Kraiciné Szokoly Mária Az egyetemek szerepe és lehetőségei a tudástársadalom kialakításában Elhangzott a Kaposvári Egyetemen 2009. Kulcsfogalmak: tudás, tudástársadalom, tudásgazdaság, tudásmunkás, tanuló társadalom Számos európai dokumentum szól arról a sürgető követelményről, amely szerint az európai társadalmaknak mielőbb - egyes dokumentumok szerint 2010-re - tudástársadalommá kell válni. Ez a követelmény számos feladatot ró a felnőttképzésre, ezen belül a bolognai folyamat kapcsán átalakulásban lévő felsőoktatásra, amely felel a tudásmunkások és az értelmiségi pályán dolgozók alap- és továbbképzéséért. Az egyetemek meghatározó intézmények a tudástársadalom innovációs struktúrájában, kiemelt szerepük van az élethosszig tartó tanulás társadalmi méretű megvalósulásának biztosításában. Ugyanakkor Magyarországon a felsőoktatatás formálói és résztvevői nap mint nap számos bizonytalansággal szembesülnek, mind a képzés tartalmának folyamatos fejlesztését és az oktatás módszertani megújítási kényszerét illetően, mind felsőoktatás menedzsmentjét és finanszírozását illetően. Emellett egyre inkább szembesülnek a képzés stratégiáját érintő felvetésekkel és kritikákkal, mint pl. az a probléma, hogy a bolognai rendszer alapképzési szakasza valójában a középfokú tanulmányok pótlását hivatott ellátni. Illetve nem minden egyetem, főiskola kínál jó minőséget; sok helyen mind az oktatás, mind pedig a diploma a munkaerőpiacon értéktelen, de ezt a munkaerőpiac de nem jelzi vissza … (Bokros Lajos, A reformok kritikus tömege, ÉS, LIII. évfolyam 4. szám, 2009. január 23.) Az egyetemek oktató, kutató, gazdaságfejlesztő intézmények, amelyeknek főbb jellemzőik a következők1: • tehetségvonzó és generáló intézmények, • közvetítik a tudást a gazdaság és a társadalom más szektorai számára is, • a személyközi hálózatok központjaként működnek, • a tanulást különböző szinten támogatja (lifelong learning, lifewide learning) • a helyi kormányzattal együtt alakítja a régió tudásalapú stratégiáját, • irányító szerepe van a régió szociális, kulturális fejlődésében. A tudásalapú gazdaság fejlesztésében az egyetemek három szféra (állami, privát és civil) között, részben velük részhalmazt alkotva helyezkedik el. A három szféra a tudástársadalom megvalósítása szempontjából egymásra van utalva, céljaik kiegészítik egymást. Következésképp az élethosszig tartó tanulási megvalósításában kiemelt szerepe kell, legyen a felsőoktatásnak. A felsőoktatás felnőttképzési vonatkozású fejlesztendő kulcsterületei a következők: A tanuláshoz való hozzáférés segítése Partnerségi együttműködés a tanulási terek fejlesztéséhez A felnőttképzés módszertani-technológiai fejlesztése A tudás tanításának új rendszere Új szemléletű felsőoktatás-pedagógiai és módszertan
1
Charles, D: Universities and Reshaping the regional role of UK Universities. Local Economy 2003. 1. sz.
