c Beltwaan.net 2013

K¨orbe-k¨orbe c

Beltwaan.net 2013. Rettenetesen hasogatott a fejem, ahogy let´amolyogtam reggelizni. Nem csoda, el˝oz˝o este annyi t¨orpep´ alink´ at benyakaltam, hogy egy mamutot is leter´ıtett volna. De nem volt m´ as v´alaszt´asom. Most is ott u ¨ltek a reggelin´el mind a ketten. K´ekmad´ar u ¨d´en, hamvasan, m´eg k¨ont¨osben, irdatlan fatty´ ukardja a reggeliz˝oasztalnak t´amasztva. Vele szemben ott u ¨l az a szem´et S´ark´ anyfarok. K´ekmad´ ar mosolyog r´a, kedvesen v´egigsim´ıtja a karj´at, belem´art egy darab kenyeret a tej´ebe, ´es ´erz´eki mozdulattal S´ark´anyfarok sz´aj´aba helyezi. T´ ul j´ol ´erezt´ek egym´ast tegnap ´ejjel, ´es t´ ul hangosan. T´ uls´agosan v´ekonyak ennek a nyavaly´as fogad´onak a falai, ´es t´ uls´ agosan szerelmes vagyok K´ekmad´arba! Egy¨ utt n˝ ott¨ unk fel, egy¨ utt tanultunk a b¨olcs Okavan mester sz´arnyai alatt. Sz´am´ara olyan, mintha testv´erek vagy r´egi bar´atok lenn´enk. Sz´amomra m´ar r´eg nem ilyen egyszer˝ ua helyzet, nem tudok csak bar´ atk´ent vagy harcost´arsk´ent gondolni K´ekmad´arra. Hossz´ u, v¨or¨ os haj´aval ´es vad´ıt´ o, z¨ old szemeivel igazi b´alkir´alyn˝o lehetett volna – ha nem a fegyverforgat´ast v´alasztja hivat´ asul. F´erfiakat megsz´egyen´ıt˝o izomzata ´es atl´etatermete nem csipke, hanem ac´el visel´es´ehez szokott, hatalmas m´asf´elkezes kardj´at pedig egy k´ezzel is veszedelmesen tudja forgatni. Csontja ki tudja h´ any helyen t¨ort m´ar, arca ´es eg´esz teste pedig telis-tele van sebhelyekkel, forrad´ asokkal. Egy r´esz´et r´aad´asul ´en magam okoztam, gyakorl´as k¨ozben. Sisakban, p´ anc´elban alig k¨ ul¨ onb¨ ozik egy f´erfit´ol, de nemcsak alkatra, sz´ıv´eben is v´erbeli harcos ˝o. Nem cs´ abos pillant´ as´ at´ ol, nem telt kebleit˝ol, nem mosoly´at´ol, hanem m´asf´elkezes kardj´at´ ol hasadnak meg k¨ or¨ ul¨ otte a f´erfisz´ıvek – az eny´emet lesz´am´ıtva. De ˝o n˝o, igazi n˝o, nagyon ´erz´ekeny, ´es rettent˝ oen v´ agyik a szeretetre. Sajnos, ´en soha nem kaphatom meg, de ebbe m´ar r´egen belet¨ or˝ odtem. K´ekmad´ ar ugyanis m´eg csak nem is a rosszfi´ ukra, de egyenesen a f˝ogonoszokra bukik. S´ark´anyfarok sem kiv´etel. P´enz´ert provok´al m´asokat, p´arbajozik ´es mindig gy˝oz, mindig ¨ol. Kalandor b´erbajv´ıv´ o, de l´enyeg´eben b´ergyilkos a fazon. Par´anyi, divatos szak´alla ´es bajsza, g´ unyos mosolya ´es m´elyfekete szemei m´ar els˝o tal´alkoz´asunkkor k´ets´eget ´ l˝on. sem hagytak afel˝ ol, hogy K´ekmad´ ar pillanatokon bel¨ ul az ´agy´aban fog kik¨otni. Es K´ekmad´ar szeret˝ oi ´ altal´ aban irrit´ alnak, ´es legsz´ıvesebben t¨obbnyire j´ol bemosn´ek nekik. Tekintve K´ekmad´ ar ´ızl´es´et, ´es pasijainak foglalkoz´as´at, erre ´altal´aban el˝obb-ut´obb sor szokott ker¨ ulni. S´ ark´ anyfarok tal´ an m´eg a jobbak k¨oz´e tartozik, legal´abbis a m´eregkever˝ o boszork´anygr´ ofhoz, a t¨ omeges ember´aldozatokat k¨ovetel˝o t˝ uzisten ˝or¨ ult f˝opapj´ahoz, ´es az ´el˝oholtakkal cimbor´ al´ o feketem´ agushoz k´epest. Nagyj´ab´ol a rabszolga-keresked˝ovel ´es a kal´ozkir´allyal lehet egy kateg´ oria. De az m´ar biztos, hogy akivel K´ekmad´ar lefekszik, ´ azzal el˝obb-ut´ obb szembeker¨ ul¨ unk. Ujabban m´ar nem is figyelmeztetem, tudja ˝o j´ol, hogy az illet˝ o rossz ember, de megsajn´alja, ´es abban rem´enykedik, hogy siker¨ ul j´o u ´tra t´er´ıtenie. Egy ideig u ´gy t˝ unik, mintha siker¨ ulne, de mindegyik csak kihaszn´alja ˝ot. K´es˝obb r´aunnak, ´es megpr´ ob´ alnak orgyilkost, ´el˝oholtat esetleg szimpla hull´at csin´alni bel˝ole, vagy ´agyasrabszolgak´ent pr´ ob´ alj´ ak ´ert´ekes´ıteni, ki-ki tud´asa, szakter¨ ulete ´es v´erm´ers´eklete szerint. 1

´ Ilyenkor ´en szoktam megmenteni. Altal´ aban nem fizikailag, hiszen K´ekmad´art is kem´eny f´ab´ol faragt´ ak: a boszork´ anygr´ ofnak ˝o t¨orte el a gerinc´et, a feketem´agusnak lenyomta a tork´an a fatty´ ukardot, ´es a kal´ ozkir´ alyt is ˝o dobta be a c´ap´ak k¨oz´e. Igaz, seg´ıtek egy kicsit a vereked´esben is, de a megment´es t¨ obbnyire azt jelenti, hogy nekem s´ırja el a szerelmi b´anat´at. S´ark´anyfarok viszont egy k¨ ul¨ on¨ osen vesz´elyes fick´o. Amikor er´elyesen pr´ob´altam volna fell´epni, mire el˝ or´ antottam volna a fegyveremet, m´ar ´ereztem t˝orkardja hegy´enek hideg ´erint´es´et a nyakamon. Rendk´ıv¨ ul udvariasan megk´ert, hogy fejezzem be, ´es eszembe ne jusson m´eg egyszer megpr´ ob´ alni. Ha nem akarna valamit K´ekmad´art´ol (biztosan van valami h´ats´ o sz´and´eka, de m´eg nem j¨ ottem r´ a, micsoda), m´ar halott lenn´ek. L´attam a szem´eben. Ez a fick´ o pokolian gyors. B´ ar tegnap ´ejjel lett volna gyors, de akkor igen sok´aig b´ırta. Nem tudom, pontosan meddig, mert olyan f´el u ¨veg k¨or¨ ul szerencs´ere ki¨ ut¨ott a t¨orpep´alinka. Pocs´ek dolog sajg´ o fejjel n´ezni, ahogy az ember szerelme valaki m´assal ´edeleg. R´aad´asul valaki olyannal, aki arra se lenne m´elt´o, hogy a bakancs´at bef˝ uzze. Keresek magamnak egy m´asik asztalt, ´es ker´ıtek valami harapnival´ot, de nem k¨onny˝ u itt helyet tal´alni. Az egyik sarokban egy rettenetesen k¨ ov´er ´es d¨ obbenetesen kopasz fick´o u ¨l kerekessz´ek´eben egy kors´o s¨ or mellett, ´es kuncog mag´ aban1 . Egy m´ asik asztaln´al egy feh´er k¨openyes alak lelkesen magyar´az valamit n´eh´ any helyi parasztnak, akik l´athat´oan egy mukkot sem ´ertenek az eg´eszb˝ol. A K´ekmad´ar´ek m¨ og¨ otti asztalt´ ol pedig valaki... – Vigy´ azz!!! ¨ Osszeszokott csapat vagyunk. Ha ki´altok, K´ekmad´ar nem gondolkozik, hanem ugrik, mert ha ki´altok, annak oka van. Sz´elsebesen bucsk´azott le a sz´ekr˝ol, ´es m´eg ´epp elker¨ ulte a gyilkos peng´et. M´ aris szembefordult t´ amad´ oj´aval, aki az im´ent egy r¨ovidkardot pr´ob´alt a lapock´ ai k¨oz´e d¨ofni, de szerencs´ere csak az alkarj´at karcolta v´egig. Ha a kardj´ a´ert ny´ ul, halott. A fatty´ ukardnak hely kell, sok hely, ´es az most neki nincs. A sz´eket kapta fel ´es v´ agta az orgyilkoshoz m´eg ugyanazzal a mozdulattal. Az h´atr´alt egy l´ep´est, megr´azta mag´ at, de ekkorra m´ ar K´ekmad´ar is h´atral´epett egyet, ´es kez´eben volt a kard. ´Igy m´ar volt el´eg hely. A t´ amad´ onak m´ar es´elye nem volt k¨ozel ker¨ ulnie, hogy a r¨ovidkardot haszn´alhassa. M´eg siker¨ ult h´ ar´ıtania K´ekmad´ar els˝o csap´as´at, de a m´asodik t´amad´ast m´ ar nem lehetett kiv´edeni. A fatty´ ukard k¨ony´ekb˝ol csapta le a fick´o kardforgat´o kez´et, aki elter¨ ult a f¨old¨on. – Ki vagy, ki k¨ uld¨ ott, ´es mi a franc´ert akart´al meg¨olni engem!? – d¨orrent r´a a l´any, ´es kardj´at a harck´eptelen ellenf´el tork´ anak szegezte. – Te m´ ar halott vagy! – kacagott eszel˝osen az orgyilkos, mik¨ozben megl´ev˝o bal kez´evel a jobbja hely´eb˝ ol spriccel˝ o v´ert pr´ ob´ alta elszor´ıtani. K´ekmad´ ar sebe csak egy karcol´ as volt, egy hozz´a hasonl´o kem´enyk¨ot´es˝ u harcosnak meg se kottyan az ilyen. El is mosolyodott volna, de... Hirtelen els´apadt, ´es a fatty´ ukard a f¨old¨on cs¨orrent. Tett h´ atra p´ ar l´ep´est, majd t´erdre rogyott ´es kiadta mag´ab´ol a teljes reggelit. – M´ereg! – Halott vagy, kurva! Megcsin´ altam! Meg¨oltelek! M´ıg ´en K´ekmad´ arhoz rohantam, az orgyilkos felt´ap´aszkodott, ´es ¨ossze-vissza ord´ıtozva botladozott kifel´e, m´ ar amennyire a v´ervesztes´egt˝ol ment neki. S´ark´anyfarok f´elre´allt az u ´tj´ab´ol, ´es utat nyitott neki. ¨ – Ossze ne v´erezz´el, te! – f¨ ormedt r´a, majd r´am n´ezett – Nyugi-nyugi, u ´gyse jut messzire! K´ekmad´ ar teljesen s´ apadt volt, ´es eg´esz test´eben izzadt ´es remegett, mikor karjaimba 1

