Belföldi vándorlás Alapvető trendek és attitűdök

Belföldi vándorlás Alapvető trendek és attitűdök

TRENDEK DIÓHÉJBAN A belföldi vándorlás nyomon követésének hivatalos statisztikai módszertan alapját a törvényileg előírt, kötelező lakcím-bejelentési rendszer jelenti.1 Ezen belül kétféle mozgást lehet megkülönböztetni. Az állandó vándorlás a lakóhely elhagyását, illetve másik településre való elköltözést jelenti. Ezzel szemben az ideiglenes vándorlás a lakóhely fenntartásával történik, azaz az új lakóhely nem állandó, hanem csak tartózkodási helyet jelent. Ha valaki egy adott településen belül költözik, akkor azt a hivatalos statisztika nem tekinti vándorlásnak. Aki kicsit is ismeri a magyarországi lakcímnyilvántartás működésének napi rutinjait, joggal teheti fel azt a kérdést, hogy vajon mennyire nyújtanak az így nyert adatok valós képet a magyar társadalom országhatáron belüli mozgásáról? A válasz röviden az, hogy nyilvánvalóan vannak olyan társadalmi csoportok, vagy még inkább élethelyzetek, amelyek esetében nagyobb valószínűséggel fordul(hat) elő az, hogy valaki életvitelszerűen sem az állandó, sem pedig az ideiglenes lakcímén, hanem valahol máshol él.2 Ennek ellenére alternatív statisztikai módszer jelenleg nem létezik. Módszertani kísérleteket lehet végezni azzal kapcsolatban, hogy vajon hol torzítanak átlag felett az adatok, ezek azonban önmagukban nyilvánvalóan nem képesek arra, hogy elemzési szinten kiváltsák a hivatalos népesség-nyilvántartás által közölt adatokat. Ilyen újszerű (és nyilvánvalóan számos más típusú csapdát magában rejtő) módszer lehetne az, ha egy meghatározott időszakon belül azt lehetne vizsgálni, hogy az összes lakossági használatban lévő mobiltelefon milyen lokációs adatokkal jellemezhető. Például az adott településének mobil adótorony celláin az év x kiválasztott éjszakáján hány telefon van regisztrálva. A lakóhelyváltozást az alapvető élethelyzet nyilvánvaló megváltozásai (családi okok, munkavállalás, tanulás, stb.) mellett sok esetben a kedvezőbb adózás vagy egyéb támogatási formák megszerzése is motiválhatja. Az 1990-ben kezdődő két évtized alapstatisztikáit vizsgálva az látható, hogy az 1000 lakosra jutó összes állandó vándorlás viszonylag stabil képet mutat, ugyanakkor az ideiglenes vándorlások már tágabb határok között mozogtak. KSH (2012) a belföldi vándorlás főbb folyamatai, 1990-2011 Izgalmas kutatási kérdés lenne annak vizsgálata, hogy vajon a jobbnak tartott, vagy valamilyen más szempont miatt preferált általános és középiskolákba – sőt akár óvodákba – való beiratkozás miatt hányan váltanak ma Magyarországon állandó lakcímet… 1

2

1. ábra

Ezer lakosra jutó belföldi vándorlás a vándorlás típusa szerint, 1990-2011

60 50

%

40 30 20 10 0 1990

1993

állandó vándorlás

1996

1999

2002

2005

2008

2011

ideiglenes vándorlás

Az elmúlt 25 évben átlagosan évente nagyjából 400 és 500 ezer között ingadozott az ös�szes regisztrált lakóhely-változtatás száma. Ennél azonban vélhetően többen változtattak (települések között) lakóhelyet ideiglenes jelleggel. A belföldi vándorlás elsősorban a fiatalabb, mobilabb társadalmi csoportokra jellemző, részben munkavállalás, részben pedig tanulás miatt. Így az sem különösebben meglepő, hogy mind az állandó, mind pedig az ideiglenes vándorlások száma nyár végén (augusztus-szeptember között) a legmagasabb. Létezik egy teljes vándorlási arányszámnak nevezett indikátor, amely azt mutatja meg, hogy egy ember az élete során hányszor vándorolt települések között. A rendszerváltás óta eltelt időben ez a mutató a teljes magyar népességre számolva 1,6 és 2,2 között mozgott. (Bálint és Gödri, 2015) Ezek a számok azonban nagyon különbözőek akkor, ha figyelembe vesszük a két település közti távolságot is. Amennyiben a megyehatárokat is átlépő mozgásokat vizsgáljuk, ennek a mutatónak az értéke már alig éri el az egyet, míg a régiók közötti vándorlások száma még ennél is jóval kevesebb (0,5-0,6) volt. Konkrét távolságok szerint az átlagos vándorlási távolság az elmúlt 25 évben 50-55 km között mozgott, a medián távolság értéke pedig nem sokkal haladta meg a 20 km-t. Másképpen megfogalmazva ez azt jelenti, hogy a népesség több mint fele a lakóhelyváltozása során „nem ment messzebb 25 km-nél”.

