A TARTALOMBÓL: „Milliókért vizsgálják az õszödi beszéd. . . 2 média visszhangját” Hallgass az eszedre! Szavazz a zsebedre! . 3 Egy meghívott vendég gondolatai a. . . . . 4 Munkáspárt 2006 kongresszusáról A polgári demokrácia tökéletlensége, . . . 5 kiábrándított Bauer Tamás vitája Ángyán Józseffel. . . . 6 Médiatrükkök és a közös értékek hiánya. 7 Csath Magdolna: Egyre lejjebb . . . . . . . . 8 Egy hang a csizmatalp alól . . . . . . . . . . . . 9 Infláció kifulladásig?. . . . . . . . . . . . . . . . 10 Egy hazugságról: nem igaz a +1% sem . 11 Riasztó egészségügyi mutatók . . . . . . . . 11 Nyílt levél Horn Gábornak . . . . . . . . . . 12 Orbán Viktor és a zsidó kártya . . . . . . . 13 Nem szabad elolvasni sem! – . . . . . . . . . 13 Határolódjak el? Sztrájknak hitt önámítás . . . . . . . . . . . . 14 Kikiáltották a Magyar Policeköztársaságot. 15 A szvasztika-hisztériáról az Árpád-sáv. . 16 apropóján „Nem tudunk beszélni, mert . . . . . . . . . 17 szemen lõnek bennünket” Az USA megszegi saját törvényeit. . . . . 18 Vasárnapi ebéd a Mekdonáldszban . . . . 20 Vesztések népe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Európa gyökerei I. . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 A Lépcsõház Szája . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Az MSZP kisiklatta a demokrácia- . . . . 23 vonatot Újbudán A logisztika-álom pusztaországban . . . . 23 Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Nem lehet azt mondani, hogy az öszödi beszédként hírhedtté vált Gyurcsány-monológ nem volt õszinte. Az volt. Mi az hogy! Nagyon is! És nem is azzal van a baj. Sõt, tovább megyek: Ez esetben még csak nem is Gyurcsánnyal van a baj. A monológot meghallgattuk, tudomásul ugyan nem vettük, de nem azért, mert azt elmondta, és nyilvánosságra is hozta. Mert ugye nem kérdés senki elõtt, hogy ez a beszéd sajátosan Gyurcsány-piár szerint került a köz elé. A baj a pártjával, a legfõbb ügyésszel, az ellenzéki politikusokkal, az SZDSZ-el, és azzal a sok agyament szocialista választóval, akik csak most kezdik kapiskálni, hogy voltaképpen mi is volt az az öszödi beszéd. Igen az egy õszinte beismerés volt, amely a párt frakciójának összejövetelén hangzott el. És akkor, amikor elhangzott, nem is a külvilágnak szólt, hanem a sok tányérnyaló, dilettáns pénzéhes senkiházinak, akik nem horkantak föl, mert mindent tudtak abból, amit a fõ-maffiózó elmondott. Ha felhorkantak volna, akkor le kellett volna tenni az ingyen kocsi kulcsit, az ingyen mobilt, tehát a szocialista erkölcstelenség, azaz a néluk józan észnek nevezett szemétség lett úrrá rajtuk és hallgattak, hiszen mind bûnösök. Ha nem így lenne, akkor a választási kampány alatt kellett volna nekik felhördülni, amikor ország-világ szeme láttára és hallatára a társadalomnak hazudott Gyurcsány Ferenc. A hatalomért, az ingyen telefonért, az ellopható EU-s pénzekért, és a zsidó apanázsért, amely az ország felvásárlásából õt illeti meg. Õt és a koalíció összes tagját. Hiszen, az SZDSZ éppen úgy tudott ezekrõl a disznóságokról, mint az MSZP, és ezért a liberálisoknak éppen úgy fel kellett volna hördülniük, mint az MSZP-nek, ha lenne – ha lett volna – bennük egy csöppnyi tisztesség, becsület, emberség. Magyarságtudatot nem kérek tõlük számon, mert ezeknek olyan nincs. Az öszödi beszéd – tévesen – hazugság-beszédként híresült el, noha ez az egy nem volt hazugság Fletó szájából, tán amióta megszületett. Igaz, errõl Katust, a fûteni nem tudó szegény pápai proliasszonyt kéne megkérdezni… S miért is írtam, hogy kikkel van baj? Mert a választás elõtti hazudozás és az azt követõ öszödi beismerés teljességgel bizonyítja, hogy Gyurcsány tudatosan vezette félre a társdalamat, tudatosan hazudott a választások elõtt, és tudatosan titkolt el közérdekû adatokat, magyarán: tudatosan választási csalást követett el. Téves tehát, hogy hazugság lett volna az, ami elhangzott Öszödön.
2
Ám, egy olyan országban ahol egyetlen ügyész, egyetlen politikus, egyetlen bíró, rendõr, és sorolhatnám, nem ismerte föl ezt, abban az országban a legkisebb baj Gyurcsány Ferenc. Magyarországon a közerkölcsöt maga az igazságszolgáltatás taposta sárba, amikor feljelentések sorozatára nem a jog és az igazság védelme szellemében válaszolt. A köztársasági elnök sem volt hivatása magaslatán, hiszen õ is tudta mit rejt a kommunista általvetõ ahhoz képest, amit hazudik a választások elõtt a leendõ kormányfõ, akit egyébiránt õ maga jelölt ki. És a jobboldali választók? Nos, õk is sokkal nagyobb bûnt követtek el, mint maga ez a hazug pojáca. Ugyanis a magyar jobboldalnak, a magyar választónak nincs önbecsülése, és nincs kitartása. Kis csoportok igyekeztek életben tartani az elégedetlenséget, a nemzet céljait és érdekeit, míg a másik, az ellenzéki parlamenti frakció hol elítélte ezeket, hol tárgyalt az illegitim kormánnyal, mandátumának visszaadása helyett. Igen, nagy viharokat kavart e mandátum visszaadási ügy, de az ellenzék csak akkor mondhatná magáról, hogy erkölcsileg tiszta, ha megtette volna azt, amit meg kellett volna tennie. Igen a választók megérdemlik Gyurcsány elvtársat és gyilkos Ágnest, Kókát és a KGB-s NBH-t. Mert nem százezrek maradtak kint a kormány lemondásáig, hanem csak néhány magyar, akiket aztán a magyar bíróság elítélt, de elõbb a gyurcsányi munkásõrség brutális vadállatai jól megvertek. Volt ezek között is áruló, hiszen volt olyan felszólaló, aki verõemberekkel ment a Kossuth térre lázítani, majd amikor felkérték, fegyveres felkelésre buzdított, de nem lett baja ebbõl sem, csupán nagy összegû hitelt vehetett föl megbízói jóvoltából egy alföldi takarékszövetkezettõl. Ma, amikor egyre súlyosabb a helyzet, az MSZP megengedte a szakszervezeteknek, hogy utcára vonuljanak, bohózatba illõ tipikus kommunista elõkészítéssel, s amikor õk elvonultak, s volt néhány szerencsétlen, aki komolyan vette a szakszervezetek kiállását, nos, azokat ismét jól elverte a vörös fasiszta munkásõrség.
Megérdemli – mint mondtam már – a magyar választó a sorsát, megérdemli azt, amiben van, s azt is, ami még következik. Mert elhitte, hogy Gyurcsány Öszödön hazudott, mert elhitte a hazugságot a választások elõtt, s mert nem döntötte meg az öszödi beszéd után azonnal e kormány hatalmát. Ma már kiáll, mert nem kap hitelt, mert nincs pénze gázra, orvosra, s mert családtagjai hullanak, mint a legyek az egészségügy „átalakítása miatt. De ma már hiába megy ki az utcára. Ahhoz, hogy bármi változzék, hetekig kellene tízezreknek kint maradnia a Parlament elõtt, ám, erre már nincs lehetõség, mert ha kell, az egész város, az egész ország mûveleti terület, s ha kell Izrael fölösleges verõemberei, magyar azonosítóval úgy verik szét a tiltakozó magyar tömeget, ahogy Gyurcsány akarja. Nem Öszödön hazudott ez a miniszterelnök, hanem elõtte, s azt, amit Öszödön elmondott, bevallott, ma emberek ezreinek halála árán igyekszik helyre tenni elvtársaival, koalíciós partner-pártjával, az ellenzék segítségével, azzal, hogy egyáltalán jelen van a Fidesz és a KDNP a Parlamentben. Fölösleges hát újra milliókat költeni az öszödi „böszmeség” hatásának vizsgálatára. A hatást egyszerûen le lehet mérni néhány ingyen telefonhívással. Hányszorosára emelkedett az infarktusos halálozások száma, hányszorosára emelkedett az öngyilkosságok száma, a bûnelkövetéseké, a gyilkosságoké, s mennyivel növekedett a megélhetési cigánybûnözés… stb… Ingyen megtudhatja minden ócska, Gyurcsányt máig támogató bûnös, hogy mit tettek Magyarországgal. Mert tehetik… Hogy meddig, Isten a tudója. Ám Gyurcsány nem ismeri jól a magyart. Bírja, tûri, védi a még meglévõjét… de amikor nem lesz mit veszíteni, akkor odavág. Egyszer és nagyot. Lehet bár, hogy ez is változott és csak egy igaz a választót illetõen az öszödi beszédbõl.: „megunják, hazamennek”…. Hiszen ez eddig is igaz volt… s mintegy bizonyítéka is annak, hogy Gyurcsány öszödi beszéde nem a hazugság beszéde volt, hanem az igazságé… csak nem nekünk szólt, és nem a választások elõtt hangzott el. Forrás: Stoffán György
jó ha figyelünk
– avagy Schneider úr 2010-ben veszi a kalapját? – 1 hír a Webdokitól: Ungár Klára lett az új OEP fõigazgató-helyettes Webdoki 2007. november 27. 06:25, kedd – Krasznai Éva Az egészségbiztosításért felelõs miniszter pályázatot hirdetett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár általános fõigazgató-helyettesi feladatkörének közszolgálati jogviszony keretében történõ betöltésére. A fõigazgató-helyettest az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatójának javaslatára – határozatlan idõre – a miniszter nevezi ki, az egyéb munkáltatói jogköröket a fõigazgató gyakorolja. A pályázat gyõztese Ungár Klára 2007. november 26-tól tölti be a pozíciót. Budapest, 2007. november 26. EÜM Sajtóiroda
Annak idején a szolgen eredeti – a Roxette slágerébõl kölcsön vett – változatával a hölgy eredeti pártja hiába kampányolt, nem jött be nekik. Bezzeg most! Új párt, új szlogen és rögtön olajozottan forognak azok a bizonyos sokat emlegetett fogaskerekek. A szürkeállományára egykoron oly büszke antikommunista pártból mára 1%-nyira zsugorodott szemkilövetõ törpepárt vészhelyzetben még egyszer utoljára megrázta magát és kínkeserves igyekvéssel kiizzadta magából a számára üdvös és kívánatos végeredményt. Hiába no, 1500 milliárd az mégis csak 1500 milliárd! Túlságosan nagy volt a kísértés, hogy csak úgy, hanyag eleganciával, szó nélkül elmenjenek mellette. Nem is mentek. Az eü-lóvék felett történõ diszponálás egyik új fõ hallja kendje Ungár Klára lett. Kuncze gyakorlatilag már lelépett. Kóka épp most van távozóban. (Ha a hagyomány állításának hinni szabad, APEH-vizsgálatok indultak a számítástechnikai nagykerek ellen. Csak a Kóka Johnny érdekeltségébe tartozó cég ellen nem. Johnny gyereknek az jutott eszébe, ha mán lelép, bebiztosítja magát, az APEH segedelmével, kéz kezet mos alapon beledöngöli a betonba a konkurenciát, biztosítva legyen a lóvéja a csendesebb napokra is. A többieknek pedig ne.) Szóval Kóka Johnny is távozóban van, s vele együtt lassacskán pártocskája a Szadesz is szedelõzködik. Van is miért. Eddig ugye a Schneider úr nevével fémjelzett tematika dívott a szabaddemokratáknál, nevezetesen a „Schneider úrral mi tegnap este minden körülmények között az operában voltunk címû analógia mintájára, az SZDSZ minden körülmények között bejut az országgyûlésbe tényállás képzõdött meg az évek és a parlamenti választások hosszú során. jó ha figyelünk
Már elsõ alkalommal, amikor a magukat erõteljesen antikommunistának hazudó kozmopoliták önfeledten kézen fogták a szegfûmintás utódpárt prominens aparatcsikjait, már akkor nem értette a politikában járatlan kívülálló, azaz az egyszerû állampolgár, hogy mi a rossebér veszik maguk mellé ezt a neoliberális bagázst a posztkommunisták, hiszen nélkülük is a kényelmes kétharmados többség közelében tartózkodtak a parlamenti patkóban. Azóta is a farok csóválja a kutyát. Mindenki, aki itt él ebben az országban, nyitott szemmel és füllel jár, s kel, az szem- és fültanúja lehetett annak a kétségkívül hatékony és gördülékeny folyamatnak, melynek során a jelenlegi kormánykoalíció emberei elfoglalták hazánk létfontosságú ipari- és gazdasági kulcspozícióit. Bebiztosították magukat. Jöjjön bárki is utánuk, mozdulni se tudjon! Egyrészt a gigantikus mértékû adósságok által hátrahagyott szûk mozgástér miatt, másrészt azért, mert mindenütt az õ embereik vannak pozícióban, azaz a mindenkori – értsd ellenséges – államhatalom kényszerûen együtt kell, dolgozzon velük, hiszen nincs más. Ez a teljes kiszolgáltatottság, amely a bukás után is hihetetlen károkozásra képes. Egészen addig, amíg ez a kapcsolatrendszerbõl fakadó függõségi helyzet felszámolásra nem kerül. Ungár Klára kinevezésével azonban úgy tûnik új korszak veszi kezdetét. Az olyan ostoba „parasztvakításokat”, mint amilyet példának okáért a jó múltkorában maga a kisszerû Kóka Johhny talált elereszteni a média nagy nyilvánossága elõtt, miszerint az SZDSZ 2010-ben 10%-os párttá válhat, a legjobb lesz, ha egész egyszerûen elengedjük a fülünk mellett. Marhaság. Dehogy lesz az SZDSZ 10%-os párt! De
3
hát miért is lenne?! Köszönik szépen, nagyon jól el vannak õk a médiában – rendkívül álságosan – a „mérleg nyelveként” aposztrofált hatékonyan zsaroló mikropárt haszonelvûen haszonélvezõ szerepkörében. Mindeközben az „alapító atyák”, akik még nem neo-, hanem csak idejét múlt ó-liberálisok vótak, sorra odahagyták már a kötelékben repülõ szabad madarakat. Õk valószínûleg még ismerték Solt Otíliát. És utálják, ha szembeköpik õket. Ungár Klára azonban új idõk új szelét hozza magával, amely új szél ugyanazzal a fuvallattal könnyen elképzelhetõ, hogy a szabaddemokratákat is kifújja az ország házából. És ha hiszik, ha nem, még az is könnyen elképzelhetõ, könnyebben, mint eddig bármikor, hogy a másság és tolerancia jelzésértékû honi zászlóvivõi nem nagyon hullatnak majd krokodilkönnyeket, ha esetleg bekövetkezik a vég, és 2010 után már csak kívülrõl gyönyörködhetnek majd a törvényhozás épületében. De miért is szomorkodnának? Hiszen emberük révén rátették a kezüket az utolsónak megmaradt, még elérhetõ közelségben lévõ vagyoncsomagra, az egészségügy 1500 milliárdjára. Az õ emberük került kulcspozícióba, az õ emberükhöz került a kassza kulcsa. Azért használtam „az utolsónak megmaradt, még elérhetõ közelségben lévõ vagyoncsomag” szóösszetételt, mert a termõföld és az ab-
Meghívtak, elmentem. Érdekelt, mit üzennek az embereknek, mit akarnak tenni értük. Az elsõ kérdésre azt a választ kaptam, kb. kétszázad magammal, hogy olyan baloldali politikát akarnak követni, amely nem a kormánnyal, hanem a neoliberális politikával szembesül (Vajnai Attila). Ezzel a megközelítéssel a másik kérdésre is választ kaptam: nem abban érdekeltek, hogy az antiszociális társadalompolitikát folytató kormány távozzon, hanem abban, hogy változtasson a politikáján, velük összefogva. Szociális demagógiának minõsítették azoknak a szakszervezeteknek, civil szervezeteknek, politikai erõknek a fellépését, amelyek a Gyurcsány kormánnyal szemben határozottan fellépnek társadalomellenes politikája miatt. Semmilyen formában sem veszünk részt ebben a szociális demagógiában, mert a FIDESZ hatalomra juttatására irányul hangzott el Vajnai szájából. Ez arra engedett következtetni, hogy számukra fontosabb Gyurcsány hatalmon maradása, mint a társadalombiztosítás privatizálásának megakadályozása, vagy az emberek munkához juttatása. A jelenbõl “baloldali alternatívában” keresnek kiutat – mint Fratanoló János pártelnök mondta – széles baloldali együttmûködéssel. A baloldalnak a következõ választáson együtt kell fellépnie, elindulnia a siker útján szorgalmazta Vajnai egy új baloldali politikai tömörülés megalakításának követelményére célozva. A Munkáspárt 2006 addig is nevet változtatna, és A demokratikus szocializmus pártja névre keresztelkedne át. Az új baloldali tömörülésben pártjukon kívül részt venne még az MSZMP, a Kapolyi vezet4
ban rejlõ hatalmas szuper extra profitokkal kecsegtetõ lehetõségek a fõként butapesti kötõdéssel és ismertséggel bíró urbánus irányultságú szemkilövetõ mikropárt irányítótestülete számára idegen terület. Amellett, hogy nem érez különösebb érdeklõdést vagy ingerenciát a vidék dolgai iránt („a falura nincs szükség!”), tökéletesen tisztában vannak azzal is, hogy a szövetkezeti lobby a szocialista „zöldbárók” vezényletével kézben tartja a földeket, értsd: a magénak akarja azokat. Végül is nagyjából egészébõl széthordtak mán mindent, itt-ott mutatóban akad még némi, csip-csup kacat pár száz milliárdért, aprópénz. Az eü-lóvék feletti pozícionálást emberük révén bebiztosították maguknak, hogy innen mi történik a végletekig lerongyolt és kifosztott gyarmaton, a kutyát nem érdekli. Gyûjjön a profit, ’oszt kozmopolitámék, az internacionalisták mellett a másik lélektelen kufárszemlélettel bíró gyökértelen kaszt, fogja magát, és tovább áll. Hiszen ne felejtsük el, õk világpolgárok! Csak mi, szerencsétlen adófizetõ barmok vagyunk azok, akik itt maradunk. Nekünk itt élnünk, halnunk kell! Nekik nem. Ezt ne tessék elfelejteni! Isten áldja Magyarországot!
