Budapest , XV. ker. Pestújhelyi tér Hősi Emlék
Alkotója: Debreczeny Tivadar /1890. április 20. Beregszász- 1976. augusztus 26. Budapest/. Az Első Világháború pestújhelyi áldozatainak emlékére állították 1924-ben, az akkor még Líviának nevezett téren. A négyzet alapú, lépcsőzetesen kialakított, sarkain tört, gúla formájú talapzat anyaga műkő. Magassága kb. 2 méter. Tetején eredetileg egy lépő katona szobra állt, melyet a negyvenes években eltávolítottak. Helyére egy örökmécsest ábrázoló /kb. 80 cm átmérőjű és 120 cm magas/ műkő urna került. A talapzat oldalain lévő táblákat a 97 hősi halott nevével 1936-ban avatták fel. A három kőlap anyaga ruskicai márvány. Méretük 60 x 100 x 3,5 cm. A központi tábla fő felirata:
„PRO PATRIA 1914-1918 A HŐSÖK ISTEN VÁLASZTOTTJAI VÉRTANUSÁGUK SZÁZADOKKAL NYÚJTJA MEG A NEMZET ÉLETÉT.”
A tábla alján olvasható: „FELÚJÍTTATTA: EGY ROKON 1997”
Állapotleírás
A legutóbbi felújítás óta eltelt 15 év alatt az emlék állapota nagyon leromlott. A talapzat lábazatának beton magjára felhordott kb. 3 cm vastag műkő réteg lefagyott.
A márványtáblák alatti területet hajszálrepedések hálózzák be. Ezek valószínűleg a hő ingadozás hatására keletkeztek.
A táblákat cementbe ragasztva, bronz csapokkal rögzítették fel. Viszonylagos vastagságuk ellenére nem bírták a talapzat dilatációját, minek következtében megrepedtek.
A fő tábla két alsó sarka törött.
A jobb felső szegecs feje hiányzik.
A második /szemből nézve jobboldali/ tábla még ép, a bal felső csap feje azonban itt sincs meg.
A harmadik tábla állapota a legaggasztóbb.
Bal felső sarka letört, hiányzik. E rögzítési ponttól kezdve átlósan átrepedt.
Mindhárom táblán találhatók felületi sérülések, talán belövések nyomai.
A mécses két darabból áll. Az urnából és az anyagában enyhén vörösre színezett lángból.
Az urna közepén körben repedés fut végig, sőt egy helyen lyukas.
E kis nyílás közeli vizsgálata során kiderült, hogy az urna nem tömör, nincs beton magja, hanem héjszerkezet. Valószínűleg a láng is hasonló megoldású.
Az urna rögzítési technikája egyelőre nem feltárt.
Helyreállítási javaslat
Az emlék jelenlegi állapota nem felel meg az esztétikai kívánalmaknak. Ennél nagyobb baj, hogy bizonyos sérülései már nem csak az alkotás épségét veszélyeztetik, hanem a környezetét is. A lábazat lerepedt darabja, a két sérült tábla és az urna bármilyen apró fizikai hatásra leválhat és akár halálos balesetet is okozhat.
Mindezek miatt az emlékmű restaurálása feltétlenül és mielőbb javasolt!!!
A legoptimálisabb lenne az egészet az eredeti alapján újragyártani. Ez nagyon költséges eljárás, ezért nem tartom valószínűnek, hogy megoldható. Sajnos minden más megoldás csak időleges és kompromisszumos. Ennek tükrében javaslom az alábbiakat: A sérült elemeket /lábazat, táblák és mécses/ biztonsági okokból már a tisztítás előtt el kell távolítani. A lábazat műkő kérgét körben a beton magig teljesen le kell verni és újat készíteni műkőből.
A felületi hajszálrepedéseket ki kell „gyökölni”, azaz kimélyíteni megfelelő szélességűre és mélységűre. Ezután lehet kellő szemcseméretű- műgyantával /Akepox/ kevert- zúzalékkal javítani.
Az urna újraöntése valószínűleg elkerülhetetlen.
A sérült táblák cseréje is indokolt lenne.