Az Ellopott s´ ark´ any c´ım˝ u novell´ ab´ ol t¨ obbet is megtudhatunk S´ ark´ anyfarokr´ ol ´es a t¨ obbiekr˝ ol. http://beltwaan.net/novella/Ellopott_sarkany.pdf

2

vettem. A szeme nyitva, de m´ ar alig volt mag´an´al. K´ets´egbeesetten ny´ ujtotta kez´et S´ark´anyfarok fel´e, ´es csak ˝ ot n´ezte. – H´at, ennek a luvny´ anak m´ ar harangoztak. K´ar ´erte. Figyu, ´en ut´alok b´ ucs´ uzkodni, viszont dolgom van, mennem kell. Cs´ a! – Sim´an kis´et´alt az ajt´on, mik¨ozben a n˝o, aki szerette, ott haldoklott. Ez´ert m´eg meg¨ ol¨ om, de arra majd k´es˝obb is jut id˝o. Most K´ekmad´arnak kell seg´ıteni. – Van itt valahol gy´ ogy´ıt´ o? Seg´ıtsen valaki! Szaladjatok el gy´ogy´ıt´o´ert! A feh´er k¨ openyes alak odat´erdelt mell´enk. K´erdeztem, gy´ogy´ıt´o-e, mondta, hogy ˝ o var´azsl´o, ´es tal´ an tehet valamit. Egy ideig mormogott valamit, nagyon koncentr´alt, ´es k¨ozben ¨ossze-vissza salap´ alt a kezeivel, mire itt-ott fel-felvillant valami, ´es minden porcik´am bizseregni kezdett. V´eg¨ ul ´ıgy sz´ olt: ´ drakol´ogus var´azsl´o vagyok, s´ark´anytannal foglalkozom. – Nagy szerencs´etek van. En A harcos h¨ olgyet pedig egy k¨ ul¨ on¨ osen ritka m´ereggel, m´eghozz´a egy k¨ ul¨on¨osen ritka s´ark´any m´erg´evel, eg´esz konkr´etan az Ac´elhegy lejt˝oin ´el˝o rejt˝ozk¨od˝o t¨ usk´es s´ark´any fark´anak m´erg´evel int´ezt´ek el. Az ac´elhegyi t¨ usk´es s´ ark´any k¨ ul¨on¨os j´osz´ag. Sz´arnyfeszt´avols´aga n´egy ´es hat ¨ ol k¨or¨ ul mozog. Fogainak sz´ ama negyvenkilenc, ´es ˝o l´at az egyik legrosszabbul az ¨osszes s´ark´any k¨oz¨ott. Legfigyelemrem´elt´ obb jellegzetess´ege, p´arz´asi r´ıtusa, amelynek sor´an a n˝ost´eny.... – Basz´ odjon meg az ac´elhegyi t¨ usk´es s´ark´any! – Igen, pontosan ez a p´ arz´ asi r´ıtus c´elja, de sz´oval... – Hal´alos a m´erge? Hogy lehet hat´astalan´ıtani? – Eddig sajnos minden dokument´alt eset hal´allal v´egz˝od¨ott, alig n´eh´any percen bel¨ ul. ´ Ellenm´ereg ugyan l´etezik, ´es ismeretes: a t´avoli Eszakon ´el˝o h´aromszarv´ u feh´ers´ark´any her´ej´et porr´a kell z´ uzni, ¨ ossze kell keverni a t˝ uzszalamandra u ´jholdkor lecsapolt vizelet´evel, ´es bele kell sz´orni a messzi D´elen ´el˝ o, k´ek toll´ u f˝ onixmad´ar kakasa evez˝otollainak hamvait, ezt k¨ovet˝oen... – A var´azsl´ o m´eg dar´ alta, dar´ alta a sz¨oveget, de m´ar nyilv´anval´o volt, hogy mindehhez t¨obb ezer m´erf¨oldet kellene bej´ arnom, ami ´evekbe telne. Rem´enytelen. K¨ozben megj¨ ott a falusi gy´ ogy´ıt´ o, egy nagy, k¨ov´er ¨oregasszony. Makogott valamit, de azt´an csak s´ ap´ıtozott ´es t´ arta sz´et a kez´et, hogy ˝o itt nem tud seg´ıteni. Egyetlen lehet˝os´egem az volt, ha min´el k¨ onnyebb´e teszem K´ekmad´ar sz´am´ara az elm´ ul´ast. K¨ozben tal´an elveszthette az eszm´elet´et, ´es m´ ar nem szenvedett. – Nah´at, ugye megmondtam, hogy nem jut messzire! – rikkantotta S´ark´anyfarok valahol odakint. – Elkaptad a rohad´ekot? – Nem ´en. Le kellett hajtania a fej´et, hogy bel´epjen a fogad´oba, val´os´agos ´ori´as volt. Szab´alyos arc, hossz´ u, holl´ ofekete haj, zaf´ırsz´ın szemek. Lovagi v´ertezet k¨onnyebb darabjait viselte, a t¨obbi tal´ an a h´ at´ an l´ev˝ o zs´ akj´ aban lehetett. Meztelen karjain tetov´al´asok, jobbj´aban j´okora csatapallos l´ ogott, amir˝ ol m´eg cs¨op¨og¨ott valami – feltehet˝oen K´ekmad´ar t´amad´oj´anak agyveleje. Let´erdelt K´ekmad´ ar mell´e, majd a fogad´oshoz fordult: – Forr´o vizet. F´ akly´ at. – Uram? A fick´o j´ o k¨ ony´eknyi m´elyen d¨ ofte a csatapallost a fogad´o t¨olgyfapadl´oj´aba. – Forr´o vizet. F´ akly´ at. Most. Ledobta a h´ atizs´ akj´ at, ´es kutatni kezdett benne. Nagy amorf g¨ombszer˝ u valamit csomagolt ki valami sz¨ ovetb˝ ol, majd egy mozs´ arban porr´a z´ uzta, ´es a port a forr´o v´ızbe bor´ıtotta. Ezt k¨ovet˝oen apr´ o u ¨vegcs´et vett el˝ o, amib˝ol ´ektelen b˝ uz szakadt el˝o, mikor kinyitotta, ´es az 3

u ¨vegcse tartalm´ at is az ed´enybe t¨ olt¨ otte. A t¨ und¨okl˝o, ´egsz´ınk´ek tollon m´ar nem is lep˝odtem meg, sem azon, hogy a fogad´ ost´ ol kapott f´akly´aval meggy´ ujtja, majd a hamvakat a kapott v´ızbe sz´orja a t¨ obbivel egy¨ utt. Szorgosan dolgozott, l´athat´oan pontosan tudta, mit csin´al. Mind p´anc´elja, mind ruh´ azata idegenszer˝ u volt. Egyed¨ ul az t˝ unt fel, hogy tetov´al´asain ´es ruh´ain is t¨ obb helyen szerepelt egy teljesen szab´alyos k¨or mot´ıvum. – Hihetetlen! De hiszen ezek... – a s´ark´anytan´asz nagyon lelkess´e v´alt a komponensek l´att´an. – Te vagy Farkaski´ alt´ o? Seg´ıten´el nekem? – fordult hozz´am az ´ori´as, mire b´olintottam, ¨ le ezt, ha m´eg egyszer megsz´olal. jelezv´en, hogy ´en voln´ek, ´es sz´ıvesen seg´ıtek – Usd – Nem akarok ´en zavarni, ´en csak tudom´anyos... – ezen a ponton v´agtam a szav´aba, ¨or¨ommel teljes´ıtve az ´ ori´ as k´er´es´et. A j¨ovev´eny cs˝ ur¨ olt egy kicsit, majd az elk´esz¨ ult folyad´ekot ´ovatosan beledikt´alta K´ekmad´arba. A remeg´es szinte azonnal al´abbhagyott. – A t´arsad t´ ul van az ´eletvesz´elyen. ¨ okk´e h´al´as leszek, hogy – K¨osz¨ on¨ om neked, idegen, az istenek vez´ereltek ide. Or¨ megmentetted a... bar´ atomat. B´ armiben seg´ıthetek, ´allok rendelkez´esedre. Mondd, kit tisztelhetek benned? – A nevem Aleph, de ez nem fontos. Val´oban isteni seg´ıts´eggel akadtam r´atok, de csup´an ´ igen, Farkaski´alt´o, sz¨ egyetlen isten mutatta az utat, a Pr´ of´eta seg´ıts´eg´evel. Es uks´egem lenne a seg´ıts´egedre... Mondtam, hogy rendelkez´es´ere ´ allok, k´erjen b´armit. Nem csaptam be, akkor val´oban ´ıgy is gondoltam. Csup´ an t´evedtem.

