BUDAPEST GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK. Nappali tagozat. Gazdaságdiplomácia szakirány

BUDAPEST GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány

ENERGIAIMPORT DIVERZIFIKÁCIÓ EURÓPÁBAN A NABUCCO PROJEKT KILÁTÁSAI

Készítette: Piriti Edina

Budapest, 2011.11.24

1

2

Tartalomjegyzék Bevezetés _______________________________________________________________ 5 Energiapolitikai kihívások napjainkban_______________________________________ 6 Az energiaellátás biztonsága ________________________________________________ 8 Mi is tulajdonképpen az ellátásbiztonság? ____________________________________ 8 Energiastratégiák _______________________________________________________ 9 Offenzív stratégia ____________________________________________________ 9 Defenzív stratégia ___________________________________________________ 10 Az ellátásbiztonság dimenziói ____________________________________________ 10 Külső ellátásbiztonság________________________________________________ 10 Belső ellátásbiztonság ________________________________________________ 10 Gazdasági dimenzió _________________________________________________ 11 Társadalmi dimenzió _________________________________________________ 11 A földgáz jellemzői - az energiabiztonság problémái és lehetőségei _______________ 12 Az Európai Unió Energiapolitikája _________________________________________ 13 Az energiapolitika fejlődése ______________________________________________ 13 A Lisszaboni Szerződés újításai ________________________________________ 17 Az Európai Unió energiapiaci sajátosságai és földgázpiaca ______________________ 19 Az Európai Energiaközösség _____________________________________________ 23 Ten-E _______________________________________________________________ 24 EEGP rendelet _________________________________________________________ 24 A Déli Gázfolyosó _____________________________________________________ 25 A Nabucco projekt bemutatása _____________________________________________ 26 Célok és okok _________________________________________________________ 26 Útvonal ______________________________________________________________ 27 Tények és adatok a gázvezetékről__________________________________________ 29 Rövid történet _________________________________________________________ 30 2002 ______________________________________________________________ 30 2003 ______________________________________________________________ 30 2005 ______________________________________________________________ 30 2008 ______________________________________________________________ 30 2009 ______________________________________________________________ 30 2010 ______________________________________________________________ 31 2011 ______________________________________________________________ 32

3

Nabucco Gas Pipeline International GmbH (NIC) _____________________________ 33 A résztvevő országok _____________________________________________________ 34 Törökország __________________________________________________________ 34 Bulgária ______________________________________________________________ 37 Románia _____________________________________________________________ 38 Magyarország _________________________________________________________ 39 Magyarország földgázfüggősége _______________________________________ 39 Magyar részvétel _______________________________________________________ 40 A Nabucco – nagykövet ______________________________________________ 41 A Nabucco – csúcs __________________________________________________ 42 Ausztria ______________________________________________________________ 43 Németország __________________________________________________________ 44 A megvalósítás lehetőségei és kockázatai _____________________________________ 45 Lehetséges beszállítók __________________________________________________ 46 Azerbajdzsán _______________________________________________________ 46 Türkmenisztán ______________________________________________________ 47 Irak ______________________________________________________________ 48 Irán ______________________________________________________________ 49 Egyiptom __________________________________________________________ 50 A Kaszpi – tenger helyzete ____________________________________________ 50 Következtetés ______________________________________________________ 52 Oroszország és a Déli Áramlat ____________________________________________ 52 Déli Áramlat vs. Nabucco _____________________________________________ 55 Melyik jobb Európának? ______________________________________________ 59 Gazdasági vagy politikai projektek? _____________________________________ 60 Megépülhet –e még a Nabucco? ____________________________________________ 62 Irodalomjegyzék _________________________________________________________ 65

4

Bevezetés

A klasszikus geopolitikai elmélet az állam hatalmának központi elemeként, és egy adott területért folyó harc elsődleges eszközeként a katonai erőt nevezi meg. Azt mondja, az erő nagysága a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés mértékétől, valamint a stratégiailag fontos területek elérésétől függ. Az ilyen érvelésnek mindig lesz alapja, napjainkban is találhatunk rá példát. Mostanában azonban az új geopolitikai elméletek nyernek inkább teret, melyek a nemzetközi kapcsolatok elsődleges alakítójának az energiát tartják – elsősorban a kőolajat, de egyre inkább a földgázt is. (Pavel K. Baev, Indira Overland, 2010.) Véleményem szerint ez utóbbi sorok helytállóak, habár természetesen nem önmagában, az energiapolitika mégis az egyes országok, régiók viszonyrendszerének meghatározó alakítója. Ezért választottam egy régóta napirenden lévő projekt, a Nabucco gázvezeték lehetőségeinek vizsgálatát szakdolgozatom témájaként. A dolgozat első részében röviden beszámolok a Világ jelenlegi energiaellátásának helyzetéről és problémáiról, valamint tisztázom az energiaellátás biztonságának fogalmát. Kitérek

a

földgáz

ellátás

biztonsági

szempontból

fontos

tulajdonságaira

is.

Ezután bemutatom az Európai Unió energiapolitikai törekvéseit, tagországainak jelenlegi helyzetét energiabiztonsági szempontból. Napjainkban ezen a területen az Unió egyik legfontosabb célja a diverzifikáció. Így kerül képbe a Déli Gázfolyosó terve, azon belül pedig a Nabucco projekt. A projektet 3 részre bontva mutatom be. Először a gázvezeték terveire vonatkozó tényekről, és az eddigi eseményekről írok. Ezután megvizsgálom a résztvevő, és az érintett országok álláspontját, mennyiben segítik vagy gátolják a gázvezeték létrejöttét. Végül bemutatom a legfontosabb akadályokat, a Nabucco előtt álló buktatókat. Így esik szó a lehetséges

beszállítókról,

Oroszországról,

végül

konkurenseként ismert Déli Áramlat projektről is.

5

pedig

a

Nabucco

legnagyobb

Energiapolitikai kihívások napjainkban Az energiaellátással kapcsolatos problémák az évek során folyamatosan alakultak és alakulnak ki, az ember energiaigényének növekedésével egyre nagyobb szerepet játszanak életünkben. Már hosszú évek óta hallhatjuk több forrásból is, hogy fosszilis energiahordozóink kimerülőben vannak. Ez nem meglepő, hiszen egyre nagyobb mértékben használjuk őket, egyre több nemzetgazdaság kapcsolódik be óriási energiafelhasználással a világkereskedelembe. Ide tartozik például napjaink klasszikus példája; Kína, ahol a rengeteg fogyasztó és termelő, az új technológiák és a motorizáció tömeges elterjedése az energiafelhasználás gyors és nagymértékű növekedését hozta magával. A globális energiakereslet 2030-ra elérheti a mai mennyiség 150%-át. A teljes megnövekedett igény 45%-áért pedig India és Kína felelnek majd. Fosszilis energiahordozóink teljes kimerülésétől szerencsére még egy ideig nem kell tartanunk, jelenleg képesek vagyunk a tartalékok növelésére. Azonban más okok rákényszerítenek arra, hogy takarékosan bánjunk ezekkel az energiahordozókkal, és átálljunk más forrásokra. Ezek pedig azok az ökológiai változások, amelyeket a világ egy része ma gazdasági növekedés számlájára ír. Közéjük tartozik az Európai Unió is. A különböző környezetvédelmi fórumokon, klímakonferenciákon megoldást próbálnak találni a problémákra, amelyek sokak szerint – ha a helyzet nem változik – katasztrofális következményekkel járnak majd a környezetünkre, és életünkre. A környezeti kihívások támasztotta új feltételek pedig rákényszerítenek arra, hogy a fenntartható fejlődés érdekében környezetkímélő energiaforrások után nézzünk. Végül ide sorolhatjuk még a digitális forradalom okozta gazdasági és politikai változásokat. Képzeljük csak el, mennyivel nagyobb károkat okozhat ma egy esetleges áramkimaradás ezeken a területeken, mint akár csak 50 évvel ezelőtt? Az Európai Unió egyre többet foglalkozik az energiaellátás kérdéseivel, számos irányelv látott már napvilágot. Szeretne példát mutatni a világnak, a Lisszaboni Szerződés energiapolitikai célkitűzéseiből is látszik, elkötelezett a fenntartható fejlődés mellett. A fent említett változások új eszközök alkalmazására késztetik az országokat is. A növekvő energiafüggőség az egyik legnagyobb probléma. Erre az unió diverzifikációval, és a meglévő források lehető legjobb kihasználásával válaszol. Ez a diverzifikáció – ahogy

6

később a Nabucco esetében is láthatjuk majd – igen lassú, tőkeigényes és nehéz folyamat. Másik megoldás lehet a technológiai diverzifikáció. Ez alatt érthetjük akár a meglévő erőművek modernizálását a jelenlegi energiahordozóink hatékonyabb kihasználásával és az energiaveszteségek csökkentésével, vagy átállást új – az EU területén is rendelkezésre álló - erőforrásokra. Ehhez technológiai fejlődés is szükséges, ami szintén lassú folyamat. Jelenleg sok új energiaforrás létrehozása van olyan korai szakaszban, amikor használata még egyáltalán nem versenyképesek a már bevált energiahordozókkal szemben. A hagyományos és az új energiahordozók kínálóinak együtt kéne dolgozni, folyamatosan fejlődni, és felismerni, hogy egy ideig egymás mellett is működnie kell a két területnek. Ez azonban nem valósul meg, stratégiai verseny folyik az energiapiacokért, a háttérben pedig hatalmi érdekek és a vagyon játssza a legnagyobb szerepet. Fontos lenne az európai állampolgárokban egy energiatakarékos fogyasztói tudat kialakítása is. Erre tagállamonként eltérő lehetőségek mutatkoznak, de mindenhol törekszenek rá. Magyarországon is láthattunk már energiatakarékosságra ösztönző “társadalmi célú hirdetéseket”, folyamatosan jelennek meg az ilyen témájú újságcikkek, vagy gondoljunk csak vállalati részről az “alacsony hőfokon is tökéletesen fertőtlenítő” termékek reklámjaira. Az ellátásbiztonság megteremtésére az infrastruktúrafejlesztés az elsőszámú potenciális megoldás jelenleg az Unióban. A jogszabályokban ez a terület egyre hangsúlyosabban van jelen, mégsem történik komoly előrelépés. Ilyen projektek megvalósítása a tagállamok komoly együttműködésével történhet. A potenciális befektetőknek azonban épp ez, - az eltérő állami érdekek – teszik ezt igen kockázatossá. A folyamatosan egységesülő belső energiapiacon egyre inkább a régiós energiastratégiák helyezőnek előtérbe. Az Unión belül is elengedhetetlenek a regionális együttműködések, hiszen az említett infrastrukturális fejlesztések elképzelhetetlenek lennének határokon átnyúló, közös feladatmegoldás nélkül. A valódi verseny megvalósítása érdekében kínálatteremtésre is szükség lenne, ehhez pedig erőműveket kellene építeni, amellett, hogy a meglévők közül is sok felújításra szorul. Tehát óriási befektetésre van szükség Európa energiapiacán, ami azonban szintén kockázatos és bonyolult feladat, rengeteg előírásnak kell megfelelni, engedélyezési rendszerek vizsgálatainak alávetni a terveket. Emiatt a szektor tőkevonzó képessége is igen

7

alacsony. Ez szintén megnehezíti a valódi versenyen alapuló energiapiac kialakítását, amelyre az Unióban is szükség lenne.

Az energiaellátás biztonsága

Az energiabiztonság fogalma a történelem során először az első világháborúban került elő, Churchill azon döntésével, mely szerint a brit haditengerészet energiaellátását szénről át kellett állítani kőolajra. A második világháború idején is elsősorban katonai – stratégiai döntések kapcsán használták a fogalmat. A fejlett nyugati országokban az első olajválság idején kezdtek el komolyan foglalkozni az energiaellátás biztonságával, ami ekkor még pusztán gazdasági kérdés volt, hiszen az energiahordozók ára befolyásolja a gazdaság teljesítőképességét. Mára az energiabiztonság a nemzetközi biztonságpolitikai megbeszélések kiemelt témája lett. A Szovjetunió felbomlása, az Európai Unió bővítése, Ázsia és a Csendes óceáni térség feltörekvő piacainak növekvő energiaigénye egyre függőbbé tette az országokat az energiahordozók birtokosaitól.

Az évszázad közepétől a fosszilis energiahordozók

kitermelése egyre bonyolultabb és drágább lett, és fokozatosan valósul majd meg. Egyre erősödik az éghajlatváltozás körüli vita, de az alternatív energiaforrások továbbra sem versenyképesek. Az atomenergia békés célú felhasználására való törekvés a 2011-es Japán katasztrófa miatt megingott. Az energiaforrásokat birtokló országok sok esetben politikailag instabilak, az energiatartalékok pedig egyre többször vannak kitéve fegyveres fenyegetésnek. Nem véletlen tehát, hogy az energiapolitika, azon belül is az ellátásbiztonság hatással van a nemzetközi kapcsolatok alakulására.

Mi is tulajdonképpen az ellátásbiztonság? Pont a kérdés komplexitása az, ami miatt még nem alakult ki egységes definíció. A különböző meghatározások esetén mindig 1-1 kiemelt szempont dominál. A szemlélet a történelem során változott is, mára elsősorban

külpolitikai

szempontból

vizsgálják

az

ellátásbiztonságot.

Így

az

energiabiztonságra számos definíció született, Brown és szerzőtársai szerint például: “rugalmas energiarendszer, amely képes arra, hogy ellenálljon a fenyegetéseknek aktív, közvetlen biztonsági intézkedések (pl.: felügyelet), és passzív, közvetett intézkedések

8

használatával (pl.: energiaforrások, energiahordozók diverzifikációja)”. Egy esetleges krízis szemszögéből, gazdasági értelemben megközelítve: “annak a jólétnek a perspektivikus hiányára, azokra a potenciális veszteségekre utal, amit az energia árának vagy elérhetőségének változása eredményezne”, vagy egészen egyszerűen “az energia megbízható és adekvát kínálata elérhető áron”. (Dobos Edina, 2010)

Energiastratégiák

Az energiaellátás egy adott terület – legyen az régió, vagy ország – gazdasági és társadalmi működéséhez

elengedhetetlen.

Ezzel

magyarázható

annak

stratégiai

súlya.

Az

energiabiztonság létrehozása és fenntartása végett pedig a különböző országok és régiók energiastratégiát alakítanak ki. Ezeknek a stratégiáknak két megközelítése létezik, melyek között a különbségeket elsősorban megalkotójuk geopolitikai helyzete határozza meg, mivel ez befolyásolja mind gazdasági, mind politikai céljaikat. (Szemerkényi Réka, 2007) Offenzív stratégia

Ez a megközelítés azon országok sajátja, akik energiahordozók szempontjából szerencsés helyzetben vannak, és jelentős tartalékokkal rendelkeznek elsősorban szénhidrogénekből. Esetükben a stratégia célja a biztos felvevőpiacok felkutatása, és az energiahordozók minél nagyobb

gazdasági

és

politikai

nyereséggel

való

értékesítése.

Érthetően,

az

ellátásbiztonság ezeken a területeken nem játszik nagy szerepet. A legfontosabb kérdések közé tartozik például, hogy hová fektessék be az energiahordozókból származó bevételt, vagy milyen külpolitikai célok szolgálatába állítható az energiastratégia. Sokszor ez a nemzetközi politikai életben betöltött szerepük erősítésének az eszköze, a belpolitikában pedig a vezetés hatalommegtartásának az eszköze. Ezért általában védik is az energia szektort külső vállalatok befolyásától államosítás (Venezuela), vagy átpolitizálás (Oroszország) útján.

9

Defenzív stratégia

Ez a stratégia azokra az országokra jellemző, amelyek energiaellátásuk biztosításához külső forrásra szorulnak. Elsődleges cél az energiaellátás biztonságának megteremtése, melyhez gazdasági és politikai eszközöket használnak. Ezen országok importfüggősége elkerülhetetlen, tehát nagy szükségük van nemzetközi kapcsolatainak megfelelő irányítására. Itt már nem csak az állam van jelen, céltól függően a piac is részt vesz az energiaellátásban. Fontos feladat a megelőzés, tervezés és a válsághelyzetekre való felkészülés. Ide tartozik az energiakrízis fogalma is, vagyis “az az állapot, amikor egy ország energiaellátásában törés következik be (amit az árak gyors emelkedése kísér), és veszélyt jelent a gazdasági és a nemzetbiztonságra. Ennek gazdaságra vonatkozó eleme a GDP, politikai pedig a nemzetbiztonsági fenyegetettség.

Az ellátásbiztonság dimenziói

Az ellátásbiztonságot szintén rengeteg tényező befolyásolhatja, e tényezők alapján jöttek létre a különböző vizsgálati szempontok, az ellátásbiztonság dimenziói. (Dobos Edina, 2010) Külső ellátásbiztonság alatt az energiaellátás nemzetközi szintjét értjük, vagyis azokat a

nemzetközi kapcsolatokat, amelyeket az ország vagy régió az ellátásbiztonság érdekében ápol, miközben igyekszik stratégiai pozícióba kerülni. Ide tartoznak a beszerzési forrással kapcsolatos döntések, például, hogy milyen térségből szerezzük be a szükséges mennyiségű energiahordozót, mennyire diverzifikáltan lehet ezt megtenni, milyen kapcsolatrendszert kell hozzá kialakítani? A politikai vetületén kívül a külső dimenzióhoz tartozik a határon átnyúló infrastruktúrák létrehozásával kapcsolatos munka, az energiagazdaság nemzetközi jogi kereteinek ismerete és egyéb gyakorlatban is érvényesülő feladatok. Belső ellátásbiztonság alatt a nemzeti szint feladatai értendők. Ez főleg technológiai

szemlélet, amely az alapanyagok rendelkezésre állásának feltételezése mellett keresi a megoldást olyan feladatokra, mint az országon belüli infrastruktúra megteremtése, vagy az

10

energiapiac szereplői működési kereteinek meghatározása. A külső és belső dimenzió összefügg, egymást feltételezik. Gazdasági dimenzió a vizsgálatok harmadik szemléletmódja lehet. Ennek két alapvető

tényezője a háztartások jóléte, valamint a gazdaság versenyképessége. Ahogy a gazdaságok fejlődnek, az energiaellátás szerepe egyre inkább felértékelődik, egyre nagyobb lesz azon iparágak gazdasági részesedése, amelyek függnek a folyamatos villamos energia ellátástól. Klasszikus példája ennek az információs technológiák és az elektronika fejlődése. Ugyanez a helyzet a szolgáltatások terén is, például a pénzügyek területén. Társadalmi dimenzió alatt értjük a háztartások és a világ mindennapi életének

energiaellátáshoz kötött működését, amit a modern életforma kialakulása hozott magával. Mindennapi életünk során jelentős mennyiségű energiát használunk el, de mára egy esetleges kimaradás társadalmi költsége többszörösen meghaladja azt az értéket, amennyibe az így el nem fogyasztott energia került volna. A politikai dimenzió az energiaellátásban az állam szabályozó szerepére utal, amelyen keresztül a kül- és az energiapolitika megteremti az ellátásbiztonság feltételrendszerét. Ezen túl az energiapolitika a hatalom megszerzésének és megtartásának is hatékony eszköze lehet. A környezeti dimenzió igyekszik felhívni a figyelmet a klímaváltozásra, az atomerőművek működési kockázataira és minden egyéb problémára, amellyel az ember energiafelhasználásán keresztül természeti károkat okoz. Ide tartozik a környezetszennyező megoldások háttérbe szorítása, a megújuló, vagy minél kevésbé szennyező energiaforrások előnyben részesítése. A versenyképes energiahordozók felhasználása tehát ellentétben áll a környezeti biztonság megteremtésének feladatával. Néhány országban ma is különös jelentőséggel bír a katonai dimenzió. Az energiaellátás a katonai egységek mozgósításához elengedhetetlen, nem csak az üzemanyagok, de ma már a villamos energiával működő informatikai rendszerek miatt is. Az energiahordozókkal való ellátottság, az azok feletti ellenőrzés stratégiai fegyverként is felhasználható. Mindezen túl az energiaforrások feletti rendelkezés még napjainkban is jelentős konfliktusforrás.

11

A földgáz jellemzői - az energiabiztonság problémái és lehetőségei

A földgáz, mint termék a fosszilis energiahordozók közé tartozik. Ennek az energiaforrásnak a felhasználása mutatta a legdinamikusabb növekedés az 1970-es évek óta. Néhány országban egyre népszerűbb, köszönhetően kőolajnál olcsóbb árának, viszonylagos biztonságosságának, szállíthatóságának, gazdaságosságának és a Világban előforduló mennyiségének. A földgázt tartják a század fosszilis tüzelőanyagának, ahogy korábban a kőolaj, azelőtt pedig a szén volt. Kitermelése gazdaságosabb, mint más tüzelőanyagoké, mivel a lelőhelytől a fogyasztóig történő folyamatok során mindössze maximum 10%-a vész kárba. Mindemellett folyamatosan fejlődnek a kitermeléshez, szállításhoz és tároláshoz használt technológiák is. Használata kímélőbb is a környezetre nézve, mint nem megújuló társai esetében. A földgáz a kőolajnál kevésbé koncentráltan fordul elő a Világban, a szállítási korlátok azonban jelentősek. Ennek elsősorban a vezetékrendszerek főleg észak – déli irányú kiépítetlensége az Unió Keleten fekvő tagországaiban, valamint az LNG1 szállítások költséges és nagy létesítmény igénye miatti alacsony volumene az oka. Ezeken a területeken eddig is komoly beruházások történtek, de még többre van szükség ahhoz, hogy fontos gázlelőhelyek összeköttetésbe kerüljenek Európával. Érdekes, hogy a gázszállításhoz kötődő kockázatok között az időjárás is megtalálható. Egy hideg tél folyamán nem csak a keresett mennyiség nő meg jelentősen, de a szállítórendszerek technikai működtetése is kihívást jelent (szezonális hatás). A biztonságos energiaellátás érdekében két alapvető cél van. Elsőként a diverzifikálás, amely az energiahordozók fajtájára, és az importforrásokra egyaránt vonatkozik. Másodikként pedig a már meglévő hálózatok és források biztonságának garantálása. Ide egyrészt a már meglévő infrastruktúrák biztonságos működtetése, karbantartása, stratégiai tartalékok képzése tartozik, másrészt pedig a források felett rendelkezőkkel tartós partnerkapcsolatok kialakítása, és a hatékony konfliktuskezelés.

