AZ ÚRNAK FÉLELME AZ ISMERET KEZDETE // Fátyol Viola kiállítása // Demo Galéria 2012 február 07 - 29. THE FEAR OF THE LORD IS THE BEGINNING OF KNOWLEDGE // Exhibition of Viola Fátyol // 07 - 29. February, 2012 Demo Gallery
Kurátori jegyzetek // A kutatás szerepe Fátyol Viola 2011-ben, diplomamunkája miatt kezdett el a Debreceni Református Kollégium életével foglalkozni. Az akkor létrejött képsorozatban kétségtelenül tetten érhető az idealizáló művészi hozzáállás. Ennek következtében a képek, annak ellenére, hogy az iskola diákjait ábrázolják, mégis Fátyol hitéről és világlátásáról tanúskodnak. A mostani projekt keretében viszont olyan kiállítást kívántunk létrehozni, mely reflektál az intézmény történeti, kulturális és szociológiai jellegzetességeire is. A kiállításnak helyet adó Demo profilja és küldetése szempontjából is fontos volt, hogy egy pátosztól és szakralitástól mentes, kutatásalapú, a közösségből és az azt alkotó egyénekből kiinduló művészeti attitűd határozza meg a kiállítást. Fátyol a kutatás folyamán mind a kvantitatív (kérdőívek) és kvalitatív (mélyinterjúk) módszereket használta, hogy egykori iskoláját a fenti aspektusok szerint is vizsgálni tudja. Továbbá komoly segítséget jelentettek Pusztai Gabriella könyvei, főként a téma társadalomelméleti vonatkozásait tekintve. Fontos még megemlíteni, hogy kezdetben a művész számára kihívást jelentett az iskolában tanuló gyermekekkel való viszony kialakítása és ápolása, ám a későbbiekben mégis ezen kapcsolatok adták a projekt hitelességét. // A társadalomkritikai aspektus Az Úrnak félelme... nem tekinthető hagyományos társadalomkritikai projektnek. Sőt, látványosan megkerül több evidensnek tűnő problémát a témával kapcsolatban. De éppen azáltal, hogy Fátyol határozottan és önkényesen kijelöli saját szempontjait, írja át a témával kapcsolatos megszokott kritikai diskurzus kereteit. Azzal, hogy a kiállítás vizuális jel- és fogalomkészlete eltér a megszokott, gyakran meddő kulturkampf-ban tapasztalttól, lehetővé teszi új és régi kérdések vizsgálatát és megvitatását. // Az alternatív kánon A Szabolcska Mihály portré központi szerepet kapott a kiállításon. Ez a kép mutatta legegyértelműbben egy, a hivatalostól független kánon létét a vidéki oktatási intézményben. Az a tény, hogy ez a festmény egy
Curator’s notes
iskola falán kommentár nélkül ki van állítva, drámaian relativizálja a modernitás igazságait. Az újdonság fétise, a provincializmushoz való viszony vagy éppen az Ady-kultusz kérdőjeleződik meg a befogadó számára. A párhuzamos kánonok létezése már legalább egy évszázada ad gyakran kiábrándító vitákra okot a magyar kulturális életben. Fátyol Viola projektjének pedig komoly erénye, hogy ezen feszültségnek nem pusztán a meghaladása vagy negligálása, hanem tudatos dekonstruálása. // Az egyén és közösség Számomra az Úrnak félelme… központi kérdése mégis az egyén és közösség viszonya a Kollégium specifikus szociológiai és kulturális kontextusában. Fátyol Viola egy alapvetően a kollektivizmusra épülő társadalmon és a szűken vett iskolai közösségen belül a fiatal egyéneket helyezi figyelmének középpontjába. A művészi törekvés pedig, mely láthatóvá tette azt, amely korábban nem vagy csak alig volt érzékelhető, a kiállítás legfőbb kritikai állításává válik. Talán az egyik legvitathatóbb pontja a kiállításnak az Úrvacsora című videó. Fátyol eljátszatja a kollégium néhány diákjával a református úrvacsora szertartását egy tanteremben. A fiúk és lányok hamarosan mosolyogni, majd kacagni kezdenek talán a szituáció abszurditása miatt vagy, mert ennyi idősen az ember bármikor és bármin képes nevetni. Számomra ebben a műben manifesztálódik a legőszintébb és legintelligensebb önkritika a művész saját szerepével, pozíciójával és lehetőségeivel kapcsolatban. Így a művész és a közösség relációjában is értelmezhető a projekt. Fátyol Viola számára a vizsgált közeg természetesen nem idegen, és ez a helyzet kétségtelenül akadályokat állít egy esetleges radikális intervenció elé. Mindenképp figyelmeztet azonban a művész munkájának közösség felé irányuló morális felelősségére. - Pacsika Márton -
