TEHETETLEN
22
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
SZEM LÉ LŐK GLAVANOVICS ANDREA
Brit diplomáciai jelentések és a brit sajtó tudósításai Magyarországról 1945-ben
74∞&£∞§™
Szovjet katonák a Kálvin téren, 1945
74∞&£∞§™
Nemcsak a magyar diplomáciában, de a közvélemény szemében is nagy tekintélynek örvendett a köznyelvben csak Angliaként emlegetett Egyesült Királyság, mely akarva-akaratlan, tevőlegesen vagy csak passzív szemlélőként mindenképpen befolyással bírt a magyarországi bel- és külpolitika alakulására. Talán még ma sem elég régmúlt a tárgyalt korszak ahhoz, hogy kellő távolságtartással és objektivitással közeledjen hozzá a történetírás. Ezért nagyon fontos az újonnan megnyíló források összegyűjtése és elemzése. Az alábbiakban azt kívánjuk bemutatni, hogy a második világháború utáni időszakban milyennek látta a brit külpolitika – és a legjelentősebb londoni napilap, a The Times – egy számára érdektelen és megítélése szerint talán súlytalan ország helyzetét és jövőbeni kilátásait. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
23
74∞&£∞§™
A félelmetes orosz katyusák fölsorakoztak a frontvonalon a városon belül, és metsző sivításukkal fokozzák az égő pokolbéli gránátok, aknák tüzét és a gépfegyverek sikoltását. A jelek szerint a német ellenállás gyorsan gyengül a budai részen, de Pesten is tovább folynak még a harcok. A németek egy negyedik védelmi vonalat építenek ki, hogy védjék a belvároshoz vezető utat, és úgy tűnik, hogy rengeteg felszerelésük van, beleértve a tankokat, gépfegyvereket és muníciót is. Aknákat telepítenek számolatlanul. Az oroszok minden épületben, még a parkokban lévő fákon is találnak belőlük. Budapesttől nyugatra, az osztrák határ irányában is heves harcokról érkeznek hírek. A német hírügynökség tegnap úgy jellemezte a meggyilkolt követekről szóló moszkvai jelentést, mint hazugságot az elejétől a végéig. A hírügynökség szerint a jelentés azért készült, hogy ürügyet találhassanak Budapest elpusztítására. A németek által elfogott orosz dokumentumok szerintük világossá teszik, hogy a szovjet vezetés már azelőtt engedélyt adott csapatainak a fosztogatásra és rombolásra, mielőtt az ultimátumot kézbesítették.”
A Széll Kálmán tér az ostrom után, 1945
74∞&£∞§™
A
témával foglalkozó történészek jó része ma már úgy véli, hogy az angolszász hatalmak közömbösek voltak régiónk problémái iránt, és ennek következtében nem akadályozták meg, hogy a térség szovjet érdekszférává váljon. Valójában magukra hagyták a térség nemzeteit annak reményében, hogy a háború végére fölerősödött szovjet expanzió megáll a nyugati érdekek szempontjából kevéssé fontos területek határán, anélkül hogy komolyabb konfrontációt kellene vállalniuk vele. Az attól való félelem miatt, hogy a Szov jetunió az egész nyugati civilizációt fenyegeti, Európa keleti felét a brit külpolitika szó szerint leírta. Kifejezetten passzív ma gatartásával Nagy-Britannia nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet külpolitika következmények nélkül válhasson agresszívabbá.
A TIMES HADITUDÓSÍTÁSAI A Times haditudósításaiban január és február folyamán naponta szerepeltek a budapesti ostrom eseményei és adatai. A harcok súlyosságát abból is érzékelhetjük, hogy ha másról nem is tudtak beszámolni, az elfoglalt háztömbök, az elfogott katonák és felszerelések számát szerepeltették a hírekben. A lap értesülései azon-
24
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
BUDAPEST OSTROMÁRÓL ban hiányosak és egyoldalúak voltak, és leginkább a szövetséges, szovjet hírügynökségek tájékoztatásán alapultak.
A PARLAMENTEREK HALÁLÁRÓL
Így fordulhatott elő az is, hogy Ilja Afanaszjevics Osztyapenko és Steinmetz Miklós századosok halálhírét is a szovjet hírügynökségi jelentések alapján ítélték meg: „A Budapestért folyó, remélhetőleg végső csata elkezdődött. Valószínű, hogy ez a keleti front eddigi egyik legsúlyosabb ütközete. A helyszínen harcoló csapatokat még inkább sokkolhatta a két követ meggyilkolása. Bármilyen hosszú is lesz a Budapestért folyó küzdelem, nem valószínű, hogy a bekerített németek valaha is hadifoglyok lesznek. A Vörös Hadsereg csapatai tömör utasítást kaptak az ellenség megsemmisítésére, és ezt az utasítást hajtják végre az ostromlott városban.” A másnapi hírek között nemcsak a harcok leírása, hanem a németek válasza is szerepelt: a Times moszkvai tudósítója szerint az elmúlt 24 óra nem hozott enyhülést a házról házra zajló küzdelemben. A tudósító úgy tudta, hogy mintegy kétmillió ember szorult a német zónába az orosz támadás előtt. Arról is írt, hogy a városban nincs áram, folyó víz, a több ezer emberre a lassú éhhalál vár, mivel az élelmiszer-ellátás romlik: „Az elmúlt napokban 100 gramm kenyér volt a napi fejadag, de nincs rendszeres ellátás. A városban üzemanyagtartályok égnek, amelyek elárasztják az utcákat sűrű fekete füsttel.
