BETHLENKATA.BLOG.HU
Készítette: Kapus Erika magyar szak KLI. Miskolci Egyetem BTK 2007.
Bevezető A dolgozat címe modern kontextust sejtet egy porosodó téma kapcsán. A 21. század emberének fejében (az enyémben is) óhatatlanul ott kavarognak a pár perce látogatott weboldalak, a napokban olvasott blogok, s ez a kavargás nem szűnik meg akkor sem, midőn az ember (jelesül jómagam) régi magyar irodalommal kezd foglalkozni. Többszázéves szövegeket olvasva alkotó-befogadóként az eretnek cyberkori elme képzeletében már kész is meglinkelni az archaikus sorokat. Sőt egy dolgozat megírása előtt (szóljon az éppen a régi korok magyar irodalmáról, azon belül is Árva Bethlen Katáról) az elkényelmesült agy tudatalattija rögtön lefuttatná a „CREATE essay [topic: bethlen kata]” parancsot, aminek kimenete (a kész esszé) –ha a technika képes lenne már erre– erősen megörvendeztetné a vizsgaidőszakban állandó időzavarral küzdő hallgatót… Mások utópiájává pedig egyenesen ezen korai szépirodalmi szövegek teljes körének professzionális digitalizálása válik –ennek technikai feltételei szerencsére legalább már adottak–, melynek eredményeként tisztán és áttekinthetően olvashatók, vizsgálhatók, akár szóstatisztikai, akár egészen korrekt öszszehasonlító módszerekkel letűnt korok emlékei1. Megint mások csak akkor érzik a szövegekből feléjük áradó százéves erőt, ha az a besárgult papír poros lapjai közül sugárzik feléjük. Olvasói-kutatói habitusról van itt szó, mely szubjektív voltából eredően nyilván nem érdemel különös figyelmet, hisz az értelmezéseket talán nem is befolyásolja, hogy ki milyen adathordozóról teszi magáévá ugyanazokat a sorokat. Ami mégis arra késztet, hogy bevezetőmet ezzel kezdjem, az a tagadhatatlan tény, hogy elfeledett szövegeink elektronikus közzététele és terjesztése megmenthetné a –valljuk be– gyakran halott vagy haldokló, jobb sorsra érdemes gondolatokat. Az új forma legalábbis vérátömlesztést adhatna, ha a megmentés (itt nem a fizikai megmaradásra gondolok) nem is garantált. A kézzelfogható múlt foszladozó relikviáinak kézbentartása bizony amúgy is csupán csak kevesek kiváltsága, s talán magát az aktust sem élvezik már oly sokan, mint gondolnánk. A korszerű papírkiadásokat pedig, ha nem felkapott, jól eladható vagy éppen az iskolákban kötelezővé merevített olvasmányokról van szó, jórészt csak az egyetemi közösségek tagjai, közülük sem annyira a hallgatók –ők inkább a kijegyzetelt kivonatokat vadásszák–, mint inkább az oktatók olvassák… 1
Ld. pl. a Balassi verseinek online kritikai kiadása kínálta vizsgálati lehetőségeket
1
Nem lenne üdvösebb, ha korszerű, ma is emészthető formában jelentetnénk meg elfeledett írásainkat? Egy budapesti általános iskolában 15-20 főiskolátegyetemet végzett bölcsész-nembölcsész tanárkollégát megkérdezve Bethlen Kata kilétéről, egyetlen egy sem akadt(!), aki tudta volna, ki volt az özvegy. Néhányan a helyet, ahol élt, képesek voltak beazonosítani, ami persze inkább Bethlen Gábor, erdélyi fejedelemnek, semmint emlékíró árva asszonyunknak köszönhető. A „felmérés” sem nem reprezentatív, sem nem felmérés igazán, mégsem lepődnék meg, ha egy széles körben végzett, igazi közvélemény-kutatás hasonló eredményt hozna. Mindezek okán dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy vajon valóban méltatlanul kallódik-e a téma, hogy lehet-e, s ha igen, milyen szerepe a régmúlt idők özvegyének a jelenben, s hogyan tekintünk, tekinthetünk ma az erdélyi nagyasszony írására, munkáira, életművére. Van-e, lenne-e értelme leporolni szövegeit? Üzenhet-e valamit a jelennek az özvegy? Blogtémák lehetnének-e lejegyzett gondolatai, érzései, indulatai? Érdemelne-e saját oldalt a világhálón, hogy többen megismerhessék, s egyáltalán látogatná-e valaki az oldalát? Csepeli György szerint „a magyar irodalom legzseniálisabb blogírója Németh László lehetett volna”2. És valóban: Németh esszéit olvasva-visszaidézve egy tiszteletbeli bloggert avathatunk –a szó legpozitívabb értelmében– a tudós író személyében, aki szinte az élet minden területéhez, kérdéséhez értő és érthető módon tudott hozzászólni. Kísérteties a párhuzam, ha meggondoljuk, hogy Katát igazán ő fedezte fel3, de mindenképpen ő az, aki az özvegy alakját népszerűvé tette irodalomtörténetünk számára; s aki mint saját animájáról, drámát írt a kemény-lágy, még nem árva Bethlen Katáról4. Az ő drámáját és esszéit hívom én is segítségül, mikor fejtegetni próbálom a titkot: van-e közünk ehhez az archaikus matrónához százévekkel később.
