Budapesti Gazdasági Főiskola A STRUKTURÁLIS ALAPOK SZEREPE ÍRORSZÁG

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS EU MENEDZSMENT SZAK Levelező tagozat EU szakirány

A STRUKTURÁLIS ALAPOK SZEREPE ÍRORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉBEN

Készítette: Virág Éva

Budapest, 2003.

1

Tartalomjegyzék Oldal Táblázatok és ábrák jegyzéke

4

1. Bevezetés

5

2. Az ír gazdaság fejlődése az 1950-es évektől

6

3. Írország gazdasági teljesítménye 3.1. Írország a világgazdaságban

13

3.2. Írország az Unióban

17

4. Az Európai Unió strukturális politikája 4.1. Célkitűzések, reformok

18

4.2. A strukturális alapok

19

4.3. A strukturális alapok az Unió költségvetésében

21

5. Írország és a strukturális alapok 5.1. Tervezés, adminisztráció, kivitelezés

22

5.2. Első programozási időszak, 1988-1993

26

5.3. Második programozási időszak, 1994-1999

28

5.4. A fejlesztési programok összehasonlítása a két programozási időszakban

30

5.5. A Kohéziós Alap

32

5.6.Esettanulmányok 5.6.1. VTOS – Szakmai Képzési Programok

34

5.6.2. Tallagh Hospital

35

5.6.3. Vidéki körzetek energiaellátása

35

5.6.4. Celtic Voyager (kutatóhajó)

36

5.6.5. Nők a mezőgazdaságban

36

5.6.6. Elkerülőút Droghedánál

37

5.7. Harmadik programozási időszak 5.7.1. Az Unió politikája

37

5.7.2. Írország politikája

39

5.8. Írország Nemzeti Fejlesztési Terve a 2000-2006 közötti időszakra

41

5.8.1. Nemzeti működési programok

45

5.8.2. Regionális működési programok

48

2

5.8.3. A strukturális alapok szerepe a BMW régió működési programjában

50

5.8.4. A strukturális alapok szerepe a Dél-keleti régió működési programjában

51

5.9. Esettanulmányok 5.9.1. A Lough Derg vízgyűjtő medencéjének védelme

52

5.9.2. Enterprise Link (közlekedés)

53

6. Az ír siker „mérlege”

54

7. Ír siker – követendő példa Magyarország számára?

56

8. Összegzés

60

Irodalom

62

3

Táblázatok és ábrák jegyzéke oldal Táblázatok 1. Munkanélküliségi mutatók alakulása

11

2. A közlekedésfejlesztési programok eredményei

31

3. Az iparfejlesztési programok eredményei

32

4. EU támogatás a Nemzeti Fejlesztési Tervben, 2000-2006

43

5. Foglalkoztatottság szektorok szerint

54

Ábrák 1. Ír export alakulása a világgazdaságban

14

2. Ír import alakulása a világgazdaságban

16

3. Ír export és import az EU-ban

18

4. EU támogatások megoszlása ágazatok szerint, 1988-1993

26

5. EU támogatások megoszlása ágazatok szerint, 1994-1999

29

6. Egy főre jutó GDP alakulása

40

7. EU támogatás a regionális programokban, ágazatok szerint

44

8. A BMW régió működési programja

49

9. A Dél-keleti régió működési programja

50

4

1. Bevezetés Dolgozatom témájául Írország gazdasági fejlődését és az azt kiváltó okok vizsgálatát választottam. Most, a küszöbön álló magyar uniós csatlakozás előtt aktuálisnak tartottam egy Európában kis népességű és kis területű, az Unió perifériáján lévő ország sikerének és a mögötte húzódó okoknak a feltérképezését. Hogyan tudta Írország leküzdeni gazdasági nehézségeit? Hogyan vált az Európai Unió legdinamikusabban fejlődő tagállamává? Írország 1973-as csatlakozásakor a Közösség legelmaradottabb, legkevésbé fejlett országainak egyike volt. A külföldi tőkebefektetések, az Unió strukturális alapjaiból befolyó támogatások és nem utolsósorban a lehetőségeket jól kihasználó, racionálisan tervező ír gazdaságpolitika hatására születhetett meg a “Kelta Tigris”. A ma oly sokat emlegetett “ír csoda” egy jól működő gazdaság, az általános anyagi jólét és fejlődés képét idézi szemünk elé, amely a gyorsan növekvő GDP, a csökkenő munkanélküliség,

a fellendülő export- és importtevékenység, és egy stabil

piacgazdaság tükrében válik mérhetővé. Hogyan ért el Írország ilyen nagyarányú fejlődést ilyen rövid idő alatt? Mennyiben segítették az ország gazdasági fellendülését az Unió strukturális alapjainak forrástranszferei? Milyen prioritások köré építette Írország Nemzeti Fejlesztési Terveit, milyen eredményeket ért el az eddigi két programozási időszakban, és milyen hatással voltak ezen eredmények az ír gazdaságra? A dolgozatban erre próbálok választ adni az ír gazdasági teljesítmény, az ország által sikeresen kivitelezett fejlesztési projektek és az Uniótól érkező támogatások összefüggésének vizsgálatával. Követhető-e Magyarország számára Írország példája? Hogyan lehet előnyös az ír stratégia alkalmazása a támogatások elnyerésére? A dolgozat végén röviden összefoglalom Írország és Magyarország hasonlóságait, illetve az ír minta néhány részletének esetlegesen követhető alkalmazását.

5

2. Az ír gazdaság fejlődése az 1950-es évektől Írország az 1930-as évek elejétől az 1950-es évek végéig importhelyettesítő gazdaságpolitikát folytatott. Az önellátás biztosítása érdekében állami szubvenciók segítették a hazai piac védelmét. A külföldi feldolgozóipari beruházásokat korlátozták, amit az 1938-ban hozott Termelésellenőrzési Törvény (Control of Manufacturers Act) biztosított. Az ötvenes évek végén ezt felváltja egy liberális, „tőkebecsalogató” gazdaságpolitika, melynek fő céljai a szabadkereskedelem megvalósítása, az exportorientáció és a külföldi tőkevonzás. (A váltás hátterében az állt, hogy a bővülő hazai termelést a kis ír felvevőpiac nem tudta elnyelni és az így induló recesszió a fizetési mérleg kríziséhez vezetett.) Ezen célokat az ír kormány 1958-as Fehér Könyve tartalmazta, és megvalósítását olyan szervezetek segítették mint az 1949-ben megalakult Iparfejlesztési Ügynökség (Industrial Development Agency) az IDA, melynek feladatai között a meglévő vámok felülvizsgálata és a külföldi tőkebefektetések lehetőségeinek megteremtése szerepelt, valamint az 1952-ben alakult Ír Export Tanács (Coras Trachtala) amely az Egyesült Államokba és Kanadába irányuló ír exportot hivatott elősegíteni. Ezen feladatok magukba foglalták a vámszabad területen végrehajtandó ipari és kereskedelmi fejlesztéseket, a kis hazai vállalatok támogatását a Közép-nyugati régióban és a külföldi cégeknek olcsó telephelybérleti és ingatlanvásárlási lehetőség biztosítását. Ekkor vetette meg Írország a regionális politika alapjait is, melynek fő eszköze az ipari parkok létesítése volt (Waterford, Galway, Shannon). Az 1956-os Ipartámogatási Törvény (Industrial Grant Act) felhatalmazta az IDA-t hogy a vidéki iparfejlesztéseknél az ingatlanok és az épületek árának akár 66 százalékát is szubvencionálhatja. Az ezévi Pénzügyi Törvény pedig azzal próbálta a feldolgozóipari termelést exportnövelésre ösztönözni, hogy az előző évi exporttevékenységből nyert profitra 50 százalékos adókedvezményt biztosított és kedvezményt adott az ipari épületek amortizációjára. Az 1957-ben és 1958-ban hatályba lépett Pénzügyi Törvény pedig az exporttevékenységből származó profitra tíz évi adómentességet adott (ez az intézkedés 1990-ig maradt érvényben), az amortizációs kedvezményt pedig a gépekre is kiterjesztette. 1958-ban a már említett 1938-as

Termelésellenőrzési

Törvényben

megfogalmazott

protekcionista

intézkedéseken, melyek kizárták a külföldről érkező befektetéseket, is lazítottak.

6

Valójában most pont ennek ellenkezőjét akarták elérni, vagyis a külföldi tőkebefektetőket kívánták az országba csalogatni. Még ugyanebben az évben született meg a „Whitaker jelentés” a Pénzügyminisztérium egyik titkárának, T. K. Whitaker tollából. A jelentés a protekcionista gazdaságpolitika hibáit sorolta fel: a közpénzekből túltámogatott mezőgazdaságra, a tőkeszegény és gyenge, vállalkozókat hiányoló iparra és az ipar helyzetét még nehezebbé tévő kis hazai felvevőpiacra, valamint a nagyarányú kivándorlásra hívta fel a figyelmet. Célként az exporttermelés ösztönzését és a külföldi tőke bevonását jelölte meg, és e célokat az importkvóták és védővámok (némelyik elérte a 60 százalékot) nagymértékű csökkentésével és a külföldi befektetők számára kínált előnyös feltételek biztosításával kívánta megvalósítani. Az így betelepülő külföldi vállalatok ugyanis gondoskodnak a szükséges tőkéről, termelésük révén a növekvő exportról, az olcsó ír munkaerő felszívásáról és a műszaki fejlesztésről is, emellett „inkubátor cégként” is működnének: ír munkaerőt alkalmazva kinevelnék a későbbi ír vállalkozóimenedzseri réteget. Az ír kormány sokféle kedvezményt biztosított a külföldi cégeknek: -

beruházási támogatások (akár az ingatlan értékének 2/3-át is elérő állami

támogatások valamint az új beruházásokhoz és exporthoz szükséges import vámmentessé tételének biztosításával), -

munkahelyteremtés nagyarányú finanszírozása,

-

szakképzési juttatások,

-

telephelyek és épületek kedvezményes bérbeadása,

-

olcsó szolgáltatások biztosítása (pl. tanácsadás, tereprendezés, közművesítés),

-

exporthitel-garancia,

-

adókedvezmény (osztalékra, munkahelyteremtésre). Emellett Írországnak voltak már meglévő előnyei is: olcsó és nagyszámú

munkaerő, viszonylagosan kényelmes földrajzi fekvés Nagy-Britanniához és Európához, kényelmes hozzáférés a vízhez, kikötőkhöz és energiához, elsősorban a brit és amerikai befektetőknek előnyös angol nyelvű terület, politikai stabilitás és a közigazgatási rendszer fejlettsége. Hátrányt jelentett azonban az infrastruktúra állapota:

a

telefonhálózat

kiépítettlensége

(egy

egyszerű

magánbeszélgetés

lefolytatása problémát jelentett a 60-as évek elején, nem is beszélve az ipari tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen kommunikációról), és az úthálózat: keskeny utak, és az autópályák teljes hiánya. 7

Az első terv az új gazdaságpolitika kivitelezésére az 1958-as Iparfejlesztési Terv, amely ötéves időtartamra, 1959-1964-ig szólt. Célként tűzte ki a GNP évi 2 százalékos növekedését, az ötéves periódus végén azonban ezt jóval meghaladó eredményt könyvelhettek el: évi 4,5 százalékos növekedést és az új cégek által teremtett mintegy 27 000 új munkahelyet.1. 1959-ben megnyitották a Shannon-i Szabad Légikikötőt a hazai és külföldi cégek számára egyaránt előnyös működési feltételekkel:

a

vámszabad

területre

érkező

nyersanyagokra

nem

volt

vámkötelezettség, és az innen induló exporttermékek is vámmentesen hagyták el az országot. Ez elsősorban a könnyűipar kiépítését és fejlesztését ösztönözte a régióban. Azonban Írország nem jutott adóbevételhez a külföldi befektetésekből. A hatvanas években lejátszódik egy szerkezeti dualizálódás: a betelepülő tőkeerős transznacionális vállalatok képviselték a modern, technológiahordozó szektort (elektronika, elektromos gépgyártás, gyógyszeripar, szoftvertermékek) míg a hazai vállalatok szinte kizárólag a hagyományos iparágakban (élelmiszer, textil, ruha, cipő) kevésbé fejlett technológiával működtek és nem voltak versenyképesek a világpiacon. Az állam által nyújtott kedvezményeket is elsősorban a külföldi vállalatok tudták kihasználni, hiszen Írország az exporttermelést ösztönözte, a hazai ipar pedig nem tudott exportálni. Mivel a tőke olcsóbb volt mint a munkaerő, ez nem ösztönözte a foglalkoztatás további növelését, és a munkaintenzív ágazatokat a high-tech háttérbe szorította (ezzel az élelmiszeripar veszített sokat). A második terv 1963-70-ig tartott. Egyik legfontosabb eredménye hogy NagyBritannia és Írország között az importvámokat leépítették, de ez a periódus sajnos nem hozott jó eredményeket: az állami kiadások – a külföldi beruházások további nagymértékű támogatása miatt – megugrottak, a költségvetés hiánnyal küszködött és az állami kölcsönök mértéke is ijesztően megnőtt. Az általános gazdasági növekedés csak a 3,3 százalékot érte el a tervezett 4,4 százalékos növekedéshez képest, az ipari növekedés mértéke pedig az előrevetített 7 százalék helyett 5,8 százalékot mutatott. A harmadik program 1969-72-ig tartott, de nem hozott javulást: a növekedés mértéke ismét elmaradt a tervezettől, állandósult a munkanélküliség és az infláció meghaladta a 8,5 százalékot. Ezen okok miatt a hatvanas években 134 500 ember hagyta el az országot.

1

Finnegan-McCarron, p. 97.

8

A nyitás azonban mégis sikeresnek mondható: 1960 és 1976 között 662 külföldi beruházás született, fő befektetők a brit (50 százalék) és a német cégek (25 százalék), de jelen vannak az amerikai (később legjelentősebb befektetőkké váló), holland, francia, olasz, belga, svájci, kanadai és japán cégek is. A feldolgozóipari termelés évi átlag 5,9 százalékkal nőtt, a foglalkoztatás 1959-72 között 25 százalékkal bővült. A GNP reálértéke évi 4,4 százalékkal, az ipari export 31 százalékkal, a mezőgazdasági export 4,6 százalékkal nőtt, a feldolgozóipar termelés része az összexportból 19 százalékról 35 százalékra emelkedett ezen időszak alatt2. Írország 1973. január 1-én csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez. Ebben az évben a külföldi tőke 39 százalékát adta a feldolgozóipari exportnak, 53 százalékát tette ki a nem élelmiszeripari exportnak és 30 százalékát adta a foglalkoztatásnak3. A csatlakozás több előnnyel is járt Írország számára: a Közös Agrárpolitikából befolyó agrártámogatások és a gazdáknak nyújtott ártámogatás, közvetlen juttatások az Európai Szociális Alapból és a Regionális Alapból, és bejutás az EGK piacára. A hátrányok közt említendő a hazai ipar további hanyatlása (nem versenyképes) és a gazdaságpolitikában bizonyos fokú autonómia elveszítése. Írország csatlakozási szerződéséhez egy Protokollt csatoltak amelyben a Közösség elismerte az ír kormány ipari-gazdasági programjainak szükségességét, és céljait a Közösség által is támogatandó céloknak tekintette (gazdasági növekedés gyorsítása, a regionális különbségek mérséklése, a munkanélküliség csökkentése, és az életszínvonal emelése). Ezzel gyakorlatilag engedélyezték Írországnak az állami szubvenció és adókedvezmények gyakorlatának folytatását, amit egyébként a Közösség mint versenyt gátló, protekcionista intézkedéseket üldözött. Ennek a toleranciának köszönhető hogy az ország külkereskedelmi teljesítménye a csatlakozás után nem romlott. A csatlakozás gazdasági hatásai a következők voltak: -

csökkent a brit gazdaságtól való függés (az ötvenes években az ír export 9/10-e,

1973-ban több mint 50 százaléka, 1995-ben pedig már csak 25 százaléka irányult Nagy-Britanniába, az import is csökkenő tendenciát mutatott bár itt ma is erősebb a függés: 1960-ban az ír import fele, 1995-ben 35 százaléka érkezett NagyBritanniából),

2 3

Antner Annamária: A perifériáról a centrumba? p. 11. Antner: ibid. p.12.

