58. évfolyam 2010. február
Ára 40 dinár
Köszöntő
Meseíró pályázat
Tisztelt nagyérdemű! Megérkezett a várva várt Mézes-cirkusz! A híres-nevezetes, párjasincsen Mézes-cirkusz! Csak tessék, csak tessék! Szenzáció! Erőművész az első fellépő. Felemel akár egy házat is, vagy akár téged is, ha velünk tartasz. Világszám! A bűvész vajon tud-e még elővarázsolni valamit a kalapból? Vagy elfelejtette a varázsigét? Megtudod, ha velünk tartasz. Szenzáció! Egy okos papagáj, a neve Bonifác, ki csak akkor szól, ha kedve van, ám akkor nagyon okosakat mond. És vár még rád a nagy cirkuszi sátorban egy akrobata kutya, aki még kerékpározni is tud. És még sok csinnadratta, hókuszpókusz. Tarts velünk! Mert csak most, csak nektek itt a Mézes-cirkusz!!! A belépődíj egy mosoly: Jó mulatást! Csilla (a porondmester)
Rajzpályázatok – Madárháton a világ – Milyen lehet egy madár hátán utazni? Mi mindent látni Földünkből odafentről? (március 10-ig) – Kedvenc játékom – Mackóvilág – Az óceánok és tengerek mélyén – Mézgyűjtő méhek – Hímes tojások, húsvéti népszokások
Fehér Vivien, 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (26–27. o.); Recskó Diana (3., 10. o.) – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Megbízott igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Pressburger Csaba n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Többmázsás súlyokat felemelek, robusztus lábam is beleremeg, görgetek rúdra tett kerekeket, körém zárt rácsokat feszegetek.
Na, ki vagyok, várom a feleletet, gondolkozz, addig is kerepelek. (Erőművész)
CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
– Még lehet küldeni a meséket! Pályázatunkat március közepén zárjuk, áprilisban kihirdetjük, ki az az 5 szerencsés, aki könyvjutalomban részesül.
Ki vagyok?
Nagy Bandó András
3
Kolompár Szabina 4. osztály, Péterréve
A bűvész titka Az óvodából hazafelé menet Tibi megpillantotta azt a kis vándorcirkuszt, melynek előadását néhány napja látta a nagymamájával. „Emlékszel, Mami, a bohócra, amikor megbotlott a tortával, és tetőtől talpig habos lett? És a bűvészre, amikor... – hadarta lelkesen, de hirtelen elhallgatott. A bűvész ugyanis a
cirkuszkocsik közelében, egy fatönkön gubbasztott, és potyogtak a könnyei. Tibi a nagymamájára nézett. Ő, úgy látszik, olvasott a kisfiú gondolataiban, mert intett a szemével, hogy menjen csak, ha szeretne. Tibi odaballagott a fekete cilindert viselő bűvészhez. „Szervusz! Nagyon jól éreztem Csizmár Imola 1. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
4
magam az előadásotokon!” – mondta. A bűvész bólintott, de továbbra is kedvetlenül meredt maga elé. „Kérlek, mondd el, miért sírsz! Még sohasem láttam bánatos bűvészt!” – kérte Tibi. A bűvész felemelte a fejét és ránézett. „Kedves vagy – kezdte szomorúan –, de segíteni úgysem tudsz rajtam! Mondd csak, milyen bűvész az, aki kizárólag akkor tud varázsolni, amikor nem süt a nap?! Eddig egy nagy cirkusznál dolgoztam, egy hatalmas sátorban. De láthatod, ennek a kis vándorcirkusznak nincsen teteje. Az előadásokat eddig esténként tartották, így nem derült ki a titkom. De ma napfényben fürdik a nyitott aréna!” – kesergett a bűvész, a könnyeit törölgetve. Tibi rövid gondolkodás után így szólt: „Várj meg itt, hamarosan visszajövök!” Pár perc múlva a kisfiú egy hatalmas esernyővel tért vissza. „Neked hoztam, most már mindig árnyékban varázsolhatsz!” A bűvész majd’ kiugrott a bőréből örömében! Hát még, amikor az igazgató az előadás után bejelentette, hogy a sikerre való tekintettel úgy döntött, hamarosan vásárol egy igazi, hatalmas cirkuszsátrat....
