II-13
KR-2
2006. 06. 16.
Tom
KARD ÉS TOLL 2006/2
A rendszeresen sportoló katonák aerob kapacitása Dr. Kohut László orvos alezredes Az aerob kapacitás tükrözi az állóképesség és az aerob anyagcsere folyamatokat a szervezetben. A Magyar Honvédség állományának egy része rendszeres edzésprogramba vesz részt. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy összehasonlítsák a respitratórikus és metabolikus paraméterek alakulását azoknál a fiatal egészséges férfiaknál, akik részt vesznek rendszeres intenzív dinamikus, illetve rezisztencia típusú edzésben. Módszer: 22 egészséges katona (átlag életkoruk 26,2 éve), annak függvényében, hogy dinamikus vagy rezisztencia típusú edzésben vesz részt, két 11 fõs csoportba volt sorolva. BRUCE protokoll szerint spiroergometriás vizsgálatot végeztek és a kapott eredményeket kiértékelték. Összefüggést keresetek az edzéstípus és az aerob kapacitás között. Azt találták, hogy a dinamikus edzést végzõ katonák körében magasabb volt az aerob kapacitás és szignifikánsan gazdaságosabb volt a gázanyagcsere, mint hasonló intenzitással edzõ rezisztenciaterhelést végzõ társaiknál. Purpose: Aerobic capacity represents the sum of aerobic-metabolic processes in the human body. Most of the professional soldiers in the Hungarian Army participate in regular sports and physical activity. The purpose of this study was to compare respiratory parameters in those young, healthy males of the Hungarian Army, who participate in repetitive, intensive, dynamic type exercise regularly, to those that participate in sports requiring short bursts of large physical effort. The author has postulated that the former group has more aerobic capacity, as indicated by higher VO2 max than the latter. Methods: The author has taken 22 healthy males between the ages of 23–31 years (mean age 26,2 years), half of whom do repetitive type aerobic exercise (running), the other half doing static and strength training type exercise (wrestling) as regular physical activity. The author has done incremental treadmill testing by Bruce protocol, and has measured their metabolic parameters continuously. Results: The author has shown that the VO2max in those participating in repetitive aerobic exercise on a regular basis is higher than those, who do more static and strength training type of exercise. Conclusions: The author has postulated that, those Army professionals who do repetitive, aerobic type exercise regularly, have higher aerobic capacity, therefore likely to have more endurance under field conditions than those doing short bursts of maximal physical activity and strength training type of exercise.
Bevezetés Széles körben ismert, hogy a jó fizikai állapot fontos tényezõ az egészség fenntartásában. A rendszeres fizikai aktivitás csökkenti a hipertónia, CHD, diabétesz, stroke, osteoporozis, depresszió kialakulását (1). Egy 27 éves utánkövetéses tanulmányban meghatároztak, egy nyolc színtû fizikai aktivitás besorolást, mellyel jellemezhetõk a
173
II-13
KR-2
2006. 06. 16.
