­ alapító tanárához, az E g y i p t o m o t is megjárt tudós Kovács János-hoz. Éppen az ő muzeális és tudományos értékes munkásságá­ nak felkutatásával kapcsolatban k a p t a m meg ennek az érdekes történetnek az adatait Csánhy Benjámin debreceni egyetemi tanártól, a k i azelőtt szeghalmi lelkész volt és azokat a történet főhősétől, Péter András szeghalmi bírótól, a Sárrét vidékének aranyszívű »magyar nábob«-jától közvetlenül hallotta. E z a k i s történet kedves emlék abból a régi, szép magyar világból, a m i k o r "a m á r nagyobbára lecsapolt Sárrét vidékén még óriási rétségek, nádasok voltak, ahol télen a lakosság főfoglalkozása a nádvágás volt. E z e n a vidéken uralkodott abban az időben m i n t koroná­ zatlan király Péter András, a szeghalmi 2500-holdas nábob.

U r a l k o d o t t a szó igazi értelmében, mert Szeghalom nagyközség­ nek volt igen sokáig érdemes és bölcs bírája. H o g y micsoda bölcseséggel, aranyos kedéllyel és csak az alföldi magyar emberre jellemző leleményességgel, talpraesett­ séggel kormányozta ennek a vidéknek a népét, az egy Jókai vagy Mikszáth tollára is érdemes tárgy lett volna. H o g y ez az aranyszívű, aranykedélyű, igazi alföldi magyar úr m i l y e n nemes cselekedettel fejezte be életét, azt m a is hirdeti a szeghalmi »Péter András gimnázium«, amelyet az ottani református egyház — a nábob örököse — az örökhagyó rendel­ kezésére alapított. Pazar bőségű ebéd után, pipaszós hangulatban mesélte egy ízben Péter András a nála, a tanyán látogatóban lévő Csánky Benjámin szeghalmi lelkésznek a híres v a d k a n törté­ netét és az ezzel kapcsolatos eredeti salamoni ítélkezést. A b b a n az esztendőben nagy tél volt. A rendes téli foglal­ kozás, a nádvágás a Sárréten javában folyt. A csökmői-réten két szeghalmi ember nádvágás közben egy disznóra bukkant, amely a sűrű nádasban keresett nappalra fekvőhelyet. A meg­ zavart állat, amely egy k i v e r t remete k a n lehetett, s ezért goromba és ingerlékeny volt, bizonyára zavarói ellen fordult, akik közül az egyik az éles és hegyes nádvágókaszát az állatba vágta. A hatalmas, v a d k a n t a szúrás csak gyengén sebesítette meg és tarkóiában a kaszával a szánhoz menekülő ember után rohant. Segélykiáltásaira társa a szánról lekapott kereszt­ fával a dühös állatra támadt és a tarkójában álló nádvágó­ kaszát o l y a n erővel ütötte az állat testébe, hogy az nemesebb belső részeket is megsértett, ligyhogy a disznót végül közös erővel agyonverték. H o g y ebben a küzdelemben a két nádvágó ember m i l y e n sebeket kapott, arról Péter András u r a m nem emlékezett meg,

halászott, és az évi nyersanyag több volt ezer kilónál, értéke pedig mintegy 50.000 pengő volt. Azóta a ter­ melés folyton csökkent, 1908-ban már csak egy bárka legénysége gyűjtötte a korallt. Ebben az esztendőben a Monarchiában mindössze húsz kilót halásztak. Azóta nem is szedtek az Adriából korallt.

japán korallban. A Tőrre del Grecco-i korallfeldolgozó műhelyekbe rengeteg japán nyerskorallt szállítottak, később pedig kész japán koralltárgyakkal árasztották el egész Olaszországot. 1926-ban az olasz kormány a külföldi korallok behozatalát megtiltotta, ma azonban már az a helyzet, hogy a világpiacon tömegesen árulják a japán vizekből halászott korallt. A »sárga veszedelemé tehát ezen a téren is mutatkozott.

MÁRNAFOGÁS A VÁGBAN. í r t a : Bak Pál.

Fehér nemes korallból készült női nyaklánc. A szerző felvétele.

A rózsás-márna Közép-Európa legtöbb folyójában él. 60—70 centiméter hosszúra is megnő és ekkor általában négy-öt kiló a súlya. Garatcsontján a torokfogak három sorban állnak. J ó l fejlett bajuszszálai vannak. E z e k közül kettő a szájzúgban, kettő pedig az orrhegy tövében v a n . H á t a barnás­ zöld, oldala halványsárgás, hastája fehér. Hátuszója kékes­ szürke. Szája erős, porcos. Húsa jóízű, vetekedik a ponty húsával, csak igen szálkás. I k r á j á t mérgesnek tartják, fogyasz­ tásra nem alkalmas, mert gyomorégést, émelygést és hányingert okozhat. A folyók és patakok sebes sodrában, örvényeiben tanyá­ zik. E z kedvenc tartózkodási helye, ahol tátott szájjal lesi az örvény által a mélységbe sodort gilisztákat, álcákat és rova­ rokat. Ott lehet helyhez kötni. H a horgászni akarunk rá, jó sok gilisztát, álcát, szöcskét, sajtdarabot dobunk az örvénybe. N e m m o z d u l el onnan, amíg az etetés tart. I l y e n helyen tömegesen állnak a márnák és várják a jószerencsét.

Sokkal jelentősebb volt az olasz korallhalászat, amely a mult század végén volt a leggazdagabb. Az olasz korallhalászok 1894-ben 643.700 kiló nemes korallt gyűjtöttek, ennek értéke körülbelül három és fél millió pengő volt. A z 1900-as években, valamint a háború után az olasz korallhalászat nagyon hanyatlott, mert hatalmas versenytársa akadt az egyre jobban terjedő

A legszívesebben talán az apró, alig négy-öt-centiméteres ivadékhal után kap, de kedvenc csemegéje a földigiliszta, szöcske, sajt és — Gajáry István dr. horgásztársam szerint — a lótetű is. Jómagam a legjobb eredményt az apróhal-csalival értem el, i t t h o n a Dunában is, de 1926—1927-ben LÁptóban, a Vágban is. H a a csukáról azt mondjuk, hogy a halak rókája, a márnát viszont az édesvízi halak lánctörő erőművészének nevezhetjük.

csak a disznóölés nyomán támadt pereskedést és annak nagy­ szerű elintézését beszélte még el aranyos kedélyességével. A nagy disznó nem megvetendő értékű húsát a két szeren­ csés elejtő bizonyára békésen megosztotta egymás között. N e m tudott azonban megegyezni egymással a két magyar a nagy disznóbőrön. Ezért került az ügy Szeghalom bölcs bírája elé, a k i először maga is ugyancsak meghökkent, amikor a zavaros és bonyolult ügyet látta. A z egyik nádvágó azt hajtogatta, hogy ő vágta a kaszát a nagy k a n tarkójába, amivel halálosan megsebezte, a bőr tehát csak az övé lehet. A másik meg azt bizonyítgatta, igaz ugyan, hogy a k o m a vágta a kaszát a disznó hátába, de az is biztos, hogy a nagy barom állat ettől csak dühösebb lett és m i n d a ketten pórul jártak volna, ha a nagy keresztfával nem üti a kaszát tövig a k a n tarkójába. E z volt a halálos döfés és csak ezzel tudták elejteni. A bőr tehát csak őt illetheti. Ám Péter András u r a m nem azért volt a Sárrét vidékének messzeföldön ismeretes bölcs bírája, hogy meg ne találja a helyes megoldást. Csak úgy pipaszó mellett intézi a kérdéseket a pereskedő felekhez : — H á t azután minek neked az a disznóbőr, fiam? — fordul az egyikhez. — Csinálnék belőle vagy két pár bocskort, bíró uram, takaráskor igen jó lenne az nekem. — H á t Te m i t csinálnál azzal a bőrrel? — E n is bocskort készítenék belőle, bíró uram, még a fiamnak is telne belőle. — Hallod-e fiam, m i t érne Neked az a két pár bocskor? — fordult Péter András u r a m megint az elsőhöz. —• Megérne vagy húsz krajcárt — felel a megszólított. — I t t a húsz krajcár, fiam! — vágja k i az asztalra hirtelen

mozdulattal a húszast. — Most már enyém a bőr, ugye? — Igenis, bíró u r a m . — H á t Neked m i t érne az a két pár bocskor? — kérdi ezután a másiktól. — Megérne az még húsz krajcárt is, bíró uram. — Nesze i t t a pénzed, fiam, most már enyém a bőr? — A bíró úré, instálom alássan. így intézte el a bölcs Péter András ezt a bonyolódott disznópert Szeghalmon, a m u l t század hetvenes éveiben. N e m kellett neki sem irnok, sem jegyzőkönyv, sem hosszadal­ mas tanúkihallgatás, papírpocsékolás, elintézte röviden, egy­ szerűen, ahogyan egykor a régi törzsfők és királyok bíráskodtak abban a boldog korban, amikor még nem volt embergyötrő irodai ügykezelés. Elintézte a felek teljes megelégedésére, sőt, ami az egész esetben a legfontosabb, a köz hasznára, mert mondanunk sem kell, hogy a szeghalmiak abból a disznóbőrből sohasem varrtak tarlójáró bocskort, hanem az m i n t a nemes gondolkozású és a tudományokat mindig készségesen támogató Péter András ajándéka még aznap a híres debreceni kollégium múzeumába került. A kollégium múzeumának abban az időben a tudós Kovács János tanár volt a buzgó kezelője, a k i a régebben csak természet­ rajzi furcsaságokat tartalmazó gyűjteményből olyan gazdag, teljes madár- és emlősgyűjteményt fejlesztett, hogy annak régi jegyzékét a szakember még m a is bámulattal olvassa. E n n e k a kiváló gyűjtőnek és búvárnak sokoldalú működését azonban saját k o r a is csak alig ismerte, a m a i k o r pedig már majdnem teljesen elfelejtette, mert irodalmilag csak keveset dolgozott. Hozzá küldte tehát Péter András a nevezetes disznóbőrt. A n n a k ellenére, hogy a bőr a helytelen nyúzás m i a t t már nem

H a bevágás után erős, porcos szájában akár szilárdan áll a horog, még korántsem m o n d h a t j u k a halat a magunkénak. Természetesen a két kilónál nehezebb márnákra gondolok. Bevágás után, h a a horog jól fogott, elkezdődik a márna nagy­ szerű küzdelme a szabadulásért, az életért. F e j é t az iszapba dugja és farkával csapdossa k i a féregbélre v a g y vékony citerahuzalra erősített hörgött a szájából, a m i neki nagyon g y a k r a n csekély sérülés árán sikerül is. H a ez a kísérlete nem eredményes, hamarosan nagyobb kődarab alá, v a g y mellé úszik és a kőhöz való feszítéssel, ráncigálással v a g y ledörzsöli, befűrészeli, v a g y eltöri a féregbelet, illetve a huzalt és horoggal a szájában mégis megmenekül. Évekkel ezelőtt a pócsmegyeri Duna-szakaszban horgászgattam és m i n d i g az említett csalifajtákat tettem a horogra. A kis hallal való csalizásra az odavaló öreg halászmester oktatott k i . A rózsás-márnát békés halnak ismertem, azért nagyon csodálkoztam az öreg tanácsán. A »jó pap holtig t a n u k példaszó alapján megkíséreltem a k i s hallal való csalizást. B e v á l t ! Azóta figyelmesen átolvastam Hermán Ottó a »Magyar halászat könyve« című mestermunkáját, bizony abban is benne v a n az a megállapítás, hogy a rózsás-márna öregebb korában ragadozóvá válik. A Dunában másfél kilogrammnál nehezebb rózsás-márnát n e m sikerült fognom. Más v o l t az eset a Vágban, ahol pergős csalival szép eredményt értem el. Élihez a véletlen segített hozzá. Pergős csalival egy-egy meglapuló galócát avagy nagyobb pisztrángot a k a r t a m fogni. Galóca u g y a n nem akadt, de néhány szép pisztráng és javarészt rózsás-márna, éspedig nagyobbára két kilónál nehezebb akadt a horogra. A m i k o r egyik barátom, a k i sebesvízben régi, tapasztalt horgász volt, azt ajánlotta, hogy egy szép, holdvilágos este menjünk k i márnára horgászni, ajánlatát nagy örömmel fogadtam. Csendes, szép, vadvirágok lehelletétől terhes, nyári este volt. A hold hideg, opálos fényével bevilágította a Vág szagga­ tott, alámosott partjait. A hegyek sötét körvonalai élesen váltak el az égbolttól. M i n d e n szakadékot, minden szikla­ gerincet, m i n d e n csúcsot meg lehetett rajta különböztetni. Odébb a Nagy-Krivánt övező rengeteg erdő sötét, csaknem

fekete tömeggé folyt össze, amelyre a ráborult könnyű, fehér köd m i n t h a lenge fátyolt vetett volna.