Polyák Réka 2. osztály, Palics
Losonc Edina 3. osztály, Orom
5
Mese a vándorcirkusz (Részlet) Valamikor, még a régi világban, amikor a szegények nagyon szegények, a gazdagok meg nagyon gazdagok voltak, akkor régen, egy esős őszi estén érkezett meg a cirkusz. A cirkusz megérkezett, az eső viszont esett, és így nem akadt senki, aki fogadta volna. A tér közepén, a magas topolyafa alatt állt meg a sátoros kocsi, amit egy apró lovacska húzott. Nem is volt az igazi ló. Nagyon pontosan tudok mindent, mivel nem akadt senki más, aki fogadta volna őket. Egyedül én gubbasztottam a magas topolyafán, s így láttam, ahogy a sátoros kocsi odadöcögött a fa mellé, s egy rekedtes hangot hallottam: „Hőhe! Itt
Sárkány Viktória 2. osztály, Palics
6
a vége!” És bár szürkület volt már, és esett is, el tudtam olvasni a ponyván a feliratot: VÁNDORCIRKUSZ. A lovacska, aki nem volt igazi ló, szintén hallotta, mert engedelmesen megállt, és egyetértése jeléül megrázta lucskos fejét. Megint hallottam a ponyva alá bújt ember hangját: „Megérkeztünk, Toni! Vége gyötrelmeidnek! Kezdődik a boldogság!” Így esett, hogy még az elején megtudtam a lovacska nevét, aki nem is volt igazi ló. Meghúztam magam a topolyafán, bár jócskán himbálózott, s nem volt nagyon kellemes odafönt. Az eső esett, a topolyafa himbálózott, csurom egy víz voltam, elolvastam már a Ván-
Pósa Henrietta 1. osztály, Oromhegyes
megérkezéséről
Bicskei Mirabella 3. osztály, Orom
dorcirkusz feliratot, több semmi új és érdekes nem kínálkozott, amit láthattam-hallhattam volna, ezért készülődtem már lekászálódni a topolyáról. Ekkor harmadszor is hallottam a ponyva alóli hangot: „Nem fogadtak bennünket vendégszerető módon, Toni! Ám... a művészet áldozatokat követel!...” S ezzel egy időben fel is bukkant a Nagy Bohóc, pontosabban – előbb a feje bukkant elő, betekerve egy vastag sállal, aztán a vállai, és Toni bal oldalán beletoccsant a tócsába, vagyis a legpontosabban: lába toccsantott bele a tócsába, mivel egyenest a lovacska mellé állt, aki nem volt igazi ló, és nyakát megveregetve, jobbra is, balra is meghajolt. Ekkor már más hangokat is hallottam a ponyva alól, rikoltozást, és egyet sikerült is megértenem: „Brrr! Viharrr!” A rikácsolás hirtelen alábbhagyott, a Nagy Bohóc valami ronggyal dörzsölgetni kezdte a lovacskát, aki nem is volt igazi ló, de Toninak hívták, aztán visszabújt a ponyva alá, kihúzott egy hosszú zsákot, még egyszer ledörzsölte a lovacska hátát, majd betakarta a zsákkal. Mindez nagyon gyorsan történt, mert váratlanul rezzentett össze a hang:
– Nagyérdemű fogadóközönség! Szálljon alá megfigyelőhelyéről, hogy kezet szorítson a Nagy Bohóccal és a híres Vándorcirkusz neves művészeivel! Ez a felszólítás, pontosabban: leszólítás, kétségkívül rá vonatkozott. Gyorsan lecsuszszantam a topolya nedves törzsén, és lehuppantam, egyenest a tócsába, átázott nadrágom hátsó felére. Belesajdultam, de nem jajdultam volna mégse, hanem rögvest talpra ugrottam, hogy kezet fogjak a Nagy Bohóccal. Egyenest állt előttem, nyújtotta kezét, feje vastag sálba volt bugyolálva, de arca fedetlen maradt, mosolygott jóságosan, és mihelyt megszorította kezemet, lassan és kissé ünnepélyesen így szólt:
Jaramazović Emma 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
7
– A Nagy Bohóc és a híres Vándorcirkusz neves művészei el vannak ragadtatva e magasságos fogadtatástól! Ezért hát legszeretetteljesebben meghívják nagyérdemű fogadóközönségüket egy csésze igazi indiai teára – úgy ám, igazi indiai teára, kérem, ezekben a nehéz időkben! Bent nem esett, meleg volt, és hatalmas lámpa világított a ponyva alatt. A Nagy Bohóc utánam bújt be, és újból ünnepélyes hangon jelentette: – Bemutatom neked a híres Vándorcirkusz neves művészeit! – Meglóbálta kezeit a ponyva alatt, s már láttam is a neves művészeket, akik szintoly kíváncsian méregettek engem. – Az okos papagáj, Bonifác! Rövidebben és becézvést szólván: Boni! – A papagáj, anélkül hogy egy árva kukkot rikkantott volna, tarka fejét megbillegtette. – A szép és okos majmocska, Patricia! Rövidebben és becézvést szólván: Pepi! – Egy hatalmas, fületlen kosárban fürgén szökött fel egy borzas kobak, a borzas kobak fölött pedig üdvözlésül meglengett egy még borzasabb kéz. Ezúttal is hangtalanul üdvözöltek. – A vitéz macska, Petronell! Rövidebben és becézvést szólván: Puhacs. – Egy másik, egészen kicsi kosárkából, mely szintén fületlen volt, fölemelkedett egy egészen fehér macska, pofácskájához húzta mindkét első mancsát, és egy puszit küldött légi úton, utána pedig egy vékony és élénk „miaú”-t hallatott. – Alekszander, az akrobata kutya! Rövidebben és becézvést szólván: a Rettenthetetlen Sankó! – Így mutatta be a Nagy Bohóc az akrobata kutyát (ő volt, aki nagy igyekezetében fölborította Puhacs kosárkáját), aki, mint igazi akrobata, rögvest mellső lábaira állt.
