A TERMÉSZET SZERKESZTI:

A TERMÉSZET SZERKESZTI:

NADLER

HERBERT

KIADJA : BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT* ÉS N Ö V É N Y K E R T J E

XXVI. É V F O L Y A M

19.-20. S Z Á M

A

1930. O K T Ó B E R

SOLYMÁRI ZSÍROSHEGYEK. ifj. Józan Miklós felvétele.

T A R T A L O M : R a p a i c s R a y m u n d : A k i k n e k minden ősszel é s tavasszal felmondanak. M a d e r s p a c h V i k t o r : A z elkarsztosodás. É h i k G y u l a dr. : X á n t u s J á n o s orangután vadászata. S z u r m a y S á n d o r báró : A kutya hűsége mindhalálig. L a c z ó V i k t o r dr. : ö n g y i k o s s á g * e hát, vagy nem öngyilkosság. S z a b ó Zoltán dr. : Torzult növények, mint a kert díszei.

S z o m b a t h L á s z l ó : A z aquarium halai. Vegyesek. Irodalom. Mi újság az Állatkertben ? Éhik G y u l a dr. : Állatnevek, mint furcsaságok. S z o n d y G y ö r g y : Madársors, nehéz sors.

1—15.

±£.(1 llflllllIII1111111111111lillIlllllllllllllllllllllfllllllll1111111CIIIIIIIU

1 Ifj. Schafer József

Pontosan készít:

szállító

=

Budapest, VII., Gizella-M S3-55.

=

Telefon : József 413—97

GUNDEL

boroshordókat, E kádakat, dézsákat ~ és virágköblöket E

kádármester

Állami é s székesfővárosi

—

vendéglője az Állatkert főbejárata mellett kiváló konyhájáról közismert.

7ÍIIIIIIIIIII1IIIII1IIII11IlllltlllllllllllllllllllllltlllllllIIIIIII11II1IIIIr? Alapíttatott

1849.

T e l e f o n : J.

428-25.

URBANCSEK JÚZSEF JÁNOS B

E

T

O

N

É

P

Í

T

Ő

POLGÁRI

.

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

VII. K E R Ü L E T ,

Z E N E .

Éttermei és terrasza a Gellért<szállóban a vidékről felránduló közönség és külföldi látogatóink kedvelt szórakozási helye.

Pala*, cserép* é s Eternit=tetőfedőmester, tetőzet jókarbatitartási vállalat. BUDAPEST,

ARAK.

THÖKÖLY*ÚT

117.

SZÁM.

X X X X X X X X SIMA ÉS V O N T C S Ö V Ű L É G P U S K Á K X GYERMEKEKNEK, FELNŐTTEKNEK A PONTOS HORDÁSUK A LEGMULATX TATÓBB É S LEGOLCSÓBB ÉLVEZETET NYÚJTJÁK. X X X X X X X A N G O L , AMERIKAI, H O L L A N D É S NÉMET X H O R G Á S Z F E L S Z E R E L É S E K X A LEGNAGYOBB V Á L A S Z T É K B A N X X P L O K L § K A B A X X B U D A P E S T , VI., V I L M O S C S Á S Z Á R - Ú T 3 3 . S Z Á M . X X Kerti és szoba­ céllövésre a legjobb és legolcsóbb!

A gyümölcsös védelmére a legjobb és legolcsóbb!

L

É

G

P

F

U

E

S

K

Á

G

Y

V

K

R

E

Ó

L

R

Á

É

R

S

J

E

G

S

Y

P

Z

O

É

K

R

T

E

T

Á

I

R

U

N

R

G

Y

A

E

K

N

T

K

Á

R

Ü

L

D

Á

B

A

Ü

N

K

!

N

XMX*X^X^M-MXMXMXMXM*MxSí*M&tfMXM*±XMX^

K I M A U T H N E R

M

I

N

T

M A G N Á L

V

E

T

,

Ú

J O B B A T

G

Y

A R A T ,

S E H O L

S

MAUTHNER MAUTHNER

ÖDÖN

magtermelő és magkereskedelmi

j M T

Telefon:

M A U T H N E R E K J .4 6 3 - 6 5

"

S

M

M

K A P H A T !

MAG Főárjegyzék,

növényárjegyzék,

őszi árjegyzék jácint, tulipán stb.

Fióküzlet: IV., KOSSUTH LAJOS-U. 4.

BUDAPEST S Ü R G Ö N Y C I M :

Központ: VII., ROTTENBILLER-U. 33.

részv.*társ.

E

A Ferencrendiek templomával szemben

virághagymákról ingyen

és

b é r m e n t v e

A TERMÉSZET KIADJA: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE SZERKESZTŐSÉG ÉS K I A D Ó H I V A T A L : B U D A P E S T , VI., Á L L A T K E R T TELEFON: AUT. 194-30

XXVI. É V F O L Y A M

SZERKESZTI:

NADLER HERBERT A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA

19—20. S Z Á M

AKIKNEK MINDEN Ő S S Z E L ÉS TAVASSZAL FELMONDANAK. í r t a : Rapaics Raymund dr.

Volt idő, mikor éveken át szinte hetenként kijártam Debrecenből a Hortobágyra. Úgy érzem, nem egészen illetéktelenül vetem fel tehát azt a kérdést : mikor a legszebb? Valljuk meg őszintén, nyáron forróságban nehéz érte lelkesedni. Hogy tavasszal, első zöldjében, friss és fiatal a szépsége, kétségtelen. De engem leg­ jobban megragadott ősszel. Az őszi szikpuszta feled­ hetetlen. Már csak tájképileg is. Hogy mi a dér, először a Hortobágyon ismertem meg. Mikor kora reggel felkelve, kiléptem az ajtón és a tegnap még szürke, sáros, piszkos puszta csodálatos hófehéren terült el előttem. Azután amint kimelegedett s a dér elolvadt, új szépség t á m a d t a régi helyén. A dértakaró alól vér­ vörösen bújt ki a puszta, a tiszavidéki szikesek nagy seregletekben növő, földre terülő füve, a bárányparéj óriási foltjai meg vörösödtek és hamvas-vörös lepelt vontak a pusztára. Talán az éjjel óriások harcoltak a levegőben és hullott vérük foltjai ezek a foltok itt a földön. Mai napig sem értem, hogy táj festőink miért nem fedezték még fel ezt a páratlan táj szépséget. Annál többet gyönyörködnek benne a vadászok, akik ősszel buzgón ülnek a hortobágyi libalesen. Mert különös madár az a vadlúd. Nyáron át fenn lakik a magas északon, az éjféli naptól beragyogott tundra sivár világában s ott is költ. Azonban szeptember második felében szárnyra kerekedik és délre látogat. Októbertől kezdve már nagy csapatokban lepi el a magyar rónát is, sőt délebbre is sok vadlúd elhúzódik, némely csapat egészen Afrika északnyugati tájaira kalandozik. Látogatásának a gazda nem nagyon örül. Mert a vadlúd a magyar rónát a kizöldült vetésekért láto­ gatja. Egész nap a vetésen legel, csak alkonyatkor tér biztos helyre éj jelezni, rendesen a tóságok tisztá­ saira. Minthogy kiválasztott pihenőhelyéhez ragasz­ kodik és mindig ugyanarra a helyre jár, sőt legelőjét is állandóan felkeresi, a vadász könnyen puskacsőre kaphatja, ha gödörbe rejtőzve, várja be reggelenként legelőhelyén, vagy este a nádasban lesi meg a pihenni térő csapatokat. Egyébként a rendkívül éber állatot szinte lehetetlen meglepni. De a puska elől is nem egyszer megmenekül a vad­ lúd a Hortobágyon. Mert a puskás embert is elbűvöli az őszi, holdvilágos hortobágyi éjszaka szent rejtelmessége. A végtelen látóhatár varázsa, amelyben

M E G J E L E N I K M I N D E N H Ó 15.ÉN KÉT ÖSSZEVONT S Z Á M A ELŐFIZETÉSI DÍJ: E G Y ÉVRE 6 PENGŐ, FÉLÉVRE 3 PENGŐ E G Y E S S Z A M Á R A 60 F I L L É R

1930. O K T Ó B E R 1—15.

ezüst tálként csillognak fel a tavak, a megfoghatatlan nagy némaság, amely fölött hidegen őrködik a Hold, ráborul az emberre, aki elfelejti, hogy ember és maga is beleolvad az álmodó természetbe. Fent, a feketekék égen ekkor fekete ékek tűnnek fel és amint közelebb érnek, egy-egy gágogás elárulja, miféle légi vitorlások szelik a magasban a levegőt. H a nem nagyon zordon a tél, a vadliba egész télen nálunk vendégeskedik. A magyar föld alacsony hava nem zavarja, alóla is kikaparja a búza sását. De ha nagyon kuruckodik Tél apó, akkor itthagynak a vadludak is és követik elődeiket, a bíbicet, gémet és a többi költöző madarat. Ha itt telelnek, március végén, április elején térnek vissza a tundrákra, ahol akkorra megint kizöldülnek az északi füvek. A köz­ mondás is azt tartja : jön a fecske, megy a vadlúd — megy a fecske, jön a vadlúd. Ne gondoljuk azonban, hogy a vadlúd egyetlen téli vendégünk, amely a messze Észak világából látogat el hozzánk, enyhébb helyre, telelésre. Az északi madarak­ nak egész serege keresi fel télre a magyar földet és a magyar vizeket. A téli erdő elevensége a gesztenye­ barnahátú, hamvasfejű fenyőrigó, amely sa-sa-sak hang­ gal riadozva menekül az ember elől. Északról sere­ gesen vonul délre, a magyar ligetekbe is, ahol ilyenkor a borókabokor az asztala. Borókabogyótól illatosodott húsáért vadászni szokták. Nálunk azonban kevésbbé, azért boldog szépsége téli erdeinknek. Vidám az élet télen át nagyobb folyóink, kivált a Duna hidjai körül is. A magyar Madártani Intézet igazgatója, Csörgey Titusz í r j a : »A hídlábak alatt ugyanis rendesen hézag marad a jégmezőben s ezen, az ilyenkor sötétzölden csillogó víztükrön, nyüzsgő madárélet tárul elénk. Európa és talán Ázsia sarkköri tájairól telelésre érkezett búvárrécék tanyáznak itt. Legfeltűnőbb köztük a csaknem libanagyságú nagy­ bukó. Hímje hosszú, piros csőrrel, feketezöld kontyos fejjel, sárgás nyakkal és mellel, fekete-fehér tarkázatú szárnnyal pompázik. Egyszerűbben öltözött nőstényét és fiatalját menyétbarna fejéről ismerhetjük meg. Egyenként vagy csapatostól szállnak le a Duna fene­ kére, honnan csőrükben ujjnyi vagy arasznyi halacs­ kával buknak fel. Könnyen élnek, mert a víz fenekén lapuló keszegféle hal télen korántsem olyan fürge, mint nyáron. Ámde egyes kényelmes vén hímek még ezt a könnyű munkát is unják és rendesen megvárják, míg a fiatalok felhozzák a halat és akkor egyszerűen elragadják tőlük. Kivált olyankor mulatságos ez a hajsza, amikor olyan nagy a hal, hogy a fiatalja nem

bírja lenyelni. Csőrről-csőrre jár ilyenkor a préda, míg végre a legöblösebbtorkú öregek egyike mégis legyűri és gyakran percekig égnek t a r t o t t nyakkal várja, míg a vaskos falat gyomráig lecsúszik. Eközben messzire hangzó, szinte csengő szárnysuhogással újabb récecsapat síklik a vízre. Ezek a jóval apróbb termetű, kurtacsőrű, vaskosfejű, fekete-fehér madarak a kercerécék. A fényes feketefejű gácsérok szeme előtt fehér folt világít. Ezek is sűrűn bukdosnak a mélybe, de nem csupán hallal élnek, hanem vízi rovar­ porontyokat és rákocskákat is szednek a fenékről.

és a Dunába ömlő csatornák hulladékán tengődik. Sokat lehet azon gondolkozni, hogy miért nem követik az öreg sirátyok is a fiatalokat s miért nem húzódnak délre, ahol a vizek nem ismerik a szörnyű téli jégpáncélt és a csikorgó tavaszi jégzajlást. Ámde ki olvas a sirályok fejében és ki érti hangjukat ? Ami a dankasirály öregjének életében rendes jelen­ ség, az kivételképen még a legmesszebb költöző, forró égövi tájak melegére húzódó madarunkkal is megtörté­ nik. Magyarország gazdag meleg forrásokban, amelyek vize még a legszigorúbb téli napokon sem fagy be ;

H a szerencsénk van, a búvárrécék legszebbike, a csak­ nem teljesen fehérfejű kisbukó is elénk száll, menyétbarnafejű apró tojójával.« Ezek között, az északról érkezett vendégek között azonban hazai madaraink is nagyszámban szálldosnak. Ilyen például a dankasirály, amelyre azonban alig ismerünk rá, mert nyáron szép barna a feje, de most csak a füle táján hord kis barna foltot. Más körülmény is szembeötlik, az, hogy nem látható más, mint csupa tiszta fehérfarkú, öreg sirály. Hova lett a fiatalja? Miért vált el az öregektől?, amelyek most a Dunába szájadzó csatornák torkolatai körül csaponganak és röptükben kapják fel a víz színén úszó hulladékot. A dankasirály, mint már ebből is sejthetjük, költözés tekintetében kétféle életet folytat. A fiatalok már ősszel búcsút mondanak a magyar vizeknek, amelyeknek egész nyáron át legszebb díszei, levonulnak a Közép­ tengerhez, ahol nagy csapatok telelnek a Pó torkolata körül és a Nápolyi-öbölben. Némely csapat Szicíliába repül, sőt keresztül száll a Középtenger felett és Tunisz­ ban, vagy tovább nyugatra Algírban, tehát már afrikai földön tölti a telet. Az öregebbje azonban annyira ragaszkodik hazájához, hogy áldozatok árán is itt marad

ezek környékén szinte évről-évre találnak visszamaradó, hazájukban telelő költöző madarakat, például gólyákat. Enyhe télen többet is. De kétségtelen, hogy az üyesmi csak kivétel, mert a költöző madár, mikor elérkezik a vonulás ideje, szárnyra kél és felkeresi téli szállását, ahol enyhébb az időjárás és bőséges az eleség. Közönségesen azt szoktuk mondani, hogy délre költözik. Ez azonban csak úgy nagyjából igaz, mert sok madár szinte ugyanazon körön telel és csak a keleti, zordon kontinentális klima alól húzó­ dik a nyugati, sokkal enyhébb tengeri klima területére. Ismeretes, hogy az Atlanti-óceánban a nyugatról Európának tartó meleg Golf-áramlat lényeges mértékben szelídíti Európa nyugati partvidékének teleit. Ez olyan körülmény, amelynek hatása a középeurópai madarak vonulásában is többféleképen megmutatkozik. Talán legfőbb hatása az enyhe óceáni nyugati klímának, hogy szinte minden költöző madarunk dél­ nyugati irányban indul útnak és a Középtenger nyugati felét, avagy Afrika nyugati felét választotta téli szállásá­ nak. Az angliai madarak részben nem is távoznak nyári tanyájukról, mint a szalonka és a bíbic, vagy leg­ feljebb annyi az egész költözésük, hogy Irland dél-

ni

Magyarországi Madarak Vandomtjai .

Jrlnifiuvnrcizat:

• ••••« Mindén pontegy-egy íviagyarországból indáit gyűrűs madár lelőhelye. — ~ A vonuló m a d a r a k v á n d o r ú t j a i . A k ü l ö n b ö z ő m a d á r f a j o k különböző szí­ n e k k e l vannak nyomva. - * ~ piRin a Pó síkságon, Francia ország déli partvidékén. Spa­ nyolország nwigati partszegé' lyén telel, néha) Marokkóig megy. Kisebb része Olaszország nyu­ gati partjain teleLaJaleári szi­ getcsoportra is elkalandozott

SZÁRCSA Olaszorszái tengerparti lagunáib.

: DANKA SIRÁLY a Földközi Tenger partvidékén Algírig, legnagyobb számban aPó tor kolatánál és a Nápolyi öbölben.

GÉMFAJCjK valamennyidéi nyugat Felé vonul; legtöbbje az Otrantói szoroson átrepü Olaszországba, onnan Szicí­ lia szigetére.ahol legnagyobb számban telelnek. Egyesek át­ kelnek a Szaharán. Legnaobb gémtelepünk a rfisbalátonon van, ott van utolsó kócsagtelepünk is. A FECSKÉK téli szállása is meretlen. Tízezernél több gyű­ rűs Fecske közül még egyse került meg a téli szálláson. Sok gyürüs Fecske került meg az országban a régi Fész­ kén. Az anpol Fecskék DélaFrikában telelnek. SEREGÉLY, Olaszország ke­ leti partvidéke mentén vo­ nul,onnan ismeretlen úton Tuniszba és Algírba. : SÁRGARIGÓ Olaszországon és Szicílián át Tuniszba vonul.

Vonuló madaraink legnagyobb rész­ ben DÉLNYUGAT felé vonulnak és a Fóldközi Tengert övező országokban telel­ nek; csak a gólya vonul DÉLKELET Jelé Egyiptomon át és DélaFrikában telel. A vonuló madarak visszatérnek ha­ bzajukba és csak ott költenek.

Ez a kép, melyet Schenk Jakab madártani kísérletügyi igazgató szerkesztett, mint fali szemléltető kép 6 8 x 9 7 cm n a g y s á g b a n , többszínű n y o m á s b a n . Kókai Lajos cégnél jelent m e g (Budapest, IV., Kamermayer Károly-utca 3) é s 3 ' — pengőért kapható,

nyugati oldalára húzódnak. Igaz ugyan, hogy azért sok angol szalonka és bíbic is délebbre távozik, de ezek helyét svéd, norvég és német szalonkák és bíbicek foglalják el, amelyeknek már Anglia is elég enyhe hely a telelésre. A magyarországi bíbiceknek és szalonkáknak azon­ ban már messze van Anglia, a mieink nem is vonulnak sohasem egyenesen nyugati, hanem mindig délnyugati irányban, az Adria északi partvidéke felé. Sok madarunk ott is telel. így a már említett dankasirályon kívül a bíbicnek is a Pó-síkság egyik fő téli szállása. De más csapatok nem maradnak a Pó völgyében, hanem tovább repülnek nyugatra és csak Franciaország déli part­ vidékén, a Riviérán telepednek meg, sőt olyanok is vannak, amelyek Spanyolországba vonulnak, ahol a keleti oldal tengerpartjain telelnek, végül a legkitartóbbak átrepülnek Afrikába és Marokkóban töltik a telet. Körülbelül ezen az úton járnak a szalonkák is és tavasszal az Adria felől érkeznek, átrepülik a horvát hegyeket s első állomásuk a Száva és Dráva síksága, honnan legyezőszerűleg oszlanak szét a csapatok északkeleti irányban. Olaszországban telel a szárcsa is, főleg a tengerparti lagunákban. Hasonlóképen Olaszországba látogat el télre a seregély és a sárgarigó is. A seregély Olaszország keleti partvidéke mentén vonul Szicíliába s onnan a Középtengeren át Afrikában Tuniszba és Algírba. De ez csak a magyar seregélyekre vonatkozik, mert például már a cseh, bajor és német seregélyek Francia­ országon át vonulnak spanyol földre s onnan legfeljebb Marokkóba repülnek. Az északiak pedig, nevezetesen az északnémet, a balti, finn és a svéd meg a norvég seregélyek erősen nyugati irányt vesznek és Angliában telelnek. A legnyugatabbra lakó seregélyek egyáltalában nem is költöznek, így a Faröer-szigetek seregélyei egészen lemondanak a vonulásról. A sárgarigó tőlünk Dalmácián, Olaszországon és Szicílián át repül Tuniszba és ott telel. Az Adriai utat választják a magyarországi gémek is. Némely csapatjuk Fiúmén át repül olasz földre és ott telel a félszigeten vagy Szardínia szigeten. Mások azonban — s ezek száma nagyobb — egyenesen délnek repülve, dalmát földön érik el a tengert, ahol először átrepülnek az Otrantói szoroson Olaszországba, majd onnan Szicíliába vonulnak. I t t legnagyobb részük meg­ telepedik télire. Egyesek azonban még messze afrikai tájakra kalandoznak el : átrepülnek Tuniszba s neki­ vágnak a Szaharának, sőt átröpülik a Szaharát is és egyenlítői tájakat keresnek fel Afrikában. Olyan magyar gém is akad, amely a Csád-tó környékén tölti a telet. A gémek közé tartozik egyik legszebb madarunk is, a kócsag. Hajdan nagyszámban kereste fel Magyar­ országot, mikor még a vizek szabályozása előtt óriási mocsarak terjengtek az ország sík vidékein. Ma már kive­ szőben van s utolsó ősi kócsagtelepünk a Kisbalaton. I t t az utolsó kócsagok a Madártani Intézet védelme alatt állanak s így van rá remény, hogy amíg a Kisbalatont ki nem szárítják —bár ez már nem késik soká — elgyönyörködhetünk az utolsó magyar kócsagokban. A kócsagból még maradt hírmondónak, ellenben a daru már nem fészkel az ország földjén, hanem elrepül fölötte, tavasszal messze északnak, ősszel pedig messze délnek. Mert ma már a darvak nyári hazája az északi tundrák mocsárvilága, ott még megtalálja nyugalmát ez a rendkívül óvatos és okos madár, téli szállása pedig messze Keletafrikában a Nílus lakatlan völgye. Valami­ kor a daru volt a magyar ember legkedvesebb madara.

