2013.07.25.
16:08
Page 15
FELSÔOKTATÁSI
FÓKUSZ
Hogyan gazdálkodnak az egyetemek a szellemi tôkéjükkel? Kováts Gergely – Kiss Paszkál
Az egyetemeken már a középkorban is részletes szabályai voltak a címek adományozásának, a minősítések és értékelési eljárások rendjének, még ha ezek a folyamatok más tartalommal is zajlottak, mint napjainkban. A „humánpolitika” – a teljesítményértékelés és a karriermenedzsment – kezdetektől része volt az egyetemek szervezeti működésének. Az egyetemi alkalmazás mindvégig rangot és viszonylagos egzisztenciális biztonságot adott az évszázadok során. Talán túlzás volna azt mondani, hogy az évszázados szerep összeomlik, de az egyetemek társadalmi pozíciójának, funkcióinak alapvető változásával együtt legalábbis alapvetően megváltozik. Az elmúlt két-három évtizedben az európai felsőoktatás jelentős átalakuláson ment keresztül, amely a hallgatók létszámát, a képzési programok struktúráját, a finanszírozást, az intézmények irányítását, kormányzását és felügyeletét érintette. E változások nem hagyták érintetlenül az oktatók munkakörülményeit, feladatait, terhelését és társadalmi státuszát sem, ami új kihívásokkal szembesítette az intézményeket. A legfontosabb kérdés, hogy vajon a tehetségekért folyó harcban milyen eséllyel vesznek részt a felsőoktatási intézmények: tudnak-e vonzó ajánlatot tenni a legtehetségesebb fiataloknak, és képesek-e megtartani a legjobb oktatóikat-kutatóikat a növekvő verseny közepette. Európában már több kutatás is dokumentálta az oktatói-kutatói pozíciók vonzerejének és az intézmények megtartó képességének változását (Enders, 2006; Kehm és Teichler, 2013), a felsőoktatási professzió átalakulását.1 Annak ellenére, hogy a kontextus sok szempontból különbözik, e dilemmák a magyar (posztszocialista) felsőoktatásban is jelentkeztek. A rendszerváltást követő két évtizedben átalakultak az oktatói munka feltételei. A hallgatói létszám megnégyszereződött, ezzel párhuzamosan az átlagos oktatói terhelés is jelentősen növekedett, emellett a korábbi kis létszámú, válogatott hallgatóság oktatására kiérlelt pedagógiai módszertan hatásfoka csökkent, ami vagy új pedagógiai módszertanok kikísérletezését igényelte (ami bizonytalansággal járt), vagy jelentős frusztráció forrása lett, ami gyakran a „romló hallgatói minőség” érzeteként csapódott le. A tömegesedéssel járó pedagógiai, oktatásszervezési problémák a kutatás elől is elvonták
1
Sôt, a Springer Kiadó sorozatot is indított e témáról The Changing Academy címmel. Lásd http://www.springer.com/series/8668
FELSÔOKTATÁSI MÛHELY
MŰHELY
FeMU_2013_1_:press
15
FeMU_2013_1_:press
2013.07.25.
