92 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

92

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Varga Kálmán

m

A MAGYAR KIRÁLYI TESTO ˝RÖZO ˝ SEREG x

A 18. század közepén a bécsi udvarban három nagy hagyományú test őralakulat látta el az uralkodócsalád védelmét.

‘

Az egyik a belső szolgálatot és a lovas test őri feladatokat végző „Hartschier” gárda, a másik a külső szolgálatokra alkalmazott gyalogos „Trabantenleibgarde”, vagyis a darabont test őrség volt. A harmadik, a pápai mintájú „svájci gárda” (Schweizergarde) amolyan magántest őrségként Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc protokolláris alakulatának tekinthető, melyet a német-római császár halála (1765) után fel is oszlattak.

‘

Ekkor már a másik két formáció működésében is változások következtek be: a „Hartschier”-ek feladatait az 1760-ban felállított Magyar Nemes Test őrség és a német ajkú örökös tartományok nemesifjaiból 1763-tól kiállított Császári–Királyi Arciere Test őrség vette át. A darabontokat 1767-ben szervezték újjá gyalogtest őrségként.


93

ügyi alap megteremtése és a vármegyék, valamint a szabad királyi városok „mozgósítása” után a testőrség megalakítását az 1760. szeptember 11-én kibocsátott királyi kiváltságlevél rögzítette, s az első 120 testőr szeptember 28-án tette le az esküt Pozsonyban. (Az alakuláskori létszámkeret később többször csökkent, majd a század végén érte el újra a 120 főt.) Kapitányuk gróf Pálffy Lipót (1716–1773) tábornagy lett.

Gróf Pálffy Lipót (1716–1773) tábornagy, koronaŒr, magyarországi fŒhadparancsnok, a Magyar Nemes TestŒrség elsŒ kapitánya

h

SZERVEZET, NAPIREND, PARÁDÉK h

A

Magyar Nemes Testőrség (Praetoriana Nobilium Turma Hungarica, Ungarische Adeliche Leibgarde, akkori közkeletű kifejezéssel Magyar Királyi Testőröző Sereg) felállításának gondolata már az 1740-es országgyűlésen felvetődött, ám majd két évtizedet kellett várni arra, hogy az valósággá is váljon. Az örökösödési háborúkban mutatott ma gyar hűség és a megcsillogtatott katonai erények végül is meggyőzték az ifjú királynőt, Mária Teréziát, hogy bizalommal forduljon ma gyarjai felé, „akiknek […] őseim

94


trónján a megmaradásomat köszönhetem” – írta később legkisebb fiának, Miksának. Több uralkodói gesztus mellett ennek elismeréseként kezdődött meg egy ma gyar nemesifjakból álló testőrség szervezése is, melynek első tervezetét gróf Pálffy Miklós (1710– 1773) kancellár 1759 végén terjesztette fel a Haditanácshoz és a Főudvarmesteri Hivatalhoz. A kisebb pontokon módosult javaslat 1760 februárjában került az uralkodó elé, majd a jóváhagyást követően Pálffy megkezdte a szervezést. A pénz-

A testőrség soraiba jellemzően a vármegyék küldtek nemesifjakat, de többen jöttek a hadseregből és a horvát, szlavón vidékekről is. Erdély húsz főt küldhetett. A feltételek között a kifogástalan testi épség, 180 cm körüli magasság (5 láb és 8 hüvelyk, bár ezt nem vették nagyon szigorúan), az átlagnál pallérozottabb elme, valamint egyéb adottságok (jó fizikum, ápoltság stb.) szerepeltek. A szolgálati időt alapvetően öt esztendőben határozták meg, de nem egy esetben további szolgálatra is lehetőség nyílt. A gárda székhelye Bécsben az egyik legszebb barokk épület, a Trautson-palota – ma az osztrák Igazságügyi Minisztérium székhelye – lett. A szervezet mint katonai alakulat közvetlenül a Haditanács, az udvari hierarchiában pedig a Főudvarmesteri Hivatal fennhatósága alá tartozott. Gazdasá gi ügyeit az Udvari Kancellária felügyelte. A testőrök szolgálati és napirendjét hivatalos házi- és szolgálati rendben (Haus- und Dienstordnung) rögzítették, amely lényegében egészen 1795-ig változatlanul érvényben maradt. (Ekkor új, latin nyelvű „Regulamentum” készült, fontosabb pontjaiban megtartva a korábbi szabályzatot.) A 120 fős gárdát három „dandárra” osztották, egyenként negyven fővel. A „dandárok” élén egy alhadnagy, két fő hadna gyi ranggal bíró másodőrmester és egy kapitányi rangú első őrmester állt. A testőrség állományához tartozott még egyegy káplán, hadbíró, számvivő, orvos, sebész, élésmester, hadírnok, porkoláb, házgondnok, kapus, betegápoló, hat háziszolga és 69 lovász. Az alakulat parancsnoki tisztét kizárólag főnemes tölthette be. A testőrka-

