46 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

46

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

TóthV ilmos

298 – 300 – 301 Börtöntemetőből nemzeti emlékhely 74∞&£∞ §£™ A címben szereplŒ három szám Magyarország alighanem legismertebb temetŒi parcelláit jelöli, amelyek 1989-ben e parcellák képzeletbeli hierarchiájában a legutolsó helyekrŒl a legelsŒkre kerültek, és amelyekrŒl mindenki hallott, aki érdeklŒdik 20. századi történelmünk iránt. A Rá kos ke resz tú ri te me tŒ észak ke le ti szeg le té nek teljes története azonban mind a mai napig feltáratlan.

74∞&£∞ §£™

A közhiedelemmel ellentétben nem a 301-es, hanem a 300-as parcellában található Jovánovics György alkotása, az 1992-ben felavatott központi mártíremlékmı vagy „thanatoplasztika”, amely korszakos jelentŒségı a modern magyarországi funerális mı vé szet ben. Az em lék mı, amely re még 1989-ben ír ták ki

a pályázatot, komplex szemléletı és nagyon sokrétı alkotás. Három, egyenként is gazdag szimbolikával rendelkezŒ részbŒl áll: a nyitott sírból, a szentélyépületbŒl és a szomszédos parcellában nyugvó Angyal István végrendelete nyomán híressé vált „rusztikus kŒbŒl”...

N

emcsak a három parcella történetének feltárása, hanem már a temető releváns megnevezése sem könnyű. A szakirodalomban általában Rákoskeresztúri temetőként szerepel, ami nyilvánvalóan pontatlan, mivel a temető Kőbányán található („Kőbányai” temetőnek azonban néhány régi, kuriózumként kezelendő újságcikk kivételével sehol sem nevezik). A másik gyakori elnevezése Új köztemető (a temetkezési intézet szóhasználatában „Újköztemető”), ami igencsak félrevezető, mivel Budapest legrégebbi folyamatosan működő temetőjéről van szó: 1886-ban nyitották meg, kora alapján tehát „patinásabb” a Farkasréti vagy az Óbudai temetőnél is. Elég azonban röviden körülnézni a temető ben ahhoz, hogy megállapíthassuk: egy sírkertnek nem a kora határozza meg a státusát. Az alábbiakban a Rákoskeresztúri temető elnevezést használjuk. Magyarország legnagyobb területű, körülbelül 207 hektáros temetőjéről önálló kötet még soha nem jelent meg. Utolsó parcellájáról, a 301-esről számos közlemény napvilágot látott már, hiszen itt található az 1956 után Budapesten kivégzett szabadságharcosok többségének sírja. A szomszédos és vele szerves egységet alkotó 298-as parcella már jóval ismeretlenebb terület. A 300-as parcella különbözik a másik kettőtől, mivel 1989-ben jött létre, korábban egyáltalán nem használták börtönparcellaként. A három parcella 2012-ben lett nemzeti emlékhely a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítása nyomán.

1944-TŐL 1952-IG A 298-AS A három parcella közül az elsőt, a 298as parcellát 1944-ben kezdték használni szegények közsegélyes (a temetői dokumentációban: „gratis”) eltemetésére, valamint kórházakból származó emberi maradványok elföldelésére. A Rákoskeresztúri temető számos más parcellájához hasonlóan tehát „koldustemetőnek” szánták, és máig érvényes betemetése ebben a formában kezdődött. A kivégzettek és börtönben meghaltak ide temetése 1945-ben indult meg a parcella másik oldalán (a temetőfalnál), de a közsegélyes temetkezés is folytatódott. A két rész 1952 elején ért össze, ekkor telt be a parcella. A terület nagyobb része a közsegélyes el-

48


Ve zér Fe renc újratemetése A kommunizmus idején lezajlott koncepciós perek számos papot és szerzetest is érintettek, akik közül többeket kivégeztek. Ez lett a GrŒsz-per kapcsán elítélt pálos rendi szerzetes, Vezér Ferenc pálosszentkúti perjel osztályrésze is.