A főurak ugyan kócsagtollat viseltek kalpagjuk forgó­ ján, de a nemesek a daru tollát tűzték fejfedőjükre. A szelídített darú a nemesi udvarban a rendőr szerepét látta el a baromfi között. Akkoriban természetesen a költők is a darvakról énekeltek s a szerelmesek is a darvakra bízták titkos üzeneteiket. Ma már csak régi írások őrzik mindennek sárga emlékét, a darutanyák helyén motor berreg, a szántás fölött pacsirta énekel s a szerelmes a csacsogó fecskét választja hírvivőnek. Ha pedig valamelyik északnak tartó fáradt darucsapat véletlenül leszáll valahol a Tisza mellett, tilos madár, megbüntetik, aki tollát szedi. Még két költöző madarunkról kell szólanunk, a fecskéről és a gólyáról. Aki nem ismeri vándormadaraink életét, bizonyára mindjárt ezekkel kezdené a sort, ha költöző madarakról esik szó. Mindjárt kiderül, miért hagytam mégis a végire ezt a két kedves madarunkat. A füsti fecske házi madár, annyira ragaszkodik az emberi építményekhez, hogy még a vándorpásztor kunyhóján is szállást keresett. Ez a ragaszkodása szívébe markol az embernek és valósággal az ég küldötté­ nek tekinti a kedvesen fecsegő madarat. A gólya mellett a fecske a tavasz hirdetője és a nyár búcsúztatója. Nagy­ részük rendesen április legelső napjain érkezik, de láttak fecskét Magyarországon kivételesen már március elején is. Nálunk egész hónappal hamarabb jelenik meg, mint az északi országokban, viszont egész hónappal későbben megy, mint Déleurópában. Már augusztus közepén készülődnek a nagy útra. E m i a t t néha nem is tudják felnevelni második, júliusi költésüket. Tornyo­ kon, tetőkön gjáilekeznek és gyakorolják magukat a molnárfecske, parti fecske és a barázdabillegető társasá­ gában. Azután valamikor Kisasszony-napja körül egyik este már nem tér vissza fészkére egyik sem, hanem hosszú időre eltűnik a déli szemhatáron. Akármilyen hitetlenül hangzik, mégis tény, hogy ma sem tudjuk, hova és milyen úton mennek a kisasszony­ napi vándorok, a magyar fecskék. Pedig a Madártani Intézet, a madarak népjóléti minisztériuma, mindent elkövet, hogy ezt kiderítse. Tíznél is többezer útra­ készülő fecskét megjelölt, de különös módon egyetlen­ egyről sem kapott hírt onnan, ahol a fecske jár és téli idejét tölti. A megjelölt fecskék közül nagyon sok bántatlanul visszaérkezett, de amelyik elveszett, az nem került arravaló ember kezébe. A jelölésből eddig csak az az eredmény, hogy a fecskék közmondásos ragaszkodása fészkükhöz igazolást nyert a tudomány részéről is. Ugyanis a visszatért fecskék majdnem mind a régi fészkükön kerültek meg. De azt, hogy hol járt, egy sem árulta el. Más orszá­ gokban szerencsésebb eredménnyel végződtek a fecske telelésére vonatkozó vizsgálatok. Pédául Angliában meg­ jelölt fecskékből többet ejtettek el Délafrikában s így tudjuk, hogy az angol fecskék Afrika nyugati part­ vidékén messze délre repülnek és — legalább részben — éppen azon a vidéken telelnek, ahol a híres afrikai gyémántbányák vannak. Hogy a magyar fecskék is követik-e ezt az u t a t és hol csatlakoznak a nyugati fecs­ kékhez, ma még olyan kérdés, amelyre nem felelhetünk. A gólya körülbelül ugyanott telel, ahol az angol fecskék, tehát Délafrika keleti felében. Útja azonban egészen más, mint legtöbb költöző madarunké. Augusz­ tus végén kerekedik feí a magyar gólyacsapat és nem nyugatnak, nem is délnek, hanem délkeletnek fordul és Konstantinápolyon át érkezik a tengerhez, átkel a keskeny Marmara-tengeren Kisázsiába, ahol Palesztina-

nak veszi útját. Palesztinában egyenesen délnek t a r t , átkel a Veres-tengeren s a Nilus mentén repül egyre délebbre, míg eléri Délafrika földjét. Ide novemberben érkezik és februárig marad ott. Februárban megint útrakel és fordított irányban teszi meg ugyanazt az utat, amelyen ment. Március közepén már megint régi fészkén kelepel. Miért megy a gólya keletnek? Sokan azzal magya­ rázzák ezt a különös jelenséget, hogy a gólya keleti madár s Ázsiából került hozzánk. így van-e, nem-e, ki tudná megmondani? Ám az bizonyos, hogy a gólya­ erkölcsökben van valami, amit talán keletinek lehetne mondani. Ez a madár ugyanis annak köszönheti nagy hírét, hogy ősszel a gyülekező helyeken valóságos sorozást tart. Amelyik nem válik be, beteges, csonka, vagy ha szökött, szelídített példány, irgalom nélkül elkergetik a többiek, sőt néha ki is végzik. Megtörténik ilyenkor, hogy maguk a szülők mészárolják le saját gyermeküket. Azt már kétségtelenül bebizonyították, hogy szárazság idején, amikór kiszáradnak a mocsarak és elfogy a gólyaeledel, a szülők legyilkolják a fiókákat és más vidékre költöznek. Hiszen igaz, hogy ezek úgyis elpusztulnának, de a nyugati ember mégis elborzad a gólyaerkölcs kegyetlenségén. A gólya is nagy mértékben igénybeveszi az ember barátságát. Gyakran ember által kirakott keréken rakja fészkét. A törökök még nálunk is jobban szeretik és valósággal szent madaruknak tartják.*. Ellenben a görögök esküdt ellenségei s nyomban elűzik, mihelyt hozzájuk téved valamelyik t u d a t l a n gólya. De a leg­ t ö b b már ismeri a görögöket és messze elkerüli Görög­ országot és a görög városokat. Baj csak akkor támad, ha közben valahol török területen görög lesz az úr. Akkor a törökpárti gólyák is megisszák a levét a török gyengeségnek, mert a görögök ezrével veszejtik el őket. A költöző madarakat ősidők óta figyeli az ember. Nemcsak a költők foglalkoztak velük, hanem mindenkor a tudósok is. Régebben, amikor a földnek még sok része volt ismeretlen, még inkább megragadta az ember képzeletét a madárvonulás. Újabban elmés módszerrel igyekeznek világosságot deríteni a költözés útvonalára és a telelés helyére. Keskeny és nagyon könnyű aluminiumszalagot erősítenek a vonuló madarak lábára, a szalagon pedig, amely gyűrűszerűleg fogja körül a lábszárat, szám és felirat jelzi, hogy melyik madártani intézet végezte a gyűrűzést. A gyűrűzési naplóban a számnak megfelelő helyen minden szükséges adatot bejegyeznek a rovatba, így a gyűrűzés helyét, idejét, stb. Á magyar Madártani Intézet szalagján ez a felirat olvasható : Budapest Ornithologia Hungária 41645 (vagyis a folyószám) • Madártani Intézet. H a a gyűrűzött madár útközben vagy telelő helyén ember kezébe jut, akkor az leveszi az alumíniumszalagot a madár lábáról és eljuttatja a legközelebbi tudományos intézetnek, amely kísérő írással Budapestre küldi a Madártani Intézetnek. így derül ki lassanként a madárköltözés minden titka. Ma már azonban a repülő­ gépek igénybevételéről is szó van s talán nemsokára már valamelyik pilóta a fecskékkel fog útrakelni és velük fog szállani, hogy megtudhassuk, hol telelnek a magyar fecskék. Sok mindent sikerült már ilyen módon kideríteni a madárvonulás titkaiból és nem kevesebbet várunk a jövőtől is. Csak egy dolog rejtély ma is, sőt éppen olyan nagy rejtély, mint volt évezredeknek előtte az égre tekintő első ember szemében, tudniillik maga a költözés. Miért

költözik a madár? Hogy ősszel elhagyja nyári tanyáját, érthető, hiszen elfogy az élelme. Ámde miért tér vissza meleg téli szállásáról? Pedig minden költöző madár visszatér hazájába és csak ott költ. Hiába a forró égöv minden gazdagsága, minden szépsége, ott nem fakad szerelem a költöző madár szívében, csak akkor dalol élete párjának, amikor visszatért ősei földjére. Hiába egyszerűbb ez a föld, mint Afrika csodálatos őserdei és magas rétjei, a magyar pusztán nyílik meg a gólya szíve és a szerény falusi ház eresze alatt köszönti anyját az idétlen fecske­ fiók. A szülőhaza örök varázsa ez!

AZ

ELKARSZTOSODÁS. í r t a : Maderspach Viktor. (Címképünkhöz.)

A balta, a tűz és a n y á j ! E z a három tényező jelezte legelőször és legfélreérthetetlenebb módon azt az éles határvonalat, amely az embert az állattól megkülönbözteti és közfelfogás szerint úgy szerepel az emberi nem kulturális és politikai fejlődésének törté­ netében, mint az a három pillér, amelyen az anyagi jólét, a gazdasági fellendülés grandiózus szervezete és ezzel összefüggésben a jelenkor kultúrájának büszke épülete nyugszik. Ezek mellett az axióma szerű sarkigazságok mellett azok a mérhetetlen hátrányok, amelyek e tényezők nyomán az emberiséget érték, kevésbbé szembeszökők, sőt alig ismertek. Legtöbb olvasónk most valószínűleg azokra a pusztításokra gondol, amelyeket az emberi korlátozás és irányítás alól néha emancipálódó tűz emberéletben és értékekben okoz. Nem! Ehelyütt azokkal a mérhetetlen és legtöbb esetben jóvátehetetlen hátrányokkal kívánok foglalkozni, amelyeket a balta, a tűz és a nyáj más vonatkozásban kifejtett együttműködése eredményezett. Rávilágítani óhajtok arra a tényre, hogy oktalan és csupán a pillanatnyi haszon szempontjából irányított alkalmazásuk óriási területeket az organikus élet kezdetét megelőző állapotba taszított vissza. Az egész földgömbön a közvetlenül érintett és közvetve befolyá­ solt népek politikai és kulturális fejlődésére sokkal mélyrehatóbb és maradandóbb befolyást gyakoroltak, mint a legpusztítóbb betegségek, a legöldöklőbb háborúk. Valószínűleg az egyiptomiak és a föníciaiak voltak az elsők, akik a Földközi-tenger medencéjének leg­ keletibb részén a baltát a legintenzívebb módon hasz­ nálták fel arra, hogy a hajóhadaik és palotáik fel­ építéséhez szükséges faanyagot előteremtsék. Ennek estek áldozatul azok a bizonyára többnyire cédrus­ fából álló erdőségek, amelyek Palesztinának a tenger partjával párhuzamos, északdéli irányban elterülő hegyláncát borították. A bibliában Kánaán földjének leírását olvasva, mindenesetre erdőségeknek akkori létezésére kell követ­ keztetnünk. Erdők nélkül azok a folyók, patakok és források el sem képzelhetők, amelyeknek üde vize a tenger és a hegység között elterülő síkságot valóságos édenkertté tette, melyben a pátriárkák ezernyi nyájainak állatai legelészve meghíztak és métermázsás fürtö­ ket termő szőlőtövek venyigéi kúsztak fel az édes

gyümölccsel megrakott fák törzsén. Palesztina hegyeit a Libanon vidéke, a Taurus hegység, azután a hellén kultúrától érintett mindazok a partvidékek követték, amelyeken haszonfáttermő erdőségek voltak. Az Adria környékének elkarsztosodását a velenceiek faéhsége indította meg és amióta Észak-Afrikának a tengertől távolabb eső vidékein gyönyörű erdőségeket láttam, meg vagyok győződve arról, hogy a partvidék sivatag­ szerűségét eredetileg főleg a karthágóiak hajóhad- és városépítéseivel összefüggő erdőírtásai okozták. Ezek a fejtegetéseim esetleg azt a benyomást keltik, hogy minden erdőpusztításért és annak következmé­ nyeiért kizárólag a terjedő kultúrával együtt járó faéhséget teszem felelőssé. Ez a feltevés azonban a való­ sággal csak részben hozható összhangba. Amikor a balta a fát letarolta, az erdő létezését csupán időbelileg korlátozta, mert a talaj termőképes­ ségét csak részben csökkentette. A favágót követő, mind nagyobb legelőterületekre vágyó pásztor volt az, aki az erdő letárolása után felcseperedő facsemetéket nyájaival lelegeltette és összetapostatta, majd a pusztítás művét a minden életet megsemmisítő tűzzel fejezte be. A hegyeknek baltával, nyájjal és tűzzel való megkoppasztása után a csapadék és a szél az ezernyi összekötőkapocsként szolgáló növényektől megfosztott humuszréteget rövidesen elhordta és a kopár sziklák, mint a lágy részektől megfosztott hulla csontváza, meredtek az ég felé. Az anorganikus állapotba vissza­ süllyedt területeken az apák bűnéből eredő átok nem­ csak szorosan vett helyi vonatkozásban sújtja a fiúkat. A kárt szenvedett területek sokkal nagyobbak. Az éghajlat egyik végletből átcsap a másikba. A kopár, sziklás hegyeken mindent elsöprő orkánok száguldanak végig. A források és patakmedrek felváltva, hol teljesen kiszáradnak, hol tomboló árvizekkel telnek meg, amelyek medrükből kiáradva a hegyek alján elterülő vidéket kavics- és homokréteggel borítják be, hogy aztán épp oly gyorsan kiszáradva, a hordalék alá temetett édenkertet sivataggá változtassák át. Ezt, az ösztöneinek legkezdetlegesebb sugallatára hallgató ember gazdálkodásából származó átkot az »elkarsztosodás« gyűjtőnévvel szokták megjelölni. Történelmi fejlődésünkre, európai szomszédainkon kívül, a Földközi-tenger keleti és északkeleti part­ vidékeiről hozzánk beözönlő törökök voltak döntő befolyással. Hódító útjuknak nyomát, más pusztítások­ tól eltekintve, az erdőnek irgalmatlan kiirtása jelzi. A bolgár Balkán, Szófia környéke most is a törököktől okozott elkarsztosodás átkát sinyli. Fővárosunk kör­ nyékén és az ország más részein az erdők letárolása ugyancsak nagyrészt az ő terhükre irandó. Az erdőt pusztító török mentalitás befolyásától a mi magyar népünk sem maradt ment. Ennek követ­ kezményeit az országban sok helyen tapasztaljuk. Főleg a Bakony egyes részeiben, ahol Mátyás király idejében mindenütt hatalmas erdők állottak és csör­ gedező patakokat tápláló források fakadtak, ma a Karsztvidék jellegzetes jelensége, az állandó szél kopár vidékeken száguld végig. Az egykori patakok helyén mély szakadékok tátonganak, amelyek rendesen szá­ razak. De esőzések alkalmával ezeken a lejjebb fekvő földeken kavics-, iszap- és homoktömegekkel elborító vadvizek hömpölyögnek végig. A bajt itt a magyar földműves szántóföldéhsége még fokozza. A szorgalmas gazda a felszántott száraz rögből a kavicsot nagy fárad­ sággal szedi ki. A porrá száradt földet ellenben az

állandó szél elhordja és ilymódon a földtől takart kavics újra felszínre kerül. így az évről-évre megismét­ lődő sziszifuszi munkának gyümölcse újra csak . . . kavics. Csonka országunkban az oktalan erdőpusztítás átka nemcsak a még megmaradt csekélykiterjedésű hegy­ vidéket sújtja. A Tisza és Bodrog között elterülő sík­ ságot, a Bodrogközt az árvíztől való elöntés ellen a folyószabályozáskor épített hatalmas földgátak védik. E gátak méretei teljesen megfelelőek és mindaddig, amíg az árterületet erdők borították, legkevésbbé sem kellett attól tartani, hogy a víz nyomásának nem tud­ nak ellentállni. De amióta a partmenti pagonyokat letarolták, a Sárospatak—sátoraljaújhelyi szakasz egy soknégyzetkilométernyi kiterjedésű, sima vízfelületet alkot, amelynek viharkorbácsolta hullámai a gátakat annyira megtámadták, megrongálták, hogy azok át­ szakadását a környékbeli falvak kényszermunkára ki­ rendelt lakossága csak hajszálhíján tudja megakadá­ lyozni. A jelenlegi állapot mellett tehát egy beláthatat­ lan következményekkel járó gátszakadásra minden év tavaszán el lehetünk készülve. Hazánk háborúelőtti kormányzata annakidején nagyon eréfyesen küzdött az elkarsztosodás ellen és e téren igen szép eredményeket ért el. Erről különösen Nógrád megyében, a cseh demarkációs vonal közelé­ ben volt alkalmam meggyőződni. EgyCS hegyoldalak, amelyekbe m néhány évtizeddel ezelőtt folyamatban volt elkopárosodás következményeképen meginduló vadvizek mély szakadékokat és árkokat vájtak, igen szépen újra be vannak erdősítve. Ezeknek, az alig kelet­ kezett kultúrértékeknek pusztulása végtelenül elszomo­ rító látványt n3'ujt. Túlfiatal állabok oktalan letárolásá­ tól eltekintve, a házikecske túlságos elszaporodása olyan tényező, amelynek romboló hatását az észre­ vehetően újból megindult elkopárosodás folyamata mutatja. A legértékesebb kulturális kincseinket és gazdasági értékeinket veszélyeztető szakszerűtlen erdőhasználat megakadályozására teljesen megfelelő és a legmagasabb színvonalon álló szaktudással megszerkesztett tör­ vényeink vannak. Ami azonban a már részben elkarsztosodott Bakonyban, a kecskenyáj aknák kiszolgáltatott nógrádi hegyekben és a Bodrog mentén történik, az az 1879. és 1898. évi törvények lábbaltiprását jelenti. A régi földművelésügyi miniszterek,. főképen Darányi, valamint a Bedő Albert és Scholtz Károly szellemében dolgozó erdészeink még a rengeteg erdőterületekkel megáldott Nagymagyarországon is drákói rendszabályok életbeléptetésével állották útját az ilyen gazdálkodás­ nak. Mennyivel inkább kellene a jelenlegi kormányzat­ nak a legnagyobb fahiányban szenvedő országnak min­ den erdőterületét megvédenie! Az elkarsztosodás terjedésének meggátlása és a kopár területek újból való beerdősítése nemcsak mű­ szaki és anyagi, de főképen szociális természetű akadá­ lyokba ütközik. Ez képezné minden kormányzatnak legnépszerűtlenebb feladatát, amelynek sikeres végre­ hajtását ereje és stabilitása legmegbízhatóbb próba­ kövének lehet tekinteni. Evek hosszú során át használt legelőterületeknek elhagyása válik elkerülhetetlenné. Ezzel egy nemzedéktől többnyire észre sem vehető, későbbi eredmények kedvéért nemcsak valóságos előnyökről való lemondásra, hanem a nomád ősöktől öröklött ösztönös törekvések leküzdésére kell az em­ bereket kényszeríteni.

Ennek a nehéz feladatnak megoldására minden kor­ mányzatnak mielőbb el kell magát határoznia, ha nem akarja bevárni azt, hogy maga a természet törje meg a lakosság ellenállását azzal, hogy nagy földterületeket tesz lakatlanokká.

XÁNTUS JÁNOS ORANGUTÁN VADÁSZATA. A Nemzeti Múzeum emlős kiállításának rendezése közben ismételten megálltam gyönyörködni szép orangután-csoportunk előtt. Már régebben elhatá­ roztam, hogy alkalomadtán utánanézek annak, hogy miként is gyűjtötte Xántus János azokat. Xántus János a legnagyobb magyar gyűjtő, akinek a budapesti állatkertet is köszönhetjük, 1870. tavaszán volt Borneo-ban. Mint maga mondja, egyik főcélja volt az orangutánok megszerzése a múzeum számára. Xántus szerint ) az orangutánoknak »Borneo a tulaj donképeni hazájuk, ahol bizonyos helyeken meglehetős mennyiségben találhatók. Az állatok szerencséjére azonban ezek a helyek végnélküli és feneketlen mocsarak, ahol ember nem igen lakhatik és nem is igen tartózkodhatik sokáig, egészsége és élete kockáztatása nélkül. Egész Sarcának területén, ) egyedül a Sadqng és Batang1

2

Borneo térképe.

lupar folyók közti térségen található az orangután, mely térség . . . örökösen vízzel borított mocsár, mert naponta kétszer árasztja el a föltoluló dagály. Mintegy 60 mérföldre a folyókon felfelé, ahol a dagály meg­ szűnik, a térség szárazabb, s ott egyetlen egy orangután sem található . . . Az orangután élete nagy kiterjedésű mocsaras és lakatlan őserdőhöz kötött . . . Borneoszigetén csak négy helyen t a l á l t a t t a k eddigelé orangu­ t á n o k é A mellékelt térkép Xántus eredeti rajza u t á n készült s a feketén vonalazott részek az orangutánok elterjedését jelzik úgy, amint azt 1870-ben ismerték. Hosszas tudakozódás után »csak annyit t u d t a m meg, hogy a Sadong folyón, mintegy 30 mérföldnyire felmenve, a Simunján nevű folyóba j u t h a t o k s ez a folyó éppen az orangutánok főtartózkodási helyein vonul keresztül. Már február elején felfogadtam négy embert és elküldtem őket előre, hogy a Simunján folyó ') X á n t u s t k i v o n a t o s a n és h e l y e n k é n t a n e h é z k e s , régies s t í l u s á t a l a k í t á s á v a l i d é z e m . L á s d b ő v e b b e n V a d á s z és V e r ­ s e n y l a p X I V . évi. (1870.) p . -224—226. ) B o r n e o egy része. 2

torkolata körül házikót építsenek számomra.« Március közepe táján, 80 mérföld tengeri és folyóvízi ú t után, megérkezett új házába, amely egy régi rizsföld közepén cölöpökre volt építve ; a ház káka és náddal benőtt, víz alatt álló mocsaras helyen, övig érő vízben és sárban állott, úgyhogy a csónakhoz csak bambuszból épített kezdetleges padlón lehetett eljutni. A konyhába a házból »egy áthelyezett egyes bambusznádszálon lehe­ t e t t jutni, melyről szolgám nem egyszer fordult le az étellel együtt az iszapba, mikor éhesen v á r t a m az asztalnál eledelemet.« Innen indult Xántus nap-nap u t á n vadászataira. Eredménj'telen próbálkozások után végre az ötödik napon egy maláji ember egy eléggé friss orangután fészekhez vezette. A maláji »a parttóf mintegy 100 öl (220 méter) távolságra, egy óriási fán, egy fészket m u t a t o t t ; láttam, hogy a fészek galyai alig fonnyadtak, s így a fa felé indultam. Az első lépésre mindjárt övig belesülyedtem az iszapba ; a parton az iszap csak térdig ért, s ilyenben haladtam előre a fa közeléig, mindenütt 10—12 láb (3—3V méter) magas sás és nádfélék között. A fészek éppen az őserdő peremén állt, s üresnek bizonyult. A maláji azonban biztosított, hogyha egy kis ideig lesben állunk, okvetlen meg fog jelenni az állat, mert ő tegnap is látta. Tehát lestünk, hogy a lélekzetem is elállt; de nem kis mesterség volt lesben állni az iszapban, ahol az ember mindég mélyebbre sülyedt s állását minduntalan változtatni kellett. Egy jó óráig állhattam, az izzadság csurgott rólam, s csaknem elolvadva a rekkenő hőségben, már-már kétségbeestem és el a k a r t a m hagyni állásomat, amint egyszerre neszt hallottunk a fák között. Nemsokára a fák ingadozni kezdtek . . . s végre egy óriási, vörösszörű, rút szörnyeteg jelent meg egy kiálló vastag ágon, s biztos léptekkel közeledett a feszekhez.« Amikor az orangután a fészkes fa ágán megállt »eldördült puskám ; a barom azonban, ahelyett, hogy megugrott volna, csudálkozva lenézett, s amint meg­ látott, elkezdte fogait csattogtatni s ugatott.« Még két lövést kapott. «Vagy 20 perc múlva először egyik keze bontakozott le az ágról, aztán a másik, s ezt isszonyú ropogás és zuhanás követte. Melléje ültem az iszapba, s nem hiszem, hogy e percben bárki a világon kényel­ mesebben s megelégedettebben ült bármiféle karos­ székben.* Ezenkívül Xántus-nak még nyolc darab orangutánt sikerült elejtenie, s így »múzeumunk olyan orangután sorozattal? bír, minővel eddigelé egy múzeum sem dicsekedhetik a világon. Ez a t u d a t némi elégtételt és kárpótlást nyvijt azokért a kiáll ott nélkülözésekért, fáradságért és sokféle szenvedésért, melyeknek alája kellett magamat vetnem, hogy kirándulásom sikeres legyen. Egyik orangután fennakadt áfán, s'rtem kevesebb, mint 17 fát kellett kivágni, míg ledöntöttük ; mert egyik fa megakadt a másikban esés közben, s vala­ mennyit ki kellett vágni ; ez tíz órai munkába került, folyvást térdig vízben állva, az E q u a t o r égető heve alatt, s penészes, rekkent levegőben. Egy másik példányt közel három mérföldig követtünk az iszapban, míg kézre került.« Ezek azok a részletek, amelyeket Xántus rendkívül becses leírásából érdekesnek találtam arra, hogy újból felelevenítsem. Xántus leírása arra is felelet, hogy miért olyan nehéz az orangutánt fogságban életben tartani. A nehézséget mégis leküzdötték ; Drezdában láttam, hogy miképen, ott, ahol 8 % évet élt fogságban egy orangután, 2

3

a híres drezdai »Péter.« ) A drezdai állatkertben az orangután ketrece, egy tágas, napos melegházban áll. Az ugyancsak tágas ketrec vastag dorongokból cölö­ pökre épített, úgy, hogy minden oldalról szabadon járhatja át a melegházi levegő. A melegház padlója cementezett és minden órában bőségesen meglocsolják vízzel, úgyhogy állandóan páradiís és ezenkívül egyen­ letesen meleg a levegő. Órákig elnéztem, hogy milyen szívesen hemperegnek az állatok a ketrec nedves deszkáin. Akkor csak azt tudtam, hogy az orangután életben tartásához kell a meleg és páradús levegő ; Xántus leírásának olvasása óta pedig — mely hű tökéle­ tességgel tárja elénk azt a környezetet, amelyben az állat vadon él — tökéletesen értem is ennek szüksé­ gességét. Az orangután fogságban tartásának szem­ pontjából is, talán érdemes volt Xántus érdekes leírását feleleveníteni. Éhik Gyula dr.