2
http://csepeli.blogter.hu/?post_id=19032 Sziget Erdélyben c. írására gondolok, melyet ugyan megelőztek más írások a grófnéról, mégis a cikk 1940-41-es Kelet Népe-beli első megjelenése hozta meg igazán az irodalmárok figyelmét. 4 Bethlen Kata [dráma; 1939.] = Szerettem az igazságot : drámák 1931-1955. / Németh László. – Bp. : Magvető, Szépirodalmi Kvk., 1971. – (Németh László munkái). – 619-670. p. 3
2
Elfelejtett életmű – Hozzánk szól? Rólunk szól!
Ha felsoroljuk, mi mindent cselekedett Bethlen Kata, teljesen más kép alakul ki bennünk, mint Önéletírását olvasva. Az életrajz beteges testű, magát gyengének panaszló, megvert sorsú feketeruhás asszonya erőt csupán Istenben talál. „Mert én mind testemnek gyenge voltára nézve ezeket a szörnyű nehéz és szüntelen rajtam fekvő nyavalyákat el nem viselhettem volna, mind pedig gyenge hitemnek próbáltatását meg nem győztem volna; hanem mindezeket az én jó Istenemnek kegyelme győzte meg énáltalam: melyekben hasonlatos voltam a Mózes csipkebokrához, amely noha erős tűzben égett, de meg nem emésztetett.”5 Önéletírásában 658-szor fordul elő az Isten szó, szemben például az örömmel, ami mindössze 95 alkalommal jelenik meg.6 Az írásból nem derül ki azonban, hogy a grófné bizony pontosan számon tartja cselédeit, ingó és ingatlan vagyonát, terjedelmes családfájának minden egyes tagját, református gyülekezetet kovácsol egy unitárius közösségben, imakönyvet szerkeszt, támogatja az iskolát, templomokat építtet, könyveket gyűjt, papírmalmot működtet, harangokat öntet, terítőket varr a templomi szertartásokhoz, fiatal diákokat támogat, taníttat, orvosságokat kever, s ki tudja, mi mindent tesz még, ami már nem fér a felsorolás keretei közé. Utóbbiak egy gyakorlatias, erős, megfontolt nemesasszonyra vallanak. Ha az özvegy projektjeit7 egymás mellé állítjuk, s elolvassuk néhány határozott hangvételű levelét, kedvünk lenne őt egy 21. századi nőmozgalom energikus tagjává, sőt talán vezetőjévé avatni, ám ha anakronisztikusnak érezzük egy feminista példakép teremtését a 18. századi Erdélyben, akkor sem mehetünk el szó nélkül egy ilyen beszédes életmű mellett. Vitatkozhatnánk, vajon melyik Kata igazán hiteles számunkra, vádolhatnánk „pózolás”-sal az árvát, mondhatnánk, hogy csupán szerep számára az önéletírás alázata, hogy nem önmagát adja benne. „Te is, én Istenem, én szívemnek teljessége, úgy igazgassad ezután is indulatimat, hogy a te dicsőségedet meg ne sértsem, felebarátomat ez írásommal meg ne bántsam, hanem amint
5
Bethlen Kata Önéletírása / sajtó alá rend., előszó, jegyz . Sükösd Mihály – Bp. : Szépirodalmi Kvk., 1963. – (Magyar Századok). - 39. p. 6 A rögtönzött szóstatisztikát ld. az 1. számú mellékletben. Az adatok gyors, tájékoztató jellegű felmérés ered ményei, nincs mögöttük szemantikai szempontokat mérlegelő, komoly módszertani háttér. Minden esetre kellő kritikával szemlélve– érdekesek lehetnek. 7 A szóválasztás szándékos!
