Debrecen megyei városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és az Országos Filharmónia kiadásában
szerkesztette: STRAKY TIBOR
HANGVERSENYNAPTÁR
1972.
október 6.
A MOSZKVAI RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA Vezényel: GENNAGYIJ ROZSGYESZTVENSZKIJ Közreműködik: VIKTÓRIA JAGLING (gordonka)
Október 10.
KÖTÉ LÁSZLÖ és PERTIS PÉTER (hegedű) (zongora) SZONÁTAESTJE
November 10.
DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: LUKÁCS MIKLÓS Közreműködik: GIDON KRÉMER (Szovjetunió) (hegedű)
November 22.
,A MAGYAR HÁRFÁSTRIÓ SZ. MOLNÁR ANNA (hárfa) VERMES MÁRIA (hegedű) SZEREDI S. GUSZTÁV (mélyhegedű)
HANGVERSENYE December 5.
A BUDAPESTI FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG ZENEKARA Vezényel: KÓRÓDI ANDRÁS Közreműködik: KALMÁR MAGDA, SZIRMAY MÁRTA, RÉTI JÓZSEF, GREGOR JÓZSEF és a DEBRECENI KODÁLY KÓRUS (Karigazgató: GULYÁS GYÖRGY)
December 15.
DEBRECENI MŰVÉSZEK
HANGVERSENYE
December 18.
DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: GULYÁS GYÖRGY Közreműködnek: a MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ művészei és a DEBRECENI KODÁLY KÓRUS
1
1973.
január 17.
A TÁTRAI VONÓSNÉGYES (TÁTRAI VILMOS, VÁRKONYI ISTVÁN, KONRÁD GYÖRGY, BANDA EDE)
HANGVERSENYE Közreműködik: KISS GYULA (zongora) FARKAS J. FERENC (nagybőgő)
Január 23.
MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR Vezényel: CARLO ZECCHI (Olaszország)
Február 5.
DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: GARAGULY KÁROLY Közreműködik: SZŰCS LÓRÁNT (zongora)
Február 14.
A FILHARMÓNIAI FÚVÓSÖTÖS (KOVÁCS LÓRÁNT, KEMÉNY JÁNOS, HORVÁTH LÁSZLÓ, FRIEDRICH ÁDÁM, IFJ. HARA LÁSZLÓ)
HANGVERSENYE Közreműködik: ALMÁSY LÁSZLÓ (zongora)
Február 26.
DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: SZABÓ LÁSZLÓ Közreműködik: RÁNKI DEZSŐ (zongora)
Március 7.
2
ANNEROSE SCHMIDT (NDK) ZONGORAESTJE
SOSZTÁKOVICS:
15. SZIMFÓNIA A Moszkvai Rádió és Televízió zenekarának a budapesti művészeti heteken való fellépése nyújtott alkalmat a neves szovjet zeneszerző új szimfóniájának magyarországi bemutatására. Az ősbemutató ez év januárjában volt Moszkvában a szerző fiának, Makszim Sosztakovicsnak vezénylésével. Ugyanakkor hanglemezre is felvették. A mű négytételes. (Allegro—Adagio—Scherzo—Finale). A két középső tétel megszakítás nélkül követi egymást. A szimfóniát szerzője napjaink regényének nevezte, igyekezett az élet minél nagyobb teljességét átfogni vele. Számos zenetörténeti idézet segít az asszociálásban: ezek olykor torzított formában, visszájukra fordított jelentéssel is megjelennek (Teli Vilmos-nyitány, Beethoven: VI. szimfónia, Wagner: Istenek alkonyának egyik vezérmotívuma). Világos, életörömöt árasztó részek váltakoznak benne tragikus, sötét árnyalású szakaszokkal. Érdekes az egyes hangszerek gyakori szólisztikus szerepeltetése: így önálló szerephez jut a hegedű, a fuvola, a gordonka, a harsona. A szer/.ő régebbi stílusának eszközeivel él, zenéje alapvetően tonális, szerkezetében arányosságra, a hangszerelés differenciáltságára törekedett. Fontos szerepet ad az ütőhangszereknek is, ezeknek a fokozatosan a semmibe halkuló fináléban is jelentőségük van.
HAYDN:
C-DÚR GORDONKAVERSENY A legutolsó évtizedek zenetörténeti kutatásai fedezték fel Haydnnak ezt a versenyművét és igazolták hitelességét (szemben a sokáig Haydnnak tulajdonított, de valójában Popper Dávid kezéből származó C-dúr csellóversennyel). A mű a klasszikus versenymű háromtételes formájában a stílus összes jellemvonásait tartalmazza. Az első Alleg'ró-tétel ritmikus, határozott karakterű főtémája az életöröm ragyogó hangjait szólaltatja meg; ezt ellensúlyozzák a tétel dallamosabb, szelídebb karakterű részei. Az Adagio-tempójú lassú második tétel döntően a dallamos elemet hagyja érvényesülni, a gordonka meleg' tónusát felhasználva. Virtuózán pereg az Allegro molto tempójú zárótétel, technikailag igen igényes gordonkaszólóval.
KODÁLY:
GALÁNTAI TÁNCOK Kodály Zoltán gyermekkorából hét évet töltött Galantán. Mezítlábas pajtásainak ajánlja Bicinia Hungarica című kétszólamú kiadványát is: „a ti hangotok cseng felém ötven év ködén á t . . . " A Galántai táncok ne-
vet viselő zenekari műve még több évre nyúlik vissza, eredetét tekintve. Egy 1800 körül Bécsben megjelent magyar dalosfüzet' a galántai Mihók prímás hírneves cigányzenekarára hivatkozik, mint amelyik ezeket a verbunkos melódiákat játszotta. Ezekből fűzte össze kiváló szerkesztő művészettel Kodály zenekari darabját. A csellókon megszólaló kezdő dallam már magában hordja a verbunkos feszes ritmusait. Hamarosan megszólal a klarinéton a büszke tartású második téma, amely aztán szenvedélyes erőt nyer a vonósok húrjain. Szellemesen variálja a szerző ezt a dallamot, majd egyre frissebb, elevenebb témák váltják egymást sorban. Egy finálénak induló, szünetekkel taglalt dallamú rész hatalmas fokozása készíti elő a befejezést, amely azonban váratlanul megtorpan, hogy helyet adjon egy rövid visszaemlékezésnek a klarinéttémára. Az elhalkuló kadenciális rész után újult erővel harsan fel a zenekar, hogy rövid, de hatalmas iramú, erőteljes kódával zárja a művet. — A Galántai táncokat 1933-ban mutatta be a Filharmóniai Társaság zenekara, amelynek fennállása 80. évfordulójára Kodály a művet írta.