8
De éppen ebben a pillanatban más hangot is hallottam, ami arra késztetett, hogy megforduljak. A sátoros kocsi bejáratának nyílásában egy fej sötétlett: a lovacskáé, ki nem is volt igazi ló! – És én mért állok ott kint az esőben? Igazság ez? A Nagy Bohóc ünnepélyesen rikoltotta: – Bemutatom neked a repülő pónit, Antont. Rövidebben és becézvést szólván: Tonit. A lovacska, aki nem volt igazi ló, hanem skót póni, fürge szökelléssel szinte beesett a kocsiba, s a Nagy Bohóc leeresztette utána a bejárati ponyvát. Aztán hozzám fordult: – Ahogy látod, itt elég tágasság van, minthogy a híres Vándorcirkusz összes neves művésze megfér benne. Nem közönséges csörgő-zörgő szekér ám a mi sátoros kocsink, befedve egy ócska ponyvával, hanem a valóságos kitágult világmindenség! Téres és kényelmes a neves művészek számára, akiket neked bemutattam. Krasztyo Sztanisev Fordította: Kiss Benedek
Ki vagyok? A hoppmester úrral feleselek, porondon kurjantok, berekedek, mindenki kikacag, de nevetek, ha kell, a vízbe is beleesek. Na, ki vagyok, várom a feleletet, gondolkozz, addig is kerepelek. (Bohóc)
Mese a vándorcirkusz megérkezéséről
Nagy Bandó András
Csorba László 1. osztály, Gunaras
Kormányos Sára 4. osztály, Péterréve
Virág Bálint 4. osztály, Péterréve
Rózsa Bettina 2. osztály, Magyarkanizsa
9
A tréfacsináló bohóc Bambut nem azért nevezték így, mert bamba volt. Bambu nagyon okos kis néger fiúcska volt. Hogy milyen okos volt, mutatja mindenekelőtt az, hogy barátságot kötött a zsiráffal. A zsiráf nagyon szelíd, jó állat, hisz azért is nevezik e néven, vagyis angyalinak. Mert zsiráf annyit tesz, mint szeráf,
10
ez pedig angyalit jelent. Nos, mondom, Bambu nagyon jó barátságba keveredett vele. Ha beszélgetni akart barátjával, felmászott a pálma tetejére, levetette nadrágocskáját, s azzal integetett az angyalinak. S az angyali, mármint a zsiráf, akit Bambu nagyapja után Bimbinek nevezett el, rögtön felemelte fejét,
s akármilyen messze volt, odavágtatott hozzá. Odadugta fejét a pálma lombjai közé, s Bambu mindenekelőtt elkergette szeméről az apró legyeket, aztán vakargatni kezdte a bőrös szarvgyököcskéket homlokán, aztán jó kis dinnyével megetette, majd súgott valamit a fülébe. – Jól van, Bambu – mondta neki Bimbi. – Csússzál le a nyakamon a hátamra, elviszlek. S így is lett. Jó messzire bevágtattak a pusztába, mint a szél (Bambu nagyokat kurjantott Bimbi hátán), s ott Bimbi így szólt a zebrához: – Hallod-e, zebra koma, Bambu a barátom, hadd lovagoljon egy kicsit a há tadon, koma. – Mit?! – kiáltott fel a zebra, és nagyot nyiherészett. – Hogy ebadta emberfia az én hátamon lovagoljon? Nem addig a! Akik szíjat hasítanak a hátamból, és finom gulyást főznek a húsomból? És megint nyiherészett és elvágtatott. Na jól van, de Bambu legalább megismerte a zebrát. Az elefántok viszont jószívűek. Az elefánt bácsi már sokkal barátságosabb volt. Ormányával megvakarta a füle tövét, és így szólt: – Most nem érek rá. Ma van az unokám századik születésnapja, viszek neki egy szép kis cuclit meg egy csörgőt az erdőből, meg egy élő lovacskát a zebrák közül, hadd örüljön neki. Majd gyertek el máskor. No jó, de Bambu legalább megismerte az elefántot. És így a többi állatot is. Az óriáskígyó például így szólt:
– Neked mindent megteszek, te zsiráf, mert rokonom vagy, mert hisz kígyóból van a te nyakad, de Bambu ne lovagoljon most rajtam, mert ma vedlettem le a télikabátomat, és fáj az oldalam, majd máskor. Na jó, de Bambu legalább megismerte az óriáskígyót. Viszont az oroszlánt is nagyon szerette volna megismerni, de hiába. Akármenynyit kérte Bimbit, hogy vigye el az oroszlánhoz is, az mindig a fejét rázta, és így válaszolt: – Torokfájásom van, nem lehet. – Pedig mekkora torkod van neked – felelte Bambu szomorúan. – De tudod mit? Majd meglátjuk – azt mondja Bimbi. – Hogy el ne felejtsem a dolgot, csomóra kötöm a nyakamat. Mert tudod, híresen szórakozott vagyok én. És tényleg: csomóra kötötte a hosszú nyakát. De mit is mondjak? Bambu addigaddig sírt és rimánkodott néki, míg egy délután Bimbi váratlanul megjelent. Már nem volt csomó a nyakán. Bambu éppen lent ült egy kövön (azon búslakodva, hogy nem láthatja az oroszlánt), Bimbi tehát széttárta elülső két lábát, lehajolt hozzá, és így szólt: – Elviszlek az oroszlánhoz. De jól karold át a nyakamat, mert ha meglátod, ijedtedben lepotyoghatsz. Ha meg átkarolod a nyakamat, akkor, ha le is esel, visszahuppantalak a hátamra. Így is lett. Mikor az oroszlán meglátta őket, elkezdett ordítani: – Miah, bua, buh, buh, buh! – ezt ordította. S Bambu tényleg lepottyant volna rémületében, ha Bimbi vissza nem