9

-

a belföldi ipar szerkezetváltása: a külföldi tőke kialakítja a modern szektort

(gépipart, elektronikai ipart, szoftvergyártást és gyógyszeripart). Míg a hetvenes években az elektronikai ipar 5 000 embert foglalkoztatott, ma a 250 cég 27 000 munkahelyet jelent és termékei az ír export 30 százalékát teszik ki, -

ezáltal átalakul az export áruszerkezete is: a tradicionális ágazatok helyét (cipő,

dohány, élelmiszer, textil, ruha) átveszik a csúcstechnológiák: a gyógyszer-, elektronikai és szoftvertermékek 1973-ban az ír export mintegy 20 százalékát, ma körülbelül felét adják, -

az ír agrárium azonban ma is fontos szektor (szarvasmarha-tenyésztés,

tejtermékek), a GNP 9 százalékát, az export 21 százalékát és a foglalkoztatottak 15 százalékát jelenti, -

és végül az EK pénzügyi alapjai is előnyösen hatottak az ír gazdaságra: 1973-95

között mintegy 21 milliárd ír font folyt be a mezőgazdaság átstrukturálására, az infrastruktúra fejlesztésére, vidékfejlesztésre, a foglalkoztatás elősegítésére és a munkanélküliek képzésére. Politikai hatásként mindenképp az emelhető ki, hogy Írország méretéhez képest nagy szerephez juthat a soros elnökség intézményének köszönhetően, pl. német egyesítés idején. Azonban a hetvenes évek közepétől 1986-ig egy lassulás, stagnálás következett be az ír gazdaságban. Ennek okai az 1974-es és 1979-es olajválság (Írország energiaszükségletének kielégítésére mintegy 70 százalékban külföldi olajra támaszkodik), és a gazdasági fejlődés külső finanszírozása voltak. Mivel a transznacionális vállalatok biztosították a működő tőkét (működőtőke import) de profitrepatriálásuk folyamatosan nőtt, és a Shannon-i Szabad Légikikötőben biztosított vámkedvezmény miatt az exporttermékek után sem fizettek adót, az általuk kitermelt profit elhagyta Írországot, ráadásul fejlett technológiájuk miatt az ír ipar termékeit is kiszorították a hazai piacról. A helyzet orvoslására az ír kormány gazdasági restrikciókat vezetett be az állami szektorban (pl. kórházbezárás) melynek hatására nőtt a munkanélküliség (1981-ben 10 százalék, 1987-ben azonban meghaladta a 20 százalékot) és a relatív szegénység. Ez tömeges kivándorláshoz vezetett: 1974-ben az ír lakosság 5,7 százaléka (67 000 fő), 1980-ban 7,3 százaléka (100 000 fő), a kilencvenes évek elején pedig 14-18 százaléka (összesen 260 000 fő)

10

hagyta el az országot, és ez a tendencia csak 1997-ben fordult meg4, mikor a munkanélküliségi mutató 10 százalék alá csökkent.5 1.táblázat 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Munkanélküliek száma ( ezer fő) 210 190 176 198 210 215 202 177 173 152 126 Munkanélküli ráta (%) 16,1 14,7 13,4 14,8 15,4 15,6 14,3 12,3 11,6 9,8 7,8 Forrás: Eurostat

A liberalizáció pozitív hatása volt az általános gazdasági növekedés, de negatív hatásai a külső-belső egyensúly romlása, a növekvő deficit, romló külkereskedelmi mérleg, egyre növekvő állami kiadások és ezáltal az ország adósságállományának és ennek kamatterheinek emelkedése, valamint a növekvő infláció voltak. A kormány 1987-ben kidolgozta a Nemzeti Újjáépítési Programot (Programme for National Recovery) amely egy hároméves periódust ölelt át és megvalósítandó feladatként a munkahelyteremtést, az infláció visszaszorítását, a GNP növekedését és az államadósság csökkentését jelölte meg. Ezt úgy próbálták elérni, hogy a szakszervezetekkel és érdekképviseletekkel folytatott tárgyalások során az éves munkabéremelést 2,5 százalékban maximálták (ez az akkori inflációs ráta alatt volt) és a szakszervezetektől arra kértek garanciát hogy nem hirdetnek sztrájkot ezen időszak alatt. Ezzel gyakorlatilag olyan egyezményt értek el, amely ellenőrzése alatt tartotta a köztartozásokat és csökkentésük érdekében fájdalmas, népszerűtlen intézkedéseket hozott (kórházbezárások, állami szolgáltatások csökkentése), de megalapozta a társadalmi partnerséget a különböző rétegek között Ezt a programot három másik is követte: a Gazdasági és Szociális Haladás Programja (Programme for Economic and Social Progress) 1990-93-ig, a Program a Versenyképességért és Munkáért (Programme for Competitiveness and Work) 199496-ig, és a Partnerség 2000 (Partnership 2000) 1997-2000-ig. Mindhárom program ugyanazon szisztéma szerint működött: széleskörű érdekegyeztetés eredményeként megállapodások születtek a magán és közszféra béremeléseiről, a társadalmi egyenlőségről és a munkavállalóknak nyújtott adókedvezményekről. A programok

4 5

Antner: ibid. p. 14. Eurostat

11

eredményeiként (is) születhetett meg a „Kelta Tigris” a kilencvenes években: 199397-ig a gazdasági növekedés 40 százalékos volt, 1996-ra az infláció 2 százalék alá csökkent, az állami kölcsönök a GNP 10 százalékáról 2 százalékra csökkentek, a foglalkoztatottság pedig évi 4 százalékkal nőtt. 1997-től megszűnt a költségvetési deficit, és a fizetési mérleg is többletet mutatott. Írország másfél évtized alatt egyedülálló gazdasági fellendülést produkált: az ír GNP mutató 140 százalékkal nőtt 1987 és 2000 között. Az időszakra vonatkozó USA GNP növekedés 40 százalékos, az EU 15 tagállamának mutatója pedig 35 százalékos GNP növekedést mutat.6 Azonban a mai napig megmaradt az ír gazdaság szerkezeti dualizmusa, a fejlett külföldi és a fejletlen hazai szféra kettőse. Tőkeerős külföldi cégek nem csak a hightech területen (IBM, Intel, Phillips, Gateway, Fujitsu, Motorola) hanem a hagyományos ír ágazatokban, pénzügyi szolgáltatásokban is jelen vannak (Citibank, Merrill Lynch, Daiwa). A külföldi termelő tőke állomány 18,3 milliárd dollár, a GDP 21 százalékát teszi ki. Ma az országban több mint ezer külföldi cég található (ebből mintegy 400 az amerikai), termékeik az ír export egynegyedét adják és mintegy 30 000 munkahelyet jelentenek. E cégek erejét és fontosságát a következő adat is szemlélteti: 1998-ban Írország késztermék exportja 52,5 milliárd USD-t tett ki, melynek több mint egyötödét, 11,5 milliárd USD értékű exportot az országban jelenlévő három legnagyobb transznacionális cég bonyolított. Az Intel 4,8 milliárd USD, a Dell Computer 4,3 milliárd USD és a Microsoft 2,4 milliárd USD értékben exportált.7 De mivel a transznacionális cégek az országban nem folytatnak kutatásfejlesztést és gyenge a kapcsolatuk az ír iparral, a GDP és GNP értékei eltávolodnak egymástól, ami csalóka statisztikákhoz vezethet. Összefoglalva azonban: Írország kedvező gazdasági mutatókkal rendelkezik, a „Kelta Tigris” nem csak utolérte, de el is hagyta az Uniós átlagot (a GDP Uniós átlagának 75 százalékát), a gazdasági csoda hátterében pedig a már fent említett külföldi vállalatok befektetései, a kedvező ír gazdaságpolitika és nem utolsósorban az Európai Uniótól érkező forrástranszferek és támogatások állnak.

6

Barry-Bradley-Hannan: The Single Market, The Structural Funds and Ireland’s Recent Economic Growth 7 Forrás: unctad, World Investment Report 2002

12

3. Írország gazdasági teljesítménye 3.1. Írország a világgazdaságban Az ír siker történetében érdemes azt is megvizsgálni, hogyan alakultak Írország világgazdasági mutatói. Négy kategóriában szeretném megmutatni Írország gazdasági fejlődésének adatait 1980 és 2001 között: az ország részesedését − a világ áruexportjából, − a világ szolgáltatás exportjából, − a világ áruimportjából, és − a világ szolgáltatás importjából. 1980-ban Írország 8,40 milliárd USD érékű árut exportált, ami az akkori világkereskedelem áruexportjának 0,41 százalékát tette ki. Öt év múlva ez a mutató már 10,36 milliárd USD értéken állt, majd 1990-re megduplázódott és meghaladta a 23,5 milliárd USD-t. 1995-ben egy újabb, közel kétszeres növekedés látható 71,24 milliárd USD exportforgalommal, ami 2000-ben 77,41 milliárd, 2001-ben pedig 82,83 milliárd USD-al volt egyenlő. A világ áruexportjából való részesedés pedig az 1980-as adat háromszorosára nőtt: Írország 2000-ben az áruexport 1,20 százalékát, egy évvel később pedig 1,35 százalékát bonyolította. A szolgáltatások exportja terén hasonló, növekvő tendencia figyelhető meg. 1980ban Írország 1,315 milliárd USD értékű szolgáltatást exportált. Ez az érték 1985-ben 1,23 milliárd USD, majd 1990-re az érték két és félszeresére nőtt és elérte a 3,28 milliárd USD-t, ami az akkori világkereskedelem szolgáltatás exportjának 0,42 százalékát adta. 1995-ben az exportált szolgáltatások értéke 4,79 milliárd USD-re emelkedett, 1999-ben pedig elérte a 15,36 milliárd USD-t, ami az akkori világkereskedelem 1,11 százalékának felelt meg. A következő két évben is folytatódott az emelkedő tendencia: 2000-ben 16,64 milliárd USD, 2001-ben 20,03 milliárd USD értékű szolgáltatásexporttal Írország adta a világkereskedelem e területének 1,37 százaléknyi forgalmát.

13

1. ábra Ír export alakulása a világgazdaságban 100,00 Mrd. USD

80,00 Ír áruexport (Mrd. USD)

60,00

Ír szolgáltatásexport (Mrd. USD)

40,00 20,00 0,00 1980

1985

1990

1995

1999

2000

2001

év

forrás: WTO

A fenti adatok egyértelműen az ír gazdaság fejlődését, termelékenységének növekedését mutatják. Ennek egyik oka a transznacionális vállalatok által termelt áruk és szolgáltatások tömege, melynek hátterében Írország exportösztönző gazdaságpolitikája, a kormány által nyújtott gazdasági ösztönzők, adókedvezmények állnak. Másfelől az is kiemelendő, hogy a fejlődésben a Strukturális Alapok transzferei is hozzájárultak a sikerhez, hiszen az infrastruktúra, a közlekedési hálózat fejlesztése, a munkaerő képzettségi szintjének és a képzett munkaerő létszámának növekedése mind elősegítették az ország gazdasági fellendülését. Megfigyelhető hogy a második programozási időszakban, 1994-1999 között szárnyalt fel igazán az exporttevékenység, amikor az Uniós támogatásokból megvalósított beruházások tervezésében kulcsszempont volt a különböző részterületek közötti koordináció. Emellett az is fontos tényező hogy mely országok Írország legfontosabb kereskedelmi partnerei. 1980 és 1999 között az ország a legnagyobb forgalmat az Unión kívül az USA-val bonyolította: 1980-ban az összexport 1 263 millió ECU, ennek 25,4 százaléka, 321 millió ECU értékű áru és szolgáltatás irányult az Egyesült Államokba. Második legfontosabb partner ekkor még a Mediterrán medence, a forgalom 17,9 százaléka irányult erre a területre. 1990-ben az ír összexport 3 957 millió ECU, melyből 38,9 százalékban az USA (1 538 millió ECU), 8,7 százalékban pedig Japán részesül (342 millió ECU), ezzel a második legnagyobb importálóvá válva. 1995-ben 8 904 millió ECU exportból 2 787 millió ECU az USA-ba, 1 000 millió ECU pedig Japánba irányul. 1999-re (ír összexport 22 549 millió ECU) azonban a második helyet átveszik az ún. DAE országok (Fejlődő Ázsiai

14

Gazdaságok: Thaiföld, Malajzia, Szingapúr, Dél-Korea, Hong Kong és Taiwan), 9,8 százalékos részesedéssel megelőzve Japánt 1,4 százalékkal. A legfőbb kereskedelmi partnerek tehát azon országokból állnak, amelyek nagyszámban képviseltetik magukat, transznacionális vállalatok révén, a szigetországban.8 Áttérve az importmutatók vizsgálatára, ezen a területen is hasonló, egyre aktívabbá váló kereskedelmi tevékenységet láthatunk. Az importpartnerek vizsgálatánál ugyanazt találjuk mint exportoldalon. 1980 és 1999 között legfőbb partner az USA (átlagosan 46 százalékos részesedéssel) és Japán (15-18 százalékos részesedés), majd a kilencvenes évek közepén az Ázsiai Fejlődő Országokkal folytatott forgalom is erőteljessé válik (20 százalék feletti részesedés az ír összimportból).9 Az ír áruimport 11,15 milliárd USD-t tett ki 1980-ban, ami az akkori világimport 0,54 százalékát adta. Ez az érték tíz év alatt közel duplájára nőtt és 1990-ben 20,67 milliárd USD-vel volt egyenlő. Újabb tíz év alatt már több mint kétszeresére emelkedett az Írország által bonyolított áruimport értéke: 1995-ben 32,34 milliárd USD-t, 1999-ben 46,77 milliárd USD-t, 2000-ben pedig már 51,04 milliárd USD-t tett ki. A 2000 évi adat a világkereskedelem áruimport forgalmának 0,76 százalékát adta. A legutolsó közölt adat 2001-re vonatkozik: Írország áruimportja 50,69 milliárd USD-t tett ki, ami a világ áruimportjából való 0,79 százalékos részesedést jelent. A szolgáltatások importja terén is emelkedő tendenciát látunk: 1980 és 2001 között az Írország által bonyolított import értéke több mint hússzorosára nőtt. 1980ban 1,57 milliárd USD volt az importált szolgáltatások értéke, tíz év múlva már 5,14 milliárd USD importforgalommal a világkereskedelemből 0,63 százalékkal részesült az ország. Öt év alatt ez az érték megduplázódott: 11,252 milliárd USD-vel volt egyenlő és a világkereskedelem 0,94 százalékát adta. 1999-re Írország részesedése 1,94 százalék, ami 26,57 milliárd USD-t jelentett, 2000-ben pedig újabb 2 milliárd USD-vel növekedett. A 2001-re vonatkozó adat 34,764 milliárd USD, a világkereskedelem szolgáltatásimportjából 2,41 százalékos részesedéssel egyenlő.

8

forrás: WTO, a kereskedelmi partnerek adatai: Eurostat, External and intra-European Union trade: data 1958-1999. 6D 9 forrás:WTO; a kereskedelmi partnerek adatai: Eurostat, External and intra-European Union trade: data 1958-1999. 6D

15

2.ábra Ír import alakulása a világgazdaságban 60,00 Mrd. USD

50,00 Ír áruimport (Mrd. USD)

40,00 30,00

Ír szolgáltatásimport (Mrd. USD)

20,00 10,00 0,00 1980 1985 1990 1995 1999 2000 2001 év

forrás: WTO

Az importmutatók növekedése szintén az ír gazdaság gyors ütemű, nagyléptékű fejlődését mutatja, hiszen a gyártási kapacitások növekedése és minél teljesebb kihasználása érdekében egyre nagyobb mennyiségű árura és szolgáltatásokra van szükség (biztosítás, szállítmányozás). Emellett az Írországban nagyszámban jelenlévő transznacionális vállalatok elsősorban importált nyersanyagból dolgoznak (szoftver és high-tech terület), ír alapanyagok illetve ír szolgáltatások igénybevétele helyett gyakran importra támaszkodnak. Érdemes azt is megnézni, hogyan alakultak Írország export- illetve importnyitottsági mutatói a nyolcvanas évek közepétől napjainkig. 1985-ben az ír gazdaság az export terén 41,7 százalékos, az import terén 44 százalékos nyitottsági mutatóval rendelkezett. Öt év múlva mindkét mutató 50 százalék feletti értéket (54 ill. 52 százalék) jelzett; majd 1995-re a két mutató eltávolodott egymástól. Az export mutató értéke 67 százalék, az import mutatóé 48 százalék volt. 2000-ben is hasonlóan nagy eltérés figyelhető meg: az ország exportnyitottsága 80 százalék, import-nyitottsága pedig 53 százalék volt.10 Ez az ország erősebb, jóval nagyobb volumenű exporttevékenységére utal. Míg a nyolcvanas években az élelmiszeripari termékek, élőállatok és italok tették ki az ír export legnagyobb részét, a kilencvenes évek közepére helyüket a modern

10

Forrás: Eurostat

16

technológiával készült elektronikai, szoftver és gyógyszeripari termékek vették át, melyek egyre keresettebbé váltak az Unió piacán és a világpiacon.