A MOSZKVAI RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA A Moszkvai Rádió és Televízió szimfonikus zenekara 1930-ban alakult Alekszandr Orlov, a kiváló szovjet karmester vezetésével. Később a zenekar vezetését Nyikolaj Golovanov, majd 1953-ban Alekszandr Gauk vette át. Az ő vezetésével járt a zenekar 1959. májusában hazánkban is, óriási sikert aratva. A zenekar vezetését 1963-ban Gennagyij Rozsgyesztvenszkij vette át, aki a jelenlegi magyarországi turnén is vezényli azt. Az együttes, amely a szocialista országokon kívül Angliában, Ausztriában, Hollandiában, Belgiumban vendégszerepelt, mindenütt kimagasló sikert aratott. A világhírű zenekar a budapesti zenei hetek keretén belül fellépett az Erkel Színházban, valamint több vidéki nagyvárosban.
4
GENNAGYIJ ROZSGYESZTVENSZKIJ Kiváló szovjet karmester. 1931-ben született. Hatéves kora óta foglalkozik zenével. A Moszkvai Konzervatóriumban vezényelni Nvikolaj Anoszovnál, zongorázni Lev Oborinnál tanult. 1951-ben a Moszkvai Nagyszínházban rendezett karmesterverseny után, a zsűri döntése értelmében próbaidőre a színhá/.hoz szerződtették. 1954-ben kitüntetéssel fejezte be tanulmányait, s 1956-ban a Moszkvai Nagyszínház karmestere lett. 1953ban a bukaresti VIT-en I. díjat nyert. Később az Orosz Föderatív Szoyjetköztársaság kiváló művésze címmel tüntették ki. 1963 óta a MoszkVai Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának vezető karnagya. Nagy sikerrel vendégszerepelt Svájcban, Japánban, Angliában. Finnországban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Olaszországban, az NSZK-ban, Ausztriában. VIKTÓRIA JAGLING Kitűnő szovjet gordonkamüvésznő; a Moszkvai Konzervatóriumban Rosztropovicsnál csellózni, Hrennyikovnál és Kabalevszkijnél komponálni tanult. Számos zongora- és gordonkaművét, vonósnégyesét mutatták be koncerten és rádióban egyaránt. A konzervatórium elvégzése után 1969ben Firenzében a Cassado-versenyen I.. 1970-ben a moszkvai nemzetközi Csajkovszkij-versenyen II. díjat nvert. Nagv sikerrel vendégszereoelt Lengyelországban, az NDK-ban, Csehszlovákiában és Magyarországon. 1971ben részt vett a Fertődön megrendezett interfórumon, ahol igen naT" kert aratott.
5
KÖTÉ LÁSZLÓ
KÓTÉ LÁSZLÓ Kóté László hegedűművész ötéves korában kezdett tanulni. Első mestere édesapja volt. Aztán a Bartók Béla szakiskolába került, itt Bihariné Kádár Klára növendéke volt. 16 éves volt, amikor —• korengedéllyel — felvették a Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1962-ben nyert művész-tanári oklevelet, de ekkor már egy éve az Országos Filharmónia ösztöndíjas szólistája és az Állami Hangverseny-zenekar tagja volt. 1964-ben Mihail Vajmann személyes meghívására és a Művelődésügyi Minisztérium segítségével ösztöndíjasként Leningrádba utazott, ahol két évig tanult. 1966-óta az Országos Filharmónia szólistája. Amikor hazajött, Kovács Dénes meghívta tanársegédnek a Zeneművészeti Főiskolára. Ezzel együtt fél Európára szóló hangversenymeghívást is kapott és Almásy László zongoraművésszel közösen nagy sikerű hangsersenyeket adott Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Ausztriában, Jugoszláviában, Svájcban, Finnországban, Olaszországban stb. 1969-ben a Szovjetunióban járt hangversenyturnén, ahol szóló és zenekari hangversenyeket adott. 1969-ben járt Kubában, ahol szintén szóló és zenekari hangversenyei voltak. 1969-ben a londoni Elisabeth Hallban Vivaldi: A négy évszak c. művét játszotta. Qualiton hanglemezen van Sibelius: Hegedűversenye.
PERTIS PÉTER Pertis Péter zongoraművész, először hegedülni tanult. Zongorázni csak 13 éves korában kezdett. Első tanára B. Teőke Marianne, majd a szakiskolában Vásárhelyi Magda volt. 1961-ben felvették a Zeneművészeti Főiskolára, itt először Horusitzky Zoltán, majd Bácher Mihály növendéke volt. 1966-ban kitüntetéssel zongoraművész-tanári diplomát nyert. 1967 óta az Országos Filharmónia szólistája. Diplomájának megszerzése után 1966-ban angliai turnén vett részt, 1966-ban még Bécsben, az 1968/69-es évadban a Szovjetunióban, Lengyelországban, Olaszországban, Finnországban és ismét Olaszországban hangversenyezett. A Qualiton hanglemezgyár elkészítette első nagy lemezfelvételét, amely Muszorgszkij: Egy kiállítás képei, Liszt: Vallée d'Obermann éi Mefisztó-keringő című műveit tartalmazza.
7
PERTIS PÉTER
KADOSA PÁL:
PIAN E FORTE Kossuth-díjas, kiváló művész zeneszerzőnk 1962-ben írta Pian e forte c. zenekari művét. A szerző a zenei szerkesztés modern eszközeit alkalmazza a művében. A Pian e forte egytételes szonáta, de tulajdonképpen három jól elkülöníthető szakaszra tagolódik. A kompozíció zenei anyaga viszont szerves egységet képez. Különösen az első két szakaszt jellemzi a rendkívüli tömörség. Az első szakasz mindvégig feszült hangulatot áraszt. Két jellegzetes profilú dallam van benne: az egyik nagy hangközökben mozgó, határozott ritmikájú, széles gesztusokkal kifejező, a másik táncos, könnyed lejtésű. A szerző azon művei közé tartozik ez a kompozíció, amelyeknek kifejező ereje részben dallamvonalainak magával ragadó beszédességében, részben finom, kamarazenei hangszerelésében rejlik. A harmadik rész, amely aránylag nagyobb helyet foglal el a műben, gunyoros, rideg hangja mellett lendületes és szellemes elemet is tartalmaz. A Pian e forte ősbemutatója 1963. júliusában volt a Magyar Rádióban. Első nyilvános előadása ugyancsak 1963-ban, szeptember 28-án volt.
