BÁCSBORSÓD KÖZSÉGI ÓVODA HELYI ÓVODAI PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

BÁCSBORSÓD KÖZSÉGI ÓVODA HELYI ÓVODAI PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

2013

"Amit csak hall a gyermek, könnyen elfelejti. Amit lát is, inkább megjegyzi. De amiben ő maga is tevékenyen részt vesz, az bizonyosan bevésődik az emlékezetébe." /Kodály Zoltán/

1

1. BEVEZETŐ

E program alapelve, hogy derűssé, ésszerűvé, természetessé tegyük az egész napos óvodai együttlétet. Biztonság és szeretetkapcsolat nélkül a kisgyermek nem nevelhető, nem tanítható. A gyermekek nyugodt, kiegyensúlyozott játékának és tevékenységének is az a jóindulatú sugárzás a feltétele, ami az óvodapedagógus jelenlétéből árad. A tevékenységre fordított idő és a gyermekekkel létrehozott őszinte kapcsolat, az egyre tartósabb egymásra figyelés fejleszti ki valójában a csírázó képességeket. Nem akarunk gyors és végleges eredményekkel dicsekedni. Tudomásul vesszük, hogy óvodáskorban sok minden elkezdődik, de semmi sem fejeződik be. Segítőkészen állunk a család mellé. Tudomásul vesszük, hogy a gyermek a szülőé, elsősorban az ő örömük, felelősségük. Részt vállalunk a kicsik gondozásában, nevelésében, tanításában. A nevelés óvó és értékmegőrző szerepét hangsúlyozzuk, és eköré csoportosítjuk az egyéb tevékenységeket. Az a kisgyermek, aki egy kulturált, ráfigyelő felnőtt társaságában sokat mozog, kérdez, figyel és játszik, mindennap mesét hall – az életkorához szükséges és a fejlődés szempontjából minden fontos képességét működteti. A rajzolás, festés, barkácsolás, éneklés, mondókázás, a mozgásos szabályjátékok, a méricskélés, számlálgatás, ismerkedés a tér- és idő lehetőségeivel, kitöltésének variációival, a szerepvállalás: JÁTÉK. Az óvodai élet kialakult fejlesztési területeit teljes egészében magába tudja foglalni ez a tevékenységforma. Az óvodapedagógus szabadsága az idő kezelésében, a játékok tartalmához illő szervezeti formák megtalálásában, a gyermeki műveltségterületek anyagának a mindenkori helyzethez illő összeválogatásában valósul meg. Felfogásunkban a gyermekkor a legtágabb értelemben vett tanulásnak és az életfontosságú beállítódások kialakulásának a kora. Az emberi élet tartalékfelhalmozó korszaka. Az ember számára az élet egészében, egyszerre és egyben adott ajándék. Ezért az emberi életet, annak minden szakaszát és megnyilvánulását önértékében tekintjük, tiszteljük és becsüljük. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a kisgyermekkorhoz méltó, tartalmas elfoglaltságok, jó alapot adnak a következő érési fok: az iskoláskor építkezéséhez. Távlatokban gondolkodunk, de a pillanatnyi történésekre figyelünk. Valóságos fejlesztési eredményekre törekszünk: az adott életkorhoz illő testi – lelki – szellemi harmónia megteremtésére.

2

2. HELYZETELEMZÉS Az óvoda hivatalos elnevezése:

BÁCSBORSÓDI KÖZSÉGI ÓVODA

Címe, telefonszáma:

BÁCSBORSÓD DÓZSA GYÖRGY u.26. 6454 79/ 451-551

Email címe:

[email protected]

Weblap címe:

http://ovodabacsborsod.atw.hu

OM azonosító:

202070

Az óvoda fenntartója, címe:

BÁCSBORSÓD KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐTESTÜLETE BÁCSBORSÓD PETŐFI SÁNDOR u.3 79/ 451-501

Az óvodai csoportok száma:

2

Az óvoda vezetője, a program benyújtója:

Nagy Angéla

Óvodánk egy kis községben van, Bácsborsódon. A község a határ mellett található az ország déli részén. Lakóinak száma: 1200 fő. Évezredes településre vallanak az itt lelt szarmata és kelta tárgyak. Áthaladt rajta az a kereskedelmi útvonal, amit még a honfoglalás után is használtak. Okiratban 1330-ban említik először, Károly Róbert királyunk uralkodása idején, mégpedig BORSÓD SZENTLŐRINC néven. A török kiűzése után a falu a határvidékhez tartozott. Tulajdonjoga 1725-ben került vásárlás révén a Latinovics családhoz. Buttler János várkapitány volt Borsód tulajdonosa 1697től, majd 1725-ben eladta Hammerschmidt Jánosnak, aki még ugyanazon esztendőben továbbadta Latinovics Dánielnek és Istvánnak. A török idők és a Rákóczi szabadságharc után nagyarányú telepítések az elnéptelenedett vidéken. Borsódot 1781-ben magyarokkal népesítették be. A Latinovics család az 1848-as szabadságharc idején a magyar ügy oldalára állt, a világosi fegyverletétel után anyagi helyzete megrendült. Három kastélyuk ma is áll. Az egyikben alakították ki az országos hírű Őszi Napfény Szociális Otthont. A jelenlegi község megőrizte hajdani településszerkezeti és utcahálózati rendszerét. A 15 utca telepített, mindössze néhány foghíj található. Az utóbbi években sokat fejlődött a település. Kiépült a központi tér, korszerűsítették a közvilágítást, bevezették a földgázt, megépültek az autóbuszvárók. Az új fa játszótér az EU szabványainak megfelel. Kihelyezésre kerültek az útbaigazító táblák és a község térképe. Parkjaink, játszótereink ápoltak, gondozottak. Van gyógyszertár, megfelelő háziorvosi ellátás, élelmiszerüzletek. Az állandó védőnői szolgálat mellett, alkalmanként szakorvosi rendeléseket, szűréseket szerveznek. Az emeletes általános iskola 1928-ban épült. Nyolc tanulócsoporttal működik. A köztemetőt az egyház kezeli, a ravatalozó működéséről az önkormányzat gondoskodik. A Művelődési Házban 6800 kötetes könyvtár áll az érdeklődők rendelkezésére. A Bokréta asszonykórus sok elismerést szerzett eddigi működése során. 3

Idegenforgalmi látnivaló is van: A három Latinovics kastély, a család romos, de még mindig impozáns sírkápolnája, a három védett 350 esztendős Rákóczi fa, amely alatt a néphagyomány szerint a fejedelem megpihent, a község nagy szülöttének Moholy-Nagy Lászlónak a szülőháza. A világhírű művész festőként, fotográfusként és művészeti szakíróként egyaránt maradandót alkotott. Születésének 100. évfordulóját méltóan ünnepelték meg. Emlékére a róla elnevezett iskola előtt szobrot állítottak. A község lakóinak közös ünnepe az évenként megtartott Falunap és az Idősek napja. Az óvodai nevelés és oktatás már 1956–ban megkezdődött a községben. Eleinte egy csoporttal működött az óvoda, majd kettő, később három csoportos lett. 2004. szeptemberétől a gyermeklétszám csökkenése miatt csoportösszevonásra került sor. Jelenleg két csoporttal működik. A napközis ellátás 1974-től folyamatos. Az óvoda épülete csaknem 100 éves. Eszközök tekintetében a környék egyik legjobban felszerelt intézménye. Munkánk során figyelemmel kísérjük az óvodai nevelés változásait, és az új ismeretet beépítjük a mindennapokba. A korszerű szemlélet arra ösztönöz bennünket, hogy nevelő munkánkat megújítsuk, melynek központi gondolata a gyermekek egyéni képességének figyelembe vétele és az erre épülő harmonikus fejlesztés. A pedagógiai program az óvoda saját programja, melyet Csóka Sándorné készített el, az óvodai nevelés országos alapprogram útmutatása szerint. A program jogszabályi változtatás miatt több alkalommal megújításra került. Nem választottunk adaptálható programot, hanem saját pedagógiai gyakorlatunkat igyekeztünk a programelméleti elvárásoknak megfelelően rendszerbe foglalni. A dokumentumon a szükséges változtatásokat 2010-ben elvégezték. A pedagógiai programunk újbóli felülvizsgálatára a törvényi változások miatt került sor. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy a program a mindennapi gyakorlatban jól funkcionál, ezért hagyományokat megőrizve készült el a dokumentum legújabb változata. Az Alapprogram biztosítja az óvodapedagógusok pedagógiai nézeteinek, értékrendjének és módszertani szabadságának érvényesülését, megkötéseket csak a gyermek érdekének védelmében tartalmaz.

3. GYERMEKKÉP, ÓVODAKÉP 3/1. Gyermekkép A Program a gyermeki személyiségből indul ki, abból a tényből, hogy a gyermek egyedi, mással nem helyettesíthető individuum és szociális lény egyszerre. Óvodai nevelésünk gyermekközpontú, befogadó, a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszünk, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést. A külső- és a belső környezetünket úgy alakítjuk, hogy az családias, értékeket, érzelmeket közvetítő legyen, mivel személyiségük szabad kibontakoztatásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó. Munkánk során figyelembe vesszük, hogy a gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. A gyermek mással nem helyettesíthető, szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre. Az óvodai nevelésünk gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakozásának elősegítésére törekszik, biztosítva minden gyermek számára, hogy egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, s meglévő hátrányai csökkenjenek. Nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásának. 4

Olyan környezetben igyekszünk nevelni a gyermekeket, ahol biztosítjuk a játék elsődlegességét, az élmények befogadó feldolgozását, és a gyermekek maguk is befogadóvá, elfogadóvá, együttműködővé, segítőkésszé váljanak. Az óvodáskor végére a gyermekek a különbözőségekkel természetes módon együtt élnek, társaikat elfogadják. Sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a gyermekekre jellemző sajátosságok figyelembe vételével az optimális fejlesztő hatások megkeresésére, és ezek alkalmazására törekszünk a fejlesztésük legeredményesebb elérése érdekében. 3/2. Óvodakép Az óvodáskorú gyermekek nevelésében elsődleges a családi nevelés szerepe. Az óvoda a köznevelési rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője. Fontos, hogy minden gyermek egyenlő esélyt kapjon személyiségének teljes kibontakoztatásához. Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete biztosítja az óvodáskorú gyerekek fejlődésének és nevelésének legmegfelelőbb feltételeit. Az óvodában, miközben az teljesíti a funkcióit (óvó-védő, szociális és nevelőszemélyiségfejlesztő), a gyermekekben megteremtődnek a következő életszakaszba való átlépés belső pszichikus feltételei. Az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell igazodnia.

4. AZ ÓVODAI NEVELÉS ALAPELVEI A 3-7 éves korú gyermek társadalmi gyakorlatra való általános felkészítése, testi-lelki szükségleteinek kielégítése, együttműködési és kommunikációs képességek fejlesztése, azaz kooperációra való felkészítés. Ez magába foglalja a teljes gyermeki személyiség kibontakozását, a hátrányok csökkenését, az életkori és egyéni sajátosságok valamint az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével (ideértve a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek ellátását is). Ezt a gyermekek szükségleteinek, tevékenységeinek és képességeinek figyelembevételével, a gyermekek egyéni adottságaiból kiindulva lehetséges megoldani. Az óvodai nevelés gondoskodik a gyermeki szükségletek kielégítéséről, érzelmi biztonságot adó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről. AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI Az óvodai nevelés általános feladatai: Az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. A gyermek személyes belső környezetének testi, lelki, szociális egészségének gondozása, a környezettudatos magatartás megalapozásával, az egészség fejlesztése, védelme. A környezet védelméhez és megóvásához, a fenntarthatósághoz kapcsolódó szokások kialakítása. Ezen belül:  az egészséges életmód alakítása,  az érzelmi-, az erkölcsi- és a közösség nevelés biztosítása,  az anyanyelvi-, az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása.

5

4/1. AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD ALAKÍTÁSA: Célja: a gyermekek egészséges életvitel – igényének alakítása, testi fejlődésük elősegítése. Ezen belül az óvoda feladata:  A gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése.  Harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének segítése.  A gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése.  Egészségvédelem, egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, öltözködés, pihenés, betegségmegelőzés és betegség megőrzés szokásainak kialakítása.  Környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása már gyermekkorban.  A gyermek fejlődéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása.  A megfelelő szakemberek és szülők bevonásával az óvodapedagógusok prevenciós, korrekciós testi, lelki nevelési feladatokat látnak el. 4/2. Az óvodai egészségnevelés, és az ezzel összefüggésben lévő feladatok Az Óvodai nevelés országos alapprogramja az óvodai nevelés alapvető feladatának a gyermek testi, lelki szükségleteinek kielégítését jelöli meg. Ezeknek a szükségleteknek kielégítése biztosíthatja a kisgyermek egészséges fejlődését, a lehetőséget arra, hogy a gyermek a mindennapi életben a legegészségesebbet válassza, az egészséget választó képességét kifejlessze. Az egészségvédő képesség fejlesztése megköveteli, hogy az óvodai nevelés segítse az egészséges életvitel iránti igény kifejlődését, az egészséges életmód választását, az egészséget károsító magatartások visszaszorítását. Az egészségnevelés így válik az óvoda megalapozó jellegű, feladatává. A modern egészségnevelés fogalma követi az egészség modern fogalmának összetevőit . Az egészség fogalmát az Egészségügyi Világszervezet így definiálta: "Az egészség a testi (fizikai), a szellemi (pszichikus) és a társas-társadalmi (szociális) jólét állapota , nem csupán a betegség és nyomorékság hiánya." A definíció szerint az óvodai nevelési általános nevelési feltételei közé az alábbi egészségfejlesztő tevékenységek sorolandók:  a testi egészség (gondozás, ápolás, edzés, mozgás-fejlesztés),  a lelki egészség (értelmi fejlesztés, érzelmi biztonság nyújtása),  a szociális kapcsolatok harmóniája (közösségi élet, segítés stb.),  az egészségvédő képesség fejlesztése,  a gyermekek egészséges életmódjának, egészségvédő szokásainak kialakítása,  az óvodapedagógusok és a nem pedagógusdolgozók viselkedésének szabályozása,  a szülők otthoni egészségnevelő feladatai (higiénés szokások alakítása , egészségvédő példamutatás, meleg-engedékeny nevelési módszer),  az iskola-egészségügyi szolgálattal való együttműködés Mindezekre gondolva az óvodai egészségnevelés programját, a szülőkkel való bánásmódot, a táplálkozási ajánlásokat, az otthoni életmódra vonatkozó tanácsokat az óvodásgyermek családjának egészségi esélyeihez kell szabni. Az egészségi szükségleteket és lehetőségeket a nevelési tanácsadásaink során tüzetesen kell mérlegelnünk, megtalálva a legjobb lehetőséget arra, hogy a szülőket képessé tegyük az egészségesebb életmód követésére.

