SZİLİFAJTAISMERET I. Az ampelográfia történeti fejlıdése, helyzete. A fajtaleírás és –azonosítás módszertana. A leírás nemzetközi egységesítése. Szılıfajták csoportosítási lehetıségei
Bevezetés • ampelosz = szılıtı • ampelográfia = leíró szılészet (szılıfajták leírásával, jellemzésével foglalkozik)
Dionüszosz és Ampelosz
Ampelográfia változatai • gyakorlati ampelográfia (termesztett alany-, borszılı-, csemege- és direkttermı-szılıfajták)
• tudományos ampelográfia (nem termesztett fajták és fajok is)
Ampelográfia szerkezete • rendszerezés (történet, elvek) • termesztési értéket meghatározó tulajdonságok • fajtaleírás módszere • fajták leírása • fajtahasználat
SZİLİFAJTÁK FİBB CSOPORTJAI Vitis vinifera és vinifera értékő szılıfajták
Alanyok
Direkttermık
EREDETÜK Eurázsiai fajok
Északamerikai fajok
Kelet-ázsiai fajok
A fajták megnevezése • XIX. sz. közepéig: Európában csak V. vinifera
• XIX. sz. után: – alanyok: amerikai, vad – V. viniferák: európai, hazai, nemes
• napjainkban: – alanyok: változatlan – termıfajta: európai és európai értékő vinifera és vinifera értékő (tiszta vinifera és fajhibridek)
A fajták rendszerezésének története I. • Demokritosz • Plinius: „Naturalis historiae” – bogyó szerint (nagyság, szín, íz) – közönségesen (fekete – fehér) – fürt szerint (tehéntıgyszerő, ujjas szılı, aprók) – eltarthatóság szerint (mennyezet, cserépedény, hordóba, füstölve, mustba téve, tıkén hagyva) – földrajzi hely szerint (aminaea stb.)
• Columella: „De re rustica”
A fajták rendszerezésének története II. Középkor: – nincs rendszerezés, csak leírás és termesztés Linné: Vitis vinifera leírása, a faj botanikai besorolása
A fajták rendszerezésének története III. XIX. századtól: I. MESTERSÉGES
II. TERMÉSZETES
rendszerezés 1. morfológiai 2. ampelometriai
származási és földrajzi, ökológiai elterjedtség szerinti
3. érés szerinti 4. számkulcsos 5. felhasználás szerinti stb. általában külföldi rendszerezık
több magyar rendszerezı
A fajták rendszerezésének története IV. XX. század: (ugrásszerő fejlıdés) – Viala – Vermorel (1901-1910) (morfológiai, agrobiológiai, technológiai jellemzık)
– Ravaz (1902) foliometria
– Korzsinszkij (1910) határozókulcs
stb.
Morfológiai „próbálkozások” • levél erezet szerint: Kolenati (1846) • szártag hosszúság szerint: Odart (1873) • levél vállöböl + hajtás szırözöttség szerint:
Oberlin (1874-75) • hajtás szín és mag szerint: Rovasenda (1877)
1. Morfológiai rendszer GOETHE (1875) - 3 osztály: bogyó alakja 1. gömbölyő
2. hosszúkás
3. határozatlan
- minden osztály = 3-3 rend: levél szırözöttsége 1. csupasz
2. nemezes
3. gyapjas v. bizonytalan
- minden rend = 3-3 alrend: levél vállöble 1. nyílt
2. zárt
3. bizonytalan
2. Ampelometria pl.: Olasz rizling
3
136 42
46
H:Sz
E2:E1
Fö:E2
α+β β
E3:E1
Aö:E3
α+β β+γγ
E4:E1
• Goethe (1887) • Ravaz (1902) • Galet (1952) • Kozma (1961) • Németh (1967)
3. Érés szerinti csoportosítás PULLIAT (1897) • Chasselas: kiindulási pont – elıtte 5 nappal – utána 5-10 nappal … 40 nappal (5 naponként)
• túl merev… évjárat hatása? CSAK MÓDOSÍTVA VEHETİ ÁT!