16:08
Page 16
FÓKUSZ
a figyelmet, erőforrásokat. A tömegesedés közvetetten is hatott a szervezeti működésre; ahol régen még jól működtek az informális módszerek, ott mára részletes eljárási szabályok, az adott feladatra specializálódott szervezeti egységek jelentek meg (pl. oktatók hallgatói véleményezése, pályakövetés, hallgatói karrierszolgáltatások). Egyre erősebbek lettek az igazolási és ellenőrzési kényszerek (pl. minőségügy, akkreditáció), növekedett a felsőoktatás bürokratikus jellege. Mindez a hivatáskultúrából a munkavállalói kultúra irányába mozdította az egyetemi oktatókat, bár ennek mértéke valószínűleg intézményenként, tudományterületenként és egyénenként is változik. További nehézséget jelentett, hogy a felsőoktatás finanszírozása a rendszerváltás utáni időszakban reálértéken stagnált és/vagy csökkent, azaz az intézmények a romló munkafeltételeket nemigen tudták magasabb bérekkel kompenzálni, az egyetemen végzett oktatásból és kutatásból egyre kevésbé lehetett egzisztenciát fenntartani. A nemzetközi összehasonlításban is alacsony bérek (1. ábra) nagy elszívó hatása érvényesült az idegen nyelvet jól beszélő fiatal oktatói-kutatói generációban. 1. ábra. Az egyetemi oktatók havi keresete dollárban, 2005-ös árfolyamon 5000 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500
Ja pá USA n Né átla átla g Au m e g j ö b é sz tor ve r d t Na ráli szág ele m gy a á á t t -B rit lagj lagb an öv ér e n Ol ia m del as e m e Ku zors diá va zá n b g Ka it át át ér na lag lag da jö bé r át ve Fin lagj dele ö Br nor ve m d az s ília zág ele át átl m a l Po agj gb M rtu öve ér d ex g ikó ália ele át átl m la gj agb öv ér Pe ede r l Le e tto Tha u át m la i rs zá föld gb ér gá á Cs Mag tla tlag eh ya gjö bé o r ro ve r sz ág rszá dele gá m át lag tlag Ro jöv bé r e m án d el e i a Sz m lov Litv átl ák án agb i ia a át átl ér la gjö agb ve ér de le m
0
Forrás: http://www.worldsalaries.org/professor.shtml
Az itthon érvényesülni vágyó többség számára elkerülhetetlenné vált a több lábon állás, ahol a források egy részét az intézményben folytatott alaptevékenység, másik részét az intézményben folytatott kiegészítő tevékenység (pályázat, bérkutatás, többletoktatás stb.), harmadik részét pedig az intézményen kívüli tevékenység biztosította. Ez utóbbi éppúgy lehetett saját vállalkozás működtetése, más helyen végzett munka, mint a tudományos pályán szerzett pluszjövedelem (pl. az Akadémiától kapott tiszteletdíj). Az intézményen kívül szerzett jövedelem relatív magas aránya nem kifejezetten magyar jelenség. Ulrich Teichler (2013) nem-
16
F E L S ÔOKTAT ÁS I MÛHELY
FeMU_2013_1_:press
2013.07.25.
16:08
Page 17
Hogyan gazdálkodnak az egyetemek...
zetközi összehasonlító vizsgálata, melyben a nyugat-európai országok mellett Közép-Európából egyedül Lengyelország vett részt, azt mutatja, hogy a lengyel oktatók bére a legalacsonyabb és ezzel együtt itt a legmagasabb az intézményen kívüli jövedelmek aránya is. Feltételezhető, hogy a minta nem különbözik jelentősen a többi közép-európai posztszocialista országban, így Magyarországon sem. 1. táblázat. Teljes állásban foglalkoztatott egyetemi oktatók éves jövedelme
Éves jövedelem (Euró)
AT Felsƅoktatási intézménytƅl származó Teljes Máshonnan származó aránya
2007/ 08
2010 CH
PL
NL DE Vezetƅ oktatók
FI
IT
NO
PT
UK
67 118 132 822 16 718 72 457 72 235 58 713 60 329 60 547 59 631 60 597 69 074 141 345 22 322 73 506 85 549 64 631 66 848 68 650 62 433 67 336 3%
6%
25%
1%
16%
9%
10%
12%
4%
10%
Fiatal oktatók Felsƅoktatási intézménytƅl származó Teljes Máshonnan származó aránya
45 085
65 513
11 098 47 603 43 337 33 837 32 218 41 593 35 217 43 512
48 654
65 484
15 325 48 051 44 822 35 965 35 164 44 618 36 650 48 605
7%
3%
28%
1%
3%
6%
8%
7%
4%
10%
Forrás: Teichler, 2013