// The role of research We, who run Demo, devotedly believe in research as the antecedent and essential prerequisite for an exhibition. Our affection for art springs from society, its conditions, its past and possibilities. Fátyol examined the Calvinist College of Debrecen already in her 2011 thesis. At that time she turned towards the topic with an emotional-idealising attitude. It was an important aspect to us that this approach was replaced by a research-based attitude focusing on the community and its members, and this artistic attitude determines the new project and the exhibition. Although Viola Fátyol, who regularly exhibits in Demo, conscientiously read through thick books on sociology, she had questionnaires filled in and made interviews with students and teachers in her former school, the most important questions of this exhibition are not answered by this research. The question is the following: how can a community be represented and introduced with empathy, but without pathos and sacrality, when – mainly because of its institutional representation - the cultural markers and memory of this community appear to the wider public unfamiliar and difficult to access? // The sociocritical aspect The fear of the Lord... cannot be regarded a traditional sociocritical project. Instead, it conspicuously evades several problems connected with the topic, which appear to be evident otherwise. But, precisely by the fact that Fátyol outlines her own aspects firmly and arbitrarily, she redefines the frames of the conventional critical discourse. The set of visual signs and concepts displayed by the exhibition differs from what we experience in the common and often fruitless phenomenon of Kulturkampf, thus enabling the examination and discussion of conventional and novel questions. // The alternative canon The portrait of Mihály Szabolcska received a central role in the exhibition. the existence and the possibility
of the existence of a canon independent of the official one is shown by this picture with the utmost clarity. The fact that this painting was exhibited – uncommented– on the wall of the school, together with our knowledge about his life, dramatically relativizes the truths of modernity. The fetish of novelty, the relationship to provincialism, or even the cult of Ady can become questionable for the viewer. The existence of parallel canons has induced disillusioning debates in the cultural life of Hungary for at least a century. It is a remarkable result of Viola Fátyol’s project that it does not only exceed or ignore this tension, but consciously deconstructs it. // The individual and the community Among several other theoretical and historical aspects The fear of the Lord... project contains another relevant approach worth emphasizing. From within the society built upon collectivism and school community (in the narrow-sense), Viola Fátyol places the young individuals into the centre of her attention. The context drawn up by the exhibition gives a critical implication to this motif, which makes the statement communicated by the artistic concept all the more interpretable. The video work entitled Holy Communion may be one of the most disputable points of the exhibition. Fátyol makes some students of the college act out the ritual of the Holy Communion in a classroom. The boys and girls soon start smiling, what is more, laughing, maybe because of the absurdity of the situation, or perhaps because at this age one is able to laugh at anything, any time. In this work of art, I take it, the most intelligent self-criticism manifests itself concerning the artist’s own role, her position and possibilities. The project, as it were, can be interpreted in relation to the artist and the community. Naturally, for Viola Fátyol the examined milieu is not unfamiliar, and this situation undoubtedly places obstacles to a potential radical intervention. It, by all means, warns about the moral responsibility of the artist’s work toward the community. - Márton Pacsika -
Carto / photography Introducing the photos of Viola Fátyol
