ART LIMES KIHELYEZETT TAGOZAT TATABÁNYÁRÓL ELSZÁRMAZOTT MÛVÉSZEK 2007.3 TATABÁNYA
TARTALOM
BEVEZETÔ
5
Wehner Tibor: Kihelyezett tagozat – Tatabányáról elszármazott mûvészek
PORTRÉGALÉRIA
8
Augusztin Márta grafikusmûvész – Nagy Barbara: A kôbe vésett hiány paneljei
12
Balatoni Klára ötvös-iparmûvész – (kájé): Tárlat, több ezer négyzetméteren
16
Dobroszláv József festômûvész – Gergelyffy András: Magyar tájak – egy magyar akvarellista szemével
20
Droppa Judit textiltervezô iparmûvész – Wehner Tibor: Textiltér
24
E. Szabó Margit textilmûvész – Feledy Balázs: A gyapjútól a papírig, az anyagtól a szellemig
28
Fülöp József animációs filmrendezô – Nagy Gergely: Varázsceruza
32
Gerber Pál festômûvész – Tatai Erzsébet: A modernista mû és a modern mûvész-mítosz viszontagságai
36
Goda Zsuzsanna festômûvész – Szellemi önarcképek és útkeresések
40
Haszon Ákos grafikusmûvész – Herman Levente: Üvegidô
44
Haszon Sándor alkalmazott grafikus – Nagy László: „We can be Heroes, just for one day”
48
Hegyi Csaba festômûvész – A látvány után festmény
52
Jurida Károly grafikusmûvész – Szakmai életrajz
54
Kádas István festô- és grafikusmûvész – Losonci Miklós: A föltámasztott múlt mitológiája
58
Kálmán Tünde tipográfus-grafikus – Nádai Ferenc: Staccato
62
Kovács Valéria grafikusmûvész – „Szállj le önmagad mélyére…”
66
Kubó Éva textiltervezô iparmûvész – Textil-festészet és grafika a képzô- és iparmûvészet határán
70
Lajos József szobrászmûvész – Pályakép és meditáció
74
Lois Viktor szobrászmûvész – Pataki Gábor: Hangfürdô
4
B E V E Z E T Ô
TARTALOM
78
Lôrincz Ferenc festômûvész – Kovács Péter: A táj(kép), amint festi önmagát
82
Luzsicza Lajos Árpád grafikusmûvész – Nagy Gáspár: Egy szelíd garabonciás portréjához
86
Neuberger István festômûvész – Somogyi Zsófia: Utak, útkeresztezôdések
90
Oláh György festô- és grafikusmûvész – Feledy Balázs: Plakát és festmény: képzômûvészet
94
Przudzik József festômûvész – Matyikó Sebestyén József: Isten tenyerén
98
Révész Napsugár grafikusmûvész – Wehner Tibor: „Mindent megelevenít.”
102
Sáfrány Ákos festômûvész – Fiath András: Pszichedelikus storyboard-ok
106
Sipos Barbara szobrász- és festômûvész – Wehner Tibor: A tisztaság és megtisztulás jelképei
110
Sipos Marica szobrászmûvész – Wehner Tibor: A biztonság és védtelenség látleletei
114
Szamosvári József festômûvész – Losonci Miklós: A valóság rétegei
118
Szentgyörgyi Tünde festômûvész – Gopcsa Katalin: A rácsodálkozás képessége
122
Szentirmai Zsuzsanna textiltervezô iparmûvész – Farkasfogság
126
Tenk László festômûvész – Supka Magdolna: A helyek szelleme
130
Tettamanti Béla grafikusmûvész – Wehner Tibor: Jelenbe ágyazott gondolati rajzok
134
Tooth Gábor Andor festô- és grafikusmûvész – Nádori Péter: Mindenkinek megvan a maga keresztje
138
Vadászné Ablonczy Emôke textiltervezô iparmûvész – A fény érzékenyen érint
142
Viczina Júlia keramikus iparmûvész – Wehner Tibor: Fantázia és fegyelem
NÉV- ÉS ADATTÁR
144
Információk
145
Mûvészek és adatok
5
Wehner Tibor KIHELYEZETT TAGOZAT TATABÁNYÁRÓL ELSZÁRMAZOTT MÛVÉSZEK
„… Azt gondolom, ahol az ember gyerek, ott eszmél a világra, és ott találja szépnek a dolgokat. Azóta voltam nagyon szép helyeken, néztem a tengerre magas hegyoldalakból, jártam szebbnélszebb városokban, tornyok, templomok, katedrálisok, minden iszonyúan tüchtig… Ugyanakkor mégis jellemzôbbnek találok egy ilyen semmi dolgot. Amikor azt fontosnak találtam, akkor láttam, hogy nem lehet ennek máshol a gyökere, csak Tatabányán.” (Pogány Gábor: Beszélgetés Tenk Lászlóval = Limes, 1997/3.) Tatabánya, illetve a város elôdtelepüléseinek lokális mûvészettörténete a 20. század elsô felében még csupán néhány, itt dolgozó festômûvész munkálkodását veheti számba – így Dobroszláv Lajosét és Görgényi Istvánét –, míg az 1945 utáni, illetve az 1947-es várossá alakulást követô években, majd évtizedekben már sokrétûbbé, történésekben gazdagabbá alakul az összkép. Mûvészek érkeznek, telepednek le a városban (mint pl. Luzsicza Lajos, Szlávik Lajos, Gyôrfy Klára), tervszerû mûvésznevelô munka kezdôdik, s ennek eredményeként fiatal tehetségek kezdik meg tanulmányaikat a budapesti közép- és felsôfokú mûvészeti iskolákban (többek között Bondor István, Brém Ferenc, Horváth Ferenc, Krajcsirovits Henrik, Lajos József). Az ötvenes évek közepén így már hangsúlyosan vetôdik fel a kérdés: a városból, a város vonzáskörzetébôl indult alkotók visszatérnek-e Tatabányára, vagy máshol – fôként Budapesten – kezdik meg mûvészpályájukat? A maradás/ visszatérés/elszakadás/eltávolodás dilemmájára adott választ számos tényezô befolyásolja – a családi körülmények, a munka- és a mûterem-lehetôségek, és korántsem mellékesen a fôvárosban való letelepedés ez idôben igencsak nagy nehézsé-
gekbe ütközô volta –, de a döntésben szerepet kap a városhoz kötô érzelmi szálak erôssége vagy gyengesége is. Tanulmányaik lezárulta után sokan visszatértek, ám többen Budapesten maradtak, vagy az ország (késôbb a világ) más tájai felé vették az irányt, s így a napjainkig ívelô hat évtized során kialakult a viszonylag állandó, a fiatalokkal és a városba települôkkel meglehetôsen esetlegesen gyarapodó tatabányai mûvészcsapat, s körvonalazódott a Tatabányával egykor kapcsolatban volt alkotók köre. A „kihelyezett tagozat” mûvészei között tatabányai születésû, a gyermek- és ifjúkorukat a városban megélô, tanulmányaikat itt kezdô alkotók, illetve olyan festôk, grafikusok, szobrászok, iparmûvészek vannak, akik egy-egy életszakaszukkal, alkotóperiódusukkal kapcsolódnak a településhez. A szülôhelyhez, az egykori alkotótérhez fûzô kapcsolatokat a „kihelyezett tagozat” mûvészei körében a város vissza-visszatérô meghívásokkal élteti: jó példa volt erre az a nagyszabású kiállítás, amelyet a Bányász Képzômûvészeti Szabadiskola alapításának huszonötödik évfordulóján, 1972-ben rendeztek Tatabánya képzômûvészetének 25 éve címmel, ahol az elszármazottak közül Dobroszláv Lajos, Horváth Ferenc, Jurida Károly, Krulik Frigyes, Lajos József, Luzsicza Lajos, Oláh György, Przudzik József, Révész Napsugár, Szamosvári József és Szlávik Lajos mutatkozott be alkotásaival. Öt évvel késôbb, a tatabányai Bányász Képzômûvészeti Kör jubileumi tárlatán ismét visszatértek mûveikkel a városba az egykori tatabányaiak, akik közül Droppa Judit, Horváth Ferenc, Izing István, Jurida Károly, Kovács Gábor, Lajos József, Luzsicza Lajos, Oláh György, Révész Napsugár, Szamosvári József, Szlávik Lajos szerepelt. 1987-ben, a városi képzôés iparmûvészek tárlatának katalógusában e je-
6
BEVEZETÔ
lenségrôl jegyezte meg Englerth Miklós: „Az ún. elszármazottak kötôdése rendkívül erôs volt; éveken keresztül minden fontosabb tatabányai kiállításon szerepeltek, jelenlétükkel erôsítették a tatabányaiak egyre növekvô presztizsét. Késôbb ez a kapcsolat természetesen lazult, de szép hagyomány teremtôdött azzal, hogy a szabadiskolások és a szakkörösök a jubileumi években… közös tárlatokon tisztelegnek a város közönsége elôtt.” Ezt a továbbélô tendenciát nyugtázhattuk a 2000. év Millenniumi Tatabányai Ôszi Tárlata kiállítóinak névsorát áttekintve, ahol a tatabányai illetôségû alkotók mellett Lois Viktor, Oláh György, Révész Napsugár, Sipos Barbara, Szamosvári József és Tenk László jelentkezett új mûveivel. A hat évtizedes történet során a Tatabányáról elszármazott, napjainkban is aktív mûvészek három, egymástól jól elkülönülô generációja alakult ki. Az elsô generáció a Bányász Képzômûvészeti Szabadiskola korai mûködéséhez kapcsolható; a mûvészpályán az ötvenes évek elsô és második harmadában induló alkotók csoportjához sorolható Jurida Károly, Lajos József, Szamosvári József és áttételesen – és életkoruk alapján – Dobroszláv József és Przudzik József. A második generáció tagjaként a hatvanas-hetvenes években lépett fel Balatoni Klára, Droppa Judit, Gerber Pál, Kádas István, Lois Viktor, Oláh György, Révész Napsugár, Tenk László – napjaink mûvész-középgenerációjának jeles alkotói –, míg a nyolcvanas évektôl jelenünkig bezárólag kezdték meg mûködésüket a már ugyancsak a középgenerációhoz kapcsolódott fiatalok nemzedékének tagjai, mint – a teljesség igénye nélkül említve – Ablonczy Emôke, Sipos Barbara és Sipos Mariann, Tooth Gábor Andor, Hegyi Csaba, Kálmán Tünde, Szentirmai Zsuzsa, Sáfrány Ákos, Viczina Júlia. E harmadik csoport formálódását mintegy elôrevetítette az az 1993-ban Tatán rendezett, majd Esztergomban is bemutatott kiállítás, amely a
MÚLT ÉS JELEN
Komárom-Esztergom megyébôl származó, akkor mûvészeti fôiskolákon tanuló növendékek alkotásait vonultatta fel. Fellépésük óta egy újabb fiatal nemzedék jelentkezett, tagjai sorában Haszon Ákos, Haszon Sándor, Kovács Valéria és mások. A három mûvészcsoport alkotói rendkívül szerteágazó tevékenységköröket reprezentálnak, munkásságuk a vizuális mûvészetek szféráit – a hagyományos terminológia értelmében a képzô- és az iparmûvészet ágazatait, alkotóterületeit – széleskörûen ölelik fel: festôk, grafikusok, szobrászok, alkalmazott grafikusok vannak jelen, és tipográfus, textiles, keramikus, ötvös, videofilm rendezô is szerepel ebben az indíttatásában közös vonásokat hordozó mûvészcsapatban. Az alkotóterületek eme sokrétûsége, az alkotóutak szerteágazása miatt is nehéz bármifajta rendszerezés, egy-egy általánosan jellemzô tendencia megjelölése. Talán az életkor, a generációhoz való tartozás adhat segítséget e téren. Megállapítható, hogy az idôsebbek a tradicionális kifejezésmódok, a hagyományos mûformák elkötelezettjei, míg a középgeneráció mûvészei a 20. század utolsó harmadának modernista szemléletével és törekvéseivel sokoldalúan árnyalt munkákkal jelentkeznek, s a fiatalok radikálisan szakítanak minden konvencióval, s a mûvészet médiumának, szemlélet-módjának és logikájának, nyelvezetének és formarendjének teljes megújításával foglalatoskodnak. Ez a Kihelyezett tagozat címmel összeállított válogatás harmincöt olyan, Tatabánya mûvészeti vonzáskörébe és hatóterébe szervesen illeszkedô alkotó munkásságába ad bepillantást – igencsak gazdag és változatos mûvészeti összképet teremtve –, akik az évek múlásával és az emlékek elhalványulásával, esetenként a kapcsolatok lazulása ellenére is vállalják a mûvészeti párbeszédet, ezzel is segítve egy csekély múltú város mûvészeti tradíció-teremtô igyekezetét.
„Turulasszony” Lois Viktor és Yin Peet szobrászmûvészek alkotása (Tatabánya, Fémszobrász Tábor, 2004) Fotó: Kiss T. József
„Turulasszony” (részlet) Fotó: Dallos István
7
8
PORTRÉGALÉRIA – AUGUSZTIN MÁRTA
9
Nagy Barbara A KÔBE VÉSETT HIÁNY PANELJEI
Víz – Ember IV. 2000, litográfia, 30x34 cm
Víz – Ember VI. 2000, litográfia, 30x29 cm
Víz – Ember VII. 2001, litográfia, 39x30 cm
Augusztin Márta emberképeket teremt. Magányos, néha láthatatlanul is megkötözött, illetve elvágott fél-figurákat. Emblematikus, szinte ikonszerû egyszerûséggel és állandósággal. Magányosan álló férfi, keze csípôre téve. A tengert nézi. Idôtlenség. Állandóság. Nyugalom. Már hosszú ideje ezt teszi, végtagjai megmerevedtek, szinte megkövültek már. Mintha mindig itt állt volna. Nézi az elôtte elterülô „megfagyott” tengert. Csonkolt férfitest. Nem látjuk, hogy lábait a vízbe merítve hûsíti-e azokat. De tudjuk, nem ezért van itt. Mintha így belevetve a tájba, mégis uralkodni akarna felette. Nem látom az arcát, de úgy vélem szomorú. Egy másik alkotáson az elôbbi férfiakt combközéptôl levágva és megkettôzve áll, nekünk háttal. Kezeik szorosan átfonják felsôtestüket. Megkötözöttek és lecsupaszítottak. Kiszolgáltatottak, de erôsek is egyben. Magányuk kôbe zárta ôket, bár megduplázva állnak, kettôjük között óriási ûr tátong. Víz vagy épp sivatag az, amibe beletaszíttattak, tulajdonképpen mindegy. Körülfogja ôket létezésük, mint valami finoman rezgô, remegô éter. A következô lapon vízbe merül a szétvágott férfitest. Illetve ez sem egyértelmû, sokkal inkább olyan, mintha a víz a két test „elôtt” lebegne. A hátaktok kettészelésével a köztük lévô hiány is szerves részévé válik a történésnek. Megdermeszti a levegôt. A víz most ellepi a figurák alsó felét. Kékes, zöldes, szürkés színük itt is inkább szoborszerû. Kôre rajzolt, kôbe vésett alakok. Litográfiák. Egy másik lapon a férfi keze összekulcsolva a tarkón nyugszik. A tenger horizontja megemelkedett. A jobb kéz levágva, a lap bal oldalán folytatódik, ismételve, megsokszorozva a férfi jelenvalóságát. A tenger most sárgás-barnás. Mintha este lenne. A férfi még mindig a parton áll.
„Nem jártam hétszáz éve itt,/ Azóta minden változatlan…” – írja Ahmatova. A magányos férfiak, mint Friedrich staffázsfigurái bevezetnek létezésünk monoton tereibe, és ott magunkra hagynak. A tenger horizontális vonala kitágítja, de le is zárja a tájba nézô férfi és vele együtt a nézô egzisztenciális lehetôségeit. A litográfia, vagyis kônyomat lehetôségeit maximálisan kihasználja a mûvész. A hosszú idôt igényelô munka elmélyült, többrétegû finom felületeket eredményez, mely által a nézô jobban belemerül a szinte festôi felületekbe. Augusztin Márta ezeknél a nyomatoknál a halványabban elkészített rajzot még kevesebb festékkel nyomtatta le, hogy a figura és a háttér ellentéte kevésbé legyen éles, így a kép sokkal idôtlenebb, álomszerû hatást kelt. Ezt a finom színekkel és felületekkel dolgozó meditatív technikát váltja fel a leginkább ipari, tehát mûvi grafikai eljárás, a szitanyomat. Mechanikus, eltávolító voltára, és redukált fekete-fehér színére szükség is van a nyomatokon szereplô mûvész önportréi miatt. Azt látjuk tehát, hogy a férfifigura egyszer csak szembefordul és önarcképpé válik. Szembenéz velünk. Olykor lehunyja a szemét. Kávét iszik, integet, nyújtózik. Egy ablak mögül valahol egy városban. Kötött anyagú felsôben, egyszerû vonalakkal megjelenítve. Nincsenek árnyékok, nincs szín és fény, csak a nô maga. Realizmus és idôtlen szomorúság, elfogadás és kitágított pillanatok. Panelek a tíz lapból álló sorozat címe, melybôl itt három lap látható. Panelek, megrögzült mozdulatok, egymásba illesztett élet-eszenciák. Nap-nap utáni létezés állandósága és monoton rendje. A nô nem hív be minket a kép terébe. Látszólag kifelé figyel, ám sokkal inkább önmagába néz. A mindennapi pillanatok, az idô folyására figyelmeztetnek. Nem jártam hétszáz éve itt. Azóta minden változatlan.
10
PORTRÉGALÉRIA
Az itt látható nyomat-párok, egy ablak „keretében” jelenítik meg a mûvészt magát. Az elsôn egy finoman balra, illetve jobbra nyújtózó nôi testet látunk. A megkettôzés ugyanúgy, mint a litográfiánál itt is fontos elem, és a finom, redukált vonallal meghúzott testek közti „levegô” is éppoly jelentôs, ritmusa meghatározza a kompozíciót. A nôk egymás felé hajlanak, de igazából egyedül vannak a kép keretébe zártan. A következôn a csonkolt testbôl a baloldalon csak egy könyök, illetve egy fej, míg jobb felôl egy rajzoló nôi portrét látunk. Befelé figyelô koncentrált figurát. A két test közt a függöny megkövült ráncaival. A fény-árnyék kontraszt a függöny anyagán finom színtelítettséget eredmé-
AUGUSZTIN MÁRTA
nyez, és így visszautal a kônyomatok vonalhálóira. A bennük lévô titkok is közösek. A következô nyomaton a megkettôzött nôi alakok tarkóra tett kézzel néznek a nézô felé. A mozdulatok különbségei, ám mégis „egyforma” monotonitásuk feszültséget kelt. Augusztin Márta „romantikus” és egyben „szürreális” hatású litográfiáit látszólag felváltja a hétköznapi realitás. De ez csak látszólag van így. A fekete-fehér nyomatok vibráló levegôjét épp az az egzisztenciális szorongattatás fûzi egybe, mint a nekünk háttal álló férfiaktokét. A figurák transzparens léte áttetszôvé válik egy minden embert egyformán figyelô tekintet számára.
A rajzoló és a jegyzetelô 2004, szitanyomat, 70x100 cm
A balra nyújtózkodó és a jobbra nyújtózkodó 2004, szitanyomat, 70x100 cm
A fejtámasztó és a nyakát fogó 2004, szitanyomat, 70x100 cm
11
12
PORTRÉGALÉRIA – BALATONI KLÁRA
13
TÁRLAT, TÖBB EZER NÉGYZETMÉTEREN BALATONI KLÁRA FÉMBE ÁLMODOTT TÁRGYAI
Kandeláber-terv 1987
Alabárdos étterem (Esztergom) 1985, cégér terv
Kevés mûvész dicsekedhet azzal, hogy több ezer négyzetméteres kiállításteremmel rendelkezik, amelynek korlátlan a nyitvatartási ideje, a látogatók száma pedig óránként sok százra rúg… Pedig könnyen elérhetô mindez; nem kell hozzá egyéb, mint szép és (elérhetô) technológiával elôállítható kandelábereket, szökôkutakat, lámpatesteket, kerítéselemeket, cégéreket megálmodni, aztán megküzdeni értük, késôbb átsegíteni a megvalósítás szülési fájdalmain, megfelelô helyet találni nekik, ezalatt mindvégig vitatkozni illetékesekkel és illetéktelenekkel, esetleg még azt is elviselni, hogy néha valakik meg is rongálják az alkotásokat… Ilyen egyszerû tehát: nem is csoda, hogy nem sok mûvész vállalja ezeket a nehézségeket, bár az eredmény aztán feledteti a nehéz pillanatokat… Ezt igazolja Balatoni Klára kiállítása, mely a Mini Galériában látható, s a másik „állandó kiállítás”, mely Miskolc sétálóutcájában látható naponta 24 órán át. Balatoni Klára nevéhez fûzôdnek egyebek mellett ugyanis a Széchenyi utcán látható kandeláberek, világítótestek, a Centrum Áruház elôtti szökôkút és ivókút. Az iparmûvészi pálya rögös voltát jellemzi az is, hogy kevesen tudják, ki tervezte ezeket a tárgyakat. Legfeljebb azt veszik észre, hogy szépek, esztétikusak, egységes forma és gondolati világot tükröznek. Ha ezt észreveszi „az utca embere”, az alighanem a legnagyobb elégtétel az iparmûvész számára… A tárgyak születésének titkát így világítja meg Balatoni Klára. „Megtanultam, hogy mennyire fontos a dolgok megértése, a megfontolt cselekvés, tetteim következménye, hogy mûvészet az egyes ember drámájából születik, kínok közepette, de ami születik, saját kezünkkel formálódik, gondolataink hordozóivá válik. Valójában tárgyaink által önmagunkról beszélünk, s így fontos, hogy ez a vallomás igazi, ôszinte legyen, mert akkor történhet meg a csoda! Tárgy születik!”
Hogy miért éppen ilyenek az acélba, bronzba, vörösrézbe álmodott tárgyak: „Mivel igyekeztem kötôdni a múlt világához, alázattal a régi mesterek munkái iránt, a régi formák lassan újjászülettek bennem is, felfedeztem a magam számára igazi értékeket. Tisztelem az öreg mesterek tudását, formai gazdagságát, az anyag iránti szeretetet és alázatot. Munkáik megtanítottak, hogy egy feladatot többféle módon lehet és kell megközelíteni, s hogy tudásom legjavát adva valósítsam meg gondolataimat.” (kájé) • Balatoni Klára Tatabányán, Nausch Géza kovácsszakkörében kezdte az ismerkedést késôbbi hivatásával: „Szakmai fejlôdésem szempontjából sokat köszönhetek neki. Itt alapoztam meg tudásomat, mely végigkísért egész eddigi utamon. Megmutatott egy más világot, amelyben Ô élt. Füstös, nagy üllôtôl csilingelô, kalapács dalától zengô varázslatos birodalmat. Ez a világ magával ragadott. Megtanultam tôle a fémek szeretetét, a keménységet, az ellenállást, a szívósságot, hogyan lehet igényes, szép, színvonalas tárgyakat alkotni, szeretettel, akarattal, kitartással, mindent alárendelve e csodás titkokat valóra váltó világnak, a mûvészetnek.” Mesevár bronz, Ø 12,5 cm
14
PORTRÉGALÉRIA
BALATONI KLÁRA
Kandeláber Mindenkinél boldogabban 1986, bronz, Ø 12 cm
A „Szeretet” érmei I. 1982, bronz, Ø 7 cm
K&H Bank cégére
15
16
PORTRÉGALÉRIA – DOBROSZLÁV JÓZSEF
17
Gergelyffy András MAGYAR TÁJAK Szénásszekér 2002, akvarell, 47x27 cm
EGY MAGYAR AKVARELLISTA SZEMÉVEL
…Természet és kultúrtáj, csendbe burkolódzó magyar falu és nyüzsgô város, ódon vár és épülô kábelhíd, tó vizének nyugodt tükrén pihenô csónakok és zajló folyó jégtáblái, susogó erdô és merész sziklák szolgálnak a mûvésznek téma gyanánt, hogy életérzését kifejezésre juttathassa. A hazája földjét otthonává munkáló magyar nép jövôt építô energiája, az ember teremtô ereje jelenik meg ezekben a tájkép-víziókban. Nem természeti tarkaságok varázsa, és nem is a technika csodáinak bûvölete ihleti meg a mûvészt. Dobroszláv József képzeletét elsôsorban a hazai tájak félig ösztönösen, félig tudatosan átélt, odaadó és bizakodó szeretete termékenyíti akvarelljeiben. A hazai talajban szilárdan megkapaszkodó gyökerek szállítják az életnedvet ehhez a mûvészethez.
Finn vízpart 2005, akvarell, 46x35 cm
Téli liget 2007, akvarell, 47x36 cm
A teljes átélésbôl fakadó, belülrôl fûtött hangulati egység közlésére a mûvész egyetlen technikát használ: a pillanatnyi idô alatt megszületô benyomások gyors rögzítésére kiválóan alkalmas akvarellfestést. Ez a technika – azt lehet mondani – a festô vérében van, ecsetje vakon engedelmeskedik, kifejezô-eszközeivel szabadon bánik. Legtöbb esetben alig egy-két színt használ. Képeinek többségén a fekete, fehér, szürke és barna szín dominál. A színeknek ez a mértéktartó alkalmazása azonban nem jelent színszegénységet, hanem éppen ellenkezôleg, a színekre igenis érzékeny mûvészi ökonómiát. A nagy felületek színértékét igen gyakran egykét bámulatosan mértéktartó, felvillanó fehér színfolt teszi a helyére.