pitányt az uralkodó nevezte ki, tábornagyi vagy lovassági tábornoki rangban állott és az országos méltóságok (zászlósurak) közé tartozott. A testőr alkapitány altábornagyi, a testőr főhadnagy ezredesi rangot kapott. A gárda formaruháit igazi „keleties” pompa jellemezte: vörös nadrág rókaprémmel, kettős ezüstgombbal és sújtással, rojtokkal, ezüstvarratokkal ékesített dolmány és mente, ezüstszegélyű zöld öv, sárga csizma, magyaros vörös süveg tollforgóval. A formaruhát panyókán viselt tigrisbőr és a vállon átvetett széles, ezüstszegélyű, sárga csattal díszített katonai öv egészítette ki. A csaton a császári sas, a mellen a magyar címer volt. A fegyverzetet karabély és magyar huszártiszti kard alkotta. A lovakat, amelyek csak fehérek és szürkék lehettek, ezüstcafrangok tarkították. Az ezüstrojtos zöld takarót dúsan hímzett császári jelvény díszítette. A testőrség elsőrendű feladata természetesen a királyi család személyi védelme és az előkelőségek általános biztonságáról való gondoskodás volt. Napirendjük szerint – a szolgálatban nem lévők – reggel hat órakor keltek, majd közös imára és étkezéshez vonultak. Nyolc órától elméleti és gyakorlati foglalkozásokon vettek részt, melyek ebéd után folytatódtak és az aktuális

1760 és 1849 között mintegy 1300 magyar nemesifjú szolgált hosszabb-rövidebb ideig, de általában öt évig a testo ˝rség kötelékében. parancs kihirdetésével zárultak. 16 órától a szolgálaton kívüliek kimenőt kaptak estig, a gyertyaoltás pedig általában 22, de legkésőbb 23 órakor kötelező volt. A megalakulás évében négy, egyenként háromfős külön őrség felállítására került sor: az egyik a királynő, a másik Lotharingiai Ferenc, a harmadik a trónörökös József főherceg, a negyedik pedig József felesége, Erzsébet mellett teljesített szolgálatot a hasonlóan szervezett német testőrökkel együtt. Őrhelyük a felségek lakosztályainak máso dik előszobájában volt. A testőrök az udvari étkezéseken a felszolgálást kísérték és kivont karddal álltak díszőrséget, de kíséretet adtak a családi misékre menet és alatt is. Palotán kívüli parádés felvonulásaikban leginkább a nagyobb ünnepeken (a királynő névnapja, a Szent István-rend vagy az Aranygyapjas Rend adományozása) gyönyörködhettek a bécsiek, akik

mindig nagy éljenzéssel fogadták a látványos megjelenésű daliákat. A hintókat testőrkülönítmény kísérte, ha a királyi család valamelyik tagja vadászaton vagy zarándoklaton vett részt, vidékre vagy külföldre utazott. Ugyanígy volt ez a magyar országgyűlésre utazó uralkodó, illetve a hosszabb időn át külföldön tartózkodó családtag esetében is, azzal a különbséggel, hogy ekkor egyfajta külső állomáshelyek létesültek. Ilyen kirendelt, Bécsen kívül állomásozó testőrosztagok voltak Mária Terézia idejében nyaranta Laxenburgban, az udvar nyári kastélyában (24 fő), 1766–1781 között Albert főherceg, királyi helytartó mellett Po- A Magyar Királyi zsonyban (12 fő), 1771–78 Testôrség. között Milánóban, a tartoIsmeretlen mányi kormányzónak kinemester színes vezett Ferdinánd főherceg litográfiája, udvarában (26 fő) és később 19. század vége Budán, a nádor mellett az