3
kívánom, a te dicsőséged ezáltal is öregbüljön.”8 Én azonban el tudok képzelni egy olyan abszolút hiteles alakot (hogy ne kelljen messzire mennem, kezdhetném mindjárt önmagamon, s folytathatnám a hozzám éppen ezért közelálló Bethlen Katán), aki csendes lelki magányában bizonytalan, örök megerősítésre vár, ám környezete ebből vajmi keveset észlel: harcos akarnokként ismerik. A bevezetésben említettem, hogy ma a magát műveltnek (de legalábbis tanultnak) tartó, szellemi foglalkozású réteg számos tagjának sejtése sincs Bethlen Kata személyéről. Tudják, ki írta a Toldit, ki építtette a Lánchidat, ki alapította a Széchényi Könyvtárat (bár ez utóbbiban már nem vagyok olyan biztos…), nem kellene-e legalább egy részét ismerniük Bethlen Kata örökségének? S egyáltalán örökség-e az, amit nem fogad el az örökös? „Bethlen Kata nagyon sokat tett minékünk. Azóta nincs pártfogónk. Annyi a javítani való: templom, tanári lakás, parókia…”- panaszolják az özvegy késői földijei, az olthévízi asszonyok az 1990-es évek végén9. Ők, akkori kilátástalan helyzetükből adódóan „csak” az anyagi örökséget emlegetik, bár szívükben valahol ott él a szellemi hagyaték is, ha még emlékeznek az évszázadokkal azelőtt élt jótevőre. Kissé tovább utazva, a marosvásárhelyi Teleki Tékában Magda van der Ende már felvágatlanul kapja meg a Szádeczky Kardoss Lajos gondozta kétkötetes Önéletírást és levelezést10, melyet 1922-es megjelenése óta nem olvasott senki. Soha nem olvasta senki! Számos praktikus okot sorolhatnánk, talán nem is férhetett hozzá olvasó, talán volt közkeletűbb példány, ez a 20. század végéig tartó felvágatlanság a számomra mégis jelképes. Érdekel valakit ez az írás? Érdekelte Németh Lászlót, aki úgy érezte „az én asszonyaim közül való”, s rögtön főszerepet adott neki11, érdekelte Kocsis Istvánt, aki monodrámát12 írt róla, érdekelheti mindazokat, akik e nem túl gyakran játszott drámákat színházban látják, s felébredhet kíváncsiságuk a főhős iránt. Érdekelhet mindenkit, aki elolvassa az Önéletírást és érzi, hogy valami különleges erő sugárzik belőle, aki érzi, hogy a port letisztogatva mégiscsak róla – az olvasóról szól.
8
Ld. 5. 40. p. Magda van der Ende Bethlen Kata c. cikkének tanúsága szerint (= Erdélyi Pateon. - Marosvásárhely : Mentor, 1998. - 221. p. 10 Széki Gróf Teleki József özvegye Bethleni Bethlen Kata grófnő írásai és levelezése / kiad. és bev. SzádeczkyKardoss Lajos. - Bp., 1922. - 2 köt. 11 Ld. 4. 619-670. p. 12 Árva Bethlen Kata [dráma] = Árva Bethlen Kata : öt dráma / Kocsis István. – Miskolc, Felsőmagyarország, 1998. 9
4
Átváltozások tanúi Első olvasásra persze az Önéletírás, éppúgy, mint a némethi dráma egy fanatikus, rugalmatlan frigid nőt idéz, aki a modern kor hívő –vagy hitetlen– embere számára érthetetlen erővel őrködik ősi vallása felett. Saját bevallása szerint is tetszetős férj lenne a katolikus Haller László, akihez lelki zsarolással, csellel, anyai erővel kényszerítik, mégsem fogadja őt el soha – katolikusvallása miatt. „…férjem mind szép úri familiájára nézve, mind pedig maga személyére nézve illendő és elegendő szerencse is lett volna, ha velem azonegy hitben és vallásban való lett volna” – panaszolja később az özvegy13. Miért lehet olyan megrendíthetetlenül híve és harcosa egy régi világnak (s annak vallásának) az a fiatal lány, aki nem is ismerhette azt közvetlenül? Főként mi oka lehet, hogy éppen egy merevebb, "halott századba" vágyódik egy kinyílóban lévő, színesebb, újabb világból? „A Bethlen őseim béreltek énbennem szállást ...”14, -fogalmazza meg Németh László Bethlen Katája, nem elferdítve azt, amit az eredeti hősnő is érezhetett. Nem múltak el nyomtalanul a hősi Erdély százévei, ha egy fiatal lány szívében kicsírázhattak és olyan erős, burjánzó őserdővé sarjadhattak, mint az idős, betegsége ellenére is tetterőtől duzzadó grófné. Művelődés- és vallástörténeti váltásról van itt szó, mely a Habsburg katolicizmus betörésével és terjedésével szakadt Erdélyre. Egy kortárs író, Apor Péter a századfordulón így jellemzi Transzilvánia metamorfózisát: "Amely esztendőben az német legelsőbben bejöve, azoltától fogva látom minden esztendőben új-új mód, avagy amint az német mondja, náj módi vagyon, úgyhogy mentől inkább szegényedünk, annál nagyobb titulusra és cifrább paszomántos köntösökre vágyunk, és már az atyáink szokott eledelit meg sem ehetjük, hacsak német szakácsunk nincsen…”15 Úgy gondolom, a tizenhét éves Bethlen Kata valami ősi ösztön s az ősi valláson nevelkedés, Nádudvari Péter ereje és hite hatására irtózik attól, hogy ő is részévé váljon annak az új világnak, melyet magától idegennek érez. Eleinte csak passzív módon protestál a náj módival való elvegyülés ellen, később, Árva Bethlen Kata ko13
