avagy Tükörjelenségek a szexben

.T. ZSELENSKY PÉTER.

.Isteni aktusok. avagy Tükörjelenségek a szexben

A

ció és a cunilingus mára már elfoglalta rég megérdemelt helyét a szexuális technikák között. A maszturbáció nem csupán a kielégületlenségre/kielégítetlenségre kárhoztatottak szinte egyetlen pótszere, s nem is csupán a szeretkezés el√játékának egyik lehetséges eleme, de — mint ezt jó néhány szexuálpszichológus állítja — a pubertáskori szexuális fejl√dés természetes állomása, a saját test „megtanulásának” egyik módja is. A pederasztiával némiképp gondban vagyok: ha elfogadom azt, hogy különösen a gyermek- és fiatalkorúak iránt érzett homoszexuális vágy, akkor valódi perverzió. Ám ha csupán homoszexualitásnak (még pontosabban férfi homoszexualitásnak) tekintem, akkor…? Hála sok mindennek — az egymással szembeni toleranciaszint emelkedésének(?), a közfelfogás valamiféle liberalizálódásának, a szexuális kultúra legalább részleges felszabadulásának a keresztény/bolsevik elfojtás alól, és egyebeknek — ma már nem szokás, nem igazán divat perverzióról beszélni az átlagostól eltér√ szexuális vonzódásokkal, szokásokkal kapcsolatosan, amennyiben azok nem zavarnak másokat, nem okoznak (pszichikai vagy fizikai) károsodást másoknak. A mai szóhasználat már „szexuális másságot” említ, amit semmivel sem fogad el kevésbé (de jobban se!), mint a többi — etnikai, vallási, kulturális vagy szubkulturális — másságot, végrevalahára elhivén az évezredes latin bölcsességet, mely szerint: „De gustibus non est disputandum.” Nem megszokott azonban, hogy a szexualitásról magáról vagy az azon belüli másságokról mint tükörjelenségekr√l gondolkozzunk, írjunk és beszéljünk. Pedig azok: kulturális, szociológiai és nemegyszer pszichológiai értelemben egyaránt. Vélhet√leg a be-

jánlom ezt az írást 1970-ben, tizenkilenc éves korában elhunyt n√vérem, KATALIN emlékének. ◊ volt az els√, aki nyíltan, kertelés nélkül beszélt velem szexr√l és Szerelemr√l.

Amit a tükör mutat, az nem az, ami vagy, csupán az, aminek látszol, s még inkább az, aminek látszani akarsz. (Simone de Beauvoir)

„S

zodómia, felláció, / cunilingus, pederasztia./ Apám! / Miért olyan mocskosak ezek a szavak? / A maszturbáció mulatságos lehet. / Csatlakozzon mindenki / a Káma-szútra szent orgiájához!” — énekelték 1968-ban az akkor hatalmas botrányt kavaró, mára pedig csaknem mitikus jelent√ség∫vé lett rockmusical, a Hair szerepl√i.1 Mivel pedig rögtön ezután a tizenhat éves sz∫zlány, Donna elcsábítását mesélik el, e két szövegben szó esik szinte mindenr√l, amit a kor Amerikája (s nem csak Amerikája!) perverziónak tekintett.2 Nem csoda hát, hogy akkora botrányt kavart a darab. S az sem csoda, hogy a tíz évvel kés√bb, 1979-ben készült, Milosˇ Forman rendezte filmváltozat a korszakra többek között azzal utalt, hogy az iruló-piruló rend√rségi pszichiátern√ nem meri megkérdezni a hosszú hajú sz√ke Wooftól, hogy vajon nem meleg-e?3 De vajon valóban perverziók-e a szövegben felsorolt dolgok? A szodómia (legalábbis mai értelmezésében: mint „állattal történ√ szexuális közösülés”) valóban az.4 Lehetséges, s√t, sok szempontból igazabb, persze, a kifejezés egy másik értelmezése, melyre kés√bb még visszatérünk. S a többi? A fellá-

61

T. Zselensky Péter

lénk idegz√dött tiltások (a Bibliától a pártállam „szocialista erkölcséig”) teszik még mindig nehézkessé, hogy a szexet mint a társadalmi lét és tudat bizonyos elemeinek leképezését vegyük szemügyre. Pedig igencsak az! Háromféle értelemben is: 1. a szex mint kulturálisan (vagy szubkulturálisan) meghatározott jelenség egy adott társadalom, osztály vagy réteg vallási felfogásának, világról alkotott képzetének, kultúrájának vagy akár mentális-pszichológiai beállítottságának h∫ tükörképe; 2. a szexuális másságok ezen belül is bírnak sajátos tükörjellegzetességekkel, melyekre kés√bb részletesen visszatérek; 3. s végül, de nem utolsósorban: a pornográfia termékei (könyvek, fotók, magazinok, filmek stb.) nem csupán „m∫alkotásként” jelentenek tükröt, de a nem általános szexuális szokások bemutatása által is.5 E három témakör közül az els√ kett√vel fogok foglalkozni írásom kés√bbi részében.6 Miel√tt azonban belevágnék, idézem Vátszjájana örökérvény∫ kijelentését, melyet nemcsak most és nekem, de mindig és mindenkinek szem el√tt kell tartania, aki a hálószoba történéseivel foglalkozik, tegye azt bármekkora jóindulattal és megértéssel, bármily tudományos megközelítés szándékával is: „…végtére is, ezeket a dolgokat titkon szokás m∫velni, és az emberi természet annyira változékony, hogy senki sem tudhatja, mit cselekedne az ember ebben vagy abban az esetben, ha ilyen vagy olyan cél vezetné.”7

„GYÜMÖLCSÖZZETEK, ÉS SOKASODJATOK”

„T

eremte azért Isten embert az √ képére, az Istennek képére teremté azt: férjfiúvá és asszonynyá teremté √ket.” (1 Móz. 2. 27.)8 Ami voltaképp magától értet√dik, hisz az Úr, mindenek tudója igen pontosan tudta azt is, hogy az újonnan teremtett ember fennmaradása még véletlenül sem képzelhet√ el e kett√sség, s az ebb√l következ√ szexualitás nélkül. Márpedig — meglehet√sen jellemz√ módon — az els√, Isten által az embernek adott utasítás ekképp hangzott: „Gyümölcsözzetek, és sokasodjatok, és töltsétek bé a földet…” (1 Móz. 1. 28.) Igaz, ami igaz: ez a gyümölcsözés nem következik be ama bizonyos paradicsombéli id√kben, vélhet√leg pontosan azért, mert a Jó és Rossz Tudásának (tehát a csak az emberre jellemz√ morális ítél√képesség) megszerzése, vagyis a B∫nbeesés el√tt — s milyen jellemz√, hogy a kereszténység épp ezt a függetlenedéshez, az emberré váláshoz nélkülözhetetlen momentumot tekinti Az Eredend√ B∫nnek! — Ádám és Éva akár állatnak is tekinthet√, ami a szexualitás összefüggésében valószín∫leg annyit jelent, hogy csak bizonyos „párzási” id√szakokban voltak nemz√képesek, s csak akkor éreztek nemi vágyat is. Legalábbis erre látszik utalni az, hogy mint a Biblia közli velünk, csak az Édenb√l történt ki∫zetés után beszélhetünk arról, hogy: „…Ádám esméré az √ feleségét Évát, ki minekutánna fogadta volna méhében és szülte volna Kaint, monda: Nyertem férjfiat az Úrtól. Azután ismét szülé Ábelt, amannak attyafiját.” (1. Móz. 4. 1–2.) Az Eredend√ B∫n és a szex ilyetén összekapcsolása természetesen mélyen meghatározta a kereszténység és a nemiség viszonyát, olyannyira, hogy az újszülött megkeresztelésének (ami pedig a hív√k közösségébe való felvétel, így az üdvözülés egyik alapfeltétele) indokai között szerepel az is, hogy jelképesen le kell mosni róla azt a b∫nt, ami a fogamzásához szükséges közösülés révén beszennyezte √t. Ebb√l a felfogásból magától adódóan következik, hogy a keresztény hív√ számára a szex kizárólag ama bizonyos sokasodás céljából megengedett,9 minden más esetben azon parancsolat hatálya alá esik, mely két szóban tilt, ily módon: „Ne paráználkodjál!” (2 Móz. 20. 14.) S ha már maga a szex is ilyen tiltásokba ütközik, elképzelhet√, hogy milyen tilalmakkal találják szemben magukat a Hair szövegéb√l írásom elején idézett részletben felsorolt szexuális „másságok” és technikák. Hogy a nemi öröm tilalma milyen

1S◊ AKTUS KEZDETBEN VALA

B

eszélj a szexr√l, s én megmondom, melyik kultúrához tartozol! — mondhatom egy régi, jól ismert mondás parafrázisával, s nem is tévedek túlzottan nagyot. S√t: egy-egy kultúrkör az ahhoz tartozó gondolkodási rendszer, vallási megítélés által oly mértékben hat(hat) a szexualitás milyenségére, hogy az befolyásolhatja esetenként még a pusztán fiziológiai-biológiai tényekre visszavezethet√ elemek alakulását is (ha például — mint a valóban következetesen végiggondolt kereszténység esetében — már maga az orgazmus is b∫nnek számít ), az egyén mentális hozzáállásáról már nem is beszélve. Tükör tehát a szex, a társadalmi-kulturális közeg tükre. Ezért tartom szükségesnek, hogy ebben az összefüggésben szóljak néhány szót a szex kultúrtörténetér√l.