1
TUDÁSTÁRSADALOM – TUDÁSGAZDASÁG - TANULÓ TÁRSADALOM Ami a tudástársadalom fogalmát illeti, a közbeszédben összemosódik az információs és a tudástársadalom fogalma, szinte egymás szinonimájává váltak. (Kiss E. 2008). Pedig a két fogalom közül az információs társadalom a magasabbrendű kategória. A tudástársadalom az információs társadalom fogalmába tartozik, lévén az informatikai társadalom kialakulása tette lehetővé a tudástársadalom kialakulását. Információs társadalomról a hírközlés forradalmi változásainak bekövetkezése (számítógép, internet, mobiltelefon), következésképp az információ erőforrásként történő megjelenése óta beszélünk. Ez hozta magával a tudástársadalom igényét - ma még nem beszélhetünk tudástársadalomról - , amelyben jelentősen megnő a tudás és a tudomány, az innováció, röviden a K+F+I (kutatás+fejlesztés+innováció) szerepe és értéke. Az információs társadalom fogalma egyébként időben is megelőzte a tudástársadalom fogalmának megjelenését. Brüsszelben 1995. februárban fogadták el a „globális információs társadalom” fogalmát, majd 1997 végén a G7-ek keretei között, a Bangemann jelentést (Zöld könyv), amely a távközlés, a média és az információs technológiák egymáshoz való közeledését fejtegette. A„tudás társadalmáról” csak ezt követően, 2000. márciusában szólnak a lisszaboni dokumentumok. Az új fogalmak megjelenésének körében nagyhatású volt Catells (1993) „A hálózatos társadalom” c. könyvének megjelenése, amely nyomán egyre többen kezdték a hálózatos társadalom fogalmát használni. Hazai szerzők közül Ropolyi L.(2006) bevezeti a hálólét fogalmát és „a tudás reformációjáról” beszél, ennek használatával próbálja értelmezni és érthető keretbe foglalni a hálólét fogalmát.i Ropolyi szerint az internet számítógépekből összeállított önfejlődő, komplex technikai eszköz, amely adottságaiból adódóan egyrészt meghatározó szerepet játszik a napjainkra jellemző kommunikációs folyamatokban, másrészt alapvető emberi értékek, relációk és törekvések befogadására, megjelenítésére, megőrzésére és működtetésére alkalmas kulturális közeg,2 amelynek használata meghatározott társadalmi viszonyok mellett haladó és konzervatív célokat egyaránt szolgálhat. Szerinte nem lehet megelégedni az Internet társadalomban játszott szerepének eszközként történő értelmezésével, hanem törekedni kell egyfajta komplex megközelítésre, vagyis a technikai eszköz, kommunikációs szereplő, szabadon formálható közeg és organizmus fogalmaiként történő felfogásra (Ropolyi, Horányi)ii, mert az internet használata a társadalmi lét minden meghatározottságát befolyásolja, és megváltoztatja a társadalmi létforma összes lényegi összefüggését. A globalizáció okozta változások kapcsán a válságok dinamikus kezelésének és változásmenedzsmentjének a folyamatában nemcsak általában a felnőttkori tanulás jelentősége került előtérbe, hanem döntővé válik az együttműködésen alapuló cselekvés. Márpedig az együttműködésen alapuló cselekvés szemléletének és gyakorlatának kialakulásában döntő szerepe van a felsőoktatásnak, ahol meg kell teremtődjék a lehetősége annak, hogy a hallgatót megérthesse és elsajátíthassa a változáshoz való újszerű viszonyulás alapjait. Ehhez pedig legalább két dolog szükséges: • egyrészt a felsőoktatás módszertani megújulása, azaz, hogy elterjedjenek a hagyományos előadásos és szeminarizáló módszereken, a hallgatók hagyományos tanulási utjai mellett az újszerű, együttműködésen alapuló, kollektív tudástermelésen alapuló tanulási utak és módok széleskörű elterjedése. 2
