AVANTGÁRD MŰVÉSZET 20. század első évtizedei

AVANTGÁRD MŰVÉSZET 20. század első évtizedei Tudatosan úttörő szerepet vállaló mozgalmak gyűjtőneve. Céljuk a lázadás, a hagyományos művészeti formák felbontása  és új kifejezésformák keresése

 

 

Fauvizmus (1905­től) Henri Matisse André Derain Maurice de Vlaminck

 

 

 

 

Paul Gauguin: Tahiti nők ­ szintetizmus

Henri Matisse:  Zöldsugaras portré  

 

 

 

Henri Matisse: A vörös szoba

 

Henri Matisse: A tánc

 

 

 

 

 

André Derain: Csónakok a Collioure­ban

 

André Derain: Westminster­híd   

 

 

Maurice de Vlaminck: Tájkép vörös fákkal

Fauvizmus (1905­től) ­ előkép: Paul Gauguin művészete (Gauguin: Tahiti nők), szintetizmus ­ 1905 első kiállításuk a Szalonban, gúnynév: „Donatello a vadak között”,  (fauve­ok=vadak) ­ francia művészek alkották, a szellemi irányító Henri Matisse ­ felfokozott színvilág: vad színellentétek, tiszta színek, komplementer  színek– a látványtól független a szín ­ hittek a tiszta szín kifejezőerejében, „a színek a kezükben  robbanótöltetekké váltak” ­ leegyszerűsített formák, egységes színfelületek, kontúrvonalak,  dekoratív hatás ­ nincsen perspektíva, nincsen térmélység  ­ derűs, harmonikus képek – tájképek, interieur­ök, csendéletek, portrék

 

 

Expresszionizmus (1905­1920) Edvard Munch, James Ensor,  Karl Schmidt­Rottluff, Emil Nolde,  Egon Schiele, Oscar Kokoschka,  Der Blaue Reiter,  Neue Sachlichkeit  

 

 

 

Vincent van Gogh: Csillagos éjszaka

Edvard Munch:  Sikoly  

 

 

 

Munch: Madonna

 

 

 

 

James Ensor: Maszkok harca az akasztott ember előtt

James Ensor:  A művész önarcképe  

 

 

 

 

 

Karl­Schmidt Rotluff:  Önarckép, fametszet  

 

 

 

Karl Schmidt­Rotluff: Parasztok

 

Emil Nolde: Aranyborjú

 

Oskar Kokoschka: Plakát  

 

 

Kokkoschka: A vihar

 

 

Egon Schiele: Rajzok

 

 

 

Der Blaue Reiter csoport  

 

Franz Marc: Kék ló I.

 

 

Der Blaue Reiter csoport, Auguste Macke

 

Max Beckmann: Éjszaka

 

Neue Sachlichkeit 

 

 

Otto Dix:  Kártyázó hadirokkantak

Expresszionizmus (1905­1920) ­ előkép: Vincent van Gogh (Csillagos éjszaka), Edvard Munch (Sikoly ), James Ensor  (Maszkok harca az akasztott ember előtt) ­ Németországból ered az irányzat, expresszív (=kifejező) – festmények, fametszetek (nyers  kifejezőerő) a szobrászatban, építészetben, irodalomban, zenében és filmművészetben is jelentkezik – pl.  Doctor Caligali, Bertold Brecht, Gottfried Benn, Schönberg ­ fontos szerepe van a színnek, de náluk személyes, belső érzelmek szenvedélyes  kifejezésére szolgál ­ egyéni, szubjektív látásmód – témák: kiáltás, magány, szorongás, szenvedés, iszonyat, halál,  háború ­ nagy hatást gyakorolt a mozgalomra a freudizmus és az egzisztencializmus ­ a művészek saját lelkivilágukat vetítik ki a tárgyi világra, ennek megfelelően alakítják át  a látványt ­ kifejezési eszközök: vonal, szándékos torzítás, eltúlzás ­ mélyen gyökerezik az általános társadalmi válságban: erősen társadalomkritikus →  szociális mondanivaló ­ Die Brücke (=A Híd) csoport, Drezda – Emil Nolde, Ernst Ludwig Kirchner ­ Der Sturm folyóirat – Moholy­Nagy László és Kassák Lajos is írt bele ­ Der Blaue Reiter – Kandinszkij képéről kapta a nevét – Franz Marc, Auguste Macke ­ Neue Sachlichkeit (Új Tárgyiasság) – abszolút társadalomkritikus, háborúellenes, nyomor,  halál, grafikus ábrázolás mód, gunyoros hangvétel – Otto Dix, Max Beckmann ­ osztrák expresszionizmus: Oscar Kokoschka, Egon Schiele    

Dadaizmus (1916­1922)

.