1

LNG = Liquified natural gas, cseppfolyósított természetes gáz, amelyet elsősorban a gáz hosszú távra való szállításánál használnak, legtöbbször tengeri fuvarozás során. Az LNG terminál az ilyen gáz exportjához és importjához kiépített speciális kikötő.

12

Jelenleg igen bizonytalan a földön található energiakészletek nagysága. Emellett a globális energiakereslet 2030-ra várhatóan 50%-kal nőni fog, melynek 60%-át a kőolaj és a földgáz kell, hogy fedezze. Ez, és a már korábban említett kockázatok együtt az energiabiztonság megteremtéséhez elengedhetetlenné teszik, hogy a terület a kül- és biztonságpolitika szerves részévé váljon. A földgázra fokozottan igaz, hogy a kereslete nőni fog, így nagyon fontos, hogy a Világ hangsúlyt fektessen a fent említett kockázatcsökkentő tényezőre ezen a területen is. Az Európai Unió törekszik mind a diverzifikációra, az infrastruktúrafejlesztésre, tároló kapacitások növelésére és partnerkapcsolatok kialakítására is.

Az Európai Unió Energiapolitikája Az Európai Gazdasági Közösség megalakulása mellett az időszakban létrejött két másik szervezet, az Európai Szén és Acél Közösség, valamint az Európai Atomenergia Közösség. Ez jól példázza, mennyire fontos volt már akkor Európa számára az energiaforrások feletti kontroll gyakorlása, lehetőleg együttműködve, a konfliktusok elkerülésével. Egy valóban közös energiapolitika kialakítása azonban lassú folyamat, nem ért a végére, de mára már egyértelmű, hogy az egyes tagországok eltérő energiagazdasági jellemzőinek ellenére az energetikával kapcsolatos problémák nemzetközivé válása miatt igény van a közös szabályozásra és közös fellépésre ezen a területen is.

Az energiapolitika fejlődése Az energiapolitika eddigi 54 éve alatt igen sok változáson ment keresztül. Az ’50-es évek Európájában a legfontosabb energiahordozó a szén volt. Az akkori tagországok szénigényét még ki tudták elégíteni belső forrásokból (A Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország és Belgium szénbányáiból). Az ESZAK létrehozásával így tulajdonképpen megteremtették a szén és acél közös piacát, ami a gazdasági integráció alapkövének volt tekinthető. Az Euratom szorgalmazta az atomenergia békés célú felhasználását, ezt tartották akkoriban a jövő energiaforrásának, amely a későbbiekben Európa energiaigényének nagy részét fedezheti. Ennek ellenére csak a ’70-es évek második felétől valósult meg jelentős

13

kapacitásbővítés

ezen

a

területen,

országonként

nagyon

eltérő

mértékben.

Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés csak gazdasági és versenypolitikai szempontok szerint szabályozta némileg az energiahordozók kereskedelmét. A fent említett szerződések 1957-es megkötése után nem sokkal, már az 1960-as évektől fokozatosan a kőolaj vette át az elsőszámú energiahordozó szerepét. Ennek kereskedelméhez pedig kezdetben nem volt szükség együttműködésre, legfeljebb közös építkezések történtek. Az olaj olcsón áramlott Európába, és minden bizonnyal meg is érkezett. Emellett továbbra is úgy gondolkoztak, nem lesz szükség több olajra, az atomenergiát akarták terjeszteni, abba ruháztak be. A történelem azonban máshogy alakult. A szénhidrogének importjának tartós emelkedését észlelve a tagországok 1964-ben megtették az első kis lépést a közös energiapolitika kialakítása felé, jegyzőkönyvet írtak alá, melyben kinyilvánították a közös Energiapiac szükségességét. 1968-ban a Bizottság memorandumot terjesztett elő: “Első irányvonalak a közösségi energiapolitikához” címmel, melyben súlyt helyezett az ellátásbiztonságra, közösségi szintű ellátás politika szükségességére, közös megállapodások kötésére 3. országokkal, készletekhez való egyenlő hozzáférés biztosítására. (Európai Bizottság, 1968). 1972-re az EGK tagok energiaimport függősége rekordszintet ért el, 63%-ra nőtt. Ennek köszönhetően a kor olajárrobbanásai ismét nagy változásokat hoztak. A jelentős áremelkedés megterhelte a gazdaságokat és a válságos helyzetben nem az együttműködést, hanem – ahogy a válságok idején általában- a protekcionista intézkedéseket választották gazdaságaik védelmére, ami persze nem kedvezett az együttműködésnek. Rájöttek azonban, hogy az energiaszükséglet kielégítéséhez – akkor ez volt az első számú cél – az energiaproblémák világméretűvé válása szükségessé teszi az együttműködést. Így 1974ben közös energiastratégiát (Európai Bizottság, 1974) fogadtak el. Ennek prioritásai az olajfüggőség mérséklése, a belső energiatermelés növelése, a nukleáris energia arányának növelése, az energiafelhasználás hatékonyságának fokozása, valamint a beszerzési források diverzifikációja voltak. Ekkor hozták létre a Nemzetközi Energiaügynökséget (NEÜ) is, melynek fő feladataként az ellátásbiztonság megteremtését jelölték meg. Ezért a szervezet biztosította a kőolajexportáló és importáló országok közötti folyamatos párbeszédet, valamint meghatározta, hogy 90 napra való kőolajkészletet tartalékolni kell. Az intézkedések meghozatala azonban tagállami hatáskör maradt. Az EGK-nak nem volt energiagazdasági célokra elkülönített pénzösszege, nem alkalmaztak szankciókat sem, így

14

az eredmény is elmaradt. A stratégia jelentett bizonyos előrelépést, de áttörést nem hozott. A második olajárrobbanás után már konkrétabb célokat is meghatároztak, amelyek közül az egyik legfontosabb a gazdasági fejlődés és az energiaellátás függetlenítése. Ez már előremutató cél, hosszú távú, új technológiákat feltételez, és közvetve tartalmaz környezetvédelmi célokat is. A ’70-es évek végére némi eredményt azért sikerült elérni, valamivel csökkent a kőolajfüggőség, racionálisabbá vált az energiafelhasználás, lépéseket tettek az energiaellátás diverzifikálása felé is. Mindezek eléréséhez hozzásegített az északitengeri kőolaj kitermelés, és az energiatakarékosság ösztönzése. Minden tagállam egyéni stratégiákkal dolgozott, az egyetlen terület, ahol valóban együttműködtek, a stratégiai olajtárolók kapacitásának növelése volt, melynek során lehetővé tették az egymás készleteihez való hozzáférést is. 1968-ban lendületet kapott az egységes piac kialakítása, ismét felmerült az egységes energiapiac kialakítása is, valamint a versenyszabályok átvétele az energiaszektor szabályozásába. A téma egyre fontosabbá vált, Európa importfüggősége még ekkor is 4050% között mozgott, a hidegháború végével pedig fejlődni kezdtek a külkapcsolatok Oroszországgal, és elkezdődött az orosz szénhidrogének importja is. Az EK szorgalmazta az energiaexportőrökkel való együttműködést. Létrejött a nemzetközi energetikai együttműködés nemzetközi jogi kereteit lefektető Energia Charta Szerződés. (Energy Charter Secretariat,1994) 1994-ben – immáron – az Európai Unió megjelentetett egy energiapolitikai Zöld könyvet (Európai Bizottság,1994), majd 1995-ban egy Fehér könyvet (Európai Bizottság, 1995), melynek fő gondolata a villamos energia és a földgázpiac kiteljesítése, és tartalmazza az energiapolitika ma is érvényes három pillérét, amelyek a versenyképesség, az ellátásbiztonság és a fenntarthatóság. Az időszakban már igen fontosak az energiával összeköttetésben is a külkapcsolatok, a fehér könyv integrált külkapcsolati megközelítést alkalmaz, relációs célokat fogalmaz meg, és ezekhez a külső célokhoz támogatásokat is köt. 2000-ben újabb Zöld könyv jelent meg (Európai Bizottság, 2000), központi témája továbbra is az energiaellátás biztonsága volt, ez alkalommal azonban más szemszögből. Kiindulópontja az a tény volt, mely szerint a külső energiafüggés belátható időn belül nem csökkenthető. A változatáshoz a kereslet kontrollját, és a kínálati függőség kezelését tartotta szükségesnek, amelyhez infrastruktúrafejlesztés szükséges. Ez az energiafüggés ekkor még nem elsősorban a gázra vonatkozott. A legígéretesebb együttműködési

15

területnek Oroszországot tartották, valamint a Kaszpi-térség lelőhelyeinek kihasználását. Ezután kötötte meg az EU Oroszországgal a partnerségi megállapodást, és indították el az energiadialógust. A kapcsolatok szépen fejlődtek addig, míg a 2005-2006 fordulóján bekövetkezett orosz-ukrán gázvita végett egy komolyabb megtorpanás következett. Ezzel az együttműködést kölcsönös bizalmatlanság váltotta fel, az Unió számára pedig világossá vált, hogy a biztonságos energiaellátás megteremtéséhez még komoly munkára van szükség. Ezután nem sokkal (2006) új Zöld könyvet (Európai Bizottság, 2006) tett közzé az Európai Unió, melyben már új, konkrétabb célok is szerepeltek. Természetesen továbbra is fontos pont volt a diverzifikáció, itt az infrastruktúrafejlesztésen belül gáz- és olajvezetékek, LNG terminálok

építésének

szükségességét

hangsúlyozta,

a

kapcsolódó

szabályozás

kialakításával együtt. A külső kapcsolatokban szorgalmazta a közös fellépést, javaslatot tett célirányos eszközök kialakítására, amelyeket veszélyhelyzetekben alkalmazhatnak a tagországok. Felmerült az energiapolitika külkapcsolati vetületeinek átvétele más szakpolitikákba is. Ez igen jól működhet a megfelelő területeken, így például a környezetvédelmi politika célrendszerének kialakításával az energiapolitikai célok is összefüggenek. A kereskedelem szabályozásában a WTO szabályainak érvényre juttatását tartotta fontosnak. Összeurópai Energiaközösség létrehozását célozta meg a Délkelet – európai energiaközösség, az EU és MAGREB országok közötti villamos energia, valamint az EU – MASHREK országok közötti gázpiacok bevonásával. A könyvben szerepelt a kölcsönös függőségen alapuló kapcsolatok kialakítása, valamint a termelő és tranzit országokkal folytatott bilaterális és regionális párbeszéd ösztönzése is. Látható, hogy ez már valóban sokrétűbb, valamivel konkrétabb célokat megfogalmazó könyv, mint a korábbiak. Ezt követte 2007-ben a 20-20-20 célok megfogalmazása (Európai Bizottság 2008A), melyek szerint 2020-ra, 20%-ra kell növelni a megújuló energiaforrások részarányát az energiafelhasználásban, 20%-kal javulnia kell az energiahatékonyságnak, és 20%-kal csökkennie kell az üvegház hatású gázok kibocsátásának. 2008-ban jelent meg egy előterjesztés, az “Európai Uniós energiapolitika 2. stratégiai felülvizsgálata, Az EU Energiabiztonsági és Szolidaritási Akcióterve” címmel (Európai Bizottság, 2008B), amelyben az energiapolitika fő cselekvési irányait határozták meg a helyzet akkori állása szerint. A célok a Zöld könyvben olvashatóakhoz hasonlóak, itt már azonban megnevezték a prioritást élvező infrastrukturális projekteket is. A fő feladatok ezen a területen a

16

következők voltak: eddig elkülönült energiapiacok Európához kapcsolása, cseppfolyósított földgázhasználat fokozása, mediterrán térség összekapcsolása Európával földgáz- és villamos energia hálózatok segítségével, a közép- és dél európai országok gáz- és villamos energia hálózatának észak-déli irányú fejlesztése, Észak-nyugat Európa hálózati kapcsolatainak

fejlesztése, hogy kihasználhassák az Északi-tenger felől érkező

szélenergiát, valamint – a Nabucco projekt szempontjából legfontosabb – déli gázfolyosó nyitása

a

Kaszpi-térség

és

a

Közel-Kelet

forrásaihoz.

Az előterjesztésben többek között célként tűzték ki a saját energiaforrások lehető legjobb kihasználását, valamint áttekinti az olaj- és földgázkészletek tartalékolási szabályait is. 2009-ben az EU elindította az Európai Energetikai Helyreállítási Programját (Európai Parlament, Európai Tanács 2009), amely a gazdasági válság energiaszektorra gyakorolt hatásait figyelembe véve igyekszik megoldásokat találni a problémákra. A program három fő részéből a legfontosabb itt is a földgáz- és villamosenergia-infrastruktúra fejlesztése. A programra természetesen pénzalapot is különített el az Unió, az első célkitűzésre 2365 millió eurót. A Tengeri szélenergia kihasználásának fokozására 565 millió eurót, a Szénmegkötő és- tároló projektekre2 pedig 1050 millió eurót. Az energiapolitika eddig nem említett fontos feladata továbbá – az egységes energiapiac létrehozásához szükséges – liberalizáció. Ennek legfontosabb lépése a 2002-ben, a barcelonai csúcstalálkozón hozott döntés, mely szerint a nem háztartási felhasználók szabadon választhatják meg gáz – és áramszolgáltatójukat.

Ez a szabály 2004-től, a

lakossági fogyasztók számára pedig 2007-től van érvényben. A Lisszaboni Szerződés újításai

Annak ellenére, hogy az európai integrációval kapcsolatos már említett 3 szerződés közül kettő energetikai témában köttetett, az Unióban egészen 2007-ig nem létezett az energia témaköre külön politikai fejezetként. Létezett ugyan egy a Maastrichti Szerződéshez csatolt nyilatkozat, amely az Amszterdami szerződést megelőző kormányközi konferenciát jelölte ki arra, hogy az energiapolitika, mint külön fejezet bekerülhessen a szerződésbe, megállapodás azonban ekkor még nem született. Eddig tehát, csak más politikákon belül 2

Még meg nem valósult technológia, melynek célja a fosszilis energiahordozók felhasználását segíti a széndioxid kibocsátás megszüntetésével. Ennek segítségével lehetővé válna az Uniós szénkészletek környezetbarát kiaknázása.

17

létezett energetikai szabályozás, és energiastratégiákat is csak a ’70-es évek olajárrobbanásai óta készítenek. 2007. december 13-án, Lisszabonban írták alá a reformszerződést (Európai Tanács, 2007), amely hatálybalépését követően – a korábban a Maastrichti Szerződés által pusztán “átnevezett” – Európai Unió vette át az Európai Közösség szerepét és jogi személyiségét. Ez a módosító szerződés nevezte át az EK szerződést az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződésre, amely az energiapolitikában is jelentős újításokat hozott. Első és legfontosabb változás, hogy először az európai integráció történetében külön politikaként jelenik meg az energiaügy. Ez a szerződés helyezte a területet a megosztott hatáskörbe, valamint meghatározott 4 átfogó, célt, amely a teljes stratégia alapjául szolgál3. Ezek a következők: • biztosítani az energiapiac működését, • garantálni az ellátás biztonságát az Unión belül, • ösztönözni az energiahatékonyságot és takarékosságot, az új és megújuló energiaforrások kifejlesztését, • előmozdítani az energiahálózatok összekapcsolását. A megosztott hatáskör sokkal egyértelműbb és erősebb hatáskört jelent az Unió számára, mint korábban. Külön cikket szenteltek az energiaellátásnak, amely kimondja többek között, hogy a Tanácsa a Bizottság javaslatára intézkedéseket hozhat az energiaellátás terén fennálló súlyos problémák kiküszöbölésére. A döntéshozatalban fő szabályként a rendes jogalkotási eljárást alkalmazzák, amely során konzultálni kell a Régiók Bizottságával és a Szociális Bizottsággal. Amennyiben a kérdés adóügyeket is érint, a Tanács a Parlamenttel való konzultáció után egyhangúan fogadhat el döntést. Mivel a politika megosztott hatáskörbe tartozik, a jogszabályok betartása mellett a megvalósítás módja továbbra is tagállami feladat. Ez így is marad, hiszen a terület stratégiai jelentőségű, és sokszor inkább külpolitikai, mintsem gazdaságpolitikai kérdés. A közös energiapolitika rendelkezései – a szerződés 194. cikke rögzíti – nem érinthetik a

3

Ezek meghatározása során az 1995-ben kiadott Fehér Könyv célkitűzéseit vette alapul az Unió.

18

tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározásában, nem befolyásolhatják az energiaforrások közötti választást, és az energiaellátás szerkezetének meghatározását. Ehhez a cikkhez közös nyilatkozat is tartozik, mely megerősíti, a tagállamokat nem lehet korlátozni abban, hogy energiaellátásuk érdekében az általuk szükségesnek ítélt lépéseket megtegyék energiaellátásuk érdekében. Igaz ez mindaddig, amíg ezek a lépések nem ütköznek az EUM – Szerződés 347. cikkével4. Meg kel még említeni a szolidaritási klauzulát, mely szerint az Európai Tanács a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedéseket hozhat”, amennyiben egy vagy több tagállamban súlyos nehézségek merülnek fel az energiaellátásban. Ezzel is ösztönözni akarják a tagállamok kölcsönös segítségnyújtását. A klauzula elsősorban a Balti államok és Lengyelország kérésére került a szerződésbe, a 2006-os orosz-ukrán gázvita, illetve a Litvániába szállító Barátság gázvezeték elzárásának közvetett következményeként.

Az Európai Unió energiapiaci sajátosságai és földgázpiaca

Az Európai Unió 27 országában jelentős különbségek mutatkoznak az energiapolitikában és az energiagazdaságban. Már volt róla szó, hogy a terület megosztott hatáskörű politika, tehát a közösség hoz kötelező érvényű döntéseket, de a tagországoknak is biztosít bizonyos fokú mozgásteret. Ezért lehet, hogy míg néhány tagországban, az energiaszektorban igen jelentős az állami befolyás, máshol inkább a versenyt ösztönözve az állam teljesen kivonult az

energiapiacról.

Természetesen

az

egyes

területek

földrajzi

sajátosságai,

energiahordozókkal való ellátottsága is nagyban befolyásolja az energiapolitikát, ahogy például a környezettudatosság is. Az Unió 27 országa energiahordozókban, így földgázban is szegény. A Statistical Review of World Energy 2011-es adatai szerint a világ bizonyított földgázkészlete 2010 végén összesen 187,1 trillió köbméter, amelyből a legtöbb, 44,8 trillió köbméter Oroszországé, őt követi Irán 29,6, majd Katar 13,5 köbméterrel. Az Európai Unió 27 tagországának összesen 2,4 trillió köbméter, vagyis a teljes készlet 1,3%a áll rendelkezésére.

4

“Célja a tagok közti együttműködés a belső piac működését hátrányosan befolyásoló olyan intézkedések elfogadásának megakadályozására, amelyekre egy tagállam a közrend fenntartását befolyásoló súlyos belső zavarok esetén, háború, háborús fenyegetést jelentő súlyos nemzetközi feszültség esetén, vagy a béke fenntartása céljából vállalt kötelezettségei teljesítése érdekében kényszerül.”

19

A készletszint azonban nem jelenti azt, hogy az adott ország nagy mennyiséget ki is termel. A 2010. évben az Amerikai Egyesült Államok termelte ki a legtöbb gázt, 611 milliárd m3-t, második Oroszország 588,9 milliárd m3-mal, akit Irán követ, mindössze 138,5 milliárd m3mal. Az EU kitermelése tavaly 174,9 milliárd m3 volt, ez a világ teljes gázkitermelésének 5,5 %-a. Fogyasztás terén szintén az Egyesült Államok áll az első helyen, utána következik az Európai Unió, 2010-ben 492,5 milliárd m3-es fogyasztással. Ebből kiderül, hogy 2010ben a közösség országai 317,6 milliárd m3 gázt importáltak, ami nagyjából megegyezik Kína éves fogyasztásának háromszorosával. Az 1. ábrán látható, hogy az Unió földgázfogyasztása évente nagyjából 10-15 milliárd m3– el növekszik, kitermelése pedig nagyjából ilyen ütemben csökken. A termelés 57 milliárd köbméterrel csökkent, míg a fogyasztás 52,1 milliárd köbméterrel nőtt. Mivel az energiahatékonyság mindeközben stagnál, a 27 ország egyre több importra szorul.

1. ábra

Forrás: BP Statistical Review of World EnergyJune 2011 alapján saját szerkesztés

20

Ez az energiaiparra összességében igaz, legfőbb oka azonban éppen a földgázban keresendő. A kombinált ciklusú erőművek alkalmazása révén növekszik egységnyi mennyiségű gáz kihasználása, ami olcsóbbá is teszi azt. Emellett a gáz relatív (például a szénhez képest) tiszta energiahordozónak számít, szállítása pedig viszonylag könnyű. Ennek köszönhetően, valamint a 2004. és 2007. évi bővítés következményeként – mikor 12 hagyományosan keleti gázimportra berendezkedett ország csatlakozott – lényegesen megugrott az orosz gázszállítás aránya Európába. De létezik-e valóban függőség az orosz gáztól? Ha létezik, mennyire lehet valóban sürgető a helyzet megváltoztatása? Az Európai Unió hosszú évek óta folytat energetikai párbeszédet Oroszországgal, ami azonban mindezidáig semmilyen jogilag kötelező érvényű eredményt nem hozott. Az európai gázellátás diverzifikálására életre hívott projektek pedig mindeddig csupán egyezmények és ígéretek sorozatai maradtak. Ezért merülhet fel a kérdés, valóban olyan veszélyes-e a jelenlegi helyzet, ahogy azt sokszor hallani?