Vezér Ferenc 1914-ben született a Szatmár megyei Szaniszló községben. Eredeti keresztneve György volt, a Ferenc nevet a pálos rendbe való 1935-ös belépését követŒen vette fel. 1940es felszentelése után elŒbb a gellérthegyi sziklatemplomban, majd a ma Pe tŒ fi szál lás hoz (Bács-Kiskun megye) tartozó Pá losszent kú ton tel je sí tett szolgálatot. Letartóztatását, megkínzását és elítélését követŒen, 1951. augusztus 3-án halt mártírhalált. Eredeti sírhelye a Rákoskeresztúri temetŒ 298-as parcellájának 17. sorában volt, a temetŒi dokumentációba Vanay Frigyes álnéven került bejegyzésre. Rehabilitálása 1991-ben történt meg. Földi maradványait – az egyértelmı azonosítást követŒen – 2012. április 30-án ünnepélyesen újratemették Pálosszentkúton, a kegytemplom mellett. Azóta viseli nevét a PetŒfiszállást Pálosszentkúttal összekötŒ út is.

temetetteké (24 sorból 16, bár vannak átfedések). 1992-ben, a parcella rendezésekor az egész területen egyforma, kisméretű fejfák kerültek a sírokra, azt a hamis látszatot keltve, hogy a teljes terület börtönparcellaként működött. A parcella rendezésének fő támogatójaként az akkori kisgazdapárt, valamint egy poszthungarista szervezet jelölhető meg. Az 1992-es avatás kevéssel a 300as parcella emlékművének felavatása előtt történt, a rivalizálás nyilvánvaló jeleként, hiszen a Jovánovics-féle emlékmű létrehozásának támogatói az akkor ellenzékben lévő liberálisok voltak. A 298-as parcella fejfáinak jelentős része emlékjelnek tekinthető, amelyek közé valós sírok is keverednek. A főkönyvi adatok alapján a politikai kivégzettek sírhelyei többnyire azonosíthatók (bár a temetői dokumentáció egy része hiányzik, így adathiányok is vannak első sorban 1945-ből, valamint 1950-ből, 1951-ből és 1952-ből). A parcella rendezésekor a 24. sor jelöletlen maradt, máig is az. Mivel 1945-ben itt kezdődött el a népbírósági perekben kivégzettek eltemetése, okkal feltételezhető, hogy itt vannak az elsőként kivégzett háborús bűnösök sírjai. Tény, hogy Szálasi Ferencnek még a neve sem szerepel a korabeli temetői dokumentumokban, a nyilas miniszterek pedig nagyrészt névvel, de helyadat nélkül vannak bejegyezve. A parcellával kap csolatos legismertebb szóbeszéd szerint egy Lukács Ferenc nevű keretlegény sírja valójában Szálasié lenne, de ez nem igaz, a síron szereplő név valós személyt takar. A háborús főbűnösök nagy többségének pontos sírhelye jeltelen és a rendelkezésre álló források alapján nem is azonosítható. A parcella a kommunista hatalomátvételt kísérő koncepciós perek áldozatainak sírjai miatt került be a nemzeti emlékhelyek közé. Itt temették el például 1948-ban Csornoky Viktor kisgazdapárti politikust (Tildy Zoltán vejét), Szabó Kornélt, a Nitrokémia vezérigazgatóját, valamint Hadváry Pál ezredest; 1950-ben Roediger-Schluga Miklós hajózási szakembert; 1951-ben Kozma István altábornagyot és Melocco János újságírót; valamint a törvénytelen perek számos további áldozatát 1952-ig. Szintén itt volt az 1951-ben kivégzett Vezér Ferenc pálos szerzetes eredeti sírhelye. Kivégzett kommunistákat is temettek ide 1949-ben és 1950-ben (Marschall László és Villányi András rendőr

ezredeseket, valamint Szebenyi Endre belügyi államtitkárt), akiket rehabilitálásuk után, még az ötvenes években exhumáltak innen, és a Farkasréti temetőben kaptak új sírhelyet. Cinikus módon a helyükre 1956 végén és 1957ben kivégzett szabadságharcosokat temettek, nevezetesen Gyöngyösi Miklóst (Villányi helyére), Minczér Józsefet (Szebenyi helyére) és Pálházi Ferencet (Marschall helyére). Rajtuk kívül még két ’56-os, Gönczi Ferenc és Preisz Zoltán sírja is a 298-as parcellában van. (A kivégzett kommunisták többsége – például a Rajk-per áldozatai – a rehabilitálása előtt sem itt volt eltemetve.)