62

Isteni aktusok

végletes következményekkel járhatott, azt jól igazolja az oroszországi szkopc-szekta10 példája, melynek férfitagjai egyik heréjüket eltávolították, s illatos füvekb√l álló golyócskával helyettesítették, úgy vélvén, hogy a nemzéshez elegend√ egy here is, míg a másik csupán a gyönyör fokozására szolgál, ami viszont b∫n Isten el√tt.11 Jóllehet a kereszténység minden nagyobb felekezete és szektája (még a többnej∫séget hirdet√ és gyakorló mormonok is!) a fenti aszketikus felfogáson alapuló nemiséget tekinti elvárásnak, azért még az általuk meghatározott európai kultúrkör sem mentes az erotikától (ami, persze, nem is lenne lehetséges, de az egyházak hozzáállásából valami ilyesmi következne logikusan). Ezt igazolja, hogy — minden bizonnyal a teljes szüzességre ítélt kódexmásoló szerzetesek az ügyhöz ill√n buzgó és folyamatos újramásolásainak eredményeképp — ránk maradt Ovidius költ√i alkotásnak is csodálatra méltó szerelmi tankönyve, az Ars Amandi. De ezt igazolják azok a naivul és √szintén pornográf provençal balladák, melyek közül például Nagy László ültetett át néhányat magyarra, illetve a Carmina Burana, s általánosságban véve a vágánsok, illetve Villon költészetének nem egy darabja is. S találkozunk olyan széls√séges példákkal is, mint a 15. századbeli cseh adamitáké, akik épp amiatt váltak ki a huszitizmus forradalmibb szárnyát képvisel√ táboriták közül, mert hirdették, hogy az általános meztelenség és a közösségen belüli promiszkuitás nemhogy nem b∫n, de éppenséggel visszatérés az Édenben elveszített tisztasághoz.12 A kereszténység tehát szinte magától értet√d√en b∫nnek, méghozzá f√benjáró b∫nnek tekinti a szexet, amit azonban mégsem tud megkerülni (a gyümölcsözésre és sokasodásra vonatkozó isteni utasítás kötelez√ volta miatt), így hát nem marad más hátra, mint a nemiséggel járó öröm szennyesnek tekintése, s az erotika végletesen negatív megítélése.13 Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy az Ó szövetség királyai közül a bölcsessége okán tisztelt Salamonról megtudjuk, hogy: „…valának néki feleségei, hétszáz Királynéasszonyok, és háromszáz ágyasai…” (1 Kir. 11. 3.); hogy ugyanennek a Salamon királynak tulajdonítják az erotikus költészet egyik örökbecs∫ remekm∫vét, a még a Biblia szövegébe is beépített Énekek Éneké-t; hogy az angyalok (akik a kés√bbi felfogással ellentétben nem éretlen korú gyermekek, hanem szexuálisan aktív, s mennyei eredetüknek köszönhet√en vélhet√leg igen vonzó külsej∫ „örök”-ifjak) az id√k kezdetén igencsak erotikusan avatkoznak be a dolgok alakulásába, hisz: „Látták az

Istennek fijai az emberek leányait, hogy szépek volnának, és vettek magoknak feleséget mind azok közül, kiket kedvelnek vala.” (1 Móz. 6. 2.) Nem idegen tehát az erotika a kereszténységt√l. Még akkor sem az, ha az Énekek Éneke a magyarázók szerint az Isten (vagy Krisztus) iránti transzcendentális szeretet kifejez√dése; ha Salamon királyról azt is megtudjuk, hogy: „…mikor immár megvénült volna Salamon, az √ feleségei elhajták az √ szívét az idegen istenek után; és nem vala szíve tökéletes az √ Urához Istenéhez, a mint az √ attyának Dávidnak szíve vala.” (1 Kir. 11. 4.); ha nem kis részben épp az Isten fiai által az emberek leányaival nemzett óriások létéb√l következett, hogy: „…látá az Úr, hogy az embereknek gonoszságok sok volna a földön” (1 Móz. 6. 5.), minekokán a földre bocsátotta az Özönvizet. Létezik tehát keresztény erotika,14 a szex általános megítélése azonban vagy sok negatívummal terhes,15 vagy (legalábbis állítólag!) szellemi és transzcendentális értékek kifejezését szolgálja. Ha tehát a kereszténység felfogását szexcentrikus módon próbálom megközelíteni, s azt mint bizonyos tükörjelenségek együttesét kezelem, akkor két alapvet√ tényb√l kell kiindulnom: 1. A kereszténység (s már azt megel√z√en a zsidó vallás) szigorúan spirituális istenfelfogásából következik, hogy elképzelhetetlen bármiféle szexuális kapcsolat a Teremt√ és a teremtettek (legyenek azok akár emberi, akár nem emberi lények!) között, már csak azért is, mert Isten mint pusztán szellemi entitás nem rendelkezik nemmel! Ez a megállapítás ugyan rendkívül tetszet√s, mégis több ponton korrigálásra szorul.16 Mindenekel√tt azért, mert Istennek a Genezis leírásából következ√en igenis van neme, hisz ha nem volna, akkor nem teremthette volna saját képére és hasonlatosságára az embert szexuálisan (is) meghatározott lénnyé, mint ezt a korábban idézett passzus (1 Móz. 2. 27.) oly határozottan tudatja velünk. Mi több: a Biblia ugyane helyéb√l következik az is, hogy az Úrnak kétnem∫nek kell lennie ahhoz, hogy ez a „tükörkép” egyszerre legyen férfiúvá és asszonnyá teremthet√. (Ez a kijelentés korántsem szentséggyalázás, hiszen Isten mindenhatósága eleve feltételezi, hogy rendelkeznie kell mindkét nem tulajdonságaival, hiszen — mint err√l a kínai jin-jang jel kapcsán kés√bb még szó esik — a két nem kizárólag együttesen eredményez Teljességet, ami pedig a keresztény felfogás szerint azonos magával Istennel.) Ilyen eretnek gondolat egyébiránt nemcsak bennem merült fel, hanem például a kit∫n√ francia raj-

63

T. Zselensky Péter

zolóban, Jean Effelben is, akinek Ádám és Éva regénye cím∫ kötetében (s az abból készült ragyogó animációs filmben) a rendkívül barátságos, kopasz és nagyszakállú Isten úgy „tervezi meg” Éva dizájnját, hogy kezét mellkasa elé emelve, hátrafordított fejjel szemléli saját árnyékát,17 melyb√l ily módon egy hoszszú hajú, meglehet√sen szexis n√alak bontakozik ki. 2. Számomra határozottan pontosítandónak t∫nik az a megállapítás is, hogy Isten és a teremtettek világa között nincsen szexuális jelleg∫ kontaktus. Szerintem ugyanis határozottan van, méghozzá tükörjellegzetességekkel bíró. Csak nem interaktív. Persze, csak abban az esetben, ha magát a Teremtést egyfajta spiritualizált nemzésként fogjuk fel. S ebb√l következik a dolog (ugyancsak egyoldalú) tükörszer∫sége is, hisz ha az Úr — nem gy√zöm elégszer hangsúlyozni — saját képére és hasonlatosságára teremtette az els√ embert (nem emberpárt!, az egy kés√bbi fázis), akkor teljesen egyértelm∫en megalkotta a maga szexuális értelemben is vett tükörképét. Az els√ ember tehát a teremt√/nemz√ Isten h∫ tükörképeként magába foglalja mindkét nemet. Hangsúlyozom: nem hermafrodita! Nem arról van szó ugyanis, hogy képes lenne bármelyik nem egy másik (a Genezis egyediségéb√l következ√en egyébiránt sem létezhet√) képvisel√jével a nemzésre, hanem arról, hogy voltaképp magában álló entitásként tétetett képessé a nemzés (ad absurdum: a Genezis) megismétlésére. A magam részér√l ezt a „prehumán” lényt épp ezért a legszívesebben az „AdamEva” névvel illetem, ezzel jelezve a benne lakozó kett√sséget. A következ√ fázis újabb tükörjelenségek felbukkanását eredményezi. Az Úr ugyanis, látván az ember magányosságát,18 megállapította: „Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek nékie segít√t, mely mindenkor √ el√tte legyen.” (1 Móz. 2. 18.) S a gondolatot tett követte: „Annakokáért az Úr Isten bocsáta nagy mély álmot Ádámra, és elaluvék, és egy oldaltetemét kivévén, hússal tölté bé annak helyét. És azt a csontot, melyet az Úr Isten kivett vala Ádámból, építé asszonynyá: és vivé azt Ádámhoz. És monda Ádám: immár találtam hozzám hasonló társat, ki az én csontomból való csont, és az én testemb√l való test: ez neveztetik asszonyembernek, mert e férjfiemberb√l vétetett. Annakokáért elhagyja a férjfiú az √ attyát és az √ annyát, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1 Móz. 2. 21–24.) A dolog — mármint „AdamEva” két külön, immár csupán egyetlen nemmel bíró „fél-Teljességgé” történ√ szétválasztása — számos érdekes problémát vet fel. Mindenekel√tt azt, hogy az Úr e tettével létre-

hozott egy szexuálisan (is) értelmezhet√ hármas tükörrendszert, melynek egyik eleme19 már interaktív. Ám ugyanez az aktus felvet két újabb lényeges kérdést is. Els√ül azt, hogy Ádámban, a férjfiúban, az emberben el√ször merül fel a szex gondolata; másodikul pedig azt, hogy alig zajlott le a nagy esemény, máris tudatában van az elvesztett Teljesség jelent√ségének, s a nemi egyesülés révén véli azt visszaszerezhet√nek, hisz azáltal √k ketten, a Teljesség két fele „lesznek egy testté”, vagyis olyanná, mint voltak eme szétválasztást megel√z√en. A kereszténység tehát minden kés√bbi erotikaellenessége mellett is hatalmas fontosságot tulajdonít a szexnek a Genezis folyamatában. Hogy kivédje az e kett√sségb√l fakadó gondolati, teológiai és filozófiai buktatókat, annak érdekében csak annyit tud tenni, hogy spiritualizálja az egész folyamatot, az „√snemzést” mintegy a platóni értelemben vett ideák világába emelve át. Ezáltal viszont megteremt egy újabb tükörjelenséget, mivel ebb√l az következik, hogy az evilági nemiség nem más, mint a tökéletes Mennyei, mi több: Isteni Szex tökéletlen (mert anyagi) tükörképe.