A

KUTYA

HŰSÉGE

MINDHALÁLIG.

í r t a : vitéz uzsoki b á r ó S z u r m a y Sándor.

Nem tartom mende-mondának, hogy valamely állat, elsősorban a kutya, — de dr. Lépinay-nak, egy párisi állatkórház vezetőorvosának megállapítása szerint több esetben a papagáj is — ha kicsiny korától kezdve egy ember gondozását, szeretetét, becézgetéseit élvezte és valami oknál fogva gazdájától elszakad, nem akar — vagy talán nem tud — tovább élni. Megengedem, hogy talán csak egyes kutyafajoknál és ezek között is talán csak kivételesen, de megtörtént már nem egy esetben, hogy a k u t y a még a legkövetelőbben jelent­ kező ösztönös érzést, az éhséget is legyőzi, vagy talán a bánkódás, a szüntelen vágyakozás, a ragaszkodás érzése annyira uralja, hogy egész lényének feldúlása folytán az éhséget esetleg nem is érzi és így nem táplálva testét, — talán nem is tudatosan koplalva, — elpusztul, éhenhal. Napjainkban is olvastuk a svéd királynő halálával kapcsolatban, a királynő hűséges kutyájának tragédiáját. Ez a kutya is, úrnőjének halála után, a kastély minden helyiségében folyton ki-be járva, kereste a királynőt, nem evett és végül, hogy életereje elfogyott, egy sarok­ ban meghúzódva feküdt mindaddig, míg a halál meg nem szabadította gyötrelmétől. Alább elmondandó saját élményem e téren is érde­ mes a megörökítésre, mert megható részleteivel és nem mindennapi jelenségeivel bizonyító példája a kutya hűségének és gazdájához való ragaszkodásának.. Ezelőtt körülbelül negyven évvel k a p t a m ajándékba egy kéthónapos kis kutyát. Az öregebb emberek még emlékezhetnek arra, hogy abban az időben a »mopszli«kutya volt divatos. Úton-útfélen látta az ember ezt a fajtájtí kutyát. Budapesten úgyszólván minden üzlet ajtaja, minden ház kapuja előtt láttunk ilyen feketepofájú, tömpeorrú, elhízott-testű szürke k u t y á t heverni. Ilyen fajtájú volt tehát az én kis kutyám is, amely a »Miszi« névre hallgatott. Ez azonban abban különbözött faj rokonaitól, hogy élte végéig nem hízott el, sőt mind­ végig szép karcsú, helyes, természetes testalkatú állat maradt. Ezt pedig annak köszönhette, hogy minden utamon, napi sétalovaglásaim, fegyvergyakorlatok, vezérkari utazásaim, kirándulások stb. alkalmával el3

) Londonban orangután.

19 évig élt f o g s á g b a n

egy S a n d y

nevű

kísért, mellettem futkosott és így nem volt módja arra, hogy elhízzék. Legénykoromban szoros barátságot t a r t o t t legé­ nyeimmel is, mert gyakran rá volt utalva társaságukra, lévén az embernek a városban sokszor olyan útja, ahová nem viheti magával a kutyát. Mégis csak engem tudott és ismert gazdájának, hozzám húzott mindig megható ragaszkodással. Egyik vezérkari utazásom alkalmával, amely Galíciá­ ban, mint rendesen, lóháton történt, naponta, sok írás­ beli munkát is végezve, harminc, sőt ennél is több kilo­ métert t e t t ü n k meg. »Miszi« akkor is mindig mellettem volt. De a negyedik-ötödik nap végén észrevettem, hogy sántit. Megvizsgálva lábait, láttam, hogy mind a négy talpát csak vékony, rózsaszínű hártya borítja, annyira lekoptatta a sok futkosás a köves-kavicsos úton. Másnap reggel meghagytam a legénynek, hogy tartsa magánál a k u t y á t és hozza el a poggyászkocsin, hogy meg­ gyógyuljon, illetve megvastagodjék ismét a talpbőre. Könnyű volt ennek elrendelése, de nehéz volt a legénynek megbirkózni a kutyával, amikor az a kocsiról, a legény öléből, meglátott lóra szállni és ellovagolni. Olyan vonyításos patáliát csapott, hogy tiszttársaim és a legények is — akiknek kedvence volt — könyörögtek, hogy enged­ tessem szabadon. Persze nem tágítottam, hisz teljesen sebessé vált volna a lába. Nagy fájdalma dacára mellettem akart maradni. Másnap pihenő napunk, ezt követően pedig könnyebb utunk lévén, természetesen ismét bol­ dogan és vígan kísérhetett, mert meggyógyult a lába. Később — már házaskoromban — ugyanilyen lár­ mát csapott, amikor látta, hogy lovaglóruhámban me­ gyek el, őt pedig otthon tartják ; esős, sáros idő lévén, nem akartuk, hogy nyakig sárosan kerüljön haza. Ha ilyenkor vigasztalásképen kivitték az erkélyre, hogy legalább lásson, amikor lóra ülve elmegyek, még nagyobb lármát csapott és ha le nem fogják, képes lett volna a második emeletről is leugorni, csakhogy mellettem lehessen. Vagy nyolc-kilenc éves lehetett »Miszi«, amikor egyik verőfényes nyári napon a reggeli sétalovaglásról haza­ felé tartva, Mátyásföldhöz közel, a Kerepesi-úton ló­ háton lépésben haladtunk : elől én, mögöttem a legény, utánunk »Miszi«. Egyszer csak hallom, hogy a kutya mögöttünk egy fájdalmasat nyikkant. H á t r a tekintve, semmit sem láttam ; hármunkon kívül senki és semmi sem volt az úton. Megszólítottam hát : — Miszi, gyere előre, menj szépen előre. — A kutya engedelmeskedett, lovam elé került és csakhamar megállapíthattam bajá­ nak okát. Az országútat szegélyező kerékvető első nagy kőnek az útra eső árnyékától — ismét egyet nyikkantva — visszahőkölt és azt elkerülte, jól láttam, hogy nem a kőnek ment neki. A szegény kutya annyira vak volt tehát, hogy hátunk mögött kőbe ütötte orrát, majd előttünk már csak a lába előtt vette észre a sötét árnyé­ kot, amelytől megijedt! Eddig ezt sem én, sem otthon a nyaralóban vagy a lakásban senki más nem vette észre, pedig vígan ugrált ott, persze ismerve minden fát, bútort, tárgyat stb. Ősszel beköltöztünk a városba. A legény már dél­ előtt indult el a két lóval és Miszit magával vitte azzal a paranccsal, hogy a k u t y á t tartsa magánál a Dessewffyutcában levő istállónál, ahol a kapu úgyis mindig csukva van és mivel mi csak késő délután jövünk be a városba, estefelé hozza el Miszit a Hajós-utcai laká­ sunkba. A legény pontosan eljött, de kutya nélkül és jelen-

t e t t e : — Miszi délutánig ott volt mellettem, de ki­ surranhatott a kapun, amikor valaki bejött, mert eltűnt és hiába néztem u t á n a a környéken. — Biztosan vissza­ szökött Mátyásföldre. Majd reggel kimegy valaki érte! Az úgyszólván teljesen vak k u t y a — hisz egy arasz­ nyira sem látott — kikémlelte a szökés módját a k a p u n át, eligazodott a Terézváros és Városliget labirintusá­ ban, kiment a tizenkét kilométernyire fekvő Mátyás­ földre és ott — a jó Isten tudja, hogy melyik pontján a hibátlan kerítésnek — talált egérutat a kertbe. A nya­ raló hátsó lépcsője mellett aludt a homokban, másnap reggel megállapított vackában és miután reggel látta, hogy a ház már lakatlan, visszajött Budapestre, ismét az istállóba, ahonnan a legény a délelőtt folyamán — legnagyobb boldogságára és mindnyájunk nagy örö­ mére — felhozta a lakásba. »Miszi« látóképessége mindinkább csökkent, már sem a legény, sem a cselédek nem vihették magukkal, ha valami útjuk akadt, de már az utcára vinni sem lehe­ t e t t , mert senkinek sem tért ki, mindenki belebotlott. T a r t h a t a t l a n lett szegény k u t y a helyzete. Nem t u d t u n k számára okosabbat kieszelni, mint azt, hogy valamelyik nap este 7 órakor vonatra ülök és leviszem édesanyám­ hoz a Bánátba, ahová másnap délelőtt 10 órakor érke­ zem. O t t meghálok és h a r m a d n a p visszajövök. J ó dolga lesz Miszinek, szabad mozgása udvarban, kertben, zavartalanul eltöltheti öregségét a n y á m és Teréz nő­ vérem mellett. Úgy is történt. De már néhány nappal vissza jöve­ telem u t á n nyugtalankodva megszólalt feleségem : — Teréz nem ír semmit Misziről! — Ritkán szokott írni, nem is várok tőle hírt, nincs különös írnivalója. Egy hét múlva újból megszólalt feleségem : — Teréz igazán írhatna néhány sort a kutyáról. Kérlek írj neki egy lapot és kérdezd meg, mi van Miszivel. Megírtam a lapot, de egy további hét multán sem j ö t t válasz. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy én is türel­ metlen lettem és újból sürgettem a híradást. Ismét el­ telt egy hét, amelynek végén harmadszor is, de ezúttal már azonnali választ kértem, akármi történt is a kutyá­ val. Megjött a válasz, melynek rövid t a r t a l m a a követ­ kező volt : »Miszi távozásod óta minden táplálékot visszauta­ sított, hiába adtunk neki tejet, kalácsot, hiába főztünk, sütöttünk minden elképzelhető jót és a k u t y á n a k kedves eledelt, semmit sem evett. De teljes búskomorsága dacára is, ahányszor csak be t u d o t t jutni abba a szobába, amelyben ittlétedkor aludtál, felugrott az ágyra és ki­ kaparta az egész ágyneműt ; ott keresett és remélt megtalálni. A szegény állat kimúlt ; éhhalált szenvedett legnagyobb bánatunkra.« Elképzelhető az a nagy szomorúság, melyet ez a lesújtó és mindnyájunkat megrendítő hír nemcsak nekem, hanem feleségemnek és az egész háznépnek okozott. Megkapó, igaz történet és nem koholmány, hisz tanúi még ma is élnek. Hőse Istennek egy kicsiny, igen fogyatékos értelmiségű teremtménye, amely egy embert barátjának, jótevőjének tanult megismerni és ezért még vakságában sem t u d o t t meglenni nélküle ; kereste, amikor elveszítette, kimerülésig. Barátja jóságáért hálá­ ból nemcsak mindhalálig ragaszkodott hozzá, hanem ennél többet tett, a legsúlyosabbat cselekedte : nem akart, vagy nem t u d o t t tovább élni barátja nélkül és odaadta életét, sőt más mód hiányában az egyedüli lehetőséget, de a legnehezebbet választotta : kínos, gyötrelmes éhhalált halt.

ÖNGYILKOSSÁG-E HÁT, VAGY NEM ÖNGYILKOSSÁG?*) í r t a : Laczó Viktor dr.

A legkacagtatóbbak azok a viták, amelyek ádáz tusa után azzal fejeződnek be, hogy az egyik fél azt jelenti ki, hogy nem fogadja el az ellenfélnek név­ használatait, meghatározásait. Magyarul azt mondjuk erre, hogy kiki más-más malomban őrölt. A vita­ kérdés ez : Öngyilkosok lehetnek-e az állatok? Mielőtt pedig a kérdésre felelnék, azt mondom, hogy az öngyil­ kossághoz megkívánom a saját halálomnak legalább valamiféle ismeretét, megkívánom a halálra való eszközök közül valamelyiknek kiválasztását és végül ennek az eszköznek alkalmazását. Akkor azután az a válaszom, hogy az állatok közül még a k u t y a és a ló sem, de annál kevésbbé kígyók, gyíkok, nem ismerik még homályosan sem a saját halálukat, nem ismerik az arra vezető eszközöket s így nem választanak és nem alkalmaznak közülök egyet sem ; ennélfogva tehát nem lehetnek öngyilkosok. Az ellenfél azt mondja : ^Öngyilkosság az is, ha az élet és halál fogalmának ismerete nélkül s a halál tudatos keresése nélkül, de saját ténykedésének vagy viselkedésének nyomán pusztul el az egyén.« Erre azt vetem ellen, hogy ilyenformán rendben lehetnénk, ilyenformán csakugyan megtörténik az állatoknál amolyan öngyilkosságféle, ilyenformán meg lehet állapítani, hogy valamely fogságba j u t o t t állat elveszti az étvágyát, elszomorodik, nem eszik és belepusztul s ilyenformán ezt, ha úgy tetszik, bizonyos költészettel, akár éhségsztrájknak is lehet nevezni; de kijelentem, hogy az öngyilkosságnak és az éhségsztrájk­ nak ezt a meghatározását semmiféle filozófus, jogász, bíró, moralista alá nem írja s az a természettudós, aki a saját, fenn idézett meghatározásához ragaszkodik, elkülöníti magát az egész tudományos világtól, amely­ nek pedig ideálja : a tudományoknak egysége. Ez az ideál mindenesetre szükségessé teszi, hogy egyértelmű fogalmakkal dolgozzunk. E s nem lehet kibújni azzal, hogy az öngyilkosságnak különböző alfajai vannak. Nem, nem. Analógiák vannak, de ezek nem alfajok. Fokozatok is vannak, de ezek ugyanegy fajúak. Az alfajhoz szükséges a lényegnek azonossága. Az öngyilkossághoz szükséges lényeges tételek : a halálnak valamiféle ismerete, a halálhoz vezető eszközök ismerete és kiválasztása, a halálnak az eszközök valamelyikével való szántszándékos előidézése. Ahol ezeknek egyike vagy másika hiányzik, ott van analógia, de nincs meg a lényeg s ilyenformán alfaj sincsen. Az öngyil­ kosságnál szereplő ismeret és szándékosság lehet ezer­ féle fokozatú, a leghalványabbtól a legélénkebbig, de amíg még mindig ismeret és szándékosság, addig emberi cselekvés s az adott esetben öngyilkosság. Mihelyest megszűnik az ismeret és a szándékosság, azonnal már csak történés van s az adott esetben öngyil­ kossághoz hasonló belepusztulás. Az őrült tehát önnön kezével vet véget életének, de nem öngyilkos. A gyermek pedig tökéletlenül ismervén a halált, tökéletlen öngyilkos, de az. A fogságban lévő gyík azonban a szokatlan környezetben rosszul érzi magát ; nem dobja el magától az ételt jó étvágy mellett, mint a politikai éhségsztráj kólók, *) H á l á s a n k ö s z ö n j ü k n a g y r a b e c s ü l t , k e d v e s m u n k a t á r s a i n k é r d e k e s fejtegetéseit az á l l a t o k ö n g y i l k o s s á g á n a k k é r d é s é r ő l , d e h e l y s z ű k e m i a t t a v i t á t ezzel a cikkel b e f e j e z e t t n e k t e k i n t j ü k . Szerk.

hanem elmenvén az étvágya, nem nyúl az ételhez és természetesen ennek következtében az történik meg vele, hogy belepusztul. Az a katona, aki, mint mondani szokás, »száz százalékig« biztos benne, hogy valamely hadi cselekede­ tével a hazának semmit sem használ, önmaga pedig belepusztul, vagy őrült vagy bűnös. Első esetben az őrültek közé tartozik, a második esetben igazi öngyilkos. Az a katona, aki legalább egy százalékig reméli, hogy hadi cselekedetével a hazának használ s önmaga is megmenekül, hős és nem öngyilkos, ha a kilencvenkilenc esély folytán a vállalatba bele is pusztul. Az a katona végül, aki százszázalékig biztos benne, hogy hadi tettével a hazának használ és ő éppen ezt akarja, de másrészt százszázalékig biztos abban is, hogy a válla­ latba belepusztul, de ő ezt nem bánja, hanem megengedi ; öngyilkos ugyan, de nem bűnösen, hanem hősiesen öngyilkos, annyira, hogy őt erkölcsi értelemben már nem is mondjuk öngyilkosnak, hanem csak hősnek. Az a bohém, akinek az orvos komolyan megmondta, hogy rendetlen életével sietteti a halálát s a bohém mégsem hagy fel igazán rendetlen életével, ha legalább néha-néha eszébe jut mégis az orvosnak komoly intelme, rendetlen életét egész nyugodtan öngyilkossági kísérlet­ sorozatnak nevezheti, még akkor is, ha kifejezetten sohasem mondta is, hogy ő a halált akarja, hanem a dőzsölést az élet árán is akarja. Azok a hóbortosok, akik az öngyilkosok klubjába beiratkoztak, ha legalább csöpp józan eszük volt, bizonyára valami okból léptek be abba a klubba. Minthogy pedig ez az ok rosszabb, mint a halál, különben nem ezt választanák, tehát egész nyugodtan lehet mondani, hogy az öngyilkosok klubtársa is az öngyilkos­ ságot valamely bajnak elhárítása végett választja, még ha ez a baj csakis az ő szeme előtt látszik is annak. Például az, hogy őt gyávának tartanák. A filozófusnak is érzékének kell lennie az átmenetes összefüggések iránt, de a természettudósnak is be kell látnia, hogy számokkal és fogalmakkal játszani nem lehet s a határokat a legkisebb törtekig be kell tartani. Nem tudom azt a pillanatot meghatározni, amikor például a pubertás kezdődik, de hogy a pubertás és a nem pubertás nem mindegy és hogy a pubertás egyszer mégis csak kezdődik, az bizonyos. Azért a jogászok a könnyebb kezelés végett megállapodnak egy bizonyos évszámban s a természettudósok ebbe belenyugosznak. Amíg a természettudósok igazán meg nem állapítják azt, hogy az állatok közül csak egy is képzetet alkotott a saját haláláról, felismerte bizonyos eszközöknek, például a nem evések sorozatának, a saját halálával való okozati összefüggését s végül elszánta magát rá, hogy az eszközök eme sorozatát felveszi abból a célból, hogy a végén belepusztuljon, — mert eddig bizony ezt semmiféle természettudós nem állapította meg, — addig egyelőre nyugodjunk meg mindnyájan abban, hogy az állatok igazán nem öngyilkosok, hanem néha a saját viselkedésük következtében igenis belepusztulnak, de erről ők nem tehetnek. Az állati öngyilkosság tehát csak analóg az emberi öngyilkossággal s bizonyos emberi »beképzelésen« tehát antropomorfizmuson alapszik. Az ember, aki nem tud úszni s a Margit-hídról a Dunába ugrik, öngyilkos ; de a légy, mely a ragadós légyfogóra száll, nem öngyilkos. H a azonban úgy tetszik, jókedvű poéta annak is nevezheti!

SZOBANÖVÉNYEK • * ÉS KERTIVIRÁGOK R o v a t v e z e t ő : Szabó Zoltán dr. egyet, n y i l v . r. t a n á r .