3.2. Írország az Unióban

Ezek után érdemes tömören átnézni, hogy Írország hogyan szerepelt az Unión belüli export- és importtevékenységben 1980 és 1999 között. 1980-ban az ország az Unión belüli exporttevékenység 1,4 százalékát bonyolította, ami akkor 4 768 millió ECU-nek felelt meg. Ez az érték 1999-re két és félszeresére nőtt, a 40 386 millió ECU forgalom 3,3 százalékos részesedéssel volt egyenlő, és a húsz év során folyamatosan emelkedő tendenciát látunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy míg 1980-ban az ország csupán Portugáliát és Görögországot előzte meg a mai Unió 15 tagja közül, 1999-ben már Dániánál, Ausztriánál és Finnországnál is nagyobb értékű exportot bonyolított. Az importoldalon is növekedést látunk: 1980-ban 6 242 millió ECU értékű import folyt be Írországba, ami az akkori Unión belüli importforgalom 1,9 százalékát tette ki. Az összeg körülbelül négyszeresére emelkedett 1999-re, amikor 26 193 millió ECU az Unión belüli összimport 2,3 százalékát tette ki. A mai 15 Uniós tagállam vonatkozásában rangsorbeli változás nem történt, a növekvő importtevékenység mellett 1980-ban és 1999-ben is Görögország, Portugália és Finnország importjánál nagyobb értékű importot bonyolított az ország.11

11

A 15 Uniós tagállamra vonatkozó export- és importkimutatásokban Belgium és Luxemburg adatai együtt szerepelnek.

17

3. ábra Ír export és import az EU-ban 50 000 millió ECU

40 000 30 000 20 000 10 000 0 1980 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 év

Ír export (millió ECU) Ír import (millió ECU)

forrás: Eurostat, External and intra-European Union trade 1958-1999, 5B

Ezekből az adatokból is jól látszik hogyan kapott erőre az ír gazdaság, és a növekvő export- és importmutatók a termelési struktúra fejlődése mellett egyben a versenyképesség növekedését is jelentik.

4. Az Európai Unió strukturális politikája 4.1. Célkitűzések, reformok

A fenti elemzések után az ír versenyképesség növekedését elősegítő másik fontos tényezőre, a strukturális alapok támogatására szeretnék áttérni. Az Unió célja a piacliberalizáció, a szabad verseny lehetőségének megteremtése és fenntartása, a mennyiségi korlátok felszámolása, ami egyértelműen az Unión belüli fejlett, erős gazdaságú országoknak kedvez. Azonban az egységes piac megteremtése érdekében szintén fontos tényező volt, hogy a gazdasági növekedés feltételeit az elmaradottabb gazdaságú, hátrányosabb helyzetben lévő országokban és régiókban is biztosítsák. Ezen célok megvalósítására születtek meg a strukturális alapok, melyek pénzeszközöket biztosítanak a kedvezőtlen adottságú térségek felzárkóztatásához. Az Unió strukturális politikáját egy átfogó célrendszer képviseli, hat célkitűzése pedig a következő: 1. célkitűzés: a fejlődésben elmaradt régiók támogatása. Ide azok a területek tartoznak, amelyek egy főre jutó GDP szintje nem éri el az Unió GDP átlagának 75 18

százalékát. (Írország, Görögország, Spanyolország, Portugália nagy része; az olasz Mezzogiorno, Németország keleti tartományai, Észak-Írország, stb.) 2. célkitűzés: a hagyományos iparágak hanyatlásával küzdő régiók gazdasági átalakulásának, szerkezetváltásának támogatása. (pl. a hagyományos nehézipari vidékek Nyugat-Európában) 3. célkitűzés: a hosszútávú munkanélküliség és a fiatalok munkanélkülisége elleni programok támogatása. 4. célkitűzés: a munkanélküliség elkerülésének érdekében átképzési programok és szakmai továbbképzési programok finanszírozása. 5.a. célkitűzés: a mezőgazdasági termelés és halászat modernizálásának, struktúrafejlesztésének elősegítése. 5.b. célkitűzés: a magas agrár-foglalkoztatottságú, jellemzően mezőgazdasági vidékek fejlesztésének támogatása. 6. célkitűzés: a ritkán lakott területek alkalmazkodásának támogatása (pl. Finnország és Svédország távoli, északi területei).

4.2. A strukturális alapok

Az Unió strukturális politikáját négy strukturális alap fogja át . Ezek közül az 1958-ban felállított Európai Szociális Alap (ESF) a 3. és 4. célkitűzést, az 1962-ben létrejött Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EAGGF) és az 1993-ban létrehozott Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (FIFG) az 5.a. célkitűzést támogatja, az 1975-ben felállított Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) pedig az 1., 2., 5.b., és 6. célkitűzésekből származó feladatokat hivatott ellátni. A

négy

strukturális

alap

mindegyikét

használják

írországi

projektek

finanszírozására. Közülük a legjelentősebb jövedelemforrást a Regionális Fejlesztési Alap jelentette: 1975-1988 között Írország összesen 1 302 millió ECU támogatást kapott területfejlesztési feladatokra. A támogatások mértéke folyamatosan emelkedett és a nyolcvanas évtizedben elérte az évi átlagos 100 millió ECU-t. A támogatások

19

egynegyedét

iparfejlesztésre,

háromnegyed

részét

infrastruktúra-fejlesztésre

fordították, és mintegy 60 százalékuk jutott az ország keleti és déli megyéire12. Az Unió taglétszámának bővülésével a strukturális politikák területe fokozatosan bővült (déli kibővülés: gazdaságilag fejletlenebb országok csatlakozása), nőtt a regionális problémák nagysága és jellege is. Fontossá vált hogy a hatékonyság érdekében a különböző alapok tevékenységét jobban összehangolják és az egymástól független projektek támogatása helyett áttérjenek az átfogó, programorientált tervezésre. Ennek érdekében az Unió átfogó reformot hajtott végre, melyre két szakaszban került sor. 1988-ban az Egységes Európai Okmány jelentős átalakítást irányzott

elő

az

erőforrások

legsúlyosabb

szerkezeti

problémákra

való

összpontosítására. A reformnak három fontos célja volt: − a támogatást hosszabb távú programokhoz kapcsolják, − a strukturális politikát tényleges gazdasági hatásokat kiváltó eszközökkel motiválják, − partnerség

kialakítására

törekednek

a

strukturális

politikát

megvalósító

szervezetek, regionális hatóságok és a különböző ágazati intézmények között. A célok mellett a következő szervezési elveket érvényesítették: − átfogó célrendszer szerinti felhasználás elve (projektfinanszírozás helyett programfinanszírozás) − partnerség elve (a nemzeti programok végrehajtásában és finanszírozásában való együttműködés) − addicionalitás elve (a strukturális alapok nem helyettesítik, hanem kiegészítik a nemzeti

programokat,

vagyis

a

nemzeti

társfinanszírozás

megléte

alapkövetelmény) − programozás elve (a tagállamok átfogó nemzeti vagy regionális terveket nyújtanak be az Európai Bizottsághoz, amely 3-6 éves periódusokra határozza meg a végrehajtandó feladatokat, pénzügyi forrásokat és a végrehajtás módjait is. A Bizottság ún. közösségi Frameworks)

és

egyes

támogatási kereteket (Community Support

program-dokumentumokat

(single

programming

documents) fogad el. A reform eredményeként az alapok közti koordináció erősödött, ami egyben a támogatások összegének növekedését is jelentette. 12

Horváth Gy. : p. 91.

20

A strukturális alapok második reformjára 1993-ban került sor. Ekkor az 19941999 közötti időszakra 155,1 milliárd ECU támogatási összeget irányoztak elő (ez az akkori költségvetés 33,7 százalékát tette ki), és a négy legelmaradottabb tagállam: Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália Gazdasági és Pénzügyi Unióhoz való felzárkózását segítendő létrehozták a Kohéziós Alapot.

4.3. A strukturális alapok az Unió költségvetésében

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap az Európai Közösség teljes kiadásainak 5 százalékát tette ki 1984-ben, majd ez az érték folyamatosan nőtt. 1988-ban elérte a 7 százalékot és az első programozási időszak végére az érték megduplázódott: 1989ben 9,3 százalék, 1990-ben 10 százalék, 1991-ben 11,5 százalék, 1992-ben 14,1 százalék, 1993-ban pedig már 14,3 százalékot volt, amit egy évvel később 4 százalékos csökkenés követett. A növekedés oka elsősorban az Unió déli kibővülése, az Uniós átlaghoz mérve elmaradott régiókkal rendelkező Spanyolország, Görögország és Portugália támogatásának célja volt. Az Európai Szociális Alap 1984-ben az összkiadások 4,3 százalékát tette ki, és itt is egy folyamatos növekedés figyelhető meg. Az érték 1988-ban 5,4 százalék volt, a programozási periódus végére pedig elérte a 8,1 százalékot: 1989-ben 6,3 százalékot, 1990-ben 7 százalékot, 1991-ben 7,3 százalékot, 1992-ben 7,1 százalékot tett ki. Az Európai Mezőgazdasági Fejlesztési Alap Orientációs Alapja 1988-ban az Unió kiadásainak 2,7 százalékával volt egyenlő, 1993-ra az érték 4,4 százalékra emelkedett; ezzel szemben a Garancia Alap az 1988-as 65 százalékos értékről 1993ra 52,4 százalékra csökkent. Ennek oka a nyolcvanas években lezajló mezőgazdasági kvóták szigorításában rejlik, hiszen az Unió megvalósítandó célként az agrárágazat átstrukturálását tűzte ki, és a kompenzációs támogatások helyett a szerkezetváltás támogatását helyezte előtérbe. Összegezve, az első programozási időszak alatt a Regionális Alap részesedése az Unió költségvetéséből 5 százalékkal, a Szociális Alapé 2,7 százalékkal, az Orientációs Alap 1,7 százalékkal nőtt, míg a Garancia Alapra szánt források részesedése 12,6 százalékkal csökkent. A második programozási időszakban az Unió összesen 155 121 milliárd ECU-t költött strukturális műveletekre.

21

A hatéves periódus alatt a támogatásra elkülönített pénzösszeg folyamatosan emelkedett. 1994-ben 21,8 milliárd ECU, vagyis a kiadások 31 százaléka képezte a strukturális politika pénzeszközeit. 1996-ban ez az összeg már 24,9 milliárd ECU volt, a programozási időszak utolsó évében, 1999-ben pedig 30 milliárd ECU volt, ami az Unió évi kiadásainak 35 százalékával volt egyenlő.13 Összegezve, 1994-1999 között mintegy 37 százalékkal emelkedtek az e területre utalt transzferek, ami éves szinten átlagosan 6 százalékos emelkedést mutatott. Az Unió második programozási időszak alatti költségvetéséből pedig 33,7 százalékban részesedtek.

5. Írország és a strukturális alapok 5.1. Tervezés, adminisztráció, kivitelezés

Írország 1973-as csatlakozásakor az Európai Közösség legfejletlenebb tagállama volt, az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 46,5 százalékával volt egyenlő és az akkori kilenc tagállam 88 régiójából a 82. helyen állt (csak a dél-olaszországi régiókat előzte meg). Így az ország jelentős támogatásokra számíthatott az ekkor már működő három strukturális alapból: a Szociális Alapból, a Regionális Alapból és a Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból. A tagság első évtizedében az agrárszektor volt a Közösség támogatásainak legnagyobb kedvezményezettje, melynek hatására fejlődött az ír mezőgazdaság technikai színvonala, nőtt a termelékenység és ezáltal a farmergazdaságok jövedelmei is emelkedtek. A leghatékonyabban a déli és délkeleti régiók fejlődtek, de a regionális különbségek ugyanúgy megmaradtak (eltérő természeti adottságok, üzemméretek és a mezőgazdaságban dolgozók képzettségi szintjének különbsége). A nyolcvanas években hozott mezőgazdasági kvóták szigorításával (tejtermelés, gabonaárak mérséklése) azonban jelentős bevételtől esett el az agrárium: 1985-1990 között a tehénállomány 11 százalékkal csökkent, a termőterületek egyharmada bevetetlen maradt14. A problémát az Európai Közösség Leader programjával 13 14

Horváth Gy, p. 20. Horváth Gy.: Regionális támogatások az Európai Unióban, p. 91.

22

próbálták orvosolni, az elmaradottabb nyugati régiókban alternatív – turisztikai, környezetvédelmi – munkalehetőségeket teremtve az agrárfoglalkoztatottak számára. A program maga azért is fontos, mert itt már megjelent az érdekegyeztetésen, együttműködésen alapuló döntéshozatal, hiszen a helyi önkormányzatok végezték az előkészítést, nyújtották be a tervezeteket, a programot pedig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium irányította és felügyelte. Írország kilencvenes évekbeli fejlődésének egyik kulcsa szintén ez a partneri kapcsolatokra építő politika volt. Emellett a takarékos költségvetési politika: a nemzeti valuta leértékelése, a közkiadások mérséklése (pl. a közszektorban foglalkoztatottak létszámát 7,7 százalékkal csökkentették)15; és az Európai Unió támogatási politikájának változásai álltak az ír siker hátterében. Ebben az időszakban ugyanis a strukturális támogatások mértéke nagymértékben megnőtt, és az Unió által megfogalmazott fejlesztési célok (a műszaki infrastruktúra, technológia, marketing tevékenység fejlesztése, a kutatás-fejlesztés ösztönzése, munkaerőképzés és átképzés) megegyeztek Írország gazdasági érdekeivel. Emellett Írország már több éve „alkalmazta” a partnerségre építő tervezést és a programok együttműködéssel való kivitelezését (1987-2000 időszakok átfogó négy gazdaságfejlesztési kormányprogram megvalósítása), amely a strukturális alapok felhasználásának egyik követendő alapelve volt és maradt a mai napig. A nyolcvanas években Írország makrogazdasági mutatói még mindig elmaradtak az Uniós átlagtól. Így az elsődleges cél ezen mutatók közösségi szinthez való közelítése, az Unióhoz való felzárkózás volt. Ennek következményeként hosszú időn keresztül, egészen a strukturális alapok 1988-as reformjáig nem vettek tudomást az ország belső területi különbségeiről. Az Európai Tanács 1988. június 24-i rendelete alapján Írország teljes területe az 1. célkitűzésbe került, az egy főre jutó GDP ugyanis a közösségi átlagnak csak 64,1 százalékát érte el. Emellett Írország népességét tekintve is egy régiónak felelt meg. Azonban a két programozási periódusban, (19881993, 1994-1999) az Unió célként tűzte ki a hatékony programozást az elmaradott térségek felzárkóztatásához, és a régiók szintjén megvalósuló tervezést, és Írország számára is fontossá vált egy könnyebben átlátható, jól működő régiószerkezet kialakítása. Ez a regionalizálódás azonban inkább csak a második tervezési

15

Horváth Gy.: ibid. p. 88.

23

időszakban valósult meg, amikor az ír kormány nyolc szubrégióra osztotta az országot: − Dublin − Dél-keleti régió − Dél-nyugati régió − Közép-nyugati régió − Nyugati régió − Határmenti régió − Közép-ír (Midlands) régió − Közép-keleti régió A szubrégiók kialakításával mindegyik régióban két bizottságot is felállítottak a Közösségi Támogatási Keret végrehajtását és koordinálását segítendő: − egy munkacsoportot, melyben a helyi önkormányzatok vezetői és a fontosabb kormányhivatalok, minisztériumok képviselői vettek részt, feladata pedig a régió fejlesztési tervének összeállítása volt. Ez később a Nemzeti Fejlesztési Terv részét képezte; − egy tanácsadói csoportot, ahol az előirányzott fejlesztésben érintett szervek foglaltak

helyet

(munkáltatók,

szakszervezetek,

helyi

önkormányzatok

képviselői). Feladatuk az érdekcsoportok javaslatainak feldolgozása majd a munkacsoporthoz való továbbítása volt. (Mindemellett 1994-től az országot nyolc egészségügyi, hét turisztikai, harmincöt vállalkozásfejlesztési és hét halászati régióra is felosztották.)16 Bár az Unió már az első programozási időszakra beadandó Nemzeti Tervek elkészítésénél is elvárta a regionális bontást, Írország az Uniós transzfereket nem regionális, hanem ágazati felosztásban használta fel. A régiókra bontott Nemzeti Tervet az Európai Bizottság véleményezte, majd a megítélt Uniós források az ún. Közösségi Támogatási Keretterveken (CSF) keresztül érkeztek az országba. A Nemzeti Fejlesztési Tervekért és a Közösségi Támogatási Keretekért, valamint az ebben foglalt Működési Programokért (OP, Operational Programme) Írországban a Pénzügyminisztérium felel. Főbb feladatai: − tervezetet készít a strukturális alapok forrásaira vonatkozó igényekről, 16

The Impact of Structural Policies on Economic and Social Cohesion in the Union, 1989-1999. CEC

24

− a Működési Programok tartalmát és nagyságát illetően tárgyal az Unióval, − a programok megvalósításáról beszámol a CSF Titkárságának és az OP Monitoring Bizottságnak, − koordinálja az EU ellenőrzéseit, − biztosítja a Strukturális alapok hatékony felhasználását, − intézi az Unió költségvetésébe történő befizetéseket, − megtervezi, melyik gazdasági területre mennyi pénzt szán, − megszervezi az EU transzferekhez szükséges társfinanszírozást. A Strukturális Alapokból származó pénzeszközök felhasználásának egyik fő feltétele a nemzeti társfinanszírozás megléte, ami átlagosan 30-50 százalékos nemzeti hozzájárulást jelent, és ez kis országok esetében egyáltalán nem könnyű feladat. A Nemzeti Terv előkészítésében és végrehajtásában azonban részt vesznek a már említett két bizottság képviselői is, biztosítva a reális fejlesztési igényfelmérést, a transzferek célirányos és hatékony felhasználását és a programok objektív értékelését. A Közösségi Támogatási Keret végrehajtását a Monitoring Bizottság ellenőrzi, melyet három szinten állítottak fel: nemzeti, program szerinti és regionális. A Bizottság fő feladata a pénzeszközök felhasználásának ellenőrzése, valamint a szociális

partnerekkel

(Gyáriparosok

Szövetsége,

Farmerek

Szövetsége,

szakszervezetek) való kapcsolattartás és jelentések készítése. A strukturális alapokból érkező transzferek felhasználását négy minisztérium segíti. A Regionális Alap támogatásai a Pénzügyminisztérium, míg a Szociális Alapból érkező támogatások a Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe tartoznak. A Tengerészeti és Természeti Erőforrások Minisztériuma felel a Halászati Alapból származó juttatásokért; a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium pedig a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból befolyó pénzeszközök koordinálását és felhasználását segítik. A támogatásokat a minisztériumok hármas lépcsőben juttatják el a működési programokhoz: 50 százalék előleg érkezik a program megkezdéséhez, majd a végrehajtás során további 20 százalékát használják fel a jóváhagyott keretnek, a befejezés után pedig a fennmaradó 30 százalék is eljut rendeltetési helyére. Ezek után nézzük meg a már lezárult két programozási periódus, az 1988-1993 és az 1994-1999 közötti időszak mutatóit.