igen volt alkalmas a tökéletes felállításra, »tömész«-eivel, vagyis a tömésre betanított nagyobb diákjaival kitömte és felállította. A k k o r i b a n , főképen vidéki városokban még nem v o l t a k hivatásos állattömők, ezért a kollégiumi múzeumnak is csak a diáktömészek dolgoztak, magával a buzgó tanárral együtt. M i v e l az a k k o r i tömési módszerek még elég kezdetlegesek voltak, természethűség szempontjából a felállítások is bizony elég gyengén sikerültek, a m i t a megmaradt régi darabokon m a is láthatunk. E g y e t azonban el kell ismernünk, mégpedig azt, hogy ezek a kezdetleges tömészek igen jól és lelkiismeretesen mérgez­ tek, mert hiszen a kollégiumi múzeumban még m a is vannak 70—80 esztendős készítményeink, amelyeket azóta sem rágott meg a m o l y . Igaz, hogy a múzeum m i n d e n k o r i őrei nagyon vigyáztak a készítményekre és évenként fertőtlenítették azokat. Csak ilymódon lehetett o l y a n kezdetleges készítményeket 70—80 esztendeig megőrizni. E n n e k a híres disznónak a tömése sem volt tehát v a l a m i elsőrangú, sőt, m i v e l a v a d k a n gerincén lévő, a v a d k a n t leg­ inkább jellemző, hosszú d u r v a sörtét mindjárt az elejtés után kitéphették — ugyanis a vaddisznósörte a vargák és szíj­ gyártók által tűnek használt, nagyon keresett varróeszköz volt — igazi v a d k a n jellegét is elveszítette. Pedig ez a példány még rossz tömése ellenére is valóban hatalmas v o l t és — amint azt annakidején Kovács János tanár is megállapította — vala­ honnan a Bihar-hegység erdeiből került le a Sárrét nádasaiba. Ilyen módon j u t o t t a híres szeghalmi v a d k a n Péter András u r a m nagylelkűségéből a kollégium múzeumába és annak egyik legnagyobb ritkasága v o l t egészen 1929-ig, a m i k o r is a tudós Kovács János egyik késői utóda, az állattár m a i kezelője,

ezeknek a soroknak írója, a múzeum régi, elavult állományának felújító és kicserélő munkájában az öreg v a d k a n t is n y u g ­ állományba helyezte, kiselejtezte, mert egy újabb példányt sikerült szereznie. A múzeum állományának növelése érdekében kibocsátott felhívásunk és saját gyűjtési buzgólkodásunk eredményeképen azután 1928 január havában Hajdúhadházról sürgősen érte­ sítettek, hogy ott Futó Zoltán városi számvevő a hadházi erdőben egy pompás v a d k a n t lőtt, amelynek bőrét hajlandó a kollégium múzeumának adni. A személyes felügyeletem alatt szakszerűen lenyúzott bőrből azután napjaink egyik legkitűnőbb állattömő művésze, Őry Sándor, a N e m z e t i Múzeum állattömője o l y a n élethű, tökéletes darabot készített, amely körülbelül a n n y i r a különbözik a régi diáktömészek által kitömött v a d ­ kantól, m i n t v a l a m i összeszáradt, bebalzsamozott holttest az eleven élőlénytől.

A t á j , az este, a holdvilág, a csillogó és rohanó, tajtékos, rojtoshátú víz szépségétől megittasulva, szótlanul ballagtunk, a már o t t h o n felszerelt horgászbottal kezünkben. Csak egyszer­ egyszer t o r p a n t u n k meg, a m i k o r az isteni természet igéző látványától kábultan figyelmetlenül vitt horgászbotunk zsinórja beleakadt az út fölé hajló fák gallyaiba. Hátizsákunkat v a l a m i halzsákmányt, egy k i s keresetet, dohányt meg miegymást remélve, mögöttünk három t ó t atyafi cipelte. Már n a p o k k a l azelőtt kikerestük az öblöket, amelyeknek a víz sodra által érintett örvénylő belső részén, egymástól illő távolságban, kezdtük meg a horgászást. Beetetésről szó sem v o l t . É n pergőcsalis, vagy másképen nevezve, fonós készséggel horgásztam, társaim az általuk meg­ szokott nagypedzős, gilisztás horoggal láttak a dologhoz. Haltartó bödönömben szépszámmal nyüzsgött a fürge csellé, ennek is a legapraja. A rózsás-márna, m i n t már említettem, n e m igazi ragadozó­ hal, de a négy-ötcentiméteres halacskákat szívesen zsák­ mányolja. Liptói bennszülött horgásztársaim horgászó módszeremen mosolyogtak. I l y e n t még nem láttak. N e m is bíztak benne. Megjegyzéseikre m i t sem szóltam. A z t gondoltam, hogy talán igazuk v a n . Elvégre, más lehet a d i v a t a Vágban és más a Dunában. Ahány ház, a n n y i szokás. M e g azután n e m esküdtem márnafogásra. Ugyanezzel a szerszámmal, ugyanezzel a csalizással pisztrángot, sőt még az édesvízi ragadozók királyát, galócát is foghatok. Igaz, hogy nem éppen a nagyjából, mert a Vágnak ezen a szakaszán a négy-öt kilónál súlyosabb galóca ritkaság volt. A nagyja, a tíz-ötvenkilósok, a víz sziklás partjai mentén tanyáztak. A z meg Rózsahegy környékén volt, a m i egyrészt távol esett tőlem, másrészt meg arra a vízterületre nem v o l t engedélyem. D e hiszen beértem v o l n a egy négykilós példánnyal is, sőt még abból is engedtem volna. Bedobásaimmal nem a k a r t a m horgászó társaimat z a v a r n i . Legényemmel, Misóval, a k i büszke v o l t egykori honvédbakaságára s a k i megér­ tette a magyar szót, előre mentem. Fonós készségemmel vagy

A szeghalmi öreg v a d k a n most már a kollégiumi tanító­ képző intézetének szertárában húzódik meg, helyén pedig természetes vadságának minden szépségével az ifjú hadházi v a d k a n pompázik. E z a művészi készítmény, amelyhez hasonló nem igen a k a d az egész Magyar-Alföldön, o l y a n élethű és termé­ szetes, hogy az ember szinte megrettenve várja támadását. A szeghalmi v a d k a n pedig, amely megfelelő kezelés mellett még nagyon sokáig megőrizhető, csak emlékeztessen bennünket tovább is arra az elmúlt, régi, szép magyar világra, a m i k o r még akadtak nemeslelkű m a g y a r emberek, akik nemcsak egész életükben a szűkebb hazájuk művelődéséért dolgoztak, hanem életük alkonyán fejedelmi bőkezűséggel új művelődési középponttá tették szülőföldüket.

másfél kilóméteren végigszántottam a vizet. A z eredménnyel meg voltam elégedve. K é t rózsás-márnát fogtam, m i n d a kettő meghaladta a két kilót, azonkívül három pisztrángot, amely közül kettő ugyan nem ütötte meg a félkilót, a h a r m a d i k azonban egy kilót és 28 dekát nyomott. Szép példány v o l t ! F o g t a m végül még egy négy kiló 76 dekás rózsás-márnát. F z az utóbbi jól megizzasztott! V a g y tizenöt percig kínlódtam vele, amíg a szárazföldre került. H o l az egyik, hol a másik kő alá bújt. Végül, úgylátszott, biztos helyen érezte magát és megállapodott. Akár feszesen, akár lazán fogtam a zsinórt, nem mozdult. Már-már azon voltam, hogy veszni hagyom a készséget és beszakítom a zsinórt. De sajnáltam a pompás kis szerszámot, meg a veszendőbe menő zsinórt, no meg a zsákmányt is szerettem volna megkaparintani. Hátha rajta v a n még a hal? K á r lenne érte! A bevágás alkalmával egy pillanatra felszínre került. L á t t a m és erejéből éreztem is, hogy szép példány. Csak ne hátráljunk, m a j d kiderül, m e l y i ­ künk győzi jobban erővel és furfanggal. Zseblámpám világánál szerszámaim közül kikerestem az arasznyi mágnespatkót és gyengén kőhöz ütöttem. H a n g o t adott, aztán megérintettem vele a zsinórt kifeszítő botot, amely a hangot a h a l testébe vezette. Misó, a tót atyafi száját t á t v a bámulta a műveletet. A már majdnem veszendőbe ment h a l a m villámsebesen ugrott elő a kő alól. Néhányszor még megismételte a bújósdit, de mindannyiszor kiijesztettem helyéből, amíg végül Misó segítségével mégis csak merítőhálómba került. Emberemet zsákmányommal megterhelve, visszamentem horgásztársaim­ hoz. Akkorára ők is néhány kisebb pisztrángot és három rózsás-márnát fogtak, ezek közül a legnagyobb egy kiló 67 dekát nyomott, amint azt rugósmérlegünk mutatta.

A PEMBROKESHIRE-I

SZIGETEKEN.

I r t a : Studinka László. (Folytatás.) Sietve ebédeltem, mert meg akartam nézni a vészmadár (Puffinus puffinus Brünn) néhány fészkét. A feliratok szerint — ha nem csalódom — 20.000 pár fészkelt ezen a szigeten. Sajnos, azonban a sziget többi részén nagyon eltelt az idő és nem jutottam el oda, mert megint hajóra kellett szállnunk, hogy a következő szigetre menjünk. A l i g félóra múlva elértük a »Skomer« nevű szigetet. A csen­ des öbölben, ahol horgonyt vetettünk, csodás látvány tárult

Bezzeg nem nevettek, amikor zsákmányomat meglátták. Mindegyik az addig mulatságos fonóssz.erszámot nézte. Másnap bizonyára m i n d a kettő ilyennek az elkészítésén dolgozott. N e m v o l n a azonban teljes az est krónikája a Misó esete nélkül. Kevés híján tizenkét óra volt, amikor felszedelőzködtünk. Már odamenet megakadt a figyelme egyik horgásztársamnak azon — amire bennünket is figyelmeztetett —, hogy Misó szüntelenül a partot, a parton levő b o k r o k alját kutatja. N e m szóltunk semmit, de kíváncsian vártuk, m i lesz a dologból, m i t szimatol az atyafi. V a l a m i nagy o k a lehet rá, v a l a m i nagy érdeke fűződhetik hozzá. De vájjon m i lehet az? T a n a ­ kodtunk,figyeltük, visszamaradtunk. Avíz egy éles kanyarulatá­ nál Misó leguggolt és már fogta is a fűzfa gyökeréhez kötött cukorspárgát. N a g y o t kurjantott : — Csetnyik r i b a ! (Csendőr­ hal.) Tehát végre kiderült. Misó meglesett egy csetnyiket, a k i fenékzsinórt dobott a Vágba. A z t kereste, azt szimatolta egész este. — K i é másé lehetne? — mondta Misó. Örüljön a csetnyik, ha nem jelenti fel a nácselniknek (főszolgabírónak). V a g y húsz horog volt rajta és azon már kilenc h a l lógott. A két legnagyobb közül az egyik másfélkilós márna, a másik egy háromkilós kölyökgalóca volt. V o l t öröm Tótországban. A m i k o r a faluba értünk, megkapták a tótok járandóságukat, egy boldog »dobre noc«-cal elbúcsúztak tőlünk és hazafelé tartottak. Pompás folyó a Vág. Amióta a cseheké lett, abba u g y a n ivadékhalat nem tettek. Mégis roppant dús a halállománya. Ott bezzeg nem kell órákig eltarisznyázni az időt, amíg v a l a m i hal a horogra akad. D e nehéz is volt újra megszokni a dunai horgászást! B á r horgászhatnánk megint a Vágban, havasoktól övezett, gyönyörű Vágunk v a d virágos partján.

Szulák és sirályok a hajók fölölt.

Studinka László felvétele.

elénk. A víz csaknem fekete volt a rengeteg lundától és alkától; ezek i t t nagy csapatokba verődve, halásztak. A m i n t a motor­ csónakkal partot értünk, néhányszáz lépést felkapaszkodtam a hegyoldalon és meghúzódtam a páfrányok között. A hegy­ oldal legnagyobb része csupasz volt és ezrével tátongtak rajta a lundák költőüregei, a köveken pedig csapatosan sütkéreztek a madarak. N a g y o n kedvesek ezek a sötéthátú, fehérhasú, idét­ leneknek látszó, nagyfejű madarak, nagy, színpompás csőrük­ kel. E n n e k töve m i n d a két káván palakék, amelyet hegye felől élénksárga csík határol. E z t követi egy karminvörös, azután ugyanolyan sárga csík, m i n t az előbbi, a csőr hegye pedig jókora darabon karminvörös. Igen érdekes, hogy a madár csőrének pikkely szerű külső hártyája minden ősszel leválik. Nyüzsgött az élet ebben az öbölben ; a legtöbb lundának már fiókája volt, mert a május közepén tojt tyúktojásnagyságú,

piszkosfehér és vastagabb végén szürkés, néha vöröses folto­ zása tojásokon vagy öt hétig kotlának. Könnyű volt őket meg­ figyelni, mert bár sok takarásom nem volt, egyáltalában nem törődtek velem. Mindenütt eleven v o l t az élet, amerre csak nézett az ember. A l a t t a m v a g y kétszáz lépésnyire az öböl tele volt madarakkal, legnagyobbrészt lundákkal, de számukat bizony még csak körülbelül sem lehetne megbecsülni, mert a hegyoldalakon mindenütt sűrűn üldögéltek és a levegőben is kavarogtak,

Vészmadár tojása a fészekü.eg előtt.

G. Tomkinson felvétele.

m i n t v a l a m i népes varjútelep lakói, amikor felriasztják őket. A m e d d i g a messzelátóval a szabad vizén elláttam, mindenütt feketéitek a kisebb-nagyobb csapatok. A rengeteg madár folyton jött-ment a fészekről a vízre és vissza. I t t is, ott is kisurrant egy-egy madár az üreg nyílásán és egy ugrással a lejtőn lefelé, a levegőbe vetette magát és néhány pillanat alatt leereszkedett a vízre, közben pedig szakadatlanul és végeláthatatlan sorban j ö t t fel a többi a vízről. Sok madár a szabad víz felől húzott be, sokszor alig három-négy méternyire a fejem fölött. Csodálatos, hogy keskeny, rövid szárnya m i l y e n sebesen tudja az aránylag nehéz madarat a levegőben előre v i n n i . Szárnya a víz alatt való halászatban is nagy segítségére v a n , mert a lundák, alkák és lummák a többi halászmadártól eltérően, a víz alatt szárnyukkal is eveznek. N e m tagadom, néha felülkerekedett bennem a vadász, amikor egy-egy madár szépen, magasan j ö t t velem szembe.

