Az egyetemek új szerepe az Egyesült Államokban

GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLÕDÉS, KORSZERÛ VEZETÉS, MUNKAFELTÉTELEK

Az egyetemek új szerepe az Egyesült Államokban Tárgyszavak: egyetemek feladata; információs és kommunikációs technológia. Az USA-ban az egyetemek hagyományosan elkülönültek a körülöttük levő közösségektől, mintegy elefántcsont toronyban éltek. Főképpen gondolkodtak, nem pedig cselekedtek. A technológia, a demográfia, a verseny és a pedagógiai módszerek változásainak hatására az egyetemek működése módosul. A tizenkét osztályos iskolák viszont nemcsak oktattak, hanem mint közösségi központok szociális szolgáltatásokat is nyújtottak, találkozási alkalmakat kínáltak a körzetek lakóinak. Jelenleg az egyetemek is ki akarnak törni elzártságukból, kapcsolatba lépnek a középiskolákkal, ezáltal egyre jobban integrálódnak a helyi közösségekbe.

Az egyetemek feladata: a társadalom szolgálata A négyéves főiskolákon és az egyetemeken 14 M fiatal tanul. Így ezek az intézmények stratégiai helyzetben vannak ahhoz, hogy tudást, ismereteket, gyakorlati és szociális képességeket nyújtsanak a társadalmi igényeknek megfelelően. Ma az egyetemek egyre inkább a Kennedy által megfogalmazott elveket követik, amelyek a társadalom szolgálatára bátorították őket. Ezt a változást több tényező idézte elő. A szövetségi szervek számos projektnek nyújtanak anyagi támogatást. A szövetségi támogatást élvező programok az intézmények közötti együttműködést követelik meg, gyakran üzleti vállalkozás bevonása is kívánatos. Interdiszciplináris kutatási központok alakulnak, több szövetségi szerv között jön létre együttműködés a kutatási területek közötti hézagok betöltésére. A hadsereg kutatási laboratóriumai is bekapcsolódnak ilyen programokba.

Egyre több vállalat és szervezet jelentkezik partnerként kutatási programokhoz, mivel fejlődésükhöz szélesíteni kell szakmai tudásukat. Az egyetemek vezetése mellett több kutatói közösség jött létre, amelyek feladata a technológiatranszfer a tudományból az iparba. Az egyetemi kampuszok mind jobban beilleszkednek a helyi közösségekbe, sőt „szatelit” kampuszok is alakulnak, amelyek a településeken elszórva helyezkednek el. Ezek azt a közösségi főiskola elvet valósítják meg, amely szerint a főiskola megy az emberekhez, és nem az embereknek kell a főiskolához elmenniük. A távoktatás és távtanulás nagyarányú elterjedése várható. Mivel a karrierlehetőségeket csak a teljes életen át tartó tanulással lehet kihasználni, olyan személyek is igénybe veszik ezeket a lehetőségeket, akiknek korábban nem voltak ilyen törekvéseik. Nemcsak a bizonyítványt adó tanfolyamokra jelentkeznek az emberek, sokan esti vagy hétvégi kurzusokon vesznek részt érdeklődésüknek megfelelő területen. A tanfolyamok témái igazolják, hogy az embereknek milyen érdeklődési területei vannak. A gyakorlati képzéssel párosult oktatási formák népszerűsége növekszik. Ezekben az egyetemi professzorok is részt vesznek. Bár ezek a tanfolyamok drágábbak, mint a tisztán tantermi kurzusok, a hallgatók tapasztalatai igazolják a nagyobb költségeket. A professzorok véleménye szerint a gyakorlati képzéssel rögzíteni lehet a hallgatók fejében a tantermi órákon kifejtett elméletet.

Az információs és kommunikációs technológia terjesztése A közéletben és a magánéletben egyaránt növekvő szerepe van az információs és kommunikációs technológiának. Ezeknek a technológiáknak a kifejlesztésében az egyetemek fontos szerepet játszottak, és várhatóan jelentős mértékben hozzá fognak járulni ezek elterjesztésében a társadalom minden rétegében. Például az internet az egyik legnagyobb ajándék, amelyet az egyetemek adtak a világnak. Nem vitatható, hogy az internet megváltoztatta felhasználóinak életmódját. Az első e-mail küldését (1969) követően ma már több mint 100 M amerikai használja a világhálót mindennapi tevékenységében. Peter Drucker mondta: „A nyugati világ történelmét áttekintve látható, hogy néhány évtized alatt hatalmas változások mennek végben a társadalom szerkezetében, megváltoznak a világnézetek, az értékszemlélet, a társadalmi és politikai struktúrák, valamint az intézményrendszerek. Elmúlik ötven év, új világ áll elő. A mi időnk ilyen átalakulás időszaka.” Az internet sokkal gyorsabban terjedt el az amerikai társadalomban, mint más hasonló technológiák. Például 40 évbe tellett, míg az USA lakosságának 30%-a telefonhoz jutott, 25 évbe, míg rádiója, 20 évbe míg televíziója, 15 évbe míg személyi számítógépe lett; ugyanakkor az internet ilyen mértékű elterje