TORZULT NÖVÉNYEK, MINT A K E R T DÍSZEI. Az Állat- és n ö v é n y k e r t l á t o g a t ó i k ö z ö t t igen n a g y érdek­ lődést keltettek a nagy p á l m a h á z előtti n ö v é n y á g y b a n töme­ gesen n e v e l t b í b o r v e r e s Cclosiák. E n ö v é n y e k legyezőszerűen s z é t t e r ü l t és t a r a j s z e r ű e n a l k o t o t t , fodros és b o d r o s szárai a n n y i r a különlegesek és a n n y i r a e l t é r ő k a t ö b b i n ö v é n y e k t ő l , h o g y m é l t ó n k e l t e n e k feltűnést. A b o t a n i k u s o k és k e r t é s z e k jól t u d j á k , h o g y ez a k ü l ö n l e g e s a l a k t u l a j d o n k é p e n torzulása a r e n d e s , »normális« a l a k n a k . A m i n d e n n a p i é l e t b e n k ü l ö n ö s e n az e m b e r e k e n esetleg m u t a t k o z ó rendellenességeket, t o r z u l á s o k a t senki s e m t a r t j a szépnek, sőt a z ilyen jelenségek c s a k k e l l e m e t l e n érzést keltenek, visszataszítók, m e r t a természetes arányosság, s z a b á l y o s s á g , szépség elleni m e r é n y l e t n e k , sokszor »betegség«n e k t ű n n e k . A n ö v é n y e k e n és a z á l l a t o k o n előforduló ilyen rendellenességek a z o n b a n igen sok e s e t b e n éppenséggel t e t s z e t ő s e k , sőt g y ö n y ö r k ö d t e t ő k , n é h a h a s z n o s a k és b á t r a n á l l í t h a t j u k , h o g y é p p e n ezek a rendellenességek, a m e l y e k a t e r m é s z e t e s a l a k o k n a k c s a k t o r z a i , a v a t t a k igen sok n ö v é n y t dísznövénnyé. A n ö v é n y a l a k t a n t u d o m á n y a a szervezet felépítésében, t a g o l ó d á s á b a n és összetételében s o k millió t a p a s z t a l a t és vizs­ g á l a t a l a p j á n m e g á l l a p í t o t t a a szervezet »normális« a l a k u l á s á n a k s z a b á l y o s s á g a i t és t ö r v é n y e i t , a m e l y e k a t e r m é s z e t b e n »vadon« élő n ö v é n y e k e n á l t a l á b a n k ö v e t k e z e t e s e n j e l e n t k e z n e k . H a s o n l ó ­ k é p e n m e g á l l a p í t h a t ó k az egyes n ö v é n y f a j o k r a jellemző alaki s a j á t s á g o k , a m e l y e k r ő l az illető fajok felismerhetők és a m e l y e k r é v é n a t ö b b i fajoktól m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő k . H a v a l a m i k ü l s ő v a g y belső ok e t t ő l a »normá«-tól e l t é r ő a l a k o t h o z l é t r e , ú g y a z t r e n d e l l e n e s n e k , t o r z n a k , sőt b e t e g n e k t a r t j u k . Az ilyen t o r z o k a t az e m b e r m á r ősidők ó t a k ü l ö n t e r m e s z t i s a j á t céljaira, m i k ö z b e n a r r a a t a p a s z t a l a t r a t e t t szert, h o g y termesztéssel, r e n d s z e r i n t j ó táplálással, ezek a t o r z a l a k o k m é g g y a k r a b b a n i d é z h e t ő k elő, sőt arról is m e g g y ő z ő d ö t t , h o g y ezek a t o r z u l á s o k ö r ö k l ő d ő k , h a kellő s z a k é r t e l e m m e l t ö r t é n i k a t e n y é s z t é s , s z a p o r í t á s . Még m a g a a n ö v é n y n e m e s í t é s is fel­ k a r o l j a a z ilyen h a s z n o s t o r z o k a t és ezeket t o v á b b fejleszti; és i l y e n k o r t u l a j d o n k é p e n e l l e n t m o n d á s b a k e v e r e d i k , m e r t a »nemesítés<(-sel é p p e n a t e r m é s z e t r e n d j e ellen t o r z o k a t , sokszor korcsokat alkot. E z e k e t a t o r z a l a k o k a t a k e r t é s z e t m á r a n n y i r a kifejlesz­ tette, hogy manapság a nagyközönség m á r bizonyára mosolyogna az o l y a n b o t a n i k u s o n , aki a g y ö n y ö r ű r ó z s á r a , szegfűre a z t m o n d a n á , h o g y az a b n o r m á l i s , t o r z k é p z ő d m é n y , m e r t v i r á g a lényegesen eltér a v a d r ó z s a , vadszegfű egyszerű, s z a b á l y o s v i r á g á t ó l . Pedig a v a l ó s á g b a n ez t é n y l e g így v a n . N e m célunk, h o g y ez a l k a l o m m a l a rendellenességekről r e n d s z e r e s e n t á j é k o z t a s s u k az olvasót, csak n é h á n y esetre m u t a t u n k rá, A b i o l ó g i á b a n a t e s t b i z o n y o s részeinek, szöveteinek a n o r m á l i s t ó l eltérő, erőteljesebb növekedését, túltengését, »hipertrófiá«-nák s z o k t u k n e v e z n i . J ó l t u d j u k , h o g y a biológiai és o r v o s t u d o m á n y o k h a m a r o s a n n e v e t a d n a k m i n d e n n e k (latinul v a g y g ö r ö g ü l ) ; m e g á l l a p í t j á k a »diagnózist.« Mellékesen m e g e m l í t e m , h o g y a n é v e n k í v ü l a z t á n g y a k r a n n e m is t u d u n k

e g y e b e t az illető j e l e n s é g r ő l . T e h á t »hipertrófia« a z i l y e n szövettúltengés. A cukorrépa v a g y t a k a r m á n y r é p a gyökere ilyen állandó »hipertrófiá
v i r á g o k g y ü m ö l c s ö t esetleg n e m is t e r e m n e k . A f o r r t s z i r m ú növényeken, m i n t pld. a harangvirágokon a teltséghez hasonló jelenség a kettős párta kifejlődése, a m i k o r o l y k é p e n fest a virág, m i n t h a két párta, két h a r a n g volna egymásba dugva. V a n egy i l y e n »dupla« v i r á g ú o r g o n a f a j t a is. Igen kedvelt torzulás szokott jelentkezni a piros gyűszű­ v i r á g o n . A g y ű s z ű v i r á g o l d a l s ó v i r á g a i e g y s z e r ű e k , d e a cstícsv i r á g a rózsa- v a g y h a r a n g v i r á g s z e r ű v é f e j l ő d h e t i k , igen k ü l ö n ­ leges a l a k ú lesz, m e r t t ö b b v i r á g b ó l n ő t t e g y b e . H a s o n l ó átöröklődő érdekesség a t á t o g a t ó oroszlánszáj (Antirrhinum) peloriás kifejlődése, ú g y h o g y a r e n d s z e r i n t k é t a j k ú v i r á g o k helyett ötsugarú virágok jelennek meg. N e m r i t k a s á g a z ú g y n e v e z e t t »elzöldülés
Celosiák,

ifj. Józan Miklós felvétele.

hatjuk, hogy a szirmok normális ötös száma megváltozik, m e r t e g y - k é t p o r z ó is s z i r o m s z e r ű e n fejlődik k i . H a e z e k e t a »rendellenességre« h a j l a m o s a l a k o k a t , a m e l y e k b e n t e h á t a s z i r m o k s z á m a n i n c s e n teljesen r ö g z í t v e , e l k ü l ö n í t v e n e v e l j ü k , s ő t b ő t á p l á l k o z á s s a l a b u j a n ö v e k e d é s ü k e t elősegítjük, e g y r e t ö b b és t ö b b p o r z ó a l a k u l á t s z i r o m m á . I l y k é p e n l é t r e j ö n a z ú g y n e v e z e t t UelU v i r á g , a m e l y e t g y a k r a n h e l y t e l e n ü l Ueljesnn e k is n e v e z n e k , p e d i g a nteljesa megjelölés c s a k o l y a n v i r á g r a v o n a t k o z h a t i k , a m e l y b e n m i n d e n rész s z a b á l y s z e r ű e n teljes s z á m m a l v a n m e g , v a g y i s n e m h i á n y z i k belőle s e m m i . A kerti rózsák tehát a vadrózsáknak »teltvirágú« leszármazottjai, vagyis rendellenes, torz alakjai, amelyeket a z u t á n a kertészeti t u d o ­ m á n y és m ű v é s z e t n e m e s í t é s s e l , k i v á l o g a t á s s a l , k e r e s z t e z é s s e l n a g y t ö k é l e t e s s é g g e l a l a k í t o t t . H a s o n l ó k é p e n a l a k u l t a k ki a g y ö n y ö r ű k e r t i szegfűfajták is, a m e l y e k e l s ő s o r b a n a b b a n t é r n e k el a v a d s z e g f ű k t ő l , h o g y ö t s z i r o m h e l y e t t t ö b b s z i r m u a k , t e h á t s z i n t é n »teltvirágúak.« A k e r t é s z e k n é m e l y n ö v é n y f a j n a k m i n d a k é t a l a k j á t , az e g y s z e r ű t és a t e l t e t is, t e n y é s z t i k . E z e k n e k a t e l t - v i r á g ú a k n a k h i v a t a l o s elnevezése a %flore pleno,'i a m e l y e l n e v e z é s t az o l v a s ó b i z o n y á r a g y a k r a n l á t t a a kertészeti árjegyzékekben, katalógusokban. Szétbontva az ilyen t e l t v i r á g o t , r e n d s z e r i n t m e g t a l á l j u k a f o k o z a t o s á t ­ m e n e t e t a s z i r o m és p o r z ó k ö z ö t t . A teltvirágúsággal együttesen, v a g y néha attól függetlenül is, m u t a t k o z i k egyes v i r á g r é s z e k n e k a s z a b á l y o s s z á m n á l n a g y o b b m e n n y i s é g ű kifejlődése (pld. öt. p o r z ó h e l y e t t t ö b b ) , v a g y a p o r z ó k , t e r m ő l e v e l e k teljes á t a l a k u l á s a , ú g y h o g y i l y e n

Ezzel a szalagosodással együttesen bizonyos növények s z á r a m é g m e g is c s a v a r o d i k , l é t r e h o z v a az ú g y n e v e z e t t wsavart, tortus« a l a k ú k a t . E z e k k ö z ü l l e g h í r e s e b b a mácsonya csavart a l a k j a , a m e l l y e l m á r a n a g y n é m e t g é n i u s z Johann Wolfgang Goethe is f o g l a l k o z o t t . A w e i m a r i G o e t h e - h á z m ú z e u m á b a n m é g m e g is v a n a z ő p é l d á n y a . E z a n ö v é n y s o k ö r ö k l é s t a n i kísérlet t á r g y a v o l t és a b u d a p e s t i e g y e t e m i n ö v é n y k e r t is foglalkozik t e n y é s z t é s é v e l . T e r m é s z e t e s e n m é g igen sokféle esete v a n e z e k n e k a t o r z u l á s o k n a k , a m e l y e k n a g y része a k k o r j ö n l é t r e , h a a n ö v é n y t v a l a m e l y élősködő á l l a t v a g y g o m b a t á m a d j a m e g . E z e k a z e s e t e k a z o n b a n m á r a b e t e g s é g e k s o r á b a t a r t o z n a k és k e r t é s z e t i s z e m p o n t b ó l n e m h a s z n á l h a t ó k fel. Szabó Zoltán dr.

AQUARIUM • TERRARIUM A Z AQUARIUM

HALAI.

í r t a : S z o m b a t h László. A m i k o r b e f e j e z t ü k az a q u a r i u m b e r e n d e z é s é v e l járó összes m u n k á t , a h a l a c s k á k a t is b e h e l y e z h e t j ü k a m e d e n c é b e . A h a l a k k i v á l a s z t á s á n á l , é p ú g y , m i n t a n ö v é n y e k beszerzésénél, ne vásároljunk meg mindent, amit a szemünk megkíván, m e r t ennek sohasem lehet jó eredménye. A kezdő aquarista szem­ pontjából elsősorban az exotikus elevenszülő halak jöhetnek tekintetbe, nem azért, m i n t h a a q u a r i u m b a n t a r t h a t ó hazai h a l u n k n e m l e n n e , h a n e m a z é r t , m e r t ezek az a p r ó e x o t i k u s h a l a c s k á k h a z a i h a l a i n k n á l s o k k a l i g é n y t e l e n e b b e k és n a g y o n könnyen szaporodnak az a q u a r i u m b a n . T e h á t t ö b b ö r ö m ü n k lesz v e l ü k , f o k o z z á k a k e d v ü n k e t , m i v e l a f á r a d s á g u n k n a k l á t h a t ó e r e d m é n y e lesz. K i s e b b h a z a i h a l a k k a l , d e k ü l ö n ö s e n az a r a n y h a l l a l , n e foglalkozzon a k e z d ő , m e r t ezek c s a k k e v é s

örömet, de annál t ö b b bosszúságot okoznak. Ezek ápolására m a j d k é s ő b b visszatérek. A n n a k , h o g y először az elevenszülő h a l a k a t a j á n l o m , az e m l í t e t t s z a p o r o d á s i készségen k í v ü l m é g k é t o k a v a n . A z egyik az, h o g y ezek a h a l a c s k á k m á r a q u a r i u m b a n s z ü l e t t e k , t e h á t a b e s z o k t a t á s u k n e m j á r vesződséggel, a m á s i k o k a pedig az, h o g y az á l l a t k e r e s k e d é s e k b e n m i n d i g lehet belőlük szerezni. F r i s s e n i m p o r t á l t h a l a k a t , a m e l y e k beszerzése vérfelfrissítés s z e m p o n t j á b ó l fontos, a k e z d ő n e v á s á r o l j o n , m e r t ezek k é n y e s e k , a z o n k í v ü l a friss i m p o r t n a k n e v e z e t t h a l a k k i l e n c v e n s z á z a l é k a n e m is az és c s a k a z é r t nevezik el a n n a k , h o g y n a g y o b b á r a t k é r h e s s e n e k é r t ü k . Mielőtt a h a l a k r a t é r n é k , szükségesnek t a r t o m , h o g y ezek neveiről is m e g e m l í t s e k e g y e t - m á s t . A h a l a k t u d o m á n y o s n e v é t feltétlenül i s m e r n ü n k kell, mivel az összes külföldi á r j e g y z é k e k b e n és az a q u a r i u m o k k a l foglalkozó s z a k m u n k á k b a n is ezen a n é v e n említik ő k e t . A h a l a k n e v é t m e g kell t a n u l n u n k m á r c s a k a z é r t is, h o g y a v á s á r l á s n á l megmondhassuk, hogy m i t a k a r u n k venni. A díszhalak közül egyiknek-másiknak v a n ugyan német neve, ezt azonban r i t k á n h a s z n á l j á k , a m a g y a r d í s z h a l a k elnevezését p e d i g k e v e s e n ismerik. A t u d o m á n y o s n e v e k k e l ellenben e g y k i s baj v a n , m e r t egy-egy h a l n a k n é h a többféle elnevezése is v a n . H i r d e t n e k á r j e g y z é k e k e t , a m e l y e k b e n a legújabb n e v e k s z e r i n t sorolják fel a h a l a k a t , v i s z o n t egy m á s i k cég a re'gi n e v ü k ö n ajánlja ő k e t . Aki ezen a t é r e n t á j é k o z a t l a n , n e m t u d h a t j a , h o g y a k ü l ö n b ö z ő n e v e k esetleg u g y a n a r r a a h a l r a v o n a t k o z n a k . E g y - e g y h a l n a k n é h a n a g y o n s o k n e v e is v a n , a z é r t legjobb, h a azokat a legáltalánosabban ismert neveket jegyezzük meg magunknak, a m e l y e k e t a h a l k e d v e l ő k és h a l k e r e s k e d ő k legnagyobbrésze használ. A tudósok törekvése egyébként ú g y i s az, h o g y az á l l a t o k elnevezéseit s z a b á l y o z z á k és ezen a téren valamilyen módon rendet teremtsenek, mert a nevek sokfélesége — k ü l ö n ö s e n a n e m z e t k ö z i é r i n t k e z é s b e n — n e k i k is nehézségeket okoz. A l e g i s m e r t e b b e x o t i k u s díszhal a »Guppi«, a m e l y e t a leg­ t ö b b k e z d ő , s ő t h a l a d ó a q u a r i u m k e d v e l ő m e d e n c é j é b e n is m e g ­ t a l á l h a t u n k . Á l t a l á n o s a n h a s z n á l t t u d o m á n y o s n e v e Lebistes reticulatus Peters, a z o n b a n n e m ez az egyedüli n é v , a m i t visel, m e r t a m á s - m á s v i d é k r ő l s z á r m a z ó h a l a c s k á k a t Poecilia reticulata, Lebistes poecilioides, Poecilia poecilioides, Acanthophacelus reticulatus, Poecilia petersi, Girardinus petersi, Girardinus reticulatus, Girardinus guppyi n é v e n n e v e z t é k és így h o z t á k f o r g a l o m b a . V o l t idő, a m i k o r az árjegyzékben egyszerre aján­ lották e nevek alatt a halakat különböző áron, míg azután m e g á l l a p í t o t t á k , h o g y ez m i n d egy faj, a Lebistes reticulatus. A l e g t ö b b h a l a c s k á t ebből a fajból Girardinus guppyi néven h o z t á k E u r ó p á b a és ezzel a n é v v e l t e r j e d t el legjobban, a z é r t m a r a d t a népi es n e v e »guppi«. 1908-ban k e r ü l t legelőször E u r ó p á b a és n a g y s z a p o r a s á g a k ö v e t k e z t é b e n a n n y i r a elterjedt, h o g y m a m á r a legközönségesebb és legolcsóbb d í s z h a l u n k . A h í m (tejes) »guppi« hosszúsága két-kétésfél c m és g y ö n g y h á z f é n y ű , t a r k a s z í n e k b e n p o m p á z i k . E z a színezet v á l t o z a t o s és a színek k ö z ö t t elszórt fekete p e t t y e k , foltok és s á v o k h e l y z e t e az egyes p é l d á n y o k o n a n n y i r a eltérő, h o g y egységes leírást róla adni n e m lehet. S ő t a fark- és h á t ú s z ó a l a k j a is k ü l ö n b ö z ő lehet, m e r t p é l d á u l l e k e r e k í t e t t - , villás-, h á r o m á g ú - és zászlósfarkú h í m e c s k é k is v a n n a k , e g y e s e k n e k pedig a h á t ú s z ó j u k is zászlós és o l y a n hosszú, h o g y a farkúszóig is elér. A n ő s t é n y (ikrás) négy-négyésfél c m hosszú, h á t a világos, b a r n á s z ö l d , az o l d a l a sárgásfehér, t e h á t n a g y o n egyszerű színezetű. A h í m e c s k é k n e k ez, a g a z d a g o n v á l t o z a t o s színezete a r r a i n d í t o t t n é h á n y dísz­ h a l t e n y é s z t ő t , h o g y e g y f o r m a színű és rajzú p é l d á n y o k k i ­ t e n y é s z t é s é v e l foglalkozzon és e n n e k , m i n t íVj fajnak, forgalombahózásával nagyobb jövedelmet biztosíthasson magának. K ü l ö n ö s e n a zászlós h á t - és farkúszós h a l a k k a l foglalkoztak s o k a t . É r t e k is el v a l a m i kis e r e d m é n y t , a z o n b a n a v á r t h a s z o n e l m a r a d t és az egész d o l g o t a b b a h a g y t á k , m e r t a v á s á r l ó k n e m ü l t e k fel és n e m v e t t é k a h a l a k a t . Á r u l t a k m é g »óriás guppi«-kat is és ezeket is m i n t új i m p o r t o t a k a r t á k értékesíteni. E z e k r ő l k i d e r ü l t , h o g y egyszerű »guppi<<-hímek, a m e l y e k e t k i s k o r u k ó t a a n ő s t é n y e k t ő l e l z á r v a n e v e l t e k és ezért h á r o m háromésfél c m h o s s z ú r a is m e g n ő t t e k . I l y e n új »species«-ek m á s f a j t a h a l a k n á l m é g m o s t is a k a d n a k . A »guppi« a fogaspontyfélék (Cyprinodontidae) elevenszülő c s o p o r t j á h o z t a r t o z i k és a h o g y a n a n e v e is m u t a t j a , i v a d é k á t elevenen h o z z a a világra. Á h í m e c s k e n a g y o n t ü z e s v é r ű és n a p h o s s z a t u d v a r o l . A l e g c s á b í t ó b b a n k ö v é r vízibolha ü l d ö ­ zését is a b b a h a g y j a , d e a p á r z á s r a k í n á l k o z ó a l k a l m a t soha­ s e m m u l a s z t j a el. F é l k ö r b e n o l d a l r a g ö r b í t e t t törzzsel, kifeszí­ t e t t úszókkal, a legélénkebb színekben ragyogva táncolja körül a n ő s t é n y t . Majd e l h a l v á n y o d v a v i s s z a h ú z ó d i k , d e c s a k a z é r t , h o g y a k ö v e t k e z ő p i l l a n a t b a n elölről k e z d j e az egészet. H o l az