„…A GYÖNYÖR A DHARMÁNAK ÉS AZ ARTHÁNAK AZ EREDMÉNYE”

M

ás kultúrkör, más világfelfogás, „más ez a szerelem, más ez az ölelés”. Szóval, ha akár id√ben, akár térben túltekintek a kereszténységen, akkor az egész szexkérdés teljesen eltér√ módon alakul. A kereszténységet megel√z√ id√szakokban az európai/mediterrán kultúrkörben a szex nemcsak fontos szerepet játszott a vallási életben (például a szakrális prostitúció révén), de nemegyszer az isteni és az emberi világ közötti kapocsként is szolgált. Csak néhány példa a sok közül: a sumér Istár azért esküszik bosszút Gilgames ellen, mert a férfi visszautasította a szerelmét; a sz∫z görög vadászistenn√, Artemisz20 azért változtatja szarvassá és tépeti szét kutyáival Aktéont, mert az fürd√zés közben mezítelenül megleste √t; az ugyancsak hellén szerelemisten, Érosz a legrafináltabb és legtisztességtelenebb módszereket alkalmazva csábítja el a földi Pszükhét. A legaktívabb ebb√l a szempontból a f√isten, Zeusz, akinek a földi n√kkel21 való kapcsolatai oly számosak és változatosak, hogy itt és most elegend√nek

64

Isteni aktusok

tartom, ha megemlítem néhány földi asszonyát, illetve azt, hogy kivel milyen alakban szerelmeskedett: Danaéval mint aranyes√, Lédával mint hattyú, Ióval mint felh√, Európéval mint bika. Hogy ezek a kóbor, és anyja/felesége, a „tehénszem∫” Héra haragját joggal kihívó szeretkezések nem is voltak terméketlenek, azt jó néhány, bel√lük származott isten, félisten vagy isteni szépség∫ ember (például Dionüzosz, Héraklész, Perszeusz vagy a szépséges Helené) kielégít√ módon igazolja. S a többi vezéralak az isteni pantheonban? Poszeidón sem él kifejezetten remeteéletet, hisz neki a kisebb tengeristenn√k (például a Zeusz ágyában is megforduló, s abból a nászból Akhilleuszt szül√ Thétisz) mellett ott vannak a najádok is. Kivételt csupán kevesen képeznek, így Hádész, aki az Alvilág isteneként szinte kénytelen h∫ maradni feleségéhez, Perszephónéhoz (aki ráadásul minden év felét t√le távol tölti, hogy ezen id√ alatt tavaszt hozzon a földre), meg Héphaisztosz, a sánta kovácsisten, akit törvényes asszonya, Aphrodité ráadásul rendszeresen meg is csal, például a hadisten Árésszel, illetve a két, szüzességet fogadott istenn√: a már említett Artemisz mellett a bölcs és harcias Pallasz Athéné. De hát ki is merne egy kit∫n√ íjászhoz vagy egy hideg, tet√t√l talpig páncélba, pajzsba és dárdába csomagolt n√höz pajzán gondolatokkal közelíteni. Ebben az ember–isten közötti nemiségben tehát a legvadabb orgiák, a „mindenki mindenkivel” elve érvényesül (az egynem∫ kapcsolatokat — Ganümédészt√l Aphrodité szent szigetének, Leszbosznak szép leányaiig — most figyelmen kívül hagyva), tükörjelenségekr√l azonban nem beszélhetünk e kultúrkörrel kapcsolatosan, hacsak nem veszem annak magát az ember teremtésének momentumát, vagy nem utalok ismételten az itt igazán helyén lév√ platóni ideatanra. Ám ebben az esetben még az emberteremtés ilyesféle értelmezése is némiképp megkérd√jelezhet√, lévén, hogy e mitológiában nem spiritualizált, hanem nagyon is valóságos szexr√l van szó istenek és emberek között.22 Hogy ez mennyire így van, azt a

például Mezopotámiában dívó szakrális prostitúció is igazolja, melyb√l a szerelemistenn√ Istár vagy Astarte felszentelt papn√i igencsak kivették a részüket.23 Ismét változik a helyzet, ha túllépünk az eddigiek alapjául szolgáló európai/mediterrán kultúrkör határain, és kitekintünk keleti irányba. A kínai és a japán kultúrában ugyan nemigen találkozunk az istenek nemi életére vonatkozó ismeretekkel, ami ezen istenek sajátos, még szellemként is csak nehezen értékelhet√ jellegéb√l egyébiránt világosan következik is. Annál több viszont az erotikus irodalmi m∫ és képz√m∫vészeti alkotás (gondoljunk csak a Szépasszonyok egy gazdag házban történéseire, vagy a remekmív∫ színes japán fametszetekre), amelyek, ha nem élveztek is vallási támogatást, mindenesetre az egyházak ilyen irányú toleranciájáról tanúskodnak.24 S ami talán a legfontosabb: a kínai vallási rendszer megoldja azt a problémát, amelyet a mindkét nemet (tehát önmaga tükörképét is) magába foglaló Teljesség ábrázolása okozott a kereszténység számára. Azét az evilági, kétnem∫ Teljességét, melyet jómagam az eddigiekben „AdamEva” néven emlegettem. A több ezer éves jin-jang jelnél világosabban és egyértelm∫bben sem a férfi és n√i princípium öszszefonódását, sem pedig a szexben (is) megnyilvánuló tükörszer∫séget nem lehet kifejezni. Van-e ezen kívül olyan jel, mely még azt is tudtunkra adja, hogy mindkett√ben ott található a másik potenciális tükörképe? Van-e tökéletesebb szimbóluma akár a szexnek, a (hadd legyek egy kissé talán modernked√) mindkét félben föllelhet√, a másik nemb√l származó gének jelzésével? Ezzel a jellel az emberiség talán saját kett√s-egy entitásának legkifejez√bb szimbólumához érkezett el. Kalandozásomat a transzcendentális erotika tükörlabirintusában folytatom. Nem kell nagy utat megtenni, csupán egy lépést vissza, nyugat felé: Indiába. Err√l az országról rengetegen hiszik, hogy sokat tudnak szexuális szokásrendszerér√l. Mindez pedig köszönhet√ a híres-hírhedt Káma-szútrá-nak,

65

T. Zselensky Péter

amir√l általában úgy gondolják, hogy (az arab Az illatos kert mellett, mely egyébként számos elemet vett át bel√le) az erotikus technikák összefoglalása. Ez azért van így, mert a nem a hinduizmusban hív√, nem az ind filozófia gondolatmenetét követ√ emberek többsége rendszerint csupán a második részt√l25 olvassa a könyvet (vagy éppenséggel csak azt olvassa el), s nem figyel oda az els√ rész második fejezetében foglalt tanításokra. Pedig Vátszjájana id√számításunk els√ évszázadában írott könyve nem szextankönyv, de legalábbis nem csak az, hanem ennél jóval több: vallási szent irat, filozófiai munka, de életviteli útmutató is egyben. Miel√tt azonban ennek bizonyítására rátérnék, szólnom kell néhány szót a hinduizmus, még pontosabban a bráhmanizmus egy, a mi szempontunkból érdekes vonásáról. Ez pedig nem más, mint az „√snemzésként”, tehát transzcendentális szexualitásként értelmezett Teremtés aktusa. Ez bizonyos szempontból hasonlít a keresztény felfogásból ismerthez, mégis lényegesen eltér attól, részint mert politeista rendszert hoz létre, részint mert többlépcs√s. A tisztán szellemi entitásként létez√ Brahmanból önmagára ébred√ Brahmá ugyanis nemcsak a földi világot és az égi, vagy pokolbéli szolgákat teremti meg saját tudatának tükreiként, hanem a többi istent, köztük a két legf√bbet, a fenntartó Visnut és a pusztító Sívát is. Ráadásul maga Brahmá egyértelm∫en férfi. Az indek isteneikkel fenntartott szexuális kapcsolatrendszerében kizárólag akkor beszélhetünk valamiféle szexuális tükörjelenségr√l, ha magát a Teremtést/teremt√dést „√snemzésként”, vagyis spiritualizált erotikus aktusként fogjuk fel, mely viszont lényegéb√l fakadóan nem interaktív. S ehhez hozzátartozik az is, hogy Brahmá ett√l a periódustól eltekintve gyakorlatilag teljesen passzív, nem avatkozik bele a dolgok menetébe, következésképp határozottan és deklaráltan férfi volta ellenére sem tudunk meg semmit nemi életével kapcsolatosan (sem). S a másik két isten, a Trimúrti, a vezet√ Istenháromság másik két alakja: Visnu és Síva? ◊k viszont annál aktívabbak szexuális szempontból (is), akár eredeti alakjukat vesszük szemügyre (Visnu isteni asszonya a néha öldökl√ Kálivá transzformálódó Durgá, Síva felesége pedig Párvatí), akár pedig rendszeresen felbukkanó földi megtestesüléseiket, „avatáráikat”.26 A több ind szekta által is a Legf√bb Isteni Személyiségnek tekintett Krisna szerelmi kalandjai például a gópíkkal, azaz a pásztorlánykákkal egész könyvtárnyi irodalom ihlet√i lettek. Ezekben az ese-