Ld. 5. 42. p. Ld. 4. 628. p. 15 Metamorphosis Transylvaniae : azaz Erdélynek változása : 1736 / Apor Péter. – Bp. : Magyar Helikon, 1972. – 9. p. 14
5
rában már tevékenyen, építő módon óvja a régi világot. Ekkor már tiltakozik az új és idegen (a katolikus, a Habsburg, az elnyomó) ellen, úgy, hogy segíti és gyarapítja a régit és hazait (a kálvinistát, az erdélyit, a szabadot). Tudatosan támogatja például a tehetséges fiatalokat, hogy peregrinációjuk minél gyümölcsözőbb legyen, s gyümölcseik Erdély számára érjenek be, de tudatosan gyűjtögeti magyar nyelvű könyveit is, melyeket szintén nem véletlenül hagy éppen a Nagyenyedi Református Kollégiumra. Nem ritkán hegyeket mozgat meg, hogy beszerezzen egy-egy könyvet16. „Aki a 18. századi Erdélybe belé·akar látni, legjobb, ha az ő hévízi ablakán pillant ki rája.”17 De miért tennénk, ha nem érdekel bennünket a történelem? Miért kellene éppen a 18. századi Erdélyt megismernünk, mi lehet olyan érdekes ebben a ma már oly távolinak tűnő világban? Apor Péter Metamorphosisában igen szemléletesen érhető tetten az a változás, ami Erdélyben ekkoriban zajlott: : "Nem volt akkor ráncban szedett, egész mellyű ingek az asszonyoknak, hanem az ingek elől meg volt hasítva, annak kötője volt, s úgy kötötték meg az nyakoknál, mert akkor éppen az nyakokig volt fel az ingek, nem bocsátották úgy zsibvásárra az csecseket szemtelenül, mint az mostani asszonyok és leányok... Az nagy haj igen-igen ritka volt, sőt soha nem emlékszem, hogy ifjú legényt nagy hajjal láttam volna, de hogy azt hátul vagy sinórral pántlikával megkötötték volna, mint lófarkát, mint most cselekszenek, híre-helye sem volt, annál inkább zsacskókban hordozták volna. Ha akkor kötött hajjal vagy zsacskókban varrott hajjal valaki eléjött volna, azt mindnyájan kacagták s csúfolták volna, s azt tudták volna, hogy farsangos.”18 A "hazája felfordult állapotján szánakozó" öreg főúr dohogása meglehet makacs, megrögzött konzervatív, változást nem tűrő, minden újban, "náj módiban" rosszat kereső és találó zsörtölődés, ám ezek a lényegtelennek tűnő étkezési, öltözködési, hajviseleti szokásbeli váltások gyökeres belső változásokat takarnak! A "kilógó csecsek" elég plasztikus szimbólumai lehetnek a 18. század közepén kezdődő kifeléfordulásnak. S nem lehetnek-e szimbólumai jelen korunknak is? Nem emelik-e szavukat az örök „mai fiatalok” ellen azok, akik a „náj módival” vállaltak harcot? Nem élünk-e nagy változásokat ma is? Számomra úgy tűnik, minden éra „a nagy változások korának” tartja önmagát, legtöbbször a régit magasztalva (han16
A könyvtár köteteiről ld. Bethlen Kata könyvtárának rekonstrukciója / Simon Melinda, Szabó Ágnes. - Szeged : Scriptum, 1997. - 155 p. 17 Sziget Erdélyben = Regények, tanulmányok / Németh László. - Bp. : Szépirodalmi Kvk., 1981. - (Magyar Remekírók). - 937. p. 18 Ld. 15. 34-35. p.
6
gosan, vagy csendes családi körben nosztalgiázva, vö. Bethlen Gábor fejedelmi udvarának fénye vagy akár NDK-korszak). Ha végignézzük történelmünket, az örök átváltozások korát éltük, éljük s fogjuk is élni minden valószínűség szerint eztán is. Átváltozott Kata Erdélye, s átváltozik –feltűnően lassan– a mai Magyarország is. Ne mondhatna hát semmit az özvegy harca nekünk? Üzenheti, hogy legyünk állhatatosak, hogy TEREMTSÜNK magunk körül, hogy „Találjuk ki Magyarországot!”19, ha tetszik, ahogy ő is megteremtette a maga és közössége világát saját birtokain. Üzenheti, hogy vessünk számot gondolatainkkal, vezessünk blogot, írjunk naplót, ha teszik, hogy ne féljünk saját lelkünktől. Üzenheti, hogy bízzunk Istenben, ha tetszik. De üzenhet negatív példája is: mondhatja, hogy legyünk toleránsabbak egymás hite, szokásai iránt, hogy ne féljünk a változástól és ne utasítsunk el minden újat, hogy az átváltozások idején (S mikor nincsenek ilyen idők?) fontos megőriznünk értékeinket – ám fanatizmusa már ismét negatív példát mutat: ne feküdjünk keresztbe a változás útján, mert megsérülhetünk, ahogy megsérült ő is.