6

Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermekek testi- és lelki szükségleteinek kielégítése. A gyermek alapvető szükségi: 1) az egészséges életmód alakításában (szomatikus nevelés), 2) az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósításában (pszichikus fejlesztés) és 3) a szocializáció megvalósításában és az érzelmi nevelésben (pszichoszociális fejlesztés). A látszólag elhatárolt területek a valóságban egységet alkotnak, egymástól elválaszthatatlan tulajdonságokat és tevékenységeket takarnak. Az egészségnevelés az egészséges életmódra nevelés mellet kiterjed az értelmi fejlesztés és a szociális kapcsolattartás fejlesztésére is. A gyermekek lelki egészségének védelme feladata minden óvodapedagógusnak. Az egészséges életmód alakításánál kiemelt jelentőségű a gyermek testi gondozása, testi szükségleteinek kielégítése és a testi épség védelme. Ez alapvető óvodapedagógusi feladat az óvodásgyermek higiénés nevelésénél, az alapvető higiéniai tennivalókra való szoktatásánál. Kiemelt jelentőségű az óvodai élet minden fázisában a kisgyermek mozgásigényének kielégítése. A gyermek testi képességeinek fejlesztése a tudatos, célszerű összerendezett cselekvés fejlődésének elősegítése az alapvető mozgásfunkciókban és az emberi kapcsolatokhoz nélkülözhetetlen humán mozgáskultúrában. Az óvodai nevelés során az egészséges életmód alakítása azt jelenti, hogy kialakul a kisgyermek igénye a személyi és környezeti higiénére, a mozgásos életmódra, az egészséges táplálkozásra és kulturált étkezésre, az egészséget károsító magatartásformák elkerülésére, egy adott élethelyzetben az egészségesebb megoldás választására, a másokon való segítésre. Mindez az egészség megvédésére történő beállítódást, az egészség megvédésére vonatkozó érdeklődést jelent. Az egészséges életmód alakításának feltétele az egészséges környezet biztosítása. A higiéné, a baleset megelőzés, kulturált étkezés, zavartalan játék, szabad levegőn való tartózkodás lehetőségét biztosító tárgyi környezet nem önmagában képezi az óvodásgyermek környezetét. Jelentős környezeti tényezőt alkotnak a gyermekeket körülvevő személyek (gyermekek és felnőttek), azaz a szociális környezet. a szeretetteljes, harmonikus légkör, fontos részét képezi a gyermek személyiségfejlődésének. A gyermekeknek egyre több ismeretet kell megszerezniük a szervezetük működéséről, az egészségvédelem alapkérdéseiről. A gyermek a családjából jelentős mennyiségű egészségvédő ismeretet hoz magával, amit az óvoda vagy megerősít, vagy gátol, leépít. Ezekhez az ismeretekhez kapcsolódnak azok az egészségvédő, egészségfejlesztő biológiai ismeretek, amelyeket a gyermek értelmi szintjéhez mérten az óvodában szerez meg , illetve rendszerez. Az egészségvédelmi ismeretközlés lehetősége kiterjed az óvodai foglalkozások mellett a szabadidő más lehetőségeire is, így a játékra, a "kísérletezésekre", megfigyelésekre, a sétákra, kirándulásokra. Az egészségnevelés fő területe az óvodai közösségben megvalósuló szocializáció elősegítése. Az óvoda a gyermek viselkedésének második legfőbb mintaadó közössége. Az óvodában az óvodapedagógusok és a dajkák magatartása elsajátítandó mintául szolgál. A gyermek-gyermek, valamint a felnőtt-gyermek kapcsolat érzelmi töltése, a biztonság nyújtása segít az önzetlenség, és az önfegyelem kialakulásában. Az óvodai szocializáció közvetlenül kapcsolódik a családi szocializációhoz, az óvodának "csak" kiegészítő szerepe van a családi szocializáció mellett. A szegénység, a szociális kirekesztettség, az elhanyagoltság, a szeretethiány mély sebeket üt a gyermek lelkén. Az ilyen állapotú gyermek a nyílt és őszinte biztonságot nyújtó óvodapedagógushoz vonzódik. Ez a tény határozza meg az óvodapedagógus szociohigiénés (társas egészségvédő) viselkedési normáját. Az óvodai egészségnevelés célja, hogy minden tevékenységével szolgálja a gyermekek egészséges testi, lelki és szociális fejlődését, harmóniáját.

7

Az óvoda feladatai: Az egészség megvédésére, megőrzésére, visszaszerzésére vonatkozó közérthető módon megfogalmazott ismeretek átadása, megfelelő egészségvédő magatartásra tanítson gyakorlással, segítséggel és példamutatással. A szülők bevonásával a prevencióba.

EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD - TESTI-LELKI EGYENSÚLY

Pedagógiai módszerek: „Egészséged testben-lélekben!” A megelőzés a családban kezdődik. A szülők értékvilága és az általuk nyújtott minta megléte vagy hiánya alapvető hatással van a probléma kialakulására vagy annak megakadályozására. Óvoda feladata ennek segítése érdekében: A családok szociális helyzetének megismerése, helyreállítása érdekében Családsegítő Szolgálat felé irányítása. Észlelő- és jelzőrendszer működtetése a fenti célok megvalósítása érdekében (egészségügyi intézmények, nevelési-oktatási intézmények, részvételével). A gyors és hatékony beavatkozás érdekében a bántalmazó, elhanyagoló, veszélyeztető családi háttér észlelése esetén jelzés küldése a Gyermekjóléti Szolgálatnak, illetve hatósági eljárás kezdeményezése. A szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek részére szabadidős elfoglaltságokat szervezése, vagy megfelelő helyre irányítása. A bűnmegelőzési feladat céljai: Az óvodában, és családokban történt gyerekeket érintő problémák, bántalmazások, felszínre kerüljenek, megoldásukra mihamarabb sort kerítsünk. A munkához a Gyámhivatal a gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátor tevékenységén keresztül nyújthat segítséget az óvoda. A gyermekek gondozása, testi szükségletük, mozgásigényük kielégítése: A testi szükségletek kielégítése alapozza meg a gyermekek jó közérzetét, ami egyéb tevékenységek végzéséhez szükséges. A gyermekek gondozásának záloga az óvodapedagógus a gyermekek közötti meghitt kapcsolat, a természetes testközelség megléte. A gyermekek attól fogadnak el gondoskodást, aki őszinte, hiteles viselkedéssel közeledik hozzájuk, és tapintatot, elfogadást közvetít. Ilyen feltételek mellett ismerhetők fel a gyermekek igényei, családból hozott szokásai. Az óvodapedagógus a fokozatosság betartásával törekedjen arra, hogy a gyermekek egyre önállóbban elégítsék ki szükségleteiket. Az önálló testápolás, étkezés, öltözködés szervezettségét az óvodába lépés pillanatától biztosítsa az óvodapedagógus. A beszoktatás ideje alatt minden gyermekkel együtt végezze a teendőket, hogy megtanulhassák a fogásokat és a testápolási teendők sorrendjét. Az óvodapedagógusok és a dajkák állapodjanak meg a szükségleteket kielégítő szokások pontos menetében, az azonos gyakoroltatás érdekében. A testápolás a gyermekek tisztaságigényének kialakítását szolgálja. Ezen a téren is nagy különbségek mutatkoznak a gyermekek között. Az óvodai és a családi szokások összehangolása segít az azonos elvek betartásában. A bőrápoláshoz, fogmosáshoz, hajápoláshoz, az orr tisztántartásához a felnőttek teremtsék meg a feltételeket úgy, hogy a gyermekek fokozatosan önállóan végezhessék ezeket a teendőket.

8

Az időjárásnak megfelelő öltözködés védi a gyermekeket, ezért az óvodapedagógus hasson a szülőkre, hogy rétegesen öltöztessék gyermekeiket. Ennek kialakításában a szülők legyenek partnerek, akiket fontos meggyőzni a praktikus, ízléses öltözködés előnyeiről. A mindennapi szabad mozgás nélkülözhetetlen eleme az óvodai életnek. A gyermekek a természetes nagymozgásokat, mozgáselemeket egyénileg gyakorolják a sokféle mozgásfejlesztő eszközön. A séták is hozzájárulnak a gyermekek mozgásigényének kielégítéséhez. A gyermekek alvásigényének egy részét az óvoda elégíti ki. Az alváshoz tiszta levegőre van szükség, ezért lefekvés előtt alapos szellőztetéssel teremtsük meg a feltételeket. Elalvás előtt meséljünk, dúdoljunk altatódalt a gyermekeknek. Az étkezési szokások kialakítása az óvodába lépés pillanatában elkezdődik. Az óvodapedagógus mutassa meg a gyermekeknek a legpraktikusabb fogásokat az önkiszolgálás terén. A nagycsoportosok önállóan szedjenek a tálból, a napos önállóan töltse a vizet a kancsóból. A kicsik és a középsősök készség szinten használják a kanalat, villát, a nagyok a kést is. Esztétikusan terítsék meg az asztalt, kulturáltan étkezzenek. Evés közben halkan beszélgessenek. A gyermekek egészségének védelme, edzettségének biztosítása, óvása, megőrzése Az óvodában megbetegedett gyermeket fokozott gondoskodással elkülönítve gondozza a felnőtt mindaddig, amíg a szülei meg nem érkeznek. Ez feltétlenül fontos láz, hányás, hasmenés, kiütés, bőrpír, erős köhögés esetén. Három-négy éves gyermekek esetén előfordul, hogy alvás közben bevizelnek. Ennek oka általában pszichés eredetű. A felnőttek óvakodjanak a gyermek megszégyenítésétől. Csakis a tapintatos, szeretetteljes bánásmód, és a szülőkkel való partneri, jó emberi kapcsolat szüntetheti meg az okokat. A négy-öt éves korban bekövetkező első alakváltozás, a hirtelen növekedés gyakran okoz hanyag testtartást. A szervezett mozgásos tevékenységek, a mozgási igény kielégítése segít a gerinc deformitások megelőzésében. A lábboltozatot erősítő, fejlesztő mozgással a lúdtalpas gyermek lábtartása javítható. A gyermekek egészséges életmódját úgy lehet biztosítani, ha mindennap edzési lehetőségük van. Erre legtöbb alkalmat a szabadban tartózkodás biztosít, mely növeli a gyermekek ellenálló képességét. Ezért mindennap, ha lehet kétszer is, tartózkodjanak a szabadban. A gyermekek a víz edző hatását is érezzék meg az óvodában. Jó idő esetén, az udvaron pancsoljanak. A vizes edzés legyen mindig önkéntes. Edzési lehetőség télen a csúszkálás, szánkózás. A szervezett edzési programok ideje 10-20 perc. A kondicionáló mozgások adjanak igazi felfrissülést, felüdülést a gyermekeknek. A gyermekek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges környezet biztosítása Az óvoda legfontosabb fejlesztési tere az óvodaudvar. Az udvaron legyen árnyékos és napos rész, legyen füves, homokos és betonozott rész is. Legyen homokozó. A mozgásfejlesztő játékok különböző típusú mozgásokhoz adnak lehetőséget. A labdás játékokhoz megfelelő nagyságú terület álljon a gyermekek rendelkezésére. Legyen víznyerési lehetőség. Az óvoda épületét a nevelési-, fejlesztési feladatok megvalósításának figyelembevételével esztétikusan rendezzék be. A több funkciót betöltő csoportszobát tegyék alkalmassá a szabad játékra, a tevékenységek végzésére, az étkezésre, az alvásra és a pihenésre. A csoportszoba barátságossá, otthonossá, esztétikussá tétele az ízlésközvetítés miatt, valamint a gyermekek jó közérzetének biztosítása miatt is fontos. A természetes világítás felhasználása miatt az ablakokat hagyjuk szabadon, csak olyan függönyt használjunk, amely nem veszi el a fényt. A mozgásos tevékenységeket mindig nyitott ablaknál végezzék a gyermekek. Fűtés idején a száraz levegő enyhítésére párologtatás szükséges. Az óvodapedagógus a többféle játéktevékenységhez alakítson ki elkülönített csoportszoba részeket (kuckókat). Alakítson ki mesesarkot, ami a személyes perceknek, napi mesélésnek, drámajátékoknak a színtere. Legyen olyan sarok, ahol a gyermekek összegyűjthetik a séták alkalmával, vagy az óvodába jövet talált kincseket.

9

Az öltözők berendezése, világítása, fűtése, szellőzöttsége biztosítson minden feltételt a nyugodt öltözéshez, vetkőzéshez. Minden gyermeknek legyen külön fogasa. Az öltözőben a szülők részére legyen elhelyezve hirdetőtábla, ahol tájékoztatást kapnak a csoport életéről, eredményeiről. A mosdóban megfelelő méretű eszközök segítsék a szükségletek kielégítését. Minden gyermeknek legyen elkülönített fogmosó felszerelése, törölközője. A fejlődés eredménye óvodáskor végére:  A testápolási szokásoknak megfelelően a gyermekek teljesen önállóan, felszólítás nélkül tisztálkodnak, fogat mosnak, fésülködnek.  A tisztálkodási eszközökre vigyáznak, helyére teszik használat után. Zsebkendőjüket önállóan használják köhögéskor, tüsszentéskor egyaránt.  Önállóan eldöntik, mennyi ételt fogyasztanak, önállóan töltenek vizet a kancsóból.  Készségszinten használják a kanalat, villát, kést.  Esztétikusan terítenek, kulturáltan étkeznek.  Étkezés közben halkan beszélgetnek.  Önállóan öltöznek.  A ruhájukat ki-és begombolják, cipőjüket befűzik, bekötik.  Ruhájukat összehajtva esztétikusan a polcra helyezik.  A környezetükben igyekeznek mindenütt rendet tartani.  Ügyelnek saját külsejükre, melyben megjelenik a szépre, ízlésre való törekvés. 4/3. Az ÉRZELMI, AZ ERKÖLCSI ÉS A KÖZÖSSÉGI NEVELÉS BIZTOSÍTÁSA Az óvodás gyermekek egyik jellemzője a magatartásuk érzelmi vezéreltsége. A gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, állandó értékrend, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör vegye körül. A gyermeket az óvodában kedvező érzelmi hatások érjék. A családias légkörben kialakul a gyermekek érzelmi kötődése társaihoz, felnőttekhez egyaránt. Ez olyan alaphangulatot ad, amely kapcsolatteremtésre, cselekvésre és játékra ösztönöz. A gyermekek élettere legyen barátságos, otthonos, amit elsősorban az óvodapedagógus tervez meg, de adjon lehetőséget arra, hogy a gyermekek ötletei, elképzelései is érvényesülhessenek. Mozoghassanak a gyermekek szabadon a csoportszobában, mosdóban, ezzel is fokozható az otthonosság érzése. Legyen minden óvodai csoportnak hagyománya, szokásrendszere, ami sajátos, egyéni színezetű légkört biztosít. Ez is mélyíti a gyermekek összetartozását, együttérzését. Az otthonosság érzését segíti elő az is, ha az óvodapedagógus minden gyermeknek külön tároló helyet biztosít, ahová saját játékait, eszközeit, „kincseit„ beteheti, önállóan gondozhatja, kezelheti. Az óvodai dolgozók és a gyermek, a gyermek-gyermek, óvodai dolgozók közti kapcsolatrendszert a pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze. Az óvoda segítse a gyermek erkölcsi, szociális fejlődését, én tudatának alakulását, adjon teret önkifejező törekvéseinek. Az óvoda nevelje a gyermeket annak elfogadására, megértésére, hogy az emberek különböznek egymástól. Közös élményeken alapuló tevékenységek, szokás- és normarendszer alakítása a szocializáció szempontjából meghatározó. A gyermek nyitottságára épít az óvoda, és segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb, tágabb környezetét. Megismerjék a szülőföldhöz való kötődést, és a hazaszeretet. Megbecsüljék a környezetük szépségeit és értékeit. A gyermeki magatartás szempontjából az óvoda minden dolgozója modell a gyermek számára. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében szükség szerint különösen jelentős az óvoda együttműködő szerepe az ágazati jogszabályokban meghatározott speciális felkészültséggel rendelkező szakemberekkel. 10