Tom
KARD ÉS TOLL 2006/2
fiatal felnõttek. Az alacsony kardio-respiratórikus funkció erõs és független elõrejelzõje a kardio-vaszkuláris megbetegedéseknek és az összmortalitásnak (2). A WHO becslése szerint az idõ elõtti halálozás hátterében kb. 40%-ban életmódbeli tényezõ, kb. 25–25%-ban genetikai adottságok, illetve környezeti ártalmak állnak. Az egészségügyi ellátás tökéletesítésével a maradék kb. 10% is elkerülhetõ lenne (3). A hadsereg tipikusan az a szervezet, amelyben hivatásos és szerzõdéses állomány egyaránt elõfordul. Az aktív állomány minden tagja rendszeres fizikai felmérésben vesz részt, ami alapján elvárható a tagjaitól, hogy edzésben tartsák fizikai állapotukat. Ezen kívül az állomány tagjainak egy része fokozott szinten tart edzéseket, azaz sportszerûen és módszeresen végez fizikai aktivitást, mely fizikai edzettség és állóképesség megítélésének praktikus és érzékeny módszere a spiroergometriás vizsgálat (4). Lépcsõzetesen növekvõ terhelés alkalmazásával a gázcsere mérésén keresztül az egyén teljesítõképességének, aerob kapacitásának meghatározására, a sav-bázis háztartás mérésére és a restituciós folyamat monitorozására van lehetõség (5). A hagyományos 8–12 perces idõtartam kritérium, melyet az optimális VO2 max mérésére fejlesztettek ki, összesen 5 idõsebb férfi futószalagos terhelési tesztje során mért eredményekbõl adódott. Azonban nem ismert, hogy ez az idõtartam kritérium fiatalabb, izmosabb és változatosabb csoportra is alkalmazható e a terheléses futószalag vizsgálat során. Ezen tanulmány során elsõdleges célunk az volt, hogy ezen idõtartam kritériumot nagyobb, fiatalabb, heterogén populáción is lemérjük. A terhelés alatt a légzésrõl lélegzetre mért gázcsere adatok és a szívfrekvencia folyamatos monitorozása történt. A maximális oxigén felvétel (VO2 max) a terhelés fiziológiájának egy alap mérõ egysége, a kardiovaszkuláris teljesítõképesség és az aerob kapacitás mérõszáma. Hill és mts. már korábbi munkáiban kifejlesztette a VO2 max. fogalmát, úgy hogy különbözõ sebességgel futó férfiak gázcsere adatait mérte 3 perces idõintervallumokban (6, 7). Azonban ezek, és más klasszikus módon kapott VO2 max. értékek nem folyamatos mérések során jöttek létre és ezért nem precízen adják meg a VO2 max. értékét. Annak ellenére, hogy mind a klinikumban, mind kutatólaborokban rendszeresen mérik a VO2 max-ot ennek kiterjesztése különbözõ népességekre, illetve fiatalokra még nem történt meg (8). Korábbi kutatások kimutatták, hogy ha 15 férfi (kor = 32 év) elvégzi a Bruce, Balke ill. Taylor protokollokat háromszor egy kilenc hetes idõtartam során, akkor VO2 max. 7–10%-kal magasabb a Taylor protokoll során (12 perces intervallum), mint a más, fokozatos terheléses protokollok elvégzésekor (9). Az optimális fokozatos terheléses protokoll idõtartamának beállítsa a következõ kutatások során 12 férfi végezte a fokozatos terhelést mind futószalagon, mind pedig bicikliergométeren. Ugyan az adatok azt mutatják, hogy a legmagasabb VO2 max értékeket 10,6, 11,4, 15,1 perc idõtartamok során érték el, azonban ezt az értéket összesen csak 5 egészséges férfin mérték le (átlag életkor 36 ±9,7 év és VO2 max 52 ±8,4 ml/kg/min. Ráadásul mindegyik futószalagos teszt során 7–26,4 perc között szignifikánsan különbözõek voltak a maximális ventillációk, VCO2 és az oxigénpulzus értéke (p0,05). Újabb adatok 9 egészséges hobby sportoló férfi és nõ (átlag életkor 27±4 év és VO2
174
II-13
KR-2
2006. 06. 16.