A munkafeltételek változása és a keresetek stagnálása a kurrensebb területeken erősítette a piac elszívó erejét. A jogi, gazdaságtudományi és informatikai területeken jól látszik a rendszerváltás idején fiatal, ma 40–50 év közötti korosztály hiánya. A kevésbé keresett szakmáknál azonban – különösen a válság előtti időben – inkább az elöregedés veszélye, azaz az utánpótlás hiánya, a fiatalok megtartásának nehézsége jelentett problémát. Ezeken a területeken a középgeneráció megtartásának fontos eszközei közé tartozott annak lehetővé tétele, hogy az oktató az egyetemen csak részidős munkát vállaljon, és emellett saját vállalkozást, további jogviszonyokat létesítsen. Szintén fontos szerepe volt a gyorsított előmenetelnek, amivel részben pótolni lehetett a távozó szenior oktatókat, másrészt egy korai docensi kinevezéssel magasabb társadalmi státuszt és presztízst lehetett biztosítani, amellyel nagyobb esély volt az oktatók megtartására. A felsőoktatásban dolgozók összetétele, szakmai motivációja rendkívül heterogén lett, ami a korábbi világos, egyenes vonalú karrierutakat sokszínűbbé, összetettebbé alakította (2. táblázat). A táblázatból láthatjuk, hogy a hatáskör szerinti, fejlődésorientált, konstruáló logika szerint is kialakulhatnak a különböző felsőoktatási intézményekben az oktatói szerepek és karrierutak.
FELSÔOKTATÁSI MÛHELY
17
FeMU_2013_1_:press
2013.07.25.
16:08
Page 18
FÓKUSZ
Szakmai/tudományos
2. táblázat. Egyetemi oktatók lehetséges karrierútjai
Hatáskör szerinti Egyetemi címek: Oktatás tanársegéd adjunktus docens professzor Kutatás (alap, alkalmazott) Szerep: Oktatás és/vagy kutatás Autonómia Technikai kompetencia Biztonság
Adminisztráció és vezetés
Kié a felelősség? Foglalkoztatás helye
Fejlődésorientált Konstruáló Új tanítási Tapasztalatok megosztása a diákokkal (üzleti iskola, módszerek vezetőképzés) Autonómia – kreativitás Kutatás, innováció, új kutatási területek felfedezése
Autonómia – kreativitás Vezetői karrierút: Átalakítás tanszékvezető (tanszék, kar, dékán egytem) rektor
Szolgáltatás Spin-off, kutatócégek alapítása, vezetése
Szerződéses kutatás Kutatólaborok (ipar, kormányzat, egyetem)
(IKT, gyógyerészet és biotechnológia ipari konzultáció)
Szakértőség Gyógyszerész, sebész, ügyvéd és más szamák
Vezetési kompetenciák Kihívások Vezetői pozíciók az üzleti és kormányzati Szolgáltatás, szektorban kihívás, Technikai kompetenciák Vezetői Vezetési kompetencia kompetenciák Kihívás
Vállalkozói, technikai Vezetői Vezetői kompetenciák kompetencia kompetencia Biztonság – kreativitás Hagyományos kettős karrierutak Más karrierutak (informális) az akadémiai szférában (formális) ( többszörös életúthelyzetek) Egyetem alakítja Az oktató-kutató maga alakítja a saját karrierjét Egyetemen Periférián Külső helyen
Forrás: Gillot és mtsai, 2002, 285
Fókusz rovatunk nem tud részletekbe menő válasszal szolgálni a felsőoktatás egészének és az intézmények humánerőforrás-gazdálkodásával kapcsolatos legfontosabb kérdések mindegyikére. Az előző oldalakon olvasható interjúban a terület jeles szakértőjeként Bakacsi Gyula évtizedes felsőoktatási vezetői tapasztalat mellett jut arra a következtetésre, hogy a toborzás, teljesítményértékelés és karriermenedzsment alapvető kérdései nyitottak még vagy újragondolandóak a magyar felsőoktatásban. Ezek tisztázása nélkül nem érdemes részletekbe menő szabályozásba, modellépítésbe fogni. Az Interjú és a Fókusz rovatunkat kezdő kerekasztal-beszélgetés szándékaink szerint a jelen helyzet kontúrjait, a problémák legfontosabb csomópontjait rajzolja ki, miközben a megoldási törekvések jó példáiból is kínál egy csokorra valót. Az ezt követő tanulmányokban egykét kérdést tudunk csupán részletesebben tárgyalni. Ulrich Teichler egy előadását dolgozta át a Felsőoktatási MŰHELY számára készített tanulmánnyá. A problémafókuszú elemzésben abból indul ki, hogy az egymással sokszor szembeállított kutatás és oktatás egyaránt a tudomány
18
F E L S ÔOKTAT ÁS I MÛHELY
FeMU_2013_1_:press
2013.07.25.