.

.

Marcel Duchamp Max Ernst Kurt Schwitters Man Ray

 

 

 

 

Marcel Duchamp: Forrás,  1917

 

 

Marcel Duchamp:  L. H. O. O. Q.  

 

 

 

 

 

Max Ernst: Szűz Mária elfenekeli a  kis Jézust három tanú jelenlétében,  1928

Max Ernst: Pieta  

 

Man Ray: Az ajándék  

 

 

 

Francis Picabia

 

 

 

 

 

 

Kurt Schwitters: Kollázs  

 

Kurt Schwitters: Merzbau  

 

 

Hans Arp

 

Dadaizmus (1916­1922) ­  a világháború alatt született meg Zürichben, egy kabaréban –  reakció a világháborúra (gazdasági világválság, munkanélküliség,  társadalmi kiábrándultság) ­ polgárpukkasztó, abszurd, nihilista, provokatív, konvenciók elleni  művészet ­ nagy fokú szabadságvágy – „mindent lehet” → nemzetközi életérzés,  lelkiállapot ­ elkeseredettségükben tagadtak minden örök elvet, szabályos rendet,  logikus értelmet, sőt magát a művészetet is ­ az esetlegességnek, a véletlennek meghatározó szerepe lesz →  halandzsaversek, véletlen versek, a DADA szó is a véletlen szülötte (a  lázadás és a tagadás jelképe) ­ Új műfajok: fotómontázs – fotókat és szövegeket összevágtak,  kollázs ­különféle anyagok, tárgyak egymás mellé illesztése a  képsíkon, ready made (vagy objet trouvé): kész használati/talált  tárgyak kiállítása műalkotásként  

 

Szürrealizmus 1924­1947 Salvador Dali René Magritte 

 

Joan Miro   Paul Klee Marc Chagall Frida Kahlo Max Ernst Meret Oppenheim    

 

 

 

 

 

 

 

 

Henri Rousseau

 

 

Henri Rousseau: Álom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Giorgio de Chirico:  Szerelmesdal

De Chirico:  Nyugtalan múzsák  

 

 

 

 

 

 

 

Giorgio de Chirico:  Egy utca melankóliája  és rejtélye

 

 

Salvador Dali: Az égő zsiráf, 1935  

 

 

 

 

Salvador Dali: Az álom

 

Dali: Galatea

 

 

 

 

 

Salvador Dali: Homártelefon

 

RENÉ MAGRITTE

 

 

 

 

 

 

 

 

René Magritte: Veszélyben a gyilkos

 

René Magritte: Ceci n'est pas une pipe

 

 

 

René Magritte: Pireneusok  

 

 

René Magritte: Az álom kulcsa

 

Magritte: Terapeuta  

 

Joan Miro:  

Joan Miro: Bohócfarsang

 

 

 

 

Paul Klee: Szindbád, a tengerész

 

Frida Kahlo  

 

 

 

Frida Kahlo: A remény fája  

 

Max Ernst: Celebes  

 

Marc Chagall:  Én és a város  

 

 

 