•

A l i g látható folytonos szárnycsapásokkal repülnek, m i n t a vöcskök, rövid f a r k t o l l a i k a t legyezőszerűen szétterpesztik, úszóhártyás lábukat nem egyenesen, hanem féloldalt nyújtják hátra és ezzel mintegy segítenek a kormányzásban. A m i k o r a fészek közelébe érnek, leszállás előtt nem fékeznek, hanem összekapott szárnnyal, kő módjára zuhannak le. H o g y a n fékez­ nek, vagy fékeznek-e egyáltalában, nem t u d t a m megállapítani, olyan gyorsan szállnak le, de többször h a l l o t t a m puffanást, amikor földet értek. A fészkekre visszatérő madár csaknem m i n d halat hozott a csőrében. T ö b b madár egészen közel szállt le hozzám és nagy csodálkozásomra többnyire azt láttam, hogy v a l a m e n n y i öt-hat darab szépen sorjába rakott, u j j n y i hosszú valamilyen fehérhalat hoz a csőrében. Később megtudtam, hogy főképen az A mmodytes tobcanus nevű hallal táplálkozik. Igen érdekes v o l n a megtudni, hogyan t u d a l u n d a ennyi halat egyszerre elfogni! Megöli-e az egyiket, mielőtt másikat fog, vagy életben hagyja? H a a halak még élnek, hogyan t u d újabbat fogni anélkül, hogy a már csőrében lévőket eleressze? E z e k r e a kérdésekre még senki sem tudott elfogadhatóan felelni. A z angol szigeteken ez a madár igen közönséges. Már sokáig üldögéltem itt, amikor ráesz­ méltem, hogy a sziget többi részét is meg kellene néznem. E l i n d u l t a m hát egy gyalogúton a tete­ jére — ezek a szigetek laposak, csak a partjuk sziklás — majd felérve, igen messziről öt hollót láttam repülni. Hangjukról vettem őket észre, amely majdnem ugyanolyan, m i n t a szürke­ vagy feketevarjúé (Corvus corone L.). E g y régen összedűlt, jórészt már begyepe­ sedett kőfal mellett haladtam a sziget túlsó oldala felé. L á b a m alatt mindenütt üregek voltak és vigyáznom kellett, hogy meg ne rándítsam a lábamat, h a beléjük szakadok. Egyszerre csak azt gondoltam, meg kellene nézni, m i is v a n ezekben az üregekben. V a g y nyolc l y u k b a hiába nyúltam be, vagy semmi sem v o l t benne, vagy nem érte el a kezem a fenekét. Végre az egyik­ ben v a l a m i meleg, szőrös állatot tapintottam meg, amely azonban, mielőtt megfoghattam, beljebb húzódott. Kissé kitágítottam az üreg száját és napvilágra hoztam a csöppséget: kis vészmadár volt. A l i g néhánynapos lehetett, vastag, szürke pelyhekbe volt burkolva, csak a feje volt kissé sötét és hasa világosabb. A pelyhek olyan hosszúak és vastagok voltak, hogy alig v o l t a madárnak alakja, inkább egy összegömbö­ lyödött sündisznóra emlékeztetett. A n n y i r a tehetetlen volt, hogy még a fejét sem t u d t a felemelni. Miután jól megnéztem, visszatettem a helyére. A z üregbe nyúlva, ismét meglepetés ért, v a l a m i madarat fogtam meg. Kihúztam a lyukból az öreg vészmadarat! E z a madár jóval nagyobb m i n t a fogoly és nagyon hosszú szárnya v a n . Hátoldala feketés, begye, melle és hasa fehér. Csőre akárcsak a sirályé, de az egész madár is nagyon hasonlít a sirályhoz, még a repülése is ; úszóhártyái vannak. Miután jól megnéztem, eleresztettem, de legnagyobb csodálkozásomra nem tudott felrepülni, hanem szárnyával csapkodva, csúszkált a földön. Már megijedtem, hogy v a l a m i baja történt, de ekkor az a mentő ötletem támadt, hogy fel­ dobom a levegőbe. A m i n t a szárnya alatt levegőt érzett, erőteljes szárnycsapásokkal rögtön a tenger irányába repült. E k k o r t u d t a m meg, hogy lába anny i r a gyenge, hogy nem

t u d a szárazföldről felszállni, hanem csak térden csúszva, t u d a földön tovább vergődni. E k k o r tudatára ébredtem annak is, hogy egész nap egyetlen i l y e n madarat sem láttam, holott o l y a n sok fészkelt ezeken a szigeteken. Később angol ismerőseimtől kérdezősköd­ tem felőle és apránként mindent m e g t u d t a m róla. A z angol szigeteken igen sok helyen költ és a partok közelében m i n ­ denütt található. Sokszor igen nagy telepeken költ, száraz fűből összetákolt fészkét a mély üregekbe rakja. Májusban és júniusban tojik csak egy tyúktojásnagyságú, tisztafehér

A szigeten járva, csakhamar a túlsó partra értem, ahol egy keskeny öbölre akadtam. E z egészen más volt, m i n t a skokholmi, ahol az üstökös-kárókatona fészkel. E n n e k az öböl­ nek egyik oldala dimbes-dombos, másik oldala viszont függő­ leges sziklafal, amelyen alig tenyérnyi széles párkányok vannak. I t t négy faj fészkelt együtt, mindegyik igen nagy számmal, úgyhogy a zsivaj szinte fülsiketítő volt. A domboldal i t t is csupa lundafészek volt, viszont a sziklán lummák, alkák és háromujjú-csüllők fészkeltek. Legfelül fész­ keltek a lummák, középen az alkák és legalul a csüllők. A leg-

A grassholmi szula-telep egy része. Arihur Brook felvétele.

tojást, amelyen vagy harminc napig k o t l i k . Egészen éjjeli madár. Költés és nevelés idején az egyik madár hajnaltól késő estig a fészken ül, azalatt párja messze k i n t v a n a tengeren. N a p n y u g t a felé a künn levők gyülekeznek és csapatosan repül­ nek be a szigetre, hogy párjukat a fészken felváltsák. A z o k a madarak, amelyek nem ülnek fészkükön, a földön töltik az éjszakát, aztán hajnalban valamennyi a közelben levő sziklára kapaszkodik, hogy elrepülhessen. A szigeteken az ember lépten-nyomon a lundák és vész­ madarak csontvázára akad, a m i t a dolmányos- és heringsirály rovására k e l l írnunk. E z e k a ragadozó sirályok nagyon sok madarat pusztítanak el. N e m tudom, hogyan fognak a n n y i vészmadarat — ennek a fajnak csontvázából találtam leg­ többet — amikor ezek nappal messze, k i n t vannak a tengeren, ahol a sirályok nem tehetnek bennük kárt, éjjel viszont, amikor a szigeten vannak és majdnem tehetetlenek, a sirályok nem vadásznak. E z csak úgy lehetséges, hogy a sirályok a hajnal­ ban elkésett madarakból szedik zsákmányukat.

kisebb helyet is kihasználták, úgyhogy a szikla t a r k a v o l t a sok madártól. A z a l k a hátoldala majdnem egészen fekete, hasoldala fehér. Aránylag hosszú, erős, fekete csőre v a n , a tövén élesen elhatárolt fehér csíkkal, felső csőrkávája hajlott. L á b a fekete. Tengeri madár és csak a fészkelési időben jön a szárazföldre, ahol sziklafalakon költ, de a kacsáénál jóval nagyobb, fehéres­ szürkés, vagy világos sárgabarna, leginkább tompa végén sötéten foltozott, egyetlenegy tojását párkányokra, vagy l y u k a k b a rakja, nem a szabad sziklára. Május utolsó felében tojik és átlag mintegy harminc napig kotlik. Tápláléka és szokásai nagyrészt ugyanazok, m i n t a lundáé, a halakat is hasonlómód viszi a csőrében. A z angol szigeteken közönséges fészkelő madár, de kevesebb v a n belőle, m i n t a lummából. A háromujjú-csüllő is igen közönséges fészkelő madár az angol szigeteken és télen is ott marad. Színe nagyon hasonlít az ezüstös-sirályéhoz, de elsőrendű evezői feketék, egyébként jóval kisebb nála. E z is tengeri madár. Meredek sziklák keskeny

kiugrásain telepesen fészkel. Fészkét mohából, fűből és tengeri növényekből építi, nagyon tömör és kis mélyedése v a n . Május végén és júniusban tojik rendszerint k é t tojást, ezek a tyúké­ nál kisebbek, halványkékes szürkétől a világos csontsárgáig változó alapszínük v a n ; rendszerint tompa hegyükön bar­ násán, vagy szürkésen foltozottak. V a g y 24—25 napig kotlik. Tápláléka főképen apró h a l . Már vagy egy órát időztem itt, de sajnos vissza kellett sietnem, mert az indulásig már nem sok idő volt. S k o k h o l m o n és Skomeren az említett madarakon kívül még a következő, nagyrészt költő fajokat l á t t a m : egerészölyv

sárga. Röpképe nagyon emlékeztet a sirályéra, mert nagyon hosszú, keskeny szárnya v a n , farktollai is hosszúak, nyakát pedig repülés közben behúzza. D e szárnycsapásai lassúak és egyenesen repül, nem csapong ; ebben a vadlúdra emlékeztet. Repülés közben alakjáról nagyon könnyű felismerni és a k i akár csak egyszer látta, messziről is megismeri. A m i k o r az emberhez elég közel jön, fejének és csőrének jellegzetes alakja is j ó l látható. A s z i k l a északi és n y u g a t i fele úgy festett, m i n t v a l a m i hómező. Körülöttünk is mindenütt szulák voltak. Némelyek úszkáltak, de a legtöbbet hajóink riasztották fel és ezek a

Szulák Grassholmon. Arthur Brook felvétele.

(Buteo communis Less.), nagypóling (Numenius arquatus L.), bíbic (Vanellus capella L.), csóka (Coloeus monedula L.), dankasirály, sarlósfecske, füstifecske (Hirundo rustica L.), partifecske (Clivicola riparia L.), mezeipacsirta (Alauda arvensis L.), rétipipis (Anthus pratensis L.), közönséges poszáta (Sylvia communis Lath.), szürkebegy (Accentor modularis occidenialis Hart.) és ökörszem (Troglodytes parvulus L.). Azonkívül többen láttak vándorsólymot, havasi­ csókát és szirtipipist. Érdekes, hogy ezeken a szigeteken egyetlen kacsaféle-madár sem költ, még a tőkéskacsa sem, a gázlók közül is csak a csigaforgató. A kirándulás utolsó célja a Grassholm-sziget, a szula (Sula bassana L.) telepe volt. A sziget a parttól mintegy húsz k i l o ­ méternyire v a n és tulajdonképen csak a vízből kimagasló szikla. A m i n t vagy három kilométernyire értünk a szigethez, megláttam az első szulát. A szula lúdnagyságú, hófehér madár, elsőrendű evezőinek hegye fekete, feje és n y a k a pedig halvány­

madarak sokáig össze-vissza röpködtek, egyesek alig húsz lépésnyire szálltak a hajó mellett, vagy fölött. A szula csak h a l a k k a l táplálkozik. A halat igen érdekesen fogja. Sokszor 40—50 méternyi magasságból csaknem össze­ csukott szárnnyal, zuhan fejjel lefelé a vízbe és alig néhány másodperc múlva már a víz színén v a n a fogott hallal. A kiszállás, sajnos, veszélyes lett volna, azért csak kétszer körülhajóztuk a sziklát, úgyhogy a fészkeket és a madarakat közelről nem láthattam. A szula nem vándormadár, csak a halak után v o n u l egyik helyről a másikra. A z angliai és a Fár-Öer-szigeteken, Izlandban és Északamerika néhány partvidékén, főképen U j fundlandban költ. Skóciában körülbelül tíz, Írországban két, Angliában egy és Walesban is egy (Grassholm) fészkelő telepe ismeretes. Grassholmon a háború előtt csak néhányszáz pár költött, de most hivatalosan majdnem ötezerre becsülik a költő párok számát. Csak áprilisban, a költési évad kezdetén

jön be a szabad vizekről a part közelébe. N a g y , magas fészkét többnyire tengeri növényekből és fűből építi és ebbe csak egy, lúdtojásnagyságú, durvahéjú, eredetileg fehér vagy halvány­ kékeszöld tojást rak. A tojáson nemsokára mészlerakódás képződik. M i n d a két madár 42—45 napig k o t l i k . Érdekes, hogy fészkét nem a meredek sziklák párkányaira, hanem a sziklák tetejére, néha a kövek közé rakja. A fészkek o l y a n közel vannak egymáshoz, hogy a telep úgy fest, m i n t a v a k o n d túrásokkal ellepett legelő. A szulák egyáltalában nem félnek az embertől, úgyhogy nyugodtan lehet közöttük járni. Néha azonban megtámadják az embert, h a közel merészkedik fészkükhöz. Amúgyis verekedő, harcias madár. H a az öreg­ madár eltávozik, a szomszédok rögtön kapnak a j ó alkalmon és fészekanyagot igyekeznek lopni. H a a tulajdonos rajta éri

volt, hogy a mesés kép hatása alatt senkisem tudott szólni. Sajnos, i p a r k o d n u n k kellett visszafelé, mert a nap már le­ nyugodott. Még jódarabon láttunk szulákat és sokáig néztünk vissza a messzeségbe vesző szikla felé. D e megint más madarak ötlöttek szemünkbe. S k o k h o l m közelében jártunk. Itt-ott hosszúszárnyú, sötét madarak keltek fel a hullámok közül és egész alacsonyan szállva, hasuk­ k a l csaknem a hullámok taraját súrolva, igyekeztek a sziget felé. Vészmadarak voltak, amelyek a szabad tengerről a sziget felé igyekeztek, hogy az éjszakát ott töltsék. Nemsokára azután a madárcsapatok közé kerültünk. A hajó körül lépten-nyomon nagy, sokszor többszázas csapat kapott szárnyra és imbolygó repüléssel távolodott. K a p i t á ­ n y u n k i t t megmutatta, mennyire azon v a n , hogy lehetőleg