Restaurálásuk, megragasztásuk és hiányaik pótlása kivitelezhető, de nem ez lenne a legtartósabb és legesztétikusabb megoldás. Csere esetén azonban a jelenleg még ép tábla helyett is újat kellene készíttetni, hogy egyforma vastagok legyenek. Ez a márványfajta ugyanis már csak vékonyabb formában beszerezhető. 88 db 5 cm-es, 25 db 2,5 cm-es, aranyozott és 1116 db 2,5 cm-es feketére festett betűről van szó. Összesen 1229 darabról. A táblák visszahelyezésénél /bármelyik variáció esetében/ olyan technológiát kell alkalmazni, mely figyelembe veszi a talapzat mozgását. Nagyobb rögzítő csaplyukakat kell kialakítani és rugalmas kötőanyagot használni.
A megtisztított, mostanra porózus felületűvé vált műkövet –kiegészítése után –javasolt felcsiszolni. Ez javítana megjelenésén és részben megakadályozná a szennyeződések /por és növényi telepek/ megtapadását.
A restaurált emléket végül hidrofób védőbevonattal /Funcosil SL/ kell ellátni.
Országzászló
Alkotója Id. Pál Mihály /1911. január 26. Budapest- 1971. június 26. Gyömrő/ 1934-ben emelték. A volt Lívia, ma Pestújhelyi téren áll, az I. V.-H. s emlékmű átellenes pontján. 1948-ban Centenáriumi Emlékművé alakították át. Ekkor eltávolították a zászlórúd csúcsdíszét, az esküt mutató kézfejet és kibővítették egy „Ifjuságunk 1848-1948” feliratú táblával. Az emlék 1992-es felújítása során a csúcsdíszt nem pótolták. A 2007-ben eltűnt koronás címer a következő évben visszakerült helyére és az emlékművet ismét felújították.
Állapotleírás
Az Országzászló környezete a téren álló másik emlékműéhez hasonlóan rendezett. Az előtte lévő tér és a felvezető út kisméretű bazalt kockákkal burkolt. A talapzat tövében lévő három mészkő lépcsőfok enyhén sérült, apró javításokra, fugázásra szorul. A felső lépcsőfok melletti két beton szegélykő kimozdult a helyéről.
Az emlék a tér síkjából kiemelkedő földhanton, egy kétszintes /elején négy lépcsős/ durva mészkő alapon áll. Statikai állapota megfelelő.
Láthatók rajta a korábbi javítások nyomai és az azóta keletkezett kisebb sérülések. Felületét szürkés színű növényi telepek/moha és alga /borítják.
A talapzat 70 x 70 cm-es, 2 méter magas hasáb. Anyaga az alaphoz hasonló, de színében eltérő sárgásabb durva mészkő. Felületét vastag diszperziós festékréteg borítja. A kő korábban mállásnak indult. A hibákat cementtel javították. Ezek a területek-eltérő textúrájuk miatt-az átfestés ellenére is kivehetőek.
Az előlapon látható a bronzból készült koronás magyar címer tölgy és babér ággal övezve, valamint alatta a tardosi vörös mészkő tábla.
A rögzítő csapok fejei eltűntek, hiányukat kőragasztóval pótolták.
A címer környékén a festéket és az alatta lévő vakolatot megbontották. /Valószínűleg a címer újbóli megszerzése reményében./
A talapzat hátoldalán komoly lefagyások észlelhetők.
A négyméteres vas zászlórúd állapota elfogadható.
Helyreállítási javaslat
Az alapot és a talapzatot meg kell tisztítani. A munkához finom szemcseszórásos technológia javasolt. Különösen fontos, a posztamensről eltávolítani a műanyag alapú festéket! Ez okozza ugyanis az egyre erősödő- fagyásból eredő- mállásokat. A bevonat miatt a kő nem tud „lélegezni”. A sérült helyeken látható, hogy az anyag felpuhult. Tisztítás után feltétlenül szükséges szilárdítása. Ehhez a restaurátori gyakorlatban jól bevált Remmers –féle kőszilárdítót javaslom. Természetesen a cementes kikenések is eltávolítandók. A hibák javításához az eredeti kővel megegyező anyagú kiegészítőt ajánlok. A bronz címert nem szükséges fém tisztává tenni. Felületét- védelméül- méhviasszal kell bevonni. A tábla felcsiszolandó és a betűket is újra kell festeni. Sajnos a tardosi vörös mészkő külső térben néhány év alatt újra matt lesz, de megfelelő impregnálással /kemény, UV álló márványviasszal/ a folyamat késleltethető.
