avagy Március 15-e, a gyönyörû nemzeti ünnep

A TARTALOMBÓL: JHF könyvek már az Interneten is!!!. . . . 2 A nép szava Isten szava . . . . . . . . . . . . . . 3 Üzenet erdélyi testvéreinknek . . . . . . . . . 6 Vigyázat Kolozsváriak!. . . . . . . . . . . . . . . 7 Van-e kiút?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Saláta Dobrev módra . . . . . . . . . . . . . . . 13 Dobrev Klára a kétszáztízesben . . . . . . . 17 Nem feledjük Rachel Corrie-t . . . . . . . . 18 Amerikai félálom . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2

jó ha figyelünk

– avagy Március 15-e, a gyönyörû nemzeti ünnep – Az igazat megvallva lemaradtam az élõ közvetítésrõl, de aztán bepótoltam a késõbbiekben a félóránként jelentkezõ híradások alkalmával. Sõt, este a Lapzárta kibõvített, plusz két zsurnalisztát felvonultató és dupla mûsoridõre felturbózott változatát még rögzítettem is. Hát igen. Csodálatos volt az idei, a 2005-ös március 15-e. Gyönyörû verõfényes napsütés és egy kifütyült, ripacskodó mûminiszterelnök. Most mondják meg nekem, de õszintén, kell ennél szebb így március idusán? És akkor még a szintén kifütyült fõvárosi fõpolgármesterrõl még szót sem ejtettünk! Ellentétben a Lapzárta mûsorában felvonult, a magyar újságírást reprezentálni próbáló illusztris zsurnalisztákkal, a magam, amolyan botcsinálta firkász módjára én bizony egy röpke pillanatot sem pazarolok arra, hogy „micsoda stílus a nemzeti ünnepet felhasználni ilyen alantas célokra, hogy kifütyüljék a miniszterelnököt” kezdetû mûfelháborodásra, amely számomra úgy tûnik, egyes újságíróknál, mint a rendszerváltozás utáni itt ragadt öncenzúra jele, egyre többször kerül a felszínre. jó ha figyelünk

Nem lehet, hogy azért fütyülték ki a mûminiszterelnököt – és a késõbbiekben aztán azért röhögték kia debreceni diákok is –, mert (Petõfi szavaival élve) utálják, mint a kukorica gölõdint? De bizony könnyen meglehet, hogy éppen azért. Ne kerteljünk, mondjuk ki! Ha valaki – még akkor is, ha történetesen csak egy szûk grémium által megválasztott és morálisan teljesen illegitim mûminiszterelnök is az illetõ, de – szembeköp egy egész nemzetet, leküldi megalázóba, egyszerû pénzkérdést csinál a legmagasztosabb nemzeti érzésekbõl, belegyalogolva ezzel egy ország lelkivilágába, akkor az ne csodálkozzon azon, hogy minimum kalkuló kifütyülik. Kiváncsi vagyok mi let volna akkor, ha a nyugaton már jól bevált módszerrel, Franciscót egyszerûen képen törlik egy jól megtermett tortával? Asszem elszabadult volna a pokol, Sipánka nagy valószínûség szerint berekedt volna a sok rikoltozástól, amikor Torgyán doktort is lepipáló állhatatossággal és kitartással rikácsolta volna, hogy a Fidesz és Orbán Viktor határolódjon el végre a szélsõjobboldali cukrászok szeparatista szabadcsapataitól.

Az ember lassan tényleg nem tud másra gondolni, mint a porcelánboltban féktelenül tobzódó elefántra. Csipolla háromhétnyi hosszú vajúdás után külföldi útjáról hazaérkezve – mikor máskor menjen külföldre az MSZP által delegált kormányfõ, mint árvíz és gazdatüntetés idején, amikor a legnagyobb szükség volna rá itthon – nagy kegyesen végre leereszkedik a néphez az éteri magasságokból, szignál egyet, ha már ott van (közkívánatra), majd öt perccel késõbb még visszakézbõl jól belerúg egyet a gazdákba. Az öregecskedõ (és lecserélésre szoruló) feleségek, a pápai gyerek által hókon billentett Pápa után immáron a megsértett egyre terebélyesedõ sorába a gazdák is nyugodtan besorolhatnak traktoraikkal. Már csak az a kérdés, vajon kik lesznek a következõk, akiknek ez a hatalomtól megmámorosodott egykori KISZ-führer beletapos a lelkivilágába, mely népcsoport lesz az, amelynek keresztül gázol az önérzetén a fõ ripacs? Mára az is kiderült, hogy még az MSZP-n belül sincs pótolhatatlan ember. Lendvai Ildikóval sikeresen megoldották Kovács „Smith ügynök” László pótlását. Igaz, árnya3

latnyi különbség azért van az egykori külügyér médiakommunikációja és a helyébe lépetthajdani kultúr cenzor-asszony megnyilvánulásai között, utóbbi hülyegyerekesre vette a figurát. „OV kérje meg a traktorokat, hogy menjenek haza és otthon ünnepeljenek!” Beszarás. A traktorok (nem az emberek!) otthon ünnepeljenek, mert hogy ez itten, kérem szépen a mi (mármint mi, pestiek) ünnepe. Mintha ki ovis hülyegyerekek lennének az emberek! Tessék mondani Ildikó néni, hogyan ünnepelnek a traktorok? Álmukban hangosan dudálnak egyet-kettõt, vagy mi a szösz? Megáll az ember esze és támaszkodik! (Nekem meg kisszék volt a jelem az óvodában.) Valamelyik elõzõ JHF-ben már volt róla szó – és az utóbbi idõk Péntek 8 adásaiból az derült ki, hogy nem csak én vagyok így ezzel a véleményemmel –, hogy ez az ember, mármint a mûminiszterelnök, nemcsak szimplán buta, de gonosz is. Itt a „Lapzárta” egyik zsurnalisztája által használt „cinikus” jelzõ véleményem szerint Gyurcsány esetében már túlhaladott. Az, hogy megsérti a nõket, a pápai gyerek beszól a Pápának, szembeköpi a határon túli magyarokat, majd visszakézbõl még a magyar gazdatársadalomba is belerúg egy jó nagyot, hát ezt sok mindennek lehet nevezni, de cinizmusnak semmiképpen sem. Ez már öncélú gonoszság. Bizonyos szemszögbõl vizsgálva azt is mondhatnánk, hogy meglehetõsen impozáns az elõzõ felsorolás, csak éppen a közönség nem szórakozik rajta valami jól, sõt most már mind erõteljesebben zúgolódik is, ahogy egyre többen veszik észre, ez a meccs bizony veszésre áll. Visszaadnák a jegyüket, de most már késõ, meg kell várni, amíg a bíró végleg lefújja a mérkõzést, csak nehogy addigra már késõ legyen. „Helló Viki!” – lépett oda lazán és spontánul a mûminiszterelnök egy kislányhoz március 15-én. A megszeppent gyereket Francisco azzal invitálta a Múzeumkertbe, hogy ottan egy elképesztõ beszédet fog tartani. A spontaneitásról csak annyit, hogy a bodyguardok (testõrök külföldiül, szintén urbánus frazeológia), szóval a szekrény méretû fekete öltönyös oldalnehezékek gyûrûjén úgy hatolt át a médiaviszketegségben szenvedõ szerencsétlen hajléktalan, mint forró kés a vajon. A hajléktalan – ó pardon, a lakhatását illetõen kihívásokkal kûzködõ egyén, a szociálisan rászoruló néptömegek egy illusztris képviselõje –, majd annak egy kollégája is spontánul és zökkenõmentesen a mûminiszterelnök közelébe férkõzhetett. Szóval ez a jelenet inkább már a tragikomédia határát súrolta. Jelzésértékû az is, ahogy ezek az emberek kinéztek, amit mondtak és ahogy mondták és hát tulajdonképpen az is, hogy milyen emberekkel (a hajléktalanokkal) kezel le a kormányfõ. Vajon az ún. 4

„utca embere” miért nem érezte szükségét, hogy kezet rázzon a kormány fejével, elvégre nem minden nap adódik ilyen alkalom? De jelzésértékû volt az a pillanat is, ahogy a multimilliárdos egykori KISZ-führer a kamerák kereszttüzében kezet fog a kézben tartott réteg, a segélyeken tengõdõ, s így anyagi függõségben és kiszolgáltatottsága révén könnyedén manipulálható és csekély összeg ellenében mindenre kapható (csak dolgozni ne kelljen!) hajléktalannal. Persze a második delikvens se felejtette el fennhangon megemlíteni, hogy õ is hajléktalan ám, róla se tessék megfeledkezni, és õ is azt reméli, hogy Gyurcsány elnök úr nyeri majd a 2006-ban a választásokat. Most ugrik csak be, hogy a ma reggeli (2005. március 21. – Éljen a Tanácsköztársaság?) Lezsák Sándorral készült „Kereszttûz”-ben Kocsi Ilona A Magyar Hírlap egykori, a Népszava mai lapigazgatója is feltette a kérdést a lakitelki sátorverõnek, hogy aszongya: „Önök egyáltalán nem is számolnak azzal, hogy a jelenlegi koalíció 2006-ban megnyerheti a választásokat?” Ezek a hajléktalanok tudhatnak valamit! Vagy Kocsi Ilona szólta el magát? Ki tudja? Lehet, hogy már 2006-ra is leadták a rendelést az egy napra hazánkba szállítható izraeli mobil számítógéprendszerre? Gondolom jövõre már egy nagyobb tudású változat fog kis hazánkba érkezni valamelyik Jeruzsálembõl érkezõ charter járattal. És persze valószínûleg a kocsmaláncok szervezésének is hozzákezdtek már derék szoci áldemokratáink. A Hír Tv becsületére legyen mondva, a magát közszolgálatinak nevezõ m1-gyel ellentétben nem halkították ki a háttérzajt, így kristálytisztán behallatszott, amint a mûminiszterelnök spontán sétája közben valaki bekiabálta: „hazaáruló”. A Múzeum-

kertben aztán végleg helyükre kerültek a dolgok. De hát mondjátok meg Istenben szeretett felebarátaim, hol máshol, ha nem éppen a Múzeumkertben, és mikor máskor,ha nem éppen most, március 15-én lett volna jobb alkalom arra, hogy kifütyüljék ezt a – finoman fogalmazok – államférfiúi szerepkörre teljesen alkalmatlan, megosztó egyéniséget? A nép, az istenadta nép nem érzi miniszterelnökének ezt az embert. Elmúlt a kezdeti médiavarázs, lehullt a lepel, egyre több ember számára derül ki, hogy a király meztelen. A sármos elõd, az Armani öltönyben glasszáló D–209-es gyárilag tök hülye volt ehhez a miniszterelnökösdihöz, s ami még rosszabb, ezt azonnal mindenki (mai divatos szóhasználattal élve) le is vette. Gyurcsányi Francisco esetében a médiacsomagolás, a karizmatikusan lendületes és lendületesen karizmatikus, sikeres fiatal bizniszmen imídzse darab ideig bírta a gyûrõdést, de aztán csakhamar kiderült, hogy ez az ember túlságosan buta ahhoz, hogy végig csinálja azt, amit az ámerikai PR-team kitalál a számára. Megyó esetében a bukás egyik kétségtelen oka az volt, hogy Mr. Gond gazdasági értelemben) kezdett önjáróvá válni és ez az õt hatalomba segítõ társaságnál nem tetszést váltott ki. Most ugyanez a folyamat figyelhetõ meg Gyurcsány esetében is, csak itt a gazdaság helyett a kommunikáció kerül a reflektorfénybe. Ráadásul – és ez a jövõben még komolyan visszaüthet, mint negatívum – a kormányfõ rossz példával jár elõ, s ezt a nem éppen „felhasználóbarát”, pökhendi, arrogáns, lekezelõ magatartást úgy tûnik szakminisztere is feltétel nélkül átvette. jó ha figyelünk

Nemzetet. Határon túliakat és határon innenieket egyaránt. Ne csodálkozzon akkor, ha kifütyülik. Ja és még valamit! Mielõtt még valaki fenn akadna azon, hogy eszerint az értelmezés szerint e cikk írója mindenkit, aki nemmel szavazott, vagy otthon maradt december 5-én a kettõs állampolgárság ügyében történt megmérettetésen, azokat rongy embereknek tartja, annak felhívnám a figyelmét nemzeti költõnknek – az SZDSZ és Lendvai Ildikó szerint ma már minden bizonnyal szélsõjobboldali, nacionalista, irredenta, antiszemita és fasiszta – Petõfi Sándornak a „Nemzeti dal” címû versére, melynek egyik sora így szól: „Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer. Kinek drágább rongy élete, mint a Haza becsülete.”

Természetesen másnap reggel már próbálták magyarázni a rettenetet. Igaz, ezúttal nem Sipánka, az ügyeletes megmondó-ember túráztatta magát, hanem az újabban csak az „áhítatos manó” epiteton ornansszal felruházott, a rendõrgyilkos Ságvári Endrét mennybemenesztõ Hiller István fõ szoci áldemokrata. Steve szerint vannak olyanok, akiknek nem tetszik a szocialisták által diktált tempó, elégedetlenek az elért eredményekkel, a haladással és a nagy jóléttel, ezért fütyültek. M. Kiss Csaba a TV2 Napló címû mûsorának oszlopos tagja, aki az oknyomozó bulvár mûsor színeiben az égadta világon szinte már minden volt, csak még miniszterelnök nem, csak ült ott, mint lólány álma a hideg vízben és még véletlenül sem kérdezte meg a szocialista párt elnökétõl, hogy már ne haragudjon elnök úr, de nem lehet, hogy azért fütyülték ki az emberek Gyurcsány Ferencet, mert mint miniszterelnök, hiteltelenné és morálisan vállalhatatlanná vált a szemükben? Nem lehet, hogy azért szólalt meg és nem némult el végig az ünnepi beszéd alatt az a nyavalyás füttyszó, mert ez az ember miniszterelnökként a saját népe, a saját nemzete ellen politizál? És mielõtt még valaki naivitással vádolna meg, hogy ugyan kérem, nincs az a riporter, aki ilyen kérdést fel merne tenni a szegfûmintás utódpárt elnökének, azoknak megnyugtatásul közlöm, hogy épp most olvastam a Neten – tán épen az Indexen –, hogy „közleményben kért elnézést a Tv2, amiért Havas Henrik tahó vidéki mûvháznak nevezte a tapolcai sportcsarnokot a Mokka címû reggeli mûsorban”. És ahogyan hallom ma reggel (2005. március 21-én) Kuncze Gábor szólt be Havasnak, hogy tahó beszólása volt, amiért a Heti hetes egykori nagyágyúja azt találta jó ha figyelünk

mondani, hogy Miska Kancsó újbóli elnökké választása alkalmából elmondott beszédétõl a nõknek minden bizonnyal nedves lett a bugyijuk. (Soma találta azt mondani a Megasztár egyik fordulójában, hogy nedves lett a bugyija attól, ahogyan a versenyzõ elénekelte a dalt.) Visszatérve tehát M. Kiss Csaba tesze-toszaságára, a TV2 háza táján nincs hiány riporter fenegyerekekben, de legalábbis Havas „tanár úr”-ról elképzelhetõ, hogy feltette volna a Gyurcsány iránt érzett vagy nem érzett nép-nemzeti szimpátiára vonatkozó kérdéseket. Na mindegy. Mint tudjuk, a „mi lett volna, ha? Címû kérdések feltevése meglehetõsen történelmietlen. Én magam ugyan még nem rendelkezem nagy élettapasztalattal, de azért egy-néhány kényes szituációt már átéltem és bizton állíthatom, ha az emberek azt tapasztalják, hogy valaki (fõként ha politikus az illetõ!) vizet prédikál miközben bort iszik, akkor nagyon finom és nõies vagyok amikor azt mondom, nem rokonszenveznek az illetõvel..) Csak a miheztartás végett, szögezzük le még egyszer. Ez az ember rezzenéstelen pókerarccal szembeköpte az egész magyar