25

5.2. Első programozási időszak, 1988-1993 A Közösségi Támogatási Keret összege az 1988-1993 közötti periódusban Írország számára 10 252 millió ECU-t jelentett, amely a következőképpen oszlott meg: 1 966 millió ECU érkezett az Európai Regionális Fejlesztési Alapból; 1 681 millió ECU az Európai Szociális Alapból; 762 millió ECU az Európai Mezőgazdaság-fejlesztési Alapból és 51 millió ECU egyéb támogatás formájában érkezett Írországba. Ehhez társult 2 922 millió ECU költségvetési hozzájárulás, és 2 870 millió ECU magánbefektetés. Így az EU támogatások 4 460 millió ECU-t, a Közösségi Támogatási Keret 43,5 százalékát, a nemzeti vagy magántámogatások pedig 5 792 millió ECU-t, a KTK 56,5 százalékát tették ki. Az Uniós támogatás az ír GDP 2,66 százalékával volt egyenlő. A támogatás szerkezete aszerint, hogy milyen tevékenységre fordították a pénzeszközöket, így alakult: infrastruktúrafejlesztésre 1 027 millió ECU-t (a támogatás 23 százaléka), termelésfejlesztésre 1 491 millió ECU-t (33,4 százalék), humán erőforrás fejlesztésre 1 695 millió ECU-t (38 százalék), környezetvédelemre és fejlesztésre 210 millió ECU-t (4,8 százalék), technikai támogatásra pedig 37 millió ECU-t (0,8 százalék) költöttek. 4. ábra EU támogatások megoszlása ágazatok szerint, 1988-1993 0,8% 4,8%

23,0%

infrastruktúrafejlesztés termelésfejlesztés

38,0%

humán erőforrás környezetvédelem 33,4%

technikai támogatás

forrás: The Impact of Structural Policies on Economic and Social Cohesion in the Union, 19891999. CEC, p. 76.

Ebben a programozási időszakban négy fő prioritás: − mezőgazdaság, halászat, erdőgazdálkodás, turizmus és vidékfejlesztés, − ipar és szolgáltatás, 26

− a peremterületi hatások tompítása, − humán erőforrás fejlesztése köré épült tizenkét Működési Program, melyek keretében a következő fejlesztések valósultak meg: − bővítették a dublini, a corki és a shannoni repülőteret, − mintegy 200 km közutat újítottak fel, − korszerűsítették a Dublin-Belfast vasútvonalat, − fejlesztették a Dublin környéki elővárosi vasutakat, − bővítették a kikötőket és korszerűsítették a hajóállományt. Látható hogy a periférikus hatás csökkentése érdekében történő infrastrukturális fejlesztések kiemelt szerepet kaptak, elérendő cél volt az exportköltségek csökkentése és a belföldi közlekedési hálózat fejlesztése. Emellett elkészült 52 szennyvíztisztítómű, és megépült 250 km szennyvízhálózat: a programozási időszak végén a szennyvizek 35 százalékát tudták tisztítani a korábbi 14 százalékkal szemben. Közel 170 km ivóvíz-fővezeték épült. A humán erőforrás fejlesztési programok fő célkitűzései az érettségizettek arányának és a 15-24 éves korosztály képzési rátájának növelése volt: a középiskolába járók arányát 75 százalékról 85 százalékra, a felsőfokú oktatásban résztvevők arányát 16 százalékról 22 százalékra emelték. A programok keretében mintegy

500

000

ember

vett

részt

különböző

szintű

tanfolyamokon,

továbbképzéseken, melyek eredményeként jelentősen csökkent a szakképzettség nélküliek aránya. A képzés költségeinek több mint a felét az ipar illetve a szolgáltató szektor

fejlesztésére

szolgáló

Működési

Programokból

finanszírozták.

A

programozási időszak végén készült felmérés azt mutatta, hogy a képzési programokban résztvevő fiatalok 50 százalékának volt állása 18 hónappal a képzés befejezése után is, azonban 37 százalékuk tartósan munkanélkülivé vált. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési Működési Programok keretében támogatták a farmergazdaságok modernizációját: 25 000 farm kapott támogatást, melynek keretében körülbelül 1 millió tonna takarmány tárolására alkalmas silókat építettek, valamint 376 000 szarvasmarha és 304 000 juh tartására elegendő istállók épültek. Kiemelt szerepet kapott a környezetvédelem,

hiszen ezek a fejlesztések

nagymértékben hozzájárultak a mezőgazdasági területekről származó vízszennyezés csökkentéséhez. 120 000 farmer részesült jövedelempótló támogatásban. Ennek

27

értéke 462,4 millió ECU volt, és körülbelül 40 százalékát jelentette a támogatott farmergazdaságok jövedelmének. Emellett a falusi turizmus fejlesztésével próbáltak a mezőgazdaságban dolgozók számára alternatív munkalehetőséget teremteni. A tradicionális ír iparágak közül az élelmiszeripar kapott kiemelt támogatást: kilenc élelmiszer-feldolgozó

üzemet

létesítettek

és

fejlesztették

a

gyártási

és

marketingtevékenységet. Az első programozási időszak alatt ezen a területen összesen 102 projektet támogattak, amely 3 363 új munkahely teremtéséhez járult hozzá. Az erdőgazdálkodási működési program keretében pedig 83 000 hektár új erdőt telepítettek, meghaladva az előirányzott 77 500 hektáros tervet.

5.3. Második programozási időszak, 1994-1999

A második programozási időszakra készült Közösségi Támogatási Keret nagyfokú hasonlóságot mutat az előző időszakkal, vagyis a legtöbb program folytatódott. A működési programok számát tizenkettőről tízre csökkentették: a termelési kapacitások fejlesztését négy program köré építették az ipar, a halászat, az agrárgazdaság és a turizmus közötti bontásban. A versenyképesség erősítésére irányuló infrastruktúra fejlesztés szintén négy program köré szerveződött, melyek célterületei a közlekedés, energiagazdálkodás, hírközlés, valamint a víz- és környezetgazdálkodás voltak. A szakképzési rendszer fejlesztését a humán erőforrás fejlesztési program szolgálta; a város- és falufejlesztési program pedig a helyi kezdeményezések megvalósítását biztosította. Tehát az időszak fő prioritásai a termelőszféra, a gazdasági infrastruktúra, az emberi erőforrás és a vidékfejlesztés voltak. A számok tükrében ez az időszak a következő képet mutatta: az 1994-1999-es programozási periódusra Írország Közösségi Támogatási Kerete 10 383 millió ECU volt, melynek megoszlása az alábbiak szerint alakult: a Strukturális Alapokból befolyt összeg 5 620 millió ECU. Ebből 2 562 millió ECU érkezett a Regionális Fejlesztési Alapból, 1 953 millió ECU a Szociális Alapból, 1 058 a Mezőgazdaság-fejlesztési Alapból, az egyéb támogatások pedig 47 millió ECU-t tettek ki. Ezt egészítette ki 2 335 millió ECU költségvetési hozzájárulás és 2 428 millió ECU magánbefektetés. A KTK értékének tehát 54,2 százalékát a strukturális alapok, 45,8 százalékát a saját

28

források tették ki. Ezek az értékek az előző időszakhoz képest azt mutatják, hogy a nemzeti hozzájárulás 13 százalékkal csökkent, bár a támogatások összértéke emelkedett, hiszen a strukturális alapokból 26 százalékkal több pénz folyt be. A támogatások megoszlása aszerint hogy milyen tevékenységre fordították így alakult: infrastruktúra fejlesztésre 1 035 millió ECU-t (a támogatások 18,5 százaléka), termelésfejlesztésre 1 831 millió ECU-t (32,7százalék), humán erőforrás fejlesztésre 2 470 millió ECU-t (44 százalék), környezetvédelemre és fejlesztésre 211 millió ECU-t (3,9 százalék), technikai támogatásra 37 millió ECU-t (0,9 százalék) költöttek. Az előző időszakkal összevetve a leglényegesebb különbség a humán erőforrás fejlesztésére szánt összeg mintegy 6 százalékos növelése volt, ami körülbelül 775 millió ECU-t jelentett. 5. ábra EU támogatások megoszlása ágazatok szerint, 1994-1999 0,9% 3,9%

18,5% infrastruktúrafejlesztés termelésfejlesztés humán erőforrás

44,0%

környezetvédelem 32,7%

technikai támogatás

forrás: The Impact of Structural Policies on Economic and Social Cohesion in the Union, 1989-1999. CEC, p.76.

A fő célok közé tartozott a tartós munkahelyek teremtése illetve a tartós munkanélküliséggel

küzdők

„visszaintegrálása”

a

gazdaságba.

1993-ban

a

munkanélküliek 59 százaléka egy évnél régebben volt már munkanélküli. A szakképzési rendszer fejlesztésére irányuló humán erőforrás működési program keretében 620 000 ember vett részt különböző szintű tanfolyamokon és továbbképzéseken. Egy 1999-ben végzett felmérés alapján az ír 25-59 éves korosztály

29

49 százaléka alapfokú, 28 százaléka középfokú, 23 százaléka pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezett. 17 Az ország versenyképességének erősítése érdekében növelték az infrastrukturális beruházásokat: − bekapcsolták az ír partok mellett fekvő szigeteket a nemzeti energiahálózatba (az 5 millió fontos beruházás fele Uniós forrásból származott), − modernizálták a vidéki postahivatalokat (400 postahivatalt kapcsoltak be a Service Plus szolgáltatásba, amely lehetővé teszi a számítógépes rendszer segítségével eszközölt csekkbefizetést, útlevél ügyintézést és pénzváltást), − 1999-ig a teljes hírközlési rendszert digitalizálták, − 1989-ben kezdődött el négy országos főútvonal építése a közlekedési hálózat fejlesztése keretében. Az utak készültségi foka az első programozási időszak végére 35 százalék, a második programozási időszak végére 53 százalék volt.18 − elkezdték a Dublin-Belfast gyorsvasút építését (Mivel ez része a kiépítendő transz-európai hálózatnak, mely az Unió tizennégy kiemelt projektjének egyikét képezi, az Unió az írországi beruházás 85 százalékos finanszírozását vállalta.)

5.4. A fejlesztési programok összehasonlítása a két programozási időszakban

Ha összevetjük a két programozási időszak közlekedés fejlesztési programjainak eredményeit, akkor azt látjuk, hogy a vasúti, közúti és légi fuvarozás feltételei is sokat javultak. A vasúti szállításból keletkező bevételek több mint két millió ír fonttal nőttek, ez mintegy 5 százalékos növekedést jelentett. Emellett a vasúton utazók száma is 10 százalékkal emelkedett. A légi úton történő áruszállítás mennyisége 36 százalékkal nőtt, míg a személyszállítás terén 30 százalékos volt az utaslétszám emelkedése. A négy legfontosabb országos főútvonalon a menetidő mintegy három és fél órával csökkent. A kikötői és hajózási (komp) költségek a második időszakban 15 százalékkal mérséklődtek.

17 18

Kengyel : Az Európai Unió regionális politikája, p. 33. Kengyel : p.137

30

2. táblázat A beavatkozás területe Időmegtakarítás a négy kulcsfontosságú országos főútvonalon Kiépítettség foka a négy kulcsfontosságú országos főútvonalon Vasúti bevételek Utasok száma vasúton Légi úton szállított áru mennyisége

Egység Perc Százalék ír font millió millió fő Tonna

1988-1993 1994-1999 204 35

53

42,8

45

7,9 94 100

8,7 128 000

Légi utasok száma millió fő 8,37 10,93 Utazási költségek csökkentése Százalék 15 (komp) Forrás: The Impact of Structural Policies on Economic and Social Cohesion, p.81.

Az iparfejlesztési program keretében önálló alprogramként szerepelt az élelmiszeripar fejlesztésére irányuló terv, mely az előző időszak tapasztalatira épült. A program fő céljai megegyeztek a korábbi időszakéval: a termelés és marketingtevékenység (csomagolás, disztribúció), a kutatás-fejlesztés, és az élelmiszeriparban dolgozó munkaerő fejlesztése; az iparág versenyképességének erősítése. Emellett a kis- és középvállalkozások, melyek Írországban a cégek 90 százalékát teszik ki, részesültek támogatásban az Ír Hazai Ipar alprogram keretében. Elsődleges maradt a versenyképesség növelése és ennek érdekében a menedzserek szakképzési programjait is támogatták a termelési fejlesztések mellett. Az iparfejlesztési program eredményeinek összehasonlítása során is kedvező tendenciát láthatunk: az első időszakhoz képest 1994-1999 között 11 százalékkal nőtt az új munkahelyek száma. Az ipari termékek exportja 42 százalékkal emelkedett. A kutatás-fejlesztésre az üzleti szektor 1989-1993 között a GDP 0,65 százalékát, 19941999 között már 0,82 százalékát fordította ami 17 százalékos növekedést jelent; az állami szektorból az ilyen irányú befektetések 30 százalékkal nőttek. A hozzáadott érték 43 százalékkal lett magasabb.

31

3. táblázat A beavatkozás területe Új közvetlen munkahely

Egység 1988-1993 1994-1999 Munkahelyek 18 000 20 000 száma

Export értéke ír font millió 20 300 28 800 Üzleti szektor K+F kiadásai GDP %-a 0,65 0,82 Állami szektor K+F kiadásai GDP %-a 1,00 1,30 Ipari hozzáadott érték ír font millió 8 356 11 973 Forrás: The Impact of Structural Policies on Economic and Social Cohesion, p.79.

A turizmus fejlesztésének fő mozgatórugója ebben az időszakban is a mezőgazdaságtól való függés csökkentése volt, különös hangsúlyt kapott a turistaszezon meghosszabbítása, a marketingtevékenység és a nyújtott szolgáltatások skálájának bővítése. A turizmus fejlesztési programok eredményei a következők: a második programozási időszakban összesen 29 000 új munkahely létesült a szektorban, és a külföldi turistákból származó bevételek 40 százalékkal, 1,367 millió ír fontról 1,920 millió ír fontra emelkedtek. Az ország idegenforgalomból származó összbevétele 1994-1999 között az Uniós átlag másfélszeresére nőtt. A fő turistaszezonon kívül érkező látogatók száma 5 százalékos növekedéssel 75 százalékra emelkedett.19 A két programozási időszakban Írország a közös költségvetés körülbelül 0,8 százalékát fizette be az Uniónak, és mintegy 4 százalékát kapta vissza különböző Uniós támogatási transzferek formájában. Érdemes azonban ezek után azt is megnézni, hogy hogyan alakult az Unió költségvetése a strukturális alapokra biztosított pénzek nagyságát illetően.