*

*

*

¨ ul¨ – Or¨ ok, hogy jobban vagy, Csib´em – K´ekmad´ar t´enyleg jobban volt, n´eh´any nap pihen´es csod´at tett vele. – J´o, hogy visszaj¨ ott´el, Farkaski´ alt´o! Csak arra eml´ekszem, hogy j¨ott az a titokzatos ´ori´as, megmentett, ´es azt´ an elment´el vele. A fiatal´ ur kicsoda? – Ipion vagyok – kezdte a t´ız´eves forma k¨oly¨ok, aki egyetlen t´ ul´el˝oje volt az elm´ ult napok ˝or¨ ulet´enek, ´es aki tal´ an kulcs lehet a furcsa esem´enyekhez – ´es ez egy nagyon hossz´ u t¨ort´enet... – Az ´ori´ as valami titokzatos istens´eg paplovagja, de err˝ol az istenr˝ol m´eg soha, de soha ´ ´es Hal´al Ura, a T¨ok´eletes nem hallottam. Az istent u ´gy h´ıvj´ ak, O, ´es ˝o a Kezdet ´es a V´eg, Elet ¨ ok K¨ K¨or, az Or¨ orforg´ as, meg eff´ele. K´erdeztem, hogy ˝ot jelk´epezi-e a karj´ara tetov´alt karika? Elmagyar´azta, hogy az nem puszt´ an karika, hanem az istens´eg¨ uk neve. Szabadkoztam, hogy eddig csak fejjel lefel´e l´ attam a szimb´olumot, ´es az´ert nem t˝ unt fel, hogy az egy bet˝ u. Nem ´ertette. Azt is megk´erdeztem t˝ ole, milyen var´azshatalmat biztos´ıt az istene a paplovagjai sz´am´ara. Azt v´ alaszolta, hogy m´eg semmilyent, de nem sok´ara ˝o (illetve O) lesz majd a leghatalmasabb, minden istens´eg felett. Ebb˝ol le is vontam, hogy valami zugistenr˝ol van sz´ o, ez´ert nem hallottam m´eg fel˝ ole. ´ sem. Az isteneknek mindig hossz´ – En u nev¨ uk van. Soha nem hallottam ilyen r¨ovid nev˝ u istens´egr˝ol. – Azt mondta, valami s¨ ot´et szekt´ara akart lecsapni; a szekt´asok embert ´aldoznak, kecsk´ekkel p´ arzanak, ´es kisgyerekekkel er˝oszakoskodnak, meg eff´ele. Tulajdonk´eppen nem ´erdekelt. Az istene elkalauzolta a paplovagj´at tehozz´ad, m´eghozz´a pont a megfelel˝ o 4

var´azsszerekkel, hogy megmenthesse az ´eletedet. Cser´ebe ak´ar az ¨ord¨oggel is sz¨ovetkeztem volna. ´ – Epp ovele sz¨ ˝ ovetkezt´el. Az o¨rd¨oggel – a fi´ u hangja remegett – O maga az ¨ord¨og, aki valahogy isteni hatalomra tett szert. O egy sz¨ornyisten. Meg¨olte vagy el˝ uzte az igaz isteneket, ´es csak ˝ o maradt. Az egyetlen. Helytart´oja, a V´eres Pr´of´eta a Koncentrikus K¨or¨ok Katedr´alis´ ab´ ol uralkodik mindenek felett. M´ar csak egy mar´eknyi ellen´all´o maradt, a t¨obbi mind O tudattalan rabszolg´ aja... A vil´ag... kifordult mag´ab´ol... mindenki ´ehezik, meghalt, vagy... m´eg rosszabb... – T´evedsz, fiatal´ ur – mosolyodott el K´ekmad´ar – az istenek igen j´ol vannak, ´es a vil´agunk sem mozdult el. Amir˝ ol besz´elsz, az... – A j¨ov˝ o. A ti j¨ ov˝ ot¨ ok. Menek¨ ultek vagyunk, a j¨ov˝ot¨okb˝ol. Onnan ´erkezt¨ unk. Nem telik bele ¨otven ´ev, ´es mindez, amit mondtam, bek¨ovetkezik. Elveszt¨ unk, a mi vil´agunknak m´ ar nincs j¨ov˝oje. A m´ ult volt egyetlen rem´eny¨ unk. Most, a ti id˝ot¨okben O m´eg nem halhatatlan isten, csup´ an egy ark¨ ord¨ og, egy rendk´ıv¨ ul ambici´ozus ark¨ord¨og. Volt, aki csak jobb ´eletet akart, olyan vil´ agot, ahol m´eg ´elnek az istenek. Volt, aki az´ert j¨ott, mert azt hitte, O most m´eg legy˝ozhet˝ o. T´evedtek. Nincs fegyver, amely megsebezheti, nincs m´ agia, amely k´ art tehet benne. A K¨ or Lovagjai k¨ ovettek benn¨ unket. Lecsaptak r´ank, mindenki meghalt... ´es... ´ seg´ıtettem nekik – ismertem be. – En Beleborzongtam, ahogy felid´eztem magamban a tegnapi k¨ uzdelmet. O paplovagjai ´ejfekete teljesv´ertet viselnek, ´es hatalmas kerek pajzsukat feh´er k¨or d´ısz´ıti. Kedvelt fegyver¨ uk egy ´ori´asi ny´ılpuska, illetve a lovagi pallos, amit t¨obbnyire f´el k´ezzel forgatnak, legal´abbis Alephnek ez gyerekj´ at´ek volt. K´erdeztem, mindegyik˝oj¨ uk ilyen sz´ep nagyra n˝ott-e. Mondta, hogy r´egen m´eg ´ıgy volt, de u ´jabban m´ ar t¨ orp´eket is bevesznek rohamosztagosnak. Itt meg ´en nem ´ertettem, mire gondolt. Eml´ekszem, ´en is magamra ¨olt¨ottem sodronyingemet, kopasz fejemre rost´elyos sisakomat h´ uztam fel. Felcsatoltam kis kerek pajzsomat, a kedvencemet, azzal az aranyos d¨of˝ oszarvval, el˝ ok´esz´ıtettem t˝oreimet, ´es meglengettem l´ancos buzog´anyomat. – Azt hittem, tudok valamit, de a paplovag mellett semminek ´ereztem magam. Ha be¨olt¨ozik a p´ anc´elj´ aba, ´es meglengeti a pallos´at, ˝o maga a megtestes¨ ult puszt´ıt´as. – A saj´ at idej¨ ukben m´eg enn´el is er˝osebbek. Ott, illetve ink´abb akkor az isten¨ uk m´agikus t´amogat´as´ at is ´elvezik. – Mindenkit lekaszaboltunk. Aleph megsebes¨ ult, ez volt a szerencs´em. Az egyik menek¨ ult h´ofeh´er f´enysugarat id´ezett meg, ami ´atd¨ofte a p´anc´elj´at. Nem sokra ment vele; Aleph pallosa der´ekban has´ıtotta kett´e. Azt´ an azt mondta, van m´eg egy t´ ul´el˝o, a Pr´of´eta megmondta neki, hogy hol keresse. – A pinc´eben tal´ alt r´ am... – mondta a k¨oly¨ok elhal´o hangon. – Megmondtam Alephnek, hogy gyerekeket nem ¨ol¨ok. Mire ˝o, hogy semmi gond, majd ˝ o. ´ K´erdeztem, mi´ert vesz´elyes egy gyerek. Azt v´alaszolta, fert˝oz¨ott. Ertetlenkedtem, hogy mif´ele fert˝oz´esr˝ol van sz´ o, ´es hogy nem fert˝ oz˝od¨ unk-e meg mi is. V´eg¨ ul azt mondta, hogy ´en m´ar meg is fert˝oz˝odtem. El˝ osz¨ or nem ´ertettem, de m´eg id˝oben kaptam fel a pajzsomat, a csatapallos szikr´at vetett, ahogy belecsap´ odott. Egyre z´aporoztak r´am a csap´asai, ´es hamar leesett, hogy sokkal-sokkal er˝ osebb volt n´ alam, ´es a pallosa j´oval hosszabb volt a l´ancos buzog´anyomn´al. Nemigen volt es´elyem k¨ ozel ker¨ ulni hozz´a, alig b´ırtam v´edekezni ´es h´ar´ıtani tit´ani csap´asait. Sarokba szor´ıtott, nem volt hova h´ atr´alni. A pallos j´okora darabot has´ıtott ki a pajzsomb´ol, ´es a t´erdem egyre inogott. – Ekkor Ipion beler´ ugott Aleph t´erd´ebe. Fell¨okni nem tudta az ´ori´ast, ´es egy´altal´an csak az´ert zavarta meg, mert az m´ ar f´ aradt ´es sebes¨ ult volt. Arcba nyomta a fi´ ut az alkarv´ed˝oj´evel, de ek¨ozben kihagyott egy u ¨temet. Meglend´ıtettem buzog´anyomat, ´es annak l´anca r´atekeredett 5

a pallos keresztvas´ ara. Ki akartam r´ antani a kez´eb˝ol a fegyvert, de olyan ´erz´es volt, mintha egy sziklafalat pr´ ob´ aln´ek elh´ uzni a hely´er˝ol. Elt´avolodni nem tudott, ´ıgy nekemrontott, ´es sz´epen lassan elkezdett nekipassz´ırozni a pince fal´anak. Mondta, hogy k´ar ´ertem, a Pr´of´eta ´ azt mondta, ne ¨ olj¨ on meg, csak ha nagyon akad´ekoskodok. Ereztem, hogy t¨ ud˝omb˝ol kifogy a leveg˝o, csontjaim recsegtek, ahogy a talpig vasba ¨olt¨oz¨ott ´ori´as lassan, de biztosan hal´alra akart lap´ıtani. Hi´ aba u ¨t¨ ottem, hi´ aba fejeltem bele sisakommal, sehol, de sehol nem tudtam megsebes´ıteni az ac´elkolosszust. Azt hittem, ott halok meg, de egyszer csak eszembe jutott, hogy m´egis van sebezhet˝ o pontja a rohad´eknak. Mik¨ozben jobbommal hasztalanul pr´ob´altam t´avol tartani magamt´ ol, bal kezemmel el˝oh´ uztam t˝or¨omet, majd kitapogattam azt a pontot a mellv´erten, ahol a f´enysug´ ar ´ atd¨ ofte azt. Sz´ urtam, majd j´ol megcsavartam a t˝ort. Sz¨orny˝ u cs¨or¨omp¨ol´essel borult le r´ olam. Ez a fick´o nagyon durva volt. Rossz belegondolni, hogy vannak m´eg hozz´ a hasonl´ ok... – Nem is kevesen... – b´ olintott a fi´ u, akit nem hagytam meghalni abban a pinc´eben. – Ha ez az O egy s¨ ot´et ´es gonosz istens´eg, akkor mi´ert mentette meg az ´eletemet? – vetette k¨ozbe K´ekmad´ ar. – Tal´an le akarta k¨ otelezni Farkaski´alt´ot... – t¨oprengett a fi´ u – Vagy azt akarta megakad´alyozni, hogy hogy tal´ alkozzon a Mesterrel a R´ems´egek Szurdok´aban. – Mif´ele Mesterrel? Mif´ele Szurdokban?