Régen fegyverrel kellett kivívni a szabadságot, ma másféle eszközökkel, döntésekkel kell küzdenünk, de felelõsségünk legalább akkora, mint a régieknek és ezt a felelõsséget nem háríthatjuk át másra. Az pedig, hoyg ez az ember miniszterelnökként – az összecsórt fontok árnyékában – hivatalos kormány-állásfoglalásként megtagadja a magyar Nemzettõl a határokon átívelõ újraegyesítésnek még az elvi lehetõségét is, holmi pitiáner pénztárfõkönyvi kérdéssé degradálva az ügyet, nos ez véleményem szerint is lazán kimeríti a haza- és nemzetárulás fogalmát. Milliók álltak lélegzetvisszafojtva a határ mindkét oldalán, várva, hogy mit tesz az anyaország – hogy 85 év Trianon után – ha nem is egy tollvonással, de legalább kettõvel, hárommal, jó szándékkal, közös akarással, immáron végérvényesen hazatalálhatnak. Aki élt és mozgott az ügy mellé állt, aktivizálta magát az értelmiség, pártállástól függetlenük – kivéve az SZDSZ-t –, és ez sem volt elég. Kiállt az egykori KISZ-führer és aszonta, hogy NEM. És ez elég volt. És akkor most ugyanez a ripacs kiáll a Nemzet elé, hogy elmagyarázza, miylen Magyarországot „csináljunk”?! Asszem a pofátlanságnak tényleg nincs határa. És ha már a pofátlanságnál tartunk. Tudják ki volt a vendége szónokként a veszprémi MSZP-nek és az SZDSZ-nek? Nem fogják kitalálni, Dávid Ibolya, az MDF elnök-asszonya. Természetesen az indoklás az volt, hogy mégiscsak a Parlament egyik alelnöke. Azonban ma már ez kevés a közönség megnyugtatására, hiszen egyre többen tudják, hogy egy a valóság, s ezer a ruhája. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

5

A december 5-i népszavazás eredménytelensége újabb trauma az elszakított területeken élõ magyarság és az anyaország számára. Február 10-én két testvérmegye találkozójára került sor, melyrõl a tudósításokat hiába keressük a sajtóban. Errõl az „agyonhallgatásról" Bíber József Tibor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom politikusa nyilatkozik az Erdély Mának. Az eredménytelen népszavazást a székely-magyar Vérszerzõdés felmondásaként, második Trianonként élik meg határon innen és túl azok, akik a nemzetegyesítésben reménykedtek. Az IGEN és a NEM újabb szellemi frontvonalat idézett elõ, melynek következményeit csak a következõ években, évtizedekben fogjuk megismerni. A népszavazás eredménye Jász-NagykunSzolnok megyében 52% nem. Mi a kudarc oka? Szolnok és Jász-Nagykun-Szolnok megye tradícionális bolsevik fészek. Nógrádon kívül itt képes 4-5%-ra még a Munkáspárt is. A megye és Szolnok MSZP-s vezetésû. Az MSZP hivatalos álláspontjának megfelelõen Tokár István, az MSZP – megyei közgyûlés elnöke és Botka Lajosné, az MSZP-s szolnoki polgármester a „nem“-re buzdított. A Kádár-rendszerben szocializált plebs el is hitte, hogy a „románok“ – nagyon sokan az erdélyi magyarokat így nevezik! – elõlük veszik el a megélhetést. Tudni kell, hogy Szolnokon a 40 év alattiak csak kb.5%-a szavazott. Ennek oka ismert: liberális oktatás, hagyományos értékek elvetése. A tantestületekben nyíltan balos nézeteket valló tanárok vajon milyen nemzettudatot plántálnak a diákokba, kiegészítve a média és internet hatásaival? Szégyen, hogy hazánkban a legtöbb ember nem tudja, hogy mi is történt 1920. június 4-én a Párizs melletti Trianon palotában, ahol az elsõ világháború gyõztes hatalmai hazánk kétharmadának elcsatolásáról döntöttek. Éppen ezért a párt országgyûlési határozat tervezetet dolgozott ki, amelyben az áll, hogy ezt a napot – június negyedikét – nyilvánítsák „ Trianoni Nemzeti Emléknappá „ amelyre minden középiskolában legyen kötelezõ az megemlékezés. Egyelõre eredménytelenül. Ismervén a helyi értékviszonyokat, mit tehetett a nemzeti érdekek mentén gondolkodó a siker érdekében? A Jobbik Magyarországért Mozgalom elsõként csatlakozott az MVSZ aláírásgyûjtéséhez, teljes potenciálját az MVSZ kampányának segítésére fordította. Sokhelyütt, ahol nem volt az MVSZ-nek hatékonyan mûködõ szervezete, ott Jobbik-os vezetõk vállalták a regionális koordinálást. Mint a Jobbik Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke és országos választmányi alelnöke, sajtó6

tájékoztatón szólítottam fel a megye és Szolnok lakosságát, hogy erkölcsi kötelességünk az igen szavazat ebben az össznemzeti ügyben. Az ember azt hinné, hogy a két testvérmegye ebben a sorsdöntõ történelmi pillanatban összefog. A Hargita Megyei Tanács nyílt levélben fordult az „igen“-re buzdítás kérésével az MSZP-s vezetéshez, de õk technikai okokra hivatkozva elutasították. A testvérmegyei kapcsolatok megromlásáért tehát egyértelmûen az MSZP megyei vezetése a felelõs! Ugyanez érvényes a testvérvárosi kapcsolatok esetében Szolnok-Nagybánya között. Nagybányát a szolnoki városvezetés évek óta mostohán kezeli! Õk a „szegény rokon“. Szégyen! Milyen más városokkal tart fenn Szolnok testvérvárosi kapcsolatot? Kölcsönösen redményesek? 2001-ben az izraeli Shoham várossal létesített a Fidesz-es városvezetés testvérvárosi kapcsolatot. A „csóró“ erdélyi Nagybánya nem volt olyan fontos. Míg az izraeliek egybõl megépítették a Plázát, stb, addig Nagybányával csak a kulturális kapcsolatokat „ápoltuk“. Jellemzõ, hogy az újabb keletûen testvérváros Nyíregyháza 4 millió eurós értékben vesz részt Nagybánya történelmi városmagjának újjáépítésében. Hogyan alakult Hargita és Jász-Nagykun-Szolnok megye kapcsolata a népszavazás után? Az erdélyi testvérmegye retorziókat, a kapcsolatok átgondolását helyezte kilátásba. Február 10-én járt Szolnokon Hargita megye küldöttsége, s kiderült, hogy bár nem szakítják meg velünk a kapcsolatot, de nem felejtenek...Ilyen módon a jövõre nézve mind a gazdasági, mind a kulturális kapcsolatok mélypontra juthatnak, és bizonnyal hosszú idõt kell az újbóli fellendülésre várni. Elképesztõnek tartom, hogy a „vérségi“ kapcsolatok prioritását háttérbe szorította a kizárólag financiális szemléletû testvérvárosi, testvérmegyei politika. Eredménytelenül kerestem a tudósítást a február 10-i testvérvárosi találkozóról. A megyei írott és elektronikus médiumok szinte semmilyen formában nem hozták le a február 10-i testvérmegyei küldöttségi látogatást, mert kényelmetlen lett a téma, hiszen itt nem dicsõséges tárgyalásokról dolgokról kellett volna tudósítaniuk! Az aznap 14.30-kor tartott sajtótájékoztatóról még a Magyar Rádió honlapján sem találtam semmit, pedig a szolnoki stúdióból egy szerkesztõ barátom még arról is tájékoztatott, hogy H. Tóth Andrea volt kinn tõlük! Makovecz Imre világszerte elismert építõmûvész gondolatait juttatta eszembe. Azt

mondta, hogy az aktuális politika most nem a nemzetért mûködik. De épül a „második Magyarország“. Vagyis, a hatalmon lévõk jönnek-mennek, de mi maradunk, tennünk kell a dolgunkat. Mit tehet konkrétan, a mindennapokban a politikus a szálak megerõsödése érdekében? Véleményem szerint a népszavazás eredménytelensége hosszú idõre negatív hatással lesz a kapcsolatokra. Sokkal bonyolultabb ez a kérdés, mintsem autentikus és jövõbe látó választ adhasson rá bárki is. Mitõl függ? A 2006-os kormányváltástól. Az önkormányzati választásokon is szükséges a jobbos siker. Alapvetõ szemléletváltásra lenne szükség: ne az anyagiak játsszanak szerepet abban, hogy melyik legyen a prioritást élvezõ testvérváros, testvérmegye. A testvérkapcsolat ne aktuálpolitika témája legyen, hanem egységes megítélés alá essen Magyarországon. A történelem tanításában alapvetõ szemléletváltás kell. A Trianon-film is ezt a folyamatot segítené. Szükség lenne a kiegyensúlyozott médiára, az egészséges gondolkodásmód kialakítására, az oktatás liberalizálásának megállítására; a nemzeti hagyományok, népmûvészet, kultúra kiemelt támogatására; a hagyományõrzõ egyesületek, civil szervezetek felkarolására; erkölcsi-anyagi ösztönzésre. Összegezve: a nemzettudat erõsítésére. Vissza kell csempészni a mindennapokba a hagyományos keresztény értékeket. Szükséges a célnak megfelelõ pedagógusképzés.Ez a komplex folyamat eleve feltételezi a szándékot, amely soha nem lesz meg balliberális választási gyõzelem esetén. Jobboldali gyõzelem esetén sem biztos az egyértelmûen pozitív változás. Nem kerülhetem ki a romániai magyar politikát. Az RMDSZ pozíciói a többi erdélyi magyar szervezettel szemben nagyon erõsek. Meglátásom szerint ezen a ponton gondok lesznek egy esetleges magyarországi kormányváltás esetén! A magyarság ezer darabra szakadt, és az árkok tovább mélyülhetnek az egyes csoportok között. Ez már lassan egy politikai elemzés kezdete, de itt megállok. Szerintem ebbõl is látszik, hogy milyen kiszámíthatatlan a jövõ. Hogyan tovább, mi a feladat? Milyen eszközökkel lehetne normalizálni, eredményessé tenni a testvérmegyei kapcsolatokat? Mit „üzen“ Erdélynek, Hargitának? Ne általánosítsanak az erdélyiek sem! Ne alkalmazzák a kollektív bûnösség elvét! Nekik sem esne jól, ha mi Markó nyilatkozatát tekintenénk autentikus erdélyi magyar nyilatkozatnak Trianon-film ügyben! Óvnék az igazságtalan, elhamarkodott válaszlépésektõl, hiszen mindkét fél megsínyli és nincs értelme. Van retorzió az 52%-ban nemmel szavazó megyékkel szemben, de nincs a „csak“ 49,99%-ban nemmel szavazó megyékkel jó ha figyelünk

szemben. Ez így kicsinyes és értelmetlen szemlélet. Tartózkodjanak az olyan hangulatkeltõ cikkek írásától,megjelentetésétõl, amelyek azt állítják, a „csonkamagyar“ csak üzletelni jár Erdélybe. Nem igaz! Márpedig, ha nem igaz, csak felesleges hangulatkeltésre

jó ha figyelünk

és az árkok mélyítésére alkalmasak. És az csak a magyarországi balliberálisoknak, ill. a román nacionalistáknak jó. Próbálják meg a népszavazás eredményét pozitív oldalról megközelíteni: 1,5 millió magyar akarja õket! Tekintsék a 1,5 milliót alsó határos -ennél

kevesebb már nem lesz-, materiális alapnak a további kapcsolatteremtéshez, akikre mindig, minden körülmények között számíthatnak.

Eörsi Mátyás honatya, a Parlamentben tartott mai (élmény) beszámolójában (2005. 03. 08. 09:15-kor) arról tájékoztatta az országgyûlési képviselõket és a tévés közvetítés nézõit, hogy romániai vándorútja alkalmából (tarisznyájában) magával vitte Demszky Gábornak, Budapest fõpolgármesterének üzenetét, amelyben Budapest és Kolozsvár közötti „gyümölcsözõ“ együttmûködésre hívja fel a kolozsváriak szíves figyelmét. Eõrsi beszélt arról is, hogy várakozásával ellentétben, Kolozsváron jóval több a liberális szemléletû személy, mint gondolta volna, és még egy kisebb – másként gondolkodó – csoport sem volt képes meggátolni, hogy nézeteit kifejtse a hallgatósága elõtt. Eörsi megígérte, hogy a „kissé“ barátságtalan fogadtatás ellenére újra felkeresi Önöket, hogy szabadon kifejthesse véleményét a liberális kérdésekrõl. Fogadják szeretettel, ha ennyire ragaszkodik Önökhöz, mi nem fogjuk hiányolni a távollétét, tartson az beláthatatlan hosszú ideig is. Ugyanakkor: Mélyen Tisztelt Kolozsváriak! Büntetõjogi felelõsségem teljes tudatá-

ban figyelmeztetem Önöket, hogy alaposan gondolják át Demszky üzenetének tartalmát, valamint az együttmûködésüktõl várható komoly (negatív) következményeket. Budapest az elmúlt közel 15 év alatt, Demszky Gábor „fõpolgármesterkedése“ során, nem csak az európai városok, hanem a magyar városok városfejlesztési ranglistáján is a sereghajtók sorába süllyedt. Budapesten ma már több a kátyú, mint Kolozsváron és annak környékén. Kolozsvárral összevetve, jóval több elhanyagolt épület és portál rontja Budapest városképét, zöldterülete 25-30%-al csökkent, tömegközlekedése katasztrofális, közbiztonsága kritikán aluli. Óvva intem Önöket, hogy Demszky Gáborral fuzionáljanak, hacsak nem akarnak több teljesítetlen ígéreteket, több kátyút, kutyaürüléket, koldust, utcai árust és lerobbant középületeket. Gyönyörû városukat ne engedjék elindítani a lepusztulás felé, nehogy Kolozsvár is úgy járjon, mint Budapest!

Forrás: Török Judit erdely.ma

Tisztelettel: Prof. Dr. Bokor Imre

7

A magyarság a kipusztulás útján – elemzés 1. Hazánk jelenleg egy 60-80 milliós népességû erõs európai nagyhatalom lehetne, ha a történelmünk során nem követünk el sorozatos politikai baklövést. Kezdve a csökönyös judeo-keresztény védelemmel a tatárjárás idején, amikor Dzsingisz kán többször is felszólította a testvérnek tartott magyar népet a csatlakozáshoz. Mi nem mértük fel reálisan az erõhelyzetet, vakon nekifogtunk egy vallásfilozófiai elv értelmében hazánk és a nyugat védelmébe, ami az országunk lakosságának közel 80-90% - ának az elvesztéséhez vezetett. Vajon megérte-e? Mindenki által tudott történelmi tény, hogy a nyugat nem elõször és nem utoljára hagyta cserben hazánkat. Még alig tudott Magyarország ebbõl a népirtásból magához térni, ránk támadt a Török. Itt már az idegenszívû Habsburgok is kitettek magukért. Felváltva marcangolták népünket, irtva lakosságunkat, lopva javainkat. A törökök több százezer rabszolgát hurcoltak el területeinkrõl, tovább gyengítve hazánkat. A török idõ beteljesülését a Habsburgok tehetségükhöz méltán betetézték különbözõ ellenséges érzelmû nép betelepítésével, illetve nagy német kolóniák kialakításával a Kárpát medencében. Készen ált Nagy-Boldogasszony-Országának teljes gyarmatosításának elõfeltétele. A megmaradt magyar nemesség saját nyelvét elfeledve németül társalog, és felhígíttatik idegen betelepült állarisztokráciával, akik biztosan nem a magyar hazáért végzett szolgálatért nyerték el a kutyabõrt. A nagyhatalmi érdekek és a magyarokról céltudatosan terjesztett hazug propaganda következtében a trianoni ország-marcangolás feltétele készen állt. A Trianoni diktátum után hazánk egy végsõ szívdöfést kapott, amit azóta sem tudott kiheverni. Elvesztettük területeink 2/3 -át, lakosságunk felét. Magyar etnikumunk 1/3-át. Ennek a szétmarcangolásnak nem csak a magyarság issza mai napig a levét, de a lecsatolt területek más nemzetiségei is. Persze az ilyen jellegû összefüggéseket nekik nemigen verik az orruk alá. Az egész terület szegénységben vesztegel. A Kárpát-medence Európa egyik leggazdagabb természeti területe. Hazánk évszázadokig kontinensünk egyik leggazdagabb országa volt. Ezen csak az idegen érzelmû államvezetõk tudtak a történelem folyamán változtatni. 2. A belsõ erõk felforgácsolásához a kommunista ideológia és a nacionalizmus ideológi8

ája is hozzájárultak. Így lehetett a most már soknemzetiségû Kárpát-medencét a biztos felaprózódás felé vezetni. A világpolitikai törekvéseiket követõ nagyhatalmak közti feszültségek eredményekét át kellett élnünk az elsõ és a második világháborút is. A történelmi könyveket mindig a gyõztesek írják, így tehát a valóságban sok minden teljesen másként zajlott le, mint ahogy azt a tankönyveink hirdetik. A második világháború utáni helyzet kialakulását nem akarom itt taglalni, csupán az ,,úgynevezett" rendszerváltás idejétõl eltelt idõ az, ami ennek az írásnak a fõ mondanivalója. A kommunista ideológia fõ célja a megszerzett országok értelmiségének legyilkolása, illetve társadalmi, és gazdasági szinten való ellehetetlenítése volt, amihez ,,magasztos" eszmék segítségével megszerzi a proletár rétegek támogatását is. Ez nyitott utat a széles tömegek teljes fokú manipulálásához és a nemzet elproletarizálásához. Ez alapul szolgált a társadalom teljes átrendezéséhez. Ennek a folyamatnak a gyümölcseit még a középkorú kortársainknak ,,szerencséje" volt megtapasztalni. Egy nagy különbség volt a kommunista országok vezetõi között. A környezõ országok kommunista vezetõi a kifelé mutató internacionalista máz alatt mind nacionalista, soviniszta politikát folytattak. Lásd pl. a Benes dekrétumokat, vagy a Szovjetunióban és Romániában való nagyszabású nem orosz, illetve nem román lakosság népirtását. Egyetlen kivétel volt a lecsonkított hazánk kommunista képviselete. Itt pontosan ellenkezõleg folyt az internacionalizmus bevezetése. A nemzetvédõ tendenciákat minden szinten irtották. Miért volt ez így? Egyszerû a magyarázat. Magyarországon a kommunista ideológia nagyon megfelelt a saját internacionalista elméletével azoknak, akiknek ez az ország nem jelentet õsi hazát, hanem csak egy lehetõséget és teret az érdekeik mind teljesebb kihasználásához. Sajnos az effajta etnikumból az utóbbi 200 évben sokan költöztek hazánk területére. Ebben a Habsburgoknak is komoly szerepük volt. Ezen etnikum nem a haza érdekén keresztül fogadta el a kommunizmus filozófiáját, hanem a saját érdekeinek a megvalósítása miatt. Ez persze az emberellenesség mellett még nemzetellenességként is jelentkezett. E népnek a képviselõi nagyszámban beépültek az úgynevezett mindenható párt berkeibe és a háború után eltelt évtizedek alatt, sikeresen átvették az ország gyakorlatilag összes fontos területén az irányítást.