Tom
KOHUT LÁSZLÓ: A rendszeresen sportoló katonák aerob kapacitása
max 4,1±4,1 l/min) maximális futószalagos terhelése során nem mutattak különbséget a 6 és 12 perces terhelés esetén a VO2 max esetében, bár a két protokoll között a maximális perctérfogat és ütésvolumen szignifikánsan különbözött(10). Hobbysportolóknál lehetséges, hogy a 8 percnél kevesebb ideig tartó fokozatos terhelés alulbecsüli a VO2 max értékét, mivel ezen alanyoknál a glikolízisbõl származó ATP mennyisége nagyobb, illetve ezen alanyok gyorsan tudnak váltani az aerob és anaerob metabolizmus között. Ezzel ellentétben a fokozatos terhelés 14 percen túl, azért fogja alulbecsülni a VO2 max-ot, mert az izmokban helyi fáradtság lép fel, illetve a gyakorlat unalmassá válik. A terheléshez szokott csoportokban, ezért rövidebb idõtartamú terhelések hasonló VO2 max. értéket adhatnak, mint a hosszabbak, mivel az atlétáknak nagyobb anaerob kapacitása van, így jobban tolerálják a hosszú ideig tartó, közel maximális terhelést(11). A vizsgálat során alkalmazott módszerek 22 egészséges katona (mind férfi) vett részt a vizsgálatban. Átlag életkoruk 26,2 év (23–31). A katonákat két 11 fõs csoportra osztottuk, annak függvényében, hogy milyen fizikai aktivitást, azaz sporttevékenységet végeztek a szokásos és kötelezõ aktivitáson kívül: kerékpározás és/vagy futás vagy birkózás. Minden katona hetente legalább 4 alkalommal minimum 2 órát sportolt. Mindegyik katonánál, a vizsgálattal való ismerkedés után, BRUCE protokoll szerint treadmill-spiroergometriás terheléses vizsgálatot végeztünk SHILLER spiroergométerrel (12). A terhelést a maximális frekvencia 100% illetve tünetlimitált szintig végeztük. A terhelést 3 percig 2,7 km/h sebességgel és 10% meredekséggel kezdtük, majd hárompercenként mind a sebességet (4,0–5,4–6,7–8,0 km/h), mind a meredekséget (12–14–16–18%) növeltük a maximális frekvencia eléréséig, illetve a toleranciaszintig (13). SCHILLER CS 200 Ergo-Spirometry (Ganshorn Medizin Electronic, Baar, Switzerland) metabolikus mérõegységgel légvételrõl – légvételre mértük az oxigénfogyasztást, széndioxid-termelést, ventilációt, szívfrekvenciát. A gázcsere paraméterek alapján határoztuk meg az anaerob küszöböt, melyhez három különbözõ módszert használtunk (14). A gázcserét standard módon mértük. A VO2 max. értékét a VO2 görbéjének platóján mértük (delta VO2? 60 ml/perc/min a VO2 max-nál), ekkor a maximális légzési kicserélõdési ráta nagyobb volt, mint 1,1 (15, 16). Mivel nincsen általánosan elfogadott kritériuma a VO2 max értékmeghatározásának, ezért azon adatainkat használtuk, melyet 150 különbözõ korú, nemû, edzettség fokú alanyon már elõzõleg lemértünk laboratóriumunkban. Másodlagos kritériumként a VO2 max meghatározásánál a korspecifikus maximális szívfrekvenciát használtuk (17). 22 egészséges katona (mind férfi) vett részt a vizsgálatban. Demográfiai adataik a következõk: átlag életkoruk 26,2±5,3 év, átlag magasság 176,8 ±4,1 cm, átlag tömeg 74,3±12,2 kg, BMI 24,16±,2. Az összes adatot átlag ± standard deviációban fejeztük ki és Student-féle kétmintás t-próbával analizáltuk. Szignifikánsnak a p<0,05 értéket vettük. Mind a 22 vizsgált személy megközelítette vagy elérte a maximális terhelési szintet (HR/min 94–100%). A terhelés idõtartama 15,00–15,50 min között változott. A VO2
175
II-13
KR-2
2006. 06. 16.