Térkép fényképekből Fátyol Viola képei elé Ebben a rövid írásban egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni: azzal, hogy mit is látunk a következő lapokon? Persze nem külön-külön, az egyes képeket szeretném magyarázó-értelmező felirattal ellátni, hiszen ez a feladat sokkal inkább a szerzőt illeti meg: ő jogosult megnevezni egyes képei helyszínét, szereplőit, készítése időpontját. Az én kérdésem éppen ezért nem az, hogy mit látunk az egyes oldalakon, hanem az, hogy miről szól ez így egyben? Mert lássuk be mindjárt az elején: az azért nagyon nem magától értetődő, hogy egy kristály- és ásvány-tárló fényképe mellett egy lány közel egészalakos portréját látjuk egy osztályteremben, majd Petőfi szobrát mellkastól felfelé, aztán egy kitömött leopárdot, amely – ha a tárlószekrénye engedné – egy farkas foltos farkába harapna épp, és Szabolcska Mihály falon függő festett portréját, iskolai tablókat és persze az osztálytermet a színes fali dekorációval, hogy „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete”. Vajon mi köze e szereplőknek és tárgyaknak, látványoknak és nézőpontoknak egymáshoz? Világos, nagyjából egy helyen készült valamennyi, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma, a fotográfus egykori alma matere különböző helyiségeiben. És? Ez kapcsolatnak mégis kevés. Mi közük van hát egymáshoz? És, persze, mi közöm van nekem mindehhez? A válasz valahogy így szól: amit itt látunk, az egy tér – fényképekből szőtt – képe. Kevésbé enigmatikusan: bár a „tér” szó itt egy geográfiai locus-ra is utal –hiszen a képek helyszínei összeérve egyazon iskola részletei –, ennél mégis fontosabb az a mentális tér, az a szellemi közeg, amely e helyszínt lakja. A térkép tehát e – kissé kiterjesztett értelmű – tér képe: ám nem fizikai viszonyainak pontos bemutatása, vagyis a tér reprezentációja által, hanem inkább a felfedezés, a bejárás módján. E fényképek halmazából álló térkép a bolyongós megismerést, a megtapasztalást szolgálja. A halmaz látszólag lineárisan rendezett, valójában azonban ez a rendezettség át meg átalakítható. Továbbá a halmaz nem is annyira áll, mint inkább szövődik, hisz a képeknek nem egyetlen linearitása van: formai, tartalmi vagy éppen asszociációs kapcsolataik újra meg újra keresztezik egymást. Ez persze még nem válasz arra, hogy mi közöm lehet nekem mindehhez: az ásványokhoz, a tablókhoz, a falon futó dísznövényekhez, a pózoló vagy termé
szetesen ülő diákokhoz, az Úrnak félelméhez, Petőfi, Csokonai, Móricz vagy éppen Szabolcska képmásához? Mi dolgom nekem Szabolcskával, aki inkább Adyval tartok, meg Karinthy gyilkos paródiájával? Egyáltalán, mi dolgom egy olyan hellyel, amely Szabolcskát a falon tiszteli? Nyilván semmi. És mégis: megérteni azt a szellemet, amely Szabolcskát teljesen természetesen teszi a falra, fontos feladat lehet. Nem e költő vélt vagy valós erényei jelentik a kérdést, hanem a hely, az életforma, amelyben természetes szerepe van. A hely, az életforma, ahol idézőjel nélkül kerül érvényesen a falra 2011-ben az Úrnak félelme. A hely, az életforma, amely már / most / még nem a miénk, vagy éppen sosem is volt / lesz az. De amely működik – láthatóan: életekkel belakottan – pár órányira onnan, ahol most mindezt írom. A megértés a bejáráson, a bolyongáson, a megtapasztaláson is múlik. Amit a fotográfia teremt meg a számunkra, akik nem ott vagyunk, vagy nem úgy, a hely részeként, eleve értőn. A fotográfia, amely ma a médium analízisén és kritikáján túl, mintha újra kíváncsivá vált volna a közegek, az életformák sokaságára. Mindez ugyanakkor nem visszatérés a naiv leképezéshez. Éppen ellenkezőleg: annak a lehetőségnek a felismerése, hogy a fotográfia a leképezés szükségszerűen töredékes, elmosódott és esetleges voltával együtt is képes más helyek és életformák megismerésére és közvetítésére. Fátyol Viola jó pár évvel maturálása után, immár fotográfus szemmel és fejjel hónapokon át (újra) bebolyongta középiskolás éveinek helyeit. Saját jelenéből, fotográfusi kérdéseiből nézett vissza egykori múltjára, és e múlt tereiben kitapinthatóan jelen lévő, összeszövődő múltakra. Mindez nem nosztalgiából született és nem is egyszerűen a saját identitás megteremtéséhez szükséges múlt-bejárás és -tisztázás lenyomata. Túlnő e lehetőségeken és feladatokon, túl a könnyen adódó Abigél-romantikán, és valami olyasmit próbál a maga sajátos eszközeivel, mint amire Szabó Magda a Régimódi történetben vállalkozott: helyek, helyszínek, életek, életformák, múltak és jelenek szövetének felmutatására.