A hetvenes évek vége felé már világos volt a kommunista vezetõgárdának, hogy a hozzáférhetõ és átvett hatalmat jobban tudják kisajátítani a kapitalizmusra alapuló társadalmi rendszerben, így hát megindultak szépen a struktúrák átépítéséhez. 3. Persze ezt nagyon gondosan elõkészítették. Õk voltak a vezetõ helyeken, õk ismerték a gazdaság kulcs-fontosságú helyeit, így nem volt nehéz dolguk abban, hogy úgy helyezkedjenek, hogy gyakorlatilag az egész állam tulajdonát a saját zsebükbe játsszák. Persze csak azt a részt, amihez érdekük fûzõdött. Az úgynevezett rendszerváltás kapcsán végig kellett játszaniuk azt a színházat, ami az úgynevezett demokrácia elvárásainak megfelel. Kiosztották maguk között a politikai funkciókat. Elõre kidolgozott terv szerint kialakították a szélsõ jobb oldaltól kezdve a szélsõ balig az egész politikai platformot. Gondosan ügyelve arra, hogy a vezetõ gyeplõket egyetlen párton belül se engedjék ki a kezükbõl. Véghezvitték azt az ördögi programot, amit a népünk szépen be is kapott. Az úgynevezett rendszerváltás kapcsán elõször az Antal kormány veszi át az irányítást, amely szemrebbenés nélkül engedi, (hiszen az elõre eltervezett program szerint történnek a dolgok) az egész kommunista maffia struktúra átmentését a hatalomba. Egy kisujjnyit sem tesznek a társadalmi igazságosság érvényesülésének irányába. A körülötte levõ vezetõk jól megszedik magukat, persze vigyázva arra, hogy a látszólag ellenzéket képviselõ pártok is kellõen tölthessék pénztárcájukat. Ezt követi az úgynevezett Horn-kormány, ahol ugyanez megy zöldben. Gyakorlatilag megy tovább az ország szétrablása. Ez után egy furcsa jelenség szemtanúi lehetünk. A lassan kiöregedõben levõ kommunisták színpadra löknek egy fiatal gárdát, amit a Soros alapítványon keresztül pénzelnek, nyugaton taníttatnak és nagy csinadrattával a politika középpontjába dobnak. Vagy talán el tudja valaki képzelni, hogy a nagy nyilvánosság elõtt, olyan embernek adják át a mikrofont, aki nem az õ saját érdekeiket szolgálja? Ne legyünk naivak! Megalakul az úgynevezett FIDESZ. Eleinte még nem tudnak teljesen kifordulni bõrükbõl, amit jól látni a parlamentben megjátszott trianoni megemlékezés kapcsán, ahol tüntetõleg kivonulnak a parlamentbõl. Hisz õket nem érinti gyászosan az ország-csonkítás ténye. jó ha figyelünk

Egy dologra viszont rájöttek, mégpedig arra, hogy a nagyon lassan, gyakorlatilag a fajfenntartási ösztönét is elvesztett nép mégiscsak ébredezni kezd. Ezt a tényt figyelembe véve, úgy próbáltak a kormányrúd mellett maradni, hogy felvették a nemzeti köpönyeget. Ez persze lehetõséget adott nekik, hogy egy néppárttá nõjék ki magukat. Megszerkesztenek egy csomó törvényt, s belepakolják egy nemzeti mázba, hogy könnyû legyen az elfogathatóságát elérni, de a rablás folyik tovább. 4. Megszerkesztenek egy úgynevezett státusztörvényt, ami természetesen ezt az agyonkínzott népet bizakodással tölti el. Már- már hinni kezdi a nép, hogy valós nemzeti érdekek kerülnek a politikumba. Tévedtek. A státus törvény tele volt olyan jogi bukfenccel, ami szinte elõreláthatóan bukásra ítélte az egész kezdeményezést. Meg is bukott. De politikai színjátékként csodálatosan mûködött. A második pillanat, amikor a FIDESZ kimutatja foga fehérjét, az a MVSZ anyagi kiherélésének pillanata volt. Ugyanis miután jó ha figyelünk

egy csoda útján valóban demokratikus választások következtében Patrubány Miklós megnyeri a választást, végre egy olyan ember kerül a szervezet élére, aki a magyar érdekeket komolyan veszi. A FIDESZ vezetésével azonnal megszüntetik a legnagyobb magyar civil szervezet anyagi támogatását, reménykedve a szervezet összeomlásában. Itt szerencsére tévedtek. A MVSZ nem csak hogy nem ment tönkre, hanem újjászületett. Kikoptak belõle a hazaáruló beépített kompromittáló elemek, és egyre jobban jelentkeztek olyanok, akik ennek a szervezetnek a felvirágzásán dolgoztak, akár saját anyagi erõforrásaik ráfordítása útján is. A MVSZ idáig elért eredményei magukért beszélnek. Sajnos ez az egyetlen szervezet, mely világkapcsolatokkal rendelkezik, és a valós magyar érdekeket képviseli. Idáig még nem beszéltünk a többi politikai palettát reprezentáló pártokról. Az úgynevezett szélsõjobb oldalt képviseli a III/III-as múltú Csurka István pártja, aki abban tetszelegteti magát, hogy ö egy radikális nemzeti párt. Miben radikális? A politizálása során egyetlen radikális intézkedése sem volt. Egy biztos. Nagy tehetséggel maga köré gyûjti és regisztráltassa a nemzetileg elkötelezett érzelmû emberek tömegeit, és gondosan

ügyel arra, hogy ez a nem is olyan jelentéktelen tömeg valamilyen nemzeti érdeket valóban meg is valósítson. Aki elemezi a MIÉP párt tevékenységét az nem is nagy megerõltetéssel felfedheti a turpisságok sorozatát. Egy másik nemzeti párt, mely komoly hagyományokkal rendelkezett a Független KisgazdaPárt volt. Itt egy demagóg KGB ezredest tettek a mozgalom élére, aki igazán nagy tehetséggel elérte, hogy ez a nemzetileg megint csak elkötelezett társadalmi réteg a süllyesztõbe kerüljön. Persze ô maga nem anyagi vesztesként vonult ki a pályáról, csupán a nép, már kitudja hányadszor. Egy érdekes figura az SZDSZ is. Mindenki által tudott tény, hogy ez a párt a Magyarországon élõ zsidóság érdekképviselete. Hogy ez ne legyen kifelé annyira nyilvánvaló dolog, az élére egy szász származású pojácát tesznek, aki természetesen úgy táncol, ahogy azok fütyülnek. Talán ezt nem is veszi ez a szerencsétlen észre. Ez itt a liberális elemek gyûjtõhelye. Miért fontos ezeknek annyira a liberalizmus? Ezeknek az embereknek ez az ország nem jelenti az õsi szülõhazát, nincs hozzá érzelmi kötödésük, nem fekszenek õseik a több mint ezer éves sírjainkban, és nem ontottak annyi drága vért apáik ezért a földért. Ennél fogva számuk9

ra ez az ország csupán az érvénysülésük terepe, amit meg is próbálnak teljességgel a javukra kihasználni. Az õsi nép kategóriával, illetve a népért érzett felelõség kategóriájával nem tudnak mit kezdeni. Nem véletlen , hogy ebbõl a körbõl hangzott el olyasmi mint: svájci sapka - értve a Szent Koronát, vagy tetem cafat - értve a Szent Jobbat, vagy artista - értve a keresztre feszített Jézust. 5. Ezekkel a kijelentésekkel mélyen sértve hagyományainkat és a nép zömének vallását és önérzetét. Mi ez, ha nem nyílt antimagyarizmus? Vagy csak az antiszemitizmus elitélendõ, sõt büntetendõ? Mivel e nép szét van szóródva a világban, és az összetartásuk a vallásuknak köszönhetõen jelentõs, természetszerûen az internacionalista, határokon átívelõ kapcsolatokban érdekeltek. Most ezt a fogalmat globalizmusnak hívják. A tartalom nem sokat változott. Ezektõl nem is várható, hogy ha a haza komoly veszélybe kerülne, pl. háború esetén, hogy akár az életüket is áldozva védjék azt. Számukra az ilyesmi csupán nevetséges hõsködés. Nem egészen így mûködik ez Izraelben. Ott érzik a haza jelentõségének a parancsát. Mindenesetre a politikumban annak ellenére, hogy csak nagyon kis százalékkal képviseltetik magukat, mégis nagyon ügyes lobbizás útján az adok-veszek elv alapján elérték azt, hogy olyan fontos tárcákhoz jussanak, mellyel a népet könnyen lehet manipulálni. Ez pedig az oktatási minisztérium. Itt a másik csodás lehetõség a média hatalma mellett arra, hogy hogyan lehessen manipulálni a társadalmat már a kisgyermek kortól . Történelem hamisítás, elhallgatás, számukra fontos adatok kiemelése stb. Ez a folyamat jelenleg is folyik, nem felejtkezve el a tankönyvek nyomtatásának a privatizációjáról. Itt megint csak a nem magyar gyökerû és érdekû csoportok kezébe kerül a könyveink tartalmának kialakítása és ezáltal a gyermekeink nevelése. Kezükben van, mint a történelem során már nem egyszer kiderült, a magyarság identitásrombolásának a legjobb módszere. Meg kell még említeni a jelenlegi kormány pártját is. Ez már szinte egy ország vezetésének a siralmas karikatúrája. Kommunisták, (kik zsírosra lopták magukat az orosz megszállás alatt) KGB- s ügynökök, Ávó-s martalócok és nemzetárulók kezében van az ország. És milliárdos bankárok mutatkoznak baloldali köpenyegben. Ez már viccnek is rossz. Itt teljesen nyíltan, már nem is törekedve a saját korrupt maffia hálózatos tevékenységük eltakarására, rabolják tovább a nemzeti vagyont. A mindenkori nagyhatalmaknak földig hajbókolva, megalázkodva, kiszolgáltatják hazánkat, ezáltal remélve a jelenlegi helyzetük bebetonozását és pozícióik állandósulását. A korrupt pénzmosó barátai10

kat az államvezetõségi elithez tartozó korrupt ügyvédek védik, az úgynevezett ,,rendõrség" asszisztálásával. 6. Eljutottunk egy teljesen kiárult tönkretett, kirabolt országhoz, melyben a káosz uralkodik és melynek népe már kihalóban van. A nép lezüllesztése odáig vezetett, hogy ezt már fel sem fogja, sõt, képes saját maga is ennek az öngyilkos folyamatnak asszisztálni. Jó éjszakát 35 000 éves kultúra, jó éjszakát Magyarország. ,,Remélem az örök álmod békés és nyugodt lesz!!!!!!!!!!!!!!" Vagy van mégis remény és feltámadás? Van erõnk egy újrakezdéshez??? Van!!! Sosem feledjük el, hogy van egy olyan jogrendszerünk, mely képes volt országunkat és népünket több mind ezer évig életben tartani. Az évszázadok folyamán népünk tehetséges politikusai kikristályosodott jogrendszert tettek a nemzet asztalára, mely nem csak a magyarságot mentette át a hosszú évszázadokon át, hanem a betelepült népeknek is békés egymás mellett élést garantált. Arra is képes volt, hogy országunkat nagy csapások idején segítse ujjászervezni, talpra állítani. Összehasonlítva a környezetben levõ országok életszínvonalával, bizony meg kell állapítani, hogy magas kulturális és anyagi jólétet is biztosított a Kárpát-medence népeinek, legalábbis addig, még az országért felelõséget érzõ nemzeti uralkodók gyakorolták. A Szent Korona jogrendszerrõl van szó. A földgolyónk országainak államszervezeteit összehasonlítva, meg kell állapítanunk egy döbbenetes tényt. A Szent Korona jogrendszer elüt az összes többitõl. Az alapjai különböznek a világ többi jogrendszerétõl. Mirõl is van szó? Mibõl áll ez a nagy különbség? Bármely alkotmányt megtekintünk, azonnal feltûnik a következõ. Az államszervezet egy hatalmi piramist képez. A csúcson foglal helyet egy király, maharadzsa, szultán, vagy elnök. A lényeg ugyanaz. Itt egy fölülrõl lefelé terjedõ parancsolati hálózaton keresztül, hatalmi szóval kormányozzák az ország dolgait. Kiszolgálják az ország hatalmi csúcsának az elvárásait, anyagi elképzeléseit. Ezen az alapon mûködik jelenleg akár nyugat Európa, akár kelet, illetve távol kelet összes országa. Ettõl teljesen elüt a magyar Szent Korona jogrendszer felépítése. 7. Itt nem a hatalmi csúcs diktál az érdekeinek megfelelõen. Nem, mert itt egy eszmei érték az, ami az ország csúcsára helyeztetik. Ezt az eszmei értéket, jelen esetben a Szent Koronát szolgálja a nemzet összes tagja, füg-

getlenül a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyétõl. Ebben a rendszerben a becsület, az erkölcsi tisztaság, a szeretett, de mindenek elõtt az ország és a nemzet érdeke, szolgálata és tisztelete az, ami ezt a felépítményt összetartja. Ebben benne foglaltatik sok olyan tényezõ, mely nélkül nem lehet huzamosabban úgy szolgálni a hazát és a népet, hogy ne legyünk egyben összhangban a természettel és ne tudjunk felelõséggel a gyermekeink szemébe nézni. A mi apáink által kidolgozott államszervezet képes volt az emberekben az egyenjogúság érzését kialakítani. Biztosítani a felelõsség érzés kialakulását és fenntartását embertársaink, környezetünk és a jövõnk iránt. Ezen értékrendszertõl való eltávolodás indította el a hazánk és nemzetünk pusztulását. Amikor a második világháború után elvitték tõlünk államiságunkat, illetve félrelökték jogrendszerünket, nem kérdezték meg a népet, hogy ezzel egyet ért-e! Egy nagyhatalmi terror kényszerített minket egy olyan államszervezet átvételére, mely az összes demokratikus jellemzõt hiányolta. Országunk egy illegitim állapotba került. Ezt a zûrzavaros idõszakot használták ki a mindenkori nagyhatalmak talpnyalói, akiknek édes mindegy a haza és a nemzet sorsa. Kiépítették saját hatalmi struktúráikat. Ebben a káoszban eltelt annyi idõ, midõn felnõtt legalább három generáció. A hatalmat magukhoz ragadók persze mindent megtettek és mai napig megtesznek azért, hogy a nép elfelejtse õsi nemzetfenntartó eszmerendszerét. Mivel tudatában vannak abban is, hogy az országhatárok mögé rekedt és a távol külföldre szakadt nemzettársaink sokkal jobban megõrizték az identitásukat, mindent megtesznek az ellen, hogy a jelenleg felkínált kettõs állampolgárság lehetõséget tönkretegyék, illetve zátonyra futtassák. Ezáltal is mind már nem elõször kimerítik a hazaárulás teljes mélységét. Hisz nem a mindenkori politikai elitnek lenne az a köztelessége, hogy a nemzet érdekében saját maga felkutassa és felkínálja azokat a lehetõségeket, melyek az egységes magyarság érdekeit szolgálják? Tehát hazánk mai napig illegitim állapotban van! Ennek eredménye: a nemzet gyorsuló pusztulása, az erkölcstelenség, a korrupció elburjánzása, a nemzeti javaink elvesztése, a közömbösség elhatalmasodása, a kábítószerezés és a haza hanyatlása. Ebbõl való kiút csak egyféle képen lehetséges! Vissza kell helyeznünk ,,életben maradásunk garanciáját” a Szent Korona jogrendszert! 8. Hogyan fogjunk hozzá? Válasszunk minden tanyán, faluban, jó ha figyelünk