déséhez kevesebb mint 10 évre volt szükség. Joggal nevezik ezt a kort „információs kornak”, „digitális gazdaságnak” vagy másnak, tény az, hogy nagy előnyöket élveznek azok, akik hozzáférnek az új technológiákhoz. Felmérések kimutatták azonban, hogy az USA-ban (és az egész világon) nem mindenki fér hozzá ahhoz a gazdagsághoz (és sok szeméthez), amit az internet kínál. Ennek a megosztásnak jelentős következményei vannak a hatalmi viszonyokra: a hatalmat az erőszak és gazdagság hagyományos forrásai helyett a jövőben a tudás fogja biztosítani, és a tudás alapja az információhoz való hozzáférés. Az USA politikai alapelve, hogy az információ a társadalom közös tulajdona. A történelem során ez nem volt mindig így; a társadalom kiváltságos tagjai (papok, tudósok stb.) voltak az információk birtokában, mások elől az információk el voltak zárva. Például Texasban a rabszolgák csak 1865-ben – az esemény után két évvel – tudták meg, hogy az 1863-ban kiadott nyilatkozat megszüntette a rabszolgaságot. A rabszolgatartóknak nyilván érdekükben állt ennek az információnak az elrejtése. Az információs kor más képességeket követel az USA polgáraitól, mint az ipari kor, és ezek a követelmények várhatóan tovább fognak nőni, ha az USA versenyben kíván maradni a világpiacon. Nemzetközi szervezetek előrejelzései szerint a fizikai munkahelyek száma az USA-ban csökkenni fog. A vállalkozás robbanásszerű terjedése néhány év alatt egy teljesen új iparágat: az információtechnológiai iparágat teremtette meg. Az USA Kereskedelmi Minisztériuma szerint 2000-ben a munkahelyek 60%-ához információtechnológiai ismeretekre volt már szükség, és nem valószínű, hogy ez a trend megfordulna. 1997 és 2005 között 1 M új információs munkahely jön létre és évente 25%-kal növekszik az információs munkahelyek száma.

Az egyetem és a helyi közösség kapcsolata A Georgia Tech Research Institute olyan non-profit szervezet, amely oktatást, kutatást és gazdasági tanulmányokat végez Georgia állam versenyképességének fokozása érdekében. Küldetését Goethe mondására alapozta: „Nem elég tudni, alkalmazni kell. Nem elég akarni, tenni kell.” Az egyetem oktatóiból egy team alakult, amelynek célja az információs és kommunikációs ismeretek terjesztése az általános és középiskolában, és hozzáférés biztosítása az olyan információs és kommunikációs eszközökhöz, amelyek segítik a tanulást. A team speciális tanfolyamokat, konferenciákat szervez az iskolai tanároknak, hogy képesek legyenek az információs és kommunikációs technológiák oktatására és segít az iskoláknak olyan akciókban, amelyekkel anyagi alapokat teremthetnek a technikai fejlesztéshez. A team támogatja közösségi technológiai központok modelljének kifejlesztését.

Az egyetemi oktatók teamje példát mutatott arra, hogy az egyetemek milyen nagy hatással lehetnek a közösségekre elősegítve a korszerű technológiák elterjedését az egész társadalomban. Az USA-ban az egyetemek nem értékelik az oktatók közösségi munkáját. Ösztönzési rendszerük az elméleti kutatásokat részesíti előnyben, hangsúlyt helyezve a publikációkra és a szellemi tulajdon létrehozására. Pedig az egyetemek oktatóinak és hallgatóinak számos lehetősége van arra, hogy a tudomány eszközeivel segítsék a környező közösségek fejlődését. A közösségek számára nagy haszonnal járhat az egyetemek segítsége pl. az erőforrások jobb kihasználása érdekében, az internet gyorsabb elterjedése és felhasználása terén. Az egyetemek segítségnyújtását a helyi közösségeknek intézményesíteni kell. El kell érni, hogy a közösségek is igényeljék az egyetemek segítségét. Ennek érdekében a következő lépések javasolhatók: − Az oktatók vegyenek részt a közösségi programokban. Ez az együttműködés is gazdagítani fogja tapasztalataikat és nem megy a hagyományos tudományos munka rovására. − A hallgatók a közösségi munka révén kapcsolatban kerülnek a valódi élettel, a gyakorlatban is ellenőrizhetik és alkalmazhatják a tanult tételeket. A külső munkával a hallgatók lobbizhatnak az egyetem érdekében és terjeszthetik a műszaki ismereteket a közösségben. − Az egyetemek vezetőinek foglalkozniuk kell az oktatók és hallgatók külső tevékenységeinek módozataival. Létre kell hozniuk egy irodát, amely fejleszti és fenntartja a kapcsolatokat a közösséggel. Meg kell változtatniuk a hagyományos ösztönzési (előléptetési, kinevezési) rendszert oly módon, hogy ebben a helyi közösségekben végzett munka is szerepet kapjon. A külső munka minőségét és hatását is értékelni kell. (Dr. Garai Tamás) O’Neil, D.; Huff, C.: Universities at a crossroads: new roles for diffusing information. = IEEE Technology and Society Magazine, 20. k. 2. sz. 2001. nyár. p. 30–33. Etzkowitz, H.: The second acedemic revolution and the rise of entrepreneurial science. = IEEE Technology and Society, 20. k. 2. sz. 2001. p. 18–29. Lawless, W. F.; Castelao, T.: The university as decision center. = IEEE Technology and Society, 20. k. 2. sz. 2001. p. 6–17.