A szula-család. Arthur Brook felvétele.

a tettest, nehéz küzdelem kezdődik, amelybe azután a többi madár is bekapcsolódik és v a n rá eset, hogy az i l y e n verekedés v a l a m e l y i k madár halálával végződik. A fiókák eleinte csupaszok és feketék, de nemsokára sűrű, fehér pehelyruhát kapnak. Első tollruhájuk sötét feketésbarna, sok kisebb-nagyobb fehér szárfolttal. D e színük évről-évre világosabb lesz és csak hatéves k o r u k b a n kapják meg a végleges tollazatúkat. Kétszer körülhajóztuk a szigetet alig kétszáz lépésnyire, úgyhogy m i n d e n k i kedvére gyönyörködhetett a csodás látvány­ ban. A sziget minden része, még a víz és levegő is, tele volt szulával, a partok körül pedig vagy harminc fóka úszkált és sütkérezett. A m i k o r másodszor haladtunk el a telep középső része előtt, hajónk megfújta a kürtöt és a sokezer szula, m i n t v a l a m i óriási fehér felhő, földrengető robajjal repült fel a szikláról, de még m i n d i g igen sok madár maradt ott. E z o l y a n látvány

sokat lássunk, s a m i k o r egyre újabb csapatokat vett észre, a hajót feléjük kormányozta. Már nem v o l t u n k messze Pembrokétól, a kikötőnktől és nemsokára bekanyarodtunk az öbölbe. B i z o n y mindnyájan sajnáltuk, hogy véget ért ez a nap, amelyen a n n y i mesébeillő dolgot láttunk. Sokan v o l t u n k , akik várva-vártuk, hogy életünk­ ben akárcsak egyszer láthassuk ezeket a csodás madárszige­ teket és íme, vágyunk teljesült. A m i k o r kikötöttünk, elnökünk rövid beszédben meg­ köszönte a parancsnoknak, hogy a haditengerészet hajói v i t t e k bennünket a kirándulásra — a m i nélkül a felét sem láthattuk v o l n a ezeknek a csodáknak — és az A n g o l Madártudósok Egyesületének, hogy a n n y i t fáradozott a nagygyűlés és a kirán­ dulás teljes sikere érdekében! Azután k i gépkocsin, k i társasgépkocsin egy felejthetetlen nap emlékével i n d u l t vissza Tenbybe.

MAGYAR

VADÁSZTROFEÁK

( U t á n n y o m á s tilos.)

TÁRA

Nadler Herbert felvétele.

Dámlapát.

A lapátos elejtője : József főherceg tábornagy Ó királyi fensége. A z elejtés helye : Gyulaj, Tolna megye. Az elejtés időpontja : 1932. október 20. A z agancs k é t szárának átlagos hossza : A két szemág átlagos hossza : A lapátok átlagos hossza : A lapátok átlagos szélessége : A két rózsa átlagos körmérete : Budapesten,

1932. december

79-5 19-5 37 14-5 18-8 havában

A jobb szár körmérete a középág alatt : A b a l szár körmérete a középág alatt : A jobb szár körmérete a középág f ö l ö t t : A b a l szár körmérete a középág fölött : A z agancs súlya a homlokcsonttal (1932. az agancskiállításon I. díjat, ezüstérmet nyert.

MAGYAR

VADÁSZTROFEÁK

TÁRA.

( U t á n n y o m á s tilos.)

Nadler Herbert felvétele.

Szarvasagancs. Páros tizennégyes. A bika elejtője : Báró Bánffy Dániel. Az elejtés helye : Palotailva, Maros megye. Az elejtés időpontja : 1932. szeptember 25. A z agancs k é t szárának átlagos hossza : 117-5 c m A két szemág átlagos hossza : 40-5 A k é t rózsa átlagos körmérete : 26-9 A jobb szár körmérete a szemág és középág között 16-3 A b a l szár körmérete a szemág és középág k ö z ö t t : 16-2

A j o b b szár körmérete a középág és korona között: A b a l szár körmérete a középág és korona között : A z agancs súlya a homlokcsonttal (1932. X I I . ) : A z ágak tényleges száma : A bírálati képlet szerint szépségpontok :

A bírálati pontozás végösszege: (a súly kétszeresével) 200-37; (a szárkörméterek átlagával) 198-27. Budapesten,

1932. december

havában

az agancskiállltáson I . díjat, aranyérmet nyert.

15-5 15-6 9 kg 14 9

A

KÉKESTETŐN.

í r t a : vitéz Szurmay Sándor báró. A m i k o r a pesti embert télvíz idején elfogja a nátha, köhögés, rekedtség és tüdejét ellepi a főváros kormos pora, a köd pedig néha hetekig rontja egészségét és kedélyét, legfőbb óhaja, hogy v a l a m i tiszta levegős, napfényes helyre mehessen. E l is ment és el is menekül most mindenki, a k i teheti és v a n hová mennie, ha csak néhány napra is, de elmennek sokan orvosi parancsra hosszabb időre is, hogy veszélyeztetett egészségüket védjék. A háborút megelőző boldogabb években nem v o l t nehéz kérdés, hogy merre, hová menjen az, akinek el kellett mennie, hiszen évezredes b i r t o k u n k v o l t a hazánkat övező Kárpátok koszorúja, elsősorban pedig a Magas-Tátra, áldást adó örökös napfényével, tiszta levegőjével. De n y i t v a állt előttünk az egész világ és az embert szabad mozgásában sem a pénzügyi, sem a politikai, sem pedig gazdasági nehézségek nem akadályoz­ ták. Mehetett bárki a szükség parancsa szerint akár a szom­ szédos A u s z t r i a vagy Svájc napos, havas hegyei közé, akár esetleg a tenger mellé. A mostani nehéz időben azonban törvényes módon csak a kiváltságosak kereshetik fel a külföldi magaslati helyeket egészségi okból, hatósági orvosi bizonyítvány alapján és juthat­ nak a szükséges idegen pénzhez. A legtöbben kénytelenek csonka hazánkban a Mátra és a Bükkhegység erdős, hegyes vidékével beérni. Igen ám, csakhogy magaslati helyeink egyáltalában nincsenek. T r i a n o n elvette azokat. Csak a Mátra és a B ü k k legmagasabb pontjai — 900-1000 méteren felül — lehetőleg ködmentesek még télen is, tehát csak ott v a n egész éven át a legtöbb napsütés. O t t azonban egyáltalában nem lehetett megszállni mindaddig, amíg a Mátrában, megcsonkított hazánk legmagasabb pontján, az 1014 méter magas Kékesen, fel nem építették legutóbb a szép Kékes-szállodát. H o g y a K é k e s t megismerhessük, kísérjük el azt az agyon­ sanyargatott pesti embert, a k i az otthoni ködből és hajszából el akar menekülni és néhány napra felmegy a Kékesre pihenni. Korán reggel i n d u l az Oktogonról társasgépkocsin, vagy ha v a n , saját kocsiján és nekimegy a sötétségnek. Gödöllőből, Aszód­ ból, Gyöngyösből, Mátraházából nem lát mást kisebb hófoltok­ nál az út mellett. M i n d e n t elnyel a sűrű köd. Merész k a n y a r u l a ­ tokon, erdőkön át megy a gépkocsi fölfelé, a Kékes-re. A z erdő olyan, m i n t h a cukorból volna. Vastag zúzmara rakódott minden ágacskára. Teljes a szélcsend, úgyhogy zavartalanul kapaszkodhatik m i n d e n hócsillagocska a másikba és díszítheti festőién a fákat. V a g y tízpercnyire Mátraházától feltűnik a Horthy-Szanatórium nagy kőkapuja. További tíz perc múlva már világosodik, h o l jobbra, h o l balra, már messzebb is látjuk a fázós, téli erdőt, sőt egyik-másik fiatal vágáson át a közeli magaslatot teljes napfényben látjuk. Néhány k a n y a r u l a t után már el is felejtettük, hogy sűrű ködben jártunk a százkilométeres úton és megállunk a Kékes-szálloda előtt. O t t tiszta az ég­ boltozat, a napon 19 R . fok a meleg, árnyékban 3 R . fok a hideg. A szálloda előtti térről, tiszta időben 830 méterrel alattunk Gyöngyöst és a környék falvait lehet látni. Most azonban mindezeket a Kékeshez közelálló d o m b o k k a l együtt elnyelte a köd, amelynek felszínét a nap süti és tiszta hófehérségében a gyengén fodrosodó tenger tükréhez hasonlít. A fák ott fenn a napsütésben már lehullatták díszüket, a zúzmarakristályokat. Ezáltal az ott még m i n d i g 25 centiméter magas hó friss réteggel vastagodott. Délelőtt 10 órakor már igen mozgalmas az élet a Kékesen. A síelők minden irányban kirajzanak, hogy kedvelt téli sport­ j u k a t gyakorolhassák. A z üdülők pedig sétálni mennek, vagy

Fakereszt téli díszben a Kékestetőn, csonka hazánk legmagasabb pontján, a tenger színe fölött 1014 méter magasan. Vitéz Szurmay Sándor báró felvétele.

— főképen a gyermeksereg — a jégpályára korcsolyázni, vagy a lankás hegyoldalakon szánkázni indulnak. A z idén január közepén a melegebb idő elolvasztotta a sík­ ságon és az alacsonyabb hegyeken a havat, ezért a környék összes sportolói odasereglettek. O t t rendezik a sí-tanfolyamokat is, azonkívül igen sok versenyt is ott tartanak meg ; az idén például február 2.-a és 4.-e között a nemzetközi távolsági és siklóversenyek is ott zajlottak le. Csak az a baj, hogy a Kékes­ szálloda ilyen versenyek idején, v a l a m i n t a karácsony és újév közötti időben és nyáron szűknek b i z o n y u l .

Néhány kisebb, de érdekes jelenséget szeretnék még az említett februári versenyekről feljegyezni. Ott volt, a Kékesen a magyar téli sport jeles vezetőemberei közül Rapaich altábornagy, Rakovszky István és Delmár Waltér is, a kilométerfaló gépkocsibajnok és híres hegymászó, a k i a világháborúban egy m a r o k n y i csapattal védte az Ortlert. Delmár nem k a p o t t megfelelő férőhelyet, tehát vacsora után, 10 óra tájban, felkapott gépkocsijára és egy óra hat perc alatt hazaszaladt Budapestre, ahol saját ágyában jól aludt és másnap 9 órakor megint a Kékesen volt és a versenyen m i n t döntőbíró szerepelt. N e m értem, hogy a százkilométeres liton egy forgalmi rendőr sem csípte el. Bizonyára nagy gonddal kerülte el vala­ mennyit. A gépkocsizás és a vele járó gondosság úgy látszik, m i n t »terheltség« maradt rá édesatyjától, sajnos, igen korán elhunyt, kedves j ó barátomtól, a k i egy nagy békegyakorlaton gépkocsi parancsőrtiszt volt és az egyik küzdő félhez osztották be. Parancsnoka gépkocsin kiküldte, hogy nézzen be az egyik

faluba és állapítsa meg, van-e ellenség benne. A z öreg útközben gondosan latolgatta az eshetőségeket és t u d v a , hogy másnap jelentése alapján adják m a j d k i a parancsokat, a következő­ képen gondolkodott. H a a faluba rendesen hajt be és h a csak két b a k a vagy huszár veszi észre őt, az ellenséges tisztet, okvetlenül lefülelik, mert nem t u d o l y a n gyorsan megfordulni, hogy elmenekülhessen. A falu bejárata előtt tehát m a j d meg­ fordul és hátrálva megy be a faluba, m i h e l y t észreveszi, hogy valamely u d v a r o n ellenség v a n , gyorsan menekül és nézhetnek utána. Úgy is cselekedett. Azután jelentette, hogy a faluban ellenség v a n és dicséretet kapott. P i a is hasonlóan cselekedett volna. A távolsági verseny előtt két tájékozott síelő piros és kék zászlócskákkal jelölte meg a verseny útját. Négy csinos fiatal legény volt velük, hogy segítségükre legyen. A négy legény, amikor meglátta a lankás, elég széles, de csak 50—60 méter mély, sima, havas területet, vadak módjára esett annak neki. A z egyik o l y a n krisztiániai keszegeléssel és o l y a n i r a m b a n ment lefelé, hogy egy svájci síbajnoknak is dicséretére vált volna, a másik fiú Telemark-fordulatai alatt a felszántott hó méterekre repült. A harmadik egy-egy lábon jobbra-balra o l y a n köröket vágott, hogy teste 45 fok alatt hajlott kifelé. Semmiféle korcsolyabajnok nem faraghatta v o l n a k i szebben ezeket a köröket. M i n d a három futva ment fel a terület magasabb szélére, hogy egyre újabb művészi mutatványokkal gyönyörködtesse a néző­ ket. Végül a negyedik teljesen megvadulva száguldott lefelé, neki a terület szegélyén kezdődő fiatal vágásnak, nem nézett sem bokrot, tuskót, felszántott kocsiutat, sem más akadályt. Micsoda ősi magyar erőt árultak el ezek a jelenetek. A z egyik fiút el is t u d t a m csípni néhány szóra : — H o n n a n j ö t t e k ? — kérdeztem. — Mátraházáról — felelt. — N e m úgy értem, hová valók? — Budapestiek v a g y u n k ! — de ezzel már rohant is tovább. A két jelző hiába kiabált utánuk, hogy j ö j j e n e k már segíteni. Erről egészen megfeledkeztek a szép és j ó hó gyönyörűséges élvezetében. J ó m a g a m pedig azon csodálkoztam, hogy ezek a fiúk a most o l y a n szűk és hóban o l y a n szegény magyar földön hol szerezték ezt a nagy ügyességet. A látottak arról győztek meg, hogy az ilyen ősi erővel megáldott magyar fiatalságnak meg k e l l adni a lehetőséget arra, hogy a Kékesen, az egyetlen megbízható és mindig elég j ó hóval rendelkező magaslaton akadálytalanul gyakorlatozhassák.