Meret Oppenheim: Prémes reggeli, 1936

Szürrealizmus (1924­1947)  ­ előkép: Henri Rousseau (vámos Rousseau) neoprimitív festészete (Álom),  metafizikus festészet – Giorgio de Chirico (Szerelmesdal, Egy utca melankóliája  és rejtélye) ­ a dadaizmusból nőtt ki, művészetüket jellemzi a következő kifejezés: „az  esernyő és a varrógép találkozása a boncasztalon” ­ sur­réalisme = valóság fölötti valóság → tudatalatti (→ Freud), álom,  fantázia, hallucináció, őrület, irracionalitás, szabad asszociációk, paranoia ­ kiáltványuk szerint a szürrealizmus „pszichikai automatizmus” (=önműködő  lelki folyamat) → automatikus festés vagy írás (gátlástalan önkifejezés) ­ a szürrealizmusnak kétféle irányzata van:  1. fényképszerű, naturalisztikusan felépített elemek, abszurd víziók –   Salvador Dali: Az égő zsiráf, Az álom, Homártelefon,  René Magritte: Ceci n'est pas une pipe, Pireneusok, Golconda 2. non­figuratív, ősi primitív formák, gyerekrajz, törzsi művészet –  Joan Miro:  Bohócfarsang, Paul Klee: Szindbad,  Frida Kahlo: A remény fája,  Marc Chagall: Én és  város Max Ernst: Celebes, Meret Oppenheim: Prémes reggeli  

 

Futurizmus 1909­től

 

 

 

 

 

Giacomo Balla: Hegedűs keze

 

 

 

Giacomo Balla: Kutya pórázon

 

 

Russolo: Egy gépkocsi dinamizmusa

Marcel Duchamp:  Lépcsőn lemenő akt  

 

 

 

Umberto Boccioni:  Folytonossági formák a  térben

 

  Tullio Crali: A városra ereszkedve

Severini:  Kék táncosnő  

 

 

 

Antonio Sant'Elia →   Futurista építészet  

 

Futurizmus (1909­től) ­ 1909 Marinetti, futurista kiáltvány – a múlthoz kötődő könyvtárak,  múzeumok lerombolását követelték ­ Olaszországban alakult ki – a jövő művészetét akarták megteremteni ­ témák: sebesség, mozgás, dinamizmus, technika, modern élet,  lelkesedtek a technikai újításokért → film, fotó ­ a militarizmus és a háború, a gépek dicsőítése ­ ugyanaz a tárgy/személy különböző mozgásfázisokban ábrázolva,  ugyanazon a képen → szimultaneizmus ­ cél: a dinamikának, a mozgékonyságnak, a lendületnek a visszaadása  → erővonalak, ritmikusan ismétlődő formák  

 

Kubizmus (1907­1914) Pablo Picasso Georges Braque Juan Gris Robert Delaunay

 

 

 

 

Paul Cézanne: Mont Sainte Victoire

 

Paul Cézanne: Csendélet

 

Pablo Picasso:  Avignoni kisasszonyok  

 

 

  Picasso: A gyár – plasztikus kubizmus

 

Picasso: A három muzsikus

 

 

 

Picasso: Collage – szintetikus kubizmus

Georges Braque: Gitár  

 

Georges Braque: A portugál  

 

analitikus kubizmus

Juan Gris:  Férfi a kávéházban  

 

Juan Gris: Üvegek és kés  

 

Robert Delaunay:  Vörös torony  

 

Kubizmus (1907­1914) ­  előkép: Paul Cézanne (Mont Saint Victoire), primitív, törzsi művészet  →  afrikai maszkok ­ első kubista festmény: 1907 Picasso: Avignoni kisasszonyok ­ a látvány tárgyai mértani formákká, geometrikus testekké, síkformákká  redukálódnak, cél: a lényeg ábrázolása 3 periódusa van: 1. plasztikus kubizmus →  1907­ 1909 Cézanne – a forma geometrikus  megfogalmazása, monokróm paletta használata, semleges  témaválasztás → pl. Picasso: Gyár Horta de Ebróban 2. analitikus kubizmus →  szimultaneizmus­ egyszerre több nézőpont  látható a képen, egy alak több nézetből, a formát elemeire bontják, sík  jelleg → pl. Braque: A portugál 3. szintetikus kubizmus →  tárgyak analízise, jelek használata, színek  gazdagodása, mozgalmas ritmusok, kollázsok  

 

Op­art Victor Vasarely Bridget Riley

 

 

Victor Vasarely:  Pillangó  

 

Vasarely: Tokyo  

 

 

 

 

Vasarely­Múzeum, Aix­en­Provence, Dél­Franciaország