Nemzeti Kutatás-nyilvántartási Rendszer A Nemzeti Kutatás-nyilvántartási Rendszerről szóló 160/2001. (IX. 12.) Korm. rendelet (megjelent a Magyar Közlöny 2001/99. számában) megnyitotta az utat a közpénzekből finanszírozott magyarországi kutatási–fejlesztési projektek teljes körű, naprakész, egységes szerkezetű és informatikai hátterű nyilvántartásához, lekérdezéséhez és archiválásához. Az oktatási miniszter által felügyelt Nyilvántartási Rendszer – amellett, hogy lehetőséget teremt az állami K+F támogatások átláthatóságának növelésére, a párhuzamos támogatások kiszűrésére – elősegíti a magyarországi kutatási, fejlesztési eredmények hasznosítását, valamint a hazai és nemzetközi kutató szervezetek együttműködését. Az adatszolgáltatók köre, az adatszolgáltatás tartalma A Nyilvántartási Rendszer kötelező, valamint önkéntes jelleggel szolgáltatott adatokból épül fel. Kötelező az adatszolgáltatás minden olyan kutatást–fejlesztést végző szervezet számára, amely a szóban forgó kutatásához az államháztartás valamely alrendszeréből közpénzt használ fel. Az adatszolgáltatás ez esetben a támogató szervezeteken keresztül történik. A kutatásaikhoz közpénzt igénybe nem vevő szervezetek saját maguk, önkéntes alapon küldhetnek adatokat a Nyilvántartási Rendszer részére. A kormányrendelet részletesen meghatározza azon adatok körét, amelyeket az adatszolgáltatók a Nyilvántartási Rendszernek kötelesek megküldeni (illetve önkéntesen szolgáltathatnak). A magyar és angol nyelven azonos tartalommal megküldött adatok kiterjednek a kutatási téma azonosítására, tudományági besorolására, ráfordításaira, időtartamára és eredményeire. A kormányrendelet a kötelező adatszolgáltatás körében a 2002. január 1-je után megkötött kutatási–fejlesztési szerződésekre terjed ki. Az önkéntes adatszolgáltatás korábban megkezdett kutatásokra is vonatkozhat. Adatkezelés, adatvédelem A Nyilvántartási Rendszer adatkezeléssel és adatvédelemmel kapcsolatos feladatai összhangban vannak a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény előírásaival. Az adatszolgáltatók által megküldött közérdekű adatokat a működtető szervezet teljes körűen kezeli, és nyilvánosságra hozza. A személyes adatok kezelésére és nyilvánosságra hozatalára csak az érintettek előzetes hozzájárulása esetén kerül sor. A Nyilvántartási Rendszer szervezete, működtetése A Nyilvántartási Rendszerrel kapcsolatos feladatokat két szervezeti egység látja el; a rendszer kiépítését és működtetését a Budapesti Műszaki Egyetemen belül működő Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár munkatársai végzik, a nyilvántartásra épülő elemző és döntéselőkészítő tevékenység pedig az Oktatási Minisztérium Elemzési és Értékelési Osztálya köztisztviselőinek feladata. Az adatszolgáltatás módja Az adatszolgáltatás elektronikus úton és hagyományos módon történik. Az adatlapok letölthetők az alábbi címről: http://www.omikk.bme.hu/NKR/ A Nyilvántartási Rendszerről tájékoztatás kérhető a BME OMIKK Nemzeti Kutatás-nyilvántartási osztályán Dr. Tichy-Rács Ádám osztályvezetőtől a 06(1)457-5343 telefonszámon, a [email protected] e-mail címen vagy levélben, a 1011 Budapest, Gyorskocsi u. 5-7. postacímen.