Oroszországot Norvégia követi az Unió legfontosabb gázbeszállítóinak sorában. Köztudott, hogy Európában a legnagyobb földgáz készletek az Északi-tenger alatt találhatók. Az innen származó export nagymértékű emelkedésére azonban nem lehet számítani, a kontinenshez közeli lelőhelyek kifogynak, a kitermelés észak felé tolódik és egyre nehezebb lesz. Európán kívül szintén fontos beszállító Észak-Afrika és a Közel-Kelet is, elsősorban Algéria, majd Katar és Irán. Ezek az országok főleg a mediterrán térségbe szállítanak, a földrajzi közelség miatt csővezetéken keresztül is, de Spanyolországba és Franciaországba LNG szállításra is van lehetőség. Ez a terület fontos beszállító maradhat a későbbiekben is. A 2. ábrán láthatók azok az Uniós tagországok, akik gázkitermelést folytatnak. Teljes termelésük – 2010-es adatok alapján – az EU fogyasztásának 34,3%-át képes kielégíteni, ez azonban csökkenő mértékű, de az összeg így is kevesebb, mint az orosz részesedés Európa gázimportjában. Ez az Európai Bizottság adata szerint 2009-ben 36% volt. Ez a szám elsőre talán nem tűnik igazán nagynak. Nem mellékes azonban az import összetétele sem. 27 tagországból 7 kizárólag Oroszországból importál gázt, és összesen 10 országban ez az érték 70% feletti. Ezekben az országokban kockázatos leginkább a függés.5 5

Különösen érdekes Magyarország helyzete. Hernádi Zsolt, a MOL Zrt. vezérigazgatója egy 2007-ben adott interjúban úgy fogalmazott, nincs Európában még egy olyan ország, ami annyira függne az Orosz gázimporttól, mint hazánk. Ennek oka pedig egyrészt az, hogy bár Franciaországgal és a Ruhrgassal is kötöttünk megállapodást gáz szállításáról, ezekből az országokból is orosz eredetű földgáz érkezik, Ausztrián keresztül. Másik nagyon lényeges ok pedig az, hogy Európában egyedüli országként a lakosság 90%-a gáz alapú háztartásban él, ami rettenetesen magas arány.

21

2. ábra

Forrás: BP Statistical Review of World EnergyJune 2011 alapján saját szerkesztés

Szögezzük le, hogy létezik – országonként eltérő mértékben – az orosz gáztól való függés. Európa azonban arra törekszik, hogy egységként gondolkodjon az energiabiztonság megteremtésében is. Így tehát az Unió függ Oroszországtól. Ennek a függésnek a mértékét véleményem szerint nem kizárólag számadatokkal lehet mérni. Nem szabad elfelejteni, hogy a kontinensnek, komoly infrastrukturális beruházások nélkül nincs esélye diverzifikációra. Emellett azt sem, hogy függőségünk nem egyoldalú. Az orosz exportban is komoly súlya van az Európába szállított gáznak. Különösen fontos ez, ha figyelembe vesszük, hogy a politikai nagyhatalom gazdasági téren inkább a fejlődő országokhoz hasonlítható, helyzete nagyban függ az energiahordozók áralakulásától és exportjától. Így tehát egymásra van szükségünk, a kockázatokat pedig nagymértékben a diplomáciai gépezet működése határozza meg.

22

Az Európai Energiaközösség6

A Brüsszeli diplomácia egyik sikere az Európai Energiaközösség. 2005 októberében 9 ország – Albánia, Bosznia – Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Montenegro, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Románia, Szerbia és az UNMIK7 Koszovó nevében – aláírta az Európai Energiaközösséget létrehozó szerződést. Ez a szerződés megköveteli a szerződő felektől, hogy a közösségi vívmányok bizonyos részét importálják saját joganyagukba, közös energiapiacot hoz létre és a szállítási hálózatok biztonságos műkötetésére törekszik. Ezen kívül létrehozza az Energiaközösség intézményeit és rögzíti döntéshozatali rendszerét. Korábban többször említettem már, mennyire fontos a nemzetközi kapcsolatok ápolása az energiapolitikában. Az Európai Unió politikájában is prioritás, hogy elkerülje a konfliktusokat, és a lehető legjobb kapcsolatot tartsa fent a vele határos területekkel. Ennek elsőszámú eszköze sokáig a bővítés, vagy a bővítés ígérete volt, eljött azonban az idő, amikor az Unió – legalábbis egyelőre – nehezen bővíthető csak tovább, így más módokat kell alkalmazni a jó kapcsolatok kialakítására. Ezt nyilvánvalóan olyan területen kellett megtenni, amely minden potenciális résztvevő számára releváns. Az Energiaközösséggel az unió igen különböző államok8 intézményes együttműködését tudta létrehozni egy stratégiailag fontos területen. Így sikere esetén kettős eredményt is képes elérni; konfliktusmentes viszont a határai mentén elterülő országokkal, és biztonságosabb energiaellátást. Minden tagországnak érdeke volt belépni az intézménybe. A volt Jugoszlávia tagországai azért, mert érdekeltek a nyugati beruházásokban az energia területén. Komoly alternatíva a tagoknak és az Uniónak is a belső hálózatokhoz való csatlakozás, amely az EU-ban a diverzifikációt, az így tranzit országokká váló államokban pedig az energiaágazat fejlődését segíti elő. Összességében az integráció az energiapiacon gyengíti az energiakérdés fontosságát is, ami segít megakadályozni, hogy az bárki kezében fegyverré válhasson.

6 A fejezet Prof. Dr. Daniel Göler előadása alapján készült 7 United Nations Interim Administration Mission in Kosovo; az ENSZ koszovói missziója 8 Különbözőek, itt értsd: az Unióhoz fűződő viszonyuk alapján. Az együttműködés résztvevői között vannak tagországok, nem tagországok, és olyanok, akik nem is akarnak tagok lenni.

23

A dolgozat szempontjából a legérdekesebb a földgáz import terén 100%-ban Oroszországra szoruló Ukrajna tagsága. Amennyiben ez az együttműködés sikeresen alakul, Európa és Ukrajna is fontos energiabiztonsági kockázatot enyhíthet vele. Végezetül érdekességként mondanám el a szervezetről, hogy döntéshozatali rendszerében az EU vétójogot kapott, nem lehet leszavazni. Ez nagyon lényeges pont, hiszen a szervezet nem fejlődhet az Unióval ellentétes irányban, az EU-nak célja is energiapolitikájának exportja az érintett 3. országokba. A szervezeten belüli nem EU tagországok azonban elfogadják ezt, mert úgy gondolják, értékes tagnak lenni.

Ten-E Annak érdekében, hogy az egységes belső piac fizikai valójában is kialakulhasson, egységes közlekedési piacra is szükség van, amihez pedig elengedhetetlen a megfelelő infrastruktúra. Ezért hozták létre 1962-ben az első közös autópálya programot, és ezért fogadták el 1989-ben a TEN – Trans European Network – kereteit, melynek szabályozását a Maastrichti szerződés tartalmazza. Ennek célja az, hogy az egyes nemzeti hálózatokból egy rendszerszemléletű, optimális munkamegosztást biztosító, könnyen átjárható hálózatot hozzanak létre. Ez hosszú folyamat, a már meglévő hálózatok összekötésével és újak létrehozásával folyamatosan fejlődik a rendszer. A program 3 nagy területet ölel fel, ezek: a közlekedés (TEN-T), a távközlés (e-TEN), és az energia (TEN-T) hálózatok.

EEGP rendelet Az Európai Energiaügyi Gazdaságélénkítő Programot a Bizottság kezdeményezte 2008ban a gazdasági és pénzügyi válság kezelésére. A program lényege, hogy 200 milliárd euró azonnali költségvetési ösztönző segítségével kívánják növelni a vásárlóerőt és fellendíteni a keresletet. Ennek keretében fő prioritáskén kezelik az európai energia infrastruktúra és energiatermelő berendezések korszerűsítését célzó projekteket. A program nagy előnye a TEN-E – hez képest, hogy jelentősen nagyobb pénzügyi támogatásokat nyújt. Miután az Európai Tanácsa a kezdeményezést jóváhagyta, a Bizottság elkészítette a támogatott projektek jegyzékét. A programról végül 2009 tavaszán tanácsi rendeletet fogadtak el. (Európai Tanács, 2009)

24

Ebben a Nabucco is szerepel a támogatott projektek között, az előirányzott összeg pedig 200 millió euró. Az összeget az Európai Unió jelenleg is fenntartja a csővezeték számára, derül ki a 2011. évben a Bizottság által kiadott EEGP-ről szóló jelentésből. Ebben a Nabuccot a „

gázbeszállítókkal kötendő biztos szerződések hiányában, illetve a túl bonyolult és

időigényes engedélyezési eljárások következtében késedelmet szenvedett” projektek közé sorolta a Bizottság.

A Déli Gázfolyosó 2008 novemberében az Európai Bizottság közzétette az EU Biztonsági és Szolidaritási Akciótervét, amely több kezdeményezés között a Déli Gázfolyosó tervét is tartalmazta. Ez a folyosó különböző, tervben lévő gázvezetékek megépítésével hozna létre egy hálózatot, amellyel összekötné Európát a Kaszpi térség, és esetleg az Arab országok gázforrásaival, ezzel is csökkentve az Orosz import részarányát a gázbehozatalban. Az a mai napig nem teljesen tisztázott, hogy mely projektek vehetnek végül részt a Déli Gázfolyosóban. Tekintsük át az EU támogatásáért versengő terveket: • TAP (Trans – Adriatic - Pipeline), a norvég StatoilHydro és a svájci EGL csoport kezdeményezése,

amely

Görögországon

és

Albánián

át

szállítana

gázt

Olaszországba, majd onnan Nyugat-Európába. Hibája, hogy kihagyja az orosz gáztól legnagyobb mértékben függő Kelet-Európát. Jó eséllyel indul viszont támogatásért, mivel a norvég vállalat 25,5 %-os részesedéssel rendelkezik Azerbajdzsán eddig feltárt legnagyobb gázlelőhelyéből, a Shah Deniz-ből. • IGI (Itália – Görögország Interkonnektor), a tervbe később Törökországot is bevonták. • AGRI (Azeri – Grúz – Román Interkonnektor) • Nabucco, jelenleg a legismertebb projekt, amely az Unió támogatásáért verseng. Dolgozatom további fejezeteiben ez utóbbi projektről lesz szó, áttekintem eddigi történetét, az egyes résztvevő és az érintett országok álláspontját és tevékenységét a vezeték kapcsán, végül kitérek a megvalósítás kockázataira, konkurensekre és lehetőségeire.

25

A Nabucco projekt bemutatása

A Nabucco gázvezeték megépítésének projektje 2002 óta szerepel az energiapolitika napirendjén számos országban, köztük az Európai Unió tagállamaiban. Az ágazat stratégiai jelentőségének tényén, valamint az energiaellátási és kereskedelemi célokon túl a háttérben meghúzódó politikai érdekek és ellenérdekek teszik a projektet igen fontossá az egyes országok számára, beleértve - a közvetlen résztvevőkön túl - a nemzetközi politika olyan releváns szereplőit is, mint az Amerikai Egyesül Államok vagy Oroszország. Ugyanezek a tényezők, és az ebből fakadó viták és események teszik a témát érdekessé és összetetté a külső szemlélődők számára.

Célok és okok

A Nabucco gázvezeték a tervek szerint az európai fogyasztókat hivatott összekötni a Kaszpi–tenger és a Közel-kelet gázban gazdag régióival. A résztvevők és támogatók elsősorban azért igyekeznek megvalósítani a projektet, hogy ezzel diverzifikálják Európa jelenlegi energiaellátási forrásait, és csökkentsék a függőséget Oroszországtól, aki jelenleg a kontinens elsőszámú gáz beszállítója (Az EU 27 gázfogyasztásának két legnagyobb szállítója 2008-as adatok alapján Norvégia és Oroszország, ez utóbbi a teljes fogyasztás 40%-át biztosítja). Másrészt az Európai Bizottság szerint az Unió gázfogyasztása 2030-ra várhatóan 815 milliárd köbméterre nőhet, ami a 2005. évi fogyasztáshoz képest több mint 60%-os növekedést jelent. Ezt a szükségletet pedig Oroszország képtelen lenne egymaga kielégíteni. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a mai napig vitatott, milyen mértékű, mennyire kockázatos az orosz gáztól való függőség. Az orosz gázfüggőség a transzatlanti kapcsolatokban is okoz feszültségeket, melyeket a Nabucco enyhíthetne. Pozitív következmény lehet az is, hogy a vezetékben érkező gázból Európa nagy része vásárolhatna, vagyis egységesülne a felvevőpiac, ami az Unió egységének is javára válhatna, mivel erősítené a közös kül-, és biztonságpolitikai, valamint energiapolitikai együttműködést. Szintén hasznára válna az európai uniónak, ha a Közel-Kelettel való

26

sikeres megegyezés révén enyhíteni tudná a térség országainak erőteljes orosz befolyásoltságát. Az ezekkel a stratégiai szempontból fontos országokkal ily módon kiépíthető szorosabb kapcsolat kiszélesítené az EU mediterrán politikájának lehetőségeit is. (Ara-Kovács Attila, 2009). A másik ok a vezeték megépítése mellett - ami 2009-ben lendületet is adott a tárgyalásoknak – az, hogy amennyiben Moszkva és Kijev újra elszámolási vitába keveredne, a közösség ne kerüljön ismét kiszolgáltatott helyzetbe. Az elmúlt években kétszer is megtörtént, hogy Oroszország Ukrajnát azzal vádolta, nem fizette ki a neki szállított gáz teljes vételárát, ezért csökkentette a vezetékben a nyomást olyan mértékben, hogy miután Európába továbbfolyik a szükséges mennyiség, Ukrajnának ne jusson gáz. Feltételezhető azonban, hogy Ukrajna ennek ellenére lecsapolta az általa megrendelt mennyiséget, ezért Oroszország nem szállított tovább. A vita következményeként pedig Európa hetekig nem jutott gázhoz. Még emlékezhetünk is rá, Magyarország tartalékainak köszönhetően viszonylag jó helyzetben volt ebben az időszakban. Bár korlátozásokat kellett bevezetni a nagyfogyasztók körében, végül Szerbiának is bizonyos mértékben segíteni tudtunk a gázhiány okozta problémák megoldásában. Mindezek alapján belátható, hogy a gázvezeték megépülése esetén annak gyakorlati haszna vitathatatlan. Ennek ellenére a működés megkezdésének határideje folyamatosan tolódik, és máig nem lehetünk biztosak abban, hogy a projektet egyáltalán végrehajtják. Ebben rengeteg tényező játszik szerepet a konkurens Déli - Áramlat vezetéktől kezdve az egyes országok érdekein át a Nabucco potenciális gázbeszállítóival kapcsolatos problémákig. Ezeket a következő fejezetekben részletesen is kifejtem.

Útvonal Az útvonal kiválasztása során a kivitelező vállalat számos szempont alapján döntött, melyek közül igen fontos a sűrűn lakott területek elkerülése, a csővezeték teljes hosszának a minimálisra csökkentése, a természeti környezet és a kulturális örökség védelme, és a biztonsági kockázatok minimálisra csökkentése. Fontos volt a már meglévő vezetékek felhasználása is, ezúton pedig a költségcsökkentés, valamint az építkezés hatásainak lehető legkisebb mértékűre való leszorítása. A vezeték 5 országot érintene, sorrendben: Törökország, Bulgária, Románia, Magyarország és Ausztria.

27

3. ábra A Nabucco gázvezeték tervezett útvonala

Forrás: Eurodialogue.org

Az első szakasz 2581 km hosszan szeli át Törökországot keletről nyugati irányban haladva, Ahiboztól a Bolgár határig. Ezen a szakaszon az útvonal 75%-a már meglévő csővezeték útvonalát követi. Ezzel a szakasszal kapcsolatban felmerült, hogy talán nem felel meg a biztonsági követelményeknek, mivel Törökország instabil dél-keleti régióján halad át. A területen a Kurd Munkáspárt vállalt felelősséget a Baku-Tbilisi-Ceyhan és a Tabriz-Ankara gázvezetékeknél történt robbantásokért. Bulgáriában először a Losenetzben már meglévő kompresszorállomást érinti a vezeték, majd észak-nyugati irányban továbbhaladva becsatlakozik egy már meglévő nyugat felé tartó csővezetékbe, végül a Duna alatt éri el a román határt. A szakasz 412 km hosszú, és 50%-ban követ már meglévő vezetéket. Ezután a csővezeték Románia délnyugati határát követi, majd áthalad a következő megyéken: Dolj, Mehedinti, Krassó-Szörény, Temes és Arad. Ez a szakasz 469 km hosszú. A Magyar szakaszon a vezeték nagyjából 52%-ában már meglévő csővezeték-folyosókat követ. Ebbe beletartozik több folyami átkelőhely is, ahol jelentős árvízvédelmi gátak is

28

találhatók. Ez a szakasz 384 km hosszú, összesen 20 települést érint. A magyar kormány 2010 májusában a vezeték építését kiemelt projektté minősítette. Magyarországon a vezetékhez kapcsolódóan tíz szakaszolóállomás és egy nemzetközi mérőállomás épül. A Nabucco három ponton – Városföldnél, Adonynál és Lovaspatonánál – kapcsolódik a magyar gázhálózathoz. Az osztrák szakasz mindössze 47 km hosszú, és 90%-ban már a már meglévő csővezeték útvonalát követi a keleti határ mentén, a Dunán át Baumgarten felé.

Tények és adatok a gázvezetékről • A gázvezeték teljes hossza 3900 km lesz • A vezeték kapacitása 31 milliárd köbméter lehet évente, ez Magyarország éves gázfogyasztásának több mint kétszerese, az orosz Gazprom 2007. évi adatai szerint pedig az Európába értékesített orosz gázmennyiségnek nagyjából 18%-a. • A gázt a tervek szerint a Közel-keletről, a Kaszpi-tenger térségéből és Egyiptomból szállítanák • A befektetés teljes értéke 7,9 milliárd euró (jelenleg felülvizsgálat alatt), a finanszírozáshoz az Európai Unió is hozzájárul, jelenlegi tervek szerint 30% önerőből és 70% hitelből készülhetne el a vezeték. • A Nabucco részvényesei a következők: Bulgarian Energy Holding (Bulgária), Botas

(Törökország),

MOL

(Magyarország),

OMV

(Ausztria),

RWE

(Németország), Transgaz (Románia). • A Nabucco elősegíti az európai gazdasági fellendülést azzal, hogy 250 000 csövet és több mint kétmillió tonna acélt, illetve különleges berendezéseket használnak fel építéséhez • A Projekt közvetlenül 7000 új munkahelyet teremt, ami már önmagában is – a multiplikátorhatást nem számítva - támogatja az európai munkaerőpiacot. A Nabucco az építési fázisban közvetlenül 7000 új munkahelyet teremt, mely a multiplikátor hatás révén nagyszámú közvetett új munkahelyet jelent. • A Nabucco sikere esetén a legnagyobb európai infrastrukturális projekt lesz mely az érintett országok területén zajlik, támogatva az európai integrációt. • A vezeték tervezett élettartama 50 év. Ez alatt, teljes üzemi kapacitás mellett összesen 1550 köbméter gázt lesz képes Európába szállítani, ami elegendő egy

29

Németország méretének megfelelő nemzetgazdaság gázellátásához több mint 16 éven át.

Rövid történet9

2002 februárjában, Ausztriában került sor a projekttel kapcsolatos első

tárgyalásokra a résztvevők közül két társaság, az osztrák OMV Gas, és a török Botas között. A tárgyalásokon júniusban már részt vett a bolgár Bulgargaz, a magyar Mol, és a román Transgaz is.

A résztvevők ekkor írták alá a gázvezeték megépítésének

megvalósíthatósági tanulmányára vonatkozó szándéknyilatkozatot. 2003

Decemberben az Európai Bizottság és a résztvevő vállalatok támogatási megállapodást írtak alá. 2005

Aláírták a közös vállalatról szóló megállapodást is, amely lefektette a projekt alapvető szabályait. Ezzel együtt megalakult a projektet koordináló cég, a Nabucco Gas Pipeline International GmbH. 2008

Három évvel később egy egész Európára kiterjedő tender eljárást követően az angol Penspen vállalatot jelölték ki a projekt részletes megtervezésének koordinálására. Szintén 2008 februárjában a német RWE, mint hatodik részvényes csatlakozott a projekthez. Júniusban szerződést írtak alá Azerbajdzsánnal arról, hogy az ország gázt szállít majd Bulgáriába a Nabucco vezeték számára. Ennek megvalósításához Azerbajdzsán megerősítette, hogy tervbe van véve gázkitermelésének legalább megduplázása az elkövetkezendő 5 év alatt, hogy képes legyen megfelelő mennyiségű gáz szolgáltatására. 2009

9

A projekt elméleti megvalósulása felé tett első lépés az, hogy az Európai Unió megállapodásokat köt mind a

szolgáltató-, mind a transzfer – államokkal. Ennek a formája az IGA, vagyis kormányközi megállapodás.