- Horányi Attila -
This brief piece of writing deals with one question: what exactly is what we see on the following sheets. Naturally, I do not want to head every photo with a title to explain or interpret them, since this task is the author’s own. Therefore, my question concerns not what we see on the individual leaves, but what they tell about as a whole. For we have to admit right in the beginning: it is rather not self-evident why we see the photo of a show case containing crystals and minerals beside a full body portrait of a girl in a classroom, then the bust part of Petőfi’s statue followed by a stuffed leopard which, if the show case allowed, would be biting into the spotted tail of a wolf. Three girls in their best jackets sitting on the backs of pews in a church, group photos of students and of course the classroom with its coloured decoration, which reads The fear of the Lord is the beginning of knowledge. What do these characters and objects, sights and perspectives have to do with each other? It is obvious that they were all taken at the same place, in different rooms of the Calvinist College of Debrecen, the alma mater of the photographer. So what? This makes less than a relationship. So what do they have to do with one another? And, of course, what do I have to do with this all? The answer would be something like this: what we see here is the picture of a space woven from photographs. To put it less enigmatic: although the word ‚space’ refers to a geographical locus as well, since the sites of these photos are the details of the same school, but what is far more important than this is the mental space, the intellectual climate dwelling in this site. Therefore it is the map of a space, but not made by depicting, that is the exact representation of the physical relationship of the photos, but rather by way of roaming and exploration. The map itself serves understanding by wandering and experiencing. The reason why the map can work is that it is made of an agglomeration of photos. This agglomeration seems to be linearly rendered, but, in fact, its order can be rearranged over and over again. Moreover, it is not set up, but rather woven, since the content, formal and associative relationships of the photos interlace. This, of course does not give an appropriate answer to the question what I have to do with these minerals, group
photos, ficus on the wall, students sitting, staged or naturally, the fear of the Lord, the portraits of Hungarian poets. What concern of mine is a place which pays tribute to the poet Szabolcska by hanging his picture on the wall? Obviously none. And yet: it may be an important task to understand the spirit which hangs Szabolcska on the wall. The question does not concern the real or supposed virtues of the poet, but the locale, the way of living in which it plays a natural role. The same locale and way of life in which the fear of the Lord has a place on the wall without quotation marks in 2011. And the locale and form of life which is already/now/yet not ours, or which just never has been/will be ours. But which, at the same time, apparently works: inhabited by lives only some hours away from where I am writing this text. Understanding depends on roaming and experiencing as well. This is what photography creates for us, who are not there, or not there that way, being part of the place, automatically understanding. Photography seems to have newly extended its interest over the analysis and criticism of the medium to the multitude of places, contexts and lifestyles. This, at the same time, does not mean a return to naïve depicting. On the contrary: it means the recognition of the possibility that photography is able to understand and transfer different places and ways of life, notwithstanding the inevitably fragmented, obscure and fortuitous quality of representation. Many years after her graduation Viola Fátyol spent months with wandering about the places of her secondary school years, with the eyes and mind of a photographer. She is posing her own photographic questions, looking from her present back at her past, and the interwoven pasts that are present in the spaces of this past. All these were not born from nostalgia, and they are not simply the imprints of revisiting and clarifying the past, necessary for the creation of her own identity. She outgrows these possibilities and endeavours to do something with her distinctive instruments, similar to what Magda Szabó did in An Oldfashioned Story: the representation of the texture of places, sites, lives, lifestyles, pasts and presents. - Attila Horányi -
A felvétel a 2011. évi Reformáció ünnepe alkalmából megtartott
A diákok a református Úrvacsora szertartását játsszák újra a megrendezett szituációban, folyamatos körkörös
istentiszteleten készült.
mozgásuk által mindegyikük nyújtja és veszi is a kelyhet és a kenyeret.