tekben azonban oly mértékben földi és közvetlen a szexuális kontaktus, hogy szó sem eshet semmiféle tükröz(√d)ésr√l.27 Bizonyos értelemben nem mondhatjuk viszont ugyanezt a Káma-szútrá-val kapcsolatosan, melynek ajánlásában Vátszjájana kijelenti: „Hódolat a Dharmának, Arthának és Kámának! Mert ez a könyv ismételten foglalkozik velük. És hódolat a tanítóknak, kik felismerték ezek lényegét! Mert tanításaik vonatkozásban állnak ezzel a könyvvel.” Ez a néhány mondat ugyanis egyértelm∫en bizonyos transzcendentális entitások leképezéseként értelmezi a — nem csupán metafizikai, de kifejezetten földi értelemben is vett — Kámát, azaz a szexet. Ahhoz azonban, hogy ez teljesen világossá legyen, röviden meg kell ismerkednünk a Dharma és az Artha fogalmával. „Dharma az, ha a Sásztrák vagy a Szentírás parancsolatainak engedelmeskedünk, bizonyos dolgokat betartunk…, másokat pedig kerülünk…” — írja Vátszjájana. Ez a meghatározás azonban csupán az eredeti fogalom leegyszer∫sítése, mert az ind vallási rendszerben a Dharma mindazon tulajdonságok összessége, melyek meghatározzák újjászületéseinket. Ha a dolgot megkísérlem némileg modernizálni, akkor valahogy úgy fogalmazhatok, hogy a Dharma a genetikailag meghatározott „képességek” köre. Ha ezek után rátérünk az Artha definíciójára, úgy megtudjuk, hogy az „…a m∫vészetek és tudományok elsajátítása; föld, jószág, vagyon, fogatok és barátok szerzése. Azonkívül a megszerzettek megóvását és a megóvottak gyarapítását jelenti.” Vagyis — rövidebben és talán némileg tárgyszer∫bben fogalmazva — nem más, mint az igen tág értelemben vett „tudás”. E két meghatározó tényez√ ismeretében új értelmet nyer a már idézett kijelentés, mely szerint: „…a gyönyör a Dharmának és Arthának az eredménye.” Több szempontból is! Egyrészt ki tagadhatná, hogy a szexuális öröm a mindennapi gyakorlatban valóban szorosan függ attól, hogy ki milyen adottságokkal, képességekkel (Dharmával) rendelkezik, s hogy mekkora tudással, tapasztalattal (Arthával) bír az örömszerzés terén. Másrészt pedig új értelmet nyer ez a megállapítás azon okból is, hogy a gyönyört (illetve annak spirituális megfelel√jét, a Kámát) mintegy a két legf√bb transzcendentális érték, a Dharma és az Artha evilági leképezéseként kezeli. Ezért juthat el munkája vallási-filozófiai bevezetésének végén Vátszjájana az alábbi végkövetkeztetésig: „…az embernek, aki a Dharmát, az Arthát és a Kámát gyakorolja, mind ezen, mind az eljövend√ világon egyaránt boldogság jut osztályrészül. A jóérzés∫ ember olyan

66

Isteni aktusok

tetteket követ el, amelyek következménye nem veszélyezteti a jövend√ világot, és testi-lelki jólétére nézve sem jelent bajt. Minden tettet, amely az egyesített Dharma, Artha és Káma gyakorlására vezet, véghez kell vinni, s√t még az olyat is, amely az értékek közül csak kett√t vagy akár csupán egyet szolgál; de tartózkodni kell az olyan cselekvést√l, amely a másik kett√ rovására vezetne az egyik megvalósításához.” Tökéletesen tiszta és világos megfogalmazás, mellyel nem lehet nem egyetérteni. A Teljesség olyan egységben történ√ áttekintésér√l tanúskodik, amit számos egyéb kultúrában — európaiban és nem európaiban, keresztényben és egyéb vallásokhoz kapcsolódóban — csupán szinte megvalósíthatatlan ideának kell tekintenünk. S itt nem (vagy legyek √szinte: nem csak) India régesrégi szerelmese szól bel√lem, hanem egy olyan valaki is, aki lehet√ség szerint minél több kultúrát áttekintve próbál valamilyen értelmes végkövetkeztetésre jutni a mindenütt közös dolgok — esetemben éppenséggel a szex és az erotika — megítélésével kapcsolatosan.

ket, melyek önmagukban hordoztak bizonyos tükörjellegzetességeket: a homo-, a bi- és a transzszexualitást. Ezekr√l ejtek szót írásom még hátralév√ részében.

2DIK AKTUS HOMO HOMOBITRANS

I

lyen emberfajtát nem ismer a szaktudomány: sem a már kihaltakkal foglalkozó paleoantropológusok, sem a mai rasszok és típusok jellegzetességeivel foglalkozó kutatók. Ez az „emberfajta” — mely pedig nézetem szerint (s ezt, remélem bizonyítani is tudom a továbbiakban) igencsak létezik — legfeljebb a szexuálpszichológusok és a „nemi eltévelyedésekkel”28 tör√d√ pszichiáterek érdekl√dését kelthetné fel, lévén egy teljesen önkényes szóösszetétel, mely a három olyan „másságot” kísérli meg egybefoglalni, mely a nemiséget egyedül a gyönyörért, azaz önmagáért gyakorolja (sex pour sex). Ehhez persze elegend√ egy „puszta” sterilizálás is, az azonban már egy meglehet√sen er√szakos küls√ beavatkozást jelent, míg ezek esetében ilyesmir√l szó sincs, legalábbis nem a terméketlenné tétel értelmében. A homo-, bi- és transzszexuálisok „mássága” határozottan bels√ indítékokra vezethet√ vissza. Hogy melyek ezek, arra jómagam nem tudok válaszolni, nem lévén az emberi lélek tudora. De itt és most talán nem is érdemes ilyen dolgokon gondolkodni, elegend√ elfogadni e „másságok” létét, s megkísérelni megragadni mindazokat — a három magatartásformában igen eltér√ formában megnyilvánuló — tükörjelenségeket, melyek megszabják azok alapvet√ jellegzetességeit. Korábban29 már idéztem Czeizel Endre azon megállapítását, mely szerint az emberi szexualitást (és hozzáf∫zném: a szerelmet) az különbözteti meg az állatitól, hogy célja nem csupán a nemzés, hanem az örömszerzés is.30 Ha azonban ezt a tételt saját logikája legvégs√ pontjáig fejlesztem, akkor el kell jutnom egy olyanfajta érvelésig, mely szerint a legemberibb nemiség a homoszexualitás, mert annak sohasem a nemzés, mindig kizárólag az örömszerzés a célja.31 Mi több: ezen, önmagában természetesen megkérd√jelezhet√, ám figyelmen kívül semmiképp sem hagyható közlés érvényét e logika szerint ki kell terjesztenem a másik két „másságra” is. Amelyek viszont, ha nem valamiféle különcségként, hanem kifejezetten a szex determinált tükörjelenségeiként szemlélem √ket, az alábbi módokon értelmezhet√k:

L

áttuk tehát, hogy a nem európai és/vagy nem keresztény kultúrákban a szexualitáson belüli tükörszer∫ség sokkal kisebb szerepet játszik, mint a mózesi vagy akár krisztusi törvények meghatározta európai eszmerendszerben. Ennek oka nézetem szerint az, hogy ezekben a kultúrákban — nem lévén annyira ellenségesek a nemiséggel és a testiséggel szemben, mint a kereszténység — nem volt szükség az erotika oly mérv∫ „szellemivé, éterivé” transzponálására, mint ott. Ehhez járul még az is, hogy az általános felfogásban az Úr oly mértékben testtelen és nemnélküli alakká lett, amely vallásilag és filozófiailag egyaránt szinte szükségszer∫vé tette, hogy az igencsak materiális, ám az emberi nem fennmaradásához nélkülözhetetlen szexet valamilyen formában alkalmassá tegyék az abba a tisztán spirituális rendszerbe történ√ beillesztésre, melyet az √ transzcendentális lénye és központi jelent√sége határozott meg. Mindebb√l logikusan következik, hogy mindazok az alább említésre kerül√ szexuális „másságok”, melyek a nemi gyönyört tudatosan elválasztották a nemzést√l, az egyik kulturális szférában (a kereszténységben) határozottan és egyértelm∫en negatív, míg a többiben ha nem is pozitív, de legalább toleráns fogadtatásra leltek. Mert a nemiséget számos tükörjelenség révén spiritualizáló gondolkodásmód látható módon nem fogadta el azokat a jelensége-