Érés szerinti csoportosítás Magyarországon
• igen korai (IX. 1. elıtt)
– pl. Csabagyöngye
• korai (IX. 1-15.)
– pl. Tramini
• közepes (IX. 16-30.)
– pl. Sauvignon
• késıi (X. 1-15.)
– pl. Olasz rizling
• igen késıi (X.16. után)
– pl. Afuz Ali
4. Számkulcsos rendszerezés KISZKIN (1961) – 3 csoport:
ezeken belül:
levél tagoltsága
bogyó mérete és alakja
levél szırözöttsége
vállöböl alakja
bogyó színe
levél színe és felülete virág típusa érési idı
NÉMETH (1966)
- 19 szerv - 125 tulajdonság - 463 bélyeg
5. Felhasználás szerinti csoportosítás 1. BORSZİLİFAJTÁK (kettıs hasznosításúak is) –fehér
asztali minıségi
–vörös
festılevő nem festılevő
2. CSEMEGESZİLİ-FAJTÁK 3. MAZSOLASZİLİ-FAJTÁK aszalt, szárított… magnélküliek
II. SZÁRMAZÁS SZERINTI (TERMÉSZETES) RENDSZEREK A fajta kialakulásának helye; földrajzi elterjedtsége; ökológiai igényei, sajátosságai szerint.
Természetes rendszerezık I. P. ODART (1841) földrajzi, területi osztályozás GÁBOR JÓZSEF (1913) – Keleti fajták: enyhe klímát igényelnek, lugasmővelésre alkalmasak, bogyójuk hosszúkás (pl. Szultanina, Génuai zamatos, Kecskecsecső stb.)
– Déli fajták:
melegtőrıek, fagyérzékenyek rövid metszéssel is jól teremnek
(pl. Kövidinka, Ezerjó, Kadarka, Furmint stb.)
– Északi fajták:
kisebb hıigényőek, hosszú metszést igényelnek, apró fürtőek és bogyójúak
(pl. Tramini, Pinot-k, Zöld szilváni stb.)
– Nyugati fajták: a spanyol-francia klímát és hosszú metszést igényelnek, (esetleg támasz nélküli magas bakmővelés) (pl. Semillon, Sauvignon, Carignan stb.)
Természetes rendszerezık II. ANDRASOVSZKY (1926) – polifiletikus (5 fajba és azok keverékeibe sorol) A faj neve
A fajhoz sorolt fajták földrajzi eredete
Példák
Vitis byzantina
nyugat - ázsiai csemegeszılı- Chasselas - félék fajták egy része
Vitis alemannica
nyugati fajták
Pinot, Gamay
Vitis deliciosa
nyugat - ázsiai muskotályfajták
Alexandriai muskotály, Pécsi szagos
Vitis antiquorum
nyugat - ázsiai csemegeszılı- Cornichon blanc fajták egy része Cornichon violet
Vitis mediterranea
földközi-tengeri fajták
Alanttermı, Csókaszılı
Andrasovszky keverék fajai, s a tılük származtatott szılıfajták A keverék fajok “összetétele”
Példák *
1.
Vitis byzantina x alemannica
Zöld szilváni
2.
Vitis byzantina x deliciosa
Passatutti, Ottonel muskotály
3.
Vitis byzantina x mediterranea
a./ csoport: Oportó b./ csoport: Bakator, Ezerjó stb. c./ csoport: Kadarka, Kék ökörszem d./ csoport: Aramon e./ csoport: Járdovány, Rakszılı
4.
Vitis alemannica x deliciosa
Leányka, Juhfarkú, Fekete muskotály, Sárga muskotály
5.
Vitis alemannica x mediterranea
Kékfrankos, Muskotály fehér
6.
