AZ E G Y E T E M E K SZEREPE AZ ORVOSKÉPZÉSBEN A RENESZÁNSZ ÉS A R E F O R M Á C I Ó K O R Á B A N * KAPRONCZAY KÁROLY
A humanizmus és a reformáció, e két egymásba fonódó szellemi áramlat alapvető szemléleti változásokat eredményezett az orvosi gondolkodásban, lényegesen átformálta az orvosképzés szemléletét a X V — X V I . században. A humanizmus hatására a személytelenségbe burkolózó kö zépkori orvos helyébe a világ anyagi titkait kritikusan feltáró, az ész elsődlegességét hangsúlyozó, a természet adatait gyűjtő, gyakran hírnévre szomjazó, becsvágyó szakember lépett. A z új szemlé let módszerei gyakran hiányosak voltak, de bámulatos intuitiók nyomán alapjaiban rendítették meg a tökéletesnek hitt középkori medicinát, az ókori szerzőkbe vetett tökéletes hitet. A X V . szá zadtól Itália egyetemein sorra születnek meg Arisztotelész, Hippokratész, Dioszkoridész, Galenosz, Avicenna és más klasszikus orvosszerzők munkáinak kritikai kiadásai. A kételkedés szelle me elsőnek azt eredményezte, hogy a medicina alapjait adó ókori orvosok munkáinak eredeti formáit keresték meg, feltárták a későbbi korok félremagyarázásait és hibás értelmezéseit, eredeti tisztaságukba állították vissza a kéziratokat, s csak azután léptek fel kritikával. A neoplatonikus szemlélet új arculatot adott az orvosképzésnek: meghonosodott az empíria, kritikus szemléletre serkentették a hallgatókat és klinikai irányba terelték a gyakorlati képzést. Ez utóbbi tette vonzóvá Itália orvosi karait, és nem véletlenül tódultak ide Európa távoli országaiból az orvosjelöltek, vala mint az, hogy ezen orvosi karokon működtek azok, akik tollából napvilágot láttak a klasszikusok kritikai kiadásai. A z Itáliából sugárzó új szellem csakhamar hatást gyakorolt a német nyelvterület és Közép-Európa orvosi karaira is. 1
A humanizmus hatására a hit megszűnt belső emberi élmény lenni, és korabeli egyházi viszo nyok is a változást sürgették. A humanizmus eszméi készítették elő a reformációt, amely — túl a hitújításon — az ember egyéni vágyait és tehetségét kidomborító, gyakorlatiasságra nevelő isko latípust teremtette meg. A z új iskolatípus azonban nem semmisítette meg a régi ún. latin iskola kereteit, csak új tartalommal telítette. A reformáció első évtizedei — a hitújítást és a hitvédelem nagy korszaka — nem kedveztek a világi tudományok művelésének, de a feszültségek csökkenése után felvirágzott az új szellemű protestáns művelődés. Luther, bár ő nem volt pedagógus, a neve léssel kapcsolatos elmélkedéseiben a nevelést a legfontosabb emberi cselekedetnek mondta, amelynek végső célja a jámborság kialakítása, amelyhez vezető út a műveltség megszerzése. A z új iskolákban a nemzeti nyelv ápolása mellett fokozott figyelmet szenteltek az ókori nyelvek tanu lásának is, amelynek segítségével nemcsak a Szentírást lehetett eredetiben tanulmányozni. Luther a nevelés másik fontos feladataként az ifjúságnak hasznos tevékenységre való nevelését jelölte meg, hogy földi rendeltetésüket tökéletesen teljesítsék. E hasznos tevékenység köréből külön k i 2
* Előadás formájában elhangzott ,,a természettudományok és a medicina a reneszánsz és a reformáció korá ban" c., a Magyar Tudományos Akadémián 1983. november 30-án megtartott ülésen. Szumowski, W.: Az orvostudomány története. Bp. 1939. Mayer Kolos Ferenc: Az orvostudomány történe^ te. Bp. 1927. Fináczy Ernő: A renaissance kori nevelés története. Bp. 1919. 1
2