A németek ellenállása aztán nem igazolta a kezdeti optimizmust a gyors nyugat felé vonulásról. Erről így írnak a lapban: „A Budapest utcáiról érkező jelentések szörnyű képet festenek a harcokról. Úgy tűnik, hogy ez a németek utolsó nagy ellenállási védelmi vonala. A küzdelem házról házra folyik. A legutolsó orosz jelmondat: »füstöld ki őket«. A köd és az alacsony felhőzet is segíti a Vörös Hadsereget, elrejti és megzavarta a német ellátmányt szállító pilótákat.” Gyakran idézték a moszkvai rádiót, amelynek egyik jelentése szerint a Budapestet védő német és magyar csapatok több gyalogos és páncélos ellentámadást indítottak. A jelentés szerint minden épület, sikátor és utca ellenállási pontot képezett. A szovjet támadó csapatok minden mozgását ablakokból, alagsorokból, padlásokról, barikádokról érkező gépfegyver- és ágyútűz fogadta. Január 12-én Házról házra küzdelem Budapesten címmel képet közöltek az ostromlott városról. Egy január 15-i szerkesztőségi cikkben már arról írtak, hogy Budapest eleste nincs messze, és a lengyelországi hadjárat sokkal kisebb jelentő ségű, mint a ma gyarországi. Január 19-én írt arról az újság, hogy Pestet megtisztították az ellenségtől, és Székesfehérvártól délnyugatra heves harcok folynak. Ugyancsak ezen a napon azt is közölte, hogy Székesfehérvár lakosságát evakuálták a város déli részén folyó harcok miatt. Január 22-én már a fegyverszüneti megállapodást és az ideiglenes kormány
működését elemezték a hírekben és szerkesztőségi cikkben: „A fegyverszünet nem kevésbé fontos része az Ideiglenes Nemzeti Kormány, amely azoknak az erőknek a képviselője, amelyek Németország legyőzésével egyetértenek. A kormány felhatalmazása talán nem olyan megalapozott, ahogyan az a parlamentáris rendszerben elvárható, de azoknak az embereknek a képviselőségéhez, akik a káosz, veszteség és illúzióvesztés közepette vállalták az irányítást, nem nagyon férhet kétség. Egységesen támogatják Horthy volt katonatisztjei, magas rangú értelmiségiek, a szociáldemokraták és a kommunisták. Ez figyelemre méltó összeállítás. A külügyminiszter azt mondta, hogy a külpolitika két tényezőn fog alapulni: a háború elvesztésén és a Szovjetunióval való barátságon. Belpolitikája nem szélsőséges, de radikális földreformot terveznek, ami már régen esedékes. Budapest ostroma tovább tart és további heves harcok várhatók. A magyaroknak keserű leckét kellett megtanulniuk. Az új Európában egy olyan Ma gyarország formálódik és keresi a helyét, amely megszabadult a német veszélytől és a belső reakciótól.”
NAPRAKÉSZ TÁJÉKOZOTTSÁG
Január 23-án arról írtak, hogy a németek visszafoglalták Székesfehérvárt. Néhány
érdekesség is kiderül, például hogy a Luftwaffe Budapest védőit levegőből ledobott csomagokkal próbálta segíteni, de többségük az orosz vonalak mögé esett – az egyikben semmi más nem volt, mint vaskeresztek. Azt is megemlítették, hogy a „cigánynegyedben az oroszok felfedezték egy föld alatti gyár bejáratát, ahol Messerschmitt alkatrészeket gyártottak. A bejáratot kerámiaműhelynek álcázták. Ezek a föld alatti járatok mindenfelé mérföldekre elágaznak. Több ezer munkás dolgozott itt, akik ritkán látták a napvilágot.” A hadijelentések között két rövid hír tudósított a Budapest Trio koncertjéről, amelyet a londoni Nemzeti Galériában rendeztek, és N. J. Szenczi Political and Social Forces in Hungary című könyvének megjelenéséről. A Budapest bevételéről szóló hírben a főváros nevét piros betűvel szedték, ezzel is jelezve annak fontosságát. Budapest elestéről mint a Vörös Hadsereg stratégiájának megkoronázásáról írtak, ugyanakkor megemlítették, hogy a német hírügynökség jelentése szerint „a németek a Szentszékre bízva hagytak Budapesten 11 600 sérült katonát, ebből 9600 német és 2000 magyar, s Angelo Rotta pápai nuncius vette át gondozásukat és a sérült civil lakosságról való gondoskodást a
vár kazamatáiban kialakított ideiglenes elsősegélyhelyen”. Budapest elfoglalása után a Balaton környéki és nyugat-magyarországi harcokról már kisebb intenzitással és terjedelemben szóltak a tudósítások, de szintén naprakészen követték az eseményeket. Székesfehérvár megszerzésével sikerült nagyobb előrenyomulást elérni: „A tél egyik legvéresebb és legkritikusabb csatájában Tolbuchin megtörte a német ellenállást Budapest és a Balaton között, és az orosz csapatok behatoltak a Bakonyba Győr felé.” Április 3-án már Sopron bevételéről szóltak a hírek, 5-én pedig arról, hogy a magyar területet teljesen megtisztították az ellenségtől. Az ausztriai és a Bécsért folytatott harcok kapcsán is többször emlegették Budapest ostromát és a magyarországi harcokat, melyek intenzitását jóval nagyobbnak ítélték. Az első igazán „civil” hír egy filmbemutatóhoz kapcsolódott: „A Hortobágy című film egy vagy két évvel a háború előtt került a Filmtársaság elé. Azóta is váltakozó küzdelem folyt az engedélyeztetéséért. Most azonban szombaton az Akadémiai Filmszínház Romeltakarítás Londonban bemutatja a háború előtt készült filmet. A a budai Várban film a ma gyar Alföld doku -
74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
25
mentumfilmszerű bemutatása. […] A paraszti élet és az állatok világának párhuzamba állítása egy kissé esetlen, D. H. Lawrence legrosszabb stílusára emlékeztet, szimbolikája pedig sokszor kidolgozatlan és lapos, de mégis hiteles marad, a képi világ szépségét és az állatok ismeretét megmutatja a kamera és a mögötte álló gondolkodás.” Május 1-jén „a híres magyar biokémikus Szent-Györgyi Albert moszkvai magánlátogatásáról” tudósítottak, és hogy a professzornak sikerült elkerülnie a deportálást a háború alatt, így tovább folytathatta kutatásait. Május 2-án közölték a hírt, hogy Horthy Miklóst az Ammer See mellett vették védőőrizetbe, ahol családtagjaival tartózkodott.