5.5. A Kohéziós Alap

A Maastricht-i Szerződés alapján 1993-ban létrehozott Kohéziós Alap a strukturális alapoktól függetlenül működik. Az Alap eredeti célja az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező, kevésbé fejlett tagállamok támogatása; a Gazdasági és Pénzügyi Unióhoz való csatlakozás elősegítése volt. Az alapra való jogosultság kritériuma az volt, hogy a támogatandó ország GNP mutatója nem éri el a közösségi

19

forrás: The Impact of Structural Policies on Economic and Social Cohesion in the Union, 19891999. CEC

32

átlag 90 százalékát. 1993-ban ez négy tagállamra (Görögország, Spanyolország, Portugália, Írország) vonatkozott.20 A Kohéziós Alap támogatásait infrastrukturális fejlesztésekre (ezek minden esetben a transz-európai hálózatok kiépítéséhez kapcsolódó beruházások), illetve környezetvédelmi fejlesztésekre nyújtja. Az Alap a strukturális alapoktól eltérően nem régiókat, hanem országokat támogat. A Kohéziós Alap kiadásai 1993 és 1999 között 15 milliárd ECU-t tettek ki. A támogatás mértéke évről évre nőtt: 1993-ban mindössze 1,5 milliárd ECU állt rendelkezésre, melyből Írország 142 millió ECU-t kapott. Ennek 61 százalékát infrastruktúra fejlesztésre, 39 százalékát pedig környezetvédelmi szolgáltatásokra fordították. A második programozási időszakban a Kohéziós Alap kiadásai mintegy 14,454 milliárd ECU-t tettek ki, az éves támogatás 1995-ben 2 milliárd, 1997-ben 2,5 milliárd, 1999-ben 2,6 milliárd ECU volt.21 Írország ebben az időszakban a Kohéziós Alapból 1 301 millió ECU-t kapott, melyből 665 millió ECU infrastrukturális, 636 millió ECU pedig környezetvédelmi beruházásokhoz kapcsolódott. Ez 51-49 százalékos megoszlást mutat, tehát az előző időszakhoz képest jelentős növekedés látható a környezetvédelem fejlesztésének irányában.22 Az ország a Kohéziós Alap támogatásaiból körülbelül 7-10 százalékban részesedett.23 A strukturális alapokkal együtt számítva az ország területén megvalósult beruházásokból az első programozási időszakban 15 százalék; a második programozási időszakban 9,6 százalék volt az Uniós támogatások részvétele.

20

Az Alap célját elérte, Spanyolország, Portugália és Írország 1999-ben, Görögország 2001-ben vált az EMU tagjává. Azonban az Európai Tanács 1999-es berleini ülésén a Bizottság továbbra is támogatandó országoknak tekinti azon tagállamokat, ahol az egy főre jutó GNP értéke nem éri el az közösségi átlag 90 százalékát. 21 Eurostat 22 The Impact of Structural Policies on...., p. 76. 23 Összehasonlításként: Spanyolország a Kohéziós Alap támogatásainak 52-58 szézalékát, Görögország és Portugália egyenként 16-20 százalékát kapta. Forrás: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, p. 213.

33

5.6.

Az

Európai

Unió

támogatásával

megvalósult

projektek

–

esettanulmányok 5.6.1.

VTOS

- Szakmai

Képzési

Programok

(Vocational

Training

Opportunities Scheme) Az Európai Szociális Alap támogatásával működő képzési rendszer a 21 évnél idősebb, minimum hat hónapja regisztráltan munkanélküli fiatalok számára biztosít ún. “második lehetőséget”. Az ír munkaerőpiac legnagyobb vesztesei az alacsony iskolai végzettséggel, gyakran érettségi vizsgával sem rendelkező állást keresők, hiszen a legtöbb munkahely betöltésénél alapkövetelmény a középiskolai végzettség. Maga a rendszer 1986-ban indult EOS (Educational Opportunities Scheme) néven ír kezdeményezésre, közösségi támogatás nélkül. Ebben az évben 40 diák vett részt a szervezet által kínált nappali képzésben, munkanélküli támogatást is kapva. A program sikeresnek bizonyult, és 1989-től kezdve Uniós támogatással folynak a képzések. Ekkor 12 képzési központ 289 diákkal dolgozhatott. A képzési programok ingyenesek, és két-három évig tartanak. A hallgatók a kurzus ideje alatt a munkanélküliségi segéllyel egyenlő nagyságú képzési támogatásban részesülnek. Emellett a központok utazási és étkezési hozzájárulást is biztosítanak hallgatóik számára. A kurzusok alapvető célja a tartósan munkanélküliek számára lehetőséget adni az újbóli elhelyezkedésre,

egyúttal az aktuális

munkaerőpiaci igények kielégítése. A központok elsősorban üzleti, számítástechnikai tanfolyamokat kínálnak kezdőtől a haladó szintig. A szervezet több vezető számítástechnikai céggel működik együtt (Microsoft, IBM, Intel) a kurzusok kialakítását illetve a végzős hallgatók elhelyezkedését segítendő. 1999 nyarán a kétéves tanfolyamokat végzők 79 százaléka tudott előrelépni: 37 százalékuk elhelyezkedett, 16 százalékuk felsőfokú oktatásra jelentkezett, 12 százalékuk a központ érettségi után képesítést nyújtó programjain (Post-Leaving Certificate courses) folytatta tanulmányait: Üzleti Tanulmányok, Média, Kézművesmesterség, Sport és Rekreáció, stb. fakultásokon. A végzett hallgatók 5 százaléka szociális munkára jelentkezett, 5 százalékuk egyéb képzési programot kezdett és 4 százalékuk magánvállalkozóvá vált. Az 1989-től 1999-ig tartó időszakban a VTOS működési költsége mintegy 195,4 millió euróba került, melyhez az ESZA 65,1 millió euróval járult hozzá.

34

Ma 94 képzési központban 5 ezer ember képzése folyik.

5.6.2. Tallaght Hospital

A Dublintól mindössze 9 mérföldre fekvő városka kórházát a régióban az utóbbi évtized demográfiai változásai (Dublin vonzáskörzetének növekedése) azzal a ténnyel szembesítette, hogy közel 300 ezer ember egészségügyi ellátását kell megoldania. A kórház korszerűsítése 1992-ben kezdődött, mint gyakorló kórház 590 ággyal nyitotta meg kapuit 1993-ban. A korszerűsítés 1998-ban fejeződött be: a kórház speciális osztályokkal bővült (urológia, gyermekgyógyászat), modern orvosi műszerekkel dolgozik, és biztosítja a folyamatos, magas színvonalú szakmai képzést alkalmazottai számára. A kórházi beruházások összesen 177,7 millió eurót tettek ki, melyből 45,7 millió eurót a Szociális Alap biztosított. A kórház ma mintegy 2 ezer munkahelyet jelent, évente mintegy 100 ezer járóbeteget és 17 ezer fekvőbeteget lát el, ügyeleti ellátásban pedig 68 ezer beteg részesül.

5.6.3. Rural Electrification (Vidéki körzetek energiaellátása)

Az “Aran Islands and Cape Clear Islands Project” az ír partok mellett fekvő szigetek országos energiahálózatba kapcsolását jelentette. Az Aran projekt 1995-ben indult és három sziget: Inis Mor, Inis Meain és Inis Orr közvetlen energiaellátását, ezáltal az ott élők életszínvonalának jobbítását célozta. A terv keretében 40 km hosszúságú, páncélozott tengeralatti vezetéket fektettek le és a szigeteken élő 1 500 ember 1997-től élvezi az olcsóbb, könnyen hozzáférhető energiát (háztartási és könnyűipari gépek, villanytűzhelyek használata). A Clear szigetek bekapcsolása 1998-ban kezdődött és mindössze egy évet vett igénybe. 1999-ben a 20 km hosszúságú tengeralatti vezeték további két sziget, Clear és Inishboffin lakói, azaz 350 ember számára tette lehetővé a villanyáram könnyű és problémamentes használatát. Emellett a projektet a “csend visszahozójának” is nevezik, a vezetéken érkező villanyáram lehetővé tette a korábbi igen zajos diesel generátorok kikapcsolását.

35

A két projekt összköltsége 6,5 millió euró volt. A beruházásokhoz a Regionális Fejlesztési Alap 3,1 millió euróval járult hozzá.

5.6.4. Celtic Voyager

A “Celtic Voyager” Írország új óceánkutató hajója. A 31 és fél méter hosszú 650 kW teljesítményű motorral felszerelt hajó 10 csomó sebességgel tud haladni és 17 napig képes a nyílt tengeren tartózkodni. A hajó tervezése és megépítése két évig tartott és 2,68 millió euróba került. A Regionális Fejlesztési Alap a Halászati Működési Program Tengerkutatási Tervén keresztül 2,01 millió euróval támogatta a beruházást. A projekt a tengerkutatást és a környezetvédelmet segíti. A hajó tevékenységei magukban foglalják a partmenti vizek szennyezettségének folyamatos ellenőrzését, ásványkincsek

felkutatását,

radioaktivitás

mérést

és

különböző

halfajok

megfigyelését.

5.6.5. Women in Agriculture (Nők a mezőgazdaságban) A projekt a társadalmi egyenlőség és a farmgazdálkodás fejlődését szolgálja. Mivel Írországban a farmok többsége férfikézben van, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Fejlesztési Hatóság, a Teagasc úgy döntött, hogy megpróbálja a nőket is arra ösztönözni, vállaljanak aktív szerepet a szektorban. Bár egyaránt szerveznek kurzusokat férfiaknak és nőknek, három speciális kurzust is indítottak a nők számára: farmvezetés (könyvelés, kvóták, adózási ismeretek, képviselet); vidéki vállalkozás fejlesztés (vidéki turizmus, gombatermesztés, vállalkozásfejlesztés élelmiszeripari és baromfi termékek terén); vidék- és közösségfejlesztés. Emellett külön juttatást is biztosítanak a női hallgatóknak. A Teagasc azt reméli, hogy a speciális kurzusok valamelyikét elvégző nők általános agrárkurzusokra is jelentkeznek majd. 1996-ban 1 500, 1997-ben már több mint 2 000 nő végezte el sikeresen a tanfolyamokat. A második programozási időszakban a képzési költségek 1,22 millió eurót tettek ki, melyből a Szociális Alap 914 ezer eurót vállalt át.

36

5.6.6. Drogheda By-pass (Elkerülőút Droghedánál)

A Dublintól körülbelül 50 km-re lévő város a Dublin-Belfast autópálya vonalán fekszik, és az erős forgalom (mind személy- és áruszállítás) több gondot is okozott a városnak (zaj, légszennyezés). Az elkerülőút egy hároméves beruházás eredménye, az építkezés 1998-ban kezdődött, az új szakasz 2001-ben nyílt meg. A beruházás 21,5 km hosszúságú kétszer kétsávos autóút és egy a Boyne folyón átívelő híd megépítéséből állt. A 61 millió eurós projektet 51,8 millió euróval támogatta a Kohéziós Alap. Az elkerülőút amellett hogy Drogheda forgalmát leviszi, része a Dublin-Belfast Transz-európai Útvonalnak, és az Unió 14 kiemelten támogatott projektje közé tartozik.

5.7. Harmadik programozási időszak, 2000-2006 5.7.1. Az Unió politikája Ez az időszak nem csak Írország, hanem az Unió szempontjából is jelentős változásokkal jár. Az előző két tervezési időszak költségvetési programjai, a Delors I. és a Delors II. egyértelműen az Unió szegényebb, gazdaságilag elmaradottabb régióinak kedveztek. A gazdagabb, erős gazdaságú országok (Németország, Franciaország és Nagy-Britannia) „finanszírozták” a hátrányosabb helyzetben lévő tagállamok bekapcsolódását az integrációba. Ezzel a „hátszéllel” tették lehetővé az egységes piac, valamint a pénzügyi unió létrejöttét. Ez a helyzet azonban nem tartható fent tovább a kilencvenes években fellépő gazdasági recesszió és az ennek következtében a gazdagabb tagállamokat is érintő növekvő munkanélküliség miatt. Ehhez társult még két fontos gazdasági és politikai szempont: az Unió legnagyobb nettó befizetője, Németország24 a mai napig orvosolja a volt NDK (ma: Keleti Tartományok) gazdasági problémáit; emellett az Unió keleti irányú bővítésének kérdése és egy működőképes program kialakítása is egyre sürgetőbbé vált. A csatlakozni kívánó közép-kelet-európai országok az Uniós átlagoktól elmaradt, jelentős agrárszektorral rendelkező országok. Amennyiben a tíz csatlakozni kívánó ország egy lépcsőben kerül felvételre, az Unió számára ez a

37

következő változásokkal járna: az Unió népessége az 1998-as szinthez képest 28 százalékkal növekedne, és elérné a 490 millió főt. A tíz ország összesen 105 millió lakossal csatlakozna. Az Unió jelenlegi területe (323 618 ezer km2) 34 százalékkal növekedne. Azonban a GDP értéke mindössze 4-5 százalékos emelkedést mutatna.25 Ennek ismeretében egyértelművé vált, hogy a közös költségvetés várható kiadásai (különösen az agrár és a strukturális politikát illetően) igen jelentős mértékben meg fognak nőni. A költségvetés reformja a Bizottság által 1997 júliusában megjelentetett, a 20002006 időszakot átfogó Agenda 2000 program néven vált ismertté. A program két fő intézkedése a kiadási oldal csökkentése (strukturális alapok, közös agrár politika), és az új tagállamok csatlakozására elkülönített pénzeszközök létrehozása: előcsatlakozási segélyek: Phare, ISPA, SAPARD. Ez egyben a korábbi négy kohéziós tagállam (Spanyolország, Portugália, Görögország és Írország) támogatásainak módosítását is jelentette. Ennek fényében az Unió tervezett pénzügyi kerete a következőképpen alakult: a strukturális alapokra összesen 195 010 millió eurót fordítanak. Ez az összeg az évenként folyamatos, enyhén csökkenő hozzájárulásokból áll össze: 2000-ben 29 430 millió euró az alapokra elkülönített pénzeszközök nagysága, 2001-ben 28 840 millió euróra csökken, 2002-ben 28 250 millió eurót tesz ki. A következő négy év alatt további mintegy 1 500 millió euróval csökken a támogatási összeg, és 2006-ban már „csak” 26 660 millió eurót ér el. Ez évi átlagos 2,1-2,2 százalékos csökkenés, ami a programozási időszak eleje és vége között közel 10 százalékos csökkenést eredményez.26 Emellett az Agenda 2000 a strukturális alapok korábbi hat célkitűzését háromra csökkentette: 1. célkitűzés: (változatlanul) a fejlődésben elmaradt, az Uniós átlag 75 százalékát el nem érő régiók támogatása (ennek megvalósítása az infrastruktúra, a termelési rendszerek, a foglalkoztatottság nehézségeinek leküzdésén keresztül), 2. célkitűzés: a gazdasági és társadalmi szerkezetátalakítás támogatása (pl. hanyatló vidéki körzetek, hagyományos iparágak hanyatlásával küzdő régiók, halászattól 24

Németország egy főre jutó nettó hozzájárulása az Unió költségvetéséhez messze meghaladja a többi tagállam egy főre jutó befizetéseit. 25 OECD: Future Studies Information on EU Enlargement 26 Ezek az adatok az EU 15 tagállamára vonatkoznak, mivel az új tagok felzárkózását külön pénzeszközök segítik. Forrás: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, p. 183.

38

függő területek jogosultak ilyen irányú támogatásra, de ebben az időszakban már városi régiók is kérhetnek segítséget az Uniótól), 3. célkitűzés: humánerőforrás fejlesztés: az oktatási, képzési és foglalkoztatási rendszerek korszerűsítésének támogatása.27 A támogatások célja azonban minden esetben új, termelő beruházás vagy munkahelyteremtéshez kapcsolódó beruházás. Emellett a támogatott tagállam részéről minimum 25 százalékos társfinanszírozást irányoztak elő. A támogatás formája igen sokféle lehet: kamattámogatás, adókedvezmény, társadalombiztosítási befizetések mérséklése, alacsony árú beszerzés vagy szolgáltatás biztosítása, stb. Az új beruházások támogatását ahhoz a feltételhez is kötötték, hogy az így létrehozott üzemnek, termelőegységnek vagy irodának legalább öt éven keresztül működnie kell, és ugyanez vonatkozik a munkahelyteremtő beruházásokra is. A jelenlegi, 2000-2006 közötti programozási időszakban a Kohéziós Alap az Unió költségvetéséből összesen 18 milliárd euróval részesül, ami éves átlagban 2,57 milliárd eurót jelent. Írországba a hétéves periódus alatt 720 millió euró folyik majd be,

s

ez

kiegészülve

a

strukturális

alapok

támogatásaival

az

ország

28

összberuházásainak mintegy 2,6 százalékát teszi majd ki.

5.7.2. Írország politikája A fent említett változásoktól függetlenül is új helyzet elé került Írország. A kilencvenes években bekövetkezett gazdasági fellendülés hatására az ország makrogazdasági mutatói nemcsak utolérték, de el is hagyták az Uniós átlagot, így megkérdőjeleződött az ország strukturális alapokra való jogosultsága. Az ország GDP-je már 1993-ban elérte a közösségi átlag 78 százalékát, és ez elvileg már azt jelentette, hogy Írország kikerül az 1. célkitűzésből. Azonban a kormány az első programozási időszak átlagával (az Uniós átlag 73 százaléka) indokolta további jogosultságát. A második programozási időszak kezdetekor, 1994-ben az egy főre eső ír GDP már az Uniós átlag 82 százalékával volt egyenlő. 1994 után az ország GDP-je évente átlag 9 százalékkal növekedett, amely az Unióból érkező nettó forrástranszfereknek (a GDP 3-4 százalékával egyenlő összegek) és a változatlanul

27 28

Council of the EC Kengyel p. 116.