11
A tréfacsináló bohóc huppantotta volna. – Buá, buá, puh, puh! – ordított egyre az oroszlán. S Bimbi csak nem akart tőle megijedni. S ez már maga is furcsa volt. Hát még az, ami ezután történt. Az oroszlán odajött egész közel, s Bimbi még mindig nem ijedt meg tőle. Az oroszlán aztán még le is térdelt Bimbi előtt, s Bimbi meg is cirógatta patájával a pofáját. Szó, ami szó, még le is csúsztatta Bambut a nyakán az oroszlán hátára, s Bambunak még a bele is majd kiesett rémületében, hát még amikor az oroszlán elkezdett ugrálni vele. De aztán mégse lett, gyerekek, semmi baj. Mert ahogy így lovagol az oroszlánon (még a lelkét is majd kirázta neki), hátrafordul nyöszörögve.
– Bimbi – akarta volna mondani, s íme, mit lát! Hát nem két emberi láb látszik ki hátul az oroszlánbőrből? Tehát ez nem is volt igazi oroszlán, csak oroszlánbőrbe bújtatott ember. – Te megcsaltál – mondta Bambu a zsiráfnak szomorúan. – Hát te mit gondolsz? – felelte Bimbi. – Az igazi oroszlántól én is félek ám! S persze most arra vagytok kíváncsiak, hogy ki volt az oroszlánbőrben. Én tudom, hogy ki volt. Egy öreg csirkefogó, név szerint Efrájim Goldnagel, a sanda bohóc. Jól ismerem én ezt a selmát, egy vándorcirkusszal került a sivatagba.
Barkács
Bohóc Anyagszükséglete: kifújt tojás, modellezőmassza, tempera, bőrcsíkok, ragasztó. Elkészítése: A bohóc fejét maga a tojás adja. Ahhoz, hogy ez megálljon, a modellezőmasszából talpként készítsünk egy 5×2 cm-es hengerformát! Ebbe egy mélyedést nyomkodunk, majd beleállítjuk a tojást. (A hegyesebb vége legyen fenn!) Az ábra szerint vagy tetszőlegesen kalapot, orrot, csokornyakkendőt formázunk a masszából, majd a tojás megfelelő részéhez rögzítjük óvatos simítással. Egy napig hagyjuk száradni, s ha valamelyik része lazább, azt ragasztóval fixáljuk. Temperával a bohócot kifestjük, hajnak pedig bőrcsíkokat ragasztunk.
Füst Milán
Matuska Kinga 1. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
12
13
Cirkuszi mesterségek A cirkuszosok nagyon sokat utaznak. Estéről estére kiállnak a porondra, hogy mulattassák a nagyérdemű közönséget.
Bohócok, légtornászok, elefántidomárok, állatszelídítők, akrobaták, zsonglőrök... mintha a meséből lépnének elő.
14
A műlovarnő a lovak hátán akrobataszámot mutat be.
A kötéltáncosok szédítő mélység fölött egyensúlyoznak.
A „kígyóember” hihetetlen helyzetekbe hajlítja végtagjait.
A bohócok sokféle mutatvánnyal nevettetik meg a közönséget.
15
Barkács
Mesepályázat
Cirkusz
Rongybohóc
Tegnap voltam a cirkuszban. Láttam zsonglőröket, légtornászokat, bohócokat, de ami legjobban tetszett, az a varázsló volt. Baglyot varázsolt éppen. Nagyon megfigyeltem a mutatványt. Nem nagy valami! – gondoltam. Otthon hívtam anyát és apát: – Nézzétek, tudok varázsolni. Elmondtam a varázsigét, de a bagoly nem jött elő. Anya odajött hozzám és azt mondta: – Ne szomorodj el, Kristóf, minden mesterséget tanulni kell. Így rájöttem, hogy lehet még belőlem híres varázsló a cirkuszban. Szöllősi Kristóf, 2. osztály, Emlékiskola, Zenta
A bohóc minden gyermek kedvenc játékszerei közé tartozik. Készíthetjük bármilyen hulladék textilből. Minél többféle anyagunk van, annál hangulatosabb lesz a bohócunk. Anyagszükséglete: textil, cérna, szalag, vatta. Elkészítése: A testéhez 4 kisebb, és 4 nagyobb téglalapot vágunk ki. Két-két egyforma nagyságú téglalapot egymásra helyezünk, a hosszabb oldalakat összevarrjuk, és az egyik rövidebb oldalt. Puha tömőanyaggal kitömjük mind a négyet. A két nagyobb téglalapból lesznek a lábak, a kisebbekből a kezek. Mind a négyet alulról színes szalaggal elkötjük, majd a felső, el nem varrott részeknél egymáshoz varrjuk. A fejét egy nagy körlapból készítjük. Tömőanyagot teszünk bele, összefogjuk, és színes szalaggal jó szorosan elkötjük, majd a testhez varrjuk. A sapkát 6 egyforma nagyságú háromszögből állítjuk össze, és a fejhez varrjuk. Szemet, orrot, szájat ragasztunk a bohócnak.