Ropolyi László: Internet-használat és hálólét-konstrukció. Információs Társadalom, VI(4), 3946, 2006
2
• Másrészt döntő fontosságú kérdés az oktatók szemléletbeli változása, a hallgatók egyéni, önszervező tanulását segítő szerepek tudatosítás. Ezt nehezíti az a tény, hogy a felsőoktatásban dolgozók többsége soha, vagy csak nagyon régen szerzett pedagógiai módszertani képzettséget, a korszerű technológiákkal és pedagógiai-andragógiai eljárásokkal talán soha nem is foglalkozott tudatosan, a tudásmenedzsment fogalmát és gyakorlatát pedig vélhetően nem is ismeri. Módszertani tanár-továbbképzések szervezésével pedig az egyetemen nem foglalkoznak néhány – elsősorban az elearning elkerülhetetlen bevezetését célzó - kezdeményezéstől. • Pedig az oktatók a társadalmi-gazdasági fejlődés, az innováció aktorai, s mint ilyenek a változások előmozdítói. Az egyetemek akkor válhatnak fogékony és megújulni képes intézményekké …, ha a bennük dolgozó szakemberek céltudatosan elkötelezik magukat a megújulás folyamatával (Goodlad, 1999b. 25.) Sirotnik (1990. 298 o.) Ez Fullan szerint a következő morális követelmények meglétét jelenti: elkötelezettség a tájékozódás, a tudás, a kompetencia, a gondoskodás, a szabadság, a jólét és a társadalmi igazságosság iránt. (Fullan 2008.) Ha a változások szakavatott, az oktatás morális célját szem előtt tartó segítőiként tudnak fellépni, akkor a tanulók szociális és társadalmi hátterétől függetlenül képesek lesznek minden diák életét jobbá tenni, és ezáltal előmozdítani azt, hogy a társadalom is könnyebben tudjon megbirkózni a változással.” A tanuló társadalom alapjainak lerakása a közoktatás és a felnőttképzés, benne a mindkét területhez sorolható felsőoktatás aktuális feladata. „Tanuló társadalomról beszélünk, ami alatt azt értjük, hogy a tanulás áthatja a társadalom egészét: jelen van a gazdasági szervezetekben, a politikában és a kormányzásban, ott van a mindennapi érintkezéseinkben, és szinte minden területen meghatározza azt, hogy mennyire vagyunk képesek problémáinkat megoldani” 3 A tudásalapú gazdaság napjaink egyik divatos és gyakran vitatott kifejezése. A fogalom a ma már általánosan felismert, alábbi trendekre épül: • a gyors technológiai fejlődés, a termékek lerövidült életciklusa, • szolgáltatások meghatározó jellege a nemzetgazdasági teljesítményekben, • a felerősödött nemzetközi verseny, • az információáramlás felgyorsulása stb. Az élénk verseny miatt fellépő megújulási kényszer egyre inkább előtérbe hozza azt a nézetet, miszerint a szervezetek legfőbb erőforrása az alkalmazottak tudása, együttműködési képessége. A sikeres cégek ismérve, hogy gyorsan tudnak reagálni a piacon, a tudományos életben megjelent újításokra. Kétségtelen azonban, hogy a legsikeresebb cégek maguk kezdeményezik a változásokat is. A tudás felértékelődését mutatja az is, hogy az immateriális javak aránya nő a vállalatok mérlegében. A dinamikus vállalatok belső folyamataikat az új, hasznosítható tudás létrehozása érdekében optimalizálják, az alacsony hozzáadott értékű folyamatok kiszervezésre kerülnek, az igazi hangsúly a magas hozzáadott értékű, alkotó jellegű tevékenységekre irányul. A tudásalapú gazdaság a gazdaságfejlesztési dokumentumokban is megjelenik. Az Európai Unió úgy próbál 2010-re a világ legversenyképesebb gazdaságává válni, hogy törekszik a kutatásfejlesztésre fordított ráfordításokat a GDP 3%-ára növelni. Mindezt úgy, hogy 2%-ot a vállalkozások, 1%-ot az állami források finanszíroznak.
3
Az oktatás közügy A 7. Nevelésügyi Kongresszus zárókötete 24. p.