te Szociáldemokrata Párt (a felszólaló Balogh László együttmûködési szerzõdés aláírását sürgette a Munkáspárttal), továbbá olyan szélsõbaloldali civil szervezetek, mint amilyen az Attac és a Marx Károly Társaság. Fõ erejét pedig föltételezhetõen az MSZP-tõl esetleg elkülönülõ Baloldali Tömörülés képezné. Ha nem lesz baloldali erõ, a nép a szélsõjobboldal karjaiba fog menekülni. Meg kell értetni a fiatalokkal, hogy a kiút nem az árpád sávos, hanem a vörös zászló alatt keresendõ vallotta Tamás Gáspár Miklós filozófus, akinek az új baloldali blokkban kiemelt szellemi szerepet szánnak. A Thürmer Gyula vezette Munkáspártból kivált Munkáspárt 2006 tavaly még több ezres taglétszámmal rendelkezett, de mára már csak kb. 1200 tagja maradt. Mindazonáltal szocializmust akar, csak azt nem tudja, hogy kivel valósítsa meg. Erõsítsük az eddigi irányvonalat hangoztatta Fratanoló elnök a Központi Bizottság nevében, mintha komoly tért nyerõ, tömegbázisában terebélyesedõ párt bevált politikájához igényelte volna a további támogatást. Elhangzottak ugyan önbíráló megjegyzések is, pl. „Nem jeleskedtünk a pártépítéssel, nem sikerült eljutnunk a széles rétegekhez stb. de a demokratikus összefogás követelménye rendre háttérbe szorult a kommunista összefogással szemben. Így azután kevesebben ültek a Villányi úti nagy teremben, mint a párt megalakulásakor. Jellemzõen még az antifasiszta összefogást is etnikai szemszögbõl közelítették meg: az elnök elmondta, hogy a Munkáspárt 2006 elsõsorban a zsidó és a cigány szervezetekkel, valamint a Magyar El-
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
lenállók és Antifasiszták Szövetségével, s a Magyar Antifasiszta Ligával fog össze a fasizmus ellen. Egy szó sem esett a demokratikus erõkkel való összefogásról. Refrénszerûen köszönt vissza a vörös csillag” kérdése, olykor több szó esett róla, mint magáról a párt programjáról és társadalompolitikájáról. Már-már úgy tûnt, mintha ez volna a magyar társadalom legfõbb gondja! Egyetlen szó sem hangzott el a társadalmi-nemzeti összetartozás erõsítésérõl, a hozzá szükséges társadalmi összefogásról, arról, hogy milyen szerepet kíván játszani benne a Munkáspárt. Ilyen légkörben fogadhatta dermedt csend, sõt lefújozás is Dr. Jánosi Gábor elnökségi tag hozzászólását arról, hogy a Munkáspárt nem felel meg saját nevének, mert nem képviseli a munkásság érdekeit. Szörnyû látni mondta Jánosi -, hogy a jobboldal balról elõzhet, mert a Munkáspárt és a baloldal hagyja, hogy elõzzön, és antifasizmusba menekül az égetõ szociális problémák elõl. Tízés tízezrek tüntetnek, sztrájkolnak, állnak ki jogaikért, erõsödik a társadalom összefogása a jogos követelésekért, de a Munkáspárt politikai vezetése nincs sehol, nemhogy az élére állna a demokratikus összefogásnak, hanem inkább amiatt sopánkodik, hogy jaj istenem, csak fasizmus ne legyen belõle! Ez nem munkáspolitika, hanem kiábrándító opportunista behódolás a munkás ellenes politikának mondta a Magyar Szociális Fórum Egészségügyi Kerekasztalának szervezõje. De a küldöttek – zömmel “régi harcosok” – úgy döntöttek, hogy nem kicserélik a szétfeslõ köntöst, hanem gombot varrnak rá. Simó Endre
jó ha figyelünk
„Tudatában kell lennünk annak, hogy belépve az úgynevezett polgári demokrácia világába, olyan dolgokkal találkozunk majd, melyek mélyen sértik az erkölcsi ember igazságérzetét egyfelõl, másfelõl pedig korántsem jelentenek sem személyi, sem egzisztenciális biztonságot.” Ezek Sánta Ferenc Kossuth díjas író szavai, amelyeket, a múl éveiben bizonyosultnak észlelek. A rendszerváltás után, társadalmunknak, csak a kisebbik részének lett könnyebb a megélhetése, de a polgárok döntõ többsége saját anyagi helyzetének romlását és megélhetésének nehézségét érezte meg. Nem hiszem, hogy a választópolgárok többsége, az 1989-ben végre elnyert szabadság birtokában – veszíteni akart, és vesztesnek akart lenni. Ez a rendszerváltás érdeme, mert a polgári demokrácia megteremti az önmagunk ellen irányuló rosszakarat megvalósításának szabadságát is. A demokráciában nem minden történik az, amit a többség szeretne. A többség nem szereti sem a létbizonytalanságot, sem a munkanélküliséget, sem életszínvonalának romlását, sem a szociális jogok leépítésest, sem a szegénységet, sem a kiszolgáltatottságot, sem a mindezeket elõidézõ vad piacgazdaságot. Az állami tulajdon privatizálása során a termelõ és szolgáltató egységek döntõ része magántulajdonba került, de a polgárok túlnyomó többsége ennek a változásnak inkább csak a hátrányaival találkoztak. Kevesen váltak közülük ténylegesen tõkéssé. A piacgazdaságra való gyors áttérés, általános csalódottságot és a polgárok jelentõs részére saját gazdasági helyzetének és perspektívájának rosszabbodását jelentette. Az idõ multával az emberek gondolkodásában a magánosítás fogalma egyre inkább összekapcsolódott a terebélyesedõ korrupcióval. Csaknem általános véleményé vált, hogy sikeres vállalkozók csak az ügyesekbõl és a megfelelõ kapcsolatokkal rendelkezõkbõl lesznek. Végül is a privatizáció gazdasági kérdése és a jelenlegi (vad) piacgazdaság mûködése, egy ponton túllép a gazdasági konfliktuson, és politikai problémába változik. A választópolgárok hamar megtapasztalták, hogy a politikai demokrácia a népakarat érvényesülése helyett a politikai pártok sokszoros nemtelen versengését, vitáit és veszekedését jelenti. Ez oda vezetett, hogy a politikából láncolódó hazugsági folyamat lett a pártok közti csatározásban a hatalom megszerzése, illetve megtartása érdekében. Emlékszünk, hogy a rendszerváltás idõszakát egyfajta csodavárás jellemezte. A politikusok nyugati jólétet ígértek a népnek, és az emberek hittek a politikusoknak. A rendszerváltás motorja és küzdelmeiben fontos harci eszköze az illúziókeltés volt. A nép asszisztált az átalakuláshoz, mert nem tudta, hogy a munkanélküliséghez, az elszegényedéshez és a létbizonytalansághoz is asszisztál. De ez a demokrácia. A demokrácia megadja a tévedés jogát és a tévedés kijavításának jogát is. Itt gondolhatnánk, hogy ha a többség tévesnek ítéli korábbi döntését (mivel a tévedés árát neki kell megfizetnie), korrigálja a téves döntést és felszámolja következményeit. De ezt csak négyéves ciklusokban teheti meg, amikor ismét az urnához lép és voksol. No de ezután sem nagyon mûködik a népakarat megvalósítása, mert igazat adok Adam Michnik kijelentésének, hogy “a parlamentbe került emberek nem választói pillanatnyi követeléseit képviselik”. A tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran az érdekképviseleti csoportok és netán saját zsebükre is gondolnak. Ennek ellenére nem szabad letekintenünk a pártok szerepét, mert a jelenlegi demokráciában õk képviselik a nép akaratát. Azt is tudjuk, hogy egy párt sem jelent sokat pénz és hírszolgáltatási eszközök nélkül, amihez nem mindig csak erkölcsi alapon lehet jutni. Hiába tehát a felismert tévedés, a polgári demokrácia rendszere nem bocsátja meg a polgár tévedését és ezért bünteti õt. De a polgári demokrácia rendszerében a választópolgár szabadon választja meg a képviselõit. A politikusok hibáiért, vétkeiért majd õ bûnhõdik és következményit a nép, viseli. Joggal az állampolgároké a felelõsség, hijó ha figyelünk
szen õk juttatták a politikust olyan helyzetbe, hogy az állampolgárok zsebével és zsebérõl rendelkezve az állampolgárok zsebére téved. De ez másképp nem lehet, mert a polgári demokrácia rendszere nem engedi meg, hogy ne tartson el politikai pártokat és képviselõket, akár választotta õket, akár nem és ráadásul ezek a képviselõk (legalább négy évig) nem függenek eltartóiktól, tehát a polgároktól. Csak erre van joga a választópolgárnak, és arra, hogy a közügyekrõl képviselõ által gondolkodjon és ezekben az ügyekben általa, cselekedjen. Arra már nincs joga, hogy megakadályozza a négy éven belül, ha a képviselõje akarata ellen cselekszik. Erre a polgári demokrácia rendszerében nincs szabály. A polgári demokrácia rendszere a demokrácia részleges, korlátozott formájaként mûködik, mert bürokratikus határok, közé kényszeríti az állampolgári szabadságot. Tehát a többség akarata csak részben, vagy végkép nem érvényesülhet. A többségi akarat kifejezését, csak a polgári demokrácia jelenlegi rendszerén kívül lehet megvalósítani. A polgári demokrácia rendszere nem azzal legitimál, hogy kialakultak a demokratikus intézmények a rendszer mûködéséhez, hanem azzal, hogy mûködik, és el tudja látni a társadalom tagjait integráló feladatot. De ehhez az kell, hogy az intézményekben demokraták dolgozzanak és nem bürokraták, ami máskülönben jellemzõ a társadalmunkra. Közismerté vált Churchill megállapítása, hogy “a demokrácia a legrosszabb kormányzati forma”. Tehát nem ezen belül, hanem ezen túl kell keresnünk a jót a jövõben. A polgári demokrácia rendszerében az állampolgárok egyik része, önmagukat igazgatva és önmagukat szervezõen tevékenykednek az adott keretek közt. A másik része a gazdaságilag erõssebek uralma alatt kiszolgáltatva kénytelen cselekedni – dolgozni. A polgári demokrácia jelenlegi rendszere azt idõzte elõ a társadalomban, hogy egyének és csoportok gyakran nem tekintik a rendszert sajátjuké, gyakran velük szemben ellenségesnek érzik. Azok, akik ellenségesnek tekintik, kitérnek az útjából, próbálkoznak megvédeni magukat, némelyek elrejtõzni elõle. A rendszerbõl csak annyit vesznek tudomásul, amennyi a megkerüléséhez szükséges, illetve csak azt veszik róla tudomásul, amit saját céljaik eléréséhez használhatnak fel. Ezek a polgárok, önvédelemként, a többség akaratának megvalósítása érdekében civil – polgári szervezetekbe tömörülve tevékenykednek, a polgári demokrácia bürokratikus szerkezetével szemben. Ezzel a polgári demokratikus társadalom, egy mûködõ “civil társadalommal” áll szemben. Csak ez a “civil társadalom” (a polgári szervezetekbe tömörülés), az a erõ, amelyik (bizonyos feltételekkel) ellensúlya a jelenlegi polgári demokrácia bürokratikus intézményinek. Demokratikus magatartásával és felelõs viselkedésével, olyan demokratikus társadalomhoz vezeti el a többséget, ahol a kormányzat és képviselõk elkerülhetik a komoly hibákat a polgárokkal szemben. Azok az önvédelemre orientálódó egyének és csoportok, akik nem tisztelik a törvényeket és jelentõs részük tevékenysége illegitim, vagyis törvénytelen. Igyekeznek ellenszolgáltatás nélkül javakhoz jutni, nem teljesítik állampolgári kötelezettségeit (nem fizetnek adót, kötelezõ biztosításokat, stb.), büntetõ cselekményekkel, sõt erõszakkal is szereznek maguknak jövedelmet, illetve vagyont saját gazdagodásuk érdekében. Mindez arra utal, hogy az államhatalommal szemben, spontán módon, egy másik üldözött “civil társadalom” mûködik, akik ki akarnak szabadulni a polgári demokrácia intézményi uralmának követelései elõl. Ennek a csoportnak a kialakulását a vad piacgazdaság szabályai segítették elõ, amelyik hozzájárult egy olyan jelentõs számú csoport kialakulásához is, amelyik naponta megélhetési és túlélési problémával küzd. Ez az üldözött formájában védekezõ “civil társadalom” nem hozza létre az egyének demokratikus magatartását és felelõs viselkedését , és nem vezet a demokrácia szerkezetének a fejlõdéséhez. Vajda Iván – Besztercebányai Polgár Info
5
„Az igazságosabb és testvériesebb társadalomért” címû konferencián 2007. szeptember 11. Bauer Tamás hozzászólása: Jó napot kívánok! Köszönöm, hogy meghívtak engem, akit Gazsó professzor úr nyílván a komprádor elit képviselõjének, vagy a multinacionálisok szálláscsinálójának tekintene, hogy ha besorolna valahová. Nekem az a hátrányom az elõzõ elõadókkal szemben, hogy én közgazdász vagyok. És a közgazdásznak az a baja, hogy mindig arra gondol, hogy az erõforrások korlátosak. Tehát ha valaki cselekvõképes programmal akar fölállni, akkor ezt figyelembe kell vennie. A közgazdász másik sajátossága, hogy arra kell gondolnia állandóan, hogy a korlátos erõforrásokból szeretnénk minél nagyobb jólétet teremteni, mert az emberek ezt szeretnék. A korlátolt erõforrásokból nagyobb jólétet teremteni, úgy hívják, hogy hatékonyság, és egy modern piacgazdaságban sajnos a hatékonyság mércéje és ösztönzõje a profit, a nyereség. Aki olyan társadalmat akar, ahol a profitnak nincs meghatározó ösztönzõ szerepe, az nem tud korlátozott erõforrásokból nagyobb jólétet teremteni, ezt Magyarországon negyven éven át megtanultuk. Észrevételem, elsõsorban Gazsó professzor úr elõadásához: mi van ma Magyarországon? Ha tanulmányozzuk adatok alapján, hogy mi van ma Magyarországon, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon a dolog lényegét tekintve ugyanolyan kapitalizmus van, mint Nyugat-Európában, nem valami gyökeresen más kapitalizmus. Akiknek ez a kapitalizmus úgy nem tetszik, mint Gazsó professzor úrnak, vagy régi egyetemista társamnak, Simó kollégámnak, vagy Tamás Gáspár Miklósnak, és Szalai Erzsébetnek, ez egy jogos felfogás, azoknak a nyugat-európai kapitalizmus sem tetszik, és ez rendben van, csak legyünk ennek tudatában. Hogy csak egy mutatószámára utaljak ennek, a legmagasabb és a legalacsonyabb tíz százalék közötti különbség Magyarországon nem magasabb, mint a hasonló fejlettségû nyugat-európai országokban. Itt is magas, ott is magas. A harmadik megjegyzésem: sokan beszéltek itt is, másutt is szolidaritásról, helyes. De akkor beszéljünk valóban a szolidaritásról! Mit jelent a szolidaritás a gyakorlatban, konkrétan. Pl. azt jelenti, hogy ha van egy kormány, amely úgy alakítja át a családtámogatási rendszert, hogy azt a családtámogatási formát növeli, a családi pótlékot, amelyet minden gyermek szülei megkapnak, és azt a családtámogatási formát korlátozza, amelyet csak a tehetõsebb, biztos keresettel rendelkezõ szülõk gyermekei után kapnak meg, nevezetesen a családi adókedvezményt, ezt az átalakítást lehet helyeselni, mint ahogyan én helyeslem, lehet ellenezni, de semmiképpen 6
sem lehet a családtámogatási rendszer szétverésének nevezni, ahogyan azt a Nagycsaládosok Egyesülete teszi. Vagy még egy példa: egy olyan társdalomban, ahol – mint Gazsó professzor úr helyesen elmondta -, a felsõ középosztály gyermekeinek 70 százaléka jut be a felsõ oktatásba, a szegények gyerekeinek három százaléka, ha egy kormány egy ilyen társadalomban azt mondja, hogy a felsõ középosztály gyerekei után fizessenek tandíjat, a szegények 3 százaléka után ne fizessenek, ott nem helyes élesen támadni, hanem el kell gondolkodni, hogy ennek az elõnye több-e, vagy a hátránya. De semmiképpen sem helyes az ilyesmit rombolásnak nevezni. És ha több idom volna, akkor az egészségügyi reformmal kapcsolatban is tudnék hasonlóan érvelni. Tehát gondolkozzunk, érveljünk, elemezzünk, de ne szidjuk azt, aki másképpen próbálja megoldani az ország problémáit. Végül egy megjegyzés azzal kapcsolatban, hogy a konferencia társszervezõje a Konrad Adenauer Alapítvány. Azokat az intézkedéseket, amelyeket a jelenlegi kormány meghoz, pl. a felsõoktatási tandíj és a vizitdíj bevezetése, ezeket az intézkedéseket Németországban a Kereszténydemokrata Unió, a CDU kezdeményezte és hajtja végre. Érdemes az Alapítványnak is, meg azoknak is, akik az Alapítvány támogatta rendezvényen fölszólalnak, egy pillanatig ezen elgondolkozni. Köszönöm, hogy meghallgattak! Ángyán József válasza Bauer Tamásnak: Nagyon érdekes kérdés, hogy mi kapitalizmus ellenesek vagyunk-e vagy sem. Azt mondta, hogy az a kapitalizmus, ami itt van, azonos az Európai Unióéval. Úgy gondolom, hogy ez azért nem egészen stimmel. Én tagja vagyok az európai ökoszociális fórumnak, amelynek Franz Fischler a vezetõje, aki korábban az EU fõbiztosa volt, és úgy tudom, hogy a piacgazdaságnak elõször is kialakult
egy szociális piacgazdasági modellje, majd ezt követõen most van kialakulóban az ökoszociális modellje. Ez nem jelent mást, Tamás, mint azt, hogy a gazdaságnak olyan üzeneteket kell adni, hogy a köz számára hasznos teljesítményeket nyújtsanak és ez érje meg nekik. Egy példa: a posta jogosan megy el a kistelepülésrõl, hiszen azt mondják, neki nincs akkora forgalma, tehát hagyjuk ott. Sõt, Mihályi Péter azt mondja, hogy szûnjenek is meg a falvak! Mihályi Péter az a neoliberális közgazdász, aki Bauer úrral, Csillag Istvánnal és Bokros Lajossal Utolsó Esély címmel – azt hiszem – a jelenlegi kormányprogramnak az alaptéziseit fektette le. Az illetõ nem a pálya szélérõl kiabál be, hanem valaki, neves közgazdász, a négyek egyike, akik az ideológiát adja, köztük Bauer Tamás is. Úgy hogy értem, miért véded ezt az egész konstrukciót. De lássuk, mit mond Mihályi Péter a falvakról! Azt mondta 2006. májusában a Faluvég c. kerekasztal megbeszélésen, hogy „Az oktatással kapcsolatban sincs a racionalizálásnak alternatívája. Ne zárjuk be az iskolákat a kistelepüléseken? Az orvosi rendelõket is be kell zárni, a postát is. A biztosítók és a bankok már elvonultak onnan. A társadalmi dinamizmus, a városiasodásból vagy a járásokká alakulásból áll. Mi az állam dolga ebben a helyzetben? Az állam feladata ebben a helyzetben az, hogy arra ösztönözze az embereket, mozduljanak el onnét, ahol vannak. (Ezt egyébként a miniszterelnök is mondta, valószínûleg itt olvasta.) Ha falun maradnak, a gyerekeik helyzetét rontják, mert a kistelepüléseken nem lesz egészségügy, rendes közlekedés. Aki a kistelepülések jó ha figyelünk
érdekeit védi, valójában az ott élõk és azok gyermekei ellen beszél.” Vitapartnerem érvelése szerint lehet ezt úgy felfogni,. Hogy gazdaságilag nem eléggé hatékony a falu mûködtetése, ugye, de hát ebbõl társadalmi katasztrófa lesz. Magyarországon ma 1724 település ezer lélekszám alatti. Tessék elképzelni azt a következményt, ami ebbõl a logikából fakad! Hiszen a kormány elõterjesztett egy olyan javaslatot, hogy még önkormányzatokat sem lehet fenntartani. Polgármesteri hivatalokat sem lehet fenntartani. Még akkor sem, ha tudná a közösség. Csak ez kétharmados törvény, és ezért nem tud hozzányúlni. Tamás! Beterjesztették, hogy az önkormányzat ne tarthasson fönn önkormányzati hivatalt. A kistérségekben gondolkodó Európában a kistelepülés – hála a közlekedés és a kommunikáció javulásának – nagyon is életképes. Kivéve, ha minden közszolgáltatást elviszünk onnan. Bizonyított, hogy az a falu, ahol az iskolát bezárják, megszûnik, a szülõkorú felnõtt lakosság tíz éven belül elköltözik. Mihályi Péter erre azt válaszolja, hogy költözzön el. Ez a válasza arra, hogy mi legyen a helyi közösségekkel. A vitavezetõ megkérdezi tõle: tehát szûnjön meg a falu? Mihályi pedig így válaszol: „Persze! Középkori hagyomány. Miért kellene fenntartani? Egész Nyugat-Európában nincs falu. A magyar települések többsége életképtelen.” Tamás! Ennek a járulékos, externális költségei, tehát azok a költségek, amelyeket nem viszünk be a költségek közé, attól van extraprofitja annak a
társaságnak, a társadalmi költségei a dolognak olyan magasak, amit a társadalomra terítesz ki, nekünk kell mindannyiunknak megfizetni. Mi lesz majd ezekkel az emberekkel, tessék mondani! Az Európai Közösségnek a vidékfejlesztési rendeletében van egy lehetõség, és a te kormányod nem él ezzel. A vidéki életminõség javítása. (Új Magyarország, vidékfejlesztési program.) Légy kedves, olvasd el, mielõtt arról beszélsz, mit tesz a kormányod és mit nem tesz. Ebben az Új Magyarország vidékfejlesztési programban alig találsz forrást arra, ami erre a második logikára, az ökoszociális logikára épül. Amikor egy piaci szereplõnek nem éri meg piaci alapon fönntartani a postát, vagy bármi más szolgáltatást, arra nem az a válasz, hogy menjetek el innen, hanem az a válasz, hogy ha az a közösség identitását adja, akkor a köznek megéri a piaci szereplõ jövedelmét kiegészíteni közpénzbõl. Erre való a közpénz, Tamás! Nem extraprofitot kell ebbõl produkálni, hanem biztosítani kell, hogy érje meg neki hasznos teljesítményt nyújtani a társadalom számára. Nem elzavarni az embereket és a közösségeket. Ezt nevezik Európában ökoszociális piacgazdaságnak vagy egyelõre még csak szociális piacgazdaságnak, de vannak olyan elemei, amelyek a környezeti szempontot is érvényesítik. A közgazdasági szabályozás, Tamás, az externáliát, rá kell terhelni arra, aki okozza a társadalomnak. Most az extraprofit éppen abból származik, hogy a közösség rovására realizálja a nyereséget.