A szociális és egyéni nevelés célja:  a gyermek egyéni érdekeinek, tulajdonságainak, képességeinek kibontakoztatása a közösségen belül, a csoport normái alapján,  a nemi identitás fejlődésének elősegítése. A gyermek-gyermek, a felnőtt-gyermek pozitív érzelmi töltésű kapcsolatának alakulása, az érzelmekre épülő kapcsolatteremtő és megtartó képességek formálása A gyermekek pozitív kapcsolata csak úgy alakul ki, ha jól érzik magukat a csoportban. Bizalmuk, biztonságuk kialakulását elősegíti az óvoda felnőtt közössége és a gyermekközösség. Ebben kiemelkedő szerepe van az óvodapedagógusnak, aki irányítója és egyben társa is a gyermeknek. A jó nevelés alapja a feltétel nélküli szeretet, korlátokkal együtt. A korlátokat úgy szükséges megszabni, hogy az adott korosztály meg tudjon felelni az elvárásoknak. A nevelés akkor lesz hatékony, ha az óvodapedagógus az egész csoport előtt álló feladatokat minden gyermek számára – az egyéni sajátosságokat figyelembe véve – érthetővé, vonzóvá tudja tenni. A gyermekek neveléséhez először meg kell teremteni a jó kapcsolatot a szülőkkel, nagyszülőkkel, hogy kellő bizalom alakuljon ki az együttneveléshez. Bizalmas kapcsolatban a gyermekek egyéni jellemzőit megismerheti az óvodapedagógus, ami elengedhetetlen feltétele az egyéni nevelésnek. Az óvodapedagógus segítse a gyermeket abban, hogy elfogadják eltérő képességű és tulajdonságú társaikat. Az óvodapedagógus próbálja megérteni – elsősorban érzelmileg – a gyermeket. A parancsolás helyett igyekezzen kérdezni, ami elősegíti a megértést és átérzést. Így elérhető, hogy a gyermekek igénye, akarata, energiája nincs háttérbe szorítva, hanem más irányba terelhetővé válik. Az óvodapedagógus magyarázatában jelenjen meg a dolgok pozitív oldala. A gyermekek tevékenységéhez az óvodapedagógus biztosítson nagy szabadságot, a pontos határok megjelölésével. A határokat meg kell védeni a gyermeki respektálás érdekében, a gyermekekre való tekintettel. Tehát a nagy szabadság, a világos határok azt jelentik, hogy az óvodapedagógus röviden, egyértelműen, pozitívan fogalmazza meg azt, amit akar, vagy amit nem akar. Az óvodapedagógus a többszöri „határátlépésnél” vezessen be következményeket, ugyanakkor adja meg a lehetőséget a javításhoz. Alakítsa ki a közösségi élet szabályait. Legyen képes nevelési taktikát váltani, ha egymást követően eredménytelennek érzi a befolyásolását. Az óvodapedagógus segítse a gyermekbarátságok kialakulását. Formálja úgy, hogy a közösség többi tagjaihoz is kapcsolódjanak. A gyermekek érdeklődjenek a közösség érdekében végzendő feladatok iránt, érzelmileg éljék át a közös aktivitásból eredő célok teljesítését. Örömmel és érdeklődéssel kapcsolódjanak be a közös együttlétekbe. Az óvodapedagógus nevelje a gyermekek érzésvilágát a kialakult összeütközések során. A konfliktust feloldó megbeszéléseket kellő odafigyeléssel, kivárással hallgassa meg, hogy véleményt tudjon mondani a történtekről úgy, hogy a gyermekek saját felelőssége erősödjön. Bátorítson minden gyermeket a csoporton belül, hogy a belső elégedettsége, pozitív énképe kialakuljon. Az agresszív gyermek lehetőleg ne kapjon figyelmet az agresszivitásán keresztül. A negatív viselkedési módot szándékosan mellőzni szükséges. A felnőtt-gyermek társalgásában világos, egyértelmű, építő, előre vivő megfogalmazás jelenjen meg, a kívánság tárgyilagos megnevezésével, az ok kiemelésével. Biztosítson az óvodapedagógus minden gyermeknek személyes perceket, hogy a jó kapcsolatot megerősítse. Ezekben a beszélgetésekben a saját és mások érzéseinek elfogadása is kapjon hangot. A kapcsolatok erősítését szolgálja a beszélő társ megbecsülése, értékelése, a kölcsönös eredmény keresése, melyből mellőzendő a megbántás, a hibáztatás, gyakori bírálgatás, kioktatás, kiabálás, panaszkodás, prédikálás. 11

A gyermek viselkedéskultúráját fejlessze a felnőttek példája, bátorítása, türelme, bizalom-előlege és az a szemlélete, ami a sikert észreveteti, a sikertelenséget segít elviselni. Tilalom helyett a felnőttek adjanak választási lehetőséget a gyermekeknek, hogy önálló döntéseket hozhassanak és a változtatásra képessé váljanak. Az óvodapedagógus örömét jelezze dicsérettel, és félelemkeltés nélkül jelölje meg a veszélyeket, problémákat. A humor jó segédeszköz a pozitív töltésű viszonyok ápolásában, a szeretet egy bizonyos formája. A nehézségeket a humor feloldhatja, a görcsösséget megszüntetheti. A bátortalan gyermekek nevelésekor az óvodapedagógus minél többször örüljön a kisebb előrelépésnek, fejlődésnek is. Hassa át a közösségfejlesztő pedagógiai munkát az odafigyelés, meghallgatás, a saját érzések elmondása, mások érzésének meghallgatása, elfogadása, hogy a gyermekek örömteli optimizmusa fejlődhessen. Az óvodapedagógus hívja segítségül a nevelésben a célirányosságot. Elemezze, vizsgálja a gyermekek társas kapcsolatát, viselkedését. Használjon minél több eszközt az egyéni jellemzők kimutatásához. (születésnapi tábla, „Megérkeztem, itt vagyok!” tábla stb.) Modellértékű befogadó attitűd, a különbözőségek elfogadásának természetessé tétele a gyermek számára. A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:  Ragaszkodnak óvodájukhoz, a kisebb gyermekekhez, felnőttekhez. Ezt érzelmekben, szavakban, tettekben hozzák nyilvánosságra.  A gyermekeknek igényévé válik a viselkedés– és helyes cselekvés szokásszabályainak betartása.  Figyelmeztetik egymást a szabályok megszegése esetén.  A felnőtt kérései nélkül is segítenek egymásnak, együtt éreznek a közösség tagjaival.  Konfliktusos helyzetben társaikkal egyezkednek.  Érdeklődnek társaik, barátaik iránt, ha az óvodán kívül találkoznak szeretettel köszöntik egymást.  A csoportba érkező vendéget szeretettel fogadják.  Igényükké válik a tevékenységben való részvétel és együttműködés.  A tevékenységeket türelmesen, a megbeszéltek alapján befejezik. Képesek nyugodtan ülni, figyelmesen meghallgatják egymást és a felnőtteket.  Észreveszik, ha valaki hiányzik a csoportból.  A közösségért szívesen dolgoznak, bíznak önmaguk képességeiben.  Értékelik saját tetteiket és mások magatartását.  Érvényesítik kezdeményező képességüket, kinyilvánítják tartósabb érdeklődésüket, igyekeznek legyőzni a felmerülő akadályokat.  Szociálisan éretté válnak az iskolára.  Elfogadják egymás különbözőségeit.  Ismerik szűkebb és tágabb környezetüket, amely a szülőföldhöz kötődés alapja.  A halmozottan hátrányos gyermekek nagyobb odafigyelést kapjanak 4/4. ANYANYELVI, AZ ÉRTELMI FEJLESZTÉS ÉS NEVELÉS MEGVALÓSÍTÁSA Az intellektuális érzelmek alakulása  Az intellektuális érzelmek megjelenése segítse az érdeklődés felkeltését, a tanulási vágy kialakulását, a szűkebb-tágabb környezet nyitott, érzékeny befogadását.  A gyermekek kíváncsisága, utánzási kedve fejlessze az értelmi képességeket, az észlelést, emlékezetet, figyelmet, képzeletet, gondolkodást, kreativitást. 12

 

A kíváncsiságot felkeltő tevékenységek során szerzett tapasztalatok folyamatos feldolgozása fejlessze az egyszerű gondolkodási műveletek alkalmazását, az ismeretek emlékezetben tartását. A meghitt beszélgetések erősítsék a gyermekek kommunikációs aktivitását, beszélőkedvét.

Az anyanyelv fejlesztése Cél:  az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére és szeretetére nevelés,  beszédértés, szóbeli emlékezet fejlesztése,  szókincs gyarapítása. Az anyanyelvi nevelés minden tevékenységformában kiemelt feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakulása – helyes mintaadással – az óvodai nevelő tevékenység egészében kiemelt jelentőségű. Az óvodai anyanyelvi nevelés komplex folyamat, amely a nevelési folyamat egészében jelen van. Minden tevékenységet áthatva segíti a gyermek önbizalmának kifejlődését, szociális kapcsolatainak kialakítását és elősegíti a gyermek zökkenőmentes iskolai tanulásának megkezdését. A gyermek beszédét meghatározza az otthoni környezet. Az óvoda fejlesztési feladatainak tehát a család, a környezet megismeréséből kell kiindulnia, és a gyermek egyéni képességeinek megismerésén keresztül kell hatást kifejtenie. Az óvodapedagógusnak arra kell lehetőséget biztosítania, hogy nyugodt légkörben, életszerű helyzetekben minden gyermek beszélhessen arról, ami érdekli, ami foglalkoztatja. Semmiféle türelmetlenség, vagy a gyermek korlátozása nem megengedhető az anyanyelvi nevelés során. Az óvoda tevékenységgel gazdag élete, a kellemes, nyugodt légkör alapvetően meghatározza az anyanyelvi nevelés fejlesztését. Ilyen körülmények között a gyermekek szívesen beszélnek. A nap folyamán bármikor adódhat lehetőség a beszélgetésre, de célszerű a hétfői napokon erre külön is tekintettel lenni, hiszen ilyenkor otthonról és a külső környezetből hozott élményeiket és tapasztalataikat mondják el a gyerekek. A környezet példamutató tiszta és szép beszéde mintát nyújt, ösztönzést ad a kisgyermeknek a beszédre. Különösen fontos, hogy az óvodapedagógus ügyeljen beszédének stílusára, a hanglejtés, a dinamika, a hangsúly megfelelő alkalmazására. Beszéde legyen egyszerű, érthető és világos. Figyeljen arra, hogy a gyermekek mindig választ kapjanak kérdéseikre. Ne vegye el a gyermekek kedvét állandó javítgatásokkal és figyelmeztetésekkel a folyamatos beszédtől. Dicsérje és biztassa a bátortalanabb gyermekeket. Figyeljen a beszédhibával, beszédbeli elmaradással küzdő gyermekekre. Szükség esetén kérje szakember segítségét /(logopédus, pszichológus). Az óvodapedagógus pozitív példaadása kiemelt jelentőségű a gyermekek fejlődése szempontjából. Fontos továbbá az ösztönző környezet az értelmi képességek (gondolkodás, alkotóképesség) fejlesztésére. Valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása. A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:      

A gyermekek aktívan használják a tapasztalatok során bővült szókincsüket. Összefüggő beszédük legyen folyamatos. Páros és csoportos beszédhelyzetekben megfelelő beszédfordulatokkal és viselkedési formákkal teremtsék meg és tartsák fenn a kapcsolatot. Nyugodtan, figyelmesen hallgassák végig az óvodapedagógust. Ha párbeszédben vesznek részt, várják végig a másik megnyilatkozását. Saját kérdésüket, válaszukat, kiegészítő gondolataikat ahhoz igazítsák. A névmásokat, a névutókat, a jövő idejű igeidőt, az igemódokat használják helyesen. Alakuljon ki a beszédhelyzethez, az anyanyelvi szabályokhoz illeszkedő, jól érthető, többnyire megfelelő hangsúlyozású, hanglejtésű, hangerejű és sebességű beszéd. 13

 

Beszédüket személyiségüknek és az aktuális helyzet által kiváltott érzelmeknek megfelelő természetes gesztusokkal, arcjátékkal kísérjék. Tisztán ejtsenek minden hangot.

5. AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI 5/1. Személyi feltételek: Az óvodában, a nevelőmunka középpontjában a gyermek áll. A nevelőmunka kulcsszereplője az óvodapedagógus, akinek személyisége meghatározó a gyermek számára. Az óvoda teljes nyitva tartási idejében a gyermekekkel történő foglalkozások mindegyikét óvodapedagógusok irányítják. Személye minta a nevelésben. Értékfelfogása erősen hat a gyermekekre. Éppen ezért nem mindegy, milyen értéket közvetít, s azokat milyen tudatosan képviseli. Gyakran előfordulnak érdekellentétek az óvoda és a szülők között. Az óvodapedagógus vállalja fel a tapintatos meggyőzést, ha azzal a gyermekek érdekeit védi. A gyermekek fejlesztéséhez alkalmazzon egyéni módszereket, egyéni fejlesztési programokat úgy, hogy a gyermekek pozitív én képe és önbizalma kialakulhasson. A gyermekek érezzék, majd később értsék, mit miért tart helyesnek, mit miért utasít el, mi áll távol tőle. Mindezt fejezze ki szavaiban és cselekedeteiben. Magatartása legyen határozott, ugyanakkor szeretetteljes, barátságos és őszinte. Legyen igénye az önművelésre, teremtsen lehetőséget szakmai tájékozottságának, szaktudásának fejlesztésére. Személyiség vonásaiban jelenjen meg a humanizmus, a pedagógiai optimizmus, tetteiben legyen érezhető a hitelesség, a tapintat és az empátia. Az óvodai dolgozók közössége azonos pedagógiai elveket valljon. Tudjanak együtt tervezni, összehangoltan feladatokat megosztva dolgozni. Az óvodapedagógusok és a dajkák összehangolt munkája hozzájárul az óvodai nevelés eredményességéhez. Jelen pillanatban 2 egész és egy fél óvodapedagógusi státusz van az óvodában. Mindhárom óvodapedagógus végzettsége és felkészültsége megfelel az előírásoknak. Az óvodapedagógusok munkáját 2 dajka segíti. A dajkák végzettsége szintén megfelelnek az előírásoknak. 5/2. A dajka és az óvodapedagógus együttműködése: A dajka munkája az óvodai nevelésben az óvodapedagógusával összehangolttá válik, mert a dajka a pedagógiai munka segítője. A dajka egyike a kisgyermeket nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével hatást gyakorol a kisgyermekre. Ahhoz, hogy a nevelési folyamatban a dajka közvetlenül és tevékenyen részt vegyen, elsősorban arra van szükség, hogy megfelelő szinten tájékoztatva legyen az óvoda és az adott óvodapedagógus nevelési célkitűzéseit, elképzeléseit, módszereit illetően. Tudnia kell, milyen célok érdekében, hogyan kívánja az óvodapedagógus a gyermekcsoport fejlesztését megvalósítani. 5/3. Beszoktatás A beszoktatás időszaka meghatározza a gyermekek kialakuló érzelmi kötődését az óvodához. Az óvodapedagógus a szülőkkel együtt teremtse meg a lehető legnyugodtabb feltételeket a gyermekek közösségbe történő beilleszkedéséhez. Nagyfokú körültekintést, gyöngédséget, megértést, türelmet kíván meg a 3-4 éves gyermek beszoktatása. Az óvodapedagógus adjon lehetőséget arra, hogy a gyermekek a szüleikkel együtt ismerkedjenek az óvodával. Ha lehetséges, minél hosszabb időn keresztül, fokozatos időcsökkentéssel vegyenek részt a szülők ebben a folyamatban. Ez több szempontból is hasznos. A gyermekeknek a szülői együttlét biztonságot ad az új környezet elfogadásához, ugyanakkor a szülő megismeri az óvoda belső életét, a gyermek napirendjét, szokásait. A biztonságos beszoktatás során viselkedési rendet tanul a gyermek, ami segíti a társas beilleszkedését. A beszoktatás ideje alatt a gyermekek hozzák magukkal azokat a tárgyaikat, amelyekhez ragaszkodnak. Az óvodapedagógus a dajkával együtt gondosan készítse elő ezt az időszakot. Beszélje meg a szülővel a beszoktatás menetét. A 14

gyermekek jelét úgy válassza ki, hogy ahhoz mondókát, verset vagy gyermekdalt lehessen kapcsolni. Így még a kevésbé vonzó jel is kedvessé válik. Legyen ez a gyermek első óvodai esztétikai élménye. A sok érdekes, ízléses játék mellett, az óvodapedagógus személyes kapcsolattal, mesével, ölbeli énekes játékokkal, mondókákkal kedveskedjen a gyermekeknek. Lefekvésnél az új gyermekeket különös szeretettel vegye körül. A nyugalmas légkör megteremtése érdekében üljön melléje, simogassa, dúdoljon neki altatódalt. Már a beszoktatás ideje alatt a tervezett szokásoknak megfelelően végezzék a tevékenységeket, amit sok-sok érzelmi megerősítéssel, játékosan gyakoroltasson az óvodapedagógus, természetesen figyelembe véve a gyermekek egyéni tempóját, szokásait. A nagyobb gyerekek segítsenek a kicsiknek, vegyék körül őket gyengédséggel, szeretettel. A családias légkör megteremtése elősegíti a gyermekek társas kapcsolatainak alakulását. Mindehhez gazdag, tevékenykedtető óvodai légkör szükséges. Az óvodapedagógus a különféle cselekvésekben is biztosítsa a nyugalmat, az ingerek ne okozzanak a gyermekekben zaklatottságot. A gyermekeknek legyen lehetőségük minél többször érdeklődésüknek megfelelő tevékenységet választani, hogy gyakran átélhessék a belülről táplálkozó kedvet, motivációs állapotot. Az érdektelen gyermekekre szenteljen figyelmet az óvodapedagógus, hogy minél előbb kideríthesse érdektelenségük okát, mert befolyásolását csak így tudja elindítani. 5/4. Sajátos nevelési igényű gyermekek A sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztése speciálisan képzett szakember közreműködését igényli.

6. TÁRGYI FELTÉTELEK Az óvoda épületét, udvarát, berendezéseit úgy kell kialakítani, hogy a lehető legjobban szolgálja a gyermekek nevelését, fejlesztését. A környezet legyen biztonságos, tiszta, gondozott, esztétikus minden terme, öltözője, mosdója, konyhája. A gyermekek egészségének megőrzését és fejlődését biztosítsa. Az óvodai felszerelések feleljenek meg a gyermekek életkori sajátosságainak. A gyermekek mozgásának, játékigényének kielégítéséhez legyenek megfelelő játékeszközök, tárgyak, készletek. Az eszközök elhelyezése legyen minden gyermek számára hozzáférhető és biztonságos. Az óvoda biztosítson megfelelő munkakörnyezetet a dolgozók számára, és teremtsen lehetőséget a szülők fogadására.

7. AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSE A gyermek egészséges, a tevékenységekben megnyilvánuló fejlődéséhez a napirend és a heti rend biztosítja a feltételeket, melyek a megfelelő időtartalmú, valamint a gyermek együttműködő képességét, feladattudatát fejlesztő, növekvő időtartalmú (5-35 perces) csoportos foglalkozások tervezésével, szervezésével valósulnak meg. A tevékenységeknél fontos a folyamatosság, a rugalmasság, és a tevékenységek közti harmonikus arányok betartása. A napirend igazodik a gyermek egyéni szükségleteihez, és a különböző tevékenységekhez. A rendszerességek és az ismétlődések segítenek a gyermek érzelmi biztonságának kialakulásában.

15

7/1. NAPIREND

6.00 – 9.30 Játék közben

9.30 – 10.00

Játék a csoportszobában Személyes percek Szabadon választott tevékenységek  rajz, mintázás, kézimunka  ének-zenei készségek fejlesztése  a környezetben szerzett élmények, tapasztalatok rendszerezése – beszélgetés  részképességek fejlesztése egyéni szükséglet alapján  mindennapos testnevelés  testápolási tevékenységek, fogmosás  reggeli  mese-vers, dramatikus játék Mozgás, mozgásos játékok Énekes játékok Az óvodapedagógus által szervezett foglalkozások

10.00 – 11.30

Játék a szabadban Séta Énekes játékok az udvaron Testápolási tevékenységek Ágyazás

11.30 – 12.15

Ebéd Testápolási tevékenységek, fogmosás Lefekvés

12.15 – 14.30

Délutáni pihenés Alvás – mesével, altatódallal

14.30 – 16.00

Ágyazás Testápolási tevékenységek Uzsonna Játék Folyamatos hazabocsátás

16

7/2. HETIREND

HÉTFŐ

KEDD

SZERDA

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

MESE-VERS

MESE-VERS

MESE-VERS

MESE-VERS

MESE-VERS

MOZGÁS 1. csoport

MOZGÁS 2. csoport

MINDENNAPOS TESTNEVELÉS

ÉNEK-ZENE

RAJZ

ÉNEKES

MINTÁZÁS

JÁTÉKOK

8.

KÖRNYEZET MEGISMERÉSÉ RE NEVELÉS

KÉZIMUNKA

MATEMATIKA

GYERMEKCSOPORTOK SZERVEZÉSE Óvodánkban a gyermeklétszám két csoport szervezésére ad lehetőséget. A két csoport részben osztott óvodai csoport. A csoportok összevontan működnek 6.00 – 7.00 óráig, valamint 11.30 – 16.00 óráig. Természetesen, ha a gyermeklétszámban változás áll be, a csoport szervezése megváltozik. 17

9.

AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGFORMÁI ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI 9/1. JÁTÉK „ A JÁTÉKTEVÉKENYSÉG ANNAK TÜKRE, AMI A GYEREK LELKÉBEN TÖRTÉNIK, A JÁTÉK AZ Ő TITKOS NYELVE, AMELYET AKKOR IS TISZTELETBEN KELL TARTANUNK, HA NEM ÉRTJÜK.” / Bruno Bettelheim / A szabad játék az óvodáskorú gyermek legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játékban kipróbálhatja, kiélheti, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat, az őt érő élményeket. A gyermek az őt ért külső-belső hatásokat a játék során dolgozza fel. A játék így válik az egész személyiséget fejlesztő, élményt adó tevékenységgé. JÓT ÉS JÓL JÁTSZANI – ez a dolga a kisgyermeknek az óvodában. Célunk és feladatunk:  a szabad játék minél gazdagabb feltételeinek biztosítása,  pedagógiai, pszichológiai szakértelemmel való támogatása indirekt módszerekkel,  a 3-7 éves korú gyermekek optimális személyiségfejlődésének biztosítása,  a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknél a beilleszkedés támogatása a játékban. A játékhoz szükséges feltételek biztosítása Légkör: Alkotó kedvű légkört olyan játék biztosításával érhet el az óvodapedagógus, ahol a gyermek szabadon dönthet abban, hogy kivel játszik, milyen játékot választ, milyen témát dolgoz fel, milyen eszközzel jeleníti meg azt, milyen helyet választ és mennyi ideig tart a játéka. Az óvodapedagógus teremtse meg mindezekhez a feltételeket. A játékos légkört segíti a sok jó ötlet is, a kellő időben adott segítség, megerősítés. A csoportba csak annyi szabályt vezessünk be, amely segíti a rugalmas, oldott légkör fenntartását, a szabad játékot, a sokféle manipulációt, az elképzelések valóra váltását. A kreatív légkör segíti a gyermekek ötleteinek szabad áramlását, a másik gyermek meghallgatását, az alkotó együttműködés kialakulását. A szabad játék során a gyermekek feszélyezettség nélkül tudnak önállóan vagy társaikkal önfeledten játszani. Az óvodapedagógus kezdeményezésére a gyermekek szívesen vesznek részt az énekes és mozgásos játékokban. A képességfejlesztő játékokban a gyermek válasszon szabadon a felkínált szerepek, játékhelyzetek, társak között. Az óvodapedagógus az együttjátszás során teremtse meg a kezdeményezett játékhoz szükséges témát, eszközöket, szabályokat, helyet. Az óvodapedagógus jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Az óvodapedagógus mindezt feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, ösztönző magatartásával, indirekt reakcióival éri el. Az óvodában előtérbe kell helyezni a szabadjáték túlsúlyának érvényesülését. Az óvodapedagógus őszinte játéka mély átérzésre serkenti a gyermekeket. Az oldott légkör érdekében bátran használjon humoros kifejezéseket, tréfás szavakat.

18

A különböző típusú játékhoz szükséges hely biztosítása: A gyermekek a csoportszobában szükség szerint önállóan, vagy óvodapedagógusi segítséggel alakítsák ki játékuk számára a megfelelő helyet. A csoportszobákban legyen helye a többféle állandó és variálható vagy elkülönített „kuckóknak”. Jelentős szerepe van az esztétikus és meghitt mesesaroknak, amely egyúttal a dramatizálás és bábozás helye is. Itt kap helyet az átváltozáshoz szükséges kellékek „kincses ládája” is. A séták során összegyűjtött tárgyak, termések, növények, képek, a kincseket őrző sarokban kapnak helyet, amit a gyermekek alakítanak ki és rendeznek. A rajzolásnak, festésnek, kézimunkázásnak, barkácsolásnak legyen meg az állandó helye. Az ehhez szükséges kellékek, anyagok, eszközök, játékidőben álljanak a gyermekek rendelkezésére. A gyermekek játéktere megnövekedik az udvaron, ezért ösztönözzük őket arra, hogy minél több nagymozgásos tevékenységet folytassanak. A játékhoz szükséges idő: A játéktevékenység az óvoda nyitva tartásával elkezdődik. A gyermekek ettől kezdve szabadon választott játékkal játszhatnak. A játék folyamatosságát a folyamatos napirend biztosítja, így a gyermekek egybefüggően, a játékok elrakása nélkül játszhatnak több órán keresztül. A 3-4 éves gyermekek szinte egész nap játszanak egyedül, egymás mellett, néha összeverődve, kivéve az étkezés, alvás és tisztálkodás idejét. Az 5-6-7 éves gyermekek már összeszokott csoportokban játszanak. Az óvodapedagógus kísérje figyelemmel, hogy csak akkor ajánljon más játékot, ha már a gyermekek játéka felbomlóban van, s azt a körülmények miatt szükségesnek látja. E korosztálynak az óvodapedagógus biztosítsa a több napon keresztül tartó játékot. Törekedjen arra, hogy a gyermekek minél több időt kapjanak az udvari játéktevékenységhez. A kreativitást segítő játékeszközök: A játékeszközök olyan tárgyai a cselekvésnek, amelyek kibontakoztatják és gazdagítják a gyermekek elképzeléseit. Az óvodapedagógus a játékhoz olyan eszközt biztosítson, amely ízléses, praktikus, egyszerű félkész játék, hogy sokféle ötletre, játékfajtára ihlessen. A 3-4 éves gyermekek játékához sok eszközre van szükség. Elsősorban a gyakorló játékhoz, amelyek fejlesztik a gyermekek pszichikus funkcióit, másodsorban a hagyományos szerepjátékokhoz szükséges kellékek (papás-mamás, fodrászos, orvosos stb.), mely ösztönzi a gyermekeket a szerepjátékra, harmadsorban az esztétikai neveléshez szükséges kellékek (vers, mese, ének,). Az óvodapedagógus a 4-5-6-7 éves korosztálynak bővítse az eszközválasztékot, elsősorban a szerepjátékhoz szükséges kellékekkel, félkész játékokkal, az azonosulást segítő ruhadarabokkal, másodsorban értelem és képességfejlesztő játékokkal, amit a gyermekek egyénileg, vagy mikrocsoportokban az óvodapedagógussal együtt játszanak. Az udvari játékok zömmel a gyermekek nagymozgását elégítik ki, de ha az időjárás megengedi, az udvaron is legyen lehetőség barkácsolásra, rajzolásra, festésre. A gyermekek tapasztalatainak gazdagítása, az élmények szerepe: A gyermekek a környezetükből szerzett tapasztalatokkal a játék tartalmát gazdagítják. Az óvodapedagógus tegye lehetővé, hogy a családban, óvodában, tágabb természeti és társadalmi környezetben szerzett tapasztalatokat a gyermekek újra és újra a játékidőben is átélhessék.

19

A 3-6-7 éves korban megjelenő játékfajták és azok tartalmának, minőségének alakítása a gyermekek egyéni sajátosságaihoz viszonyítva: A gyermekek játékában keverednek a különböző játékfajták. Folytatódik az a fajta manipulálás, amely a játékeszközök rakosgatásában érhető utol, vagyis a gyakorló játék. Ezért legyen módja a gyermekeknek megismerni az eszközök, tárgyak különböző tulajdonságait, így a véletlen cselekvéshez örömérzés társul. Ez az örömérzés ad alapot a cselekvés többszöri megismétléséhez. Az óvodapedagógus biztosítsa a gyakorló játékhoz az eszközöket, s játékával adjon mintát a játékok helyes használatához, a játékok elrakásához. Ez a tevékenység jól fejleszti a szem-kéz koordinációt, a kezesség-szemesség kialakulását. Az óvodapedagógus kísérje figyelemmel a gyermekek halandzsázását. A többszöri ismétléssel elmondott szöveg ritmusa a gyermekekben pozitív érzelmet kelt. Az udvaron is biztosítsa az óvodapedagógus a gyakorló játék lehetőségét. Erre legalkalmasabb a homok, a víz és olyan kisebb-nagyobb tárgy, amelyet a gyermek saját szabályai szerint rakosgathat. Az óvodapedagógus segítse a gyermek játékát tovább fejlődni. Már a legkisebbeknél megjelenik a szerepjáték. Az óvodapedagógus szervezzen és vállaljon szerepeket, hogy a különböző kapcsolatok kialakítása minta legyen a közös cselekvésekhez. A kicsik játékában kapjon helyet a papás-mamás, a fodrászos, az orvosos, a kalauzos játék, melyek egyszerű mozzanatokat jelenítenek meg, együttlét és együttmozgás formájában. A gyermekek vállaljanak el szerepeket, használjanak szimbólumokat a „mintha„ helyzetek megteremtéséhez. A rendszeres, többször ismétlődő meseélmény igazi táptalaja a dramatizálásnak, bábozásnak. Az egyszerű mesék megjelenítésében legyen résztvevő az óvodapedagógus, adjon modellt egy-egy szereplő megformálásához. A bábozás először az óvodapedagógus előadásában jelenjen meg az óvodában. Legyen a csoportnak kedvenc bábja, akinek szívesen elmondják sikereiket, örömüket, bánatukat. Ezt a bábot is helyezzék a többi közé, hogy a gyermekek tapogathassák, megszeretgethessék. Az óvodapedagógus a bábozáshoz, dramatizáláshoz szükséges kellékeket a gyermekekkel közösen készítse el. A konstrukciós játékhoz kapcsolódva jelenjen meg a barkácsolás, elsősorban az óvodapedagógus által barkácsolt kellékek készítésével, amit az óvodapedagógus a gyermekek aktív közreműködésével hoz létre. A gyermek konstrukciós játékára legyen jellemző a formagazdagság. Élje át az „én készítettem„ alkotás örömét. A gyermekek játszanak olyan egyszerű szabályokhoz kötött ügyességi és szabályjátékokat, amelynek szabályai könnyen betarthatóak. Az óvodapedagógus szervezzen olyan szabályjátékokat, amelyek a gyermekek mozgásigényét is kielégítik. A nagyobb gyermekek játékában is megjelennek a különböző játékfajták. Dominánsan jelentkezik az érzelemmel töltött szerepjáték, a „mintha„ helyzet, amelyhez különösen erős képzelőerő társul. Az óvodapedagógus segítse a gyermekeket abban, hogy a beleélés kifejlett formája kialakulhasson, minél többféle szerepet megformálhassanak, és a szerepegyeztetésben sikeresek legyenek. A gyermekek játékelgondolásai fejlődjenek. Jelenjen meg a többféle ötletből kialakított tartalmas játék, amely fejleszti a gyermekek kommunikációs képességét, szabálytanulási készségét, a társakhoz való viszonyát, az együttes cselekvő képességet. A jó példa nyomán fokozódik a gyermekekben a mesedramatizálás igénye. A gyermekek bábozzák, dramatizálják a meséket, hogy a meseélmény többoldalú örömszerzés legyen számukra. Az óvodapedagógus a gyermekek segítségével barkácsoljon különböző típusú bábokat, hogy együttes, cselekvő megjelenítésre ösztönözze őket. A szerepjátékot és a dramatizálást egészítse ki építő, konstrukciós játék. Később legyenek képesek arra, hogy bonyolultabb formákat, tárgyakat, alkotásokat hozzanak létre. Használjanak különböző anyagokat, eszközöket.

20

Az óvodapedagógus szerettesse meg a szabályjátékokat. A gyermekeknek adja meg azt a lehetőséget, hogy ők is hozzanak létre szabályokat. Legyenek a játék vezetői maguk a gyermekek is.

A gyermekek beszédkészségének fejlesztése játék közben A játék rengeteg lehetőséget teremt a kommunikációra, a párbeszédek kialakítására. Az óvodapedagógus szerepvállalásai modellértékűek a szókapcsolatok, a hangszín, a hangsúly, a hangerő és a hanglejtés tekintetében. A hangszínnel, a hangerővel bánni tudást a dramatikus játékok segítik elő. Az óvodapedagógus által kezdeményezett anyanyelvi játékok adjanak teret az artikuláció, szókincs, kifejezőkészség fejlesztéséhez. (Pl. hangutánzó játékok, légzési technikát fejlesztő játékok, szinonimakereső játékok stb.)