Tomik Dominik 3. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
A varázsló
Találós kérdés
Itt a híres varázsló Szeme tüzes parázsló Varázsbot a kezében Galamb van a zsebében Karimás a kalapja Nyuszi lakik alatta
Melyik vetés növését lehet hallani? (nevetés) Melyik fa nem ég a tűzön? (tréfa)
Jónás Tamás
Bognár Ivett 2. osztály, Ada
16
17
Cirkusz
Cirkusz
Nagy Krisztián 2. osztály, Palics
Harci Ricsárd 4. osztály, Péterréve
18
Mucsi Maja 2. osztály, Felsőhegy
Káposzta Antónia 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Kovács Erika 3. osztály, Beodra
Albert Éva 4. osztály, Péterréve
Szöllősi Kristóf 2. osztály, Emlékiskola, Zenta
Damján Evelin 2. osztály, Palics
Tukacs Krisztina 3. osztály, Orom
Zónai Krisztina 3. osztály, November 11. iskola, Zenta
Nerić Tijana 1. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Mészáros Xénia 4. osztály, Péterréve
19
Szárnybontogató – Mesepályázat
Szárnybontogató – Mesepályázat
Az asszony és a tojás
A kis környezetvédők
Kitti és a mákszemtündér
A kistündér
Juci asszonynak volt egy öreg tyúkja. Jucika le akarta vágni, mert az soha nem tojt tojást. Egyik reggel elcsoszogott a tyúkólba, amikor meglátta a tojást a fészekben. Épp hogy meg akarta érinteni, amikor az arannyá változott. Aki nem hiszi, nézze meg Jucika hatalmas, új kastélyát!
Egy szép tavaszi napon Judy és Eduárdó a parkban sétált. Hátizsákjuk tele volt cukorkával, sós pálcával és üdítővel. Leültek egy padra és ettek, ittak. A pad mellet szemetes állt. A gyerekek azonban a szemetet mégsem bele dobták, hanem szanaszét. Amikor felálltak a padról, egy rakás hulladék maradt utánuk. Mint akik jól végezték doglukat, továbbsétáltak. Másnap az iskolában a környezetvédelemről tanultak. Ekkor döbbentek rá, hogy milyen csúnya dolgot műveltek a parkban. Tanítás után visszamentek ahhoz a padhoz, ahol szemeteltek. Összegyűjtötték a szétdobált hulladékot. Megfogadták, hogy ezentúl vigyáznak környezetük tisztaságára.
Egyik este már nagyon hamar ágyba bújtam, amikor neszezést hallottam a fülem mellett. Egy aranyos kis tündér hívott, hogy menjek el vele játszani. Egy csodálatos rétre értünk, ami telis-tele volt újfajta játékokkal. Minden játékot kipróbáltunk. Nagyon jót szórakoztunk. Egyszer csak megpillantottam egy másik tündért a távolban, és nagyon megörültem, mert az meg a kishúgomat vezette. Nagyon sokat táncoltunk, meg játszottunk, de már sötétedett, és haza kellett menni. Fájdalmas búcsút vettünk a kis tündérektől, és megígérték, hogy máskor is eljönnek hozzánk. Ébredés után még sokáig a szívemben hordoztam azt a boldog szép napot, amit a tündérekkel töltöttem.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis palota. Abban lakott egy kistündér. Nagyon sok kincse volt. Egyszer a kistündérnek megtetszett egy szép ruha. Azonnal sietett haza a kis pénztárcájáért. Meg is vette, fel is próbálta, de a ruha kicsi volt. A kistündér nagyon elkeseredett. Ám egyszer csak csodálatos megoldás jutott az eszébe. Előkapta a varázspálcáját, magára suhintott, és a ruhát mintha ráöntötték volna. Tündérország legboldogabb kistündére lett.