PAGANINI—WILHELMI :
D-DÚR HEGEDŰVERSENY Niccolo Paganini személyében a modern hegedűtechnika megteremtőjét, a boszorkányosan virtuóz hegedűművészt tiszteljük. Művei számos technikai nehézséget tartalmaznak és szinte kizárólag hegedűre íródtak. D-dúr hegedűversenye éppen ezért döntően a szólóhangszert helyezi előtérbe. A versenymű egy impozáns terjedelmű kezdőtételből, rövid áhítatos hangulatú Adagio-középtételből és egy káprázatosan virtuóz zárórondóból áll. Az első tétel egyrészt terjedelménél, másrészt a szólistát igénybe vevő nagy feladatánál fogva önállóan is el szokott hangzani. Nyilván ez indította a múlt század végén élt és működött német hegedűművészt, August Wilhelmit arra, hogy az első tételből önálló koncertdarabot készítsen. Ezt úgy érte el, hogy a zenekari szövetet megdúsította, szimfonikusabb hangzást adott neki, és az eredeti témák felhasználásával, az egésznek szabadabb, fantáziaszerű formát adott. A tétel erősen virtuóz jellegű, helyt kap azonban a melléktémában a hegedű dallamos karaktere is. Különösen az expozíció után következő kidolgozási rész jelent az előadónak komoly technikai feladatot.
9
HAYDN:
D-DÚR (LONDON) SZIMFÓNIA Mozart halálán érzett mély megrendülése szimfónia írására ihlette a bécsi klasszicizmus atyját (1791). A 104. számot viselő London szimfónia I. tételének tematikája éppen ezért mozarti jellegű, mintha a Don Jüan és a Figaro házassága dallamait idézné. Az Adagio-bevezetés pontozott ritmusaival a gyászinduló sötét hangulatával nyitja a művet. Komoly, elgondolkozó jellege van a főtémának, amely a kidolgozási részben is fontos szerepet játszik. A második téma kevésbé jelentős, csak a reprízben halljuk újra. A II. tétel témája csendesen bánkódó, bár dúr hangnemben szólal meg. Az Andante érdekessége nem annyira a téma különböző variánsaiban, mint inkább a variánsokat egybefűző közjátékok sorozatában van. Szenvedélyes hangja szokatlan a kor és a szerző zenéjében. Éles ellentétben áll ez a zenei anyag a csendesebb, panaszos főtémával. A III. tétel — Menuetto — már lényegesen vidámabb, sőt váratlan megtorpanásaival kimondottan humoros, a groteszket súroló hatásai vannak. Haydnnak ez a menüettje abból a rusztikusabb, vérbő fajtából való, amely az egészséges népiséget mindig megőrző mester számos tánctételét jellemzi. Délszláv eredetű, dudabasszusra épülő dallam a IV. tétel (Allegro spiritoso) főtémája. Régebben is használt gyakorlatának megfelelően Haydn ezt a témát hozza domináns hangnemben melléktéma helyett. Csak ezután szólal meg a második téma, amely nyugodt, félkótákba elosztott dallamával ellentétet képez a népünnepély-hangulatot idéző főtémához.
LUKÁCS MIKLÓS Lukács Miklós karmester tanulmányait a berlini Zeneművészeti Főiskolán Prüver és Hindemith professzorok tanítványaként végezte. 1930—1943-ig különböző német színházaknál tevékenykedett, többek között a hamburgi, münsteri, osnabrücki és greifswaldi színházaknál. 1943-tól lett karmestere a Magyar Állami Operaháznak és vezető tanára a Zeneművészeti Főiskola operaszakos osztályának. Emellett még vezető karmestere a MÁV Szimfonikus Zenekarának és dirigálja opera- és hangverseny-vendégszerepléseit nagyon gyakran külföldön is (pl. Moszkvában, Brüsszelben stb.). 1967-től a Magyar Állami Operaház igazgatója.
10
LUKÁCS MIKLÓS
GIDON KRÉMER A kiváló ifjú hegedűművész 1947-ben született Rigában. Még gyermekkorában egy köztársaságközi versenyen nyert első díjat, s tizenhat éves, mikor első nyilvános hegedűversenyét adja. Tizennyolc éves korában Moszkvába utazik, ahol Dávid Ojsztrah mesteriskolájában tanul. A világhírű hegedűművész, aki 1971 januárjában karmestere volt Krémer budapesti bemutatkozó estjének, így nyilatkozott róla: „Salaktalan technikájú, nagy kifejezőerejű és szép hangú művész. Frazeálásmódja expresszív, dinamikus és mindig kitűnik egyéni megoldásaival." Még mint növendék, 1967-ben Brüsszelben III., 1969-ben Montrealban II., majd Genovában I. díjat nyert. Az 1970-ben megrendezett nemzetközi Csajkovszkij-verseny első díjnyertese. 1972. július 10-én a Pest megyei Tanács díszudvarában adott nagy sikerű hegedűestet a budapesti közönségnek. Ez év novemberében szerepel ismét a magyar fővárosban.
12
A MAGYAR HÁRFÁSTRIÓ A Magyar Hárfástrió kamaraegyüttes 1950 óta működik. Preklasszikus művektől napjaink kamarazenéjéig igen gazdag a repertoárjuk. Számos modern művet mutattak be, magyarokat és egyebeket egyaránt. Vendégszerepeltek mindkét német államban, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban, Ausztriában, Lengyelországban és Csehországban. Hazánkban évente többször is szerepelnek. Az együttes tagjai: VERMES MÁRIA hegedűművésznő. Tanulmányait a Zeneakadémián Gábriel Ferenc professzornál végezte. Jelenleg — Wilhelm Strauss professzor utódjaként — a Hándel-fesztiválok szólista-koncertmestere. 1962ben Hándel-díjjal tüntették ki. 1964-ben Nemzeti-díjat kapott. 1966-ban átvette a Német—Magyar Kamarazene-egyesület művészeti vezetését. SZEREDI-SAUPE GUSZTÁV brácsaművész. A hegedű mellett brácsázni és viola d'amoren játszani is tanult a Zeneakadémián Melles Bélánál és Zsolt Nándornál. Ezzel párhuzamosan egyetemi tanulmányokat is folytatott (művészet- és irodalomtörténetet). A Hándel-fesztiválokon évekig szóló-viola d'amore játékos volt. Jelenleg a halle-wittenbergi egyetemen is tanít, ezenkívül, mint szólista és kamaramuzsikus, főként modern művekre specializálta magát. Felesége,
13
S. MOLNÁR ANNA hárfaművésznő 13 éves korában mint zongorista tűnt fel. Később Messhammer Ottónál tanult hárfázni és szerzett művészi diplomát. Évekig a Budapesti Hangverseny-zenekar, majd a Magyar Állami Hangverseny-zenekar tagja volt. Frank Martin: „Petite Sinfonie Concertante"-jének magyarországi bemutatóján ő játszotta a hárfaszólamot, úgyszintén Benjámin Britten: „Karácsonyi Énekeik" c. művének hazai bemutatóján. Hollandiában ő mutatta be Patachich Iván hárfaversenyét. A Magyar Hárfástrió tagjait a Szerzői Jogvédő Hivatal az ú j magyar művek kiváló interpretálásáért jutalomban részesítette.