18
PORTRÉGALÉRIA
DOBROSZLÁV JÓZSEF
Bôrgyári híd 1987, akvarell, 36x48 cm
Tatabánya, Turul emlékmû 2007, akvarell, 47x35 cm Csillés 1976, akvarell, 46x31 cm
Dobroszláv mûvészete a hagyományokban gyökerezik; üres formajátékokba nem bocsátkozik. Kompozíciója szilárd, lazaságot, felületességet nem tûr meg. Akárcsak színeit a fehér színfoltok, hangsúlyos középterét a gyakran csak jelzésszerûen ábrázolt elô- és háttérrel hozza egységbe. Képei elôterében a gyakran csak sziluettszerûen ábrázolt, ágas-bogas fák rasztere szolgál a középtér visszaugratására, míg a háttér, a horizont többnyire elmosódottan jelenik meg. Ezzel a réteges térszervezéssel szemben él a perspektivikus szerkesztés eszközeivel is; ilyenkor elôszeretettel alkalmaz vertikális motívumokat: villanyoszlop, fa, templomtorony, emberalakok. Ez utóbbiak nem az emberábrázolás kedvéért kerülnek képeire, hanem a kompozíció teljessé tételét szolgálják és egyben hangulati elemként jelentkeznek. Az embert nem ezekben a jelzett figurákban találjuk meg Dobroszláv József képein, hanem abban az ôszinte és mély életérzésben, emberi léptékben, mely alkotásaiból a táj és hangulat megörökítése
révén tárul elénk. (Finnországi kiállítás katalóguselôszava, 1971) • Dobroszláv József tanulmányait édesapja, Dobroszláv Lajos festômûvész mûhelyében végezte. 1951 és 1956 között a Budapesti Mûszaki Egyetemen tanult, majd építészmérnökként tevékenykedett. Hagyományos akvarelltechnikával festett realista szemléletû, természetelvû táj- és városképek jellemzik munkásságát. „Kezdettôl fogva az akvarelltechnikát érzem a hozzám legközelebb állónak, a számomra legkifejezôbb közlési eszköznek. Újra és újra rabul ejt e mûfaj sajátossága, lehetôségei és korlátai, páratlan varázsa és kiszámíthatatlansága. Mert itt minden tudatos, tanult vagy ösztönös ecsetvonásba beleszól az anyag is, a víz bôsége az ecsetben, az összekevert színek aránya, a papír milyensége, az idôjárás szeszélye és az idô sürgetése. Hallatlan élmény megkísérelni a teljes uralmat mindezek felett… nem is mindig sikerül.”
19
20
PORTRÉGALÉRIA – DROPPA JUDIT
21
Áttetszôség 1980
Wehner Tibor TEXTILTÉR DROPPA JUDITRÓL (RÉSZLET)
Áttetszôség 1985
Iparmûvészetünk ezen ágazata – ha van még értelme képzômûvészetrôl és iparmûvészetrôl mint különálló ágazatról szólni – a kerámiával karöltve immár tizenöt esztendeje nem a síkban teremti meg az illuzionisztikus teret, hanem a valóságos teret ostromolja, kebelezi be: a teret, amelyben az alkotások meggyôzô erôvel nyilváníthatják ki jelzéseiket és jelentéseiket, amelyben kisugározhatnak és amelyben magukhoz vonzhatnak. A hatásmechanizmusok – a jelzések és a jelentések sokrétûsége miatt – szükségszerûen sokfélék, szerteágazók napjaink textilmûvészetében. E világ feltérképezése, birtokba vétele során Droppa Judit is – szívós következetességgel, vívmányait egyre meghaladón – olyan terrénumot tárt fel, amely csak az övé, amely egyetlen kézhez köthetô csak. Már a szombathelyi biennálék díjnyertes mûveit, már a lausanne-i kompozíciókat, a boglárlellei kápolna ablaktextiljeit és a tatabányai kockatextileket is a síkkötött alapanyag színformaszerkezet mesteri összhangzattan-manifesztációiként minôsíthettük… A mûvész már a síkkötött anyag felhasználásának kísérleti fázisában megfogalmazta alkotómódszerének lényegét: „A kötés technológiájából következôen a síkkötött anyag azzal a tulajdonsággal rendelkezik, hogy az anyag szerkezetének megbontása nélkül a kötésszemek szabályos elrendezôdését torzítással – nyújtással, feszítéssel – meg lehet változtatni. Külsô erô hatására az anyag sûrûsödik, illetve ritkul aszerint, hogy a kötésszemek hosszanti vagy kereszt-irányban torzulnak. A kötött anyag egyedülálló tulajdonsága, hogy a síkban bármely irányban ráható erôk erôvonalait követi, illetve kirajzolja, valamint a harmadik dimenzióban történô erô hatására gyûrôdésmentes torzulással válaszol.” …A fémkeretekre rögzített, áttetszô felületek és függesztett, aláhullva megcsavarodó formációk, a nyújtások, a feszítések, a torzítások ha-
tására hajlékony ívekkel megbontottak, s az egymás mögé, mellé, fölé helyezett síkok és a kapcsolódások feszült téri rendszereket alakítottak ki. A színes szálak mellett a kompozíciókba épültek sík- és térgeometrikus elemek is: színes gömbök, elfordított négyzetek: az általuk létrehozott felületek, a téri áttûnések a fény, a megvilágítás segítségével bontakoztatták ki szépségüket. Ha az elemekbôl építkezô, átfogó kompozíció gondolati töltetét, tartalmát kutatjuk, nehéz feladat megoldása vár ránk, mert vizsgálódásaink tárgyai rejtôzködôk, nehezen megragadhatók, egyre kicsúsznak fogalmaink közül: absztrakt, elvont motívumokkal fogalmazott üzenet jeleit kell feltárnunk. Nem a formai megjelenés, megjelenítés definiálhatatlan, hiszen pontosan leírhatók az anyagok, a Szalagok 1975
22
PORTRÉGALÉRIA
DROPPA JUDIT
Leomlás 1981
dimenziók, a méretek, a síkok, az ívek, a hajlatok, a színek, a foltok és az iszonyúan feszes és mégis labilis – már-már elpattanó – kapcsolódások. De leírható-e a fénysugarakat megszûrô rácsszerkezet-rendszer sugárzása, az áttûnések, az átváltozások közege, az átmenetiség állapota a bizonytalan és a bizonyos között, meghatározhatók-e a feszültség, a feszítettség színpadán felmerülô sejtések, sejtelmességek? Úgy tetszik, értelmezési kísérleteink már-már kudarcba fulladnak, amikor felcsillan egy halvány reménysugár: a költôi szándékokra, az emocionális tartalmakra kell hivatkoznunk. És ezzel megleltük Droppa Judit mûveinek kódját: az érzetek és az érzelmek mélységei oldódtak fel a könnyed játékosság és a végtelen komolyság vibráló ellentétpárja között… (Bp., Dorottya utcai Kiállítóterem, 1984. XII. 7. – I. 6.)
Hullámok 1973
Szalagok a térben 1977
23
24
PORTRÉGALÉRIA – E. SZABÓ MARGIT
25
Feledy Balázs A GYAPJÚTÓL A PAPÍRIG, AZ ANYAGTÓL A SZELLEMIG E. SZABÓ MARGIT MUNKÁSSÁGÁRÓL (RÉSZLETEK)
Víz és fény 2003, grafika, 200x300 cm +30 db. henger grafika. Fotó: Molnár Géza
… Az évek folyamán E. Szabó Margit pályaíve mind szellemileg, mind pedig technológiailag igen szerteágazóvá vált. Igaz ugyan, hogy itthon és külföldön elsôsorban kárpittervezôként, s azon belül is szônyegtervezôként ismerik, s így munkásságát jogosan kapcsolják össze a békésszentandrási szövôi hagyományokkal, de egyrészt az évek folyamán textilmunkáinak materiális sávja kibôvült, másrészt intenzívebbé vált festôi, rajzolói tevékenysége. E. Szabó Margit az utóbbi években olyan kiállításokat rendezett, melyeken textilmûvészeti munkáival szoros szimbiózisban láthatók – az egyszerûség kedvéért nevezzük most így – papírmunkái. E bemutatókon azonnal szembesülhetünk mûveinek sajátos, egyéni atmoszférájával. Míg nagy hagyományú ornamentikára épített szônyegeiben különösebben nem keressük a jelképszerûséget (bár ha keressük, megtalálhatjuk), addig papírmûvei esetében megérint minket a hangsúlyos jelképszerûség. Festményei, nagyméretû rajzai, melyek sok-sok azonos, vagy ehhez közelálló, repetitív elembôl építkeznek, mint valami nap- és energiaforrások jelennek meg szemünk elôtt, melyek ráadásul tovább is vetítik a ráesô fénynyalábokat. Ha így nézzük kollekcióit, akkor mindig emelkedett, sokféle asszociációt keltô benyomásaink lesznek. S ahogy összetett mûtárgy együtteseit nézzük (textil, papír; sík, tér; két-három dimenzió) megerôsödik bennünk ez az emelkedettség érzés. Miért is alakulhat ki bennünk egy ilyen érzés, amikor utóbbi bemutatóin kiállított tárgyainak többsége papír alapanyagú, ráadásul nem is „nemes papírokra” készült, hiszen azok többségükben nagyméretû csomagolóívek, s ráadásul a kivitelezett mûveken sincs különösebb technikai bonyolultság, hiszen ezeket alkoholos filctollal rajzolta az alkotó. A terekbe is kiterjeszkedô tárgyai, gú-
lái, gömbjei, csôszerû hengeres tárgy-együttesei tehát a szó szoros értelmében távol vannak bármiféle nemes anyagtól. Nos, ennek az ünnepélyességnek egyik oka a színhasználatban és -alkalmazásban rejlik, valamint az egyéni formavilágban, formaalakításban. A 2003 novemberében megrendezett egyéni kiállításának ezt a címet adta: Aranylemezek. S már ez a cím is jelezte, hogy itt az aranynak, mint színnek és mint szimbólumnak egyaránt jelentôsége lesz. Az arany-árnyalatoknak valóban kiemelt hangsúlya van, ám nem leegyszerûsített közvetlenséggel. Az arany az emberi kultúrák történetében mindig nagy szerepet játszott. Az Ószövetségben elsôsorban a szakralitás szimbóluma, igaz, hatalmi jellegzetessége is elôtérbe kerül. Jób pedig a Mindenható jelképének tartja, és Isten dicsôségének színét, anyagát látja benne. S itt szerepel egy fontos, rokon fogalom: az aranykor, mely E. Szabó Margit mûveit és kiállításait látva is eszünkbe juthat. Az aranykor, mely ha eljön egyszer, fényesség lesz és örökké tartó világosság… Nem véletlen, hogy ilyen címmel is készített az alkotó egy gyönyörû gyapjúszônyeget. Az Újszövetségben is sok utalás olvasható az aranyról, az idôk beteljesülésérôl, a megdicsôülésrôl, a boldogságról. Az alkotó értelmezése szerint az arany valami titokzatos, valami „súlyos súlytalanság”, sejtetés és sejtelmesség is, egy áradó befogadás. „Belélegzése” élet-igenlés, utal létezésünk, létünk misztikumára, arra a csodára, ahogy az élô nyújtózik az arany/os/ napfény felé. S megjelenik az ezüst is, amely némi ellenhatásként más titokzatosságot hordoz, hûvös, légies, átlátható és áttetszô jelenlevés, az elmúlás sejtetéseként az éjszaka tartozéka. Fontos, hogy ez a szakralitás éppenséggel lehet pogány szakralitás is, ha egyszerû anyagokkal készült mûvekrôl van szó, melyek ráadásul nem tart-
26
PORTRÉGALÉRIA
E. SZABÓ MARGIT
hatók igazán képzômûvészeti mûnek (pedig azok), s persze nem alkalmazott mûvészeti tárgyak (pedig azok), hanem valami sajátos új minôségük, terrénumuk és aurájuk van… E. Szabó Margit nagyméretû rajzai szônyegszerûek is, de szuverén rajzok is. Sajátosan visszaköszön bennük valami a szônyegszövésbôl, struktúrából, hiszen ott is nagy szerepe van a mechanikus ismétlôdésnek, s ezeknél is jelentôsége van egy sajátos repetitív építkezésnek, ismétlôdésnek. Mivel itt közvetlenül a kéz az alkotó és nem a szövôszéken jön létre a mû, ezeknek mindig ember-meleg atmoszférájuk van, néha-néha felbukkanó véletlenekkel, esetlegességekkel. Jellemzôen sok rajzi elemet látunk, organikus formákat, melyek aztán összességükben utalnak annak makroés mikroméreteire, szerkezetére, de fontos bennük a fény-hatások összetettsége, utalásainak emelkedettsége is… E. Szabó Margit egyszerû alapformákból építkezik, melyeket dimenzióikban képes felnagyítani, s a természetre utaló motívumok mellett archaizáló szemlélete is feltûnik. Jártas az ôsi kultúrákban, de nem közvetlenül idéz, hanem ezek hatását átereszti személyiségén, mely aztán az alkotás folyamatában személyessé transzponálja mindezt. S ehhez a hangulathoz szervesülnek harmonikusan szônyegei, mivel e sorok írója – önkényesen – felborította a szigorúan vett kronológiát, bár kétségtelenül az az igazság, hogy korábbi szônyegtervezôi pályafutásából emelkedett ki a papírmûvészeti munkásság. Szônyegeinek formavilága a historikumban gyökerezik. Van, ahol Hellász kultúrájára utal, a mediterránumra, vagy épp Közép-Európára, s van ahol a reneszánszra, de ezekben további kultúrák beépíthetôségét is bizonyítja, s megidézései, felidézései mindig harmonikusak munkáiban. Érezzük (látjuk) azt az erôs hatást is, amely egyfajta osztrák-német kultúrkörbôl érkezô inspirációra utal. Bécs atmoszférája Mozarttól a szecesszióig szinte kimeríthetetlen motívum-együttest teremt az alkotó számára. A Kékszakállú herceg vára (Hetedik ajtó) Fotó: Molnár Géza
Szônyegeiben feltûnik a technikai gazdagság, gyapjúból szövött és csomózott munkái mellett dolgozott gyapjú-hatású mûszálakkal, ismertek a mûfajt szemléletileg megújító rongy-szônyegei, sôt papírból készült szônyegei is. Egy különös sorrendben vettük számba E. Szabó Margit mûvészi pályájának teljesítményeit. Elôször papírmunkáiról, festményeirôl, nagyméretû rajzairól, objektjeirôl, térberendezéseirôl esett szó, melyek pályája újabb vonulatát képviselik, s ezt követôen igyekeztünk felvillantani kárpit- és szônyegtervezôi tevékenységét. Így válik azonban hangsúlyossá az a különös spiritualitás, egyediség, mely egész munkásságára jellemzô. (E. Szabó Margit • Aranylemezek. Elôszó: Feledy Balázs. Bp. 2005.)
Részlet az Aranylemezek címû kiállításból, 2003. Fotó: Molnár Géza
27
28
PORTRÉGALÉRIA – FÜLÖP JÓZSEF
29
Nagy Gergely VARÁZSCERUZA FÜLÖP JÓZSEF, ANIMÁCIÓS FILMRENDEZÔ
Hadd kezdjem valami személyessel. Legutóbb közel másfél évtizede volt szerencsém laudációt írni Fülöp József animációs filmesrôl, vizuális tervezôrôl (Jöjjön el a geg országa!; 1994). Hogy ezzel az anekdotikus fordulattal éljek: nehéz idôk voltak. De komolyan. Az animációs film épp megkezdte hosszú haldoklását Magyarországon. A régi mûhelyek zömmel szétestek, újak nemigen jöttek létre, s közben mindaz, amit a tervezômûvészetrôl, az alkalmazott mûvészetrôl, az utcai „közvizualitásról” gondoltunk – a reklámokon át a sajtóig – teljes újraértékelôdésen ment át. Legyünk tárgyilagosak: a gagyi öntött el mindent éppen, s a hazai animáció lefokozódni látszott, elérhetô maximumként legfeljebb a bérmunkák kínálkoztak. Nos, jelentem, Fülöp József átvészelte a nehéz idôket. Nem véletlenül. Hanem mert alkotói, mûvészi szempontból friss és nyitott maradt. És – most már túl a személyességen – közben a magyar animáció is feltámadni látszik. Szakemberek szerint az idei kecskeméti filmszemle az egyik legjobb volt az utóbbi évek fesztiváljai között, számos új nevet hozva felszínre. Nem utolsósorban azért, mert abban a generációban, amelyhez Fülöp is tartozik, akadtak, akik a mostoha viszonyok között sem adták fel, nem mentek a könnyebb ellenállás, a piaci tömegtermelés irányába. Fülöp József saját alkotói pályája mellett 2000 óta a MOME (Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetem; azaz a volt Iparmûvészeti Fôiskola) tanára is, a vizuális kommunikáció-tanszéken. Biztos vagyok abban, hogy túl a szakmai elhivatottságon, azért is, mert legalább annyit kap a diákjaitól, mint amennyit tanárként ô tud adni nekik. Az animációs mûvészet – ahogy minden más mûvészet is – meghal, ha nem progresszív, ha nem keres új kifejezési lehetôségeket és hozzá új eszközöket.
Herr Hirny kalandjai XI. 2003, digitális print vászonra (Feketefül produkció, alkotótárs: Fekete Gábor)
Ami elismerésre méltó: Fülöp megtartotta kísérletezô kedvét és megtartotta sajátos szemléletét. Ész, humor, narratív érzék, önirónia és – ne féljünk a kifejezéstôl – költészet keveredik mûvészi közelítésmódjában. Akár saját filmjeit, akár illusztrációit tekintjük, akár kezdetben a Puck Stúdió nevû társulásban, akár késôbb a Feketefül Csoport nevû projektben, azaz a Svájcban élô festô-grafikussal, Fekete Gáborral közösen létrehozott munkáit. Nem rest felhasználni mindazokat az eredményeket, amelyeket a különféle mûfajok kitermeltek – a klasszikus cartoon, gyerekkorunk kedvenc rajzfilmjei, a kelet-európai kísérleti animáció, a comics, a popvideók, a reklámok – s hozzátenni a magáét. Összetéveszthetetlen, ironikus, esendô figuráit, történeteit. S – nem kis dolog ez egy mûvésztanárnál – nem rest tanulni sem. Végigjárta Európa néhány fontos iskoláját és mûhelyét, megírta a maga doktori dolgozatát, és közben fontos, kihagyhatatlan munkatársa lett mindannak, ami most a MOME-n történik. Egy nagy hagyományú iskola fogalmazza éppen újra önmagát a megváltozott, európai és piaci kontextusban. Kitalálója és szervezôje a Kiskakas Animációs Filmnapoknak, amely keretében Budapesten mutatkozott be a világ jónéhány meghatározó filmes mûhelye. Hadd profanizáljak: az animáció azért jó, mert mindent meg lehet benne/vele csinálni. Nincs lehetetlen. Ez már csak azért is fontos, mert – khöm… – az élet véges. És a világ meglehetôsen kevés szabályát, mechanizmusát áll módunkban megváltoztatni, átrajzolni. Legalább a mûvészetben lehessen. Fülöp erre tesz kísérletet munkájával. Le hát a – rajzolt – kalappal! Biztos, hogy elôvarázsol belôle valamit, ahogy gyerekkorunk kedvenc sorozatában tették, azzal a bizonyos ceruzával.
30
PORTRÉGALÉRIA
FÜLÖP JÓZSEF
Bringa 2003, digitális print vászonra
Szerelem 2002, digitális print vászonra
Trapéz 2003, digitális print vászonra
Pisti 2003, digitális print vászonra
Camping 2004, digitális print vászonra
Interfész 2005, digitális print vászonra
31
GERBER PÁL
32
Tatai Erzsébet A MODERNISTA MÛ ÉS A MODERN MÛVÉSZ-MÍTOSZ VISZONTAGSÁGAI GERBER PÁL SOROZATÁRÓL (RÉSZLET)
A modern személyiség-konstrukciót és a mûvészegyéniség modern megkonstruálását kezdi ki Gerber Pál A mûvész útja címû sorozata is. A vetített sor erejét a felbukkanó kép-szöveg párok váratlansága, eltérô típusú humora és összetett struktúrája adja. A mû valójában meglehetôsen összetett. Gerber az egyszerû, ám több szálba rendezett részekbôl igen bonyolult szövetet hozott létre. Így az nem csak, hogy változatos, humoros és élvezhetô lett, hanem azt is megmutatja, hogy miféle, egymást erôsítô elemekbôl konstruálódik a mûvész „magasztos“ személyisége és heroikus teljesítménye. A képeket narratív sorozattá fûzô szövegek elrendezése különös jelentôségre tesz szert. Ezek a különbözô funkciójú szövegrészek ugyanis látszólag rendszertelenül vannak elosztva, így – a más-más helyen való megjelenésük – keresztbeszövi a lineáris felépítést. Gerber eminensen úgy fogalmazza újra azokat a sztereotipiákat ismétlô sablonokat, alakzatokat, amelyek hozzájárultak a 19. században megalkotott mûvész-képhez, hogy azok mintegy önmagukat bontsák le; meséljék el azok az idôben egymást követô eseményeket, vagy jelezzék a történet egyes állomásait A mûvésztípushoz nem feltétlenül szükséges, esetlegesnek feltüntetett vonások – egyfajta egyediség sugalmazása révén –, melyek az elbeszélés hitelességét kéne hogy növeljék, épp olyan sztereotipikusak, mint az elôzôk (31. ÉLVEZI A NAPFÉNYT, 33. TÁRSASÁGBA JÁR), s Gerber éppúgy alkalmazza ezeket, mint azokat a paneleket, amelyek az egész történés heroikusságát, nagyszerûségét, egyetemességét hivatottak jellemezni: (A mûvész megérkezik 2. A TELJESSÉGBE 3. EBBE AZ UNIVEZUMBA). Gerber a 19. századi nevelôdési regények toposzai közé szervesen beillesztett, ám ezektôl elütô mondataival látszólag korszerûsített mûvész-képet
konstruál (34. VAGY SZARIK A KÁOSZ TÁRSADALMÁRA). Ezzel azonban éppúgy kiforgatja a 19. századi, mint a kortárs diskurzusok retorikai fordulatait (identitás, látványosság társadalma, stratégia és az intézményiség kérdése, mely – a kiállításéval együtt – a mûvészek horizontján is csak az utóbbi évtizedekben jelent meg). A vetítés lineáris olvasatot ír elô, így a szöveg ad narratív értelmet a képsornak. Ugyanakkor, mivel a feliratok mindig képek társaságában jelennek meg, az „eredeti“ narratív értelem további értelmet nyer, tartalmilag gazdagszik, vagy konkréttá válik, netán épp megbicsaklik. A kép és szöveg együttesen hat, és mivel az egyes párok összefüggése is rendszerint más és más (olykor illusztratív, ám gyakrabban inkább kompetitív, vagy szokványosnak egyáltalán nem nevezhetô tartalmi kapcsolatuk inkább ellentmondásban áll egymással), állandóan kizökkenünk a megkezdett kerékvágásból. Azzal a lendülettel, ahogy Gerber képeihez szöveget rendelve felépített egy fiktív mûvészi életutat, le is bontotta azt; épp egymáshoz illesztéseivel tette láthatóvá a nevetségessé vált, megrögzült közhelyeket. Olykor a kép-szekvenciából adódik humor, de az inkább az egész felépítésbôl következik: Az elsô és utolsó „jelenetet“, amelyben A MÛVÉSZ MEGÉRKEZIK, illetve AHOL (az intézményben) NYITOTT SZEMMEL ÁLMODVA KIÁLLÍTJA ÖNMAGÁT, egy-egy szoborportré illusztrálja. Ez az elrendezés a szobrok különbözôsége ellenére is, mûfajuknál fogva szimbolikusan a visszatérést konnotálja, mely lehetne akár mitikusan kozmikus vagy banálisan lehangoló, mégis inkább szomorúan nevetségessé válik a kisszerû küzdelem folytán (amivel a mûvész expressis verbis az „intézményig“ jut – mint legfôbb, és a sorozat szerint el is ért – célig). Épp a középsô jelenet-pár reprezentálja a mûvész gigászi küzdelmét és – átmeneti – elbukását:
NAGY TERVEKET KOVÁCSOL, DE AZ ESEMÉNYEK KERESZTEZIK ELKÉPZELÉSÉT. Gerber a legfontosabb helyre, a szimmetriatengelyre helyezi ezeket a kijelentéseket, melyeket újabb (képi) közhelyekkel tetéz, így a túlhangsúlyozás folytán téve e fordulópont heroikusságát nevetségessé: az elsô ugyanis egy színházi jelenetbôl való igen heves emberi mozdulatot elkapó kép, de a másik sem kevésbé expresszív: a pongyolájában álló, feldúlt, széttárt karú nô egy romos, üres téren. A szarkasztikus megjegyzések végül is a képekkel együtt válnak ironikussá – például a 15. és 16 dián: 15. ÉLETSTRATÉGIÁJA SZERINT VAGY HELYTÁLL, 16. VAGY MENEKÜL A HULLÁMOKON. Jóllehet a vagy-vagy nem újkeletû (a nehéz döntések mindig is kísérték hôs férfiainkat a történelem során), az életstratégiával operáló retorika azonban új. S ahogy Gerber élcelôdik ezen – a Superman filmstílt, illetve az óriásbékával találkozó, tengeren hányódó Gulliver figuráját állítva ezekkel párba – úgy dönti romba a kierkegaard-i felvetést, akárcsak az ókorig visszamenô konfliktusokat a válaszútnál tépelôdô Herkulesig. Gerber konkrétan is kikezdi a mûvész-szerepet-egyéniséget. Egyrészt azzal, hogy a Mûvész a szöveg szerint 27-szer jelenik meg, de karaktere nem azonosítható. 23 esetben ugyan tudható – lévén egyedül a képen –, hogy ô, a mûvész van jelen, de mindig más és más képviseli; a mûvésznek, a fôhôsnek nincs arca. Másrészt azzal, hogy a legtöbb szerep karikírozott, harmadrészt pedig azzal, hogy fizikai munkásokat állít a mûvész helyére. Gerber a mûvészi munkával is tréfát ûz, amikor
mintegy kicsiben modellezi, milyen az, amikor a mûvész ÖSSZEKÖT MÚLTAT ÉS JÖVENDÔT (43), azaz 2 krumplit a beléjük szúrt gyufaszálakra kötött zsineg segítségével köt össze. És saját magát sem kíméli, amikor fiatalkori önarcképével illusztrálja a mûvész kiállítási intézménybe való bejutásra tett igyekezetét. Nemcsak az ún. fizikai és szellemi munkát mossa össze, de ironikusan a konkrét és tranzitív értelmeket is egymásra kopírozza. A történelemhez, a mûvészet történetéhez fûzôdô sokrétû kapcsolatot reprezentál A mûvész útja. Gerber egyfelôl nivellál: Rembrandtól saját jelenkori fényképéig mindent összehord, majd egyetlen elbeszélésben egységesít, ugyanakkor e különbözô idôszakokkal játszik is, például a magyarországi szocialista múltra reflektál: amikor fôhôse DÍJAT KAP, egy szabászverseny-plakett szerepel a képes oldalon, a mûvészi folyamatot pedig munkásokat oktató diák képviselik. A mûvész útja címû mûvében Gerber Pál mintegy paródiáját adja a 19. században népszerû, grafikai sorozatokban is feldolgozott fejlôdésregénynek (Bildungsroman, illetve Künstlerroman). Az egymással társított toposzokkal Gerber éppen a mûvészi „kibontakozás“ természetesnek vélt képzetét ássa alá meglehetôsen szórakoztató módon, kimutatván, hogy „a mûvészi életút“ hogyan konstruálódik, s hogy a személyes nagy mítoszt hogyan, mibôl hozza létre – a mûvésszel együtt – a társadalmi közmegegyezés. Gerber a szerzô személyiségének konstruálásán keresztül árnyaltan érzékelteti a modernizmushoz és modernitáshoz való ambivalens kapcsolatát.