30

Erre az évre lendületet kapott az útvonal részletes megtervezése és a műszaki paramétere kidolgozása. 5 helyi FEED (Front end Engineering and Design – kezdeti mérnöki munka és tervezés) mérnöki csoportot választottak meg, akik az öt érintett országban – Ausztria, Magyarország, Románia, Bulgária és Törökország – láttak munkához a brit cég vezetése alatt. Ezek a cégek értékelik és vizsgálják a vezeték teljes vonalának technikai adatait annak érdekében, hogy elkészülhessen a szükséges részletekbe menő terv. 2009. január 26-27-én, a Budapesten megrendezett Nabucco-csúcson a projektet az Európai Unió és a Nabucco-országok támogatásukról biztosították. Ez év júliusában kormányközi megállapodást (IGA) írtak alá Ankarában Ausztria, Magyarország, Románia, Bulgária és Törökország részéről. Az IGA összhangba hozza a jogi kereteket, ugyanakkor stabil és egyenlő szállítási feltételeket biztosít minden partner és vevő számára. A megegyezést Magyarország ratifikálta először, a parlament tagjainak csaknem egyhangú igen szavazata alapján 2009 októberében. Hazánkat Ausztria követte decemberben, majd 2010 februárjában Bulgária és Románia, végül márciusban utolsóként Törökország. 2010

Ebben az évben a projekt története során először lépéseket tettek a fizikai megvalósulás felé. A Nabucco Gas Pipeline international előminősítési eljárást indított hosszú átfutású beszerzésekre, beleértve csöveket, szelepeket és csőíveket is. A tendercsomag értéke nagyjából 3,5 milliárd Euró volt. A vállalat így lehetőséget kapott, hogy felmérje a globális piacot azon termékek területén, amelyek a legfontosabbak a gázvezeték felépítésénél. Ezt később (még ugyanebben az évben) elhalasztották a jelentkezők meglehetősen nagy száma miatt. A gázvezeték kilátásai szempontjából fontos megjegyezni, hogy az erről megjelent hivatalos sajtóközlemény szerint a Nabucco építését 2011 végén kezdik meg. Nem sokkal ez után egy a Reuters energiacsúcson adott interjúban Reinhard Mitschek ügyvezető megerősítette, hogy a projekt ütemterve változatlan, mely szerint 2011-ben kezdődő építkezést követően 2014-ben először szállít majd gázt a vezeték. Szintén ebben az interjúban nyilatkozott pozitívan az Azerbajdzsán és Törökország között zajló gázszállítással kapcsolatos tárgyalásokról, amelynek végül valóban nem sokkal később eredménye is lett; 2010 júniusában Ankarában aláírásra került egy egyezmény a Török

31

miniszterelnök és az Azerbajdzsáni elnök között, amely meghatározza a gázszállítás feltételeit Törökországba és Európába. Júliusban Bulgária kormánya jóváhagyott egy megállapodást, mely szerint támogatja a Nabucco projektet. Ebben a konzorcium célja az volt, hogy vázolja a jogi, szabályozási és egyéb tényezőket a Bulgária területén való építkezéssel kapcsolatban. Augusztusban megerősítették, hogy Grúziából és Irakból két vezetéken keresztül táplálják majd a főágat, amelyekhez el is rendelték a mérnöki munkálatok megkezdését. A politikai helyzet miatt a Nabucco Gas Pipeline International vállalata nem tervez 3. vezetéket, amely egyébként Iránból szállíthatna gázt. 2010 szeptemberében az Európai Beruházási Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint a Világbank Csoport Nemzetközi Pénzügyi Társasága finanszírozási szándéknyilatkozatot írt alá a Nabucco gázvezeték projekt részvényeseivel. Ezzel megkezdődött a projekt értékelése, amely igen fontos lépés volt a három nemzetközi pénzügyi szerezek részéről, amely az első lépés egy esetleges 4 milliárd eurós pénzügyi csomag felé.

2011

A 2011-es év eseményei mind ez idáig semmilyen komoly előrelépést nem hoztak a Nabucco - vállalkozás tekintetében. A vezeték finanszírozásáról szóló döntésre a Konzorcium 2011 végére számít. Időközben a projekt időterve megváltozott, elsősorban a Kaszpi térség és a Közel-keleti régió gázszállítóinak késlekedése miatt. Az építkezés megkezdésének időpontja előreláthatólag 2013 lesz. Így próbálják összehangolni a Nabucco időzítését a gázbeszállítókkal. A szponzorok várnak arra, hogy Azerbajdzsán végleg kinyilatkoztassa, hogy részt vesz a projekben. Az lehetséges beszállító országot Törökország energiaügyekkel foglalkozó minisztere arra figyelmeztette, ha végül úgy dönt, nem vesz rész a Nabucco gázvezeték projektben, Törökország Iránt, Irakot és Türkmenisztánt kéri fel a feladatra. Az azerbajdzsáni ’Schach Deniz 2’ földgázmezőből nyerhető olajra egyébként három másik konkurens gázvezeték is számít (AGRI – Azerbajdzsán, Grúzia, Románia és TAP – transz adriai vezeték, ITGI – Törökország, Görögország, Olaszország Interkonnektor). Az azeri

32

gáz fontos lenne a Nabucco számára, mivel a szóban forgó mezőről akár 8-10 milliárd köbméter gáz kerülhetne a vezetékbe. A jelenlegi helyzet szerint Azerbajdzsán várhatóan év végén dönt majd arról, melyik vezetékbe szállít gázt. Ez év augusztusában Kayseriben, Törökországban írta alá az öt résztvevő ország felelős minisztere és a Nabucco Gas Pipeline International GmbH a projekttámogatási egyezményeket. Ezek kétoldalú megállapodások a vállalat és az egyes tranzit országok kormányai között, melyek utóbbiak projekt melletti elkötelezettségét is jelölik. Októberben a Nabucco Gaz pipeline International Gmbh benyújtotta Azerbajdzsánnak gázimportra vonatkozó javaslatát. Azerbajdzsán várhatóan év végéig hoz döntést ennek elfogadásáról, vagy elutasításáról.

Nabucco Gas Pipeline International GmbH (NIC) A vállalat 2004 június 27-én jött létre, központja Bécsben található. Ügyvezető igazgatója Reinhardt Mitschek. A cég felelős a gázvezeték fejlesztésével, megépítésével és üzemeltetésével kapcsolatos feladatok ellátásáért. A NIC az egyetlen vállalat, amely közvetlen kapcsolatban lesz a szállítókkal, a “mindent egy helyen” elve szerint működik, független gazdasági egységként jelenik meg a piacon, ugyanakkor az anyavállalataitól függetlenül ténykedhet. Az egyes országokban az építéssel kapcsolatos feladatokat a nemzeti “Nabucco vállalatok” fogják ellátni, amelyek a NIC leányvállalataiként működnek majd. A NIC felelőssége kiterjed a különböző tanulmányok elkészítésére, a befektetés ösztönzésre, PR tevékenység koordinálására, szállítások megszervezésére, finanszírozásra, leányvállalatok tevékenységének koordinálására, a későbbi marketing és minden egyéb üzemeltetéssel kapcsolatos tevékenységre, valamint mindenfajta távközléssel kapcsolatos tevékenységre.

33

A vállalat tagjai a Nabucco-részvényesek (a szervezeti ábra felső sorában láthatók), akik egyenként 16,67%-os részesedéssel rendelkeznek. 4. ábra

Forrás: Nabucco-pipeline.com

A résztvevő országok A projekt eddig eltelt 9 éve alatt a jelenlegi részvényeseken kívül mások is jelezték csatlakozási szándékukat. Az első öt résztvevő 2006-ban kezdett tárgyalásokat 4 másik olaj és gázipari vállalattal (RWE, Total, Gas de France, Eon). Ezek közül végül csak a német RWE csatlakozott, tehát a projekt 2006 óta 6 ország vállalatainak bevonásával halad – remélhetőleg – a megvalósulás felé.

Törökország

Törökország minden szempontból érdekelt lenne a Nabucco megépítésében, mivel előnyöket jelenthet számára, hogy az EU-val szemben stratégiai pozícióba kerül. Bár egyre inkább ellenséges hangulat kezd kialakulni az Unióval, illetve a nyugattal szemben főleg iszlamista körökben, a Nabucco projektet ennek ellenére is támogatják. Mindehhez hozzá

34

tartozik, hogy Ankara ellenséges lépésként értékeli a konkurens Déli Áramlat gázvezeték tervezett hídfőállásának áthelyezését Törökországból bolgár, illetve román területre, ami a Nabucco felé mozdítja el a mércét. (Ara-Kovács Attila, 2009) Törökország Nabuccoval kapcsolatos tevékenysége az összes tranzit ország közül a legösszetettebb, és legviharosabb. Az országot képviselő Botas Petroleum Pipeline Corporation kezdetektől a projekt részese, 2002-ben az első tárgyaláson ez a vállalat volt az OMW tárgyaló partnere. Az országon a tervek szerint 2581 km hosszan áthaladó szakasz az összes tranzit ország közül a leghosszabb. Törökország stratégiai fontosságú terület Európa számára. Népességszáma magas, emellett jelentős gazdasági erőt is képvisel, regionális hatalom, amelyen keresztül az Unió erősíthetné kapcsolatait és befolyását a régióban. Az ország tisztában is van kiemelt pozíciójával, ezt pedig a Nabuccoval kapcsolatos tárgyalások során mindig igyekezett saját javára fordítani. Törökországban jelenleg is üzemel két gázvezeték, amelyek a Nabucco beszállítójaként is felmerültek. Az egyik a Tabriz – Ankara vezeték, amely Iránból szállít Törökországba 1996 óta gázt, a másik pedig az Azerbajdzsán fővárosából induló Baku – Tbilisi – Ezurum vezeték. Ez utóbbit meghosszabbítanák Ahibozig. Ez az Ankara mellett elterülő város lenne hivatalosan a Nabucco kiindulópontja. Ebben a török kormány és az Európai bizottság képviselői 2008 márciusában állapodtak meg. Az EU hozzáfűzte, az építkezést pénzügyi támogatással is segíteni fogja, Ahibozból pedig valódi elosztó központ lehetne. Az országnak a projekttel kapcsolatos első kisebb összetűzése Franciaországgal volt a 2007. év során. Ekkor ugyanis tárgyalások folytak a Gaz de France vállalattal is a Nabucco projektbe részvényesként való beszállásról. Törökország azonban áprilisban felfüggesztette a tárgyalásokat a céggel, egy törvény miatt, amelyet 2006-ban fogadott el a francia parlament. Ebben meghatározták, hogy büntetendő cselekedet tagadni, hogy az anatóliai örmények tömeges legyilkolása 1915 és 1917 között népirtás volt10. Törökország azt nyilatkozta, a francia elnökválasztás után dönti el, jóváhagyja - e a vállalat részvételét a projektben, a szerint, hogyan alakul az ország politikája. Így bár a másik négy résztvevő vállalat korábban már jóváhagyta a cég részvételét, az mégsem került be a részvényesek 10

1915 és 1917 között az Oszmán birodalomban, az ifjútörök kormány uralma alatt nagyjából 1,5 millió

örmény lakost mészároltak le vagy telepítettek ki különös kegyetlenséggel és meglepő gyorsasággal az országból.

35

sorába. Ez a Nabucco gázvezeték esélyeit rontja, hiszen a finanszírozása elméletben megoldott, valójában szükség lenne más befektetőkre is a megvalósításhoz. 2008 februárjában az ország meglepte Nabuccos partnereit azzal, hogy mikor külügyminisztere Moszkvába látogatott, meghívta Oroszországot a Nabucco projektben való részvételre. Úgy nyilatkozott, az energiaiparban nincs szükség konkurenciára. Ennek végül nem lett komolyabb következménye, tekintettel természetesen a tervezett vezeték alapvető céljára, mely szerint csökkenti az orosz gáztól való európai függést, és arra, hogy akármilyen jó lenne a feszültségmentes együttműködés Oroszországgal, a kép kissé idealisztikusan hat (gondoljunk csak a konkurens Déli – Áramlatra, vagy ismét az orosz ukrán gázvitára). Tayyip Erdogan kormányfő szintén 2008 júliusában azt nyilatkozta, hazája néhány hónapon belül aláírja a Nabuccoval kapcsolatos kormányközi szerződéseket (ami azonban még majdnem egy évig nem történt meg). Elemzők bírálták ebben az időszakban Törökországot, mert lassította a tárgyalások menetét azzal, hogy magas tranzitdíjak elérésére törekedett, valamint kereskedelmi jogokat is követelt a területén szállított földgázra. Végül az év végén Andris Piebalgs, az Európai Unió energiaügyi biztosa ellátogatott a projekt szempontjából két legfontosabbnak nevezhető országba; Azerbajdzsánba és Törökországba. A török elnökkel és miniszterelnökkel folytatott tárgyalások során sikerült megegyezni az IGA konferencia 2009. évi megnyitásáról, ahol majd a Törökországon keresztül való gázszállítás feltételeit beszélik meg. Az EU bizakodó volt a majdani tárgyalások sikeressége tekintetében, feltételezhető volt azonban, hogy Törökország nem adja egykönnyen a támogatását. Az ország nem csupán tranzit országként képzelte el saját szerepét a projektben, hanem egyfajta elosztó központként, aki az ott áthaladó gázzal kereskedik, vagyis felhasználja, amire szüksége van, a fennmaradó mennyiséget pedig Európának értékesíti. Az Európai Unió természetesen elutasította ezt az elgondolást, ahogy Törökország sem fogadta el az EU által megoldásként javasolt tranzitdíj szedését. 2009 januárjában valóban problémák merültek fel az EU – török szerződéssel kapcsolatban. A muszlim többségű ország miniszterelnöke ugyanis bejelentette, csak akkor támogatja a vezeték megépítését, ha megfelelő ütemben haladnak az Unióhoz való csatlakozási tárgyalásai az energiaügyi fejezettel kapcsolatban.

36

Bár nem közvetlenül kapcsolódik a Nabucco projekthez, ahhoz, hogy megérthessük a török kormányfő e lépését érdemes megismerni milyen esélyekkel indul Törökország az Unióba. Az ország tagja az Európa Tanácsnak, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD), és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek is (OSCE), valamint a NATO-nak. 1963-tól társult tagja az EU-nak, hivatalos csatlakozási kérelmét 1987 áprilisában nyújtotta be. A Bizottság ezt akkor még elutasította, mivel nem tartotta alkalmasnak az időpontot a tárgyalások megkezdéséhez Törökország gazdaságpolitikai helyzete, Görögországgal való kapcsolata, valamint a ciprusi válság miatt. Ezek a problémák – nem teljesen változatlanul ugyan – de még ma is fennállnak. A csatlakozási tárgyalásokat 2005. október 3-án kezdték meg, amely az óta is folyik, bár nem túl nagy eredménnyel, és megszakításokkal. A 35 tárgyalási fejezet közül eddig mindössze egyet – a tudomány és kutatás fejezetet – zártak le, és ezen kívül is mindössze 10 fejezet van megnyitva. Elég valószínű, hogy bár Törökország már több mint fél évszázada vár, csatlakozása nem következhet be a következő évtizednél korábban, ha egyáltalán bekövetkezik. Az Európai Uniónak fontos, hogy a vele határos országokkal békében éljen, ne legyenek konfliktusok. Törökország energiapolitikai szempontból különösen fontos, ezért is igyekeztek megfelelő kompromisszumos megoldást keresni, hiszen mindkét fél akarja a Nabuccot. Végül Törökország adta meg magát, lemondott a tranzitdíjról és már nem köti össze a vezeték megépítését EU tagságának meggyorsításával. Ez 2009. májusi hír, nem sokkal később alá is írták a kormányközi megállapodást a törökökkel, amivel elég nagy akadály hárult el a gázvezeték útjából.

Bulgária

A BP Statistical Review of Wold Energy 2010. évről szóló elemzése szerint Bulgária gázimportját 100%-ban orosz forrásból fedezi. ilyen adatok mellett nem is kérdéses, az ország a Nabucco támogatóinak sorába tartozik. Az ország mindeddig nem támasztott semmilyen akadályt a projekttel szemben. 2010-ben Magyarország után másodikként ratifikálta a szállítás feltételeit tisztázó 2009 júniusában aláírt kormányközi megállapodást. Ezután a későbbiekben is elég aktívan igyekezett a

37

projekt előrehaladását támogatni. Bulgária részese a jövőben Orosz gázt szállító konkurens Déli- áramlat gázvezeték projektnek is, de többször hangsúlyozta, a Nabucco fontosabb, hosszú távú prioritás Bulgária számára, abban aktívan részt kíván venni. Az Európai Uniót arra szólította fel az ország a gazdasági miniszter tolmácsolásában, hogy vegyen részt erőteljesebben a Nabucco beszállítóinak megszerzésében, mert szerinte pusztán a Konzorcium vállalatai nem képesek megoldani a vezeték majdani táplálását. Azt mondta politikai megegyezésre van szükség a Kelet ázsiai és a Kaszpi térség lehetséges szállítóival, ahogy Oroszország is politikai párbeszédet folytat a térségben, ebben az ügyben.

Románia

Kezdetben a Nabucco projekt teljes mértékben élvezte az ország támogatását. A 2009-es kormányváltás után azonnal javulni kezdtek a román-orosz kapcsolatok, az orosz-ukrán gázvita kapcsán pedig a két ország vezetője személyesen is találkozott. Ez után Románia kinyilvánította szándékát, hogy teljes mellszélességgel bekapcsolódik a Déli Áramlat projektbe,

ami

bizonyos

kételyeket

fejezett

ki

az

ország

Nabucco

melletti

elköteleződésével kapcsolatban. (Ara-Kovács Attila, 2009) Ezeket a kételyeket Románia cáfolta, Miniszterelnökének bejelentésével, mely szerint a bukaresti diplomácia egyik legnagyobb és leglényegesebb eredménye a Nabucco projekt. Románia részt is vett az IGA aláírásán Ankarában, majd 2010-ben ratifikálta is azt. E szerint a szerződés szerint Románia éves gázfogyasztásának nagyjából 15%-át fedezné a vezetékben szállított gáz. Románia a kelet-európai térség többi országához képest sokkal kevésbé függ az orosz gáztól, mivel fogyasztásának nagyjából 65%-át saját termelésből elégíti ki. Ez igen nagy arány, bár hozzá kell tenni, hogy a fennmaradó mennyiség csaknem egészét orosz importtal pótolja az ország. A 2009-es gázvita alkalmával zökkenőmentesen oldották meg, hogy az országba 30-40 %-kal kevesebb orosz gáz érkezett, jelentős tartalékaiknak köszönhetően. Így azt gondolhatnánk, Románia talán kevésbé érdekelt a Nabucco megépítésében, mint a többi tranzit ország. Úgy tűnik azonban, hogy a nemzeti gázvezeték működtető vállalat, a Transgaz is fontosnak tartja kapacitásai növekedését, ahogy Románia is az ország energiabiztonságát. Nem lehet mellékes a tranzitdíjakból beszedett jelentős összeg sem. Románia a gázt a Fekete tenger alatt szállítja, már meglévő gázvezetékeken

38

keresztül, így Türkmenisztán és Grúzia is fontos partner számára. A már kiépült vezetékek segítségével Törökországhoz hasonló tranzitpozícióban van, amit nyilván ki akar, és ki is fog használni. Ehhez pedig a kapacitások növelése akár a Déli Áramlattal, akár a Nabuccoval csak hozzájárul. Románia egyébként – Magyarországgal együtt – más, kisebb volumenű gázvezeték projektekben is részt vesz, némelyek a Nabucco kiegészítéseként is szóba jönnek. Ezekről a későbbiekben még szó lesz.

Magyarország Magyarország földgázfüggősége

Magyarország legalapvetőbb érve a projekt támogatása mellett az, hogy hazánk számára – ahogy a térség többi országa számára is – komoly biztonságpolitikai kockázatot jelent a kizárólag

Oroszországtól

való

függés.

Magyarországon

a

gáz

aránya

az

energiafelhasználásban igen magas (42%-os, míg az EU átlag 24%). Az orosz import aránya az EU 27-ben 42%, Magyarországon pedig 80% - nagyrészt egyetlen vezetéken keresztül érkezik a Gazprom koordinálásával. Magyarország Ukrajnán, illetve Ausztrián keresztül tud földgázt importálni. Keleti irányból, a Testvériség vezetéken keresztül orosz földgáz érkezik az országba, az osztrák HAG vezetéken keresztül pedig elvileg norvég, vagy holland mezőkről is lehetne importálni. Jelenleg azonban a HAG vezetéken is orosz földgázt vásárolunk, Szlovákián és Ausztrián keresztül. A magyarországi földgázfogyasztás évente több is lehet, mint 14 milliárd köbméter, amely mennyiségnek –a távfűtést is beleszámítva – 45 %-át lakossági fogyasztás teszi ki. Villamosenergia-termelésre évente 3 milliárd köbméter földgázt használunk fel. Az évente felhasznált mennyiség nagyrészt az időjárástól függ, a nyári gázfogyasztás mindössze tizede a téli fogyasztásnak. Az ingadozást elsősorban a lakossági felhasználók váltakozó igénye okozza, az ipari fogyasztók kereslete sokkal egyenletesebb. A gázfelhasználás magas szintje miatt sokkal rosszabbul érinthet bennünket az import hiánya, mint a térség még nagyobb mértékben függő, de kevesebb gázt használó országait. Magyarország földgáztermelése csökkenő tendenciát mutat, így egyre kisebb mértékben lesz képes fedezni a hazai igényeket, ami további importnövekedést eredményez. Becslések szerint 2015-re az import megközelítheti a 90%-ot is. A magyar

39

földgázfüggőség legnagyobb problémája, hogy mindezidáig nem sikerült megteremteni egy diverzifikált beszerzést és szállítást. Ezek alapján egyértelmű, Magyarországnak érdeke a gáz-import- diverzifikáció, tehát a Nabucco gázvezeték megépítése is.