„szellem kiművelésének” nevezhetjük, s a hazai művelődéstörténet vonatkozásában talán ezt tarthatjuk a legfontosabbnak. A testőröknek a kötelező latin nyelven kívül el kellett sajátítaniuk az udvarban használatos német, illetve a nemzetközi érintkezésben nélkülözhetetlen francia és lehetőleg az olasz nyelvet is. A nyelvtanulás mellett kötelező volt olyan hasznos tudományban jártasságot szerezni, mint például a közigazgatás (kameralisztika), a geometria vagy a vegytan. Az első évtizedekben választható módon, de tanulmányokat kellett folytatniuk a művészetek és egyéb tudományok területén is, majd 1808-ban a bölcsészetet is kötelezővé tették számukra. (A követelményrendszer és az oktatás több ponton rokonságot mutat az 1746-ban alapított Theresianummal, ahol szintén sok magyar tanult.)

Esterházy „Fényes” Miklós (1714–1790), aki 1762–1787 között volt testŒrkapitány

h

A KAPITÁNYOK PÉLDÁJA h

1790–1795 közötti években (10–15 fő). A testőrök a védelmi és reprezentációs feladatok mellett kisebb diplomáciai küldetéseket és futárszolgálatot is el láttak. h

A TEST˝ ORÖK KÉPZÉSE h

A közkeletű nevén Nemes Test őrség nem annyira katonai, mint inkább politikai jelentőségű és művelődési intézmény volt. Egyrészt erősítette a magyar jelenlétet a bécsi udvarban, és kifejezte, hogy az uralkodó nemcsak császár, hanem magyar király is, aki a magyar fő- és köznemességre egyaránt támaszko dik. Másrészt a nemesifjak sokoldalú képzést kaptak és európai horizontú műveltséget szereztek, melyet szülőföldjükre visszatérve hasznosíthattak.

96


Oktatásuk három fő területre terjedt ki. Mindenekelőtt elsajátították az udvari viselkedés, a spanyol etikett szabályait, és megtanulták a magabiztos fellépés, az uralkodó elé járulás, a tiszteletadás és az előkelőségek kísérésének kimért rendjét. Kötelezőnek számított a divatos táncok ismerete, ezért külön táncoktatásban is részesültek. Az udvar presztízsének védelmében a magatartási normák elsajátítását és betartását különféle tiltásokkal is szigorították: a testőröknek tilos volt például vendéglőbe, kocsmába járniuk, szerencsejátékot űzniük, a kaszárnyában dohányozniuk, hangoskodniuk vagy mások nyugalmát zavarniuk. A katonai képzés keretében a hadtudományok elméletére, az alaki gyakorlatokra, a lovaglásra, a vívásra és különféle fegyverek kezelésére helyeződött a hangsúly. A harmadik területet a

A testőrségen belüli szellemiség és nemzeti elkötelezettség kialakulásában különösen meghatározó volt a kapi tány személye. Akadt közöttük rideg, a katonai fegyelemre koncentráló parancsnok (Splényi Mihály), akit mint „zordon katonai elüljárót” kevésbé kedveltek, de többnyire nagy műveltségű és példaadó kapitányokat kaptak. A Pálffy Lipótot 1762-ben felváltó herceg Esterházy Miklós (1714–1790) adta az első mintákat azzal a műveltségi színvonallal, amelyet az eszterházai kastélyegyüttes páratlan kiépítése, művészeti gyűjtemények alapítása és a Joseph Haydn nevével fémjelzett zenei kultúra képviselt. A kortársak által „Fényes” jelzővel illetett herceg tudatos törekvését a nemzet presztízsének emelésére a mű vészetekre és a nemzeti eszmékre fo gékony testőrifjak felismerték, s ezt éppen Bessenyei György (1746/47–1811) testőríró jegyezte le 1773-ban: „Mind királyunk, mind Nemzetünk dicsősége kívánta, hogy Eszterháza ma gát tsudává tegye. […] Hazánknak tisztességét, kétség kívül, minden idegeneknél ditsőíteni fogja.” Amikor Miklós herceg 23 évi kapitánykodás után időskorára tekintettel visszavonult, az Gróf új elöljáró, a nevelésre és Károlyi Antal irodalomra érzékeny Káro(1732–1791) lyi Antal (1732–1791) gróf