BRIT DIPLOMÁCIAI JELENTÉSEK A brit diplomáciai jelentések 1945. február 23-tól állnak rendelkezésünkre, amikor Sir Alvary Douglas Frederick Gascoigne, a Szövetséges Romeltakarítás, Ellenőrző Bizottság (SZEB) 1945 brit politikai missziójának vezetője megérkezett Debre-
74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™
26
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
cenbe. Erre a Ma gyarországgal kötött fegyverszüneti megállapodás értelmében került sor. A Times február 27-én tudósított erről: „A SZEB brit delegációjának első képviselői megérkeztek Debrecenbe, O. P. Edgcumbe tábornok a misszió vezetője, a politikai képviselő pedig A. D. F. Gascoigne.”
AZ ANGOL DIPLOMATA LÁTÓSZÖGE
A Foreign Office Magyarországról szóló 1945. évi jelentéseinek bekötött doku mentuma a fegyverszüneti megállapodás szövegével kezdődött. Gascoigne e gyűjteményben szereplő első jelentését Miklós Béla miniszterelnökkel folytatott beszélgetése után, 1945. március 5-én küldte Debrecenből Eden külügyminiszternek. Gascoigne jelentéseinek egy részét a különböző magyarországi politikusokkal és közéleti személyiségekkel folytatott beszélgetései képezték. Ezek során általában szabályosan kikérdezte őket, hogy az általa fontosnak tartott témákról mi a véleményük. Jelentéseinek többi részét a rendszeresen küldött elemzések és értékelések adták, amelyeket a hivatalos dokumentumokból, a misszió saját megfigyeléseiből és az újságcikkek rendszeres lefordításával nyerték. Ezt az elemző értékelést egyébként igen gyakran egy-
74∞&£∞§™
egy beszélgetés végén is megtette. Rajzoló szovjet Már megérkezésekor katona, 1945 feltűnt neki, hogy a magyar politikusok egy része nagyon rossz véleménnyel van a szovjet megszálló hatóságról, éppen ezért a győztes nagyhatalmak sikereinek és összefogásának „bűvöletében” próbálta a magyar politikusokat az oroszokkal való jó kapcsolat fontosságára emlékeztetni. Első, március 5-i találkozójukon ki is fejezte nemtetszését a miniszterelnöknek amiatt, hogy magyar részről sok oroszellenes kijelentéssel találkozott, és hogy ez nemcsak az oroszok, de a britek mint szövetségesük ellen is irányul. A földreformmal kapcsolatban megjegyezte, hogy az MKP és az NPP 1945. október 1-jéig be akarja azt fejezni, míg a többi három párt nem javasolt ilyen drasztikus és gyors megoldást. 1945-öt nagy átalakulás kezdeteként értékelte a földreformtervezet miatt, amely, ha így valósul meg, szerinte a demokrácia szélsőséges értelmezését jelenti majd. Azt feltételezte, ha a kommunisták és a szociáldemokraták tovább haladnak ezen az úton, akkor a földreform után további radikális lépések várhatók, s egy olyan demokrácia valósul meg Magyarországon, amely sokkal radikálisabb az Egyesült Ál-
74∞&£∞§™
BUDAPESTI ÉLETKÉPEK Budapest furcsa város a háború után. A gazdag ember jókat eszik az étteremben, és élvezi az éjszakai bárok és hasonlók örömeit. A nehéziparban dolgozó szintén jól él, mivel megfelelŒen ellátják, és
sok juttatást kap, ahogyan a hadseregben mondják. Az igazi szegénység, éhség, nyomor, bizonytalanság a középosztály tagjai körében terjed, érinti a fekete galléros tisztviselŒk teljes
AHOGYAN EGY ANGOL TUDÓSÍTÓ LÁTTA The Times, 1945. szeptember 29.
spektrumát és a polgárságot. A látogató csak addig érezheti jól magát, amíg becsukja a szemét és nem látja mindazt, ami a felszín alatt van, és nem gondol az új világ formálódására, ami egye-
Az élettelen Duna A budai VárhegyrŒl, a koronázótemplom melletti Halászbástyáról láthatjuk a legteljesebben a város tragédiáját. Hajdanán a legkellemesebb, legcsodálatosabb látvány tárult elénk egész Európában, méltán nevezték Budapestet a Duna királynŒjének. Ma a látvány lehangoló. A Duna ma élettelenül folyik, megfosztva a sırı kereskedelmi forgalomtól és vidám kiránduló gŒzösöktŒl. A hat hídból, ami összekötötte Budát Pesttel, öt romokban és összetörve hever. Kísérteties pillérek összekuszálódott roncsokkal ereszkednek a Duna vízébe, ez maradt a Széchenyi Lánchídból, az Erzsébet hídból és a Margit hídból, amelyek valaha mind nagyszerı látványt nyújtottak, amikor éjszaka megvilágították Œket. Csak a Ferenc József híd maradt épen, és az oroszok építettek egy ideiglenes fahidat, ami a Margit-szigetet összeköti Budával és Pesttel. A dunai kikötŒk elhagyatottak és majdnem kihaltak, és a part menti házak szinte mind romokban hevernek, már nem sétányok, és a korzó sem létezik. A Parlament, ahogyan a várhegyrŒl lenézünk rá, merész kupola és tornyok együttese, habár némelyik ledŒlt, és az épület ki van fosztva.
dül kárpótolhatja a háború megpróbáltatásai miatt. Budapesten ragyogóan lehet dollárral üzletelni, és fonttal is, de ez másodlagos, és a zajos felszín alatt nyomor és szenvedés van.