Vitis deliciosa x mediterranea
Budai zöld, Furmint, Gohér, Bajor, Madeleine angevine, Fehér szlanka
7.
Vitis byzantina x alemannica x mediterranea
Cabernet, Olasz rizling, Pozsonyi fehér, Szerémi zöld, Rajnai rizling
8.
Vitis byzantina x antiquorum x mediterranea
Kecskecsöcső
9.
Vitis byzantina x deliciosa x mediterranea
Mézes fehér, Hárslevelő
Megjegyzés: * Andrasovszky írásmódja szerint
(Egyéb rendszerezık I.) KOSINSZKY (1941) morfológiai bélyegek termesztési érték
PIROVANO (1943) európai csoport + ázsiai csoport (2 alcsoport)
Természetes rendszerezık III. MARTON DÉNES (1944) 1.Nyugati:
(3 törzs)
csapadékos klíma, hosszú metszés, kis fürt és bogyó, illatos-zamatos bor
(pl. Szürkebarát, Chardonnay, Tramini, Sauvignon, Leányka?)
2. Pontusi:
szárazabb, melegebb klíma, rövid metszés, közepes v. nagy fürt, zamatos v. jellegtelen bor
(pl. Ezerjó, Furmint, Hárslevelő, Kadarka, Járdovány, Kékfrankos?, Chasselas?)
3. Keleti:
csupasz levél, hosszúkás v. szabálytalan bogyó, hosszú tenyészidı
(pl. Afuz Ali, Kecskecsecsőek?, Ökörszem?)
Természetes rendszerezık IV. NEGRUL’ (1946)
(monofiletikus)
proles pontica
V. meditererranea V. byzantina
proles orientalis
V. antiquorum V. deliciosa
proles occidentalis
V. alemannica
proles
subproles „típus”
fajtapéldák
georgica pontica
balcanica
macrocarpa Ökörszem corinthiaca
Korinthusiak
apiana
muskotályos szılık
apinea
Chasselas
apirinea
magvatlanok
antasiatica orientalis
caspica
occidentalis nem osztotta tovább
(Egyéb rendszerezık II.) LAZAREVSZKIJ (1948) dichotomikus számkulcs, határozókulcs
1954. Registre Ampelograhique International Nemzetközi Ampelográfiai Regiszter
RODRIGUEZ (1955) biometrikus mérések, folio- és carpometria
GALET (1956-64) csoportosítja az ampelográfiai rendszereket (8)
(Egyéb rendszerezık III.) LEVADOUX (1956) francia regionális fajtacsoportok (pl. Noirien stb.)
NÉMETH MÁRTON (1958-) komplex leírás, híres „Albumok”
CSEPREGI – ZILAI (1960-) kézikönyv, jegyzet, ismeretterjesztés
KISZKIN (1960-61) politomikus határozókulcs
BRANAS (1964) herbárium, fajtagyőjtemény, lyukkártya
Németh Márton fajtarendszere (1967) • Andrasovszky, Negrul’, Levadoux eredményei… + 2 subconvarietas 6 provarietas 13 subprovarietas • Kultúrnövények Kódexe által elıírt taxonok használata (nincs subspecioid és subconculta) • csak az ıshonos fajtákat lehet besorolni
Fajon belüli taxonok taxonómiai egység
rendszerezési elv
példa
convarietas
a vitorla és a levelek szırözöttsége
pontica
subconvarietas
a földrajzi elterjedés, a szırözöttség mértéke és a bogyók nagysága
balcanica
provarietas
a bogyók nagysága és azok magvatlansága
mesocarpa
subprovarietas
a földrajzi eredet
hungarica
conculta
a vitorlán és a levélen található szırképletek, ill. a vitorla színe
Furmint
cultivar
a bogyó színe, ritkán a vesszı színe
Fehér furmint
subcultivar
a levelek tagoltsága és a fürtök szerkezeti felépítése
Hólyagos furmint
A fajtaleírás alapelvei I. 1. Sok bélyeg –
nem azonos értékőek (fürt – rügy)
–
nem azonos idıtartamúak (fakadó rügy – levél)
2. Sok a nem számszerősíthetı minıségi jellemzı –
szubjektív megítélés
–
skálába osztva kaphatnak számot (pl. fürt tömöttsége, vitorla színe)
A fajtaleírás alapelvei II. 3. Mennyiségileg meghatározható jellemzık (pl. fürtátlagtömeg, bogyó nagysága)
Fontos: – a mintavétel helye (pl. 9-12 ízköz) – a mintavétel ideje – a minta egyedszáma (populáció… polimorfizmus)
A fajtaleírás alapelvei III. 4. Egységes nyelv, azonos értelmezés – minden bélyegnek van kódszáma – a bélyegen belül egy 0-9 fokozatú skála – a fokozathoz nemzetközileg ismert referencia fajtapéldák
A fajtaleírás egységesítése (példa) Kód: OIV 017 UPOV 23 Tulajdonság: Kacsok: hossza
IBPGR 6. 1. 12.