Az óvodapedagógus játéksegítő módszerei Az óvodapedagógus játéksegítő metódusai legyenek szituációtól függőek. A gyermekek nyugodt játéka esetén, vagy, ha érezhető, hogy a gyermekek probléma megoldóak, az óvodapedagógus irányítása legyen játékot követő, szemlélő, hagyja a gyermekeket cselekedni. Kiscsoportosok esetében – ha szükség van rá – az óvodapedagógus legyen játékkezdeményező, modellnyújtó játszótárs. Ebben a játékhelyzetben is legyen támogató, engedő és elfogadó. Segítsen azok játékában, akik kevésbé kreatívak, ötletszegények. Az óvodapedagógus avatkozzon be a játékba, ha a gyermekek durvák egymáshoz, vagy, ha veszélyeztetik egymás épségét, játékát. A fejlődés várható eredménye óvodáskor végén  A gyermekek képesek állhatatosan, több napon keresztül egyazon játéktémában együttesen részt venni.  Játékukban dominánsan jelentkezik a szerepjáték.  Az ismert meséket többször dramatizálják, bábozzák.  Bonyolult építményeket képesek kreálni.  Élvezik a szabályjátékokat, képesek a normák betartására. Társas viselkedésükben megjelennek az óvoda által preferált szabályok.  Funkcionális eszközök felsorolása o babakonyhai felszerelések: edények, kötények, kosarak, táskák, stb. o babaszobai felszerelések: babák, babakocsik, ágyak, bölcsők, babaruhák, szoknyák, kendők, sapkák, kalapok, stb. o fodrászkellékek, o orvosi felszerelés, o építőkocka, autók, húzogatós játékok, mesekönyvek, társasjátékok, o konstrukciós játékok, kirakók, bábok, o labdák, o homokozó játékok, o teniszütők-labdák, 21

o ugrókötelek, o mászókák, o csúszda,

9/2. VERSELÉS, MESÉLÉS, DRAMATIKUS JÁTÉK A tevékenység célja:  a gyermekek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődésének segítése,  pozitív személyiségjegyeinek megalapozása a csodákkal teli meseélmények segítségével, a versek zeneiségével, rímeinek csengésével,  a mesélés, verselés, mondókázás mindennaposságával az esztétikai, irodalmi fogékonyság megalapozása,  anyanyelvünk, szülőföldünk szeretetére nevelés.  A felhasznált irodalmi anyagok igényes összeállítása A mese a gyermek érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese – képi és konkrét formában – feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákat. A felhasznált irodalmi anyagok igényes összeállítása az óvodapedagógusok feladata. Csak a művészi értékű irodalmi alkotások biztosítják az esztétikai élmény mélységét. Ezért a választásban érvényesüljön a pedagógiai-pszichológiai tudatosság. Az óvodapedagógus a 3-4 évesek versanyagát népi mondókákból, rigmusokból és a legismertebb költőink ritmikus, zenei hatású, játékos verseiből állítsa össze. Olyan meséket válasszon, amelyek cselekménye egyszerű, érthető, ritmikus ismétlődések jellemzik. A 4-5 éves korú gyermekek meséi már lehetnek többfázisos szerkezetű állatmesék, népmesék, dramatikus népszokások, novellisztikus-realisztikus mesék. Kapjanak helyet a magyar klasszikusok és a mai magyar írók modern meséi is. Ebben a korban a népi mondókák, névcsúfolók, halandzsa szövegű kiolvasók alkotják a tervezett mondókázás anyagát. Szerepeljenek a vidám, humoros versek, klasszikusok és a mai magyar költők ritmusélményt nyújtó versei. Az 5-6-7 éves kor a mesehallgatás igazi ideje. Az állatmeséktől kezdve, a cselekményesebb népmeséken, novellisztikus-realisztikus meséken át, épüljenek be a klasszikus tündérmesék, a tréfás mesék és a műmesék is a gyermekek mesetárába. A gyermekek a meseregényeket is szívesen hallgatják folytatásokban, napokon keresztül izgatottan várják. A gyermekek versanyaga gazdagodjon a különböző típusú népi mondókákkal, kiolvasókkal. Ismerjenek meg olyan közmondásokat, amelyeket a környezet gyakran hangoztat. Az óvodapedagógus tervezzen lírai verseket is, mert a gyermekek már ebben a korban megérzik a költői képek érzelmet kifejező erejét. A kiválasztott versek, mesék erősítsék meg a környezet megszerettetését, a néphagyomány ápolást, az évszakok szépségét.  A 3-6-7 éves korban megjelenő jellegzetes tartalmak biztosítása Az óvodába kerülő 3-4 éves gyermekek első igazi versélménye a mondókákhoz, ölbeli játékokhoz tapad. A népi mondókákhoz kapcsolódó játékok, nagy élvezetet jelentenek a gyermekek számára, mert a felnőtt ölében, testmelegében teljes biztonságérzetben hallgathatják. Ez a többször átélt fizikai kontaktus sokat jelent a gyermek és a felnőtt érzelmi egymásra találásában. Az óvodapedagógus teremtsen minél több lehetőséget a vidám rigmusok korai megkedveltetésére. A gyermekek az óvodapedagógussal együtt sokszor ismételjék az állathívogatókat, altatókat, kiolvasókat, de sohasem keltse bennük a gyakoroltatás érzetét. 22

Az egyszerű állatmeséken keresztül fokozatosan szoktassuk rá a gyermekeket a mese figyelmes végighallgatására. A mese többszöri végighallgatása után legyenek élvezői a mese dramatikus feldolgozásának. Rövid, improvizált jelenetek bemutatásával a gyermekek ismerjék meg a bábokat. Az óvodapedagógus mutasson be párbeszéd formájában előadott rövid, ötletes jeleneteket. A verseléshez, meséléshez, dramatikus játékokhoz olyan eszközöket használjon az óvodapedagógus, amely elősegíti a meséhez való erős kötődés kialakulását. A kiscsoportos korú gyermekek 10-12 mondókát és 10-14 új mesét ismerjenek meg. A 4-5 éves gyermekekben kialakul a mese, vers szeretete. Igénylik, izgatottan várják az óvodapedagógus meséit. A gyermekek arcán megjelenik a megfeledkező áhítat, figyelő ámulat. Játékukban mind gyakrabban megjelenik a mesélés, bábozás és az ismert mondókák, halandzsa szövegű kiolvasók ismételgetése. Az új versek kapcsolódjanak a gyermekek élményeihez, tapasztalataihoz, hangulatához. Az óvodapedagógus segítségével jelenítsék meg a meséket, a gyermekek élményeit. Rögtönözzenek bábjátékot. A gyermekek az óvodapedagógus segítségével fejezzék be a megkezdett mesét, vagy bábjátékot. A 4-5 éves gyermekek 4-5 mondókát, 5-6 rövid verset, 10-14 új mesét ismerjenek meg. Az 5-6-7 éves korban is minden adandó alkalmat használjon fel az óvodapedagógus a kiolvasók, rigmusok ismételgetésére. 4-5 kiolvasóval gazdagodjon a nagycsoportosok mondóka repertoárja. A gyermekek ismételgessék az előző évben tanult verseket. A 10-15 új vers bemutatása kapcsolódjon a gyermekek élményeihez. Az óvodapedagógus ügyeljen a szavak gondos, tiszta ejtésére, az értelemszerű hangsúlyozásra. A hallott egyszerű meséket önállóan tudják dramatizálni, bábozni. Az óvodapedagógus olvasson a gyermekeknek folytatásos mesét. A gyermekek próbálják meg a mese önálló befejezését, új mesék kitalálását. A gyermekek halljanak 15-20 új mesét a nevelési év folyamán. Készítsenek albumot a tanult versekről, mesékről. A mesélés mindennapi tevékenység az óvodában! A mese kezdetét zenei szignál jelzi. A gyermekek a mesepárnákon ülve hallgatják a mesét a mesesarokban. 

A gyermekek nyelvi képességének fejlesztése a versekkel, mesékkel, dramatikus játékokkal A nyelvi képességek fejlesztésének leghatásosabb eszköze a mese, vers, bábozás és a dramatikus játékok. Ezeken keresztül a gyermekek elsajátítják a helyes ejtést, a tiszta beszédhallást és a nyelvtanilag helyes beszédet. A népi mondókák segítségével tisztítható a magán- és mássalhangzók tiszta ejtése, megfelelő artikulációja, a hangkapcsolatok törvényszerűségei. A gyermekek a versekből, mesékből sok új fogalmat ismerhetnek meg. A bábjátékban, dramatikus játékban kibontakoztathatják a szabad önkifejezésüket. A dramatikus helyzetek lehetőséget adnak a társalgási kedv fokozására, önálló mese-és versmondásra. 

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végén o A gyermekek szívesen ismételgetik a verseket, rigmusokat. o Várják, igénylik a mesehallgatást. o Szívesen mesélnek, báboznak, dramatizálnak, verselnek a maguk szórakoztatására. o Megjegyeznek 10-14 gyermekmondókát, 6-8 verset, 15-20 mesét. o Tudnak, meséket, történeteket kitalálni.



Funkcionális eszközök felsorolása o mesekönyvek o bábok, paraván 23

o o o o

mesepárnák mécses hangszer a mesekezdés jelzésére / szignál. kellékek a mesedramatizáláshoz (kalapok, szoknyák, stb.)

9/3. ÉNEK, ZENE, ÉNEKES JÁTÉK, GYERMEKTÁNC A zenei nevelés célja: a közös éneklés, a közös játék örömének megéreztetése, ami fejleszti a gyermekek zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. A gyermekek jussanak minél több olyan zenei élményhez, ami megalapozhatja zenei anyanyelvüket. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét. 

A felhasznált zenei anyag életkornak és az adott csoport képességszintjének megfelelő válogatása: Az óvodai zenei nevelés folyamán a gyermekek mondókákat, énekes játékokat, komponált gyermekdalokat ismerjenek meg. A mondókák, énekes játékok a zenei anyanyelvünk művészi értékei. A 3-4 éves gyermekek ismerjenek meg elsősorban olyan ölbeli játékokat, amelyeket a felnőttekkel közösen játszhatnak. Legyen ezek között arc – kéz – ujj – lovagoltató játék. A szeretet–kapcsolat, a biztonságérzet kialakításának egy láncszeme a tapintásos kontaktussal összekapcsolt zenei élmény. A kicsik 4-5 hangból álló olyan énekes játékokat ismerjenek meg, amelyek álló helyzetben, játékos mozdulatokkal eljátszhatóak. A gyermekek mindössze 1-2 komponált gyermekdalt tanuljanak meg az ünnepek köszöntésére. A 4-5 éves gyermekek tanuljanak mondókákat és még mindig játsszon velük az óvodapedagógus ölbeli játékokat. Ismerjék meg a csigavonal, hullámvonal alakzatokat és a szerepcserére épülő játékokat. A nyolcad, negyed ritmusképeken túl megjelenhet már a szinkópa is. Az óvodapedagógus az alkalmi dalokat úgy válassza ki, hogy azokhoz utánzó mozdulatokat, játékokat lehessen kitalálni. Az 5-6-7 éves gyermekek tanuljanak kiolvasókat, amelyeket különböző játékhelyzetekben alkalmaznak a gyermekek. A zenehallgatáshoz olyan műveket gyűjtsön az óvodapedagógus, amit maga tud előadni, és amelyek felkeltik a gyermekek érdeklődését az értékes zene iránt. Az óvodapedagógus érzelmi hatású dalokat énekeljen, de jelenjenek meg zenei anyagában a rokonés más népek dalai is, valamint a magyar komponált műzene, altatódalok és a klasszikus műzene is. 

A 3-6-7 éves korban megjelenő jellegzetes tartalmak biztosítása

A 3-4 éves gyermekek tanuljanak meg 6-8 mondókát, ölbeli játékot és 10-15 énekes játékot. A rövid mondókák 2/4–s üteműek, amelyekben negyed és páros nyolcad ritmusok legyenek. E kor legjellegzetesebb játéka az ölbeli játék. A gyermekek a jóízű játék közben közvetve szerzik meg a zenei készségeket és ismerik meg az alapfogalmakat. Tudjanak halkabban, hangosabban beszélni, mondókát mondani és énekelni. Figyeljék meg a csendet, a környezet hangjait és a dallamjátszó hangszerek hangszínét. Érzékeljék különböző mozdulatokkal az egyenletes lüktetést. Az óvodapedagógus énekelgesse a gyermekek nevét, jelét, csalogassa őket a közös játékba, tevékenységbe. Keltse fel a gyermekek érdeklődését a zenehallgatás iránt, hogy képesek legyenek az áhítatos zenehallgatásra. Minél több zenei élményt közvetítsen, elsősorban énekes előadásával. 24

A 4-5 éves gyermekek énekelgessenek 4-8 motívumból álló énekes játékokat, műdalokat. A 4-5 mondóka és a 10-15 új gyermekdal megtanulása mellett ismételgessék a kiscsoportban tanult dalokat is. A körjátékok közül az óvodapedagógus már nehezebbeket is válogathat, pl. szerepcserés, párválasztó, sorgyarapító. A tiszta éneklés érdekében a gyermekek minél gyakrabban énekeljenek önállóan is. Énekeljenek egyénileg, kisebb csoportokban halkabban és hangosabban, magasabban és mélyebben. A gyermekek játszanak kérdés-felelet játékot változatos szövegekkel és ritmusmotívumokkal. Érezzék az egyenletes lüktetést, a motívumok hangsúlyát, a mondókák, dalok ritmusát. Használjanak többféle ritmuseszközt a ritmusérzék fejlesztése érdekében, és hogy együtt tudjanak mondókázni, énekelgetni a kis „ritmus zenekar „kíséretében.

Az 5-6-7 éves gyermekek tanuljanak meg 4-7 új mondókát, 15-18 új énekes játékot és 3-4 alkalomhoz illő műdalt is. A tanult mondókákhoz, énekes játékokhoz találjanak ki szimbólumokat. Ezek emlékeztetnek a tanult dalokra, és lehetőséget adnak az ismétlésre, az élmények felelevenítésére. Az óvodapedagógus válogasson olyan dalokból is, amelyekben már a szünet és a szinkópa is előfordul. A legidősebb óvodások szabálytartó képessége már megengedi, hogy az óvodapedagógus bonyolultabb párcsere, kapus, hidas, sorgyarapító – fogyó játékokat is tervezzen, amit e korosztály néptáncának is tekinthetünk. Az óvodapedagógus a gyermekekkel együtt variálja az énekes játékok mozgásanyagát olyan egyszerű táncos lépésekkel, amelyeket a felnőtti minta utánzásával követni tudnak. Az óvodapedagógus a gyermekek tiszta éneklését a minél gyakoribb egyéni énekléssel segítse elő. A hallásfejlesztést segítse elő halk-hangos énekléssel és dallambujtatással. A ritmusfejlesztés eredménye, hogy a gyermekek meg tudják különböztetni az egyenletes lüktetést és a dalok ritmusát.  A tevékenység szervezeti formáinak biztosítása A zenei nevelés szervezeti formája kötetlen és kötött jellegű. A zenei képességfejlesztő játékokat kötetlen jelleggel mikro-csoportos formában szervezze meg az óvodapedagógus. Ezzel a munkaformával a gyermekek egyéni képességeit figyelembe véve eredményesebben tud fejleszteni. A kötött jellegű énekes játékokat a délelőtti levegőzés előtt, vagy az udvaron tartsa meg az óvodapedagógus. Ebben a formában csak énekes játékokat szervezzen, hogy semmi ne szakítsa meg az önfeledt, élmény- teli játékot. 

A gyermekek nyelvi képességeinek fejlesztése a mondókákkal, gyermekdalokkal, és a zenei készségfejlesztő játékokkal A gyermekek lassabban énekelnek, mint ahogy beszélnek. A lelassított énekek, mondókák ismételgetése segítse a helyes artikulációt, a szavak szép, pontos kiejtését. A mondókák, énekek szövegének hanglejtése, hangsúlya, ritmusa hangerejének utánzása éreztesse meg a nyelv kifejező erejét, szépségét. Az éneklési készség fejlesztését szolgáló hangutánzó szavak éneklése segítse a magán– és mássalhangzók pontos képzését, kiejtését. A sokféle énekes játék adjon alkalmat a szókincs bővítésére. 

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére o A gyermekek élvezettel játszanak énekes játékokat o Gátlások nélkül egyedül is tudnak énekelni. o Tudnak élvezettel figyelni a zenehallgatásra. o Megkülönböztetik a zenei fogalom párokat. o Érzik az egyenletes lüktetést és a dalok, mondókák ritmusát. 25

 o o o o o o

Funkcionális eszközök felsorolása Hangszerek Kellékek az énekes körjátékokhoz / kendő, kalapok, kosár, szoknyák, kötények, keszkenők, paraszt gatyák, mellények, virágok, koronák Kazetták CD lemezek Magnetofon Szimbólum-képek

9/4. RAJZOLÁS, MINTÁZÁS, KÉZI MUNKA A tevékenység célja: a gyermekek élmény- és fantáziavilágának képi szabad önkifejezése, a gyermekek tér – forma – színképzetének gazdagítása, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítása.  A gyermeki alkotó – alakító tevékenység feltételeinek megteremtése Az alkotó tevékenységhez méretben, minőségben megfelelő estközök szükségesek. Az eszközök kiválasztásában a praktikum, a célszerűség és az esztétikum domináljon. A megfelelő hely olyan legyen, ahol a mozgó gyermekektől védett az alkotók tere. Az óvodapedagógus a munkaasztalt úgy alakítsa ki, hogy maximum 6 gyerek kényelmesen elférjen. Az alkotó tevékenységhez olyan légkör szükséges, amelyben a gyermekek szívesen kapcsolódnak be az alkotó munkába, az elrontott, sikertelen lépéseket javíthatják. Az óvodapedagógus a tevékenységhez biztosítson elég időt is, hogy a gyermekek lehetőleg addig alkothassanak, ameddig kedvük tartja. Az eszközök biztonságos kezelését az óvodapedagógus egyenként tanítsa meg a gyermekeknek. A rajzoláshoz, mintázáshoz, festéshez, vágáshoz, ragasztáshoz, varráshoz, barkácsoláshoz az óvodapedagógus teremtse meg a feltételeket a mindennapi szabad játékban is. A gyermekek a festéshez használjanak köpenyt. 