Pusztítás és rombolás A látvány még tragikusabb, ha a Várhegy felé fordulunk. A Halászbástya, ami megszámlálhatatlan látogató boldog emlékeinek színhelye volt, most majdnem kísérteties még a késŒ nyári ragyogó napsütésben is. Szemét- és törmelékkupacok fekszenek mindenfelé, kiégett és elátkozott épületek állnak mindkét oldalon, és a lehangoló látvány középpontjában áll a lebombázott, de teljesen le nem rombolt koronázótemp lom. Messzebb a királyi palota ugyanilyen állapotban van. Itt nincs élet. Le kell menni a hegyrŒl, vissza az elhagyatott és kihalt házakhoz, amelyeket a gazdag arisztokráciának el kellett hagynia az ostrom miatt, hogy az élet elsŒ jeleit megtaláljuk az elpusztított városban. A 11 hetes ostrom és a harcok, amelyeket Budapest elviselt, teljes városrészeket tettek lakhatatlanná, és a legrosszabb mindezek közül Budán a Várnegyed környéke. Ugyanez a kép tárul elénk végig a Gellért-hegy déli lejtŒjén, ahol a koronázótemplom mellett álló Szent Istvánhoz hasonlóan Szent Gellért szobra áll sértetlenül, a pusztítás magányos túlélŒjeként. A folyó másik oldalán, Pesten folytatódik a pusztítás és rombolás katalógusa. Utcák tucatjai, mint az egykori elegáns Váci utca és terek, mint a Kálvin tér között akad egy-egy túlélŒ, mint a Szent István-bazilika.
Az arisztokrácia alkonya A magyar arisztokrácia közvetett módon, ékszereinek és más értékeinek eladásával vesz részt benne azért, hogy erŒsítse jö ve del me csök ke nŒ vá sár ló ere jét. Az arisztokrácia tagjai – akik egészében véve még mindig nagyon vagyonos osztályt alkotnak és sokkal inkább a régi Habsburg Birodalom emlékei közé tartoznak, mint bármilyen csoporthoz Ausztriában – számkivetettként élnek saját hazájukban. Néhányan még amatŒr módon üzleti vállalkozásba is kezdenek, és az olyan kávézó, ahol öt grófkisasszony a pincér, Budapest kisebb látványosságai közé tartozik. A kapituláció óta Magyarországon bevezetett földreform sok földbirtokost nagy birtokoktól fosztott meg. De egészében véve kevés rosszindulat mutatkozik irányukban, akiknek nem teljesen téves az a véleményük, hogy a magyar paraszt nem igazán kész a demokráciára. Továbbá a vidék orosz ellenŒrzés és orosz befolyás alatt van, és ugyanazok a problémák, amikkel az oroszok saját hazájukban találkoztak egy generációval korábban, amikor a sikeres, gazdag parasztokkal szembekerültek.
28
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
A spekulánsok aranykora Pest érdekesebb az emberi oldalát tekintve. A magyar fŒváros ereiben itt kezdett el újra csörgedezni az élet. Kávéházaiban és éttermeiben férfiak és nŒk jönnek össze, és az egész világ megvitatásra kerül. A látvány bevallottan örömtelen és rendetlen, de azt a benyomást szeretné kelteni, hogy nem a romok, között, hanem a megszokott üzleti környezetben üldögélnek, ahogyan az angol bolttulajdonos erényt kovácsol a kényelmetlenségbŒl. Van miért panaszkodni az orosz meg szállás kemény voltára, de a
kissé sovány, túlsütött liba, paprikás csirke, almás rétes, tokaji és az összes többi elegáns étel és bor elŒkerül, ami hozzájárulhat az asztali beszélgetés ösztönzéséhez. Ezután egy szerény dollárkötegnyi számla, 1400 pengŒ átváltási áron képessé teszi a látogatót, hogy olyan karórákat, fényképezŒgépeket, rádiókat, selyemharisnyákat és egyebeket vegyen, amikrŒl Európa más városaiban még álmodni sem merne. Egy kis manipulálás a dollárral és pengŒvel, egy kis nemzetközi kereskedelem a karórákkal (az
oroszok azt szeretik, ha hango san ke tyeg és csil lo gó a számlapja), és Budapest megle he tŒ sen gaz da gít hat ja a nem túl finnyás spekulánst. Persze bizonyos korlátozott lehetŒségek személyes felhasználásának antiszociális jellegét figyelmen kívül kell hagyni. Ter mé sze te sen en nek a Budapestnek az életét a lakos ság nak csak elenyé szŒ része ismeri. A közönséges tisztviselŒ például alacsony fizetése miatt ki van zárva ebbŒl. Még a miniszterelnöknek is csak havi 6000 pengŒ a fizetése.
lamokban vagy Nagy-Britanniában ismert demokráciáknál. A jövő dönti el, hogy a ma gyar demokrácia nem változik-e át baloldali autokratikus berendezkedéssé. Jelentéseiben Gascoigne kimondatlanul, de fokozatosan átértékelte a nagyhatalmak együttműködését, és – a szovjet meg szál ló ha tó ság te vé keny sé gét megtapasztalva – írásainak hangneme elveszítette a szövetséges iránti rokonszenvet. Március 26-án részletes elemzést küldött a földreform várható hatásáról, amelyet olyan drasztikus mértékűnek írt le bevezetőjében, hogy alapjaiban rengeti meg Magyarország politikai, gazdasági és társadalmi szerkezetét. Megfogalmazta alkotmányossági aggályait, jelezte a várható terméscsökkenést, a reformnak a jóvátételre gyakorolt negatív hatását, valamint azt, hogy valószínűleg az „orosz medve, Magyarország meghódítója” a fő felelőse annak, hogy az intézkedés ilyen elsietett mó don, rendelet ként lépett hatályba.