emelte a szellemi foglalatosságot, amelynek célja nemcsak az elmélkedés, hanem a gyakorlatias ság kialakítása is. A z előbbi lutheri elvekhez igazodott az iskolarendszer is, amely a szoros hierarchiával nem ren delkező protestáns egyház szerkezetét tükrözte: egymástól független, az egyéni törekvéseket elő térbe helyező iskolák rendszere bontakozott ki. Ezzel szemben a katolikus iskolarendszer egyetlen nagy központi irányítása alá helyezett, egymással alárendeltségi viszonyban álló tanintézetek épít ményét jelentette, ahol igen szűk teret nyitottak az egyén érvényesülési vágyának. A protestáns iskolák új szervezeti felépítése jellemezte az új hitet követő egyetemeket is, ahol ugyan érintetlenek maradtak a hagyományos egyetemi formák, de az oktatásban Melanchthon hu manista szelleme érvényesült. A közvetlen részvételében született meg Wittenbergben az új egye temi tanrend, az ún. wittenbergi forma, amelyet a protestáns egyetemek (Marburg, Tübingen, Lipcse, Jena, Basel, Odera melletti Frankfurt, Königsberg, Greifswald, Rostock, Heidelberg, Helmstädt stb.) sajátosságaiknak megfelelően elfogadtak vagy módosítottak. Melanchthon sze mélyesen nem vett részt a wittenbergi orvosi kar tanrendjének kialakításában, de itt is érvényesült a humanista kritikai szellemre való nevelés, az orvosjelölteknek a gyakorlati orvosi munkára való felkészítésének a fontossága. A nehézkes, szavakhoz tapadó és terméketlen skolasztikus előadási módot csakhamar felváltotta az eredeti forrásokhoz nyúló stílus, a betegágy melletti megfigyelést szorgalmazó klinikai szemlélet. A z orvosi karon nagy figyelmet szenteltek a botanika művelésé nek, a betegségek megfigyelésének, amit tükröznek a korból fennmaradt orvosavatási értekezések is. A botanika szempontjából lényeges, hogy éppen az első protestáns egyetemeken működtek e szakterület megalapozói, így Tübingenben L . Fuchs (1501—1566), Zürichben Gessner (1516-1565) és Clusius (1525—1609) vagy Németalföldön Lobelius (1538—1616). 3
4
5
A protestáns egyetemeken kialakított új tanulmányi rendek szempontjából lényeges az Odera melletti Frankfurt orvosi karának 1588-ból fennmaradt szabályzata, amely jól példázza a X V I . századbeli orvosképzési folyamatot és követelményrendszert. Orvosi karon csak a latin és görög nyelvben járatos, magister artium fokozattal rendelkező hallgató tanulhatott, ahol a tanulmányi időt nem évekhez, hanem a megszerzett ismeretekhez kötötték. így az orvosjelölteknek előbb el kellett sajátítani Avicenna Canon-ját, Hippokratész és Galenosz munkáit, anatómiát és botanikát kellett hallgatniuk, majd ezek bevégzése után egy kijelölt egyetemi orvossal egy esztendőn át be tegágy mellett kellett megismerniük a betegségek megfigyelésének művészetét. A z előbbi feltéte lek teljesítése után jelentkezhetett az orvosjelölt a baccalaureatusi vizsga letételére. Ennek sikeres teljesítése után már maga tanította az ifjabb medicusoknak Avicenna Canonjából, Hippokratész Aphorismáiból, Galenosz „ D e locis Affectis" című könyvéből, míg neki is további előadásokat kellett hallgatnia Galenosz első könyvéből és Almazor kilencedik kötetéből. Ezzel egy időben vé gezte a beteglátogatásokat, idősebb orvosokkal konzultált különböző betegségekről. Ezt az idő szakot — a feltételek teljesítése után — újabb vizsga zárta, amely ünnepélyes keretek között — általa választott és a kar által jóváhagyott avatási értekezés megvédésével — zajlott le. 6,7
Az új tudományos eszméknek teret nyitó humanista és protestáns egyetemeken megújhodott az orvostudomány, amelynek talán legjobb példája az anatómia felvirágzása. Ennek reneszánsza ugyan elsősorban Itáliához kötődött, de a protestáns Vidus Vidius (+1569) iskolájából számos új hitet valló anatómus került k i : példának elég Jacques Sylviust, Charles Estienne-t (1503—1564) vagy Michael Serveto-t (+1539), a kisvérkör felfedezőjét említenünk. Ezen iskola követője volt
3
4
5
6
7
u
-
°-
Szelényi Ödön: A nevelés története a reformációtól napjainkig. Bp. 1917. U. o. Demkó Kálmán: A magyar orvosi rend története. Bp. 1894. Szumowski: i. m.