*

*

*

Elm´ ult m´ ar ´ejf´el, mire el´ertem a R´ems´egek Szurdok´at. A hely bizony alaposan r´aszolg´alt a nev´ere. Egy vulk´ an kit¨ or´esekor hasadt meg a f¨old. Ez-az ugyan n˝o benne az´ota, de gyilkos g´azok t¨ornek fel a f¨ old m´ely´er˝ ol, ´es a legt¨obb ´eletforma ezt el´eg nehezen viseli. A vulk´an m´eg m˝ uk¨odik, elvileg b´ armikor el´ araszthatja l´av´aval az eg´esz k¨orny´eket. Ipion besz´elt r´ ola, hogy a bar´ atai valami Mesterrel akartak tal´alkozni a szurdokban. Rem´eltem, hogy nem kell t¨ obbet verekednem Aleph fegyvert´arsaival. Arra gondoltam, tal´an b¨olcsebb lenne kimaradnom az eg´eszb˝ol, de m´ar alaposan belekeveredtem. Hogyan sz´allok szembe a K¨ or Lovagjaival, ha egyetlen paplovag is ilyen rettenetes harci er˝ot k´epvisel? Hogyan t¨or¨om ´at a p´ anc´eljukat papok n´elk¨ ul? L´athat´ oan van, akinek siker¨ ult. A f¨old¨on ugyanolyan fekete sisak, mint amilyet Aleph viselt, de ezt valaki alaposan kett´ehas´ıtotta. A tulajdonos´anak m´ar biztosan nem fog hi´anyozni, nemcsak az´ert, mert t¨ onkrement, hanem mert m´eg mindig benne volt a feje. Mindk´et fel´eben. Nem sokkal k´es˝ obb egy m´ asik halott lovagot tal´altam. A pallosa elt¨ort, ´es csukl´ob´ ol lecsapt´ak a jobb karj´ at. Ut´ ana a fej´et is. A harmadik lovagnak a mellkas´at has´ıtott´ak kett´e, a mellv´ert l´ athat´ oan nem tart´ oztatta fel a peng´et. Egy szikla t¨ ov´eben tal´ altam r´ ajuk. Egym´assal szemben ´alltak. Egy apr´o, v´ezna ¨oregember, kez´eben egy hossz´ u, enyh´en g¨ orbe karddal, ´es vele szemben egy hatalmas (tal´an m´eg Alephn´el is nagyobb) lovag, s¨ ot´et p´ anc´elban, s¨ot´et pajzzsal, rajta feh´er k¨orrel. Az ¨oreg meghajol, megt¨orli a kardj´ at, visszateszi a tokj´ aba. A lovag meginog, majd eld˝ol, ak´ar egy darab fa. – Mester? – Te nem O lovagjai k¨ oz´e tartozol – ez vajon k´erd´es volt, vagy kijelent´es? Mindenesetre j´ol l´atta. – A nevem Farkaski´ alt´ o. J´ obar´ at vagyok. 6

Az ¨oreg letelepedik t¨ or¨ ok¨ ul´esbe, ´es int, hogy u ¨ljek le ´en is. Megsebes¨ ult. A tunik´aja csupa v´er. – Nem tudtam meg¨ olni. De elkaptam! – nagyon-nagyon lassan besz´el. – M´armint – a halott lovagra pillantok, de nyilv´anval´oan nem r´a gondolt – O-t, a s¨ot´et istent? – M´eg nem isten, csak egy ark¨ ord¨og. De nem tudtam meg¨olni. Nincs fegyver, amely megsebezheti, nincs m´ agia, amely k´ art tehet benne. De beb¨ort¨on¨oztem. Itt van benne. Remeg a keze, ahogy fel´em ny´ ujtja a kardj´at. A markolatban egy s¨ot´et ´ekk˝o, benne egy eg´eszen halv´ any h´ ofeh´er k¨ or. Ahogy n´ezem a k¨ort, u ´gy ´erzem, mintha a Gonosszal n´ezn´ek farkasszemet. Elford´ıtom a tekintetemet. – K´erlek, vidd el. Vidd el... – Sok szenved´est˝ol k´ım´elte volna meg a vil´agot, ha m´eg el tudja mondani, hogy hova vigyem a kardot, ´es mit tegyek vele. Megvizsg´altam a seb´et: szinte ´atlyukasztotta valami, csoda, hogy m´eg ´eletben volt egy´altal´an. A kardja viszont u ´gy v´agja ´at a fekete v´erteket, mint k´es a vajat. J´ol j¨on m´eg. *

*

*

A fi´ u mutatta az utat, mi K´ekmad´arral k¨ovett¨ uk. Hossz´ u, kanyarg´os ¨osv´enyen kaptattunk felfel´e egy hegy oldal´ aban. Ipion szerint odafent van egy barlang, ´es a barlangban az id˝okapu. K´ekmad´ arral u ´gy d¨ ont¨ ott¨ unk, hogy ha m´ar ennyire belekeveredt¨ unk, felkeress¨ uk azt a bizonyos O-t ´es az ˝ o V´eres Pr´ of´et´aj´at, ´es j´ol elbesz´elget¨ unk vel¨ uk – a var´azskardunkkal. – N´ezd csak! – a tiszt´ as k¨ ozep´en ´all´o mag´anyos f´an valami fura jelz´es volt. Intettem K´ekmad´arnak, hogy maradjon h´ atul a fi´ uval, ´en pedig nagyon ´ovatosan megk¨ozel´ıtettem a k¨ ul¨on¨os f´at. – Vigy´ azz, Farkaski´ alt´ o! Nem tetszik nekem ez a hely! – M´ar megtanultam, hogy K´ekmad´ar meg´erz´eseit nem ´ art komolyan venni. Most is igaza volt, a tiszt´as a furcsa f´aval a k¨ozep´en ide´ alis hely egy csapd´ anak. Ha rajta akarn´ek u ¨tni valakin, pont itt tenn´em. A nagy lombos f´ ar´ ol egy ´ıj´ asz remek¨ ul megsz´oratn´a ny´ılvessz˝okkel az ¨osv´enyen ´erkez˝oket, majd a bokrok m¨ og¨ ul el˝ oront´ o k´et-h´ arom harcos sim´an lekaszabolhatn´a a t´ ul´el˝oket. Ellen˝oriztem, nem rejt˝ oz¨ ott ´ıj´ asz a f´an, ´es a gyan´ us bokrok m¨og¨ott sem lapultak rosszfi´ uk. Jeleztem K´ekmad´ arnak, hogy minden tiszta, j¨ohet, ez´ uttal vakl´arma volt. V´egigsim´ıtottam a fa k´erg´ebe faragott jelz´est. – Mintha egy homok´ ora lenne... De olyan b´ena... Mintha aki idev´este volna, egy´altal´an nem tudna faragni... – A tompa puffan´as jelezte, hogy valaki m´egis meglepett benn¨ unket. Ipion arccal lefel´e hevert m¨ og¨ ott¨ unk az ¨osv´enyen, ak´arki is v´agta kup´an, m´eg remegett m¨og¨otte a boz´ ot, ahova bevetette mag´at. – Vigy´ azz a fi´ ura, ´en elkapom! – rikkantotta K´ekmad´ar, ´es csak u ´gy s¨ uv´ıtett a boz´ot fel´e. A k¨oly¨ ok ´elt, u ´gy t˝ unik, kutya baja. A legfontosabb, hogy elvigyem a ny´ılt ¨osv´enyr˝ol, itt ´ b´arki meglephet benn¨ unket. Epp feldobtam volna a v´allamra, amikor valami zajt hallottam magam m¨ og¨ ott. Vill´ amgyorsan p¨ ord¨ ultem meg, ´es buzog´anyommal odacsaptam... a nagy semmibe. Nem volt m¨ og¨ ottem senki. Illetve volt, csak most volt m¨og¨ottem. M´eg ´ereztem az u ¨t´est a tark´ omon, de ut´ ana semmire nem eml´ekszem. *

* 7

*

Arra ´ebredtem, hogy K´ekmad´ ar egy nagy kulacs vizet ¨ont r´am. Rettent˝oen sajgott a fejem, de most nem a p´ alink´ at´ ol. Sz¨ornyen sz´egyelltem magam, hogy ilyen k¨onnyen m¨og´em ker¨ ulhettek a mocskok... Kik is? Ak´arkik is voltak, a K´ekmad´ar fej´en d´ıszelg˝o k¨ot´es azt mutatta, hogy ˝ o sem volt sokkal u ¨gyesebb n´alam. J´ol cs´ uff´a tettek benn¨ unket. Ha ´ıgy belegondolok, es´ely¨ unk sem volt. Mintha minden l´ep´es¨ unket el˝ore tudt´ak volna. Mindh´ arman ´elt¨ unk, szabadok voltunk, ´es – a fej¨ unk¨on duzzad´o egy-egy j´okora p´ upt´ ol eltekintve – semmi bajunk nem volt. Vajon mit akarhattak? A fegyvereink megvannak, megvan a var´ azskard is, amit a Mester adott, az ersz´enyem... – A j´o kurva ´eletbe! Kiraboltak! – Enn´el sokkal cs´ uny´abbakat is mondtunk, amikor meg´allap´ıtottuk, hogy az elm´ ult p´ ar ´ev alatt ¨osszegy˝ ujt¨ott zsoldunk mind egy sz´alig a t´amad´oink zseb´eben k¨ ot¨ ott ki. Elcs´ ort´ak az ersz´enyeinket, kivett´ek az aranyat a h´atizs´akjaink rejtett zsebeib˝ ol, ´es m´eg a kal´ ozkir´ alyt´ol zs´akm´anyolt gy´em´antokat is megtal´alt´ak, amiket K´ekmad´arral az ¨ ov¨ unkbe, illetve a bakancsukba varrtunk bele. Mindent elvesztett¨ unk! – Kapjuk el ˝ oket! A sz¨ ornyisten most v´arhat, szerezz¨ uk vissza a p´enz¨ unket, ´es tekerj¨ uk ki a nyak´at ezeknek a mocskoknak! – B´arhogy tiltakozott a fi´ u, hagytuk az ¨osv´enyt a pokolba, ˝ a t´amad´oink ´ altal hagyott nyomokat k¨ovett¨ uk. Oket persze nem tal´altuk meg. T´ ul profik voltak. De a nyomaik pont az id˝ okapuhoz vezettek... *