67

T. Zselensky Péter

a „megismerés” mibenléte még véletlenül se legyen félreérthet√, a háza kapuja elé kilép√ Lót a következ√ cserét ajánlja föl az ott zajongóknak: „Ímé vagynak énnékem két leányaim, kik még férjfiat nem esmértek, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek azokkal a mint néktek tetszik, csakhogy ez emberek ellen ne vétkezzetek, mivelhogy ezek jöttek az én házamnak árnyéka alá.” (1 Móz. 19. 8.) Hiába, Sodoma férfiai mást akarnak. Méghozzá annyira, hogy még a kötelez√ érvény∫ vendégjogot sem tartják tiszteletben, holott Lót épp erre hivatkozva kínálja föl a cserét. A férfiak azonban nem n√kkel akarnak szexuálni. De nem is állatokkal. ◊k férfiak, pontosabban angyalok iránt éreznek vágyat. Vagyis homoszexuálisok.34 Meg is kapják érte a magukét: kénköves es√, kátránytó stb. S ez a megítélés jellemzi a keresztény kultúra kés√bbi évszázadait is: Marquis de Sade-ot például nem azért jelenti fel két kurtizán, s nem azért kerül a Bastille-ba, mert bántalmazta √ket szeretkezés közben, hisz az ütlegelés vagy forró viasz csöpögtetése egyes érzékeny testrészekre a kortárs francia arisztokrácia szexuális szokásainak állandósult eleme volt. Nem emiatt tehát, hanem azért, mert jelenlétükben lakájával análisan közösült, amit az akkori francia törvények akár halállal is büntethettek. S ez meghatározza az egész európai kultúrkör több évszázados viszonyát ehhez a „mássághoz”. Hogy ez mennyire negatív, azt jól igazolja a tény, hogy az azonos nem∫ek iránt érzett vágy mindig is a lázadás vagy a dekadencia kifejez√dése volt. Néhány példa: a minden konvenciót félredobó középkori vágánsok költészetének már említett „antológiája”, a Carmina Burana tartalmaz egy In taberna cím∫ darabot is, melyben egyebek mellett felsorolják, hogy a mulatozó diáksereg kupát ürít többek között „pro fratribus perversis”;35 egy gyakran fölemlegetett irodalmi mítosz szerint (melyet jómagam már oly sokszor és oly sokféle embert√l hallottam, hogy kezdek hinni a valódiságában) a francia dekadencia két nagy költ√alakja, Verlaine és Rimbaud olyasmiket vágott egymás fejéhez az utcán üvöltözve, hogy „Már megint megcsaltál, te büdös kurva!”; azt pedig bizonygatnom sem szükséges, hogy az irodalmi beatnemzedék m∫veiben — például Ginsberg verseiben vagy Burroughs Meztelen ebéd-jében — milyen és mekkora szerepet játszik a homoszexualitás.36 Egészen másképp áll a helyzet, ha kilépünk a keresztény-európai kultúrkörb√l. A klasszikus antikvitás mindenre kapható f√istene, Zeusz nem csupán n√nem∫ szeret√ket gy∫jtött be magának a legkülönböz√bb alakokban felbukkanva, de sas alakjában

SODOMA FIAI, LESZBOSZ LEÁNYAI

A

három lehet√ség közül a legismertebb, talán leginkább elterjedt, de mindenképp az összes kultúrkörben leggyakrabban említett és (ilyen vagy olyan el√jellel) megítélt jelenség a homoszexualitás, vagyis az azonos nem∫ek iránt érzett nemi vágy, amelyet nálunk egészen a legutóbbi évekig eltévelyedésnek tekintettek, s orvosi kezelésre, széls√ségesebb esetben pedig börtönbüntetésre „érdemesítettek” az évezredes keresztény erkölcsiség e téren méltó, bár szavaikban inkább gyökeresen ellentétes elveket valló kommunista örökösei.32 E végletesen negatív megítélés gyökerei igen távoli múltig nyúlnak vissza: „Férjfiúval ne egyesülj úgy mint az asszonynyal: mert útálatosság az.” (3 Móz. 18. 22.) Ezt talán még hajlandó vagyok, ha nem is elfogadni, de legalább megérteni, mint egyfajta véleményt. Bár úgy érzem, az ilyesmi kijelentése kizárólag egyéni döntésen alapulhat. De miért b∫n? S íme, a válasz: „Ezek köz∫l egygyel is magatokat meg ne fertéztessétek: mert mind ezekkel fertéztették meg magokat a Pogányok, melyeket én el√ttetek ki∫zök. Kik miatt a föld megfertéztetett, és azt megbüntetem az √ gonoszságokért, hogy a föld az √ lakosait kiokádja.” (3 Móz. 18. 24–25.) Érdekes és egyértelm∫ tehát az indoklás: az Úr határozottan azért ítéli/ítélteti el a homoszexualitást,33 mert az általánosnak látta a benne nem hív√k, tehát nem az √ alávetettségében él√k között, miért is oka van annak feltételezésére, hogy egy ilyes „másság” újbóli elfogadása el√bb-utóbb ismét a t√le való elforduláshoz vezethetne. Ezért hát az igencsak szigorú retorzió is: „Viszontag a ki férjfiúval hál, mint egy asszonynyal: mindketten nagy fertelmességet cselekedtek, megölettessenek: az √ haláloknak oka √ magokban vagyon.” (3 Móz. 20. 13.) S itt kell visszatérnem arra, amire írásom elején már utaltam, s amivel jelen alfejezet címe is kapcsolatban áll: a szodómiára. Ez a megjelölés a mai általános szóhasználatban az állattal való közösülésre vonatkozik. Pedig nem az! Mert mi is történt egykor Sodomában? Az Úr odaküldötte két angyalát (akikr√l pedig már korábbról tudjuk, hogy fiatal és szexuálisan aktív férfiak!), hogy megvizsgálják a város b∫nös voltát. Ezek a küldöttek Lót házában szálltak meg éjszakára, mely el√tt a helybéli férfiak összegy∫ltek, mondván: „Hol vagynak ama férjfiak, kik te hozzád jövének az éjjel? hozd ki azokat mi hozzánk, hogy esmérjük √ket!” (1 Móz. 19. 5.) S hogy a dolog, mármint

68

Isteni aktusok

elragadja a fiatal és jókép∫ Ganümédészt is (állítólag azért, hogy √ keverje a bort vízzel az istenek asztalánál). Hogy a homoszexualitás egyáltalán nem számított elítélend√nek ebben a korszakban, azt Platón bizonyítja, akinél az (ekkoriban még kizárólag testileg, vagyis vágyként értelmezett) szerelem különféle típusai a következ√ értékrendbe sorolódnak: szerelem mindegyik n√ iránt → szerelem egyetlen n√ iránt → fiúszerelem → a szerelem földöntúli ideája. Ami, ugyebár nemhogy elítélend√nek, de kifejezetten kívánatosnak értékeli azt. S vélhet√leg az sem valamiféle negatív megítélésr√l tanúskodik, hogy a homoszexuális n√k megnevezése mindmáig az antik szerelemistenn√, Aphrodité szent szigete, Leszbosz nevéb√l származik. Ha pedig egy kicsit keletebbre megyünk, mondjuk, a muszlim Perzsiába, úgy ott azt látjuk, hogy akik ezt megtehették (s ezek a társadalom szerkezetéb√l adódóan minden esetben férfiak voltak!) bac´a néven fiatal fiúrabszolgákat vásároltak maguknak táncosok és ágyasok gyanánt, ezzel nem keltvén semmiféle megütközést. A kereszténységével gyökeresen ellentétes vélekedésr√l tanúskodik végül a Káma-szútra szövege, melyben a homoszexualitás a szerelmi gyönyörr√l írott rész IX. Az auparistaka, azaz szájközösülés 37 cím∫ fejezetben bukkan fel. Itt Vátszjájana férfi, illetve n√i ruhát hordó heréltekr√l beszél, akik „…a szájközösülésben képzeletbeli élvezetet és egyúttal kenyérkeresetet találnak, kéjn√k módjára élnek…” Miután pedig részletekbe men√en leírja, hogy miként is végzend√ el ez a bizonyos auparistaka, s szól néhány szót magukról a heréltekr√l, megjegyzi (egy korábbi szövegb√l idézve): „Némely úrnak a szolgája szájközösülést szokott végezni a gazdájával. Vannak oly világfiak is, akik jól ismervén egymást, maguk közt gyakorolják azt. A háremhölgyek, amikor szerelmesek, egymás jóniját csókolgatják…” S itt különösen fontos kiemelni az „amikor szerelmesek” kitételt, mert a dolognak ilyen, érzelmi jelent√ség∫ közegben való említése arról tanúskodik, hogy szó sincs akár a legcsekélyebb értelemben sem negatív megítélésr√l. Ennyit tehát magáról a homoszexualitásról. Már csak annak a kérdésnek a megválaszolása van hátra, hogy miért tekintem ezt tükörjelenségnek, attól függ√en, hogy férfi vagy n√i homoszexualitásról van-e szó. Láthatjuk, hogy itt a legegyszer∫bb tüköreffektus szerepel: az, ha egy bármelyik nemhez tartozó ember testi értelemben is a saját, a lehet√ségekhez képest tökéletes tükörképével lép interaktív szexuális

kapcsolatra. Mint az eddigiekb√l már láttuk, s a kés√bbiekben, a bi- és transzszexualitással kapcsolatosan még látni fogjuk: ilyen egyszer∫ és könnyen értelmezhet√ jelenséggel sehol másutt nem találkozunk a szex tükörvilágában. Éppen ezért tartom szükségtelennek további, csupán tautologikus elemezgetését, s ezért térek át e tükörvilág második „szintjére” a biszexualitásra.