Elsõsorban a hazai média helyzetét, a médiaértelmiség szerepét elemezték a tegnap megtartott Nyilvánosság Klub felszólalói, s mindenki véleményt formált a jelenlegi politikai-társadalmi helyzetrõl is. Granasztói György történész, a jelenlegi médiaértelmiséget bírálva, rámutatott: a média a problémák elemzése helyett csak kereskedelmi trükkökkel és jópofa történetekkel traktál minket. Granasztói jellemzõ marketingtörténetnek nevezte például a Gyurcsány Ferenc által befogadott eltévedt kislány esetét. A történész szerint a ránk kényszerített “teljesen szabad világ”, amelyben mindegy, hogy a másik hogyan gondolkodik, értelmetlen. A baloldalra számos megjegyzést tevõ Fábry Sándor humorista szerint a helyzet szomorú: az elmúlt negyven-ötven évben a civil gondolkodás minden formáját kiölték belõlünk, nem dolgoztuk fel a múltat, és még tüntetni sem tudunk rendesen. A humorista a médiaértelmiséggel kapcsolatban azt tartotta a legnagyobb problémának, hogy pártmunkássá vált az évek során. Széles Gábor, az Echo Tv és a Magyar Hírlap tulajdonosa a médiaegyensúlyról beszélt, amely még messze van a tökéletestõl, de
Bauer Tamás viszontválasza: Igen, lehet közpénzbõl finanszírozni olyan tevékenységet, amely pusztán a bevételbõl nem él meg, és akkor adókat kell emelni. Mert a mai magyar költségvetés mai magyar bevételei ezeknek a finanszírozását nem teszik lehetõvé. Szembe kell ezzel nézni! Vannak olyan társadalmak, Európában is, amelyek a mellett vannak, hogy inkább emeljük az adókat, és lassítsuk le a szerkezeti átalakítást. A magyar társadalom nem ilyen, a magyar társadalom nem vállalja, hogy több adót fizessen. Minden elképzelhetõ módon kibújik az adó alól, és ha mindazt finanszírozni akarjuk, ami a bevételébõl nem él meg, akkor a magyar társadalom, Magyarország eladósodik. Ez történt az elmúlt évtizedekben. Nagyon alaposan mérlegelnie kell a társadalomnak, a parlamentnek, hogy mi az, amit közpénzbõl lehet finanszírozni, és mi az, amit nem. El kell dönteni például, hogy érdemes-e iskolát fenntartani kistelepülésen. Az egyik álláspont szerint igen, és finanszírozzuk ezt adóbevételekbõl, a másik álláspont az, hogy ne, mert kistelepülésen nem lehet színvonalas oktatást megvalósítani. Lehet, hogy jobban járnak, ha iskolabusz viszi õket egy nagyobb településre, ahol a színvonalasabb oktatás megvalósulhat. Én nem vagyok ennek a szakértõje, csak abból indulok ki, hogy ezek az egymással szembe feszülõ érvek, a posta, a patika, ezernyi tevékenység, néhány száz fos településen csak nagyon nagy ráfizetéssel tartható fenn. Bizony a nyugat-európai országokban is bejárnak az emberek a közeli nagytelepülésre, igaz nagyobb motorizáció mellett.
legalább már elindult a folyamat. Annyira már megerõsödött a jobboldali média, hogy a baloldal nem tudja úgy tematizálni a közéletet, mint azelõtt. Széles Gábor szerint azonban hiányoznak a profi médiacsapatok hazánkban. Balog Zoltán, az Országgyûlés emberi jogi bizottságának elnöke szerint ma nem mûködik a nyilvánosság hazánkban, és ez mindenkinek a felelõssége. A nyilvánosság feladata, hogy leleplezze a tényeket, kiderítse az igazságot, és ezzel szolgálja a közösséget. György Péter esztéta leginkább a hazai jobboldalt ostorozta, azt kérdezve, hogy a jobboldali média miért nem fedi fel saját oldalának problémáit. Kopp Mária egyetemi tanár egy nemrég elkészült felmérés adatait ismertette, amely szerint a magyar társadalom hetven százaléka szenved anómiában, tehát nincs azonosságtudata és közös értékei. Egy jellemzõ történelmi példát említve rámutatott: Magyarországon a liberális nacionalizmus és az azt képviselõ reformkori generáció tette a legtöbbet a hazáért, ám most a liberalizmus és a nacionalizmus szitokszó az ellentétes oldalakon. Forrás: Magyar Hírlap
A TÖRÖK Legjobban Kassák írta meg sok évtizeddel elõre Gyurcsány Ferenc miniszterelnök útját Strasbourgba és Davosba: „Az óriás rovar nemsokára megérkezik. / Fémszárnyaival / az ég habjait / keveri / búg / szuszog / morog / gyomrában / az idegen államfõvel / herélt kíséretével.” E kíséretbe tartoztak a közpénzen bérelt drága járat kormánybarát újságírói is. Csak õk. Hogy ezen ma már senki sem háborodik fel, sõt meg sem jegyzi, jelzi, hol tartunk. Forrás: Lovas István – Magyar Nemzet jó ha figyelünk
7
Nemrégen tette közzé a világhírû svájci gazdaságkutató intézet, az IMD, a nemzetek gazdasági eredményeit összehasonlító elemzését. Ebbõl megtudhatjuk, hogy Magyarország – általános gazdasági teljesítménye tekintetében – 2002-rol 2007-re – 5, az állam munkájának színvonala és átláthatósága vonatkozásában pedig 8 helyet zuhant vissza a nemzetek rangsorában. Külön kiemelték az elemzõk azt, hogy a vizsgált országokból a legutolsók között vagyunk a vezetõi hitelesség, az etikus viselkedés és a vezetõk társadalmi felelõsségérzete területén. A múlt héten pedig napvilágot látott a Világgazdasági Fórum legfrissebb versenyképességi jelentése, amely szerint hazánk a 131 országot tartalmazó listán a 41-edikrol a 47-edikre vagyis 6 helyet csúszott vissza. A sajtótájékoztatókon és a különbözõ megbeszéléseken többször is elhangzott, hogy Magyarország a legrosszabbul teljesítõ országok közé került. Ennek egyik oka az állami pénzekkel való felelõtlen gazdálkodás. A The Economist gazdasági szaklap legutóbbi száma arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarországon gyakorlatilag stagnál a gazdaság. A harmadik negyedévben az elõzõhöz képest a növekedés csupán 1,2 % volt, az elõzõ év hasonló idõszakához képest pedig 0,2 %. Ezek a számok annyira kicsik, hogy, a mérések lehetséges hibáit is figyelembe véve, akár az is elképzelhetõ, hogy gyakorlatilag nincs növekedés. Ezzel a mutató-értékkel a vizsgált 42 ország közül Magyarország a legutolsó helyre került. A korábbi 4 % körüli gazdasági növekedésrõl ide vetette vissza a jelenlegi koalíció mûködése az országot. Ma valamennyi gazdasági mutatónk tekintetében messzebb vagyunk az euró bevezetéséhez szükséges Maastrichti kritériumok teljesítésétõl, mint korábban voltunk. Azt pedig, hogy gondjainkat nem külsõ okokra kell visszavezetnünk, világosan bizonyítja, hogy ugyanabban a világgazdasági és Európai Uniós gazdasági és politikai környezetben például a lengyel gazdaság 6,4%-kal, a cseh pedig
6,0%-kal bõvült a harmadik negyedévben az elõzõhöz képest. Egyes elõrejelzések szerint, ha nem lesznek gyökeres változások a gazdaság irányításában és az értékrendben, akkor a helyzet még tovább romolhat. A stagnáló gazdaság miatt megnõtt a munkanélküliség: nálunk ma már magasabb, mint az EU-s átlag. Az infláció Oroszország, Törökország, India, Indonézia, Pakisztán, Argentína, Dél-Afrika és Venezuela után nálunk a legnagyobb: az éves érték közel 8% lesz. Ugyanakkor Csehországban csupán 2,7%, Lengyelországban pedig 2,3%-os infláció várható. Eladósodottságunk – az államit, önkormányzatit és a családit is beleértve – veszélyes mértéket öltött. Ennek oka állami szinten az, hogy a szûkülõ gazdaság okozta csökkenõ bevételek miatt a hitel- és kamat-törlesztés ma már csak újabb hitelek felvételével folytatható. Az önkormányzatok a tartós alulfinanszírozottság, a családok pedig a romló életszínvonal ellensúlyozása miatt adósodnak el. Az ország szekere a szakadék felé halad, és közben a kormány cselekedeteivel tovább korbácsolja a lovakat: hadd fussanak még gyorsabban a csõd felé. Nem szûnik meg ugyanis a pocsékolás, a közpénzek elherdálása. Van pénz mindenre, ami a jelenlegi vezetés értékrendje szempontjából fontos: kormányzati negyedre, az afganisztáni hadikiadások megduplázására, vízágyúk be-
szerzésére, a rendõrség több milliárd forintos fejlesztésére, az ENSZ Menekültügyi Hivatala Magyarországra telepítésére és kiadásai finanszírozására, valamint rendõri vezetõk leváltás utáni tovább foglalkoztatására változatlan fizetéssel (pedig, ha leváltották õket, akkor – vélhetõen – nem jól végezték a munkájukat). De van pénz az Egészségügyi Minisztérium küldöttségének Hollandiába utaztatására, hogy az ottani egészségbiztosítási rendszert – amelyet a hazai szakemberek több helyen részletesen ismertettek – a helyszínen tanulmányozhassák. A rendõrség képviselõi is elutazhattak Franciaországba, tömegoszlatási módszerekkel ismerkedni. Miközben tehát a magyar lakosság és a kis- és közepes vállalkozások terhei egyre nõnek, emelkednek az adók és az árak – (de a fizetések nem!) – , aközben a kormány saját kedvenc ügyeire gondtalanul költi az állampolgárok pénzét. Ez felelõtlen, mi több, erkölcstelen magatartás. Éppen úgy, mint a mindent behálózó, rák módjára burjánzó korrupció, és a hálózaton belüli, gazdasági és menedzsment szakértelemmel nem magyarázható gazdagodás. Világosan kell látnunk, hogy a kontár gazdaságirányítás és az egyre nyilvánvalóbb erkölcs- és értékrombolás együttes hatására fordult drámaian rosszra a gazdaság teljesítménye. Az erkölcsi nihil és rombolás újabb és újabb jeleit naponta tapasztalhatjuk. A Miniszterelnök, aki rövid idõ alatt egy csökkenõ teljesítményû gazdaságban 900 millió forinttal növelte vagyonát, a lassan posztmodern ÁVH-vá fejlõdõ APEH felhasználásával vagyonosodási vizsgálatokkal fenyegeti a takarítónõket, mert – állítólag – nem adnak számlát, pedig rengeteget keresnek. Kóka János gazdasági miniszter kijelenti, hogy o jól ismeri a vállalkozók piszkos trükkjeit (talán éppen ezért tudott olyan hirtelen meggazdagodni!), ezért most majd lecsap rájuk az APEH, amely rendezvényein katonai indulókkal tüzeli munkatársait. Az EU-s pénzek körül is egyre több a zavaros, korrup-
ELÉG MAGYARNAK LENNI? Egykor egy hollywoodi filmstúdió bejáratára kiírták, itt nem elég ha magyar vagy, valamit csinálnod is kell. Markóék persze ezt nem olvashatták, ezért gondolták, hogy lehet üldögélni a fülledt-meleg szobában, õrizgetni a kulcsot és a mobilt, meg az igazgató tanácsban elfoglalt helyet akár évtizedekig. Kicsit viselkedni kell Bukarestben, hallgatni autonómiáról, egyetemrõl mert elég az hogy magyarok. Úgy néz ki jól gondolták, mert most is szerencséjük volt. Orbán Viktor és Tõkés László ablakot nyitott és a huzat bevitte õket is az EU parlamentbe. A kockázatot – nem kicsit – helyettük Orbán Viktor vállalta, a “magyar” sajtó Tamás Ervintõl és Meruk-Avar-drága Bolgár úrtól le egészen azuráki és kálmánolgai mélységekig kész volt már az „értékeléssel”: egységbontó, más országok belügyeibe avatkozó (ezt még román illetékesek sem mondták !), Kis- és Nagy-Magyarországozó, irredenta stb., ahogy kell. Az RMDSz-nek most hálát kell adnia az égieknek és külön köszönetet kell mondani két embernek: Orbán Viktornak, hogy elment hozzájuk korteskedni és Eörsi Mátyásnak, hogy nem. Ment volna, be volt csomagolva, de lebeszélték. Ezt is megúszták. Obendorfer Árpád
8
jó ha figyelünk
ció-gyanús ügy. Emlékszünk még a Wallis RT és a Hajdúbét ügyre? A gazdák elsikkasztott pénzére? Az öngyilkosságokra? Az EU-s pénzek mindenható gazdája ma az az ember, akinek cégirányítása idején mindez megtörtént. Van az ilyen ügyekre egy jó magyar közmondás: „Fejétõl bûzlik a hal!”. Egy másik közmondás is jól jellemzi a helyzetet: „Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek”. Ma a vezetés ökörnek nézi a népet. Saját magának mindent megenged, a népet pedig fegyelmezni próbálja. Ezt célozza a nehezen kiizzadt „tisztasági csomag” is, amellyel kapcsolatban az egyik politológus a következõt mondta: „Nem a disznók szokták kitakarítani maguk után az ólat”. Ma „fair play”-t, „tiszta viselkedést” emlegetnek azok, akikre minden jellemzõ, csak a „fair play” nem. Ha a miniszterelnök csak egy percig is komolyan venné saját reklámszövegeit, akkor már régen menesztenie kellett volna az adócsalási ügybe egyre mélyebben belegabalyodó pénzügyminiszterét. Ehelyett az új megszorításokon törheti a fejét, amelyekre éppen a mérhetetlen korrupció, pocsékolás és gazdaságpolitikai baklövések miatt van szükség. Ez a kormány tetteivel, társadalmi üzeneteivel és megnyilvánulásaival egyre mélyebbre süllyed az erkölcstelenségbe, és közben megpróbálja magával rántani a társadalmat is. Erre példa az a szégyenletes reklám, amely az orvos-beteg kapcsolatot, a két fél között oly nagyon fontos bizalmat próbálja szétzilálni. Arra a reklámra gondolok, amelyet napjában többször, fõidõben lehet hallani a Kossuth rádióban, és amelynek lényege, hogy a vélhetõen mûtéten éppen túlesett betegnek azt mondja az ápolónõ: tudja, hogy nem tud még beszélni, ezért elég, ha csak bólint, hogy ugye nem kér számlát az orvostól. Ez egyszerûen aljasság! Továbbá nyilvánvaló bosszúállás az orvostársadalommal és különösen az Orvosi Kamarával szemben, mivel ellene
mernek szegülni az egészségügy szétverésének, és a profitérdekek szolgálata helyett az orvosok továbbra is gyógyítani akarnak. A társadalom szövetének, a bizalom és társadalmi tõke szándékos szétverésének kirívó példája az APEH által hangoztatott SI faktor is, amely – az APEH szándékai és véleménye szerint – a vagyonosodási vizsgálatoknál könnyíti meg munkájukat. Ez a faktor a „sárga irigység”. Az APEH a „sárga irigység”-et felhasználva ösztönzi az embereket szomszédjuk, ismerõsük vagy éppen barátjuk feljelentésére. Errõl eszünkbe juthat Tompa Mihály híres verse – A gólyához – amelyben a „testvért testvér, apát fiú elad” sor olvasható. Ez a világ utoljára a rendszerváltás elõtt, akkor is a legsötétebb idõszakban volt jellemzõ nálunk. A társadalom szövetének szétzilálására, az emberek elbizonytalanítására tett kísérlet gonosz és veszélyes játék. Minél inkább relativizálják ugyanis a demokráciát, és használják fel a rendõrséget és az APEH-t a politikai ellenfelek megfélemlítésére, annál jobban fog nõni az elégedetlenség. Nem sokáig lehet már azt sem eltûrni, hogy társadalomra a hatalom diktatórikus módszerekkel ráerõltesse a saját érdekeit kiszolgáló véleményét. Erre jó példa volt, amikor az egészségügyi államtitkártól megkérdezték, hogy az egészségügyi rendszer átalakítását és a több biztosítós rendszer tervezetét megvitatta-e az érdekeltekkel? Azt válaszolta, hogy igen, konzultált a koalíciós partnerrel. A riporter újra megkérdezte: és az orvostársadalommal, az orvosi kamarával egyeztetett-e? A válasz a következõ volt: velük nem lehetett, mert eltérõ véleményen voltak. Ezt normális helyen diktátumnak nevezik. Az ilyen esetek, éppen úgy, ahogy a vasúti szárnyvonalak megszûntetésérõl titokban hozott, a helyiekkel nem egyeztetett, faluromboló döntések is, a központosító, a társadalmat semmibe vevõ hatalmi struktúra megnyilvánulásai.