A 3-6-7 éves korban tervezhető alkotó – alakító tevékenységek, s azok tartalmának, minőségének fejlesztése

Az óvodapedagógus az óvodába kerülő 3-4 éves gyermekeknek tegye lehetővé, hogy játszva ismerkedhessenek az anyagokkal, eszközökkel és a technikai kivitelezés lehetőségeivel. Kezdődjék el az esztétikum iránti érzékenység és értékelő képesség kialakítása. Az óvodapedagógus tervezze meg a képalakító tevékenységek technikáját, eszközeit. Nem tervezhető a szándéktalan firka, és a látszólag szándékos forma – firka időszakában a téma. A gyermekeknek legyen lehetősége az élményeiknek, érdeklődésüknek megfelelő szabad témaválasztásra. A képalakítás jelenjen meg festéssel, zsírkrétával, papírragasztással, karcolással, nyomattal. Az óvodapedagógus segítse a gyermekek képalakító készségének megindulását a szórt elrendezéstől a képelemek, részformák elemeinek egymáshoz rendelésével. A gyermekek tetszés szerint vegyenek részt a plasztikai alakításban. Ismerjék meg a gyurma alakíthatóságát nyomkodva, ütögetve, gyurkálva, gömbölyítve, sodorva, mélyítve, tépegetve, karcolva stb. A gyermekeknek legyen biztosítva a mindennapi gyurmázás. A 3-4 éves gyermekek ismerkedjenek az építés során a különböző tárgyak formáival, alakzataival. Tudjanak beszélni az alkotásaikról és örüljenek a létrehozott produktumnak. A 4-5 éves gyermekek alkotó – alakító tevékenységét bővítse az óvodapedagógus. A gyermekeknél megjelenő szándékos képalakító tevékenységet segítse élményeikhez kapcsolódó témákkal, és az azokhoz illeszkedő technikával. Jelenjen meg a gyermekek rajzában az 26

emberábrázolás, környezet, tárgyak, cselekmények saját elképzelés alapján történő megjelenítése. A gyermekek gyönyörködjenek a gazdag formákban, a színkeveréssel alkotott színárnyalatokban. Használjanak ceruzát, zsírkrétát, filctollakat, fapálcákat, különböző vastagságú ecseteket a rajzok finomabb kidolgozásához. A gyermekek alakítsanak képeket spárgából, fonalból, textilből, termésekből. A plasztikai munkák során legyenek képesek a formák tagolására. Tudjanak játékukhoz kellékeket, valamint alkalmi ajándéktárgyakat készíteni. Használjanak különböző formájú textilt, bőrdarabot, gallyakat, terméseket a plasztikus formák létrehozásához. Az építés során variálják a teret. Használjanak ehhez, például nagyobb méretű dobozokat, takarókat, berendezési tárgyakat. A gyermekek segítsenek az eszközök előkészítésében és elrakásában. Az elkészült műveket a szülők is megtekinthetik az előszobában elhelyezett faliújságon. Az 5-6-7 éves gyermekek alkotó – együttműködési készségét figyelembe véve, az óvodapedagógus segítse a képi, plasztikai és a környezet átalakításból eredő aktív tárgykészítés bővülését. A képalakítás során a gyermekek minél többször alkossanak közös kompozíciót. Az óvodapedagógus gazdagítsa a technikai megoldásokat, és az eszköz lehetőségeket, pl.: batik, kollázs, plakett, dombormű, makett, viaszkarcok, lenyomatok, márványozás, stb. alkalmazásával. A saját élményeken alapuló cselekmény témákban jelenjenek meg a mesék, versek, énekes játékok, ünnepek eseményábrázolásai is. Jelenítsék meg a formákat, színeket egyéni módon is. A legnagyobbaknak legyen igénye az ajándékkészítés – elsősorban ünnephez kötötten – szüleik, az óvoda dolgozói és a kisebbek részére. Éljék át minél gyakrabban az ajándékozás örömét. Az óvodapedagógus segítse a gyermekeket a játékok, bábok, játékkellékek készítésében. Szülők segítségével gyűjtsék az alkotó – alakító munkához szükséges anyagokat. Vonják be szüleiket az óvoda szépítésébe. Az óvodapedagógusok évente egyszer rendezzenek kiállítást a gyermekek munkáiból. 

A tevékenység szervezeti munkáinak biztosítása

Az óvodapedagógus hetente egyszer tudatosan irányított mikro-csoportos, kötetlen formájú tevékenységet szervezzen. Az egyéni segítségnyújtás érdekében egyszerre 5-6 gyermek vegyen részt a tevékenységben. Az óvodapedagógus teremtse meg annak lehetőségét, hogy minden gyermek ilyen formában megalkothassa az ajánlott eszközfeltételekkel képi – plasztikai elképzelését. A gyermekek jelenítsék meg személyiségük kivetített darabját, amelyben érzelmeik, vágyaik, szorongásaik, fantázia- és élményviláguk mutatkozik meg. 

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén o Képalkotásban egyéni módon jelenítik meg élményeiket, elképzeléseiket. o A gyermekek alkotására jellemző a részletező formagazdagság, a színek egyéni alkalmazása. o Örülnek alkotásaiknak, és az együtt elkészített kompozíciónak. o Plasztikai munkáik egyéniek, részletezőek. o Téralakításban, építésben bátrak, ötletesek, együttműködők. o Rácsodálkoznak a szép látványra, tudnak gyönyörködni benne. o Megfogalmazzák értékítéletüket, beszélgetni tudnak az alkotásokról.



Funkcionális Funkcionális eszközök felsorolása o o o o o

Színes ceruzák Festékek Ecsetek, ecsettál, ecsetrongy, Festő köpeny Rajzlap 27

o o o o o o o o o o o

Gyurma, gyurmatábla, lisztgyurma, Kartonpapír, tafetpapír, krepp papír, színes újságok Ragasztók, Ollók Zsírkréta Filctollak Hurkapálca Viasz Fonalak, textildarabok, csuhé, préselt falevelek, rafia, Termések Bőrdarabok

9/5. MOZGÁS A tevékenység célja:  

A gyermekek természetes, harmonikus mozgásának, testi képességeinek, tájékozódásának, alkalmazkodó képességének, a személyiség akarati tényezőinek fejlesztése játékos formában úgy, hogy megmaradjon a gyermekek mozgáskedve. Világos, konkrét értékeléssel a pozitív énkép alakulás támogatása.

A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek kialakulásának, formálásának és fejlesztésének eszközei. Az óvodáskor a természetes hely a finommotoros mozgáskészségek tanulásának, valamint a mozgáskoordináció fejlődésének szakasza, melyet változatos, örömteli, érzelmi biztonságban zajló gyakorlási formákkal, játékokkal szükséges elősegíteni. Ezzel biztosítható a mozgás és az értelmi fejlődés kedvező egymásra hatása. 

A 3-6-7 éves korban tervezhető mozgásfejlesztő játékok összeállítása

A gyermekek nagymozgása (járás, futás, kúszás, mászás) jól fejleszthető az óvoda udvarán, ahol tér és mozgásfejlesztő játékok állnak rendelkezésükre. A szabad mozgás zavartalan gyakorlási lehetőséget ad az irányított mozgástevékenység alatt megismert mozgásformák többszöri ismétlésére. A mozgásos tevékenységeket és azok eszközeit az óvodapedagógus mindenkor a gyerekek életkorához, fejlettségi szintjéhez és a csoport összetételéhez méretezze. A 3-4 éves gyermekek irányított tevékenysége során az óvodapedagógus a nagymozgások fejlesztésére helyezze a hangsúlyt. Ismerkedjenek meg a futásgyakorlatokkal (pl.: futás különböző irányban, futás feladattal, különböző futásformák gyakorlása). Játszanak ugrás gyakorlatokat (szökdelések, sorozatugrások, rövid nekifutásból fellépés majd leugrás stb.). Ismerkedjenek a dobásgyakorlatokkal, pl.: hajítás helyből távolba, hajítás helyből célba, labda feldobás – elkapás, labda leütés – elkapás stb.). A mozgásos játékok adjanak teret a támaszgyakorlatok gyakorlására is (pl.: csúszás, kúszás, mászás). A talajtorna eleme is jelenjen meg a játékokban (pl.: gurulás a test hossztengelye körül). A gyermekek játszanak minél több egyensúlyozó játékot. Az óvodapedagógus alkalmazzon többféle kézi szert a különböző típusú mozgásos játékokhoz. A mozgásfejlesztők ne legyenek sem túl könnyűek, sem túl nehezek. Késztesse a gyermekeket elvárható erőkifejtésre. Az óvodapedagógus rendszerint mutassa meg a helyes mintát és igényelje a mozdulatok pontos, esztétikus gyakorlását. A csoportszobában 28

legyen mozgásra késztető eszköz (pl.: karika, szivacs szőnyeg, labda stb). Az óvodapedagógus ezeket az eszközöket cserélgesse a gyermekek érdeklődésének megfelelően. A 4-5 éves gyermekek természetes mozgásában még mindig a nagymozgások fejlesztésére kerüljön a hangsúly. Az irányított mozgásos játékban jelenjenek meg a futásgyakorlatok (pl.: fussanak 3-4 akadályon át fel– és lelépéssel, átbújással, tárgyhordozással stb.). Az óvodapedagógus szervezzen ugrásgyakorlatokat (pl.: egy lábon, páros lábon szökdelés, felugrás két lábra, játékos helyből távolugró verseny stb.). A dobásgyakorlatok során próbálgassák a célba dobást egykezes felsődobással, babzsák távolba hajításával harántterpeszből. Minél gyakrabban játszanak labdagyakorlatokat, annál jobban tudják a labdát elkapni, különböző testhelyzetekben gurítani. Az irányított mozgásos játékok során gyakorolják a támaszgyakorlatokat (pl.: kúszás, csúszás, mászás talajon és szereken). A talajtorna anyagaként jelenjen meg a gurulóátfordulás és a kézenállás előgyakorlata a „kiscsikó rugdalódzás”. Kapjon kiemelt szerepet az egyensúlyérzék fejlesztése. A gyermekek játszanak egyensúlyozó játékokat 5 cm széles vonalon, vízszintes és rézsútos szereken. Az óvodapedagógus tervezzen lábboltozat erősítő speciális járás– és gimnasztikai gyakorlatokat. A csoportszobában legyen alkalma a gyermeknek szabadidőben is ismételgetni a szervezett foglalkozáson megismert mozgáselemeket.

Az 5-6-7-éves gyermekek mozgása már összerendezettebb, harmonikus ritmusú. Sokféle mozgáselemet ismernek, amit játékos formában szívesen ismételnek. Hangsúlyt kap ennél a csoportnál a finommotorika alakítása, és a szabályjáték gyakorlati alkalmazása. Az óvodapedagógus minél gyakrabban tervezzen kisebb testrészekkel végzett mozgásokat. Használjanak különböző kézi szereket. A különböző típusú futógyakorlatokat sorverseny, váltóverseny, versenyfutás közben gyakorolják a gyermekek. Ismerjék meg a fokozódó futást, a gyors futást és a lassú futást. Végezzenek ugrásgyakorlatokat. Szökdeljenek páros– és egy lábon, haladással. Végezzenek sorozatugrásokat különböző magasságban és távolságban elhelyezett tárgyakon át. Néhány lépéses nekifutással gyakorolják a magas– és távolugrást. Játszanak dobás gyakorlatokat. Dobjanak egykezes, kétkezes, alsó– és felsődobással célba, két méter magas kötél felett. A gyermekek játszanak labdagyakorlatokat. Vezessék a labdát járás és futás közben. Tudjanak párokban labdázni. Végezzenek támaszgyakorlatokat (pl.: pókjárás, rákjárás, talicskázás stb.). Ismételjék a tanult talajtorna elemeket (pl.: gurulás a test hossztengelye körül stb.). Egyensúlyozzanak padon járással, fej – kar – láb mozgásokkal összekötve. A mozgásos tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a kondicionális képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakításában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra nevelés hatásait. A spontán, a szabad játék kereteiben végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított mozgásos tevékenységek. A komplex testmozgások beépülnek az óvodai élet egyéb tevékenységeibe is, miközben együtt hatnak a gyermek személyiségének – a pozitív énkép, önkontroll, érzelemszabályozás, szabálykövető társas viselkedés, együttműködés, kommunikáció, problémamegoldó gondolkodás – fejlődésére. A spontán játékban és a szabad játékban megjelenő mozgásos tevékenységek, az egészségfejlesztő testmozgásnak az óvodai nevelés minden napján, az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve, minden gyerek számára lehetőséget kell biztosítani. Törekedni kell a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására. 

A különböző szervezeti formák megteremtése a gyermekek mozgásszükségletének kielégítése érdekében 29

Az óvodapedagógus a gyermekek szabad mozgását a délelőtti és a délutáni udvari játék, és séta során biztosítja. Az irányított mozgásos játékokat mindhárom korosztálynak az óvodapedagógus heti egy alkalommal szervezze meg különböző időkerettel. A kötött jellegű, szervezett mozgást jó idő esetén az udvaron tartsa meg, rossz idő esetén pedig a délelőtti levegőzés előtt. A mindennapi testnevelést is a délelőtti levegőzés előtt ajánlatos megtartani. Az óvodapedagógus szervezhet zenés – mozgásos perceket. Az utánzáson alapuló mozgás anyagát az óvodapedagógus gimnasztikai elemekből építse fel. A szabadban szervezett énekes játékok is jól szolgálják a gyermekek mozgásszükségleteinek kielégítését. 

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén o A gyermekek szeretnek mozogni, kitartóak a mozgásos játékokban. o A gyermekek nagymozgása, finom mozgása, egyensúlyészlelése, összerendezett mozgása kialakult. o Ismerik az irányokat, tudnak a térben tájékozódni. o Betartják a szabályokat a különböző versenyjátékokban, ügyességi játékokban. o Tudnak ütemtartással járni, gimnasztikai gyakorlatokat esztétikusan végezni. o Tudnak labdát vezetni.



Funkcionális eszközök felsorolása o Különböző méretű labdák / maroklabda, léglabda, óriáslabda, füles labda, futball labda / o Karikák o Babzsákok o Tornabot o Zászlók o Ugrókötelek o Zsámoly o Ugrószekrény o Német tornaszer / Gerschwald / o Tornaszőnyegek o Tornapadok o Körkötél o Kötéllétra o Vastag kötél a kötélhúzáshoz

9/6. A KÜLSŐ VILÁG TEVÉKENY MEGISMERÉSE KÖRNYEZET MEGISMERÉSÉRE NEVELÉS A tevékenység célja:  A szűkebb és tágabb környezet felfedezése során a gyermekek pozitív érzelmi viszonyának kialakítása a természeti – emberi – tárgyi világ értékei iránt. 

Azok védelmének megtanulása.