Magyar részvétel Magyarországon a projekt kezdete óta 4 kormány volt hatalmon, a politika bal és jobb oldaláról is. Ezen kormányok mind egyetértettek abban, hogy a Nabucco vezetékre szükség van. Magyarország minden időszakban aktív politikát folytatott az ügyben, nemzetközi porondon konfliktust is okoztunk, de a projekt előmenetelét is nagymértékben segíteni tudtuk. Előzményként fontos leszögezni, hogy a projektbe 2006-ra sikerült végleg bevonni az Európai Uniót, amikor is az energiaügyi miniszterek és Andris Piebalgs energiaügyi biztos találkozóján közös nyilatkozatot írtak alá a Nabuccoról. A találkozóval majdnem egy időben Magyarország megállapodott a Gazprommal a Kék áramlatban való részvételünkről is, a MOL pedig közös vállalatot hozott létre az orosz céggel a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére. Nagy vihart kavart, amikor Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök 2007 márciusában a The International Herald Tribunenek nyilatkozva az orosz tervet preferálta, mondván, hogy véleménye szerint a Nabucco “egy hosszúra nyúlt álom és egy régi terv. De nekünk nem álmokra van szükségünk, hanem gázra”, s a Gazpromra utalva hozzátette, hogy ezzel szemben “a Kék Áramlatot egy nagyon erős akarat és egy nagyon erős szervező erő támogatja”. Ez a nyilatkozat elsősorban a magyar – amerikai kapcsolatokban okozott gondot, de az Európai Unió sem vette jó néven, hogy egy tagállam egy orosz projektet preferál az Unióssal szemben, annak ellenére, hogy az egyeztetések már évek óta folynak Európa gázellátásának diverzifikálása érdekében. (Bár Németország is kötött külön alkut az oroszokkal, ez esetben földrajzi okokból szó sem volt közös Uniós projektre Oroszország kihagyásával). Magyarország tulajdonképpen konkurenciát teremtett a Nabuccónak az orosz terv támogatásával, és megkérdőjelezte a projekt közösségi voltát, amivel – egyesek legalábbis ezt állították – tönkretette Ausztria többéves lobbi tevékenységének eredményét. Alfred Gusenbauer osztrák kancellár például azt nyilatkozta, hogy Ausztria elvárja az összes kelet-európai EU-tagországtól, hogy támogassák a tervezett Nabucco gázvezetéket. Az európai lapok is csalódottan nyilatkoztak a magyar álláspont miatt, de informális csatornákon is negatív észrevételek érkeztek. Az amerikaiak főleg azért nehezteltek Magyarországra, mert úgy érezték, túl szoros

40

kapcsolatokat épít ki Oroszországgal. A félelmüket leginkább az táplálta, hogy a FÁK országok energiafüggőségét Oroszország politikai és gazdasági nyomásgyakorlásra használja. Attól tartottak, hogy ha a Nabucco helyett az orosz gázvezeték valósul meg, akkor a valaha a Szovjetunió érdekszférájába tartozott jelenleg EU tagországokon keresztül Moszkva közvetve az egész Unióra nyomást gyakorolhat. A kedélyeket csillapította Szekeres Imre akkori honvédelmi miniszter nyilatkozata, mely szerint Magyarország a Nabuccót fogja választani, amit a nyugati sajtó a Nabucco támogatásaként értékelt. Ezután nem sokkal azonban Göncz Kinga külügyminiszter asszony azt nyilatkozta, “Felelőtlenség lenne valami olyan mellett elköteleződni, amiről nem tudjuk, hogy megvalósítható-e, és valóban működik-e”. Az vitathatatlan tény, hogy az események hatására nemzetközi szinten is komolyabban kezdtek el foglalkozni a Nabuccóval. Végül 2007 májusában a magyar parlament az EU tagállamai és az Egyesült Államok nyomására csaknem ellenszavazat nélkül fogadta el a Nabucco projekt prioritását, amely lépéssel a korábbi prioritás – a Kék Áramlat – elé helyezte. Ezután hazánk komoly diplomáciai offenzívába kezdett a Nabucco mellet. Nabucco fórumot tartott, meghívta Azerbajdzsán elnökét, 2008 nyarán pedig a magyar miniszterelnök látogatott Azerbajdzsánba és Türkmenisztánba. Ezeken az eseményeken részt vettek a MOL képviselői is. Néhány évvel a problémák után már volt elemző, aki Magyarországot a Nabucco legfőbb támogatójaként említette. (Németh Bence, 2009) A Nabucco – nagykövet

A 2008. év folyamán nevezte ki Magyarország Bayer Mihályt Nabucco nagykövetnek, az előzőekben említett események hatására. A nagykövet először Amerikában képviselte az ország álláspontját, ahol kifejtette, hogy mivel Oroszország 40 éve megbízható gázszállítónk és fő a diverzifikációra való törekvés, egyértelmű, hogy Magyarország támogatja az orosz törekvéseket is, emellett azonban teljes mértékben támogatja a Nabucco-projekt megvalósítását is. A tárgyalások végére mind a két fél együttműködését nyilvánította ki a projekttel kapcsolatban. Jelenleg nem tölti be senki a Nabucco nagykövet posztját, így magyar részről kevesebb aktivitás tapasztalható a projekttel kapcsolatban.

41

A Nabucco – csúcs

A 2009. év egyik legfontosabb eseménye energiapolitika szempontjából az orosz-ukrán gázvita. Bár Magyarországot a korábbi években kibővített tározókapacitásoknak köszönhetően nem érte felkészületlenül a válság, és az érintett vállalatok jó együttműködésének köszönhetően nem történt fennakadás a gázellátásban, a gázvita ismét rámutatott a diverzifikáció fontosságára. Ezután az ország elhatározta a tározókapacitás további növelését és a Nabucco és a Déli Áramlat gázvezetékek megépítését is tovább szorgalmazza. Ennek érdekében tett lépés volt Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök kezdeményezése a Nabucco-csúcs megrendezésére. A rendezvényt 2009. január 26-27-én tartották Budapesten. A Nabucco-projektben részt vevő országok - Ausztria, Románia, Bulgária, Törökország és Németország - közül Bulgária miniszterelnöki szinten, a többi állam pedig miniszterelnök-helyettesi, vagy energiaügyi, gazdasági miniszteri szinten képviseltette magát. Az eseményre meghívást kapott az Egyesült Államok is, mint politikai támogató, és a lehetséges beszállítók állami és gazdasági vezetői is. Az azeri elnök Ilham Alijev is jelen volt a tanácskozáson, ahogy az iraki energiaügyi és az egyiptomi olajügyi miniszter, valamint a türkmén szénhidrogén-források kezelésével megbízott állami vállalat vezetője is. A tranzitország Grúziát a miniszterelnök-helyettes képviselte a megbeszélésen. Mindezeken a résztvevőkön kívül az Unió soros elnöke (akkor a cseh miniszterelnök; Mirek Topolan) – különleges jelentőséget tulajdonítva az eseménynek – szintén jelen volt, az Európai Unió energiaügyi biztosával együtt. A megbeszélésen részt vettek az Európai Beruházási Bank (EIB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnökei, valamint a Nabucco-konzorcium teljes vezetése is. Ettől az igen nagy horderejű eseménytől a magyar fél egy olyan nyilatkozat elfogadását várta, amellyel a résztvevők megerősítenék elkötelezettségüket a Nabucco-projekt mellet. Magyarország pozitív hozzáállása egyértelmű volt. Gyurcsány Ferenc ekkor már azért lobbizott, hogy az EBRD minimum 200-300 millió euróval járuljon hozzá a megvalósításhoz (aki ebbe bele is egyezett, és 200 millió eurót különített el a projekt számára.) Ezekkel az intézkedésekkel igyekezett a magyar kormány a Nabuccót újra EU-s szintre emelni, ami kifejezetten eredményesnek bizonyult. (Németh Bence, 2009). A csúcstalálkozót a résztvevők végül sikeresnek tartották, bár jelenős áttörést nem hozott, első ízben mozdította a projektet a gyakorlati megvalósulás felé.

42

Ausztria

Ausztria a projekt kezdete óta igen komoly támogató, helyt adott az első tárgyalásnak a Nabuccóról, a két résztvevőből az egyik volt. Az ő lobbi tevékenységének köszönhető, hogy a Nabucco projektet az EU is felvette a napirendjére.

Ausztria komoly diplomáciai munkát folytatott az Európai Uniónál, és igen hamar Uniós projektté tudta tenni a Nabuccót. Azt is elérte, hogy haszonélvezőként a nem tag résztevő országok is részesülhessenek a közösség által nyújtott pénzügyi segítségből. A projekt europanizálásának igen sikeres jele volt, hogy sikerült meggyőzni az Európai Bizottságot a gázvezeték felvételéről a transzeurópai hálózatok közé. 2006 júniusában Ausztria, Magyarország, Románia, Bulgária és Törökország energiaügyi miniszterei Bécsben találkoztak, hogy felgyorsítsák a vezetékkel kapcsolatos gazdasági, szabályozási és jogi munkát. A találkozón részt vett Andris Piebalgs, az EU energiaügyi biztosa is, aki a miniszterekkel együtt közös nyilatkozatot írt alá a Nabuccóról. A találkozón elmondta, hogy “az Európai Bizottság üdvözli a Nabucco projektet, és a jövőben is segíteni fog a technikai és gazdasági problémák megoldásában annak érdekében, hogy különböző útvonalakon jusson el gáz az EU-ba”, és leszögezte azt is, hogy az EU mind politikailag, mind gazdaságilag továbbra is támogatni fogja a projektet. Ez a találkozó Ausztria teljes sikerét hozta a Nabucco uniós szintre való feltöltésében, hiszen energiaügyi biztosa révén az Európai Bizottság hivatalosan is támogatta a tervet, amely így gyakorlatilag “európaivá”, “európai uniós” projektté vált, azaz innentől kezdve már nem csak a középés délkelet-európai kis országok, valamint Törökország elképzelését jelentette. A Nabucco európaivá válását természetesen az is elősegítette, hogy Magyarország ebben az időben már uniós tag volt, Románia és Bulgária a következő évben csatlakozott, Törökország pedig egyre inkább uniós csatlakozási tárgyalásainak felgyorsításához kötötte a Nabuccóhoz való viszonyulását. (Németh Bence, 2009)

43

Németország Németországot a projekt résztvevői közé sorolom, mert bár nem fut rajta keresztül csővezeték, és vállalja, hogy szívesen látja Oroszországot a gázpiacon, az RWE gázipari vállalaton keresztül részvényesként jelen van a Nabuccóban is. Az RWE 2006-os csatlakozása óta több alkalommal is hangot adott annak, fontosnak tartja a Nabucco megépülését. Az ország jelenleg is több forrásból szerzi be a gázt, mint más európai országok (saját termelés, holland, norvég, és orosz import), mégis törekszik további diverzifikációra. A német gazdasági minisztérium államtitkára egy 2009-ben adott interjúban hangsúlyozta, politikai téren maximálisan támogatják a projektet, de nem szabad elfelejtetni azt sem, hogy Oroszország rendelkezik a világ legnagyobb gáztartalékaival, így mindig Közép-Európa fontos gázbeszállítója lesz. Németország számára nagyon fontos a nemrégiben

üzembe

helyezett

Északi

Áramlat

gázvezeték,

amely

közvetlenül

Oroszországból szállít gázt a Balti tenger alatt. Az államtitkár szerint ez nem fokozza az orosz gáztól való függést, hanem éppen csökkenti a tranzit országoktól valót. Ebben valószínűleg igaza is van, a tervezett vezeték a biztonsági kockázatokat mindenképpen csökkentené, nem beszélve a tranzitdíjakról. Bár mennyire is hangsúlyozta Németország azt, hogy a Nabuccóra szükség van, 2009 márciusában nemmel szavazott a projekt Uniós támogatására. Angela Merkel kancellár szerint a válság ideje alatt fontosabb a rövidtávon megvalósítható projektekre koncentrálni. A vezeték végül visszakerült az EU támogatott projektjei közé, Németország pedig – állítása szerint - továbbra is biztosítja annak teljes politikai támogatását. Ezt az ígéretet tettek nem igazán követték, ez év tavaszán azonban jelentős fordulat következett be a német energiapolitikában. 2011 márciusában ugyanis egy rendkívül erős földrengés rázta meg Japán Észak-keleti részét, melyben megrongálódott a fukushimai atomerőmű is. A katasztrófa hatására megrendült a világ, az Európai Unió pedig belekezdett a területén működő erőművek ellenőrzésébe. Az atomenergia elleni harc éllovasa Németország lett, aki bejelentette, hogy 2020-ra beszünteti mindegy egyes atomerőművének működését. Ezzel az ország áramtermelő kapacitásainak 23%-át veszítené el, aminek egyértelmű következménye, hogy más energiaforrások után kell nézni. Az igazán környezettudatos nagyhatalomban erre egyrészt egyre inkább erősödni látszanak a megújuló energiaforrások felhasználását támogató elképzelések, másrészt nőni

44

fog a gáztermelés, amit pedig Németország elsősorban Oroszországtól szerez be. Főleg, miután üzembe helyezik az Északi-áramlatot. Így már valóban fontos pontja a német energiapolitikának a gázbeszállítás diverzifikációja, immár az oroszok kihagyásával, melynek legegyszerűbb módja a Nabucco vezeték. Valószínűleg mindennek következményeként 2011. szeptember végén újabb német vállalat jelentette be, hogy részt kíván venni a Nabucco projektben. A Bayerngas részvételét a NIC örömmel fogadja, a tárgyalások a jelenlegi részvényesekkel pedig azonnal megkezdődnek. Ezek alapján úgy néz ki, az energetikai téren oroszbarát Németország ad lendületet a kőolaj és gáz nagyhatalmat kikerülni szándékozó projektnek, melynek az utóbbi pár évben a megvalósulása igen kétséges volt.

A megvalósítás lehetőségei és kockázatai

A közel 10 éve folyó projektet több tényező is lassította. Bár több elvi támogatóval rendelkezik, a politikai szándék mindeddig nem volt elég a résztvevők közötti bizalom kialakulásához, amely a tényleges megvalósítás kezdetét hozhatta volna magával. A Nabucco előtt álló jelenleg legnagyobb probléma az, hogy nem biztosított a majdani nyereséges működéséhez szükséges gázmennyiség. Számos ország merült fel, mint lehetséges beszállító, megállapodás azonban eddig egyikükkel sem született. Európának az lenne az érdeke, hogy minél hamarabb megvalósítható csővezeték tervet és a szükséges gázmennyiségre versenyképes árajánlatot terjesszen a lehetséges beszállítók elé. Ez nem csak pusztán azért fontos, hogy elháruljon egy akadály a megvalósítás elől, hanem azért is, mert a térség gáztartalékaiért verseny folyik, és elsősorban a Gazprom, másodsorban más csővezeték projektek tulajdonosai is igényt tartanak az itt kitermelt mennyiségre.

45

Lehetséges beszállítók

Azerbajdzsán

Már hosszú ideje ez az ország az, amelyre a Nabucco, mint fő potenciális beszállítójára tekint. Azerbajdzsán egészen 2007-ig abban a helyzetben volt, mint ma sok európai ország; orosz gázimportra szorult, mivel addig csak kőolajat tártak fel a térségben. A Sah Deniz gázmező feltárása óta a helyzet megváltozott, az itt kitermelt gáz fedezi a hazai szükségleteket, és exportra is jut belőle bőven. (Ara-Kovács, 2009) Így vált a Kaszpitengeri ország vásárlóból a Gazprom konkurensévé. Azerbajdzsán 2010 végén 1,3 trillió m3 földgázkészlettel rendelkezett, melyből kitermelése 15,1 milliárd m3, fogyasztása pedig 6,6 milliárd m3 mennyiségű volt. Az ország 6,45 milliárd m3 gázt exportált 2010-ben, melyből a legkevesebbet Oroszországnak, a legtöbbet Törökországnak adta el, de jutott belőle Iránba és Grúziába is (BP Statistical Review of World Energy, 2011). Ezt a mennyiséget Azerbajdzsán legnagyobb földgázmezője, a Sah Deniz szolgáltatta. Ahhoz, hogy az ország ebből a Nabuccoba is eladjon, ez még kevés lenne, az ígéretek szerint azonban 2013-ban kezdik feltárni a Sah Deniz II mezőt, amelyből évente várhatóan 14-16 milliárd m3 földgázt termelnek majd ki. Ezzel a mennyiséggel már lehetne működtetni a gázvezetéket, az azonban még kérdéses, Azerbajdzsán vajon kinek értékesíti majd az innen származó gázt. Az Európai Unió 2011 januárjában megállapodást kötött Azerbajdzsánnal, mely szerint utóbbi gázt fog szállítani a déli energiafolyosó valamely vezetékébe. Arról még nem született döntés, hogy melyikbe, de a 3 versengő projekt ismert, ezek a Nabucco, az ITGI és a TAP. A Nabucco Gas Pipeline International GmbH sajtóközleményben tájékoztatott arról, hogy idén október elsején benyújtotta gázszállításra vonatkozó ajánlatát a Sah Deniz II konzorcium részére. A végső döntésre valószínűleg még év végéig várni kell. Egy 2011 nyarán Bakuban tartott energiakonferencián Vitalij Bajlarbajov, a SOCAR azeri állami kőolajipari vállalat alelnöke elmondta, abban, hogy milyen új export útvonalakat választ Azerbajdzsán energiahordozói számára, az ár lesz a döntő tényező (Marosvári, 2011).

46

Európa számára pozitív jel, hogy október végén Azerbajdzsán és Törökország megállapodást írt alá gáz szállításáról Európába. Ez alapján a török-görög, illetve a törökbolgár határig biztosan jut majd azeri gáz a Sah Deniz II. mező kitermeléséből. Azt még nem tudni, hogy milyen vezetéken keresztül történik mindez. A bejelentés másnapján az ITGI projektet menedzselő olasz Edison vállalat megelégedettségét fejezte ki a hír kapcsán. A megállapodást megelőző napon Bakuba látogató görög energiaügyekkel is foglalkozó miniszter nyilvánvalóan a TAP és az ITGI projekt érdekében is lobbizott. A török médiában pedig arról hallhattuk, hogy a megállapodás előre lendíti a Nabucco projektet. Ez ismét egy nyitott kérdés, amely a Nabucco számára előrelépést is jelenthet. Nem szabad azonban megfeledkezni arról a fontos tényről sem, hogy Oroszországnak szintén fáj a foga Azerbajdzsán gázkészleteire. Nem sokkal miután Dmitrij Medvegyev ez ügyben felkereste Ilham Alijevet, a Gazprom orosz, és a SOCAR azeri gázvállalat egyezményt írt alá, mely szerint a Sah Deniz II. lelőhely teljes majdani kitermelését az orosz fél ezer köbméterenként 350 dolláros áron – jóval a piaci ár felett - megvásárolja. (Gereben, 2010) Hatással lehet a döntésre az is, hogy szeptemberben a TOTAL francia gázvállalat újabb jelentős gáz lelőhelyet fedezett fel Azerbajdzsán fővárosától néhány kilométerre. Ilham Alijev azeri elnök szerint ez elősegíti országát abban a törekvésben, hogy globális energiaexportőrré

váljon,

és

megerősítse

helyzetét

a

világpiacon.

Szakértők szerint ez a felfedezés hozzásegítheti a Nabuccot a Kaszpi térségből való gázszállításhoz (Isabel Gorst, 2011). Türkmenisztán

Egy brit cég, a Gaffney, Cline & Associates felmérése szerint a Türkmenisztáni DélJolotan gázmező 14 ezer milliárd m3 gázt rejt magában, amely mennyiség a türkmének szerint még több, 21 ezer milliárd m3. Ezzel Türkmenisztán a világ 2. legnagyobb gáztartalékával rendelkezhet. Ami azonban problémát okozhat, hogy az ország nem szívesen enged be külföldi befektetőket, önmagában pedig nem lesz képes annyi gázt elég nagy mennyiségben kitermelni. Türkmenisztán azt állítja, kitermelése 2030-ig eléri a 230 milliárd m3-t évente, ez azonban nem valószínű. Ezt a célt a Bakuban 2011. június 8-9-én tartott energiakonferencián Annakuly Gyerjaev, a Turkmenyebit Állami Vállalat elnöke is

47

megerősítette. Továbbá ezúton is hangsúlyozta Türkmenisztán szándékát az export növelésére (Marosvári Csaba, 2011). Türkmenisztán már 2008-ban ígéretet tett 10 milliárd köbméter gáz szállítására Európába és azóta is jelezte, hogy hajlandó ily módon részt venni az EU energiapolitikájában. Asgabat ehhez politikai egyezményt kíván kötni az Európai Unióval, melynek keretében létrejönne egy konzorcium a Kaszpi-tenger alatt Azerbajdzsánt és Türkmenisztánt összekötő gázvezeték megépítésére. Az EU tárgyalásokat is kezdett a transz-kaszpi vezeték megépítésének jogi kereteiről idén ősszel a két érintett országgal, amely egybeesik a Nabucco konzorcium céljaival is, így elhárul az akadály a türkmén gáz megvásárlása útjából (Nabucco-pipeline.com, 2011). Gazdaságilag így elhárul a fő akadály, a szállítás megoldhatóvá válik a Nabuccoba. Politikailag még vannak fenntartások, ugyanis néhány nem-kormányközi szervezet bírálta az Uniót, hogy egy olyan országgal kíván üzletet kötni, amelynek nincs stabil pénzügyi rendszere és stratégiája a bevételek kezelésére, és az emberi jogok továbbra sem biztosítottak az országban. A Freedom House nevű szervezet Türkmenisztánt a legkevésbé szabad országok közé sorolta 2010-ben (Freedomhouse.org, 2010). Az Unió nyilvánvalóan nem akar egy nem szabad országot támogatni, de ezt az álláspontját gazdasági okok miatt háttérbe kell szorítania, ahogy korábban Kína esetében is. Mivel a Nabucco vezeték megtöltésére még csak ígéretek vannak, biztos forrás nincs, az évente 10 milliárd köbméter türkmén gáz minden bizonnyal háttérbe szorítja majd az ország politikai helyzetével kapcsolatos fenntartásokat. Irak

Irak a 2010 végén 3,2 trillió m3 gáztartalékkal rendelkezett, ami a világ összes tartalékának 1,7%-a (BP Statistical Review of World Energy, 2010). Ebből 1,3 milliárdot termelt ki a 2010. évben, gázt azonban nem használ fel az energiatermelésben. Tehát ezt a teljes mennyiséget kész exportálni, azonban nincs kiépítve az ehhez szükséges infrastruktúra. A tervek szerint a Nabucco konzorcium Irakot is rácsatlakoztatná a Törökországon át futó fővezetékre. Irak azon is gondolkozik, hogy Ázsiába ad el gázt, cseppfolyósított formában. Irak korábban már megállapodott az Európai Unióval gázszállításról, arról azonban nem volt szó, hogy ezt a Nabuccon keresztül juttatják-e majd a kontinensre. Jelenleg a NIC két