KERTÉSZET A TÉLI

KANKALINOK.

í r t a : Rapaics Raymund.

Nagyanyáink, akik még a táblabíróvilág egyszerűsítő ízlésének hódoltak, ha kankalinban akartak gyönyör­ ködni, megelégedtek az európai fajokkal, amelyek közül már a lovagkorban, a X V . század körül, kertbe ültették az erdőről és a mezőről a tavaszi-kankalint (Primula veris) és a medvefület (Primula auricula). A barokk korban főképen a medvefül és a molyhos-kankalin (Primula pubescens) keresztezését kedvelték, amelyet az Alpokban találtak, ez volt nagyanyáinknak is kedvelt kerti piros-kankalinja és cserépbe is ültették. A mult század, mint minden másban, a kertészetben is a külföldi növényeket részesítette előnyben, félretette

a régiek közönséges kerti kankalinjait és idegen világ­ részekben keresett újakat; ezek ha nem is voltak okvet­ lenül szebbek, de az újság varázsával hatottak. Különö­ sen Kína hegyvidéke gazdag kankalinf a jókban, s a mult század végére a kínai kankalinok lettek a virágdivat kedvencei. Manapság is ezeket látjuk mindenfelé a virágkereskedések kirakataiban, s ha a mai »lovag« szíve hölgyének kankalinnal akar kedveskedni, tél közepén teszi ezt és kínai kankalint küld neki. Ezeknek a divatos kínai kankalinoknak minden­ esetre nagyon előnyös tulajdonságuk, hogy télen virágzanak. A z európai közönséges kankalinok is a kora tavasz virágai, ezért kapták a középkorban primula veris nevüket, amelyet a régi magyarok mint »tavaszi első« virág ültettek át nyelvünkbe, s a tudomány az egész növénynemzetséget ma is Primula néven külön­ bözteti meg (primus — első, ver = tavasz). A tavasz azonban délen korábban kezdődik, már a Déli-Alpokban is láthatók februárban virágzó kankalinok, a délkínai hegyekben pedig egész télen virágzanak a jellegzetes kínai hegyi fajok. Az európai virágdivat a téli, vagyis, amint most már tudjuk, kínai kankalinok közül különösen három fajt kedveltetett meg. A z első volt a tudományosan is kínaikankalin (Primula sinensis) néven megkülönböztetett faj, ezt 1819-ben hozták Európába s itt sokféle szín­ es alakváltozatát tenyésztették k i . Különösen szerették hajdan a rojtosszírmú változatát (var. fimbriata), amelynek teltvirágú alakját is kitenyésztették, ez volt a híres »szekfűkankalin«. A kínai kankalin virágai a fény és a hőmérséklet iránt rendkívül érzékenyek. Fényérzékenységük annyira erős, hogy ha a virágzó növényt abból az üvegházból, amelyet közvetlen napfény ér, egyébként teljesen hasonló olyan másik üvegházba helyezzük át, amelyet csak szórt fény ér, a virágzás abbamarad és a már fejlett virágbímbók nem feslenek fel. H a a növényt bizonyos idő múlva visszatesszük régi helyére, a bimbók tovább fejlődnek és felnyílnak. A kínai-kankalin hőérzékenységét akkor árulta el, amikor a hidegházból, ahol tartani kell, kísérleti célból átkerült a melegházba, ahol a hőmérő 30 Celsius-fokot mutatott. A meleg­ házban felnyíló kínai kankalinok mind fehéren virágoz­ tak, noha nem tartoztak a fehér-, hanem a pirosvirágú változathoz. E z t a jelenséget különben a hajtatott orgonán már előbb tapasztalták, ugyanis a magas hőmérsékleten hajtatott lilavirágú orgona szintén fehéren virágzik. Jóval később hozták Európába a második divatos kínai honos kankalint, ez a csupros-kankalin (Primula obconica), amelynek első európai példánya 1880-ban Dondonban, a növényhonosításairól világhírű Chelseakertben virágzott. A kertészek ezt az újdonságot nagy örömmel fogadták s még a legújabb nagy virágkertészeti munka is mint »rendkívül értékes növény«-t magasztalja, virággazdagsága szembeötlő s a legtovább, legbővebben virágzó növények közé tartozik. A X X . századnak, szinte mostanáig, ez a legkedveltebb téli kankalinja. Ennyi előnyéért még azt is megbocsátották neki, hogy nem mondható éppen ártalmatlannak, hiszen olyanféle fegyverrel védekezik az ember ellen, mint a csalán. E z a tulajdonsága különben — bár gyengébben — a kínai-kankalinnak is meg van. Ezeknek a kankali­ noknak leveleit többsejtű, hegyes szőrök alkotta lágy szőrözet borítja. A szőrök csúcssejtjeiben a nagyítóval sárgászöld nedvet látunk, amelynek az ember bőrére

mérgező hatása van. Érdekes azonban, hogy a kankalinmérgezés csak az erre sajá­ tosan hajlamos egyén bőrén mutatkozik. Ebben a hajla­ mosságban természetesen nem szabad valami titokzatosságot sejtenünk, ez egyszerű anyagi összetétellel lesz magyaráz­ ható, ha a tudomány majd ezt a kérdést is megoldja. H a a hajlamos ember meg­ fogja a kankalint, a meg­ tört szőrökből a nedv a bőrére kenődik, a nedvben rejlő méreg hatni kezd, a bőrön piros, viszkető, makacs kiütés keletkezik s ez ren­ desen néhány napig eltart, ha pedig a mérges nedv az ember szemébe jut, kötőhártya-hurutot, sőt hetekig tartó szivárványhártyagyulla­ dást is okozhat. A kankalintól okozott bőrgyulladást leggyak­ rabban kertészek kapják meg. Puha-kankalin (Primula malacoides) az Állatkert üveghézában. Hölzel felvélele. Feljegyezték, hogy egy nő, aki táncmulatságon esuproskankalint tűzött a keblére, mellén sokáig tartó nem kellően világos lakásban ugyan mit tehet egyebet bőrgyulladást kapott. Arra is volt már eset, hogy a a szegény téli kankalin, mint lassan elsatnyulni, ten­ gődni, amíg kidobják. A k i azonban gondját viseli és bőrgyulladás fekélyessé vált. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy sokan fűtetlen szobában világos helyen tartja, gazdag virág­ vannak és egyre nő azoknak a tábora, akik a kínai- és zásában kapja meg gondossága jutalmát. a csupros-kankalinért nem rajongnak, hanem valamely ártalmatlan téli kankalin után kutatnak és azt akarják elterjeszteni. Legalkalmasabbnak bizonyult erre a puha-kankalin (Primula malacoides), amely szintén télen — decembertől áprilisig — virágzik és egyéves növény. Éz is Kínában honos és bár Junnanban csak gyom, Európában dísznövény lett belőle. Virága ugyan kisebb mint az előbbi fajoké, de ernyői emeletesek. A kaucsuk. A z indiánok a kaucsuk készítésének titkát Egyébként korunk kertészete nem tartja lehetetlen állítólag már A m e r i k a felfedezése előtt ismerték, sőt rugalmas feladatnak a természetet megigazítani és a kisvirágú labdákat is készítettek belőle. Európába az első nyers kaucsukot fajnak nagyvirágú változatát kitenyészteni. Ma már az Condamine, a fokmérések bizottságának vezetője 1751-ben ártalmatlan puha-kankalinnak egyre nagyobb virágú Ekvádorból küldte a párisi akadémiának. A z új anyag tulajdon­ alakjai kerülnek piacra és kétségtelen, hogy évről-évre ságait 1761-ben Macquer vegyész tanulmányozta. E b b e n az időben még n e m különböztették meg a gumitól, sőt még m a több teret hódít el a régebbi téli kankalinoktól. A téli kankalinokat a kertészek magról nevelik. is gépkocsigumiról beszélünk, holott a gumiból sohasem lehetne A két mérgeslevelű fajt kora tavasszal vetik, ellenben tömlőt készíteni, Priestley, a híres vegyész, 1770-ben a kaucsukot a puha-kankalint csak júniusban vagy júliusban, mert törlőguminak ajánlotta, ekkor terjedt el ismerete világszerte a korán vetett puha-kankalin könnyen elrothad. A fej­ m i n t »radirgumi«, és még a m u l t század elején sem ismerték lődő palántákat ősszel kell cserépbe szétültetni s ekkor a kaucsuk fontosabb rendeltetését. A m u l t század harmadik a hidegházban hamarosan előbújnak a virágzati tőkocsá- évtizedében kezdtek a kaucsuk ipari értékesítésével foglalkozni nyok, majd ezek csúcsán a virágzatok. A télikankalin s ekkor derült k i , hogy a nyers kaucsuk ipari célokra haszna­ a virágkereskedésekből végre a lakásba kerül és a közön­ vehetetlen, mert lűdegben merev és törékeny, melegben pedig ség többnyire már néhány nap múlva bosszankodva annyira megpuhul, hogy ragad. J a v í t á s a 1839-ben sikerült veszi észre, hogy a növény, amelynek a kertész ígérete Amerikában Goodyear-n&k, Angliában pedig Hancock-nak. szerint hónapokig kellene virágzania, hamarosan satnya Eljárásukat hangzatos szóval »vulkanizál ás«-nak nevezik, és dísztelen lesz. Természetesen a kertészt okolja. Pedig lényege az, hogy a 2—7% kénnel kevert és hevített, vagy az a hiba a maga tudatlanságában van. A téli kankalinokat olvasztott kénben megfürdetett nyerskaucsuk a hőmérséklet változásai következtében — körülbelül 20 fok hidegtől 180 fok a lakásban hűvös és világos helyen kell tartani. Öntözni melegig — többé n e m szenved. A z ipari kaucsuk készítése is bőven kell. De vájjon télen melyik városi lakás hűvös azonban még nem sokat változtatott a kaucsuk jelentőségén. és világos ? Sőt még azt is kérdezhetem, vájjon hány Csak a m i k o r feltalálták a gépkocsit és ennek ipara fellendült, városi embernek van annyi gondja virágaira, hogy kezdett rohamosan fejlődni a kaucsukgyártás is, amely azelőtt megkeresse számukra a lakásban a legvilágosabb és leginkább a kerékpáripart szolgálta. A világháború után a leghűvösebb helyet ? Központi fűtéssel túlhevített,

RÖVID KÖZLEMÉNYEK

gépkocsiipar hihetetlenül fellendült, m a j d némileg hanyatlott, de ez a változás elég v o l t ahhoz, hogy a kaucsuktermelést új u t a k r a terelje. K a u c s u k o t sok növény tejnedvéből lehet készíteni s a kaucsukkereskedelem a növényfaj szerint elnevezett nyerskaucsukoknak egész sorát különbözteti meg. A világ­ kereskedelem legtöbb kaucsukja mégis a parakaucsuk, vagyis a Délamerikában honos és a kutyatej félékhez tartozó Hevea brasiliensis tejnedvéből készült áru, amelyet P a r a állam nyomán neveztek el. A nagy kaucsukfogyasztás idején ezt a kaucsukfát hihetetlen arányokban kezdték ültetni, sőt bőtermő fák kiválogatásával igyekeztek a kaucsukfaültetvények jövedelmezőségét fokozni. M a már a kaucsukfákat is oltják és a »nemes« oltványokért nagy árat fizetnek, akár a legkiválóbb gyümölcsfaoltványért. S o k a n azt hiszik, hogy a forró égöv még m i n d i g a szabad természet boldog hazája, de ez már régen v o l t , s az ember évente újabb bilinccsel igázza le ott is a természetet. Rapaics R.