 A 3-6-7 éves korban tervezhető jellegzetes tartalmak biztosítása A gyermekek a saját környezetükben érzékeljék a környezet esztétikumát: hangokat, színeket, formákat, az élet ritmikusságát. 30

A 3-4 éves gyermekek az óvoda elfogadása, megszerettetése után ismerkedjenek az óvoda közvetlen környezetével. Figyeljék meg az évszakok szépségét, színeit, jelenségeit, időjárását, növényeit. Gyűjtsenek leveleket, kavicsokat, terméseket, tollakat, az évszakra jellemző képeket. Látogassák meg a közelben lakó csoporttársaikat, beszélgessenek a család tagjairól. Ismerjék meg az óvoda utcáját, boltokat, fodrászüzletet, az ott található intézményeket, az utcában élő állatokat, növényeket. A 4-5 évesek tapasztalatgyűjtő sétáit az óvodapedagógus az óvoda utcáján túl, az óvoda közvetlen környezetében szervezze meg. Törekedjen a megfigyelések, a gyűjtőmunkák gazdagítására, differenciálására. A gyermekek jelezzék az évszakfán az évszakok változásait, jelenségeit, jellemzőit. Tudjanak gyönyörködni az évszakok növényeiben. Keressenek összefüggéseket az időjárás és az emberek tevékenysége között. Gyűjtsenek terméseket, és azokat hasznosítsák az óvodapedagógus segítségével. Végezzenek rügyeztetést, magvak csíráztatását, hajtatást, ültessenek búzát, babot. Közösen készítsenek albumot az évszakokról összegyűjtött képekből. Látogassanak el családokhoz, nézegessenek képeket. A gyermekek tudják bemutatni családjukat, otthonukat. Látogassanak el az orvosi rendelőbe, üzletekbe, intézményekbe. Gyakorolják a gyalogos közlekedés szabályait. Ismerjék meg a személy- és teherhordó járműveket. Az óvoda környezetében élő háziállatokat, madarakat, bogarakat ismerjék meg. A téli időszakban gondoskodjanak a madarakról madáretetővel és eleséggel. Nézzenek diákat az állatokról. Az 5-6-7 éves gyermekek ismerjék meg az óvoda tágabb környezetét. Figyeljék meg az évszakok szépségeit, a színek árnyalatait, a környezet szennyeződéseit (víz, levegő, föld), a növények fejlődési feltételeit. Csíráztassanak, ültessenek növényeket. A gyermekek ismerjék meg a mezei növényeket, virágokat, vadon termő ismertebb növényeket (bodza, csipkebogyó). Ismerjék meg a felnőttek munkáját, látogassanak el többféle munkahelyre, ahol a szüleik dolgoznak. A természet kincseit őrző sarokban a gyermekek osztályozzák az összegyűjtött anyagokat, s amit lehet, hasznosítsanak. Az évszakokat bemutató táblát a gyermekek önállóan kezeljék. Látogassanak el középületekbe: múzeumba, színházba, kiállításra, építkezésekhez, iskolába, vasútállomásra, piacra. Legyenek ismereteik a szárazföldi, légi, vízi közlekedésről. Látogassák meg környezetük háziállatait, figyeljék meg, hol élnek. Hasonlítsák össze az ismert állatok környezetét, életmódját. A gyermekeknek legyen lehetősége többször megnézni az állatokról szóló diákat. Az óvodapedagógus feladata, hogy lehetővé tegye a gyermek számára a környezet tevékeny megismerését. Biztosítson elegendő alkalmat, időt, helyet, eszközt a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításban, továbbá a fenntartható fejlődés érdekében helyezzen hangsúlyt a környezettudatos magatartásformálás alapozására, alakítására. 

A tevékenység szervezeti formáinak biztosítása

A gyermekek fejlesztése mindhárom korosztály esetében közvetlen tapasztalat- és élményszerző udvari megfigyelések és séták alkalmával történik. Az óvodapedagógus heti egy alkalommal természeti – emberi – tárgyi környezeti téma megfigyelését tervezze. Az élmények feldolgozására, az ismeretek rendezésére, a gyűjtemények közvetlen megnézése, rendszerezése és az évszaki albumok összeállítása ad lehetőséget. Évi egy – két alkalommal óvodai kirándulást szervezzen az óvodapedagógus. 

A gyermekek kommunikációs készségének fejlesztése a közvetlen tapasztalat– és ismeretszerzés útján 31

A közvetlen tapasztalatszerzés lehetőséget ad a gyermek – óvodapedagógus személyes beszélgetéseire. Az óvodapedagógus minden gyermekre oda tud figyelni, minden kérdésre meg tud válaszolni. Ez a szervezeti forma kiválóan segíti a gyermek szókincsének, nyelvi kifejezőkészségének fejlesztését. A valós élethelyzetek természetes módon teszik lehetővé, hogy a gyermekek alkalmazzák a helyes köszönést, bemutatkozást, megszólítást, véleménynyilvánítást, a szándékok kifejezését, úgymint a kérés, tudakozódás, üzenetközvetítés. A gyermekek között erősödjön a tapasztalatok közzététele, a látottak folyamatos elbeszélése. Az óvodapedagógus tegye lehetővé, hogy a gyermekek értelmesen, összefüggően kifejezhessék gondolataikat, érzelmeiket, kívánságaikat, észrevételeiket. 

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végén o A gyermekek tudják lakcímüket, szüleik pontos nevét, foglalkozását, munkahelyét, óvodájuk nevét. o Tudják saját születési helyüket, idejüket. o Különbséget tudnak tenni az évszakok között, gyönyörködni tudnak szépségében. o A gyermekek ismerik a környezetükben lévő intézményeket, üzleteket. o Ismerik a háziállatokat, vadállatokat, madarakat, bogarakat. o Ismerik a környezetük növényeit, és azok gondozását. o Gyakorlottak az elemi közlekedési szabályok betartásában. Ismerik a közlekedési eszközöket. o Kialakult a beszédhelyzethez és az anyanyelvi szabályokhoz illeszkedő, jól érthető beszéd.



Funkcionális eszközök felsorolása o diaképek o diavetítő o szemléltető képek o mágnes tábla, mágnes o fóliaképek a közlekedésről o madáretetők o évszaktábla o cserepek a bab, búza ültetéséhez o ismeretterjesztő könyvek, lexikonok o magnetofon o kazetta az állatok hangjáról

9/7. MATEMATIKAI NEVELÉS A tevékenység célja: a környezet megismerése közben a gyermekek mennyiségi, alaki, nagyságbeli, tér– és síkbeli szemléletének alakítása. 

A 3-6-7 éves korban tervezhető jellegzetes tartalmak biztosítása

A matematikai nevelés a gyermek észlelésére, és megismerési vágyára épülve valósul meg. A tevékenységek végzése, a folyamatos cselekedtetés rengeteg olyan szituációt hoz a felszínre, ahol természetes környezetben folyhat a matematikai tapasztalatok szerzése, tevékenységekben való alkalmazása. Bármilyen gyakori a játékban és egyéb tevékenységben szerzett belső érdeklődésből fakadó tanulás, a gyermek negyedik életéve után egyre gyakrabban igényli és képes is, kisebb–nagyobb csoportban, az óvodapedagógus által irányított formában, a mélyebb és sokoldalúbb összefüggések feltárására. A gyermeket körülvevő környező valóság mennyiségi és 32

térbeli viszonyai, formái, természetes napi szituációkban megfigyelhetők. Játék és szabadidőben létrejöhetnek olyan helyzetek, amelyek alkalmasak a matematikai tartalmak közvetítésére. 

A matematikai tevékenység formái o utánzásos minta – és modellkövető o spontán játékos tapasztalatszerzésre, az óvodapedagógus által irányított megfigyelésre épülő tapasztalatszerzés o gyakorlati problémafelvetés és feladatmegoldás o gyermeki kérdésekre adott magyarázatok o az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozások



Feldolgozásra javasolt témák o Minőségi eltérések megfigyeltetése /(kisebb – nagyobb, hosszabb – rövidebb, alacsonyabb – magasabb, keskenyebb – szélesebb) o Mennyiségi eltérések megfigyeltetése (sok – kevés, több – kevesebb – semmi, számlépcső) o Mennyiségi eltérések megállapítása (párosítás, csoportosítás, számlálás, bontás, hozzátevés, elvevés) o Tő - és sorszámlálás (kb. 15-ig) o Testek körberajzolása, színezése (síkformák: kör, háromszög, négyzet, téglalap, testek: gömb, kocka, tégla) o Azonosság, egyenlőség megfigyelése (színezés, tépés, vágás, festékfolt, ugyanannyi) o Becslések, mérések (felület, térfogat) o Vonalak megfigyeltetése (áthúzás, beszínezés, egyenes, ferde, görbe vonal rajzolása, zárt vonalak, nyitott vonalak) o Térbeli tájékozódás (nagymozgás térben, tükörben tárgyakhoz viszonyítva, testrészek mozgatása párhuzamosan, ellentétesen, testrészek helyzetének változtatása)



Az óvodapedagógus feladata a matematikai nevelés terén o Olyan eszközök és tevékenységek biztosítása, ami felkelti a gyermekek érdeklődését, és természetes élethelyzetekben teszi lehetővé számukra, a matematikai tapasztalatok és ismeretek megszerzését. o A kötött foglakozásoknak, vagy kötetlen kezdeményezéseknek minden esetben támaszkodni kell a gyermekek igényeire, aktuális élményeire. A matematikai képességek fejlesztését játékosan, játékba építetten szükséges megvalósítani. o Azt, hogy a matematikai nevelés tartalmából melyiknél elégedhetünk meg a játékidőben szerzett benyomásokkal, vagy melyik összefüggést dolgozzuk fel foglalkozáson, az óvodapedagógus dönti el.



A fejlődés várható eredménye óvodáskor végén o Szívesen vállalkoznak a felismert problémák megoldására o Képesek jól ismert tulajdonságok szerint válogatás folytatására, sorba rendezés kiegészítésére. o Értik és helyesen használják a halmazokkal kapcsolatos összehasonlítást kifejező szavakat. o Össze tudnak mérni két halmazt párosítással. o Elő tudnak állítani különféle elemekből, különféle elrendezéssel, bontással ugyanannyit, többet, kevesebbet. 33

o Tárgyakat meg tudnak számlálni. o Azonosítani tudnak különféle helyzetükben is egyező alakú tárgyakat, síkbeli alakzatokat. o Másolással képesek megépíteni a mintával megegyező elemekből és színben, nagyságban eltérő elemekből is kirakni térbeli és síkbeli alakzatokat. o Képesek különféle geometriai tulajdonságok szerint térbeli és síkbeli alakzatokat szétválogatni, egyes egyszerű tulajdonságokat meg is nevezni. o Általában 2-4 elemből álló alakzat tükörképét zsebtükör mögött meg tudják építeni. o Értik és követni tudják az irányokat, illetve helyeket kifejező névutókat (alá, fölé, közé, alatt, fölött, között). 

Funkcionális eszközök felsorolása o MINIMAT eszközcsalád o A csoportszoba játékai o Kistükrök o Karikák o Ollók o Színes ceruzák

9/8. TANULÁS A gyermekek tevékenységeik során szerzett benyomások, tapasztalatok, élmények alapján tanulnak, s általa fejlődnek. A szociális és intellektuális tanulási képességek fejlődését az óvoda felerősíti. Ennek elsődleges terepe a szabad JÁTÉK és az egész óvodai élet. Az óvodás gyermek értelmi képessége: érzékelése, észlelése, emlékezete, figyelme, képzelete, képszerű szemléletes gondolkodása leginkább a játékon keresztül fejlődik. Ehhez társulnak olyan szervezett tanulási lehetőségek, mint az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, ami a gyermek kérdéseire, válaszaira épülő ismeretszerzést is magába foglalja. Az utánzásos, minta– és modellkövetéses magatartás és viselkedéstanulás folyamatában mindvégig az óvodapedagógus a főszereplő. Később felerősödik a társak hatása is. A programban helyet kap az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban megvalósuló tanulás, amely számtalan probléma- és feladatmegoldási lehetőséget ad a gyermekeknek. Az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységek a játékidőben zajlanak. A gyermekek a tevékenységek befejezése után visszatérhetnek eredeti játékukhoz, vagy újat kezdhetnek. Tanulási módszerek A módszerek megválasztását a gyermekek életkori sajátossága, testi – lelki állapota, érdeklődése, kíváncsisága befolyásolja. Az óvodapedagógus az eljárásait változatosan, mindenkor az adott szituációnak megfelelően kombinálja. A játékosság, a közvetlen tapasztalatszerzéshez kapcsolódó gyűjtögetés, elemezgetés, rendszerezés, minél gyakrabban jelenjen meg a tevékenységekben. Az élmények elmondása, az otthoni és az óvodai megbízások adása, az önálló 34

feladatmegoldások, önellenőrzésre, önértékelésre való késztetés, mind hasznos módszerei a programnak. Az óvodapedagógus törekedjen a módszertani kultúrájának kiművelésére. Alapelvek a tanulási folyamatok értékeléséhez A gyermekek akkor tudnak önfeledten, boldogan tevékenykedni, ha sok buzdítást, dicséretet, pozitív megerősítést kapnak. Ezért az óvodapedagógus törekedjen arra, hogy mindegyik gyermek kapjon valamilyen pozitív megerősítést. A gyermek konkrét, jó cselekedetét emelje ki. Alkalmazza a differenciált, árnyalt értékelést. Alkalmazza a jutalmazás sokféle módszerét: simítást, pillantást, testközelséget, gesztust, mimikát, szóbeli közlést a csoport előtt, a szülők előtt és egyénileg is. A büntetés teljes mértékben kerülendő a tanulási folyamatban, mert a gyermek kíváncsiságát, érdeklődését, motivációját visszaszorítja, lefékezi. Az óvodapedagógus a tanulási szokásokat alakítsa úgy, hogy egy gesztus, egy tekintet, egy kérdés segítsen a nem kívánatos magatartás megszüntetésében.

9/9. MUNKA JELLEGŰ TEVÉKENYSÉGEK A tevékenység célja:  A gyermeki munka megszerettetésén keresztül, olyan készségek és tulajdonságok kialakítása, melyek pozitívan befolyásolják a gyermekek közösségi kapcsolatát, kötelességteljesítését.  A nemek társadalmi egyenlőségének elősegítése oly módon, hogy valamennyi munka jellegű tevékenységet a lányok és a fiúk egyaránt gyakorolják.  A tevékenységekhez kapcsolódó spontán beszédszituációkban különböző beszédformák gyakorlása.  A munkavégzéssel kapcsolatos fogalmak, ok-okozati összefüggések, műveletek megnevezése, mondatba foglalása.



A különböző típusú munka jellegű tevékenységek tervezése és azok feltételeinek biztosítása Az óvodások munka jellegű tevékenysége a játékból indul ki. Elsősorban önmagukért és a közösségért végzik. Kezdetben az óvodapedagógus segítségével, később teljesen önállóan végezzenek munka jellegű tevékenységet. Az óvodapedagógus mindegyik munkafajtánál adjon mintát az eszközök használatához, és a munkafázisok sorrendiségének megismeréséhez. Úgy segítsen a gyermekeknek, hogy minél többször át tudják élni a munka örömét, a célért vállalt erőfeszítés szépségét, nehézségét. Az óvodapedagógus értékelése legyen buzdító, megerősítő, hogy a gyermekekben pozitív viszony alakuljon ki a rendszeres munkavégzéshez. Mindhárom korcsoportnál nagy jelentőségű az önkiszolgálás: testápolás, öltözködés, étkezés, környezetgondozás. A 3-4 éves gyermekek az óvodapedagógust figyelve vegyenek részt a növények gondozásában. Segítsenek a falevelek elszállításában, a növények locsolásában. Az óvodapedagógus a legkisebbeket is vonja be az alkalomszerű munkába, ami lehet esetleges, de lehet szabályosan ismétlődő is. A szabályosan ismétlődő mindennapi munka a rend fenntartásáért végzett tevékenység. (pl.: játékok elrakása, mosása, tisztítása, segítségnyújtás a terem díszítésében stb.). A 4-5 éves gyermekek közösségi kapcsolatát jól fejleszti a naposi munka, amit akkor célszerű bevezetni, ha a gyermekek készségszinten ismerik a munkafolyamat menetét, fogásait. A naposi munka az étkezési feladatoknál végezhető. Az óvodapedagógus és a dajka közös megállapodás alapján gondolja végig a naposi munkát és alakítsa ki a gyermekek cselekvésláncát. Alkalomszerű ismétlődő munka a játékok helyére rakása, a csoportszoba átrendezése, a 35

tevékenységhez használt eszközök kiosztása, összeszedése. Ezeket a munkákat a gyermekek együtt végezzék a gyermekek átgondolt, konstruktív vezetésével. Az óvodapedagógus tervezze meg az egyéni megbízatások lehetőségeit. A gyermekek működjenek közre az élősarok gondozásában, a szobanövények átültetésében, az óvodaudvar tisztántartásában. Az óvodapedagógus segítségével a gyermekeknek legyen lehetősége a téli madárvédelemben, a madáretető gondozásában. Az 5-6-7 éves óvodások önállóan végzik a naposi munkát. Az alkalomszerű munkákat a gyermekek önálló vállalkozás alapján végezzék, soha ne alkalmazzon az óvodapedagógus kényszerítő eljárásokat. A gyakori dicséret, elismerés hatásával érje el, hogy a gyermekek szívesen vegyenek részt a munkában. Végezzenek önállóan környezetszépítő munkát, játékok tisztítását, mosását, szárítását, egyszerű javításokat, polcok lemosását. Segítsék a kisebbeket. Az óvodapedagógus úgy alakítsa a növénygondozást, hogy a gyermekek minél több műveletet tudjanak önállóan elvégezni. Minden évszakban segítsenek a járdák, utak tisztításában. A tevékenységekben magvalósuló tanulás Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán és szervezett tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődést, fejlesztést támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes környezetben és kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban valósul meg. Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek képességeinek fejlesztése, tapasztalatainak bővítése, rendezése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes élményeire, tapasztalataira, ismereteire. 