1952-TŐL 1961-IG A 301-ES A nemzeti emlékhellyé nyilvánított három parcella közül a Rákoskeresztúri temető számsor szerint legutolsó parcellája, a 301-es vált igazán fogalommá. 1952 elejétől, a 298-as parcella beteltétől működött a fővárosban kivégzettek és budapesti börtönökben, valamint a

kistarcsai internálótáborban meghaltak temetési helyeként. A legnagyobb csoportot az 1956-os forradalomban való részvétel miatt kivégzettek sírjai alkotják, emiatt az ’56-tal foglalkozók egy része régóta bizonygatja, hogy a 301-es parcellában kizárólag ’56-osok (és legfeljebb még az egyidejűleg kivégzett köztörvényesek) nyugszanak, valamint hogy a 298-as parcella kialakulása teljesen különálló folyamat volt, és a két parcella semmiféle kapcsolatban nem áll egymással. Mindez sajnálatos prekoncepció, amely egy megelőlegezett álláspont szerint próbálja „átalakítani” a vizsgálat tárgyát képező parcellákat. Valójában a temetői dokumentáció alapján tényként állítható, hogy az ’56os kivégzettek eltemetése a 13. sorban kezdődött, valamint hogy a 301-es parcellát 1952-ben kezdték használni, és az első 12 sor már a forradalom előtt betelt, nagyrészt politikai elítéltek, kisebb részben köztörvényesek eltemetésével. Itt temették el például 1953ban Háry László ezredest, Legeza János vezérőrnagyot, Pógyor István református ifjúsági vezetőt vagy Somogyváry

Gyula írót. 1954-ben ide temették Károlyi Bernát ferences szerzetest, majd 1955-ben Zsedényi Béla jogtudóst, az Ideiglenes Nemzetgyűlés egykori elnökét. Itt volt eredetileg Czettler Jenő agrárközgazdász, gazdaságpolitikus sírja is, akit Tápióságra temettek át. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a 301es parcella elsősorban ötvenhatos emlékhelyként lett emblematikus. A parcellában éveken át zajlott a kivégzettek és börtönben meghaltak sírjainak feltárása, majd az eredetileg brutálisan méltatlan körülmények között elhelyezett földi maradványok ünnepélyes újratemetése. Az események csúcspontja, egyben a korabeli politikai fordulat jelképe Nagy Imre és társai gyászszertartása volt 1989. június 16-án a Hősök terén. Ennek az eseménynek a megszervezésében és lebonyolításában a következő évtizedek számos politikusa és közéleti szereplője részt vett. Az ’56-osok többsége nem szorosabb értelemben vett újratemetésben, hanem visszatemetésben részesült: az új, méltó sírhelyek kialakítása ugyanazon a helyen valósult meg, ahol addig a jeltelen sírok

A 298-as parcella


49

A 301-es parcella, elŒtérben Mansfeld Péter sírjával

50


Az első „öt venhatos” újratemetés A Rákoskeresztúri temetŒ 233as és 235-ös parcellájában legalább tizenöt kivégzettet temettek el 1957-ben, köztük az 1956os szabadságharc olyan jelentŒs alakjait, mint Dudás József vagy Szabó János. 1989 óta több exhumálás és áthelyezés történt, elsŒsorban a 300-as parcellába, ahová innen került Balázs Ferenc,

Batonai László és István, Varga József és Zöld Ádám sírja. A jelenlegi tervek szerint az összes még itt nyugvó kivégzett át fog kerülni ugyanoda, amennyiben sikerül egyértelmıen azonosítani a sírjukat, ami nem lesz egyszerı az elhanyagolt, bozótos, a 301-es parcella 1989 elŒtti állapotát idézŒ területen.

voltak. A feltárás és visszatemetés ebben a parcellában a korábbi, 1956 előtti sírok esetében is lezajlott (a 298-asban nem). A 301-es parcella esete egyedülálló: a temetőn belüli térbeli rangsor tekintetében az utolsó helyről az elsőre került. A sírok és a földi maradványok hiteles azonosításán számos szakember munkálkodott, akik közül mindenekelőtt Susa Éva igazságügyi antropológus említendő. A 301-es parcella rendezése, mai képének kialakítása évekkel megelőzte a 298-asét. A parcellában 301 darab egyedi fejfa található, amelyeket 1988–89ben az Inconnu Művészcsoport tagjai készítettek és állítottak fel, Koczogh András szobrász közreműködésével. Az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett résztvevői közül több százan nyugszanak itt, köztük Angyal István, Brusznyai Árpád, Iván Kovács

Az elsŒ exhumálás még 1977ben (!) Bóna Zsigmond áthelyezése volt a 233-as parcella 17. sorából. Ez tekinthetŒ az elsŒ olyan újrate metésnek, amely 1956 után kivégzett szabadságharcost érintett, és pozitív változást jelentett a sír elhelyezkedése szempontjából. Nyilvánvaló, hogy csak azért kerülhe-