Andreas Vesalius is, akinek jelentőségét nem kell különösebben kiemelnünk. Vesalius követőit majdnem minden protestáns egyetemen megtalálhatjuk, így Baselben D. Bauchint (1550—1624), Wittenbergben Albertit (1540—1600), aki a X V I . század legjelentősebb orvospedagógusai közé tartozott. Ez utóbbi egyetemmel kapcsolatban feltétlenül meg kell említenünk, hogy Paracelsus első követői is itt találtak maguknak otthont és tanszéket. Alberti hírneve mellett éppen a Paracelsust követő Gaspar Peucer (1525—1602) és Winter von Andernacht működése tette vonzóvá a me dikusok előtt Wittenberget. Azonban Paracelsus követői más protestáns egyetemen is támogatásra leltek: így Baselben Theodor Zwinger (1533—1588), Gessner, Odera melletti Frankfurtban J. Hoffmann (1563—1641), Jénában A . Ellinger, Markburgban R. Gloclenius. 8
A reformáció korában — Itália mellett — a legszínvonalasabb orvosképzést a baseli egyetem nyújtott, amelynek az orvosi karán honos szigorú vizsgarend és a kor legkiemelkedőbb orvosai által biztosított szakmai színvonal miatt az itt nyert oklevelet a legnagyobb elismerésben részesí tették kontinensünkön. A z orvosi filozófia, a szakmai filológia és az empirikus szemlélet kiegyen súlyozott formában jelentkezett az orvosképzésben, amelynek tekintélyét csak emelték az itt mű ködő híres orvosprofesszorok. A kar látogatottságát bizonyítják a X V I . századi promóciós adatok: 1532—1560 között 19, 1560—1586 között 114, 1586—1610 között 454 orvosavatásról szólnak az év könyvek. A disszertációk témája is figyelemre méltó: elsősorban a kor jellegzetes betegségeivel — angol lázzal, scorbuttal, syphilisszel, pestissel, hastífusszal, kiütéses tífusszal — foglalkoztak, de tárgyalták a gyógyvizek terápiás hasznosításának és az egészséges életmód különböző formái nak kérdéseit is. 9
A kor vázlatos áttekintése mellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az empirikus szemlélet előtérbe kerülése és az anatómia megújhodása milyen hatást gyakorol a középkor dere kán a medicinától elszakadt sebészetre. E téren nemcsak Ambrosius Paré nevét kell említenünk, hanem azokét is, akik itáliai és protestáns egyetemeken szerzett orvosi tudásuk birtokában gyakor lati jellegű és nemzeti nyelven kiadott sebészeti tárgyú munkáikkal igyekeztek a két eltávolodott szakterületet ismét közelíteni. Minden szakmai túlzás nélkül ki kell emelnünk, hogy az egyetemet járó ifjúság csak elenyésző hányada folytatott e korban orvosi tanulmányokat, és az egyetemi felsőbb karokon éppen az orvosi volt a legkisebb létszámú. A reformáció korában a magasabb egyetemi képzés végső célja a pap képzés volt, s ennek elérése után, vagy ezzel párhuzamban mélyültek el egyesek a gyógyítás tudo mányában is. A X V I . századból rendelkezésünkre álló mintegy száz magyar orvos személyi adatai bizonyítják, hogy közel 60%-uk az orvosi oklevelet (vagy tudást) bölcseleti és teológiai tanulmá nyok bevégzése után szerezte meg, később orvosi gyakorlatukat papi hivatásuk kiegészítéseként művelték. Ugyanezen orvosok adatai bizonyítják, hogy az új szellemű protestáns iskolák mi lyen fontos szerepet játszottak a hazai természettudományos műveltségű értelmiségünk kialakítá sában, hiszen többségük protestáns hitet követett, és műveltségük alapjait ezen iskolákban szerez ték meg, s innen irányították őket külhoni tanulmányokra. A z egyetemlátogatás szempontjából is fontos fordulatot a reformáció kora hozta: a X V I . század első harmadáig — Bécs, Krakkó és a kisebb jelentőségű Prága mellett — a felsőbb tanulmányok célja Itália egyetemeinek látogatása volt, de 1530-tól az új hitet vallók már a protestáns egyetemek felé igyekeztek. Kezdetben Witten berget keresték fel nagyobb létszámban, hiszen itt élt Luther, itt tanított Melanchthon, később már más protestáns egyetemen is találkozunk magyarokkal. Wittenbergben 1523—1560 között 442 ma gyart jegyeztek fel az évkönyvekben, 1576 után újabb 376 hazánkfiát anyakönyvezték. Wittenberg 10
11
8
9
10
11
Ábel Jenő: Egyetemeink a középkorban. Bp. 1881. Szumowski: i. m. Kapronczay Károly: Magyar medikusok a wittenbergi egyetemen Luther és Melanchthon korában. (Meg jelenés alatt). Ábel: i. m.