K Ö N Y V E K R Ő L Természettudományi Lexikon. Az utolsó évtizedek új természettudományi fogalmainak magyarázata. 178 rajzzal és két táblával. Szerkesztette Gombocz Endre. K i a d t a a K i r . M a g y . Természettudományi Társulat. Budapest, 1934. Ára 14 pengő, a Társulat tagjainak 9 pengő. Szerencsés és életrevaló gondolatot valósított meg a Természettudományi Társulat ennek a könyvnek a kiadásával. L e x i k o n o k b a n a magyar irodalom semmi esetre sem szűköl­ ködik, azonban o l y a n lexikonra, amely a természettudo­ mányoknak az utolsó évtizedekben elért vívmányait rövid, teljesen szakszerű, tehát megbízható, de emellett a művelt nagyközönség által is érthető modorban írt cikkekben ismerteti, mindenképen nagy szükség volt. M e r t a természet­ tudományok egyes részei az utóbbi évtizedekben szinte teljesen újjáalakultak, sőt új tudományágak sarjadtak k i a régiekből. H o g y néhány példát említsek, a radioaktivitás jelenségeinek megismerésével az anyag szerkezetéről vallott nézeteink teljesen újjá a l a k u l t a k ; az élő anyag ismerete koráb­ b a n alig remélt módon kibővült a kolloidvegytani kutatások eredményeképen ; a v i t a m i n o k megismerésével új világ nyílt meg szemünk előtt ; a belső elválasztása mirigyek szerepének felismerésével új megvilágításba került az állati szervezet működése ; az örökléstan szinte teljesen új tudomány, amely amellett, hogy tudásunk kincsesházát rengeteg megismeréssel gyarapította, gyakorlatilag is egyik legfontosabb tudományággá lett, és így tovább. A z új ismeretek, új tudományágak természetesen új fogalmakat és ezek kapcsán új műszavak hosszú sorát v o l t a k kénytelenek megteremteni. E z e k a fogalmak és műszavak egyre g y a k r a b b a n szerepelnek nemcsak tudományos, hanem népszerű közleményekben is, az a v a t a t l a n olvasó tehát m i n d u n t a l a n rászorul az előtte többé-kevésbbé ismeretlen fogalmak magyarázatára. Mindez újabb ered­ mények, fogalmak, kifejezések, műszavak ismeretének foglalata ez a 795 oldalas könyv. T a r t a l m i kiválóságát mindenek fölött biztosítja az a körülmény, hogy az egyes cikkeket a magyar természetkutató gárda kiválóságai írták meg. A Társulat titkársága emellett nagy gondot fordított a könyv csinosságára és könnyen kezelhetőségére is. Azért bár a 795 o l d a l szinte fenyegető tömegnek látszik, a nyomásra használt vékony, de jóminőségű papiros lehetővé tette, hogy a külső terjedelem ne haladja túl egy rokonszenves, könnyen kezelhető könyv méreteit. Soós Lajos dr.

Éhik G y u l a : Prémes állatok tenyésztése. (Népszerű Ter­ mészettudományi K ö n y v t á r 17. kötet.) 192 oldal, 45 kép. A Természettudományi Társulat kiadása. Budapest, 1934. A Népszerű Természettudományi K ö n y v t á r közkézen forgó és valóban közkedvelt könyvsorozata egy kötettel ismét gyarapodott. A z eddig sok könyvbarátot nevelt kiadóvállalat ezúttal is nagyon helyesen szimatolta k i , hogy a m a i , m i n d ­ untalan újabb, v a g y legalább újszerűbb termelési utakatmódokat kereső nemzedék számára m i l y e n tárggyal hozakodjék elő. A prémek m a i keresettsége és egyik-másik fajtának drága­ sága időszerűvé tette a prémes állatok tenyésztésének meg­ világítását. A feladat, s tegyük mindjárt hozzá : sok vonatkozásban valóban nem könnyű feladat megoldása Éhik Gyulá-nak, a Közgazdasági Egyetemen a gazdasági állattan meg­ bízott előadójának vállára nehezedett. J ó l esik mindjárt elöljáróban megállapíthatnunk, hogy a szerző nemcsak hiány­ talan szaktudással, hanem kiváló előadó művészettel, j ó neveléstani érzékkel, továbbá a tárgy s az olvasóközönség teljes megbecsülésével oldotta meg feladatát. S ő t még egy nagyon becsülendő és külön méltánylandó jó oldalát k e l l i t t hangsúllyal megemlítenem: a gyakorlatiasság követel­ ményeinek szemmeltartását. E z t a j ó tulajdonságot különösen azoknak kell nagyon méltányolniuk, a k i k túlontúl tapasztalták, hogy az elméleti tudás terén a legszigorúbb mértéket is megütő tudósaink közt jóformán »fehér holló« az, akinek a gyakorlati élet követelményei iránt is megfelelő érzéke v a n . Már a köm^v címlapján is jelezve találjuk — s a szerző előszava külön is hangoztatja, — hogy a m u n k a előre meg­ szabott terjedelmére való tekintettel az összes prémes állat tenyésztésének megbeszélése már eleve lehetetlen volt. A könyv­ ben valóban csak az ezüstróka, nyérc, nyest, szkunk, nutria és a házinyúl tenyésztésének ismertetését k a p j u k . A m u n k a tehát ennyi fejezetre tagolódik. M i n d e n fejezetben az állatfaj természetrajza a rövidre fogott bevezető, amelyet egy kis történeti áttekintés egészít k i . A tenyésztés módjainak ismer­ tetése az első feltétel, az éghajlat, majd pedig a kiválasztásra kerülő terület kívánatos sajátságainak szakszerű taglalásával i n d u l meg. Ezekután a szerző a telep berendezésére, a tenyészanyag megválasztására, az állatok szállításának módjaira tér át, majd az ivarzás, vemhesség, elles, és a kölykök gondozásának kérdései kerülnek sorra. A legtöbb fejezet az ismertetett faj ápolásának, egészségben tartásának magyarázatával zárul. A m i n t látjuk, m i n d e n egyes fejezet valósággal egy-egy kisebb részlettanulmány. N e m csupán beosztásánál s a benne tárgyalt szempontok sokaságánál fogva, hanem azért is, mert mindez a rövidségre való szembetűnő törekvés ellenére a tel­ jesen kimerítő, vagy legalább is tökéletesen tájékoztató, beható tanulmány hatását gyakorolja az olvasóra. D e még külön is megemlíthetjük, hogy például az ezüstrókáról (13.—58. old.) v a g y még inkább anyuiról szóló fejezet (106.—186. old.) annyira ala­ posan és bőven tárgyalja az idevágó kérdéseket, hogy ennél is bővebb ismertetés már kevesebbet érő, mert szétfolyó lenne. M i n t minden más hasonló természetű munkájában, Éhik ebben is minden lehető a l k a l o m m a l élénk szálakkal szövi belé előadásába a hazai vonatkozásokat. Egyébként maga az a körülmény, hogy a szerző csak a felsorolt hat állatfajjal foglal­ kozik, a hazai viszonyok szem előtt tartásának folyománya. Éhik könyvéből m i n t világos tanulság csendül k i az a tétel, hogy m a még csak a k k o r gondolhatunk prémes állatok tenyész­ tésére, h a sok felesleges és másképen nem jól értékesíthető takarmányunk v a n . Még a házinyulat is csak akkor érdemes nagy számmal tenyésztem, h a az állatok húsát jól tudjuk értékesíteni. A pénzszűke következtében a prémárak lemorzso­ lódtak, s az európai prémtelepek közül csak a biztos pénzügyi alapokon nyugvók maradhatnak meg.

Mindent összevéve, megnyugtathatjuk a szerzőt, hogy szeretettel és gonddal összeválogatott adataival és gyakorlati érzékkel adott tanácsaival csakugyan lerakta a magyar prémes­ állat-tenyésztés alapjait, s ezzel j ó munkát végzett. Gaál István. Pákozdy László és Kubacska Béla. A magyar baromfi és tojás termelésének és értékesítésének válsága és kivezető utai. K i a d t a E r d e i Sándor könyvkiadóvállalata, Hódmezővásárhely, ter­ jedelme 180 oldal, 17 fényes feketenyomású képpel. Ára L 8 0 P , ezt a megrendelő íevélbélyegben is beküldheti a Magyar Parlagi Baromfit Nemesítők Országos Szindikátusának : Budapest 72. Postafiók 22. címre. A hazai baromfitenyésztési szakirodalom egy értékes, új könyvvel gyarapodott, amelyet két ismert, jónevű szak­ emberünk, Pákozdy László és Kubacska Béla közösen írt. A szerzők ebben a legújabb szakmunkájukban, nagyon alaposan és sok adat feldolgozásával, azokkal a hazai termelési és érté­ kesítési különleges kérdésekkel foglalkoznak, amelyek évrőlévre visszatérve, a magyar baromfitenyésztésnek és értékesí­ tésnek a múltban is a legnehezebb kérdései voltak és még nagyon hosszú ideig a jövőben is azok maradnak. Európában, a Kárpátok medencéjében, nagykiterjedésű Alföldünkön és mezőségeinken már őseink is évszázadok óta tenyésztették a legzamatosabb húsú baromfit — tyúkféléket, gyöngytyúkokat, pulykát, ludat és kacsát — és a legértékesebb és legtáplálóbb tojásokat is alföldi tarlólegelőinken és füves pusztáinkon élő és nagy térségeinken szabadon kóborló tyúkjaink tojjak. A magyar rántanivaló csirke és paprikáscsirke zamatos húsa, úgyszintén a magyar karácsonyi p u l y k a kiváló minősége is a hazai éghajlat és a hazai természeti és gazdálkodási viszonyok eredménye és ezek a feltételek emelték olyan magas fokra, hogy ezen a téren a magyar baromfi a világversenyben veret­ lenül áll, a legkeresettebb és a legdrágábban fizetett minőség. A magyar gazda azonban az Alföld szétszórt tanyatelepülései folytán a szövetkezeti szervezet értékesítésében rejlő nagy anyagi előnyökhöz, sajnos, nem tud hozzájutni és ezért baromfi­ j á t és tojásáruját a legtöbb esetben a legkisebb haszonnal kénytelen áruba bocsátani, ugyanakkor a baromfikereskedők­ nek a beszerzési és az értékesítési árak között mutatkozó különbözet folytán tetemes jövedelmük v a n . A szerzők ezt a visszás és helytelen állapotot igen alaposan tanulmányozták, az egész kérdést részletes bírálattal tárgyalják és a baromfitartó gazdáknak sok hasznos és gyakorlatilag bevált, j ó útbaigazítást adnak a baromfitenyésztés és tojástermelés jövedelmezőbbé tételére és bevételeik fokozására. N a g y figyelmet érdemel a könyvnek tudományos második része is, amelyben Kubacska igen tanulságos és szépen áttekint­ hető táblázatos kimutatásokban csoportosította a tojással és a tojástermeléssel kapcsolatos legkülönfélébb tudnivalókat és tudományos vizsgálati eredményeket. I l y e n részletes és terje­ delmes összefoglalás ezekről a kérdésekről a hazai szakirodalom­ ban eddig még nem jelent meg. Részletesen ismerteti a külön­ féle baromfifajok tojásának vegyi összetételét, ehető és ehetet­ len részeinek megoszlását és élettani tápértékét, a nyers tojás anyagrészeinek vitamintartalmát és a v i t a m i n t a r t a l o m meg­ változását a különféle főzési eljárásoknál, továbbá ismerteti a tojások — fehérjének, sárgájának, mészhéjnak — penészedé­ sét, bűzös rothadását, mérgező megromlását, a különféle színű foltosodását okozó gombákat és baktériumokat, v a l a m i n t a tojástartóban — petevezetékben — és a Fabricius-féle mirigy­ ben megtelepedő élősködő mételyeket, amelyek a tojáshozamot zavaró betegségeket és a tojás megromlását okozzák. N a g y o n tanulságos az a részletes összeállítás is, amelyben a szerző az egyes európai, amerikai és ázsiai államok tojásmérték­ szabványait és a vonatkozó törvényes intézkedéseket a tojás­ nak minőségéről és súly szerinti adás-vételéről is k i m u t a t j a . Értékes részletes összeállítást kapunk azonkívül a béke­ beli Nagymagyarországnak, a trianoni Csonkamagyarország­ nak, v a l a m i n t az egyes országrészeknek, m i n t tájegységeknek különféle fajú baromfi-létszámáról, tojástermeléséről, tojás­ fogyasztásáról és a különböző birtoknagyságokon tenyésztett baromfi mennyiségéről darabszám és százalékszám szerint is, valamint sok tudományos és gyakorlati vonatkozású egyéb szakkérdésről is, amelyet a szerzők nagy tárgyszeretettel a könyvben felsoroltak. Meg k e l l még említenem a szakszerű szép fényképeket, ezek nagyrésze Kubacska Béla eredeti felvételei és a szöveg­ közti magyarázó képeket is, amelyek alatt részletes, magyarázó aláírások vannak. Zsivánovits Béla.

Ml- U J S A G AZ-ALLAT* KEBTBEN?

BUDAPEST

SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT-

ÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI Madárállományunk ismét gyarapodott. November havában csere útján több értékes és r i t k a külföldi madarat szereztünk be. E z e k között legfeltűnőbb a feketenyakú-hattyú (Cygnus melanocoryphus Mol.). K é t fiatal példányt kaptunk, amely még nem színeződött k i teljesen. N y a k u k ugyan tiszta fekete, testük fehér tollazatát azonban még halvány szennyesbarna foltok tarkítják. Látogatóink közül néhányan úgy vélekedtek, hogy a feketenyakú-hattyú a bütykös- és a feketehattyú kereszteződéséből származik és ezért fehér a teste és fekete a n y a k a . Igaz ugyan, hogy állatkertekben és tenyésztő telepeken

Feketenyakú-hattyú.