18. SZÁZADI TESTO ˝RARCOK E

lôkelô, sôt elsô hely illeti itt a már említett, 1765–73 között testôrködô Bessenyei Györgyöt, aki az 1770-es években kibontakozó magyar irodalmi élet vezéralakjának tekinthetô. Tanulmányait, röpiratait a felvilágosodás eszméi hatották át, és minden mûfajban megteremtette azt az alapot, amelyre a 18. század utolsó harmadában sokszínûvé váló magyar irodalom építkezhetett. Az 1772-es esztendôt, melyben négy mûve – köztük az Ágis tragédiája – jelent meg, a magyar felvilágosodás nyitányaként, irodalmi korszakhatárként is értékelhetjük. Az erdélyi származású, a nagyenyedi kollégiumban nevelkedô Báróczy Sándor (1735–1809) Er dély ajánlásával 1761-ben lépett a testôrségbe. (Mivel nem volt jó megjelenésû, az alakulat pénzügyeinek intézését bízták rá, s három évtizeden át maradt szolgálatban.) Igencsak termékeny literátorrá nôtte ki magát, és a testôrírók körében az ún. érzelmes irodalom képviselôjének számított. A hagyomány szerint nem kedvelték egymást Bessenyeivel, aki kigúnyolta testôrtársa alkimista dolgait. Az enyedi kollégium még két olyan neveltjével büszkélkedhet, akik testôríróként maradandót alkottak. Barcsay Ábrahámot (1742– 1806), Bessenyei körének talán legtehetségesebb tagját kortársai „elegáns poétá”-nak nevezték, s ô tekinthetô a magyar költôi episztola egyik megalapítójának. A másik enyedi, Naláczy József (1748–1822) viszont Báróczy biztatására kezdett írogatni, majd fordítani, s inkább az érzelmesebb világú írók közé sorolható. Társai szerint három dologért hálálkodott Istennek: hogy magyarnak teremtette és nem németnek, hogy kálvinistának és nem pápistának, s hogy férfiúnak és nem asszonynak… Kisfaludy Sándor (1772–1844), aki alig két évet töltött a gárdánál,

98


Szatmári Czirjék Mihály (1753–1798) vármegyei ajánlásra lépett 1775-ben a Nemes TestŒrségbe, és 13 éven át szolgált. Itt ismerkedett meg Bessenyeivel és Báróczyval, akik versek írására és fordításra buzdították. Franciából átemelt és 1785-ben kiadott, Érzékeny levelek címı munkáját a kor egyik legszebb fordításaként tartjuk számon. Irodalmi érdeklŒdése azonban epizód maradt, testŒri szolgálata után a hadseregbe lépett át.

Báróczy Sándor (testôr · 1735–1809) és akit „ellenszegülés és lázítás” miatt 1795 végén elküldtek, már inkább a Bessenyeiék utáni nemzedéket képviseli. Kisfaludy a hazai nemesség legnépszerûbb köl-

Kisfaludy Sándor (testôr · 1794–1795) tôje lett a 19. század elején. Személyes élménye ihlette kétrészes, Himfy szerelmei címû versfüzérét, melynek elsô részével, A kesergô szerelemmel megalkot-

Pálffy András (testôrkapitány · 1887–1902)

ta a dalciklus mûfaját. A második rész, A boldog szerelem újszerû strófaszerkezeténél (Himfy–strófa) fogva a korszak magyar költészetének kiemelkedô alkotása.