mellett Jena, Lipcse, Frankfurt, Helmstedt, Marburg, Königsberg, Leyden, Franecker, Altdorf és Würzburg voltak a magyarok kedvelt helyei, ahol tanulmányaikat hazai pártfogók vagy egyhá zuk jótékonysági alapítványai segítették. Összetartozásukat egyetemi diákegyesületek (nemzetek vagy natiok) és az együttlakást biztosító burzák adták, ahol a szegényebb diákok is megélhetési lehetőséget találtak. A z adott korszakban — a hazai támogatás mellett — az angol, a német, a németalföldi és a svájci protestáns egyházak külön alapítványokkal segítették a magyarok felsőbb tanulmányait. így például Tübingenben 1568-ban 12 magyarnak nyújtottak tandíjmentességet. Wittenbergben könyvtár, és minden újonnan érkezőnek 30 Ft segély állt a rendelkezésére. Helm städtben, Lipcsében és Groningenben minden magyar diák ingyen ebédet, Greifswaldban 4, Göttingenben 10, Lipcsében és Erlangenben 3—3 felsőbb karon tanuló volt tandíjmentes, míg a Kál vin hitét valló oxfordi és cambridge-i egyetemen 3—3 fő részesült ösztöndíjban, Utrechtben pedig minden magyar félévenként kapott segélyt. A z imént felsorolt egyetemeken több magyar medikus tanult, és élt az ösztöndíj adta lehetőség gel. Csak Preys (Preysius) Kristófot (1515—1590), Melanchthon barátját, Szegedi Kiss Istvánt (1505—1572), a magyar reformáció nagyhatású teológusát és orvosát, vagy Balsaráti Vitus Jánost (1529—1575) kell említenünk. A z utóbbi életútja példázza jól a hazai protestáns ifjak külhoni pe regrinációját: gyulai, erdődi és sárospataki előtanulmányok után a Perényi család támogatásával Wittenbergbe ment, ahol bölcseletet és teológiát hallgatott. Melanchthon tanácsára orvosi tanul mányokba kezdett, és hat esztendei itáliai egyetemlátogatás után Páduába avatták fel orvosdoktor nak. Szaktudására jellemző, hogy protestáns létére orvosi gyakorlatát a vatikáni udvar is igénybe vette. Később nagy lehetőségeket elhárítva visszatért — a Perényiek hívására — Sárospatakra, ahol haláláig a Kollegium tanáraként és orvosaként működött. Ugyancsak a peregrinációt példázza Bogner Péter (1535—1591) élete is: Brassó anyagi támoga tásával tanult angol, német és itáliai egyetemeken, Ferrarában nyert 1564-ben orvosi diplomát, de hazatérése után szülővárosában lelkészként és orvosként működött. Tekintélyes városatyaként több ifjú külföldi tanulmányát segítette elő. A már említett száz magyar orvos adatai érdekes képet nyújtanak a tanulmányi helyek szem pontjából. Szemben a X V . századdal, amikor az orvosjelöltek főleg Bolognát, Paduát, Siennát, Ferrarát, Velencét, Pisát és Rómát látogatták, az 1530-as évektől főleg a német terület a végcél. E században Wittenbergben 12, Baselben 3, Erfurtban 2, Helmstädtban 1, Tübingenben 4, Marburgban 1 magyar kapott orvosi diplomát, de az Itáliában végzettek többsége (Pisa 22, Bologna 12, Padua 13, Róma 2, Velence 5) is jelentős időt töltött protestáns egyetemeken. A X V I I . század ban tágul a kör: az orvosi tanulmányok szempontjából fontos hellyé válik Altdorf (12 magyar nyert itt orvosi oklevelet), Franacker (7), Majna melleti Frankfurt (1), Greifswald (4), Halle (16), Harderwyjk (2), Helmstädt (11), Jerta (16), Leyden (11), Nürnberg (11), Koppenhága (9), Königsberg (13). A XVII. században már nem szabad egyértelműen csak a protestáns egyetemeket kiemelnünk a színvonalas orvosképzés szempontjából, hiszen a katolikus egyház, elsősorban a jezsuita rend korszerű és ugyancsak gyakorlati életére felkészítő iskolarendszerének jóvoltából, az előző évszá zadban lehanyatlott egyetemeit is megújította. Sorra születtek a korszerűsítő reformok, így a ma gyar orvosképzés szempontjából fontos bécsi egyetemen 1630-ban átszervezték az orvosi kart, új tanrendet léptettek életbe, amelynek következtében itt a hangsúly a gyakorlati képzésre tevődött át, jelentősen csökkent a karon az egyházi ellenőrzés, bár az oklevélszerzés lehetőségéből tovább ra is kizárták a protestáns hitet követőket. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a bécsi orvoskép12
13
14
15
12
13
14 15
Weszprémi István: Magyarország U. o.