Tom
KARD ÉS TOLL 2006/2
1. ábra. A respirációs kvóciens alakulása terhelés alatt
max érték 42,02±9,37 ml/kg/min tartományban változott. A percventilláció (VE) a nyugalomban 12,5±10 l/min-rõl 98±35 l/min növekedett. A respirációs kvóciens (RQ) a nyugalmi 0,75±0,04-rõl 1,42±0,04-re emelkedett. Az RQ érték 1 fölé emelkedése együtt jár az anaerob anyagcsere folyamatok elõtérbe kerülésével, ugyanis az egyre inkább felhalmozódó tejsav a vér bikarbonátjából felszabadítja a széndioxidot, amely a kilégzett levegõ széndioxid tartalmát megemeli. A birkózok és a futok(kerékpározok) respirációs kvóciens alakulását az 1. ábra mutatja. Az anaerob küszöböt 6,10±0,40 min után érték el. A terhelés alatt a maximális oxigén felvételt az egyének testsúlytömegéhez viszonyítottuk, melynek nyugalmi értéke 3,5 ml/kg/min volt. A terhelést átlagban 17,2±1,4 MET-ig végezték. A spiroergometriás terheléses vizsgálat során kapott adatokat az 1. táblázatban foglaltuk össze. 1. táblázat
A terhelés során elért értékek
Terhelés ideje (min) Terhelés összmennyisége
Kerékpárosok (futók) N=11
Birkózók N=11
P érték
15,50±1,1
15,00±1,3
p=NS
17,2
17,2
p=NS
311±19
412±22
p=0,043
VE l/min
66,32±13,9
92,86±18,4
p=0,005
VO2 l/min
2,838±0,26
3,722±0,34
p=0,043
VCO2 l/min
3,244±0,36
4,422±0,52
p=0,07
Teljesítmény (Watt)
RQ
1,14±0,07
1,19±0,07
p=NS
VO2/kg ml/kg/min
41,74±2,48
41,36±2,79
p=0,017
VCO2/kg ml/kg/min
47,71±4,37
49,13±5,33
p=0,023
178±13
181±9
p=NS
HR
176
II-13
KR-2
2006. 06. 16.
Tom
KOHUT LÁSZLÓ: A rendszeresen sportoló katonák aerob kapacitása
2. ábra. Az oxigénfogyasztás változásának kinetikája
Az 2. táblázatban a spiroergometriás vizsgálat során elért eredményeket a becsült értékekhez képest százalékos arányban adtuk meg. 2. táblázat
Elért redmények százalékos arányban kifejezve
Teljesítmény (Watt) VE l/min VO2 l/min VCO2 l/min VO2/kg ml/kg/min VCO2/kg ml/kg/min HR
Kerékpárosok (futók) N=11 137±13 70±11,4 109±12,4 115±13,6 109±12,4 115±13,6 97±3,0
Birkózók N=11 147±19 88±9,4 101±13,7 110±15,2 101±13,7 110±15,2 98±2
P érték p=NS p=NS p=0,007 p=0,003 p=0,006 p=0,004 p=NS
A vizsgálatot azért végeztük, hogy összehasonlítsuk a fizikai edzettség és a spiroergometriás adatok korrelációját a folyamatos dinamikus (izotóniás) mozgást végzõ és a nagy erõkifejtést alkalmazó személyek között, illetve összehasonlítsam a legnagyobb oxigénfogyasztást a két csoportban a maximális terhelés során. Mind a 22 vizsgált személy megközelítette vagy elérte a maximális terhelési szintet (szívfrekvencia/min 94–100%). A terhelés idõtartama 13,30–17,20 min között változott. A VO2max érték 42,02±9,37 ml/kg/min tartományban változott. V VO2/kg ml/kg/min kinetikájának a változását a két csoport tagjainál a 2. ábrán mutatjuk be. Azt találtuk, hogy azonos terhelési szinten az oxigénfogyasztás a dinamikus típusú edzést (futók, kerékpárosok) végzõk csoportjában jelentõsen lassabban emelkedik, mint a rezisztenciaterhelést (birkózok) végzõk csoportjában. A percventilláció (VE) a nyugalomban 12,5±10 l/min-rõl 76±25 l/min növekedett. A respirációs kvóciens (RQ) a nyugalmi 0,85±0,14-rõl 1,19±0,08-re emelkedett.
177
II-13
KR-2
2006. 06. 16.