39

nagyszámú külföldi tőkebefektetéseknek (a GDP 2 százalékát érték el évente) köszönhető.29 6. ábra Egy főre jutó GDP (EU, Írország)

euró

30000 EU 15

20000

EU 75%

10000

Írország

00 20

98 19

96 19

94 19

92 19

90 19

19

88

0

év

Forrás: Eurostat

1999-ben nyilvánvalóvá vált, hogy Írország nem számíthat a korábban megszokott támogatási formára. Az Unió strukturális támogatásaiból való alacsony részesedés félelme parázs vitákat váltott ki a kormányban. Végül a lehető legjobb támogatási lehetőségek érdekében az országot két régióra osztották: − az ún. BMW régió (Border-Midlands-West), amely a korábbi nyugati terület három fejletlenebb régiójából (Határmenti, Közép-ír, és Nyugati) állt össze, − az ún. Dél-keleti régió (S+E, South-East), amely az ország többi fejlesztési régióját fogta össze. Ezzel megvalósult az a kikötés, amelyre az Európai Bizottság már oly régóta kívánta Írországot rávenni: a valóságban is működő regionális, decentralizált tervezésre. A két régió közül a Dél-keleti régió az ország területének 53 százalékát teszi ki. Az ország lakosságának 73 százaléka (2,6 millió fő) él itt, ez a munkaerő 75,2 százalékát jelenti. Az egy főre eső éves jövedelem 15 600 fonttal egyenlő. A munkanélküliségi ráta 5,4 százalékot mutat. Ez a régió a fejlettebb, a városiasodottabb, a 10 ezer főnél nagyobb városok száma tizenhat. Itt találhatóak Dublin mellett (nagy Dublin: 953 ezer lakos) a fejlődés révén kialakult fontosabb ipari központok: Cork (180 ezer lakos), Limerick (79 ezer lakos), Waterford (44 ezer

29

OECD-Ireland, country report, 2001

40

lakos). A városi és vidéki lakosság aránya 68-32 százalékos megoszlást mutat. Az ország GDP-jének 80 százaléka ebben a régióban termelődik: 1997-ben az egy főre jutó GDP Dublinban 122 százalékát, a Délnyugati régióban 102 százalékát érte el a közösségi átlagnak. Összesítve az egy főre jutó GDP az Uniós átlag 102 százalékával egyenlő. Ezzel szemben az új BMW régió elmaradottabb infrastruktúrájú, gazdasági szerkezete is fejletlenebb. Területe Írország területének 47 százalékát adja. Az ország lakosságának 27 százaléka, körülbelül 1 millió fő él itt. A munkaerő 24,8 százaléka él ebben a régióban, az egy főre eső éves jövedelem 12 948 fontot tesz ki. A régión belüli munkanélküliségi ráta 6,9 százalék. Egyetlen komolyabb jelentőségű városa és regionális központja Galway (57 ezer lakos), a 10 ezer főnél nagyobb városok száma hét. A városi és vidéki lakosság megoszlása 32-68 százalékos. Az ország GDP-jének 20 százaléka termelődik itt ki. 1997-ben a Nyugati régióban az egy főre jutó GDP 71 százaléka, a Közép-ír régióban mindössze 66 százaléka volt a közösségi átlagnak. Összesítve a régió adatait az egy főre jutó GDP az Uniós átlag 68 százalékával egyenlő.30

5.8. Írország Nemzeti Fejlesztési Terve a 2000-2006 közötti időszakra

Írország már az új, regionális felosztás szerinti elképzelésekkel adta be Nemzeti Tervét az Európai Bizottságnak. A terv készítését széleskörű egyeztetés kísérte, melyben a kormány mellett részt vettek a minisztériumok, regionális hatóságok, és a szociális

partnerek

(szakszervezetek,

munkaadók

képviselői,

Farmerek

és

Gyáriparosok Szövetsége). Emellett az ír kormány felkérte az ESRI-t (Gazdasági és Szociális Kutató Intézet) egy átfogó tanulmány készítésére „A nemzeti beruházások prioritásai a 2000-2006-os időszakra” címmel.31 Írország konzultációt folytatott az Európai Bizottsággal és Észak-Írország hatóságaival is. A tervnek újszerű eleme volt a két régiónak, mint különálló fejlesztési területnek a megjelenése, hiszen a korábbi két tervezési időszak alatt Írország egésze az 1. célkitűzésbe (elmaradt régiók) tartozott. Az új felosztás szerint a BMW régió maradt az 1. célkitűzésben és a Nemzeti Fejlesztési Terv kiadásainak körülbelül egyharmadát 30

Lakosság, városok és munkaerő adatai: Ír Központi Statisztikai Hivatal; GDP mutatók: S&E és BMW Regional Operational Programmes 2000-2006

41

kapja; míg a Dél-keleti régió ún. „kilábaló” (phasing out) régióként még szintén az 1. célkitűzés alapján jogosult a strukturális alapokból további támogatásokra. A NFT kiadásainak 66 százalékát erre a területre irányozták elő.32 A strukturális alapokból 2000-2006 között 3,1 milliárd euró támogatás folyik majd be: 41 százaléka ebből a BMW régióra, 59 százaléka pedig a Dél-keleti régióra jut.33 Ehhez társul még a Kohéziós Alapból 576 millió euró támogatás. A harmadik tervezési időszakra Írország négy célkitűzésben foglalta össze mit kíván megvalósítani: − fenntartani a kilencvenes években kezdődött gazdasági növekedést és a foglalkoztatottság terén elért eredményeket, − tovább erősíteni Írország nemzetközi versenyképességét, − elősegíteni az országon belüli kiegyensúlyozott regionális fejlődést, − széleskörű szociálpolitikát folytatni, támogatni a valamilyen formában hátrányos helyzetben lévőket. Ez a négy célkitűzés három nemzeti és kettő regionális működési program keretében valósul meg a hét évet átfogó programozási időszak alatt: − Gazdasági és társadalmi infrastruktúra program − Foglalkoztatás és humánerőforrás fejlesztés program − Termelőszektor fejlesztési program − BMW régió fejlesztési program − Dél-keleti régió fejlesztési program Ezt kiegészítve az Európai Tanács 1999 márciusi berlini ülése a PEACE program (Írország és Észak-Írország közös békeprogramja) további támogatását szorgalmazta, mintegy 500 millió eurót hagyva jóvá e célra. Ebből Írország határmenti megyéire 100 millió euró jut.34 Továbbá Írország jogosult a Kohéziós Alap juttatásaira, valamint a Közösségi Kezdeményezések négy programjából (Interreg, Equal, Leader, Urban) is további támogatásokra számíthat.

31

National Investment Priorities for the Period 2000-2006 Ireland - National Development Plan, 2000-2006 33 Horváth Gy.:Regionális támogatások az Európai Unióban, p. 111. 34 EU Structural and Cohesion Funds in Ireland 32

42

4. táblázat EU támogatás a Nemzeti Fejlesztési Tervben, 2000-2006 Működési program költség EU millió euró hozzájárulás millió euró Gazdasági és szociális 22 400 1 43135 infrastruktúra Humán erőforrás 12 700 901 Termelő ágazatok 5 800 333 Dél-keleti régió működési program 3 800 972 BMW régió működési program 2 700 Peace program (2000-2004) 100 100

Forrás: National Development Plan – Ireland, 2000-200636

A strukturális alapok költségvetéséből összesen körülbelül 3,1 milliárd euró érkezik a hét év alatt. A felhasználási terület, illetve régiók szerinti bontásban a következő elosztást látjuk: a BMW régió a támogatások 41 százalékát, vagyis 1,249 milliárd eurót kap. Ennek az összegnek 28 százalékát a gazdasági és szociális infrastruktúra, 29 százalékát a humánerőforrás, 13 százalékát a termelő ágazatok és 30 százalékát regionális fejlesztésekre fordítják. A Dél-keleti régió a támogatások 59 százalékát kapja, ami 1,819 milliárd euróval egyenlő. Az Unió által biztosított pénzeszközök 28 százalékát a gazdasági és szociális infrastruktúra, 28,5 százalékát a humánerőforrás, 14 százalékát a termelő ágazatok és 29,5 százalékát regionális fejlesztésekre fordítják.

35

A Kohéziós Alapból 576 millió euró, a Strukturális Alapokból 855 millió euró érkezik

43

7. ábra EU támogatások a működési programokban régiók szerint, 20002006 600 millió euró

500 400

BMW régió

300

Dél-Keleti régió

200 100 Regionális fejlesztések

Termelőágazatok

Humánerőforrás

Infrastruktúra fejlesztés

0

Működési program

Forrás:Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban, p. 111.

A Nemzeti Fejlesztési Terv teljes költségvetését alapul véve, ami 2000-2006-ra 52 milliárd eurót jelent, a strukturális alapok hozzájárulása mintegy 5 százalékot tesz ki. A három nemzeti működési programra összesen 40,9 milliárd eurót szántak: a gazdasági és szociális infrastruktúra programra ebből 22,4 milliárd eurót, a humánerőforrás programra 12,7 milliárd eurót, a termelőágazatok fejlesztésére pedig 5,8 milliárd eurót fordítanak. A két regionális működési program összesen 6,5 milliárd eurót tesz ki: 3,8 milliárd a Dél-keleti, 2,7 milliárd euró a BMW régió területére jut. Emellett a NFT 4,3 milliárd eurót számol a Közös Agrárpolitika vidékfejlesztési programjára, valamint a 2000-2004 közötti időszakra a már említett 100 millió eurót a PEACE programon keresztül. A

Fejlesztési

Terv

jelentős

része

közberuházásokra

épül,

melyek

finanszírozásából az ír államkincstár oroszlánrészt vállalt: 34 millió ír fontot 36

A Fejlesztési Terv szintén tartalmazza a Közös Agrárpolitika Vidékfejlesztési Programját, amely 4,3 milliárd euróval részesedik a Terv teljes költségvetéséből

44

garantálva a programozási időszak egészére. Az ír pénzügyminiszter, Mr Charlie McCreevy pedig a harmadik Nemzeti Fejlesztési Tervet „az Ír Szabad Állam történetében a legátfogóbb beruházási tervnek”, valamint „Írország gazdasági és szociális fejlődésének folytatását az új évezredben is biztosító modellnek” nevezte.37

5.8.1. Nemzeti működési programok

Ha külön megnézzük a Gazdasági és Szociális Infrastruktúra Fejlesztési Programot, a következő bontást látjuk: a Dél-keleti régió 16,4 milliárd eurót, a BMW régió 5,9 milliárd eurót kap a beruházásokból. Ez egy főre vetítve 4 855 illetve 4 861 eurót jelent. Ágazati bontásban a működési program hat területre koncentrálódik. A lakáspolitika 7,62 milliárd euróval, az egészségügy 2,5 milliárd euróval, az energiaszektor 0,2 milliárd euróval, az infrastruktúrafejlesztés (országos főutak és tömegközlekedés

fejlesztése)

8,81

milliárd

euróval,

a

környezetvédelmi

szolgáltatások pedig 3,2 milliárd euróval részesednek a programra szánt forrásokból. A működési program elsődlegesen kiemelt része az infrastruktúrafejlesztés. Mivel az országban a közutak játszanak kulcsszerepet a személy- és áruszállításban, a fizikai infrastrukturális beruházások célja a négy országos főútvonal további kiépítése, más országos főutak és másodrendű utak korszerűsítése és elsősorban az elmaradott közútrendszerű BMW régió felzárkóztatása. A beruházásoknak kettős célja van: egyfelől növelni az ország versenyképességét, másfelől további beruházások számára kedvezővé tenni a régiót. Az úthálózat fejlesztésére 5,97 milliárd eurót különítettek el. Ebből mintegy 60 millió euró a transz-európai hálózat további fejlesztését szolgálja. A tömegközlekedés fejlesztése a program másik fő területe. A járműpark, illetve a tömegközlekedési rendszer fejlesztésének elsődleges célja a forgalmasabb városok (elsősorban Dublin) túlterheltségének megszüntetése. Ennek érdekében az ír kormány a dublini és Dublin környéki vasutak, buszjáratok, valamint regionális szinten a vasút és távolsági buszhálózat korszerűsítésére törekszik. Emellett javasolt több alul- és felüljáró, körgyűrűk, esetleg alagutak építése. Ez a célterület 2,84 milliárd eurót jelent a NFT-ben. 37

Address by the Minister for Finance, Mr Charlie McCreevy on .... the launch of the National Development Plan

45

A környezetvédelmi intézkedések fő célterületei a víz- és hulladékgazdálkodás. Általánosságban elmondható, hogy Írország vízminősége (folyók, tavak, talajvíz, tengervíz) megfelel a kívánalmaknak, az országban jól fejlett vízminőség ellenőrzési rendszer működik. Azonban a kilencvenes évek gazdasági fellendülése miatt megnövekedett az ipari és mezőgazdasági szennyvíz mennyisége. Ezt az ország főleg Uniós támogatásokból jól menedzseli, de a víztisztító rendszerek további fejlesztésére van szükség, elsősorban az agrárterületeken. Emellett azonban még mindig találhatók „fekete foltok”: a városi régiókban nem megfelelően biztosított a szennyvíz elvezetése ill. tisztítása. Az ivóvízminőség pedig néhány vidéki körzetben okoz gondot, mintegy 400 ezer ember az elvárt szintnél rosszabb minőségű vizet iszik. A hulladékgazdálkodás terén is vannak fejlesztésre váró területek, hiszen ez a terület kapta eddig a legkevesebb figyelmet. A lakossági hulladék nagyrészét ún. hulladéktemetőkbe viszik, melyek közül igen sok nem felel meg a velük szemben támasztott

minőségi

előírásoknak.

Emellett

ösztönözni

kell

a

szelektív

hulladékgyűjtést, elsősorban a városi régiókban. Az ipari hulladékok terén nem kellően megoldott a használt olajok, vegyianyagok tárolása, eltüntetése. Írországban igen alacsony fokú a hulladék újrafelhasználási foka is. Ezen hiányosságok orvoslása, valamint a termelésben új, ún. alacsony hulladékhozamú technológiák bevezetése az elsődleges cél.38 A környezetvédelmi szolgáltatások biztosításával a lakásépítéshez szükséges közművesített területek nagyságát is növelni szeretné a kormány. Az egészségügyi beruházások elsősorban az idősek, a mentálisan sérültek ellátását, valamint a kórházak ellátottságát igyekszik javítani. A lakáspolitikai beruházások terén fő cél a megfizethető lakások mennyiségének növelése. 2001-ben több mint 52 600 új lakás épült. Az építésekre szánt összeg évi 1 142 millió eurót érhet el (előrevetített összeg), ami az 1999-es 422 millió euróhoz képest több mint két és félszeres növekedést mutat. Érdemes a működési program és a foglalkoztatottság összefüggését is megnézni. A FÁS által készített 2002-es munkaerőpiaci felmérés szerint a fejlesztési területekre áramló támogatások növekedésével jelentősen növekszik a munkaerő iránti kereslet is. Csak a lakásépítések terén mintegy 80 ezer emberrel többel számol, akikre a Nemzeti Tervben kitűzött célok eléréséhez szükség lesz (képzett munkaerő,

38

OECD: country report on Ireland, 2001

46

szakmunkások ill. betanított munkások). Hasonló tendenciát lát az útépítések valamint a környezetvédelmi szolgáltatások terén is. Az előbbinél az éves kiadások értékét átlagosan 1 142 millió euróval, az utóbbinál 653,2 millió euróval számolja a 2000-2006 közötti időszakra. Az 1999-es adat útépítéseknél 908,1 millió euró, környezetvédelmi fejlesztéseknél 492,7 millió euró volt.39 A második nemzeti működési program a humánerő fejlesztésére irányul, melynek keretében a Dél-keleti régió 8,95 milliárd eurót, a BMW régió 3,6 milliárd eurót kap. Támogatandó célok a munkaerő képzettségi szintjének emelése, ezáltal a munkanélküliség csökkentése. Az előző időszakhoz hasonlóan itt is nagy hangsúlyt kap a tartósan munkanélküliek visszaintegrálása a gazdaságba. A harmadik program a termelőszektor támogatását célozza. Az 5,8 milliárd eurós forrásokból 3,6 milliárd a Dél-keleti régióra, 2,2 milliárd pedig a BMW régióra jut. Az egy főre eső részesedés 1 362 ill. 2 175 euró. A program az ipar, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat és turizmus területén történő beruházásokat támogatja, és fő irányultsága ebben a programozási időszakban az ágazatokhoz kapcsolódó kutatásfejlesztés40 ösztönzése. Ágazati bontásban a működési program forrásaiból 2,47 milliárd eurót fordítanak erre a területre, ezzel segítve az ír gazdaság jelenlegi igényeinek megfelelő kutatásfejlesztést és eredményeinek „integrálását” az ír ipari termékekbe. Az ipar 2,41 milliárd eurót kap a programból, a marketingtevékenység fejlesztésére 0,43 milliárd eurót különítettek el, a halászat támogatására pedig 0,06 milliárd eurót irányoztak elő. A

termelőszektor

működési

program

fő

törekvései

a

külföldi

közvetlen

tőkebefektetések további ösztönzése; az ír ipar, elsősorban az élelmiszeripar marketingtevékenységének korszerűsítése, a farmergazdaságok működési szintjének és hatékonyságának növelése, a halászati flotta modernizálása.41