MOZART:
IDOMENEO, NYITÁNY Az 1781-ben Münchenben bemutatott Mozart-opera teljes címe magyarul: Idomeneo, Kréta királya. Ehhez a műhöz fűződik Mozartnak „szabad muzsikussá" válása, miután a müncheni udvar kérésére írt opera bemutatásának elhúzódása miatt szerzője túllépte a salzburgi érsek által számára adott szabadság idejét és emiatt gazdája felmondott neki, sőt titkára, Arco gróf, a szó legszorosabb értelmében kidobta az érsek előszobájából. Az Idomeneo Mozart „fájdalmas gyermeke": többszöri átdolgozás ellenére sem tudott tartós sikert elérni. Pedig komoly értékei vannak ennek az operának: ebben nyilatkozik meg legerősebben műveinek összefoglaló jellege, kap határozott karaktert az opera seria formája és egyesül a jellemábrázolás a zene formai felépítettségével. Idézzük Tóth Aladárt: „ . . . az Idomeneo volt az a küszöb, amelyet átlépve Mozart géniusza a teljes művészi érettség és önállóság korszakába érkezett." A mű leggyakrabban játszott része a nyitány, amely felépítésében, zenekarkezelésében több tekintetben Gluck hatását hordja magán.
MOZART HANGVERSENYÁRIÁI Mozart több mint ötven hangversenyáriát írt élete folyamán, amelye ket általában egy-egy kiemelkedő énekesnek ajánlott. Sőt, nemcsak ajánlotta őket, hanem valósággal testükre szabta azokat, megajándékozva a művészeket a képességüket legelőnyösebben csillogtató koncert-bravúrszámokkal. Az általában lassú és gyors részből összeállított, máskor rondószerű áriák ma is népszerűek a hangversenyprogramokban. A P o p o 1 o d i T e s s a g l i a megírására Aloysia Weber, Mozart későbbi sógornője, a fiatal énekesnő ihlette a mestert. Az ekkor már művészi iövőjét biztosítva látó Aloysia azonban ridegen visszautasította udvarlóiának és oártfogójának neki írt remekművét. A M i s e r o o s o g ' n o ajánlása a kitűnő Adamberger tenoristának szólt.
14
MOZART:
REQUIEM Közismert a történet, amely szerint a már nagybeteg Mozartot felkereste egy titokzatos lakáj és gazdája megbízásából egy Requiemet rendelt nála. Azóta m á r tudjuk, hogy a titokzatos megrendelő Franz von Walsegg gróf volt. A művet befejezni nem tudta: tanítványa és barátja, Süssmayr egészítette ki a hiányos részeket Mozart vázlataiból olyan szerencsésen, hogy nem érzünk törést benne. Még a halála előtti napon is dolgozott a művön alkotója, aki maga is azt tartotta, hogy saját magának írja halotti miséjét. w A műfajnak ma is leggyakrabban játszott reprezentánsa 12 részre tagolódik. A rövid, lassú bevezetés után, amely a R e q u i e m a e t e r n a m komor hangjaival indul, a szopránszóló .koráidallama következik. A nyitótételt a Kyrie csodálatos kettősfúgája zárja le, amely majd a zárótételben is visszatér. A következő tételek II—VII.-ig Celanoi Tamás 14. századi költő megrázó verseire épülnek. A tételek az emberi nemnek a végítélettől való rettegését, de ugyanakkor a szeretet és bizakodás kifejezését is tartalmazzák. A D i . e s i r a e megdöbbentő hangjai után a T u b a m i r u m a harsonák közt érkező Űr érkezését jelzi. A R e x t r e m e n d a e i«=mét a? ember félelmét, rettegését jeleníti meg. A R e c o r d a r e elnevezésű tétel üt meg először szelídebb hangokat, az örök bölcsességbe vetett b i ^ l o m hangjait. A C o n f u t a t i s hatalmas drámai freskó, ellentétes tartalommal : az első felében a kétségbeesett kárhozottak, a második felében a boldog üdvözültek szólalnak meg. A Süssmayr által kiegészített L a c r i m o s a tétel a mű egyik legmélyebb. legmegrázóbb része. A további tételekben — D o m i n e J e s u , H o s t i a s . S a n c t u s , B e n e d i c t u s — már a könyörgés és megbékélés lágyabb hangjai uralkodnak. Kiemelkedő a szólónégyes és az Offertorium-fúga a nyolcadik tételből. Uevmcsak fúgával r.-írul — Osanna kezdőszóval — a Benedictus tétel is. A befejező Agnus Dei tétel hozza vissza a már említett kezdőfúgát és így a mű egyrészt kereken fejeződik be, másrészt vitathatatlanul eredeti mozarti hangokkal.
KÖRÓDI ANDRÁS 1922-ben született, zenei tanulmányait Budapesten végezte. (Zeneművészeti Főiskola, Nemzeti Zenede.) Tanárai Ferencsik János és Lajtha László voltak. 1945 után az Operaház korrepetitora, majd karmestere lett. 1963 óta az Operaház első karmestere. Tanulmányai befejezése után megszakítás nélkül pedagógiai tevékenységet is fejtett ki. 1957 óta a Zeneművészeti Főiskola karmesterképző tanszakának tanára. 1967-ben a Budapesti Filharmóniai Társaság karnagyává választotta. Számos külföldi meghívásnak tett eleget. A baráti országokban többször
15
KÓRÓDI ANDRÁS
vendégszerepelt, dirigált többek közt a Moszkvai Nagyszínházban, a leningrádi Kirov Színházban. Vezényelt a monte-carlói, stockholmi, kairói operában. 1962-'ben hosszabb turnén volt Japánban, fellépett a stresai zenei fesztiválon az Állami Operaház zenekarával és az Operaház 1967. évi vendégszereplésén a bécsi ünnepi heteken. Számos XX. századbeli mű magyarországi bemutatója fűződik nevéhez. Vezényletével került színre többek közt Britten: Peter Grimes, Sosztakovics: Katyerina Izmajlova, Mejtusz: I f j ú Gárda c. operája. Magyar szerzők művei közül Szabó Ferenc: Lúdas Matyi, Kadosa Pál: Huszti kaland, Hajdú Mihály: Kádár Kata c. dalművét mutatta be. Szokolav Sándor nagy sikerű Vérnász című operájának lemezfelvétele is Kóródi András vezényletével készült. 1970-ben Kossuth-díjat .'kapott.