Tom
KARD ÉS TOLL 2006/2
Az anaerob küszöböt 6,10±0,40 min után érték el. A terhelés alatt a maximális oxigén felvételt az egyének testsúlytömegéhez volt viszonyítva, melynek nyugalmi értéke 3,5 ml/kg/min. A terhelést 17,2±1,4 MET-ig végezték. A teljesítmény 297 és 412 Watt közötti volt. 22 fiatal alanyon végzett vizsgálat alapján ki tudtuk mutatni, hogy a VO2 max szignifikánsan magasabb dinamikus (izotóniás) mozgást végzõ személyeknél, mint a nagy erõkifejtést alkalmazóknál 41,74±2,48 ml/kg/min versus 41,36±2,79 ml/kg/min (p=0,017). A terhelés ideje alatt nem volt szignifikáns különbség a dinamikus (izotóniás) mozgást végzõ személyek és a nagy erõkifejtést alkalmazók között 15,50±1,1 min vs 15,00±1,3 min. A leadott teljesítmény a birkózóknál magasabb volt, mint a futóknál (kerékpárosoknál): 412±22 versus 311±19 Watt (p=0,043). A VCO2 alacsonyabb volt a dinamikus (izotóniás) mozgással járó személyeknél, mind a nagy erõkifejtést alkalmazóknál 47,71±4,37 ml/kg/min versus 49,13±5,33 ml/kg/min (p=0,023). A percventilláció (VE) alacsonyabb volt a ritmusos mozgással járó személyeknél, mind a nagy erõkifejtést alkalmazóknál 66,32±13,94 l/min versus 92,86±18,4 l/min (p=0,005). Az elért maximális pulzusszámban ugyancsak nem volt szignifikáns különbség a futok és a birkózók között 178±13 vs 181±9 ütés/min. A vizsgálatok eredményeinek értékelése: megbeszélés 22 fiatal katonán végzett vizsgálataink eredményei alátámasztják a BRUCE protokoll szerinti terhelés létjogosultságát fiatal és sportot rendszeresen ûzõk kardio-respiratórikus állapotának megítélésére (18). Mivel ez a vizsgálat a szervezet komplex alkalmazkodóképességét tükrözi a nyugalomból egy magas terhelési szintre való átmenet során. Ebben egyaránt megnyilvánul a pulmonális gázcsere, a szív pumpafunkciója, a keringés perifériás adaptációja és a vázizomzat oxigénfelvevõ képessége. A két vizsgálati csoport (futók és birkózók) között szignifikáns különbség volt teljesítmény, a percventilláció, a oxigénfogyasztás és a széndioxidtermelés értékeiben. Nem találtunk szignifikáns különbséget a terhelés idejében, a respirációs kvóciens illetve az elért maximális pulzusszám értékében. Williams és mts. azt találták, hogy katonáknál a rendszeres edzésprogram jelentõsen növeli a maximális oxigén felvételt (19). William J Kraemer és mts. összehasonlították a rezisztenciaedzés és a dinamikus edzés hatását a katonák telejésítõ képességére, és azt találták, hogy a dinamikus terhelés során jobb lett a fizikai teljesítõképesség (20). Pang N Shek tanulmányozta az alap katonai kiképzést hatását az életmódra és az életstílusra és azt találta, hogy az jelentõsen javítja a katonák egészségi állapotát és csökkenti a morbiditást (22), mivel mint saját vizsgálatunk is mutatja, az aerob edzettség azon egyéneknél magasabb, akik rendszeres aerob edzésben vesznek részt. A futással (kerékpározással) járó edzésforma nagy izomcsoportokat mozgat meg és folyamatos dinamikus mozgással jár, melynek során javul az állóképesség (22). A vizsgálat azt mutatta, hogy a tartós, folyamatos, dinamikus (izotóniás) mozgásokat végzõ személyek ugyanazon terhelési idõ alatt kevesebb oxigént fogyasztottak, mint a nagy erõkifejtést igénylõ sportokat ûzõk. Ez a gazdaságosabb gázcsere eredménye. Knapik és mts. azt találták, hogy a dinamikus edzésprogramon alapuló új
178
II-13
KR-2
2006. 06. 16.