Az intenzív belföldi vándorlással kapcsolatban alighanem sokaknak juthat eszébe az Egyesült Államok, ahol a sztereotip (részben az amerikai filmek által közvetített) kép az egymástól távol lévő szövetségi államokban élő családok, akik a Hálaadás és a Karácsony idejére sok száz vagy ezer mérföldes utakat tesznek meg, hogy együtt ünnepelhessenek. Kétségkívül sokan vannak az USA-ban is azok, akik valóban így élnek, ugyanakkor egy amerikai kutatás adatai azt mutatják, hogy dacára az összehasonlíthatatlanul nagyobb területnek, egy átlagos amerikai sem feltétlenül költözik nagyon messze a szüleitől. A 2008-as The Health and Retirement Study számításai szerint az amerikaiak medián földrajzi távolsága az anyjuktól 18 mérföld (kb. 29 km) volt. Az alábbi ábra adatai azt mutatják, hogy csupán a lakosság 10-15%-a tartozik abba a csoportba, ahol ez a távolság eléri vagy meghaladja az 1000 km-t, míg az „alsó” kb. 40% öt mérföldön belül él a szüleitől. 2. ábra

Az anyák és gyerekeik átlagos földrajzi távolsága 5%-os csoportok szerint az Egyesült Államokban (2008)

Staying close

Distance between mothers and their adult children, by percentile

1.418 miles

95th

914

90th

615

85th 80th 75th 70th 65th 60th 55th 50th 45th 40th 35th 30th 25th 20th 15th 10th 5th

370 222 129 80 47 28 18 miles (Half of all Americans live 18 miles or less from their mothers) 11 5 5 5 5 5 5 5 5

Forrás: http://www.nytimes.com/interactive/2015/12/24/upshot/24up-family.html?_r=0

Ezek a számok is azt támasztják alá, hogy ugyan vannak természetes földrajzi, kulturális, gazdasági okokra visszavezethető különbségek az egyes országok határon belüli vándorlási mintázataik között, összességében azonban az emberek jelentős része élete során az eredeti lakóhelyéhez viszonylag közel él. (Kivételt jelenthetnek természetesen azok az intenzív társadalmi mozgások, amelyek elsősorban az iparosodással, a munkaerő falvakból városokba való vándorlásával jellemezhetők. Magyarországon azonban az elmúlt 2-3 évtizedben ilyen – a korábbiakkal összevethető intenzív – belföldi migrációs folyamatok nem mentek végbe.)

TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEK Vizsgáljuk most meg, hogy melyek voltak az elmúlt 25 év vándorlási folyamatainak területi jellegzetességei. Adott földrajzi terület attól függően, hogy lakosságot „vesztett” vagy „nyert”, rendelkezhet pozitív vagy negatív vándorlási egyenleggel. Általános tendenciaként elmondható, hogy az elmúlt több mint két évtizedben Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl számítottak befogadó területnek, Közép-Dunántúl a kezdeti többlet után pedig már negatív egyenlegre „váltott”, míg az ország keleti és déli régióban lényegében a teljes időszakban meghaladta az elvándorlók száma az odavándorlókét. Az 1990-es évek elején Budapestről jelentős mértékű elvándorlás indult el, amely 2000ban érte el csúcspontját, amikor a főváros egy év alatt 18 ezer főt veszített lakosságából. Ezzel egy időben a községek esetében jelent meg pozitív vándorlási egyenleg, amely nagy része összeköthető a Budapest környéki agglomeráció fejlődésével. Ez a folyamat azonban a 2000-es évek végére lényegében megállt, sőt kismértékű visszarendeződés kezdődött el. Budapest vándorlási vesztesége tehát megszűnt, sőt, a vándorlási egyenleg 2010től kezdődően pozitív, míg a községek, illetve az egyéb városok egyenlege nulla közelében (vagy kicsivel az alatt mozog). A klasszikus szuburbanizációs folyamat (vagy legalábbis annak intenzív szakasza) tehát nagyjából egy évtizeddel ezelőtt megállt.