Jenei Dorina, 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Csalimese Bús Viola, 2. osztály, Magyarkanizsa
A beszélő kakas Volt egyszer egy beszélő kakas. Ott tengette az életét a háza tetején. Törpe manó volt a barátja. Olyan pici volt, mint egy mazsola, vagy még annál is kisebb. Nem is látta soha senki, lehet, hogy nem is létezett. Barátai kérdezték tőle, hogy ki az a manó, akivel játszani szokott. A kakas oda küldte hozzájuk a manót, de ők nem látták, olyan pici volt. Manó megcsípte őket, és így már elhitték, hogy létezik. Mišković Mark, 2. osztály, Magyarkanizsa
20
Hetedhét országon túl, a pusztákon, élt egy juhász, annak volt száz birkája... Ezt a száz birkát mindennap kiterelte, meg visszaterelte... kiterelte, meg visszaterelte... Takács Szilárd, 2. osztály, Oromhegyes
Leselkedő A Mikulást egy este a sok gyerek megleste. Megleste. És mit látott? Csinálta a virgácsot. Jaj, csak tán nem azt hozza! S belerakta puttonyába. Nagy csizmáját krémezte, azután fényezte. Mit tett még a puttonyba? A sok gyerek megtudta. Arany almát, zöld diót, csokiból lesz valahány. A sok gyerek várja már. Ördög Enikő, 4. osztály, Tóba
Borsos Kitti, 3. osztály, Orom
Sőreg Máté, 3. osztály, Oromhegyes
Attila és a tündér Hol volt, hol nem volt, az Óperenciástengeren is túl élt egy kisfiú, akit Attilának hívtak. Attila nagyon szerette a lovakat. Sokat sétált a mezőn. Egyik séta közben a fűben megpillantott egy kis tündért. Elkezdett beszélgetni a tündérrel, aki nemsokára odavarázsolt a fiúnak egy lovat. Ő örömében felpattant a lóra, és elkezdett vele a mezőn lovagolni. Szinte már a felhők között szárnyaltak. De egyszer csak Attila arra ébredt, hogy kelti az édesanyja, mert reggel van. Kicsit szomorú volt, hogy vége a szép álomnak, de örült is, mert legalább álmában lovagolhatott. Molnár Réka, 3. osztály, Orom Szabó Tímea 2. osztály, Đuro Salaj iskola,Szabadka
21
Milyen volt a hóember Megkérdeztem decembertől: „Mit tartasz a hóemberről?” Azt felelte december: „Jó ember a hóember.” Kivallattam januárt, ki az ablak alatt állt. „Hóember...? Hóember? Jóbarátom, jó ember.” Jót nevetett február. „A hóember...? Reám vár. Együtt járunk, komázunk, egy pipából pipázunk.” Jónás Dániel 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Március szólt: „Hallottam, itt lakott az udvarban. Eltűnt. Nem is ismertem. Hóból volt a jóember.” Gazdag Erzsi
A naplopó medve Egyszer a vadász, amint az erdőn ballagott, találkozott a barnamedvével. – Adj’ isten, medve! – köszönt rá. – Adj’ isten, vadász! – válaszolt a medve. – Mi hír a nagyvilágban? – Semmi – mondta a vadász. – Hát te mit tudsz? – Én csak annyit, hogy holnap elbújok aludni. Hiszen nemsokára leesik az első hó. – Elbújsz aludni? És mikor bújsz elő? – kérdezte a vadász. – Tavasszal, mikor elolvad a hó – mondta a medve. – Ejnye, te világlustája! – csóválta fejét a vadász.
Törteli Ákos, 3. osztály, Magyarkanizsa
– Míg más birkózik a téllel, te csak alszol? – Bizony alszom! – bólogatott a medve. – Még a szememet se nyitom ki. A vadász megharagudott, és így szólt:
– Hallod-e, te lusta! Tudod-e, mi mindent csinálok én télen? Szánkót javítok, prémre vadászom, a jég alatt halászom! Reggeltől estig dolgozom, és csak éjszaka pihenek. Te még nappal is alszol? No hiszen! És magára hagyta a medvét. De bezzeg nem segített a szidás. A medve azóta is átalussza a telet. Elbújik a barlangjába, és elő se jön tavaszig. Csukcs népmese Mészöly Miklós feldolgozása
Torma Teréz 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
22
Akarijás Valentina 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Csikós Tamara 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
23
A pénz története
Egy hatalmas aranyérem Az éremgyűjtemény egyik legcsodálatosabb darabja egy hatalmas aranyérem. Súlya 100 dukát, azaz 350 g, vagyis 15 deka híján fél kiló. De nem az arany értékes ebben! Egy fejedelmet ábrázol, fején süveg, kezében díszes buzogány. A körülötte lévő felirat megmondja, hogy ez Apafi Mihály erdélyi fejedelem. De hát kinek vertek ekkora aranyat? Ki használt ekkora értéket? Hiszen ez hatalmas pénz! Ebben az időben 3 dukátért lehetett venni egy pár csizmát, és 12 dukátért adtak egy tehenet borjúval együtt. Bizony, ezzel a pénzzel nem mentek a piacra vásárolni. Mindössze néhány példányt készíttetett belőle a fejedelem, hogy számára, illetve a fejedelemség számára különösen fontos embereket megajándékozzon vele. Apafi I. Lipót császár, magyar királynak is küldött egy példányt, és ezt láthatjuk most a bécsi múzeum féltve őrzött kincsei között. Tudunk-e többről szerte a világban? Amit az erdélyi pénzekről tudunk, közel 100 éve foglalta össze Resch Adolf. E nagy mellképpel
Kanyó Krisztina 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
24
Időjárás
Kovács Boglárka 4. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