Kategória
Példafajta
1
nagyon rövid
110 R, Rupestris du Lot
3
rövid
Portugieser, Rajnai rizling
Aramon noir N, Garnacha tinta N
5
közepes
Afuz Ali, Kékfrankos
Pinot noir N, Cinsaut N
7
hosszú
Olasz rizling
Chasselas blanc B, Cardinal N
9
nagyon hosszú
Chasselas rouge
Emperor N
Meghatározás: Megfigyelés virágzáskor a hajtás középsı harmadánál. 10 kacs átlaga. Hosszúság: 1 = 10 cm-ig, 3 = kb. 15 cm, 5 = kb. 20 cm, 7 = kb. 25 cm, 9 = több mint 30 cm
A szılıfajták leírását egységesítı nemzetközi szervezetek Rövidített név
Magyar név
Nemzetközi elnevezés
A bélyegek számozása
OIV (Párizs)
Nemzetközi Szılı- és Borhivatal
Office International de la Vigne et du Vin
001-316
IBPGR * (Róma)
Növénygenetikai Források Nemzetközi Tanácsa
International Board for Plant Genetic Resources
4.1.1.-8.2.6.
UPOV **
Új Növényfajták Védelmének Nemzetközi Uniója
Union pour la Protection 1-74 des Obtentions Vegetales
* Descriptor for Grape (1983) ** A fajtaoltalomhoz 36 bélyeget ír elı.
A szılıfajták leírásának sémája • A fajta neve • Hasonnevei • Származása • Fajtaköre • Elterjedtsége • Minısítése • Ampelográfiai jellemzıi • Termesztési értéke • Telepíthetısége • Telepíthetı klónjai • Összefoglaló értékelése
A SZİLİFAJTÁK CSOPORTOSÍTÁSI LEHETİSÉGEI
A termıfajták csoportosítása – alapfajta (populációt alkotó?) · leromlás · nem homogén pl. Furmint
– klónfajta: · klónszelekció (1 egyedbıl) pl. Olasz rizling B.20
· klóntípus-szelekció (több hasonló egyedbıl) pl. Nemes olasz rizling
Megjegyzések a klónozáshoz – a klónozás szegényít (poliklón ültetvény?) – a klón idıvel alapfajtává válik – változnak céljai: · korábban: mennyiség · ma: minıség (korábbi érés stb.)
– győjtemények, génbankok jelentısége – génmanipuláció (társult öröklıdés)
Csoportosítás a kialakulás helye szerint – ıshonos fajták: tágabb és szőkebb értelmezés · ország vagy nagyobb földrajzi hely (pl. Kárpát-medence, Balkán-félsziget stb.) · hungaricum?