A Budapest környéki agglomerációs települések népességszámának változása 1990 és 2013 között (A 20 legnagyobb lakosságszám-bővüléssel rendelkező település)

Település

Szentendre Pomáz

Göd Veresegyház

Dunakeszi

Piliscsaba

Fót

Gödöllő

Nagykovácsi

Pécel Biatorbágy

Budaörs

Maglód Gyömrő

Diósd Érd

Szigetszentmiklós

Gyál

Dunaharaszti Szigethalom

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

Érd Szigetszentmiklós Dunakeszi Veresegyház Budaörs Szigethalom Diósd Biatorbágy Fót Szentendre Dunaharaszti Gyömrő Göd Gyál Pécel Piliscsaba Gödöllő Nagykovácsi Pomáz Maglód

3. ábra

Változás 1990-2013 (főben) 19731 15732 14892 10304 7523 6909 5695 5595 5552 5519 5325 5278 5131 5042 4385 4341 4310 4263 4001 3977

Adatok forrása: KSH/Teir

1990 és 2013 a lakosságszám legnagyobb mértékű bővülése Érden, Szigetszentmiklóson és Dunakeszin és Veresegyházán ment végbe. Mind a négy településen több mint 10 ezer fővel nőtt a lakosság száma. A bővülés egyedül Érden majdnem elérte a 20 ezer főt. Két kivétellel (Visegrád és Vác) a hivatalosan budapesti agglomerációnak számító települések mindegyikében nőtt az állandó népesség száma.

4. ábra

A vándorlási egyenleg településtípusonként, 1990–2014

30.000 25.000 20.000 15.000

Fő

10.000 5.000 0 -5.000 -10.000 -15.000 -20.000 1990

1992

Budapest

1994

1996

1998

2000

Megyei jogú város

2002

2004

2006

Város

2008

2010

2012

2014

Község

Forrás: Bálint Lajos, Gödri Irén (2015) Belföldi vándorlás, in Monostori Judit - Őri Péter - Spéder Zsolt (2015) (szerk.): Demográfiai portré 2015. KSH NKI, Budapest: 171–186.

A következő négy táblázatban (külön a városokra, illetve a falvakra) az ország egészére vonatkoztatva mutatjuk be az elmúlt 25 év legnagyobb „nyerteseit” és „veszteseit” a lakosság számának változását tekintve.

1. táblázat

TOP15 város az 1990-2013 közötti népesség-szám növekedés alapján

No.

Település

Típus

Megye

Lakónépesség száma az év végén, 1990


Változás %-ban

1

Veresegyház

város

Pest

6366

16670

261.9%

2

Diósd

város

Pest

3653

9348

255.9%

3

Kozármisleny

város

Baranya

3057

5977

195.5%

4

Piliscsaba

város

Pest

5203

9544

183.4%

5

Szigetszentmiklós

város

Pest

19358

35090

181.3%

6

Zalakaros

város

Zala

1073

1916

178.6%

7

Biatorbágy

város

Pest

7128

12723

178.5%

8

Őrbottyán

város

Pest

4102

7030

171.4%

9

Szigethalom

város

Pest

10044

16953

168.8%

10

Rácalmás

város

Fejér

4314

7240

167.8%

11

Hajdúsámson

város

Hajdú-Bihar

7811

12859

164.6%

12

Tököl

város

Pest

6304

10065

159.7%

13

Dunakeszi

város

Pest

26291

41183

156.6%

14

Maglód

város

Pest

7915

11892

150.2%

15

Dunavarsány

város

Pest

4979

7451

149.6%


2. táblázat

TOP15 egyéb település az 1990-2013 közötti népesség-szám növekedés alapján

Település

Típus

Megye



Változás %-ban

1

Telki

község

Pest

633

3809

601.7%

2

Gosztola

község

Zala

18

57

316.7%

3

Pócsmegyer

község

Pest

630

1964

311.7%

4

Keszü

község

Baranya

493

1239

251.3%

5

Budajenő

község

Pest

791

1833

231.7%

6

Uszka

község

Szabolcs-Szatmár-Bereg

192

434

226.0%

7

Nagykovácsi

nagyközség

Pest

3521

7784

221.1%

8

Csomád

község

Pest

715

1578

220.7%

No.