48

részvényese, a magyar MOL és az osztrák OMW is rendelkezik Irakban gázkitermeléssel, amit így ezek a cégek akár a Nabuccon keresztül is értékesíthetnének. Ami azonban a helyzetet nehezíti, az, hogy Irakban a jelentős kitermelőhelyek a kurdok által ellenőrzött északi területeken helyezkednek el. (Ara-Kovács, 2009). Így az osztrák és a magyar kitermelési jogok is erre a területre szólnak, ami hordoz kockázatokat. Az Irakból történi szállításokkal kapcsolatban politikai kockázatok is felmerülnek. Az Egyesült Államok befejezni készül műveleteit az országban. A tervek szerint 2012. január 1-én már nem lesz Irakban amerikai katona, ami újabb káoszhoz vezethet. A kormány egyértelműen a kivonulás mellett áll, ellentétben azokkal, akik a megszállóknak köszönhetik jelenlegi hatalmukat. A helyzet tehát instabil, Irak jelenleg még nem áll készen egy ilyen projektben való részvételre. Ami még inkább nehezíti a helyzetet az a tény, hogy a jelentős kitermelőhelyek nagyrészt a kurdok által ellenőrzött északi területeken helyezkednek el (Ara-Kovács, 2009). Irán

Irán már több alkalommal kinyilvánította, hogy szívesen adna olajat vagy gázt, de vállalná a tranzitország szerepét is európai projektekhez. 2008-ban memorandumot írtak alá Törökország és Irán képviselői, mely szerint közös befektetés útján együtt termelik ki az ott található gázt, amely felét Törökországba szállítják, ahonnan tovább adható az európai piacokra. Irán bizonyított gáztartaléka 2010 végén 29,6 trillió m3 volt, ami a világ készleteinek 15,8 %-a. Ezzel pedig Oroszország után ő rendelkezik a legtöbb gázzal. 135 milliárd m3-es kitermelése a 3. helyre teszi az USA és szintén Oroszország után (BP Statiscital Rewiew of World Energy, 2011). Technikai szempontból tehát kézenfekvő lenne Iránból gázt szállítani, felmerülnek azonban kérdések. Irán nukleáris programot indított álláspontja szerint nem fegyverkezési, csak energiatermelési céllal. Emiatt gázszállítóként nem számít rá sem Európa sem az Egyesült Államok. Bár Hernádi Zsolt, a MOL vezérigazgatója tett olyan nyilatkozatot, mely szerint a közép-ázsiai gáztartalékok nem elegendőek, iráni gázzal kéne azokat kiegészíteni. Ha ki akarják használni a Nabucco teljes kapacitását, akkor ez valóban így van, azonban nem lehetséges, mivel Irán az USA első számú “ellenségének” számított 2008-ban, és az EU Iránnal szemben alkalmazott kereskedelmi korlátai is

49

amerikai nyomásra születtek. Az Obama adminisztráció kezdeményezte ugyan jó viszony kialakítását az országgal, de a viszonyuk mit sem javult. Így egy hasonló megállapodás – mivel a gazdasági korlátok enyhítésével kell, hogy járjon – szembeállítja Európa és az USA politikai érdekeit. Továbbá felmerül a kérdés, hogy eléggé megbízható gázszállító lenne-e Irán? A Törökországba történő gázszállítások során is előfordult, hogy elzárta a gázcsapot, mert saját országának volt szüksége az energiahordozóra (Walter Posch, 2008). Másik probléma lehet az, hogy Irán kurdok lakta területein gyakran történnek a törökországihoz hasonló merényletek. 2011 júliusában is robbanás történt az iráni-török gázvezetéken, melynek következtében le kellett állítani a gázszállítást, bár ennek oka nem ismert. Irán tehát képes és hajlandó ellátni Európát gázzal, a politikai kockázatok, és a viszonya Európával és az Egyesült Államokkal azonban jelenleg kizárják ezt a lehetőséget a Nabucco számára. Egyiptom

2008-ban Andris Piebalgs, az Európai Unió energiaügyi biztosa azt nyilatkozta, Egyiptom 2 milliárd m3 földgázt szállítana a Nabucco számára, melyhez Törökországig meghosszabbítanák az észak-afrikai országból Jordánián át Szíriába tartó vezetéket. Ez egyelőre nem történt meg, Egyiptom azonban 2010-ben is kinyilvánította szándékát – akkor egy magyar miniszterelnöki látogatás kapcsán -, hogy együtt kíván működni a projektben. Az akkori elnök azóta megbukott, Egyiptomot pedig komoly gazdasági problémák sújtják. A magas infláció, leállt befektetések, a 12 %-os munkanélküliség és mindezek következményeként nyomor és folyamatos nyugtalanság jellemzi az országot. Ebben a helyzetben felértékelődtek az energiahordozókból származó bevételek, az ország folyamatosan újratárgyalja már megkötött szerződéseit export partnereivel. Ilyen körülmények között ajánlotta Recep Tayyip Erdogan török kormányfő Egyiptomnak, hogy adja el a gázt Európa számára, vegyen részt a Nabucco projektben. A Kaszpi – tenger helyzete

A fent vázolt helyzetet megbonyolítja a konfliktus, amelyet a nemzetközi szakirodalom összefoglalóan Kaszpi – tengeri vitának hív. A Kaszpi-tenger földrajzi értelemben véve tó, melynek területét öt ország – Oroszország, Azerbajdzsán, Irán, Türkmenisztán és

50

Kazahsztán – határolja. Soknemzetiségű és soknyelvű régió, orosz, perzsa és türk birodalmi érdekek ütközőzónája, az ortodox keresztények és az iszlám – sokszor fegyveres – összecsapásainak helyszíne. A terület már emiatt is érdekes, számunkra azonban a tenger alatt fellelhető óriási szénhidrogén készletek teszik fontossá. A Szovjetunió felbomlásával ugyanis újra tisztázatlanná vált a Tó felszínének és kontinentális talapzatának megosztása, és ezzel az óriási olaj- és gázkészletek feletti rendelkezés joga is. A vita lényege annak tisztázása, hogy amit az érintett országok körülvesznek tó, vagy tenger. Ugyanis ha tó, a benne folyó bármilyen kitermelési, gazdálkodási tevékenységhez mind az öt ország egyhangú beleegyezésére van szükség. Amennyiben tenger, az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982-es Tengerjogi Konvenciója alapján a talapzatot és a vízfelszínt fel kell osztani egymás között. A különböző esetekben az egyes országok előnybe – hátrányba kerülhetnek, ez okozza a vitát, amely sok esetben már fegyveres konfliktushoz is vezetett. Számunkra fontos lehet az Irán és Azerbajdzsán, valamint az Azerbajdzsán és Türkmenisztán között folyó vita. Irán célja az, hogy minden állam továbbra is egyenlő mértékben részesüljék a területből, mivel az ENSZ konvenciót alkalmazva az eddiginél kisebb terület felett rendelkezhetne. A vita fő oka az, hogy a perzsa partok mentén nincsenek olyan jelentős mértékű lelőhelyek, mint a Kaszpi – tenger északi partvonalánál, azeri és türkmén területeken. Az utóbbi két ország között pedig azokról a gáz- és olajmezőkről folyik vita, amelyek közös tengeri határaikon átnyúlva helyezkednek el (Berki Tamás, 2011). A Nabucco vezeték ötlete még inkább ráirányította a figyelmet a térség országaira. Az itt található lelőhelyeken kitermelt szénhidrogének minél kedvezőbben való értékesítése felemelkedésük kulcsa lehet. Érthető tehát, hogy nem adják egykönnyen a területeket, sem a gázt. A térségben fegyverkezési verseny is kialakult, az idáig legkevesebb fegyverzettel rendelkező Türkmenisztán is bejelentette már tengeri haderejének fejlesztését, de például Oroszország is növelte erre fordítható költségvetési kereteit. A térségben ő is meghatározó állam, a legjelentősebb katonai potenciállal, a térségben pedig komoly gazdasági- politikai súllyal rendelkezik, amit nyilván meg is kíván tartani. Ez legjobban Nabucco ellehetetlenítésével kapcsolatos törekvéseiben látszik, amely elsősorban a térség gáztartalékai feletti rendelkezés megszerzését jelenti.

51

Következtetés

Az előzőek alapján látható, hogy máig kérdéses, lesz-e elég gáz ahhoz, hogy a vezeték majd működni tudjon. A probléma egy ördögi körhöz hasonlít, a finanszírozás nem lesz addig megoldott, míg nincs biztosítva a vezeték működése. A szállítók azonban nem szívesen kötik le gáztartalékaikat mindaddig, amíg nem biztosak abban, hogy lesz mód az eladásra. A helyzet megoldása jelenleg Azerbajdzsán kezében van, amennyiben ő hajlandó szerződést kötni a gázszállításról, talán a teljes Nabucco-dilemma eldől. Türkmenisztán hasonló mértékben fontos Európa számára. Amennyiben ezt a két országot meg tudja győzni, a legnagyobb akadályok hárulnak el a vezeték megépülésének útjából. Korábban Kazahsztán is szóba került, mint lehetséges szállító, jelenleg azonban nincs elég gáztartalékuk ahhoz, hogy az európai piacokra szállítsanak. Irak és Irán a jelentős politikai problémák miatt jelenleg kisebb valószínűséggel válhatnak beszállítóvá. Egyiptom megfelelő árért cserébe hajlandó szállításra, a mennyiség amennyit el tud adni viszont igen kevés a Nabucco teljes kapacitásához képest, így önmagában képtelen megoldani a problémát. A projekt sorsa véleményem szerint a fent említett országok kezében van. A kezdetek óta minden kritikus abban látta a Nabucco hibáját, hogy úgy gondolják, nem lesz mivel megtölteni. Most azonban a helyzet megváltozhat, az Unió biztosította ezen országokat arról, hogy támogatja a projektet. Most nincs más hátra, mint várakozni az ítéletre.

Oroszország és a Déli Áramlat

Oroszország

területét

tekintve

a

világ

legnagyobb

állama,

részesedése

a

világkereskedelemből ehhez képest elmarad. Fő exporttermékei az energiahordozók, amelyek az ország teljes kivitelének mintegy 40-50 %-át adják (Ludvig, 2004). Ez igen nagy arány, nem csoda tehát, hogy Oroszország számára igen fontos ez a terület. Földgázkereskedelme ezen belül is a legjelentősebb. Jelenleg ő rendelkezik a Világ legnagyobb bizonyított konvencionális földgázkészletével. Moszkva igyekszik megtartani vezető pozícióját a földgázpiacon, amely egyre fontosabb feladat Nyugat-Európa

52

energiaimport diverzifikációs törekvései közepette. Energiapolitikájának prioritásai között Európához hasonlóan első helyen szerepel a diverzifikáció, amelyet két módon kíván elérni. Egyrészt a tranzit országokon áthaladó gázvezetékek használata helyett a direkt szállításra történő átállás, másrészt az Európán kívüli piacokra való értékesítés növelése útján. A politika végrehajtója a Gazprom, Oroszország gázipari óriásvállalata, amely 2006 óta monopóliummal rendelkezik a gázexport felett. Már felépült két olyan gázvezeték, amelyek a tranzitkockázatok elkerülésével juttatják Európába az Oroszországból érkező energiahordozót. Az egyik a Kék Áramlat, amely Törökországba és onnan közvetetten Európába, a másik az Északi Áramlat, amely közvetlenül Németországba szállít gázt. Mivel az orosz állam a Gazprom többségi tulajdonosa, politikájának magyarázataként felmerül, hogy az ország hatalmi érdekeit teljesíti az új vezetékekkel. E szerint a Kreml az energiapolitikán keresztül igyekszik megtartani befolyását azon FÁK országok felett, akik igyekeznének szabadulni az orosz dominanciától. Büntetésként pedig más irányba vezeti gáz exportját. Ez az elmélet azonban nem teljesen állja meg a helyét, ugyanis a Gazprom nem szükségszerűen cselekszik mindig a politika által diktált irányvonalak mentén. Hazája érdekeit szolgálja azzal, hogy a helyi piacokat alacsony áron látja el energiahordozókkal. Nyilvánvalóan tesz azonban olyan lépéseket is, amelyeket tisztán gazdasági okok vezérelnek, az orosz dominanciára való törekvésnek pedig nem kedveznek. De megéri-e a költséges, tenger alatt futó gázvezetékek építése, ha a meglévők felújításával és bővítésével, sokkal kevesebb befektetéssel is elérhető akkora kapacitás, amely elég lenne Európa egyre növekvő gázigényének kielégítésére? Ha pusztán a gazdasági érdekeket tartjuk szem előtt, hosszú távon a kimaradó tranzitdíjak ellensúlyozhatják a befektetések magasabb költségét. Ennél azonban fontosabb a Gazprom számára a hosszú távú profitmaximalizálás és a lehető legnagyobb piaci részesedés elérése. Ezzel magyarázható például a Kék Áramlat megépülése, amely a török piacról igyekszik távol tartani a versenytársakat.(Roland Götz, 2008) Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a Gazpromnak nem érdeke a Nabucco megépülése, hiszen ezzel újabb versenytársakkal állna szemben az európai piacon. Oroszország igyekszik is ezt megakadályozni. Elsősorban azzal, hogy ellehetetleníti a vezeték működtetését a lehetséges beszállítók gáztartalékainak felvásárlásával. Egyes vélemények szerint szintén e

53

cél érdekében állapodott meg 2007-ben Olaszországgal egy másik gázvezeték megépítéséről, amelyet azóta is a Nabucco legnagyobb vetélytársaként emlegetnek. A Déli Áramlat tervét ekkor az Európai Bizottság nevében Andris Piebalgs is üdvözölte. A Déli Áramlat gázvezeték hivatalos honlapja szerint a fő cél az európai piacok biztonságos energiaellátása, valamint ez egy lépés az orosz gáz kínálati útjainak bővítésére. A vezeték hossza 3300 km lenne, amely 900 km hosszan a fekete tenger alatt futna Oroszországtól Bulgáriáig, majd két ágra válna szét. Dél felé Görögországon át Olaszországba, észak felé pedig Szerbián, Magyarországon és Szlovénián át – a Nabuccohoz hasonlóan – az Osztrák Baumgartenbe juttatna gázt. Éves kapacitását 63 milliárd m3-re tervezik. A projektet menedzselő cég 2007-ben alakult meg, a következő év elején pedig létrejött a South Stream AG vegyesvállalat is. Nem sokkal később megszületett a szerződés Bulgáriával, Magyarországgal, Szerbiával és Görögországgal. Később Szlovénia, Horvátország és Ausztria is csatlakozott a projekthez. Az építkezés megkezdését 2013-ra, az üzembe helyezést 2015-re tervezik. A Déli Áramlat megépülését az első perctől kezdve biztos tényként tálalta az orosz és az olasz miniszterelnök, 3 évvel az első megállapodás aláírása után azonban ez esetben is felmerültek problémák. A vezeték egyik legfontosabb tulajdonsága lehet, hogy Ukrajnát elkerülve juttat gázt Európa piacára, így növelve az energiaellátás biztonságát. A 2010-es ukrán elnökválasztás után Moszkva és Kijev viszonya gyorsan javult. Először merült fel a kérdés, valóban szükség van-e a gázvezetékre. Különös volt az is, hogy a költségeket egészen 2010-ig nem nevezték meg. Az nyilvánvaló volt – és mind máig az is -, hogy megépítése sokkal drágább lenne a Nabuccoénál. A Gazprom végül 2010 végén 15,5 milliárd Euróban határozta meg a várható költségeket. Habár vannak gazdasági érvek, ezt a pénzt mégiscsak egy olyan vezetékre költenék el, amely olyan piacokkal köti össze Oroszországot, ahol már amúgy is jelen van, és a későbbiekben sem szorulna ki (Deák András, 2011). Orosz energetikai szakemberek is megkérdőjelezték már, hogy valóban szükséges erre a projektre költeni. Egyrészt az orosz–ukrán viszony javulása, másrészt a régóta híresen jó kapcsolatot ápoló Gazprom és az ENI főrészvényesei között kialakult konfliktus miatt. Ezt pedig elsősorban az okozta, hogy az olasz félnek a sajtóból kellett értesülnie a francia Electricité de France (EDF) projekthez való csatlakozásáról. Ezt a

54

“félreértést” végül rendbe hozták, de nem tett jót a kapcsolatnak az ENI vezérének felvetése sem, mely szerint a Déli Áramlatot össze kéne kapcsolni a Nabuccoval, hiszen ezzel alapvetően megkérdőjelezte az utóbbi szükségességét. Déli Áramlat vs. Nabucco

Sokak véleménye szerint a két vezeték nem vetélytársa egymásnak. Ez a kijelentés azonban nem állja meg a helyét, hiszen mindkét vezeték ugyanarra a piacra hivatott gázt szállítani és beszerzési forrásaik sem teljesen különböznek – mivel bár a Déli Áramlaton keresztül Oroszország felől érkezik a gáz, ez származhat türkmén vagy azeri importból. Az sem elhanyagolható tény, hogy a Nabucco éppen az orosz gázszállítások arányát csökkentené az európai piacon, míg a Déli Áramlat segítene megtartani Oroszország részesedését ugyanezen a piacon. Ezen kívül az orosz cél, hogy elkerülve Ukrajnát és Fehéroroszországot csökkentse a tranzitkockázatokat és újra megbízható beszállítóvá váljon, egybe esik Európa azon törekvésével, hogy fokozza az energiaellátás biztonságát. A két projekt között folyamatban lévő verseny tulajdonképpen két vállalat versenyéhez hasonlítható, amelyek – részben - ugyanazon forrásból akarnak nyersanyagot vásárolni, abból ugyanazt a terméket előállítani, majd ezt a terméket egyazon piacon értékesíteni. A helyzet sajátossága a két cég várható beruházásának nagyságában rejlik, valamint abban, hogy lehetőségük van a nyersanyag előállítóknak előre jelezni, és szerződésben lekötni várható igényeiket. A vállalatok két területen versengenek, egyik a Kaszpi – térség forrásaihoz való hozzáférés, a másik az európai piacok megszerzése (Dominique Finon, 2010). A két projekt támogatottsága eltérő képet mutat, bár átfedések is vannak. A résztvevők közül három ország, Bulgária, Magyarország és Ausztria gázipari vállalata mindkét projektben részes, valamint a török Botas is fontos partnere a Gazpromnak. Az OMV kötötte Nyugat–Európa gázipari vállalatai közül az első hosszú távú gazszállítási szerződést a Gazprommal 1968-ban, amely azóta is fennáll. A Déli Áramlat projekt kezdetekor Ausztriával is nagyon fontos szerződés aláírására került sor. Ebben a két ország megállapodott egy Közép Európai Gázközpont (Central European Gas Hub) létrehozásáról, valamint arról, hogy az ottani gáztőzsdében 50-50 %-os részesedéssel bírnak. A legtöbb orosz gáz jelenleg is Baumgartenen keresztül jut el a nyugati piacokra. A Déli Áramlat

55

megépülésével ez a mennyiség még növekedhet is, hiszen ez a város lenne a végpontja. Nyilvánvaló, hogy Ausztriának előnyös lenne egy nagy gázszállítási központ létrejötte a területén, kapcsolata a Gazprommal pedig jónak mondható, így érthető a támogatása a Déli Áramlat felé is. Bulgária fontos tranzit ország a Déli Áramlatban. Magyarországhoz hasonlóan mind a két projektet támogatják, de Európai Uniós tagországként a Nabuccot részesítik előnyben. Rajtuk kívül elsősorban Silvio Berlusconi említhető meg, aki európai részről komoly támogatója volt a projektnek. Olaszország – az ENI tagsága okán – nyilvánvalóan mindig támogatni fogja a Déli Áramlatot, a miniszterelnök távozásával azonban a személyes elköteleződésből származó támogatás ereje csökkenhet. A Nabuccot a tranzit országokon kívül számos más ország is szívesen látná, köztük Lengyelország és Csehország, bár ők közvetlenül nem érdekeltek a projektben. Ami azonban a legnagyobb előnye ennek a vezetéknek a Déli Áramlattal szemben, az az Európai Bizottság támogatása. A korábbi energiaügyi biztos, Andris Piebalgs híres mondata szerint a Nabucco az EU ellátás-biztonsági törekvéseinek zászlóshajója, sokak szerint pedig az európai összefogás jelképe, és a közös energiapolitika jövőjét is meghatározó projekt. Piebalgs utódja, Günther Oettinger ugyan kevésbé elhivatott ezzel kapcsolatban, azonban megerősítette, hogy a Déli Gázfolyosó továbbra is energiapolitikai prioritás az Európai Bizottság számára.