39

FÁS: The Irish Labour Market Review/2002 R&D helyett már RTDI néven szereplő ágazat: Kutatás, Technológiai Fejlesztés és Innováció (Research, Technological Development and Innovation) 41 A mezőgazdaság támogatását a Közös Agrárpolitika Kapcsolódó Intézkedései szolgálják, melyek külön működési programot képeznek, így ebben a szektorban ágazati bontásban a mezőgazdaság nem szerepel. 40

47

5.8.2. Regionális működési programok A Nemzeti Fejlesztési Terv elsődleges célja az országon belüli kiegyensúlyozott regionális fejlődést biztosítani. Ezt szolgálja az ország két működési régióra való felosztása. A régiók működési programjának irányítása és koordinálása a Regionális Hatóságok feladatkörét képezik. Mindkét régió három központi célkitűzés köré szervezte programját, melyek a 1. helyi infrastruktúra 2. helyi termelőszektor (ezen belül vállalkozásfejlesztés illetve mezőgazdaság és vidékfejlesztés) 3. szociálpolitika erősítését célozzák. A Dél-keleti régió megvalósításra váró feladatainak középpontjában a régió versenyképességének fenntartása áll. Ennek két fő célja Dublin „vízfejűségének” megszűntetése, illetve a régión belül más fejlesztési központok támogatása. Ez elsősorban a mezőgazdaság és halfeldolgozás korszerűsítésével valósítható meg. A régió infrastrukturális fejlesztései Dublin és a fővárost övező területek közlekedési telítettségének csökkentését szolgálják majd. Ezen célok mellett kiemelt szerepet kap a hátrányos helyzetben lévők szociálpolitikai támogatásának erősítése. A BMW régió megoldásra váró feladatai a Dél-keleti régió ellensúlyozására irányuló átfogó fejlesztés a gazdasági és szociális infrastruktúra, valamint a humánerő forrás területén. Törekedni kell azonban a régión belüli kiegyensúlyozott fejlődés biztosítására, elkerülendő az egyközpontúvá válást. Ez a húzóágazatok jelenlétének növelésével (szoftver, high tech cégek), valamint a régió természetes erőforrásaira építő beruházásokkal lehet elősegíteni (turizmus, mezőgazdaság, halfeldolgozás). A Dél-keleti régióhoz hasonlóan a szociálpolitikai támogatások bővítése és a támogatások mértékének növelése itt is kulcsszerepet kapott. A két régió közötti bontásban a Nemzeti Fejlesztési Terv kiadásai a következőképpen alakulnak: Felhasználási terület szerint helyi infrastruktúrafejlesztésre a BMW régióban 1,94 milliárd eurót, a Dél-keleti régióban 2,3 milliárd eurót fordítanak. Fő feladatok a nem országos jelentőségű utak korszerűsítése; a vízgazdálkodás és hulladékgazdálkodás fejlesztése; a telekommunikáció és e-commerce lehetőségeinek megteremtése; a

48

kikötők és repterek modernizálása; városok és falvak „újítása”42; valamint a kultúra, sport és rekreáció területeinek fejlesztése. Vállalkozásfejlesztésre a BMW régióban 0,31 milliárd eurót, a Dél-keleti régióban

0,33

milliárd

eurót

különítettek

el.

A

beruházásokkal

a

mikrovállalkozásokat, a turizmust, halászatot és erdőgazdálkodást támogatják. A szociálpolitika erősítését szolgáló beruházások a közösségfejlesztő és családsegítő programok; a bűnözés és drogfogyasztás visszaszorítását célzó intézkedések; a munkanélküliek ellátása; ifjúsági szolgálat; valamint az új területként belépő gyermekgondozás között oszlanak meg. Az új kezdeményezés igen sikeresnek mondható, az új programozási időszakban már eddig 5 812 új férőhellyel gazdagodott a bölcsődei és óvodai ellátás. A BMW régió 0,28 milliárd eurót, míg a Dél-keleti régió 1,06 milliárd eurót fordít szociálpolitikai fejlesztésekre. A mezőgazdaság és vidékfejlesztés támogatása a Közös Agrárpolitika vidékfejlesztési programján keresztül valósul meg. A program fő támogatási területei a vidéki körzetek környezetvédelmére kidolgozott/kidolgozandó tervek kivitelezése; jövedelempótló támogatások; valamint az erdőgazdálkodás további fejlesztése. A BMW régióban 0,29 milliárd eurót, a Dél-keleti régióban 0,28 milliárd eurót szánnak e terület támogatására. Összefoglalva, a két régió működési programjának prioritásai így alakulnak:

8. ábra BMW régió

Helyi infrastruktúrafejlesztés Vállalkozásfejlesztés

10% 10%

Szociálpolitika

11% 69%

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

Forrás: BMW Regional Operational Programme, 2000-2006

42

A nemzeti örökség részét képező, építészetileg jelentős középületek felújítása, illetve a környezet szépítését célzó város és falurendezés

49

9. ábra Dél-keleti régió

Helyi infrastruktúrafejlesztés

9% Vállalkozásfejlesztés

4% 11%

Szociálpolitika 76%

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

Forrás: S&E Operational Programme, 2000-2006

5.8.3. A Strukturális Alapok szerepe a BMW régió működési programjában

A helyi infrastruktúra fejlesztését a Regionális Fejlesztési Alap támogatja, részt vállalva az útépítések, víz- és hulladékgazdálkodás, város és falu fejlesztés és telekommunikációs fejlesztések finanszírozásából. A kiemelt támogatási területeken (úthálózat, víz- és hulladékgazdálkodás) a Közösségi Támogatási Keret által előirányzott összeg több mint 50 százaléka érkezik az Alapból. A helyi termelőszektor fejlesztését a Regionális Fejlesztési Alap mellett a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap Orientációs és Garancia Alapja, valamint a Halászati Pénzügyi Eszköz Alap is segíti. A Regionális Alap a turizmust, a mikrovállalkozások fejlesztését43, és a halászatot; a Mezőgazdaság Fejlesztési Alap az erdőgazdálkodást valamint

a

mezőgazdaság

struktúrájának

általános

fejlesztését

és

átfogó

vidékfejlesztési programokat; a Halászati Alap pedig a halászatot és az aquakultúra fejlesztését támogatja. Az Európai Szociális Alap a szociálpolitika erősítését ösztönzi. Egyik fő területe az újonnan bekerült célterület, a gyermekgondozás segítése (a gyermekellátásban dolgozók általános és szakmai képzési szintjének, valamint az e területen

43

Érdemes megjegyezni, hogy a vállalkozásfejlesztést ösztönző projektek finanszírozásának legnagyobb részét a magánberuházások teszik ki (53 százalék), a Regionális Alapból a pénzeszközök 35 százaléka érkezik, és ezt egészíti ki 12 százalékos állami hozzájárulás. Forrás: Ireland- National Development Plan

50

alkalmazottak fizetésének emelése). Erre a célra a Szociális Alap a projekt 75 százalékát finanszírozza.44

5.8.4. A strukturális alapok szerepe a Dél-keleti régió működési programjában

Bár az országon belül ez a régió a fejlettebb, az életminőség nem egyformán emelkedett a régión belül. Az ír Statisztikai Hivatal felmérése alapján a régió egyes területei akár 30 százalékos emelkedést is mutattak a foglalkoztatottság terén (nagyvárosi régiók), a vidéki lakosság azonban nem tudott lépést tartani ezen a téren.45 Ennek oka a nem ipari termelőszektor (mezőgazdaság, halászat) szerepének visszaesése, valamint az, hogy ezen körzetek nem tűnnek vonzónak a külföldi beruházók számára. Ennek következtében elsősorban a vidéki városok és körzetek fejlesztését célozzák a strukturális alapokból befolyó pénzeszközök. A tengerparti régiók a Halászati Alaptól a halászat, halfeldolgozás, és az aquakultúra fejlesztését célzó beruházásokhoz

kapnak támogatást, melyek 9,61

millió eurót tesznek ki. A

Regionális

Alapból

érkezik

a

legnagyobb

összegű

támogatás:

a

turizmusfejlesztést 27,68 millió euróval; mikrovállalkozások alapítását és működését 32,5 millió euróval, a kutatás-fejlesztést és innovációt 13,2 millió euróval; a halászatot pedig mintegy 14,4 millió euróval támogatják. A Mezőgazdasági Fejlesztési Alap elsősorban az erdőgazdálkodás korszerűsítését segíti, melyre 12,6 millió eurót különítettek el. Az

infrastruktúra

fejlesztése

a

versenyképesség

növelése

mellett

új

munkahelyeket is igyekszik teremteni (úthálózat korszerűsítése, tömegközlekedés modernizálása), valamint a befektetők számára a szállítási költségek csökkentése révén kíván előnyös feltételeket kínálni. A Szociális Alapból érkező forrástranszferek a szociálpolitika erősítését szolgálják:

a

támogatások

összegének

44

emelését,

az

újonnan

belépett

BMW Regional Operational Programme Ennek ellenére épp a nagyobb városok (Dublin, Cork, Limerick) rendelkeznek a legmagasabb munkanélküliségi mutatókkal, melynek oka a nem megfelelő képzettségű munkaerő elhelyezkedési gondja

45

51

gyermekgondozási program hatékony kivitelezését, a képzési programok támogatását, és az egészségügyi ellátás színvonalának további emelését célozzák. Összegezve azonban elmondhatjuk, hogy a két régió működési programjainak prioritásai és az azokra szánt pénzeszközök nagymértékben megegyeznek. (Eltérést mutat természetesen a nem egy főre, hanem a régióra vetített támogatás mértéke a két régió összlakosságának különbsége miatt: a Dél-keleti régiót másfélszer annyian lakják mint a BMW régiót.)

5.9. Uniós támogatással megvalósuló projektek – esettanulmányok 5.9.1. A Lough Derg vízgyűjtő medencéjének védelme

A Lough Derg a Shannon folyón lévő legnagyobb tó és vízgyűjtő medencéje fontos természeti erőforrás a környék háztartási és ipari vízellátásában. Emellett a tó támogatja a környék turistaiparát, elsősorban a „horgászturizmust”. Azonban a területét övező földeken az utóbbi évtizedben egyre több foszfortartalmú tápanyag, műtrágya került a talajba, amely a medence felszíni vizeiben igen nagymértékű és gyors algásodáshoz és más nem kívánatos mikroorganizmusok megjelenéséhez vezetett. A Kohéziós Alap támogatásával a Lough Derg tisztítására irányuló tervet dolgoztak ki, melynek célja az algásodás megállítása és a tó eredeti vízminőségének visszaállítása. A terv keretében nyolc szennyvízgyűjtő és –tisztító rendszer korszerűsítését , valamint a körzetben lévő nagyobb városok (Ballinasloe, Nenagh, Tullamore és Birr) foszfátszűrő rendszerrel való ellátását fogják megvalósítani. Emellett a víz minőségének állandó ellenőrzését szolgáló figyelőrendszert is felállítanak, amely a már bevezetett változások hatásait is vizsgálja. A projekt a korábban sikeresen megvalósult Clonmel-i csatornahálózat és víztisztítórendszer fejlesztési tervét követi, ahol a beépítésre került fejlett technológiájú tisztítóberendezések 14 és fél ezer ember számára garantálják az ivóvíz jó minőségét és a hatékony hulladékgazdálkodást a régióban. A 20,17 millió eurós beruházásból 17,14 millió euró a Kohéziós Alapból érkezett, és segítségével Írország legnagyobb szennyvíztisztító rendszere épülhetett meg. Az új rendszer gondoskodik a

52

Suir folyó tiszta vizéről, és minden szempontból megfelel az Unió által előírt környezetvédelmi normáknak.

5.9.2. Enterprise Link

A 120 millió fontos beruházás az Észak-ír Vasutak és az Ír Vasúti Társaság közös vállalkozása a Dublin-Belfast vasútvonal korszerűsítésére. A két társaság közt ez az eddigi legjelentősebb közös kezdeményezés és szép példája a határon átnyúló együttműködésnek is. A korszerűsítés elősegíti a további kereskedelmi, ipari és idegenforgalmi kapcsolatokat az ún. „Dublin-Belfast gazdasági folyosón”. Az új vállalkozás része az Európai Nagysebességű Vasúthálózatnak, részét képezve az Unió által kiépíteni kívánt, az európai nagyvárosokat összekötő transz-európai hálózatnak. Mivel a Dublin-Belfast vonal a 14 kiemelt projekt egyike, a Regionális Alap és a Kohéziós

Alap

a

költségek

85

százalékát

finanszírozza.

A

fennmaradó

pénzeszközöket a két vasúttársaság mellett az ír és a brit kormány biztosítja. A bevezetésre kerülő nagysebességű vonatok valóban megkívánják a teljeskörű együttműködést: 113 mérföldnyi vasúti sín korszerűsítése szükséges ahhoz, hogy az óránként 90 mérföld sebességgel járó vonatok biztonságosan közlekedhessenek. Emellett 60 híd (42 Írország, 18 Észak-Írország területén) felújítása is szerepel a tervek között.

53

6. Az ír siker „mérlege” Írország harminc éves közösségi tagsága az ír gazdaság szerkezetének és összetételének gyökeres átalakulását eredményezte. A legjelentősebb változások a mezőgazdaság mint munkahely szerepének csökkenése, a feldolgozóipar átalakulása és a szolgáltató szektorban dolgozók számának nagyarányú és gyors növekedése. 5. táblázat A foglalkoztatottak szektorális megoszlása, 1971-2000 (%) 1971 1981 1994 Mezőgazdaság, halászat 26 17 13,1 Ipar 31 32 27,2 Szolgáltatás 43 51 59,7 Forrás: Ír Statisztikai Hivatal

2000 8,5 29 62,5

A feldolgozóipar szerkezetváltása a hagyományos iparágak (ruha, cipő, mezőgazdasági gépgyártás) szerepének visszaesésével járt. Helyüket a modern, technológiailag fejlett, és általában multinacionális tulajdonban lévő iparágak (gyógyszeripar, elektronika, szoftvergyártás) vették át, és termelésük az elmúlt 10 év során kiemelkedő gyorsasággal nőtt. Bár Írország lakossága az Unió lakosságának csupán 1 százalékát teszi ki, az Unió területén eszközölt amerikai tőkebefektetések több mint fele mégis itt kerül megvalósításra. A komputerszoftverek gyártásában Írország Európában az első, az Intel Pentium sorozatának minden egyes chipje Kildare-ben készült, és a legtöbb hardver cég európai központját is Írországban rendezte be. Ennek okai az angol nyelvet beszélő és az EU támogatásokból egyre magasabb szinten képzett munkaerő mellett az a tény is, hogy az ország tagsága révén belépést biztosít az Unió piacaira. A munkaerő képzettsége minden befektető cég számára fontos tényező. Írországban a Szociális Alap támogatásai biztosítottak megfelelő hátteret az e téren bekövetkezett előrelépéshez. Nagymértékben nőtt a középiskolai végzettséget szerzők száma, emellett egyre több szakképzést és szakmai továbbképzést szerveztek. A legnagyobb fejlődés azonban a felsőfokú oktatás terén történt: 1970-ben mindössze az ír lakosság 5 százaléka rendelkezett főiskolai vagy egyetemi végzettséggel, ez a szám 1993-ban már elérte a 22 százalékot. Nagy gondot fordítottak emellett arra is,

54

hogy a képzések teljesítsék a gazdaság aktuális igényeit (banki, biztosítási, információ technológiai ismeretek). Az országban eddig megvalósult képzési programokat mintegy 10 százalékban a strukturális alapok támogatták. Emellett

közösségi

támogatásokból

fejlesztették

az

úthálózatot,

a

telekommunikációs rendszert, az általános infrastruktúrát és az oktatási rendszert. 1989-1999 között a strukturális alapokból származó támogatások a GDP 2,1 százalékáról 2,7 százalékára emelkedtek.46 Írország az OECD tagországai közül a leggyorsabban fejlődő ország. Az Uniós tagság alatt az ország megtapasztalta a gazdasági válság (1979-1987 között az ír fontot hétszer értékelték le, ami értékének mintegy 30 százalékos csökkenésével volt egyenértékű; és a 20 százalékot is elérő munkanélküliség tömeges kivándorláshoz vezetett)

és

a

gazdasági

fellendülés

időszakát

is

(nagyarányú

külföldi

tőkebefektetések, nagyobb számú és képzettebb munkaerő mint korábban bármikor, stabil gazdaság, kedvező makrogazdasági mutatók: magas GDP és alacsony munkanélküliségi mutatók, nettó visszavándorlás). Megszületett a Kelta Tigris. 30 évvel a Közösséghez való csatlakozás után Írország fejlett fizikai infrastruktúrával rendelkező; a közúti, vasúti és légi szállítás nemzetközi kívánalmait teljesíteni tudó (azonban további fejlesztéseket is igénylő), technológiailag fejlett, korszerű telekommunikációs rendszert magáénak tudó országgá fejlődött. Emberi tőkéje erős, jól képzett. Nem veti hátra az Unióhoz képest periférikus helyzet. A siker azonban előrevetíti Írországnak az Unió strukturális alapjaira való további jogosultságának kérdését. Amennyiben az ország tartja fejlődési szintjét, a következő, 2007-ben kezdődő programozási időszakban már nagy valószínűséggel mint nettó befizető vesz részt az Unió tevékenységében.