Esterházy Alajos (testôrkapitány · 1902–1912)

Vécsey Ágost (testôrkapitány · 1840–1848 )

A versfaragáson túl Kisfaludy bekapcsolódott a nyelvújítási mozgalomba, és kezdeményezôje volt a balatonfüredi színház létrehozásának is. Fejérváry Géza (testôrkapitány · 1912–1914)


99

fenntartotta a folytonosságot. „Örül az egész Haza rajta Méltóságos Gróf […], hogy ama nemes Seregnek, melly mint a Császári Széknek, úgy Magyar Nyelvünknek is őrzője, s a melyből származtak a Bessenyeiek, Nalátziak, Bárótziak ’s Tzirjékek, olly nagy lelkű s maga Nemzetét szerető, és a Magyar Músákat örömest ápolgató Fő Kapitánya esett, ki eddig is meg mutatta […], hogy ékesen író penna éppen nem illetlen egy Generálisnak vitéz kezében” – üdvözölte a tábornok kinevezését Péczeli József (1750–1792) református lelkész, a kor jeles irodalomszervezője 1787-ben írott levelében. A betegségben elhunyt Károlyit „Fényes” Miklós herceg fia, Esterházy Antal (1738–1794) követte a gárda élén, aki sajátos „oskolával”, eszmecserés módszerrel egészítette ki a testőrök képzését. A korabeli sajtó így számolt be erről: „Esterházy Antal ő Herczegsége Oskolát nyitott maga Udvarában a’ Nemes Magyar Kir. Testörző Seregnek. Nálla ebédelteti t.i. minden nap a’ Rapporttal [jelentéssel] hozzája menő Tiszt Urat. Méltán oskolának nevezzük […], mert ennél fogva olly tárgyaknak ta pasztalásához van szerencséjek a’ Tiszt Uraknak, mellyek nekiek mindenkori tökélletesebbedésekre szolgálhatnak.” A mintaadó kapitányok sorából nem hagyhatjuk ki a harmadik Esterházyt sem, aki egyébként „Fényes” Miklós her-

A Magyar Nemes Testôrség palotája Bécsben (Trautson-palota). Ismeretlen mester rézmetszete, 18. század vége

100


ceg unokája volt. Esterházy (II.) Miklós (1765–1833) ugyancsak hosszú ideig, 1798-tól 1833-ig parancsnokolta a gár-

74∞& TESTÔRKAPITÁNYOK 1760–1773 Pálffy Lipót gróf 1773–1787 Esterházy Miklós herceg 1787–1791 Károlyi Antal gróf 1791–1794 Esterházy Antal herceg 1794–1798 üresedés; a másodkapitány, Splényi Mihály báró vezeti a testôrséget 1798–1833 Esterházy Miklós herceg 1833–1840 Splényi Ignác báró 1840–1848 Vécsey Ágost gróf 1848–1867 felfüggesztik a mûködését 1867–1875 Haller Ferenc gróf 1875–1887 Fratricsevics Ignác 1887–1902 Pálffy András gróf 1902–1912 Esterházy Alajos herceg 1912–1914 Fejérváry Géza báró 1914–1918 Lónyay Albert

74∞&£∞§™

dát. Kimagaslóan művelt főúr volt, a művészetek, a muzsika és a színjátszás bőkezű pártolója, akinek egyedülálló képtára adta később a mai Szépművészeti Múzeum törzsgyűjteményét. Szinte természetes, hogy a Nemes Testőrség soraiból a 18–19. századi magyar szellemi életet és művelődést formáló olyan egyéniségek kerültek ki, akik teljesítményükkel beírták nevüket a kor történelmébe is, és hozzájárultak a 19. századi progresszív változások előkészítéséhez. Az intézmény európai kitekintésű nevelési programmal korszerű műveltséget adott a magyar nemesifjaknak, akik külföldi írók és gondolkodók munkáit fordították magyarra, és széles körű levelezést folytattak már szolgálatuk alatt is, terjesztve az európai szellem műveit és a bennük fogant gondolatokat, majd leszerelésük után a politikai, közigazgatási, hivatali vagy katonai pályákon kamatoztatták tudásukat. h