– honosított fajták: régen és ma
Hungaricumok
Hungaricumoknak is minısíthetı fajták
Arany sárfehér
Cirfandli
Budai
Kadarka
Csomorika
Kékfrankos
Ezerjó
Olasz rizling
Furmint
Portugieser
Hárslevelő Juhfark Kéknyelő Kövidinka Pozsonyi fehér
Csoportosítás a fajták elterjedése szerint – világfajták (széles körő termesztésre alkalmasak)
– meghatározott ökológiai viszonyok között termeszthetı fajták pl. szılıtermesztés északi határán
– helyi fajták (általában ıshonosak)
Világfajták Fehérborszılıfajták Chardonnay
Vörösborszılıfajták Cabernet franc
Pinot blanc
Cabernet sauvignon
Rajnai rizling
Merlot
Sauvignon
Pinot noir
Semillon
(Gamay noir)
Szürkebarát
„Regionális fajták” Fehérborszılı-fajták Vörösborszılı-fajták Chasselas
Kékfrankos
Irsai Olivér
Portugieser
Királyleányka
Zweigelt
Korai piros veltelini Leányka Olasz rizling Ottonel muskotály Rizlingszilváni Tramini Zöld szilváni Zöld veltelini
Hibrid fajták csoportosítása – intraspecifikus hibridek (fajon belüli keresztezések) korlátozott lehetıségek
– interspecifikus hibridek (fajok közötti keresztezések) minıségféltés, idegenkedés… alternatív termesztési lehetıségek
A magyar szılınemesítés története I. I. A XIX. sz. vége és a XX. sz. elsı fele: 1. Alanynemesítés (Teleki család) 2. Bor- és csemegeszılı-fajták nemesítése: Mathiász János, Stark Adolf, Kocsis Pál stb.
A magyar szılınemesítés története II. II. A XX. sz. második fele: INTRASPECIFIKUS 1. Jó minıséget adó, új fehérborszılı-fajták (Király, Kurucz-Kwaysser, Bakonyi) 2. Színanyagban gazdag vörösborszılı-fajták (Kozma, Kurucz-Kwaysser, Csizmazia-Bereznai) 3. Korai éréső, nagy bogyójú csemegeszılı-fajták (Szegedi, Kozma)
A magyar szılınemesítés története III. II. A XX. sz. második fele: INTERSPECIFIKUS Csizmazia – Bereznai Kozma és társai Füri és társai Tamássy – Koleda Kriszten és társai
ALANYFAJTÁK Bakonyi és társai
A (hibrid)fajták és fajtajelöltek minısítésének menete
A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplı intraspecifikus fajták 2006-ban 1
Anita
11
Gesztus
21
Mathiász Jánosné muskotály
32
Szirén
2
Attila
12
Irsai Olivér
22
Mátrai muskotály
33
Szılıskertek királynıje
3
Bíbor kadarka
13
Jubileum 75
23
Melinda
34
Téli muskotály
4
Boglárka
14
Kabar
24
Narancsíző
35
Trilla
5
Cegléd szépe
15
Karát
25
Nektár
36
Turán
6
Csaba gyöngye
16
Kármin
26
Pannónia kincse
37
Vulcanus
7
Cserszegi főszeres
17
Korai bíbor
27
Pátria
38
Zefir
8
Ezerfürtő
18
Korona
28
Pelso
39
Zengı
9
Favorit
19
Kósa
29
Rozália
40
Zenit
20
Kozma Pálné muskotály
30
Rózsakı
41
Zéta
31
Rubintos
42
Zeus
10 Generosa
A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplı interspecifikus fajták 2006-ban 1
Bianca
11
Orpheus
2
Csillám
12
Palatina
3
Duna gyöngye
13
Pannon frankos
4
Esther
14
Pölöskei muskotály
5
Fanny
15
Refrén
6
Göcseji zamatos
16
Taurus
7
Kunleány
17
Teréz
8
Medina
18
Viktória gyöngye
9
Nero
19
Zalagyöngye
10 Odysseus