egyik, h o l a m á s i k oldalról közelíti m e g szíve v á l a s z t o t t j á t — v a g y v á l a s z t o t t j a i t — k ö z b e n szinte p a r á z s l ó t ű z b e n égve, r e m e g p a r á n y i t e s t e . A n ő s t é n y pedig bárgyi'i képpel állja az o s t r o m o t , esetleg falatozik is k ö z b e n egyet, h a pedig m e g u n t a a dolgot, elbújik a n ö v é n y e k s ű r ű j é b e . A »guppi« h a z á j a N y u g a t - I n d i a , a L e e w a r d - s z i g e t e k , Venezuela, ahol a m o c s a r a s t a v a k b a n n a g y m e n n y i s é g b e n t a l á l ­ h a t ó . Legfőbb t á p l á l é k á t a s z ú n y o g á l c á k képezik, m e l y e k n e k p u s z t í t á s á v a l az o t t a n i l a k o s s á g n a k n a g y h a s z n á r a v a n . Az a q u a r i u m b a n a j ó régi v i z e t k e d v e l i , ú g y h o g y vízcserélés esetén élénk színeit csak n a p o k , s ő t n é h a csak h e t e k m ú l v a k a p j a vissza. H a az a q u a r i u m b a egy p á r o c s k á t v e s z ü n k , az teljesen elegendő, m e r t r ö v i d i d ő m ú l v a ú g y i s elszaporodik. Aki mégis t ö b b e t a k a r , az v e g y e n egy v a g y k é t n ő s t é n y h e z h á r o m , illetve ö t h í m e t . E n n é l t ö b b e t k á r beszerezni. H a a z u t á n m á r m e g i s m e r t ü k n a g y j á b ó l a kis h a l a c s k á i n k é l e t é t és ter­ m é s z e t é t és m á r fiatal h a l a c s k á k is v a n n a k az a q u a r i u m b a n , a k k o r vérfelfrissítés céljából s z e r e z h e t ü n k b e m é g e g y n é h á n y a t . Igaz, hogy a kevés hal a nagyobb medencében nem sokat m u t a t , de n e m is l e h e t k e z d e t b e n célunk, h o g y h a l k i á l l í t á s t rendez­ z ü n k . A h a l a k beszerzésénél ü g y e l j ü n k a r r a , h o g y azok egész­ ségesek legyenek, t e h á t h i á n y o s , foszlányos v a g y összecsukott úszójú, s é r ü l t h a l a k a t n e v e g y ü n k m e g . J ó l n é z z ü k m e g , h o g y a t e s t n e m d u z z a d t - e a r á n y t a l á n ul. nincs-e a h a l a c s k á n véres folt, penészszerű lepedék, v a g y a p r ó , fehér, d u z z a d t p o n t o c s k á k . Az egészséges h a l n a k úszója épszélű és a h a l az a q u a r i u m üveg­ f a l á n a k k o p o g t a t á s á r a v i l l á m g y o r s a n c i k k á z i k a vízben. A meg­ vásárolt halakat valamilyen kisebb befőttesüvegben vihetjük h a z a és m i e l ő t t ő k e t az a q u a r i u m b a helyeznők, vizsgáljuk m e g h ő m é r ő v e l , h o g y a szállítóedény és a m e d e n c e vize e g y f o r m a h ő m é r s é k l e t ű - e . H a a k e t t ő k ö z ö t t k ü l ö n b s é g lenne, a k k o r a szállítóüveget a h a l a k k a l e g y ü t t az a q u a r i u m vizébe m á r t j u k , ú g y , h o g y a víz a s z á l l í t ó ü v e g b e bele n e folyhasson. E g y - k é t ó r a m ú l v a a kétféle víz h ő m é r s é k l e t e egyenlő lesz és a h a l a k a t b á t r a n b e ö n t h e t j ü k az a q u a r i u m b a . A »guppi« t á p l á l á s a egy­ szerű. Megeszi a v í z i b o l h á t elevenen v a g y s z á r í t v a , a szúnyog­ á l c á t , h ú s t és s z á r a z eleséget. A n ő s t é n y h a s á n levő félholda l a k ú b a r n a folt a t e r h e s s é g e t jelzi és m e n n é l n a g y o b b , m e n n é l s ö t é t e b b ez a folt, a n n á l k ö z e l e b b v a n az i d ő , a m i k o r a kis ú j s z ü l ö t t e k e t m e g p i l l a n t h a t j u k . Az i v a d é k 20—25° Cels. h ő ­ m é r s é k l e t m e l l e t t g y o r s a n fejlődik és a h í m e c s k é k rózsaszínbe j á t s z ó o l d a l u k r ó l n é h á n y h é t m ú l v a m á r felismerhetők. E g y baj v a n csak, a m i k e s e r ű s é g e t o k o z h a t . U g y a n i s a szülők a kis h a l a c s k á k egy részét felfalják. H a a n ö v é n y z e t elég s ű r ű , mégis m a r a d belőlük elég. K á r ez ellen szülőszekrénnyel, v a g y d r ó t h á l ó v a l v é d e k e z n i . Télen a vizet fűteni kell, v a g y az a q u a r i u m o t f ű t ö t t s z o b á b a n t a r t a n i és ü g y e l j ü n k a r r a , h o g y a víz h ő m é r s é k l e t e 18° Cels. a l á n e sülyedjen. N y á r o n e t e s s ü n k n a p o n t a , t é l e n k é t - h á r o n m a p o n k é n t , a reggeli ó r á k b a n . H a a szükséges meleg m e g v a n és a t á p l á l á s is helyesen t ö r t é n i k , az a p r ó l i a l a c s k á i n k b a n sok ö r ö m ü n k telik. K é s ő b b , a m i k o r m á r m i n d e n t t u d u n k , — v a g y l e g a l á b b is a z t hisszük, h o g y m i n ­ d e n t t u d u n k . — a k k o r v e h e t ü n k d r á g á b b és m u t a t ó s a b b h a l a k a t is. Bizonyos azonban, hogy megvehetjük a legpompásabb, l e g d r á g á b b h a l a k a t , t a r t h a t j u k a z o k a t a legszebb a q u a r i u m ­ b a n , a l e g k e d v e s e b b e l ő t t ü n k mégis csak a »guppi« m a r a d . N e m c s a k a z é r t , m e r t csinos és k e d v e s , h a n e m a z é r t is, m e r t a legelső r e m é n y , az első siker és ö r ö m és ezzel k a p c s o l a t b a n egy szép ifjú- v a g y g y e r m e k k o r i emlék, — az első a q u a r i u m e m l é k e — fűződik hozzá.

• VEGYESEK • Fecskerománc az Esztergom—Szamárhegyi villánkban. T a v a l y a u g u s z t u s elején b ú c s ú z t a k m á r a m i fecskéink, légy is k e v é s v o l t , e g y m á s u t á n e l t ü n e d e z t e k . É p p e n ú g y , m i n t a fiam és a m e n y e m , a k i k a k k o r i b a n ü l t é k a n á s z u k a t ; ez az ifjú e m b e r i fecskepár a m i családi fészkünkből is k i r e p ü l t messze idegenbe, az é l e t b e . E z i d é n április k ö z e p é n m e g i n t m e g j ö t t e k régi fecskéink. A v e r a n d á n k s a r k á b a n r á t a l á l t a k t a v a l y i fészkükre, ki v a k o l g a t t á k a m e g k o p o t t k ú r i á t és m á j us elej én m á r k ö l t ö t t e is az önfel­ áldozó a n y a m a d á r a t o j á s b a n éledő kis fecskéket. A p á r j a

pedig v i r r a d a t t ó l a l k o n y a t i g f á r a d h a t a t l a n u l h o r d o z g a t t a n e k i a l e g y e c s k é k e t ; régi s z o k á s a s z e r i n t m é g a s z o b á i n k b a is b e r e p ü l t , h o g y m e g s z a b a d í t s o n az a l k a l m a t l a n z ü m m ö g ő k t ő l . A z u t á n szerencsésen k i k ö l t ö t t é k ö t f i ó k á j u k a t ; a z o k j ú l i u s elején k i is r ö p ü l t e k a fészekből. N y o m b a n ú j , m á s o d i k c s a l á d a l a p í t á s h o z fogott a k ö l t é s n a g y m u n k á j á b a n m e g f a k u l t t o l l a z a t ú , öreg fecskepár és a u g u s z t u s 3-án, a m i d ő n a m i családi ifjú f e c s k e p á r u n k a n á s z a é v f o r d u l ó j á t j ö t t a m i s z a m á r ­ hegyi v i l l á n k b a ü n n e p e l n i , m á r az első k ö l t é s b ő l v a l ó ö t fióka e t e t g e t t e n a g y s z o r g a l o m m a l a k i k e l t h á r m a s m á s o d i k fészek­ aljat, b i z o n y á r a , h o g y k í m é l j é k az ö r e g e k e t . M e r t az öreg fecskék tollazata a kétszeres költés titán valóban fogyatékosnak l á t s z o t t , a s z á r n y a i k is viseltesek v o l t a k , t a l á n a r e p ü l é s ü k s e m v o l t a régi v i l l á m g y o r s és m é g e r ő t k e l l e t t g y ű j t e n i ö k a n a g y ú t r a , t e n g e r e k és az ö n z ő e m b e r d r ó t h á l ó i fölött. T a l á n erre a m e g e r ő s ö d é s r e szolgált t e h á t a f i a t a l o k n a k az e m b e r e k ­ nél is d i c s é r e t e t é r d e m l ő ö n z e t l e n f á r a d o z á s a . A bölcs A l k o t ó g o n d o s k o d o t t a r r ó l , h o g y m i n d e n m u l a n d ó szépen, csendesen e l k ö v e t k e z z é k , a m i d ő n életcélját e l é r t e , h e l y e t a d v á n a z o k n a k , a k i k n e k díszesebb a t o l l a z a t ú k , g y o r s a b b a s z á r n v u k és k i t a r t ó b b a r ö p ü l é s ü k . Az öregek m á r c s a k a m u l t a k b a n élnek, legfeljebb egy p a r á n y i s z o m o r ú jelen l e h e t ő ­ ségével. A fiatalok a jelen k e s e r ű m e g p r ó b á l t a t á s a i t az é r i n t e t ­ l e n ü l friss e r ő b e n élő lélekkel k ö n n y e b b e n lebírják k ü z d e n i , h á t ö v é k a j ö v e n d ő , t a l á n egy j o b b j ö v e n d ő ! E z e n a családi ü n n e p e n d é l e l ő t t k i ü l t ü n k a v e r a n d á n k r a . H á t o d a s e r e g l e t t e k a m i fecskéink m i n d - m i n d , m i n k e t és a m i j u b i l á l ó f e c s k e p á r u n k a t ü d v ö z ö l n i . E l h e l y e z k e d t e k a fejünk felett a s z a r v a s a g a n c s o k r a és ó r á k h o s s z a t b á j o s c s i v i k o l á s u k k a l gyönyörködtettek. Velünk látszottak örvendeni, m i n t h a búcsúz­ n á n a k tőlünk, m i n t h a ösztönszerűleg megértették volna, h o g y e g y h a m a r ú g y s e m l e s z ü n k e g y ü t t és v e l ü k . E s ez c s a k egy ízben, ezen a n a p o n t ö r t é n t , d e a k i c s i n y m a d á r h á l á j a s o k s z o r o s a n k ü l ö n b az e m b e r é n é l , aki e l s z o k t a felejteni a m á é r t a holnapot s a holnapért a mát.

d ü h e s e m bírja ő k e t i r á n y u k b ó l e l t é r í t e n i . A m i p e d i g a r e p ü l é s ­ b e n v a l ó k i t a r t á s t illeti, az ó r i á s v i h a r m a d á r u t o l é r h e t e t l e n . D e nincs is k í v ü l e o l y a n m a d á r , a m e l y e g y f o l y t á b a n o l y a n hosszú ideig k i b í r n á a r e p ü l é s t . É p p e z é r t n e m l e h e t r a j t a cso­ d á l k o z n i , h a az ó r i á s v i h a r m a d a r a t m i n d e n ü t t o t t l á t j u k föl­ d ü n k déli felének m é r s é k e l t és h i d e g égövi t e n g e r e i fölött repülni. Mintha arra volna kárhoztatva, hogy örökké a nyílt t e n g e r h a t á r t a l a n síkja fölött lebegjen. M i k o r j u t m a j d o d a az e m b e r , h o g y a r e p ü l é s n e k e l e g n a g y o b b m e s t e r é v e l v e r s e n y r e k e l h e t ? Az e m b e r az első n a p t ó l fogva, a m i d ő n t e k i n t e t e a r e p ü l ő s z á r n y o n m e g a k a d t , irigye l e t t a m a d á r n a k . E z e r n y i ­ ezer é v ó t a s ó v á r s z e m m e l nézi a m a d á r s z á r n y a l á s á t , a m e l y n e k i m i n d i g az u r a l k o d ó i h a t a l o m , a g y o r s a s á g , az ö r ö k v i d á m ­ ság és s z a b a d s á g n e t o v á b b j á t j e l e n t e t t e . Az e m b e r m i n d i g a repülésről á l m o d o z o t t . D e s o h a s e m h i t t e v o l n a , h o g y s i k e r ü l majd neki valamikor túlszárnyalnia magasságban a kondort és sebességben a f r e g a t t - m a d a r a t . D e á m b á t o r a m i t ü z e s , z a k a t o l ó s z í v ű , acélidegzetű és k e n d e r s z á r n y ú n a g y g é p m a d a ­ r a i n k tízezer m é t e r n y i m a g a s s á g b a is fel t u d n a k r e p ü l n i és 300 k i l o m é t e r sebességgel s z á g u l d a n a k ó r á n k é n t , m i n d a z o n á l t a l m e g ­ i r i g y e l h e t i k az ó r i á s v i h a r m a d a r a t . E z a b s z o l ú t u r a a levegő­ n e k , teljesen b i z t o s a r e p ü l é s b e n , g y o r s és s z a k a v a t o t t ü g y e s ­ séggel végzi m i n d e n m o z d u l a t á t . Végzi p e d i g m i n d e n u t ó g o n ­ dolat s a veszedelem leghalványabb sejtelme nélkül. Akár a derült, ég r ó z s a s z í n ű felhői a l a t t , a k á r p e d i g a v i h a r o k fekete fellegei h a l á l o s f o r g a t a g á b a n lengeti s z á r n y á t . M e r t a s z á r n y a a d i a d a l m a s élet s z i m b ó l u m a , a s z á r n y a b i z t o s í t j a m i n d e n baleset ellen, a s z á r n y a m a g a a m a d á r , a m e l y r ö p t é b e n ren­ d ü l e t l e n ü l szembeszáll a h a l á l l a l és g y ő z e d e l m e s k e d i k fölötte. G.

V.

Virító Echinopsis. A n ö v é n y k e d v e l ő k ö z ö n s é g a k a k t u s z o k k ö z ü l a z . Echinopsis-ok&t kedveli leginkább, m e r t ezek kezelése n e m sok g o n d o t o k o z . Maros Imre, a k i Szabó Zoltán :

Szerencsés u t a t a m i f e c s k é i n k n e k ! H o z z a n a k j o b b t a v a s z t , h o z z a n a k békességet és v i g a s z t a l á s t , m a j d h a v i s s z a t é r n e k ! Hajdú

István

A repülés legnagyobb mestere j u t o t t az e s z e m b e , m i k o r a m i n a p egy n e w y o r k i t á v i r a t j e l e n t e t t e , h o g y Jackson és O'Brien a m e r i k a i r e p ü l ő k a u g u s z t u s 18-án m e g n y e r t é k az egy­ f o l y t á b a n v a l ó r e p ü l é s v i l á g r e k o r d j á t . »Greater S a i n t Louis« n e v ű m o n o p l á n j u k k á i n e m k e v e s e b b , m i n t 647 ó r á t r e p ü l t e k megszakítás nélkül. T e h á t t ö b b m i n t öt hétig repültek Saint Louis a m e r i k a i v á r o s felett, a n é l k ü l , h o g y egyszer is l e s z á l l t a k v o l n a . A szükséges b e n z i n t és e n n i v a l ó t m á s r e p ü l ő g é p v i t t e föl n e k i k . I l y e n és h a s o n l ó r e k o r d o k a t a z ó r i á s v i h a r m a d á r (Procellaria gigantea), a repülés legnagyobb mestere, akár­ h á n y s z o r t u d o t t f e l m u t a t n i . Gould, angol t e r m é s z e t b ú v á r a z t írja, h o g y egyik t e n g e r i títján, J ó r e m é n y s é g - f o k á t ó l T a s m á n i á b a m e n e t , egy óriás v i h a r m a d á r m i n t e g y h á r o m h é t i g k ö v e t t e h a j ó j á t a n y i l t t e n g e r e n . M i k ö z b e n l e g a l á b b is 2000 t e n g e r i mérföldnyi ú t a t t e t t meg repülve. Csakhogy n e m egyenes vonal­ b a n , h a t i e m 20 t e n g e r i m é r f ö l d n y i á t m é r ő j ű széles k ö r b e n k e r i n g v e . Minélfogva a m a d á r c s a k m i n d e n f é l ó r á b a n v o l t l á t ­ h a t ó a h a j ó födélzetéről. I l y e n k o r s z o k o t t v o l t lecsapni a z eledelre, a m i t a h a j ó r ó l d o b t a k n e k i a t e n g e r b e . Gould m i n d ­ e b b e n n e m t é v e d h e t e t t , m e r t s z á m t a l a n s z o r megfigyelte s ennélfogva jól i s m e r t e az óriás v i h a r m a d a r a t . S o k s z o r v e t ő d ö t t ú t j á b a ez a n y í l t t e n g e r i h a t a l m a s m a d á r . Az a u s z t r á l i a i vizek­ b e n h a j ó z v a , egyszer ezernyi-ezer ilyen m a d a r a t l á t o t t . A sík t e n g e r fölött l e b e g t e k s i d ő n k é n t l e c s a p v a a t e n g e r r e , egy el­ e j t e t t á m b r á s - c e t (Physeter) s z a l o n n a h u l l a d é k a i n l a k m á r o z t a k . S ő t Gould a z t hiszi, és s z i n t e m e g v a n r ó l a g y ő z ő d v e , h o g y a z óriás v i h a r m a d á r b o l y o n g á s a i k ö z b e n a f ö l d ü n k e t is k ö r ü l s z o k t a r e p ü l n i . N e m egy ó r i á s v i h a r m a d á r r e p ü l t e m á r á t az A t l a n t i - ó c e á n t . Tschudy a z t írja, h o g y az A t l a n t i - ó c e á n vizein a 30 és 35 és a D é l i - t e n g e r e n a 41 és 54 szélességi fokok k ö z ö t t c s a k n e m m i n d e n n a p l á t o t t egy-egy, s ő t n é h a t ö b b óriás v i h a r ­ m a d a r a t . Szerinte ezeknek a v i h a r m a d a r a k n a k repülésre való készsége b á m u l a t o s . K ö n n y e n , b i z t o s a n s e g y ú t t a l j á t s z v a u r a l ­ k o d n a k a levegő h a t á r t a l a n b i r o d a l m á b a n . Az ü v ö l t ő v i h a r

Idő előtt, virító Echinopsis.

Tólh Gyula felvétele.

»A szobai n ö v é n y e k « c í m ű k ö n y v é b e n a k a k t u s z o k g o n d o z á s á r ó l szóló fejezetet í r t a , a k e z d ő n ö v é n y k e d v e l ő k n e k igen a j á n l j a az Echinopsis-ők&t. A g ö m b - , v a g y r ö v i d o s z l o p a l a k ú , erősen b o r d á s n ö v é n y e k , n é g y - ö t éves k o r u k t ó l k e z d v e , 8—14 c m . á t m é r ő j ű v i r á g o k a t h o z n a k . Az Echinopsis Eryesii-nek, valamint h y b r i d j e i n e k is s z é p a v i r á g a . Az e r e d e t i a l a k n a k s ö t é t z ö l d , izmos b o r d á i v a n n a k , t ü s k é i igen r ö v i d e k , v a s k o s a k , k ú p a l a k ú a k , v i r á g a p e d i g fehér és illatos. A v i r á g z á s s ö t é t g y a p j a s b i m b ó k megjelenésével k e z d ő d i k , a m e l y e k — h a n e m m o z -

d í t j u k el a n ö v é n y t s z o k o t t helyéről — este k i n y í l n a k . A v i r á g n a p s z á l l t a u t á n kinyílik, de m á s n a p d é l e l ő t t e l h e r v a d . A v i r á g ­ zás r e n d e s ideje n y á r d e r e k á n v a n , de n é h a , r i t k á n k o r á b b a n is virít. A n e k ü n k b e k ü l d ö t t k é p e n is o l y a n p é l d á n y t m u t a t u n k be, a m e l y — T ó t h G y u l a közlése s z e r i n t — n y o l c éves k o r á b a n , az i d é n m á r m á j u s h ó v é g é n v i r í t o t t . Sz. Bálnanyelv, mint raktározó szerv. Howell Brazier Arthur, aki a »Johns H o p k i n s « - e g y e t e m e n az a n a t ó m i a t a n á r a , l e g u t ó b b a h á t ú s z ó s b á l n á k n y e l v é n igen é r d e k e s d o l g o t figyelt m e g . N e v e z e t e s e n b á l n á k b o n c o l á s a k ö z b e n a z t észlelte, h o g y a s o v á n y h á t ú s z ó s b á l n á k n y e l v e f e l t ű n ő e n kicsi, m í g a jól ki­ h í z o t t k ö v é r p é l d á n y o k é f e l t ű n ő e n n a g y . A közelebbi v i z s g á l a t f o l y a m á n az is k i t ű n t , h o g y a m e g n ö v e k e d e t t n y e l v b e n igen sok olajszerű b á l n a z s í r h a l m o z ó d o t t fel. í g y t e h á t a h á t ú s z ó s b á l n á k n y e l v e , m i n t t a r t a l é k t á p a n y a g o t r a k t á r o z ó szerv is s z á m o t t e v ő . Ezzel s z e m b e n a s i m a b á l n á k á l l a n d ó a n e g y f o r m a n a g y s á g ú , izmos n y e l v e , m i n t t a r t a l é k o l ó szerv n e m szerepel. ( J o u r n . M a m m o l . vol 11., 1930.) Éhik Semmi sem új a nap alatt. A p r é m e s á l l a t o k t e n y é s z t é s é t Dalion és Oulton első kísérletétől, v a g y i s 1887-től szokás számí­ t a n i , a m i k o r n e v e z e t t e k először t a r t o t t a k t o v á b b t e n y é s z t é s cél­ j á b ó l fogságban e z ü s t r ó k á t . Jackson H. az i r o d a l o m t a n u l m á ­ nyozása közben rájött arra, hogy a prémes állatok tenyésztését Kirtland, a m e r i k a i t e r m é s z e t b ú v á r , m á r 1838-ban a j á n l o t t a . Kirtland szerint Eszak-Oroszország, É s z a k - A m e r i k a és N y u g a t A m e r i k a p r é m f o r r á s a i k ö r ü l b e l ü l 20 év m ú l v a — v a g y i s 1858-ig - k i m e r ü l n e k , h a t o v á b b is o l y a n k í m é l e t l e n ü l v a d á s z n a k a p r é m e s á l l a t o k r a m i n t a h o g y a n a d d i g t e t t é k . É p p e n ezért figyelmébe ajánlja az illetékeseknek a h ó d , a v i d r a és a p é z s m a ­ pocok t e n y é s z t é s é t , a m e l y rövidesen k i t ű n ő ü z l e t n e k b i z o n y u l n a . Kirtland k i t ű n ő t a n á c s a i t a z o n b a n , m i n t h o g y v a d b ő v e n a k a d t a v a d o n b a n , s e n k i s e m k ö v e t t e . J ó 50 e s z t e n d ő m ú l o t t el a d d i g , m í g az első — f e n t e b b is e m l í t e t t — kísérlet m e g t ö r t é n t s közel m é g 50 e s z t e n d ő b e t e l t , m í g a p r é m e s á l l a t o k t e n y é s z t é s e a Kirtland á l t a l ó h a j t o t t m é r t é k e t elérte. Éhik r

;

A régi »Pesti Állatkert- kitüntetése 1868-ban Egerben. A »Magyar O r v o s o k és Természetvizsgálók« X V I I . n a g y g y ű l é s e a l k a l m á v a l E g e r b e n , 1868 a u g u s z t u s h ó m á s o d i k felében országos állat-, t e r m é n y - és i p a r m ű v é s z e t i k i á l l í t á s is v o l t , a m e l y e n a régi Á l l a t k e r t ü n k is r é s z t v e t t a s z é p s z á m m a l k i á l l í t o t t a p r ó b b á l l a t a i v a l és a kiállításról a l e g m a g a s a b b k i t ü n t e t é s s e l : óarany dicsérőoklevél«-lel t é r t vissza, a m e l y r ő l az a l á b b i , szószerint i d é z e t t »Jelentés* t a n ú s k o d i k , a m e l y e t m i n t régi érdekességet és az a k k o r i g a z d a s á g i v i s z o n y o k r a is igen jellemző f é n y t v e t ő d o k u m e n t u m o t i t t leközlök :