16:08
Page 19
Hogyan gazdálkodnak az egyetemek...
műveléséhez kötődő alapvető tevékenység. A professzorok és más oktatók válaszait külön is elemezve arra mutat rá, hogy bár az oktatók általában a kutatást érzik közelebb magukhoz, túlnyomó többségük mégis úgy látja, hogy pozitív kapcsolat van a kutatás és oktatás között, az utóbbiban hasznosíthatók az előbbiben elért eredmények. Kováts Gergely hazai egyetemek középvezetőire hívja fel a figyelmet, empirikus kutatásában a dékánokkal készített interjúk segítségével vizsgálja életútjukat, motivációikat. A felsőoktatási intézmények szervezeti életét hasonlóképpen meghatározó dilemmát tár fel ezen keresztül, amikor az oktatói-kutatói és a vezetői karrier egymásra hatásának pozitív és negatív következményeit mérlegeli. A korábbi szakmai eredmények a dékáni tekintély fontos támaszaként jelennek meg, azonban arra is talál bizonyítékot, hogy a szakmai-tudományos minősítések hierarchikussága akadálya is lehet a szervezeti innovációnak akár a dékán személyének kiválasztásán, akár a dékáni szerepfelfogásokon keresztül. Krasz Katalin a teljesítményértékelési rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatokat, megfontolásokat gyűjtötte össze a remélt széles körű felsőoktatási felhasználás számára. A nemzetközi és hazai szakirodalom és gyakorlati szervezetfejlesztési tapasztalatok alapján is azt hangsúlyozza, hogy a teljesítményértékelési rendszerek bevezetése gyakran nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Azt javasolja, hogy a változásmenedzsment felől közelítve építsék ezeket fel a felsőoktatási intézmények, figyelembe véve az ellene ható erőket és a szervezeti célokat, sőt az egész szervezeti kultúrát, amelynek részét képezik. A gyakorlati fejlesztőmunkában, a teljesítményértékelési rendszerek kialakításában közvetlenül is hasznosítható szempontokkal bőségesen szolgál ez a Fókusz rovatunkat záró tanulmány. A különböző felsőoktatási szereplők és szakemberek tapasztalatait összegyűjtve nem – korán levont – végkövetkeztetéseket szerettünk volna megfogalmazni, hanem a felsőoktatási karriermenedzsmenttel, minőségbiztosítással kapcsolatos további gondolkodást, empirikus eredményeken nyugvó elemzéseket szeretnénk inspirálni, kezdeményezni.
Hivatkozások Enders, J.; De Weert, E. (eds.) (2003): The international attractiveness of the academic workplace in Europe. Frankfurt/Main: Gewerkschaft Erziehung und Wissenschaft. Gilliot, D.; Overlaet, B.; Verdin, P. (2002): Managing academic personnel flow at universities. Tertiary Education and Management 8, 277–295. Kehm, B. M.; Teichler, U. (eds.) (2013): The Academic Profession in Europe: New Tasks and New Challenges. Dodrecht: Springer. Teichler, U. (2013): The Academic Profession in Comparative Perspective Presentation at the Corvinus University of Budapest, 2013. január 22.
FELSÔOKTATÁSI MÛHELY
19