INDIVIDUALISTA MAGYARSÁG
Következő jelentésében a magyarországi politikai helyzetet elemezte meglehetős éleslátással. Megállapította, hogy a kommunista párt és a Nemzeti Parasztpárt szélsőségesen baloldali, és a kommunista párt a legerősebb a parasztpártiak és a szociáldemokraták támogatásával. Ezek a pártok megfogalmazása szerint az oro-
szok segítségével „a markukban tartják” az egész országot, miközben a másik két párt, a „kisgazdák és a polgári demokraták is egyre inkább a kommunisták uszályába kerültek, főleg Tildy Zoltán gyengesége miatt”. Ugyanakkor természetesnek tartotta egy új politikai érában az új rendszer irányába történő elmozdulást. Fontos kérdésnek tekintette azonban, hogy a lakosság valóban a kommunistákat akarja-e követni, és ha igen, akkor azért, mert hisz benne, vagy csak halad az árral, és később erőteljesen föllép ellene. Személyes véleménye az volt, hogy „a magyarok egészében véve nem hajlandók szélsőséges baloldali eszméket elfogadni”. Marx eszméinek a Szovjetunióban megvalósult formája, amely egy „baloldali oligarchia” hatalmát jelenti, nem találkozik a magyarok többségének elképzeléseivel. A magyarok szerinte individualisták, akiket nem lehet parancsolgatással irányítani, akár baloldalról, akár jobbról jön az, és a személyi szabadság baloldal által alkalmazott szigorú ellenőrzése – amely a jól megszokott Gestapo vizsgálati módszer alkalmazása – felháborítja a magyar gondolko dást. Szerinte „a ma gyarok többsége, a régi földbirtokos osztály egykét képviselőjét kivéve, olyan szocialisztikus rendszert szeretne, ami a szabadságjo gokon, a szólás- és sajtószabadsá gon alapszik, tehát valami olyasmit, mint ami Nagy-Britanniában is van. Azonban ez at-
tól függ, hogy a Szovjetunió mennyire veszi ellenőrzése alá az országot. Sokan gondolják azt ma Magyarországon – és nemcsak a jobboldalon –, hogy az ország szilárdan és tartósan orosz érdekszférába kerül.” Éppen ezért a jövőtől való félelem miatt sokan el akarják hagyni az országot, és Nyugaton kívánnak letelepedni. „Ha a kommunista rezsim uralma megmarad, és ez látszik valószínűnek, akkor a békekötés után kétségtelenül sok magyar fogja elhagyni az országot.”
A SZOVJETUNIÓHOZ VALÓ VISZONY
Több közéleti ember, például Baranyai Lipót, Grősz József és Szakasits Árpád is felvetette találkozásuk során, hogy az ország lakossága valamilyen határozott jelet vagy utalást szeretett volna látni NagyBritanniától, hogy valóban segíti a demokratikus átalakulást. Gascoigne szerint az emberek többsége ma Magyarországon azt hiszi, hogy Nagy-Britanniát nem érdekli Magyarország jövője, és „elhatároztuk, hogy Oroszországnak dobjuk őket, vagy ahogyan Key tábornok, az amerikai biztos fogalmazta meg nekem a minap: hagyjuk, hogy a magyarok főjenek saját levükben.” SZEB-tagok az Gascoigne összefoglalást Aradi utca 42. készített kormányának segítségnyújtásképp annak eldönelŒtt, 1945 téséhez, hogy milyen politi-
74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
29
kát folytasson a jövőben Magyarországgal kap csolatban. Kérdésfeltevése így hangzott: „Követjük az Egyesült Államokat, amely azon fáradozik, hogy minden energiájával segítse egy »liberálisabb« magyar kormány megalakulását – esetleg egy új demokratikus választási rendszer és választások elérésével –, vagy Őfelsége Kormánya a jelenlegi kormánnyal kívánja aláírni a békeszerződést abban a reményben, hogy amikor az orosz megszálló hatóság elhagyja az országot, akkor egy valódi képviseleten alapuló, erősebb kormány alakulhat?” A SZEB műkö désével kap csolatban fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az orosz fél nem engedi a brit és az amerikai képviselők W. S. Key altábor- részvételét a munkában. Hanagy és Szviridov bár szerinte az amerikaiak 1946 augusztusában azt remélték, hogy ez változik, ennek semmi jele nincs:
74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™
„Az oroszok beleharaptak Magyarországba, és nehezen tudom elképzelni, hogy kiengedik a fogaik közül, amíg valóban nem hagyják el az országot.” A leendő választásokról – a kommunisták valószínűsíthető visszaélései miatt – az volt a véleménye, hogy még akkor is nagyon nehéz lesz szabad és demokratikus választásokat tartani, ha a törvény megfelelő lesz, s a brit és amerikai katonai missziók részt vesznek az ellenőrzésben. Gascoi gne amellett érvelt, hogy minél előbb alá kellene írni Magyarországgal a békeszerződést. Ettől azt remélte, hogy az orosz megszállás megszűnik, mert a fegyverszüneti időszak meghosszabításával csak fennmaradna a jelenlegi helyzet, amelyet az oroszok tartanak kézben. A véleményét egyeztette a brit katonai misszió vezetőjével, Edgcumbe tábornokkal, aki felhatalmazta arra, hogy ezt a jelentésben leírja. Edgcumbe tábornok azonban azt
is megfogalmazta, hogy szerinte Moszkva az orosz megszállás megszűnése után is hosszú távon szeretné a magyar belpolitikai helyzetet irányítani.