*

*

Az id˝okapu nem is t˝ unt akkora nagy durran´asnak. Eredetileg hatalmas, farag´asokkal ´es dr´agak¨ovekkel d´ısz´ıtett k˝ oport´ alt k´epzeltem el, amely folyamatosan vill´odzik, ´es amelyben egyszerre l´ athatjuk a teret ´es az id˝ ot. Ehelyett csak valami furcsa, meghat´arozhatatlan iz´e gomolygott a barlang s¨ ot´etj´eben. Bizarrnak, tasz´ıt´onak ´es nem evil´aginak t˝ unt, de egy´altal´an nem volt l´ atv´ anyos. Meglehet˝ osen gyomorforgat´ o ´elm´eny az id˝outaz´as, b´ar az is lehet, hogy csak ezen a kapun kereszt¨ ul ennyire kellemetlen. Nagyj´ab´ol ahhoz lehet hasonl´ıtani, mint amikor egy varacskos troll megragadja az embert a bok´aj´an´al fogva, ´es ´or´akon ´at a feje felett cs´ov´alja. Az id˝outaz´ as el˝ onye, hogy nem tart ennyire hossz´ u ideig – b´ar az id˝outaz´as idej´er˝ol besz´elni el´eg k¨or¨ ulm´enyes, az ember id˝ o´erz´eke n´emik´epp ¨osszekeveredik k¨ozben – de a v´egeredm´eny ugyanaz. L´enyeg, hogy ´erkez´eskor eszt´etikusabb l´atv´anyt ny´ ujt az ember, ha indul´as el˝ott nem reggelizik olyan b˝ os´egesen, mint mi tett¨ uk. Ugyanabba a barlangba ´erkezt¨ unk, ahonnan elindultuk – ez teljesen logikus volt. Viszont ez a barlang, illetve a barlangnak ennek a v´altozata lakott volt. Egy f´ell´ab´ u ¨oregember ´es egy apr´o gn´ om u ¨lt a t˝ uz mellett. A gn´om pip´azott, az ¨oreg pedig ´epp szalonn´at s¨ ut¨ott. Igen meglep˝ odhettek, hogy egyszer csak k´et elgy¨ot¨ort utaz´o pottyant k¨oz´ej¨ uk a semmib˝ol. Magyar´azatot kellett adnom hirtelen megjelen´es¨ unkre. ¨ o¨o... K¨ – O¨ osz¨ ontelek benneteket!... ¨o¨o¨o... B´ek´evel j¨ott¨ unk... Mi... ¨o¨o¨o... Tudom, hogy ez meglep˝oen hangzik, de mi id˝ outaz´ ok vagyunk, valahonnan a m´ ultb´ol ´erkezt¨ unk a ti id˝ot¨okbe, hogy... ¨o¨o¨o... – Szervusz Farkaski´ alt´ o! Szervusz K´ekmad´ar! – mosolyodott el sz´elesen az ¨oreg, majd felt´ap´aszkodott a t˝ uz mell˝ ol, ´es fal´ ab´ an fel´enk botork´alt – R´egen tal´alkoztunk. Pontosabban, ´en r´egen tal´ alkoztam veletek, de ti csak nemr´eg v´altatok el t˝olem. – Te voln´ al az!? – esett le az ´ allam a csod´alkoz´ast´ol. – Igen, Ipion vagyok, fiatal koromban menek¨ ultem el ebb˝ol a korb´ol a ti korotokba, onnan ismerlek benneteket. Sajnos a t´ avolabbi m´ ultba kellett volna menek¨ uln¨om... ´Igy pontosan 8

tudtam, hogy ahogy ¨ oregszem, O h´ıvei fokozatosan meger˝os¨odnek, ´atveszik a hatalmat, ´es felperzselik a vil´ agot. L´ attam, ahogy a Koncentrikus K¨or¨ok Katedr´alisa ´ep¨ ul, de semmit nem tehettem ellene. Borzaszt´ ou ´gy ´elni, hogy tudod, hogy a vil´ag a v´egzet´ebe rohan, ´es nemcsak, hogy nem tudod megv´ altoztatni, de senki nem hisz neked. Csak amikor m´ar k´es˝o... Az ¨oreg elmes´elte, ahogy az ´ altalunk ismert vil´ag a pusztul´as sz´el´ere ker¨ ult. A szeme el˝ott zajlott le, amit fiatalkor´ aban t¨ ort´enelemk´ent, a m´ ult sz¨orny˝ us´egeik´ent ismert. ´ – Ugy gondoltam, megv´ arlak benneteket. Nem tudtam, pontosan mikor ´erkeztek, el˝ofordul, hogy az id˝ okapu t´ız-h´ usz ´evvel arr´ebb k¨op ki valakit, mint ahova menni sz´and´ekozott. Nos, att´ ol f´elek, elk´estetek. Alig n´eh´any napja t¨ort´ent, hogy O fanatikus paplovagjai a V´eres Pr´ of´et´ aval az ´el¨ uk¨on elpuszt´ıtott´ak az ellen´all´ok utols´o er˝oit. Vezet˝oink elestek (legal´ abbis a szerencs´esebbje), aki fogs´agba ker¨ ult, azt ker´ekbe t¨ort´ek. ´ ´es Und¨ ¨ ur¨ox – – Tudtam, hogy el˝ obb-ut´ obb u ´jra megny´ılik a kapu, mert j¨ott¨ok. En mutatott a gn´ omra – u ´gy d¨ ont¨ ott¨ unk, megv´arjuk, am´ıg meg´erkeztek, ´es h´atha sikerrel j´artok, h´atha m´egis el tudj´ atok puszt´ıtani O-t azzal a var´azskarddal. Ha nem siker¨ ul, a kapun kereszt¨ ul ism´et megl´epek. A gn´om k¨ ozben u ´jabb ´es u ´jabb sz´ınes f¨ ustfelh˝oket eregetett pip´aj´ab´ol, majd elmondta, hogy ˝o – a gn´ omok d¨ ont˝ o t¨ obbs´eg´ehez hasonl´oan – feltal´al´o, ´es nem akarja, hogy tal´alm´anyai O h´ıveinek kez´ebe ker¨ uljenek. A kapun nem tudja mindet ´atmenek´ıteni, ´es k´erte, hogy vigy¨ unk magunkkal a szerkezeteit. – Itt van p´eld´ aul ez a fantasztikus meggymagoz´o! A meggymagoz´as innent˝ol kezdve gyerekj´at´ek. Ebbe a t¨ olcs´erbe kell be¨onteni a meggyet, r´a kell u ¨lni az u ¨l´esre, ´es a ped´alokat tekerve hajthatod meg a g´epezetet. A g´ep elt´avol´ıtja a magokat, ´es a kimagozott meggyek pedig ki¨omlenek... hol is? ... hopp, ez kimaradt! ... h´at ez´ert t¨om˝od¨ott el eddig minden alkalommal... semmi baj, korrig´ aljuk, ´es... Pr´ob´altuk u ¨gyesen, diplomatikusan h´ar´ıtani pr´ob´alkoz´asait, hiszen senki sem akar egy nagy halom ´ertelmetlen kacatot hurcolni mag´aval, amikor ´epp ´at akarja v´agni mag´at egy sz¨ornyisten fanatikus l´egi´ oin. K´ekmad´ar meggy˝ozte a gn´omot, hogy most nincs sz¨ uks´eg¨ unk sem meggymagoz´ ora, sem l´egycsap´ o g´epre, sem multifunkci´os tortak´esz´ıt˝o berendez´esre. ¨ ur¨ – Tudod, Und¨ ox, harcolni megy¨ unk, a te szerkezeteid pedig b´ek´es c´el´ uak. Csak lelass´ıtan´anak benn¨ unket, ´es egyiknek sem venn´enk haszn´at a Koncentrikus K¨or¨ok Katedr´alis´ anak ostromakor. K´ ar, hogy nincs valami fegyvered, ha lenne... – De m´eg mennyire, hogy van fegyverem! Itt van a fantasztikus bumer´angvet˝o! K´erlek, ¨ ok l˝ legal´abb ezt vigy´etek el! Or¨ oszert adok hozz´a! Annyit, hogy sose fogy el! ¨ ur¨ox csak k¨op¨ott egyet, – Esetleg m´ agikus? – rem´enykedett K´ekmad´ar. V´alaszul Und¨ majd k´aromkodott egy nagyot, ´es azt kiab´alta, hogy m´eg mit nem, a m´agia kamu, ´es ˝o csak a technik´aban hisz. A gn´om addig t´epte a szak´ all´ at, hogy hi´aba bizonygattuk, hogy vannak nyilaink is meg dob´ot˝oreink is, v´eg¨ ul r´ ab´ olintottunk, hogy elvissz¨ uk a bumer´angvet˝ot. Nagy volt ´es igen ´ s´ ulyos, r´aad´ asul olyan alakja volt, hogy semmibe nem f´ert bele. Ugy n´ezett ki, mint ami mindj´art sz´etesik, ´es egy´ altal´ an nem u ´gy t˝ unt, mint amivel egy kicsit is lehetne c´elozni. Amit kil˝ott, az igen ´ agas-bogas volt, egy´ altal´an nem hasonl´ıtott a j´ol ismert kiflialak´ u bumer´angra. Ja, ´es ami a l˝ oszert illeti... – Csak egy bumer´ angot adsz hozz´a? Arr´ol volt sz´o, sose fogy el... ¨ ur¨ox – Na j´o, majdnem mindig visszaj¨on... Iz´e... Volt – ... Visszaj¨ on... – j¨ ott zavarba Und¨ m´ar, hogy visszaj¨ ott... De ha siker¨ ul kik¨ usz¨ob¨olni ezt az apr´o hib´at, egyetlen bumer´ang ¨or¨ok id˝okre el´eg, ak´ ar egy eg´esz hadsereg ellen is! Ez a j¨ov˝o fegyvere...

9

Kor´abban mintha azt mondt´ ak volna, hogy ennek a vil´agnak m´ar nincs j¨ov˝oje. Kezdtem egyet´erteni. Egy el˝ onye mindenesetre volt a bumer´angvet˝onek: ´Igy legal´abb m´ast nem kellett magunkkal vinn¨ unk. Ipion bicegve kik´ıs´ert benn¨ unket a barlangb´ol. Nos, a kinti vil´ag n´emik´epp megv´altozott id˝ok¨ozben. A lombos erd˝ onek nyoma sem volt, mindent sz¨ urke hamu lepett, ´es ugyanez a hamu kavargott a folyton s¨ uv´ıt˝ o sz´elben. A mi korunkban a hegyr˝ol n´eh´any kisebb falucska l´atsz´odott, piros tet˝ os h´ azakkal, kedves kis templomtornyokkal, de ezeknek mostanra elt˝ untek. A v¨olgyet egy hatalmas, egym´ asra rakott korongokb´ol ´all´o g´ ul´ahoz hasonl´ıt´o k´epz˝odm´eny uralta. Olyan fekete volt, mintha a val´os´agb´ol metszettek volna ki egy darabot. – A Koncentrikus K¨ or¨ ok Katedr´ alisa. A V´eres Pr´of´eta sz´ekhelye. – Mekkora ´ep´ıtm´eny! Vajon hogy ´ep´ıtett´ek ide a v¨olgybe? – Nem ide ´ep´ıtett´ek... ez... gurul... T´arsaink biztos´ıtottak r´ ola, hogy a vil´ag csak az´ert nem ny´ ujt m´eg enn´el is lehangol´obb l´atv´anyt, mert folyamatosan s¨ ot´et felh˝ok bor´ıtj´ak az eget. A f¨old¨on viszont apr´o f´enypontok pisl´akoltak a katedr´ alis k¨ or¨ ul. – Azok... Azok t´enyleg t´ abort¨ uzek ? H´anyan vannak a Pr´of´eta katon´ai? – m´ar el˝ore f´eltem a v´alaszt´ol – Hogy jutunk ´ at rajtuk, K´ekmad´ar? – Ne agg´ odj, majd csak kital´ alunk valamit, Farkaski´alt´o. Gyere, induljunk, hossz´ uu ´t ´all el˝ott¨ unk. Jellemz˝ o, hogy nekem kellett cipelnem a bumer´angvet˝ot.