3
Fontos hangsúlyozni, hogy a tanulás színtere az egyén, pályája kezdetén az iskola és az egyetem, de felnőttkorban az egyénen kívül óriási jelentősége van a közösségeknek, ezen belül különösképpen a munkaadóknak, a vállalatnak, ahol tevékenykedik az ember. A jövő tanulásának ugyanis legfőbb színtere a munkahely (Benedek 2009.), természetesen a képzésbarát munkahelyre gondolok, ahol értéket jelent a tanulás és az együttműködés. A TANULÓ SZERVEZET Napjainkban a tudás nemcsak a folyamatosan karban tartott és fejlesztett egyéni tudást jelenti (know what és know why, know how, know who), hanem jelenti a gazdaságban és a társadalomban egyre nagyobb jelentőségű szervezeti tudást, a tudatosan épített szervezeti kultúrával rendelkező tanuló szervezetek kialakulását. A tanuló szervezetek jelentik a tanuló társadalom alappillérét, ezek kialakulása jelenti az első számú feltételét a tudásgazdaság keretei között tevékenykedő, tudásalapú szervezetek versenyképes működésének. A szervezeti (belső) tudás a versenyképes működés alapfeltétele, s egyben a tudásmenedzsment stratégia megvalósításának kritériuma.iii. A tanuló szervezet fő jellemzője a tudásmegosztás érvényesülése, ami azt jelenti, hogy mindenki igyekszik a szervezeti, a közösségi célok érdekében saját tudását átadni, megosztani a kollégáival, a szervezet többi tagjával. A szervezeti tanulás tehát az egyéni tanuláson alapul. A tanuló szervezet - szervezeti szinten - képes kihasználni az egyének adottságait és tudását, a feladatokat az adott terület legjobb képességű, legnagyobb tudású, legkreatívabb munkatársának delegálja, a feladatok megvalósításához pedig megadja és elvárja munkatársaiktól az önállóságot, a motiváltságot, a folyamatos tanulás lehetőségét, a munkatársak tudásának mind teljesebb kibontakozását, másokkal történő megosztását. A tudásmegosztás e formája a „legjobb gyakorlat” elvét jelenti, ami megsokszorozza a szervezet teljesítményét az egyénileg végzett feladat megvalósítással szemben. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az egyén magasabb szintű tudása, teljesítménye mintaként szolgálhat a szervezet többi tagja számára, az egyének egymás közötti tanulásának fontos eleme és mozgatórugója. A szervezeti tanulás és tudásmegosztás lehetőségeivel élő, ezáltal a tudásmenedzsmentszemléletű, tanulószervezeti csoportok kialakulhatnak spontán, vagy szervezett módon, így lehetnek formálisak és non formálisak. Feladatuk a tanulószervezetté válás, a tudásmenedzsment-szemlélet elterjesztése, a változások menedzselése. Tagjai rendszerint közös érdeklődésű, vagy azonos célú/tartalmú munkán tevékenykedő munkatársak, akik képesek arra és indíttatást éreznek, hogy tudásukat az adott szakterületen folyamatosan együttműködve fejlesszék. 4
4
Tomka: Hogyan és milyen módszerek felhasználásával építhető ki egy valódi tudásmegosztó team? MTA SZVTB Tudásmenedzsment Albizottság Workshop prezentáció. Budapest, 2005. február In: Dr. Bencsik Andrea A jó pap és az üzleti stratégia.
4
A tanulószervezeti kritériumok érvényesülése5 és a tanulószervezeteken belül működő szakmai csoportokkal szembeni elvárások megfogalmazása6 a tudásmenedzsment-rendszerek kialakításának előfeltételét jelentik. A tanulószervezetekkel szembeni elvárások • szakmai (értelmi) felkészültség, • érzelmi intelligencia, • kompetenciák kialakítása és érvényesülése, • tanulási képesség, • a tudásátadás, a tudásmenedzsment-szemlélet érvényesülése. A TUDÁS ÉS A TUDÁSMENEDZSMENT A tudás állandóan változó, dinamikus rendszer, az információ a fejekben lévő, értelmezett, jelentéssel bíró, szubjektív formája, amely magában foglalja az alkalmazás és felhasználás képességét. Tudását az ember aktivizálja, és produktív módon használja. Az információ akkor válik tudássá, ha érvényes jelentést kap, azaz valamilyen értelmezhető környezetbe kerül és tapasztalathoz kapcsolódik. Több kutató az adat, az információ, az (explicit és implicit) tudás hármasát új elemekkel bővítette, s a hierarchiát állított fel az adattól a bölcsességig. A bölcsesség a hierarchia csúcsán helyezkedik el, alatta megértés, majd a tudás, alatta az információ és legalul az adat. Minden elem magába foglalja az alatta lévő kategóriát, nincs bölcsesség megértés nélkül és nincs megértés tudás nélkül. A hozzáadott érték teremtésében az ismeretalapú (explicit) tudás mellett egyre nagyobb szerepet játszik a problémamegoldó, a tacit (rejtett, személyes, implicit) tudás és az ezzel való foglalkozás. A tudás típusai Nyílt (explicit) Ismeretalapú, tanulható, objektív Jól tagolt, struktúrált