Az önreflexió virágai Mai felfordultnak tűnő korunkban reneszánszukat élik az önreflexió műfajai: politikusok írnak életükről és világu(n)król, áttisztogatva mindent saját szubjektív szűrőjükön, közéleti személyiségek és egyszerű földi halandók blogolnak, vezetnek internetes naplót rendszeres vagy rendszertelen gyakorisággal, művészek vallanak magukról – és bárki író lehet, akinek megadatik szövegszerkesztőjét egy-egy kiadó szolgálatába állítania. Kata Erdélyében hasonlóképp nyiladoztak az önreflexió virágai, s maga az özvegy is a grafomán úttörők táborát gyarapította mindent lejegyző, megvizsgáló, újraértelmező tevékenységével. Érdekes szót ejteni arról, milyen párhuzamok fedezhetők fel az erdélyi memoárirodalom, s a blogvilág között. Ha kezdetben erőltetettnek tartjuk is a párhuzamot, mégis belemegyünk a játékba, meglepő felfedezéseket tehetünk. Mikor a blog műfaji meghatározását keressük, ugyanazokba a korlátokba ütközünk, mint az Önéletírás definíciójánál. Egyes vélemények szerint nem is műfaj, „csak egy keret, egy publikálási technika, amit mindenki maga tölthet fel tartalommal, kialakítva a saját blogírási
19
Utalás Hankiss Elemér kezdeményezésére
7
filozófiáját”20. Ugyanezt leírják az önéletrajz műfaja kapcsán is21. A blog „a személyes és a társadalmi szféra közt lebeg”, „egyéni szándékból születik, privát tartalmakat közöl személyes hangvételben”, „a benne beszélő magánember személyesen túli nézőpontja révén a társadalmat kiszolgáló médiaeszközökével egyenrangú érdeklődésre tarthat számot”, „a blog szelep, a blog sziget, a blog játszótér”. „A jó blog a naplóírás klasszikus és nemes hagyományát folytatja: szerzője él, dolgozik, figyeli a világot, gondolkodik, és feljegyzéseket ír mindazokról a dolgokról, amiket fontosnak és érdekesnek tart, amit megtanult, megtapasztalt, ami nyomokat hagyott benne akármilyen értelemben. A jó blog azt mutatja be, milyennek látja valaki a világnak azt a szeletét, amivel foglalkozik.” A blog lehet napló, lehet szócső. „Személyes médiaeszköz, az önkifejezés, az énreprezentáció, az én- és önszervezés hangsúlyosan naplószerű eszköze, ami alapértelmezésben mégis exhibicionistább, mint a hagyományos naplók, mivel kevés kivételtől eltekintve eleve a tágabb nyilvánosság számára, az interneten hozzáférhető formában készül.” „Mindenkinek azt jelenti, amit csinál vele.”22 Ha önéletírásokat olvasunk Szent Ágostontól Kemény Jánoson, Bethlen Miklóson és Katán át Yehudi Menuhinig, vagy a Dalai Lámáig, egészen különböző szövegeket tartunk majd a kezünkben. Ahogy a blog friss műfajának rögtönzött meghatározási kísérletei is csak sejtetnek valamit abból, mire jó és mit is követel ez a műfaj, úgy hiába olvassuk el az irodalmi fogalomtárak „napló” vagy „önéletírás” szócikkeit, nem kerülünk sokkal közelebb a meghatározáshoz. Meglehetősen öntörvényű műfajok ezek, melyek mindenkinek tolla, klaviatúrája alatt mássá változnak. Hiába keresünk merev előírásokat, szabályokat. Szerencsére persze, hisz éppen ettől olyan sokszínű ez a világ, s ettől oly termékeny az önreflexió talaja. Ha leírom az életemet, a gondolataimat – létezem. Kevesen tudják, ki volt Bethlen Kata, de még kevesebben tudnák, ha Önéletírása nem maradt volna fent. 2001-ben angolra is lefordították23. Terjedhet – ha erejéből telik. Nem csupán Katáról beszél, ahogy a blogok sem csupán a blogolóról szólnak: vallanak a korról, a környezetről, a történelemről. Köz20
Bőgel György gondolatait ld. Blogvilág : egy műfaj születése / Bőgel György et al. – Bp. : HVG, 2006. – 14. p. 21 Emlékezetül hagyott írások : erdélyi magyar emlékírók / vál., jegyz. Veress Dániel. – Kolozsvár-Napoca : Editura Dacia, 1983. – 5. p. 22 Bőgel György, Pintér Róbert és Szántó Balázs gondolatait ld. 20. - 9., 13., 16., 18. p. 23 A Short Description of the Life Countess Kata Bethlen by Herself : Written in Transylvania in the 1740’s / translated from the Original by Bernard Adams. – Donington : Shaun Tyas, 2004.; Bemutatja: http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2005&honap=7&cikk=1068
8