A NEMES TEST˝ ORSÉG „ALKO NYA” h Politikai és művelődéstörténeti jelentőségét nézve a testőrségnek kétségkívül a 18. századi korszakát minősíthetjük különösen értékesnek és a következő század reformtörekvései szempontjából megtermékenyítő t nek. A 19. századtól az intézményben fokozatosan dominánssá vált egyfelől l a katonai

jelleg (háborús részvéEsterházy Antal tel a hadsereg köteléké(1738–1794) ben), másfelől az udvari reprezentáció, a szertelen pompa és a külsőségek csillogtatása, jóllehet az ifjak képzése továbbra is magas színvonalú maradt. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején sokan elhagyták a gárdát, és Kossuth zászlaja alá álltak. Korábban testőrként szolgáltak olyan meghatározó ’48-as személyiségek is, mint például Görgei Artúr (szolgált: 1837–42), Török Ignác (szolgált: 1839–46), Klapka György (szolgált: 1842–47) vagy Hrabovszky János (szolgált: 1795–97). 1849-ben a honvédsereghez történő átállások miatt a gárda létszáma hét főre apadt, s ez – a megtorlandó „hűtlenség” mellett – nyilván hozzájárult ahhoz, hogy az 1849. november 12-én kiadott császári rendelet feloszlatta a Nemes Testőrséget. Bécsi palotáját még ugyanebben az évben a frissen alapított csendőr–testőrség (Leibgarde–Gendarmerie) foglalta el, majd az épületet 1853 őszén hadiiskolává alakították. Az intézmény hagyományát később, az 1867-es kiegyezést követően az uralkodó, Ferenc József megpróbálta feleleveníteni. Ekkor alakult meg a Magyar Királyi (Nemes) Testőrség. Ez a szervezet azonban – elnevezése ellenére – már nélkülözte a nemesi karaktert: sem a honosság, sem a nemesi származás nem volt feltétele a testületbe kerülésnek. 45 fős gárdája inkább katonai alakulatként, mintsem nevelő, műveltséget és polgári életpályát adó intézményként működött.

RENITENST ESTÔRÖK Persze a testôröket nem szabad csupa emelkedett gondolkodású, példás fegyelmû ifjúként elképzelnünk. Életkedvvel teli, tem peramentumos vidéki fiatalok kerültek a gárdába, akiknek új donság volt a városi pezsgés, s akiktôl bizony nem álltak távol a világi örömök és a vaskos tréfák sem. Az egykorú „minôsítvényi ûrlapok” szerint számos testôr lett „kártyás”, a „szerencsejátékok rabja” vagy „civakodó” és „könnyelmûen költekezô”. Bécs társasági élete sokakat vonzott, s az ezzel járó kiadások több testôrnél pénzszóráshoz, majd adósságokhoz vezettek. Elôfordult, hogy a testôr uniformisának ezüstgombjait zálogosította el, s helyettük értéktelen rézgombokat varratott fel, ami a napi szemle alkalmával az elöljárót természetesen nem tévesztette meg. Volt olyan eset, amikor a kapitány „drasztikus kúrára” szánta el magát, és az egyik feltûnôen költekezô süvölvényt a farsang idejére egyszerûen bezáratta, ezzel akadályoz-

va meg a legény eladósodását. Feljegyezték, hogy egy másik testôr szintén foglárfogságot kapott, mert egy vendéglôben botrányosan viselkedett: mivel nem tetszett neki a kiszolgálás, a kardjával kergette meg a pincért. Napi probléma volt a dohányzás vétsége, a szobák telefüstölése és az öltözetekbe ivódó dohányszag kellemetlen hatása. Nemkülönben általánosnak volt mondható a káromkodás, melyrôl pénzbüntetéssel próbálták meg leszoktatni a fiatalokat. (A kivetett taksát két rénes forintban állapították meg, ami komoly érvágást jelentett, mivel a havi apanázsuk 12 forint volt.) A kaszárnyaéletbôl nem hiányoztak a meglehetôsen gyerekes vagy otromba viccek sem. Nemegyszer csúfolták ki vagy vízzel öntötték le a járókelôket a palota ablakából, légpuskával lövöldözték a szomszédos házak ablakait, és más hasonló tréfákat engedtek meg maguknak.


101

92 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Recommend Documents