Tom
KOHUT LÁSZLÓ: A rendszeresen sportoló katonák aerob kapacitása
tréning programmal szignifikánsan jobb eredményeket sikerül elérni, mint a hagyományos alap katonai kiképzés során (23). Kang és mts a nagyobb aerob kapacitású személyeknél szignifikánsan rövidebb restituciós idõt és jobb gázanyagcsere paraméterek észleltek (24). Vizsgálatunkban a terhelést a maximális pulzusszámig végezték a sportolók, amely során mértük a maximális oxigénfogyasztást. Hurley és mts.- illetve Collins és mts. hasonló vizsgálatokat végeztek submaximális terhelési szintig. Megállapították, hogy a testmozgás intenzitása és idõtartama szabja meg az alkalmazkodás mértékét (25, 26). Ez abból ered, hogy a rezisztencia jellegû sportok nagyobb mértékben terhelik a szervezet homeosztázisát, mint az aerob terhelés (27). Jelen vizsgálati eredményeink is ezt támasztják alá. Az aerob edzéseket folytatóknál a percventilláció is jelentõsen alacsonyabb volt, mint a rezisztencia sportokat ûzõknél. Ez is azt mutatja, hogy az aerob edzettség gazdaságosabb gázanyagcserével jár. Olds és Abernethy hasonló eredményeket kaptak vizsgálataikban, amikor is összehasonlították a közepes és intenzív aerob edzésben résztvevõ sportolókat (28). Tehát, a gyakorlatban fontos szerepet játszik az aerob edzettség a katonák körében, így olyan edzésprogramokra kell buzdítani õket, melyekben nagyobb szerepet kap az aerob sport, így fokozható készenléti állapotuk és erõnlétûk a bevetések során. * * * A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy azon személyeknek, akik intenzív dinamikus (aerob) módon edzenek magasabb az aerob kapacitásuk, mint a rezisztenciaterhelést végzõ személyeknek. Azonos terhelési szintet a dinamikus (izotóniás) edzéseket végzõk sokkal gazdaságosabb gázanyagcsere mellett tudtak elérni, mint hasonló intenzitással edzõ rezisztenciaterhelést végzõ sportoló társaik.
FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Buchfuhrer MJ, Hansen JE, Robinson TE, Sue DY, Wasserman K, Whipp BJ. Optimizing the exercise protocol for cardiopulmonary assessment. J Appl Physiol 1983;55:1558–64. 2. McCole SD, Davis AM, Feuger PT. Is there a disassociation between maximal oxygen consumption and maximal cardiac output? Med Sci Sports Exerc 2001;33:1265-9. 3. Froelicher VF, Brammell H, Davis G, Noguera I, Stewart A, Lancaster MC. A comparison of three maximal treadmill protocols. J Appl Physiol 1974;36:720-5. 4. Mitchell JH, Blomqvist G. Maximal oxygen uptake. N Engl J Med 1973;284:1018-22. 5. Pollock ML, Bohannon RL, Cooper KH, Ayres JJ, Ward A, White SR. et al. A comparative analysis of four protocols for maximal treadmill stress testing. Amer Heart J 1976;92:39-46. 6. Katch VL, Sady SS, Freedson P. Biological variability in maximum aerobic power. Med Sci Sports Exerc 1982;14:21-5. 7. Howley ET, Bassett DR, Welch HG. Criteria for maximal oxygen uptake: review and commentary. Med Sci Sports Exerc 1995;27:1292–1301. 8. American College of Sports Medicine. Guidelines for exercise testing and prescription. Philadelphia, PA: Lippincott, Williams, & Wilkins, 2000, p,303. 9. Keppel G. Design and analysis: A researcher’s handbook. London: Prentice Hall, 1983.
179
II-13
KR-2
2006. 06. 16.