*

*

*

Kor´abban azt hittem, milli´ o az egyhez az es´elye, hogy eljutunk id´aig, ´es megcsin´altuk. ´ Atjutottunk a seregen, ´es eljutnunk eg´eszen a V´eres Pr´of´eta sz´ıne el´e. Hatalmas k¨or k¨ozep´en tr´onsz´ek d´ıszelgett, el˝ otte ´ allt a pr´ of´eta. Mind a test´et fed˝o ´ejfekete v´ertet, mint az arc´ at elrejt˝o szakr´ alis sisakmaszkot feh´er k¨or¨ok d´ısz´ıtett´ek. C´elba ´ert¨ unk. ´ ´ ´ ETA ´ ˝ – TERDRE A VERES PROF ELOTT!! Apr´o sz´eps´eghiba, hogy kez¨ unk h´atrabilincselve, fegyvereinket elvett´ek, ´es vagy f´elezer paplovag vesz k¨ or¨ ul benn¨ unket. ´Igy, sisakban Aleph szakasztott m´asai egyt˝ol egyig. A minden¨ utt kavarg´ o hamu k¨ oz¨ ott nem is t˝ unt olyan neh´eznek a sereg k¨ozel´ebe lopakodni. Azt tervezt¨ uk, elcsalunk egy-egy lovagot, lev´agjuk, elvessz¨ uk a p´anc´elj´at, ´es a s¨ot´et p´anc´elban k¨onnyen elvegy¨ ul¨ unk a t¨ omegben. Ekkor t˝ untek fel az ´egen a s´ark´anyok. Fekete s´ ark´ anyok voltak, pikkelyeikre hatalmas feh´er k¨or¨oket festettek (furcsa, hogy egy s´ark´any elt˝ uri, hogy ´ıgy elcs´ uf´ıts´ ak), ´es v´ertes paplovagokat sz´all´ıtottak a h´atukon. Gyorsan beh´ uz´odtunk egy hasad´ekba, ami m¨ og¨ott eg´esz kellemes kis barlangot tal´altunk. Azt hitt¨ uk a magasb´ol nem sz´ urhattak ki benn¨ unket a kavarg´o porban, de a s´ark´anyok ´epp a mi hasad´ekunk el˝ott sz´alltak le. A lovagok leugr´ altak a h´atukr´ol, ´es ´epp a mi hasad´ekunk fel´e indultak. – Ez nem lehet v´eletlen – s´ ugtam K´ekmad´arnak – A lovagok t´ uler˝oben vannak, de sz˝ uk bej´aratot tal´ an tudjuk tartani vel¨ uk szemben... Azt nem tudom, a s´ark´anyokkal szemben meddig tarthatunk ki... – Semeddig – A v´ alasz a h´ atunk m¨og¨ ul ´erkezett. A barlang l´athat´oan nagyobb volt, mint hitt¨ uk, ´es vagy egy tucat O-lovag szegezett r´ank ny´ılpusk´at a s¨ot´etb˝ol... Mondt´ ak, hogy nem volt es´ely¨ unk. A Pr´of´eta megmondta, hogy hol kell keresni benn¨ unket, ´es a Pr´of´eta soha nem t´eved. Nemcsak a pajzsomat, a buzog´anyomat ´es K´ekmad´ar kardj´ at 10

vett´ek el, de megtal´ alt´ ak a tr¨ ukk¨ osen elrejtett t˝oreinket is. Tal´an ezt is a pr´of´et´ajuk mondta ¨ om az u nekik? A var´ azskardot term´eszetesen azonnal elvett´ek. Or¨ ¨r¨omben, hogy legal´abb a bumer´angvet˝ ot˝ ol is megszabad´ıtottak. Megbilincseltek, ´es feltettek a s´ark´anyok h´at´ara. M´ ar pontosan tudom, mire hasonl´ıt az id˝ outaz´as. Pont olyan, mint s´ark´anyh´aton utazni... Nem sokat l´ attunk a katedr´ alisb´ ol, de tal´an jobb is ´ıgy. Csupa s¨ot´et ac´el, fekete alapon feh´er k¨or¨ok minden¨ utt. Nem t´ ul sok fant´azi´aja volt annak, aki tervezte. Paplovagok hossz´ u sorfala k¨oz¨ ott vezettek benn¨ unket eg´eszen a koncentrikus k¨or¨ok k¨oz´eppontj´ara. Sok ker´ekbe t¨ort embereket is l´ attunk (´ ugy t˝ unik, itt, illetve ink´abb most ez a kiv´egz´es bevett m´odja), egy r´esz¨ ul m´eg mindig ´elt. Az egyik haldokl´o v´enember nagyon mondani akart nekem valamit. Olyasmit h¨ org¨ ott, hogy nem szabad, hogy a kez´ebe ker¨ ulj¨on, ´es bolond vagyok, hogy idej¨ottem (ez ut´ obbiban k´ets´egtelen¨ ul igazat kellett adnom neki). Az viszont felkeltette az ´erdekl˝od´esemet, amikor azt ny¨ osz¨ or¨ ogte fel´em, hogy ,,a Mester a vulk´anba akarta beledobni, ´es az´ert adta nekem, hogy ´en dobjam be helyette”. Err˝ol t¨obbet is sz´ıvesen megtudtam volna, de a m¨ og¨ ottem j¨ ov˝ o paplovag tasz´ıtott rajtam egy hatalmasat. R´aad´asul nagyonnagyon ismer˝ os volt nekem a ker´ekbe t¨ort v´enember arca. Nagyon eml´ekeztetett valakire. Kezdett igen rossz ´erz´esem lenni. – K´ekmad´ ar! Farkaski´ alt´ o! M´ ar v´artalak benneteket! – A hangj´ab´ol ´ıt´elve a V´eres Pr´of´eta egy ¨oregasszony. Ez megnyugtatott n´emik´epp. K´ekmad´ar tuti azonnal belez´ ugott volna egy j´ok´ep˝ u, s¨ot´et f˝ opapba, ´es annak bizony soha sincs j´o v´ege. Egy m´asik n˝ot viszont gond n´elk¨ ul felszeletel, ha kell. – Nem kellett volna idej¨onn¨ot¨ok. Ez nem a ti id˝ot¨ok. – De nagy arcod van, Pr´ of´eta! Nagy b´ators´ag kellhet hozz´a, hogy megbilincselt emberekkel kem´enykedj! Lenne csak kard a kezemben, elk¨ ulden´elek az ˝or¨ ult istenedhez! Ut´ana meg lev´agom ˝ot mag´ at is! – K´ekmad´ ar bizony tudta, hogyan kell bajba ker¨ ulni. – Mindig is ilyennek ismertelek – nevetett a pr´of´eta – Azt hiszed, le tudsz gy˝ozni, mert igazad van? Vagy azt hiszed, ha legy˝oz¨ol att´ol lesz igazad? Soha nem volt semmi es´elyed... ˝ ok, vegy´etek le a l´anyr´ol a bilincset, ´es adj´atok oda neki a kardj´at. Tudj´atok mit, legyen! Or¨ Mutasd meg, mit tudsz, kisl´ any! Sajnos nem a Mester kardj´ at adt´ak a kez´ebe, hanem K´ekmad´ar saj´at fatty´ ukardj´at. A pr´of´eta k¨onny˝ u d´ ard´ at h´ uzott el˝ o tr´onus´ab´ol, ´es azzal l´epett K´ekmad´ar el´e. A harcosn˝ o megropogtatta elg´emberedett izmait, meglengette kardj´at, majd rettent˝o b¨omb¨ol´essel rontott O f˝opapj´ara. A V´eres Pr´ of´eta csak egy eg´esz apr´o mozdulatot tett, ´es K´ekmad´ar hatalmasat bukfencezett a katedr´ alis padl´ oj´ an. A harcosn˝o u ¨gyesen gurult egyet, ism´et talpon volt, ´es peng´eje a pr´ of´etan˝ o nyaka fel´e s¨ uv´ıtett. – Kev´es vagy, K´ekmad´ ar! – Csak egy t¨or´ekeny, g¨ornyedt v´enasszony volt, m´egis k¨onnyed´en h´ar´ıtotta a kigy´ urt harcosn˝ o t´ amad´ asait. – Gyere, gyere, csak ennyit tudsz! – Kiny´ırlak t´eged is, ´es v´egzek az ´atkozott ¨ord¨og¨oddel is, aki istennek hiszi mag´at! – ,,A k¨ ornek nincs v´ege” – a pr´ of´eta bizony´ara valamilyen szakr´alis sz¨oveget cit´alt. Egyik d¨ uh¨odt csap´ ast a m´ asik ut´ an h´ ar´ıtotta, ´es k¨ozben kacagott, kacagott. K´ets´egbeesetten pr´ob´altam jelezni vagy sugallni t´ arsamnak, hogy ez ´ıgy nem lesz j´o, pr´ob´alja uralni a d¨ uh´et, de K´ekmad´ ar egyre vadabbul t´ amadott, teljesen eredm´enytelen¨ ul. – Ez minden!? – Rik´ acsolta a pr´ of´eta, ´es l´andzs´aja nyel´evel ´epp elg´ancsolta K´ekmad´art, majd k¨onnyed´en f´elreugrott f´elk¨ or´ıves suhint´asa el˝ol. J´atszott vele. El´eg r´egen k¨ uzd¨ottek m´ar, K´ekmad´ ar csap´ asai mintha egy t¨ok´eletes v´edelemr˝ol pattantak volna vissza. A pr´of´eta pedig... nos, ˝ o m´eg egy´ altal´ an nem is t´amadott. Egyszer csak felt˝ unt, hogy hab´ ar K´ekmad´ar l´atsz´olag egyre vadabbul tombolt, ez egyre ink´abb csak sz´ınj´ at´ekk´ a v´ alt. Indulatait visszafogta, ´es a vad tombol´as leple alatt most m´ ar 11