László, Mansfeld Péter, Mecséri János, Pálinkás Antal, Rémiás Pál, Szirmai Ottó és Tóth Ilona, valamint a 23. sorban Nagy Imre miniszterelnök, akit a család kérésére 1989-ben nem a 300-as parcella újonnan kialakított díszsírhelyei egyikében temettek újra, hanem az eredeti helyen. Az 1958-as kivégzettek többsége egyébként a 16–18. sorban van eltemetve, Nagy Imre teste azonban 1961-ig a kivégzés helyszínén, a börtönudvaron volt elföldelve, akkor hozták át – titokban és álnéven – a 301-es parcella éppen használatban lévő, 23. sorába. Akkoriban már egyre több olyan kivégzettet is ide temettek, akinek nem volt köze az 1956-os forradalomhoz, így alakult ki az a sajnálatos helyzet, hogy ma több köztörvényes bűnelkövető nek is Nagy Imre nyugvóhelye közelében van a sírja. Eredetileg Gimes Miklós és Maléter Pál sír-

tett rá sor, mert Bó na Zsig mondot eredetileg nem a 301es par cel lá ban te met ték el. Földi maradványai a Rákoskeresztúri temetŒbŒl elŒbb a Farkasréti temetŒ egyik kolumbáriumába kerültek, majd 1985ben Jász be rény be, a Fe hér tói te me tŒ be, ahol sír ja 2011 óta védelem alatt áll.

ja is a 301-es parcella 23. sorában volt, de őket 1989-ben a 300-as parcellában temették újra. 1959–60-ban a hatalom számos volt csendőrt is kivégeztetett, nagyrészt tizenöt-húsz évvel korábbi ügyek miatt, de egyúttal annak „bizonyítékaként”, hogy az 1956-os események az 1945 előtti rendszerhez kapcsolódnak. A kivégzett volt csendőrök közül mintegy harmincan szintén a 301-es parcellában vannak eltemetve, a 21. sortól a 23. sorig, köztük például a Ságvári Endre 1944-es lelövése miatt 1959-ben kivégzett Kristóf László. A 301-es parcellát ma sem ismerjük egészében, teljes névsorának összeállítása a további kutatások legfontosabb feladata. A legtöbb „fehér folt” az első 12 sorban van. A parcella mindegyik sora 40 sírhelyből áll. A 2. és a 12. sorban eddig csak három nevet sikerült


51

A 298-as parcella – a „táblaügy”

Egyéb emlékmıvek is vannak a három parcellában, például a politikai csaták kereszttüzébe kerülve hírhedtté vált székelykapu vagy az a különálló emlékkŒ, amely az 1956 után Erdélyben kivégzettek nevét Œrzi (ez utóbbi felveti a kérdést, hogy például a dunántúli kivégzettek nem érdemelnének-e hasonló megemlékezést). A legfontosabbak és legismertebbek a mai formájukban 2009-ben felállított névsoros táblák, amelyeknek lecserélt elŒdei a valaha volt egyik legnagyobb hazai temetŒügyi sajtópolémiát okozták. A táblacseréhez vezetŒ vitát 2007 novemberében indította el Csapody Tamás, aki a bori munkaszolgálatosokkal kapcsolatos, azóta vaskos kötetben publikált kutatásainak mellékszálaként jutott el a 298-as parcellába. A jogosan felvetett problémák közül a legfontosabb az volt, hogy a parcella ré-

52


gi emléktábláin számos kivégzett háborús bınös „vértanúként” volt említve. 2008-ban a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság által felkért történészek (Horváth Miklós, M. Kiss Sándor, Rainer M. János, Szakály Sándor, Zinner Tibor) foglalkoztak a 298-as, valamint – bár az eredeti kezdeményezés ezt nem érintette – a 301es parcella emléktábláival. Megállapították, hogy a táblákon olyan személyek (háborús bınösök és köztörvényes elítéltek) neve is szerepelt, akik arra nem voltak méltóak. Ennek nyomán 2008 júniusában sor került a régi táblák levételére, majd a háborús bınösök sírjairól eltávolították a nemzeti jelképeket is. Az 1956 elŒtti és utáni politikai elítélteket tömörítŒ szervezetek javaslatára mindkét parcellát illetŒen új névsorokat kellett összeállítani. Ez a munka – melyet Bank Barbara és Tóth

Vilmos végzett el – nemcsak a méltatlan nevek kihagyását jelentette: a kutatások során számos újabb nevet és sírhelyet sikerült azonosítani, olyanokét, akik az eredeti emléktáblákon még nem szerepeltek, de az újakra már felkerülhettek. Fontos eredmény az is, hogy a