Tom
KARD ÉS TOLL 2006/2 10. Borg GAV. Psychophysical bases of perceived exertion. Med Sci Sports Exerc 1982;14:377-81. 11. Stamford BA. Step increment versus constant load tests for determination of maximal oxygen uptake. Eur J Appl Physiol 1976;35:89-93. 12. Nieman, DC. Exercise Testing and Prescription, 5th edn. New York: McGraw-Hill, 2003;90. 13. Ebbeling CB, Ward A, Puleo EM, Widrick J, Rippe JM. Development of a single-stage submaximal treadmill walking test. Med Sci Sports Exerc 1991; 23: 966–973. 14. Astrand P–O, Rodahl K. Textbook of Work Physiology, 3rd edn. New York, NY: McGraw-Hill, 1986; 299-301, 374. 15. George JD. Alternative approach to maximal exercise testing and VO2max prediction in college students. Res Q Exerc Sport 1996; 67: 452-457. 16. Gerkin R, Kelley P, Perry R. Correlation of VO2max During Maximal Treadmill Stress Testing with VO2 at 85% Predicted Maximal Heart Rate: A Retrospective Review of the Phoenix Fire Department Treadmill Protocol. Technical Report to the Medical Director of the Phoenix Fire Department Medical Center; 1997; 1–4. 17. Foster CA, Crowe J, Daines E, et al. Predicting functional capacity during treadmill testing independent of exercise protocol. Med Sci Sports Exerc 1996; 28: 752–756. 18. Tanaka H, Monahan KD, Seals DR. Age-predicted maximal heart rate revisited. J Am Coll Cardiol 2001.; 37: 153–156. 19. Williams AG. Effects of basic training in the british army on regular and reserve army personnel. Journal of Strength and Conditioning Research [NLM – MEDLINE]. May 2005. Vol. 19, Iss. 2; p. 254 20. William J Kraemer, Jason D Vescovi, Jeff S Volek, Bradley C Nindl, et al Effects of Concurrent Resistance and Aerobic Training on Load-Bearing Performance and the Army Physical Fitness Test. Military Medicine. Bethesda: Dec 2004. Vol. 169, Iss. 12; p. 994 21. Pang N Shek. Basic recruit training: Health risks and opportunities. Military Medicine. Bethesda: Aug 2001. Vol. 166, Iss. 8; p. 714 22. Whaley MH, Kaminsky LA, Dwyer GB, Getchell LH, Norton JA. Predictors of over and underarchievement of age-predicted maximal heart rate. Med Sci Sports Exerc 1992; 24:1173-1179 23. Knapik J., Darakjy S, Shawn J Scott, Keith G Hauret, et al Evaluation of a standardized physical training program for basic combat training. Journal of Strength and Conditioning Research. Champaign: May 2005. Vol. 19, Iss. 2; p. 246 24. Jie Kang, Jay R Hoffman, Joohee Im, Barry A Spiering, et al Evaluation of physiological responses during recovery following three resistance exercise programs. Journal of Strength and Conditioning Research. Champaign: May 2005. Vol. 19, Iss. 2; p. 305 25. Collins, M. A., K. J. Cureton, D.W. Hill, and C. A. Ray. Relationship of heart rate to oxygen uptake during weight lifting exercise. Med. Sci. Sports Exerc. 23:636-640. 1991. 26. Hurley, B. F., D. R. Seals, A. A. Ehsani, L. J. Cartier, G. P. Dalsky, J. M. Hagberg, AND J. O. Holloszy. Effect of high-intensity strength training on cardiovascular function. Med. Sci. Sports Exerc. 16:483-488. 2003. 27. Wilmore JH, Roby FB, Stanforth PR, et al. Ratings of perceived exertion, heart rate, and treadmill speed in the prediction of maximal oxygen uptake during submaximal treadmill exercise. J Cardiopulm Rehab. 1985; 5: 540–546. 28. Olds, T.S., and P.J. Abernethy. Postexercise oxygen consumption following heavy and light resistance exercise. J. Strength Cond. Res. 7:147–152. 1993.
180