KODÁLY:
BUDAVÁRI TE DEUM A Te Dcum a hivatalos egyházi liturgia hálaéneke. Ezt a formát töltötte meg Kodály Zoltán nemzeti tartalommal azáltal, hogy a népdalon alapuló új magyar hangvételt alkalmazta, azt a sajátos, réginek és újnak egyesítéséből keletkezett, történelmi és mégis modern hangzást, amely elindítója lett zenénk magyarrá és nemzetközivé emelkedésének. Az alkalom, amely a Budavári Te Deumot létrehozta, hasonló a Psalmuséhoz. Ezt a művét is a főváros felkérésére írta Kodály, Budavár visszafoglalásának 250. évfordulójára. A döntő jelentőségű évre való emlékezés a szerző életművének is döntő fontosságú, kiemelkedő alkotását hozta létre. Talán a legkoncentráltabb műve Kodálynak, amelyet formai tökéletesség, kitűnő arányérzék és a kifejezés átható ereje jellemez. A nagy kórustömbök, a polifon részek, a döbbenetes pianókból kinövő hatalmas fokozások csodálatos egységet alkotnak a műben. A többszörösen összetett forma világosan tagolt, könnyen felismerhető kisebb egységekből áll. Bizonyára nem véletlen, hogy két fő pillére, a „Pleni. sunt" és a „Non confundar" éppen az ereszkedő magyar népdal vonalát követi pentaton hangnemben. Lenyűgöző hatású a két rész végére épített kvarttorony. A művet a szerző négyszólamú énekkvartettre, nagyzenekarra, orgonára és vegyes karra írta. A diadal érzetét kelti mindjárt a mű elején a nyitó trombita fanfar ja. amelyet az énekkar himnikusan szárnyaló, győzelemittas éneke követ. Ezt a capella rész követi, reneszánsz hangulatot idézve. A Sanctus triolás megoldása a barokk hagyományokra emlékeztet. Nagyszerű fugato — a Pleni sunt — következik ezután, s az első részt végül is gregorián dallamidézet zárja be. A szólisták belépésével indul a második rész. Imitációs technikával megírt kórusrész vezet a Sanctus jubiláló dallamának változott szövegű visszatéréséhez (Tu ad dexteram). amely a repríz visszatérését sejteti. Erre azonban itt még nem kerül sor: hatalmas erejű kitörés és lélegzetelállító generálpauza után a férfikar, majd a teljes kórus zsolozsmája hangzik, végtelen bensőséggel.
19
Az ismerős fanfár hozza meg az igazi reprízt, amely azonban az első két szakasz megismétlése után ú j anyagot hoz: a Miserere könyörgését. Imitációsán szerkesztett kórusrész nagy fokozással készíti elő a „Non confundar" második tetőpontját. A himnikus csúcspont már nem fokozható tovább: Kodály a hirtelen beállt csendben a „Non confundar" líraira, meghittre csendesített dallamát szólaltatja meg, és a vegyes kar suttogásától kísért szép szoprán szóló zárja a csendes megnyugvás, a béke hangján ezt a mélyen humánus, haza- és emberszeretettől sugallt alkotást.
GULYÁS GYÖRGY Kőröstarcsán született 1916-ban. A Zeneművészeti Főiskolán középiskolai, majd tanítóképző intézeti ének-zene tanári oklevelet szerzett, ezenkívül zeneszerzést tanult, mint Kodály növendéke. 1942-től a debreceni Dóczy tanítóképző énektanára volt, majd 1946-ban megszervezte Békéstarhoson az első ének-zenei iskolát. Ennek énekkarával fellépett a berlini VIT-en 1951-ben. A békéstarhosi intézet megszüntetése után 1954-ben ismét Debrecenbe került a zeneművészeti szakiskola igazgatójaként. Ebben a minőségben szervezte meg az iskola női karát, amely a mai Kodály Kórus magva lett. Ezzel az énekkarral nyerte meg az 1958. évi Hangolleni
18
(Anglia) nemzetközi kórusverseny első díját. A következő évben vegyes karrá bővült együttes Arezzóból második, a női kar ismét első díjat hozott haza (1959). Ebben az évben jutalmazták tevékenységét a Liszt-díj első fokozatával. 1962-től napjainkig sűrűn megfordult énekkarával különböző országokban (Olaszország, Franciaország, NSZK, NDK, Ausztria, Svájc, Lengyelország, Szovjetunió, Bulgária, Finnország), mindenütt nagy sikert aratva. Több ízben tagja volt különböző nemzetközi kórusversenyek zsűrijének (Arezzo, Montreux, Llangollen). Vezénylésével több hanglemez-, rádió- és tv-felvétel készült kórusáról (London, Brüsszel, Hamburg, Párizs, Berlin, Budapest stb.). Mint oratóriumdirigens is tevékenykedik: vezényelte a berlini és hamburgi rádió zenekarát, a rigai rádió és tv zenekarát, több ízben a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekart. 1966 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának vezető tanára. 1970 óta a Magyar Népköztársaság érdemes művésze.
TÁTRAI-VONÓSNÉGYES A Tátrai-vonósnégyes 1971-ben ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját. A vonósnégyes ma a legjobb kamaraegyüttesek egyike. 1946-ban alakult az akkori Fővárosi Zenekar szólistáiból. Azóta számos magyar bemutatót tartott, megnyerte az 1948. évi nemzetközi Bartók-verseny I. díját kamarazenében.
19
Repertoárjukban körülbelül 300 mű szerepel. 50 magyar művet mutattak be. Több mint félszáz hanglemezfelvételt készített velük a magyar Qualiton, a német Telefunken, Deutsche Grammophongesellschaft és a lengyel Polskié Nogranie hanglemezgyár. Részt vettek az összes európai fesztiválokon és számtalan külföldi hangversenykörúton arattak nagy sikert. Tagjai: Tátrai Vilmos (I. hegedű), Szűcs Mihály (II. hegedű), Konrád György (mélyhegedű), Banda Ede (gordonka). Kritikáikból: ..Az eddig hallott vonósnégyesek közül (és köztük remek együttesek voltak) ez volt a legnagyszerűbb."' (Leist Edinburgh Festival, 1963.) „A pultnál ül 4 ősmuzsikus, 4 kulturált, tapasztalt játékos, akiknek tudása, pontossága, a hangzásnak, ritmusnak elementáris ereje és meleg szívük érzései, kamaramuzsikálásuk legfőbb erénye lett." „Mindenekelőtt megcsodáltuk játékuk tisztaságát és összeszokottságát. Egyetlen hangszer nem lépett ki a körből, amit a négy partner egy egységgé alkotott. S a vezető is alárendelte magát az egésznek." (Tages—Anzeiger, Zürich, 1967. II. 16.)