A RAVASZ RÁKOSI
Rákosi 1945. augusztus 21-én jelezte a missziónak, hogy találkozni szeretne Gascoigne-nyal, aki másnap fogadta is őt. Az első benyomás alapján nem tartotta megnyerőnek az 54 éves magyar politikust. A mintegy kettő és egynegyed órás beszélgetés során Rákosi rossznak ítélte az általános helyzetet, fő leg a központi kor mányzat és a miniszterelnök gyengesége miatt, aki iránt nem sok tiszteletet tanúsított. Bevin augusztus 20-i beszéde – amelyben Magyarországot azon európai országok között említette, ahol nincs demokrácia – „zavarba” hozta, és úgy reagált, hogy Magyarországon nincs totalitárius rendszer, s tagadta a kommunista terror létezését. A politikai rendőrség tevékenységével nem értett egyet, és bevallotta, hogy egyáltalán nincs gyakorlatuk. Miközben ártatlan embereket tartóztatnak le, elmondása szerint mintegy 100 reakciós szervezet létezik Magyarországon. Azt szeretné, ha a választásokat két hónapon belül megtartanák, mert az időjárás miatt legközelebb jövő év májusa jöhetne szóba, ám fontos, hogy szabadon választott kormánya legyen az országnak. Rákosi szerint egyetlen párt sem fog abszolút többséget szerezni. A részéről barátságosnak és őszintének ítélt beszélgetés végén Gascoigne elmondta konklúzióját Rákosinak: a jelenlegi rendszer egyáltalán nem demokratikus, beszélt a kommunista párt hatalomtechnikai módszereiről és arról, hogy reméli, a választások eredményeként olyan kormány alakul, amely nem tér vissza a totalitárius módszerekhez. Addig is, amíg ez nem történik meg, a brit kormány nem veszi fel a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat, és nem köt békét Magyarországgal. 1945. szeptember 6-án Rákosi a nemzetgyűlésben beszédet mondott, amelyet Gascoi gne kifejezetten mérsékeltnek ítélt. Kiemelte Rákosi utalását arra, hogy készek elfogadni az angolszász demokráciák tanácsait is a Magyarországon bevezetésre kerülő demokráciával kapcsolatban. Rákosi részéről ezt nagy előrelépésnek, egyúttal behízelgésnek értékelte, és összefüggésbe hozta Bevin augusztus 20-i parlamenti beszédével, amelyben kritizálta többek között Ma gyarorszá got. Gascoigne még azt is megjegyezte, hogy miközben a kommunisták markukban tartják az országot, vezetőjük, a ravasz, intelli gens és tapasztalt kommunista minden közéleti megnyilvánulásában mérsékletet mutat. „Azonban bármit is mond Rákosi vagy bármely csatlósa, a puding próbája az evés. A politikai missziónak még sokkal jobban kell követnie az
eseményeket, mint ezelőtt, most, hogy a baloldali pártok figyelmeztettek minket, és kétségtelen, hogy még több port próbálnak szórni a szemünkbe, ahogyan a választások napja közeledik.”
A VÁLASZTÁSOKRÓL
Még a budapesti helyhatósági választások előtt bekerült a hírek közé, hogy az Egyesült Államok – megelőzve Nagy-Britanniát – hajlandó helyreállítani a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. „Az USA szeptember 22-én garanciát kért arra, hogy a választások szabadok és demokratikusak lesznek. Három nappal később a magyar külügyminiszter átadott egy deklarációt, hogy az Ideiglenes Kormány teljes garanciát tud adni. Ezt az USA elfogadta, s hajlandónak mutatkozik normalizálni a kapcsolatait.” Az 1945. október 7-én tartott budapesti helyhatósági választások rendben lezajlottak, és a brit megfigyelő szerint hatékony megelőző lépéseket tettek a titkosság biztosítására. Ez az eredményeken is látszott. A jelentések kiemelték a kisgazdák váratlan sikerét. A Times szerint Londonban meglepetést okozott a budapesti helyhatósági választások eredménye. Azt várták, hogy a szociáldemokrata–kommunista közös lista mindent elsöpör. Ehelyett egy demokratikus agrárpárt nyert.
Valószínű, hogy a helyhatósági választások lebonyolítása és az amerikai kormány lépése sarkallta arra a brit külpolitikát, hogy amikor a magyar kormány ismét szóba hozta a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását Nagy-Britanniával, hajlandónak mutatkozott bizonyos engedmé nyek tételére. „Mivel az alkotmányellenes lenne őfelsége kormánya számára, hogy jelen pillanatban teljes diplomáciai missziót fogadjon, ezért Magyarország nem hivatalos képviselőt küld, aki valószínűleg Bede István lesz, aki 1943 szeptembere és 1944 márciusa között a konzuli szolgálat tagja és a sajtóosztály vezetője volt.” A brit és amerikai elmozdulás azonban nem maradt tartós, ugyanis október 17én a Timesban Ostromállapot van Ma gyarországon címmel jelent meg egy rövid hír. Majd két nappal később részletes elemzésben magyarázták az eseményeket. Vorosilov marsall a választásokon részt vevő pártoktól közös listás indulást „kért” egy olyan helyzetben, amikor az országban a kommunisták által gerjesztett zavargások voltak, és a kormány olyan hosszú távú gazdasági megállapodás ratifikálására készült, amely hosszú idő re nagy előnyökhöz juttatná a Szovjetuniót. A következő nap szerkesztőségi cikkben elemezték a helyzetet: „Ezzel a marsall a demokratikus választások reményét a távoli jövőbe helyezi. Persze az oroszok
74∞&£∞§™
bebizonyítanák, hogy az egylistás választás az alapja a Oliver P. szovjet kormánynak, és hogy Edgcumbe az lehet demokratikus. Ilyen vezérŒrnagy választások vannak a Szovés Szviridov jetunióban, és a Szovjetunió demokrácia. De fölösleges a altábornagy szavak jelentéséről vitatkozni. Az oroszok úgy gondolják, hogy az egylistás választások demokratikusak, mások pedig úgy gondolják, hogy nem. Több eredménnyel jár, ha az orosz magatartás okait keressük. Biztosra vehetjük, hogy elsődleges szempont számukra, ahogyan másoknak is, a biztonság. […] Azt akarják, hogy ezek baráti országok legyenek – ha lehet, több mint barátiak. Azt akarják, hogy ezekben a kormányokban forradalmi és antikapitalista pártok legyenek. A magyarországi választások olyan pártokra leadott szavazatokat eredmé nyezhetnek, amelyeket az oroszok konzervatívnak vagy reakciósnak tartanak. Ez a dolog lényege.” Gascoigne is arról írt október 18-án, hogy micsoda politikai vihar van kialakulóban, amelynek szerinte maga Vorosilov a támogatója és elősegítője. Ezzel kapcsolatban Nagy Ferenc az előző napi beszélgetése során a következő incidensekről számolt be neki: a.) Két helyen, Szegeden és Esztergomban a kisgazdák gyűléseit kommunisták
74∞&£∞§™
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
31
zavarták meg. Szegeden Nagy Ferenc és Gyöngyösi János is ott volt. b.) Dobozon a kommunisták félig agyonvertek egy idősebb kisgazda politikust, és kiütötték a helyi kisgazdapárt elnökének egyik szemét. c.) A kisgazdapárt központját Székesfehérváron három egymást követő napon kommunisták dúlták fel. d.) Nyíregyházán demonstrációt szerveztek, amelyben a rendőrség is részt vett. A kommunisták és a rend őrség szétverték a megyeházát, és a főispánt menekülésre kényszerítették. e.) Szolnokon zavargások voltak, és a megyeházához akasztófákat vittek, azzal, hogy ha a főispán nem mond le, akkor felakasztják, így lemondott.