9

Leányfalu

nagyközség

Pest

1590

3472

218.4%

10

Hajmáskér

község

Veszprém

1312

2851

217.3%

11

Nagykozár

község

Baranya

898

1949

217.0%

12

Úrhida

község

Fejér

1101

2389

217.0%

13

Szada

nagyközség

Pest

2203

4745

215.4%

14

Cserkút

község

Baranya

281

598

212.8%

15

Üröm

község

Pest

3498

7177

205.2%


3. táblázat

TOP15 város az 1990-2013 közötti népesség-szám csökkenés alapján

No.

Település

Típus

Megye



Változás %-ban

1

Mezőhegyes

város

Békés

7000

5481

78.3%

2

Dunaújváros

megyei jogú város

Fejér

58874

46320

78.7%

3

Kondoros

város

Békés

6417

5057

78.8%

4

Kazincbarcika

város

Borsod-Abaúj-Zemplén

36608

29095

79.5%

5

Sátoraljaújhely

város


18838

15052

79.9%

6

Csorvás

város

Békés

6084

4920

80.9%

7

Battonya

város

Békés

7356

5952

80.9%

8

Záhony

város

Szabolcs-Szatmár-Bereg

5057

4108

81.2%

9

Vép

város

Vas

4069

3311

81.4%

10

Salgótarján

megyeszékhely

Nógrád

47500

38732

81.5%

11

Csurgó

város

Somogy

6313

5150

81.6%

12

Csanádpalota

város

Csongrád

3527

2879

81.6%

13

Mezőtúr

város

Jász-Nagykun-Szolnok

20599

16898

82.0%

14

Gyomaendrőd

város

Békés

16361

13456

82.2%

15

Mélykút

város

Bács-Kiskun

6086

5014

82.4%

…

Budapest

főváros

2018035

1744665

86.5%


4. táblázat

TOP15 egyéb település az 1990-2013 közötti népesség-szám csökkenés alapján

Település

Típus

Megye



Változás %-ban

1

Iborfia

község

Zala

2

Lendvajakabfa

község

Zala

31

8

25.8%

68

18

26.5%

3

Tornabarakony

község

4

Libickozma

község


45

14

31.1%

Somogy

79

27

34.2%

5

Bödeháza

6

Bódvarákó

község

Zala

104

39

37.5%

község


204

78

38.2%

7 8

Bakonyság

község

Veszprém

123

48

39.0%

Szaknyér

község

Vas

122

48

39.3%

9

Kány

község


112

45

40.2%

10

Csér

község

Győr-Moson-Sopron

63

26

41.3%

11

Becskeháza

község


76

32

42.1%

12

Litka

község


78

33

42.3%

13

Pusztaapáti

község

Zala

59

25

42.4%

14

Baglad

község

Zala

99

42

42.4%

15

Pányok

község


160

68

42.5%

No.


Az alábbi térkép a magyarországi települések lakosságszámának változását mutatja az előzőekben már bemutatott időszakban (1990-2013 között). A zöld színnel jelölt települések lakosságszáma nőtt, míg a barnáké csökkent. A színek erőssége a változás relatív mértékére utal. A lakosság számának változása 1990 és 2013 között

5. ábra


Az egyes megyék közti vándorlásokat vizsgálva a 2010 és 2013 közötti időszakban már csupán négy megyében (Győr-Moson-Sopron, Vas, Fejér, Pest), továbbá a fővárosban volt pozitív a belföldi vándorlás egyenlege. Az ország összes Dunától keletre eső megyéje (kivétel ez alól Pest Megye vonatkozó része) viszont veszített lakosságából a vándorlás következtében. Mint már említettük, erre az időszakra a klasszikus szuburbanizációs folyamat Budapest környékén már véget érni látszott, így nem véletlen, hogy a vidékről Budapestre és környékére költözők száma még a Budapestről kiköltözők számát is meghaladta. A külföldre történő hosszabb-rövidebb idejű migráció mellett tehát egyértelmű tendencia, hogy Budapest és környéke az ország legtöbb megyéjéből vonzza az odavándorlókat.