Rejtett (tacit) Nem tanulható, szubjektív (az egyén személyes tudása) nem struktúrált (specifikus szövegösszefüggések jellemzik)
5
-12 Kengyel Ákos1 Az európai uniós támogatások és az emberi erőforrások fejlesztése Az egész életen át tartó tanulás kiemelkedő szerepe Tudástőke konferenciák 2007. A 2007. szeptember 27-én elhangzott előadás 1.számú hírlevél 2. cikk www.tudastoke.hu letöltés : 2007. október 3 a tudásmegőrzésre a tudásmenedzsment korszerű módszereinek alkalmazására, • a munkaerő-marketing, • a toborzás korszerű módszereinek elsajátítására, • a kompetenciák (különösen az alap- vagy kulcskompetenciák) kidolgozására és • az empowerment (felhatalmazás) elvének érvényesítésére A tanulószerveztekkel szembeni elvárások 6 szakmai (értelmi) felkészültség, • érzelmi intelligencia, • kompetenciák kialakítása és érvényesülése, • tanulási képesség, • a tudásátadás, a tudásmenedzsment-szemlélet érvényesülése.
5
Használat közben megfigyelhető Sematikus egyszerű és kódolt Dukumentált
Nehezen megfigyelhető Tapasztalati alapú és problémamegoldó (kreatív és új érték teremtésére képes) komplex nem dokumentált, (nehezen átadható)
Forrás: Polányi (1994) A tudás elemi meghatározása az egyénhez, a szubjektumhoz kötődik, de vannak az egyéni szint felett létező tudások, így beszélünk a csoport, a szervezet, a régió tudásáról. A szervezeti tudás a nyelvben, technológiában, együttműködésben, ellenőrzésben manifesztálódik, helyben és időben elhelyezett és adott kontextusra jellemző (szituált, elhelyezett), felépített és folyamatosan fejlődő (vagyis átmeneti) és elterjedt és célirányos (vagyis pragmatikus) (Noszkay 2008) A tudással való gazdálkodás önálló funkcióvá vált és tudásmenedzsmentként intézményesült. (Noszkay 2009). A tudásmenedzsment egy olyan folyamat (menedzsment alrendszer) és kultúra, amely során a tudástőke feltárása, összegyűjtése, létrehozása, számontartása, megtartása, megosztása és állandó gyarapítása integráltan kezelt, és információtechnológiával támogatott. Célja a szervezet hozzáadott érték-termelésének növelése, innovációs potenciáljának gyarapítása, kulcsfogalma a szinergia. (MTA Vezetés és Szervezéstudományi Bizottsága) AZ EGYETEMEK MEGVÁLTOZOTT SZEREPE Egyes szerzők a „Learning Economy” fogalmán az egyetemek azon feladatmódosulásait értik, miszerint a piac által vezérelt folyamatok alapján építik a hallgatók, a régió és a nemzet kompetenciáit. Széles körűen elfogadott nézet, hogy az egyetemek meghatározó intézmények a tudásalapú gazdaság és társadalom innovációs struktúrájában. Napjainkban a közgazdasági szakirodalom az egyetemek hármas: oktató, kutató, illetve gazdaságfejlesztő funkcióról beszél és kettős nézetben tekint a felsőoktatásra. Eszerint a felsőoktatásnak • először is azon alapműveltségeket kell megadnia, melyek bármely ágazatban való elhelyezkedéshez szükségesek; • másodszor az egyetemek jelentik speciális iparági képzést nyújtva a klaszterek számára azt a húzóerőt, amit a tudásalapú gazdaság fő erőforrásának birtoklása jelent. Az egyetemek illetve college-ok a helyi gazdaság motorjai, hiszen a piacvezérelt kompetencia-építés által külső cégeket vonzanak; új helyi vállalkozások alapítását teszik lehetővé; • természetes outputjukkal, tudás teremtésével biztosítják a helyi gazdaság versenyképességét. A felsőoktatás a felnőttképzési piac kihívásának csak akkor tud megfelelni, ha ezt küldetésében felvállalja, erre tudatosan felkészül, a hagyományos oktatási paradigma helyett a tanulási paradigma elveit követi. Személyi és tárgyi feltételeiben, a képzések formájában, tartalmában és módszereiben alkalmazkodni tud a változó világ, változó szükségleteihez. Ehhez pedig szakszerűen felkészített felnőttoktatókra van szükség nemcsak a felnőttképzés államilag finanszírozott és szabadpiacán, hanem a felsőoktatás területén is. A felnőttképzésnek, benne a felsőoktatásnak egyaránt fel kell készülnie arra, hogy a diákok és a felnőttek élettapasztalatait, a formális képzési rendszeren kívülről hozott képességeit és kompetenciáit figyelembe vegye, építsen rá.