TISZTÁN ÉS DEMOKRATIKUSAN
Gascoigne november 5-én kifejezetten a választásokról írt. Először összefoglalta a választásokat megelőző eseményeket. Az október 7-i budapesti helyhatósági választásokra, a kisgazdák váratlan győzelmére és a kommunisták által ezt követően gerjesztett zavargásokra, Vorosilov közös listás javaslatára, valamint a kormány választások utáni, nem pedig előtti megalakítására emlékeztetett. Hogy minél reálisabb képet kapjanak a választásokról, a másodtitkárral nyugat-magyarországi körútra indultak. Először Esztergomba, majd Győrbe, Pápára, Veszprémbe és Székesfehérvárra látogattak. Ezeken a helyeken szavazóhelyiségeket tekintettek meg, ahol nagyon szívélyesen fogadták őket a választási bizottságok. Mind Redward, mind pedig Gascoigne véleménye az volt, hogy a szavazatszedést nem lehetett volna jobban csinálni. Carse első titkár elmondta, hogy a fővárosban és környékén ugyanilyen nyugodt légkörben zajlottak a választások, ugyanilyen titkos körülmények között és biztonságban, orosz beavatkozástól mentesen. Whitney sajtóattasé, aki Szegeden járt, szintén ezt mondta a térségről. Gascoigne az írta, hogy „őfelsége kormánya biztos lehet abban, hogy a választások teljesen demokratikus feltételek között zajlottak”. Véleményét a következőképpen foglalta össze: „A mérsékelt erők mostani győzelme […] annak ellenére, hogy a kommunista párt oly sok anyagi segítséget kapott az oroszoktól […] azt mutatja félreérthetetlenül, hogy a magyar lakosság nagy többsége teljesen kommunizmusellenes. Azt sem szabad elfelejteni, hogy tavasszal és nyár elején a kommunista párt félreérthetetlen terrort gyakorolt az országban, hogy tagokat toborozzon a pártba. A kisgazdák győzelme ezért kifejezetten nagy csapás a kommunizmusra Magyarországon, ahol a marxista eszmék a nép temperamentuma miatt valószínűleg sohasem fognak virá gozni. Az oroszok jelenléte és a politikai inga jobbról balra lendülése miatt azonban várha-
32
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
BARTÓK
HALÁLHÍRE A Times 1945. szeptember 27-én adott hírt Bartók Béla haláláról: „Bartók Béla magyar zeneszerzŒ New Yorkban halt meg 64 éves korában. Zongorista, zeneszerzŒ, fiatal korában népzenei gyıjtést végzett Magyarországon. 1917-ben írta a Fából faragott királyfi címı balettjét. Eredetiségének titka abban volt, hogy nem kötötte magát semmilyen elfogadott szabályhoz. Felfedezéseit soha nem rendelte alá a forma szükségleteinek. ElsŒsorban hangszeres zeneszerzŒ volt, és nagy sikert ért el Londonban rövid zongoradarabjaival, a Mikrokozmosszal.” Másnap értékelŒ megemlékezést is közöltek, kiemelve a zeneszerzŒ munkásságára a magyar népzene által gyakorolt döntŒ hatást, amelyet azonban nagyon sajátos módon épített be mıvészetébe: „Zenéjében nemzeti volt, a magyar népzenében gyökerezik stílusa. De eredetisége legyŒzhetetlen, integritása heves, tüzes, így érett stílusa elkerült minden olyan doktriner hatást, amitŒl hemzsegett KözépEu ró pa a két vi lág há bo rú kö zött. Nem volt sem na cio na lis ta, sem kozmopolita, hanem egyedi és kérlelhetetlen. […] Az 1938-as londoni fesztiválon mutatták be szonátáját két zongorára és ütŒhangszerekre, amelyet concertóvá alakított, megmutatta, hogy ez az erŒteljes és eredeti elme nem teljesen meg nem alkuvó és elérhetetlen. A hegedıverseny, mint a korábbi zongoraversenyek, ellenséges érzelmeket keltettek némelyekben durvaságuk, nyersességük miatt, de megerŒsítette a benyomást minden zenei alkotásában. Annak ellenére, hogy zenéje nyers, fanyar, kellemetlen, idŒnként természetellenes, tökéletesen logikus és érthetŒ, ha elŒfeltételeit, amik, be kell vallani, szokatlanok és erŒsen személyes indíttatásúak, elfogadjuk.”
tó volt, hogy a kommunistáknak kivételes lehetőségük kínálkozik arra, hogy ezt kihasználják. Ugyanakkor a megszálló orosz hadsereg jelenléte kétélű fegyvernek bizonyult. A magyarok természetes hajlama a kommunizmus elutasítására és annak a rendszernek a keresése, amely teret enged az individualizmusnak, kiváltképpen felerősödött a Vörös Hadsereg gyalázatos tevékenysége nyomán.”