46

Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája, p. 115.

55

7. Ír sikertörténet – követendő példa Magyarország számára? Magyarország küszöbön álló Uniós csatlakozása miatt érdemes megnézni, hogyan használhatóak Írország közösségi tagságának eredményei és az ország tapasztalata a kialakítandó stratégia során. Az eddigi elemzések illetve az Unió politikája is azt mutatják, hogy elsődleges célok és ezáltal támogatandó területek a kiegyensúlyozott regionális fejlesztést, az innovációt és a kutatás-fejlesztést, valamint a fizikai és humán infrastruktúra korszerűsítését segítő beruházások. Az Uniós támogatások eléréséhez elengedhetetlen a programozás (átfogó, több projektből álló fejlesztési terv) és a nemzeti társfinanszírozás megléte (vagyis a programok finanszírozásába be kell vonni a magyar közösségi szférát, lehetőség szerint a magánszektort és így folyamodni az alapokhoz). Magyarországról elmondható, hogy parlamenti demokrácia keretein belül működő állam; az utóbbi évtized privatizációs folyamatai révén egy erős, bővülő magánszektor alakult ki (az országon belüli működőtőke mintegy 80 százaléka nem állami tulajdonú); és a GDP több mint kétharmada e szektorban termelődik. Emellett a kilencvenes években bekövetkezett gazdasági nyitás eredményeként az ország külkereskedelmében az Unió több mint 60 százalékkal részesedik és hasonlóan nagyarányú az Unióból érkező beruházások nagysága is. A külföldi befektetők a termelőágazatokban (zöldmezős beruházások) és a szolgáltatószektorban is megjelentek (biztosítótársaságok, bankok, utazási irodák). Tehát Írországhoz hasonlóan Magyarországra is már az Uniós csatlakozás előtt jelentős külföldi működőtőke állomány érkezett. Így a belépés után elsődleges feladat a befektető cégek országban „tartása” és működésükhöz további, az ország számára is előnyös feltételek megteremtése. Ehhez hasznos lehet az ír példa tanulmányozása. Írország adottságait sorba véve azt látjuk, hogy az ország ügyesen használta ki lehetőségeit: a külföldi tőke beáramlására reagálva a multinacionális cégek igényeit kielégítő képzési programokat szerveztek, fejlesztették a fizikai és humán infrastruktúrát, ezáltal biztosították a munkaerőpiac bővülését, az agrárszektorban történt fejlesztésekkel pedig az ír versenyképességet próbálták növelni. Ezekhez a fejlesztésekhez Írország közösségi támogatásokat kapott a strukturális és a Kohéziós 56

alapoktól. Az ország nyitottan fogadta a változásokat és gyorsan alkalmazkodni tudott az új kihívásokhoz (szoftvergyártás, információs technika, szolgáltatások iránti kereslet). Magyarország számára is előnyös lehet az ír mentalitás „átvétele”: a meglévő adottságok lehető legteljesebb kihasználása és az ország fejlődését szem előtt tartó hosszútávú tervezési programok következetes kidolgozása és végrehajtása. Magyarország a mezőgazdaság terén kedvező feltételekkel rendelkezik: az ország területének 65 százaléka művelhető, és nagy szakértelemmel bír a gazdálkodásban (háztáji és nagyüzemi gazdaságok, jól képzett mezőgazdászok és agrármérnökök). Bár az ország ásványkincsekben szegény, gyógy- és ásványvizekben bőséges forrásokkal rendelkezik. A magyar oktatási rendszer magas színvonalú, és a high tech ágazatokban (elektronika, telekommunikáció), környezetvédelem terén is több éve működnek főiskolai és egyetemi fakultások. Emellett kiemelendő az ország földrajzi pozíciója: a fő kelet-nyugati és észak-déli útvonalak átszelik területét. Ezen adottságokból következik, hogy az ország jövőbeni szerepe és fontossága három területre koncentrálódik: 1. tranzitországként politikai és kereskedelmi kapocsként működhet az Unió és a később taggá váló keleti országok között, 2. az Unió keleti régiójának egyik pénzügyi és kereskedelmi központjává válhat, 3. valamint egyedi tájegységei (Hortobágy, a Tisza és a kis-Balaton egyedülálló hal- és madárvilága, barlangrendszerei pl. Aggteleki karsztvidék) és gazdag termálforrásai révén idegenforgalmi célterületté válhat. Azonban az ír példa alapján mindenképp erősíteni kell az országban folyó kutatás-fejlesztést és innovációs tevékenységet, fejleszteni az iskolai oktatási rendszeren kívüli szakképzési rendszert, és elsősorban a nyelvoktatásnak kell kiemelt jelentőséget kapnia. Ezen belül is a felnőttek nyelvtanulását kell ösztönözni és támogatni. Emellett törekedni kell az átfogó és kiegyensúlyozott regionális fejlesztésre. Míg a kedvezőtlen városhálózattal rendelkező országok (Írország, Portugália és Görögország) regionális centrumok kialakítására törekszenek, Magyarország nem használja ki azt a lehetőséget, hogy a fővároson kívül négy regionális centrummal is rendelkezik

(Pécs,

Szeged,

Debrecen, 57

Miskolc).

A

regionális

fejlettségi

szintkülönbségek mérséklése azért is fontos, mert az első körben csatlakozó országok közül Magyarországon a legnagyobbak a régiók közti eltérések. Egy 2001-es felmérés azt mutatta, hogy az ország legfejlettebb területének, a Budapestet magában foglaló közép-magyarországi régiónak a GDP-je 2,2-szerese a legkevésbé fejlett észak-alföldi régió GDP értékének. Az Uniós GDP-hez mérve pedig a vásárlóerőparitáson számított GDP mutató Budapesten 95,9 százalékos, míg Szabolcs-SzatmárBereg megyében csupán 27,5 százalékos volt.47 Az ország GDP-je 2000-ben az Uniós átlag 49 százalékával volt egyenlő. Magyarországot a regionális fejlesztés szempontjából hat régióra célszerű osztani: Közép-Magyarország, Észak-Magyarország, Észak-alföldi régió, Dél-alföldi régió, Dél-Dunántúl, Észak-Dunántúl. Ez a felosztás a hatékonyabb tervezést és a régió érdekeit célirányosan szolgáló támogatások elnyerését tenné lehetővé. A nemzeti társfinanszírozás biztosítása is könnyebbé válhat, hiszen a helyi vagy megyei önkormányzatok, illetve az adott régióban működő cégek szívesebben támogatnák a „szemük előtt lévő” beruházásokat ha az azokból származó előny szintén a régiót gazdagítaná. (Írországban a magáncégek és a helyi önkormányzatok is szívesen kapcsolódnak be egy-egy projekt finanszírozásába. Az előbbiek elsősorban a termelőágazatok, utóbbiak az infrastruktúra és humánerőforrás fejlesztését támogatják.) Magyarországi projektekhez valószínű a következő strukturális alapokat fogják használni: a Regionális Fejlesztési Alap az Unióhoz való felzárkózást, az infrastrukturális fejlesztéseket, környezetvédelmi beruházásokat és a vidékfejlesztést támogatja; a Szociális Alap a humánerő képzését, az oktatási és képzési rendszer fejlesztését és a munkanélküliség elleni programokat segíti; az Orientációs és Garanciaalap az agrárszektor szerkezetváltásához és korszerűsítéséhez nyújt majd segítséget. Azonban a 2000-2006 közötti programozási időszakban a strukturális alapok új szabályozása szerint a Kohéziós Alapból és a négy strukturális alapból érkező

47

Kengyel Ákos: ibid. p. 173.

58

transzferek nem haladhatják meg a támogatott tagállam GDP-jének 4 százalékát. Ez gyakorlatilag a támogatások maximumának meghatározása, amely az eddigi legfőbb kedvezményezettek (a négy kohéziós tagállam) esetében kialakult helyzetet szentesítette. Az új szabály ezáltal éppen a legkevésbé fejlett, a támogatásokat leginkább igénylő országok számára jelent korlátot. Mivel ezen országok GDP-je az Unión belül a legalacsonyabb, a támogatás mértéke is számukra lesz a legkisebb. Ez elsősorban a most Uniótaggá váló közép- és kelet-európai országokat érinti.

59

8. Összegzés Írország fejlődését, az utóbbi húsz év alatt elért teljesítményét sokan tartják gazdasági csodának. A viszonylag fejletlen, szinte kizárólag mezőgazdaságból és kézműiparból élő ország, amely a nyolcvanas években a Közösség déli, leginkább elmaradott országaihoz hasonló fejlettségi szinttel és infrastruktúrával rendelkezett, mára számítástechnikai nagyhatalom lett. Fejlett technológiájú termelőszektorral, korszerű infrastruktúrával és képzett munkaerővel rendelkező országgá vált. Azonban Írország is hozott áldozatokat a siker érdekében, a “hét bő esztendőt” “hét szűk esztendő” előzte meg. A nyolcvanas években a növekvő munkanélküliség, a hazai temelőszféra térvesztése és teljesítményének visszaesése komoly terhet rakott az ír kormány vállára, és a megoldás népszerűtlen intézkedések sorozatát jelentette: munkahelycsökkentéseket, a béremelés mértékének maximálását, csökkenő állami támogatásokat. Az állami megkötések, a külföldi tőkebefektetések és a már említett közösségi támogatások hatására lendült fel a kilencvenes években az ír gazdaság, és vált sokak számára követendő példává az ország stratégiája. Írország az Unió Kohéziós Alapjából és strukturális alapjaiból érkező transzfereket az aktuális piaci igények kielégítésére irányuló fejlesztésekre fordította, a tagállamok közül legsikeresebben hasznosítva a Brüsszelből érkező pénzeket. Az úthálózat korszerűsítése, környezetvédelmi beruházások, szakmai képzések és tanfolyamok, a szociális ellátás jobbítása, a termelőágazatokhoz kapcsolódó K+F és innovációs tevékenység, a modern technológia bevezetése a feldolgozóiparban, a telekommunikációs rendszer fejlesztése mind Uniós segítséggel megvalósuló projektek keretében történt. Kiemelendő azonban az ír kormány szerepvállalása, hiszen az Uniós források nagyarányú állami támogatással egészültek ki. A már több mint tizenöt éve sikeres, együttműködésre épülő tervezés eredménye Írország mai pozíciója. Magyarország szempontjából hasznos lehet az ír gazdaságpolitikai tervezés, valamint az Unióból érkező forrástranszferek felhasználási módjának átvétele. Az Unió piacára való belépés előtt érkeztek nagyarányú külföldi tőkebefektetések mindkét országba. A Közösség adta előnyöket így más szempontok alapján kell(ett)

60

felhasználni, mivel sok esetben az Uniós szabályokhoz való alkalmazkodás a hazai szabályozás szigorítását vonhatta maga után. Emellett Magyarország is az Unió Kohéziós és strukturális alapjaiból jogosult gazdasági felzárkózását segítő támogatásokra. Írország példáján keresztül a támogatások széleskörű és célirányos, az ország érdekeit maximálisan szem előtt tartó felhasználását láthatjuk. Az ír példa alapján Magyarországnak is a fizikai és humán infrastruktúra átfogó fejlesztésére, az ország adottságainak kihasználásán keresztül versenyképességünk növelésére kell törekednie. Végül, a 2000-től megváltozott támogatási rendszer szerinti elosztás (a támogatott tagállam GDP-jének 4 százalékában maximált strukturális alapokból érkező támogatások) és Írország Nemzeti Fejlesztési Tervének vizsgálata a kiemelt fejlesztési területek és a tervezés prioritásai tekintetében lehet követendő példa. Egy összefogott, együttműködésen alapuló, az egész ország vagy régió területére kiterjedő fejlesztési program az ott élő emberek életminőségének emelkedését, és a régió gazdasági teljesítményének fellendülését eredményezi. Erre lehet szép és követendő példa az Unió strukturális alapjainak valamint az ír állami és magánszektornak mára már bizonyítottan gyümölcsöző együttműködése.

61

Irodalom 1. Antner Annamária: A perifériáról a centrumba? Írország gazdasági fejlődése az elmúlt évtizedben, Aula, 2000. Budapest 2. Antner Annamária: „Importált siker?” Írország útja az Európai Unióban, Társadalmi Szemle 98/6. szám pp.57-66. 3. Frank Barry; John Bradley; Aoife Hannan: The Single Market, the Structural Funds and Ireland’s Recent Economic Growth, (Az egységes piac, a strukturális alapok és Írország gazdasági növekedése) ESRI, 2001. Dublin 4. Bővülő Európa, Tények és tanulmányok, 2002/4. ECOSTAT, pp. 96-100. 5. Karry Capell-Carol Craig: Ügyesen sáfárkodnak (Ír támogatáspolitika) in: Figyelő, 2000. 44. évf. 15. szám pp.26-29. 6. Esettanulmányok, www.eustructuralfunds.ie/htm/case_studies/case1-8/ content.htm 7. EU Structural and Cohesion Funds in Ireland (Az EU strukturális és kohéziós alapjai Írországban), www.euireland.ie/ireland/cohesion 8. Eurostat, yearbook 2002, data 1990-2000, European Commission, Brussels 9. Eurostat, yearbook 1999, data 1987-1997, European Commission, Brussels 10. Eurostat, yearbook 1995, data 1983-1993, European Commission, Brussels 11. External and intra-European Union trade – statistical yearbook 1958-1999, European Commission 2001. Brussels 12. Richard B. Finnegan-Edward T. McCarron: Ireland, Historical Echoes, Contemporary Politics; Chapter 4: Doors Opening and Closing, Westview Press, 2000. London-UK pp. 91-120. 13. Forman Balázs: Regionális politika az Európai Unióban, VÁTI 2000. Budapest 14. Horváth Ágnes-Szalai Zoltán: A kevésbé fejlett EU-tagországok konvergenciájának tapasztalatai in: Az Európai Unió kézikönyve 2001. Osiris, 2002. Budapest pp.168-190. 15. Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban, Osiris, 2001. Budapest pp. 11-112; 235-287. 16. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, 1999. Bp.

62

17. The Impact of Structural Policies on Economics and Social Cohesion in the Union, (A strukturális politika hatása a gazdasági és társadalmi kohézióra) 19891999. CEC, Brussels pp.71-89. 18. Ireland- Country report 2001.(országjelentés) www.oecd.org 19. Ireland- National Development Plan (Nemzeti Fejlesztési Terv) 2000-2006, www.ndp.ie 20. Ireland- Regional Operational Programmes of the BMW and S&E regions (A BMW és Dél-keleti régió működési programjai), 2000-2006, www.eustructuralfunds.ie 21. The Irish Labour Market Review/2002, (Ír munkaerőpiaci felmérés) www.fas.ie/FAS_Review/achieve_targets.html 22. Írország gazdasági teljesítménye, statisztikák; www.wto.org/english/res_e/statis_e/statis_e/htm 23. Írország statisztikái (társadalom, gazdaság), Ír Központi Statisztikai Hivatal, www.cso.ie 24. Kende Tamás-Szűcs Tamás (szerk.): Az Európai Unió politikái, Osiris, 2002. Bp. 25. Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája, Aula, 2000. Budapest 26. Kovács Zoltán: Írország, a „kelta tigris” sikerei a ’90-es években, Külgazdaság 1999. 43. évf. I. kötet, 5. szám 27. Kupa Mihály: Magyarország lehetőségei és az ír példa (előadás az Ír-Magyar Baráti Társaság (HIFA) „Ír sikertörténet – Tanulságok Magyarország számára” c. 1998. márciusában rendezett konferenciáján); a HIFA szíves hozzájárulásával 28. Charlie McCreevy: A Nemzeti Fejlesztési Terv (az ír pénzügyminiszter beszéde a 2000-2006-ra szóló NFT indításakor), www.ireland.com/newspaper/special/1999/developmentplan 29. OECD Future Studies Information Base on EU Enlargement (Az EU bővítésére vonatkozó adatbázis), www.oecd.org/EN/document 30. OECD in Figures, 2001. Observer 31. dr. W.J.Smyth: Ír sikertörténet (előadás a HIFA „Ír sikertörténet – Tanulságok Magyarország számára” c. 1998. márciusában rendezett konferenciáján); a HIFA szíves hozzájárulásával 32. Structural Policies: Islands and Coastal Regions (Stukturális politika: A szigetek és tengerparti régiók), European Commission 2001. Brussels 33. World Investment Report 2002. (Befektetési jelentés) www.unctad.org 63

64