Hölzel felvétele.

egymással közeli és távolabbi rokonságban lévő m a d a r a k k a l keresztezési kísérleteket végeznek, a feketenyakú-hattyú azon­ ban tiszta faj. E z e k a hattyúk a szabad természetben egymástól nagyon távoleső vidéken élnek. A bütyköshattyú európai madár, a feketehattyú Ausztráliában honos, a feketenyakú­ hattyú pedig Dél-Amerikában él, ahol tartózkodási helyét az évszakok szerint változtatja. Télen északra, melegebb vidékre vonul, nyáron visszatér délre, fészkelő területeire. Állatkertünkben tizenhét éve nem v o l t látható. Fogságban is

csak azért is nagyon érdekel bennünket, mert a m u l t század köze­ pén és 1901-ben egy-egy példányt Magyarországon ejtettek el. Fácánállományunkat is kiegészítettük és a magányos kakasokhoz tojókat hozattunk. Nemrég érkezett az állatkertbe egy bóbitás-fényfácán (Lophophorus inipeyanus Lath.) és egy swinhoe-fácán (Gennaeus swinhoei Gould). A z előbbi a Himalája vidékéről származik, az utóbbi pedig F o r m o s a szigetén él. E z z e l a madárszállítmánnyal a külföldi madarak beszer­ zését erre az évre befejeztük, de tavasszal folytatjuk, hogy közönségünknek a madárvilág mennél több, szebb és ritkább példányát mutathassuk be. Szombath A z állatkert cerkófmajmai. A majmok társadalmában a cerkófmajmok népes nemében v a n n a k az ember közismert kedvencei. A bundert, a mangábét és különösen a páviánokat szembetűnően jellemzi az ember iránt érzett és m i n d u n t a l a n m u t a t o t t ellenszenvük, ellenben a cerkófmajmok csaknem kivétel nélkül kedves vonzódással ragaszkodnak hozzánk.

Pártésdaruk az Állatkertben. Hölzel

felvétele.

szaporodik. A z új jövevényeket többi hattyúnk, sajnos, nem szívesen fogadta, s ezért kényszerűségből, amíg megerősödnek, külön záituk őket. Régi hiányt pótol a nagy futómadarak házában a most érkezett emu (Dromaeus novae-hollandiae Lath.). E n n e k az óriás madárnak hazája Ausztrália, ahol, különösen a déli partvidéken, régen nagyszámmal élt. M a már messzire behúzódott a száraz­ föld belsejébe. Száma is megfogyatkozott és egyes kutatók szerint az emu nemsokára nagyon r i t k a állat lesz. Ezidőszerint az állatkereskedelemben még elég gyakori és h a a szállítás költségeit a távoli hazájából tekintetbe vesszük, az ára nem is magas. A z emu a struccnál ugyan kisebb, mégis elég tekintélyes nagyságú madár. Egyes példányok a kétméteres fejmagasságot is elérik. E v e k óta nem volt állatkertünkben pártásdaru ( Anthropoides virgo L.J sem. E b b ő l a fajból egy hímet és egy tojót szereztünk be. A pártásdaru Ázsia közepe táján a pusztaságokon él, de Európa déli és délkeleti részén is előfordul. E z t a kis­ termetű, kecsesalakú és szépszinezetű madarat sok látogatónk megcsodálja. Főképen szembetűnő hófehér tollbóbitája, amely olyan, m i n t h a a madárnak pártája volna. A pártásdaru már

Fehéibarkós-cerkófmajom.

Hölzel

felvétele.

Természetes, hogy apró csínytevésekre éppen úgy hajlamosak, m i n t más majomfajok, de úgyszólván bájosnak is mondható m o z d u l a t a i k k a l nem váltanak k i neheztelést abból, a k i ezeket a kedves m a j m o k a t közelebbről ismeri. A cerkófmajmok közül minden állatkertben látható egy-két faj, legtöbbnyire a sárga- és a fehérbarkós (Cercopithecus callitrichus Is. Geoffr. és C. aethiops L.J, ezek mégsem tartoz­ n a k a közönségesebb majmok, a »tömegmajmok« közé, amilyen

például a bunder. Áruk is m i n d i g jóval magasabb az utóbbiaké­ nál. A cerkófokat színezet tekintetében éppen az különbözteti meg a legtöbb majomtól, hogy rendszerint élénkszínű szőr­ köntöst viselnek, egyes fajok pedig tetszetősen díszesek, tarkák. Nemüket, a Cercopithecus Erxl. genus-t a rendszertan három alnemre osztja. E z e k : a koronásmajmok (Miopithecus), az igazi cerkófok (Cercopithecus) és az őserdei cerkófok (Lasiopyga).

ságosabbat — a Ferencvárosi T o r n a Club egyik csapata a Kanári-szigetekről hozta nekünk ajándékba. Legértékesebb cerkófjaink azonban az őserdei cerkófok ; ezek közül a kékarcú és orra alatt fehér sávot viselő kékorrú(C. cephus L.) és a torkán és mellén fehérfoltos fehértorkúcerkóf (C. albogularis Sykes) különösen figyelemreméltó ritkaságaink. E g y i k kékorrú-cerkófunkat Ring Alice 1932-ben ajándékozta nekünk, a fehértorkút, amely egyike a fogságban legritkábban látható cerkófmajmoknak, Németh Nándor egye­ nesen Abesszíniából hozta az állatkertnek ajándékba. E n n e k a fajnak tulajdonképeni hazája a volt Német-Keletafrika és a Kilimandsaro vidéke és onnan kerülnek át egyes példányok Abesszíniába. A kékorrú-cerkóf pedig AlsóGuineában honos. A k i cerkófot fogságban tartott, majdnem m i n d azt mondja, hogy kedvessége és ragaszkodása m i a t t leginkább a kékorrúcerkóf alkalmas arra, hogy az ember vele foglalkozzék. Nála ugyanis nem tapasztalható olyan nagy vásottság, komiszkodó,

Fehértorkú-cerkófmajom. Hölzel felvétele.

Állatkertünkben m i n d a három alnem több fajjal van kép­ viselve, miért is igen figyelemreméltó cerkófmajom-gyűjteményünk v a n . A koronásmajmok egyetlen fajának, a Gabunban és Délkamerunban honos talapoin-nak (C. talapoin Schreb.) két szép példánya látható nálunk. A z egyiket, egy nőstényt, nemrég vásároltuk, a másik, a hím, már évek óta lakója majomházunknak. A cerkófok általában a kényesebb majmokhoz tartoznak, a középeurópai fogságot mégis aránylag jól bírják. Majomházunkban az igazi cerkófok közül a sárga- és a fehérbarkósok is láthatók. Pofaszakálluk színén kívül annak terjedelme is szembeötlően megkülönbözteti őket egymástól. A sárgabarkósnak pofaszakálla ugyanis nem borul az állat fülére, ellenben a fehérbarkósé majdnem egészen elfedi a fület. E z az ismertető jelük sokkal inkább feltűnő, m i n t a pofaszakáll színe, mert akad ám sok o l y a n sárgabarkós-cerkóf, amelynek pofaszakálla nem határozottan sárga, hanem halvány csont­ színű s ezért alig tér el színben a fehérbarkós pofaszakállától. A z egyik sárgabarkóst — talán az összes között a legbarát-

Kékorrú-cerkófmajom.

Hölzel

felvétele.

romboló viselkedés, m i n t más fajoknál. De v a l a m i n t más majmot sem, sajnos, a kékorrút sem lehet szobatisztaságra szoktatni és ezért minden kedvessége ellenére meggondolandó a lakásban való tartása. Szép cerkóf majmaink általában, de különösen a legszeretetreméltóbb és legtetszetősebb kékorrú, valamint a ritkán látható fehértorkú, valóban megérdemlik, hogy látogatóink különös figyelemre méltassák őket. Anghi

Melegégövi növényeink a pálmaházban. Melegégövi növé­ nyeink zöld lombozatából élénk tarkaságával kiválik a levegő­ ben függő Oplismenus Burmanii Aut. E z Új-Kaledoniából származott hozzánk, nálunk csak a legmelegebb üvegházakban tenyészik jól a Nehtmbium-ok, Caladium-oí, melegégövi dísz­ tökfajták, a rizs, a papírnád, a cukornád és egyéb forróégövi növények társaságában. A közvetlen napsütést nem kedveli, csak a beárnyékolt üvegház párás levegőjében díszlik, ahol

ferdíti a kosarakat. Kosárban szaporítására legalkalmasabb nyár elején a legmelegebb üvegház, s a m i k o r már megeredt, alacsonyabb hőfokon is tarthatjuk; az alacsonyabb hőfokon ugyan lassabban fejlődik, de évekig is elél. A dugványok eleinte fölfelé, később súlyuk m i a t t oldalt, végül lefelé nőnek, finom hajszálnyi léggyökereket fejlesztenek, ezek segítségével szívják magukba a levegő nedvességét. A kosárba ültetett növények mintegy másfél év alatt fejlődnek k i teljesen. N a g y pálmaházunkban a víz fölött függő Oplismenus már három­ éves, két méternyire csüng le a kosárból és a növény a n n y i r a dús és o l y a n szépen színeződött, hogy a pálmaházban g y a k r a n megforduló helybeli és külföldi szakemberek figyelmét és csodálatát is magára vonja. Király A hazai pintyfélék a madárháznak a tóra néző oldalán, az egyik külső röpdében láthatók. E n n e k a röpdének madár­ állományát ősszel felújítottuk, A hiányzó vagy részben már öreg madarakat frissen fogott és előbb kisebb kalitkákban a fogsághoz szoktatott új m a d a r a k k a l pótoltuk. E n n e k folytán

Oplismenus Burmanii Aut. az állatkerti pálmaházban. Hölzel

felvétele.

40—45 C fok melegben piros-fehér-zöld csíkokkal a legszebben színeződik. M i n t minden csíkozott vagy tarkalevelű növénynek a napfényt és világosságot m i n d e n oldaláról egyenletesen k e l l kapnia, mert h a a napsütés egyoldalú, az árnyékban levő rész színezete elhalványul. A z Oplismenus-t cserépben is tartják, ebben azonban nem igen érvényesül; a cserép kevés földjét hamarosan kihasználja és leveleit lehullatja. Üveg­ házaink asztalainak szélén a földbe ültetve, m i n t lefutó növény nagyon mutatós. Pálmaházunkban hosszú gyakorlat után tapasztaltuk, hogy legszebben függő sodronykosarakban fej­ lődik. A z ilyen kosár nagysága 30 X 40 centiméter, oldala mohával párnázott, ezért a beletöltött föld nem h u l l k i belőle. A hét-nyolc centiméteres gyökértelen dugványokat — egy-egy kosárba 200—250 darabot — egyenként, alulról fölfelé tűzdel­ jük be. A frissen tűzdelt dugványokat nem csővel, hanem permetezővel öntözzük, mert az erős víznyomás idomtalanná

Tengelic (Carduelis elegáns Step.). Veze'nyi Elemér

vízfestménye.

ez a röpde a sok vidám, kedves madárkával kedves képet mutat.

megint élénk,

E b b e n a gyűjteményben v a n a legközönségesebb mada­ runktól, a házi verébtől (Passer domesticus L.) kezdve az összes g y a k o r i b b kis pintyféle. A család legjellegzetesebb tagja az erdeipinty (Fringilla coelebs L.) és a fenyőpinty (Fringilla montifringilla L.J. M i n d a kettő okos, élénk madárka, de az

előbbinek kedvessége mellett v a n egy igen rossz tulajdonsága, az összeférhetetlenség. Egymással vagy más madarakkal veszekszik, sőt még a nála nagyobbakat is megtámadja. Ezért ebből közös röpdében nem tanácsos sokat tartani és a rosszindulatúakat idejekorán k e l l elkülöníteni. Itt v a n továbbá a csendes, szelíd zöldike (Ligurinus chloris L.), az igénytelensége miatt közkedvelt kenderike (Acanthis cannabina L.), a zsezse (Acanthis linayia L.), a tarkatollazatú tengelic (Carduelis elegáns Step.) és a kis termetükkel feltűnő, bájos k i s énekesek, a csíz (Chrysomitris spinus L.) és a csicsörke (Serinus canarius hortulanus Koch). A sármányok közül a citromsármányt (Emberiza citrinella L.) és a sordélyt (Emberiza calandra L.) is ebben a röpdében láthatjuk. A szomszéd röpdében helyeztük el az ugyancsak a pintyfélék családjába tartozó süvöltőt (Pyrrkula rubicilla Pali.), amely nagyobb termetével és szép színével ötlik szembe. A hímnek feje, farka fekete, melle, hasa vörös, háta hamuszínű, a tojó színe kevésbbé élénk, melle és hasa hamuszürke. M i n t szobamadarat nagyon kedvelik, nemcsak szépsége és kedvessége miatt, hanem azért is, mert hamarosan megszelídül, kitűnő énekes és j ó hangutánzó. A pintyfélék a madárvilág egyik legnépesebb családja; csak Ausztráliában nincs belőlük, különben mindenütt elő­ fordulnak, s körülbelül 600 fajukat ismerjük. Fákon fészkelnek, némelyek évente többször is költenek. Hasznos madarak, de a gazdasági magvak fogyasztásával néha k á r t is okoznak. Színük szép, a hímek hangja kellemes, igénytelenek, gondozásuk és táplálásuk az összes éneklő között a legegyszerűbb, tenyész­ tésük a legkönnyebb, ezért leggyakrabban tartják őket fogság­ ban. Táplálékuk főképen mag, de rovarokat is fogyasztanak, fiókáikat teljesen r o v a r i eleségen nevelik fel, télen gyümölccsel és erdei bogyókkal táplálkoznak. A magvak közül inkább az olajos, m i n t a lisztes magvakat szeretik. E r r e , v a l a m i n t a rovari eleség fogyasztására, fogságban az eleségük elkészítésénél figyelemmel k e l l lenni. Bohutinsky Az állatkert ajándékozói. 1934 augusztus, szeptember, október és november havában a következő ajándékok érkeztek az állatkertbe : Vajuh Andrástól egy bakcsó ; Sipos Dánieltől egy vörösvércse ; dr. Varga Sándortól két macskabagoly ; Fleischhauer Vilmostól egy bécsi szines galamb ; Kuli Györgytől egy csíz és egy erdeipinty; Köhler Zoltántól két görögteknős; Rosta Kláritól, Farkas Ignáctól, Gmehling Róberttől, Vitályos Piroskától, Zezulka Sándortól, Megyesházy Jánostól, Szolga Györgytől, Répa Ferenctől, Justitorisz Györgytől, Gombás Gyulától, Sós Erzsébettől, Szorgel Máriától, Tarsói Károlytól, Bozsek Emiltől, Borovics Vilmától, Polgár Dezsönétöl, Flakner Sándortól, Simon Jánostól, Hajdú Gizellától és Jóna Jánostól egy-egy mocsáriteknős; Dr. Hajdú Ferenctől és Lányai Istvántól két-két mocsáriteknős ; Grünstein Györgytől egy görögteknős ; Baum Józseftől egy mocsári- és három görögteknős ; Köhler Zoltántól, Csunyi Erzsébettől, Krammer Györgytől és Adler Józseftől két-két görögteknős; Weingruber Ignáctól három mocsáriteknős; Dr. Brenndörfer Jánostól egy mocsári- és egy görögteknős; Pörnyeszi Józseftől egy g u v a t ; I. ker. Elöl­ járóságtól egy szamárfogat ; Schaffner Rezsőtől egy ponnyszerszám ; Horváth Zdenkótól egy drótszőrű foxterier ; Mándy család erdőmesteri hivatalától egy róka ; Kunwald Páltól egy p u l i ; Diszhaltenyészettöl egy róka ; Kolumbán Istvántól k é t komondor ; Horváth Kapus Sándortól k é t ürge és két vörös­ vércse ; Szálai Gyulától egy mókus és egy mókusház ; Géber