Tisztában kell lennie mindenkinek azzal, hogy amíg a közélet nem tisztul meg, amíg az értékrend nem áll a feje tetejérõl a talpára, addig a gazdasági helyzet sem fog javulni. Addig a vállalkozók egy része továbbra is külföldre megy, vagy visszafogja itthoni tevékenységét. A sikeres gazdasághoz átlátható, korrupciómentes gazdaságpolitika, a vállalkozásokat azonos módon kezelõ, a külföldiekkel nem kivételezõ szabályok és kiszámítható gazdasági környezet szükséges. Olyan emberek kellenek továbbá az ország élére, akik pozíciójukat nem egyéni érdekeik szolgálatába, hanem az ország gazdasági, társadalmi és kulturális felemelésére használják. Ezzel összhangban nem kivonnak pénzt a legfontosabb területekrõl: az oktatásból, az egészségügybõl, a kutatás-fejlesztésbõl és a kultúrából, hanem éppen ezeket a területeket erõsítik meg, javítva ezzel az ország hosszú távú versenyképességét. Olyan vezetõk kellenek, akik nem hazudnak, mert tudjuk: aki hazudik, az lop is. Vagy ahogy Kodolányi János fogalmazott: a hazugság öl. És végül még egy dolog: olyan vezetõk kellenek, akiket nem idegesít, ha valaki magyarnak tartja magát, ha erre büszke és ennek hangot is ad. Ismét Kodolányit idézve, aki egy finnországi útja után így írt: „Nem gyõztem betelni a csodával: a finnek szabadon és igazán lehetnek finnek, nem tekinti ezért õket bélpoklosnak senki. Ott, mennél több jelét adtam a magyar voltomnak, annál jobban becsültek és szerettek. A szabad, nyílt, bátor és hívõ finn világban végképpen fölszabadultam én is, már nem csak magyar voltam, de mertem is magyar lenni.” A pohár betelt. Változtatni kell. Ha a kormány képtelen változtatni stílusán, értékrendjén és gazdaságpolitikáján, akkor a kormányt kell megváltoztatni. Dr. Csath Magdolna – Barikád.hu
EGY HANG A CSIZMATALP ALÓL „Végig korrektül bántak velem a rendõrök.” (Az RTL Klub operatõre, Hírszerzo.hu, november 22.) Rendkívül erõs érzelmi hatással van a rendõrség a polgárokra: ha a yard egy nyilvános rendezvényen megjelenik, szem nem marad szárazon. Hol van már a torgyáni patakvér! A belbiztonságnak hála, a nyelvújítás a patakkönny fogalmával gazdagodott. A szerdai tüntetésen is könnyeket csalt az emberek szemébe a hatóság. Volt oka könnyeznie az RTL Klub operatõrének is, aki a munkáját végezve, a rendõri kiszorítás közben elesett, ezer szerencse, hogy minden korrektül zajlott. A kommandósok tömegesen, de korrektül gázoltak át rajta, kameráját hasonlóképp korrektül rúgták két méterre, majd ugyanígy bilincselték meg a képmestert, a hátára is korrektül ült a rendõr, ilyformán zajlott a rabomobilba tuszkolás, az õrsre szállítás és a jegyzõkönyvfelvétel is. Persze hogy korrekt minden ilyen operatõrlegázolás. Joggal mondta tehát a képvarázsló kolléga, hogy semmilyen atrocitás vagy erõszak nem érte. Mit is mondhatott volna, miután kimenekült végre szorult helyzetébõl. A rendõrség szerint félreértés történt, elnézést kértek. Nyilván félreértés okozta 2006 nyarán a fotósverésként elhíresült esetet is; vagy a múlt szombatit, amikor szintén elvittek újságírókat a rendõrök, noha éppen elõtte egyeztettek a jogvédõkkel, hogy nem hurcolják el a sajtósokat, hagyják õket dolgozni. Ha az ilyen vegzálás oka a visszavágás a korábbi híradásokért, netán a célja a fegyelmezés, van egy javaslatunk. Foglalják rendszerbe a dolgot, hogy kiszámítható legyen minden, ne sérüljön a tévék adásbiztonsága, ne csússzanak le a slapajok a lapzártáról. Vagyis ezentúl évente rendeljenek be minden médiamunkást a szokásos egyszeri pofozásra, és azzal el van intézve a dolog. Hogy ne csúszhasson ki senki a kötelezõ fegyelmezés alól, legyen ez a szakmai szövetségi tagság megújításának feltétele. Akinek nincs pecsétes papírja a pofozó bizottság Gergényi-díjas elnökének aláírásával, annak tagsága azonnali hatállyal megszûnik. Lesz itt rend. De hátha a bezsuppolás célja éppen az, hogy megóvják a sérüléstõl a munkájukat végzõ újságírókat! Szerencsétlen mentõsök, tûzoltók bezzeg kénytelenek ott maradni. Ez igazságtalan. Ok is a munkájukat végzik, mint a sajtósok, így nekik is kijár a figyelem. Oszlassák hát ugyanúgy a mentõsöket is meg a tûzoltókat. Menekítsék valamennyiüket a veszélyzónából a biztonságba, a fogdanyugalomba. És ha már elfogyott az összes oszlatható és bezsuppolható “személy”, legvégül a rendõrök oszlassák magukat. De korrektül! Várkonyi Balázs, vezetõ szerkesztõ
jó ha figyelünk
9
Programszerû eladósítás és stagnáltatás Friss a hír, hogy hazánkban az infláció ismét nekilódult. Követi ezt a forint újabb árfolyamesése is. A jegybanki kamatcsökkentés is elnapolva. Európai léptékû pénz-stabilitást a mára felnõtté vált generáció még nem élt meg. Az elsõ inflációs hullám 1979-ben volt. Az 1985-ben újra kezdõdõ eladósodási hullám következményeként, 1987-ben az infláció újra indult. Szükség volt az állampolgárok jövedelmének lecsapolására a növekvõ adósságterhek fedezésére. 1988-ban a bérbruttósítás adott alkalmat a tempó növelésére. A vágta nem volt tekintettel a rendszerváltásra, az évrõl-évre nõtt, és tetõfokát 35 %-os értékkel 1991-ben érte el. A következõ négy évben sem szelídült az ütem lényegesen, majd a hírhedt Bokros csomag révén 1995-ben ismét 28 %-ra nõtt. Ezt követõen nyolc évnek kellett eltelnie, hogy 2003-ban alákerüljön az éves öt százaléknak. Ezt Medgyessy és László megelégelte, és ismét 6,8 %-ra tornásztattak. Éppen az uniós csatlakozást megelõzõen ahelyett, hogy legalább ebben az egyben igyekeztek volna megfelelni a tagsággal járó pénzügyi kritériumoknak. Aligha kétséges, hogy a magyar gazdaság elmúlt húsz éves teljesítményének egyszavas jellemzésére alkalmasabb szavat az inflációnál találhatunk. Ha a jellemzést egyszavasról kétszavasra bõvítjük, az eladósodás jut eszünkbe. Ez ugyanúgy jellemezte az elmúlt húsz évet, mint az infláció. Ráadásul, a két jelenség között szoros összefüggés van. Pénzt ugyanis csak úgy adnak kölcsön, ha a kamattal többet lehet keresni, mint amit az infláción veszít a hitelezõ. Ha nagy szükség van pénzre, csak jóval az infláció fölötti kamatlábbal lehet kölcsönözni, mert a kölcsönadó fél, hogy pénzét nem kapja vissza. Így csak az uzsorások maradnak a piacon. A magas kamatok hirtelen megnövelik az adósságterheket. A kamatfizetés miatt is újabb hiteleket kell felvenni. Elindul az adósságspirál. Szó sincs már arról, hogy a felvett pénzt valami hasznos dologba fektetné az ország. A bajt fokozza, ha a kormány és a jegybank nem árul egy gyékényen, ha alapvetõ kérdésekben nincs egyetértés. Ilyenre is volt példa az elmúlt húsz évben. Mindig az ország járt rosszul. 1998-99-ben a jegybank 6-7 %-kal is megfejelte az inflációt, amikor a hi-
vatalos kamatot megállapította, saját kényelmére törekedett. Ezen a kamatszinten javuló gazdaság mellett, szívesen kölcsönöztek. Nõtt a jegybank devizatartaléka, de a kamatokat az államkasszának kellett állnia. Ömlött az országba a forró pénz. 2003-ban sem volt ez másképpen. Az uniós tagságra készülve szépen javult az infláció éves 5 % alá került. A jegybank örült, a pénzügyminiszter és a miniszterelnök viszont folyamatosan az elkerülhetetlen forint “olcsításról” beszélt, ami nyilvánvalóan az infláció növelésével jár. A széthúzás pánikot okozott a befektetõk körében. A spekulánsok menekültek a forintból. Megállítani a rohamot ismét csak magas kamatok ígéretével lehetett. A kamatlábak ismét 5-7 %-kal az infláció f ölé kerültek. Újabb adósságspirálba kerültünk, és vagyunk még ma is. Adósságokat ismét nem fejlesztési céllal csinálunk, hanem azért, hogy a kamatokat fizetni tudjuk. Ezért kell pénzt a közszférától (oktatás, igazgatás, egészségügy) is megvonni. Ez nem reform, hanem leépülés. Ha a magyar gazdaságról szóló jellemzésünket immáron háromszavasra kívánjuk bõvíteni, az infláció és az eladósodás mellé feltétlenül a lassú, stagnáló növekedés jut eszünkbe. Az elõzõ kettõbõl következik ugyanis a harmadik. Az infláció által diktált magas kamatszint miatt, minden külföldi befektetõ elvárja a rendkívül nagy hozamot is. A reálgazdaságba történõ befektetõk a megszokott rendnek megfelelõen a kamatnál magasabb hozamra vágynak, mondván az õ tõkéjük be van betonozva. Ha kell, nem tudnak azonnal kivonulni. Másrészt õk is kölcsönökbõl fedezik a termelés jó részét, tehát a kamat felett kell keresniük. Pénzpiaci pánikok esetén az irreálisnál is irreálisabb hozamokat követelnek. Ilyenkor nem csak a kamatok emelkednek az egekig, de az ipari-kereskedelmi hozamok is, mármint a külföldi befektetõké. Jó példa erre a 2003 után kialakult helyzet. A hivatalos KSH statisztika jelezte, hogy 2003-ról 2004-re a külföldi tulajdonosi jövedelmek 956 milliárd forintról 1260 milliárd forintra duzzadtak. Eközben a belföldiek által elkölthetõ nemzeti jövedelem (GNI) arány a GDP-n belül 0,8 %-kal csökkent. Az államháztartás által fizetett kamatokra és a megnövekedett külföldi tulajdonosi jö-
vedelmekre csak úgy lehet fedezetet találni, ha a hazaiaktól elveszünk, adókkal, illetékekkel és korábban ingyenes állami szolgáltatások díjkötelessé tételéve újabb 700-800 milliárd forintot. Az emberek jövõbeli jövedelmét pedig a méregdrága fogyasztási hitelek rövidítik meg, ma bõvítik, ugyan a keresletet, de a hiteleket vissza is kell fizetni, így késõbb ez keresletcsökkenést okoz. A három tényezõ (államadósság kamatok, külföldiek vállalkozói jövedelme, fogyasztói hitelkamatok) együttesen közel 1000 milliárd forinttal csökkentik az elkölthetõ hazai jövedelmet. Ennek egy részét kiválóan mutatta a reálbérek ez évi 6-7 %-os esése. Ez a keresletkiesés a hazai tulajdonú gazdaságot megfosztja a növekedés esélyétõl, hiszen a bérbõl és fizetésbõl élõ kevesebbet vásárol, a vállalkozó elbocsát, nem fejleszt. A folyamatos magas infláció által indukált magas kamatok és az erre épülõ magas reálbefektetõi hozamok immáron két évtizede rendre megfosztják a belföldi tulajdonú gazdaságot a dinamikus jövedelem emelkedési esélyektõl és ezáltal a gazdasági növekedéstõl. A legutóbbi 1,1 %-os növekedési szám mögött dinamikus múlti növekedés volt. Ennek a szektornak a forgalmi adatai és profit könyvei egyaránt kiemelkedõen jók. A GDP növekedést a külföldi befektetõk hasznát gyarapító export-gazdaság tartja pislákoló lángon. Eközben százával -ezrével jutnak csõdbe a hazai tulajdonú kis- és közép vállalkozások. Az elmúlt negyedszázad inflációs gazdaságpolitikája mára hazánkat reménytelen helyzetbe sodorta. Eközben az országok sora boldogul új uniós tagként, stabil pénzpolitikát követve. Nálunk sem a széles közvélemény, sem a politika nem rendelkezik komoly elhatározottsággal az elsõ számú közellenségtõl, az inflációtól, és kiváltképpen az inflációgyártás – eladósodás-stagnálás – idült apostolaitól való megszabadulásra. Ma is õk viszik a szót, õk adják a recepteket. Versenyképesség javulást várni, nagyobb foglalkoztatást remélni, uniós források hatékony elköltésében bízni, konok inflációellenes gazdaságpolitika nélkül nem egyéb közgazdasági kultur-fecsegésnél. Boros Imre
„BERLIN EGYES KERÜLETEI ELVESZTEK" – BEVÁNDORLÓ BÛNÖZÉS Berlinben a súlyos erõszakos bûncselekmények fiatalkorú elkövetõinél a bevándorlók aránya a bûntettek típusától függõen 50-80%. Erõszakra való hajlandóságuk és brutalitásuk folyamatosan nõ. Berlin bizonyos területei már elvesztek. Ide tartozik Wedding, a Tiergarten, Schöneberg és Kreuzberg, valamint Észak-Neukölln egyes területei. Azok az emberek, akik normális életet kívánnak folytatni, s van elég pénzük, más kerületekbe költöznek, már csak a gyermekeik miatt is. Egy olyan proletariátus marad hátra, akinek már nincsenek gettón kívüli kapcsolatai. Sajnos már gettókról kell beszélnünk, ahová többnyire a rendõrautók be sem merészkednek, hiszen egy olyan erõszakos csõcselékkel kerülnének szembe, mely elveszítette a rendõrséggel szembeni tiszteletét, vagy azt sohasem tanulta meg. Forrás: Die Welt
10
jó ha figyelünk
Ájuldozva fogadta a magyar közvélemény az 1 egész valahány század százalékos gazdasági növekedésrõl szóló minapi statisztikai jelentést. Pedig az az igazság, hogy a „növekedés” valójában negatív, a magyar gazdaság zsugorodik. Ezt a tényt, mivel átlépi a magyar társadalmi és a nemzetközi gazdasági tûrõképesség határát, a kormányzat nem merte nyilvánosságra hozni, ezért lett a jelentésben „nem érzékelhetõ” növekedés. A statisztikai jelentések ellenõrizhetõsége a közember számára képtelenség, ezért szerettek a kommunisták statisztikákkal operálni. A Gyurcsány-éra a szervezett hazudozás rendszere, a Pukli-féle stathivatalban bízni dõreség. Ez az intézmény évek óta partner a gyurcsányizmusban. Mit gondoljunk hát a zsugorodó gazdaságról? Az ország jövõje szempontjából ez a mostani zsugorodás megítélésünk szerint nem akkora baj, hogy kétségbe kellene esnünk miatta. Olyan, mint egy nagy betegség tünete. Talán segít abban, hogy a nagybeteg, a magyar társadalom, mielõbb tudatára ébredjen, mennyire súlyos is az állapota. Megkérdezte tõlem valaki a minap, miért gondolom, hogy a Gyurcsány-kormánynak vége? Azért gondolom, mert a legutóbbi MSZP-megnyilvánulások már jelzik, a párt befejezte a gyurcsányi „reformkort”. Felmérték, hogy a 2008. évi költségvetés pozicionálja õket 2009. januárra. Ha a mostani ellenszenvvel szemben kell elkezdeni 13 hónap múlva a fölkészülést a választásokra, akkor azt a meccset már nem lehet megnyerni. És a mezei képviselõk nem kívánnak meghalni Gyurcsányért. Már néhány szocialista képviselõ is kezdi kapiskálni, hogy az ország valódi urainak tökéletes a mostani berendezkedés. Az állami bevételeket elviszik a bankok, a reálgazdasági nyereséget elviszik a multik, a balhét pedig elviszik – az MSZP-s képviselõk. Gyurcsány és megbízói számára tökéletes a felállás. Mivel a mostani folyamatok miatt minden perc egy halál, az egyszerû szocialistának az volna a legjobb, ha már holnap jönne a nagy kisiklás. Az alpári hazudozás, amely a Pukli-hivatal és a tárcák meg a kormányszóvivõi gyakorlat révén mindennapos, most már a kifundálói szándékkal ellentétes hatást generál. Minél tovább tart ez így, az embereknek annál mélyebb, áporodottabb MSZP-gyûlölet marad a zsigereikben.
Mert ha elszakadunk a kormányzati hazudozásipartól, és a saját érzékeinkkel kezdünk megfigyeléseket gyûjteni, akkor hamar bemérhetjük a valós állapotokat. Amit férfiak szoktak venni, az manapság eladhatatlan. Áll az autópiac, eladhatatlanok az építõanyagok, hasonlóképpen az ingatlanok. Amit nõk szoktak venni, abban nagy a mozgás, de. Hiába vannak teli a boltok, valójában a nõk által vásárolt termékek iránti nagy érdeklõdésnek az az oka, hogy sokan, nagyon sokan érnek rá napközben. Tömegek járják az áruházakat, a boltokat – de nem vásárolnak, csak igen keveset. Az átlagos vásárló ma csupán 50-80 százalékát hagyja a pénztárnál annak az összegnek, amennyit tavaly decemberben költött. A legfeketébb karácsony elõtt áll a kereskedelem. Pénzügyi értelemben kivétel az élelmiszer. Ennivalóra sokkal többet költenek az emberek, mint tavaly. Ha azonban az eladott áruk mennyiségére és minõségére figyelmezünk, akkor hamar kiviláglik, hogy e téren is hanyatlás állott be. A zsugorodás nem kíméli a mezõgazdaságot sem. A parasztok megint tömegesen vágják ki az anyaállatokat, mert oly drága a takarmány, és oly kevés vágóállatot lehet eladni, hogy nincsen értelme tartani õket. A kisemberek hangulatát szomorú tények jelzik a legjobban: a kriminalisztikai mutatók kétségbeejtõek. Megint lázas a társadalom. A vagyon elleni bûncselekmények és az agresszió olyan méreteket kezd ölteni, amit normális országokban nem hagyna szó nélkül sem a sajtó, sem az állami vezetés. A parttalan durvaság (szóban és cselekedetekben) azt vetíti elõre, hogy a kormányzat fosztogató politikája hatalmas visszacsapást érlel. Lassan számolni kezdhetünk azzal a verzióval is, hogy Gyurcsány Ferenc Rákosi Mátyás nyomdokaiba lép. Tudvalevõ, hogy a kopasz gazembert még 1956 nyarán kimentették megbízói a mind forróbb magyarországi viszonyok közül. Hogy amúgy igen szerény körülmények között élte le hátralevõ éveit, az már a moszkvai kommunizmus specialitása. Nem zárható ki, hogy Gyurcsány nem Magyarországon fog élni, miután megbukik, és megbukik, nem pedig lemond vagy kitölti a mandátumát. Bízzunk benne, hogy a most már minden mértéken felüli hazudozás rövidesen felnyitja a baloldali lakosság szemét is.
Magyarország nem költ különösebben sokat az egészségügyre, ám ezen belül a gyógyszerkiadások a GDP nagyobb részét viszik el, mint bárhol másutt a fejlett világban. Ez derül ki az OECD 30 tagországra kiterjedõ jelentésébõl. Hazánkban az állam és a magánszemélyek a GDP 8,1 százalékát fordítják egészségügyi kiadásokra, ez magasabb a többi visegrádi ország mutatójánál, ám az OECD-átlagot nem éri el. Abszolút értéken ez 1337 dollárt jelent, kevesebb, mint a felét az OECD-átlagnak, és körülbelül egyötödét a listavezetõ amerikai adatnak.
A magas gyógyszerfogyasztás azzal is összefügghet, hogy a magyarok az OECD-átlaghoz viszonyítva kétszer gyakrabban (évente átlagosan 12,6 alkalommal) keresik fel az orvost. Ennél csak a japánok és a csehek járnak gyakrabban a rendelõkbe. A magas gyógyszerkiadások és a gyakori orvosi vizitek ellenére a magyar lakosság egészségügyi mutatói riasztóak. A születéskor várható élettartam (72,8 év) majdnem hat évvel marad el az OECD-átlagtól; a rákos megbetegedésekre vagy a szélütésre visszavezethetõ halálozások gyakorisága terén miénk a szomorú elsõség, s több más területen is dobogós hellyel “büszkélkedhe-
jó ha figyelünk
Az állam a kiadások 71 százalékát állja, ez nagyjából átlagos; e tekintetben az USA, Mexikó (45 százalék) és Görögország (43) jelenti az alsó végletet, a felsõt pedig Luxemburg és Csehország, ahol tíz dollárból mintegy kilencet az állam teremt elõ. Ám a gyógyszerkiadások kiugróan magasak nálunk, ahol a GDP 2,4 százalékát viszik el a patikaszerek, ez majdnem egy teljes százalékponttal magasabb az OECD-átlagnál, és háromszorosa a legalacsonyabb ír vagy norvég adatnak. Így nem csoda, hogy a 390 dolláros egy fõre jutó magyar gyógyszerkiadás hazánk viszonylag alacsony GDP-je ellenére megközelíti a fejlett országok átlagos értékét.
tünk”. Egyedül az AIDS-megbetegedéseknél állunk kifejezetten jól. Az ezer lakosra jutó orvosok és nõvérek száma Magyarországon megegyezik az OECD- átlaggal, és a hazai egyetemek annyi orvost képeznek, hogy “exportra” is jut belõlük. Az elvándorlás érthetõ is, hiszen az orvosi bérek papíron csupán az egy fõre jutó GDP 1,7-szeresére rúgnak, míg a nyugati országok többségében négy-nyolcszoros szorzó jellemzõ. A kórházi ápolók hazánkban az egy fõre jutó GDP 0,8 százalékára számíthatnak; szinte minden OECD-államban 1,0 felett van ez a mutató. Forrás: Világgazdaság
11
Nyílt levél Horn Gábor úrnak, a Miniszterelnöki Hivatal koalíciós államtitkárának, SZDSZ ügyvivõnek TISZTELT HORN GÁBOR ÚR! November 21-én az utóbbi évek legnagyobb sztrájkja volt Magyarországon. Ezek után Ön a Fideszt tette felelõssé a sztrájkok megszervezéséért. És nem az Önök koalícióját. Ha a gazdaság úgy dübörögne, mint ahogy azt a pártelnökük, Kóka úr kampányolta; s valóban olyan nagy lenne a jólét, mint ahogy azt Gyurcsány miniszterelnök úr állította, akkor nem lehetne sztrájkokat szervezni. Az Önök hétéves regnálása soha nem látott mértékû adósságba ,,sodorta" az országot. Önök nem az üvegzseb, hanem az üres zseb programját hajtották végre. Igaz, ez is hatékony módszer a feketegazdaság visszaszorítására. Mert ha az embereknek nincs pénze, akkor például kenõpénzt sem tud adni. Az utóbbi idõben a liberális eszmék leépülése is felgyorsult. Hosszú az út ,,õs-SZDSZ-tõl a Kóka-féle neolib, siker- és értékpapír-központú pártig. Az Önök ,,áldásos tevékenysége" következtében hazánk gazdasági növekedése leállt. Miért is? Mert az elõzõ ciklus felelõtlen gazdaságpolitikájához Önök is asszisztáltak. A múlt évi – megnyert választások után bejelentett – megszorítások után például csökkentették az állami szférában dolgozók létszámát. Növelték az adókat, hogy mérsékeljék a soha nem látott méretû hiányt. Ez a hiány világszínvonalú! Már senki sem irigyel bennünket! A hiányunk 9,2%-os. Ez több, mint a duplája a második helyen álló Olaszország 4,4%-os hiányának! ( És Kovács Pisti hogy van? A szüleinek megvan még a munkahelye? Tudják fizetni a lakás fenntartását? Pisti felvételizett az egyetemre? Remélem, a nagymama sem beteg! ) Horn úr! Ezek után elég nehéz hitelesnek maradni. Még Kóka úrnak is. Különösen az a kijelentése háborított fel, miszerint fogalmuk sem volt, milyen állapotban van a gazdaság!! Mit csinálnak Önök a kormányüléseken? Debreczeni József: Az új Minisz-
terelnök címû könyvét olvassák talán? Gondolom: Az üzlet címû fejezetet. Az Ön pártjának a népszerûsége lassan a regisztrálhatatlan tartományba süllyed. Hogy sikerült alászállni ebbe a mélységbe?! Az biztos, hogy nem a FIDESZ vagy a szakszervezetek miatt. Akkor miért is? Szerintem azért, mert a liberálisok a választási (és egyéb) ígéreteikbõl szinte semmit sem voltak képesek megvalósítani. Utóbbiak között említhetnénk például az adócsökkentést, avagy az ingatlanadót, sõt, az egészségügy átalakítását is, hiszen az eredeti elképzeléseket az idõk folyamán alaposan megfúrta a koalíciós partner. Ám már hallom is a választ: ,,rendben, mindez igaz, de azt is vegyük figyelembe, hogy koalícióban kormányzunk, ráadásul egy sokkal nagyobb párttal...” Ez bizony tény, csakhogy ezt akkor is tudni lehetett, amikor az ígéretek elhangzottak. Mit ad Isten, Ön koalíciós államtitkár volt akkor is! Államtitkár úr! Valami nincs rendben az Önök pártjában, az biztos. Olyan neves személyiségek hagyták el a pártot, akik tényleg liberálisok voltak, mint például: Kiss János, Kõszeg Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, Tölgyessy Péter, Hack Péter, Bauer Tamás. A névsor korántsem teljes. Aztán a különbözõ megnyilatkozások a hajdani prominensektõl: ,,Ha Solt Ottília élne, köpne ránk. Zsaroló kis csoporttá züllött a hajdan milliós tábort megmozgató nagy párt." Horn úr! Ön biztosan tudja, kiktõl idéztem! A következõ történet is szép: önök a végsõkig kitartottak egy baranyai ,,sztárszõlész" mellett, mire kiadták az útját az állami pénzek nagy pályázójának, és barátjának. De mire megvilágosodtak, az illetõ már alaposan amortizálta a pártjukat. Regionális zushlágosodás. Az Önök támogatottsága 1%. Ám 6%-nyi képviselõjük ül a parlamenti padsorokban. (Még!) Sajnos ez a 6% liberálisan hallgatott, mikor Õszöd árnyékában megtörtént a bizalmi szavazás. Ha Önök továbbra is kiállnak az igazság nem minden részletének kibontása mellett; lesz ez még kevesebb is!