KÖZÉPÜTT

„H

a biszex vagy, azonnal megduplázódnak az esélyeid egy sikeres esti randevúra” — jelentette ki egyszer a szarkasztikus, gyakran szinte exhibicionista módon √szinte Woody Allen. S úgy vélem, mondatában rengeteg igazság van. Arról ugyanis nem beszélhetünk, hogy a biszexualitás olyan módon lenne a nemi élet „mássága”, mint a homoszexualitás. Azért nem, mert nem kizárólag az azonos nem∫ek iránt érzett vágy, ami pszichológiailag vagy akár genetikailag meghatározott tény, hiszen magába foglalja a „normális”, azaz heteroszexuális kapcsolatot is. A magam részér√l tehát hajlamos vagyok arra, hogy ezt a „másságot” arra vezessem vissza, hogy az egyén (legyen az akár férfi, akár n√38) ezzel is a megszokás, a szexuális unalom és egyhangúság ellen próbál védekezni. De nem hasonlítható a biszexualitás a homoszexualitáshoz tükörjelenségként sem. A biszexualitás esetében a tükör a homoszexualitástól egészen eltér√ módon alakul. Itt ugyanis nem a kapcsolatban részt vev√ két fél között helyezkedik el a tükör síkja, hanem a biszexuális egyén maga áll benne, mintegy önmagát téve meg tükörré a másik két nem között, melyek mindegyikével hajlandó/hajlamos nemi kapcsolatot létesíteni. S vélhet√leg nem kis részben ebb√l fakad az a számomra meglep√ tény is, hogy a biszexualitás nemigen, szinte sohasem bukkan fel a különböz√ kultúrkörök szexre (is) vonatkozó írásaiban; hogy csak az általam e munka során gyakorta idézetteket említsem: sem a Bibliá-ban, sem pedig a Káma-szútrá-ban.39 Ha ugyanis megkísérlem elemeire bontani ezt a tükörrendszert, akkor arra a következtetésre kell jutnom, hogy annak egyik, nevezetesen heteroszexuális oldala eleve a megítélés egy másik (a szexre mint olyanra vonatkozó) kategóriájába tartozik, míg a másik oldalra a homoszexualitásról elmondottak vonatkoznak. Vagyis voltaképp egy kett√s tükörrendszerrel állunk szemben, melynek egyik síkja magán az egyé-

69

T. Zselensky Péter

nen húzódik keresztül, másik síkjára pedig — mint ez a homoszexualitásról szóló részb√l egyértelm∫en következik — a vele azonos nem∫vel létesített nemi kapcsolatra vonatkozó tükörszabály érvényes. Egy ilyen szisztémában tehát maga a biszexuális egyén mintegy középütt helyezkedik el. A korábban már idézett, a nemiséget érint√ kérdéseket gyakran igencsak szarkasztikus hangon megfogalmazó Woody Allen, ha akaratlanul is, de pontosan erre utal a témát érint√, a szavak több értelmezésére támaszkodó kijelentésével, miszerint: „A szerelem egy férfi és egy n√ között csodálatos dolog. Csak jól kell megválasztani a férfit és a n√t, akik közé befekszünk.”40

módon azonban sem ekkor, sem kés√bb, sem itt, sem más kultúrkörökben létezésükön kívül szinte semmit nem tudunk meg ezekr√l a különös alakokról. Talán azért, mert az egynem∫ségre „kárhoztatott” emberiség nemigen tudott mihez kezdeni olyan lényekkel, kikben együtt lelhet√ fel „a férfiúi és az asszonyi természet”, kik ugyanúgy tudnak nemzeni, mint foganni. S nemcsak az isteni/félisteni szférában nem tudtak mit kezdeni velük, de földi valóságukban sem! Vagyis azzal, az emberiség létszámához viszonyítva talán még százezrelékben sem kifejezhet√ létszámú csoporttal,43 amelyik valamely meglehet√sen ritka genetikai véletlen eredményeként a kétnem∫ség áldásával/átkával jön világra. S épp azért, mert a hermafroditák pszichikai/mentális/emberi milyenségér√l nemcsak a közkézen forgó írásm∫vek írnak rendkívül sz∫ken (gyakorlatilag szinte semmit), de a szakirodalom is csupán elvétve emlékezik meg róluk, jómagam sem tudok olyan mélyen elmerülni e témában, mint amennyire szeretnék, s mint amenynyire talán szükséges is volna. Maradnak hát a hozzájuk kapcsolódó szexuális tükörjelenségek. Melyek közül els√ként azt kell megemlítenem, hogy bármennyire paradoxonnak hangzik is, az els√ egy öntükrözés, vagyis az, hogy (nemi értelemben) a hermafrodita önmaga és önmaga tükörképe is egyben. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a korábban „AdamEva”-nak nevezett entitás csak jobb híján, vagy netán valamiféle pszichikai/filozófiai értelemben egyeztethet√ össze a hermafroditával. Neki ugyanis — amattól eltér√en — a nemzéshez/foganáshoz szüksége van valamelyik nem közrem∫ködésére! Más szemszögb√l nézve viszont mégis jogosult a jel használata, mert ha — mint ezt korábban kifejtettem — az eredeti Isten-képmás épp kétnem∫sége által birtokolta a Teljességet, akkor bármily eretnek módon hangozzék is, a mai hermafroditák ugyane Teljesség kizárólagos örökösei.) A hermafrodita már önmagában is tükörjelenség, a vele szeretkez√ emberre — legyen az akár férfi, akár n√ — egyszerre érvényesek a homo- és a biszexualitásról elmondottak, mert a vele létesített kapcsolat egy id√ben homoszexuális (hisz megvan benne bármelyik lehetséges partnerének nemi milyensége), illetve biszexuális jelleg∫ (hisz az ellenkez√ nem jegyeit is megtaláljuk benne, minek révén kapcsolata egyben heteroszexuális is). 2. Fontos jelenség a nem valódi hermafroditák, a „shemale”-ek léte és igencsak aktív részvétele a ne-

A HARMADIK NEMEK

N

em tévedésb√l írtam többes számban a „nemek” szót. Mert valóban kett√ van bel√lük: az egyik a természet kegyes, vagy éppenséggel kegyetlen játékaként megszület√ igen kisszámú valóban kétnem∫ ember, akit az általános szóhasználat a „hermafrodita” névvel jelöl; a másik csoporthoz viszont azok a nemüket saját elhatározásukból megváltoztatók tartoznak, akiket a leggyakrabban a „transzvesztita” vagy „transzszexuális” megjelöléssel emlegetnek.41 Ez a két típus tehát lényegesen eltér√ tulajdonságokat mutat mind viselkedésformáját, mind pedig a hozzájuk kapcsolható szexuális tükörjelenségeket illet√en, hisz más viszonyrendszer alakul ki egy eleve adott, illetve egy vállalt és kialakított „másság” összefüggésében. Éppen ezért érzem természetesnek, hogy e kett√vel egymástól elkülönítettek foglalkozzam. 1. Ursula K. Le Guin A sötétség balkeze cím∫, magyarul a nyolcvanas évek elején megjelent science fictionje egy olyan világon játszódik, melynek emberei a hónap nemzésre alkalmas id√szakai kivételével nemnélküliek. E szakaszokban viszont az határozza meg (ideiglenes) szexuális hovatartozásukat, hogy milyen nemet öltött magára az els√ olyan, ugyane fázisban lév√ embertársuk, akivel találkoznak. Eltekintve attól, hogy egy ilyen koncepció akár az eredeti Teljesség, az általam korábban többször említett „AdamEva” (jóllehet, pusztán képzelet szülte) rekonstrukciójaként is felfogható, er√teljesen visszautal a mitológiákban állandóan felbukkanó valódi kétnem∫ségre is.42 Ennek legismertebb példája az antik hitvilágból Hermész és Aphrodité közös gyermeke, Hermaphroditosz, akinek neve id√vel a hozzá hasonlók általános megnevezésévé lett. Érdekes

70

Isteni aktusok

ban eredend√en meglév√ Teljességet. Nem képesek ugyanis nemzésre és foganásra egyaránt, csupán (jó esetben, és eredeti nemüknek megfelel√en) egyikre e kett√ közül. Pszichikai, mentális és ebb√l fakadó viselkedésbeli „pszeudo-kétnem∫ségük” azonban kétségbevonhatatlan. A „shemale” tehát a valódi kétnem∫ emberhez hasonló módon ugyancsak önmaga tükörképe is egyben; az, hogy kétnem∫sége mesterséges úton jött létre, s nem is tökéletes, teljes, az ezen mit sem változtat. Mint ahogy lényegileg ugyanezt mondhatjuk el az általa létesített szexuális kapcsolatok összefüggésében is. Egy ilyen kapcsolatrendszerben felbukkan ama bizonyos „Homo Homobitrans”, akire e fejezet címében és els√ mondataiban utaltam. Mert ebben a csupán öttagú csapatban végs√ soron minden (s az ezekkel kapcsolatos összes tükörjelenség) felfedezhet√: a homoszexualitás mindkét nem esetében (még ha ki zárom is annak eredeti formáit), az erre épül√ biszexualitás és — a „shemale” részvételének folyományaképp — a végpont, a transzszexualitás is. Elérkeztem fejtegetéseim (egyik) lehetséges végpontjáig, nem mintha nem lennének kimutathatók további, az eddigieknél esetenként sokkal összetettebb tükörjelenségek a szexben. Jómagam még véletlenül sem gondoltam volna, hogy az ilyesféle mechanizmusok sokkal általánosabbak és gyakoribbak a nemiség világában, mint ezt valaha is képzeltem volna.