K e l t E g e r b e n , 1868. évi a u g u s z t u s 27-én.« A m u l t s z á z a d d e r e k á n b i z o n y m é g csak e g y e d ü l a »pesti á l l a t k e r t t á r s u l a t « v e t t részt az egri b a r o m f i k i á l l í t á s o n a t i s z t a v é r b e n t e n y é s z t e t t t y ú k j a i v a l , m í g a m u l t ősszel meg­ t a r t o t t egri b a r o m f i k i á l l í t á s o n m á r sokszáz t e n y é s z t ő , t ö b b m i n t 1000 d a r a b t y ú k k a l , p u l y k á v a l , l ú d d a l , k a c s á v a l és g y ö n g y t y ú k k a l b i z o n y í t o t t a b e a jászok, a »birini grófok* e z i r á n y ú n a g y e l ő h a l a d á s á t is. Tempóra mutantur. .. Kubacska Béla. Vadászok figyelmébe. A v a d á s z o k l e g r á t e r m e t t e b b j e i e l ő t t s e m i s m e r e t l e n az a b á n t ó érzés, a m e l y b e n eleddig egy-egy e l ő t t ü k teljesen i s m e r e t l e n vizi-szárnyas elejtése u t á n r é s z ü k volt. T a p a s z t a l t öreg N i m r ó d o k p i r u l n a k bele m a is, a m i k o r d e r é k vizslájuk p a r t r a szökve, g a z d á j a elé r a k j a a z s á k m á n y t , m e r t a z t a szépséges t o l l a z a t ú v a g y e g y é b k é n t érdekes, esetleg t u d o m á n y o s a n é r t é k e s vizi-, ú s z ó - m a d a r a t n e m ismerik. K a c s a . . . k a c s a . . . !. D e miféle a s o k közül ? . . . V a d l ú d ? . . . D e m i l y e n ? ! . . . Lilik ? . . . Kicsi v a g y n a g y ? . . . H á t a b u k ó k ? . . . Csupa kérdőjel és t á j é k o z a t l a n s á g . E z e k e t a k é r d ő j e l e k e t m e r e v í t e t t e h a t á r o z o t t felkiáltó­ jelekké, ezt a t á j é k o z a t l a n s á g o t v i l á g í t o t t a m e g éles t i s z t á n ­ l á t á s s a l dr. Nagy Jenő t a n á r , o r n i t h o l ó g u s , t e r m é s z e t v é d ő a k ö z e l m ú l t b a n m e g j e l e n t : «Uszómadaraink meghatározója* című k ö n y v e c s k é j e . Valóságos iskolapéldája ez a k ö n y v e c s k e a m a i g a z s á g n a k , h o g y v a l a m e l y í r á s v a g y k ö n y v értékességének n e m szükségszerű előfeltétele és n e m fokmérője a terjedelmesség. Csak dióhéj ez a k ö n y v e c s k e , de jól s ű r í t e t t , c s u p a - é r t é k t a r t a ­ lommal. Főérdeme, hogy a meghatározást nem általánosan i s m e r t , d e é v s z a k o n k é n t v á l t o z ó és é p p e n ezért n e m megbíz­ ható jegyekre alapítja, h a n e m olyan apróbb külső jegyek a l a p j á n végzi, a m e l y e k a helyes felismerést télvíz idején és n y á r s z a k á n e g y a r á n t m e g b í z h a t ó v á és c s a l h a t a t l a n n á teszik. M e g k ü l ö n b ö z t e t ő jegyei szembeszökőek, élesen e l h a t á r o l t a k , t e h á t biztos felismerésre v e z e t n e k . A k i s ú l y t helyez reá, h o g y i g a z - v a d á s z m ó d j á n t e r m é s z e t ­ s z e r e t e t t e l j á r j o n n á d a s t , t a v a t , t o c s o g ó k a t , folyóvizeket, az n e m fogja e l m u l a s z t a n i , h o g y dr. Nagy Jenő k i t ű n ő k ö n y v e c s k é ­ jéből h o z z á é r t é s t , t u d á s t m e r í t s e n . (Megrendelhető a szerzőnél. D e b r e c e n , E r d ő s o r 5.; á r a 1 P 20 f.) M—s. I.

»JELENTÉS, a H e v e s m e g y e i és J á s z k e r ü l e t i g a z d a s á g i egylet á l t a l r e n d e z e t t s 1868. évi Aug. 27-én m e g n y i t o t t k i á l l í t á s I I I . o s z t á l y á n a k negyedik alosztályában kiállított baromfiak megbírálása végett k i k ü l d ö t t b i z o t t s á g szemléje s t a n á c s k o z m á n y á r ó l . J e l e n v o l t a k : Móczár János b i z o t t s á g i elnök, Farkas János, dr. Kálazdy Mór, Kern János, Majzik Alajos, dr. Oláh Gyula, Sajósy Alajos és Xántus János b i z o t t s á g i t a g o k . Á I H - i k o s z t á l y b a n a b a r o m f i a k részére kijelölt a l o s z t á l y b a csak egyetlen kiállító (!) a p e s t i á l l a t k e r t v o l t , m e l y t á r s u l a t á l t a l b e k ü l d e t e t t 15 t y ú k f a j (!), ú g y m i n t az a r a n y , ezüst, fehér és s á r g a b r a b a n t i d í s z t y ú k f a j , t o v á b b á a 6 f o n t r a h i z l a l h a t ó L a F l e c h e és H o m p l o m e g a z d a s á g i t y ú k o k , a M a g y a r o r s z á g b a n először a pesti Á l l a t k e r t á l t a l m e g t e l e p í t e t t , a cliochinchmai fajban a l e g n a g y o b b P r i n c e A l b e r t , m e l y n e k t o j á s a is s o k k a l n a g y o b b m i n t a t ö b b i c h o c h i n c h i n a i fajoké (!), t o v á b b á a pehellyel b e n ő t t t e s t ű , ú g y n e v e z e t t S p a n y o l s e l y e m t y t i k o k , m e l y e k k ü l ö n ö s e n a r r ó l nevezetesek, h o g y t o l l a k h e l y e t t egészen pehellyel b í r n a k , végre a t ö r p e t y ú k o k különféle fajai (!), k ö z t ü k egy p á r K e l e t i n d i a i b a n k i v á őstyúkfajból. A b í r á l ó v á l a s z t m á n y m i d ő n kötelességének ismeri elisme­ rését n y i l v á n í t a n i a pesti á l l a t k e r t igazgatóságátlak azon b u z g ó ü g y s z e r e t e t é é r t , m e l y e t a t y ú k f a j o k m e g h o n o s í t á s a k ö r ü l is kifejt, e g y s z e r s m i n d a k i á l l í t o t t g a z d a s á g i és dísztenyészeti t y ú k o k a t , ú g y e g y e n k i n t , m i n t e g y ü t t v é v e az első j u t a l o m r a m é l t ó k n a k í t é l t e ; t e k i n t v e a z o n b a n azon k ö r ü l m é n y t , m i s z e r i n t a hevesmegyei és j á s z k e r ü l e t i g a z d a s á g i egylet jelen a l k a l o m m a l csak m ű k ö d é s e t e r ü l e t é n , t e r m é n y e k r e , gazdasági és ipar­ t á r g y a k r a r e n d e z e t t kiállítást, ennélfogva alólírott b i z o t t s á g véleményezi, h o g y a p e s t i á l l a t k e r t n e k a g a z d a s á g i és dísz­ á l l a t o k k ö r ü l k i f e j t e t t b u z g a l m á é r t jegyzőkönyvileg elismerés fejeztessék ki, a k i á l l í t o t t k i t ű n ő fajok (!) g a z d a s á g i és dísz­ t y ú k o k é r t p e d i g a pesti á l l a t k e r t t á r s u l a t a h e v e sjászsági egy­ let á l t a l a r a n y dicsérőoklevéllel t ü n t e t t e s s é k k i .

IRODALOM Vadászati Útmutató«. 1930—1931. VII. évfolyam. Szer­ kesztő kiadása. A m. kir. földművelésügyi miniszter támogatásával szerkeszti : Nagy László. N a g y László régi és é r t é k e s m u n k á s a a v a d á s z a t i szak­ i r o d a l o m n a k s m i n t a »Hubertus« Országos Magyar Vadászati Védegylet igazgatója, t á r s a d a l m i t é r e n is é v t i z e d e k e n á t meg­ becsülhetetlen szolgálatokat t e t t a vadászati érdekeknek. 1923-ban j e l e n t m e g szerkesztésében a ^Vadászati Útmutatót első é v f o l y a m a , a z ó t a ez a s z a k m u n k a m i n d e n v a d á s z a t i év kezdetén örömmel várt könyve a vadászoknak. A most meg­ j e l e n t V I I . é v f o l y a m 250 oldalon n y ú j t a v a d á s z k ö z ö n s é g n e k gyakorlati értékű tanácsot, útbaigazítást a vadvédelem, vad­ t e n y é s z t é s , v a d á s z a t , v a d i s m e r e t , v a d á s z a t i jog, v a d á s z e b , fegyver és lőszer s t b . k ü l ö n b ö z ő k é r d é s e i b e n és m a g y a r á z a t a i t s z á m o s k é p p e l is szemlélteti. É r d e k e s része a k ö n y v n e k a jeles magyar vadászok fejezete, a m e l y b e n a szerkesztő első s o r o z a t k é n t , tíz k i v á l ó m a g y a r vadászférfiú v a d á s z a t i élet­ r a j z á t és f é n y k é p é t közli, élükön a k o r m á n y z ó v a l és József főherceggel. A v á l t o z a t o s és t a n u l s á g o s t a r t a l m ú k ö n y v , a m e l y n e k ízléses k e m é n y v á s z o n k ö t é s é t D i a n a i s t e n n ő á b r á z o l á s a díszíti, m e g r e n d e l h e t ő a szerkesztőnél ( B u d a p e s t , V I I I . , S z i g o n y - u t c a 34. sz.) és a k ö n y v - és p a p í r k e r e s k e d é s e k b e n . Á r a 6 p e n g ő .

Ml- UJSAG KEBTBEM? Amerikai bölénytehén újszülött borjával a z állatkertben.

Hölzel felvélele.

szívű e m b e r c s a k n e m m e g s a j n á l j a . P e r s z e , a m i k o r a k i s b i k a ­ b o r j ú megéhezik, m e g i n t c s a k v i s s z a m e g y a n y j á h o z s z o p n i . A nghi

BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLATÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI Amerikai bölényborjú s z ü l e t e t t a z á l l a t k e r t »Scliwab« n e v ű t e h e n é t ő l a u g u s z t u s 30-án d é l u t á n 1 ó r a 36 p e r c k o r . A kis borjú életrevalóságát bizonyítja az a körülmény, hogy 2 ó r a 10 p e r c k o r m á r l á b r a á l l t és 3 ó r a 30 p e r c k o r m á r h o z z á ­ fogott a s z o p á s h o z . A s z o m s z é d s á g á b a n lévő k i s b e j z a - a n t i l o p b o r j a c s k á v a l e g y ü t t ez a k i s b ö l é n y b o r j ú a l e g k e d v e s e b b l á t v á n y o s s á g a a »Bölényház« k ö r n y é k é n e k . A k i s b ö l é n y b o r j ú i s m é t b i k a , é p p ú g y , m i n t t a v a l y és t a v a l y e l ő t t s z ü l e t e t t t e s t v é r e i . H o v a t o v á b b t a l á n m á r n e m is fog ü s z ő b o r j ú n k születni, h a ez í g y f o l y t a t ó d i k ! B ö l é n y b i k a b o r j a i n k folytonos és r e n d s z e r e s megjelenése, ú g y l á t s z i k , megcáfolja a z t a biológiai t é t e l t , h o g y a S o r s á l t a l k i h a l á s r a í t é l t fajok ö n k é n y t e l e n ü l is igyekeznek mennél t o v á b b fennmaradni s ennek a törekvésüknek megfelelően t ö b b n ő - , m i n t h í m i v a r ú e g y e d l á t n a p v i l á g o t . B á r a z a m e r i k a i bölény, v a g y m á s n é v e n bizon, m é g k o r á n t s e m j u t o t t o l y a n s z o m o r ú á l l a p o t b a , m i n t kihalófélben lévő e u r ó p a i r o k o n a , m é g i s c s a k j ó v a l k e v e s e b b p é l d á n y él m á r belőle a »Vadnyugaton«, m i n t a m e n n y i v a l a m i k o r , a n a g y W i n n e t o u idejében é l t ! D e ú g y l á t s z i k m é g í g y is v a n belőle b ő v e n . ( E l l e n ő r i z h e t e t l e n hírforrás s z e r i n t k ö r ü l b e l ü l 5000 d a r a b r a teszik s z á m u k a t . ) S ő t ! A z E g y e s ü l t Á l l a m o k és K a n a d a kormányai által életbeléptetett törvényes bölényvédelmi intéz­ kedések következtében némely vidéken ismét jelentékenyebb c s o r d á k b a n l á t h a t ó a bizon, ú g y a n n y i r a , h o g y á l l a t k e r t ü n k i g a z g a t ó j á n a k öccse, a K a n a d á b a n g a z d á l k o d ó Nadler Péter, a k ö z e l m ú l t b a n í r t levelében e g y e n e s e n k á r t é k o n y n a k m i n ő s í t i az egyes v i d é k e k e n e l s z a p o r o d o t t b ö l é n y c s o r d á k a t . E n n e k megfelelően n é m e l y h e l y e n o l y a n n a g y m e n n y i s é g b e n t u d j á k ő k e t elejteni, h o g y b ő r ü k b ő l k é s z ü l n e k a k o c s i ü l é s e k p á r n á i , a b ú t o r o k b e v o n a t a , n y e r g e k s t b . s t b . E t t ő l függetlenül a m i ú j s z ü l ö t t b i k a b o r j u n k n a g y o n k e d v e s , j ó k e d v ű , egészséges, erős c s o n t o z a t ú k i s jószág, m e l y h e z a n y j a m a j d n e m » m a j o m s z e r e t e t tel« r a g a s z k o d i k . A m i k o r u g y a n i s a k i s h u n c u t a b ö l é n y k i f u t ó t k ö r ü l v e v ő k o r l á t o k k ö z ö t t k i b ú j i k és á t s z ö k i k a s z o m s z é d b a a p j á h o z és b á t y j á h o z j á t s z a d o z n i , u g y a n c s a k k é t s é g b e esik a z a n y j a ! O l y a n f u t k o s á s t r e n d e z és ideges h o r k a n t á s o k a t h a l l a t ilyenkor a vele m i t s e m t ö r ő d ő fiacskája u t á n , h o g y l á g y a b b

Virágzó Philodendronok az állatkert pálmaházában. A Philodendronok t ö m e g e — m é g le s e m h u l l a t v a a t a v a l y i t e r m é s t — m á r ismét bontogatja virágait az állatkert p á l m a h á z á b a n , a n n y i r a h á l á s ez a felette é r d e k e s n ö v é n y a z ü v e g h á z i g o n d o ­ zásért. H e l y e n k é n t egy-egy n ö v é n y e n h á r o m - n é g y v i r á g o t is

Philodendron-virág az állatkerti pálmaházban,

ifj. Józan Miklós felvétele.

l á t h a t u n k , m e l y feltűnő, csodás a l a k j á v a l m i n d e n k i figyelmét, b á m u l a t á t m a g á r a vonja. A Philodendron-nak 40—50 c m hosszú száron álló s egy f o r d í t o t t , j ó n a g y b é k a t e k n ő r e emlé­ k e z t e t ő v i r á g a az egyetlen k r é m s á r g a s z í n ű sziromlevél, a m e l y b e n k u k o r i c a c s ő a l a k ú és n a g y s á g ú t e r m é s foglal helyet. E z a t e r m é s a m i gyümölcsféléinktől eltérően m á r v i r á g z á s k o r m a j d n e m egészen kifejlett, beérése a z o n b a n egy teljes évig t a r t . A m á r teljesen é r e t t t e r m é s n a g y o n kellemes illatú és ízű, d e — m i n t a l e g t ö b b t r ó p u s i g y ü m ö l c s n e k — k ü l ö n ö s mellékíze v a n . K e r e s k e d e l m i f o r g a l o m b a n e m kerül, m e r t az igen p u h a és t ö r é k e n y g y ü m ö l c s a szállítást n e m bírja. Az e m l í t e t t e g y e t l e n sziromlevél a m e g t e r m é k e n y ü l é s u t á n lehull s a n ö v é n y virág­ zása csak h a t - n y o l c napig, t e h á t elég r ö v i d ideig t a r t . D e t e k i n t e t t e l a r r a , h o g y a p á l m a h á z b a n az i d é n t í z - t i z e n k é t n ö v é n y érleli g y ü m ö l c s é t , a n ö v é n y e k v i r á g z á s a elhúzódik novemberig. Mindenkinek, de különösen a philodendronk e d v e l ő k n e k és főképen a t a n u l ó i f j ú s á g n a k a j á n l o m figyelmébe ezt az é r d e k e s jelenséget, m i n t különleges b o t a n i k a i t a n u l m á n y t . Király A tukánok. D é l - A m e r i k a t r ó p u s i erdőségeinek lakói, ahol ízletes h ú s u k k e d v é é r t a b e n n s z ü l ö t t e k bizonyos i d ő s z a k o k b a n s o k a t e l p u s z t í t a n a k belőlük. Szép színű, t a r k a m a d a r a k , a m e l y e k ­ n e k k ü l ö n ö s e n a h a t a l m a s csőre n a g y o n feltűnő. E z a n a g y és n e h é z n e k l á t s z ó csőr e g y á l t a l á n n e m válik t e r h é r e a m a d á r n a k , m e r t szilárd szerkezete d a c á r a szinte p e h e l y k ö n n y ű és hor­ d o z á s a s e m m i nehézséget s e m okoz. F o g s á g b a n élénk, k í v á n c s i t e r m é s z e t ű , szelíd, r a g a s z k o d ó m a d á r és á p o l ó j á n a k k e d v e s ­ kedéseit, s i m o g a t á s á t szívesen fogadja. F ü r g e és kecsesnek m o n d h a t ó m o z d u l a t o k k a l szökdécsel n a p h o s s z a t a r ö p d é b e n ide-oda és m i n d e n v á l t o z á s felkelti figyelmét. Az á l l a t k e r t i m a d á r h á z b a régebbi t u k á n u n k mellé ú j a b b a n m é g h á r m a t s i k e r ü l t b e s z e r e z n ü n k . E z e k az előbbi s z o m s z é d s á g á b a n , egy m á s i k r ö p d é b e n n y e r t e k elhelyezést. Az új j ö v e v é n y e k m e g é r ­ kezésekor öreg t u k á n u n k m ó d f e l e t t felizgult és n a g y felindults á g á b a n c s a k n e m egy ó r a h o s s z a t t a r t ó l á r m á t c s a p o t t . M á s n a p r a a z t á n a n y u g a l o m helyreállt és m a d á r h á z u n k régi lakója is n a p i r e n d r e t é r t az eset fölött. A t u k á n o k t á p l á l é k a fogságban főképen édes gyümölcsfélékből áll, d e jóízűen fogyasztják a főtt t e n g e r i t , rizsát és az e x o t i k u s m a d a r a k s z á m á r a k e v e r t lágy eleséget is. B á r a h a z á j á b a n o l y a n közönséges, a k á r c s a k a papagáj, Európába mégsem kerül olyan nagy számmal, m i n t az u t ó b b i és ezért az á r a is j ó v a l m a g a s a b b . S z á m o s faja isme­ retes, m e l y b ő l a z o n b a n csak h a t - h é t faj k e r ü l az e u r ó p a i á l l a t k e r t e k b e . Az új m a d a r a k beszerzése folytán a b u d a p e s t i á l l a t k e r t b e n i m m á r kétféle t u k á n l á t h a t ó . Az egyik a fehér­ mellű t u k á n (Rhamphastos cuvieri Wagl.), a m á s i k az ariel t u k á n (Rhamphastos ariel Vig.). Szombath

A gyurgyalag (Merops apiaster L.), h a z á n k n a k ez a leg­ é l é n k e b b színezetű m a d a r a , ismét t ö b b p é l d á n y b a n l á t h a t ó a m a d á r h á z b a n . A g y u r g y a l a g v a g y m á s n é v e n »méhészmadár« h a z á n k e g y r e r i t k u l ó k ö l t ö z ő m a d a r a i n a k egyike. K i s e b b - n a g y o b b c s o p o r t o k b a n m e r e d e k p a r t o k b a v á j t l y u k a k b a n fészkel. F o g s á g b a k e r ü l ő fiatal p é l d á n y o k a r á n y l a g hosszú életűek. B e s z o k t a t á s u k k e z d e t b e n k i s e b b nehézségekkel j á r , m e r t eleinte n é h a t ö m n i kell őket, h o g y é h e n n e p u s z t u l j a n a k . D e n e m s o k á r a megszokják, h o g y m a g u k t ó l t á p l á l k o z z a n a k és n a g y m e n n y i s é g b e n fogyasztják a n e k i k n y ú j t o t t eleséget, a m e l y különféle r o v a r o k b ó l és l á g y m a d á r e l e d e l b ő l áll. I d ő s e b b k o r b a n befogott m a d a r a k a fogságot n e h e z e n bírják. A g y u r ­ g y a l a g c s o d á l a t o s színével, a m e l y az e x o t i k u s m a d a r a k é v a l is b á t r a n v e r s e n y e z h e t , m é l t ó a közönség figyelmére, m á r csak a z é r t is, m e r t á l l a t k e r t e k b e n n a g y o n r i t k á n l á t h a t ó és s o k külföldi k e r t e t kell v é g i g j á r n u n k , a m í g v a l a h o l e g y e t - k e t t ő t t a l á l h a t u n k . S z á m u k a s z a b a d b a n is e g y r e fogy és CsonkaM a g y a r o r s z á g o n m a m á r csak elszigetelt k i s e b b t e r ü l e t e k e n fészkel. M i n t h o g y szereti a m é h e k e t , a m é h é s z e k n e k u g y a n okoz n é m i k á r t , d e ez m á r csekély s z á m á n á l fogva s e m l e h e t n a g y m é r v ű . S ő t t e k i n t v e , h o g y d a r a z s a k a t és m á s r o v a r o k a t is p u s z t í t , egy kis j ó a k a r a t t a l i n k á b b m o n d h a t ó hasznosnak^ m i n t k á r t é k o n y n a k . Védelmezzük, ó v j u k és n e b á n t s u k , m e r t n a g y k á r lenne, h a a g v u r g y a l a g h a z á n k m a d á r v i l á g á b ó l végleg eltűnne. Szombath Az állatkerti szarvasbikák agancsnövesztéséró'l. V a l a m i n t a s z a b a d t e r m é s z e t b e n — k e v é s kivétellel az egész föld kerek­ ségén m i n d e n h o l , ahol szarvasfélék élnek — a b i k á k n a k őszre, a p á r z á s idejére, m e g é r e t t az agancsa, ú g y á l l a t k e r t ü n k b e n is a n y á r f o l y a m á n , az egyik k o r á b b a n , a m á s i k későbben, d e ősz elejére m i n d e g y i k b i k a m e g n ö v e s z t e t t e új a g a n c s á t . K i v é t e l t k é p e z n e k az ő z b a k o k , a m e l y e k a g a n c s a t u d v a l e v ő e n n o v e m b e r b e n s z o k o t t lehullani és t a v a s z d e r e k á r a érik m e g . A s z a b a d b a n élő és a fogságban t a r t o t t á l l a t o k életmegnyil­ v á n u l á s a i k ö z ö t t t e r m é s z e t e s e n m i n d i g v a n különbség. í g y a fogságban t a r t o t t s z a r v a s b i k á k a g a n c s á n a k fejlődése és m e g érésének i d ő p o n t j a n e m l e h e t m i n d e n b e n megegyező s z a b a d b a n élő r o k o n a i k é v a l . A s z a r v a s o k agancsáról szólva, csak ú g y k ö z b e v e t ő l e g e m l í t e m m e g , h o g y a cervidáh n a g y o n régikeletű »szarvas« elnevezése n e m v o l t é p p e n a leghelyesebb, m e r t hiszen ezek agancsot viselnek, n e m pedig szarvat. N e m k í v á n o k nyelvészkedni, csak m e g j e g y z e m , h o g y a m i l y e n h i b á s lenne