KÉREM, AKI OLVASSA, TERJESSZE IS, FÕLEG A MAGYAR GAZDATÁRSADALOM VEZETÕI FELÉ Tisztelt Gazdák, Munkások, Értelmiségiek, Magyar Honfitársak! Ezennel csatlakozom Barki Mária alábbi felhivásához a nemzeti emigráció nevében, és felhívom nyugaton élõ honfitársaimat, hogy minden tõlünk telhetõ erkölcsi és politikai támogatást megadjunk. Ugyanakkor felhívjuk az otthon élõ honfitársainkat, hogy kövessék a Magyar Gazdatársadalom példaértékû bátor fellépését és békésen, de 1956 szellemében követeljék nemzeti és emberi, politikai és gazdasági jogainak visszaállitását. Újra történelmi idõket él a Magyar Nemzet! Azonban csupán Parasztpártot alapítani nem elég! Itt az idõ a nemzeti erõknek, a gazdáknak, munkásoknak és értelmiségnek egy Pártszövetségben való összefogására amelyben a Gazdák vezetõ szerepet játszhatnak. Olyan nemzeti szellemû pártszövetségre van szükség, amelyet nem a mai, elkötelezett „nagy pártok“ alapítanak és hoznak létre, hanem egy FÜGGTLEN PÁRTSZÖVETSÉGRE amelyet maga a nemzet hoz létre, és nem tartozik sem anyagi sem erkölcsi felelõséggel senkinek csak a magyar nemzetnek. Külön felhívjuk a FIDESZ vezetõség által alapitott Polgári Köröket, hogy váljanak NEMZETI KÖRÖKKÉ, támogassák a Magyar Gazdákat, munkásokat és értelmiséget, és csatlakozzanak egy független Nemzeti Pártszövetséghez . Így elérhetjük, hogy 1956 ötvenedik évfordulóján újra szabad lesz a Magyar Nemzet! Adja a Magyarok Istene, hogy így legyen!!!! Honfitársi üdvözlettel, Dr. Balogh Sándor, Nyug. Politologia prof. USA

községben és városban párttól függetlenül olyan becsületre méltó megbízható erkölcsös honfitársakat, akiket ismerünk, akikrõl tudjuk, hogy képesek érdekeinket becsülettel képviselni. Ezek a fedhetetlen erkölcsû, tiszta emberek azok, akik képesek lesznek egy alkotmányozó nemzetgyûlés lebonyolításához, és ezáltal megteremtik a jogi lehetõséget a Szent Korona jogrendszer visszahelyezésére. Ez az alapja a további nemzetmegtartó intézkedések elindulásához. De ezt már a nemzetért felelõséget érzõ becsületes magyar emberek könnyûszerrel elvégzik. Szerencsére már most is van egy olyan szervezet, mely a nemzet érdekeit szem elõtt tartva, elkötelezte magát a Szent Korona eszmeiségének. Ez pedig a MVSZ – Patrubány Miklóssal az élén. 1990 óta egyetlen kormány se támogatta az elszakított területek magyarságának önrendelkezési jogát. Patrubány igen! Egyetlen ,, magyar" kormány se emelt szót a trianoni határok ügyében. Patrubány igen! Az említett idõszak kormányai nem tették szóvá a Benes féle Kiáltványt (dekrétumot)mely megfosztja a felvidéki magyarokat jogaitól és vagyonuktól-, Patrubány igen! A MVSZ-ben megtalálhatók azok a tisztségviselõk, akik képesek lesznek ennek az alkotmánygyûlésnek a lebonyolításához. Csak kezdjük végre hozzá! Isten áldja Magyarországot ! Forrás: Nemzeti Híradó

jó ha figyelünk

Ezt irta Barki Mária: A kompromisszum ellenére mérföldkõ volt a magyar gazdák tüntetése. Hálás vagyok, hogy ezen a március 13-i vasárnapon közöttük lehettem. A gyõzelem nem a megállapodásban, hanem abban a tényben látszik, hogy a gazdák hatásosan megmuttatták határozott és öntudatos fellépésüket. Ez volt az elsõ lépés a jó irányba a nemzet talpraállásának érdekében. Ki kell használni a lendületet, nem szabad hagyni hogy elaludjon a láng, tovább kell vinni a fáklyát. Mindenesetre a gazdák tényezõ faktorrá váltak. Fontos és szükséges most egy magyar parasztpárt megalapítása. Mellékelten küldöm a vasárnapi felszólalásomat. Eva Maria Barki

GAZDATÜNTETÉS Magyar Gazdák Tere, 2005 március 13. 10 órakor Tisztelt Tüntetök ! Kedves Gazdák ! Büszke vagyok Önökre ! Büszke vagyok, mert merik a jogukat követelni, mert mernek a jogokért kiálllni ! Büszke vagyok Önökre, mert nem engednek a kormány nyomásának, mert kitartanak ebben a hidegben és nem riadnak vissza a hatalomtól. Ezt nem csak önmagukért teszik, hanem az egész magyar nemzetért. Mert az Önök ügye egyben az egész magyar nemzet ügye is. A komány arroganciája, a kormány lehetetlen ellenséges magatartása és követeléseik brutális visszautasítása pofon az egész országnak. A mezögazdaság Magyarország legfontosabb része. A mezögazdaság egyben Magyarország identitását is jelenti. Aki szétveri a mezögazdaságot, Magyarországot is szétveri; aki szétveri a gazdákat, a magyarságot is szétveri. A magyar földet védeni kell. A magyar földnek nem szabad idegen kezekbe jutnia. Elég baj, hogy a nyugati határhoz közeli térség és Sopron belvárosa is majdnem teljesen osztrák kezekben van. Tisztelt Gazdák , Önök nagyon jól és hatásosan mutatják meg a kormány gyengeségét és tehetetlenségét a válság kezelésében. Önök nagyon jól és hatásosan mutatnak rá a kormány nemzetellenes beállítottságára.. 11

Remélem, hogy most azok is, akik eddig talán nem látták világosan, milyen elképesztö játszma folyik, - remélem, hogy most azok is Önök mellé állnak. Fel kell rázni a magyar társadalmat csipkerózsika álmából, abból a nagy apátiából, amely mindenhol érezhetö. Remélem, hogy ez Önöknek sikerülni fog. És remélem azt is, hogy az érintett kormánytagok és az egész kormány ebböl le fogja vonni a következtetést. Nem hallottam és nem olvastam sehol, hogy az agrárminiszter bocsánatot kért volna a primitív sértegetések miatt; úgy látszik nem volt neki gyerekszobája. Ha tényleg nem kért bocsánatot, ajánlom beperelni öt. Tisztelt Gazdák, Elfogathatatlan a mostani helyzet. Egyrészt a meg nem oldott szakmai kérdések miatt, de politikai okok miatt is. Egy miniszterelnök, aki nem áll szóba a gazdákkal és ezzel demonstrálja, hogy hiányzik minden politikai akarat a problémák megoldásához, elfogadhatatlan. Súlyos politikai vétséget követtek el az agrárminiszer és a miniszterelnök is. Remélem, hogy a kormány le fogja vonni a megfelelö konzekvenciát. Kedves Gazdák, szövetségeseket kell keresni, bel- és külföldön, több információt kell juttatni a külföldi médiákhoz és a külföldi kormányokhoz. A sajtó nem kapja meg a megfelelö információt, a külföldi érdeklödök sem kapják meg a megfelelö információt az agrárminiszériumtól. Az Európai Uniótól sajnos nem lehet segítséget várni. A nemzet fogalma egy nem kívánatos fogalom ott. A cél a nyitott társaság, amely nem nemzeti vagy nemzetiségi alapokon nyugszik. Azokat az értékeket, amelyek egy egészséges társadalom pillérei, az Európai Unióban nem veszik számításba és nem is szerepelnek az alkotmányjavaslatban, amelyet Magyarország sajnos, ráadásul elsöként, írt alá. De az Európai Unió nem lesz egy maradandó képzödmény. Lesz élet az Európai Unió után ! Ez talán gyorsabban fog bekövetkezni, mint ahogyan a mostani politikusok gondolják és akarják. Arra az idöre is gondolni kell és fel kell rá készülni. Végül engedjék meg, hogy adjak még egy személyes tanácsot. Ne hagyják egy párt szekere elé bekötni magukat ! Saját pártjukra

van szükségük ! Magyarországnak egy erös parasztpárt kell, itt az idö egy ilyen párt megalapításához ! Kedves Gazdák, segíteni fogok Önöknek, ahogy tudok. Ha segítség kell, rendelkezésükre állok. Szívböl kívanom Önöknek a megérdemelt sikert és az ehhez szükséges eröt és kitartást. Isten áldja Önöket, Isten áldja munkájukat. Eva Maria Barki

AZ EUROSTATOT NEM TUDJA MANIPULÁLNI A KORMÁNY

Kiderült az, amit sejtettünk, hiába manipulálja a kormány az államháztartás adatait, mostanra egyetlen maastrichti kritériumnak sem felel meg Magyarország - mondta Varga Mihály, a Fidesz gazdaságpolitikai kabinetjének vezetõje, reagálva az Eurostat pénteken megjelent magyar vonatkozású államháztartási mutatóira. Az EU statisztikai hivatalának közlése szerint - a nyugdíjpénztári befizetéseket figyelmen kívül hagyva - 2003-ban az államháztartási deficit a GDP 7,1 százaléka, tavaly pedig 5,4 százaléka volt, az államadósság pedig 2004-ben meghaladta a GDP 60 százalékát - mondta Varga Mihály. Világossá vált, hogy az elmúlt két évben a kormány manipulálta az államháztartási adatokat - fogalmazott a Fidesz politikusa. Varga Mihály véleménye szerint felelõtlen, sodródó gazdaságpolitika folyik a kormányváltás óta, amelynek következménye az, hogy az EU-hoz újonnan csatlakozó országok közül jelenleg Magyarország az egyetlen, amely az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok közük egyetlen feltételt sem képes teljesíteni. A jövõ felélése folyik Magyarországon, amit jelez az is, hogy 2005 elsõ két hónapjában 588 milliárd forinttal nõtt az államadósság anélkül, hogy tudtuk volna, hova tûnt el a felhasznált pénz - jelentette ki Varga Mihály. Forrás: fideszfrakcio.hu 12

jó ha figyelünk

– avagy Bolgár vegyessaláta posztkommunista tálalásban First Lady körítéssel – Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége személyesen mutatta meg a Szent István Középiskola diákjainak, hogyan kell salátát készíteni. A gyerekek többsége szerint azonban az eseménynek semmi értelme nem volt. A saláta nem tartozik a kedvenc ételeik közé, így az elkészült salátából nem is igen fogyasztottak. Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége salátakészítõ tanfolyamot tartott a Szent István Középiskola diákjainak. A védnökségével mûködõ Éld meg az életed! szervezet, a IX. Kerületi Vöröskereszt és a Honvédelmi Minisztérium ezzel az akcióval próbálta felhívni a figyelmet az egészséges táplálkozás és nevelés fontosságára. Dobrev Klára az iskola kémiatermében néhány kötényes lány segítségével gyümölcssalátát készített. A fiúk, akik bejöttek a terembe, külön álldogáltak, és nézték, amint Gyurcsány Ferenc felesége fotósokkal és kamerákkal körülvéve salátát készít. A gyerekek nagy része úgy gondolta, az eseménynek semmi értelme nem volt. A saláta nem tartozik a kedvenc ételeik közé, ráadásul az iskolai büfében sem lehet kapni. – Mi nem eszünk salátát, csak ha anyu csinál – mesélték másodikos gimnazista fiúk. – Magamtól nem eszem, nem is hiányzik – mondták mások. - Nem igazán van értelme ennek, itt vannak benn húszan csak azért, hogy az újságírók lássák - mondta egy másodikos lány az Origo kérdésére, hasznos-e így népszerûsíteni a salátakészítést. – Mi csak bejöttünk, és várjuk, hátha leesik valami kaja – nevetett az egyik diák. - De most már meggondoltuk magunkat, mert ezek a kezükkel beletúrtak! - tette hozzá a mellette álló fiú. Amikor a tanulók látták, hogy a gyümölcssalátát megszórták mogyoróval, inkább kimentek a terembõl. A miniszterelnök felesége felhívta a figyelmet, hogy a salátát mindig frissen kell enni, és minden hozzávalót alaposan meg kell mosni. Dobrev Klára azt ajánlotta, a gyerekek mûanyag dobozba csomagolva az iskolába is hozzanak salátát. - Ezentúl figyelni fogom, hogy eszitek-e a mûanyag dobozból a salátát! - figyelmeztette Hegedûs Sándor igazgató a diákokat. Forrás: Origo

A hírt olvasva nekem rögtön az jutott eszembe, hogy mennyire átpolitizálódott az életünk, és hogy mennyire nem lehet eléggé korán elkezdeni a fiatalság megdolgozását. Talán szerencsésebb lett volna, ha az egészséges életmód és táplálkozás népszerûsítéjó ha figyelünk

séhez a fiatalok kedvencei közül nyernek meg valakit, mondjuk valamelyik megasztárt, szappanopera sorozat fõhõst vagy fõhõsnõt, esetleg valamelyik playbackre tátogó ún. zenekar tagját, vagy ha minden kötél szakad, valamelyik médiasztárt, mer’ hogy

nekünk ilyen is van ám. Talán még a salátából is ettek volna és talán még az sem lett volna baj, hogy a tésasszony kézzel beletúrt, amikor készítette, de hát ahogyan azt mán tudhassuk, itt nem ez képzõdött meg. >> 13

>> „Aki szereti a virslit és a törvényeket, ne nézze végig, hogyan készülnek!” – mondta egyik híressé vált törvénykönyvében Murphy bátyánk. És milyen igaza volt! Érdekes szociológiai tanulmány alapját képezhetné az urbánus szubkultúrában ma felnövekvõ elpuhult, eltunyult, az allergiára fokozottan érzékeny magyar(?) fiatalság mentalitása és henye életszemlélete is. Minden bizonnyal – ahogyan azt a nép ajkán született bölcs mondás is tartja – megérne néhány misét. Az én kamasz koromban, amikor falun nagyanyám felejthetetlen és utolérhetetlen tojásos lecsóját készítette, nem átallott kézzel hozzáérni az alapanyagokhoz, és hát elõfordult bizony olyan eset is, hogy a tojást azon melegében éppen a kotlós alól vette ki és mégsem lett tõle soha semmi bajunk, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy azóta sem ettem olyan finom és ízletes tojásos lecsót, mint amilyet a nagyanyám készített annak idején falun. A vidékiek a magamfajta városi kamasz fiúkat csak amolyan „tápos” legénynek hítták, pedig akkoriban se szénanáthások se allergiások nem voltunk és hát mi tagadás, a mai fiatalokhoz viszonyítva az immunrendszerünk is nagyságrendekkel nagyobb kihívásokkal volt képes rezzenéstelenül megbírkózni, az elsõ szíre-szóra, ha meglegyintett minket a hideg idõ nem kapitulált azonnal, pedig akkor még nem szedtünk se Centrumot se Activalt. Aszongyák a srácok – ahogy itt a hírben is olvasható –, hogy a saláta nem tartozik a kedvenceik közé. Az én idõmben a tökfõzelék és a spenót töltötte be az ügyeletes kajamumus hálátlan szerepét a gyerekek és a fiatalok körében. Minden kornak megvan a maga hóbortja. Pedig ha valaki evett már igazán jól elkészített tökfõzeléket vagy spenótot, az a világ minden kincséért sem hagyná ki ezt a két finomságot. Régen a húst hússal szemlélet dívott, ma meg a hamburgert hamburgerrel a divat. Pedig aki látta a „Super size Me” címû amerikai filmet, az – ha nem is árnyaltat, de képet kaphatott arról, mi minden szemetet viszünk be a szervezetünkbe a gyorséttermek menüsorain szereplõ kínálattal, amikor indulatos bélbolyhaink megnyugtatásának céljából leküldjük azokat a nyíláson keresztül. A film ellenére én mégis azt mondom, nem a gyors étteremi kajával van itt az igazi gond, hanem velünk emberekkel. Azzal, hogy nem tartjuk be a helyes arányokat, és ez már fiatal korban elkezdõdik, már akkor ránk erõltetik az uniformizált egyen-kaját. Ezért válhat az éhség alkalmi és gyors csillapítására kitalált zseniális ötlet és táplálék mára már világméretûvé terebélyesedett gyorsétterem franchise-zá, s ezzel együtt egy életformává is. A gyorsétterem átvett bizonyos közösségi funkciókat, például a fiatalok 14

körében kedvelt találkozóhely, s ez általában rendszerességgel is párosul. És a legnagyobb probléma ezzel a rendszerességgel van. Ha már ott van az ember, akkor be is kap valamit, tehát a rendszeres ottlét rendszeres fogyasztással is együtt jár. A filmbõl láthattuk, hogy a gyorsétteremben kapható élelmiszer minõsége (ha tetszik összetétele) nem teszi alkalmassá a napi rendszerességgel történõ fogyasztásra, pontosabban fogalmazva, kifejezetten árt az egészségnek, ha naponta ezt fogyasztjuk. Legalábbis az extrém eseteket leszámítva – õk a kisszámú kivétel, amelyik erõsíti a szabályt – a népesség túlnyomó részénél ez egészen biztosan így van, a gyorséttermi kaja nem használ a szervezetnek, inkább árt.