A meteorológusok természetesen nem az állatok és a növények viselkedéséből tudják meg a várható időjárást. Ők a legilletékesebbet: magát az időjárást tanulmányozzák. A földkerekség minden táján megtalálható meteorológiai intézetekben és megfigyelőállomásokon dolgoznak a különféle mérőműszerek egész kis hadseregének a segítségével. Itt van mindjárt az a műszer, amit valamennyien jól ismertek: a hőmérő. Nemcsak a pillanatnyi hőmérsékletet mutatja, hanem a napi ingadozást is rögzíti: egy szerkezet segítségével papírra rajzolja. Másik fontos műszerük a légnyomásmérő, hivatalos nevén a barométer. A légnyomás változása az időjárás változásának egyik legmegbízhatóbb előhírnöke. Olyannyira, hogy a barométer mutatójának az állásából sokszor egész pontosan meg lehet állapítani, milyen idő lesz a közeli órákban. A széljárást többféle műszerrel is vizsgálják. Sebességét szélkerékkel mérik,
irányát széliránymérővel, vagy népszerű nevén szélkakassal. Egyszerű szélmérő a repülőterek fekete-fehér csíkos szélzsákja. A levegő páratartalmáról a nedvességmérő, hivatalos nevén higrométer szolgáltat pontos adatokat. Sokféle higrométer van, olyan is, amely hajszál segítségével végzi a méréseket. A hajszál ugyanis rendkívül érzékeny a nedvességre: megnyúlik tőle. Minél több vízpára van a levegőben, annál hosszabb lesz a hajszál. Ha viszont csökken a páratartalom, akkor megrövidül. De nemcsak a földön vizsgálódnak a meteorológusok, hanem a levegő felsőbb rétegeiben is, szondákat eregetnek a magasba. Távcsővel figyelik a léggömb mozgását, így fel tudják deríteni a fenti légáramlatokat. A magaslégkör kutatására újabban rakétákat, sőt mesterséges holdakat is felhasználnak.
díszített pénzekről ezt írják: két 100 dukátos létezik, egyiket Apafi I. Lipótnak küldte, a másikat egy Andrássy tábornoknak adta, akitől Montenuovo herceghez került. Resch azonban említ egy 50 dukátost is. Ez ugyanolyan, mint a 100 dukátos, csak fele olyan vastag. Éppoly becses emléke történelmünknek. 1977-ben 2 és fél millió forintért vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum a svájci banktól. Így ma már Magyarországon van! Gedai István nyomán
Varga Rebeka 5 éves óvodás, Péterréve
Andruskó Rebeka 5 éves óvodás, Pecesor
25
Mese az erdőről (Negyedik rész) Így történt tehát azon a régi napon, amikor Isten angyala lejött, hogy megszépítse az erdőt. Kacagtak a fák, a virágok és a rétek. Kacagtak a manók és a tündérkék, és fent a sziklák tetején a Visszhang. Csak öreg Csönd bácsi nem kacagott, hanem megrázta bosszúsan hosszú zuzmószakállát úgy, hogy az apró csigák alig tudtak megkapaszkodni benne, összehúzta köpenyét, és messzire elhúzódott onnan, be az erdők legsötétebb mélyébe, mohos fák és még mohosabb sziklák közé. – Így na – mondotta elégedetten az angyal, mert tetszett neki, hogy az erdő megéledt –, így na, most már igazán rendben van minden. Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, akit ruhája ráncaiból rázott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy, mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos. Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy-egy tündérke lakott, és gondoskodott arról, hogy minden madár megtanulja idejében a maga dallamát, és senki az erdő népéből mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás, Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy. Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse há-
26
rom társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát. – Gyertek – mondta nekik –, az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit. Bevitte őket az erdő mélyébe, ott is a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket. Jött az első. De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák és hiába mesélte legszebb meséit a forrás: az ember nem látott meg és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát és elment vele.
Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se. Rontó-ember volt. Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó-ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent, amikor elment, zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye. Aztán jött a második ember. Jött, de ő sem látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő-ember volt, közönyös ember. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt az erdőn a második harmat. A hajnali harmat.
Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják meg a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok és a tündérkék a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt. És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta: – Istenem, milyen szép!... És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy, rozsdás lakat. Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak. Egy sárgarigó felröppent a legmagasabb fenyő tetejére, és vidámat, nagyot füttyentett. És erre egyszerre megszólalt minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Tündérek táncoltak a fák alatt, bukfencet vetettek örömükben a manók. A szellő megcsiklandozta a fák leveleit, és fent a sziklán tavaszillatú madárdalokat énekelt a visszhang. – Milyen szép! – mondta még egyszer az ember. Az angyalok pedig odaléptek hozzá egyenként, lábujjhegyen, és nyitott szívébe beletették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan fönt, az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült maga. Bárányfelhőket pöfékelt nagy, kék pipájából, és alámosolygott a földre. Így volt ez bizony, lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye? Wass Albert
27
Vezesd ki a papagájt a labirintusból, hogy időben érkezzen a cirkuszi fellépésére!