33
34
PORTRÉGALÉRIA – GERBER PÁL
GERBER PÁL
35
36
PORTRÉGALÉRIA – GODA ZSUZSANNA
37
Goda Zsuzsanna SZELLEMI ÖNARCKÉPEK ÉS ÚTKERESÉSEK Ôsszel jártam utoljára a városban, ahol felnôttem. Festôi volt a régi városrész a hatalmas sárga fák fényében, nyugalom siklott végig a régi utcákon. Sosem láttam annak idején ilyen szépnek, éretten színesnek. Most felnôttem hozzá. Középiskolás tanulmányaimat Tatabányán végeztem a hetvenes években. Rajzolni is itt kezdtem, Brém Ferenc tanítványaként az iskolapadban, és Krajcsirovits Henrik felnôtt szakkörében az akkori Népházban. Nélkülük nem léphettem volna mûvészi pályára. Érettségi után Pécsre kerültem, a Tanárképzô Fôiskola rajz szakára, majd onnan Budapestre, a Képzômûvészeti Fôiskola festô osztályába. Sváby Lajos növendékeként végeztem 1984-ben. Budapesten élek. Jelenleg nem vagyok sem a Mûvészeti Alapnak, sem más társaságnak a tagja. A 80-as években részt vettem a Belsôbárándi Mûvésztelep munkájában, amelyet Morvay László (Gaál Imre Stúdió) grafikus és mûvészetpedagógus alapított és vezetett, s akit alkotás-pedagógiai munkámban mesteremnek tekintek. Azóta magam is vezetek mûvésztelepeket középiskolásoknak és végzetteknek, elôbb Tiszapüspökin, most pedig Császtapusztán. Fôiskolás korom óta festek. Mindig a nagy méretek, a szín és az olajfesték vonzott. Nem vagyok realista, de nem volt nonfiguratív korszakom akkor sem, mikor az volt az általános trend. Képeim fiA táncos 2006, olaj, vászon, 100x120 cm
gurálisak, alakok töltik ki a tereket, azok mozdulatai a fôszereplô formák. A látvány provokatív és erôteljes, avantgarde hatásokat értelmezek át. Az ember érdekel, a nô és a férfi alak, forma izgalmas tökéletessége. Abból is a lelki történések, amelyeket a külsô megnyilvánulásokon keresztül át lehet emelni, illetve emocionális dimenzióba helyezni. Gesztusok, mozdulatimpressziók, tekintetek, testérintések, lendületek, felnagyított részletek. Olyan történések, melyeket szavakkal nem lehet egyszerûen megfogalmazni, csak költészettel. Ezek a lélek síkján játszódó, sokszor mélyen elhallgatott drámák, melyekrôl valamennyiünknek vannak megélt, intim emlékeink. Szeretném a nézôben megérinteni saját emlékeit, élményeit és azokat újra értelmeztetni vele.
Szakítás 2005, olaj, vászon, 100x100 cm
38
PORTRÉGALÉRIA
GODA ZSUZSANNA
AHOGY MÉG SENKI A NÔKRÔL… RÉSZLET EGY KIÁLLÍTÁS-MEGNYITÓBÓL
„Miénk az éjszaka”-szlogenre hirdetett óriásplakát-festô verseny alkotása, Bp., 1999. június – 2. díj
Szorosabb értelemben véve a képeim fôszereplôi nôk, olyanok, akik Munch, Lautrec, Klimt vagy Frida Kahlo, Lempicka nôalakjainak leszármazottai, Marilyn Monroe, Marlene Dietrich és Madonna idôtlen kortársai. A nôi individuum, a férfiizgalom hatalmától szenvedô, néha mégis fájdalmasan szabadulni tudó, kapcsolatban és mégis magányban létezô, önmagát kutató új szellemiség. Nô, aki szexualitását és valódi érzékiségét felvállalni akaró univerzum. Ôk az évezredes férfivilág hierarchiájából kimozduló, az ôsanyaság erejéhez visszatérô, szentségtelen dívák. Talán nem szorul magyarázatra ezek után, hogy nôalakjaim szellemi, érzelmi önarcképek és útkeresések. Keresem a mûvészet tényleges nôi oldalát, de nem konvencionális értelemben, hanem alkotóként és élôként. Utolsó képeim az érett szerelemrôl, szenvedélyrôl, a testi érintés erotikájáról beszélnek, felháborító nôi szemérmetlenséggel, csodálva a férfiszépséget és azt középpontba állítva. Provokálok, bár nem média-
szinten. Szívesen festek élénk, telített, vad színharmóniákkal, energikus ecsetkezeléssel, mint Matisse és van Gogh, erôteljes fényszerû hatásokkal, mint Caravaggio, a tér és tömegábrázolás hiányának csendes gauguin-i módján. Legújabb sorozatom darabjai nagyméretû, un. makro-arcképek, nevezetes nôalakok portréi, inkább égetôen-keserû színekkel megoldva. Nem közönségnek festek, képeim azért születnek meg, mert megtermékenyülnek agyamban az események, és létre kell jönniük. Ezek után önálló életet élnek, de nem piaci viszonylatokban. Tudom, hogy saját dolguk van, ezért legtöbbször elengedem ôket. Nem festek sokat. Az alkotásnak bennem hosszú ideje van, sokáig tart, amíg szellemi szintrôl át tudom tenni vizuális síkra az élményeket. Maga a festés gyorsan megy. Akkor dolgozom, ha elég mélynek érzem a bennem élô látomást. Kiállítást akkor szervezek, ha együtt akarom ôket látni. Mûvész vagyok?
„Szép! Olyan, mint egy kirakós, csak össze kell állítani egy pillanatra a szivárványra feszült testeket, az ölelésverseket, a sikolyakkordokat, a színek szagát, bársonytapintását, a reménytelen-merengô szemeket és összeáll a Goda-kép. A virtuóz, a szellemes, az ôzszelíd és vadkanvad, plakátos, reklámos, frivol, cédalibbenésû, kegyetlenül kedves és smirgli simogatású festmények világa. A meztelen test, az ölek szétáradó melege, a vehemensen laza ecsetvonás-kavalkád, az ôszinteség biztosítéka, a „biztos vagyok benne” megléte. Semmi pardon, semmi pegyhüdt szorítás, a narancs-lila-vörös-sárga tornádó színek, a bomló szikár, fémszögletû formák vihara zeng… és mégis a háborgó felszín alatt ott a bársony. Az a pár percnyi öröm, amiért érdemes élni. Goda Zsuzsa bár még mindig útkeresô, kísérletezô, mégis magabiztos, mert a fehér lapon kóborló, tudattalan irányította ecset és toll tudásról, hit-
rôl és távlatokról árulkodik. Némely orr, far és boronamancs örömszikrákat szór. Mert csak annak van értelme, mert csak az öl melege gyújt lángra, s a barlangmélye rejthet el, s a szeretkezések illata kábíthat el igazán. S ezért idecsôdült a harmadik évezredben is érvényes Lautrec, van Gogh, Bacon, de Bartók is. Nem Mozart, bár játékos és klasszikus, ezért inkább tán Ravel vagy Debussy, és persze a kán-kán. Ezek a franciás, kurvás lányok, asszonyok inkább Ady vagy Nagy László noteszaiból pottyantak ide. De persze semmi szadizmus és semmi fülledt erotika, inkább a hirtelen jött s megbánható szerelmek, lopott csókok szecessziós füllentései. Nem a szeretkezés gôzgépkattogása, vagy a szikláknak csapódó tenger monoton pattogása, hanem szuszogás, pihenés… A kiürült test réveteg keresi az archimédeszi pontot, a kapaszkodót. Együtt a kitárulkozás gyönyöre és rettenete.” (Morvay László, Budapest, 2000. február)
Hogyan lesz ezután…? – amikor két nô megbeszéli a dolgokat 1988, olaj, farost, 70x100 cm
39
40
PORTRÉGALÉRIA – HASZON ÁKOS
41
Herman Levente ÜVEGIDÔ ,,Ha azt mondom megyek, akkor járásomnak célja van. Ha viszont azt mondom, sétálok, akkor a cél maga a séta. Nem más a helyzet a festészettel sem…,,* (Dieter Honisch) Haszon Ákos 2000-ben végzett a Magyar Képzômûvészeti Egyetem képgrafika szakán. Korábban a kecskeméti rajzfilmstúdió háttereseként dolgozott. Közvetlen, sokoldalú emberként ismertem meg, a zene iránti érdeklôdésében is legalább annyira elmélyült, mint képzômûvészeti tevékenységében. Mindezeket nem hiába említem, hiszen odaadása és precizitása türelemre és méltóságra vall. Gyufás skatulyát és cigarettásdobozt készít rézkarc technikával, majd összehajtogatja ezeket eredeti méreteire. Diplomamunkáját kônyomat eljárásával készíti, majd installálja is, egy duplán záró fürdôszoba ablakba helyezi a nyomatokat, így egy „falat” képezve ad áttekintést a munkájára. A háttérben a békásmegyeri tömbházsor vonul el visszafogottan, az elôtérben a megfakult napszítta fû metszetében egy ösvény látható, melyen emberi hulladékok szóródtak szét, cigarettacsikkek és egyebek… Akár sétálhatnánk is egyet a napsütésben és belehallgathatnánk a csendbe, mely – mint általában – jellemzô munkái kisugárzására. Újabb grafikái számítógépes-grafika eljárásával készülnek, mégis megmarad munkáiban a festôiesség. A fotórealizmus technikáját nem csupán könnyedséggel, hanem artisztikus modorral is párosítja, munkái nem sugallják a sokszor látható, fényképrôl sematikusan másolt egyszerûséget, hanem megragadják a tekintetet és a részletek varázsa az idô fogalmát ébreszti fel tekintetünkben. Mintha megállítaná az idôt egyetlen örök pillanatra, hogy elmeséljen valamit. Jelrendszere hétköznapi ábrázolásaiban mutatkozik meg, emberek által használt vagy már idejétmúlt, félre dobott tárgyakból, egy szögre akasztott kabátból, egy vágó-deszkából, melynek egyik
része elszenesedett, fölötte egy ételdarab s annak árnyéka megállt az idôben és a térben. Egy kenyér felülnézetbôl, mely olyannak tûnik, mint egy csupán jól megmunkált igényes grafika, de felfedezhetô a szakralitás is egyben, a még kovász korában késsel ejtett kereszt a kenyér tetején. Kérdéseiben a bizonyosságot keresi, „…mert mit ér az ember, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall…?”. (Márk 8.36) Haszon Ákos grafikái mindenekelôtt bizonyosságot sugároznak, egy saját világból közölt bizonyosságot. Tematikáiban nem firtat társadalmi vagy szociális világképeket, csupán az egyszerû valóságban keresgél. Mûvei az önnön valóságukban kelnek életre, arra ösztönöznek, hogy minden kérdést tisztán, egyszerûen vizsgáljunk meg. Azt kérdeztem tôle, hogy lát e hasonlóságot a zene és a képzômûvészet között… „A képeimet és a zenéimet is úgy hozom létre, hogy az alkotás folyamata alatt – sokszor ez hónapokat vagy éveket jelent – telítôdnek jelentéssel. Soha nem készítek vázlatot, nincsenek terveim, hanem ha rám tör a kín, elkezdek csinálni valamit, és folyamatában alakul ki a zene vagy a kép. Az alkotás közben tárulnak föl elôttem is a jelentésrétegek. Persze több a kín, mint az, ami tárgyiasul.” – Ha azt tartjuk szem elôtt, hogy a világ gyönyörûségeit látni szeretnénk, mert van még ilyen, keressünk önzetlenül, nem feltétlenül a célt szem elôtt tartva, akkor – ha nem is avval találkozunk, amit elképzeltünk valaha – az addig vezetô út tapasztalataiban életre szóló meggyôzôdések tanúi lehetünk. Csak akkor láthatjuk meg a valóságot, ha félelmeinket félrerakjuk, erre egyszer úgyis szük-
Böjt 1-3. 2006, digitális festmény, 24,6x24,6 cm * Fischer Gábor: Gyönyörû ez a mai nap. A sétáló filozófiáról és a mûvészetrôl.
42
PORTRÉGALÉRIA
ség lesz. A képein szereplô tárgyak is ezt a vonalat vallják, olyan helyre teszi ôket, hogy észrevegyük ezeket a világban heverô apróságokat, melyek ugyanúgy velünk együtt élnek. Lassú, de biztos lépteket tesz, nem ô követi az utat, hanem az út követi ôt, tudatában van annak, hogy a világban zajló destruktív demoralizáció egy végletekig kiherélt, személyiségétôl megfosztott, irányított robotnemzedéket nevel. Ezt sajnálkozva ki is fejti beszélgetéseink során, mint egy állami modern inkvizíciós állapotot. Meg kell állni néha séta közben és viszonyítani! – „Bár mûvészeti szakközépbe jártam, mégsem volt énekóránk, pedig a társmûvészetek megismerése és megismertetése nagyon fontos lenne nemcsak az ilyen jellegû, de minden iskolában, hogy teljes embereket lehessen nevelni hazánknak és a világnak. Nyilvánvaló, hogy nem akarnak önmagukra reflektálni tudó, létezésüket, nemzettudatukat is megélô embereket látni maguk körül azok a hatalmasságok, akik szakadék felé taszítják
HASZON ÁKOS
a világ kívülrôl itt-ott csillogó, de belül teljesen szétrothasztott cirkuszi kocsiját, ezért számûzik a mûvészeteket az oktatásból is.” (H. Á.) – Létezhet olyan határ is, mely csupán egy üvegfalból áll. Átláttunk rajta, de nem léptük át soha, mert még soha nem vettük a fáradtságot, hogy megkerüljük azt, és talán azért nem tettük mindeddig, mert lépteinket mások irányították. Megtehetjük-e azt, hogy bármi, amit csinálunk, ôszintén belôlünk fakadó, és nem sémákból ránk épített esztétikát képviseljen? Mi történik akkor, ha a 21. század kortárs mûvészetfilozófiáját, melyet a mûvészettörténészek oly mértékben sajátítanak ki, hogy már-már csak önmagukról szól a dolog, félrerakjuk? Talán a kitaszítottság magányában olyan értékekkel találkozhatnánk, melyeket nem az érzékenységtôl véglegesen megfosztott robot-raj tömegébôl s a világra rásüppesztett homályból foggal-körömmel ragadnánk meg. Mindezt természetesen megtehetjük…
Böjt 5-6. 2006, digitális festmény, 24,6x24,6 cm
Böjt 4. 2006, digitális festmény, 24,6x49,2 cm
43
44
PORTRÉGALÉRIA – HASZON SÁNDOR
45
Nagy László „WE CAN BE HEROES, JUST FOR ONE DAY” Heroes 1-3. 2007, digitális grafika, 23x86 cm
(DAVID BOWIE – HEROES)
Haszon Sándor 2003-ban végzett a magyar Képzômûvészeti Egyetem tervezôgrafika szakán. Egyetemi éveitôl kezdôdôen nemzetközi reklámügynökségeknél dolgozik mûvészeti vezetôként. Munkái kreativitást, éleslátást és egyszerûségre való törekvést tükröznek. Hivatásának gyakorlása közben elsajátított szemléletmódot mûvészi alkotófolyamata során is hasznosítja. Számára az egyszerûség, érthetôség és követhetôség a legfontosabb vezérlô elvek, legyen szó nyomtatott reklámról vagy önálló képzômûvészeti produktumról. Az a folyamat, amelynek során az ötlet lassan gondolattá, majd annak képi vetületévé válik, az ô szemében teljességgel hiábavaló, amennyiben a mûalkotás üzenete nem egyértelmû, hanem többféleképpen értelmezhetô és emiatt nehezen dekódolható. „Legyen egyenes az út, amelyen a gondolat eljut a befogadóhoz!” – vallja Haszon Sándor. Nem szívleli a ködös dolgokat, munkáiban közérthetôségre törekszik, ugyanakkor minden esetben elgondolkodtat. Nem akar intim belsô képeket akasztani a falra, amelyeket csak egy „beavatott“ szûk réteg képes megérteni, míg másokhoz kétértelmûségük vagy bonyolultságuk miatt nem jut el az üzenet. Hosszú ideje rajong a pop art irányzatért, amely végre valahára kinyitotta a képzômûvészet kapuját a tömegek elôtt, és azon a hétköznapi nyelven kezdett el beszélni az emberekhez, amelyen azok a legjobban értenek. Ha egy pop-art mûvész tájképet festett, akkor az egy üzemanyagtöltô állomást és közúti jelekkel teletûzdelt utat ábrázolt. Ha csendéletet alkotott, akkor egy konzerv vagy egy Coca-Cola palack volt a téma, emberábrázolásnál pedig filmsztárok, pop-énekesek, a modern világ valamelyik aktuális eszményképe, a sajtóból és a televízióból ismert alakok, vagy akár képregényhôsök elevenedtek meg a vásznon. A nézôk úgy érezhették, hogy a képek hozzájuk is szólnak, nekik is üzennek vala-
PORTRÉGALÉRIA
mit. A befogadót és az alkotót többé nem választotta el egymástól a bonyolult mûvészi nyelvezet. Haszon Sándor is ezt a gondolatiságot tette a magáévá, munkáiban mindenkihez szólni kíván. A város, amelynek ô is a szülöttje, idén lett 60 éves. Tatabánya hatalmas iparvárosként szinte egyik pillanatról a másikra nôtt ki a földbôl. Gyökerei a sötét bányatárnákból indultak, onnan törtek a felszín, az éltetô fény felé. De miközben odafenn hihetetlen ütemben zajlott a fejlôdés, lenn a mélyben emberek ezrei küzdöttek meg nap mint nap az elemekkel. Izzadságos munkával, embert próbáló körülmények között bányászták ki a „fekete gyémántot“, és közben az egészségüket és az életüket kockáztatták a fejlôdésért. A szó legnemesebb értelmében vett hôsök voltak. De sajnos csak voltak, mert ma már hírmondójuk is alig akad. Valószínûleg a város összes családjában volt valaki, aki közéjük tartozott vagy esetleg tartozik még a mai napig. Ezért bátran mondhatjuk, hogy ôk mindannyiunk hôsei. A város a közelmúltban gyökeresen átalakult, a régiek talán rá sem ismernének. Városrészek tûntek el nyomtalanul, miközben újak alakultak ki, és megszületett egy új nemzedék. Ahogyan mindannyiunknak, nekik is szükségük van hôsökre. Most talán még jobban, mint bármikor a város történetében, kellenek a példaképek, akikre fel lehet nézni. Az emberekben eredendôen él a vágy,
MÚLT ÉS JELEN
hogy hôsöket teremtsenek, hogy aztán az ô nyomukban haladva maguk is azokká válhassanak. Ahogy David Bowie énekli: „Hôsök lehetünk, ha csak egy napra is.” Ha egy tárgyra kell gondolnunk, amikor azt halljuk városi fiatalság, valószínûleg az elsôk között jut eszünkbe a gördeszka. Nem véletlenül, hiszen ez az ikonná vált eszköz a városi lét eszenciája, egyszerre fejezi ki a szabadságvágyat, a mobilitást, és a fiatalos lendületet. Haszon Sándor ezért jó érzékkel választott médiumot a fiatalság megszólításához, hiszen hôseit a gördeszkalapokra készített grafikák segítségével juttatja el hozzájuk. A fiatalok használati tárgyai és egy mára már letûnt kor hôseinek szimbiózisából születtek ezek az alkotások. Három kép egymás mellett, mint egy modern triptichon. Rajtuk a képregényfigurákra emlékeztetô, szinte emberfeletti erôtôl duzzadó bányászalakok elevenednek meg, arcukat elszánt küzdelem torzítja, szemükben pedig megvillan a legyôzhetetlenség. Szinte mezítelen testük az önmagából fakadó, tiszta, sallangoktól mentes heroikus bensô kivetülése. Alakjuk az örökkévalóságba merevedik, hogy így, ebben a tökéletességben ôrizhessük meg ôket emlékezetünkben az eljövendô generációk számára, örök mementójául önfeláldozó küzdelmüknek. 2007. július
Fotó: Dallos István
46
Hangfürdô Mûvészeti Centrum (elôtte Lois Viktor Szélmolnár címû szobra) a tatabányai Szabadtéri Bányászati Múzeumban
47
48
PORTRÉGALÉRIA – HEGYI CSABA
49
Hegyi Csaba A LÁTVÁNY UTÁNI FESTMÉNY (VÁLASZ EGY OPPONENSI VÉLEMÉNYRE)1
A modern festészet elementáris erôvel vált el az azt megelôzô korok festészetétôl. Ez a radikális lépés, amely a forma felé terelte a festôi figyelmet, egy fél évszázad alatt manierizálódott, és a konceptualizmussal a lehetôségei be is zárultak. Amiben ma élünk és még a modern következményeként értelmezhetô, az ezeknek az utaknak a kifinomult variálása csak. Ahhoz, hogy a modern metafizikai jelentôsége világossá váljék, belsô erôbôl szervezôdött eredményeit kell újra a világra vonatkozóan fölülvizsgálni. Ez mûvészettörténeti kérdés, de jelenidejûségébôl következôen ma még kidolgozhatatlan. Ennek ellenére ebben élünk ma. Az a tény, hogy nagy vonalakban a paleolitikum
barlangrajzai hûek a valósághoz és a neolitikumban az ábrázolás jelszerûvé válik; illetve az a tény, hogy az ornamenseknek nagy vonalakban három fajtáját különböztethetjük meg (geometrikus, növényi és figurális) arra enged következtetni, hogy a mûvészet modern történetének metafizikája ôsforrásokkal rendelkezik. Ezt a következtetést azonban én elvetném. Minden prehistorikus jelenséggel kapcsolatos elmélet nehezen vagy egyáltalán nem bizonyítható, de én egyszerûen nem tartom igaznak azt a föltételezést, hogy a geometrikus minta eredete, ihletôje – a kerámián például – a fonott kosárba nyomott agyag égetésekor elôálló lenyomat lenne.2 Például a csángók a hullámvonalat
A megértés emlékmûve – VÁRÓTEREM 2006, fa, enyv, tempera, 30x30x65 cm
Napszúrás – Horgos, Fodor dûlô 2006, olaj, vászon, 120x90 cm 1 Ez a szöveg részlet Dr. Weiss János filozófus, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Filozófia Tanszéke vezetôjének, Hegyi Csaba: A látvány utáni festmény címû doktori értekezése opponensi véleményére adott válaszból. 2 Jelenleg ezt demonstrációs oktatófilmmel próbálja alátámasztani például a Hódmezôvásárhelyi Tornyai János Múzeum, meglehetôsen kicsiny meggyôzô erôvel.
50
PORTRÉGALÉRIA
szinte mindig ökörhúgyosnak mondják. Anélkül, hogy a historikus mûvészet idejébe a példák további fölsorolása miatt behatolnánk, szóljunk csak néhány szót még egyszer a képtilalomról, amely pedig, ahogy a neve is mutatja, figurális képre vonatkozik, tehát minden vele szemben álló geometrikus dísz az ellentételezettség révén szükségképpen kapcsolatban áll a figurával. A festészet modern története tehát például eredetisége révén metafizikus. Olyat alkotott, ami korábban, még csak lényegét tekintve sem volt jelen a mûvészetben.