vetlenül, vagy közvetve, de nem állnak sosem elszigetelten az időben. Előnyük viszont, hogy egyiküket sem kötik történeti-szakmai szabályok, mint a történetírókat – szabad műfajok, szabad formai és tartalmi lehetőségekkel. Felmerülhet a kérdés, miért éppen a blogot vetem itt össze az önéletírással, hisz előbbi talán inkább a naplóra hajaz. Érdekes megfigyelni, hogy Kata írását cikkeikben az irodalomtörténészek is gyakran naplóként emlegetik24. Talán csak a szóismétléseket próbálják elkerülni, hisz mindenki tudja, ez az alkotás visszatekintés során, s nem azonnali lejegyzéssel, nem közvetlen élmények elmondásával, hanem emlékezés útján keletkezett. Mégsem gondolom, hogy nagy hiba lenne a naplóval rokonítani, hisz oly aprólékos részletezéssel mutat be egy-egy eseményt, hogy nehezen hisszük el, nem aznap jegyezte le az író. Komoly emlékezete lehetett az özvegynek, s hogy ez mennyire csalja meg az olvasót, és csalta meg az írót is biztosan, azt sosem tudjuk meg, de talán nem is fontos megtudnunk. Naplóíró és önéletrajzíró egyaránt önmagára figyel, s mégis, gyakran nem könnyen választhatók szét egymástól; írásuk célja saját műfajukon belül is a legkülönbözőbb lehet. Maguk az írási technikák is különbözőek: ha például valaki naponta, de legalábbis rendszeresen készít feljegyzéseket, ezek alapján készített önéletrajza bizonyosan más lesz, mint azé, aki segítség nélkül emlékezik. Nem találtam adatot arról, milyen módszerrel dolgozott Bethlen Kata, pedig sokat elárulhatna róla írói technikája. A visszatekintő, rendszerező szellem mindenképpen jelen van írásában, s különös megfigyelni az egyes életszakaszok arányait is. Míg legtöbben gyermekkorukra szentelnek sok-sok lapot, addig Kata ezt igen röviden intézi el, mindössze bő két oldalt szán rá. Legrészletesebben a szerencsétlen házasság és előzményei, következményei kerülnek terítékre, mintha egyfajta önigazolást keresne a mai ésszel érthetetlen tettek „elkövetője”. Nem tartottam volna észszerűnek az „én” szó felvételét a szógyakorisági listára, hisz névmásként más szerepű, mint a felsorolt fogalomszavak, mégis érdekes, hogy 1075 alkalommal kerül elő a szövegben, megelőzve „Istent”25… Kata, aki másokért élt, mást sem tesz, csak önmagát magyarázza. Erdély befelé fordulásának szokták nevezni a korabeli memoárirodalmat, hisz nagy tettekre a történelem a Diploma Leopoldinum után nem ad itt lehetőséget. A tetterő változik szellemi energiává, mondják, s ez szüli a memoárokat is. Én nem hi24 25
Ld. pl. Bethlen Kata / Sárdi Margit = Irodalomismeret, 1999. - 3-4. sz. - 20. p. A statisztikát ld. az 1. sz. mellékletben.
9
szem. Lehet, hogy nagy történelmi-politikai akciókra (mint háborúzás, forradalmak, más vérben gázoló események) nincs mód ezekben az időkben Erdélyben, van viszont fontos, apró tettekre: ezeket cselekedte meg Kata, s külső tett-energiája és belső szellemi ereje inkább kiegészítették, mintsem felváltották egymást.
Hiperszöveg a 18. századból?! „Amikor Bethlen Kata hányattatása megszűnik, az önéletírás feszültsége, dramaturgiai szervező elve szűnik meg. A fölfokozott lelki élet rajza, a ritmusosság egy ideig még ellensúlyozza az eseménytelenséget, de a napló szinkróniájához közeledve, a betétműfajok, imák, dokumentumok elburjánzásával ez a formai összetartozás is elvész, és az írásmű elemekre hullik szét.” – állapítja meg S. Sárdi Margit26. Véleményem szerint ez a vélt vagy valós „széthullás” előnyére válhat a szövegnek. Ha életre keltenénk a sorokat s hiperszövegként27 közölnénk, hogy időben közelebb hozzuk azt korunkhoz, korunk jellemző olvasói stratégiájához, kihasználhatjuk az írásmű vége felé valóban szaporodó betéteket. Voltaképpen már maga az özvegy vertikálissá szerkesztette a hagyományosan lineáris szöveget azáltal, hogy imákat, leveleket ékelt önéletírásába: ezekre egy mai hiperszövegben minden bizonnyal linkek utalnának, melyekre „kattintva” mélyebbre hatolhatnak a szöveg kíváncsi olvasói. Így a „kötelezően elolvasandó” szöveg is lerövidül, ami komoly motiváló erővel bírhat korunkban, ám mindez csonkítás nélkül történik, hogy a filológia se róhassa fel a szándékos szövegrontást. Nem idegen ez a technika a régi korok emberétől, hisz, bár nem nevezték így, a középkori Bibliák utalási-hivatkozási rendszere, s azóta sok lexikon, enciklopédia szintén kvázihypertextet28 alkot. A hypertextualitás lehetőségeit a filológusok maximálisan kiaknázhatnák a további szükséges kommentárok, esetleges szövegváltozatok, szómagyarázatok bekapcsolásával a szöveg eredeti vérkeringésébe, melyből csak az az olvasó indulna külön utakra, aki meghallja a link hívó szavát: aki tovább kíván lépni, vagy segítségre szorul az értelmezésben. 26