KISS GYULA Kiss Gyula az 1966. évi Liszt—Bartók nemzetközi zongoraversenyen tűnt fel, majd 1967 augusztusában részt vett a CISM mesterkurzusán Taorminában és erős művészi mezőnyben az első díjat nyerte. 6 éves kortól zongorázik: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál tanítványa volt. 1967-ben nyert kitüntetéssel zongoraművészi oklevelet. 1967 óta az Országos Filharmónia szólistája. További nemzetközi díjai: Az 1966. évi Magyar Rádió és Tv nyilvános zongoraversenyének I. díja. Az 1966. évi budapesti nemzetközi Liszt—Bartók zongoraversenyek IV. díja. Az 1968. évi taorminai verseny I. díja. 1969-ben Terniben rendezett zongoraverseny II. díja. 1967-ben és 1968-ban az Olaszországban rendezett zongoraversenyek után 2—2 hónapig — részt vett Taorminában és Rómában Carlo Zecchi és Nikita Magaloff mesterkurzusain. A versenyektől függetlenül 5 alkalommal hangversenyezett Olaszországban, 8 koncertet adott Svédországban, az NSZK-ban, Nyugat-Berlinben, Portugáliában (az 1968-as Jeunesses Musicales kongresszus keretében). továbbá a Szovjetunióban, Csehszlovákiában stb. Qualiton lemezei: Liszt: A-dúr zongoraverseny; h-moll szonáta; Eroica etűd; Funérailles és Kadosa: IV. zongoraversenye.
20
KISS GYULA
CARLO ZECCHI Kiváló olasz karmester és zongoraművész. 1903-ban Rómában született. Művészi pályafutását zongoristaként kezdte, a mesteriskolát Berlinben Busoninál és Arthur Schnabelnél végezte. 1920 óta hangversenyezik. 1938—41 között teljes visszavonultságban Svájcban élt, itt tanult meg vezényelni. 1945 óta Enrico Mainardi gordonkaművész állandó szonátapartnere. Mint zongoratanár a római Santa Cecilia Akadémián és a salzburgi Mozarteumban vezet mesteriskolát. Karmesterként több ízben vendégszerepelt hazánkban. Legközelebb 1973. január 29-én az Állami Hangverseny-zenekart vezényli az Erkel Színházban. Szólistája a kitűnő magyar zongoraművész, Szabó Csilla lesz.
MOZART:
NYITÁNY OLASZ STÍLUSBAN Az elnevezés nem pontos: tulajdonképpen nem a stílus olasz ebben a nyitányban, hanem a formai felépítés. Gyors szonátatétel két része közé ékelt lassú darab ez a mű és ennyiben követi a 18. századbeli olasz operanyitány formáját. Stílusa viszont jellegzetesen mozarti, éppen ezzel több a szokványos olasz nyitánynál. A művet szerzője 1779-ben komponálta. Ekkor indul meg a nagy szimfonikus Mozart-stílus végső érési folyamata. A gyors szakasz (Allegro spiritoso) első témája drámai, a másik témája játékosabb hangú. A közbeékelt Andante tétel kis rondo formájú. Érdekesen jelentkezik a jóval később meghonosult híd-forma, amennyiben a gyors rész visszatérésében a témák fordított sorrendben jelennek meg.
BEETHOVEN:
B-DŰR ZONGORAVERSENY Az időrendben első, de bemutatását tekintve második Beethoven-zongorakoncert 1798-ban került bemutatásra egy jótékonycélú hangversenyen, a szerzővel mint szólistával. Ebben a versenyműben Beethoven szorosan követte eszményképét, Mozartot, amennyiben világosan kettéválasztja a szólóhangszer és a zenekar szólamát, amelyek így még nem kovácsolódnak szimfonikus egységbe. A koncert alapkaraktere derűs, világos, de feltűnő a néha szinte katonásan pregnáns témák, pattogó ritmusok használata, ami az empire hangvételre jellemző (ekkortájt készülődött már Napóleon az egyeduralom átvételére). Ilyen erőteljes, magabiztos téma már az I. tétel (Allegro con brio) főtémája is, amelyet a forrna követelményeinek megfelelően ellensúlyoz a derűs kedélyű, gondtalan melléktéma. Az Adagio (II.) tétel már sejteti a későbbi elmélyülő, bensőségesen lírikus lassú tételeket. A zenekarban
22
csendesen panaszkodó témát a zongora arabeszkes rajza veszi körül, majd a szólóhangszer átveszi a dallamot. Néhány ütemes, finoman elhaló zenekari rész zárja a tételt. A III. tétel vidáman ugrándozó játékos pajkosságot áraszt. Szokatlan ritmusképlete akkoriban még merészségnek hatott, hangsúlyeltolása is meglepő. A befejező részben a zenekar és a zongora szólamának gyors váltakozása fokozza a tétel sodrását, friss iramát. Nem érdektelen talán megjegyezni, hogy ennek a műnek eljátszásával érdemelte ki a 11 éves Liszt Ferenc, hogy az egyébként nehezen lelkesedő, olykor mogorva mester elragadtatása jeléül homlokon csókolta a fiatal zsenit.
SCHUMANN:
III. (RAJNAI) SZIMFÓNIA Róbert Schumannt, a 19. század nagy romantikusát, elsősorban mint dalköltőt, zongora- és kamaraművek szerzőjét ismerjük. Intim mondanivalója, érzelmi finomságok iránt való érzéke elsősorban ezekben a műfajokban tud kifejezésre jutni. Életének későbbi éveiben, mintegy összefog-' laló szándékkal írta meg négy szimfóniáját, azonban a zenekar nagy hangzása valahogyan egyszerre volt sok és kevés ahhoz, hogy az igazi schumanni mondanivaló érvényesüljön. Ezért van az, hogy nem találja meg mindig mondanivalója számára a legszerencsésebb hangszerelést, noha közismert, hogy dús zenei fantáziája a hangszínekre is vonatkozott. Aránylag ritkábban hallott műve a III. szimfónia, amelynek megírására (1850) a rajnai táj szépsége ihlette, innen nyerte melléknevét is. A szimfónia öttételes. Az I. tételt némileg nehézkessé teszi az instrumentáció túlzott harsogása, a sok visszatérő, hasonló indulóritmus. A II. tétel rajnai néptánc. A III. tétel a mű legszebb része, szelíden álmodozó, lassú dal. A két befejező tétel sokban emlékeztet a nyitó tételre. A IV. tétel mögött konkrét program áll: egy érseki beiktatás ceremóniája, a kölni dóm megpillantásának ünnepi élménye.