Ha a dolgokat arra használnák, vagy úgy, amire valók, valószínûleg sokkal harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb és egészségesebb életet élhetnénk, mint most. Ez a gyorséttermek esetében azt jelentené, hogy néha betérne az ember egy-egy falatra, ha nincs más lehetõség, hogy csillapítsa az éhségét. Végtére is ezért találták ki. Magam is jártam már így, kifejezetten örültem annak, hogy volt a közelben egy „Meki” és bekaphattam pár falatot, mivel minden más éppen zárva volt, de ezzel együtt egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor eszem egy évben gyorsétteremben. Ha kicsit tágabb kitekintésben nézzük a dolgot – és ebbõl a szemszögbõl vizsgálva a kérdést, ugyanez vonatkozik a teljes étkezésijó ha figyelünk

és élelmiszerkultúránkra is – azt láthatjuk, hogy ezen a téren is erõteljes a globalizáció hatása, hódít az uniformizálódás. De talán az is lehet, hogy nem kellene ennyit termelni. Hihetetlen mennyiségû élelmiszerfeleslegek halmozódnak fel a világ egyik felén, miközben a másik felén meg éheznek. Az élelmiszert termelõ multi cégek kizárólag a profitot tartják szem elõtt, õk nem szociális intézmény, hogy csak úgy odaadják a felesleget, miközben például az Európai Unióban a magas mezõgazdasági támogatások ellenére (vagy tán éppen azért?) eladatlan „tejtavak” és „vajhegyek” vannak. De persze feltehetnénk azt a kérdést is, mi szükség van arra, hogy fél Európán átutaztassák a szerencsétlen spanyol paradi-

kozási szokásaira, különös tekintettel a fiatalokéra. (Például Oroszországban a fenti gyorsétterem-lánc megjelenése után mérhetõ volt a nemzeti italnak számító tea fogyasztásának visszaszorulása.) De térjünk még vissza egy pillanat erejéig az arányokhoz és az egészséges életmódhoz. Tipikus példája a ló túlsó oldalára történõ átesésnek – akárcsak a gyorséttermi kaja esetében – az élvezeti cikkek. Ahogyan azt a nevük is mutatja, arra vannak kitalálva, hogy használatuk a fogyasztó számára élvezetet okozzon. (A két legnagyobb élvezetet okozó emberi igény az önfenntartás – evés – és a fajfenntartás – a szex –, ez évmilliók óta semmit sem változott!)

Visszatérve az élvezeti cikkekhez. Asszem Woody Allen fogalmazta ezt meg a legtalálóbban, amikor azt mondta: „Nincs is jobb annál, mint elõtte egy whisky és utána egy szál cigi.” Az élvezeti cikkekhez hozzátartozik az alkalmiság, az exkluzivitás – szép magyar szóval. Éppen ez teszi õket élvezetessé. Amikor valami napi rutinná válik – és ez alól az élvezeti cikkek fogyasztása sem kivétel –, elveszik belõle a varázs, kiüresedik az egész, eltûnik az íz, az aroma által elõidézett hatás egyszerisége. Az élvezetet felváltja a monotonitás, késõbb pedig – lásd cigaretta, alkohol, kávé – elvonási tünetek jelentkeznek, ha a delikvens nem tartja fent a fogyasztás magas szintjét. Az illetõ rabjává válik a szernek (sok esetben az adott terméknek is) és fõként a cigaretta és az alkohol esetében még súlyos összegeket is otthagy a kasszánál csak azért, hogy elõbb meghalhasson a szerencsétlen. A rossz szülõi példa pedig rendkívül ragadós. Nála talán csak egyvalami van, ami még rosszabb, még ragadósabb, ez pedig a média által sulykolt ámerikai egyen fogyasztói lét, nyakon öntve a hálivúdi eksönmúvik csillogó-villogó, pörgõs-lövöldözõs (urbánus frazeológia: baszós-kardozós), a szuperhírónak mindent szabad, egy perc alatt megmentem a világot a rosszfiúktól álomvilága. A mácsó fõhõs itt akkor is makkegészséges, ha az eksön múvi 90 perce alatt végig a szájában van a 150 mm-es Rothman King Size dekk, amit Zippo öngyújtójával még a fõcím alatt hanyag eleganciával hagy lángra lobbanni. Azt, hogy enne is valamikor a fõhõs, nemigen látjuk, az azonban, hogy „whiskyt jéggel, rázva, nem keverve”, kb. öt percenként elhangzik, ám a film végéig ennek ellenére sem részegedik le a fõhõs. Ez Amerika. (Vagy ott is vizezik a whiskyt. A

csomot, hogy aztán – igaz viszonylag alacsony áron, de – teljesen ízetlenül kerüljön az asztalomra? És ha már a globalizációnál tartunk! Ma már az ún. „Big Mac” indexszel is rangsorolják az egyes országokat és bizony ebben az összehasonlításban mi vagyunk a térség legdrágább országa. Még akkor is így van ez, ha az átlagkeresetet figyelemeb véve mintegy 80 percet kell güriznünk egyetlen szendvicsért. Még egy gondolat a média közremûködésével már fiatalon elkezdett élelmiszer és táplálkozás terén elkezdett eligénytelenítés hatékonyságához és sikeréhez. Az immáron univerzális árfolyammérõként is szolgáló emeletes szendvicset elõállító világot többszörösen behálózó gyorsétterem-lánc a teljes éttermi étkeztetésnek mintegy 14, a gyorséttermi étkeztetésnek pedig mintegy 70%-át tudhatja a magáénak. Tehát elmondhatjuk róla, hogy rendkívül nagy hatással és befolyással bír az emberek tápláljó ha figyelünk

15

vadnyugaton ezért ölni is képesek voltak!) Hollywood kapcsán azonban ismét ott találjuk magunkat a salátába kézzel beletúró Hungarian First Ladynél, a bolgár maffiával rokoni kapcsolatokat ápoló Dobrev Klára nacsasszonynál. „Nem igazán van értelme ennek, itt vannak benn húszan csak azért, hogy az újságírók lássák - mondta egy másodikos lány az Origo kérdésére, hasznos-e így népszerûsíteni a salátakészítést.” Szóval. Talán a KISZ csöcsein felnevelkedett posztkommunistáknak is tudomásul kellene venniük végre, hogy ez a fiatalság már nem az a fiatalság. De már nem is az Újhelyi félék és Zuschlag-félék korosztálya idézõ fiatalság. Ezek a srácok már úgy kerülnek be a középfokú oktatási intézményekbe, hogy siker- és pénzorientáltak, ellentétben például Újhelyi obersthrumbanfürerrel, aki akkor kezdte pályafutását a KISZ vonalon, amikor a repülõtérre menet, útban a nemzetközi pionírtalálkozóra valahova Mongóliába, bemondta a rádió, hogy meghalt Kádár János. Arról meg, hogy hogyan kerülnek ki onnan, mármint a középfokú oktatási intézménybõl, jobb ha nem is beszélünk. (Asszem az egyetemi oktatók tudnának mesélni egy smást. Gond van a folyamatos olvasással, a szövegmegértéssel és társai.) Szóval. Ezek a fiatalok siker- és pénzorientáltak, náluk a munka már csak a sokadik helyen tanyázik. Tisztelet a kivételnek. A „Mi csak bejöttünk, és várjuk, hátha leesik valami kaja” mondat tökéletesen visszatükrözi azt a haszonlesõ szemléletmódot, amely a lehetõleg mások munkájából, az erõfeszítés legcsekélyebb jele nélkül képzeli el az életet, amolyan a társadalom nyakán here módjára élõsködve, legnagyobb kiugrási (mai divatos szóhasználattal: önmegvalósítási) esélyét pedig a valóságshowkban látja. Szóval. Ezek a fiatalok már nem azok a fiatalok, kezit csókolom. Ellentétben a még csak háromévente nyugatra utazható úttörõkkel és KISZ-esekkel, ezeknél a fiataloknál már nem megy eseményszámba egy-egy külföldi út, sõt az sem ritkaság, ha hétvégére átruccannak valamelyik szomszédos országba. Ezek a gyerekek – urbánus frazeológia – pörögnek ezerrel. Látják, hogy mi megy más országokban, hogyan élnek ott az emberek, a kortársaik. Ezeknek a gyerekeknek már nem lehet mindent beadni! Nem vesznek be mindent engedelmes birkanyáj módjára, ha pedig éles ellentét feszül aközött, amit saját szemükkel tapasztalnak és aközött, amit mondanak nekik, akkor bizony tekintet nélkül a tekintélyre, a maguk keresetlen módján (ha tetszik stílusában), bizony kõkeményen beszólnak. Ja és még csak annyit, hogy jó lesz ha a politikum figyel rájuk, mert nem is olyan sokára, rajtuk múlik majd a több milliós nyugdíjas tábor lecsendesítése, vagyis õk fogják 16

majd kitermelni a nyugdíjakat. Már ha lesz munkahelyük. Ez a korosztály a süketelést, a vakert kizárólag a showmanektõl vagy a sztár DJ-ktõl (urbánus frazeológia: menõ lemezlovasoktól) fogadja csak el, azoktól is csak azért, mert tudják, hogy ez a szórakoztató mûfajba tartozik, nem kell komolyan venni. A salátába kézzel beletúró miniszterelnökné asszonyság pedig kompletten nem illik bele ebbe az idillinek éppen nem mondható, a magyar (?) ifjú-

ságról szociológiai látleletet kiállító, meglehetõsen lehangoló körképbe, ott mintegy hibaszázalékként jelenik meg. S végül, de nem utolsó sorban, a rettenet betetõzéseként, bizonyítandó, hogy az emberi hülyeség pártsemleges és határtalan, ne felejtsük el megemlíteni ehelyütt Hegedûs Sándor igazgató úr örökbecsû szavait sem, melyeket a diákokhoz intézett, hogy aszongya: „Ezentúl figyelni fogom, hogy eszitek-e a mûanyag dobozból a salátát!” Igen, valahol itt kezdõdik a baj. Amikor hülyének nézik a diákokat, késõbb aztán gyerekeknek nézik a felnõtteket. Most komolyan, létezik olyan nebuló, aki elhiszi, hogy a diri a nagyszünetben végig járja az oktatási intézmény összes termeit és folyosóit salátát ropogtató gyerekek után kajtatva? Ugye nem? Foglaljuk össze végezetül, mit tudtunk meg Dobrev Klára sajátságos iskolalátogatásából. Mindenekelõtt azt, hogy a fiatalok nincsenek oda a salátáért és herótjuk van a politikusoktól (de még legközelebbi hozzátartozójuktól is). Pláne, ha az illetõ – szigorúan spontánul, természetesen, ahogy férjura szokta a fagylaltozást – kamerák kereszttüzében ügykezel, de azt aztán végképp nem tolerálják, hogy kézzel még bele is túrjon az illetõ az ennivalóba. Ennyit mára a szép emlékû Molnár Margit-féle „Fõzõcske, de okosan” 2005-ös változatáról. Azoknak pedig, akik nem lehettek jelen a Dobrev-féle kulináris szeánszon, további jó étvágyat kívánok mindazon fekete leveshez, amit még az elkövetkezõ szûk egy esztendõben a szeretve tisztelt kormánykoalíció feltálal majd! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

Dr. Dobrev Klára 1972. február 2-án született Szófiában. Lánya, Anna nyolc éves, Tamás fia hét. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen és az ELTE jogi karán szerzett diplomát, doktoriját pedig pénzügyi jogból írta. Angolul, németül, oroszul és bolgárul beszél felsõfokon. 2002 óta a Miniszterelnöki Hivatal, Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalának elnökhelyettese. Dobrev Klára a Velvetnek adott interjújában elmondta, hogy Magyarországon különösen aktuálisnak tartja az egészséges életmód fontosságának hirdetését. Fõvédnöke az Éld meg az életed! nevû szervezetnek, amely a Vöröskereszttel és a Honvédelmi Minisztériummal együtt szervezte a hétfõi egészség-napot a diákoknak.

Salátakészítésre oktatta a középiskolásokat Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felesége. A diákok bár érdekesnek találták az eseményt, szerettek volna inkább hazamenni, elõtte azonban még megfújták a szén-monoxid mérõ szondát. Meggyõzõdésem, hogy az iskolákat azért helyezik száz éve épült hatalmas ódonszagú épületekbe, hogy a diákokat tanórán kívül, a több emelet magas lépcsõházakban is nyomaszthassák. Ezt gondoltam már gimnáziumban is, és ez jutott eszembe most, mikor jóval érettségi után ellátogattam a Mester utcai Szent István Közgazdasági Középiskola egészség-napjára, amirõl csak annyit tudtunk, hogy ott lesz Dobrev Klára is. Próbáltam rögtön a lényegre térni, a portán azonban nem tudták megmondani Dobrev Klára pontos tartózkodási helyét, így betértem az elsõ utamba álló nagyobb terembe, ahol mozgást érzékeltem.