Ld. 24. 19. p. Olyan speciális (akár szöveges) adatbázis, amelynek egyes részei egymással tetszőlegesen összekapcsolhatók, és az így létrejövő hiperkapcsok mentén a hagyományos lineáris megoldásoknál (pl. lapozás) gyorsabban kutathatók fel az egymással összefüggő információk. 28 A kvázihypertext meghatározását ld. http://www.jgytf.u-szeged.hu/%7Evass/szemm082.htm 27
10
Zárszó Fiatal századunk digitalizált szövegvilágából vizsgálva az erdélyi árva írásait úgy érzem, hogy az életmű megérdemelne egy alapos leporolást, s egy mai formába rendezett, a ma emberéhez közelebb álló arculatot, hogy tartalma, mely örök emberi értékeket hordoz, ne vesszen végérvényesen a sárgult papírok egyre felejtődő homályába. Németh László szerint "Betű-kukacoknak átengedett művekből izgató olvasmány lesz; csak ne a mai szépirodalom kellékeit keressük bennük, hanem az emberi hevet és erőt, amely a maguk idejében őket létre hozta. Bornemissza Pétertől Bethlen Katáig egyre több poros irodalomtörténeti névről tudjuk meg, hogy nagy szellem, nagy író volt; a versenyt a modernekkel is kiálló."29 Ha Árva Bethlen Kata kaphatna (És ugyan miért ne?) egy igényesen megtervezett és elkészített internetes portált, melyre felkerülnének tárgyi és szellemi alkotásai fényképekkel, magyarázatokkal, hiperformátumú szövegekkel, könyveinek tételes jegyzékével, családfájával, Erdély ide vonatkozó, rövid történetével – talán többen találnának rá, többen keresnék fel az özvegy örökségét. Talán írásait is többen, szívesebben olvasnák s nem pihennének évszázadokat felvágatlan, eladatlan, olvasatlan kötetekben. Ha élne, Bod Péter, az egykori könyvtáros, ma minden bizonnyal informatikus könyvtárosként tevékenykedne, s nem habozna oldalt szerkeszteni aszszonyának. "Az emberbe bele van akasztva egy sarkantyú s szorítja: ezt szabad, azt nem. Két akarat van az emberben; egyik a magunké, a másik az Istené, amely azt űzi, fogja, ellenőrzi... Az isteni hang mindig valami szebbet, nagyobbat kíván tőlünk...”30 Bethlen Kata, a maga csökönyösségével, hibáival, türelmetlenségével törekedett mindig erre a szebbre, erre a nagyobbra. Ezt üzeni e dolgozat írójának Árva Bethlen Kata Önéletírása, életműve, emléke. Magda van der Ende a ’90-es évek végén egy különös fát talál az özvegy egykori rezidenciája előtt, melynek koronája a földben, gyökerei az égbe nyúlnak, fentről táplálkozik31. Számomra ez a fa Bethlen Kata – hitéből, odaföntről erőt merítve. 29
Kisebbségben : a református énekeskönyv = A minőség forradalma; Kisebbségben : politikai és irodalmi tanulmányok, beszédek, vitairatok / Németh László. - Bp. : Püski, 1992. - 2. köt. - 1017. p. 30 Az Utolsó kísérlet c. regényből idézi: A magyar református egyház Németh László életművének tükrében / Dékány Endre. – Bp. : Magyarországi református Egyház Zsinatának Tanulmányi Osztálya, 1987. – (Theológiai tanulmányok, 21.). – 32. p. 31 Ld. 9. 221. p.
11
ÁRVA BETHLEN KATA Pillangó-nagyasszony borostyánba zárva, Sárga borostyánba, tajtékos gyászába. Madár ha zengeni Szállott ablakába, cifraság-bolondság – kővel hajigálta. Halálfejes lepke fekete imával Fohászkodott sírván örök árvaságban. Árvaság köntösét korán felöltötte, irgalmatlan Isten országolt fölötte. -Petrőczi Éva 12
Irodalomjegyzék APOR PÉTER Metamorphosis Transylvaniae : azaz Erdélynek változása : 1736 / Apor Péter. Bp. : Magyar Helikon, 1972. BETHLEN Kata Bethlen Kata önéletírása / szöveget gond., utószó, jegyz. Bitskey István. - Bp. : Szépirodalmi Kvk., 1984. - (Olcsó Könyvtár). - 229-234. p. Bethlen Kata önéletírása / sajtó alá rend., előszó, jegyz . Sükösd Mihály - Bp. : Szépirodalmi Kvk., 1963. -(Magyar Századok). - 363 p. Széki Gróf Teleki József özvegye Bethleni Bethlen Kata grófnő írásai és levelezése / kiad. és bev. Szádeczky-Kardoss Lajos. - Bp., 1922. - 2 köt. A Short Description of the Life Countess Kata Bethlen by Herself : Written in Transylvania in the 1740’s / translated from the Original by Bernard Adams. Donington : Shaun Tyas, 2004. BETHLEN Kata mint orvos Bethlen Kata mint orvos = Századok, 1900. 7. sz., 662-663. p. BŐGEL György Blogvilág : egy műfaj születése / Bőgel György et al. - Bp. : HVG, 2006. - 7-18. p. DÉKÁNY Endre A magyar református egyház Németh László életművének tükrében / Dékány
End-
re. - Bp. : Magyarországi református Egyház Zsinatának Tanulmányi Osztálya, 1987. - (Theológiai tanulmányok, 21.). – 32. p. ENDE, Magda van der Bethlen Kata / Magda van der Ende = Erdélyi Pantheon : művelődéstörténeti vázlatok / Dánielisz Endre et al. - Marosvásárhely : Mentor, 1998. - 1. kötet. - 221-229. p.