HEGYI CSABA
Azt állítom tehát, hogy a festészet elnyerte saját dimenzióit modern története révén. A közvetlen látvány utáni festmény azonban modern kori megvalósulásaiban bizonyítja leginkább történeti értelemben vett állandóságát. Ami a festészet modern történetében érintkezik a közvetlen látvány utánisággal, vagyis például mindazon festôk, akiket dolgozatom ebbôl a korból fölidéz, azok éppen ennek a metafizikai jelenlétnek a jelen idejû fontosságát hangsúlyozzák. Ennek a kérdéskörnek a megvitatását azonban másokra kell hagynom.
Jajjcsak, Jajjcsak befogadna a világ 1995, analóg fotográfia, változó méret
Táltos nehéz teherrel a Tejtó partján - 2 szamár lapockája 2007, enyv, tempera, vászon, 330x210 cm
Kígyó az ágy alatt 2007, számítógépes grafika, változó méret
51
52
PORTRÉGALÉRIA – JURIDA KÁROLY
53
JURIDA KÁROLY SZAKMAI ÉLETRAJZA A tatabányai Bányász Képzômûvészeti Szabadiskolában kezdett ismerkedni a képzômûvészettel, ahol Luzsicza Lajos tanítványa volt. A Képzô- és Iparmûvészeti Gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd a Magyar Képzômûvészeti Fôiskolán, ahol 1961-ben diplomázott. Mesterei: Hincz Gyula és Ék Sándor voltak. 1968–71: Derkovits-ösztöndíj. Rendszeres résztvevôje a hazai és nemzetközi (Krakkó, Ljubljana, Brno, stb.) grafikai tárlatoknak, mûfajában több pályázatot nyert. Élményei erôsen tájhoz kötöttek, de figurális témákat is feldolgoz, s elôszeretettel készít ex-libriseket. A legszívesebben rézkarcot készít, a lapjait átható érzelmi-indulati töltés sajátos festôiséget biztosít stílusának. 1964-ben grafikai
A hír fametszet, 18x28 cm
Séta egy bolygón 1975, fametszet, 23x37,5 cm
mappája jelent meg a Kisgrafika Barátok Körének kiadásában. (Kortárs Magyar Mûvészeti Lexikon, T. AN.) • „Jurida Károly biztos kezû ábrázoló, ezért fokrólfokra jutott el stílusának alakítása során 1967-es periódusáig, mikor elvonatkoztatásában is megérlelt munkát hozott létre. Leginkább ’Táj kékben’ címû vegyes technikával készült lapja, amely tematika és látvány ábrázolása nélkül a tájélmény lényegét, belénk ivódását tudta megkapni egy csendes pillanatban. A lírával átszôtt nagy formák és összefoglaló kompozíciók felé vezethet Jurida Károly elôrehaladásának iránya.” (Mai Magyar Rajzmûvészet, 1971.)
54
PORTRÉGALÉRIA – KÁDAS ISTVÁN
55
Losonci Miklós A FÖLTÁMASZTOTT MÚLT MITOLÓGIÁJA
Róma születése 2005, akril, 135x75 cm
A Folyó-közi kultúrák szimbolikája 2004, akril, 140x80 cm
„Kádas István szemléletében és fogalmazásában is új fejezetet nyitott a magyar grafikában. Mûvei a föltámasztott múlt sokrétû mitológiájával kopogtatnak a jövô nyíló kapuján. Mûvészetében újraélesztette az ókori, a bizánci, a hun-avar-magyar, a gót mitológiát, ezzel szintetizálta az emberiség eddig megtett útját, hogy ma is tisztábban lássuk az európai három nagy keresztény kultúra horizontjait. Markáns egyéniség gondolkodásában és rajzi felfogásában egyaránt. Világa független, szuverén, csak önmagához hasonlít. Külön erénye, hogy a grafika eszközévé avatja a régészeti tárgyakat, különös, paralel rajzvonalai nem csak ábrázolatok, hanem értelmezések. Kádas István gondolkodásának egyik jellemzôje a patriotizmus. Rajzai feltámasztják a hun-magyar mondakört, a népvándorlás heroikus korát. Külön ciklust rajzolt a kettôs honfoglalásról és több lapján a Biblia és a görög-római mitológia jelenünknek szóló üzenetét fogalmazta meg. Eközben bepillantást enged vonalai segítségével Milton, Dan-
Tengermelléki kultúrák összeomlása 2007, akril, 140x80 cm
te, Ady, Madách világába, közelebb hozza Vivaldi, Bach, Handel, Schubert zenéjét. Új képi értelmezését adja Bábel tornyának, Noé bárkájának, illetve történetüknek… Mûvészete vonallá érlelt gondolkodás …Egyénisége merész látomásaiban érhetô tetten. Nem csak ábrázolja az életet, hanem rajzokkal értelmezi a létezést…” (Kádas Istán mûvészete, katalógus elôszó, részlet). • Kádas István munkásságának állomásai: Szabolcs megye, Komárom megye, Budapest, Nyugat-Európa országai, a Közel-Kelet, Budapest. 1986-tól 1990-ig Nyugat-Európa több országában, köztük Ausztriában és Németországban, valamint a Közel-Keleten élt, és folytatott elsôsorban világi és vallástörténeti tanulmányokat. Ezekben az években figyelme különösen az ókori, a kisázsiai, a Földközi-tengermelléki kultúrák felé fordult, ezen kultúrákkal ismerkedett meg mélyebben.
56
PORTRÉGALÉRIA
Grafikáit a folt és a vonal mesteri szintû kezelésével alkotja meg. Miként fogalmazta, az ókori, a Földközi-tengeri, a kisázsiai, a görög-római, a Földközi-tengermelléki, az Atlanti-óceáni kultúrák szimbolika-rendszerének feltárását tekinti céljának. Elmélete szerint a görög-római értékrend nem omlott össze, behatolt a következô 2000 év, azaz a Halak keresztény világkorának felvilágosodás-kori hierarchiáiba. Kádas István a 2000 éves kultúrák ciklikus változásait kívánja szintetizálni festményein, s tablóin értelmezni a szimbólumok jelentéstartalmait. A nostredamusi kulccsal megfejti a következô, 4000 éves új-világkor, a szárazföldi kultúrák, vagyis a nagy rend, az Aranykor visszakódolását. Festmé-
KÁDAS ISTVÁN
nyein, grafikáin elhitetô erôvel ábrázolja, hogy a globális hierarchiák bibliai jelentéseit a Nagy Világmozgató fogja elrendezni. Hisz abban, hogy az Isten nem csak a fizikai világ mozgását programozta, hanem minden egyes ember agyába bekódolta a Genezist. Így a szellemi világ determinálja a fizikai világot. Táblaképein, grafikai sorozatain visszakódolta – mint fogalmazott – a tengermelléki kultúrák, egyházi és világi kozmogóniák, testamentumok, uralmi szimbolika jelentéstartamait, és a Gilgameseposz rejtett kulcsa felnyitotta számára az Ógenezist, visszakódolta a görög mítoszokat a képein. Kádas István saját mitológiai világot teremt festményeivel, grafikáival.
J. Milton: Az elveszett paradicsom 1995, tus, akril, 40x60 cm
Jövendölés a Vízöntôbe 2006, olaj, vászon, 40x60 cm
Ady Endre: Az eltévedt lovas 1996, tus, akril, 40x50 cm
57
58
PORTRÉGALÉRIA – KÁLMÁN TÜNDE
59
Nádai Ferenc STACCATO KÁLMÁN TÜNDE KÖNYVTERVEIRÔL
JAK Világirodalmi sorozat (Könyvborítók)
Kétezerben, a Jubileum évében, Rómában felújították a híres-nevezetes Termini pályaudvart. A rákövetkezô évben, amikor isten tudja hányadszor (és nem utoljára) ott jártunk, észleltük a változást: a hatalmas elôcsarnokban, ahol azelôtt a pénztárak sorakoztak (azok részben megszûntek, az újságosstandoknál, trafikokban és automatáknál lehet jegyet váltani), tehát abban az óriási térben egy hatalmas üvegdobozt – mondhatni akváriumot – helyeztek el, egy könyvesboltot, könyvesbolt-akváriumot. Lenyûgözô a látvány; egészen sajátos mozgással „közlekednek” ugyanis az emberek a könyvregálok közötti „utcákon”: figyelô fejtartással, néha felemelnek a polcról egy-egy könyvet, bele-belelapoznak, sôt van(nak) olyan(ok), aki(k) megáll(nak) és olvas(nak)… azután óvatosan, hang nélkül mozdulnak tovább, nehogy megzavarják a másik áhitatát. Aztán hirtelen valaki sietôsen beront, céltudatosan felkap egy könyvet (már gyakorlott látogató lehet – tudja mit, hol talál), máris a pénztárnál terem… gyorsan fizet… és rohan… a vonathoz. Ha az ember enged a látvány csábításának (és lehet-e ellenállni?) és maga is „beúszik” az akváriumba és alámerül ebben a sajátságos közegben (és nem kell attól tartani, hogy lekési a vonatot), akkor nem csupán a „szokásos”, megmagyarázhatatlanul varázslatos könyvesbolti hangulatba csöppen, (amikoris az idô elveszíti „múló“ természetét), hanem egy csak akkor és ott (itt) létezô hangulatba. Ennek két oka van: egyrészt az üvegen túl zajlik a pályaudvari élet, másrészt szinte azonnal észrevehetô, hogy itt különös gyûjteményét találni a könyveknek. Nem tematikus válogatásra kell gondolnunk, hisz Umberto Ecotól Stephen Kingig, Franz Kafkától John Grishamig igen széles a választék (túl az idegenforgalmi, Rómára fókuszáló kiadványokon és térképeken). A különlegesség az, hogy minden
könyv papírkötésû (paperback). Hát persze, csapunk homlokunkra: pályaudvaron vagyunk! Könnyû (a szó fizikai értelmében) minden olvasmány és olcsó is. Útravaló! Ami a szakember számára igazából feltûnik, az az, hogy minden könyv borítója igényesen tervezett, szakmailag hibátlan tipo-grafikai munka. Egy alkalommal szinte „sportot ûztünk” abból, találunk-e egalizálási hibát, kompozíciós botlást, rosszul megválasztott szedéstükröt… • Nem véletlen, hogy Kálmán Tünde tipo-grafikai munkáiról eszembe jutottak a fentebb leírtak. Könyvborítóit nézegetve (jelen esetben JAKsorozatát szemügyre véve) ugyanaz az érzésem támad, mint a Termini pályaudvar könyvesboltjáPlakát
60
PORTRÉGALÉRIA
ban: rendben van a világ, nincs semmi baj, mindenki végzi szaktudása birtokában a dolgát, az író (úr) ír, a grafikus-tipográfus tervezi a könyveket, a nyomdász kinyomtatja-beköti, a boltos eladja, a vevô megveszi, felszáll a kitakarított vonatra… Elôttem nyolc Tünde által tervezett könyv. Jó rájuk nézni. Ha csak a borító alapján döntenék: mind megvenném. A barokkos kavalkád, a klasszicista rendezettség mellett fanyar humor, a stílusok tudatosan, néha provokatívan játékos keverése (pl. klasszicista szimetria – art deco metszésû betûkkel) jellemzi terveit. Minden munkáján érezni a primér, szinte gyermeki örömöt…, hogy megint si-
KÁLMÁN TÜNDE
került egy érdekes új betût lelni, hogy sikerült a (privát) gyûjteménybôl egy jó képet, egy szokatlan (oda látszólag nem illô, de oda mégis szervesen beépíthetô) ornamentikát találni, hogy például megint sikerült újrafogalmazni egy klasszikus megoldást, a kész elemekbôl egy addig soha nem volt kompozíciót létrehozni. Tündével egy alkalommal arról beszélgettünk (az örök téma – Róma – mellett), hogy mennyire elveszne, mennyire kiesne az életünkbôl az a nap, ha valamilyen oknál fogva nem foglalkozhatnánk betûvel. Vannak persze „ügyintézôs“ napok, de akkor legalább le kell rajzolni mondjuk egy talpas lineáris betût… és a nap máris nem veszett oda. • Kner Imre 1940. március 10-ei levelében többek között ezt írta Fülep Lajosnak: „(…) megszoktam azt, hogy minden jó betût egyformán értékeljek, a mediaevalt éppen úgy, mint a klasszicista betût. (…) Magából a betûbôl, a papírosszerû papírosból a szedés és a szöveg szerkezetébôl kihozni egy jó könyvet, amelyik azért szép, mert becsületes és jó. Valahogy titokban az az érzésem, hogy ha minden emberi munka ezek szerint a szempontok szerint készülne, szebb és jobb volna a világ (…)“. • Egy alkalommal azt álmodtam, hogy a Nyugati pályaudvaron van egy nagy könyvesbolt…
Plakát
JAK Világirodalmi sorozat (Könyvborítók)
61
62
PORTRÉGALÉRIA – KOVÁCS VALÉRIA
63
Kovács Valéria „SZÁLLJ LE ÖNMAGAD MÉLYÉRE…” „Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést. A létezés nem keletkezett, nem pusztuló, nem határolt, nem egyéni, nem különlevô. A létezés mindenben azonos.” (Weöres Sándor)
Litográfiák 2003, 29,5 cm
Ezt az azonosságot kutatom az emberi, növényi, állati, tárgyi létben a szabad szemmel látható vagy láthatatlan világban egyaránt. Az állandóságban a múlandóságot, és a múlandóságban az állandóságot, a misztikumban az egzaktot keresem. Ezt leginkább alapegységeinkben, a sejtjeinkben, a szöveteinkben találtam meg. Egymáshoz kapcsolódva olyan esztétikai tartalommal bírnak, melyek a szövettan ismerete nélkül is élményt nyújtanak. Emberábrázolásaimon a személyiség-vesztett sziluettfigurák lassan elhagyják körvonalukat és irreverzibilis közös létüket folytatják, immáron sejtek, szövetek formájában, elkerülhetetlenül sodródva közös jövônk, és egyben közös múltunk felé. Sejtjeink, szöveteink manapság kísérletünk tárgyai, melyek állandóan reflektorfényben vannak az emberi kíváncsiság kimeríthetetlen áldozataiként. Eredeti környezetükbôl kiszakítva, felnagyítva és papírra nyomtatva védtelenné válnak, mint az aktmodellek, melyek szemérmesen visszahúzódva, vagy fénylôn feltárulkozva mutatják meg „szépségüket”. Egyesek sugárzó stigmaként, míg mások képlékeny transzparens masszaként jelennek meg. A sötét háttérbôl kiviláglanak vagy örökké rejtve maradnak, ami létezésük szempontjából jelentéktelen. A mikroszkopikusan zajló folyamatok modellezik emberi társadalmunk mûködését. Erre utal Dennett új evolúciós elmélete is. Alaptézise a vírusok életformája, melyek bejutva a gazdasejtbe önmagukat sokszorozzák azáltal, hogy közben átadják teljes genetikai állományukat a befogadónak. Ezt a megállíthatatlan másolást
(klónozást) végzik az elmevírusok az emberi társadalmunkban is az információ-átadással. Születésünktôl fogva védtelenek vagyunk a támadásukkal szemben. A mûvészetben a mikrovilág jelenlétét a mûvészettörténet bioromantikaként tartja számon. Számos nagy mûvész példájából meríthettem: Paul Klee, Arp és Brancu©i. De igazán Gyarmathy Tihamér metamorfózisai, illetve sejtekbôl felépített városképei gyakoroltak rám nagy hatást. Lovas Ilona mûvészetében az anyaghasználat az, ami lenyûgöz: például egyik munkájában a marhabél (mint abszolút materiális anyag) különbözô eljárások segítségével olyan átalakuláson vesz részt, hogy szinte tökéletesen transzparens oltárképpé válik. Már nyolc éve vannak munkáimban az organikus formák, melyek néha eltûnnek, majd újra visszajönnek, és más kontextusban élnek tovább. A mikrokozmosz világában olyan összefüggések válnak világossá, melyek túlnyúlnak az idô, a tér s a fejlôdési fokok távolságain. Olyan dolgokat tolnak legsajátabb közegükbe, melyeket inkább érintetlenül hagynánk, és melyeknél hatalmasabbnak szeretnénk látszani, hogy hízelegjünk emberi, túlságosan is emberi elképzelésünknek. • „A vulgárromantikus közhely rendszeresen szembeállítja az emberi, illetve a társadalmi jelenségek tudományos (orvosi, szociológiai, statisztikai, biológiai, fizikai, kémiai stb.) leírását a költôivel, mivel míg az elsô leviszi, tárgyiasítja, adatokká redukálva materializálja a dolgokat, addig az utóbbi a szellem és a lélek aspektusa felôl közelítve felemeli a világ jelenségeit. József Attila Ódája többek között arra is jó példa, hogy az emberi „szerkezet, struktúra” nemcsak természettudományos, orvosi módon „írható” le, hanem a mûvészet eszközeivel is. Számos alkotás kvázi-tudományos megközelítést választ valamely emberi, társadalmi probléma megjelenítésekor. A divatos tudományos problé-
64
PORTRÉGALÉRIA
KOVÁCS VALÉRIA
Metszetem 1. 2004, vegyes technika, 110x180 cm
mák valódi kontextusokból kiragadva ugyan könnyen misztifikálhatóak, kiváló lehetôséget biztosítanak a gyanútlan vagy az újra áhítozó befogadó elkápráztatására, letaglózására. A tudományos és mûvészi reprezentációt nem elsôsorban eszközeik, hanem indítékaik különböztetik meg egymástól, vagyis hiába használ a mûvész például orvosi berendezéseket az alkotás során, mûve a mûvészettörténeti kontextusban konstituálódik,
Metszetem 2. 2004, vegyes technika, 110x180 cm
nem a tudománytörténetiben. Így például Kovács Valéria az emberi és állati szövetek képébôl konstruálja újra magát és kutyáját. Az eleve tudományos (orvosi), és a nem mûvészi célra készült emberi „lenyomatokat” helyezi olyan kontextusba, ahol ez a tömény anyagiasság hordozó médiumuknál (szövettani kép) fogva mégis anyagtalanná, s ezáltal metafizikussá válik.” (Bordács Andrea)
Metszetem 5. 2004, vegyes technika, 110x180 cm
Penészvirágok 2000, rézkarc, 12x13,5 cm
Penészvirágok 2000, rézkarc, 11,5x13 cm
Kutyám gondolatai, kutyám eszmésztése, kutyám nemi élete 2004, mûanyag, üvegfesték, 40 cm
65
66
PORTRÉGALÉRIA – KUBÓ ÉVA
67
Kubó Éva TEXTIL-FESTÉSZET ÉS GRAFIKA A KÉPZÔ- ÉS IPARMÛVÉSZET HATÁRÁN Írottkép 1. 2007, vegyes technika (kézifestés, szitanyomás), 70x70 cm
A betûk – anélkül, hogy tudatosult volna bennem – valamilyen formában mindig kísértek pályám során. Itt természetesen nem az elsôdleges funkciójára, az írás-olvasás eszközére gondolok, hanem azokra a jelekre, szimbólumokra, amelyek az emberi kultúra számunkra megfoghatóbb, megismerhetôbb utolsó öt évezredét talán mindennél jobban jellemzik, és biztosítják a tudás és a civilizáció fejlôdését. Ezek alatt az évezredek alatt a mára már csak kevesek, a szaktudósok számára érthetô jelekbôl olyan betûképek, alkotások jöttek létre, amelyek magukon viselik a funkció, a praktikusság tulajdonságain túl az esztétikum, a szépség, a mívesség idôtálló értékeit. Ezek a puszta funkción túlmutató tulajdonságok biztosítják, hogy a mûvészet tárgyai és hordozói is lehessenek akár önmagukban, akár mint szövegek elemei. A kalligráfia egyes kultúrákban kiemelkedô helyet foglal el, a mûvészet önálló ágává fejlôdhetett. Ki ne érzett volna már valami különöset, jólesôt, amikor egy szép könyvbe lapozott bele, egy régi oklevelet nézegetett, vagy egy öreg temetô sírkövei között vándorolt tekintete, romok, kôemlékek feliratait böngészte. A szövegek – ugyanúgy, mint a természetben az egyforma, ismétlôdô elemek, hasonló részletek sokasága – struktúrákat alkotnak, érdekes, vibráló felületeket hoznak létre. Legutóbbi munkáimnál a betûket, mint a struktúrát, ritmust, folthatást megjelenítô látvány-elemeket alkalmazom, itt nem szavak hordozzák az üzenetet. Az Iparmûvészeti Fôiskolán nyomottanyag-tervezô szakon szereztem diplomát 1983-ban. A textilmûvességnek ez az ága ötvözi magában a nyomdászat hagyományait és eszközeit, valamint a díszítési funkciónak megjelenítését az ábrák, foltok, vonalak, szimbolikus jelek stb. ritmusa, kiegyensúlyozott ismétlôdési rendszere által. A szitanyomás, mint a textilfestés és -nyomás egyik alapvetô technikája egyaránt alkalmas ipari ter-
melésre és kis példányszámú vagy egyedi alkotások létrehozására, és az elmúlt évszázadban jelentôs szerepet játszott a képzômûvészetben, a grafikai alkotások megvalósításában is. Számomra a szitanyomás az az egyik eszköz, amellyel eddigi munkáim többségét létrehoztam, lakástextileket, illetve kis szériás és egyedi faliképeket, paravánokat, zászlókat. Néhány évi ruhaanyag-tervezôi munka után a pedagógusi pálya adott új kihívásokat és lehetôségeket. A Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Szakközépiskolában tanítottam, és közben vizuális kultúra szakos tanári diplomát szereztem, valamint megismerkedtem a számítógépes képfeldolgozással és -grafikával. A mûvészettörténet és a tipográfia tárgyak oktatása hozzájárult, hogy jobb áttekintésem alakuljon ki a mûvészet és az egyetemes kultúra folyamataira, a vizualitás, a sokszorosítás és az általánossá vált írásbeliség egymásra hatására, az alkalmazott mûvészet kiteljesedésére. A nyomdaipari képzés átalakítása következtében iskolát váltva visszatértem a textilhez, a Modell Divatiskola mûvészeti képzésébe kapcsolódtam be, s ott tanítok jelenleg is. A mûvészeti oktatás jelentôségét számomra mindenképpen saját élményeim igazolják, hiszen már általános iskolásként és a középiskola kezdetekor meghatározó módon készített fel és indított el mûvészeti pályámra Krajcsirovits Henrik a tatabányai Népházban folytatott szakköri munkán és alkotótáborokon keresztül, s járult hozzá ezáltal, hogy tudásomat a kézzelfogható mindennapi mûvészet és az oktatás egyaránt rögös területén adhassam tovább, tehessem közzé. Munkáim többségének kiindulópontját nem az egyéni útkeresés határozta meg, hanem adott problémát, feladatot kívántam megoldani oly módon, hogy az tükrözze egyaránt a téma, a divat, a technológia lehetôségeit, valamint belsô elkép-
68
PORTRÉGALÉRIA
zeléseimet és a leendô felhasználó vagy nézô szempontjait. Kezdettôl fogva fontos volt számomra, hogy iparmûvészeti munkáimnak ne csak szépsége, de funkciója is legyen, a mindennapi élet részét képezze, tegye azt barátságosabbá, hangulatosabbá. Az utóbbi években egyedi alkotásaim tárgykörét a grafikai munkák mellett a textilképek jellemzik, ez utóbbiakat vegyes techniká-
Írottkép 2. 2007, vegyes technika, 50x70 cm
KUBÓ ÉVA
val készítem, a festés és a nyomás egyaránt fontos megjelenítô eszköz. Inkább a visszafogott, harmonikus, egymással kapcsolatban álló kevert színeket szeretem. A mostani kiállításra készített képeim magukba sûrítik azokat a hatásokat és élményeket, melyek életem során nyomot hagytak bennem, azokat az eszközöket, megoldásokat, amelyek kedvesek számomra.
Írottkép 3. 2007, vegyes technika, 50x70 cm
69
70
PORTRÉGALÉRIA – LAJOS JÓZSEF
71
Lajos József PÁLYAKÉP ÉS MEDITÁCIÓ (RÉSZLET)
Egyszerû történet 1979, bronz, Ø 9 cm
A föld az élet 1976, bronz, Ø 9 cm
Elvágyódás 1977, bronz, Ø 10 cm
Beszédes József vízmérnök 1993, bronz, Ø 13 cm
A szobrászmesterséget Tatabányán, elemi iskolás koromban kezdtem tanulni, 1947-ben. Amikor Luzsicza Lajos festômûvész szervezésében megalakult a Tatabányai Bányász Képzômûvészeti Szabadiskola, annak tízévesen alapító tagja lettem. A Szabadiskola 1949-ben megrendezett bemutatkozó kiállításán terrakottából és gipszbôl készült kisméretû szobraimmal szerepeltem. A Tatabányára látogató Vedres Márk és Pátzay Pál is felfigyeltek munkáimra. Tanulmányaimat Budapesten, a IX. kerület, Török Pál utcai Képzô- és Iparmûvészeti Gimnáziumban folytattam. Szobrász tanárom Martsa István és Vígh Tamás, rajztanárom a csodálatos akvarellista Csebi Pogány István volt. 1954-ben a Magyar Képzômûvészeti Fôiskola szobrász hallgatója lettem. A másodév elejétôl a diplomamunka elkészítéséig Pátzay Pál növendékeként gyarapítottam ismereteimet. 1960-ban szobrász diplomát kaptam. Már annak megszerzése után, 1960-ban a Mûvészeti Alap tagja lettem, majd a Fiatal Képzômûvészek Stúdiója tagjaként a Lehet úti Kollektív Mûteremben dolgoztam. Az elsô állami megrendelésre készített szobraimat itt mintáztam. 1962–65-ig az Iparmûvészeti Fôiskola Ipari Formatervezô tanszékén dolgoztam, mint szakoktató. 1967-ben a VIII. kerületi Tanácstól egy rossz mûszaki állapotban lévô üzlethelyiséget vettem bérbe, amit önerôbôl szobrászmûteremmé alakítottam át. Ma is itt dolgozom. A szobor-megrendelések mellett 1968–1988-ig a Képcsarnok Közületi Osztályának megbízásából emlékplaketteket készítettem a legkülönbözôbb témákban. 1980–1987-ig a Budapesti Mûszaki Egyetem Építészeti Kar Rajzi és Formaismereti tanszékének adjunktusaként rajzot és mintázást tanítottam. Munkásságomban a természetelvû, figurális, emberábrázolásos, ugyanakkor filozofikus és szimbolikus ábrázolásmódra törekedtem.