MÛSZERFÚJÁS Az egészséges életmód jegyében a teremben tartózkodó fehérköpenyesek rögtön azzal kezdték, hogy felmérték a középiskolások tüdejének szén-monoxid szintjét. Mert bár 18 év alatt elvileg nem lehetne dohányáruhoz jutni, a gyakorlatban ez nem sok akadályba ütközik, viszont az iskolások becsületére legyen mondva, lelkesen álltak sorban szén-monoxid mérésre. Az éppen sorra kerülõ, 15 évesnél nem idõsebb diáklány hatalmasat fúj a mérõszerkezetbe, mire a mûszer kiadja a 14-es számot. „Hát mit mondjak erre?“ - kérdi a vele szemben álló fehér köpenyes asszisztensnõ, miközben jelentõségteljesen mutogatja az elõtte fekvõ táblázatot, miszerint az elfogadható egység maximum kettes lehet. „Éppen most akarom letenni a cigit“ - mondja kissé megilletõdve a még mindig csak 15 éves lány, majd odaszól a barátnõjének, hogy jobb lesz, ha õ meg sem fújja a szerkezetet. DOBREV KLÁRA A KÉTSZÁZTÍZESBEN Közben Dobrev Klára kamerák és iskolások kíséretében a 210-es teremben hozzálát a salátakészítésnek. Gyümölcssalátát készít, illetve kuktaszolgálatot teljesít egy másik hölgy mellett, aki a fõzés elõtti kézmosásra buzdítja a kizárólag lányokból álló nézõközönséget. A mellettem álló lány érdeklõdésemre elmondta, hogy azért vannak itt, mert ide lettek beosztva. „Minden osztályt beosztottak valahova, és nekünk ez jutott. De ez legalább érdekes, mármint a salátakészítés, meg miniszterelnök asszony“ - mondja komolyan. Mikor legközelebb felnézek, már nincs a teremben. Azt azonban el kell ismerni, hogy a Dobrev Klára mellé beosztott lányok valóban élvezték a fõzõcskézést annak ellenére, hogy a „ki szokott otthon salátát készíteni“ kérdésre senki nem jelentkezett. A hölgy aki nemrég még a kézmosás fontosságáról beszélt most áttér a rostokra, és mivel a „mire jók a rostok“ kérdésre sem jó ha figyelünk

érkezik válasz, elmondja, hogy a rostfogyasztás azért különösen fontos, mert olyan, mintha smirglipapírral végiradíroznánk a beleinket. A rostokról való beszéd fontossága egyébként beigazolódni látszik, hiszen mint a helyszíni felmérésbõl kiderült, a diákok szinte egyáltalán nem esznek gyümölcsöt, és ha választaniuk lehet a rostos és szénsavas üdítõ között, az utóbbit választják. Közben egy fiúcsoport készséggel felvilágosít, hogy a 101-esben ingyen C-vitamint osztogatnak, de ha akarom, gumióvszert is kaphatok. Ebbõl, mint késõbb kiderült, csak a vitamin volt igaz. MIKOR LEHET HAZAMENNI? Elindultam hát a 101-esbe, a folyosót izgalom lepte be, terjedtek a rémhírek: az iskolát fél egyig nem lehet elhagyni. Útközben benéztem a Hogyan lehetsz sikeresebb az élet minden területén? címû kinezológiai elõadásra, de mivel csak hárman ültek a teremben, gyorsan kifordultam. („Délben hazamehetünk?“ -kérdezte néhány lány a tanárnõtõl.) A 101-esben mint kiderült, állóképességet mértek két zsámoly segítségével, de amikor odaértem éppen fel kellett függeszteni a vizsgálatot, mert az egyik ugráló lánynak kiesett a piercingje. A legnépszerûbb program a kis tornateremben tartott breaktánc bemutató volt, szinte alig lehetett odaférni. („Ti hazamehettek?“ - kiáltott egy lány néhány kabátos társa után. „Hát remélem“ - mondták a kabátosok sietve.) A program lassan véget érni látszott, visszaballagtam hát a 210-esbe megnézni, elkészült-e a saláta. El bizony, de mivel edény és evõeszköz nem volt, egyelõre ott árválkodott egy hatalmas tálban az asztal közepén. Dobrev Klára kezet mosott, mosolygott és távozni készült. Az egészséges életmód mellett mindig is kiállt. A kiskötényes, beosztott iskolás lányok zavartan csipegették a salátát. („Éva néni azt mondta, hogy még nem mehetünk haza“ mondta társainak az egyik lány a fogai között.) 17

Felkelés a halála évfordulóján (a cikket a szerzõ engedélyével közöljük) Csendes háború folyik egy fiatal nõ emlékéért, aki az én, esetleg az önök lánya is lehetett volna. Az egyik oldalon azok állnak, akik szeretnék a tetteit, a hitét és a meggyilkolását törülni a történelembõl. Ha ez nem megy nekik, halála után gyalázzák a jellemét, meghamisítják a halála körülményeit. A másik oldalon azok állnak, akik úgy érzik, hogy az õ ragyogó eszméi megérdemlik a dicséretet, a bátorsága a tiszteletet, halála pedig a méltó gyászt. Ezen az oldalon azok állnak, akik szerint a hõsiesség nemes, a bátorság csodálatos, és az együttérzés az erkölcsösség alapformája. Azok, akik ezen az oldalon állnak, sosem fogják Rachel Corrie-t elfeledni. 23 éves volt, amikor megölték. Nem fogjuk elfelejteni fiatalos lelkesedését az eszményeiért, magával ragadó bátorságát, értelmetlen halálát. És nem fogjuk feledni azt, amiben hitt, amelyek közül a harmadik ölte meg: azt, hogy a jó gyõzni fog, azt, hogy az igazság diadalmaskodik, és azt, hogy Izrael nem fogja õt megölni. Az utóbbiban tévedett. 2003. március 16-án két izraeli katona kétszer gázolt át rajta egy házgyaluló, lánctalpas gépóriással, beletaposva õt a gazai porba. Rachel öt másik erõszakmentes emberjogi harcossal egy palesztin családi ház elõtt ült, kérve az izraeli katonákat, hogy ne rombolják le. Nem is tették meg (csak késõbb); ehelyett õt pusztították el. A barátai odaszaladtak a jajszavára. Kiszabadították a földbõl. Az egyikük mondta el nekem, hogy Rachel szemei nyitva voltak. „A hátam eltört” – ez volt az utolsó szava. Ennél sokkal több tört össze. A napvilág tört össze, a világegyetem tört össze, a nõvére világa tört össze, a fivére élete tört össze, szüleinek a szíve tört össze. Minden összetört, ami szokott, amikor valakit meggyilkolnak. Az elmúlt öt évben palesztinok ezreinek az élte napja, világa tört össze; és izraeliek százainak is. Mi hallunk az izraeli tragédiákról, de alig hallunk valamit a sokszorta több palesztinról, az anyákról, az apákról, a leányokról, a fiakról, a nõvérekrõl és fivérekrõl, akiket megöltek, megcsonkítottak a „viszonylagos nyugalomnak” ebben a csodálatos idõszakában, ahogy a mi sajtónk hazudozik róla. Kíváncsi vagyok, hogy fogunk-e hallani Rachel Corrieról március 16-án, a halálának a második évfordulóján. Izrael, ahogy mindig teszi azok esetében, akiket meggyilkol, azt állítja, hogy a halála „baleset volt”, vagy, hogy a „biztonság érdekében elkerülhetetlen” volt, hogy „terrorista volt”, hogy „terroristákat fedezett”. Mihelyt ezeket az izraeli koholmányokat megcáfolják, újakat találnak ki. Nem számít, hogy ezek ellentmondanak egymásnak, a mi bûnpártoló médiánk sosem kérdez. Bármit mond is Izrael, a mi sajtónk azt visszhangozza. Bármit kér is Izrael, azt a mi kormányunk megadja. Bármit akar is Izrael, azt a jól bejáratott lobbi elintézi. A változás azonban közeleg, a lendülete növekszik. Az emberek, szerte az Egyesült Államokban, nem felejtették el Rachelt, és gyászolják. Miközben a Kongresszust annyira megfélemlítették, hogy megtagadta a szülõk jogát az eset kivizsgálására az amerikai „szövetségesnél”, aki a lányukat megölte, az amerikai településeken az egész országban megemlékezéseket és további lépéseket terveznek. Egész Amerikában lassan, de biztosan, megindult egy felkelés. Az emberek egymás után, közösségrõl közösségre, városról városra csatlakoznak. Halálosan elfáradtunk már az öncélú kegyetlenkedésektõl, a telhetetlen erõszakpolitikától, és nem fogunk már mellette kiállni. 18

Mi visszaköveteljük a nemzetünket, az elveinket és a lelkeinket. Kizárólag mi vagyunk azok, akik ezt meg tudják tenni! Mi nem fogjuk Rachelt elfeledni! És nem fognak minket megállítani! A fordító megjegyzése: A BBC (angol TV) tudósítása szerint Belfastban, egy kocsmai összezördülésben halálra szúrták Robert McCartney-t, egy háromajtós szekrényhez hasonló termetû, 33 éves amerikai férfit. Mivel a gyilkosságot az IRA-ra akarják kenni, Bush személyesen fogadta McCartney nõvéreit és özvegyét, ahogy mondta: „ezeket a nagyon bátor lelkeket”, és nemzetközi politikai vihart kavartak belõle. Rachel Corrie szüleitõl még azt is megtagadták, hogy vizsgálat induljon a lányuk meggyilkolása ügyében. A kocsmai verekedésben meghalt McCartney az „USA Hõse”, az izraeli bulldózer által eltaposott, a békéért kiálló fiatal lány terrorista. Ez a két eset szemlélteti, hogy melyek azok az „amerikai erkölcsi értékek”, amelyekrõl – egyesek szerint – az elmúlt amerikai elnökválasztás szólt.

Egyesek állítják, és csak félig-meddig tréfásan, hogy az USA izraeli gyarmat. Tény, hogy nagyon sok tekintetben így látszik. Bush elnök Ariel Sharon füttyére táncol. A Kongresszus mindkét háza tökéletesen behódolt az izraeli jobboldalnak. Sokkal jobban, mint a Knesszet. Mondták, hogyha az izraelbarát lobby kész volna pénzelni a Capitol Hillnek egy olyan határozatát, amely a Tízparancsolat eltörlésére szólít fel, a Kongresszus mindkét háza túlnyomó többséggel elfogadná. A Kongresszus minden évben jóváhagyja egy hatalmas adó megfizetését Izrael számára. (szöveg: Uri Avnery, Jeruzsálem, 1. kép: Israel Shamir, Jaffa) A 23 éves amerikai békeharcost szándékosan halálra taposta egy DCS bulldózer 2003. márciusában, amikor egy házat meg akart védeni attól, hogy az IDF (Israeli Defence Force – Izraeli Véderõ) lerombolja. Eddig az IDF 12 500 házat egyengetett el, néhányat a lakókkal együtt, többnyire a még bent tartózkodó idõsekkel és betegekkel (2. kép: és szöveg: Israel Shamir, Jaffa) jó ha figyelünk

A világ elfordul az USA életeszményeitõl Nem is olyan régen még elképzelhetetlen volt bármilyen szervezet létrehozása az Egyesült Államok részvétele nélkül. Nemcsak az amerikaiak tartották magukat igazodási pontnak, hanem a világ többi része is úgy tekintett rájuk. A fiatalok számára világszerte az amerikai életmód szolgált mintául, 1989-ben még a kínai diákok is a Szabadság-szobor mását állították fel a Tienanmen téren. Ez azonban mára megváltozott.

Zsidó katona hõsies küzdelme a számbeli fölényben lévõ, gyáva palesztin terroristákkal (kép: Israel Shamir)

Palesztin csendélet: Zsidó katona magát kislánynak álcázó terroristát rendszabályoz (kép: Musztafa Barghouti, Jeruzsálem) jó ha figyelünk

Zsidó tankokra támadó, nehéz kövekkel felfegyverzett palesztin terrorista (kép: dr. Mustafa Barghouti)

Januárban már hiába mondta beiktató beszédében George Bush, hogy „Amerika újra a világ népeihez szól”. A világ népei már nem igazán figyeltek. A Financial Times cikkírója szerint új világrend van kialakulóban. Ennek szerkezetét pedig már Ázsiában és Európában tervezik azokon a találkozókon, amelyekre az Egyesült Államok vezetõit meg se hívják. Michael Lind szerint ma már szinte minden hosszú távra tervezõ nemzetközi intézménybõl kihagyják az Egyesült Államokat. „Gondoljunk csak a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségére, amely – kiegészülve Kínával, Japánnal és Dél-Koreával – hamarosan a világ legnagyobb kereskedelmi blokkja lehet, messze megelõzve az Európai Uniót és az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulást – emlékeztet Lind. – Ennek az új formációnak a kialakulása jelentõs csapás az Egyesült Államokra, amely az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttmûködést akarta felhasználni arra, hogy korlátozza a térségben erõsödõ gazdasági regionalizmust.” Az Egyesült Államok háttérbe szorulását mutatja az újságíró szerint az Európai Unió gyors katonai függetlenedése is. „Amerika tiltakozása sem tudta megakadályozni a közösséget abban, hogy létrehozza saját – a NATO-tól, így Washingtontól független – Európai Védelmi Ügynökségét, és hogy saját gyors reagálású egységének létrehozásán dolgozzon. Az EU önálló mûholdas rendszert is fejleszt Galileo néven, amely hamarosan megdöntheti az Egyesült Államok mûholdas helymeghatározó rendszerének monopóliumát. Washingtont különösen az aggasztja, hogy a Galileo-projektben Kína is részt vesz” – írta a Financial Times.

BUSH „FORRADALMA” A térvesztést vetíti elõre a világ országaiban erõsödõ Amerika-ellenesség is. A BBC által készített felmérés szerint az amerikaiak több mint 70 százaléka úgy gondolja, hogy Amerika a jó forrása. Több mint 50 százalékuk tartja üdvösnek a világ biztonságára nézve, hogy a novemberi elnökválasztás George Busht erõsítette meg tisztségében. 70 százalékuk hisz az amerikai intézményekben, 80 százalékuk egyenesen úgy véli, hogy világszerte terjeszteni kell az amerikai eszméket és szokásokat. 19

A brit közszolgálati csatorna felmérése szerint ugyanakkor a megkérdezett nem amerikaiak csaknem 58 százaléka szerint Bush újraválasztása egyenesen veszélyezteti a világbékét. Ennél is meglepõbb, hogy a hagyományosan az Államok szövetségesének számító Németországban a megkérdezettek 77 százaléka, Nagy-Britanniában a 64 százaléka, Törökországban pedig 82 százaléka gondolkodik így. A Newsweek újságírója, Andrew Moravcsik szerint azonban a növekvõ Amerika-ellenesség nemcsak a Bush-adminisztráció külpolitikájának köszönhetõ. Akkor is bekövetkezett volna, ha John Kerry nyeri az elnökválasztást. A cikkíró úgy véli, hogy az egyes országok ma már nem az amerikai modellben látják fejlõdésük kulcsát. Az amerikai álom mellé megszületett a társadalmi jóléten, kulturális sokszínûségen és a nemzetközi jog tiszteletben tartásán alapuló „európai álom” vagy az autokratikus kapitalizmuson alapuló kínai modell. Moravcsik szerint az, hogy a világ nagy része már kiábrándult az Egyesült Államok politikai, gazdasági és diplomáciai modelljébõl, csak egyet jelenthet: a modell nem is olyan tökéletes. Amerika alkotmánya egykor valóban forradalmian új dokumentumnak számított, tele olyan fogalmakkal, mint szabad választás, föderalizmus, vagy ami a legfontosabb, az alapvetõ jogokat tartalmazó „Bill of Rights”. A XIX–XX. században ezt a dokumentumot másolták a világ országai. Ma már az új alaptörvények megfogalmazásánál ritkán veszik figyelembe ezt az írást. A legtöbb ország nem kér a demokrácia mai amerikai változatából. MINDENT VISZ A GYÕZTES? „Bush elnöksége alatt az Egyesült Államok képmutatóan csak arra használja a demokrácia elterjesztésének szólamát, hogy megmagyarázza a stratégiailag útjában álló államok elleni támadásait” – véli a Financial Times idézett újságírója. „Washington elítéli a zsarnokságot Iránban, megtûri viszont Pakisztánban. Irakban a demokratizálás mint cél csak azután került szóba, hogy megszállták az országot arra hivatkozva: Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverrel rendelkezik, és együttmûködik az Al-Kaidával – állítja Michael Lind. – Az Egyesült Államok jelenlegi »egypártrendszere« ráadásul azután alakult ki, hogy mesterségesen újrarajzolták a politikai körzeteket olyan módon, hogy az a republikánusoknak kedvezzen, megerõsítve a pénz uralmát az amerikai politikában. Amerika túlhaladott választási rendszerét, amelyben a »gyõztes mindent visz«, már a legtöbb demokrácia lecserélte az arányos képviselet elvére” – folytatja elemzésében. Lind szerint az Egyesült Államok az emberi jogok terén is inkább csak kullog a többi demokrácia után: „Miközben Európa betiltotta a halálbüntetést és a foglyok kínzását, az Egyesült Államok a kivégzések elsõ számú gyakorlója” – magyarázza, hozzátéve, hogy Bush elnök alatt az USA létrehozta a nemzetközi katonai gulagot, ahol rendszeres a gyanúsítottak kínzása. A The Wall Street Journal egykori szerkesztõje, Paul Craig Roberts ugyanakkor úgy véli, az amerikai demokrácia – 2001 szeptembere óta különösen – inkább egy rendõrállamra hasonlít, amely jobban szemmel tartja állampolgárait, mint Irakban a Szaddám-rezsim tette. Az újságíró szerint az amerikaiaknak megszûnt a magánéletük. Nincs olyan személyes adat, amelyhez a központi hatalom ne férhetne hozzá. A bankoktól és légitársaságoktól kezdve az egészségügyi intézményeken át az internetszolgáltatókig kormányzati kérésre mindenki köteles bemutatni ügyfelei adatait. A hatóságok figyelhetik, milyen internetes oldalakat böngésznek az amerikaiak. Ehhez már bírósági végzésre sincs szükségük. A legtöbb országban az is visszatetszést kelt, hogy az Egyesült Államok a világ csendõrének szerepét játssza. „Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az USA – lábbal tiporva a nemzetközi jogot – vonakodik alkalmazni a genfi egyezmény rendelkezéseit bizonyos terroristagyanús személyekre, valamint nem ismeri el az emberiség elleni, illetve háborús bûntetteket vizsgáló Nemzetközi Büntetõbíróság (ICC) illetékességét – írja Moravcsik 20