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végén o A gyermekek szeretnek közösen dolgozni. o Örülnek, ha kötelességüket teljesítik. o Önállóan végzik a naposi munkát. o Szívesen vállalkoznak egyéni megbízatások elvégzésére. o Szívesen közreműködnek a növények gondozásában. o Örömmel segítik a kisebbeket. o Szeretnek meglepetést készíteni a kisebbeknek és a felnőtteknek.

A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettséget. A gyermek az óvodáskor végén belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben majd az iskolában, az óvodából iskolássá szocializálódik. Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek kedvező iskolai légkörben készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival. A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre. 9/10. KÖZÖSSÉGI ÉLETRE VALÓ FELKÉSZÍTÉS A közösségi nevelés az óvodai nevelési folyamat alapvető, átfogó kerete. Az óvodai nevelés folyamatában az egyén és a közösség nevelése szervesen összefonódik, a csoport az egyént, az egyén a csoportot gazdagítja. A közösségi nevelés eredményeként a gyerekek szívesen kapcsolódnak az óvodához, óvodapedagógusukhoz, a hozzájuk érzelmileg közel álló társakhoz. Csoportjukkal azonosulnak, örömet szerez nekik a közös tevékenység, az együttes élmények magas hőfoka. Szívesen teszik magukévá a közösségi szokásokat, szívesen segítenek egymásnak. Egyre jobban eligazodnak abban is, melyik társuknak mire van szüksége, és megkísérlik a segítségnyújtást. 36

A csoport hatása annál jelentősebb, minél gazdagabb lehetőséget biztosít az egyénnek a sokszínű tevékenységre, a társas együttműködésre, szerepvállalásra, élményszerzésre. A gyermekek alkalmazkodnak egymáshoz, és maguk is alakítják a közösségi szokásokat. Az együttes tevékenység, a másokra figyelés biztosítja a közösségi magatartás fejlődését. Fokozódik a gyermekek aktivitása, önállósága, az együttműködés érdekében kölcsönös engedményekre is készek. A közösségi nevelés hatására alakul ki a tettek mind objektív értékelése, a gyerekek véleménye másokról és önmagukról. Az óvodapedagógus törekedjen arra, hogy a csoport légkörét a teljes és kölcsönös bizalom hassa át. Éreztesse, hogy maga is bízik a gyermekekben, és hogy a jót tételezi fel róluk. Ez a gyermekek egymás iránti jóindulatának és bizalmának alapja. A gyermek akkor is érezze ezt a bizalmat, ha valamely helytelen tettét az óvodapedagógus elmarasztalja. Az óvodapedagógus – gyermek kapcsolatot az sem gyengíti, ha az óvodapedagógus belátja esetleges tévedését, és ezt jelzi a gyermeknek. Az óvodapedagógus a gyerekek közösségi életének irányítója. Személyiségének modell értékével hat a csoportszerveződés folyamatára, serkentője a gyerekek egyéni fejlődésének, miközben maga is a közösség tagja. Magatartása legyen határozott, ugyanakkor barátságos, szeretetteljes, őszinte. Nagyon fontos, hogy mindig megértésre és toleranciára törekedjen, mert csak ennek alapján értékelheti a gyermekeket. Törekedjen arra, hogy a gyerekekkel igazságosan és differenciáltan, egyéni sajátosságaikhoz igazodva bánjék. Követeléseiben vegye figyelembe a gyerek fejlettségét, jó szándékát, törekvéseit, ugyanakkor tartsa szem előtt fejlesztésének feladatait. 10. SZOCIÁLISAN HÁTRÁNYBAN LÉVŐK FELZÁRKÓZTATÁSA A gyermekek fejlődési tempója, élet és nevelési körülményei eltérőek. Különböznek egymástól testi, idegrendszeri sajátosságaikban, tapasztalatokban, értelmi képességeik, nyelvi kifejezőkészségük, társas magatartásuk érzelmeik, érdeklődésük, aktivitásuk terén. Az évek számának növekedésével nőnek az egyéni különbségek a gyermekek között. Az egyéni vonások gazdagodásával együtt járhatnak a gyermek érzelmi kiegyensúlyozatlanságáról, vagy értelmi fejlődésének lelassúbbodásáról tanúskodó jelenségek is. Az óvodapedagógus mindig igyekezzen tetteivel és szavaival is kifejezni, hogy a gyermekek közötti egyéni különbségek, az eltérő fejlettségi szint, a feladatmegoldásban megjelenő teljesítménykülönbség természetes jelenség. Senki nem kaphat semmiféle „címkét”, megkülönböztető jelzőt vagy elmarasztalást, mert teljesítménye, magatartása különbözik a többiekétől. Segítse elő, hogy minden gyermek tűnjék ki valamiben, legyen olyan rá jellemző pozitív megnyilvánulás, tevékenységi terület, amihez jól ért, amiben ügyes. Ennek következtében kivirulhatnak rejtett vonásaik, és személyiségük egyedi, megismételhetetlen színeivel tehetik változatossá a közösség életét. Törekedjen arra, hogy a gyermekek átvegyék elfogadó, segítő, megértő beállítódását. Gondoskodjék a gyermekek számára olyan tapasztalatokról, hogy társaik a különböző területeken, az egyes feladatokban eltérő eredményt érhetnek el, hogy egyikük ebben, másikuk inkább másban ügyes. A gyermekek eltérnek egymástól értelmi képességeik fejlődési tempójában, és fejlettségi szintjében is. Különleges bánásmódot igényelnek a lassúbb értelmi fejlődésű, többé – kevésbé retardált gyermekek. Az értelmi elmaradás kiegyenlítésére az óvodáskorban kedvező lehetőségek kínálkoznak. Az óvodapedagógus egyik fontos feladata tehát, hogy foglalkozzék a retardált gyermekekkel. Bár a lassúbb fejlődés rendszerint egy–egy területen kifejezettebb, a segítés csak a gyermek egész személyiségének megismerése után lehet hatékony. A gyermek nehézségeinek körültekintő elemzése, az elmaradás természetének feltárása után tehet kísérletet az óvodapedagógus az elmaradás enyhítésére. Mindig támaszkodjon a gyerektársak ösztönző, példát nyújtó hatására. Gondoljon arra, hogy nemcsak a funkciók fejlesztése a cél, hanem a gyermek meglévő szellemi és érzelmi - motivációs tartalékainak mozgósítása, érdeklődésének és ambíciójának felébresztése is. 37

11. TEHETSÉGGONDOZÁS Külön gondoskodást igényelnek a kiemelkedő képességű gyermekek. Az óvodapedagógus feladata, hogy megőrizze és fejlessze az ilyen gyermek képességeit, hasznosítsa tevékenységét a közösségi élet örömtelibbé, tartalmassá tételében. Ügyeljen azonban arra, hogy túlzott kiemeléssel, az elismerések, és dicséretek halmozásával ne hozza őket „sztár” helyzetbe. Ez mind a tehetséges gyermek fejlődése, mind a közösségalakulás szempontjából kedvezőtlen hatású lehet. Ugyanakkor törekedjék a fejlettségének és aktivitási igényének megfelelő tevékenységek biztosítására, mert az alacsony követelmény vagy a tevékenységi vágy korlátozása nem fejleszt, esetenként viselkedési problémát is okozhat.

12. ÓVODAI GYERMEKVÉDELMI MUNKA Az óvodában a gyermekvédelmi munkát a két óvodapedagógus végzi. (Egy vezető óvodapedagógus és egy beosztott óvodapedagógus). A vezető óvodapedagógus a Családsegítő Központtal tart kapcsolatot, e sajátos feladat ellátása érdekében. A környezetben élő családok változó szociális gondjait az óvodába járó gyermek helyzete is jelzi. Ezért rendkívül fontos, hogy a családlátogatások során szerzett tapasztalatokat megbeszéljük. Ha rendellenességet tapasztalunk, a vezető óvodapedagógus jelzi a Családsegítő Központ és az Önkormányzat felé. Különös figyelmet kell fordítani az intézménybe kerülő és nevelőszülőnél, illetve nevelőcsaládoknál elhelyezett gyermekekre.

„Csináljon bármit, ami nyitogatja értelmét, szemét, szaporítja tapasztalatait, ő azt hiszi: csak játszik. De mi már tudjuk, mire megy a játék. Arra, hogy e világban otthonosan mozgó, eleven eszű és tevékeny ember váljék belőle.” (Varga Domonkos) 13. HAGYOMÁNYOK, ÜNNEPEK, ÜNNEPÉLYEK, EGYÉB RENDEZVÉNYEK: Hagyományok:  a gyermekek születés- és névnapjának megünneplése  szüreti bál megrendezése  idősek napján műsorral kedveskedünk az „Őszi Napfény Szociális Otthon” lakóinak és a községben élő nyugdíjasoknak  karácsonykor, anyák napján és nőnapon műsorral köszöntjük a Szociális Otthon lakóit  farsangi bál  Márton nap  Családi nap Ünnepek, ünnepélyek:  

Télapó ünnepély Fenyőünnep 38

   

Március 15. Anyák napja Pünkösd Ballagás

Az óvoda ünnepein, ünnepélyein a gyermekek és az óvoda dolgozói is ünneplő ruhában vesznek részt (sötét alj, illetve nadrág, fehér felső). Az ünnephez illő verssel, dallal készül minden csoport. Az alkalomhoz illően az óvoda ablakait, helyiségeit feldíszítjük, ajándékkal kedveskedünk egymásnak és a szülőknek.

14. AZ ÓVODA KAPCSOLATAI Az óvoda és a család Az óvoda a családdal együtt azt kiegészítve szolgálja a gyermekek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való szoros együttműködés. Az együttműködés formái változatosak. A személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig, ahol lehetőség van az óvoda és a család kapcsolatának erősítésére. A szülő tud legtöbbet a gyermekéről, ő ismeri legjobban gyermeke igényeit, szükségleteit, viszont az óvodapedagógusnak van olyan szaktudása, mely alapján hathatós segítséget tud nyújtani a gyermekek fejlesztéséhez. Korrekt, partneri kapcsolatuk elengedhetetlen a gyermekek harmonikus fejlesztése érdekében. 





A kapcsolattartás formái  családlátogatás (még az óvodába lépés előtt)  anyás beszoktatás /(kiválóan alkalmas arra, hogy a szülő megismerje az óvodai életet, szokásokat, mintát kapjon gyermeke neveléséhez)  a napi kapcsolattartás elengedhetetlenül szükséges, hogy a szülő teljes mértékben tájékozott legyen a gyermekével történt napi eseményekről  szülői értekezletek  nyílt napok  a szülőkkel együtt szervezett rendezvények  ünnepek  kirándulások

Az óvoda és az iskola

Az óvoda az iskolával alakítsa ki tartalmi kapcsolatát, hogy a gyermekek zavartalan iskolakezdését elősegítse. A kölcsönös érdeklődés hozzájárul egymás nevelési céljainak, elképzeléseinek megismeréséhez. A kapcsolatteremtés formái: o látogatások / a nagycsoportosok részvétele tanórán az első osztályban, a leendő elsős tanítónő hospitálása az óvoda nagycsoportjában / o tájékoztatások a gyermekek egyéni fejlődési üteméről, várható alkalmazkodási nehézségekről o részvétel egymás rendezvényein 39



Az óvoda és a közművelődési intézmények

Az óvoda kapcsolatot tart fenn a helyi Kultúrházzal, Könyvtárral, a bajai József Attila Művelődési Központtal. A programok segítsék a nevelési feladatok sokoldalú, színes megoldását. Az óvoda zárja ki azokat a kezdeményezéseket, amelyek az óvoda pedagógiai elveivel, tartalmával nem összeegyeztethetőek. A kapcsolattartás formái: o látogatás a könyvtárban o a szervezett előadásokon, rendezvényeken való részvétel (színdarab, bábelőadás, koncert stb.)

 Az óvoda egyéb kapcsolatai Az óvoda kapcsolatot tart fenn: o fenntartóval o pedagógiai-szakmai szolgáltató intézményekkel o Nevelési Tanácsadóval o Mentálhigiénés Központtal o logopédussal o az egészségügyi szolgálatokkal (orvos, védőnő) o pszichológussal o fejlesztő pedagógussal o a környező települések óvodáival o a Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálattal o egyházzal o iskolával o kisebbségi önkormányzattal Az egyik terem használatát takarékossági okokból megszüntettük, így nincs külön tornaszobánk. A testnevelés foglalkozásokat a csoportszobákban oldjuk meg.

40

Törvényi háttér

Alapító okirat 2011 évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 2012. évi CXXIV. törvény a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosításáról 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet a nevelési- oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról 229/2012. (VIII.28.) korm.rend. a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról 138/1992.(X.8.) Kormányrendelet a közalkalmazottakról szóló tv. végrehajtásáról a közoktatási intézményekben 1997. évi XXXI.tv. a Gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásáról 255/2009.(XI.20.) Kormány Rendelet Óvodai Nevelés Országos Alapprogram Kormányrendelet 363/2012. (XII.17.) Korm. Rendelete az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról Felhasznált irodalom 1. Az óvodai nevelési országos programja 1996 – 2009. nov. 20-tól érvényes módosítása 2. Helyi óvodai nevelési program 2010. 3. Forrai Katalin: Ének az óvodában 1993. 4. Óvodavezetők Kézikönyve 1-11. OKKER Okt. Iroda 1994. 5. Óvodai Jogfutár 2012. okt., 2013. február 6. Törvényi változások- Az óvodai pedagógiai program

41

Tartalomjegyzék 1. Bevezető

2

2. Helyzetelemzés

3

3. Gyermekkép, óvodakép 3/1. Gyermekkép 3/2. Óvodakép

4 4 5

4. Az óvodai nevelés alapelvei 4/1. Az egészséges életmód alakítása 4/2. Az óvodai egészségnevelés, és az ezzel összefüggésben lévő feladatok 4/3. Érzelmi, erkölcsi és a közösségi nevelés biztosítása 4/4. Anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása

5 6 6 10 12

5. Az óvodai élet megszervezésének elvei 5/1. Személyi feltételek 5/2. A dajka és az óvodapedagógus együttműködése 5/3 Beszoktatás 5/4. Sajátos nevelési igényű gyermekek

14 14 14 14 15

6. Tárgyi feltételek

15

7. Az óvodai élet megszervezése 7/1. Napirend 7/2. Heti rend 8. Gyermekcsoportok szervezése

15 16 17 17

9. Az óvodai élet tevékenységformái és az óvodapedagógus feladatai 9/1. Játék 9/2. Verselés, mesélés, dramatikus játék 9/3. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc 9/4. Rajzolás, mintázás, kézimunka 9/5. Mozgás 9/6. Külső világ tevékeny megismerése 9/7. Matematikai nevelés 9/8. Tanulás 9/9. Munka jellegű tevékenységek 9/10. Közösségi életre való felkészítés

18 18 22 24 26 28 30 32 34 35 36

10. Szociálisan hátrányban levők felzárkóztatása

37

11. Tehetséggondozás

37

12. Óvodai gyermekvédelmi munka

38

13. Hagyományok, ünnepek, ünnepélyek, egyéb rendezvények 14. Az óvoda kapcsolatai

38 39

42

15. Legitimációs záradékok

43

15. LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉKOK

ELFOGADÓ NYILATKOZAT

A Helyi Óvodai Programot az óvodai nevelőtestület 2013. ……………elfogadta.

Nagy Angéla

_____________________________________________

Kovács Ferencné

_____________________________________________

Ácsné Major Ágnes

_____________________________________________

Bácsborsód, 2013. év__________________hó________________nap

Nagy Angéla óvodavezető 43

ELFOGADÓ NYILATKOZAT

A Helyi Óvodai Programot az Önkormányzat Képviselő Testülete 2013. ……………………elfogadta.

_____________________________________________ _____________________________________________ _____________________________________________

Bácsborsód, 2013. év__________________hó________________nap

44

NYILATKOZAT

A Helyi Óvodai Program tartalmával a Szülői Munkaközösség egyetértett.

SZMK tagok: 1._______________________________________________________________ 2._______________________________________________________________ 3._______________________________________________________________ 4._______________________________________________________________

Bácsborsód, 20______év._____________________hó_______________nap

Nagy Angéla óvodavezető

45

Az óvoda helyi nevelési programja nyilvános, minden érdeklődő számára megtekinthető, az intézményből ki nem vihető. A helyi nevelési program 1-1 példánya a következő személyeknél, illetve intézményeknél tekinthető meg: 

az óvoda fenntartójánál,



az óvoda irattárában,



az óvoda vezetőjénél



az óvoda honlapján.

46

47