A projekt azonban mindeddig a legtöbb

megosztást okozó téma az energiapolitika napirendjén. A projektnek sok tagja van, ami nem csak sok támogatást jelent, de széthúzást is eredményez. Gondoljunk csak Törökország és az EU, vagy a tagok Déli Áramlathoz való csatlakozásával kapcsolatos problémáira. Továbbá nyilvánvaló, hogy Nyugat-Európa országai kevésbé érdekeltek a projekt megvalósulásában a keleti társaikhoz képest, így aztán nem is tevékenykednek olyan komolyan az ügy érdekében. Hiányzik egy olyan erős irányító a Nabucco mögül, mint a Déli Áramlatért dolgozó Gazprom és az ENI évekre visszanyúló jó kapcsolatán alapuló kettős. A Nabucco erősségei közé sorolhatjuk viszont az Amerikai Egyesült Államok támogatását. Az USA lassan száz éve fontos szerepet tölt be a világ szénhidrogén kereskedelmében. Elsődleges célja, hogy saját fogyasztóit olcsón, és biztonságosan láthassa el energiával. A globális piacon pedig ezt az energiahordozók árainak és a kereslet–kínálati viszonyok befolyásolásával érheti el. A Nabuccot azért támogatja, mert ezzel elősegíti a Kaszpi – térség és a Közel-Kelet területén lévő földgáz eljuttatását Kelet-Közép-Európába, majd

56

onnan a világpiacra, ezzel erősítve a kínálati oldalt. Természetesen nem mellékes az sem, hogy ezzel csökken az orosz gázszállítási monopólium a térségben. (Deák András, 2011) Mindez azonban akkor jelentene igazán lényeges előnyt, ha az USA és Irán megegyezése nyomán iráni gáz is kerülhetne a vezetékbe. Láthatjuk tehát, hogy elméleti támogatókban nincs hiány, akad azonban két nagy probléma. A vezetéket finanszírozni, és üzemeltetni is kell, amihez pénzre és gázra van szükség. Ezeket azonban nehezebb előteremteni, mint a politikai támogatást. De ezek között a támogatók között nincs egy gázszállító sem, ez pedig a Nabucco legnagyobb hátránya. Minden fontos támogató olyan ország, aki nem rendelkezik – legalábbis jelentős – gáztartalékkal. Ezen a téren egyértelmű előnyben van a Déli Áramlat. Oroszország már az 1960-70-es években is épített nagy export gázvezetékeket. Ekkor épült a jelenleg legfontosabb orosz–európai csővezeték, a Barátság is. Ehhez akkoriban nyugati pénzt és technológiát használt fel. Meg tudta tenni, hiszen a befektetőknek elég garanciát jelentett, hogy az országnak voltak tartalékai a vezetékek hosszú távú működtetéséhez. Ez pedig a legfontosabb, hiszen a gázra van kereslet, így aztán a finanszírozóknak biztosított a hosszú távú bevétel is. Ilyen módon építhetné meg Oroszország a Déli Áramlat vezetéket is. Finanszírozás

A finanszírozás mindkét projekt jövőjére nézve az egyik legfontosabb kérdés. A Déli Áramlat vezeték megépítéséhez – a már említett okból – lehet elég befektető. Negatívum azonban, hogy a finanszírozás nagymértékben Moszkván múlik, ami a későbbiekben komoly terhet róhat az orosz gazdaságra. A vezeték a Gazprom hivatalos adatai szerint 15,5 milliárd euróba kerülne, ebből a tenger alatti szakasz körülbelül 10 milliárd, az európai kontinensen kiépülő szárazföldi rész pedig 5,5 milliárd euró lenne. Ez az összeg kicsivel több, mint duplája a Nabucco jelenleg érvényes várható költségvetési adatainak, aminek viszont jelenleg is folyik a felülvizsgálata. Az összeg várhatóan jóval több lesz, mint a jelenleg hivatalosan közölt 7,9 milliárd eurós érték. A British Petroleum (BP) legutóbbi becslései szerint például a növekvő nyersanyagárak miatt a költségek elérhetik a

57

14 milliárd eurót is. De a – nyersanyag árak természetesen ugyanúgy hatással vannak a Déli Áramlat költségeire is. Ez utóbbi projekt finanszírozása tavaly kezdett igazán körvonalazódni, ami egy újabb kis lépést jelentett a megvalósulás felé. Az Európai Unió már 2009-ben ígért pénzügyi támogatás a projekthez, 2010 szeptemberében pedig a Nabucco konzorcium, és a részvényesek

megbízólevelet

írtak

alá

Brüsszelben

több

nemzetközi

pénzügyi

intézménnyel. Ennek jelentősége az, hogy miután az intézmények értékelték a beruházást, döntést hoznak arról, hajlandóak-e finanszírozni a projektet. Pozitív döntés esetén az Európai Beruházási Bank 2 milliárd, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 1,2 milliárd, a Nemzetközi Pénzügyi Társaság11 pedig 600 millió eurót adna a Nabuccohoz. A Konzorcium tagjainak 400 millió euróval kell hozzájárulni a projekthez, valamint mindegyiküknek szükség lesz 1,7 millió euró Bankgaranciára, mondta az RWE AG igazgatója, Stefan Judisch, idén márciusban. Ez mind az öt ország vállalatára igaz. A beruházás jogi kereteit a projekttámogatási megállapodások véglegesítik, amit a tranzit országok szakminiszterei és a NIC 2011 nyarán írtak alá. Ez a sikeres finanszírozás előfeltétele is, mivel hosszú távra szól és szabályos keretek közé fogja a megvalósítást, amit a finanszírozást nyújtó hitelintézetek meg is követelnek. Az aláírás ismét egy fontos lépés, amely bizonyítja, hogy a 9 éve futó projektet még mindig fontosnak tartják a támogatói. Összességében elmondható, finanszírozás tekintetében a Nabucco előnye, hogy költségei mindenképpen sokkal alacsonyabbak, mint a Déli Áramlaté. Az, hogy végül ki lesz hajlandó pénzügyi támogatást nyújtani még kérdéses, többek között a biztos beszállítók hiánya és a költségvetés felülvizsgálata miatt is. Mivel a projekt Európa számára nagymértékben politikai szempontokat is képvisel, felmerül az a kérdés is, a kockázatok ellenére lesz-e elegendő vállalati tőke a megvalósításhoz? Pusztán finanszírozási kérdéseket figyelembe véve a Gazprom és az ENI projektje az, amelynek több esélye van a megvalósulásra, mivel biztos forrásainak köszönhetően könnyebben győzi meg a befektetőket arról, hogy a jövőben jól járhatnak, ha támogatják.

11

IFC – International Financial Cooperation, a Világ Bank Csoport öt intézményének egyike

58

Célpiacok

Az előrejelzések szerint Európa földgázigénye jelentősen növekedni fog, termelése viszont csökkenő, így függősége is emelkedik. Tehát elméletileg a Déli Áramlat és a Nabucco által szállított gázmennyiség is eladható az európai piacokon. A földgáz szükséges mennyiségét azonban egyéb tényezők csökkenthetik.

Növekedhet az LNG szállítások mértéke,és

Észak–Afrika beszállítói súlya, főleg a nyugat-európai piacokon, az orosz részesedés kárára. Ha a megújuló energiaforrások képesek lesznek elég teret nyerni, szintén a földgázigényt fogja csökkenteni. A Nabucco egyik előnye, hogy a résztvevő komoly múlttal rendelkező vállalatok az általa szállított gáz felét saját piacaikra vásárolnák meg, a többi pedig Baumgartenen keresztül könnyen eljuttatható Nyugat-Európába. Ha mindkét vezeték megépül, Déli Áramlat kevésbé jó pozícióból indul az értékesítési piacok megszerzésére. Melyik jobb Európának?

A jelenlegi helyzetnek négy lehetséges kimenetele lehet Pavel K. Baev és Indra Overland szerint. Előbbi a moszkvai egyetemen végzett norvég politológus és biztonságpolitikai szakértő, utóbbi a volt Szovjetunió specialistája, és szintén foglalkozik energiapolitikai témákkal. Mindketten többször publikáltak már a Kaszpi-tenger térségével és Oroszországgal kapcsolatos témákban. • Ha mindkét vezeték megépül, Ausztria, Bulgária és Magyarország profitálhatnak a legtöbbet. Ausztriából gáz elosztó központ lehet, Bulgária és Magyarország energiabiztonsága pedig biztosított lesz, több forrásból. Az Európai Unió pedig sikerként könyvelheti el, bár az energiafüggést csak csökkenti, nagy lépés lenne a közös energiapolitika felé. • Másik lehetőség, hogy a Nabucco megvalósul, de a Déli Áramlat nem. Európa szempontjai itt is egyértelműek. A Nabucco résztvevői közül elsősorban Románia örülne

ennek

a

helyzetnek,

de

Törökországnak

Oroszországnak természetesen ez a kimenetel hátrányos.

59

sincs

ellene

kifogása.

• Ha csak a Déli Áramlat épül meg, Oroszország álmai valóra válnak, és füstbe mennek Európa importdiverzifikációs törekvései. Továbbra is Oroszországon haladna át minden kelet felől Európába érkező gáz, ami természetesen drágítja is a fűtőanyagot a kontinens fogyasztói számára. • Ha egyik projekt sem valósul meg, az a hosszú évekig tartó csatározás kudarca, melynek egyetlen győzteseként Ukrajna továbbra is megtarthatná jelentős szerepét, mint tranzit ország. A Nabucco projekt megépítése jóval olcsóbb, és egyszerűbb vetélytársánál. A Déli Áramlat kivitelezése a tenger alatti szakasz miatt igen bonyolult, komoly technológiai beruházásokat igényel, kockázatos az egyenetlen tengerfenék és a korrózióveszély miatt is. Mindemellett megdrágítaná a Kaszpi –tenger térségéből érkező gázt az európai fogyasztók számára. Ezen kívül bár a jelentős mértékű európai fogyasztáshoz képest összességében csak kis mértékben csökkentené a függőséget az orosz gázimporttól, ezt a célt csak a Nabucco képes elérni. Véleményem szerint tehát egyértelmű, hogy az Uniót tekintve nem véletlen, hogy a Nabucco a támogatott projekt, és amennyiben két lehetőségből kéne választani, Európa – főleg Kelet–Európa – ezzel járna jobban. Gazdasági vagy politikai projektek?

Már szó volt róla, hogy az energetikai infrastruktúrákba való beruházás igen költséges és bonyolult folyamat, ezért is nehéz a kínálatteremtés. Így van ez a gázvezetékeknél is, a szerződő vállalatok mindenképpen együttműködnek a kormányzattal legalább két kérdésben, ezek pedig a szabályozáspolitika, valamint - ha az említett beruházás piaci alapon nem térülne meg, de társadalmi haszna jelentős -, a finanszírozás. Az első lépést a beruházók teszik meg szabályozási kérelem, valamint pénzügyi- és megvalósíthatósági tanulmány benyújtásával, amelyek alapján a kormányzat dönthet a pénzügyi támogatásról, valamint tárgyalhat a partnerekkel (Deák András, 2011). A Nabucco projektet – ha vannak is mögötte gazdasági megfontolások - politikai érdekek is vezérlik. A 2004-es bővülés, és a későbbi gázviták következményeként pedig az Európai Uniónak rá kellett jönni, a helyzet már komoly biztonságpolitikai kihívást is jelent.

60

A Nabucco válasz Oroszország azon törekvésére, hogy visszaállítsa befolyását bizonyos térségek felett, amit a Szovjetunió felbomlásával veszített el. Nagyhatalmi státuszának visszaszerzésére pedig mi is lehetne az energiapolitikánál jobb terület. Ezért akar Oroszország vezető – afféle koordináló – hatalom lenni olyan országoknak, akik a nemzetközi politikában betöltött fontos szerepüket energiatartalékaik révén akarják elérni (Ara-Kovács, 2009). Európa kapcsolatai Oroszországgal rendben vannak, az még sem szerencsés, ha a világ legnagyobb gázkészleteivel rendelkező ország további gigantikus készletek felett is kontrollt szerez. A függő Európának pedig különösen nem. De a Nabucco által szállítható mennyiség az egyre növekvő igények egyre kisebb százalékát teszik ki, a függést nem oldja meg. Arra azonban jó, hogy alkalmat biztosítson energiapolitikai párbeszéd folytatására az érintett gázban gazdag térségekkel, így ellensúlyozva az orosz dominanciát. A Déli Áramlat megvalósítása mögött találhatunk gazdasági megfontolásokat is, ennek mértéke azonban szintén nem jelentős. Ha csak nem vesszük figyelembe azt, hogy a Nabucco megépülése, bár csak néhány százalékot képviselne az európai importban, jelentős bevételkiesést eredményezhet Oroszországnak. Tegyük fel, hogy a vezeték megépülése esetén, kezdetben szállítanak rajta 10 milliárd m3 gázt, 1000 m3 / 300 USD áron, ami a mai helyzetben elég alacsony becslés. Ez 3 milliárd dollár bevételkiesést jelenthet Oroszországnak. Amennyiben ezt a Déli Áramlattal meg lehet előzni, a projekt költségei már nem is tűnnek olyan nagynak, és nyilvánvaló gazdasági hasznot is hoznak. Azonban a két érv – az ukrán tranzit miatti veszélyek, és az európai keresletnövekedés dinamikája

–

amiket

a

cső

megépítésének

szükségességére

felhoztak,

már

megkérdőjeleződtek. Nem véletlen tehát, hogy a Nabuccora adott orosz válasznak tekinthető. A politikai motivációnak része lehetett az is, hogy a kiélezett orosz–amerikai kapcsolatokban ne maradjon válasz nélkül az Egyesült Államok Nabucco támogatása (Deák András, 2010). Egy tisztán gazdasági megfontolásokon alapuló projektet, ha ilyen hosszú ideig húzódik, talán már fel is adtak volna. Ez a két vezeték azonban már presztízskérdés is Oroszország és Európa számára. Gazdasági jelentőséggel főleg a beszállítók számára bírnak, őket komoly stratégiai helyzetbe hozva.

61

Megépülhet –e még a Nabucco?

Ebben a kérdésben már évek óta egymással szembenálló álláspontok születnek. A projekt az Európai Unió számára jelenleg is prioritás, egyáltalán nem biztos azonban, hogy ez a legmegfelelőbb megoldás Európa importdiverzifikációs törekvéseinek megvalósításához. Létezhetnek olcsóbb megoldások, Törökországon keresztül például LNG szállítások keretében is viszonylag könnyedén hozzá lehetne jutni az azerbajdzsáni gáztartalékokhoz. Talán jobban ki lehetne használni meglévő vezetékek kapacitását. Jelenleg is léteznek olcsóbb – ezzel együtt természetesen kisebb kapacitású – projektek a keleti gázért folyó versenyben, amelyek miatt sokszor megkérdőjelezik a Nabucco szükségességét. Már maga az Európai Unió is felvetette a Nabucco és az ITGI vezetékek egyesítését. Törökország–Görögország–Olaszország

útvonalat

követve,

az

olasz

Így a

regionális

gázrendszert felhasználva Ausztrián keresztül érné el Magyarországot. A bolgár-románmagyar szakasz pedig csak egy későbbi fázisban kerülne megépítésre. Ez a felvetés is alátámasztja a véleményeket, amelyek szerint a Nabucco végül szükségtelenné válik. Az egyetlen tény, ami ezzel szembe áll az, hogy a többi lehetséges megoldás nem lenne képes ekkora mennyiség elszállítására, Európának pedig a becslések szerint még többre is szüksége lehet. Az elmúlt 9 évben, ha lassan is, de folyamatosan lépéseket tettek a vezeték megvalósítása felé, legutóbb a projekttámogatási megállapodások aláírásával. A bizonytalanság azonban túl sok, és véleményem szerint ez az egyetlen egy problémára vezethető vissza, mégpedig arra, hogy ennyi idő után is bizonytalan, megfelelő mennyiségű gáz lenne-e ahhoz, hogy a vezetéket megérje működtetni. Itt pedig két dologra kell kitérni. Egyrészt komoly beruházásokra van szükség ahhoz is, hogy Azerbajdzsánban megkezdhessék az újonnan felfedezett gázkészletek kitermelését. Ennek halasztása pedig a Nabucco elkészültének folyamatos halasztásához is vezet, a köztes idő pedig teret enged a kételkedőknek, valamint az újabb, korszerűbb, ésszerűbb ötletek kidolgozásának. Ha a vezeték Türkmenisztánból kaphatna gázt, szintén nagy beruházások kellenek, újabb vezeték építésére lenne szükség a Kaszpi–tenger alatt.

62

Másrészt arra, hogy a térség, ahonnan a Nabucco is gázra számít, folyamatos csatározások színhelye. Innen – elsősorban a Sah Deniz II-ről - szállítana az AGRI, az ITGI, a TAP és a Fehér Áramlat is. Ez a gáz, azonban nem elég az összes projekt megvalósításához. Ráadásul a helyszín nem csak az energiapolitikai érdekek összeütközésének színhelye, de komoly konfliktushelyzeteké is az ott fekvő államok között. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a folyamatos határidő tolódással a projekt egyre drágul, és a finanszírozása sem megoldott. Amiben a Nabucco projekt bővelkedik, az a politikai akarat, a szándék, hogy elkészüljön, és ezzel valóra váljanak a köré épített eszmék Európa közös energiapolitikájáról és az együttműködésről. Ez azonban természetesen önmagában nem lenne elég. Az utóbbi napok híradásai alapján pedig ez az akarat is egyre gyengébb, legalábbis az EU-n kívüli támogatókat nézve. Az Egyesült Államok eurázsiai ügyekben illetékes különmegbízottja, Richard Morningstar szerint „a Nabucco továbbra is nagyon kívánatos politikai és stratégiai lehetőség”. Annyiban azonban enyhült az USA álláspontja, hogy most már a Nabucco kizárólagos támogatásán kívül elfogadhatónak tart más vezetékeket is, amelyek alkalmasak az energiapolitikai célok megvalósítására. Borut Grgis, az Atlantic Council kutatóintézet elemzője szerint viszont a projekt kereskedelmi szempontból „el van temetve”. Az biztos, hogy az Északi Áramlat első vezetékének megnyitása komoly konkurenciát jelent, hiszen ez kiküszöböli az orosz-ukrán vagy orosz-fehérorosz vitás helyzetekből fakadó esetleges kockázatokat. Az így Németországon keresztül érkező gázból Csehország, és valószínűleg Franciaország és Hollandia is importálni fog. Így Németországban jelentős elosztó központ jöhet létre, ami megerősítené az orosz gáz helyzetét az európai piacon, ezzel gyengítve a Nabucco esélyeit. Ugyan nagyon sok negatívumot soroltam most fel a projekt lehetőségeivel kapcsolatban, mégis úgy gondolom, a sorsa Azerbajdzsán kezében van. Amennyiben Baku úgy dönt, a NIC ajánlatát fogadja el, és a Nabuccon keresztül fog gázt exportálni Európába, annak több pozitív hatása is lesz. Elindíthat egy folyamatot, és talán a térségben több ország is hajlandó lesz hasonló döntést hozni. A befektetők szemében nőhet a bizalom a projekttel kapcsolatban, aminek következtében inkább hajlandóak lesznek a finanszírozásra.

63

Ezek a fejlemények életben tarthatnák a projektet, de van még egy buktató. Szeptemberben Törökország kilátásba helyezte kapcsolatainak befagyasztását az Európai Unióval, „amennyiben a ciprusi béketárgyalások nem hoznak eredményt, és Dél-Ciprus átveszi az EU soros elnökségét”, mondta Besir Atalay miniszterelnök helyettes a török kormány nevében. Habár Ankara korábban lemondott arról, hogy a Nabuccoban való részvételét a csatlakozási tárgyalások előmenetelétől tegye függővé, ezzel a kijelentéssel nyilvánvalóan újra előássa a csatabárdot, ha érdekei úgy kívánják. Így ha Törökországnak nem fűződik hozzá elég gazdasági érdeke, stratégiai helyzetéből fakadóan megakadályozhatja, vagy tovább halaszthatja a projekt létrejöttét.

64

Irodalomjegyzék Internetes cikkek, hírek • Arabianoilandgas.com: Patrick Osgood: Egypt eyes new gas export pipeline deal, 2011.10.10 Arabianoilandgas.com: Patrick Osgood: Egyiptom új gázvezeték megegyezés elé néz, 2011.10.10 http://www.arabianoilandgas.com/article-9526-egypt-eyes-new-gas-exportpipeline-deal/ letöltve: 2011-10-31 • Atv.hu: Németország támogatja a Nabucco-tervet, 2009.01.24 http://atv.hu/kulfold/2009_jan_nemetorszag_tamogatja_nabucco_tervet.html letöltve: 2011.10.01 • Azta.hu: Felpuhult a török álláspont – sínen a Nabucco, 2009.05.12 http://www.azta.hu/zsebremegy/6319-felpuhult-a-toeroek-allaspont-sinen-anabucco letöltve:2011.09.20 • Barikad.hu: Good-bye fiúk! Takarodót fújnak az amerikaiak 2011.10.24 http://barikad.hu/good-bye_irak_takarodot_fujnak_az_amerikaiak-20111024 letöltve: 2011.10.10 • Berki Tamás: Kaszpi-tengeri bonyodalmak, cikk, Biztonságpolitika.hu, 2011.06.27 http://www.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1055 letöltve: 2011.11.08 • Businessweek.com: Renata Goldirova: Bulgaria Pushes Nabucco Pipeline, 2008.08.29 Businessweek.com: Renata Goldirova: Bulgária Támogatja a Nabucco gázvezetéket, 2008.08.29 http://www.businessweek.com/globalbiz/content/aug2008/gb20080829_822841.ht m letöltve:2011.09.22 • Business.globaltimes.cn: Nabucco project to meet 15 percent of Romania’s gas need, 2009.07.15 Business.globaltimes.cn: A Nabucco Romania gázigényének 15%-át fedezné, 2009.07.15 http://business.globaltimes.cn/world/2009-07/446856.html letöltve:2011.09.24 • Budapestanalyses.hu: Elemzés: Az orosz-ukrán gázvita hatása, 2011.11.21 http://www.budapestanalyses.hu/docs/Hu/Elemz%C3%A9sek_Arch%C3%ADvum

65

•

•

•

•

•

•

•

•

/analysys_215_hu.html letöltve: 2011.09.26 Bumm.sk: Törökország az EU-t fenyegeti, 2011.09.18 http://www.bumm.sk/59929/torokorszag-az-eu-t-fenyegeti.html letöltve: 2011. november 23. Biztonságpolitikai Szemle: Energiabiztonság – 2. Új típusú biztonsági kihívások, 2007. http://bizpol.playhold.hu/?module=corvinak&module_id=4&cid=27#C letöltve: 2011.10.08 Crudeaccountability.org: „Energy Security” Human Rights and Western Engagement with Turkmenistan Crudeaccountability.org: Energiabiztonság – Emberi Jogok és a Nyugati elköteleződés Türkmenisztán felé http://www.crudeaccountability.org/en/index.php?page=western-engagement letöltve: 2011.10.10 Doksi.hu: A Nabucco gázvezetékről, 2011.04.27 http://www.doksi.hu/news.php?order=ShowArticle&id=1070 letöltve:2011.09.15 Edition.cnn.com: Kurdish rebel group claims responsibility for gas pipeline blast, 2010.07.21 Edition.cnn.com: Kurd lázadó csoport vállal felelősséget a gázvezeték robbanásért, 2010.07.21 http://edition.cnn.com/2010/WORLD/meast/07/21/turkey.pipeline.blast/?hpt=T2#f bid=kNk_EJS_7-P letöltve: 2011.09.06 En.apa.az: PKK assumes responsibility for explosion of BTC, 2008.08.06 En.apa.az: A PKK felelősséget vállal a BTC vezetéken történt robbanásért, 2008.08.06 http://en.apa.az/news.php?id=86325 letöltve: 2011.09.05 En.wikipedia.org: Tabriz-Ankara pipeline, 2011.10.08 http://en.wikipedia.org/wiki/Tabriz%E2%80%93Ankara_pipeline letöltve:2011.09.15 Energiainfo.hu: Európa idegeivel játszik Azerbajdzsán, 2011.09.23 http://www.energiainfo.hu/cikkek/Europa_idegeivel_jatszik_Azerbajdzsan_2011_0 9_23_10_16_00 letöltve: 2011.10.29Isabel Gorst (2011): Gas field discoverd off Azerbaijan, 2011.09.11 Isabel Gorst (2011): Gázmezőt fedeztek fel Azerbajdzsán területén, 2011.09.11. http://www.ft.com/cms/s/0/acb63f2e-dc84-11e0-865400144feabdc0.html#axzz1cAcxuzcO letöltve: 2011.10.29