–, akkor azt mondhatjuk, hogy az Egyesült Államok demokráciában messze lemaradt a világ többi részétõl.” A gazdaság sem tökéletes, mint amilyennek évekkel ezelõtt látszott. Évértékelõ beszédében George Bush megígérte ugyan, hogy az Egyesült Államok a világ vezetõ gazdasági hatalma marad, ezt azonban az elnök szavazótáborán kívül már kevesen hiszik el. Való igaz, hogy az amerikai gazdaság rendkívül termelékeny volt az elmúlt évtizedekben, az egy fõre jutó éves jövedelem pedig a világon az egyik legmagasabb. A gazdasági növekedés ütemét tekintve azonban már lekörözik az Egyesült Államokat az ázsiai, latin-amerikai, sõt a kelet-európai térség országai is. A jelenlegi állás szerint 2040-re Kína gazdasága meghaladja az amerikait. A túlszabályozottsága miatt sokat kritizált Európai Unió gazdasága is sokkal jobb mutatókkal rendelkezik, mint az amerikai. Az Egyesült Államok helyett ma már az EU Kína legfontosabb kereskedelmi partnere, az uniós Airbus pedig a kereskedelmi légi forgalomban használt gépek eladásaiban megelõzte az amerikai Boeinget. A világgazdasági fórum a legversenyképesebb gazdaságok tízes listájába az idén öt észak-európai országot sorolt be, köztük elsõ helyen Finnországot. A Newsweek újságírója szerint az európaiak magasabb adót fizetnek ugyan, de országaikban jobb a szociális ellátás, magasabb színvonalú az oktatás, és nagyobb a munkahelyi biztonság. Az amerikaiak ezzel szemben többet dolgoznak, de korántsem annyira termelékenyek. Nagy a felhalmozott adósságuk, és kevesebb szabad idejük marad. „Az amerikai álom kezd rémálommá válni” – véli Andrew Moravcsik. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az USA a világ egyetlen fejlett demokráciája, amely nem biztosítja az egészségügyi ellátást minden állampolgárának. Csaknem 45 millió amerikainak nincsen egészségbiztosítása. S azok sem lehetnek elégedettek, akik hozzájutnak a közegészségügyi ellátáshoz, mert az a fejlett országokéhoz képest alacsony színvonalú. Az Egészségügyi Világszervezet az USA egészségügyi rendszerét a kubaival egy szintre, a világ 37. helyére sorolja, míg például Kolumbia a 22., Szaúd-Arábia pedig a 26. helyen áll. A gyermekhalandóság az USA-ban az egyik legmagasabb a fejlett országok közül. Egy átlag francia pedig – a legtöbb európaihoz hasonlóan – négy évvel tovább él, mint az átlag amerikai. Moravcsik szerint a közelmúltban még az Egyesült Államok volt az elsõ számú célország a továbbtanulni vágyó fiatalok számára. Ma már azonban egyre többen fordulnak Európa vagy Ázsia oktatási intézményei felé. A dollár mélyrepülése is világosan mutatja az amerikai gazdaságban végbemenõ negatív tendenciákat. „Az amerikai társadalom hosszú ideje pazarlóan bánik erõforrásaival, és mára odáig fajult a helyzet, hogy nem termelünk eleget, de a megtakarításunk sem elegendõ – nyilatkozta Peter Schiff, a tekintélyes Euro Pacific Capital brókercég vezérigazgatója az amerikai Forbes magazinnak. – Ennek következtében az általunk fogyasztott termékeket külföldiek állítják elõ. Sõt nemcsak elõállítják, hanem a pénzt is õk elõlegezik meg ahhoz, hogy ezeket a javakat megvásároljuk. Márpedig ezzel az amerikai gazdaság egyre inkább a világ más országainak adósává válik – magyarázza Schiff. – Az amerikai ipar az utóbbi idõben annyit vesztett termelékenységébõl, hogy ma már nem tud annyit gyártani és eladni, hogy csökkentse ezt az adósságot.” Schiff szerint ha ez a tendencia folytatódik, a dollár nagyon sokat veszít még értékébõl. A szakember úgy véli, hamarosan eljön az az idõ, amikor az amerikaiak kénytelenek lesznek csökkenteni kiadásaikat: kevesebbet költeni autóra, ruhára vagy éppen elektronikai cikkekre. „Be kell majd ismernünk, hogy a hiba az amerikai módszerben van. A hitelezõink nem fognak a végtelenségig várni. Lehet, hogy nagy veszteségeik lesznek, de belátják majd õk is, hogy ez a folyamat nem tartható fenn. Akkor majd elérkezik az az idõszak, hogy például Ázsia népei sokkal többet fogyasztanak, mert termékeik sokkal kevesebb hányadát küldik az Egyesült Államokba. Nem nekünk fognak termelni, hanem saját maguknak” – jósolja Peter Schiff. jó ha figyelünk

A SZABADSÁG SZÓLAMAI Addig azonban egyre több ország nemzeti bankja fontolgatja, hogy az elértéktelenedõ dollár helyett euróval tölti fel tartalékát. A Central Banking Publications felmérése szerint 65 vizsgált országból 39 növeli euróállományát, 29 pedig dollártartalékának csökkentésérõl döntött. „Az Egyesült Államok vezetõi már hosszú ideje úgy gondolták, hogy a katonai hatalom és az amerikai álom egymással karöltve jár” – írja elemzésében a Newsweek újságírója. Andrew Moravcsik szerint a második világháborút nemcsak a tengelyhatalmak legyõzéséért vívták, hanem azért is, hogy biztonságosabbá tegyék a világot az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet, az EU és más intézmények elõfutára számára. „A probléma az, hogy az amerikaiak még ma is úgy gondolják, a katonai hatalom feljogosítja õket a háborúra, vagyis a hadsereg a külpolitika legfontosabb eszköze – véli a szerzõ. – Ezzel szemben az Európai Unió úttörõnek számít az olyan polgári eszközökön alapuló külpolitikájával, mint a kereskedelem, a segélyek, a békefenntartás, valamint a nemzetközi jog és a monitoring.” Élesen látszik a különbség az Iránnal kapcsolatos elképzelésekben. Amíg George Bush még mindig nem tartja kizártnak az erõ alkalmazását, az Európai Unió következetesen azon dolgozik, hogy tárgyalásos úton rendezze az ország urándúsítási programja miatt kialakult konfliktust. A Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) ugyanakkor évek óta figyelemmel kíséri a nemzetközi segélyezés folyamatát. Annak megállapításához, hogy az egyes országok mennyire bõkezûek, a kormányok által hivatalosan odaítélt adományokat az országok bruttó nemzeti jövedelméhez (GNI) viszonyítja. Az így kiszámított érték a fejlett országoknál általában 0,41 százalék, vagyis a bruttó nemzeti jövedelem egy százalékának négytizede. 1980 körül az ENSZ a GNI 0,7 százalékában határozta meg a segélyezés ajánlott mértékét. Ezt az értéket azonban csak Dánia, Norvégia, Luxemburg és Hollandia teljesíti, míg Belgium, Írország és Franciaország néhány éves haladékot kért a kitûzött cél eléréséhez. A legnagyvonalúbbnak egyébként Norvégia bizonyult bruttó nemzeti jövedelme 0,92 százalékával. Ezzel szemben az Egyesült Államok GNI-jének mindössze 0,14 százalékát fordítja segélyezésre. „Egyetlen politikai döntés sem járult hozzá annyira a nyugati béke és biztonság megteremtéséhez, mint az Európai Unió májusi bõvítése, amelyet még több ország csatlakozása követ majd” – véli Moravcsik, aki azt is bátor lépésnek tartja, hogy az unió fontolóra vette a török tagságot. Szerinte ugyanis ezzel a közösség az iszlám világban is hozzájárulhat egy stabil demokrácia kialakulásához. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy mindezek az eredmények a huszadik század közepének amerikai álmában gyökereznek. A demokrácia terjesztése, a szabadpiacok, a társadalmi mobilitás, valamint a sokoldalú együttmûködés – ezekbõl az eszmékbõl fejlõdött ki minden ma ismert modell. Moravcsik szerint a gond az, hogy az amerikaiak még mindig nem látták be: „az amerikai álom ennek ellenére nem tökéletes. Belefeledkeznek a nemzeti nagyság és a szabadság szólamaiba” – írja. Teszik ezt ráadásul úgy, hogy a világ többi része már rég másról álmodik. Forrás: Tímár András – MNO

A Mokka hétfõi adásában ezúttal az SZDSZ elnöke tahózott, miután meghallotta, mi a véleménye Havasnak a hétvégi küldöttgyûlésrõl. A Tv2 holnap tárgyal a mûsorvezetõvel az esetrõl. Havas Henrik után Kuncze Gábor is tahózott a tv2 hétfõ reggeli adásában. A politikus és a mûsorvezetõ között éles szópárbaj alakult ki, amikor Havas Henrik az SZDSZ hétvégi tisztújító küldöttgyûlésén elmondott pártelnöki beszédrõl azt mondta, hogy: „minden háziasszony nedves bugyival hallgatja, hogy megint milyen jófej a Kuncze”. A pártelnök erre úgy reagált, hogy „hát, ez egy elég tahó megjegyzés volt, ha szabad ilyen kifejezést használni ebben a mûsorban” - utalva Havas pénteki elszólására, amikor egy a szombati bokszgáláról szóló beszélgetésben „tahó vidéki mûvházat“ emlegetett a Mokkában. PÉNTEKEN HAVAS TAHÓZOTT A reggeli mûsorban pénteken Csisztu Zsuzsával és az Indexhez közel álló Winkler Róberttel beszélgetett a két mûsorvezetõ Havas Henrik és Liptay Claudia a szombaton Tapolcáról közvetített bokszmérkõzésekrõl, amikor Havas Winkler Róberthez fordulva megjegyezte: „Arra akartam kilyukadni, hogy hogy jutott el odáig, hogy felvegyen egy szmokingot? Egy Magyar Narancsosnak szmokingban ott ülni egy tahó vidéki mûvházban, azért az kemény!“ Az eset miatt a Tv2-nek sajtóközleményben kellett elnézést kérnie a szombati bokszgálának otthont adó Tapolcától. A televíziós társaság péntek este kiadott közleménye szerint „Havas Henrik természetesen egyáltalán nem a tapolcai helyszínre gondolt, amikor negatív kritikával illette, hanem egy másik bokszgála helyszínére, amit nem is a TV2-n látott“. A csatorna ugyanakkor elismerte: a nézõ valóban úgy érthette, mintha Havas Henrik a tapolcai sportcsarnokról beszélt volna. MÉG EGYEZTETNEK Megkerestük az Tv2-t, hogy megtudjuk, az utóbbi napok botrányai miatt felelõsségre vonják-e Havas Henriket, esetleg a csatorna kiáll szabad szájú mûsorvezetõje mellett. „Havas Henriket, mint minden televíziós szereplõt a nézõközönség fogja megítélni, vagy így, vagy úgy. A Tv2 vezetõsége ennek ellenére foglalkozik az üggyel, holnap, azaz kedden fog leülni Havas Henrik mûsorvezetõvel, hogy megbeszéljék az elmúlt napok eseményeit“ - mondta el Lóránt Gergely, a csatorna marketing és pr-vezetõje, aki hangsúlyozta, hogy a holnapi egyeztetésig semmi mást nem kíván hozzáfûzni az esethez. Forrás: Index

jó ha figyelünk

21

JÓ HA FIGYELÜNK

MÉG MINDIG JÓ HA FIGYELÜNK

EZUTÁN IS JÓ HA FIGYELÜNK

MOTTÓ: Két ember között legrövidebb út a mosoly. – A nép ajkán született bölcs mondás –

Ha bármikor kicsinek, értéktelennek, elesettnek vagy depressziósnak érzed magad, emlékezz arra, hogy egyszer te voltál a legügyesebb és a leggyorsabb sperma a csapatodban! – A nép ajkán született bölcs mondás –

„Kártékonyabb embertípust még nem produkált a történelem. Hataloméhségük, cinizmusuk, gátlástalan rombolási hajlamuk, nemzet-, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális – azaz nem kommunista – ember számára” – Szolzsenyicin –

A szocialista nagyváros öntudatos polgáraként egyre többször érzem úgy, hogy a Mecsek hermetikusan lezár mindent. Mediterrán Moszkva – sajnos most már hagyományosan – „vörös városként” éli meg a demokratikus jogállami létezés kétségbeejtõ próbálkozásait. A régi-új pártállami elit visszatért, s a „gyõztes mindent visz” alapon a gazdaságtól egészen a véleménynyilvánítás szabadságáig, az élet minden területén totális uralomra tör. Mi pedig, ahogyan azt a város teljhatalmú urától annak idején már hallhattuk: bekaphatjuk. Visszajöttek. Ez az elsõ gondolat, ami eszembe jutott. De mégsem, nem jöttek vissza, el sem mentek. Ahhoz, hogy újra magukhoz ragadhassák a kormányzás felelõsségteljes kötelezettségét, kellett egy nép is, mely mindehhez asszisztált. Kádár népe. Tizenhárom esztendõvel a sokak által csak „gengszterváltásnak” aposztrofált valami után az egykori MSZMP és KISZ Központi Bizottságának tagjai ülnek a bársonyszékekben kéz a kézben az egykori „hírhedten” kommunistaellenes szalonellenzék tagjaival. Azok, akik annak idején az „emberarcú” szocializmus felépítéséért dolgoztatták ezt a szerencsétlen sorsú népet, ma az Európai Unió legvidámabb barakkjának felépítésén munkálkodnak fáradhatatlanul. Ez az évtizedekig tartó kommunizmus igazi tragédiája. Amikor nézõk telefonálnak be a reggeli beszélgetõs mûsorokba, hogy mikor hallgat el végre a másik oldal, akkor megmondom õszintén a kétségbeesés jelei mutatkoznak rajtam, mert nem vagyok biztos benne, hogy Kádár népének kell-e a demokratikus jogállam, melyet – ahogy az MSZP választási szövegében olvashattuk – rögtön a kormányváltás után, James Gond vezetésével éppen most állított vissza a szegfumintás utódpárt a Fidesz négy évig tartó polgári diktatúrájának rémuralma után. A demokrácia a buták diktatúrája, ahogy a régi mondás tartja, ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy a népet nem lehet leváltani. A kizárólagos igazság nem vezet sehova. Azok a sokat emlegetett árkok csak még jobban elmélyülnek. Ha jól emlékszem Voltaire a nagy francia filozófus és író mondta egyszer: „Nem értek egyet a véleményeddel, de meghalok érte, hogy elmondhassd.” Lehet, hogy nekünk is kell egy negyven éves vándorlás a politika pusztaságában, hogy elérjük a Kánaánt? Ahová Kádár népe – már csak életkoránál fogva – sem nyerhet bebocsátást? Akiknek szinte fizikai fájdalmat okoz a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága és sokszínûsége, az a demokráciát is egyfajta betegségként éli meg, melybõl sürgõsen szeretne kigyógyulni. Ez a könyv azoknak szól, akik a jelenlegi imperialista, internacionalista bankárkommunizmust tekintik betegségnek, az ország testén virító vörös fekélynek. Mint láthatjuk, a kór ragályos, sokakat megfertozött. De van még remény! Fogjunk szikét! És vágjuk ki a fekélyt!