´esszel k¨ uzd¨ ott. K´esz¨ ul valamire ez a l´any – ´es mivel egy¨ utt tanultunk Okavan mestern´el – azt is pontosan tudtam, mire k´esz¨ ul. A technika, amit alkalmazni k´ıv´ant, k¨ ul¨on¨osen neh´ez ´es vesz´elyes, de ha siker¨ ul kivitelezni, v´edhetetlen, ´es hal´alos. L´attam, ahogy K´ekmad´ ar belekezd, ´es szor´ıtottam neki, hogy siker¨ ulj¨on. Mintha arra sz¨ uletett volna, hogy ezt a mozdulatsort itt ´es most elv´egezze! T¨ok´eletesen csin´alta! Pont u ´gy mozdult, pont u ´gy l´epett, pont u ´gy helyezkedett, kardj´aval pont u ´gy v´agott, ahogy az kell. V´egs˝ o, gyilkos, v´edhetetlen csap´ast z´ ud´ıtott a V´eres Pr´of´et´ara. A pr´of´eta nem tudta... L´ athat´ oan nem tudta, hogy ez egy v´edhetetlen technika, ´es... az a rohad´ek ezt is kiv´edte. Nem tudni, pontosan mi t¨ort´ent, de egyszer csak K´ekmad´ar a padl´on fek¨ udt, kardja messzire, a pr´ of´eta l´ andzs´aja pedig ´epp a tork´anak szegez˝od¨ott. – M´agia! – ki´ altotta K´ekmad´ ar – Belel´atsz a fejembe! Ismered el˝ore a terveimet! M´agi´aval k¨onny˝ u! – Nem m´ agia, K´ekmad´ ar. Nincs r´a sz¨ uks´egem ahhoz, hogy tudjam, mire k´esz¨ ulsz. Eg´esz egyszer˝ uen csak... Eml´ekszem. Felemelte a maszkj´ at. Jujj de ronda v´enasszony volt! El˝osz¨or nem is ´ertettem, mit akar ezzel mondani, de K´ekmad´ arnak hamarabb leesett. Sik´ıtott. *

*

*

A pr´of´eta tudta, hogy j¨ ov¨ unk, ez´ert m´ar v´art benn¨ unket egy u ´jabb id˝okapu a Katedr´alis m´ely´en. Azt mondta, visszak¨ uld benn¨ unket a saj´at id˝onkbe, mert ott m´eg dolgunk van. Biztos´ıtott r´ ola, hogy soha nem volt semmi es´ely¨ unk, hiszen O m´ar a mi korunkban is legy˝ozhetetlen volt. ,,Nincs fegyver, amely megsebezheti, nincs m´agia, amely k´art tehet benne.” Tal´ an szomor´ us´ ag csengett a hangj´aban, mikor ezt mondta? Visszaadt´ ak a fegyvereinket, mindent visszaadtak. A bumer´angvet˝or˝ol m´ar ´epp pr´ob´altam volna gy˝ozk¨ odni a v´ertes ´ ori´ asokat, hogy az nem az eny´em, azt tuti valaki m´ast´ol vehett´ek el, de ekkor a kezembe nyomt´ ak a Mester kardj´at, ´es ett˝ol u ´gy meglep˝odtem, hogy var´azskarddalbumer´angvet˝ ovel egy¨ utt tasz´ıtottak a´t benn¨ unket a kapun. Vissza a saj´at id˝onkbe. Sz´ed¨ ulten t´ amolyogtunk ki a barlangb´ol. Ism´et lombos erd˝o. Mintha csak egy rossz ´alom lett volna. K´ekmad´ ar falfeh´er volt, n´em´an n´ezett maga el´e. Tudom, hogy az im´ent adta ki mag´ab´ol a szeg´enyes ´etket, amit az ¨ oregt˝ol kaptunk, de kem´enyk¨ot´es˝ u harcosk´ent enn´el sokkal t¨obbet is elviselt m´ ar. ´ nem leszek olyan (?). En ´ nem leszek ˝o (?). – Nem. Ez nem igaz – suttogta – En – Nem leszel. Kiny´ırjuk ezt a rohad´ek O-t. Ezek a lovagok akkor marh´ak, hogy visszaadt´ak nek¨ unk a Mester kardj´ at. Mif´ele paplovag olyan h¨ ulye, hogy nem ´erzi meg a saj´at istene jelenl´et´et? Kezemben a kard. A markolatban egy s¨ot´et ´ekk˝o, benne egy eg´eszen halv´any... NEM! Semmi sincs ott! Az ´ekk˝ oben m´ ar nincsen h´ofeh´er k¨or! Ez a kard m´ar nem O b¨ort¨one, ez nem var´azskard, csup´ an egy kard, amin nincsen semmi, de semmi k¨ ul¨on¨os. Elbuktunk. *

*

*

N´em´an, egyetlen sz´ o n´elk¨ ul botork´altunk le a hegyr˝ol. A ker´ekbe t¨ort ¨oreg szavai visszhangoztak a fejemben. ,,Nem szabad, hogy a kez´ebe ker¨ ulj¨on.” De a kard a Pr´of´eta 12

kez´ebe ker¨ ult, ´es kiszabad´ıtotta bel˝ ole O-t. Az ark¨ord¨og ism´et szabad, ´es... Nincs fegyver, amely megsebezheti, nincs m´ agia, amely k´art tehet benne. Elbuktunk. Visszan´eztem K´ekmad´ arra. Falfeh´eren, remegve ´allt egy tiszt´ason, ´es a k¨oz´epen ´all´ o mag´anyos f´ at n´ezte. – Gyere! – sz´ ol´ıtottam. A l´any nem v´ alaszolt, hanem sz´ep lassan el˝oh´ uzta a k´es´et, ´es elindult a fa fel´e. – Mit csin´ alsz? Csak semmi h¨ ulyes´eg! K´ekmad´ ar a f´ ahoz l´epett, ´es k´es´evel m´elyen belev´agott a k´eregbe. Mire oda´ertem, m´ ar majdnem k´esz volt. – Mi akar ez lenni? Mintha egy homok´ora lenne, de el´eg... el´eg b´ena lett... pont, mint azon a tiszt´ ason, ahol megt´ amadtak benn¨ unket. Gyere, induljunk. – Nem megy¨ unk. Megv´ arjuk ´es elkapjuk ˝oket! – Kiket? – de ekkor m´ ar ´en is hallottam, hogy valakik k¨ozelednek – Nem tudom, mire k´esz¨ ulsz, de... rendben... M´ assz fel arra a f´ara, onnan ny´ıllal remek¨ ul bel˝oheted az ¨osv´enyt. ´ elb´ En ujok a bokrok k¨ oz¨ ott, r´ ajuk rontok, te pedig a kardoddal... ´ – Nem. Epp erre sz´ am´ıtanak. Tudom, hogy lephetj¨ uk meg ˝oket. De vigy´azz, nehogy k´art tegy´el valakiben! P´ar perc m´ ulva nagydarab, kopasz, sebhelyes arc´ u harcos jelent meg az ¨osv´enyen. R¨ogt¨on kisz´ urta a jelet a f´ an, ´es l´ ancos buzog´any´aval a kez´eben, d¨of˝oszarvval ell´atott pajzs´at maga el˝ott tartva, nagyon ´ ovatosan k¨ ozel´ıtette meg. K¨ozben ben´ezett a bokrok m¨og´e, ´es ellen˝orizte, ¨ nincs-e ´ıj´asz a f´ akon. Ugyes. Intett a m¨og¨otte j¨ov˝o viharvert, v¨or¨os haj´ u harcosn˝onek ´es a mellette botork´ al´ o fi´ unak, hogy minden rendben. A n˝o is a f´ahoz l´epett, m´ıg a fi´ u h´atramaradt. K´ekmad´ ar hirtelen ugrott el˝ o a boz´otb´ol, j´ol fejbe csapta a k¨olyk¨ot, ´es m´ar ugrott is vissza. A harcosn˝ o ut´ ana vetette mag´at, a kopasz pedig a fi´ uhoz szaladt, pajzs´aval v´edve mag´at. Egy apr´ o k¨ ovet dobtam m¨ og´e. Olcs´o tr¨ ukk, de tudtam, hogy most be fog j¨onni. Eml´ekeztem r´ a. Megp¨ ord¨ ult, hogy szembesz´alljon a h´atulr´ol j¨ov˝o veszedelemmel, ´en pedig kil´eptem a boz´ otb´ ol, ´es le¨ ut¨ ottem. Nemsok´ara K´ekmad´ar is meg´erkezett, v´all´an az ´ajult harcosn˝ovel. – Ez nagyon bizarr volt. B´olintottam. ´ m´egis, ez most mire volt j´ – Es o? – Abban a kardban – mutatta K´ekmad´ar – m´eg ott raboskodik O. Magunkhoz vessz¨ uk! – De K´ekmad´ ar! Eml´ekszel, mit tan´ıtott Okavan mester a kauzalit´asr´ol? Nem v´altoztathatod meg a m´ ultat! – Nem v´ altoztatom meg. Ez eleve ´ıgy t¨ ort´ent. – De a mi t´ amad´ oink nem vett´ek el a var´azskardot... – Vetettem k¨ozbe, de K´ekmad´ ar m´ar kih´ uzta a kopasz fazon h´ atizs´ akj´ab´ol a kardot, majd a mi u ¨res kardunkat cs´ usztatta a hely´ere. Kezdtem kapisk´ alni, mit akar. – A V´eres Pr´ of´eta – ekkor nyelt egyet – nem szabad´ıtotta ki O-t. A kard a fogoly d´emonnal soha nem jutott el hozz´ a. Fogd, Farkaski´alt´o! N´alad jobb kezekben lesz. De vigy´azz, nem szabad, hogy a kez´ebe ker¨ ulj¨ on! – itt vajon kire gondolt? ´ – Es most? – k´erdeztem – Vulk´ an? – Persze, a s¨ ot´et istens´egek erekly´eit mindig vulk´anba kell dobni. Az ¨osszes dokument´alt esetben m˝ uk¨ od¨ ott, ez az igaz´ an tuti megold´as. Sz´oval ir´any a R´ems´egek Szurdoka! De el˝otte... szabad´ıtsuk meg ˝ oket a p´enz¨ ukt˝ ol... illetve a mi p´enz¨ unkt˝ol! – Tess´ek? Raboljuk ki... magunkat? 13

˝ ketten O lovagjainak karjaiba futnak. – Ez nem rabl´ as, elv´egre mi´enk a p´enz... Ok Meg˝orizz¨ uk... meg˝ orizz¨ uk nekik a p´enz¨ unket.