Pályaképem befejezô mondatához még néhány gondolatot fûznék: Ki a mûvész? Mi a mûvészet? Ez nagy kérdés. Újra és újra felmerül bennem. Talán az a mûvész, aki telve van érzelemmel, gondolatokkal az életrôl, az emberekrôl, a környezô természetrôl, s ezek közlésének vágyával alkot. Lehet-e kedvesebb témája egy képzômûvésznek, mint az Ember? Tanulóéveimben ezt nevelték belém. Mûvészetemben fôként ez szerepel. Az ember-téma megunhatatlan. Az emberrôl, embertôl, embernek – e mûvészi törekvés: a szakrális, a kultikus, a díszítô vagy kegyeleti témakörökben egyaránt kimeríthetetlen. A felsorolt témákban alkotni nagy próbatevés, mert a megszületett mûvekben költészetnek és filozófiának is lennie kell, s mindezt nagy szakmai felkészültséggel, közérdeklôdésre szánva szükséges elkészíteni. A mûvészetek történetében idôrôl idôre különbözô divatok jelennek meg, hullámzó erôvel. Amennyire csábító, annyira veszélyes is lehet egy mûvész számára ez. Sokat veszít értékébôl, ha enged a divatos ízlés elvárásainak, vagy ha a mûkereskedelem által diktált igényeknek megfelelô, mûvészethez hasonló árut hoz létre. Korunkban az avantgardizmus az az irányzat, amelynek bûvöletében, vagy ami mögé bújva nagyon sok, szóra sem érdemes alkotás jön létre. Teljesen megzavarva, elbizonytalanítva a jóhiszemû, mûvészeteket kedvelô, szeretô embereket. Igényes, magas színvonalú mûvészetet, ami etalon lehetne az értékrendek dzsungelében, csak a múzeumokban láthatunk. Borsos Miklós szobrász már több mint harminc évvel ezelôtt kijelentette: tisztelt kollégáim, tudomásul kell vennünk, hogy gyôztek a dilettánsok! Ezzel egyetértve, hozzáteszem, hogy a „professzionális” mûvészet ma már szabadidôs foglalkozássá vált. Miért baj ez, kérdezhetné valaki?
72
PORTRÉGALÉRIA
Nem baj, mondom én. 1985-ben készített „SzisziFusz, Tegnap, Ma, Holnap” címû dombormûvemben ezt megjósoltam. Azonban ez a kérdés mégsem ilyen egyszerû. Komolyan elgondolkodtató, hogy a mai szellemi elit – pedagógusok, orvosok, jogászok és mások – környezetüket, esztétikai igényüket saját készítésû „képekkel, szobrokkal” elégítik ki, igényt tartva a magas mûvészetet megilletô elismerésre. Mindezt látva és megélve vigasztaló talán az lehet a számomra, hogy egész életemet a szobrászatnak szentelve, nagyszerû mesterektôl tanulva a szakmát, néhány – az idô kritikáját kiálló – alkotást sikerült létrehoznom. • „…A plakettek: poézis árad, sugárzik belôlük. A líra és epika a költészetben ritkán találkozik sajátos szintézisben. Ezek a plakettek egyszerre elbeszélô
Szentkép I-II. 1999, grafika, 20x25 cm
LAJOS JÓZSEF
jellegûek – témájuk van, megragadhatnak, valami mindenki számára közlést, üzenetet tartalmazó jelentéssel rendelkeznek –, s ugyanakkor poétikusak is, mert egy sajátos, különös megoldással az itt, a szó szoros értelmében lekerekített világban levegôt, nyitottságot, lendületet és szépséget, emelkedettséget is magukban rejtenek. A szimbólum a mûvészi alkotás sajátja, s éppen ezáltal válnak Lajos József munkái is az esetek jelentôs részében a vállalt konkrét, ráismerhetô téma ellenére általánosabb jelentésûvé. … De ebbe a sorba tartozik a „Szentkép” is, mely itt annyi más jelentésû élmény után – anya és gyermeke kapcsolatát társadalmi töltésûvé, programszerûvé képes avatni…” (Dolgozók Lapja, 1973. november 11. Jenkei János: Plakett és poézis.)
Sárkánycsikó 1974, rézlemez
Sütkérezô mackó 1964, mészkô
„Bort, búzát, békességet!” – Kisgazda Madonna 1997, bronz, 19 cm
73
74
PORTRÉGALÉRIA – LOIS VIKTOR
75
Pataki Gábor HANGFÜRDÔ* Zeneoltár 1-2. 2002, vas, 3x3x3 m
LOIS VIKTOR HANGSZERSZOBRAI
A hely, ahol állunk, a volt Bányászfürdô, egykor az átmenet színtere volt. A kemény, férfias helytállás, a természettel, a szénnel, kôvel-vízzel való szakadatlan küzdelem terepét kötötte össze s egyszersmind választotta el a külsô világtól. A hely, ahol állunk, a volt Bányászfürdô, csigasorok, munkaruhák és hosszú fapadok helyett immár Lois Viktor mûveivel telve, most újra az átmenet színtere lett. Öltözô, ahol a gépek és mûszerek részegységei, alkatrészei levetik külsô burkukat. Határátlépô, ahol a szobrokból hangszerek lesznek. Furcsa mûhely, ahol a gégecsövek, motorok, radiátor-bordák, szifonpatronok, mosógépdobok, billentyûzetek új funkciót, életet, értelmet nyernek. A technológiai sokszorosíthatóság korának alkimista laboratóriuma, ahol a higany helyett a valahavolt csúcsteljesítménybôl MÉH-telepi hordalékká vált továbbító henger válik újra arannyá, nehezen feledhetô mûvé. De kezdjük az elején. Lois már indulásakor, tatabánya-kertvárosi X-klubtag korában autonóm mûvész, furcsa faszobrok, környezete szellemébôl építkezô filmek és diasorozatok alkotója. Itt születnek elsô, a nyugati civilizáció túlfinomodott magastechnikája és a honi, a nagyvállalatok nehézkesóvatoskodó, a KGST-szabványokra figyelô formatervezése közötti szakadék szélén lebegô, egyszerre ironikus s meghökkentôen-megejtôen személyes bútortárgyai. Majd, már Szentendrére költözése és a Vajda Lajos Stúdió tevékenységébe való bekapcsolódása után következik a jármûprogram (már nevében is utalva a hetvenes, nyolcvanas évek központilag vezérelt, lelkes beszédekben és újságcikkekben ünnepelt, majd annál csendesebben kifulladó kampányaira) a maga „fontolva haladó”, a sebesség mámora helyett a találékony szabadság örömét nyújtó biciklijeivel. Zeneoltár 4. 2002, vas, 3x3x3 m
1987-ben kezdte el az eredetileg pár darabosnak szánt, de az évek folyamán egyre terebélyesebb kollekcióvá növô hangszereinek sorozatát. S ezen a ponton fel kell figyelnünk a mûvész egyébként máig szilárdan következetes pályáján bekövetkezô módosulásra. A munkáin addig erôteljesen érzékelhetô groteszk-szimbolizáló jelleg némileg elhalványul s helyette felerôsödik – Keserü Katalin kifejezésével élve – a konstrukció „vitális energiája”. Tárgyai elsô pillantásra szinte úgy szerelôdnek össze, akár az 1910-20-as évek avantgárd mûvein a feszes dinamikájú háromszögek, körök és négyzetek. De ez a hasonlóság, túl azon is, hogy Lois mûvei a legkevésbé sem hordozzák magukon egy eljövendô boldog, tökéletes és kollektív társadalom ígéretét, csak látszólagos. Lois szobrai ugyanis, bár mindig funkcióval bírnak (bútorok, jármûvek, hangszerek), de sohasem funkcionálisak a szó formatervezôi értelmében. Többféle célra használhatók, de sohasem pusztán célszerûek. Esetükben a rész határozza meg a tudatot, pontosabban az egészet. A dinamikusan térbe feszülô, konstruktív szerkezetként is felfogható bicikliváz és egyéb csôrendszerek, a legyezôszerûen szétnyíló írógépbillentyûzet, a gömbcsukló és a többi alkatrész diadalmasan ôrzi meg eredeti formáját. Némi túlzással azt is mondhatnánk, Lois velük, általuk díszíti szerkezeteit. Az ornamens e mûvek esetében elválaszthatatlan a funkciótól, e szobrok megszólaltathatóságától, ezeket a hanghatásokat azonban puszta racionális gondolkodással minden bizonnyal célratörôbben, egyszerûbben is el lehetne érni. Lois mûvei azonban éppen e „túlzások”, e látszólag felesleges kiegészítések-kinövések miatt válnak igazi szoborrá, a kreativitás, az emberben rejlô lehetôségek nagy erejû metaforáivá. Hangzó szobrai személyiséget, egyéni karaktert adnak
* Tatabánya, Hangfürdô Mûvészeti Centrum, 1996. augusztus 31. Lois Viktor szobrászmûvész állandó kiállításának megnyitása.
76
PORTRÉGALÉRIA
még e szériában termelt s ezért uniformizáltnak, közömbösnek hitt alkatrészeknek is. Így, ezáltal nyújthatnak számunkra reményt, hogy átváltoztathatóvá, megélhetôvé, szabaddá tehetô, elvarázsolható a mégoly szürkének, arctalannak, csökötten monotonnak érezhetô világ is. Lois szobrait ekként tömören talán a szabadság prototípusainak lehetne nevezni. Példát és bátorítást adhatnak az elfogultságoktól és elôítéletektôl mentes gondolkodás számára, ráadásul kézzel foghatók, megtekerhetôk, csavarhatók, megszólaltathatók. A belôlük felhangzó zene is ezért lehet olyan sokszínû, terjedhet a repetitív minimaltól a melodikus hangzásokig, mert e szobrok egyúttal kitágítják az európai hangszerkészlet megmerevedett struktúráit is. Nem véletlen ezért, hogy átütô sikereket aratnak a hazai és külföldi kiállításokon és mûvészeti találkozókon (többek között a hollandiai Bindhovenben, a franciaországi Strasbourgban), s hogy 1993-ban a velencei biennálén a magyar mûvészet képviseletében szerepeltek. Csak remélni lehet, mint ahogy e szobrok – csúnya szakszóval élve – rekultiválják e Bányászfürdô épületét, úgy szabadítanak fel majd látogatóikban, kipróbálóikban eddig szunnyadó energiákat és gondolatokat. S ekként szervezhetik környezetüket is. Mert remélhetôleg köréjük koncertek, elôadások, szimpozionok, kiállítások szervezôdhetnek, e szabadtéri múzeum – a megye, a város, a múzeum és a többi szponzorok jóvoltából – egy jö-
LOIS VIKTOR
Mosósziréna 1988, fém, mûanyag, 164 cm. Fotók: Dallos István
vendô mûvészeti központ körvonalai bontakozhatnak ki. Ehhez az elképzeléshez, melynek kibontakozása esetén e hely a kortárs mûvészet egyik gyújtópontja, a Turul után a város újabb, jövô felé forduló arcának jelképe lehet, csak egyet kívánhatunk. Jó szerencsét!
Legendás basszusgitár 1988, fém, 70 cm
Részlet Lois Viktor állandó kiállításából (Tatabánya, Hangfürdô Mûvészeti Centrum). Fotó: Dallos István
77
78
PORTRÉGALÉRIA – LÔRINCZ FERENC
79
Kovács Péter A TÁJ(KÉP), AMINT FESTI ÖNMAGÁT LÔRINCZ FERENC KÉPEI ELÉ (MÖGÉ, MELLÉ…)
Tavaszlét 2006, pasztell, 50x35 cm Tavasztitkok 2006, pasztell, 50x35 cm
Creatio continua 2006, pasztell, 50x35 cm Magyar táj 2006, pasztell, 50x35 cm
A mûvészet történetének egyik alaptapasztalata, hogy a táj mint értelemkonstruáló elem a legtöbb mûvészeti ágban folyamatosan (bár változó intenzitással) megjelenik. Mindazonáltal ez közel sem jelenti azt, hogy egy homogén jelentésmezô mentén szervezôdik a natúráról való gondolkodás. A táj egy ponton túl már nem csupán a humánum terét alkotó „háttérelemként“ van jelen, hanem „életre kel“, önnön konkrétságában és metaforikus értelemben egyaránt. Lôrincz Ferenc tájképei koherens módon kapcsolódnak be ebbe a folyamatosan újrakonstruálódó diskurzusba. Központi szerepet kap az az alkotói technika, amely a látottakat nem csupán „lejegyzi“, hanem reflexív módon párbeszéddé alakítja, ütközteti a különféle mûvészeti ágak és gondolati struktúrák állításaival, tapasztalataival; ebbôl a dialogicitásból születnek meg késôbb a mûvek. A képalkotás két szinten történik: a festmények egyaránt tanúi a tájnak, valamint a tájról való gondolkodásnak, és így a képek erôteljes állítást tesznek egy olyan önértelmezôi szintrôl, amelyben maga a tájkép fogalmisága, meghatározása válik bizonytalanná és szükségszerûen újragondolhatóvá. Ez azonban csakis úgy lehetséges, ha megtörténik a táj egységének elemeire bontása, és ezen elemeknek az újrakonstruálása. Lôrincz Ferenc munkái nem a táj utánzó-mimetikus leképezését tárják elénk, hanem sokkal inkább a lehetségesrôl beszélnek, nem az a kérdés tehát, hogy a képen látható táj a „valóságban“ létezik-e, hanem az, hogy a kép létre tudja-e hozni azt a teret, amelyben létezhet. A képek formai szempontú vizsgálatakor szembetûnô, hogy a figurativitás helyett sokkal inkább a geometrikusság kerül elôtérbe. Ehhez arra van szükség, hogy az absztrakció – mint alapvetô alkotási mechanizmus – határozza meg a létrehozás folyamatát. Ez a redukció azonban csak lát-
szólagos; a jelek szintjén épp ennek az ellenkezôje mutatkozik. Az egyszerû geometriai formák hangsúlyos jelenléte, a linearitás uralkodó használata sokkal fokozottabban kezdeményez párbeszédet, hiszen például a négyzet rendkívül kiterjedt és terhelt jelentésmezôvel bír, emiatt könnyen utat enged annak az értelmezôi-befogadói technikának, amely elsôsorban a különféle médiumok egybejátszatására törekszik. Ezen geometrikusság Lôrincz Ferenc festményeiben kettôs utat jár be, egyaránt beszélhetünk e szimbólumok (háromszög, négyzet, etc.) újraépítô „olvasatáról”, és egyszersmind lebontásáról. Egy háromszög egyaránt metaforikus és konkrét, és sok esetben feszültség tapasztalható e két létmód között. Ez a feszültség, Színrôl-színre 2006, pasztell, 70x50 cm
80
PORTRÉGALÉRIA
a folyamatos billegés és eldönthetetlenség teszi a festményeket olyannyira mozgalmassá és lezárhatatlanná. E mûvek nem kimerevítenek, egy történést pontszerûvé tesznek, hanem a pillanatot, a látványt tágítják ki elbeszélôi-narratív vázzá, és építik sajátos képi elbeszéléstechnikává. Az elbeszélés alkotóelemei közé azonban nem csupán a kimondás tartozik hozzá, hanem egyszersmind az
LÔRINCZ FERENC
amelyre az elôbbiekben rávilágítottunk. A természet, a táj egy-egy attribútuma egyfajta többlet-értelmezôi nyelvben bomlik ki, amely nem mentes a bölcseleti-teológiai reflexióktól sem. Ebben a folyamatban a pasztell, mint technikai adottság alapként szolgál. Az intenzív színhasználat, fôként pedig az erôs ellenpontozás orgonapontként van jelen a mûvekben, hangsúlyozva ezzel a képek
Tértitkok 2006, pasztell, 50x70 cm
Mély álom után 2006, pasztell, 50x70 cm
elhallgatás is. Sok esetben az, amelyrôl a kép beszél, nincs szoros értelemben a képen megjelenítve. Megtalálható azonban a „negatív lenyomata“, a hiánya. A festmények kinyitják a kép materiális terét, többé már nem csupán a tábla a kép helye, hanem maga a világ. Ahogy arra némely kép címe is rámutat (Tértitok, Lét-víz), a festô elôszeretettel jelzi ezekben is azt a konkrét-elvont kettôsséget,
alapvetô zeneiségét, és a fúga mûfajának kiemelkedô fontosságát. Lôrincz Ferenc képeiben egyszerre válik jelenvalóvá az alkotó intencionalitás, az erôs alkotói kéznyom, ugyanakkor az értelmezésre abszolút nyitott tér. Nincs didaktikus kimondás, van viszont – sokszor provokatív – rákérdezés. Bátor festészet ez, amely képes még önmaga határait is felülírni. Van tét.
Hajnali ének 2006, pasztell, 50x70 cm
81
82
PORTRÉGALÉRIA – LUZSICZA LAJOS ÁRPÁD
83
Nagy Gáspár EGY SZELÍD GARABONCIÁS PORTRÉJÁHOZ LUZSICZA LAJOS ÁRPÁD KÁLLÍTÁSA ÁPORKÁN
…Luzsicza Lajos Árpád – azt hiszem, nagy szerencséjére! – a képzômûvészeti tanulmányait nem Budapesten, hanem Prágában végezte. S ez a szabadabb, iróniára hajló, magas szakmai nívót képviselô cseh grafikai iskola jótékonyan hatott az eleve is nyitott szívû és szellemiségû fiatalemberre, mégha az 1968 utáni évek dermedtebb, fojtottabb világa nem is múlt el nyomtalanul. De a mûvészet, kivált a látványban utazó világ mindig találékonyabb, és egyetemesebb mozdulatokra, gesztusokra képes. Az a bizonyos „csehes mûvészeti látásmód”, amely a filmben Formannal vagy Menzellel, s az irodalmi nyersanyagot a filmhez szállító Kunderával, Skvoreckyvel, Vaculikkal, és leginkább Hraballal fémjelezhetô, ugyanúgy megtalálható szellemiségében és hajlamaiban a tiltásokat leginkább kikerülô cseh grafikusok és festôk, színházi rendezôk és díszlettervezôk között, akik ott ültek Hraballal a legendás Arany Tigris sörözô asztalánál, ahová a mi garabonciásunk is gyakorta elvetôdött, s gyûjtötte a söralátéteket, melyekre kiválóan lehet rajzolni. Tehát a hivatalos fôiskola mellett a legjobb szabadiskolát is abszolválta prágai vándorévei alatt. Sôt még a nyolcvanas évek közepén ösztöndíjasként is visszatér ide. Ezért aztán valóban képzô-, grafikus-, fotó-, festô-, szobrász- és életmûvész. A képzômûvészeti modernség vagy posztmodernség, mint teória kevésbé izgatja, sokkal inkább gyakorlati oldalról vállalja a járatlan ösvényekre csábító bûnbeesést, amelynek jól kivehetôen és jól átgondoltan a társmûvészetek, kivált az irodalom oldaláról megtámogatva, mindig valami magasabb eszmei, ha tetszik filozófiai mögöttese is van. A grafikus Luzsicza érzelmes és ravaszul és profánul többértelmû; a vonalak virtuóz költôje, (amúgy titkos költô is) bonyolítója gyermekien, mintha valamiféle visszametszett hajdanvolt életidejében sétálna. Mondjuk: óvodáskorban. Telerajzolja pompás álRajz 1969-2005, szitanyomat, 55x40 cm
latkáival (pl. kutyákkal, cicákkal, zsiráfokkal) a papírt; kivágja, lyukasztja az anyag minden négyzetcentiméterét. Belénk lopja a derût egy komor korban. Nem hagy üres felületet, hátha azon mi elszomorodnánk. Úgy beszél hozzánk, hogy hallgat. Bölcsen szemléli, hogy beteljesedjék rajtunk, a mûvek innensô oldalán, az a bizonyos, termékeny félreértés. Tehát minket is szabadon enged, nem haragszik meg, ha nem helyes okból élvezzük azt, amit szemünk befog. Mert végeredményben bízik abban, amit elénk tett. Bízik például, talán új pályaszakaszt is kijelölô élénk színekkel festett, friss képeiben. Ebbôl most itt, ebben a szent eklektikában néhány darab látható: különösek, elgondolkodtatóak, a figuralitás jogát a megengedhetô elvonatkoztatás mértékéig visszaperlô képek. Ám nem tagadhatók a szimbolikusságot is felvillantó, az egyetemes és szakrális összetartozására utaló fragmentumok sem, ha például a galamb, a csónak és a hal hangsúlyos elhelyezésére gondolunk. S talán az sem véletlen, hogy elhozta – talán a Kalapos férfi gúlával 2002, szitanyomat, 70x70 cm
84
PORTRÉGALÉRIA
szent mûvészet szabadsága és az ökumené jegyében is – a magyarországi és Kárpát-medencei legszebb barokk templomok sajátos külsô, poétikus fotóit. Engem különösen a felvidéki Jászó katedrálisának tömbje fogott meg, hozzáillesztve, mintegy szabadalomként, mûvészi kísérletként a rajzolt, festett hátteret. A megduplázott kép montázsszerûen hat és mûködteti képzeletünket. Így a kiegészítô és mégis önálló mûvészi produktum, látomás a szakralitás horizontja felé nyílik. Magasabb lesz fölöttünk az ég. A bennünk megjelenô harmadik kép már nagyon belsô kép: sóhaj vagy fohász. Luzsicza Lajos Árpád bemutatkozó, de mondjuk inkább így: hazataláló kiállítása e templom falai között mûvészi gyámköveket talál, pontosabban mutat föl, és így zárul, illetve nyílik a végtelen felé. Ikonszerûen, címerre véshetôen. Rajtuk az áporkai
LUZSICZA LAJOS ÁRPÁD
kopjafák, maga a templom, s a mûvészi alázattal megszentelt teret bibliai történések örökérvényû jelentéshordozói népesítik be. A juhok és a Jópásztor, a hálóba került halak és a meghívott halászok példázata, a kehely csöndje, misztériuma hangtalanul errôl beszél. Bár az eltévedt, de megtalált egyetlen fekete bárány, s az égig érô fa inkább az egyetemes folklór toposzait sûrítik, de fényesen jelzik, hogy égen és földön milyen találkozási pontjai vannak és lehetnek a megszentelt mûvészi szépnek és igaznak. Luzsicza Lajos Árpád, engedve a hely hívásának, az ünnepi napokat valóban a képeivel való találkozás csöndes, szemlélôdô alkalmává tette. Illesse köszönet érte. (Áporkai Református Templom, 2002. augusztus 18. Megnyitó, részlet.)