GARAGULY KÁROLY Magyar származású, Svédországban élő karmester és hegedűművész. Budapesten született 1900-ban. Hubay Jenő tanítványa volt a Zeneakadémián. Tízéves kora óta szerepel mint hegedűművész. 1917-ben Berlinben a Filharmóniai Zenekar tagja lett. Az első világháború után egy ideig az Aradi Konzervatóriumban tanított. 1923-ban költözött Svédországba, ahol előbb Göteborgban, majd 1930-tól Stockholmban élt. Megszervezte híres vonósnégyesét. 1941-ben Busch utódaként a Svéd Királyi Zenekar karmestere lett. Főleg karmesterként vesz részt az északi országok zenei életében. 1951 óta a bergeni Harmonien Society karnagya. Sűrűn koncertezik külföldön is, Magyarországon, sőt Debrecenben is hangversenyezett az elmúlt években.
23
SZŰCS LÓRÁNT
SZŰCS LÓRÁNT Szűcs Lóránt zongoraművész 1939-ben Miskolcon született. 9 éves korában kezdett el zongorázni. A Zeneművészeti Főiskolán 1960-ban kitüntetéses diplomát szerzett. Tanárai Wehner Tibor és Mihály András voltak. Tanulmányait Hernádi Lajosnál folytatta. 1958-ban a bukaresti Enescu-fesztiválon, 1961-ben a budapesti nemzetközi Liszt—Bartók zongoraversenyen vett részt. 1961 óta az Országos Filharmónia ösztöndíjasa, 1967 óta szólistája. 1969-ben Liszt Ferenc-díjat kapott. Hangversenyezett a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Ausztriában, az NDK-ban, az NSZK-ban, Olaszországban, Svájcban, Franciaországban, Finnországban, Brazíliában. Működése a zongora, valamint a zongorás kamarazene területére esik, ezen belül különös szerepet kap a kortárs, főként a magyar zene propagálása. Számos bemutatón működött közre. Több rádió- és hanglemezfelvételt készített (legutóbb Bartók: Mikrokosmosának első négy füzetét).
FILHARMÓNIA FÚVÓSÖTÖS A Filharmónia fúvósötös 1971-ben alakult, tagiai a következők: Kovács Lóránt (fuvola), Kemény János (oboa), Horváth László (klarinét), Friedrich Ádám (kürt), ifj. Hara László (fagott).
25
Valamennyien a Magyar Állami Hangverseny-zenekar fiatal fúvós szólistái. Közülük ketten nemzetközi zenei verseny győztesei: Kovács Lóránt, aki egyben a Zeneművészeti Főiskola fuvolatanára is — 1965-ben, Horváth László pedig 1970-ben nyert I. díjat. A fúvósötös tagjai gyakran szerepelnek önálló szólistaként is, így koncertjeiket különböző összeállítású kamaraműveken kívül egyéni szólódarabokkal is színesítik.
PROKOFJEV:
KLASSZIKUS SZIMFÓNIA Prokofjev 1917-ben komponálta a nagy szovjet zeneesztétának, Borisz Aszafjevnek ajánlott Klasszikus szimfóniát. A mű elnevezése valóban indokolt, mivel harmóniavilágában, hangszerelésében és formálásában a bécsi klasszicizmusra utal vissza. Az első tétel (Allegro) szonátaformájú építkezése lényegében a klaszszikus szabályokat követi. A Larghetto Rondo-formát követi, a íőtéma különös hangsúlyt kap, mivel az epizódok inkább csak átvezetésül szolgálnak. Egyik legjellegzetesebb tétele a Gavotte, amelyben a Prokofjevre később annyira jellemző groteszk elemek is helyet kapnak. Egyéni veretű a Molto vivace tempójú zárótétel, amely az eddigieknél kevésbé követi a hagyományos formát.
LISZT:
A-DÜH ZONGORAVERSENY Lisztnek ez a versenyműve kevésbé népszerű, mint a csillogó Esz-dúr koncert, mégis jellemzőbb rá ez a mű és többet árul el lényéből. Már a formája is tökéletesebb és a romantikus mester stílusát jellegzetesebben reprezentálja. Az egyes tételek a visszatérő zenei gondolat révén szorosan kapcsolódnak egymáshoz: tulajdonképpen csak a hangulatok változása sejteti a tételek határait. A zongoraszóló szervesebben épül be a zenekarba, mint a másik versenyművében. Harmóniavilága igen gazdag, Wagner sem vonhatta ki magát hatása alól. A mű 1861. évi ősbemutatóját a szerző vezényelte a weimari színházban, a szólót egyik kedves tanítványa, Hans von Bronsart játszotta. A művet indító fájdalmas, borongós téma a műnek vezérgondolatává válik. Az álmodozás hangulatát megszakítva a költő indulatosabb hangokat üt meg. Az Allegro agitato assai témáiú részében szenvedélyes, hősi hangú dallam szólal meg, hatalmas fokozásban kiteljesítve a mondanivalót. Az ezt követő idillikus részben a szólócselló témája tulajdonképpen a főtéma elváltoztatott formája. A zongora úiabb epizódtémáiánnV megjelenése — szintén lírikus hangulatú — jelzi, hogy tulajdonképpen itt van a koncert lassú tétele.
26
A zongora virtuóz kadenciája vezet át az Allegro decisóba, ahol megkezdődik az előbbi hősi karakterű téma nagyszabású feldolgozása, a legkülönbözőbb hangnemekben és hangszínekben. A pompás variációsor után a teljes zenekar hozza a vezértémát, de most már nem passzív rezignációval, hanem erősen elváltoztatva, diadalmas pátosszal. Ha az emlékezés vissza is hozza még a téma eredeti formáját, az életörömtől duzzadó diadalmas hang marad uralkodó egészen a mű lezárásáig. j RESPIGHI:
RÓMA KÜTJAI A 20. századi olasz zene kiemelkedő alakja, Ottorino Respighi művészetének egyik jellemzője, hogy gyakran vizuális elemek, főleg természeti képek ihlették művei megírására. Különösen Róma városának természeti és művészi szépségei hatottak rá. Ennek a hatásnak eredménye a I^óma kútjai c. szimfonikus költemény is. Ebben a művében négy római szökőkútnak állít zenei emléket. Az első tételben a Villa Giulia szökőkútja pastorális képben jelenik meg. Az egyébként mozdulatlan kút a szerző fantáziájában életre kel: pásztorsíp hangja mellett átvonuló juhnyájat képzelt oda a szerző. A vonósok morajló hangjai és kitartó üveghangja párosul a fafúvók lágyan szóló zenéjével. A megállás nélkül következő második tétel a nagy barokk mester, Bernini Tritone-kútjának reggeli fényben tündöklő képe. Kürtjel indítja a tételt és mintha a vizek tritonjai és najádjai járnának táncot a szökőkút csillogásában. Hasonló élénk képet ábrázol a harmadik tétel is: a méreteiben is hatalmas Trevi-kút jelenik meg a déli nap csillogásában. A hajnal, reggel és dél kútjainak képe után a Villa Medici kútja az alkony nosztalgikus órájában jelentkezik. A zene a nap lebukó sugarainak szelíd fényét illusztrálja, jellegzetes hangszerelésben. A Róma kútjai a Római képek c. sorozat első darabjaként 1917-ben keletkezett. A másik két sorozat: Róma fenyői (1924) és Római ünnepek (1928).