2009-ben felállított új táblák már nem tartalmazzák a régieken olvasható hibás adatokat. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság határozata szerint a három parcellában egyénileg azoknak a személyeknek a sírja védett, akiknek neve az új emléktáblákon szerepel. Ma is fennálló probléma, hogy a 298-as és a 301-es parcellában a kilencvenes években elhelyezett „egyensírkövek” jelentŒs része rossz helyen van, többnél még a sor sem egyezik a tényleges nyughellyel. A sírkövek helyzete a régi, eltávolított emléktáblák hibás adataival függ össze, a nevek írásánál is ugyanazok a hibák tapasztalhatók, mint a régi közös táblákon. Ám míg a táblákat korrigálták, addig a sírköveken ma is a javítatlan nevek szerepelnek. Továbbá azoknak az itt nyugvóknak, akiknek a neve az újabb kutatások eredményeként kerülhetett fel a táblákra, még nincs sírköve, mivel az „egyensírkövek” felállításakor még nem tudtak róluk. E helyzet rendezése és további sírhelyek beazonosítása a Rákoskeresztúri temetŒben található nemzeti emlékhellyel kapcsolatban a legfontosabb tennivaló.

azonosítani, a 10. sorban csupán kettőt (a többi sor esetében jobb az arány). Az ötvenes évek első felében kivégzett vagy börtönben meghalt politikai elítéltek egy része ma is ismeretlen helyen nyugszik, így okkal feltételezhető, hogy itt keresendő a sírjuk. Mind a 298-as, mind a 301-es parcellára érvényes, hogy a sírhelyek egy részéhez a jelenleg rendelkezésre álló források alapján nem lehet neveket rendelni. Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy sem a népbírósági, sem a koncepciós perek időszakában és 1956 után sem temettek minden kivégzettet és börtönhalottat ezekbe a parcellákba. A Rákoskeresztúri temető más részei is börtöntemetőként funkcionáltak, ezt a hatalmas, részben elhanyagolt terület lehetővé is tette. 1945-től 1956-ig több mint kétszáz személy sírja azonosítható máshol, többségében a 143-as, a 205-ös, a 206-os, a 220-as, a 221-es, a 222-es és a 294-es parcellá ban. Az 1956-os szabadságharcot követő kivégzések során mintegy tizenöt temetés történt a 233-as és a 235ös parcellában. A 298-as és a 301-es parcellában megoldásra várnak azok az esetek is, ahol a rendelkezésre álló dokumentumok szerint egy helyszámhoz több név tartozik. A közsegélyes temetéseknél és a kivégzéseknél ez bizonyos mértékig szokás volt, így az egy sírhelyhez rendelhető két-három név még hitelesnek fogadható el. Ha egy sírhelyhez háromnál több név tartozik, akkor már hibára kell gyanakodni.

1989-TŐL NAPJAINKIG: „A 300-AS” A nemzeti emlékhely területi egységébe tartozó harmadik parcellát, a 300as számút 1989-ben vették használatba. A június 16-án újratemetettek közül négyen kaptak itt új díszsírhelyet: Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József. Később az újratemetések folytatódtak: a 233-as, a 235-ös és a 301-es parcellából, valamint más temetőkből is kerültek ide sírok. Ide helyezték át a Rákoskeresztúri temető egyik kolumbáriumából Tánczos Gábor, a Farkasréti temetőből pedig Fazekas György hamvait. 1990-ben itt temették újra Kéthly Annát, és ide került a győri színház kivégzett főrendezőjének, Földes Gábornak a sírja is. A 301-es parcellával ellentétben itt

nem visszatemetések, hanem valóban újratemetések történtek, az 1989 előtt elhunytak sírjai tehát mind másodlagos helyen vannak. A nemzeti emlékhelyen belül csak a 300-as parcellában vannak adományozott díszsírhelyek. A 300-as parcella 1990-től napjainkig folyamatosan helyet ad elsődleges temetéseknek is, itt nyugszik például

Hegedűs B. András és Király Béla. Felállítottak itt több jelképes sírkövet is, egyfajta ’56-os panteon vagy „arcképcsarnok” létrehozásának nyilvánvaló szándékával. A koncepció tisztázatlanságát jelzi azonban, hogy az 1956-os forradalom számos meghatározó, már elhunyt és máshol eltemetett alakjának nincs itteni emlékköve. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

53

46 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Recommend Documents