A liberálisok mélyrepülésének oka nem a Fidesz és nem a szakszervezetek! Hanem a fõváros irányításának csõdjében, valamint – a párton és a miniszterelnök úron kívül senki által nem támogatott – egészségügyi reformban kell keresni. Horváth Ágnes és Demszky Gábor még az MSZP-szavazók körében is a rokonszenvlista végén foglal helyet. És hogy állunk az alkotmányos jogokkal? A taxis-blokád, amit az Ön pártja szervezett, vagy az Orbán-kormány alatt szervezett vasutassztrájk még alkotmányos jog volt. A mostani sztrájkkal mi a helyzet? Horn úr, az Önök 6%-nyi képviselõjének hatalmas a felelõssége. Ha úgy döntenek, hogy kilépnek, akkor ezt lélektanilag is az utolsó pillanatban teszik. Ha ismernék az ország valós állapotát, akkor nem hivatkoznának a többségre. Az Önök koalíciójának valós állapotát jól érzékelteti Havas Szófia megnyilatkozása: „Ebben az esetben nemcsak a kormányból kell távozniuk, hanem a kormánytagsággal együtt járó állami pozíciókból is. Hasonló határozottsággal üzente meg Toller László – 2005-ben, az államfõjelölés vitájában – a szabad demokratáknak: ha nem Szili Katalint támogatják, adják le az állami autók slusszkulcsait a portán, meg a mobiltelefonokat.” Önöknek – bár csak remélni tudom – nem szolgálati kocsikat és mobilokat jelent Magyarország, azaz a HAZA! Tisztelt ügyvivõ úr! Mutassák már meg az 1956-os forradalmat és szabadságharcot kétségbe vonó szocialista politikus asszonynak, milyen sok is az az 1%! Ha nem teszik, a szocialisták elsüllyesztik az Önök hajóját. Most rövid távon nem a láncaikat, csak a slusszkulcsaikat veszíthetik. De gondolják meg: mit nyerhetnek hosszabb távon! Ehhez néhány számadat az Önök mandátumairól: 1990-ben: 92 mandátum, 1994ben: 69 mandátum, 1998-ban: 24 mandátum, 2002-ben: 20 mandátum, 2006-ben: 20 mandátum ( a léc igencsak rezgett!) És vajon fennmarad? Lõrincz Miklós – Polgár Info
Egykor egy hollywoodi filmstúdió bejáratára kiírták, itt nem elég ha magyar vagy, valamit csinálnod is kell. Markóék persze ezt nem olvashatták, ezért gondolták, hogy lehet üldögélni a fülledt-meleg szobában, orizgetni a kulcsot és a mobilt, meg az igazgató tanácsban elfoglalt helyet akár évtizedekig. Kicsit viselkedni kell Bukarestben, hallgatni autonómiáról, egyetemrol mert elég az hogy magyarok. Úgy néz ki jól gondolták, mert most is szerencséjük volt. Orbán Viktor és Tokés László ablakot nyitott és a huzat bevitte oket is az EU parlamentbe. A kockázatot – nem kicsit – helyettük Orbán Viktor vállalta, a “magyar” sajtó Tamás Ervintol és Meruk-Avar-drága Bolgár úrtól le egészen azuráki és kálmánolgai mélységekig kész volt már az “értékeléssel”: egységbontó, más országok belügyeibe avatkozó (ezt még román illetékesek sem mondták !), Kis- és Nagy-Magyarországozó, irredenta stb., ahogy kell. Az RMDSz-nek most hálát kell adnia az égieknek és külön köszönetet kell mondani két embernek: Orbán Viktornak, hogy elment hozzájuk korteskedni és Eörsi Mátyásnak, hogy nem. Ment volna, be volt csomagolva, de lebeszélték. Ezt is megúszták. Obendorfer Árpád
12
jó ha figyelünk
Áldásra várva A parlamenti ellenzék vezetõje a minap az Egyesült Államokban tett látogatást, ahol többek között Tom Lantossal is találkozott. A találkozó a nagypolitikai színtéren szinte említést sem kapott, de a jobboldal radikálisabb berkeiben komoly felszisszenéseknek lehettünk szem- és fültanúi. Van két tény ugyanis. Egyrészrõl Tom Lantos a Magyar Gárda-ügy óta a korábbinál is vörösebb posztó lett a nemzeti oldal számára. Másrészrõl Orbán Viktor ezt a réteget tekinti törzsbázisának. Joggal merül fel a kérdés, mit is keresett Orbán Viktor akkor a “vörös rongynál”? Tudhatta, hogy sajátjai körében nem szerez jó pontokat. Mégis elment. A válasz azonban nem is olyan rejtélyes és misztikus. Orbán Viktor miniszterelnök szeretne lenni. Nézzük meg hogyan! Orbán 2002 óta keresi a lehetõséget, hogy végre oda kerülhessen vissza, ahol az elõdeinél és az utódainál is jobban tudott mûködni. A politikus személyes tragédiája, hogy amennyire jó miniszterelnök volt, annyira rossz ellenzéki vezetõ. Nagyon jó várkapitány, csak elfelejtette, hogyan kell várat építeni. Visszatekintve és madártávlatból nézve az elmúlt 5 és fél évet, a két választási kudarcot, az egész egy nagy kapkodásnak látszik. Három-négyhavonta újabb világmegváltó stratégia, látszat-megújulás (uniópárt, szövetség, nemzeti konzultáció, ébresztõ és ki emlékszik már, mi minden), új arcok, új tervek, most meg már új többség is. A kormány viszont rendre a régi maradt. Mint ahogy a Fidesz vezetõi is. Máig sem tudjuk, hogy ki a felelõs a 2002-es és a 2006-os választási vereségért. Ami elhangzik, az csupán ujjal mutogatás, mindig más a felelõs, a hibás, a bûnös, de a saját mulasztásokról nem hallottunk, pedig bizonyára voltak. Õ már mosolyoghatÕ már mosolyoghatA pótcselekvésekbõl közben egyre többen ábrándulnak ki, és a népszavazás sem egy diadalmenet. Tényleg kell valami új. Ebbõl a
helyben járásból Orbán azonban nem a belsõ rendbetétel, a valós megújulás szükségét látja a kiútnak, hanem egy külsõ irányváltást. Egy könnyebb, gyorsabb és hatékonyabb utat. Megpróbálja megnyerni az Egyesült Államok áldását, azon belül is a legerõsebb lobbi, a zsidó lobbi rokonszenvét és támogatását. A nemzetközi klíma ehhez adott. Ugyan a Kaczynsky fivérek megbuktak, de mégis mintát szolgáltattak a kormányra kerüléshez. Behódoltak az amerikai-izraeli érdekeknek, katonákat küldtek Afganisztánba, Irakba, mindent megtettek, amit kellett, még “szívóztak” is egy kicsit az Unióval, cserébe szabad kezet kaptak a kommunisták elleni harchoz. A francia választások gyõztese is sokat köszönhet Amerika-barát nyilatkozatainak. Vagyis mi a recept? Ha egy erõteljesen megosztó politikai vezetõ vagy – Orbán, Sarkozy és a két Kaczy nsky ilyen -, ne várj európai vezetõktõl legitimitást, az mit sem ér. Menj el Amerikába, tégy hûségesküt, tartsd be a játékszabályokat és vedd át a királyságot. Orbán 2002 és 2006 között európai távlatokban gondolkodott. Ráadásul a Gripen-ügy óta a tengerentúlon kitörölték a nevét a telefonkönyvbõl, Kelet felé nem akart (mert?) próbálkozni, maradt neki az EU. Ráadásul itt komoly elismertséggel, pozícióval bírt a Néppárt alelnökeként. Szegény Wilfred Martens havonta tartott egy nagy, dögunalom beszédet Budapesten, hogy Orbán Viktor milyen jó lenne a magyaroknak. A nézõtéren jót aludtak, a Heti Hetes meg hogy-hogy nem, nem enyhült meg. Kínos fiaskó volt Netanjau nem teljesített meghívása is a Fidesz kongresszusára. Ezután dönthetett úgy Orbán, hogy a saját kezébe veszi a dolgok alakítását. Elõször elkezdte pengetni – némi túlkompenzálással és egyre vadabbul – az oroszellenes húrokat, majd látogatást tett Izraelben és most elment Canossa-t járni az USA-ba. A dolgok jelen állása – a baloldal összeomlás elõtti állapota, a szociális és politi-
A következõkben a szabad véleménynyilvánításról, – a magyarok tudatos irtásáról és annak módszereirõl lesz szó egy magyar oldal sorsán és tartalmán keresztül. A szerkesztõ neve és személye nekem még abból az idõbõl ismert, amikor a rendszerváltozásnak kellett volna megtörténnie. Amikor az MDF-et kommunisták “szélsõzték”, az MDF elhatárolódott a “szélsõjobbtól”, az SzdSz a legantikommunistább, a Fidesz meg a legfiatalabb volt. Hej, de nagyot fordult azóta a Világ! Már régóta semmi nem az, ami volt.Ma már a legbékésebb magyar is náci , fasiszta, csak próbálja kinyitni tiltakozó száját !Nos, ezért nem határolódok el egyetlen magyar oldaltól sem. jó ha figyelünk
kai feszültségek – szerint minden esély adott arra, hogy a “Sarkozy-Kaczynsky-mode ll” Orbán számára is beváljon. Egyre erõsebbEgyre erõsebbEz azonban felvet néhány kérdést. Tegyük fel, hogy a jobboldal belsõ megtisztulását megspórolva, amerikai-izraeli háton Orbán Viktor belovagol a miniszterelnöki székbe. Szuper. Telnek-múlnak a napok. Amerika a saját problémái, a sikertelen háborúi, a feltörekvõ hatalmak – Kína, Oroszország, India, Irán, Latin-Amerika – elleni lehetetlen többfrontos harc okán kénytelen visszahúzódni Európából, így Magyarországról is. De még, ha marad is, mit fog mondani a magyar miniszterelnök Putyinnak vagy utódának? Az ébredõ orosz medvének, amely számára történelmi-stratégiai érdek, hogy Kelet-Közép-Európára rátegye a mancsát. “Bocs. Legyünk inkább barátok.” A vak is látja, hogy újabb hidegháború elõtt állunk. És még arra se vehetünk mérget, hogy hideg marad. Nehogy megint a süllyedõ hajóra szálljunk fel... És mit fog kezdeni a miniszterelnök a magyar jobboldallal? Pláne azzal a réteggel, amely tõle függetlenül is egyre szervezettebbé, egyre mozgékonyabbá és hangosabbá vált, válik. Tom Lantosék nem fogják engedni a csiki-csukit. Ha Orbán Gyurcsány és az MSZP fejét szeretné, cserébe el kell majd taposnia a Magyar Gárdát. El kell felejteni (ha még nem történt meg) a magyar föld megmentését és a privatizáció feszegetését. A kormányra kerülés ezen formájának, a “Sarkozy-Kaczynsky-modellnek” súlyos nemzetstratégiai ára van. Persze kérdés, hogy van-e más út? Nem tudni. De az biztos, hogy a könnyebb útnak közép- és hosszútávon súlyos következményei lesznek. És bennünk ott motoszkál a kérdés: akik Orbánban bízunk, azért bízunk-e benne, hogy Simon Peresz elszólása az izraeli felvásárlásról ne a Gyurcsány-, hanem az Orbán-kormány alatt váljon véglegessé? Forrás: Sebestyén András – Barikád.hu
A „MAGYAR OLDAL” meghatározása szerint nemzeti, nem baloldali, nem jobboldali, hanem magyar.Ismeretterjesztõ, magyar hagyományõrzõ honlap, az ilyen címû nyomtatott havilap kiegészítõje, amely a magyar történelmet, a magyar értékeket, a magyar jelent és múltat igyekszik középpontba állítani. A Magyar Oldal független, állásfoglalásai kizárólag a magyar nemzeti érdek, a magyar szellem jegyében történnek. Nem pártlap, egyetlen szervezet, érdekkör sem áll mögötte. A lap semmilyen intézményi, alapítványi, vagy más támogatást nem kap. A lapot a magyar Olvasók tartják életben.Természetesen ellenségeinknek csípi a szemét – úgy is viszonyulnak hozzá.Terjesztését gátolják, létét igyekeznek eltitkolni. >> 13
Kerpen Gábor (PDSZ): A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete jól betett a kormánynak! Legalább is errõl akar bennünket meggyõzni Magyarország legszervilisebb, amúgy leglanyhább ellenálló képességével rendelkezõ közösségének, a 170 ezres pedagógus-társadalomnak a „felkent” érdekvédõje, Kerpen Gábor PDSZ-elnök. Kerpen nyilvánvalóan nincs tisztában a hatékony sztrájk mikéntjével, máskülönben nem nyilatkozhatott volna olyan sületlenséget, mely szerint a november 21-ei pedagógus munkabeszüntetés „munkavállalói szemszögbõl” sikeres volt. Sikeres? Az az akció, amely az ország 6467 oktatási intézményébõl mindössze 250-et tudott megmozgatni? Na, ne nevettessen! Legfeljebb csak Móricka gondolná, hogy már csomagolnak is a minisztériumban, amikor hírét veszik, hogy a pedagógus az asztalra csap, és juszt se megy be a diákok közé 1 teljes tanítási órán keresztül. Amúgy a számok által tükrözött valóság tényleg rideg és könyörtelen, csak éppen nem a kormány számára. A tanároknak mintegy 4,5%-a sztrájkolt, már ha annak lehet nevezni a tanáriban való ücsörgést, miközben az összes alapellátást elvégezték a demonstrációban résztvevõ intézményekben, komolytalanná téve az egész munkabeszüntetést. Ez volna a sztrájk? Üzenem Kerpennek: az nem ilyen. Ha nekem nem hinne, menjen ki egy pályaudvarra vasutassztrájk idején, és a vizuális
tájékozódás, majd a látottak agyi feldolgozása érdekében jól dörzsölje meg a szemét! Mert amit ott lát (vagy nem lát), no az a sztrájk. Meg kell bénítani az országot, annak már lehet eredménye. Csak annak. Hogy az alapellátást el kell végezni? Ki mondta, hogy egy rabszolgatörvényen nem lehet változtatni? A törvények módosításáért is küzdeni kell! A PDSZ jelenleg erre nem alkalmas, hiszen olyan harcoshoz hasonlít, aki a golyózá-
porban is csak a „Mi atyánkat” mormolja, nem véve tudomást arról, hogy állig felfegyverzett ellenséggel szemben az ima nemhogy a gyõzelemhez, de még az életben maradáshoz is ritkán elegendõ. De térjünk vissza Kerpen Gábor hurráoptimista sztrájkértékeléséhez, amelyet hiteltelenné is saját maga tett akkor, amikor a munkabeszüntetés sikeresnek ítélése után, annak eredményességét mégis a kormány magatartásától függõnek nevezte. Hogy is van ez? Sikeres, de az eredmény mégis kormányfüggõ? Na ne. Aki ilyet állít, az komolytalan, és bizonnyal cirkuszi fellépésre alkalmasabb (persze szigorúan csak bohócként), mint a teljesen önbizalmát vesztett, amúgy erõsen kontraszelektált pedagógus társadalom érdekeinek védelmére. Míg az oktatási tárca a nemzet napszámosainak szánalmas sztrájkkísérletét látva meggyõzõdhetett arról, hogy továbbra is bármit megtehet, a tanárok ismét hozták szokott formájukat: már megint adtak a fekáliának egy pofont. Ez még nem vészes, csak kellemetlen. A nagyobb baj az, hogy mindezt Mike Tyson állcsúcsára elhelyezett megrendítõ ütésként értékelték. Bíber József Tibor a Jobbik alelnöke, (aki mellesleg magyar-történelem szakos középiskolai tanár... a szerk.)