Az ugartyúk (Oedicnemus scolopax Gm.). állatkertünkbe ú j a b b a n é r k e z e t t hazai m a d á r r i t k a s á g . E z az érdekes fürge­ l á b ú m a d á r a p u s z t a , k o p á r t e r ü l e t e k lakója. Színezete egyál­ t a l á n n e m feltűnő és h a v a l a m i száraz fűcsomó mellé h ú z ó d i k , teljesen e g y b e o l v a d k ö r n y e z e t é v e l . A t e r m é s z e t így gondos­ k o d o t t védelméről, d e n a g y o n k í v á n a t o s lenne, h a az e m b e r e k is g o n d o s k o d n á n a k f e n n m a r a d á s á r ó l , n e h o g y az a m ú g y i s g y é r s z á m a m é g j o b b a n a p a d j o n . Az u g a r t y ú k o k a t s z i n t é n a m a d á r ­ h á z b a n a »löszparti« t á r s a s r ö p d é b e n h e l y e z t ü k el. E z a r ö p d e n e d v e s levegőjével u g y a n n e m a legmegfelelőbb, d e egyelőre, j o b b n a k híján, m é g a l e g a l k a l m a s a b b hely s z á m u k r a . H a m a j d m ó d u n k b a n lesz, g o n d o s k o d n i fogunk arról, h o g y az u g a r ­ t y ú k o k n a k m i n d e n t e k i n t e t b e n j ó h e l y ü k legyen, h o g y a h a z a i m a d á r v i l á g n a k e z t az érdekességét is megfelelő k ö r n y e z e t b e n m u t a t h a s s u k b e k ö z ö n s é g ü n k n e k . Meglepett, h o g y a h o z z á n k s z e p t e m b e r 14-én é r k e z e t t u g a r t y ú k o k m é g j ó c s k á n fiatalok v o l t a k , a fejükön m é g s o k v o l t a pehelytoll, a m i a z t m u t a t t a , h o g y késői kelésűek, esetleg egy m á s o d i k költésből v a l ó k . Szombath

Pettyes szarvasbika a z állatkertben. Hölzel felvétele.

egy f á n a k , a m e l y h e z h o z z á v e r t e és h o z z á d ö r z s ö l t e a g a n c s á t , m i n e k f o l y t á n erről n é h á n y p e r c m u l t á n teljesen l e k o p o t t a h á n c s . I l y e n k o r az a g a n c s á t m e n e t i l e g r ö v i d i d ő r e c s o n t ­ színű — messziről h ó f e h é r n e k l á t s z i k — d e a z a z t t o v á b b dörzsölő b i k a v a g y b a k a fa k é r g é n e k n e d v é v e l h a m a r o s a n megszínesíti s m i r e ő s z k o r a b i k á k a f a j f e n n t a r t á s ö s z t ö n e á l t a l ű z e t v e , felkeresik b ő g ő h e l y ü k e t , a g a n c s u k a t n e h á n y h e t i folytonos dörzsöléssel m á r s z é p e n m e g b a r n í t o t t á k és kifénye­ s í t e t t é k . I l y e n k o r az a g a n c s az i n g e r l é k e n y és v e r e k e d é s r e hajló b i k á k fején v e s z e d e l m e s f e g y v e r és t e r m é s z e t e s , h o g y az e r ő t e l j e s e b b e n fejlett a g a n c s ú , j a v a k o r a b e l i b i k á k u r a l j á k az e r d ő t a g y e n g é b b a g a n c s u a k k a l s z e m b e n . A teljesen kifejlett a g a n c s v a l ó b a n g y ö n y ö r k ö d t e t ő l á t v á n y a b i k a fején és a vadászoknak, ha a bikát zsákmányul ejthetik, sokrabecsült trófeája. É r d e k e s k ö r ü l m é n y , h o g y a dörzsölés készsége a z egyes e g y e d e k n é l n a g y o n k ü l ö n b ö z ő ; az e g y i k b i k á n á l c s a k n e m szenvedélynek minősíthető, míg a másik kevesebb hévvel, l u s t á b b a n végzi, v a g y teljesen e l h a n y a g o l j a a g a n c s á n a k k i ­ készítését. E z t á l l a t k e r t ü n k b e n is m e g l e h e t figyelni. N á l u n k az a s z a r v a s b i k a , m e l y n e k a g a n c s a legelőbb m e g é r e t t s a m e l y a z t f á r a d h a t a t l a n u l h o z z á d ö r z s ö l t e és h o z z á v e r t e k i f u t ó j á n a k k e r í t é s o s z l o p a i h o z , s o d r o n y á h o z és i s t á l l ó é p ü l e t é n e k s a r k a i h o z , a pettyesszarvas v o l t . E l l e n b e n a szikaszarvas agancsának h á n c s a s z e p t e m b e r h ó v é g é n m é g teljesen é p v o l t . sőt rózsaszínűsége a r r a v a l l o t t , h o g y m é g n e m s z ű n t m e g b e n n e a Kanadai vapitibika

atkertben.

Hölzel felvétele.

p é l d á u l a z »agancsosok s z a r v á t « e m l e g e t n i , é p p o l y a n k ö v e t ­ k e z e t l e n s é g rejlik t u l a j d o n k é p e n a b b a n , h o g y a »szarvasok a g a n c s á r ó h b e s z é l ü n k . M e r t m á s az a g a n c s és m á s a s z a r v . A s z a r v á l l a n d ó jellegű c s o n t á l l o m á n y á t , a s z a r v c s a p o t egy á l l a n d ó a n n ö v e k e d ő s z a r u t ü l ö k , m i n t bőrfüggelék b o r í t j a . Az a g a n c s a n y a g a ellenben csakis csont, a m e l y é v e n k é n t egyszer lehull és újból m e g n ő . V a l ó b a n c s o d á l a t o s dolog, h o g y a t a k a r ­ mányozás szempontjából aránylag igénytelen szarvas szervezete milyen rövid idő alatt képes erre a h a t a l m a s csonttermelésre. A régi a g a n c s l e v e t é s e u t á n k ö r ü l b e l ü l n é g y h ó n a p m ú l v a a teljesen kifejlődött új a g a n c s díszlik a b i k a fején. Az a g a n c s a s z a r v a s n a k t á m a d ó és v é d e k e z ő f e g y v e r e . Á g a i n a k s z á m a és az é l e t k o r k ö z ö t t i összefüggésnek a n a g y ­ közönség á l t a l t u l a j d o n í t o t t j e l e n t ő s é g e e g y á l t a l á n n e m h e l y t ­ álló, m e r t p é l d á u l a h á r o m é v e s g i m s z a r v a s b i k á n a k — k ü l ö n ö s e n jó táplálás mellett — g y a k r a n m á r tízágú, sőt tizenkétágú a g a n c s a is s z o k o t t lenni. J a v a k o r a b e l i b i k á k n á l p e d i g előfordul, hogy évek során át azonos ágszámú agancsot növesztenek. Az a g a n c s o t a fejlődés ideje a l a t t szőrös-bolyhos, v é r e r e s b ő r h á n c s t a k a r j a . A m i k o r az a g a n c s elérte teljes n a g y s á g á t és m á r n i n c s e n s z ü k s é g a h á n c s v é r e r e i n e k a n y a g s z á l l í t ó ­ munkájára, a háncs szövetei elhalnak, viszkető érzést v á l t a n a k k i s e z é r t viselőjük ledörzsöléssel i g y e k s z i k t ő l e m e g v á l n i . I l y e n k o r dörzsöli az e r d ő - m e z ő n e m e s v a d j a fák k é r g é h e z h a t a l m a s fejdíszét, m e l y n e k h á n c s a r ö v i d e s e n v é r e s c a f r a n g o k b a n lóg le az a g a n c s szilárd v á z á r ó l . Az e r d ő b e n élő b i k á k a g a n c s á n a k színe a v i l á g o s b a r n á t ó l a s ö t é t b a r n á i g v á l t o z i k , aszerint, h o g y m i l y e n f e s t é k a n y a g o t t a r t a l m a z ó n e d v e k e t v á l a s z t ki a z o k n a k a f á k n a k k é r g e , a m e l y e k h e z a g a n c s u k a t dörzsölik. M i n t h o g y p e d i g a m i á l l a t k e r t i k i f u t ó i n k b a n a b i k á k n a k n i n c s á l l a n d ó a l k a l m u k m e g é r e t t a g a n c s u k a t élő f á k h o z dörzsölni, e n n e k f o l y t á n az á l l a t k e r t i s z a r v a s o k a g a n c s á ­ n a k színe m i n d i g h i á n y o s m a r a d . A s z a b a d b a n élő b i k á k , a m i k o r a dörzsölés m e g k e z d é s é n e k i d ő p o n t j a e l é r k e z e t t , egy­ kettőre megszabadulnak agancsuk bőrháncsától. Igazgatónk n e m egyszer figyelt m e g a s z a b a d b a n o l y a n s z a r v a s b i k á t és ő z b a k o t , a m e l y i k teljes h á n c s b a n levő a g a n c c s a l n e k i m e n t

Tarándszarvasok az állatkertben. Hölzel felvétele.

v é r k e r i n g é s és i l y e n f o r m á n t a l á n m é g n e m is fejeződött b e a c s o n t k é p z ő d é s f o l y a m a t a . A kanadai vapiti a g a n c s a a u g u s z t u s derekán érett meg. A közölt fénykép éppen azon a napon készült, a m i k o r a h á n c s f o s z l á n y o k r a s z a k a d t és véresen, cafrangosan l ó g o t t le az a g a n c s r ó l . A m i n t a tarándszarvas b e m u t a t o t t f é n y k é p e m u t a t j a , e n n e k a g a n c s a m é g teljesen b a r k á s . S ő t m i n d v é g i g b a r k á s s z o k o t t m a r a d n i , m e r t ez a s z a r v a s alig m u t a t h a j l a n d ó s á g o t a dörzsölésre. I t t e m l é k e z ü n k m e g a k ö z ö n s é g á l t a l jól i s m e r t , »Berci« n é v r e h a l l g a t ó g í m s z a r v a s b i k á n k r ó l is, a m e l y tiz évig élt á l l a t k e r t ü n k b e n és b a r á t k o z ó viselkedésével, v a l a m i n t folyto­ n o s bőgésével m u l a t t a t t a a k e r t l á t o g a t ó i t . E z a b i k á n k a z i d é n n ö v e s z t e t t e m e g u t o l j á r a a g a n c s á t , m e r t m i r e dörzsölni k e z d e t t , m e g b e t e g e d e t t és n a g y b á n a t u n k r a e l p u s z t u l t . R e m é l ­ j ü k , h o g y H a z á n k b a n , ahol a g í m s z a r v a s a l e g k i v á l ó b b a g a n c s o t n ö v e s z t i , ahol n a g y k i t e r j e d é s ű e r d ő s é g e k b e n o l y a n n a g y s z á m ­ m a l v a n képviselve, m i n t t a l á n sehol m á s u t t a világon, t a l á n c s a k fog a k a d n i á l l a t k e r t ü n k n e k o l y a n n e m e s pártfogója, aki a magyar á l l a t k e r t n e k magyar s z a r v a s b i k á t fog a j á n d é k o z n i , n e h o g y i g a z g a t ó s á g u n k k é n y t e l e n legyen n é m e t o r s z á g i á l l a t ­ k e r e s k e d ő t ő l német b i k á t v á s á r o l n i ! U g y a n c s a k e h e l y ü t t e m l í t ­ j ü k m e g , h o g y s a t n y u l ó d á m v a d á l l o m á n y u n k is r á s z o r u l n a a vérfelfrissítésre, a m i r e e z ú t o n h í v j u k fel v a d á s z a i n k n a k , illetve' a m a g y a r v a d a s k e r t e k t u l a j d o n o s a i n a k figyelmét. Anghi.

• DERŰ

•

Á L L A T N E V E K , MINT F U R C S A S Á G O K . A m a g y a r é v s z á z a d o k o n á t n e m é r t r á m ű v e l t s é g é t fej­ leszteni, m e r t h o l a t ö r ö k , hol a n é m e t á r a d a t ellen k ü z d ö t t ; a m i k o r pedig a X V I I I . s z á z a d v é g é n az e u r ó p a i á l t a l á n o s szel­ l e m i m e g ú j h o d á s a m a g y a r s á g o t is m a g á v a l r a g a d t a , az oly sokáig p a r l a g o n h a g y o t t m a g y a r n y e l v ü n k s z e g é n y e s n e k bizo­ n y u l t a g a z d a g lelki t a r t a l o m kifejezésére. E k k o r t á m a d t a n y e l v ú j í t á s n a k n e v e z e t t m o z g a l o m . N y e l v ú j í t ó i n k lázas siet­ séggel p ó t o l t á k az é v s z á z a d o k o n m u l a s z t o t t a k a t s a n a g y siet­ ségben, a t e m é r d e k n y e l v i a l k o t á s m e l l e t t , c s a k n e m u g y a n ­ a n n y i h e l y t e l e n szót is g y á r t o t t a k . A k ö l t é s z e t n y e l v é t Petőfi és Arany c s a k h a m a r m e g t i s z t o g a t t á k s a l a k j á t ó l , t u d o m á n y o s p r ó z á n k a z o n b a n sokáig t e l í t e t t m a r a d t furcsa c s i n á l m á n y o k k a l . E b b ő l k ö t ö t t e m össze egy c s o k o r r a v a l ó t az é r d e k l ő d ő k n e k a N e m z e t i M ú z e u m gerinceseinek l e l t á r á b ó l . Megjegyzem, h o g y 1855-ben l e l t á r u n k b a n h a s o n l ó furcsa n e v e k k e l m á r n e m t a l á l ­ kozunk. K i s e j t e n é , h o g y az e m l ő s n e v e k k ö z ü l a szárnyonca alatt repülőkutya é r t e n d ő és a nyöszörgő mimök vagy kucsföd a c s u k l y á s m a j o m , a közönséges gumfark a t ö r ö k m a j o m , a tengeri örlecs a t e n g e r i m a l a c és a borjú ülge a b o r j ú f ó k a egy­ k o r i n e v e ? Még f u r c s á b b a k a k i h a l t á l l a t o k nevei ; így ősotromb-nák n e v e z i k az ősvizilovat, óriási szőrnyóc a kapafogi'i őselefánt ( D i n o t h e r i u m ) és hornyolt szaruttanóc a szarvatlan orrszarvú (Aceratherium). L e g t ö b b furcsaságot a m a d á r n e v e k b e n t a l á l t a m . Bajnok berzengér a h a v a s i p a r t f u t ó (Tringa a l p i n a ) , berzengő küzdér a pajzsos c a n k ó (Machetes p u g n a x ) ; tavi külöd a t a v i s á r f u t ó ( T o t a n u s s t a g n a t i l i s ) , örvös henger a k ő f o r g a t ó (Arenaria i n t e r pres). Apró lombár a közönséges p o s z á t a , aranyos töklincke a csicsörke, kékbegyű zenér a k é k b e g y , pszityor a p i p i s k e ( A n t h u s ) , havasi sarkanyár a h ó s á r m á n y , bájdalár a c s a l o g á n y , rózsaszínű lébely a r ó z s a s z í n ű seregély, selyemfarkú mezek a c s o n t t o l l ú m a d á r és zöldeskék jegér a j é g m a d á r . Amerikai szaladár v o l t a n a n d u ( R h e a a m e r i c a n a ) és h o g y v é g ü l egy k é t é l t ű t is említ­ sek, kopoltyús változány v o l t a b a r l a n g i g ő t e n e v e . U g y e b á r , elég sok furcsaság egy lélekzetre? M i n d o l y a n , m i n t h a n e m is m a g y a r u l v o l n a . Éhik Gyula dr.

AZ IFJÚSÁGNAK MADÁRSORS, NEHÉZ SORS. í r t a : Szondy György.

Kora hajnal volt, a keleti égen alig derengett a rózsaszín. Aludt az egész világ. H a t t y ú , a házőrző kutya, a gazda vacka előtt, az eresz alatt szunyókált. Az istállóból kihallatszott az alvó lovak és tehenek mély lélekzése. Az eperfa sötét lombja között aludtak a tyúkok és a csirkék. Taréjos, a nagy kendermagos kakas még nem hirdette a virradatot. A denevér család sem indult még el hajnali vadászatára a körtefa odvából. Csak Verébné szemét kerülte az álom. Igen átfülledt ezen a meleg, augusztusvégi éjszakán a fészkük, hiába forgolódott, nem bírt elaludni. Végre is kiült a fészek elé. Ott friss szellő lengedezett a felkelő nap előtt és sűrű harmat siratta az éjszakát. Verebek a gólyafészek aljában, a kémény tetején laktak. Veréb úr a roskadozó, vén szalmakazalból költözött ide a nyár elején, mikor a gazda gyerekei kétszer is kirabolták a fészkét. Először öt tojást, azután négy fiókát hurcoltak el belőle. Veréb úr akkor tűvé tette a környéket megfelelőbb lakás után. Legalkal­ masabbnak a gólyafészek alja ígérkezett, mert oda még a macska sem juthatott, nemhogy a gyerekek. Gólya úr szíve megesett a szerencsétlen családon s felfogadta Veréb urat házmesternek. Az új lakásban hat édes, sárgaszájú porontyot neveltek fel békességgel. Most már kevés gondjuk volt velük; a betevő falatot maguk is megkeresték, csak éppen hálni jártak még haza. Ilyenkor a házmesterség sem adott sok munkát. A gólyafészek hetek óta üresen állott, lakói repülő­ gyakorlatra vonultak el, valahová a hetedik határba. — Csak hazanéznek talán, mielőtt elindulnak a nagy ú t r a ! — gondolta álmosan Verébné, míg rendbe­ szedte a tollait. S ime, alig gondolta végig, nagy suho­ gással megérkezett a gólyacsalád. A négy fióka a ház­ tető gerincére telepedett, Gólya úr meg a feleségével a fészekben rendezgetett. Verébné tüstént eléjük penderült. — Jó reggelt kívánok a nagyságos úréknak, jaj, csakhogy már haza tetszettek jönni! Már szinte azt hittem, el sem búcsúzhatom, nem is láthatom a drága úrficskákat s a két aranyos kisasszonyt a nagy út előtt! Jaj, hogy megnőttek, megerősödtek a szentjeim! Segíthetnék-e valamiben, nagysága kérem? — Köszönöm, Verébné, már készen vagyunk. Sietünk, mert napkeltekor indulunk Afrikába. Csak éppen hazakukkantottunk, hogy lássuk, rendben van-e a házunk tája? — Óh, vigyázunk mi az urammal! — csipogott Verébné. — Csak tessék nyugodtan útrakelni, nem lesz itt semmi b a j ! — H á t csak ügyeljenek is fiam, mert magukat veszem elő, ha rendetlenséget találok! Senki idegent be ne eresszenek — megértette? Az urának is mondja meg, hogy így parancsoltam!