A sikoly 2004, szitanyomat, 44x34 cm
Nô fekete kutyával 2002, szitanyomat, 70x70 cm
Duna 2004, szitanyomat, 45x65 cm
85
86
PORTRÉGALÉRIA – NEUBERGER ISTVÁN
87
Somogyi Zsófia UTAK, ÚTKERESZTEZÔDÉSEK
Útkeresztezôdés 2001, akril, farost, 53x78 cm
Útkanyarban 2001, akril, farost, 53x78 cm
Út. Autóút. Országút. Sétány. Gyalogút. Bekötôút. Erdei ösvény. Sugárút. Macskaköves utca. Betonút. Autópálya. Körút. Bicikli út. Egyirányú utca. Gyorsforgalmi út. Körforgalom. Zsákutca. Földút. Egy gondolatkört az út szimbolikájára építve kezdeni, magában hordozza a lehetôséget, hogy belül mindenki kicsit hátradôl, mondván: hát, szépszép, de ezt már annyiszor hallottuk. Az elôzô rövid felsorolás azonban remélem eloszlatja ezt a hitet: még csak pusztán a fizikai térben létezô és megfogható utakról volt szó, s már csak ezekkel is külön világok lettek megidézve egy pillanatra. Az elvont értelmezés, mint életút, kerülôút még szóba sem került. Neuberger István festômûvésznek egy alkotói korszakából való mûveihez, melynek egyik központi motívuma az út, a tiszaalpári alkotótáborban megélt élmény volt a kiindulópont. A faluban sétálva ragadta meg a mûvészt a látvány, ahogy az utak egymásba fonódtak. A biciklistákra magyarázatul egy helyi lakos szolgál, aki megjelent ezeken az utakon. Ezek az elkapott pillanatok formálódtak témává, s a festeni akarással, képalkotási vággyal találkozva eredményezték e mai tárlat képeit. A kiinduló motívum egész pontosan az útkeresztezôdés volt: az utak különbözô kapcsolatai, összefüggéseik, találkozásaik és elválásaik. Mindettôl természetébôl adódóan elválaszthatatlan az ember, az emberi környezet, hiszen a legtöbb út maga is emberkéz eredménye, átvitt értelemben is. A korszak elsô képein az út lendülete, feszültsége a domináns. Nagyívben megrajzolt vonalakkal kanyarogva az út adja meg a kép alapformáját, szétfeszítve mindezzel néhol a kereteket, az élénk színek pedig e lendületet még inkább élettel telivé teszik. Néhány mûvön a színfoltok annyira uralkodóak, hogy csak némi kutatás után rendezôdik a látvány az út köré. Van, ahol egészen álomszerû, elvarázsolt vidékkel találkozunk, ilyen például a Telepesek címû kép: látjuk, hogy háromdimenziós az áb-
rázolás, mégis teretlennek érezzük a képet, a nagy, színes foltok lehatárolatlanná teszik a síkot, azaz ki is tágítják. Tér tehát nagyon is van, csak nem a kézzelfogható tér illúzióját látjuk. Az Útkeresztezôdésben a fô vonalak által kijelölt úton belül sok száz kanyarog még: ezek összekötik a dolgokat, kifeszülnek közöttük, és kapcsolatukat is jelölik: mintha már megjárt utak megtestesülései lennének, kitörölhetetlen nyomai az egyes folyamatoknak. S mivel az elejüket, végüket nem látjuk, a képkivágat kicsit az emberi látásmódot is szimbolizálja: a csomópontra már ráérzünk, azt is látjuk, mibôl áll össze, s hogy a szálak milyen hurkokat vethetnek, nem szép szabályosan folydogálnak, de sok mindennek csak a ránk, a mi életünkre vonatkozó részét látjuk. Ez nem baj, talán el sem bírnánk többet, s ráadásul: minket ugyanígy látnak mások. Bár a gyökereit s végzetét bizonyos értelemben mindenki magában hordozza. E képeken a biciklisták még impulzusszerûen jelennek meg, kis, finom részei e világnak, mely feszültséggel telítôdik a kompozíció oldalt-hangsúlyossága által, és ezen alakok elrendezése által is. Részben, mert ôk jelentik a mûvön az „akciót”, a történést, másfelôl a bicikli kereke formája miatt eleve központtá válik, ahogy Neuberger István fogalmazta, magához vonzza a tekintetet, s a kép részeit is, így hozva létre a már említett feszültséget. Nem véletlenül hangzott el a történés szó: a szinte apró, odafigyeléssel megformált biciklisták gyakran jelennek meg hármasával: háromszögük kis történetet rejt: a Három biciklis címû képen egy baleset története jelenik meg leheletfinoman, az Útkanyar címû mûvön a fehér kutya észrevette a feketét, s ez teremt már egy szálat a kép különbözô pontjai között. Az apró alakok történetei azonban csak annyira rejtettek, mint az életben azok: a felszínt nem uralják, de alapvetô meghatározó szerepük van, mintegy alulról, láthatatlan szálaikkal rajzolják meg a viszonylatokat. Talán ebbôl is
88
PORTRÉGALÉRIA
adódhat, hogy a korszak késôbbi képein a biciklis alakok hangsúlyosabbá válnak. Az úton haladás különbözô módjait jelenítik meg: lehet megállni, kényelmesen poroszkálni, kutyát sétáltatni, elesni, eltévedni, de persze lendületesen gördülni is. Azon mûvek körébôl, ahol már az alakon van a hangsúly, több szempontból is kiemelkedik a Hazatérô biciklista címû kép. Színei és a formák kontúrjai hihetetlen élességgel, erôvel hatnak, realista alkotásnak is nevezhetnének, ha a külsô valóságot ábrázolná. Az óriási színfoltok, az ég lilája a többi mûvel kötik össze. A horgászatból hazatérô férfit mintha a kutya várná, a falnak támaszkodó férfi magánya azonban a kép jelzôje is. Süt a nap, az égként föléjük boruló napernyô ettôl véd, de az alkony vagy vihar súlya a mû hangulatát is megadja. A festmény hatását letagadhatatlanul
NEUBERGER ISTVÁN
növeli a kontextus. A legerôteljesebb színes kép mellett az egyetlen fekete-fehér a másik végletet mutatja, színeiben mindenképp, de talán tartalmában is: a nagyon egyéni emberi helyett ez utóbbin a „kerék” különbözô korokban való megjelenésére látunk példákat, a haladási módok változásaira. De e két ellentét ki is olthatná egymást, ha a harmadik kép tüzes színei nem töltenék meg mindezt energiával, lüktetéssel. Életünk, életeink összeszövôdô szálai sodródnak fonalakká, kitapintható utakká, melyek mentén tovább haladhatunk, visszafordulhatunk, utánunk jöhetnek mások, és ami talán a legfontosabb, amik által, egymásra való hatásuk, egymást kifeszítésük által nem fogunk leesni: ez a háló tart fenn mindnyájunkat. (Bp., EGIS Galéria, 2002. IV. 10. Kiállítás-megnyitó)
Hazatérô biciklista 2001, olaj, vászon, 80x100 cm
Három biciklis 2001, akril, farost, 58x86 cm Rokkant biciklis 2001, akril, farost, 51x66 cm
89
90
PORTRÉGALÉRIA – OLÁH GYÖRGY
91
Feledy Balázs PLAKÁT ÉS FESTMÉNY: KÉPZÔMÛVÉSZET OLÁH GYÖRGY ÉLETÚTJÁRÓL
Orpheus 2004, kréta-akvarell, 58x36 cm Lukácsban 2002, olaj, farost, 51x67 cm
Oláh György grafikusmûvész, képzômûvész igazi tatabányai kötôdésû mûvész, annál is inkább, mivel édesapja ott volt bányász. A Palócföldrôl idekerült férfiú – csángó gyökerekkel – már itt találta meg élete párját, aki Mór környékérôl származott. Édesapja kilencvenéves kora felett hunyt el az elmúlt évben, édesanyja ma is él Tatabányán… Mûvészünk nem könnyû évben, a háború lezárását követôen, 1946-ban látta meg a napvilágot. A rajzolás iránti vonzalma hamar megmutatkozott, s szülei nem akadályozták a tanulásban, felkészülésben. Krajcsirovits Henrik növendékei közé tartozott, aki 1961-ben felvételt nyert a budapesti Képzômûvészeti Gimnáziumba. A középiskola már végképp a grafika felé terelte mûvészünket, aki jó osztályba járt, jó mesterektôl tanult. Együtt járt Molnár Gyulával, Scherer Józseffel, M. Fekete Györggyel. Rajztanára a jeles mester, id. Benedek Jenô, nyomdai grafikára a kiváló Szeiler Károly oktatta és sokat köszönhet Zala Tibornak is. A Képzômûvészeti Fôiskolán 1966-tól folytathatta tanulmányait, az akkori alkalmazott grafika szakon. Oláh György azon szerencsés hallgatók közé tartozott, akit még Konecsni György, a magyar alkalmazott grafika kiváló tervezôje, alkotója oktatott, s aki a szak vezetô tanára volt. A fiatal grafikus a Fôiskola elvégzését követôen tíz évig szabadfoglalkozású alkotómûvész volt, aki elsôsorban plakátés emblématervezéssel, valamint kiállítási grafikával foglalkozott. 1977-ben elnyerte az ENSZ környezetvédelmi plakát-pályázatának I. díját, 1978ban a Varsói Nemzetközi Plakátbiennálén nyert díjat, az I. Országos Alkalmazott Grafikai Biennálén (Békéscsaba) fôdíjas lett. 2001-ben Munkácsydíjat kapott. Oláh Györgyöt 1981-ben meghívták a Magyar Képzômûvészeti Fôiskola (ma Egyetem) Alkalmazott Grafika tanszékére oktatónak, ahol azóta is tanít, jelenleg az elsô két évfolyam alapképzését irányítja, mint egyetemi docens.
Plakátjaiban mindig fontos volt az ötlet, melyet aztán eleven vizuális szemléletben bontott ki, tett jellemzôen látványos, szuggesztív mûtárggyá. A hetvenes-nyolcvanas években gyakori megbízója volt a Hungexpo, a Mokép, valamint a Magyar Posta, s munkásságának része lett a politikai plakátok készítése is. Oláh szerepet vállalt a Magyar Plakátért Alapítvány létrehozásában, mûködte-tésében, mely szervezet hivatásának tekinti a magyar plakát hagyományainak gondozását, értékeinek ôrzését, továbbvitelét, kiállítások és kiadványok szervezésével együtt. Mûvészünk mindkettôben fontos szerepet vállalt. Oláh György mûvészi tevékenységében az utóbbi tíz évben fokozatosan elôtérbe került a festészet. Ebben egyáltalán nincs egyedül, hiszen az alkalmazott grafika, tervezô grafika totális átstrukturálódása, melyben a rendszerváltozás (a megbízói kör átalakulása) éppúgy szerepet játszik, mint a digitális forradalom, az ô életútját is befolyásolta. Festészete érzelmekkel teli világot mutat, melyben elôtérbe került egy sajátos expresszionista, lendületes fogalmazásmód, bár a mûvésznek nincs csak egyfelé mutató festôi szemlélete, hanem folyamatosan keresi a személyisége kibontását jelzô, ám egzakt mûvészi megközelítést. Munkái sajátosan ironikus, sôt groteszk látásmódot is érzékeltetnek, melyben fontos szerephez jutnak a figurák, a nôi figurák, ugyanakkor piktúrájában érzékelhetô egy drámai ív és egy lírai, tünékeny megközelítés is. Oláh festészeti elôadásmódjában keresi a határozott fakturális megoldásokat. Képei az elmúlt évek kiállításain feltûnést keltettek. Ám készített plakátokat, vagy inkább plakátterveket is. Ezek – különös módon – összecsengenek festményeivel. A mûvész habitusában érzékelhetô egy szkepszis, kétkedés a világ folyamataiban, mely újabb plakátjain szuggesztíven jelenik meg. Oláh György az elmúlt évben töltötte be 60. életévét. Mint tervezôgrafi-
92
PORTRÉGALÉRIA
OLÁH GYÖRGY
Hideg hajnal 2001, olaj, farost, 48x48 cm
kus, mint egyetemi oktató és mint festô egyedi módon van jelen kortárs képzômûvészetünkben. Szükség van erre a mûvészi szemléletre és képi fantáziára, mert olyan mûvészi és létproblémák megközelítésére képes, melyek nehezen vizualizálhatóak. Oláh György pedig alkotásaiban képes mindezek kifejezésére. • „… Oláh György szellemes meghatározása szerint a plakát nem más, mint két közhely képi párosításából nyert harmadik közhely. A bemutatott mûveket kép és szó pointírozott találkozása, az események grafikai-nyelvi leleménnyel való, a lehetô legfeszesebb formában történô megfogalmazása jellemzi. Témájuk szerint két nagy csoportba oszthatók: közéleti és filmplakátok. Ez egyúttal elôadásmódjukat is meghatározza. Az utóbbiakon a film egyik jellemzô mozzanatának, vagy éppen gondolatiságának a bemutatása adja szinte kötelezôen
a képi elemet, s ennek hangulatát támasztja alá a választott színvilág; e mûveken a szöveg mindenütt adott, és ez nem szükségszerûen válik a plakátszerûség elônyére. A közéleti plakátok témája a nagy nemzetközi mozgalmakhoz kapcsolódik, mint a leszerelés, a neutronbomba elleni tiltakozás, a környezetvédelem (ezek többnyire pályázatra készült mûvek, melyekkel Oláh György több díjat is nyert), vagy olyan ünnephez, mint az Anyák napja. Többségük két alapszínre épített: fekete-fehérre vagy okkersárga-fehérre, így ezek már a színválasztás tömörségével is kitûnnek. Ehhez járul még, hogy a képi forma többnyire egy motívum ismétlésébôl komponált, s ez a frappáns fogalmazás elôsegíti a gyors hatást…” (Láncz Sándor: Félelem és remény témái. Oláh György plakátjai (részlet). Új Mûvészet, 1991/2.)
93
94
PORTRÉGALÉRIA – PRZUDZIK JÓZSEF
95
Matyikó Sebestyén József ISTEN TENYERÉN Aforizmák 2006, tusrajz, 60x70 cm
Przudzik József festômûvész és restaurátor Felsôgallán született. A Vértes és Gerecse-hegység közötti településen, az ország egyik legnagyobb ipartelepén, bányászok között nôtt fel, ahol az egyszerû munkásemberek kôkemény, létfenntartó munkájának erkölcsébôl, mentalitásából nagyon sokat tanult. 1957-ben végzett a Képzômûvészeti Fôiskolán, ahol Gyulay Aladár, Barcsay Jenô, Bencze László és Hincz Gyula voltak a mesterei. 1961–62-ben ösztöndíjasként két esztendôt töltött Rómában. Munkásságában meghatározóvá vált olaszországi tartózkodása. Az európai mûvészet Itáliában született kincseinek lenyûgözô hatásától nem akart elszakadni. A mûvészet klasszikusainak hagyományára építette festészetét. Ma is rendszeresen visszatér az olaszországi városokba. Ilyenkor felállítja a festôállványt, s a turisták kíváncsiságával dacolva festi úti élményeit. Przudzik József tájkép-ábrázolása a 19. századi romantikusok, pl. a barbizoni iskola felfogásával rokonítható, amennyiben kedveli a végletes jelenségeket. Ilyen az erdei faóriások elpusztult és friss lombot eresztô ágainak szembesítése, a félhomályos és a napfényben fürdô részletek együttese, a drámai és a lírai megoldások összebékítése egyazon táji keretben. Képei témájának háttereként, környezeteként megjelennek Itália tájai, városai, százféle hangulatot tükrözô pillanatai, erôsítve a mondanivalót, a narratív vagy tragikus történést. Mûvészi életmûvének szerves részét jelentik a hosszú évtizedek munkájával megvalósított, templomokban és egyéb kultikus helyeken elhelyezett képek, freskók, amelyek a Biblia kimeríthetetlen gazdagságából táplálkoztak. Közérthetô festôi nyelvezettel, a mûvek látványszerû megközelíthetôségével nem a felszínes tartalmakra, hanem a mélyebb üzenetekre koncentrál. A képek címadásával segíti hozzá nézôjét a festôi gondolat megértéséhez. Hiszi, van lehetôség továbblépésre a hagyományok el-
vetése nélkül is. Sohasem fest rutinból, képeinek tiszta humanitása, líraisága mellett a valóság drámai ábrázolása, a természet bensô átélése jelzik mûvészi útját. Az állandóságra való törekvés jellemzi alkotásait, a gyorsan váltakozó mûvészi áramlatok nem térítették el a maga választotta útról. A klasszikus mûvészet hatása alatt indult pályája, amelynek harmonikus világát máig magában hordja. Egész életét, képzômûvészeti munkásságát az alkotómunka, és a magyar történelmi, képzômûvészeti kultúra védelmében végzett restaurátori, értékmegôrzô tevékenység töltötte ki. Számos jelentôs képzômûvészeti alkotást restaurált a Szépmûvészeti Múzeumnak és a Magyar Nemzeti Galéria gyûjteményének. Madách-sorozatból 1997, pácrajz, 70x100 cm
96
PORTRÉGALÉRIA
PRZUDZIK JÓZSEF
Madách-sorozatból 1997, tusrajz, 70x102cm
Restaurátori hivatása, freskófestôi itáliai vándorévei után Balatonföldváron telepedett le, ahol több mint harminc éve állandó lakosként, nyolcvanévesen, a maga választotta magányában dolgozza fel életének mûvészi tapasztalatait. Életét oly környezetben éli, amely állandó inspirálója is mûvészetének: a Balaton-mellék és a tó minden pillanatban felgyújtja és megújítja képzeletét és alkotóerejét, s az eléje táruló látvány, annak belsô szépségei megörökítésre késztetik. A balatonföldvári római katolikus templom freskóin túl a Dunántúl számos településének templomába készített freskót és oltárképet (Sopron, Répcelak, Szombathely, Gyôr, Écs, Magyarlak, Vasszentmihály, Fertôd–Süttör, Szekszárd, Tolna, Rábasömjén, Siófok, Mágocs stb.) Tájképei és portréi országszerte megtalálhatók, sôt a határon túl is, Kanadától Itáliáig. Kiállított Rómában, Perugiában, Varsóban, továbbá Magyarország számos városában. Siófokon és Tatabánya–Újvárosban volt gyûjteményes tárlata. Dolgozott Kanadában, s az Egyesült Államokban (Arizonában) is. •
Részlet Przudzik József önvallomásából: „Számomra az a világ, amelyben élek, nem egyszerû festôi téma, formakísérletek, besorolható történeti artisztikumok, vagy valamilyenfajta funkciók. Keresem azokat a megnyilvánulásokat, amelyekben rátalálok a mûvészet és az élet egyetemes kapcsolatára, azonosságára. A korunkban kitárulkozó világmindenség, univerzum, azaz a végtelen, amelynek nemcsak tárgyi valósága van, hanem az anyagban mutatkozó rend és harmónia, és ebben világérzetünk a látható és nem látható dolgokat tükrözi. Hitem szerint a mindenkori mûvészet lényege, mércéje ez volt: kifejezni a lényeges dolgokat, a természet rendjéhez való viszonyunkat, emberi magatartásunkat, és az ebbôl fakadó érzelmi, cselekedeti konfliktusainkat, amelyekkel évezredeken át küszködik az emberi szellem, keresve helyét és rendjét. Tekintsünk ki egyszer a nappali megszokott fénybôl az éjszakai égboltra, a csillagközi térbe, minden emberi gyengeségünk átminôsül és a leg-
Gondolkodó 1999, pácrajz, 73x103 cm
szentebb emberi érzelmek helyükre kerülnek. A tárgyak, az anyagok érzelmileg szegény, egysíkú érzeti világából kitekintve minden nagy dolgunk, világproblémánk eltörpül. Az emberiség sok mindent megismert és megismer, de a legközelebbit, önmagát a legnehezebben. Ebben volt és marad a leggyengébb. Mit ér a természet nagy rendjében rejlô erôk felfedezése,
birtoklása, ha az anyagban lévô erôk elvakítanak bennünket, és nem ismerjük fel biológiailag és etikailag is, hogy túlnô rajtunk. Az egyetemes világ a lényeges, és az ember és kultúrája ennek vetületében, mércéjében igaz. Ezért számomra a festészet nagyon bonyolult és nehézkes eszközzé vált, mert a gondolatot a horizontra helyezve a jelenkor festôi részproblémái így üressé válnak, puszta mesterséggé. A fentiek tükrében elsôsorban nem az a fontos, milyen artisztikus a kép felülete, hanem az, hogyan nyit utat, mélységet a gondolatnak, amelyben végülis nem a kép a fontos, hanem a benne felmutatott világ. Ezért hiszek klasszikus értelemben is abban, hogy az emberiséget feszítô nagy gondolatokat alázattal munkált mesterséggel kell hordoztatni. Nem hiszek a festôi eszközök torzításában, mert amilyen rend van a természetben, olyan rendet indikál a mûvészetre, a mûvészre és eszközeire. Lényünknek és kultúránknak azonosulnia kell vele.”
97
98
PORTRÉGALÉRIA – RÉVÉSZ NAPSUGÁR
99
Wehner Tibor Két fa 1995, kréta, 50x70 cm
„MINDENT MEGELEVENÍT” RÉVÉSZ NAPSUGÁR EMLÉKIDÉZÉSEI
„Kiállításom volt Tatabányán. Esôs idôben indultam haza, kísértetiesen nézett ki a város. Amikor a temetô mellett jöttem el, gyermekkorom minden rossz álma eszembe jutott. S a gyerekkori valóság is. Úgy érzem, hogy azok a régi hatajtós lakások – akkoriban szebbek voltak. A napraforgók is magasabbra nôttek, mint a tetôk. A bányászok virágtengerrel vették körül magukat. Mindez – legalábbis nekem – olyan meseszerû volt. De gondoljuk csak meg: nekik kellene legjobban a levegô, a napfény, a virág! Most sokkal sivárabbnak tûnt a város. Nincs magja, rendszertelenül építkeztek. Nem attól lesz nagy egy város, hogy sokan lakják. Komoly városrendezés hiányában, szellemi élet nélkül, sivár környezetben csak siváran lehet élni.” 1982-ben jegyezte fel Révész Napsugár eme emlékidézô és az aktuális jelenrôl meditáló szavait a költô Vaderna József a mûvész Kernstok Teremben rendezett kiállítása alkalmából. Révész Napsugár, aki Komárom-Esztergom megyében, Bábolnapusztán született, és aki itt, Tatabányán nôtt fel, végezte középiskolai tanulmányait, és aki itt kapta elsô mûvészeti indíttatásait, számos alkalommal vendégeskedett már mûveivel a megyeszékhelyen. Jóllehet fôiskolai tanulmányainak 1968-as lezárulása után kezdetben Kecskeméten, majd Debrecenben élt és dolgozott, elsô önálló kiállítását 1970-ben mégis itt, a tatabányai Népházban rendezte meg, ahol aztán 1978-ban, és 1982-ôt követôen 1987ben is közönség elé tárta munkáit, míg az utolsó hazai fellépése egy 1998-as Iskola Galéria-beli tárlat volt. Most néhány korai, a hetvenes években alkotott munka mellett a közelmúlt éveiben született alkotásait sorakoztatta fel, s e tárlata révén is egy széles érdeklôdésû, több mûvészeti ágazatban, technikában és mûfajban is dolgozó, rendkívül termékeny mûvész portréját rajzolja meg. Révész Napsugár a modern magyar mûvészet grafikai aranykorában, a hatvanas évek végén, a
hetvenes évek elején jelentkezett elsô alkotásaival, amikor dolgozott még Kondor Béla, és olyan grafikusok mutatták be új és új mûveiket, mint Rékassy Csaba, Csohány Kálmán, Gross Arnold vagy Gyulai Líviusz, s érkeztek a fiatalok is, mint Almásy Aladár és Szemethy Imre. Ebben a magas színvonalú, izgalmas közegben Révész Napsugár míves kidolgozású egyedi és sokszorosított lapjai, rajzai és rézkarcai, litográfiái azonnal élénk szakmai figyelmet keltettek. Aztán a hosszú alkotófolyamatot feltételezô, az aprólékos munka érlelte kompozíciók lassan háttérbe szorultak, s ma már az átfogóbb, a kiemelt motívumokkal komponált mûvek vették át a fôszerepet. Az alkotómódszerben tetten érhetô változás mellett azonban változatlan maradt a mûvész szemléletmódja: a terméSzakadék 1994, kréta, 50x70 cm
100
PORTRÉGALÉRIA
szetelvû kifejezés, megjelenítés végigkíséri Révész Napsugár három és fél évtizedes munkásságát. A természetelvûség több ok miatt is kulcsfogalomnak minôsíthetô mûvészetében: azért is, mert egyegy természeti motívum, egy-egy fa, egy-egy virág központi jelentôségû motívum alkotásain, és azért is, mert a természeti észrevétlenül alakul át grafikáin természetfölöttivé: létrehozva a valóság és a képzelet, a tárgyszerû és a fantázia összeolvadásának szféráját. Cifka Péter mûvészettörténész írta Révész Napsugár alkotómódszerérôl: „Mindent megelevenít. Amit szemügyre vesz, annak a sorsát látja, azzal sorsot láttat.” Mint e gyûjteményes Révész Napsugár-tárlat anyaga is tanúsítja, e mûvész azon alkotók meglehetôsen szûk csapatának tagja, akik több ágazatban, alkotóterületen is otthonosan mozognak, akik magától értetôdôen alkalmazzák legkülönfélébb anyagaikat, eszközeiket, technikai fogásaikat. A rajzok, a rézkarcok, a litográfiák mellett tulajdonképpen a grafikai technikákhoz sorolható a pasztell és a krétarajz is, de a tûzzománcok és a plasztikák már egészen más felkészültséget követelnek.