AZ EU BIOÜZEMANYAG POLITIKÁJÁT SAJÁT SZAKÉRTÕI BÍRÁLTÁK
Egy kiszivárgott belsõ EU jelentés lesújtó véleménnyel van az Európai Bizottság bioüzemanyagokra vonatkozó kötelezõ erejû, 10 százalékos célkitûzésérõl. A Föld Barátai Európa birtokába került jelentés rávilágít, hogy az EU bioüzemanyag politikája akár 65 milliárd euróba kerülhet, Európán kívül óriási földterületeket vesz igénybe, ráadásul kétséges, hogy egyáltalán üvegházgáz kibocsátás-csökkentést eredményez-e. Forrás: heti Ökopol
A többségi, õshonos, többezer éves kárpátmedencei magyarság ellen nyílt háború folyik, különféle eszközökel. A szovjet csapatok 1991. június 19-i távozása óta sem szünt meg Magyarország megszállása. Ezt a háborút – és tudatos népirtást – most nem fegyverekkel viselik ellenünk, hanem kifinomult, sokszor nem is látható jogi, szellemi, gazdasági, politikai és kulturális eszközökkel. Magyarellenes, idegen szellemiséget tették uralkodóvá, az élet minden területén. A magyar szellemiséget kiirtották a közgondolkodásból, az iskolai oktatásból, a közéletbõl, a mûvészetbõl, tömegtájékoztatásból és a tudományos életbõl is. Gazdasági háború folyik ellenünk, módszeres kifosztása a magyar gazdaságnak, amit a globalizáció és az EU cimkéjével álcáznak. A magyar földet idegen kézbe juttatták, a magyar termelõket lehetetlenné tették és a vadkapitalizmus minden átkát és szennyét a nyakunkba zúdították. Kulturális háború folyik ellenünk, bizonyíthatóan több ezer éves kultúránkat üldözik, eltapossák, agyonhallgatják. Itthon és 14
külföldön lejáratják és a háttérbe szoritják a magyar kultúrát. A legádázabb hadjárat õstörténelmünk ellen folyik, de emelett a XX. századi történelmünket is folyamatosan meghamisítják, az idegen, ellenséges történészek. Idegenek akarják uralni – és meghamisítani – múltunkat, ezáltal a jelenünket és jövõnket is. Országunk magyar jellegét teljesen meg akarják szüntetni, hogy az idegen betelepülõknek könnyebb legyen a helyzete. A magyar nyelv az egyik legõsibb, legtisztább, leggazdagabb nyelv a világon. Ezért folytatnak ellene több évtizedes nyelvrombolást. S ebben a gyalázatos munkában – a sajtó mellett – fõleg a rádiók és tévék járnak az élen, miközben a hivatásos nyelvészek jó része hol nyíltan, hol hallgatólagosan a nyelvpusztítókat támogatja. A Kedves Olvasó majd eldönti, ezek után olvassa-e a Magyar Oldalt, mely gondolatokkal ért egyet, melyeket utasít el. Én mindenesetre a továbbiakban is felkeresem, és erõt merítek küzdelmünkhöz. Hajrá, Magyar Oldal!! http://amagyaroldal.hu/havilap.htm Onody Gyula – Polgár Info
jó ha figyelünk
Közhírré tétetik! A Justitia Bizottság közleménye (25. szám) Kikiáltották a Magyar Policeköztársaságot (A továbbiakban: MPK vagy EMPÉKÁ) Államforma: Alkotmányos Policeköztársaság; Fõváros: Budapest (Európa egyik legszebb metropolisa) a rendszerváltozást követõen, Demszky Gábor „fõpolgároskodása" során gyakorlatilag semmit sem fejlõdött, kátyúk ezreivel, elrontott városképpel, elhanyagolt portálok tömegével, hajléktalanokkal és kéregetõkkel, közlekedési dugókkal és példátlan nagyságrendû adóssághalmazzal, lecsökkent zöldterülettel rendelkezik); Fontosabb települések: Balatonõszöd, Leányfalu, Telki; Közigazgatás: 19 „mûveleti” terület (legszigorúbb rendõrségi felügyelet alatt); Terület: 93 032 km²; Nemzeti zászló: három, vízszintesen elhelyezett, egyenlõ szélességû, piros, fehér, zöld sávú színekkel; Pénznem: tocsik (váltópénz megszûnt); Hivatalos nyelv: magyar; Miniszterelnök: az emberiség történelme során funkcionáló miniszterelnökök között kimagaslóan a leghazugabb (elqrt.) kormányfõ; Alkotmány: sztalini; toldozott, foltozott; Országgyûlés: Európa legnagyobb létszámú törvényhozó testülete, többségében a választópolgárok akaratától függetlenül bejuttatott képviselõkkel; Haderõ: „kvázi" operetthadsereg; Rendõrség: tömegoszlatásra, verésre, megtaposásra, kiszorításra, kardlapozásra, vízágyúzásra, szemkilövésre és könnygázosításra kiképzett, a legkorszerûbb eszközökkel felszerelt, mintegy 40 ezer fõs testület, a lakosság lélekszámához viszonyítva világelsõvé nõtte ki magát (létszámban, technikában és önkényeskedésben); Gazdaság: 160-as decibellel (dB) „dübörgõ", sereghajtó teljesítményû (az EU tagországai között); Államadósság: közel tízezer milliárd (tocsik) adóssághalmazt „kuporgatott" össze a „regnáló" kormány, és ez az összeg naponta(!) mintegy 4,5 – 5 milliárd forinttal növekszik (!), ennek következtében az MPK hosszú távra „kibérelte" magának, Európa legjobban eladósodott államának járó (kétes értékû) címke viselési jogát; GDP: az EU tagországai között a legalacsonyabb fejlõdést mutatja, és csupán 0,2 %-kal elõzi meg Banglades vagy Csád ez irányú mutatóit; Születéskor várható élettartam: férfiaknál 67 év, nõknél 76 év, a népesség létszáma 10 millió 35 ezer (legalacsonyabb a rendszerváltás óta, a természetes fogyás mértéke 2006-hoz viszonyítva 3,1 ezrelékrõl 3,5 ezrelékre nõtt (!), a lakosság mintegy 40%-a (!) a létminimum alatt vagy annak környéke közelében tengõdik; Egészségügy: jelentõsen csökkent az egészségügyi dolgozók létszáma, a kórházak és a kórházi ágyak, a mentõállomások és mentõkocsik, a szanatóriumi helyek száma, valamint a fizetésképtelen (vizitdíj, gyógyszer, gyógyászati segédeszközök, stb.) betegek száma, jelentõsen növekedett az ún. „várakozási lista" (ezen belül a mûtétre vagy kezelésre szorultak száma, valamint a várakozási idõtartam), a gyógyszerek ára, és az orvosi (szakorvosi) rendelõkbe történõ bejutási procedúra; Felsõ tízezer (politikai elit): zömében az egykori esküdt NATO és imperialista ellenes kádári vezetõ garnitúrából „napok alatt" milli-
árdosokká vált nyugat-imádók, rokonságuk és baráti (elvtársi) körük, „zsíros" álláshalmozók, tanácsadók, szóvivõk, elnökségi tagok és hazug hordószónokok sokasága (Horn, Kovács, Gyurcsány (és Gyurcsány cinkosainak minõsülõ „öszödi" banda), Medgyessy, Lendvai, Szilvásy, Lamperth, Toller, Zuschlag, Kóka, Dávid, Boross, Torgyán, stb., stb. ‘56-os forradalmunk és szabadságharcunk vámszedõi: Király Béla, Bánkuty Géza, Szalay Róbert, Torgyán József, Czeglédi József, Ábrahám Dezsõ és sokan mások, akik ellenõrizhetetlen „hõstetteik" meséjével, mások megtévesztésével és (esetenként) fenyegetéssel jutottak erkölcsi és anyagi elismerésekhez. Összegzés Sajátos állam, sajátos történelemmel, sajátos személyekkel és sajátos állampolgárokkal. Gátlástalan „vezetõk" vitték erkölcsi és anyagi romlásba az országot a Rákosi-Kádár-érákban. Az „agymosott" nosztalgiázók – a rendszerváltozást követõen -, azokat tisztelték meg bizalmukkal, akik anno dacumál, a hazug, az áruló, a hazaáruló és a példátlan méretû megtorlást vezénylõ Kádár legközelebbi hívei voltak. Azokat szavazták vissza a hatalomba, akik most (vérszemet kapva) az adófizetõk pénzén, feltupírozott rendõrséggel veretik szét az elkeseredett tömeget, minden eszközt bevetnek, hogy hatalmukat megtartsák és addig markoljanak az állam kasszájába, ameddig csak tehetik. Azokat bízták meg a piacgazdaságra való áttérés megszervezésével, akik a szocialista címkéjû tervgazdaságba is csúnyán belebuktak, most pedig mintegy négymillió „koldust" „eszkábáltak" össze, miközben a „dübörgõ" gazdaságunk mellett Európa minden állama látványosan „eldübörög"! Azokban bíznak, akiknek köszönhetõ, hogy a szomszédos Ausztria állampolgáraihoz viszonyítva, a magyarok hatszor-hétszer rosszabbul és 6-9 évvel kevesebb ideig élnek... Azokban bíznak, akik saját bevallásuk szerint: „hazudtak reggel, hazudtak este és hazudtak éjszaka", évekig nem „csináltak" semmit, leqrvázták az országot, és a „dübörgõ" gazdaság meséjével, valamint a nyugdíjasoknak (Orbánék jóvoltából) kifizetett 19 ezer forinttal (tehát csalással) megnyerték a választásokat, és most havonta milliókat tömködnek a zsebeikbe, valamint a luxusautók és más luxus ingóságok mellett már tervezik az új luxus kormánynegyedet, ahová (egyesek szerint) beszállásolják az aluljárókban rongyokban és papírkötegekben fekvõ (betegségeket terjesztõ) hajléktalanokat. Azokat támogatják (tisztelet a kivételnek), akik ország-világ elõtt lefasisztázzák az embereket, bemocskolják és/vagy tiltják nemzeti szimbólumainkat, kisajátítják maguknak az ünneplés jogát, helyét és módját. Megáll a toll az ember kezében, és megáll a gondolat is, egy frappáns befejezõ mondat papírra vetése elõtt! Mert mit lehet ezek után errõl a „csoda" államról írni? A Mélyen Tisztelt Olvasókra bízom a befejezést, beleértve (és fõként!) ennek a lehetetlen állapotnak a befejezését is. Mert népünk mást, jobbat és többet érdemel, mint amit most a sors szeszélye reánk mért. Ennek érdekében viszont tennünk is kell valamit: az eddiginél jobban, többet és másként! Prof. Dr. Bokor Imre a Justitia Bizottság elnöke
327 EZER FORINTRA BÜNTETNÉ A REZSIM A VIZITDÍJ-SARC BESZEDÉSÉT MEGTAGADÓ ORVOST 327 ezer forintot követel az egészségbiztosító a vizitdíjat kezdettõl fogva bojkottáló kunhegyesi fogorvostól. Ez – 300 forinttal számolva – 1090 orvoslátogatásnak felel meg. Nagy Levente nem érti, miért is akarják behajtani tõle azt a pénz, amely elvileg nála maradna, és amelynek be nem szedésével legfeljebb magát károsította meg. jó ha figyelünk
15
Ha feltûnik a szvasztika szimbóluma, akkor rögtön beindul a holokausztipar. Mert nem juthat más eszünkbe, csak a náci Németország horogkeresztje (ami pedig az eredeti szvasztika fordítottja). Legalábbis ezt szeretnék a kamuiparosok. Holott az interneten részletes leírásokat találhatunk e jelkép õsi történetérõl. Meg temérdek képet, köztük pl. a Coca-Cola e szvasztikás reklámtárgyát. Megélhetési ajvékolók, hol vagytok?
A szvasztika az õsrégi civilizációk egyik legismertebb szimbóluma. Elnevezése egy indiai nyelvbõl, a szanszkritbõl származik, s annyit jelent: “az, ami jó”. Ez a jelkép megtalálható az aztékok és a maják mûvészetében, de Polinéziában, a görög papnõk karján is megörökítésre került. Az iszlám ugyancsak ismeri a horogkeresztet, akárcsak a korai keresztény és bizánci mûvészet. Ismert az észak-afrikai zsinagógákban, Palesztinában s az Egyesült Államokban. S amin mar csodálkozni sem lehet: a dalai láma trónját is ez a szimbólum ékesíti. Thomas Wilson, az USA nemzeti múzeumának kurátora (1894) feltérképezte azokat a helyeket, ahol ez a szimbólum építményeken, használati tárgyakon, ruhadarabokon megörökítésre került. Planétánkon a szvasztika a boldogság és a szerencse jele, az élet s a változó évszakok megtestesítõjeként tisztelt szimbólum. Egy egyszerû jelkép, amely az emberi civilizációk sokaságában került felhasználásra. Használták a görögök, a föníciaiak, a bizánci mûvészek s a rómaiak is. Jacqueline Bouvier, a késõbbi J. Kennedy mint fiatal lány indián ruháján óriási szvasztika látható. Érdekes módon még a zsinagógákban is 16
felhasználták ezt a szimbólumot – és senki nem háborodott fel! A szvasztikát azonban a náci Németország tette igazán ismertté a nyugati világban – DE, az õs szvasztikéjuk fordított.. Amint Németország elvesztette a háborút, egyszeriben felborult a boldogság, a jóság és az univerzum szimbóluma! Tûzzel-vassal irtani kellett, betiltani, s Európa lakóitól elvárni, hogy ezen szimbólum láttán (anélkül, hogy tudná, pontosan mi ellen) azonnal felháborodjon! S hogy milyen vadhajtásokat
produkál az élet? Egy kis történet az emberi túlbuzgóságból alább. Az 1930-as években egy fenyõerdõ közepén, Zernikov községben, Berlintõl északkeletre az erdei munkások egy 60 méteres nagyságú horogkeresztet ültettek vörösfenyõbõl. Ez az ültetett szimbólum tavasszal és õsszel volt “látható”, amikor a vörösfenyõ tûleveleinek színe változik. 1992-ig az erdõben a szvasztika a felejtés homályába merült – mindaddig, amíg hobbirepülõk újra felfedezték, s fotókat készítettek róla 2000. novemberében. Ezek a fotók megjelentek a német bulvárújságokban is. Röviddel a képek megjelenése után ki is vágatták az “alkotmányellenes” fákat! A szvasztika szimbolizálja az univerzum végtelenségét – nincs tudomásunk róla, hogy az emberi ostobaság végtelensége is ebbe a körbe tartozik... Azonban úgy tûnik, hogy a holokausztipar távol akarja tartani az egész emberiséget mindentõl, ami pozitív és jó, még ezek jelképétõl is. Azok, akik egy mesét törvények segítségével védenek, nehogy az igazság napfényre kerüljön – azok minden rosszra képesek. Tekintse meg az alább linkelt oldalak képgalériáit, ha akar néhány tucat érdekes szvasztikát látni! Farkas Zsuzsa – Kuruc.info
jó ha figyelünk
„Természetesen szeretnénk a szociális jogok védelméért is tenni, de amíg nem tudunk beszélni, nem tudunk vitatkozni, mert szemen lõnek bennünket, amíg nem tudunk kimenni az utcára tiltakozni a megalázó szociális és gazdasági intézkedések ellen, addig a politikai és polgári jogoknak a biztosítása az alapkérdés.” Interjú Morvai Krisztinával. – A Civil Jogász Bizottság delegációja a múlt héten jött vissza amerikai útjáról. Hányan képviselték a bizottságot, és kiknek tartottak elõadást? - Négyen képviseltük a bizottságot, Juhász Imre, Szöõr Anna, Gaudi-Nagy Tamás és jómagam. Az észak-amerikai magyar szervezetek mellett számos egyetem hallgatóinak tartottunk elõadásokat, illetve az ENSZ-ben dolgozó szakértõkkel folytattunk háttérmegbeszélést a magyarországi emberi jogi krízishelyzetrõl. – Még mindig a tavaly õszi eseményekrõl szóltak az elõadások? – Hangsúlyozottan nem a tavaly október 23-i eseményekrõl volt szó, mert ez olyan lett volna, mintha történelemrõl beszélnénk, hanem a mai napig tartó emberi jogi krízishelyzetrõl. A tizenötmilliós magyarságnak egyet kell értenie abban, hogy 1956, illetve a rendszerváltás olyan értékei, mint a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok, alapvetõ megõrzendõ értékeink. – Nem említette a szociális jogokat. – Ez fontos kérdés. Mi is így gondoljuk. Nagyon jól kitapintható Magyarországon is, hogy az egyik oldalon létezik egy magát realistának tartó csoport, amelyik abból indul ki, hogy a kapitalizmusnak vannak bizonyos törvényszerûségei, például az, hogy úgy mûködik a piacgazdaság, hogy minél kisebb költséggel, minél nagyobb hasznot kell realizálni. Tehát elfogadják, hogy a munkavállalói jogokat, a munkaerõ árát, illetõleg a jövedelmeket korlátozni kell. Realista szemléletükkel magyarázzák azt is, hogy nem kell nagyon bolygatni azt, hogy Magyarországon a magyar vállalkozók hátrányban vannak a külföldi vállalkozókkal szemben. A másik oldalon találjuk a nemzeti érdekeket, a szociális jogokat, a munkavállalói, a szakszervezeti jogokat erõteljesen hangsúlyozó csoportot. És ennek a kettõnek a feszültsége tapasztalható Magyarországon is éppúgy, mint az Egyesült Államokban. – A jogvédõknek, az elszegényedõ társadalmi rétegek gondjai miatt, most fõleg a szociális jogokért kellene küzdeniük, ehelyett – a rendszerváltás után tizenhét évvel – ismét a szabadságjogok megõrzéséért folyik a harc. jó ha figyelünk
– Nagyon jó a megállapítás. A szabadságjogok megléte ugyanakkor nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a szociális jogokról egyáltalán elkezdõdhessen valamiféle diskurzus. Amíg a status quót nem lehet megkérdõjelezni, mert ha megteszed, kilövik a szemedet, addig nem tudunk beszélni a szociális szerzett jogok védelmérõl sem. Tehát a szólás- és véleményszabadságnak, a gyülekezési jogoknak a biztosítása, mind olyan elõfeltétel, amelyre a társadalmi vita ráépülhet. Mert a mostani sztrájkok, tüntetések idején a gyülekezési jog olyan helyzetben van, hogy ha harminc ember kimegy az utcára, akkor a hatalom azonnal erõdemonstrációt rendez. Ezért kell összefogni legalább a szabadságjogok mentén. Természetesen szeretnénk a szociális jogok védelméért is tenni, de amíg nem tudunk beszélni, nem tudunk vitatkozni, mert szemen lõnek bennünket, amíg nem tudunk kimenni az utcára tiltakozni a megalázó szociális és gazdasági intézkedések ellen, addig a politikai és polgári jogoknak a biztosítása az alapkérdés. – Eközben családok feje felõl árverezik el a házat adó- vagy a lejárt banki tartozás miatt. Ha a cégeket megilleti a csõdvédelem, a családokat vajon miért nem? Úgy tudom, Angliában a bankoknak is viselniük kell a kockázatot a kihelyezett hiteleikért, és törvény védi a fizetésképtelenné vált családok otthonát, és bíróság állapíthatja meg csõdbe jutott családnak még elviselhetõ törlesztõrészletet. – Amirõl ön beszél, ahhoz emberközpontú társadalompolitikára, gazdaságpolitikára lenne szükség, de Magyarországon a jelenlegi hatalom kizárólagosan profitközpontú társadalom-, illetve gazdaságpolitikát folytat. Ezért volt olyan nagy a gyurcsányi hazugság. Mi is azzal kezdtük az elõadásainkat Amerikában, hogy elmondtuk, miért van Magyarországon emberi jogi krízishelyzet. Az ok-okozati összefüggéseket mindig világosan kell látni. A kiváltó ok a hazugságbeszéd botrányának kirobbanása volt tavaly szeptember 17-én. Megpróbálták bagatellizálni, mondván, “minden politikus hazudik, nem olyan nagy dolog”. De mi volt ennek a hazugságnak a lényege? Az, hogy a választási kampányban egy jóléti típusú, baloldali természetû, emberközpontú programot hirdettek a meghamisított gazdasági adatokra támaszkodva. És helyette a fordítottját, egy profitközpontú, népnyúzó, neoliberális programot hajtanak végre. És ennek érdekében kell elnyomni a polgári és politikai szabadságjogokat. Ezért kell félelmet kelteniük, hogy az emberek ne merjenek az utcára menni tiltakozni. Tehát önnek igaza van abban, hogy összeáll, mint egy puzzle, a gazdasági szociális
és kulturális jogok köre és az emberi jogok másik nagy családja, a polgári és politikai szabadságjogok. És itt vannak még a kollektív jogok. Mint például egy nemzet önrendelkezési joga. Az a jogunk, hogy közösen meghatározhassuk, mi legyen az országunk fejlõdésének fõ iránya. Ezt pedig a választásokon kell eldönteni. És a legutóbbi választáson ezt a menüt senki nem kínálta fel az embereknek. Ami itt most folyik, ahhoz a jelenleg egyszázalékos SZDSZ-nek a programja hasonlított, de az emberek többsége nem olyan pártra szavazott, amely több-biztosítós modellt akart, vagy amelyik a falvak tönkretételét akarta. – Említette, hogy ENSZ-szakértõkkel is tárgyaltak. Ezt hogy sikerült elérniük, és mirõl tárgyaltak? – Négy évig szakértõként dolgoztam az ENSZ-ben, és jó kapcsolatokat sikerült kialakítanom, ennek köszönhetõen sikerült megszervezni egy háttérbeszélgetést számos tisztviselõvel és diplomatával. Ezen a megbeszélésen kikristályosodott, hogy alapvetõen rossz lóra tettünk, amikor úgy döntöttünk, csak a Nyugattól várunk segítséget az emberi jogi krízishelyzetünk megoldásában. Úgy tûnik, a nyugati diplomáciát is a gazdasági érdekek és érdekcsoportok mozgatják, és nem fognak tûzbe menni azért, hogy Magyarországon ne lõdözzék ki az embereknek a szemét, és ne legyenek megfélemlítve a másként gondolkodók. Ezért azokat az országokat kell megnyernünk, amelyeket folyamatosan leiskoláz az Európai Unió, mondván, nem biztosítják megfelelõen az emberi jogokat. A megbeszélésen elmondtuk, hogy tavaly õsz óta sem a felelõsségre vonás nem történt meg nálunk, sem az áldozatok, a jogsértettek kártalanítása. Elmondtuk, hogy még most is folynak a koncepciós perek, és hogy semmi garancia nincs arra, hogy ez nem fordulhat elõ még egyszer, sõt a miniszterelnök úgy nyilatkozott: nagyon reméli, hogy a magyar emberek tanultak a tavaly õszi leckébõl. És elmondtuk, hogy ezt eltûri az unió. Tárgyaló partnereink alig akarták elhinni, hogy miközben az Európai Unió képviselõje nap mint nap feláll az ENSZ-ben, és pökhendi módon elõadást tart az emberi jogokról, és állandó számon kér más országokat, aközben abban az Európai Unióban ilyesmi elõfordulhat. Azt javasolták nekünk, ne arról beszéljünk, hogy Magyarországon milyen emberi jogsértések történtek, hanem mondjuk azt, hogy az Európai Unióban durva emberi jogsértések történnek, mert ez a tény. El kell érnünk, hogy az Európai Unió azt érezze, hogy veszélyben van a presztízse. 17