miségben éppúgy, mint az azt üzletté transzformáló pornográfiában.44 Hogy kik √k? A már többször is idézett Czeizel Endre egyszer azt nyilatkozta róluk,45 hogy olyan emberek, akik tévedésb√l kapták a nemüket, következésképp mindent megtesznek annak érdekében, hogy megváltoztassák azt. E mögött a szellemes megfogalmazás mögött olyan pszichikai tények húzódnak meg, melyeknek elemzésébe megfelel√ szakmai ismeretek híján meg sem próbálok belekezdeni. Témám szempontjából egyébiránt az is elegend√, ha megállapítom, hogy a „shemale”-ek túlnyomó többsége (csaknem mind) eredetileg férfi. Ennek a mentális okokon kívül vélhet√leg az is magyarázata, hogy a mai sebészeti és kozmetikai technikák (m∫mell beültetése, teljes és végleges sz√rtelenítés stb.) voltaképp komolyabb nehézségek nélkül lehet√vé teszik egy férfi „n√vé alakítását”46 (aki ezt követ√en az orális vagy az anális szex révén hímnem∫, megtartott pénisze révén pedig n√nem∫ szeret√inek tud eleget tenni), ugyanez az átalakítás viszont lényegesen több bonyodalommal jár egy n√ esetében (hisz ma még nem létezik olyan csodaszer, mellyel bárkinek m∫köd√képes férfi nemi szervet lehetne növeszteni). Gondban vagyok azzal is, hogy milyen nem∫nek tekintsem a „shemale”-eket? Az egyetlen elfogadható megoldásnak az t∫nik a számomra, hogy annak tekintem √ket, aminek √k tartják önmagukat, függetlenül eredeti nemükt√l. A „shemale”-ek még a hermafroditákhoz hasonló mértékben sem hordozzák magukban az „AdamEva”Jegyzetek

1. Az eredetiben: „Sodomy, fellatio, / cunilingus, pederasty. / Father! / Why do these words so, so nasty? / Masturbation can be fun. / Join to holy orgy Kama-sutra / everyone!” Minthogy itt nem el√adói célra használom, a szövegr√l tükörfordítást készítettem, figyelmen kívül hagyva Miklós Tibor egyébként szellemes átköltését a darab magyar változatában. (Munkám során mell√zöm a pontos bibliográfiai utalásokat és a szó szerinti idézeteket. A szó szerinti utalásokat kizárólag a Biblia, illetve a Káma-szútra mint a szex megítélésének két végpontja szövegére korlátozom.) 2. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az egykorú amerikai törvények szerint a fiatalkorúval folytatott szeretkezés 18 éves kor alatt megrontásnak, 18–21 éves kor között pedig már „csak” nemi er√szaknak min√sült. 3. A pszichiátern√ semmiféle formában nem ejt ki erre utaló szót. Woof viszont az általam említettnél sokkal durvábbat, a „fag”, vagyis szó szerint „buzi” nevet használja. 4. Csupán megjegyzem, hogy Magyar László András e tárgyban írott tanulmányának („A bestialitás története”, Café Bábel, 1995/3. pp. 71–78.) 33. számú lábjegyzetéb√l, mely a nemi szervek „állati” megnevezésére vonatkozik, kimaradt az angol „pussy” (cica) és „cock” (kakas) szó mint a n√i, illetve a férfi nemi szerv megjelölése. Esetleg ide sorolható a „pussycat” (szó szerint: cicamacska) kifejezés is, amit általában „cicababa”-ként fordítanak, nézetem szerint azonban jobban fedi a tartalmát a „puncicus” kifejezés. S√t: tekintettel az anális közösülésnek a heteroszexualitásban is tapasztalható egyre „népszer∫bb” voltára, talán ide sorolhatom az anus vulgáris nevét is, ami az eredeti „arse”-ból „ass”-é

(szamár) transzformálódott az amerikai szlengben. Nem is beszélve a némi nemi tartalommal ugyancsak bíró „Rá se bassz!” kiszólásra, melynek angol megfelel√je, a „Never mind the bullocks!” tükörfordításban így hangzik: „Sose bánd az ökröket!” (Lásd például a Sex Pistols els√ LP-jének címét.) Itt említem meg azt is, hogy az ember és állat közötti szexualitással — mely véleményem szerint ugyancsak egyfajta tükörjelenség — épp azért nem foglalkozom munkám során, mert azt az említett cikk részletesen és tárgyszer∫en elemezte. 5. Közvetlenül nem tartozik ugyan témámhoz, de azért megemlítem, hogy a kortárs pornófilmipar valóban „minden igényt kielégít”. Így például „Animal” címszó alatt a szodómia, többek között „Pain”, „Slavesex” vagy „Bondage” sorozatcímeken a szado-mazochizmus, míg „Extreme Perverse” összefoglaló címen a többi szexuális különcség kedvel√i találják meg a nekik valót. 6. A pornográfiáról mint csupán közvetett tükörjelenségr√l csak a jegyzetekben ejtek szót témám egyes részleteihez kapcsolódóan. 7. A Káma-szútra idézett részletei Baktay Ervin fordításából (Medicina, 1971) származnak. 8. A bibliai idézeteket Károli Gáspár klasszikus fordításából vettem. Lehet, hogy az új fordítás filológiailag pontosabb (bár én ebben sem vagyok bizonyos), de az övé szebb. És nekem ez is számít! 9. Czeizel Endre a hetvenes évek végén televíziós el√adás-sorozatában kifejtette azt a véleményét, hogy az emberi szerelmet az különbözteti meg az állatitól, hogy célja nem csupán a nemzés, de az örömszerzés is. Véleményével teljes mértékig egyetértek. Ha azonban az ebb√l következ√ket alkalmazom az

71

T. Zselensky Péter itt leírtakra, abból az következik, hogy a kereszténység a szerelmet határozottan vissza kívánja szorítani az állati szintre. 10. A „szekta” szót szövegemben mindenütt mindenféle pejoráció nélkül használom, mint a valamely hitrendszeren belül bizonyos mértékig másként véleked√k csoportjának megjelölését. 11. Meg kell azonban említenem a szex kereszténység általi negatív megítélésének egyik pozitív eredményét is. A kutatók általános véleménye szerint ugyanis az, hogy a középkori trubadúrok és Minnesängerek ebb√l fakadóan az imádott n√ lelki tulajdonságaira koncentráltak, nagyban hozzájárult a mai — a kizárólag a testiségre összpontosító antikvitásbelit√l (lásd Anakreón, Catullus és a többiek) lényegesen eltér√ — „szerelem”-fogalom kialakulásához. S erre nem csupán a kora reneszánsz Petrarca Laura iránti érzelmei szolgálhatnak bizonyítékul, de a Dekameron-jában igencsak vérb√ és pajzán Boccaccio „Fiamettá”-ja is. 12. Meg is kapták érte a magukét: a táboriták és az egész huszita mozgalom legnagyobb katonaegyénisége, Jan Zˇizˇka rajtuk ütött, s gyakorlatilag az egész közösséget kíméletlenül kiirtotta. 13. Hogy mennyire negatív, arra nézve érdemes felidézni Salome hírhedett, s valószín∫leg velejéig erotikus táncának következményeit: „Mikor pedig a Héródes születésének napját tisztelnék, tánczola a Héródiás leánya √ el√ttök; és Héródes megkedvellé a leánynak tánczát. Azért nagy esküvéssel fogadást t√n, hogy valamit kérne, megadná néki. A leány pedig az √ annya tanácsából monda: Hozasd el√ nékem ide egy tálban a Keresztel√ János fejét. És megszomorodék a Király; de az √ esküvéséért és a lakodalmasokért, parancsolá el√hozatni. És elküldvén a hóhért, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. És el√hozák az √ fejét egy tálban, és adatá azt a leánynak; a leány bémutatá az √ annyának.” (Máté 14. 6–11.) 14. E létezést igazolja például Bernini Szent Teréz extázisa cím∫ szobra, melyen az illet√ hölgy vallási elragadtatásának küls√ kifejez√dése igencsak hasonlít egy mélyen átélt orgazmuséhoz. Ráadásul egy jókép∫ kamaszfiú-angyal társaságában! 15. Éppen emiatt tekinthet√k némiképp bizarrnak az olyan pornófilmek, melyeknek szerepl√i papok, szerzetesek vagy apácák. Pedig vannak ilyenek: Cicciolinától egészen a magyar „Apácaszex”-ig. 16. Nem áll szándékomban megbántani senki hitbéli meggy√z√dését, ám a pontosság megköveteli az alábbi, némileg bizonyára szokatlan és zavaró okfejtést. 17. Ez már önmagában is igencsak emlékezetet Platón idea-tanára, mely szerint a földi jelenségek csupán az isteni ideák árnyképei egy barlang falán. 18. A Biblia kés√bbi történéseinek ismeretében nemigen tudok hinni az Úr ilyenfajta altruizmusában. Rendszeresen felbukkan bennem egy igencsak eretnek gondolat, miszerint felismervén annak veszélyét, hogy a Hozzá mindenben hasonlatos „AdamEva” esetleg képessé lehet magának a Genezisnek a megismétlésére is, úgy döntött: szétválasztja a teremtményében rejl√ Teljességet, így akadályozva meg egy ilyen esemény bekövetkezését. Vagyis pontosan attól félt, amit Madách Lucifere így fogalmazott meg: „Az Ember ezt, ha egyszer ellesi, / Vegykonyhájában szintúgy megteszi.” 19. A heteroszexualitást ebben az esetben azért sorolom ide, mert a Teremt√ az eredeti Teljesség ilyetén kettéválasztásával mintegy egymás tükörképét hozta létre a két nemmel. 20. A klasszikus antikvitás isteneinek esetében mindig az eredeti görög nevet használom, mert kés√bbi római honosításuk és latin nev∫vé adoptálásuk általában semmivel (de legalábbis nem sokkal) járult hozzá addigi vonásaikhoz. 21. És nem csak n√kkel. Ganümédésszel kapcsolatos kalandját azonban majd a homoszexualitásról szólván említem meg. 22. Kivételt ez alól szinte csak a kései antikvitás hermeneutikus közösségei képviseltek, melyeknek filozófiáját (a szexszel kapcsolatosan is) épp a korszak legvaskosabban fogalmazó írásm∫ve, Apuleius Aranyszamár cím∫ alkotása foglalta össze a legvilágosabban és legélvezetesebben. 23. Vélhet√leg ez okból lett a szeretetre, s√t: szerelemre termett istenn√ a kereszténységben Astaróth néven f√ördög. 24. Mindezek ismeretében azon vagyok igazán meglep√dve, hogy még a thai prostik, night clubok és kupik félhivatalos promóciós filmjeinek számító „Thai Live Hardcore”-ok is milyen korlátozottan mutatják be a távolkeleti szextechnikákat. Habár, találkoztam már egy sokat sejtet√, „Original Japanese S/M” címet visel√ sorozattal is. 25. Ennek címe: A szerelmi gyönyör. 26. Krisna (a Mahábhárata egyik f√alakja, az ind filozófia alapm∫ve, a Bhagavadad Gítá kifejt√je) éppúgy Visnu „avatárája”, mint Ráma királyfi (a Rámajána h√se), Parasuráma (a „Csatabárdos Ráma”) és mások. XX. Az egyszer∫ség kedvéért csupán a három (hímnem∫) f√isten, azaz Brahmá, Síva és Visnu, illetve az emberek ilyen jelleg∫ kapcsolatait modellezem.