The video was taken in the church service celebrating the Reformation
The students perform the rite of the reformed Eucharist in the staged situation. Due to their constant and
Day in 2011.
concentric move each of them gives and also receives the chalice and the bread.
2011 / 7’52’’
2011 / 4’06’’
CV / Fátyol, Viola / 1983, Debrecen
[email protected] / fearoflord.tumblr.com
Tanulmányok / Education 2006-2011 2010 2007- 2001-2006
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, vizuális kommunikáció szak, fotó szakirány Willem de Kooning Academie / Rotterdam, NL MOME, vizuális környezetkultúra tanár szak Eszterházy Károly Főiskola, Eger, rajz – vizuális kommunikáció tanár
2006-2011 2010 2007- 2001–2006
Moholy-Nagy University of Art and Design, photography, MA degree / Budapest, HU Willem de Kooning Academy / Rotterdam, NL MOME, teacher training, visual and environmental culture studies / Budapest, HU Eszterházy Károly College, teacher of drawing and visual commmunication / Eger, HU
2012 2010 2009 2008
’The fear of the Lord is the beginning of knowledge’, Demo Gallery / Budapest, HU Privacy, Project space, Kunstverein / Düsseldorf, G Mű-Terem Gallery / Debrecen, HU Spiritusz Gallery / Budapest, HU
2012 2011 2010 2009 2008
New Wave Photography, Crypt Gallery / London, UK Danube – open book, Hungarian House of Photography / Budapest, HU ’Hey, our flag…’, Demo Gallery / Budapest, HU MOME Masters, Hungarian Cultural Centre / Helsinki, F Experiments of public utility, Demo Gallery / Budapest, HU Interhuman relations, Fotofestiwal / Lodz, PL Urban traces, Universität der Künste / Berlin, G Paradogma, Gallery Várfok / Budapest,HU Essl Award, Essl Collection / Klosterneuburg, A Ad hoc (et nunc), Dorottya Gallery / Budapest,HU Downtown Smogfilter – participating in the pro ject, Blaha Square / Budapest, HU At first sight’, King St. Stephen Museum / Székesfehérvár, HU
Egyéni kiállítások / Solo exhibitions 2012 2010 2009 2008
Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, Demo Galéria / Budapest Privacy, Project Space, Kunstverein, Düsseldorf Mű-Terem Galéria / Debrecen Spiritusz Galéria / Budapest
Válogatott csoportos kiállítások / Selected group exhibitions 2012 New Wave Photography, Crypt Gallery / London Duna – nyitott könyv, Mai Manó Ház / Budapest 2011 Sej, a mi lobogónkat…’, Demo Galéria / Budapest MOME Masters, Helsinki Magyar Intézet 2010 Közérdekű kísérletek, Demo Galéria / Budapest Interhuman relations, Fotofestiwal 2010 / Lodz Urban traces, Universität der Künste / Berlin Paradogma, Várfok Galéria / Budapest 2009 Essl Art Award, Essl Museum / Klosterneuburg Ad hoc (et nunc), Dorottya Galéria / Budapest Belvárosi szmogreduktor (Téreltérítés Munka csoport) Blaha Lujza tér / Budapest 2008 „Első látásra…”, Szent István Király Múzeum / Székesfehérvár Publikációk / Publications 2011 Folyamatos jelen – a Magyar Fotográfusok Háza katalógussorozata, VI. szám: Megfigyelések 2009 Ballon, 21. szám http://www.balkon.hu/ballon/2009/ ballon_21_2009.pdf
2011 Present Continous, catalogue series of Hungarian House of Photography, 6th issue: Observations 2009 Ballon, 21st issue http://www.balkon.hu/ballon/2009/ ballon_21_2009.pdf
Köszönet a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma tanárainak és diákjainak, akik nagyszerű és maradéktalan segítőkészségükkel végig támogatták a projekt létrejöttét. A kiállítás kurátora: Pacsika Márton / grafikai terv: Farkas Miklós / fordítás: Domanovszky Dorottya Kiadó: Demo Galéria / A kiállítás és a kísérő katalógus a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg. / ISBN 978-963-08-3743-9