– És az ENSZ kínzás elleni bizottsága után ismét egy ENSZ-fórum elé kerül a magyar emberi jogi kérdés? – A szakértõk azt javasolták, hogy a Civil Jogász Bizottság jelentésébõl készítsünk egy öt-hat oldalas összefoglaló jelentést, és juttassuk el az ENSZ különbözõ szerveihez és a kétszáz tagállamnak. Nem hiszem, hogy a címzettek mindegyike úgy fog reagálni, ahogy az Európai Unió tette a “semmi különös nem történt”, illetve a “ne tessék már
annyi gumilövedéket használni” típusú pihe-puha nyilatkozataival. Az uniónak módjában állt volna megfenyegetni Magyarországot azzal, hogy ha így folytatja, akkor felfüggesztik uniós tagságát. Ezt nem tette meg. Ezért az ENSZ-en keresztül szeretnénk nyomást gyakoroltatni az Európai Unióra azoknak az országoknak a segítségével, amelyek ki vannak bukva az unióra, pökhendiségéért, a kioktató nagyképûségéért. Most elõállt egy olyan helyzet, hogy az unió felsõbbrendûsége
megkérdõjelezõdött, hiszen eltûri a magyarországi erõdemonstrációkat, félelemkeltéseket. Ezért kell az igazságot a világ elé kell tárni, és ezért kell a tényekkel szembesíteni azt az uniót, amely magát az emberi jogok letéteményesének tartja. El kell érni, hogy az unió vagy hasson oda, hogy a magyar kormány hagyja abba az emberi jogoknak a megsértését, vagy mondjon le arról a státusáról, hogy neki szava lehet az emberi jogok tekintetében a világon. Forrás: Torkos Matild – Magyar Hírlap
A DOLGOZÓ EMBEREK NEM MARADHATNAK KI Kósa Lajost megihlette az új francia elnök, Sarközy példája. Legalább is ezt tudtuk meg a Heti Válasz legfrissebb számából. A francia elnök konzervatív színekben gyõzött, de a kormányzásba meghívott szocialistákat is. „Össze kellene fogni mindenkivel, mert nagy bajban vagyunk.” – üzeni nekünk Kósa Lajos. Majd egy szép mondat következik: „A nemzet minden polgárára szükségünk van, legyen cigány, magyar, zsidó, német, baloldali vagy jobboldali, keresztény vagy ateista.” Kivételt csak Gyurcsány képez. Õ nem kell! Rendben! Gyurcsány szerintem sem kell. Kósa úr egy dolgot azonban nem lát jól. Franciaország nem Magyarország. A franciáknál vannak komoly gondok, de nem nyomorognak. Magyarországon viszont nagyon sok ember helyzete tökéletesen kilátástalan. A franciákat szorongatják a multik, de bennünket, magyarokat a szó legszorosabb értelmében megfojtanak. Franciaországban nem kérdés a nemzet megõrzése, nálunk nagyon is az. Más a helyzet, a megoldás sem lehet ugyanaz . Mondok három összefüggõ feladatot: egy, meg kell védeni a középrétegeket végleges lecsúszástól; kettõ, közel húsz év után az ország tortájából végre érdemben kell juttatni a dolgozó embereknek; három, a külföldi tõkésekkel szemben meg kell védeni a magyarságot. Éppen ezért nálunk nem lenne jó az a recept, hogy a tõkésosztály különbözõ csapatai egy karizmatikus vezetõvel az élen kiegyeznének egymással. A dolgozó emberrel, a szegények rétegekkel kell megegyezni. Õk súlyos következmények nélkül nem maradhatnak ki semmilyen megegyezésbõl. Thürmer Gyula
– amikor segítséget nyújt az illegális tömegpusztító fegyverekkel felszerelt Izraelnek – A hazai, 99,99%-ban cionista fõsodratú médiával szemben üdítõen sokszínû angol sajtóban nem tilos a legkeményebben nekimenni a hazug zsidó terrorállamnak. A nagy példányszámú The Guardian napilap “A Közel-Kelet szívében évek óta léteznek titkos nukleáris fegyverek” címmel, “Mikor fogja elmondani az igazat az USA és Nagy-Britannia az izraeli fegyverekrõl” alcímmel közölte a héten George Monbiot sztárpublicista, oxfordi egyetemi vendégtanár és író cikkét a kettõs mércérõl. Alább a fordítás és az eredeti, forrásokkal. Irán nem kezd atomfegyverkezési versenybe, csupán csatlakozik hozzá – írja Monbiot. majd így folytatja: George Bush-nak és Gordon Brown-nak igaza van: a Közel-Keleten nem szabadna atomfegyvereknek lennie. Egy nukleáris tûzvész kockázata nagyobb lehet, mint bárhol máshol. Bármely nemzet, amely atomfegyverek kifejlesztésébe fog, kemény diplomáciai ellenlépésekre számíthat. Tehát, mikor vezetnek be szankciókat Izrael ellen? Bush-ékhoz hasonlóan én is azt hiszem, hogy Irán a bomba megszerzésére törekszik. El kell ettõl tántorítani, a gazdasági nyomás és megvesztegetés kombinációjával (egy katonai válasz, természetesen végzetes volna). Úgy vélem, Bush és Brown, akik az atomsorompó-egyezmény egyezménnyel dacolva tartják fenn nukleáris arzenáljukat, nincsenek abban a helyzetben, hogy bárkit is kioktassanak. De ha, ahogy Bush állítja, az ilyen fegyverek terjedése “veszélyes volna a világ békéjére”, miért nem említi egyikük sem meg a tényt, hogy Izrael, az amerikai katonai felderítés titkos tájékoztatója szerint 60-80 nukleáris fegyvert birtokol? Hivatalosan az izraeli kormány a “nukleáris kétértelmûség” álláspontját képviseli, nem erõsíti meg és nem is cáfolja, hogy atomfegyverei vannak. De mindenki, aki tanulmányozta már a kérdést, tudja, hogy e formula egyszerû célja: ürügyet szolgáltatni az USA-nak, hogy továbbra is szegje meg saját törvényeit, amelyek 18
szerint nem adhat támogatást (segélyt) olyan országoknak, amelyeknek illegális tömegpusztító fegyverei vannak. A kétértelmûség fikciójára szigorúan felügyelnek. 1986-ban, amikor Mordeháj Vanunu nukleáris technikus az izraeli bombagyárról készült fotókat bocsátott a Sunday Times rendelkezésére, a Moszad ügynökei Angliából Rómába csalták, bedrogozták és elrabolták, majd egy titkos perben 18 éves börtönbüntetésre ítélték. Ebbõl 12 évet magánzárkában töltött, majd 2004-es szabadulása után hat hónapra ismét leültették. Mindazonáltal tavaly decemberben Ehud Olmert izraeli miniszterelnök váratlanul kiszivárogtatta, hogy Izraelnek, mint Amerikának, Franciaországnak és Oroszországnak, vannak atomfegyverei. Az izraeli ellenzék dühöngött és megtámadta Olmertet, amiért a felelõtlenséggel határos módon elõvigyázatlan volt. Az USA azonban továbbra is akadály nélkül folyósítja a segélyeket (Izraelnek – a szerk). Tavaly nyilvánosságra hozott dokumentumokból tudjuk, az amerikai kormány már 1968-ban tudta, hogy Izrael nukleáris eszközöket fejleszt (amit nem tudott, hogy az elsõt már el is készítették akkorra). Szembeszökõ a kontraszt, ahogy most próbálják megakadályozni az iráni erõfeszítéseket a bomba megszerzésére. Az amerikai diplomaták akkor (1968-ban – a szerk.) sürgették Washingtont, hogy egy akkor folymatban lévõ fegyverüzletet (50 darab F4 Phantom vadászgép eladása a zsidó államnak) kössék az atomprogram feladásához. A védelmi és külügyi tárca egyik emlékeztetõje sürgetõnek nevezte a nyomásgyakorlást, mivel a franciák már leszállítottak olyan rakétákat, amelyekre Izrael atom robbanófejet tervezett felszerelni. Nem sokkal késõbb, 1968 november 4-én, amikor az amerikai helyettes védelmi miniszter talákozott Jichák Rabinnal (akkor Izrael washingtoni nagykövete volt), Rabin egyáltalán nem vitatta az információkat a nukleáris vagy rakétaprogramról és képességekrõl, egyszerûen visszautasította megvitatásukat, négy napra rá pedig közölte, >> jó ha figyelünk
Háromféle ember van ebben az országban háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak. Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévõket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja,s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hûségét, és nagyobb koncot kapjon érte. Egy másik részük az ellenkezõjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amirõl úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett. Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport,amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hõs, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fû a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tûr, mindent eltûr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért – érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép. Szerintem a ,,Csendes többség” Wass Albert
hogy a javaslat számukra elfogadhatatlan. 1968 november 27-én viszont Lyndon Johnson kormánya elfogadta Izrael azon ígéretét, biztosítékát. hogy nem fognak elsõként atomfegyvert bevezetni a Közel-Keleten. Mint a diplomácia emlékeztetõk mutatják, az amerikaiak tisztában voltak vele, hogy ezen ígéretét Izrael már keletkezése elõtt megszegi. Egy Henry Kissinger és egy másik amerikai hivatalnok közt lefolyt telefonbeszélgetés szövege felfedi, hogy Richard Nixon nem igazán akarta megakadályozni a Phantom vadászgépek eladását, annak ellenére, hogy Izrael otrombán megszegte a fenti egyezséget. Az ügylet szépen ment tovább a maga útján és az USA kormánya ettõl kezdve igyekezett még saját tisztviselõit is rászedni annak érdekében, hogy védelmezze az izraeli hazugságot. 1969 augusztusában amerikai tisztségviselõket küldtek Izraelbe, hogy “kivizsgálják” Izrael dimonai atomerõmûvét. Ám a külügyminisztérium egy emlékeztetõje felfedi, hogy az Egyesült Államok kormánya úgymond nem áll készen arra, hogy valódi vizsgálatot végezzen, amelynek során a csapat tagjai helyénvaló kérdéseket tesznek fel és/vagy ragaszkodnak dokumentumok, anyagok megtekintéséhez. A vizsgálóbizottságot finoman figyelmeztették, hogy kerülje el a vitákat, legyenek úriemberek és ne szegüljenek szembe a vendéglátók nyilvánvaló akaratával. Nixon nem volt hajlandó átadni azon beszélgetés részleteit az USA izraeli nagykövetének, amelyet Golda Meir akkori izraeli miniszterelnökkel folytatott. Meir és Nixon a jelek szerint egyetértett abban, hogy az izraeli atomprogram folytatódhat, amennyiben titokban tartják. Az amerikai kormány pedig azóta is védelmezi a programot. Félévente egyszer a titkosszolgálatok az amerikai kongresszus rendelkezésére bocsátják azon külföldi államokról szóló jelentést, amelyek rendelkeznek a tömegpusztító fegyverek kifejlesztéséhez vagy elõállításához szükséges technológiával. E jelentések tárgyalják e szempontból Indiát, Pakisztánt, Észak-Koreát, Iránt és más államokat, de Izraellel nem foglalkoznak. Bármikor, amikor más államok megpróbálják Izraelt az atomsorompó-egyezményhez való csatlakozásra bírni, az USA és az Európai Unió megakadályozza ezt. Izrael nem csatlakozott a vegyi fegyverekre vonatkozó nemzetközi megállapodásokhoz sem. E megállapodásokhoz való csatlakozás elutasításával Izrael biztosítja magának, hogy ne ellenõrizhessék. Míg a Nemzetközi jó ha figyelünk
Atomenergia Ügynökség (NAÜ) ellenõrei Irán gyárai körül nyüzsögnek, pecséteket helyezve az urán-tartályokra és azonnal lármát csapnak, ha Irán nem mûködik együtt, nincs hatalmuk arra, hogy az izraeli létesítményekben vizsgálódjanak. Amikor tehát az izraeli kormány panaszkodik, mint tette múlt héten is, mondván, hogy a NAÜ vezetõje úgymond homokba dugja fejét Irán nukleáris programját illetõen, akkor csak ámulhatunk Izrael pimaszságán. Izrael folyamatosan nyomást gyakorol az Irán elleni akció érdekében, tisztában lévén azzal, hogy egyetlen egy erõs állam sem gyakorol nyomást az Izrael elleni akció érdekében. Igen, Irán, Mahmud Ahmadinedzsád vezetésével egy veszélyes, kiszámíthatatlan állam, amely külföldi terrorcselekményekben is érintett. Ahmadinedzsád elnök holokauszt-tagadó és ellenzi Izrael létezését. Az iraki-iráni háború során Irán vegyifegyverekkel válaszolt Szaddám Huszein toxikus (mérgezõ) bombáira. De az Olmert vezette Izrael ugyancsak veszélyes és kiszámíthatatlan állam, amely külföldi terrorcselekményekben érintett. Két hónapja Szíriában hajtott végre bombatámadást (a lebombázott hely funkciója erõsen vitatott). Tavaly agresszív háborút indított Libanon ellen és továbbra is megszállva tart palesztin területeket. 2001 februárjában, a BBC szerint Izrael vegyi fegyvereket vetett be Gázában: 180 embert kellett kórházba szállítani különféle bántalmakkal. Az atomfegyverek izraeli kézben bizonyosan éppen annyira veszélyesek, mint iráni kézben. (Monbiot e bekezdésével nem értünk egyet: Irán nem támadta meg és szállta meg szomszédait, több mint 100 éve nem indított háborút és soha nem vezetett be faji alapú törvénykezést, mint Izrael. Másfelõl a zsidók közel negyven éve birtokolnak illegális tömegpusztító fegyvereket, míg Irán atomrakétái maximum tervrajzon léteznek, továbbá a perzsák, a zsidókkal szemben aláírták a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos nemzetközi egyezményeket. A vérbeli haramiállam tehát Izrael – a szerk.) Nos, mikor fog kormányunk megszólalni? Mikor ismerik el, hogy már létezik egy atomhatalom a Közel-Keleten, és létében fenyegeti szomszédait? Mikor ismerik el, hogy Irán nem kezd atomfegyverkezési versenybe, hanem csatlakozik egy meglévõhöz? Mikor fogják követelni, hogy az Iránra alkalmazott szabályok Izrael ellen is érvényesek legyenek? The Guardian – monbiot.com Fordítás: Szabó Barnabás – Kuruc.info
19
VASÁRNAPI EBÉD A MEKDONÁLDSZBAN Villany Leóra már teljesen rátelepedett a mindig szörnyû november, de még lejjebb került, amikor a diadaljelentést olvasta arról, hogy a családok újabban a pelenkázóval és játszósarokkal felszerelt Mekibe járnak a vasárnapi ebédet elfogyasztani. Persze, Villany nem lepõdött meg a hír hallatán, csak bizonyossággá vált a régi, novemberben mindig erõsödõ sejtés, hogy itt már vége mindennek, villany leó, az utolsó meg tegye be az ajtót maga után. Aztán eszébe jutott, hogy vasárnaponként a lakótelepen gyalogolván azért csak-csak ott lengedezik a nyitott konyhaablakok környékén a húsleves és a rántott hús finom illata. Még. Aztán majd eltûnik ez is a már a temetõkbe tartó nagymamákkal. Aztán a lassan egzotikummá váló családi vasárnapi ebéd kapcsán Villany sokszor eltûnõdött azon is, hogy hogyan lehet még mindig eme szomorú ország miniszterelnöke a Gyurcsány Ferenc. Hogy lehet az, hogy az emberek – miközben nyilvánvalóan a bõrükrõl van szó – otthon ücsörögnek és húzogatják egyre szorosabbra azt a bizonyos nadrágszíjat. Vagy még rosszabb: bedõlve az álnok reklámoknak, egyre újabb és újabb hiteleket vesznek fel, hogy úgymond szinten tartsák magukat. Aztán már hiteleket finanszírozó/kiváltó hiteleket is bevállalnak. Különösen olyanokat, amik mellé még némi szabadon felhasználható készpénzt is megvillant a jóságos bank kedves, fiatalos reklámarca. Hogy ennek nem sül le a pofájáról a bor, mikor ezeket a nyilvánvaló hazugságokat elmondja – gondolta Villany a legutóbb, mikor egy ilyen – egyébként boldogabb helyeken és idõkben nyilvánvalóan üldözendõ – szemétséget látott valamelyik, újból az 1997-es áron (!) koncesszióhoz jutott csatornán. Na, ekkor jutott eszébe Villanynak az a bizonyos miniszterelnök-jelölti vita, amikor a Gyurcsány Orbánt úriember voltára apellálva kérte meg arra, hogy vonja vissza a receptfelírási díj bevezetésérõl terjesztett “igaztalan” vádakat. Akkor, ott, Gyurcsány ájtatosmanó ábrázata, ahogy ezt a nyilvánvaló hazugságot rezzenéstelen arccal belemondta a kamerába, azon keresztül meg mindenkinek a pofájába. Ez pénteken volt, és Villany már csak arra tud gondolni, hogy aztán vasárnap sokan úgy mentek szavazni, hogy elõtte megebédeltek a Mekdonáldszba. Forrás: nappal.hu
20
A vesztések népe vagyunk. Ez világos. Büszkék a sorstépte, -vágta, -ûzte önvalónkra. A fene egye meg. Meghalni szépen tudunk, veszíteni nem. A nemzeti öntévkép szerint mi romjainkból föltámadunk, mint a fõnixmadár a tûzbõl, nekünk a mohácsi zakó áll jól. Egy fenét. Némi békés gyõzés kellene fél évezred után, némi olyasvalami, amit nem kell magyarázni. A gyõztesnek sohasem kell magyarázni semmit. De nemzeti közenergiáink java az öngyõzködésre megy el, meg a búslaságra: mi jók vagyunk, csak a sors…! Akkor pedig pusztuljon minden! Velünk! De azért mi ne. Mi, egyesek. Ez nem így van azért. Vesztünk – megesik másfele is – és nem vesszük tudomásul a tényeket. Okkeresés helyett okmagyarázat következik. Nemrég írtam itt a golyóról, az elefántról meg a hangyabolyról. Azt, hogy míg egy jól célzott golyó elég a Nagy Ormányos leterítéséhez, ugyanaz a hangyabolyba love szinte észrevehetetlen pusztításkával jár csupán. Durr és semmi. Megy tovább a hangyaélet. Belénk lõnek – s nekünk nem megy tovább az élet – még ha csupán egy szem madársörét akadt is a valagunkba. Mert nem élünk hangyaéletet. Bár úgy látszik. Hasonló a kép. Egy csomó önálló élõlény, aprócska mind, sürög és forog. Hangyáéknál az egyedek együttmûködnek – magyaréknál egymás ellen. A társmaráshoz golyó sem kell, a mi bolyunk – igen zárt a bolyunk, vegyük észre már! – úgy érzi jól magát, ha a sürgölõdõk a másikat marják. Ha nem, úgy igen unalmasnak tûnik a világ. Vannak remek csapataink – maradjunk a sportnál, amit én csak távolról nézek, igen fölületesen ismerek, ezért látom mi van –, sorozatgyõzõ csapataink, amelyek a csúcs elõtti küszöbben elbuknak. Foci aranycsapat – ne feledjük, kettõ is volt! Nõi kézilabdások. Vízipólósok. És még egypár. Most, más körülmények között, a labdarugó-válogatott bukott el. Ami következik – és ki nem sejti, mi következik? – az a vereség utáni helyzet és a vereséghez vezetõ okok ésszerû, épeszû értelmezésétõl igen messze lesz. Mert mi történt? Egy évtizedek óta rothadó sportág azt a képet mutatta, amilyen. El lettünk nadrágolva, nem történt csoda. Miért is történt volna? Jött egy nem is túl nagy golyó és a nyüzsi folytatódik, mintha mi sem történt volna. Valami történt, nem csoda, de nem is mucsai Armagedon. És nem a hangyamozgás folytatódik, hanem a magyarhangya-mozgás. És ez tömegeknek jó: van mirõl beszélni. Pedig történt. Van egy jó csapatunk Egy jót ígérõ csapatunk. Egy olyan csapatunk, amelynek tagjai tudnak labdarúgni. Érte-
nek hozzá, de ahhoz még nem, hogy ezt a tudást gyõzelemre váltsák. Jó szellemû tagok szaladoznak a pályán, erõ van, technika van – tapasztalat nincs. Most fogják megszerezni – a rossz tapasztalatokat. Nem a pályán. És a csapatlétbõl szépen visszaesnek. Élboly helyett az álbolyba. Már megkezdõdött az érdekbarmok bõgése. Az önérdekbarmoké. A kapitányt szidják. Hogy nem tudott gyõzõ csapatot összeszedni. Honnan, uraim, honnan? Az Önök által tönkretett dús magyar focitelevénybõl? A kapitány – meggyõzõdésem – a legjobb csapatot szedte össze. Ez van. Van egy eseménysorozat, amelybõl következik a mai helyzet. Van egy hasonló: negyvennyolc – kiegyezés – Trianon – Népköztársaság – a ma. Egyikbõl következik a másik. Kitérõ: észrevették, hogy korunknak nincsen neve? Még nincsen. Mi lesz az? Mert ma „rendszerváltozás utáni idõkrõl”, III. Köztársaságról, mifenérõl beszélünk, de nincs neve a gyereknek. A gyerekünknek. Márpedig ha valaminek neve nincs, az nevenincs. Nincs. Sorozatosan rossz válaszokat adtunk a korok kérdéseire. Következetesen rosszakat. Adunk. Csak az ökör következetes. Viszont mindent megteszünk a felemelkedés reményének eltiprására. Itt van például ez a fapofa-vetélkedõ a tévében. Errõl akartam írni, de valami másik firkász elírta elõlem. Ugyanazt mondom, amit o. A lényeg: a vetélkedõben kérdéseket tesznek fel, azokra válaszok hangzanak el, a jó válaszok pénzt érnek /nekem ez sem tetszik/, de a sok jó válasz nem jár jó pénzzel; a nagy suskát a blöffkirályok szakítják, az ügyes csalók. A vetélkedõ üzenete: hiába vagy okostojás, a hasznos a fapofa, a duma, a blöff, a tudás nem hatalom, nem is pénz. A jól felelõk jól teszik, ha elhúznak az apróval a francba, amíg lehet. Ez nagyon káros. Az emberekre nézvést. A magyarokra. Ez a vetélkedõ káros a magyaroknak. Pedig pontosan onnan ered, mint ahonnan a vesztve (némileg) gyõzõ focicsapat, a hogyishívjákból, a posztnépköztársasági hazából. Az odvas fapofából. Az álhangya – apró, sürög, de nem együttmuködõ – létet díjazza. Túlhuhogom a dolgot? Nem vagyok médiakutató-intézet, de tudom – igenis: tudom, és nem csak sejtem! –, hogy sokkal kevesebben olvasnak morálfilozófiát, mint amennyien a tévét nézik. Nézzük a tévét. Az odvas fapofából álhangyák rajzanak. Magyarország itt zizeg egykupacban. A vesztések népe vagyunk. Álbolyban álhangyák. Forrás: gondola