22

Suhanunk az álomszép Mercedes csuklóssal Mediterrán Moszkva hepehupás útjain. A sofõr sehogy sem talál legalább egy méternyi összefüggõ, sima, egyenletes útszakaszt a különbözõ repedések, kátyúk, úthibák és csatornafedelek kusza összevisszaságában. Don Tollerone, a város teljhatalmú ura, a tiszteletbeli vajda büszke cím birtokosaként úgy tûnik vajmi keveset törõdik azzal, hogy a nép, mely birodalmát, – a posztkommunista eszmerendszer sziklaszilárd alapú bástyájának szerepét a déli végeken betöltõ Pécset – lakja, mennyire komfortosan jut el egyik helyrõl a másikra. Elégedetten dõl hátra polgármesteri székében azzal a jólesõ érzéssel, hogy a hûséges consiglieriken keresztül valóban mindent kezében tart. Még arra is tellett mindenre kiterjedõ aprólékos figyelmébõl, hogy a törökök által összeszerelt Mercedes buszok mindegyik ajtójára jusson egy kis figyelmeztetõ-emlékeztetõ matrica, kinek is legyen hálás az istenadta nép azért, hogy a zörgõ-morgó lestrapált Ikarusok helyett elegáns (és kipörgésgátlóval is ellátott) Mercedes buszokon zötykölõdhet Mediterrán Moszkva koszos, útfelbontásokkal és kátyúkkal tarkított útjain. Az Önök pénzébõl vettük, Önöknek! Vigyázzunk rá együtt! Különös város ez. Nagy múltú egyetemi székhely, ugyanakkor Acélváros, Ózd és Miskolc mellett a proletariátus egyik hazai fellegváraként számon tartott bányászváros, mely egyike hazánk azon településeinek, amiket a média-szakzsargon a nép által tapasztalt választási megfigyeléseken alapulva, nemes egyszerûséggel csak vörös városoknak hív. Olyan város ez, mely az itt mûködõ felsõoktatási intézmények által számtalan kimûvelt emberfõvel gazdagította már hazánkat, ugyanakkor cetliket kell kiragasztani a buszra, hogy a barom állatja ne verje már szét azt, ami az övé. Nyaranta most már hagyományteremto módon a kultúra és a mûvelõdés bölcsõjeként Pécs otthont ad egy országos színházi találkozónak, ugyanakkor a kultúrával, mûveltséggel – no meg persze anyagi gyarapodással – együtt járó polgárosodás, a polgári létforma valahogy nem tud látványosan gyökeret ereszteni az egykori bányászvárosban. Könnyen lehet, hogy az egykori KISZ-nemzedékbõl lett újgenerációs bankár-kommunisták Pécs egykori KISZ fõfunkcionáriusát „építik majd fel” a 2006-os választásokra az akkora már minden bizonnyal egy székházcserén és egy újabb névváltoztatáson átesett, magát szoci áldemokrata pártként definiáló érdekközösség miniszterelnök-jelöltjeként. Mi pedig maximum kisemmizett kisrészvényesek leszünk majd a Magyarország Részvénytársaság nevû országnak látszó földdarabon. Kétszáz kilométeres távolságból némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra, mint a Gerbeaud Cukrászda asztala mellõl.

Reggel van. Indul a nap és indul az élet Mediterrán Moszkvában. A 35 m²-es vasbeton kalitkából kilépve már reggel fél hétkor égett rántás szaga rángat vissza a 21. század modern szocializmusának bankár multimilliomosok által irányított rideg valóságába. A ház mögött lévõ, külföldi tulajdonú ABC-áruházban a reggeli bevásárlás közepette a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasok szidják fennhangon a Medgyessy-kormányt. Jó másfél esztendeje még az Orbán-kormányt szidták. Ugyanilyen fennhangon, ugyanilyen vehemenciával. Most nosztalgiázva gondolnak (és számolnak) vissza a polgári kormány által elvett vagy odaadott nyugdíjemelés forintjaira. (A fene se tud itt már kiigazodni!) Jó ideje már, hogy kis hazánkban ismét a fortélyos félelem igazgat. A múlt emberei a múlt eszméivel próbálnak uralkodni Kádár népén, no meg persze a többieken is. A tervutasításos gazdaságirányítás tervszerûtlen kézivezérlésen alapuló egyhelyben topogásának következtében a nemzeteket rangsoroló listákon Magyarország pozíciója jelentosen romlott. Rohad széjjel minden. A szegfûmintás utódpártot hatalomra segítõ bérencek hadának alig több mint egy évre volt szüksége ahhoz, hogy a polgárosodás négy esztendeje alatt felépített Magyarországból szinte minden mozdíthatót szétlopjon. (Na ja! Rombolni mindig könnyebb, mint építeni!) A gazdaság – a posztkommunista elit visszatértével – szinte gombnyomásra leállt. A szellemi diktatúráról pedig a kisebbik koalíciós párt gondoskodik. Láthatatlan csápjaikkal és hatalmas tõkehátterükkel a kultúra, az oktatás, a tudomány és a média valamennyi területére elérnek. Miközben az ország végérvényesen kettészakadt, miközben 1956. október 23-áról „kiderül” (többek között Megyótól hallhattuk a tévébõl), hogy tulajdonképpen szocialista forradalom volt és valójában (akárcsak augusztus 20-a) már akkor is az egységes Európáról szólt, aközben a szocialista nagyvárosban Don Tollerone, a város fura ura fizetésemelést kap (hûbéresei megszavazzák neki). Biztosan kitûnõen végzi a munkáját. A tett az elsõ, utána jöhet csak a szó, meg minden más egyéb! Ott van példának okáért a polgármester úr. Nem lacafacázott, hipp-hopp pár hónap alatt felépül a belvárosban betonkoloszszusként elterülõ hatalmas méretû Árkád bevásárlóközpont. Arról, hogy kell-e ez nekünk vagy sem, a város lakosságát elfelejtették megkérdezni. Eszi nem eszi, nem kap mást. Eközben a szocialista nagyváros öntudatos polgára azzal tengeti munkás hétköznapjait a kommunizmus utolsó déli végvárának számító Mediterrán Moszkvában, hogy a Jó Ha Figyelünk címû internetes szamizdat újság segítségével a volt bányászváros egyre több polgárának felnyissa a szemét, hogy ne kerülje el szemét a sok szemét.

jó ha figyelünk

JÓ HA FIGYELÜNK EGYMÁSRA

ORSZÁGOS MÉRETU BOLGÁRKERTÉSZETÜNKBEN KIVIRÁGZOTT A SZEGFU

MOTTÓ: „Minden magyar felelõs minden magyarért!” – Szabó Dezsõ –

MOTTÓ: „Soha ne akarj egy disznót táncra tanítani! Nem csak az idõdet vesztegeted, de a disznót is zavarod!” (Amerikai irodai közmondás)

MSZMP. Nem, nem kedves Olvasó, nem a régi állampárt tért vissza fõnixmadárként, bár a jelentõs számú veteránt elnézve olyan érzése is támadhatna az embernek. Most azonban más a helyzet, az ismerõs betûszó mára új jelentést kapott: Magyar Szocialista Média Párt. Armani öltönyeikben feszítõ bankárkommunisták és egykori KISZ-es aparatcsikjaikból felkapaszkodott újgazdag karrierszocialisták töltik ki a mûsoridõt két valóságshow között. Lökik az igét, a birkatürelmû nép pedig hangosan anyáz otthon a tévékészülékek elõtt. Miközben a csatlakozásra várunk, a kizárólagos igazság letéteményesei hetet-havat összehordanak, végképp összezavarva mindenkit. Az egyik azt mondja soha ennyi jót még nem tettek lakossággal, mint amennyit õk tettek megválasztásuk óta, a másik szekértábor meg az utcára megy aláírásokat gyûjteni, hogy kapjon már végre a fejéhez a hatalom, mert ha így megy tovább, lehúzhatjuk magunkat a fajanszon. A szocialista nagyváros öntudatos polgárát azonban nem olyan fából faragták, hogy rögtön az elsõ felmerülõ probléma láttán sikítva meneküljön a problémamegoldás és a konfliktuskezelés támasztotta kihívások elõl. Nem bizony! Nyugodt és magabiztos, hiszen minden tõle telhetõt megtett, hogy felkészülten nézzen a jövõben várható választási kampányok és a demokrácia védelmének érdekében megrendezésre kerülõ tömegmozgósítások elé. Még a 2003-as esztendõben, a karácsonyi bevásárlások alkalmával sikerült szert tennie egy katanára, vagyis egy szamurájkardra, mely kétségkívül az egyetlen hatásos eszköz a fatestápolókkal felszerelkezett szocialista aktivisták hatástalanítására. Az ideológiai háború csatazajától hangos ma nemcsak a magyar média, de a honi közélet is. Óriási médiaküzdelem folyik a közbeszéd tematizálásáért, az éppen ügyeletes téma minél hosszabb ideig történõ felszínen tartásáért, mellyel a különbözõ pártok „gumicsont” módjára látszólag kielégítik a lakosság információéhségét. Érdekes – hogy ne mondjam, jelzésértékû – volt az a beszélgetés, melyet a Hír Tv készített Kovács Dáviddal, a sokak által csak „szalonképes MIÉP” néven aposztrofált JOBBIK elnökével. Amellett, hogy a fiatal pártelnök és fiatal pártja a divatos trendivel ellentétben már belépésünk elõtt azon gondolkodik – megmondom õszintén számomra rendkívül szimpatikusan – hogyan tudnánk valahogy kikecmeregni ebbõl az egykori Szovjetunióra hajazó modernkori béketáborból, egy szintén rendkívül érdekes – hogy ne mondjam, jelzésértékû – sms-en is megakadt a szemem. Az RTK – Rövid Tényszerû Közlés (az SMS magyar megfelelõje) – feladója szerint „a Fidesz persze, hogy tart a Jobbiktól, tizenötévvel ezelõtti önmagukat látják benne.” Bingó! – mondaná hasonló esetben a Mátrix orákulumja. De mi van ma? Adva van két Gólem, amely elszabadult. Mindent és mindenkit eltaposnak, ami az útjukba kerül. A magam részérõl egyáltalán nem örülök ennek az amerikanizálódó, két pólusúvá váló – Molnár Tamás szavaival – demokratúrának. Jómagam – talán a népi naivitás határát súrolva – valahogy úgy képzelem a demokráciát, a nemzeti összefogást, a választásokra történõ mozgósítást, mint ahogyan azt annak idején eleink tették, amikor veszély esetén körbehordozták az országban a véres kardot. Nem számított, ki honnan érkezett, gazdag volt-e vagy szegény, a sereg a csatatéren összegyult, aztán – Isten segedelmével – hegyibe! Neki az ellennek! Ma legfeljebb egymásnak megyünk neki. Mediterrán Moszkvában az új megaáruház és bevásárlóközpont megnyitásakor, amikoris a lejátszódó tumultuózus jelenetek során a birkatürelmû nép tényleg kezd hajazni egy hangosan bégetõ nyájra, amelyik aztán engedelmesen odacsodül a vályu elé és fogyaszt. Mi pedig, szerencsétlen sorsú igavonó barom átlagmagyarok, ún. kisemberek, itt a déli végeken – ahová úgy tûnik út se nagyon fog vezetni, se a közeli, se a távol jövoben – a Mecsek hermetikus elzártságában tovább éljük szürke hétköznapjainkat, kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától, ahonnan némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra. Isten hozott nálam öcsém, ez a való világ, pénz, posztok, emberek, no meg a sumák dumák!

Magánszocializmus. Ízlelgetem a szót, s közben keserû csalódottsággal döbbenek rá arra, hogy a proletárdiktatúra pártállami szocializmusában gyökerezõ belterjessé vált politikai elit még jó néhány évtizeden keresztül gondoskodni fog ennek a kártékony eszmerendszernek és szemléletmódnak a koloncként való magunkkal cipelésérõl. Ez a kisstílû, teátrális mozdulatokkal kísért, dinamizmusba és karizmába csomagolt álságos látványpolitizálás semmi mást nem ad az embereknek, csak amit már pár ezer évvel ezelõtt is adtak a római birodalom cirkuszi arénái, ahol a szerencsétlen sorsú gladiátoroknak átképzett oroszlántöltelékeket etették fel a vadállatokkal a nép legnagyobb örömére, kenyeret és cirkuszt. Pontosabban mára már inkább csak cirkuszt, mert hát a kenyér ára idõközben egyre feljebb és feljebb kúszik, az alacsony keresetûek – mai divatos pártfrazeológiával: a rászorulók – számára szinte már megfizethetetlenné téve a minden napi betevõt. Ekként juthattunk el odáig a gengszterváltást követõ tizenötödik esztendore, hogy régi-új uraink, elnyomóink ülhettek be ismét a hatalom bársonyszékeibe. S miközben hozzánemértésük miatt már félidõben belebuknak a kormányzás nehéz ám felelõsségteljes feladatába, mintha mi sem történt volna – lévén õk nem tudnak megbukni, elnyûhetetlenek és eltüntethetetlenek – felállnak, leporolják magukat, ráböknek egy éppen kéznél lévõ másik ügyeletes paprikajancsira (ez utóbbit éppen a Csipolla epiteton ornans-szal ruházza föl az urbánus frazeológia) és ott folytatják, ahol öt perccel ezelõtt abbahagyták. Még van mit széthordani, még van néhány értékesítésre váró vagyontárgy Magyarország Részvénytársaság portfóliójából. De talán van még egy halvány reménysugár. Az Új Ember karizmája és dinamizmusa mellett úgy néz ki magával hozza a romlás virágait is, s miután csapatával lerabolta mindazt ami még megmaradt ebbõl a szerencsétlen kis országból, sorsára hagyja majd a szegfûmintás utódpártot, mely átadva magát az enyészetnek újból vissza kerül az õt megilletõ 10% körüli helyére a politikai palettán. Egy a gond, a cehh nagyon drága lesz és megint velünk, a valahol az igavonó barom és a szerencsétlen sorsú megsarcolt adófizetõ státusza között tengõdõ kisemberekkel fogják azt kifizettetni. Az Új Ember nem kertel, kerek perec kimondja, mi bizony elvesszük az emberektõl a pénzt. Ettõl a sajátos demokrácia- és államfelfogástól bizony nagyon távol áll az a szemlélet, miszerint az állam az embereknek elsõsorban a közjóért dolgozó legfontosabb szervezete, csoportosulása, társulása. A gyanútlan polgár nem érti a dolgot, hajlamos arra, hogy összezavarodjon, hiszen az Új Embert már nem a hajdani Központi Bizottságból vagy a PB-bõl szalajsztották, mégis túlontúl ismerõs a kommunista pártfrazeológia, melyet Csipolla 42-fogas amerikai fogpasztamosolyával ad elõ a kamerák kereszttüzében, miközben azt is megtudjuk tõle – a gazdasági kamara elsõ emberével egyetemben –, hogy a vállalkozások (és õ ezt ugyan már nem teszi hozzá, de ezekután biztosak lehetünk benne, hogy egyáltalán mindenki más is) csakis azért vannak, hogy adót fizessenek. Ez a KISZ-örökség. Mindeközben a belterjessé vált hazai politikai elit belekényelmesedve, beletunyulva a parlamenti létezés jól kistafírungozott szürke munkás hétköznapjaiba, gondtalanul éli világát az ország házában. Legtöbbjüknek fogalma sincs arról, hogy mi zajlik a Butapest táblával jelzett kutyaszaros világváros határain kívül, arról meg talán soha nem is hallottak, hogy valahol messze – ha Isten és a párt is úgy akarná – létezhetne egy Kert-Magyarország is. Senki sem számoltatja el õket, senkinek és semminek nem tartoznak felelõsséggel egy olyan országban, ahol a zsarolás immáron kormányszintû gyakorlatnak számít. Egy következmények nélküli országban a gátlástalanság a legkifizetõdõbb. Úgy tûnik jelenleg hazánk – legalábbis Románia belépéséig – az Európai Unió egyetlen következmények nélküli tagországa. Itt mindent – és annak az ellenkezõjét is – meg lehet tenni következmények nélkül. Persze ez csak a kiváltságosokkal van így. S hogy kik ezek a kiváltságosok? Nos a kérdés megválaszolását a kedves Olvasóra bízom, ami engem illet én itt meg is állnék a fejtegetésben, mert nem szeretném, ha egyik reggel egy véres lófej társaságában ébrednék, vagy ami még rosszabb Cserni bíró ítéloszéke elõtt találnám magamat, megfosztva az igazság bizonyításának lehetoségétõl.

jó ha figyelünk

23