28
Hány különbséget találsz a két bohóc között?
29
Közlekedj okosan! Ahol nincs külön gyalogosforgalmat irányító lámpa, ott a járműveket irányító lámpa a gyalogosokra is vonatkozik. Ezen három szín van: piros, sárga, zöld. A piros itt is tilosat jelent. Nem léphetsz az úttestre! A piros és sárga együtt azt jelenti: készülj! A zöldnél indulhatsz! A sárga jelzés önmagában azt jelzi, iparkodnod kell, hogy átérj, mire ismét tilos következik.
Közlekedj okosan! – Hát ez meg mit jelent? Egyik sem világít? – Azt jelenti, hogy elromlott a lámpa. Ilyenkor rendőr irányítja a forgalmat. Figyeld a rendőrt!
Ezen a lámpán ilyen sorrendben látod a jelzéseket: piros, piros és sárga, zöld, sárga.
Írd a képek alá, hogy mit kell Cicusnak e jelzéseknél tennie!
30
A rendőr kinyújtott karjával vagy a vállával párhuzamosan, vagyis előtte és mögötte, szabad a forgalom. Mehet a gyalogos is. A rendőr karjára vagy vállára merőlegesen tilos a forgalom! A gyalogosnak is várakoznia kell! Amikor a rendőr a jobb karját a magasba emeli, a forgalom iránya meg fog változni. Azt jelzi: készülj, hogy időben indulhass! Vagy ezt: iparkodj, hogy átérj az úttesten, mielőtt tilost jelezne a számodra. Ha a rendőr az útkereszteződésben irányítja a forgalmat, karját nem tartja állandóan kinyújtva. Leeresztett karral is, a testhelyzetével világosan jelzi, merre szabad és merre tilos a forgalom!
31
Barkács
Készítsd el levelekből! Palatinus Tímea 4. osztály, Tóba
Bokor Bernadetta 4. osztály, Tóba
Fehér Melinda 4. osztály, Tóba
Kösd össze a számokat 1-től 53-ig, és megláthatsz egy cirkuszi szereplőt!
32
33
Az én városom, az én falum
Nagybecskerek
Szalma Eleonóra 3. osztály, Muzslya
Pecesor
Kónya Leon 3. osztály, Muzslya
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére Tóba, 4. o. (tanítónő Peron Edit): Ördög Enikő, Palatinus Tímea, Bokor Bernadetta, Fehér Melinda, Talpai Lóránd, Aranyos Tímea; Martonos, 2. m (tanítónő Törteli Telek Márta): Bende Bettina, Sárkány Klaudia, Pintér Sándor, Sárkány Bence, Babarci Melinda, Vidaković Dominik; Nagykikinda, Szent Száva iskola, 1.5 (tanítónő Grabić Gizella): Hajdú Krisztina, Füstös Viktor, Takács Ervin, Csonti Szilvia, Gábor Nikoletta; Magyarkanizsa, 1. e (tanítónő Domonkos Izabella): Német Anasztázia, Szögi Boglárka, Kadvány Balázs, Fejős Anna, Šućov Daniella, Újvári Lilla; 2. d (tanítónő Bajusz Rózsa): Szűcs Dóra, Takács Barbara, Bálint Réka, Gál Orsolya, Bús Viola, Kiss Tímea, Bagi Viktória; 2. n (tanítónő Bálint Eleonóra): Bošnjak Ilija; Topolya, Csáki Lajos iskola, 2. d: Kovács Kitti; Bácskertes: Buják Bernadett óvodás; Horgos, 2. o.: Dongó Ákos; Mohol: Boja Lúcia óvodás; Péterréve, 2.2: Vadnai Áron; 1. o.: Balassa Gábor. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
Godó Endre 1. osztály
Andruskó Henrietta 5 és fél éves óvodás
Tuti, hogy létezel! Mikulás, Mikulás, szeretik a gyerekek. A Mikulás barátja lehet egy kis gyerek. Ha látják a Mikulást, megörülnek neki. Itt egy ajándék. Vajon mi lehet benne? A gyerekek többsége azt hiszi, hogy a mesében létezel, de ezt nem hiszem, mert te tuti, hogy létezel. Szerintem te jó ember vagy, ajándékkal teli, aki este a gyerekeket meglepi. Bokor Bernadetta 4. osztály, Tóba
Postaláda Tisztelt szerkesztőség! Szeretném, ha közölnék ezt a rajzot. A kisunokám nagyon boldog lenne. Hálás köszönettel: Tomika nagymamája, Kószó Gizella Kószó Tomika 1. osztály, Torda
34
Bicskei Valentin 4. osztály
Molnár Annabella 2. osztály
35
Cirkusz
Verebes György 2. osztály, Palics
Fejős Anna 1. osztály, Magyarkanizsa Magyari Loretta 1. osztály, Oromhegyes
Lőrik Izabella 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Bilicki Antónia 2. osztály, Felsőhegy
Huszár Ádám 2. osztály, Palics