6
A felsőoktatásban oktatók a felnőttképző szerep megvalósításakor társadalmi missziót látnak el: napi munkájuk során a felnőtt tanuló szükségleteiből kiindulva a tudományokra épülő szakismereteken és praktikus tudások és kompetenciák elsajátíttatásával cselekvőképes állampolgárokat, felelősségteljes értelmiségieket, cselekvőképes tudásmunkásokat nevelnek. Azonban a magyar felsőoktatási intézmények küldetésében és stratégiájában nincs utalás, vagy nem kellően nevesített a felnőttképzés, a szervezeti egységek (tanszékek) nem felkészültek a felnőttoktatási gyakorlatra. Bár az intézmények külön vizsgálat nélkül megkapják a felnőttképzési lajstromszámot, mégis az intézmények felében nincs felnőttképzés szervezésével, fejlesztésével foglalkozó szervezeti egység, nincs felnőttképzési marketing stratégia és szemlélet, a felnőttképzésben oktatók továbbképzése többségében megoldatlan. Mit vár a piac a felsőoktatási intézményektől? • Átláthatóság és áttekinthetőség • Minőségbiztosított képzést — korszerű személyi és tárgyi feltételek • Differenciált, a piaci igényekhez és az egyéni karriertervezéshez alkalmazkodó, rugalmas képzési kínálatot, karrier tanácsadás, • felnőttoktatói ismeretek terjesztését - felnőttoktatók képzését • Új, korszerű és rugalmas módszerek Ehhez a felsőoktatásnak fel kell vállalnia felnőttképző szerepét, s ennek érdekében fejlesztendő területének tekintendő az egyetemeken a tanuláshoz való hozzáférés segítése, a partnerségi együttműködés a tanulási terel gazdagításához, új típusú felsőoktatás-pedagógia megteremtése és gyakorlása, ennek részeként a módszertani technológia fejlesztése, tanuló szervezetként a tudásmenedzsment személetének gyakorlása terjesztése. Ebben hozhat változást az ország tizennégy felsőoktatási intézmény által alapított és indított andragógia szakos alap és mesterképzés, amely a szakemberképzés mellett a felnőttképzés kutatásával is hozzájárulhat a magyarországi felnőttképzés elvárt fejlődéséhez. Felhasznált irodalom: Az oktatás közügy (2009): A 7. Nevelésügyi Kongresszus zárókötete. MPT. Bp. Bencsik A. – Nagy G. (2005): A hazai munkaszervezetek „marketing – túlélőcsomagja”: a tudásmenedzsment, motiváció, és az elégedettség fejlesztése in: Konferencia-kiadvány MOKKA. Győr, 2005. aug. 23-25. In: Dr. Bencsik Andrea A jó pap és az üzleti stratégia. Benedek A (2009): A jövő tanulásának színtere a munkahely. In: Szakképzési hozzájárulás a lifelong learning szolgálatában Lifelong learning konferenciák 2009 Lifelong learning Alapítvány Bp. 29-37. p. Bessenyei Csoma Gy. (2000): Közoktatás és nemzet (Esszék) Bp. Csoma Gy. (2003): Mester és szerep. A nevelési-tanítási a pedagógus és az andragógusok munkájáan. PTE FEEK. Bp. M. Fullan (2008): Változás és változtatás. Az oktatási reform mélységének feltárása. OFI Bp. Kiss E (2008): Globalitás, mint a modernitás dialektikája. In: Kataklizmák csapdája Szerk.:Palánkai Tibor TSR Model Kft Bp. 51-73. Kraiciné Szokoly M (1999): A magyarországi felnőttoktatás pedagógus-továbbképzés módszertani megújításának szükségességéről. BTF. Tudományos közlemények XVIII. Filozófia – Művelődéstörténet Trezor Kiadó Bp.