*

*

*

´ Ritka pocs´ek dolog vulk´ anra m´ aszni. Atkozottul meredek, baromira meleg van, semmi n¨ov´eny, ami ´ arny´ekot adhatna, ´es a leveg˝o ocsm´any f¨ usttel van tele. Az ember alig kap leveg˝ot, pedig f´ ujtatna, mert a h´ atizs´ ak piszkosul neh´ez. M´ar nagyon fel akartam jutni a hegy tetej´ere, beledobni a kardot, benne az ark¨ord¨oggel, ´es legsz´ıvesebben r¨ogt¨on ut´anadobn´am azt a h¨ ulye bumer´ angvet˝ ot is. Kurva neh´ez az a vacak, ´es semmire nem j´o. Gy˝ ul¨ol¨om. Kor´abban pr´ ob´ altam vad´ aszni vele, de semmit nem tal´altam el, ´es az az idi´ota bumer´ang persze egyszer sem j¨ ott vissza. M´ ar r´eg eldobtam volna az erd˝oben, de K´ekmad´ar nem engedte, hogy mindenf´ele szemetet sz´ethagyjak, illetve u ´gy v´elte, mor´alis k¨otelezetts´eg¨ unk eljuttatni a cuccot egy m´ asik gn´ omhoz, hogy tov´abb dolgozhasson a tal´alm´anyon. Na, err˝ ol m´eg besz´el¨ unk! M´ar l´atsz´ odott a hegy teteje, b´ ar lehet, hogy csak rem´eltem, hogy az tet˝o. A hegyekn´el ez m´ar csak ´ıgy van, az ember mindig azt hiszi, hogy mindj´art itt a cs´ ucs, de mire fel´er, kider¨ ul, hogy csak kis emelked˝ ot m´ aszott meg, ´es az takarta el az igazi cs´ ucsot. Illetve azt, amit annak hitt. Pokolian meleg volt, legal´ abbis ´en pont ´ıgy k´epzeltem el a poklot. Egyetlen szerencse, hogy az ember v´ızben g´ azolhatott felfel´e. Neh´ez volt u ´gy menni, hogy talpunk beles¨ uppedt a homokba, de a bok´ ankat nyalogat´o hull´amok kellemesen leh˝ ut¨ottek, ´es ett˝ol az ember k¨oz´erzete... Egy pillanat! Mi a fr´ aszkarik´at keres tengerv´ız ´es hull´amz´as egy hegytet˝on? Kedves kis p´ almafa n˝ ott ki a vulk´an kr´ater´eb˝ol, ´es ahol a kr´ater volt – pontosabban, ahol lennie kellett volna – apr´ o homokos sziget emelkedett ki a habokb´ol. Ahogy k¨or¨ uln´eztem, ny´ılt tenger t¨olti be a horizontot. Vulk´ an sehol. A p´almafa ´arny´ek´aban egy nyug´agyban hever˝ o alak bar´ats´ agosan integet fel´enk, ˝ o tal´an magyar´azatot ad majd arra, hogy hol vagyunk ´es hogy ker¨ ult¨ unk ide. – K¨osz¨ ontelek benneteket, Farkaski´alt´o ´es K´ekmad´ar! M´ar nagyon v´artalak benneteket. K¨ ul¨on¨osen t´eged, K´ekmad´ ar. A fick´o kez´eben kokt´elos poh´ ar, benne sz´ıv´osz´al ´es naperny˝o. V´ezna u ¨rge, nem t˝ unik veszedelmesnek. S´ apadt, borost´ as alak, karik´as szemekkel. Fegyver nincs n´ala, mez´ıtl´ab van, csak egy bermuda nadr´ agot visel ´es egy feh´er p´ol´ot, amelyen egy hatalmas k¨or l´athat´o. A gaty´aj´at is karik´ ak d´ısz´ıtik. Hmmm... – Te meg ki a r´ ak vagy, ´es mi ez a hely? Az els˝ o k´erd´esre v´ alaszk´ent csak r´ab¨ok a p´ol´oj´an d´ıszelg˝o k¨orre. A m´asodikra adott v´alasz´at jobban kifejtette: – Roppantul sajn´ alom, de eg´eszen egyszer˝ uen nem hagyhatom, hogy bedobj´atok a kardot a vulk´anba. Rendk´ıv¨ uli min˝ os´eg˝ u, m´ıves penge, de engem sokkal ink´abb az zavar, hogy ´en vagyok benne a markolat´ aban. Pontosabban, most m´ar mindny´ajan benne vagyunk... – Adjunk neki! – V´ agott k¨ ozbe K´ekmad´ar, ´es fatty´ ukardj´aval lecsapott a fick´ o kopony´aj´ara, ´ atszelte annak fej´et, mellkas´at, cs´ıp˝oj´et, majd a nyug´agyat, ´es a sziget homokj´aban ´ allt meg az ac´el. L´enyeg´eben kett´ehas´ıtotta volna a fick´ot, de a hatalmas penge an´elk¨ ul hatolt ´ at rajta, hogy k´ art tett volna benne. Az ´en buzog´anycsap´asom is leszak´ıtotta volna a rohad´ek fej´et, de u ´gy ment kereszt¨ ul rajta, mintha az ott sem lett volna. Egyed¨ ul 14

a kokt´elos poharat ugyan siker¨ ult ¨ osszet¨orn¨om, de p´ar pillanat m´ ulva az u ¨vegcserepek u ´jra ¨ossze´alltak, ´es u ´jra teli lett a poh´ ar. – Pr´ob´ ald a var´ azskarddal, Farkaski´alt´o! – de a Mester kardja nem volt ott a h´atizs´akomban. – Mindny´ ajan benne vagyunk a belsej´eben! – vigyorgott az ark¨ord¨og – Persze, ha kezetekben lenne, akkor sem jutn´ atok vele semmire. Miel˝ott bel´eptem volna a vil´agotokba, ´ alkottam meg itteni, haland´o testemet, tanulm´anyoztam a fegyvereiteket ´es m´agi´atokat. Ugy hogy nincs fegyver, amely k´ art tehetne bennem, ´es nincs m´agia, amely hatna r´am. – Mindj´ art kipr´ ob´ aljuk! – K´ekmad´ar dob´ot˝orei szint´en ´artalmatlanul hatoltak kereszt¨ ul vend´egl´at´onkon, ´es a m¨ og¨ otte ´ all´ o p´ almaf´aban ´alltak meg. – Te azt´ an t´enyleg soha nem adod fel. K´ekmad´ar, mindig is tetszett benned ez a kitart´as! Illetve mindig is tetszeni fog. J¨ ov˝ ob´eli, halhatatlan ´enem meg¨ uzente, hogy bel˝oled remek pr´of´et´at csin´ alhatok. Te leszel u ´j egyh´azam feje, ´es u ´gy tervezem, te fogsz kiszabad´ıtani a kardb´ol is. ¨ olt¨otte a harcosn˝o, ´es hol kardj´aval, hol ac´el – Soha! Soha nem leszek a ti´ed! – Uv¨ alkarv´ed˝oj´evel, hol puszta ¨ okl´evel vagy l´ab´aval vitt be hal´alosabbn´al hal´alosabbnak sz´ant csap´asokat, illetve r´ ug´ asokat – teljesen eredm´enytelen¨ ul. Nos, ha az ¨ord¨og¨ot nem is, engem alaposan sz´ıven u ¨t¨ ott – a szavaival. K´ekmad´ar nemr´eg pontosan ugyanezt mondta a kal´ozkir´alynak ´es a boszork´ anygr´ ofnak is, ´es alig n´eh´any nap m´ ult´an mindkett˝onek az ´agy´aban k¨ot¨ott ki. Rem´elem, nem... – T´evedsz, K´ekmad´ ar. L´ attad a j¨ov˝ot! Te leszel a kiv´alasztottam. Farkaski´alt´o pedig olyan marha, hogy nem lesz k´epes meg¨olni, s˝ot t¨obbsz¨or meg is menti majd az ´eletedet. Most pedig hi´aba salap´ alsz, az ellen´ all´ as ´ertelmetlen, sebezhetetlen vagyok! – K´ekmad´ ar! – pr´ ob´ altam k´ets´egbeesetten id˝ot nyerni, mik¨ozben vadul t¨ortem a fejemet, hogy mit´ev˝ o legyek – Eml´ekszel mit tan´ıtott Okavan mester a relativit´as elm´eletr˝ol? – A t´er, az id˝ o ´es a t¨ omeg...? – Nem, az a m´ asik. Okavan mester arr´ol is besz´elt, hogy senki nem teljesen sebezhetetlen, csak relat´ıve, mert az ellenfelei nem el´eg j´ok ahhoz, hogy meg tudj´ak sebezni. Minden er˝on´el van nagyobb er˝ o, ´es minden v´edelemnek van ellenszere. ´Igy aki kiz´ar´olag arra ´ep´ıt, hogy sebezhetetlen, az val´ oj´ aban igen sebezhet˝o. A f˝ogonoszok tipikus hib´aja, hogy a sebezhetetlens´eg ill´ uzi´ oj´ anak kerget´ese k¨ozben teljesen megfeledkeznek t´ ul´el´es hagyom´anyos m´odozatair´ ol, ´es ekkor megd¨ obbent˝ oen k¨onny˝ u v´egezni vel¨ uk... – He? – e gondolatmenet t´ uls´ agosan elvontnak bizonyult az ark¨ord¨og sz´am´ara, de a t´arsam is ´ertetlen¨ ul n´ezett r´ am. – Ereszd le a kardod, K´ekmad´ ar, nem tudsz vele k´art tenni benne. Nincs fegyver, amely megsebezheti, nincs m´ agia, amely k´ art tehet benne. Nincs fegyver. Csup´an egy valamiben rem´enykedhet¨ unk: abban, hogy tal´ an... majd... lesz... Vend´egl´ at´ onk a r´ a szegezett t´ argyra pillantott, ´es tal´an ´epp meg akarta k´erdezni, hogy ,,na ez meg mi a r´ ak”, de nem hagytam neki gondolkod´asi id˝ot. Megnyomtam az els¨ ut˝ o billenty˝ ut, b´ızva benne, hogy ennyire k¨ozelr˝ol m´eg a bumer´angvet˝ovel sem lehet hib´azni. A kil˝ott bumer´ ang pontosan a bal szem´ebe f´ ur´odott, ´es megjegyzem, hogy most sem j¨ott vissza. O megt´antorodott, majd arccal el˝ ore a homokba zuhant. M´eg l´attuk a tark´oj´ab´ol ki´all´ o bumer´ang v´eres v´eg´et, mik¨ ozben a val´os´ag szertefoszlott. Sz´ep lassan elhom´ alyosult a p´ almafa, a nyug´agy, ´es elt˝ unt a tenger is. Ism´et a vulk´an kr´ater´enek perem´en ´ alltunk. Kezemben a kard markolat´at szor´ıtottam, ´es ´ereztem, hogy ak´armi is lakott benne, az m´ ar halott. Biztos, ami biztos, meglengettem a kardot, ´es teljes

15

er˝ob˝ol belehaj´ıtottam a vulk´ an kr´ ater´ebe. A s¨ot´et istenek erekly´eit mindig vulk´anba kell dobni, ´es ez al´ ol tal´ an a halott istenek sem kiv´etelek. Mindig a vulk´an jelenti a tuti megold´ast.

*

*

*

Vajon m´egis siker¨ ult megv´ altoztatnunk a m´ ultat? Nem tudom, de sose szerettem a ´ paradoxonokat. Erzem, hogy egy szebb ´es jobb j¨ov˝o ´all el˝ott¨ unk. K´ekmad´ar p´ar h´etig m´eg kis´ırt szemmel ´ebredt reggelente, de v´eg¨ ul ez is elm´ ult, ahogy elm´ ulik minden m´as is, mert semmi nem ¨ or¨ ok.

16