jó ha figyelünk
Emlékszünk a „Gyökerek” c. filmre. Sok-sok évvel ezelõtt ment. Egy afroamerikai író, régen csak amerikai négernek mondtuk, de ez ma már nem „politikailag korrekt”, kereste az õseinek az emlékét, és eljutott Kunta-Kintéig, a mandinka harcosig, akit Afrikából Amerikába hurcoltak. Azóta a gyökerek keresése divattá vált. Amerikában a vezetõ politikusok abban versengenek, hogy ki hány zsidó õst tud kimutatni a családfájában. Sokan, miután találtak egyet, úgy lobogtatják, mint hajdan egy elszegényedett magyar nemes a „kutyabõrét”, és az élelmesebbek a gyerekeiket áttérítik a zsidó vallásra, mert akkor sokkal biztosabb a karrier. Egy-két évvel ezelõtt még a „mimagyarok” Habsburg Ottó is fölfedezte a zsidó gyökereit. Ahogy Schweizer fõrabbi mondta a „karrierzsidókra” célozva: „Ha konkurrencia van, akkor van pajesz, ha nincs konkurrencia, akkor nincs pajesz.” Az USA-ban ma nagy a konkurrencia, ezért divatba jött a pajesz. A divat engem is megérintett, és elhatároztam, hogy megpróbálom a nagy Európának a gyökereit felkutatni. Azét az Európáét, amelyben egyesek szerint már tízezer éve élünk, és amelynek a nevét politikusaink csak állva, levett kalappal, és majdnem olyan áhítattal szokták elrebegni, mint azt, hogy HOLOKAUSZT. Ó! „Megyünk Európába!” Ó! „Beleléptünk az Európába!” – Ó, oda ne rohanjak! Hogy miért említettem a holokausztot, amit én jobban szeretek a zsidó shoa (arabul nakba) szóval megnevezni, annak megmagyarázására hadd idézzem Paul Eisennek, egy valódi, humanista, angol zsidónak a szavait: „A német nép vád alatt áll és bûnösnek találtatott abban, hogy elkövette az emberi történelem legnagyobb bûnét. A lengyelek, az ukránok, a lettek, litvánok, stb. vád alatt állnak és bûnösnek találtattak abban, hogy segítették, ösztönözték, sõt megtapsolták az emberi történelem legnagyobb bûnének az elkövetését. Adjuk még hozzá a katolikus egyházat és a pápát, az amerikaiakat és a briteket, akik vád alatt állnak és bûnösnek találtattak abban, hogy nem tettek eleget az emberi történelem legnagyobb bûne elkövetésének a megelõzésére. Adjuk még hozzá a kereszténységet és a keresztényeket, akik az idõk kezdetéig vád alatt állnak és bûnösnek találtattak abban, hogy megalapozták az emberi történelem legnagyobb bûnének az elkövetését. És végül az ember hozzá teheti az egész nem-zsidó világot, egyszerûen azért, mert nem voltak az emberi történelem legrosszabb bûntettének az áldozatai, és ezért örökké el kell hallgatniuk, valahányszor a „zsidó” szó elhangzik, és némán állni, amikor hirdetik a jó ha figyelünk
zsidók kiválasztottságát a Holokausztban.” Tessék még megnézni ezt a két, Busht ábrázoló képet, és akkor megértik, hogy mire gondoltam: Viii-gyázz! Átszellemülés! Kezdõdhet a néma áhítat! „Ó, Ajrópa!” Van egy magyar közmondás, mely szerint „ki miben tudós, abban gyanós”. Mindig ez jut az eszembe, amikor ideológiailag sajátosan korlátolt intelligenciájú un. „balliberális”, ill. a következõkben sokkal szabatosabban, álballibsi politikusainkat hallgatom. Azért tettem idézõjelbe a „balliberálist”, mert ezek a fa..., igen, igen, ezek a fajankók sem baloldaliak, sem liberálisok. Õk a fasizmusnak egy 21. századi, túlérett változatát képviselik, amely hamarosan leesik és szétloccsan, mint egy szotyós körte, de errõl majd késõbb. Azért nevezem õket ideológiailag korlátoltaknak, mert noha sokszor tanult emberek – papírjuk is van róla – sõt, az elsõ pillantásra olykor figyelemre méltóan – és ezt komolyan mondom – intelligensnek látszanak, mégis képtelenek a valóságot úgy érzékelni, ahogy van. Mintha róluk írta volna Arany János, hogy „nagy volt biz a tudósnak az õ tudománya, de mi haszna, ha kevés a vágott dohánya” – azaz a józan parasztija. A tudatukban van valami, ami a városligeti elvarázsolt kastély görbe tükreihez hasonlóan eltorzítja érzékszervi és szellemi tapasztalataikat. De a
görbe tükrök hozzájuk képest nagyon megbízhatók, mert mindent azonos szabály szerint torzítanak. Az õ tudatuk azonban nem. Folyton Európáról, európai értékekrõl papolnak, de láthatóan még arról sincs fogalmuk, hogy hol van Európa. E tekintetben nagyon hasonlítanak bámulatuk tárgyának, a „világ egyetlen szuperhatalmának”, az USA-nak a lakosságára. A közelmúltban végzett felmérés szerint az USA lakosságának több mint 10 %-a – a pontos számot elfelejtettem, de lehet, hogy közelebb van a húszhoz – nem tudja a földgömbön megmutatni, hogy hol van az USA. Nem azt, hogy hol van Irak, vagy Afganisztán, hanem a szülõhazájuk. (Ezt a szintet akarják elérni nálunk is a Magyar(?) Bálint Õfõunintelligenciája nevével fémjelzett oktatási „reformokkal”.) Bush maga sem sokkal okosabb: egy NATO tárgyaláson, amelyre Putyint is meghívták, derült ki, hogy azt hitte, hogy Peking Moszkvától csak egy ugrás, hisz „itt van a szomszédban”. Tényleg a szomszédban van, hiszen a két ország határos. De hány ezer kilométer a távolság? Bushnak ez a megjegyzése mutatja, hogy Amerikában igazi demokrácia van: akármilyen hülyébõl lehet elnök. Amerika a korlátlan lehetõségek hazája, a korlátoltak számára is, ha betartják a játékszabályokat. Ha nem, rövid úton lelövik õket, mint a veszett kutyákat. Mint Lincolnt meg a két Kennedyt. Ezek a földtudatlan, rendõrcsizmatalp értelmi szintû amerikai választópolgárok „a fejlett, amerikai politikai váltógazdaságra (ez sajnos Orbán neoprimitív szövege volt) épülõ demokratikus politikai berendezkedés” gyakorlata szerint szavaznak a világ más táján indítandó háborúk kérdésében. Megszavazták, hogy meg kell támadni Afganisztánt. Hogy móresre kell tanítani Irakot. Egy fõ politikusuk azt is kijelentette, hogy ha Pakisztán nem mutatkozik elegendõen készségesnek a terrorizmus elleni harcra, „vissza kell bombázni a kõkorszakba”. Ugye, milyen humanisták? Eszem azt a szabadság- és emberszeretõ, bátor kis szívüket! Irán esetében már az atombomba bevetését is tervbe vették, amikor végre közbeszóltak a katonák és a titkosszolgálatok, akik tudnak is valamit a világról, és egyelõre lecsillapították ezeknek a nagyhatalmú idiótáknak, a mi kormányunk példaképeinek, az ámokfutását. Pedig humanista módon „lakosságbarát atombombát” akartak bevetni, ha eddig nem tudták volna. Mert az USA a világbéke védelmében háborúzik! Csak azért akarta Iránt bombázni, mert nem látott más lehetõséget arra, hogy elvigye nekik a demokráciát és szabadságot. Biz’ úgy ám! Mondják, nem õrület ez? … Nem, nem, eftársak! Ez nem õrület! Épp ellenkezõleg! Ez az amcsik szerint a „bátrak és szabadok” poli21
tikai rendszere. A „magyar balliberálisok” és un. jobboldali (kriptoálballiberális) csatlósaik szerint ez a rendszer az emberi társadalmak fejlõdésének a csúcspontja, a legfelelõsségtudatosabb politikai berendezkedés. Ezt kéne utolérnünk, ha szellemileg képesek volnánk rá. Normálisak ezek, kedves, magyar felebarátaim? Vagy csak megjátsszák a hülyét a zsozsóért? Röcsöge – FÚSZ (folytatása következik)
Kiváló írás, nagyon igaz meglátásokkal, ráadásul olyan szórakoztató formában, ami nagyon ritka kombináció. Ugyanis az igazság valóban nem vidám. Egy gondolat csupán, amivel vitába szállnék: a manipuláció nagymesterei, akik e bábukat mozgatják nem ostobák, nagyon is tudják mit miért tesznek. Maguk e bábuk, mint pl. Bush, Gyurcsány, Sarkozy sem annyira ostobák, mint amilyennek tûnnek. Hitlert is ebbe a bábusorba kell tennünk, aki e manipulátor társaságnak meglépte az elsõ nagy aducsináló történelmi lépést, hogy kreált egy látszatideológiát és csinált egy holokausztot Európában, amely holokauszt,
eme társaság nélkül, a már akkor is gazdaságilag és politikai befolyásukat tekintve roppant erõteljes csoport beleegyezése és irányítása nélkül lehetetlen lett volna. Hogy ha ezt a csoportot valóban érdekelte volna fajtársai sorsa, nem vártak volna ily sokáig a beavatkozással, különösképpen nem olyan sokáig ami elég lett volna az általuk hasrapacsival kitalált hatmillió kiirtásáig. S bár e holokausztban sokan és sok fajból és nemzetbõl meghaltak, aki ezek közül zsidó volt, reklámcélokból halt meg: éppen azért mert e manipulátor-csoport így akarta. Az ott feláldozott zsidók azért kellett hogy meghaljanak, hogy világuralomra törekvõ fajtársaik történelmi igazolás-alapot kapjanak világuralmi törekvéseikhez és ráfoghassák ezt a szörnyû történelmi bûnt Európa népeire. Ez a manipulátor-csoport eközben csatlósokat gyûjtött és gyûjt más nemzetek közül is, és ott sikerül is ezt megtenniük, ahol a morál és a szolidaritás kihalt az emberekbõl. A 2. világháború nagy manipulációja volt e folyamat kezdete ezekkel a célokkal: egyszerre szétverni Európa nemzeteit, a holokauszt-agymosással, a hollywoodi tömegagybénítással, erõszakkal, pornográfiá-
Nincs olyan panel, mely nélkülözné a társadalom eme jellegzetes alakját. Õ az, aki odanõtt, odatartozik a közösséghez, levakarhatatlan, hangos, locskaszájú, trágár és persze ronda is. Persze a mi kis közösségünk is büszkélkedik ilyennel, unalmas is lenne nélküle az élet. Engem valami rejtélyes ok miatt nem bánt, ami néha kínos is, mert még gyanúba keveredek... Szóval, nekünk is van egy ilyen nénink - mert jellegzetesen csak nõ lehet –, ám a miénk különleges: nem csupán ostoba, de még gonosz is. A kártékonyság ily elegye ritkaság számba megy, mert valljuk be, a 28-as intelligencia-hányados is elegendõ lenne e poszt betöltésére, de ha ezt megfejelik aljassággal, azért azt már méltányolni illik. A ház kommunikációjának fõsodrásában jelenleg az egészségbiztosítás magánosítása elleni aláírásgyûjtés folyik. Hálás téma, mondhatnánk akár közösség-erõsítõ tréningnek is: a felek ugyanis újra köszönnek egymásnak, több éves (2002-tõl datálható) megszakadt kapcsolatok születnek újjá, a lakók a társasházi érintkezés jellegzetes formáját, a szomszédolás örömét újra felfedezték, tehát bátran mondhatjuk, hogy idillikus képet fest közösségünk. Egy bizonyos pontig. Ez a pont az említett Száj. Ahol megjelenik, onnan az embercsoportok szétrebbennek, mint a petárdától megriadt verebek, mindenki ürügyet keres a távozásra (nyitva hagytam a vízcsapot, már biztosan odakapott a hús stb.). A Száj viszont nem tágít, elkíséri a kiszemelt áldozatát és addig nyomul, míg a lábát be nem teszi az ajtórésbe. Onnan pedig már csak egy sóhajtásnyira van a konyhai ülõke. A téma: – cigány Orbán, – nem is olyan sok az a 300 Ft, – inkább húzzuk meg magunkat, minthogy jártatjuk a pofánkat, – higgye el kedves, sokkal jobb lesz az egészségügy a reformok után, – zárásként még egyszer: cigány Orbán. Ilyen felütéssel a kényszeredett házigazda labdába sem tud rúgni, mert ha venné a bátorságot, és rákérdezne, hogy „mibõl gondolja, hogy Orbán cigány?“, hát a választ nem tenné zsebre. A Száj ez22
val, horrorral mérgezett, értékek és célok nélkül maradt lelkiekben kisemmizett társadalmakat kreálni, “útáljuk egymást ideálokkal” egymás ellen uszított társadalmakkal és egyénekkel mindenkit megbetegíteni szellemileg, lelkileg és testileg. Eközben uralkodni: eluralni Amerikát és most a következõ lépésben az EU integrációval végleg bekebelezni Európa népeit is. Ma a világ egyetlen esélye a túlélésre, ha e folyamatnak ellenáll, és ahelyett, hogy belemenne Európa egyesítésébe ezen manipulátorok vezetése alatt, megõrzi Európa nemzeteinek autonómiáját. Sõt az USA-t kellene annak államaira szakítani és megteremteni azok államainak autonómiáját. Az emberi társadalom még akkor is jobban járna, ha visszatérne a kézmûvességre, az öntermelõ életmódra és a cserekereskedelemre, mint hogy ezek alatt próbáljon “fejlõdni és integrálódni”. Csak rá kell nézni a gyurcsány-kóka féle “fejlõdésre és modernizációra”: szétvert gazdaság, szakértelem nélküli minisztériumok, az eredmény pedig se egészségügy se szociális rendszer, se oktatás se közlekedés: nos ez lesz illetve lenne a 21. századi Európa jövõje is, eme “humanista technokraták” vezetése alatt.
után természetesen lefideszesezné a vendéglátóját, így annak esélye sem lenne a további értelmes disputára. A feleségem persze aláírásokat gyûjt, mert õ ilyen. Oroszlán a lelkem, az ellentmondást nehezen viseli, hát még ha valaki ki szeretné oktatni arról, hogy miként vélekedjen a világról. Nos, ha a Száj és hitvesem összeszólalkozik valamin, az maga a gigászok csatája, ott villámok röpködnek, a járólap felforrósodik, majd felpúposodik, a vasajtók is megolvadnak és a függöny lángra kap... Hitvesem körútja során belebotlott nevezett Szájba, és minden felesleges kommentár nélkül kérte hozzájárulását az TB-mentéshez szükséges aláírásgyûjtõ ívhez. Száj csak erre várt, szerintem már egy hete hánykolódott, hogy mi történne, ha valaki megfeledkezne róla. Ez volt az õ nagy pillanata, õ ezért él. Elõször csak nyíltan kijelentette, hogy nem hajlandó aláírni az ívet, amit nejem teljesen magától értetõdõnek tartott. Ettõl még csupán ostoba valaki, de Száj - mint említettem - gonosz is. Velejéig. Súlyos természetével ránehezedett a jelenlévõ lakókra és rávette õket, hogy õk se írják alá. Egyszerûen terrorizálta a szomszédait. Mondanivalóját arra alapozta, hogy hazudik, az, aki azt állítja, hogy külön kell majd fizetni bármiért is, minden marad a régiben. Kedvesem nem fecsérelte ezután idejét Szájra, hanem hazament és megírt egy szerzõdést, melyben rögzítette a következõket: Száj vállalja, hogy amennyiben a törvény életbe lép, és az egészségpénztárakban bármilyen százalékban bekerül a magántõke, továbbá, ha a befizetett társadalombiztosítási járulékokon felül fizetni kell bármennyit neki a férjének (nekem) és gyerekeinknek (3), azt Száj állja. Amennyiben megtagadja az ilyen esetben a fizetést, nejem igényt tarthat Száj lakásának arra a hányadára, mely fedezi az egészségügyi kiadásainkat. Ezt levitte és megkérte a többi lakó elõtt (még mindig kinn voltak), hogy olvassa el hangosan és írja alá. Száj besétált a csapdába. Három napja nem látta senki. A módszert ajánlom mindenkinek! Törõcsik Attila – Polgár Info
jó ha figyelünk
gondola kommentár Úgy fest, hiába szerzett kétharmados többséget Rétvári Bence, a Fidesz–KDNP közös jelöltje a Deák András halálával megüresedett képviselõi mandátumért megtartott választáson. Az MSZP antidemokratikus stratégiája ismét eredményesnek bizonyult, akárcsak Sopronban. Rétvári Bence 67–20-ra verte Lakos Imrét, az SZDSZ – elvben MSZP által is támogatott – jelöltjét a január 27-ei idõközi országgyûlési képviselõ-választáson a fõvárosi 15-ös számú egyéni választókerületben. Azonban a gyõzelem nem váltható mandátumra, az alacsony részvétel miatt. A 2004–5-ös soproni idõközi választáson fölfedezett módszer ismét bevált. Az MSZP eltûnt a választásról, ezzel elérte, hogy érvénytelen legyen az idõközi képviselõ-választás a XI. kerület régibb beépítésû, masszívan konzervatív harmadában.
Közben tesztelhették a szocialisták azt a játékmódot is, ami már régebben kimenni látszott a divatból: három jobbos jelölt kontra egy balos – vajon mennyire sikerül megosztani a választókat? Az eredmény kedvezõ az MDF-nek – lehet még belõle akár koalíciós partner is… Mindennek a tetejébe tesztelhették, hogy vajon mennyire vesztette erejét az ígérgetõs kampány… A kormánypártok, Lakos Imre támogatása kapcsán, olyasmiket ígértek gátlástalanul, amikre ha a jobbos jelöltek valamelyike vetemedett volna, azonnal bohócot
csinált volna belõle a kormánypárti sajtó. Két és fél ezer választónak jó az, ami most folyik, de legalábbis eléggé fél a Fidesztõl ahhoz, hogy inkább válassza a „budaörsi metrót”… Végül a legfontosabb: az eredmény gondolkodóba ejti a szocialistákat: mégis lehetséges, hogy érdektelenségbe tudják fojtani a március 9-ei népszavazást? És legvégül a legeslegfontosabb: Deák Andrást 13 ezer vokssal választották meg két éve. Hová tûnt négyezer-nyolcszáz szavazó? – Ez a Fidesz leckéje most. Ny. J. – gondola
Publicisztikák Liliputból Van egy visszatérõ álom Magyarországon. Az éppen ügyeletes rezsim rendre felhozza az Európa közepének logisztikai központja elképzelést. Eddig azonban, mint minden korábbi, hasonló álmokból (pl. hogy technológiai exportõrök leszünk kelet felé, kereskedelmi hídfõállás leszünk kelet és/vagy nyugat felé) nem lett semmi. A logisztikai álom irrealitását számos dolog mutatja, elég csak a MÁV Cargo eladására (általában véve a MÁV vagy a MAHART elképesztõ állapotára) gondolni. De a logisztikaiközpontiság legalapvetõbb feltételeit tekintve, mint az infrastruktúra, az információszervezés (logisztikai információszervezési intellegencia), létesítménypark, a tárolás, a materiális és immateriálás termékek mozgatásának állapotát tekintve is abszurdnak tûnik a terv. MI AZ HOGY LOGISZTIKA? A logisztika információ- és anyagáramoltatást jelent ipari méretekben, különleges gondossággal, gyorsasággal, szervezettséggel. A logisztika a termékszállítás, betárolás, raktá-
rozás, rendelésre szortírozás, kiszállítás, gyors célbajuttatás tudománya, magas gépesítettséggel, ráadásul igen kifinomult költséghatékonysággal. Ha mindegyik kritériumot figyelembe vesszük, Magyarországon nem lehetséges ilyen vállalkozásba fogni, mert már a közlekedési út- vagy szállítási viszonyok, és más infrastruktúrák állapota sem engedi meg. MIT AKAR EZ A KORMÁNY? A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) elkészítette a Magyar Logisztikai Stratégia (MLS) tervezetét, amelynek fõ célkitûzése, hogy Magyarország 2013-ra a kelet-közép-európai térség egyik logisztikai szolgáltató központja és egyben interkontinentális átrakó központja legyen. A GKM mostani közlése szerint „a logisztika komplexitása, GDP-beli súlya, versenyképességet meghatározó jellege tette szükségessé egy kormányzati szintû, megalapozó jellegû, középtávú, 2007-2013 közötti idõszakra szóló, tematikus szakstratégia megalkotását, mely a
kormány logisztikával kapcsolatos átfogó fejlesztési irányait, céljait foglalja össze, és összhangban áll a közlekedésfejlesztési koncepcióval”. A szakmai halandzsa mint indokolás, persze, realitás: a közép-kelet európai régióban a gyorsan bõvülõ és javuló minõségû közlekedési infrastruktúra hálózat, a külföldi termelõ beruházások hatására elmozdulás érezhetõ a tõkeintenzív raktározás, disztribúció és a magasabb hozzáadott értékû logisztikai tevékenységek felé. Márvannak nálunk európai jelentõségû disztribúciós centrumok, mint például a National Instruments Debrecenben, vagy a General Electric Nagykanizsán. A megvalósítás alakulását éves jelentések igazolják majd, 2010-es közbensõ és 2015-ös utólagos értékelés kéri számon. Félévente ülésezik a Logisztikai Monitoring Bizottság, mely az érintett tárcák (MeH, közlekedési, agrár, pénzügyi, területfejlesztési, oktatási tárca, és Logisztikai Egyeztetõ Fórum) tevékenységét minõsíti. Forrás: Csorba József – gondola
VÁLSÁG ÉS FELELÕSSÉG
A mai jobboldali ellenzék, amennyiben kormányzóképes erõként kíván feltûnni, nem engedheti meg magának „a tömegek forradalmasítását”, melyre a 2006. szeptemberi és októberi események egyértelmûen negatív példát mutattak. A hajléktalanság súlyos, és az idõk folyamán egyre kilátástalanabbá váló problémáját a FIDESZ nem használhatja fel „direkt módon” a Gurcsány-kormány elleni támadásra. De ha a kormányzó koalíció még sok, ehhez hasonló hibát követ el, mint a Nyugati pályaudvarnál lévõ hajléktalan menhely átgondolatlan felszámolása, olyan „ziccert” nyújt az ellenzéknek, melyet az elõbb-utóbb ki fog használni. A riasztó szociális érzéketlenség láttán a mérsékelt jobboldal is hajlamossá válhat a szociális demagógiára, ezzel a baloldali kormánypártok lényegében megerõsítik, hangadóvá teszik a radikális jobboldalt. Forrás: Heti Ökopol
jó ha figyelünk
23
24
jó ha figyelünk