66

• Energiainfo.hu: Jóval többe kerül a Déli Áramlat a vártnál, 2010.11.30 http://energiainfo.hu/cikkek/Joval_tobbe_kerul_a_Deli_Aramlat_a_vartnal_201011-30-18-06-00 letöltve: 2011.11.24 • Energy.eu: Energy dependency http://www.energy.eu/#dependency letöltve: 2011.09.02 • Euractiv.hu: A Déli Gázfolyosó: vezetékek versenye Európa gázellátásáért, 2011.04.08 http://www.euractiv.hu/energia/linkdossziek/a-deli-gazkorridor-vezetekekversenye-europa-gazellatasaert-000196 letöltve: 2011.09.20 • Euractiv.hu: AGRI, ITGI: Nabucco vesztésre áll a gázvezetékek háborújában, 2011.02.21 http://www.euractiv.hu/energia/hirek/agri-itgi-a-nabucco-vesztesre-all-agazvezetekek-haborujaban-003190 letöltve: 2011.11.12 • Euractiv.hu: Év elején várható az EU-török Nabucco-megállapodás, 2008.11.11 http://www.euractiv.hu/gazdasag/hirek/ev-elejen-varhato-az-eu-trk-nabuccomegallapodas-001202 letöltve:2011.09.16 • Eurodialoge.org: Nabucco Map http://eurodialogue.org/Nabucco-Map letöltve: 2011.11.24 • Europa.eu: Summaries of EU Legislation - The Energy Community Treaty http://europa.eu/legislation_summaries/enlargement/western_balkans/l27074_en.ht m letöltve: 2011.10.12 • European Commission: EU-Russia Energy Relations, 2010. Európai Bizottság: EU-Oroszország Energetikai Kapcsolatok, 2010. http://ec.europa.eu/energy/international/russia/russia_en.htm letöltve: 2011.10.03 • Euvonal.hu: A Nabucco a török-EU csatlakozási tárgyalások fogságában? 2009.01.20 http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=5596 letöltve:2011.09.17 • Euvonal.hu : Miről szól az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program (EEGP)? http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id=1 627 letöltve:2011.11.20

67

• Fn.hu: Bulgária és Románia jóval kevesebb gázt kap, 2009.01.05 http://fn.hir24.hu/gazdasag/2009/01/05/bulgaria_romania_joval_kevesebb letöltve:2011.09.24 • Gazdasag.ma.hu: Feltámasztotta az atompara a tetszhalott Nabucco-projektet http://gazdasag.ma.hu/tart/cikk/c/0/100100/1/gazdasag/Feltamasztotta_az_atompara _a_tetszhalott_Nabuccoprojektet letöltve: 2011.10.01 • Gulfoilandgas.com: Nabucco Pipeline, Project Focus http://www.gulfoilandgas.com/webpro1/projects/3dreport.asp?id=102885 letöltve: 2011.09.11 • Hetivalasz.hu: A nyertes mindent visz? 2011.06.22 http://hetivalasz.hu/energia/a-nyertes-mindent-visz-38868/ letöltve: 2011.09.04 • Hvg.hu: Az európai gázfogyasztás egynegyedét adta Oroszország, 2009.01.07 http://hvg.hu/vilag/20090107_europai_gazfogyasztas letöltve: 2011.09.10 • Hvg.hu: Gázvezeték építéséről állapodott meg Azerbajdzsán és Törökország, 2011.10.28 http://hvg.hu/vilag/20111028_gazvezetek_azerbajdzsan_torokorszag letöltve: 2011.11.02 • Hvg.hu: Nabucco-csúcs: „Mérsékelt várakozás és ígéret”, 2009.01.29 http://hvg.hu/gazdasag/20090129_nabucco_csucs_socor_amerikai_szakerto letöltve: 2011.09.29 • Hvg.hu: Nabucco-nagykövet védi a magyar álláspontot, 2008.05.07 http://hvg.hu/gazdasag/20080507_nabucco_magyar_allaspont_nagykovet letöltve: 2011.09.28 • Index.hu: Az EU szerzett is gázt a Nabuccóba, meg nem is, 2011.01.14 http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/01/14/az_eu_szerzett_is_gazt_a_nabuccoba_m eg_nem_is/ letöltve: 2011.10.29 • Index.hu: Újabb kis lépés a Nabucco felé, 2011.06.08 http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/06/08/nabucco/ letöltve: 2011.11.12 • Inforadio.hu: Így szeli majd át Magyarországot a Nabucco gázvezeték, 2011.03. http://inforadio.hu/hir/gazdasag/hir-417629 letöltve: 2011.09.06 • Mfa.gov.hu: A csatlakozási tárgyalások jelenlegi helyzete, 2009.07.03 http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/TR/hu/torokeucsat/csatlakozasi_targyalasok_ jelenlegi_helyzete.htm letöltve:2011.09.19

68

• Mfor.hu: Finanszírozási szándéknyilatkozatot írtak alá a Nabucco részvényesei, 2010.09.06 http://www.mfor.hu/cikkek/Finanszirozasi_szandeknyilatkozatot_irtak_ala_a_Nabu cco_reszvenyeseivel.html letöltve: 2011.11.12 • Mfor.hu: Törökország meghívta Oroszországot a Nabucco-projektbe, 2008.02.21 http://www.mfor.hu/cikkek/Torokorszag_meghivta_Oroszorszagot_a_Nabucco_pro jektbe.html letöltve:2011.09.15 • Michael Rühle: A Nato és az energiabiztonság, Nato Tükör, 2011. http://www.nato.int/docu/review/2011/ClimateAction/Energy_Security/HU/index.htm letöltve: 2011.10.08 • Mno.hu: Ausztia elvárja Kelet-Európától a Nabucco támogatását, 2007.04.16 http://mno.hu/migr/ausztria-elvarja-keleteuropatol-a-nabucco-tamogatasat-445064 letöltve: 2011.09.28 • Nabucco-pipeline.com: About Us http://www.nabucco-pipeline.com/portal/page/portal/en/company_main/about_us letöltve: 2011.11.24 • Nabucco-pipeline.com: A Nabucco Gas Pipeline International GmbH benyújtotta gázszállításra vonatkozó ajánlatát a Shah Deniz II konzorciumnak, 2011.10.01 http://www.nabuccopipeline.com/portal/page/portal/hu/press/NewsText?p_item_id=AE65A0267E5896 9EE040A8C001015858 letöltve: 2011.10.29 • Nabucco-pipeline.com: Névjegy: A Nabucco rövid története http://www.nabucco-pipeline.com/portal/page/portal/hu/Company/About%20us letöltve:2011.09.14 • Nabucco-pipeline.com: Sajtóközlemények: A Nabucco projekt elérkezett az építési szakasz előkészítéséhez, 2010.04.23 http://www.nabuccopipeline.com/portal/page/portal/hu/press/NewsText?p_item_id=8898C2BF3513F43 2E040A8C001010EAA letöltve:2011.09.12 • Nabucco-pipeline.com: Útvonal http://www.nabucco-pipeline.com/portal/page/portal/hu/Pipeline/Route letöltve: 2011.09.04 • Nabucco-pipeline.com: Tények és adatok http://www.nabuccopipeline.com/portal/page/portal/hu/press/Facts%20%20Figures letöltve: 2011.09.09

69

• Nabucco-Pipeline.com: Véglegesítették a Nabucco jogi kereteit, 2011.06.08 http://www.nabuccopipeline.com/portal/page/portal/hu/press/NewsText?p_item_id=A5318212A973D2 30E040A8C00201269B letöltve: 2011.11.12 • Napi.hu: Azerbajdzsán ősszel dönthet a Nabucco-szállításokról, 2011.06.16 http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/azerbajdzsan_osszel_donthet_a_nabucco -szallitasokrol.486687.html letöltve:2011.09.12 • News.az: Turkey-Azerbaijan gas transit agreement’ - significant event for South Corridor’, 2011.10.27 News.az: Törökország – Azerbajdzsán gáz tranzit megállapodás – jelentős esemény a Déli Gázfolyosó számára, 2011.10.27 http://news.az/articles/economy/47641 letöltve: 2011.11.02 • Napi.hu: Megszűnt a Nabucco kizárólagossága, 2011.11.20 http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/megszunt_a_nabucco_kizarolagossaga.5 02420.html letöltve: 2011. november 23. • News.bbc.co.uk: EU secures Turkmenistan gas deal, 2011.04.14 News.bbc.co.uk: Az EU gáz megállapodást kötött Türkmenisztánnal, 2011.04.14 http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/7347051.stm letöltve: 2011.10.10 • Nol.hu: Kazahsztán nem ad gázt a Nabuccóba, 2011.10.06 http://nol.hu/kulfold/kazahsztan_nem_ad_gazt_a_nabuccoba letöltve: 2011-10-31 • Nol.hu: Kommerszant: Németország a Nabucco ellen, 2009.03.20 http://www.nol.hu/gazdasag/kommerszant__nemetorszag_a_nabucco_ellen letöltve: 2011.10.01 • Nytimes.com: Joschka Fischer: Hoping for more than just energy from a pipeline, 2009.12.23 Nytimes.com: Joschka Fischer: Remény, hogy több lesz, mint energia egy gázvezetéken keresztül, 2009.12.23 http://www.nytimes.com/2009/12/23/business/global/23fischer.html letöltve: 2011.09.03 • Origo.hu: Iraki gáz is jöhet a Nabuccoval, 2008.05.06 http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20080506-iraki-es-egyiptomi-gaz-is-joheta-nabuccoval.html letöltve: 2011-10-31

70

• Oroszvilag.hu: Baku nem mindenáron akarja a Nabuccót, 2011.05.25 http://www.oroszvilag.hu/?t1=elemzesek_interjuk&hid=2026 letöltve:2011.09.12 • Privatbankar.hu: Nálunk lesz a Nabucco csúcs, 2009.01.22 http://privatbankar.hu/html/cikk/cikk.php?kommentar=27885 letöltve: 2011.09.06 • South-stream.info: Facts and Figures South-stream.info: Tények és Számok http://south-stream.info/index.php?id=14&L=1 letöltve: 2011-10-31 • Stop.hu: Megvan a Nabucco törökországi kiindulópontja, 2008.03.21 http://www.stop.hu/gazdasag/megvan-a-nabucco-torokorszagikiindulopontja/296234/ letöltve:2011.09.15 • Szabadsag.ro: Nemsokára aláírhatják a Nabucco-szerződéseket, 2008.07.03 http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScre en.vm/id/12128 letöltve:2011.09.15 • Uk.reuters.com: Bulgaria parliament ratifies Nabucco gas project, 2010.02.03 Uk.reuters.com: Bulgária ratifikálta a Nabucco gázvezeték projektet, 2010.02.03 http://uk.reuters.com/article/2010/02/03/nabucco-bulgariaidUKLDE6120J220100203 letöltve:2011.09.22 • Uk.reuters.com: Hungary Parliament ratifies Nabucco pipeline deal, 2009.10.20 Uk.reuters.com: A magyar parlament ratifikálta a Nabucco gázvezeték megállapodást, 2009.10.20 http://uk.reuters.com/article/2009/10/20/nabucco-hungary-idUKLK850120091020 letöltve:2011.09.11 • Unctad.org: Characteristics of natural gas (A földgáz tulajdonságai) http://unctad.org/infocomm/anglais/gas/characteristics.htm letöltve: 2011.10.25 • Upi.com: Romania proud of Nabucco role, 2009.09.04 Upi.com: Romania büszke Nabuccoban betöltött szerepére, 2009.09.04 http://www.upi.com/Business_News/Energy-Resources/2009/09/04/Romaniaproud-of-Nabucco-role/UPI-88271252075417/ letöltve:2011.09.23 • Vg.hu: Egyiptom gázt szállítana a Nabuccoval, 2010.02.10 http://www.vg.hu/vallalatok/energia/egyiptom-gazt-szallitana-a-nabuccoba-305499 letöltve: 2011-10-31 • Web.archive.org: Turkey and EU Web.archive.org: Törökország és az EU

71

http://web.archive.org/web/20070927211417/http://www.turkishembassy.org/index .php?option=com_content&task=view&id=57&Itemid=235 letöltve:2011.09.17 Dokumentumok • Energy Charter Secretariat (1994): The Energy Charter Treaty and Related Documents, 1994. Energia Charta Titkársága (1994): Az Energia Charta Szerződés és Kapcsolódó Dokumentumai, 1994. http://www.ena.lt/pdfai/Treaty.pdf letöltve: 2011.11.19 • European Commission (1995): An Energy Policy for the European Union – White Paper, COM (95) 682 final, 13 december 1995 Európai Bizottság (1995): Energiapolitika az Európai Uniónak – Fehér Könyv, 1995.12.13 http://europa.eu/documentation/official-docs/whitepapers/pdf/energy_white_paper_com_95_682.pdf letöltve: 2011.11.19. • European Commission (1974):A new energy policy strategy for the European Community. Information Memo P-36/74, May 1974 Európai Bizottság (1974): Az Európai Közösség új enegiapolitikai stratégiája. Tájékoztató Memo P-36/74, 1974.05. http://aei.pitt.edu/30261/1/P_36_74.pdf letöltve: 2011.11.19 • European Commission (1968): First Guidelines for a Community Energy Policy. Memorandum presented by the Commission to the Council.Supplement to No. 121968. COM (68) 1040 final, 18 December 1968. Európai Bizottság (1968):Első Iránymutatás a Közösségi Energiapolitikáról. A Bizottság által a Tanácsnak előterjesztett Memorandum. 12-1968. dokumentum melléklete, 1968.12.18. http://aei.pitt.edu/5134/1/001612_1.pdf letöltve: 2011.11.19. • European Commission (1994): For a European Union Energy Policy - Green Paper. COM (94) 659 final/2, 23 February 1995 Európai Bizottság (1994): Az Európai Unió Energiapolitikájához – Zöld Könyv, 1995.02.23 http://aei.pitt.edu/1185/1/energy_gp_COM_94_659.pdf letöltve: 2011.11.19. • European Commission (2006): Green Paper – A European Strategy for Sustainable, Competitive and Secure Energy, COM(2006) 105 final, 8 march 2006.

72

•

•

•

•

•

•

Európai Bizottság (2006): Zöld Könyv – Európai Stratégia a Fenntartható, Versenyképes és Biztonságos Energiáért, 2006.03.08 http://europa.eu/documents/comm/green_papers/pdf/com2006_105_en.pdf letöltve: 2011.11.19. European Commission (2000): Green Paper - Towards a European strategy for the security of energy supply /* COM/2000/0769 final */ Európai Bizottság (2000): Zöld Könyv – Egy európai stratégia felé az energiaellátás biztonságáért, 2000.11.30 http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52000DC0769:EN:HTML letöltve: 2011.11.19. European Council (2007): Consolidated Reader-Friendly Edition of the Treaty on European Union (TEU) and the Treaty on the Functioning of the European Union (TFEU) as amended by the Treaty of Lisbon, 13.12.2007. Európai Tanács (2007): Egységes olvasó-barát verzió az Európai Unióról szóló szerződésről (EUSZ), valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésről (EUMSz), ahogy a Lisszaboni Szerződés azokat tartalmazza,2007.12.13. http://www.pf.uni-mb.si/jmc/datoteke/pravo_eu/consolidated_lisbon_treaty_3.pdf letöltve: 2009.07.13 European Council (2009): Regulation (EC) No 663/2009 of the European Parliament and of the Council Európai Tanács (2009): Az Európai Parlament és a Bizottság 663/2009. számú rendelete http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2009:200:0031:0031:EN:PDF letöltve: 2011.11.20 Európai Bizottság: A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program végrehajtásáról ,COM/2011/0217 végleges, 2011.04.20 http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0217:FIN:HU:HTML letöltve: 2011.11.20. Európai Bizottság (2008A): A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: 2020-ra 20-20%, Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára, COM(2008) 30 végleges, 2008.01.28 http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2008:0030:FIN:HU:PDF letöltve: 2011.11.19. Európai Bizottság (2008B): A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók

73

Bizottságának: Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata, Az Európai Unió cselekvési terve az energiaellátás biztonsága és az energiapolitikai szolidaritás terén, COM(2008) 781 végleges, 2008.11.13 http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2008:0781:FIN:HU:PDF letöltve: 2011.11.19. • Európai Parlament, Európai Tanács 2009: 663/2009/EK Rendelet az energiaágazatbeli projektek közösségi pénzügyi támogatásán alapuló gazdaságélénkítő program létrehozásáról, 2009.07.13 http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2009:200:0031:0045:HU:PDF letöltve: 2009.07.13

Könyvek • Bassa Zoltán, Buzás Sándor, Ludvig Zsuzsa, Majoros Pál, Székely-Doby András, Szigetvári Tamás: Világgazdasági régiók, Perfekt 2004. • Gereben Ágnes: Az orosz kapcsolat, Unicus 2010. • Horváth Zoltán – Ódor Bálint: Az Európai Unió Szerződéses Reformja – az unió Lisszabon után, HVG Orac Lap – és Könyvkiadó Kft. 2008.

Tanulmányok, folyóirat cikkek • Andzsans-Balogh Kornél: Az orosz energiapolitika aspektusai, Európai Tükör 2011/4. http://www.euvonal.hu/kulugy/upload/M_29/rek5/561.pdf letöltve: 2011.10.22 • Ara-Kovács Attila (2009): A Nabucco-projekt aktuális politikai háttere – stratégiai elemek, Republicon, 2009 http://www.republikon.hu/upload/5000061/A_Nabucco-projekt_hu.pdf letöltve: 2011.08.22 • Brown, H. Matthew – Rewey, Christie – Gagliano, Troy: Energy Security, National Conference of State legislatures. 2003 április. http://www.oe.netl.doe.gov/docs/prepare/NCSLEnergy%20Security.pdf letöltve: 2011.11.10 • Deák András: Déli Áramlat vs. Nabucco – a vezetékvita stratégiai dimenziói, Európai Tükör 2011/4. http://www.euvonal.hu/kulugy/upload/M_29/rek5/561.pdf letöltve: 2011.10.22

74

• Dobos Edina (2010): Az energiaellátás biztonságának elméleti kérdései, Nemzet és Biztonság, 2010.július http://neb.kezek.hu/letoltes.php?letolt=211 letöltve: 2011.10.07 • Dominique Finon: Nabucco versus Southstream: an economic competition behind a geopolitical confrontation, CNRS Paris, 2010. Dominique Finon: Nabucco versus Southstream: gazdasági verseny egy geopolitikai harc mögött, CNRS Paris, 2010. http://www.energypolicyblog.com/2010/03/01/nabucco-versus-southstream-aneconomic-competition-behind-a-geopolitical-confrontation/ letöltve: 2011.10.12 • Németh Bence (2009): A kisállamok szerepe a Nabucco gázvezetékben, Nemzet és Biztonság, 2009.07. http://neb.kezek.hu/regi_szamok.php?rsz=2&ev=2009&szam=6 letöltve: 2011.09.05 • Pavel K. Baev and Indira Overland: The South Stream versus Nabucco pipeline race, Russ’Casp Working paper, 2010.09. Pavel K. Baev and Indira Overland: Déli Áramlat versus Nabucco gázvezeték,2010.09 http://www.prio.no/sptrans/-809910538/the-south-stream-versus-nabucco-pipelinerace.pdf letöltve: 2010.10.09 • Roland Götz: A pipeline race between the EUand Russia?, Centre for European Reform, Pipeline, Politics, Power 2008.10 http://www.konoplyanik.ru/ru/publications/b60/rp_851-[book%20published].pdf letöltve: 2011.09.30 • Szemerkényi Réka: Energia és Biztonságpolitika a Hidegháború Idején, 2007 http://mek.oszk.hu/08400/08479/08479.pdf letöltve: 2011.11.10 • Türke András István Ph.D: Kudarcra ítélt-e a Nabucco projekt?, Europa Varietas Intézet, 2009. http://varietas.visuart.eu/files/turkeenergia.pdf letöltve: 2011.10.20

Egyéb • Faragó Ágnes: Energetikai helyzetkép Magyarországról, disszertáció, BGF 2007 • Marosvári Csaba: Déli Gázfolyosó most vagy soha? Beszámoló egy energiakonferenciáról (Baku, 2011. június 8-9.) http://www.grotius.hu/doc/pub/JEBZBD/2011_132_marosvari_csaba_deli_gazfoly oso_most_vagy_soha.pdf letöltve: 2011.10.10

75

• Prof. Dr. Daniel Göler: Die europäische Energiegemeinschaft - Vortrag, 2011.09.22 Prof. Dr. Daniel Göler: Az Európai Energiaközösség – Előadás, 2011.09.22 • Puskás Inna: A földgáz geostratégiai jelentősége Magyarország és az EU számára, disszertáció, BGF 2009. • British Petrol: Statistical Review of World Energy 2011. http://www.bp.com/assets/bp_internet/globalbp/globalbp_uk_english/reports_and_ publications/statistical_energy_review_2011/STAGING/local_assets/pdf/statistical _review_of_world_energy_full_report_2011.pdf letöltve: 2011.10.02

76