— Úgy lesz, nagysága lelkem! — bólogatott Verébné. — Hej, be irigylem is a nagyságos asszonyékat, hogy elutazhatnak a meleg országokba, míg mi itthon fagyoskodunk. Aki azt nem próbálta, nem tudja, mi a nyomorúság! — Mindenkinek meg van a maga gondja-baja, Verébné! — vigasztalta Gólya úr. — Tudom én azt, nem is azért mondom! Csak úgy elfacsarodik a szívem, ha a szegény porontyaimra gondolok. Mert a gyerek a verébnek is gyereke, tetszik tudni! H á t legalább ők lehetnének ilyen előkelő urak, hogy ne szenvednének itt, mikor esik a hó, fúj a szél és nincs betevő falatunk se odakünn, se idebenn . . . — Ne vágyakozzék lehetetlen után, Verébné aszszony! — felelt Gólya úr. — Nem olyan nagy gyönyö­ rűség ám a mi utunk, mint maga gondolja. É n szívesen itt maradnék télire, ha lehetne! — De nem lehet, hát ne is beszéljünk róla! — szólt közbe idegesen Gólyáné. — Isten vele, házmesterné! Remélem, rendben találunk mindent a tavasszal! Indulás, gyerekek! Elsuhogtak a p a t a k felé és Gólyáné odaszólt az urának : — Mire való ez a nagy barátkozás evvel a közön­ séges, szószátyár asszonnyal? Ezért bízza aztán el magát az ilyen népség. Még, hogy ő is Afrikába szeretne utazni! A szemtelen! Verébné bámult egy ideig a gólyák után, majd bebújt a fészekbe, fölrázta az urát és elmondta a nagy újságot: elmentek a gólyák! Akkorára Taréjos is fölébredt és elzengte a hajnali köszöntőt. Nagy, aranyos pompával kelt föl a Nap. Verébné azonnal útrakelt és bejárta a hírrel a szomszédokat. Mire a nagy eperfán összegyűlt a reggeli verébpiac, mindenki arról beszélt, hogy itt az ősz, el­ mentek a gólyák. Déltájban Fecskéné is odatelepedett egy száraz ágra egy kis pihenőre. — H á t a tekintetes asszonyék még nem utaztak el? — kérdezte Verébné. A fecske félvállról nézett reá. — Ráérünk még, szomszédasszony! Majd két hét múlva! — Csak azért kérdem — folytatta Verébné — mert­ hogy a nagyságos úrék már elindultak ma hajnalban. — Miféle nagyságos úrék? — H á t Gólya nagyságos úrék, a kéményről! A fecske gúnyosan fölkacagott. — H á t azok mióta nagyságosodtak meg? S miért? Talán mert a kétméteres szárnyukkal sem mernek nekivágni a tengernek? Nevetséges! — Jaj Istenem — sápítozott Verébné — h á t a tekintetes asszonyék talán a tenger fölött szoktak utazni ? Senki sem felelt neki, mert a fecske már tovanyilalt s többé rá sem nézett Verébnére. Nemsokára el is indult családostul Olaszország partjai felé. Akkor még aranyidők jártak a tanya körül. A gabonát ugyan már elcsépelték, de elhullott szem bőven a k a d t úton-útfelen. A kukoricások szélén torkig ehette magát

a verébhad a napraforgók óriás tányérjain, meg a kenderen. De lassanként elkomorult az ősz mosolygó ábrázata. A földeket fölszántották, csak a szőllőskertekben estek még víg lakomák. Szőllőérésre megérkeztek a seregélyek s a rigók ; a verebek velük kóboroltak szőllőskertbőlszőllőskertbe, míg a csősz meg nem sokallotta a dínomdánomot. Apró söréttel közéje durrantott a csapatnak, mikor fölrebbentek. Ott maradtak vagy tízen, s Verébné fiai közül is egy, a legkisebbik. No, ez nagy szomorúság volt! Annál nagyobb, mert azontúl a szőllőskertekben egyre durrogott a puska. Minden nap ott veszett egy sereg veréb. A csősz veréb­ paprikáson élt akkoriban. Verébné meg is tiltotta a gyerekeinek, hogy a szőllőkbe járjanak. Szedegessenek az udvaron, a szérűn. Az utakon is akad még elhullott szem. Menjenek be a faluba. S ha sehol sem találnak falatot, kukkantsanak be a gabonásba. A gabonás apró szelelő-ablakain könnyű volt be­ surranni. Odabenn búzahegyek, zabhegyek tornyosultak őrizetlenül. Valóságos veréb-paradicsom! Lassanként odaszokott minden valamirevaló veréb, kivált, mikor a szüret is elmúlt s a fosztott tőkék között csak az őszi szél sóhajtozott. Október vége felé, egy párás reggelen vészes csiripelés hangzott a gabonás felől. Verébné lustálkodott aznap, álmából riasztotta fel a lárma. Rémülten röppent a gabonás felé : hát, minden ablakban ott vergődött egy-egy veréb. Veréb úr is közöttük volt, egyik kis­ lányával együtt . . . Az emberek lószőrhurkot tettek az ablakokba, a szerencsétlenek abba keveredtek bele. S a többiek nem segíthettek rajtuk! Az akácfáról nézték döbbent rémülettel, mint fogják meg őket s viszik mindvalahányat a konyhába. Szegény Verébné, csoda, hogy túlélte ezt a napot. Most már özvegyen maradt s h a t gyermeke közül kettőnek sirathatta korai halálát. Pedig még nem is volt tél ; még meleg napok, sugaras délelőttök ragyog­ tak, s innen-onnan eleség is került. Legtöbbször a falusi házakhoz jártak be, csapatostul; egyszer le­ csapott közéjük a karvaly s Verébné kislányát magával vitte . . . Egy éjszaka aztán beállított a tél. Csonttá fagyott a föld s az északi szél nagy, szürke fellegeket hajku­ rászott az égen. Mikor belefáradt a szilajkodásba, a nagy, szürke fellegek halk havat hullattak a kopár mezőkre. Most már csak a tanya körül akadt eleség. Azon tengődtek a pipiskék is, meg a varjak. A gyü­ mölcsfákon a cinkék gazdálkodtak. A legkisebb rést is kikutatták, nem rejtőzik-e benne rovarféle. Verebek éhkoppra kerültek. Akárhányszor falat nélkül tértek éji njmgalomra. J a j , be keserves éjszakák voltak ezek! Verébné otthagyta a házmesteri lakást, mert a szél keresztül fütyült az ágak között s majd megvette az istenhidege. Visszaköltözött a szalma­ kazalba ; a kazal tövébe húzódtak éjszakára a pipiskék is. A tetején a varjak dideregtek. De a csúf, éhes cirmos cica minden éjszaka meg­ látogatta a szalmakazlat és jóllakott verébpecsenyével. Mikor a hideg egyre keservesebb lett, varjupecsenye is bőven a k a d t ; mert reggelenként mindig hevert a hóban néhány megfagyott varjú.

így érkezett el a karácsony. Nagy havat hozott s kemény szelet; a hó vastagon befútta a kazlat s betemette a verébfészkeket. Aki bírta, kiásta magát alóla s a kazal tetején didergett reggelig ; de sokan a fészekben fulladtak meg. O t t veszett Verébné második fia is. Az anyja már alig siratta. Arra gondolt, hogy szegénynek legalább nem kell tovább szenvednie . . . S eszébe jutott a gólya- és a fecskecsalád. H a ők is el­ utazhattak volna, mint azok! . . . Lassan, nagyon lassan mégis elvánszorgott a tél. Friss, meleg szellő olvasztotta a havat s az erdőben, az avar közül kidugta fejét a hóvirág. Akkor már csak egy fia élt Verébnének. Ötödik gyermekét a cica fogta el. Szegény kis veréb, két napig koplalt, míg rászánta magát és bemerészkedett az istállóba. A cica éppen ott egerészett s a verébfiókát senki sem látta többé! Ibolyanyíláskor Verébné újra a gólyafészekbe hurcol­ kodott. Nem ment egyedül, mert kérője akadt : Csipcsip úr, egy jóravaló, három telet látott veréb s a bánatos özvegy mit tehetett mást, elfogadta az ajánlatát. Mire Gólya úr megérkezett, Csipcsipék nyolc szeplős tojáskát melengettek nagy buzgósággal. A gólya érkezése nagy öröm volt. A gyerekek összefqgództak az udvaron és táncoltak, énekeltek. A verebek torkuk szakadtából csiripeltek : itt a tavasz, megjött a gólya! Gólya úr azonban rosszkedvűen állingált a fészek szélén, még csak nem is kelepelt. Csipcsipné az urára bízta a tojásokat s kiröppent hozzá. — Isten hozta a nagyságos urat! — csiripelte nagy farkbillegetéssel. — J a j , csakhogy újra láthatjuk! S hát a kedves család hol maradt? Gólya úr szomorúan bólogatott. — Jónapot, Verébné! Csak Kelepke jött velem, ő is lemaradt a pataknál, mert férjhez ment útközben s ott telepedtek le. — Óh, a kis kedves! — mosolygott a veréb s fél­ szemmel kacsintott fel a magasba, Gólya úrra. — H á t a többiek? A nagyságos asszony? A gólya messze nézett a kék levegőbe. — Bizony, magam maradtam, Verébné! Hosszú volna elmesélni, mi minden ért bennünket . . . A többiek oda vannak . . . Ki az úton pusztult el, ki Afrikában . . . — Óh, Istenem! — siránkozott Csipcsipné. — Mi is leromlottunk, nagyságos úr kérem! Elvesztettem a drága, jó uramat, öt szépséges fiókámat. Bizony, én is olyan egyedül maradtam, mint a nagyságos úr! Es Csipcsipné elsirdogálta a tél eseményeit. Gólya úr féllábra állt, úgy hallgatta. Aztán elszállt a patakra, uzsonnázni. Estére már új asszonnyal tért haza. Pár hét múlva Fecskéék is megérkeztek. Tüstént kitakarították a fészküket s csak alkonyatkor szusszan­ t a k egyet az eperfa száraz ágán. Csipcsipné akkor már javában hordta a kukacokat csupasz porontyainak, h á t estére ő is megérdemelte a pihenést. Odaszerénykedett a fecskepár mellé. — J ó estét kívánok a tekintetes úréknak! J a j , be örülök, hogy épségben, egészségben megérkeztek! H á t a kedves gyermekek hol maradtak? A fecskék szomorúan néztek össze. Fecskéné lehaj­ totta a fejét. — Elpusztultak, Verébné lelkem! — csicsergett síró hangon. — Négy fiam volt az első költésből, négy a másodikból: nem maradt meg belőlük egyetlenegy sem!

A veréb ámult-bámult. — De hiszen a tekintetes asszonyék a meleg országok­ ban voltak! O t t csak könnyű lehet a telet kihúzni! — Úgy ám, Verébné, csak odajutni nehéz! — szólalt meg Fecske úr. — Pedig mi tudunk repülni, úgy-e? Es látja, két kis fiúnkat el sem vihettük a tenger fölé. Indulás előtt a fővezér kiválogatta a gyöngéket, bete­ geseket, azoknak itthon kellett maradniok, hogy ne tartóztassák a többit. Azoknak biztos halál volt a sorsuk. Az én két gyenge kis fiam is itt maradt! Hallgattak sokáig ; végre megszólalt Csipcsipné : — Nagy víz a tenger, tekintetes asszony kérem? — Nagyon nagy! — felelt a fecske. — Nem is tudom megmondani, hogy mekkora! Hajnalban indulunk föléje s egész nap repülünk, sebesen, mint csak tudunk. Éjszaka is mind csak repülünk s ha vihar nem ér bennünket, hajnalra meglátjuk a partot. Holtfáradt mindenki, mikor odaérünk. Lehullunk a homokra s órákig fekszünk mozdulatlanul . . . Szörnyű út ez, Verébné lelkem, örüljön, hogy nem kell megtennie! Mind a h a t fiókánk a tengeren, meg a tengerparton pusztult el . . . — O t t a tengerparton még az emberek is ellen­ ségeink! — mondta panaszosan Fecske úr. — Csak nem fogják meg a tekintetes úrékat? — csodálkozott Csipcsipné. — Bizony, azt teszik! Nagy hálókat feszítenek ki a parton, meg olyan drótokat, hogy aki rászáll, holtan fordul le róla. Kézzel fogdossák össze a partra hullt, holtrafáradt fecskéket. Két kis lányunk a hálóba került, egy fiúnkat a drót ölte meg. Fecskesültet csináltak az ártatlanokból, kalapdísz lett a szárnyaik­ ból . . . — Két fiacskánk meg a csodatoronynál pusztult el — csicsergett Fecskéné. — Tudja, az a tengerben van, messze a parttól és éjszaka olyan fény sugárzik belőle, mint a nap. Aki belenéz, nem menekülhet többé ; röpül, röpül a fényben, neki a toronynak s összezúzza magát rajta . . . Mi kikerültük, de a szegény gyerekek belekeveredtek a csuda-fénybe . . . — Az utolsó fiókánk tegnapelőtt t ü n t el, mikor a vihar ránk tört a tengeren. Szerteszórta a csapatot, csodák csodája, hogy mi ketten megmaradtunk az urammal! Nagyot hallgattak mindnyájan a szomorú történetre. Az udvar már sötétbe borult, az égen kigyúltak a csillagok. — Ilyen a mi sorsunk, tekintetes asszonyom! — szólalt meg nagysokára Csipcsipné. — Most már látom, hogy mindegy az, itt kínlódunk-e fagyban, hóban, vagy elutazunk a melegebb országokba. Fölneveljük a gyerekeinket, gyötrődünk, fáradozunk nyolccal, tízzel s legfeljebb egy marad belőlük hírmondónak! Minden esztendőben nyolc-tíz fióka, aztán mégsem vagyunk többen, mint voltunk. H á t nem fura sors ez? A fecskepár rábólintott. — Madársors, nehéz sors! A gólyafészek felől éles csiripelés hallatszott. — Megyek már, megyek! — szólt Csipcsipné. — Fölébredtek a porontyaim, bizonyosan fáznak szegény­ kék. H á t ezeket vájjon mire nevelem föl? — Küzdelemre, Csipcsipné! — mondta Fecske úr. — Küzdünk értük, hogy ők is küzdhessenek majd a fiaikért. Ez a mi rendeltetésünk!

•

Magyarországi Telivér Kutyatenyésztő Egyesületek Szövetsége B u d a p e s t , V I I . , I s t v á n - ú t 2. Telefon : József 3 0 8 — 3 0 . Háromhónapos s i m a s z ő r ű f o x t e r r i e r k ö l y k ö k e l a d ó k . ü z l e t V I I . , S í p - u t c a 5. Mátray Gyula, könyvének bocsátja a a szerzőnél

Az apróhirdetés minden szava 20 fillér ; előfizetőknek 10 fillér A legkisebb hirdetés egyszeri megjelenése 2 p e n g ő ; előfizetőknek 1 pengő Előfizetési vagy hirdetési díj Állatkert Budapest, VI., küldendő.

MS"

Csakis válaszbélyeg beküldése esetén felelünk. s*%

Természettudományi Közlöny. S z e r k e s z t i : Ilosvay Lajos k ö z r e ­ m ű k ö d é s é v e l Gombócz Endre és Szabó-Patay József. S z e r k e s z t ő ­ ség és k i a d ó h i v a t a l : B u d a p e s t , V I I I . , E s z t e r h á z y - u . 16. »Magyar Foxterrier-Tenyésztők Egyesülete« B u d a p e s t , Á l l a t ­ o r v o s i főiskola p o l i k l i n i k á j a , V I I . , R o t t e n b i l l e r - u t c a 2 3 — 2 5 . T e l e f o n : József 3 0 8 — 3 0 . Magyar Tacskó-Tenyésztők Egyesülete B u d a p e s t , V I I . k e r . , I s t v á n - ú t 2. Á l l a t o r v o s i főiskola p o l i k l i n i k á j a József 3 0 8 — 3 0 . H i v a t a l o s ó r á k h é t f ő n és c s ü t ö r t ö k ö n 17—18 ó r á k k ö z ö t t . Magyar Kutyafajták Törzskönyve B u d a p e s t , V I I . , I s t v á n - ú t 2. Á l l a t o r v o s i főiskola p o l i k l i n i k á j a József 3 0 8 — 3 0 . H i v a t a l o s ó r á k t ö r z s k ö n y v e z é s v é g e t t h é t f ő n és c s ü t ö r t ö k ö n 17—18 órák között. Magyar Dobermannosok t i t k á r i h i v a t a l a B u d a p e s t , B a r o s s - u t c a 77. T e l e f o n : József 4 1 3 — 7 8 .

x

X X X X X X X X X X

A vizivadászok figyelmébe! A k i a z ú s z ó m a d a r a k n a k , f ő k é p e n a k a c s a - l i b a f é l é k n e k sokféle s z í n ű és a l a k ú fajtái k ö z ö t t el a k a r i g a z o d n i , a z v e g y e m e g Dr. Nagy Jenő : Az «Uszómadarak meghatározóján c í m ű k i s k ö n y v é t , a m e l y f e k e t e és színes k é p e k k e l és m i n d e n k i á l t a l k ö n n y e n é r t h e t ő t á b l á z a t o k k a l a l e h e t ő l e g k ö n n y e b b e n r á v e z e t a k e r e s e t t faj n e v é r e , ú g y hogy e kis k ö n y v v e l mindenki m a g a keresheti m e g a kezé­ b e n l e v ő i s m e r e t l e n ú s z ó m a d á r p o n t o s és h i t e l e s n e v é t . I g a z v a d á s z , a k i t u d n i a k a r j a , h o g y m i t e j t e t t el és h o g y m i t fog a j ö v ő b e n elejteni, n e m n é l k ü l ö z h e t ilyen k ö n y v e t ! Á r a előzetes b e k ü l d é s e s e t é b e n 1 ' 2 0 P . K a p h a t ó a s z e r z ő n é l D e b r e c e n b e n , E r d ő s o r 5. Foxterrier simaszőrű t ö r z s k ö n y v e z e t t k u t y a k ö l y k ö k 15 p e n g ő ­ é r t k a p h a t ó k . Prochászka, Putnok. Strasser húsgalambok Magyaróvár.

kaphatók.

Surdnyi

J.,

Elcserélném telivér 2 éves angol pointer szukámat, 1929. őszi v e r s e n y e n I . d í j a t és a r a n y é r m e t n y e r t , e g y j ó k a r b a n l e v ő 20-as H a m m e r l e s v a d á s z f e g y v e r é r t . S t o r c z k i r . v a d á s z t i s z t , Gödöllő. Megvételre k e r e s e k egy p á r k ü l ö n l e s z á r m a z á s a 2—4 h ó n a p o s p e d i g r é s komondor kölyköt. Dr. Fencik Jenő, Berehovp (Bereg­ szász), M i t r á k - u . 2 1 . P o d k a r p a t s k a R u s s .

B U D A P E S T

SZÉKESFŐVÁROS

Á S V Á N Y V Í Z

4 7 ° C. r á d i u m o s h ő f o r r á s o k . A legtökéletesebb g y ó g y berendezések. Elsőrangú gyógyszálló a fürdővel közvetlen kapcsolatban. konyha.

i D Z E M E

H A R I H A T V í A » H U N G Á R I A «= G Y Ó G Y F O R R Á S S Z É N S A V V A L TrLÍTETT VIZE TELEFONI A U T O M A T A 530—03

Főüzlet: Heim Lajos, VI.,Szondy-u. 96'a. Tel.: 1 5 2 - 4 1 . Fiókok: VI., Teréz-körút 4. ^ IV., Petőfi Sándor-u. 9.

Diétás

állandóan

:: :: A kiadásért felelős: N A D L E R H E R B E R T :: ::

HEIMsFÉLE P É K S Ü T E M É N Y AZ EGÉSZ ÁLLATKERT TERÜLETÉN KAPHATÓ

B U D A P E S T

a v a d á s z a t i í r ó k s z é n i o r a Vadásztörténetek c í m ű m e g m a r a d t p é l d á n y a i t 2 50 p e n g ő n y o m d a i á r o n vadászközönség rendelkezésére. Megrendelhető Csillaghegyen, B u d a p e s t mellett.

VIII.,

AZ ELISMERT

Szent Gellért Oyogyrurdo és Szálló

Domokos

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

B U D A P E S T . IV.,

KÚN SÁNDORFerenc József-rakpart 18. B _

_

_

_

_

_

_

_

_

_

_

_

_

_

B

B

FESTÉK, KENCE, ZSIRADÉKÁRA KÁTRÁNY, VEGYI TERMÉKEK | T E L E F O N i

Állatkerti

8 4 5 — 1 1,

Látogatók!

hozott ételeket is a v e n d é g l ő

8 6 7 - 7 3

A z á l l a t k e r t i SZIKLA.VENDEGLO.ben a m. tisztelt k ö z ö n s é g a m a g á v a l a s z t a l a i n á l f o g y a s z t h a t j a el

Dreher-sörök. Verpeléti és baiatonmelléki borok. Hideg és meleg magyar konyha. Tanároknak

és tanítóknak 20%

engedmény

K e d v e s vendégeit s z í v e s e n látja é s várja t

PFNEI5L

F R I E Y E S

vendéglős

B

J J b J .l t i a t í i J l i a h J .l b j . J t i a .t i J b J .

i;

Budapest Székesfőváros

xxy Hirdető Vállalata IV., K a m e r m a y c r K á r o l y m . 5 . :íx íí

Hirdetőoszlopokra és táblákra. Villanyvilágítása nagy oszlopokra és megállóhelyjelző oszlopokra. Gázreklámlámpákra. Napfény­ reklámpajzsokra.

:ía;í

xa :Í Í:

a 5Í

xx >:

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

IP INI li IIII 1> <

A

L

É

G

Y

I

S

KÜLFÖLDRE VIGYE A MAGYAR PÉNZT?

| D E J O A

M A G Y A R

|

LÉGY- ÉS ROVARIRTÓ

|

MINDEN ROVART

MEGÖL!

C H I N O I M ,

Ú J P E S T

SCHREIER BÉLA kereskedelmi

részv.ctársaság

BUDAPEST VII., Izabella-utca 34. sz. Telefon: J. 4 3 8 - 4 9 és 3 2 0 - .

rT

II I

M

M

E

R

F

E

R

E

N

C

HALKERESKEDELMI R..T.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

(Illat- és Növénykertünk állandóan soh látványosságot nyújt! Kedvezőtlen időjárás esetén é s e g é s z t é l e n át a p á l m a h á z b a n a d é l s z a k i növények g a z d a g g y ű j t e m é n y e , az a q u a r i u m , terrarium, m a d á r h á z , m a j m o k , r a g a d o z ó k , zsiráfok, a n t i l o p o k é s v a s t a g b ő r ű e k h á z á n a k fedett h e l y i s é g e i b e n pedig az ö s s z e s á l l a t o k l á t h a l ó k . BELÉPŐD

RATTINGER LAJOS AUTÓKAROSSZÉRIA, KOCSIGYÁRTÓ.UZEM BUDAPEST, VII., THÖKÖLY-ÚT 144. Alapíttatott Telefon: 1906 . 405—87 ÚJ ÉS HASZNÁLT KOCSIK RAKTÁRON Budapest

székesfőváros

tj:

Felnőtteknek Vasárnap és csütörtökön . . . . 1 0 é v e n aluli g y e r m e k e k n e k . . .

7 0 fillér 5 0 fillér 3 0 fillér

H o r v á t h S á n d o r és Fiai festék: és l a k k g y á r

BUDAPEST, KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOK T . : A. 8 5 4 - 4 8 F I Ó K Ü Z L E T E K : V . , G r ó f T i s z a István=utca 10. T . i A . 8 1 6 - 7 9 , VII., Rákóczi.út 9 0 . I R O D A : VIII. Horánszky >utxa 19. I. e m . T e l e f o n : J . 3 3 5 - 3 9

% %

mindennemű szálas: és szemestakarmányt, őrleményféléket, gabonaneműeket.

EZ A C/O ADHAT TJ/XTA ZENÉT Z

*

Vesz e s eiaa

BUDAPEST, IV., FERENC JÓZSEFsRAKPART 2 2 .

Alapíttatott 1 8 7 2 .

F R I T S C H

Telefon : Aut. 5 3 5 - 5 0 .

é s

Cégtulajdonosi F R I T S C H

T

Á

R

S

A

EMIL

B U D A P E S T , II KER., M A R G I T s K Ö R Ú T 1 1 . S Z . K É S Z Í T : Épület* é s d í s z m ű b á d o g o s m u n k á t , e g é s z s é g ü g y i b e r e n d e * zéseket, csatornázást, gázvezetéket s minden e szakmába vágó munkát házinyomdája

1930 — 10189

I