7
Kraiciné Szokoly M. (2006): Pedagógus-andragógus szerepek az ezredfordulón ELTE Eötvös Kiadó. Bp. Makó Cs., Illésy M. (2006): Technológia és szervezeti innovációk kölcsönhatása: az e munkavégzés elterjedésének példája. In: A tudásalapú társadalom kialakulása Magyarországon Szerk.: Tamás Pál Új Mandátum Kiadó 2006 Noszkay Erzsébet: A szakképzés a tudámenedzsment szemüvegén keresztül. In: Szakképzési hozzájárulás a lifelong learning szolgálatában Lifelong learning konferenciák 2009 Lifelong learning Alapítvány Bp. 21-29. p. Ropolyi L. (2001): A tudás reformációja. Korunk, Harmadik folyam, XII/1: 38-45. Ropolyi L. (20004) Internet-használat és hálólét-konstrukció. Információs Társadalom, VI(4), 39-46. Nyiri K.: (2009) Tanulás és tudás a mobil világban In: Az oktatás közügy a 7. Nevelésügyi Kongresszus zárókötete. Bp. MPT. M. Senge: Az 5 alapelv. HVG Kiadó, Budapest, 1994. Schein H., Edgar (2008).: A tanuló kultúra, A stabilitás, a tanulás és a változás ellentmondásainak menedzselése. In Felnőttképzés a XXI. században Összeállította: Szöllősi Zsuzsanna. Civitas Pedagógiai Szolgálat Bp. Részlet Schein H.E.: Organisation Culture and leadership c. művéből. Second Edition, Jossey-Bass Publishers, San Francisco, USA. Tudástőke konferenciák 2007-2008. Szerk.: Szalai Piroska, Varga Zsolt, Gajda Mária. Perfekt Power Lifelong Learning Magyarország Alapítvány Bp. Mi a jövő? Tudástársadalom? Információs társadalom? Telekommunikációs társadalom? (1998) Szerk.: Bognár V., Fehér Zs., Varga Cs.) OMFB ORTT HÉA Stratégiai Kutatóintézet P.M. Senge (1994): Az 5 alapelv. HGV Kiadó Bp. Velencei Jolán (2007) Az üzleti döntéshozó tudásmegosztása az e korszakban (PhD értekezés. Bp. Corvinus Egyetem
8
i
Ropolyi László (2001): A tudás reformációja. Korunk, Harmadik folyam, XII/1: 38-45. Az analógia által támogatott interpretációs törekvés nyomán a következő fontosabb megállapításokra juthatunk: 1. Az interneten megjelenített, illetve az internet által közvetített ismeretek felértékelik a szituációfüggő, technikai jellegű, posztmodern karakterisztikumokat mutató tudásformákat. A modern tudás egész rendszere átértékelődik és jelentős részben virtualizálódik, a tudáshoz való viszony személyes, konkrét, nyitott és plurális jelleget ölt. A tudományos intézményrendszer jelentősége radikálisan visszaszorul. A tudományos ismeretek helyett a technológiai ismeretek és az ismeretek értelmezésének technológiái kerülnek előtérbe. 2. A társadalmi közösségek által létrehozott kultúra mellett egyre jelentősebb szerepet kap az individuális kiberkultúra. Ennek során nagymértékben visszaszorul a kultúrát előállító, illetve elfogyasztó szereplők tradicionális különválása. Az információs technológiák által hatékonyan támogatott hálópolgárok saját világainak milliárdjai társulnak a kultúra hivatásos konstruktőreinek produktumaihoz. A kiberteret virtuális világaink egyidejűleg jelen lévő végtelen változatosságú variációi népesítik be. A tudományos kultúra rovására teret nyer az esztétikai kultúra, a kulturális tevékenységet meghatározó emberi képességgé a képzelet válik. 