A nyers vándorlási ráta és a megyék közötti nettó vándorlások száma és iránya, 2010–2013

Ráta -3,5 - -3,1 -3,0 - -2,0 -1,9 - 0,0

6. ábra

Vándorlások 251 - 500 501 - 1000 1001 - 16.306

0,1 - 2,0 2,1 - 4,9

Forrás: Bálint Lajos, Gödri Irén (2015) Belföldi vándorlás, in Monostori Judit - Őri Péter - Spéder Zsolt (2015) (szerk.): Demográfiai portré 2015. KSH NKI, Budapest: 171–186.

A belföldi (el)vándorlás hátterében meghúzódó okok – mint már arról korábban szó volt – nyilvánvalóan sokfélék lehetnek. Az egyik ilyen szempont lehet a jövőkép, a helyi munkalehetőség hiánya, vagy csak egyszerűen az alacsonyabb kereseti lehetőségek. Ebben a rövid írásban természetesen ez a kérdés részletesen és mélységében nem vizsgálható, de egy egyszerűbb összefüggést érdemes bemutatni. Az alábbi ábra a lakosságszám elmúlt 25 évre vetített változását mutatja az adott településen 2013-ban mért átlagos jövedelem függvényében. (Az ábra az 50 és 150%-os határok között lévő településeket ábrázolja, így néhány extrém magas értékkel rendelkező település a jobb átláthatóság kedvéért „lemaradt” róla.) az ábra első és legfontosabb tanulsága az, hogy e két változó között nincs különösebben erős kapcsolat. Tehát az semmiképpen sem jelenthető ki, hogy Magyarországon a rosszabb gazdasági helyzetben lévő települések veszítették el (nem csak a vándorlás következtében) arányát tekintve a legtöbb lakosukat 1990 és 2013 között. Az 5. ábrán bemutatott térképen ugyanakkor az is látszik, hogy az ország keleti és dél / dél-nyugati megyéiben több olyan kistelepülés található, amelyek lakossága jelentős mértékben bővült. Ezeknek a településeknek a jelentős része olyan gettósodó falu, ahol a népességgyarapodás elsősorban a roma lakosság növekedésének köszönhető.

7. ábra

150

125

100

75

1.800.000

1.600.000

1.400.000

1.200.000

1.000.000

800.000

600.000

0

400.000

50 200.000

1990-2013 közötti lakosságszám változása %-ban (1990=100)

A lakosságszám 1990-2013 közötti változása és a 2013-as települési szintű jövedelmek kapcsolata

Egy lakosra jutó átlagos munkajövedelem Adatok forrása: KSH/Teir

ATTITŰDÖK A BELFÖLDI VÁNDORLÁSSAL KAPCSOLATBAN

A belföldi vándorlás témakörében a saját (TÁRKI által lebonyolított) kutatásunkban azt kérdeztük meg, hogy az emberek hajlandóak lennének-e a jelenlegi lakóhelyükről az ország különböző (keleti-nyugati) részein lévő, eltérő nagyságú településre költözni. Szándékosan nem konkrét helyekre kérdeztünk rá, mivel a cél az ország vonzókevésbé vonzó területeivel kapcsolatos általános percepciók feltárása volt. Az eredmények azt mutatják, hogy természetesen mindenkiben van egy nagyfokú ragaszkodás a saját lakóhelyéhez, illetve annak környékéhez. (Amit a „kemény” adatok is visszaigazolnak, hiszen mint láttuk, az emberek jelentős része inkább kisebb távolságokon belül mozog.) Az alábbi táblázatban a színes pöttyök a „vándorlási kedv” átlagos mértékét mutatják. A fekete jelzi azt, hogy oda a megkérdezettek semmiképpen sem költöznének; ennél valamivel kevésbé negatív, de még mindig az egyértelműen elutasító kategóriát jelenti a piros; míg a sárga már értékelhető mértékű vonzódásra utal; végül pedig a zöld jelenti a leginkább pozitív költözéssel kapcsolatos attitűdöt.