Angyal hegedûvel 2000, bronz, 18x12 cm
RÉVÉSZ NAPSUGÁR
kan meghúztuk magunkat. Az üldözöttek, a hozzámenekülôk számíthattak támogatására. Az emlékezet ellentmondó véleményeket ôriz róla. Az én tapasztalataim szerint rá lehetett számítani a bajban bujdosóknak. …Nagy mesterek voltak akkor együtt. Fónyi, Szônyi szelleme élt, Bernáth még tanított. Lyka Károly íróasztalát mélységes áhitat övezte. Az anatómiát Barcsay tanította. Érdekes figura volt, mint a mûvészeti bonctan tanára. Pátzay rendkívüli mûveltségével imponált. Kapásból idézte Ady verseit. Érdekes párhuzamot mutatott az ô arisztokratizmusa és Barcsay „kinevezett” öregsége, hiszen már 50 évesen olyannak láttuk, mint
késôi éveiben. …nincsenek korszakai munkásságomnak. Mindig a kifejezendô témához, gondolathoz keresem az anyagot, a megjelenési formát. Valahol az irodalomhoz, a költészethez simul az én mûvészetem. A grafika és az érem között sem érzek különbséget, csak az anyag más, de a költészethez kötôdés alig vitatható. Én az anyagot keresem, amellyel kifejezhetem a teljesség iránti vágyamat. Számomra a mûvészet életforma, szolgálat és hit abban, hogy az ember épülését elôsegítô alkotó cselekvés.” (Salamon Nándor: „A mûvészet életforma, szolgálat…” Mûvészeti Mûhely, 1994–95., Tatabánya)
Repülés 1988, bronz, Ø 11 cm
A klasszikus szobrászati tradícióhoz kapcsolódó érmekben, éremsorozatokban, dombormûvekben és térbe helyezett bronz kisplasztikákban végsô soron ugyanaz a gondolati tartam és az az érzékeny emóció-világ ölt testet, amely a grafikai mûvek sajátja is: a feszültségekben villódzó, a természetes és a különös változataiban játszó, lírai érzelmekkel telített, humanisztikus létszemlélet. De legyen szó rajzról vagy nyomatról, éremrôl vagy kisplasztikáról, a Révész Napsugár-mûvek mindig közel vonzzák magukhoz a befogadót: így bontakoznak ki igazán szépségeik, így tárulnak fel bensôséges világuk titkai. (Tatabánya, Kortárs Galéria, 2002. február, Kiállításmegnyitó) • „Tatabányai életem nem volt egyszerû. Apám kisvárosi értelmiségi, ügyvéd, a kliensek és ellenfelek közötti térségben létezett, élt. Sokan szerették és nem szerették. 1956-ban ez kellôképpen kiütközött. Alaposan és végzetesen meghurcolták…. Fájdalmas emlékeimrôl sokáig bensôséges barátaimnak sem beszéltem. Még a rendszerváltás után sem mertem fölidézni, mert tudtam, hogy különféle, nemegyszer ellentétes érzéseket ébreszthetek… 1968-ban lettem diplomás mûvész. Festôszakon kezdtem Kádár Györgynél. Ám a grafika jobban vonzott… Ék Sándor volt az, aki rendkívül emberségesen foglalkozott velünk. Védôszárnyai alatt so-
Egri kiállítás-részlet
101
102
PORTRÉGALÉRIA – SÁFRÁNY ÁKOS
103
Fiath András PSZICHEDELIKUS STORYBOARD-OK SÁFRÁNY ÁKOS KÉPEI
Pár éve egy újságíró megkérdezte David Lynch-t egy filmjének nehezen értelmezhetô képsoráról, mire ô finom iróniával ennyit mondott: – Nézze csak, a fene tudja, találjon ki valami okosat. Hogyan fejthetünk meg valamit a közlendôbôl, hol a küszöb, amin átlépve elhihetjük, hogy valamit is értünk az ember képimádó mûhelyében készült lenyomatokból? A késztetésbôl, hogy üres papírlapokat töltsön ki mindenféle jelekkel, ábrákkal. Egy ôsi vágy, hogy végre el tudja engedni magát. Meditáció vagy autogén tréning. Mûvészet. De ebben az esetben mi a mûvészet? „Minden olyan dolgot mûvészetnek nevezünk, amire egy közösség (a mûvészeti világ) azt mondja, hogy mûvészet.” A minden mindegy, mindent lehet kategóriái mögé bújtatott szorongás. Sáfrány Ákos képzômûvész: grafikus, festô, fotóés videómûvész. Az identitás bugyraiban bolyong, kiszakadt maradványok, töredékek között válogat. Minden mintha roppant feszültséggel akarna helyet követelni a lapokon, egy szétrobbanás elôtti állapot. Az egyik grafika talán animálódni készülô írásjel, egy ismeretlen nép titokzatos abc-je, soha nem látott, mégis ismerôs kalligráfiák. Lélekbetûk, alvadt vérrel. Vonalak, maszatok közötti ténfergés, értelmezhetetlen jelek mögötti séta. Hol él ez a nép, tennénk fel a kérdést? Démonarcok és önarcképek olvadnak egymásba, minden agresszív és mégis transzparens. Egy brutális jelhagyó kényszer-villódzásai közé firkantott szexuális utalások, férfi-nô androgünok, meghasadt identitások. Nehéz szeretni ezeket a képeket, és mégis beépülnek az agyba, hogy bosszút álljanak a szépséget keresôn. Faképnél hagyott vonalak, dühvel elszórt vágyak, pszichedelikus storyboard-ok el nem készült sötét filmeknek, vagy acid-partik hangrácsai mögött, retinán táncoló látomásfoszlányok.
Pszichedelikus storyboard-ok 2003-04, vegyes technika, 110x80 cm. Fotó: Bán Miklós
Pszichedelikus storyboard-ok 2004-05, vegyes technika, 110x80 cm. Fotó: Bán Miklós
104
PORTRÉGALÉRIA
SÁFRÁNY ÁKOS
Pszichedelikus storyboard-ok 2004, vegyes technika, 80x110 cm. Fotó: Bán Miklós
Pszichedelikus storyboard-ok 2003, vegyes technika, 110x80 cm. Fotó: Bán Miklós
105
106
PORTRÉGALÉRIA – SIPOS BARBARA
107
Wehner Tibor A TISZTASÁG ÉS MEGTISZTULÁS JELKÉPEI
Mosogató-sorozat 2002, bronz, 42 cm
Sipos Barbara az Iparmûvészeti Fôiskola üveg-kerámia szakán kezdett, hogy aztán üveg-stúdiumaival párhuzamosan a Képzômûvészeti Fôiskola szobrász szakán is diplomát szerezzen…. Persze, mint egy szempillantás alatt felmérhetô, a szobrász-kategorizálás könnyen megcáfolható: a mûvész ugyanis nemcsak rendhagyó szobrokat készít, hanem fest is, és legújabb, frissen alkotott táblaképeivel tágítja ki azokat a tartalmi-jelentésbeli tartományokat, amelyek plasztikai törekvéseinek is sajátja. A papírból kivágott és hajtogatott tárgyak, illetve tárgyimitációk, és a papírba csomagolt tárgyak festett csendéletei mellett a nagyon is valóságos tárgyakat megjelenítô szobrok jelentésrétegeinek, létezésmódjának felfejtéséhez és megokolásához a 19. és 20. századi mûvészeti konvenciók egyik megkerülhetetlen felforgatójának életmûvéig, Marcel Duchamp mûvészetéig kell visszalépnünk. Ez a mûvész a 20. század elsô évtizedeiben kész tárgyakat: a palackszárítót, a piszoárt, a biciklikereket avatta mûalkotássá, felismerve a mindennapi, kész tárgyak eredeti környezetbôl való kiemelése és új összefüggésrendszerbe, illetve új pozícióba helyezése, és ezzel új jelentésekkel való felruházása révén megteremtôdô esztétikai aura létrejöttét. A szobrászat – amelynek korábban hosszúhosszú évszázadokon, évezredeken át kizárólagosan az ember, illetve az állatvilág-egyedek megformálása volt a célja és a hivatása, és amely körbôl a tárgyak önmagukban teljesen kizárattak – váratlanul új médiumok használatának fantasztikus lehetôségével gazdagodott: és ezt ékesen bizonyítja a 20. század tárgyformáló mûvészetének, s hangsúlyosan a tárgyat mûvészetté avató gyakorlatának hallatlan változatossága és sokarcúsága. Sipos Barbara mûvészete azonban kissé bonyolultabb képlet annál, hogy ebbe a folyamatba, illetve ebbe az áramlatba mindenfajta értelmezési
és jellemzési kísérlet nélkül automatikusan beillesszük. E fiatal mûvész is tárgy-szobrászatot mûvel – elvégre sehol egy portré, sehol egy figura –, de Sipos Barbara nem a kész tárgyat emeli be a szobrászatába, hanem a kész tárgyak plasztikailag leképzett másait: csapokat, mosogatótálcákat, flakonokat, csészéket és lefolyócsöveket, szerelvényeket. Ezek a berendezési és mindennapos használati tárgyak Sipos Barbara mûhelyében különös jelentésekkel dúsulnak, egyszersmind furcsa, az eredetivel egyszerre azonos, és attól el is rugaszkodó, ismeretlen formai jelenségek megtestesítôjévé válnak. A tárgy-csendéletek, a berendezési- és eszköz-együttesek nagyvonalúan megformáltak, és kerülik a szépelgés, a míves, finom kidolgozás metódusait és kunsztjait: inkább az elhasználtság, a kopottság, a leromlottság, a töredékesség, a romszerûség érzeteit sugározzák. A csúnya, a rút fordul itt át valamiképpen furcsa plasztikai szépséggé, a kellemetlenbôl lesz kellemes, mert ugyan, mi lenne üdítô és felemelô, gyönyörködtetô egy lefolyónyílásban vagy egy duguláselhárító szifonban, egy könyökcsôben vagy egy gyûrûs csatlakozóban? Miért örvendeznénk egy konyha mosogatósarkának látványától feltüzelten? Ám mégis, a hétköznapok szürke világa, a megszokottságok érdektelensége, a tömeg-design e szobrok által költészetté alakul, egyediségekké formálódik, érdekességeket és ismeretlenségeket csillogtató, vagy inkább tompán elnyelô plasztikai forma-jelenéssé szintetizálódik. És fontos az a mozzanat is, hogy Sipos Barbara a hallatlan modern szemléletû tárgyszobrait a klasszikus szobrászati eljárással, viaszveszejtéses bronzöntéssel készíti, ami egyúttal természetesen azt is jelenti, hogy ezek a mûvek egyedi, megismételhetetlenül eredeti példányok. Vagyis a modern szobrászati szemlélet és a hagyományos megformálásmód ütközôpontjai, illetve egységesítôi ezek a szobrok. És hogy még egy áttételre, bonyolító tényezôre, a
108
PORTRÉGALÉRIA
mûvek lényegét megvilágító, látszólag mellékes, apró, felszínes mozzanatra is utaljunk, a mosogatótálca-mûveket díszítô kis testékszerekre, pearcingekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek mintegy a finom szépség idézôjeleibe helyezik, a szeretet és a figyelmesség kedves jeleivel és jelzéseivel ékesítik fel a mocsok- és szennyelnyelés lepusztult berendezéseit, s mindemellett áttételesen és jelképesen élô organizmusokká avatják azokat. Az önkényes és szubjektív interpretátori feltételezések, tévedések és tévutak helyett azonban forduljunk magához a mûvészhez, aki alkotásait így írta le, illetve az alábbi eszmefuttatással okolta meg: „Ember alkotta tárgyakat szeretnék megörökíteni, szobrászi és festôi szempontból feldolgozni. Szeretem ôket, ezek hordozzák számomra a jelent, majd a múltat, és éppúgy képesek lényegi jelentések hordozására, mint a természetes, hagyományos anyagok. A képek és tárgyak létrehozásakor érdeklôdésem kiindulópontja a hétköznapok és a funkcionalitás világában létezô tárgyak rögzítése, egymásba komponálása, olyan tárgyaké, amelyek képesek tükrözni és közvetíteni a világgal és önnön létezésemmel kapcsolatos érzéseket, információkat. …Minden mosdó és mosogató más és más aszerint, hogy ki vagy kik a használói. Árulkodnak a tulajdonosaikról: férfi, nô vagy gyerek, idôs, fiatal használja-e, s így egészen a legintimebb részletekig jutunk…” És csatlakozva a mûvészi hitvalláshoz, elmondhatjuk, hogy ezek a dolgok így vannak ugyanezen tárgyak szobraival is. Természetesen a szobrok is árulkodnak tulajdonosaikról, megalkotójukról, s különösképpen ezek a munkák, amelyek egyedülállók, társtalanok a kortárs magyar mûvészetben s fontos, érzékeny festészeti támogatással Sipos Barbara erôteljes szobrászati munkásságát, életmûvét alapozzák meg. Ki tudja, talán majd elkészítheti egyszer a nagy magyar kézi mosogatótálca és lefolyószerelvény monumentális emlékmûvét, amely hétköznapi, kínkeservesen vállalt kötelezettség-mementóként, és átvitt értelemben az oly hôn áhított tisztaság- és megtisztulás-jelképként valamely tatabányai köztéren lelhet végleges otthonra. (Tatabánya, Kortárs Galéria, 2006. Kiállítás-megnyitó)
SIPOS BARBARA
A papírba csomagolt modell 1–2. 2006, olaj, vászon, 160x80 cm
Piros cipô 2007, olaj, vászon, 110x160 cm Falikút 2002, fehér mészkô, 80 cm
109
110
PORTRÉGALÉRIA – SIPOS MARICA
111
Wehner Tibor A BIZTONSÁG ÉS VÉDTELENSÉG LÁTLELETEI …Sipos Marica a klasszikus szobrászati hagyományhoz kapcsolódva a térbe helyezett, maradandó anyagba foglalt tárgyiasult szobor eszményét vallva dolgozik, s elsôsorban a kisplasztika, a kiállítási plasztika területén tevékenykedik. Lényeges és megkerülhetetlen jellemzô szobrászatában, hogy az elvont és a konkrét egymás mellett, egyszerre van jelen: Sipos Maricát /…/leírás, az ábrázolás, a természetelvû megjelenítés helyett a gondolati-filozófiai tartalmak érzéki formában megtestesített metaforikus megfogalmazásának, sûrítésének alkotói szándéka vezérli…. Hangsúlyosan az ellentétekrôl kell beszélnünk akkor is, ha Sipos Marica az ezredforduló éveiben és a közelmúltban készített mûveit önmagukban vizsgáljuk; ha azon munkáit próbáljuk megközelíteni, amelyekben a fém – a vas és a bronz – és Idézet másképpen 1-2. 2003, vegyes technika, 60x27 cm
Ünnepek 1-3. 2000–2001, vegyes technika, 20 cm
a textil – a selyemszalag és a fonal – együttes alkalmazásával az ipari jelleg és a finom kézi munka ütköztetésének színterévé avatja a fiatal szobrász a kompozícióit. A kemény, merev és súlyos fém, s a puha, hajlékony, könnyû textil az anyagok, a textúrák és a faktúrák olyan, ellentétekben és változatosságokban játszó egységét hozza létre, amelynek gyújtópontjába hidegen csillogó acéltûk, szúrós kis szuronyok, dárdák, éles pengék kerülnek. Sipos Marica az átlyuggatott vagy áttört, szalaggal vagy fonállal takart, bevont és befont, illetve a textilszalaggal a fémelem részeket összekapcsoló munkái a kör- és a négyzetformák hallatlan nyugalmat és biztonságot sugárzó téri közegét, a vörös textil színével az ünnepélyességek szférájába emelt atmoszféráját a tûkkel, a szuronyokkal és dárdákkal, késekkel sérti meg és rom-
112
PORTRÉGALÉRIA
SIPOS MARICA
bolja szét: az élességek és szúrósságok veszélyeket jeleznek, fenyegetettségeket hordoznak. Ugyanilyen érzékenységgel sérti meg a mûvész plasztikáival a teret is. A Sipos-mû kiindulópontja általában a sík, még akkor is, ha több alkotásában maga a véletlenszerûségek játéka által formálódó textil, a meggyûrôdô drapéria plasztikai megragadásának lehetôsége foglalkoztatja. Számos mûvével a lefektetett vízszintes, vagy a falra illesztett Hadjárat 1-3. 2004, bronz, öntött, 16x16 cm
H-ôsök 1-2. 2007, vegyes technika, 18x15, 17x17 cm
Parcellák 1-3. 2005, öntöttvas, 16x16 cm
függôleges helyzetbe állított lap vagy geometriai idom által kijelölt, valóságos vagy virtuális felületre kezd építkezni a mûvész, amelybôl aztán elemelkedik a térbe, ahol a tû-, szurony- és dárda-tengelyekkel zilálja szét a rendet, bontja meg a síkok nyugalmát, indukál feszült téri viszonyrendszereket. Sipos Marica az elvontságok és a valóságelemekre való hivatkozások ezen egyszerre megszólaltatott szobrászi szólamaival a fenségesen nyugodalmas, a megingathatatlanul biztonságos állapotokat, a méltóságteljes, az emelkedett érzeteket szembesíti a védtelenség, az esendô kiszolgálta-
tottság látleletével. Mûvei a tragédia felsejlésének, a fájdalom elôérzetének szobor-metaforái. Sipos Marica /…/ jelentôségében hangsúlyos, gondolatiságában súlyos, a kivitelezésben hallatlanul magas fokú igényességgel megvalósított alkotásai a szobrászat klasszikus értékeinek továbbéltetését tanúsítják, s azt, hogy a hagyományos keretek és formák még napjainkban is megteremtik az autentikus mûkreáció esélyét: ha a mûvész megszólalása gondolatgazdag és hiteles, s ha eszközei leleményesek. (Tata, Vár, 2005. Kiállítás-megnyitó, részlet.)
113
114
PORTRÉGALÉRIA – SZAMOSVÁRI JÓZSEF
115
Losonci Miklós SZAMOSVÁRI JÓZSEF KÉPI VILÁGA A VALÓSÁG RÉTEGEI
Tavasz 2001, olaj, 120x100 cm
Az elsô és legfontosabb – megtalálni a kincset. Megtalálni valamit, ami csak az enyém, hogy általam mindenkié lehessen. Érték mindenütt található, a tér valahány szögletében rejtôzik, csak megfelelô érzékenységgel, összpontosítással rá kell lelni. Mi az a biztos mûszer, az a korszerû szeizmográf, mely segít a leletfeltárásban? Szív, emberség, értelem. Szamosvári József mûvészete is azon az ösvényen jár, mely a saját tárnája. 1931-ben született Várpalotán, s ott „tiszta forrásként” a valóság történelmi, természeti és ipari rétegeivel találkozott, ezzel az összetett környezettel alapozhatta meg élményeit. Ez az a „szellemi tôke”, melyre mindig építhetett egy-egy új mûvet, ez lendítette mindig tovább, elôre, így lettek a gyermekkor emlékeibôl festôi tapasztalatok. Megtalálni valamit – ez minden elôrehaladás nyitánya, nélkülözhetetlen indító energiája. Szamosvári József elsô személyes inspirátora nagyapja volt, aki varázslatos meséket mondott bakonyi betyárokról, bakonyi rejtelmekrôl, bakonyi sûrûségrôl, bakonyi romokról, bakonyi állatokról, bakonyi növényekrôl. Ez az, ami felszikráztatta képzeletét, s vezette a rajzírás elsô csodájához, a vonalak titkokat sejdítô ábécéjéhez… A kincs feltárta magát, s Szamosvári József nem késlelkedett, elraktározta a várpalotai bányászok, fuvarosok, meszesek, parasztok mozdulatait, a táj felhôzettel, várral, füstsállal nyüzsgô komplexitását. A megtalált forrás bôvizûnek bizonyult. Igaz némi késlekedéssel. Rilke hangoztatja, hogy az élményeknek el kell felejtôdniük, s hosszú várakozás után visszatérve válhatnak a mû elsô rezdülésévé. Szamosvári József esetében ez a folyamat így valósult meg, hiszen az emlékek váltak többszöri szünet után rajzi, festôi felismeréssé. Megtalálni valamit, ez az elsô lépés, ezt követi a zsákmány tüzetes megismerése egy még hoszszabb és áthatóbb fejlôdés keretében. Szamosvári József ezt a vizuális ismeretanyagot,
az azzal való helyes gazdálkodás öntörvényei alapján a Képzômûvészeti Fôiskolán sajátította el fokról fokra Bencze László és Hincz Gyula szellemi irányításával, itt kapott festôdiplomát 1954ben. Természetesen ezen stúdiumokkal nem zárult le rajzi lehetôségeinek tanulmányozása, de hogy folytatódhasson immár teljes tudatossággal, azt Mestereinek és szigorú önismeretének köszönheti… E megismerésben tisztázta, hogy a nemzetközi és hazai munkamegosztásban képességei alapján rá milyen szerep jut a festôi hivatásból. Sem ismételni nem akart, sem habitusán kívüli feladatra vállalkozni. Érezte, mindkettô csapda. El is kerülte a buktatókat. Jellemének kondicionáltsága és szerencsés adottságai révén. Ami karakterét illeti, nem törekedett többre, kevesebbre sem képességeinél, vágyainál. Ez a szabatosság segítette mindig elôre-irányba, iktatta ki életmûvének állomásaiból a megtorpanásokat. Ami Fortuna kisasszonyt illeti, Szamosvári József szövetségese lett azáltal, hogy mindig friss élményanyaggal lepte meg. A várpalotai látványemlékek után Tatabánya Vértessel, ipari, mûszaki formákkal, bányákkal átszabdalt vidéke lett képeinek tanítómestere, ihletôje; hegy, domborzat, erdô, csillék sora, kéménytornyok, ember. S közben utazott, szerte a hazában, Európában, telítették a tájak képzeletét, s egyszerre támadtak fel benne gyorsuló áradással, új, mindig új képekhez sürgették. Ez a magyarázata Szamosvári József ihletbôségének, lendületes munkatempójának. Megragadta a Duna Tahinál, a Balaton, az Alföld sík monumentalitása önmagában is, még inkább emberi relációjával. Így a pásztor a nyájjal együtt ad hiánytalan értelmezést a füves, fás dombringásnak, mely több a tájnál – összetett Élet, a lét humánus tartozéka a fauna és flóra tömkelegében. Valamit megtalálni, megismerni – ez Szamosvári József festôi eposzának enumerációja, sereg-
116
PORTRÉGALÉRIA
szemléje, s e színes epika címe: „Magyar táj, magyar ecsettel”, mintegy kölcsönözve Juhász Gyula költôi sorát. A korona az életmûvön az, ahogy Szamosvári a festôileg megtalált jelenségeket megbecsüli. Mivel is? A motívumkeresés, érlelés alapos elmélyülésével, a kidolgozás szigorával, az ihlet könnyedségével. Ez a hármas szentencia; megtalálás, megismerés, megbecsülés Szamosvári József mûvészetének és módszereinek állan-
Tavasz a hegyen olaj, farost, 50x70 cm
SZAMOSVÁRI JÓZSEF
dósága. A megbízhatóság pedig, mely értékrendjének alapja és magaslata, ez épít hidat mûvei és a közönség között Budapesten, Tatabányán, Várpalotán, Gyôrött, Szombathelyen, Miskolcon, Ludwigsburgban és Windelsbachban – itthon és külföldön … (Tatabánya, Kernstok Terem, 1985. szeptemberleporelló elôszó)
Csopaki szôlôk olaj, farost, 40x60 cm
Erdei út 2001, olaj, farost, 60x40 cm
117
118
PORTRÉGALÉRIA – SZENTGYÖRGYI TÜNDE
119
Gopcsa Katalin A RÁCSODÁLKOZÁS KÉPESSÉGE Csendélet hagymákkal 2007, pasztell, 79x79 cm
Csendélet gyermekláncfûvel 1996, pasztell, 67x62 cm
Szentgyörgyi Tünde munkásságát ritka kolorista könnyedség és finom mértéktartás jellemzi. Témái bensôséges, meghitt motívumok: redukált interieurök, csendéletek. Átszellemítetten festi meg a leghétköznapibb tárgyakat. Mûvei láttán az elsô benyomás: a hagyományosnak látszó ragaszkodás a valósághoz, amelyek egyéni mikrovilág alapelemeivé válnak, s így a szubjektív kiindulás lesz a központi, döntô elem teremtett világában. Korábban akvarell-tanulmányokat készített, majd olykor önarcképet, késôbb a pasztell lett a kedves eszköze. A porrátört festék, amely szereti a bolyhos vagy érdes papírfelületeket. Ezt a rendkívül finom, kényes mûfajt mûveli, természetbôl kiinduló, azt különbözô mértékig absztraháló képein. Puhán felrakott színfoltjai üde, friss hatást keltenek, ez a szubtilis könnyedség jellemzi mûvészetét. Képei világosak. Finom, rebbenô árnyalatai a rózsaszínnek, türkisznek, olykor egy-egy élénk vörössel, pirossal, feketével erôteljessé téve. Az összhatás – mintha a franciáktól tanulta volna a könnyedséget – harmonikus, a színek, árnyalatok közt eltalálja a legmegfelelôbbet, amellyel festôi mondanivalóját elmondhatja. A színerô soha nem harsány, nagyzenekari összhatású, sokkal inkább kamarazenekari finomságokként érvényesülnek értékei. Egy méltatlanul elfelejtett festô, aki Tihanyban élte le alkotó éveinek legizgalmasabb szakaszát, bensôséges interieuröket, csendéleteket festve, Vass Elemér azt mondta: „Nem az a fontos, hogy mit festek, hanem, hogy hogyan”. A megtalált csendéleti elemekre, amelyekrôl Szentgyörgyi Tünde mestere azt mondta: soha nem tudja, melyik a modell, melyik a használt eszköz – ugyanúgy rájuk talált a festô, mint a számára oly fontos pasztell technikára. Ezek a motívumok sokszor gazdag variációkban ismétlôdnek: az érzékletesen megkülönböztetett matériák: a kancsó, az üvegpohár és palack, a szentjánoskenyér, paprika csuma, levelek, vesszôbôl font kenyereskosár,
tál, bolyhos szirmú sárga virágok, cakkos szélû aloe vera, az egyetlen élô organizmus, és a leggyakrabban visszatérô: a hagyma. Vörös és lila hagymák. A hagyma történetei és átváltozásai. Nyomon követhetôk, ahogy elôször apró képen lefesti „modelljeit”, majd rátalál még egy, számára fontos dologra: az arány-váltásra. A naturálistól eltérô, megnagyobbított, megnövesztett motívumra, amitôl egyszerre átértékelôdik, elvontabbá és izgalmasabbá válik a látvány. K É P lesz belôle. Olyan kép, amelyen nem a távlati perspektíva, a téralkotás dominál, olyan kép, amelyen bizonyos mértékig érvényesül ugyanaz a tárgy, jelen esetben a hagyma, térbeli elrendezése révén is, de valamelyest csökkenti a plasztikus hatást, a képszerûség javára. A síkviszonylatokban elhelyezkedô formákon keresztül fejezi ki érzelmeit. Az arány-változtatások minôségi módosulásokat hoznak létre. A szemlélôdô életforma határozza meg képeinek lírai alaphangulatát. Ahogy egymás mellé komponálja a képalkotás alapelemeit, tisztán egymás mellett csoportosítja azokat – a kompozíciós készség ösztönös kultúrája jellemzi. Képeinek méretei Teáskanna 1997, pasztell, 60x60 cm
120
PORTRÉGALÉRIA
SZENTGYÖRGYI TÜNDE
Szentjánoskenyerek 1997, pasztell, 152x106 cm
Kék abrosz 1997, pasztell, 150x113 cm
Aloé 2007, pasztell, 54x65 cm
(másfél méter, összerakott kompozíciónál még nagyobb), tekintettel az adott témákra, elementáris erôvel hatnak. Elôfordul, hogy olyan csendéletet, olyan nature morte-ot fest, amelyen a nem mozgó tárgyat „bemozdítja”, és fázisképeket készít egyazon képben a bemozdított, csaknem egymásba illeszkedô tárgyról (legyen az egy piros teáskanna, vagy más), így az idôfaktort is bevonja a mû hatásmechaniz-
musába, a mozgás mellett. Ez a dinamizmus izgalmassá és feszültté teszi a csendéletet, valamiféle vibrálást kelt a képen. A gyermekkor felfedezései közé tartozik a hagyma héjának rétegrôl rétegre való lehántása, és a rácsodálkozás: milyen gyönyörû a hagyma! Ez a világra való rácsodálkozás képessége, ez a tiszta nyitottság jellemzi Szentgyörgyi Tündét, és ettôl sugárzik képeirôl derûs életszeretet.