3. A személyiség posztmodernizálódik, azaz individuálisan kiteljesedett, virtuálisan rendkívül kiterjedt lesz, játékos karakterű, légies vonásokat vesz magára. Sérülékenyebb, kaotikus dinamikára kényszerülő, posztönző hálólakó alakul ki. A hálópolgárok leginkább hálózati munkával, azaz személyiségük és közösségeik kiépítésével és fenntartásával foglalatoskodnak. 4. A természeti és társadalmi lét-szféra mellett kiépül a hálólét-szféra is. Az ember immár három világ polgára leend. Az emberi élet centruma elmozdul a hálólét felé. Az egyes szférákhoz való hozzáférés szabadsága, a létszférák egymáshoz való viszonya változatosan, ma még beláthatatlan módon alakul. 5. A hálólétforma a konkrét lét birodalma. A hálólétbe lépve "ismét" kezdetét veszi az emberiség "igazi története", a társadalmi létből a hálólétbe való átmenet az elvont emberi képességekre alapozott élet birodalmából a konkrét képességekre épülő élet birodalmába visz át. i ii
Ropolyi szerint összetett, komplex, posztmodern értékeket hordozó szuperorganizmus, idézem: „amit a késő modern kor emberének konstrukciós praxisa hozza létre, létrehozásának és létezésének célja a késő modern ember kiszabadítása az univerzális, elvont értékekre épített modern világból, valamint egy új, posztmodern értékekre alapozott, szabadnak hitt, virtuális és nyitott emberi létszféra kialakítása és fenntartása. Kimutatható, hogy az internet használata a társadalmi lét minden meghatározottságát befolyásolja, és megváltoztatja a társadalmi létforma összes lényegi összefüggését. Az internet léte az uralom, az egység, a szabadság és az integritás együttlétezésével leírható létezési mód. Az internet léte mindenekelőtt egyfajta uralom léte, olyan uralomé, amellyel az ember létrehozhat egy mesterséges létezőt. Ez a mesterséges létező virtuálisan és nyitottan létezik, szabad és posztmodern természetű…. Ám mi ez a mesterséges létező? Mesterségesen fenntartott emberi közösség. A sokféleképpen különválasztott emberek sajátos, új egysége, a sokféleképpen kommunikáló felek együttlétezése. Kommunikációs gépek által támogatott, a résztvevők által individuálisan és valóságosan kontrollált egység, virtuális, nyitott, szabad emberi közösség. A közösségépítéshez nem kell individuális szakértelem, a közösségépítés szakértelme, mivel azt a gépekbe épített tudás pótolni képes. Az internet léte tehát a különválasztott emberek között mesterségesen létrehozódó közösség léte.” „az internet a társadalmi viszonyokat átértékelő, az emberi lényeget a társadalmi szférából a hálólét viszonyai közé transzformálni kívánó hálópolgár rendelkezésére álló eszköz, amelynek köszönhetően ez az átmenet lehetségessé válik, és ez az állapot gyakorlatilag megvalósulhat.” iii
A belső tudás három fokozatban érvényesülhet: alaptudás: belépési korlát, de nem a hosszú távú siker biztosítéka; fejlett tudás: életképes versenyt biztosít az iparágon belül (eltérő tudást birtokol a versenytársakhoz képest; innovatív tudás: iparágon belüli vezető szerep (képes alakítani a jövőt) [1]