Az országon belüli mozgás iránya – ha beszélhetünk ilyenről egyáltalán – egyértelműen kelet-nyugati irányú. Pontosabban nyugatról lényegében senki sem szeretne keletre költözni, míg az ország keleti felén élők nagyobb valószínűséggel vándorolnának az ország nyugati területei felé. Az ábra összesen három „zöld pöttyöt” tartalmaz, ezek pedig kivétel nélkül a helyben maradásra, illetve az azonos országrész azonos típusú településére utalnak (BudapestàBudapest külső kerülete; nyugat-dunántúli megyeszékhelyànagyváros az ország nyugati felén; nyugat-dunántúli községàfalu az ország nyugati felén)

5. táblázat

Belföldi vándorlással kapcsolatos attitűdök mátrixa

város község Budapest

Közép Magyarország Közép Dunántúl

megyeszékhely város község

Nyugat Dunántúl


Dél Dunántúl


Észak Magyarország


Észak Alföld


Dél Alföld

megyeszékhely város község teljes minta

Adatok forrása: TÁRKI Omnibusz (saját kutatás)

falu az ország nyugati felén

falu az ország keleti felén

kisváros az ország nyugati felén

kisváros az ország keleti felén

nagyváros az ország nyugati felén

nagyváros az ország keleti felén

Budapesti agglomeráció

jelenlegi lakóhely

Budapest külső területe

Budapest belvárosa

Elköltözne-e jelenlegi lakóhelyéről az alábbi településre?

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy hányan vannak és kik azok, akik (saját bevallásuk szerint) nem szeretnének egyik felkínált országrészbe és településtípusba sem elköltözni. Ezt úgy számoltuk ki, hogy az „inkább igen” és a „teljes mértékben” válaszlehetőségeket tekintettük pozitív szándéknak, minden más esetben viszont elutasítást feltételeztünk. Ennek alapján az összes megkérdezett 45%-a sorolható abba az „immobil” csoportba, akik nem lennének hajlandóak elköltözni. Az adatok alapján a legerősebb „röghöz kötő” tényező a vagyoni helyzet, azaz a legrosszabb anyagi helyzetben élők gondolták úgy, hogy hajlandóak lennének elköltözni. 8. ábra

Más településre való költözési hajlandóság az egyes életkori csoportokban

100%

80%

53% 60%

77%

41% 55%

66%

40%

20%

23%

34%

48%

59%

45%

0% 18-24 nem költözne

25-39

40-59

60 felett

Teljes minta

költözne


Végezetül érdemes még egy pillantást vetni az összesített rangsorra, ahol nem vettük figyelembe azt, hogy jelenleg ki hol lakik. Ennek alapján az ország nyugati felének nagyvárosai, a budapesti agglomeráció, a külső kerületek, illetve a nyugati kisvárosok a leginkább elfogadott/vágyott lakóhelyek ma Magyarországon. (Nem feledve természetesen azt, hogy az emberek többsége helyben, vagy a lakóhelyéhez közel maradna, amit egyébként a konkrét adatok is igazolnak…)

9. ábra

Az egyes településtípusok összesített sorrendje (Aszerint hogy a teljes mintában mennyire szívesen költöznének oda az emberek, 1-4 válaszkategóriák átlaga, ahol az 1-es jelenti az egyáltalán nem, míg a 4-es a teljes mértékben válaszokat)

1.82

Nagyváros az ország nyugati felén

1.78

Budapesti agglomeráció Budapest külső kerülete

1.75

Kisváros az ország nyugati felén

1.75 1.66

Falu az ország nyugati felén

1.59

Budapest belvárosa

1.54

Nagyváros az ország keleti felén Kisváros az ország keleti felén Falu az ország keleti felén

1.43 1.33


FORRÁSOK Bálint Lajos, Gödri Irén (2015) Belföldi vándorlás, in Monostori Judit - Őri Péter Spéder Zsolt (2015) (szerk.): Demográfiai portré 2015. KSH NKI, Budapest: 171–186. KSH (2012) a belföldi vándorlás főbb folyamatai, 1990-2011

Belföldi vándorlás Alapvető trendek és attitűdök

Recommend Documents