27. Hacsak nem abban az értelemben, ahogy ezt Bernini szobrával kapcsolatban tettem (lásd a 14. jegyzetet), vagy ahogy egy hatvanas évekbeli science fiction földönkívüli h√se kifejti, hogy eredeti kristály-létformájának örömével itt a földön egyedül az orgazmus nyújtotta gyönyör összevethet√. 28. Amennyire az alábbiakban említend√ szexuális „másságokat” illet√en hamis, félrevezet√ és téves ez a megjelölés, annyira általános vélekedést tükröz. Jómagam itt kizárólag mint a pszichiátria egyik szakterületének megjelölését említem, bármiféle értékítélet szándéka nélkül. 29. A 9. számú jegyzetben. 30. Ezt még kiegészíteném azzal, hogy az emberek szeretkezéseinek túlnyomó része már √sid√k óta nem a nemzést, hanem a gyönyörszerzést szolgálta, lásd például Ónán vétkét, aki több vélemény szerint nem maszturbálással vonta magára az Úr büntet√ haragját, hanem azzal, hogy a nem kívánt gyermekáldás megel√zése érdekében megszakításos közösülést alkalmazott. 31. Mint e tanulmány írása közben Révész Sándortól megtudtam, a fentihez igen hasonló következtetés részét képezi a homoszexuálisok „önvédelmi” érvrendszerének is, melybe egyébként némi csúsztatással az is beépíthet√ lenne, hogy a homoszexuális szó megfelel√ írásmóddal (mint Homo Sexualis) akár a „Nemileg meghatározott ember” megjelölése is lehetne. 32. A kör másik végér√l, a fasizmusról nem is szólván, amelyik az Endlösungot a zsidók, cigányok stb. mellett kiterjesztette a melegekre is. 33. Érdekes módon minden esetben csak a férfiak homoszexualitásáról esik szó. S nem csak a Bibliá-ban. A pornófilmipar „alkotásaiban” a leszbikus jelenetek minden értelmes hardcore integráns részei, míg a hasonló maszkulin jelenetek csupán speciális darabokban bukkannak fel. Ennek oka feltehet√en az, hogy a keresztény erkölcs eleve feltételezi a férfi primátusát a szexben, így számára az „√ magvok elvesztegetése” bizarrabbnak, többeket zavarónak számít. De esetleg elképzelhet√ az is, amit Endr√di Szabó Ern√ a következ√képp fogalmazott meg: „Az emberek többsége esztétikus látványnak talál két szép, egymással szeretkez√ n√t, de nem lát annak két férfit.” 34. Tanulmányomban a „szodómia” megnevezést ennek ellenére a hagyományos értelemben, vagyis mint az „állattal végzett nemi közösülés” jelzését használom, mert a fenti logikából következ√ jelentésváltoztatás vélhet√leg megzavarná az olvasót. 35. Amit a lírai lelk∫ Szabó L√rinc imigyen m∫fordított: „b∫nös barátokért”, holott egy mai, a posztmodern égiháborúkat megélt, az eredeti szöveg meglehet√sen vaskos megfogalmazásaihoz is ragaszkodó költ√ az alliteráció meg√rzése mellett is vélhet√leg így magyarítana: „buzi barátokért”. 36. Érdekes módon, a kortárs pornófilmipar, amely férfiaknak többek között „Giants”, „Cocks”, „Magnum” és „Badboys”, n√knek pedig „Power Girls”, illet√leg „Lesbos” sorozatcímeken ad közre ilyen jelleg∫ filmeket, a dolognak épp ezt a dekadens és/vagy lázadó vonását „felejti ki”. 37. Vátszjájana ezen els√sorban a fellációt érti, de azért felbukkan szövegében a cunilingus is. 38. A pornográf filmgyártás a biszexualitáshoz is ugyanúgy viszonyul, mint a homoszexualitáshoz: az egymással is játszadozó több n√–egy férfi felállás szinte minden filmben felbukkan, míg ennek ellenkez√je kizárólag speciális kiadványokban. 39. Az utóbbi esetében némileg bizonytalan vagyok, mert amikor Vátszjájana a két férfi–egy n√, illetve két n√–egy férfi triolákat említi könyvében, az akár biszexualitásra is utalhat. 40. „The love between a man and a woman is a wonderful thing. But we have to choose the right man and the right woman, beside whom we lay down.” Azért idézem angolul is a kijelentést, mert a második mondatában szerepl√ „beside” helyhatározó jól összecseng a biszexuális pornófilmek „Bi-side” márkajelzésével. 41. A magam részér√l nem csupán azért használom szövegem további részében erre a fogalomra a pornófilmipar által kitalált „Shemale” elnevezést, mert szellemesen találónak érzem, hanem azért is, mert nincs olyan pejoratív mellékíze, mint az említett megjelöléseknek. Itt említem meg egyébként, hogy a thai prostik világában ugyanezt a csoportot a szintén szellemes „Ladyboy” néven ismerik. 42. Amit például a gyakorta n√i mellekkel, ám szakállal ábrázolt mezopotámiai Istár/Astarte alakja is jelez. 43. Talán ennek az irtózatosan kis létszámnak az eredménye, hogy a kortárs pornófilmipar, amely pedig megszállottan vadászik az ilyen és ehhez hasonló „ínyencségekre”, ismereteim szerint csupán egyetlen valódi hermafroditát tudott a hálójába keríteni. ◊ (he? she?) Deliah „m∫vésznéven” ismert a szakmában, és k√kemény biszex filmek els√számú sztárja. 44. Az ilyen típusú filmekb√l álló legismertebb és legtöbb „m∫vet” tartalmazó

72

Isteni aktusok még cégének reklámozását sem kérte t√lem.) 45. Az Érosz Magazin egyik 1991-es számában. Ez volt egyébként az els√ olyan magyar szexlap, amelyik felvállalta a melegek ilyen irányú igényeinek kielégítését is. 46. S még az ilyen költséges eljárásokra sincs feltétlenül szükség! Az egyik legrégibb magyar „shemale”, a bizonyos alternatív körökben legalább tizenöt éve közismert Annamari például felöltözött állapotában mindezek nélkül is képes (volt) elhitetni potenciális partnereivel/vev√ivel, hogy √ n√.

sorozat a „Trisexual Encounters” címet viseli, ám számos egyedi darabbal is találkoztam. (Mivel ez az utolsó pornográfiával foglalkozó jegyzet, itt kell zárójelben megjegyeznem, hogy a látszat ellenére nem vagyok e m∫faj rendszeres fogyasztója. Sem id√m, sem kedvem nincs hozzá. Köszönetet kell viszont mondanom egy régi ismer√sömnek, aki ma már ilyen videofilmek kölcsönzéséb√l él, s aki promóciós filmek vagy tipikus jelenetek ingyenes lejátszásával, katalógusok áttekintésének biztosításával lehet√vé tette a számomra, hogy megszerezzem a munkámhoz szükséges ismereteket e témában is. És cserébe

Michelangelo da Caravaggio: Nárcisz, 1594–1596

73