Lajostól egy lángbagoly és egy mocsáritekuős ; Szabó Sándortól két kacagógerle ; ifj. Slezák Jánostól egy bakcsó; Méreg Józseftől egy n y a k t e k e r c s ; Réz Endrétől egy gyurgyalag ; Farkas Józseftől egy s z a j k ó ; Bakonyi Istvántól egy aranymálinkó ; Nyirsy Istvántól egy kacagógerle ; Bodor Jeremiástól egy poegém ; Slollmár Tibortól egy poegém ; Fekete Vilmostól egy zöldike ; Udvary Kristóftól egy énekesrigó ; Varga Teréztől két kékvércse ; Csikai Kálmántól három kabasólyom ; Bencsik Gyulától egy kaméleon ; Szföv. Tfinszerbeszerző és nyilvántartó intézettől hét sarlósfecske ; Sille Júliától egy szajkó ; Matyola Ferenctől egy sárgarigó; Noszticius Árpádtól egy törpesas ; M. kir. Madártani Intézettől egy erdeipipis ; Kiss Lajosnétól két szalakóta ; Horváth Józseftől egy vörös vércse ; Horváth Bélától két kacagógerle ; Nagy Jánostól egy kormosszerkő ; Bakonyi Istvántól egy sárgarigó ; Eperjesi Lászlótól egy darázs­ ölyv ; Till Ferenctől egy magyargyík ; Hochstrasser Vilmostól két kabasólyom ; Csepcsényi Endrétől egy zöldlábú-vizicsibe ; Bella Mihálynétól egy szajkó ; Visóvölgyi J.-tói egy vörös­ vércse ; Zelenka Lászlótól egy fehéregér ; Szmiscsik Árpádtól egy vörösvércse ; Ivánszky Mihálytól egy kecskefejő ; Kassay Andrástól egy csóka ; Nagy Lászlótól egy fehérgólya ; Virasztó Károlytól egy kacagógerle ; Rihmer Bódognétól két kacagó­ gerle ; Arnold Ferenctől és Takács Mihálytól egy-egy pettyesvizicsibe ; Kor esek Andortól egy középsárszalonka; Singer Elemértől egy erdeiszalonka ; dr. vitéz Papp Dezsőtől egy fürj ; Podjukl-Dejoux Ernőtől egy Araucaria ; Monaszterly Sándortól egy Cereus P e r u w i a n u s ; Cornides Bélától egy örvösfácán ; Hausbrunner Pétertől egy fehér hullámospapagáj ; Lengyel Imrétől egy szárcsa; Asztermann Erzsébettől egy szajkó ; Komjáthy Gusztávtól egy barna-rétihéja ; Édes Istvántól egy szárcsa; Göndör Gyulától három gerle-keresztezés ; vitéz Takács Lászlótól k é t asparagus és négy kis kaktusz ; Horváth Antaltól egy Phőnixpálma és egy D r a c e n a ; Mester-utcai polgári iskolától egy lángbagoly ; Berkes Józseftől egy fehér­ gólya ; Tomovics Józseftől egy nagy-fakopáncs ; Budavári Gyulától egy g u v a t ; Zoltán Bélától egy szárcsa ; Kayser A. Szilvesztertől egy feketerigó ; ifj. A Ibert Gusztávtól egy kövi­ rigó ; Erszinger Károlytól egy vörösnyakti vöcsök; Járomi Alberttől egy erdeiszalonka ; Hir Ferenctől egy szajkó ; Topits Erzsébettől k é t gerle; Dr. Ormos Edétől két szalamandra ; Szirmay Antaltól egy ő z ; Dr. Lehoczky Dénestől egy p u m i ; Akantis Kornéltól egy görény ; Hervászi Lászlótól egy sün­ disznó ; Rieser Vilmostól egy fehérmókus; Barta Palika és Bandikától egy ő z ; Reitzer Jenönétöl egy sündisznó; Dr. Nagy Lászlótól egy komondor ; Somogyi Istvántól egy kuvasz ; Papp Györgytől egy róka ; Kleifel N.-tői egy farkas ; Ollós Lászlótól egy sündisznó. ;

A z augusztus, szeptember, október és november hó folyamán beérkezett ajándékokat ezúton is hálásan köszöni az Állat- és növénykert igazgatósága.

SZERKESZTŐI ÜZENETEK Olvasóinknak! Szalay Béla dr. »A kőszálikecske« című tanulmányának kiegészítő és befejező része lapunk következő évfolyamában fog megjelenni.

Kutyát tanításra, gondozásra elvállal Virasztó képzett oktató. V . , Dráva-utca 12 sz. Magyar Dobermannosok titkári hivatala Baross-utca 77. Telefon: 41-3-78.

Károly

szak­

Budapest,

VIII.,

Magyarországi Telivér Kutyatenyésztő Egyesületek Szövetsége Budapest, VII., István-út 2. Telefon: 30-8-30.

A z apróhirdetés minden szava 20 fillér ; előfizetőknek 10 fillér A legkisebb hirdetés egyszeri megjelenése 2 pengő; előfizetőknek 1 pengő Előfizetési vagy hirdetési díj Állatkert Budapest, VI., küldendő. Természettudományi Közlöny. Szerkeszti : llosvay Lajos közre­ működésével Gombocz Endre és Szabó-Patay József. Szerkesztő­ ség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Eszterházy-u. 16. »Magyar Foxterrier-Tenyésztők Egyesülete* Budapest, Állat­ orvosi főiskola poliklinikája, VII., Rottenbiller-utca 23—25. Telefon : 30-8-30. Magyar Tacskó-Tenyésztők Egyesülete Budapest, VII. ker., István-út 2. Állatorvosi főiskola poliklinikája. Tel.: 30-8-30. Hivatalos órák hétfőn és csütörtökön 17—18 órák között. Magyar Kutyafajták Törzskönyve Budapest, VII., István-út 2. Állatorvosi főiskola poliklinikája. Tel.: 30-8-30. Hivatalos crák törzskönyvezés végett hétfőn és csütörtökön 17—18 órák között.

A

természet

kedvelői

"megnézTk

Pákozdy László — Kubacska Béla : A magyar baromfi és tojás termelésének és értékesitésének válsága és kivezető utai című értékes és hasznos szakkönyve megrendelhető a Magyar Parlagi Baromfiakat Nemesitök Országos Szindikátusánál, Budapest 72. Postafiók 22. címen. Ára P80 P., az összeg levélbélyegben is beküldhető és »A Természet« előfizetői bérmentve kapják. Aki a vadászati ismeretek összes ágazatában teljes és alapos tájékozódást óhajt nyerni, szerezze be Nagy László »Vadászati Űtmutató«-jának még kapható évfolyamait. A kötetek egyenként is önálló egészek. A vadászat, vadtenyésztés, vadismeret, fegyver- és lőteclinika, vadászati jog, vizslászat stb. stb., általában a vadászattal kapcsolatos minden kérdésben komoly tanácsadó és felvilágosító a kir. föld­ mívelésügyi kormány erkölcsi támogatásával megjelenő »Vadászati Útmutatói, melynek kötetei tömör szedésben, átlag 250 oldal terjedelműek, eredeti szövegábrákkal díszí­ tettek, tartós egészvászon díszes kötésűek. A Természet előfizetőinek egy évfolyamot 4 pengő, több évfolyamot 3 pengő rendkívül kedvezményes árban portómentesen küldi meg a »Vadászati Útmutatón kiadóhivatala Budapest, VIII., Üllői-út 58. I. 17.

:: :: A kiadásért felelős: N A D E E R H E R B E R T :: ::

VADÁSZOK FIGYELMÉBE!

SZÜTS JÓZSEF

3

a székesfővárosi kertészetnek

fővárosi

vppí'írPTFT a N É P L I G E T E T es

nagy vendéglőjét

E L A D Ó

Mindennap élö halból frissen főzött

abban

halászlé!

m e g l á t o g a t j á k

V É R E B E K !

A kiállításokon első díjjal és tiszteletdíjjal k i t ü n t e t e t t , kiválóan szép, másféléves telivér kan hannoveri v é r e b , t o v á b b á egy k é t h ó n a p o s telivér szuka bajorhegyi v é r e b eladó S T O R C Z M Á T Y Á S v a d á s z a t i tisztnél, Gödöllőn.

ARANYHALAK, EXOTIKUS DÍSZHALAK, AQUARIUMOK, HALELEDELEK ÉS VÍZINÖVÉNYEK L E G O L C S Ó B B

Á R B A N

KIRCHKNOPF

SCHREIER BÉLA kereskedelmi

ISTVÁN

Budapest, I X . , Calvin=tér 8. ( R e f o r m á t u s templom mellett.) Árjegyzéket küldök!

VII., Izabella-utca 34. sz. ±•1.1

HIRSCHLER

MIKSA

VASÁRUHÁZA VI., SZONDY-UTCA

MINDENNEMŰ VASÁRUK É S HÁZTARTÁSI CIKKEK LEGOLCSÓBB BESZERZÉSI FORRÁSA

54.

SZÁH

részvénytárs.

BUDAPEST 43.8.49

és

32.0.52

V e s z és elad m i n d e n n e m ű s z á l a s t és s z e m e s t a k a r m á n y t , ő r l e m é n y féléket, gabona* n e m ű e k e t , fűszer*, hüve*lyesí é s g y a r m a t á r u t .

1

T E L E F O N : 17-5-28

Á FOXTERRIERFoxterriertenyésztők

és tulajdonosok egyetlen szaklapja. Megjelenik gazdag tartalommal havonta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Magyar Foxterriertenyésztők Egyesülete B u d a p e s t , VII. k e r ü l e t , I s t v á n - ú t 2. sz.

ZIMMER F E R E N C H A L K E R E S K E D E L M I R..T. BUDAPEST, KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOK. Tel.: 85*4=48 FIÓKÜZLETEK: V., Gróf Tisza István=utca 10. Tel.: 81=6=79, VII., Rákóczim! 90. I R O D A : VIII., Horánszky.utca 19. Telefon: 33=5=39

X íí

ÁLLAT = ÉS NÖVÉNYKERTÜNK ÁLLANDÓAN SOK LÁTVÁNYOSSÁGOT NYÚJT!

X J! Í:

:c X :Í

x

X

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

Kedvezőtlen időjárás esetén is a pálmaházban a délszaki növények gazdag gyűjteménye, az akvárium, terrárium, madárház, majmok, ragadozók, zsiráfok, a n t i l o p o k és v a s t a g b ő r ű e k házának fedett helyiségeid ben pedig az összes állatok láthatók B E L É P Ő D Í J : Felnőtteknek 70 fillér, vasárnap 50 fillér. 10 éven aluli gyermekeknek 30 fillér

FILLÉRES V A S Á R N A P O K A Z ÁLLATKERTBEN!

»A

Természet«

legjobb tanácsadója, oktatója és szórakoztatója a természet min­ den barátjának és kutatójának. Minden

hónap

első

Előfizetési ára egész évre csak

vasárnapján Felnőttek

40

fillér

20

fillér

10 éven aluli

gyermekek

6

beléptidíjat fizetnek a székesfővárosi állat- és növénykertben

pengő Lapunk számára szerezzünk új e l ő f i z e t ő k e t ! Mutatványszámot kívánatra bárkinek ingyen küld ,,A T e r m é s z e t " kiadóhivatala

A k i tanulni, gyönyörködni és szórakozni akar, ezen a napon okvetlenül látogassa meg az állatkertet.

B u d a p e s t , VI.,

Nappal: az összes állatok a szabad kifutókban láthatók.

Állat- és Növénykert

A k v á r i u m (tengeri és édesvízi állatokkal), kígyóház, pálmaház, lovaglás, kocsizás, vendéglő, tejcsarnok. $*zx Budapest székesfőváros

házinyomdája

1934— 11787