U. o. II. köt. 234-241. 1. Kapronczay: i. m.
és Erdély orvosainak rövid életrajza.
Bp. 1960. I. köt. 112. 1.
zés színvonala továbbra sem közelítette meg az itáliai fakultások nívóját, mégis — éppen a területi közelség miatt — egyre több magyar orvosjelölt végezte itt tanulmányait. (Például a X V I I . század ban már 34 magyar nyert itt diplomát a medicina tudományából.)
16
A tárgyalt korszakban a magyar vonatkozású avatási értekezések is elsősorban az orvosi gyakor lat kérdéseivel foglalkoztak: például Jordán Tamás 1564-ben a kiütéses tífuszról, Spielenberger Sámuel (1595) a betegségészlelésről értekezett. A greifswaldi egyetemen katedrát nyert Joel Fe renc — 1536-ban nyert oklevelet Wittenbergben — universae medicináé compendium c. könyvé ben elsőnek írta le a rühatkát, foglalkozott a kínagyökér felhasználásának lehetőségével, részlete sen szólt a szifiliszről és több járvány betegségről. Hosszú ideig nemcsak Greifswaldban, hanem más német egyetemen is kötelező tankönv volt Joel munkája. Ugyancsak itt kell említenünk Balsaráti Vitus János művét — sajnos egyetlen nyomtatott példányban sem maradt fenn — Magyar chirurgiáját, melyben magyar nyelven közölt hasznos utasítások a sebészeknek.
ZUSAMMENFASSUNG Der humanismus und die Reformation brachten grundsätzliche Veränderungen im medizinischen Denken mit sich, das im 15—16. Jh, auch in der Ärztebildung zum Ausdruck kam. Der neue organisatorische Aufbau der protestantischen Schulen charakterisierte auch die Universitäten, wo die traditionelle Form erhalten blieb, aber im Unterricht der humanistische Geist von Melanchthon sich befestigen konnte. Der neue Lehrplan der Wittenberger Universität hat sich durch die persönliche Mitwirkung von Melanchthon herausgebildet und wurde an anderen protestantischen Universitäten — ihre Eigenheiten beibehaltend — angenommen oder nur etwas modifiziert. Überall ist der kritische humanistische Geist zu spüren, der die Medizinstudenten auf ihre praktische Heiltätigkeit vorbereiten und sie in ihrem Beruf befestigen sollte. Auf den humanistischen und protestantischen Universitäten hat sich die Medizinwissenschaft erneuert und neuen wissenschaftlichen Ideen Platz gemacht. Das beweist die Blütezeit der Anatomie. Zur Zeit der Refor mation hat — neben Italien — die Baseler Universität die berühmteste Ausbüdungstätigkeit ausgeübt, die z.B. in der strengen Rigorosenordnung zum Ausdruck kam, und das Diplom auf dem ganzen Kontinent die größte Anerkennung erwarb. Es muß behauptet werden, daß die Universitätsjugend nur in geringer Zahl Medizin studierte. Die zur Verfügung stehenden Dokumente beweisen, daß 60% der Studenten erst nach der Absolvie rung ihrer philosophischen und theologischen Studien angefangen haben Medizin zu studieren. Die protestan tischen Jugendlichen Ungarns suchten anfangs die Wittenberger Universität auf, später sind sie auch auf ande ren protestantischen Universitäten zu finden. In dieser Periode behandeln ihre Inaugural-Dissertationen vor allem Fragen der praktischen Medizin. K. KAPRONCZAY, M . A . , Ph. D. deputy general director of the Semmelweis Medical Historical Museum, Library and Archives, treasurer of the Hungarian Society for the History of Medicine Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Budapest, Apród u. 1/3, Hungary H—1013
Kapronczay Károly: A bécsi egyetem orvosi karának és a Natio Hungaricának kapcsolatai (1381—1630). Comm. Hist. Artis. Med. 81(1977) 27-41. 1.