A budapesti helyhatósági választások kampánya idején terjedt egy szlo gen, amely így hangzik: „Ha meg akarod hosszabbítani vendégeink, az oroszok itttartózko dását, szavazz a kommunista pártra.” Gascoigne úgy gondolta, hogy kifejezi a választók jó részének véleményét. „Az új koalíciós kormány megalakulásával valószínűleg szemtanúi leszünk a kisgazdapárt küzdelmének, hogy az egyensúlyt fenn tudja tartani a kommunistákkal szemben. Tildy, az új miniszterelnök nehezen fogja kezelni a kommunistákat, és az ellenzékbe vonulás veszélye sokat fog nyomni a latban, és ezzel biztosíthatják követeléseik teljesítését.” Az év hátralévő részében mind a kormányalakítás, mind az ország nehéz gazdasági helyzete és az augusztus 27-én aláírt szovjet–magyar gazdasági megállapodás ratifikálásának problémái részletesen szerepelnek Gascoi gne jelentéseiben. Ezekben jól érzékelhetőek a brit külpolitikai törekvések és lehetőségek határai: a brit külpolitika a kivárásra és a távolságtartásra rendezkedett be Magyarországon. Már 1945 sok szempontból átmeneti, zűrzavaros és bizonytalan időszakában is csak passzív szemlélője volt a magyarországi eseményeknek. Amikor Szakasits megkérdezte tőle, hogy hajlandó lenne-e találkozni Rákosi Mátyással, Gascoigne azt válaszolta, hogy ha Rákosi szeretne vele találkozni, akkor természetesen igen, ahogyan minden más pártvezetőt is fogad, de ezt Rákosinak kell kezdeményeznie, mert ő csupán „érdeklődő megfigyelő”. Ez az érdeklődés, habár ő szinte és mindenre kiterjedő volt, nem pótolta azt, amit a magyar politikusok többsége elvárt volna a brit és az amerikai misszió magyarországi vezetőitől. Nagy-Britannia olyan partnert jelentett Ma gyarország számára, amelytől védelmet és segítséget remélt, természetesen nem feledve a Magyarország sorsát meghatározó világpolitikai és nagyhatalmi erőviszonyok, valamint a korlátozott nemzeti szuverenitás adta lehetőségeket, melyek nagyon szűk mozgásteret biztosítottak az adott időszakban. „Nagyon valószínű, hogy bármilyen jövőbeni magyarországi kormány is lesz, színétől függetlenül igyekeznie kell, hogy a három nagyhatalommal a lehető legjobb viszonyt alakítsa ki. Szem előtt tartva a helyzet enyhítésének lehetőségét abban az esetben, ha az oroszok esetleg valóban kemény bánásmódot alkalmaznának Magyarországgal szemben, és akkor meghagyva annak a lehetőségét, hogy a roncsokból azért valamit meg lehessen menteni.” Nem egészen két héttel Ma gyarországra érkezése után írta ezt, valójában ekkor még csak ösztönösen, de tömören összefoglalta a ma gyarorszá gi helyzetet, s a brit külpolitika és cselekvőképesség lehetőségeiről is sok mindent sejteni engedett.
x A háború utáni magyar politikai elit tagjai különböző megfontolásokból, de szinte ki vé tel nél kül töb bé-ke vés bé ér tet lenül álltak azelőtt, hogy a brit politika számára miért nem fontos erő síteni a Sztálin kénye-kedvének kiszolgáltatott országot. Gascoigne-nyal történt beszélgetéseikben ennek minduntalan hangot adtak, és Gascoigne szavai szerint is szinte „könyörögtek”, hogy legalább valami apró jelzés formájában segítsék az új magyar demokráciát. Azonban még a nyu-
gati demokráciákra jellemző, hagyományos diplomáciai eszközök kihasználása is csak ímmel-ámmal történt, s a magyar politikai és közéleti személyek többsége által kért erkölcsi támogatás is többnyire elmaradt. A birodalmi érdekek képvise le tén nevelkedett brit diplomaták – annak el le né re, hogy elem zé seik ben többnyire helyes következtetésekre jutottak – nem mérték fel kellőképpen annak súlyát, hogy az 1945 után átalakuló nemzetközi rendszerben egy olyan hatalom jelent meg a küzdőtéren, amely nem hasonlítható a nyugati típusú parlamen -
74∞&£∞§™
táris rendszerekhez, éppen ezért nem alkalmazhatók A SZEB tagjai az vele szemben a korábban országos parasztmeg szo kott dip lo má ciai napok nagygyıeszközök. Nem tanultak és lésén, HŒsök tere, nem vonták le a következ1946. szeptember 8. tetéseket a hitleri Németországgal folytatott diplomá ciai ku darcok ból sem. Vagy egész egyszerűen tényleg az történt, hogy sa ját vé del mük és ké nyel mük érdekében elfogadták a kialakulóban lévő új bipolaritás irányába muta tó rendet.
74∞&£∞§™
A DEMOKRÁCIA KÉRDÉSE Gyöngyösi János külügyminiszternél tett látogatása alkalmával Gas coigne kifejtette személyes véleményét a diplomáciai elismeréssel kapcsolatban. Elmondta, hogy a demokrácia kifejezést széles körben használják a közéletben, miközben – abban az értelemben, ahogyan Œ ismeri e szó jelentését – Magyarországon nincs demokrácia. Két tényezŒt említett: az egyik a politikai pártok (néven nem nevezve a kommunista pártot), a másik pedig a politikai rendŒrség, amelynek tevékenysége finoman fogalmazva is feszültséget kelt a civil lakosság körében, s mıködése az 1919-ben és 1944-ben regnáló hataloméra emlékeztet. A személyes szabadság egyetlen jelét látta mindössze, és ez a szabad vallásgyakorlás volt, ám a rendŒrség a papság körében is folytatott letartóztatásokat. Megítélése szerint a valódi demokrácia bevezetésének legjobb módja az lehet, ha általános és szabad
választásokat tartanak gondosan elŒkészített választójogi törvény alapján. Egy szabadon megválasztott új kormány nagy lépést jelentene a demokrácia felé. Az elmúlt hat hónapban, amit Magyarországon töltött, mást sem csinált, mint kereste a konkrét és látható jeleit annak, hogy a jelenlegi elit ugyan lassan, de biztosan egy tisztességes demokratikus rendszer intézményeit építi. Elméletben Gascoigne nem zárta ki, hogy mind a választójogi tör vény megalkotásában, mind pedig a végrehajtásában segítséget nyújtsanak. Azonban be kellett látnia, hogy sem a brit, sem az amerikai missziónak nincs elég képviselŒje, akiket az egyes választókerületekbe küldhetne, miközben az oroszoknak szinte minden városban és „falucskában” vannak kiszolgálóik. Így nem minden aggodalom nélkül ajánlotta kormánya figyelmébe a választások megtartásának dilemmáját.
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
33