13
FÉJA Géza Árva Bethlen Kata / Féja Géza = Erdélyi emlékírók, [Bp. : k.n, é.n.] HEGYALJAI KISS Géza Árva Bethlen Kata : Gróf Széki Teleki József özvegye : 1700-1759 : tanulmány a XVIII. Századi magyar irodalom köréből / Hegyaljai Kiss Géza. - Bp. : Szórády Ferenc könyvkereskedése, 1923. - 122 p. KELECSÉNYI Gábor Árva Bethlen Kata : 1700-1759 / Kelecsényi Gábor = Múltunk neves könyvgyűjtői / Kelecsényi Gábor. - Bp. : Gondolat, 1988. 97-103. p. KŐVÁRINÉ FÜLÖP Katalin Árva Bethlen Kata fogarasi terítőjének néprajzi vonatkozásai / Kőváriné Fülöp Katalin = A debreceni Déri Múzeum évkönyve, 1992/1993. 311-330. p. LUKINICH Imre A Bethleni gróf Bethlen család története / Lukinich Imre. - Bp. : Athenaeum, [1927]. 522-525. p. NÉMETH László Bethlen Kata [dráma; 1939.] / Németh László = Szerettem az igazságot : drámák 1931-1955. / Németh László. - Bp. : Magvető, Szépirodalmi Kvk., 1971. - (Németh László munkái). - 619-670. p. Kisebbségben; A református énekeskönyv / Németh László = A minőség forradalma; Kisebbségben : politikai és irodalmi tanulmányok, beszédek, vitairatok / Németh László. - Bp. : Püski, 1992. - 2. köt. - 843-910. p., 10171025. p. Sziget Erdélyben / Németh László = Regények, tanulmányok / Németh László. - Bp. : Szépirodalmi Kvk., 1981. (Magyar Remekírók). – 927-964. p.
14
NÉMETH S. Katalin Bethlen Kata és Eleonora Petersen-Merlau / Németh S. Katalin = Klaniczay-emlékkönyv : tanulmányok Klaniczay Tibor emlékezetére. – Bp. : Balassi : MTA Irodalomtudományi Intézet, 1994. - 379-385. p. A levélíró Bethlen Kata / Németh S. Katalin = Irodalomtörténet, 1979. 1. sz., 3-17. p. SÁRDI Margit, S. Bethlen Kata / S. Sárdi Margit = Irodalomismeret, 1999. 3-4. sz., 19 - 21. p. SIMON Melinda Bethlen Kata könyvtárának rekonstrukciója / Simon Melinda, Szabó Ágnes. - Szeged : Scriptum, 1997. - 155 p. SÜKÖSD Mihály Bethlen Kata / Sükösd Mihály = A paradicsom kapuja / Sükösd Mihály. – Bp. : Akadémiai Kvk. : Magvető, 1983. – 13-58. p. SZABÓ Ágnes Bethlen Kata könyvtárának jegyzékei / Szabó Ágnes = Magyar Könyvszemle, 1997. 2. sz., 240-241. p. SZABÓ Gyula Ostorod volt-e Rodostó? : történelmi különtudósítások / Szabó Gyula. - Bukarest : Kriterion, 1991. - 51-190. p. SZÁDECZKY-KARDOSS Lajos Gróf Bethlen Kata élete és végrendeletei : 1700-1759 / Szádeczky Lajos = Századok, 1895. 6. sz., 523-545. p. SZÁVAI János Bethlen Kata modernsége / Szávai János = Új Írás, 1985. 6. sz. 81-82. p. SZÁSZ Anikó Árva Bethlen Kata Önéletírásának újabb kiadása / Szász Anikó = Erdélyi Múzeum, 2001. 3-4. sz., 155. p. 15
SZILÁGYI Sándor Gróf Bethlen Kata élete / Szilágyi Sándor = Vértanuk a magyar történelemből : történeti tanulmányok / Szilágyi Sándor. - Pest : Heckenast Gusztáv, 1867. - 379-395. p. TAKÓ Edit „Micsoda az ember?” : Bod Péter és kortársai / Takó Edit = Szeged, 14. 2002. 6. 2-6. TÓTH Zsombor Árva Bethlen Kata - a makrancos hölgy (?) / Tóth Zsombor = Korunk, 2005. 7. sz., 128-131. p. VARGA Emőke A vallásba hullt lélek / Varga Emőke = Kelet-Magyarországi Pedagógiai Szemle, 1994. 1. 102-111. p. VERESS Dániel Egy önkifejezési forma változása és változatai / Veress Dániel = Emlékezetül hagyott írások : erdélyi magyar emlékírók / vál., jegyz. Veress Dániel. – Kolozsvár-Napoca : Editura Dacia, 1983. - 5-39. p
16
1-es számú melléklet
Fontos szavak előfordulási gyakorisága az Önéletírásban 658
600 500 358
400
268
300
192
200
95
100 0
Isten
jó
élet
erő
öröm
56 halál
17
25 gonosz
12 harc
7 szerencse
4 sátán
4 ördög
2 sors