RAVEL:
SPANYOL RAPSZÓDIA 1907-ben írta Maurice Ravel ezt a négytételes, andalúziai hangulatot idéző zenekari művét. A szerző nem dolgozott fel eredeti spanyol témákat, mégis hamisítatlan a tételek spanyol hangulata, a jellegzetes színek és ritmusok. Az őszinte, kissé nosztalgikus érzelemvilág különös ellentétet alkot a nagyon is tudatos színkeverő, precízen adagolt komponáló művészettel. A mester kiművelt ízlése varázslatos bűvölettel jeleníti meg álmai Spanyolországát. A négy tétel: Prélude á la nuit (Előjáték az éjszakához), Malaguena, Habanera és Feria (Ünnep). Az előjáték ostinatószerűen ismétlődő, sejtel-
27
mes motívuma valóban egy bűvös álomba ringatás érzetét kelti. A két stilizált népi tánc (II. és III. tétel) egyike, a Habanera, szó szerint megegyezik az ugyanilyen címmel húsz évvel korábban megírt művével. A Feria tüzes spanyol ritmusa méltó befejezését adja a fokozatosan emelkedő hangulatú műnek. Említésre méltó, hogy az 1908-as bemutatót hideg udvariassággal fogadta a közönség előkelőbb része. A karzati fiatalság viszont olyan viharosan tapsolt, hogy a Malaguenát meg kellett ismételni. A földszinti közönség morgására az egyik lelkes barát ezt kiáltotta le a karzatról: „Játsszák csialk még egyszer, azoknak odalent, akik előszörre nem értették meg."
SZABÓ LÁSZLÓ Szabó László a fiatal magyar karmestergárda tagja. 1937-ben született Huszton. Zenei tanulmányait a debreceni szakiskolában végezte, majd 1957-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett. Itt zeneszerzés szakon Szervánszky Endre, a karmesterképző szakon Kóródi András volt a mestere. 1963-ban a debreceni Csokonai Színház karmestere lett, ahol számos operát, klasszikus operettet vezényelt. Mint hangyersenydirigens a hajdúsági zenei heteken mutatkozott be. 1967—70 között a Pécsi Nemzeti Színháznál karmesterkedett. 1970-ben visszatért Debrecenbe, ahol jelenleg a MÁV Filharmonikus Zenekar vezető karmestere és a Csokonai Színház zeneigazgatója.
RÁNKI DEZSŐ 1951-ben született Budapesten. 8 éves korában kezdett zongorázni a főiskola gyakorló zeneiskolájában. Tanára Domokos Kinga és Máthé Miklósné volt. 13 éves korában vették fel a Zeneművészeti Szakiskolába, 5 évig tanította Máthé Mi ki ómé. 1969 őszén Zwickauban I. díjat nyert a nemzetközi Schumannzongoraversenyen. A főiskolán Kadosa Pálnál folytatta tanulmányait, idén diplomázott. Rengeteget koncertezett máris külföldön, így Berlinben több ízben, Párizsban, Milánóban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Olaszországban stb. 1970 októberében az Erkel Színházban sikeresen ugrott be ArturoBenedetti Michelangeli helyett, aki betegség miatt lemondta hangverse^ nyét. •.. A magyar Rádió és Tv zenekarával 1971 őszén amerikai turnén volt. 1972 tavaszán Párizsban a Theatre de la Ville-ben Kocsis Zoltánnal adott közösen nagy sikerű hangversenyt. A L'Human.^4 szerint „nincs a világon még egy ilyen kettős, amely ilyen mély átérzésről. technikai tökéletességről és ugvanakkor ilyen harmóniába olvn.dó kifejezett egyéniségről tanúskodna. A két magyar művész játékára mág sokáig vissza fognak emlékezni. a náriz^iak és remélhetőleg úiabb hanglemezeik jelennek meg". Rsnki Chopin-lemezét nagydíjjal tüntették ki.
28
ANNEROSE SCHMIDT Annerose Schmidt zongoraművésznő (NDK) kilencéves kora óta koncertezik. Hosszú ideig édesapjánál tanult, majd a Lipcsei Zeneművészeti Főiskolán 3 évi tanulás után kitüntetéssel nyerte el művészi oklevelét. 1955-ben mint egyetlen német résztvevőnek ítéltek számára díjat a varsói nemzetközi Chopin-versenyen. Ugyanebben az évben az NDK és NSZK közt megrendezett zongoristaversenyen I. díjat nyert, 1956-ban a Schumann-versenyen Zwickauban első díjat, 1961-ben pedig művészeti díjat ítélnek meg részére. 1965 óta állami díjas művésznő, egy évvel előbb a nemzetközi Schumann-érmet nyeri el. Európában és a Közel-Keleten nagy sikerrel vendégszerepelt. A kritikákból: „Annerose Schmidt játéka lélegzetelállító volt. Az a benyomás, amit Bartók II. Zongoraversenyének szólistájaként a Residentie-Orchesterrel és Willem van Otterloo vezényletével maga után hagyott, olyan volt, hogy minden dicséret kevésnek tűnik. Hihetetlen volt! ! !" (Hága, Het Vaderland) „Tündökölt a Schumann által megkívánt zongorastílus fénye, és a temperamentummal teli művésznő remekül tolmácsolta a romantikus mester a-moll zongoraversenyét. Nem ok nélkül ragadta magával közönségét." (Helsinki, Uusi Suomi)
30
Felelős kiadó: Dr. Demeter Lajos Készült 1000 példányban — 2 (A/5) ív terjedelemben 72-8041 Szabadság Lapnyomda, Debrecen Felelős vezető: Reményi Sándor