Hagymák kosárban 1997, pasztell, 142x97 cm
Csendélet sárga ronggyal 1997, pasztell, 150x109 cm
121
122
PORTRÉGALÉRIA – SZENTIRMAI ZSUZSANNA
123
FARKASFOGSÁG
Szövött tortaszeletek 3-5. 2005.
Szentirmai Zsuzsanna textiltervezô mûvész Tatabányán született 1976-ban. A József Attila Általános Iskola rajz tagozatát tudatosan választotta, hogy valóban azzal töltse idejét, amit igazán kedvel. A középiskolát azonban már a szegedi Tömörkény István Mûvészeti Szakközépiskola textil-gobelin szakán folytatta, ahol kiváló tanárai között olyan nagy nevek szerepeltek, mint Kecskés Ágnes textiltervezô iparmûvész. A Magyar Iparmûvészeti Egyetemen 2002-ben sikeresen diplomázott szövött anyagtervezô szakon. Elnyerte a MAOE és a Minta Alapítvány diplomadíját. Az egyetemi évek alatt számos kiállításon és pályázaton sikerrel szerepelt. Féléves Erasmus tanulmányi ösztöndíjat kapott a berlini mûvészeti fôiskolára (HDK). Sorsdöntô jelentôsséggel bír a Crespi TrophyChallenges of Plastic olasz pályázata, melyen a legkülönlegesebb mûanyagokat nem pusztán önmagukban, egy-egy tárgy vagy öltözék alapanyagaként használta, hanem azok továbbalakítása révén egy egészen újszerû struktúrát fedezett fel: az ún. „mozgó-szövet”-et, melyet egyben diplomafeladatának témájává is választott. Önmagáról és munkáiról az alkotó így fogalmaz: „Évek óta foglalkozom a különféle (elsôsorban farkasfog jellegû) szalagok vetülékként való alkalmazásával a szövött struktúrában. A hullámzó szalag szerves beillesztése az alapszövet szerkezetébe képes akár plasztikus struktúrákat, illetve a technikailag legegyszerûbb vászonszövés ellenére is változatosan hullámzó, hal és kígyóbôrre emlékeztetô, pikkelyes mintázatot eredményezni. Az így kialakuló felületek széles skálája fantáziadús lehetôségeket rejteget. (Ezért fogalmazok gyakran némi öniróniával úgy, hogy FARKAS-FOG-SÁG-ba estem.) A „mozgó-szövet” ennek a technikának a továbbfejlesztése lett. A prizmatikus mûbôr-mûanyag kiválóan alkalmas cakkos szélû vetülékszalagok kialakítására. A belôlük szövött speciális matéria vetülékrétegeinek egymásba csúsztatásával
valóban térben és síkban is formázható, flexibilis tulajdonsággal bír. Ezzel a technikával, szabást nélkülözve, kizárólag négyzetlapok formára igazításával készültek a 2003-ban Magyar formatervezési Díjat nyert (NKÖM különdíja) táskáim és öltözködési kiegészítôim, melyek azóta bejárták a világot. (2002 European Way(s) of Life, Louvre-Párizs; 2002 Festival du Design, St.-Étienne; 2003 Talente-Internationale Handwerksmesse, München; 2004 Designmai Festival, Berlin; 2005 Designkorea, Seoul)” Az alkotó kreatív fantáziájának a MAOE alkotói díj (2003), és a Kozma Lajos kézmûves iparmûvészeti ösztöndíj (2005-2007) adott további lehetôséget. Célja a kísérletsorozat továbbfejlesztése, egyedi kézmûves méteráru kollekció létrehozása, valamint a karakterüknek leginkább megfelelô felhasználási lehetôségek felkutatása elsôsorban használati tárgyak formájában. Szentirmai Zsuzsanna DLA tanulmányainak témája a környezettudatos tervezés, az ökodesign. Ennek kapcsán keltették fel figyelmét többek között a porosodó, elavult méretezô-szalagok tekercsei, és a kidobásra ítélt textilipari berendezések lyukkártyái. Finom tónusú szatén szalagok elegáns pikkelyekSzövött tortaszelet 7. 2005.
124
PORTRÉGALÉRIA
SZENTIRMAI ZSUZSANNA
„Mozgószövet”-prizmatikus mûanyagból 2002, Fotó: Fekete Zsolt Eltérô karakterû szalagokból készült kézi szövésû textíliák 1-3. 2005. Fotó: Roth Péter
Szövött tortaszeletek 8. 2005.
kel, és a számok-betûk „mátrix”-hatású, konkrétan elváló fekete-fehér vibráló sorai két ellentétes stílus egymásba olvadásával igyekeznek kifejezni egyfajta életérzést. Ahogyan a létezô világ is egyszerre áll tényszerûbb, merevebb, és elvontabb szellemi megnyilvánulásokból (néha határozott, erôteljes váltásokkal, máskor finom, egymásba mosódó átmenetekkel), úgy e kettôsség bonyolult szervezôdése átszövi létezésünket. Legutóbbi kollekciójában lámpák, világító fal, térelválasztó elemek voltak láthatóak az Iparmûvészeti Múzeumban, melyek zömében lyukkártyák szövedékeibôl, és hasonló kódolás szerint lyukasztott gyapjúból készültek. Az apró lyukacskákon átszüremlô fény csillagos égbolt hatását kelti. Ezek az alkotások határesetet képviselnek az egyedi lu-
xustermékek, és a textilmûvészeti alkotás között. Hogyan mutatható be az efféle „öszvér” jellegû mûalkotás, melyben a lényeg az alapanyag sokszínûsége? Hogyan reprezentálhatóak emlékezetesen a közönség számára ezek a textíliák? Maga a „tálalás” szó ihlette a koncepciót. Ételnek álcázva felszolgálni, hmm! Na és milyen fogás illene leginkább e struktúraínyenc luxusméteráruhoz, ha nem a desszert, a sütemény?! A torta minden szeletkéje különbözô karakterû anyagminta. Szerencsés megoldás ez azért is, hogy a kis méret közelre csalja, rácsodálkoztatja a „fogyasztót”, a mákos, kókuszos, csokis, marcipános, puncsos íz-hatásokon túl magára az aprólékos struktúrára is. Hát, mit mondhatnánk még? Jó Étvágyat!
125
126
PORTRÉGALÉRIA – TENK LÁSZLÓ
127
Supka Magdolna A HELYEK SZELLEME Törött tükör önarckép 1988, olaj, tempera, 120x90 cm
TENK LÁSZLÓ ÚJABB KÉPEIRÔL
A legtalálóbb jelzô, ami Tenk László képeirôl gondolkodás nélkül jut eszébe az embernek: vérbeli piktor. De ha egy hétig gondolkodna rajta, akkor sem festômûvésznek, hanem piktornak mondaná, ahogyan mesterkorukban szokták a fiatalabbról egymás között ezt megjegyezni, mármint az olyanról, aki „úgy tud bánni a színekkel, mint az olasz a hangjával.”. Mégsem az illik reá, hogy „nagyszerû kolorista”, vagy „rendkívül ízes” festô, mert a színeinek belsejében és ecsete járásában rejlik valamiféle meghatározhatatlan kedélyi színezet, a hozzászólás intimitása, ami kihívja belôled, a szemlélôbôl, a saját múltadnak bizonyos emlékképeit, váratlan illattársítást, örökre eltûntek vélt pillanatok titkát, ám ezek éppen csak megérintenek, mint átsuhanó álomképek elalvás elôtt. Olykor ugyanezek a benyomások a déjà-vu-nek, az egyszer már látni vélt dolgokkal való félszeg szembesülésnek a nyomát hagyják meg benned. Ennek a piktúrának ezt a sejtelmes többletét egy igen érdekes festôi akcentus, tartalmi és formai aritmia is színezi, éspedig az, hogy Tenk László minden képébe belecseppen valami váratlanság, egy-egy motívum megbillentése, furcsa látószögbe-ejtése, valami nyugtalanító talányszerûség, egy látszólag üresen lebegô felületen a fénypászta megtörése (…) olthatatlan sóvárgás valami után, ami nem lehet a miénk, ami olyan mintha az idô, létünk legkönyörtelenebb lidérclángja, elvenné tôlünk azt is, amit pedig nem is akartunk igazán birtokolni… …a Tenk-i sejtések és sejtetések nem maradnak meg mindig a költôi teljesülhetetlenség inspiráló keretei között, hanem kilépnek némely mûvének baljós, ómenszerû közegébe, s ott várakoznak véletlen, vagy szándékos ottfelejtettségük lejáratáig, mint a tizenkét éve festett Törött tükör önarckép címû, amelynek az egyik katalógusbeli kommentárjában többek között így tûnôdik ugyancsak e
sorok írója: „a festô a még ép tükörben megkezdett önarcképen bennhagyta, majd bele is komponálta az üveglap csorbult ferdeségét, amitôl a jelenet valami baljós, babonás hangulati aláfestést kap, olyat mintha ez a nagyhirtelen képbe toppanó figura (a festô) a maga robusztus testi valóságában jelenéssé válnék. A festmény… a láthatónak és a láthatatlannak, a képzeltnek és a valódinak, a tudhatónak és a sejthetônek ezt a vibráló kettôségét a gondolati és érzületi absztrahálás egyik Tenk-i sajátosságaként mutatja ki.” …Az emberalak szerepének tudatos elhagyása, ami az életmûnek szinte állandó sajátosságává érlelôdik, egyrészt megnehezíti, másrészt viszont izgalmasabbá teszi a festô számára a kép hangulati színezetének, közvetve a mû eszmei tartalmának a megjelenítését, fôképpen ha a mûvész kivonja mûveibôl a korábbiaknál tapasztalt, dinamikájukban megragadott táji elemeket. A Délután címû festmény például az iménti Hazatérés-képpel színviláguk révén a zöldek uralmával igencsak harmonizál, ellenben ennek megragadó festôi költészetéhez képest az elôbbinél semmitmondóbb, szinte esetlegesnek látszó „képkivágatot” elképzelni is nehéz. A falusi utcarészletnek ebben a néptelenné vált, néma idôtlenségében talán csak a két barnakérgû gesztenye kissé ferde törzse jelzi a helyváltoztatás iránti hasztalan nosztalgiájukat, helyettük csak zöld lombozatuk libbenô reflexei mozdulnak, árnyékukkal el-elhessegetve a lusta délutáni nap hôjét a földszintes ház ablakszeme elôl, a hûvösség illúzióját, talán egy álombéli óriáslegyezô léghullámait küldve a szobába a mélyenalvónak. A festmény a Tenk László-i lélek szeizmográf bravúrja, a magyar falusi délutánok három-négy óra közötti rezdületlenségébe úgy vonja be a szemlélôt, hogy ha az önmagát képzeli oda, elhiszi, hogy ez az idilli zsongulás örökké tarthat.
128
PORTRÉGALÉRIA
TENK LÁSZLÓ
tobzódnak a mûterem asztalán és ennek párján, az állványos képen. A padlón meg, vázában napraforgók várnak csendéleti megörökítésre csöndes megadottsággal, s ebbe az egész fényben fürdôzô színekben dúskáló festôi hazatalálásba csupán egyetlen motívum szól bele a háttérbôl komor drámaisággal a falon függô képrôl, a Láposi vihar emléke, amelyen a beborult ég feketéjén átcikázó villámot a lecsapás pillanatában ragadta meg a festô, s ennek lélegzetállító reccsenése úgy lehet felidézheti e festmény elôdjének, az elöljáróban említett Törött tükör önarckép-nek a témájából ama babonás tükörhasadásnak a hangját, – de túl e balsejtelmeken, és a szinte valószínûtlen sorscsapás rettenetein, fel kell most már fognunk a lélek csodáját, azt hogy ezek az egykor vászonra festett tájak, évszakok, elárvult helyek, búcsúzó alkonyok vissza tudták hívni piktor poétájukat öntudat-vesztett bénultságából ecsetforgatásra, újjászületô festészetének zengô világába. (Részletek a Tenk címû katalógus tanulmányából. 2000.)
A hajnal 1993, olaj, tempera, 110x80 cm
Reggel 1988, olaj, tempera, 84x53 cm
Van úgy, hogy az emberi kedélyállapot szinonimáiként legelevenebben a napszakok hôjével jellemezhetjük Tenk László bizonyos mûveit, például a Hajnalt, az elôbbi délutánhoz képest friss, ropogós, tiszta levegôt áraszt, amely magával hozza az átfutó kicsiny, ébredés utáni borzongást, akárcsak a keményen kirajzolódó formák harsány színeinek köszöntését, meg azt a néhány egymásnak üzenô madárfüttyöt, mely a kristályosan áttetszô térben a korlátlan tágasságot érzékelteti. Még az alkony-képrôl ismert bozótos bokrainak göcsörtjei, és a mediterrán élvetegséggel elterülô kaktusz levelei is feledni látszanak másutt vállalt szerepük szertelenségét, hogy a hajnali friss, elegáns éledésükkel s a természet által stilizált formáikkal egy csipetnyi egzotikus atmoszférát cseppentsenek a kép hangulatába. Néhány órával késôbb a Reggel a Tenk-i óriáserkély kapunyílásán át már az ébredezô természeti kedély melegével tódul be, a padlózatot simogat-
va, s a terméskôbôl épített házfalat reflexeinek aranyával fürösztve, majd a rózsával befuttatott állványon felkúszva ellepi a balkon oszlopos íveit, hogy végül a látvány egészének latin derûjével töltse be ezt a hívó és befogadó, védett és féltett magánterületet. …van a képeiben valami a természet egyszerû csodáiból, amelyek a mi értelmezésünk nélkül értetik meg magukat a puszta létükkel. Festôi hivatásának és a természet általi megszállottságának ezt a fajta egybeforrottságát példázza elevenen a Mûterem Nagybánya után címû festmény. Ez mûteremben készült, s az állványra helyezett kép is mûterembelsôt ábrázol, és mindkettônek falán egy-egy Tenk-kép függ, ezek tehát egy második helyszínt jelentenek az interieurökhöz képest; a harmadik helyszínt, a külsô, a valóságos tájat a nyitott ablak keretében látjuk, ennek egy tükörképi részletét az ablak üvege mutatja. Festékek, tégelyek és apró halakként fickándozó tubusok
Láposi vihar 1988, olaj, tempera, 170x100 cm Mûterem Nagybánya után 1988, olaj, tempera, 82x113 cm
129
130
PORTRÉGALÉRIA – TETTAMANTI BÉLA
131
Wehner Tibor JELENBE ÁGYAZOTT GONDOLATI RAJZOK Tettamanti Béla grafikusmûvész egyik atyai mesterének, a napjainkban épp 85 esztendôs Kaján Tibornak van egy rajza, amelyen Karikatúramánia cím alatt megrajzolta e nehezen körvonalazható, sokágú, bonyolult rétegzettségû mûvészeti terület térképét. A képzeletbeli tartomány egy magányos sziget, amelyet a Dilettáns-tenger, az Asszociáció óceán, a Plágium-csatorna, a Malícia-fok és a Non sens-öböl fog közre, s amelyre a fellegekbôl a kiszámíthatatlan, éppen aktuális szél-hullámok zúdulnak alá. A szigeten a fôváros, Irónia mellett a Groteszk hegység emelkedik, a síkságon a Humor folyó kanyarog – mellékfolyója a Humor noir – és harmonikusan a kies tájba simulnak a fontosabb városok: Szatíra, Blaszfémia, Burleszk, Morbid, Paródia, Poén és Gag. A földdarab legkisebb települése a Honorárium. A karikaturista maga reménytelen hajótöröttként egy másik, parányi kis szigeten ül, az ominózus pálmafa alatt, és csodálkozva szemléli ezt az egészet. A mûfaji kép-leltár léptéke értelemszerûen a sértôdési mérték. Kaján Tibor karikatúra-sziget-tájait bejárva kissé közelebb kerülhetünk Tettamanti Béla munkáihoz is, de természetesen nem fejthetjük meg minden titkukat: e mûvész ugyanis besorolhatatlan, kategorizálhatatlan, szabályrendszerüket öntörvényûen megteremtô mûveket alkot. Rajzai az immár klasszikusnak nevezhetô újság-rajzzal, a karikatúrával laza kapcsolatokat tartó, de mégiscsak autonóm kompozíciók. … A Bánhidán született, a bányamérnök édesapa állomáshelyeit szükségszerûen követô Tettamanti Béla dorogi gyermekkora, dorogi és esztergomi iskolaévei kapcsán, a legrangosabb budapesti és külföldi kiállítótermek bemutatói után nem elôször tér vissza az egykori bányásztelepülésre, hogy számos hazai és külföldi mûvészeti elismeréssel, díjjal honorált grafikai munkássága termését bemutassa. Természetesen nem csupán a kiállítások révén ismerhetôk e mûvész alkotásai: a hetvenes évek óta százezres pél-
dányszámban láttak és látnak napvilágot rajzai a hajdani Új Tükörben, az Élet és Irodalomban, a Magyar Hírlapban és lassan másfél évtizede a Népszabadságban. Az önálló rajzok mellett címlap-kompozíciók és grafikai tervek, valamint konkrét irodalmi mûvekhez kapcsolódó illusztrációk sora készült Tettamanti Béla mûhelyében, amelyeknek megszületését és közreadását olyan kiváló szakemberek és nagy szellemek támogatták és gondozták, mint a költô Nagy László, a mûvészettörténész Frank János és e mûfajtalan mûfaj egyik legkiválóbb magyarországi mestere, a grafikus Réber László. És bár a Tettamanti-mûvek így leginkább nyomtatott szövegekhez kapcsolódva, konkrét szövegkörnyezetben jelentek és jelennek meg, mégsem minôsíthetôk hagyományos kísérô-rajzoknak: a formai lelemény és a gondolati mélység, a kesernyés hang, a kritikus szemlélet olyan erôteljes aurát von a kompozíciók köré, amely függetlenné avatja a mûvet, s áthatja a befogadó közeget. Az illusztráció, az újságrajz, a karikatúra, a szatirikus rajz a mûfajt, a mûnemet és a formát megjelölô kategóriái nehezen alkalmazhatók a Tettamanti-kompozíciókra, ezért hát nevezzük ezeket a munkákat a jelenbe ágyazott gondolati rajzoknak. A fehér papírra rögzített, alapvetôen a fekete és a fehér ellentéteire komponált grafikai mûvek meghatározásába azonban így is hiba csúszott, a rajztechnika alkalmazása és a fekete-fehér kontraszt ugyanis korántsem kizárólagos: alig néhány napja nyílt meg Budapesten, az Alkotmány utcai Karton Galériában a mûvész azon kiállítása, amelyen táblaképei, olajjal és akrillal vászonra festett mûvei is helyet kaptak. És azért sem pontos a rajzi kategorizálás, mert e dorogi kollekció sem a tradicionális rajzoló-eljárással készült: e mûvész ugyanis inkább fest, mint rajzol, alkotásai az ecsettel a papírra felvitt festékkel rögzülnek. És így máris közelebb kerülhetünk ezen alkotások egyik leg-
132
PORTRÉGALÉRIA
fontosabb formai jellemzôihez: a vonal és a folt érzékeny egyensúlyához, a szabadon futó vonal és a foltot övezô vonal ellentétéhez, a részletesen kidolgozott és a nagyvonalúan kezelt képelemek által indukált feszültséghez, a foltok villódzására szervezett képépítés hangsúlyaihoz. „Fontos számomra a pozitív és a negatív formák együttese. És persze fontos az is, hogy a nézô nyitott legyen a rajzaimban látható vonal- és formarímekre.” – fogalmazta meg az egyik önvallomásában alkotómódszerérôl a mûvész. Ez az eszközrendszer és
TETTAMANTI BÉLA
ez az alkotómódszer, ez a formarend összefügg a Tettamanti-mûvek tômondatszerû fogalmazásmódjával, tudatos szûkszavúságával, az egy-egy motívumra hangolt, sokszor emblematikussá érlelt, a tömör mondandóra csupaszított kifejezésével, ahol mindig valamifajta gondolati lényeg megragadása vezérli a megjelenített, általában a különösség, a rendhagyó, a furcsa jelleggel interpretált jelenséget. Valóságosnak tûnô és játékosan átírt emberalakok, és sokszor csak eredeti kapcsolataiktól elszakított testrészek: szemek, kezek, lábak, vagy állatszerû lények a vizuális médiumok, amelyek megszokott megjelenésükbôl és szerepükbôl kibillentve új jelentéskörökkel telítôdnek. A kéz- vagy a gyertyaláng-fejû ember, a szem-madár, a cipôbôl a szár-részen kilógó lábfej, a csontváznak csontot hozó kutya, a kézfejben kezdôdô és végzôdô kézfej, a nyolclábú tehén, a halszerû madarak – a biológusok szerint rendszertanilag prognosztizált majdani hadarak – a szürrealisták fellépése óta már nem meglepô és meghökkentô feltûnése és regnálása Tettamanti Béla mûvein hol keserû iróniával, hol éles szatírával, hol bölcs szemlélôdéssel, hol meg az abszurditásokban való szükségszerû, rezignált közösségvállalással azt jelzi, hogy nincs már rendes kerékvágás, nincs kiszámított és kiszámítható rendszer, nem mûködik a józan logika. A realitások és az irrealitások összemosódásában, a komolyságok és a könnyedségek, a mély felismerések és a pompás ötletek és csattanók által oly izgalmassá avatott képvilágban szemlélôdve, e képvilág asszociációs ívein kalandozva újra meg újra beigazolódik az egyik kortárs szentendrei mûvész tétele: „az összefüggések között nincsenek összefüggések” Hiába: lehet, hogy valóban egy kis, talpalatnyi földdarabon üldögélünk, lábunkat a Dilettáns-tengerben lógatva, és vágyakozva nézünk az elérhetetlennek tûnô Karikatúra-sziget felé, ahol az aktuális szelek fuvallatai közepette, a Fekete humor folyója által kettévágott festôi szépségû Irónia városában maga az önfeledt élet tombol. (Dorogi Galéria, 2006. Kiállítás-megnyitó)
133
134
PORTRÉGALÉRIA – TOOTH GÁBOR ANDOR
135
Nádori Péter MINDENKINEK MEGVAN A MAGA KERESZTJE Mindenkinek megvan a maga keresztje No. 1994, vegyes technika, fatábla, 50x60 cm
„Az én vágyam megfeszíttetett.” Antiochiai Szent Ignác levele a Rómaiakhoz, VII. 2. … Ezek a hatalmas keresztek itten: nem jelképeznek és nem reprezentálnak, hanem modelleznek inkább. Vonzó monumentalitás – a kijelentés gôgje nélkül, az önsajnálat hiúsága nélkül. Jó, jó, csak nézem, hogy mit látok. 2 Ironikus küzdelem folyik ezeken a falakon: vegyünk egy keresztet. (Vegyünk sokat.) Ha van síkidom, ami megszabadíthatatlan kulturális-szimbolikus konnotációitól, akkor az a kereszt. Magyarul ez még bonyolultabb, hiszen nálunk még a keresztényben is benne van Krisztus keresztje (állítólag véletlenül), de európai kétezer évünk minden mozdulatában ott ez a jel, melyben, haha, gyôzni fogunk. Vagy fogtunk volna. (Sokáig nem voltunk abban a helyzetben, hogy megcsinálhatott volna bárki egy ilyen kiállítást, túl szoros és magától értetôdô lett volna az egész, túl egyféle-értelmû és megkerülhetetlen.) Hol van az már. Ez a kereszt nem az a kereszt, ennek egyenlô hosszú minden szára, így tart távolságot az általunk ismert keresztény és keresztyén hagyománytól (bár ugyanakkor tudnék mesélni), de olvasom a címet, olvasom a képeken a feliratokat, és visszazökkenek. Szólásmondássá züllöttnemesült bibliai mondat kavar vissza a hagyományhoz, értelmezés és referencia, de azért remélem, nem kell hülyére gondolkoznom magam. Mert nemcsak modell, hanem felderítés is egyúttal ez a kiállítás. A kincses izé, az északnyugati átjáró, a Déli-sark, az emberi szív térképe: egy forma kimerítô kimerítése (miközben a lehetôségek persze továbbra is korlátlanok). Mi jut eszedbe? Mi jut eszedbe mondjuk egy keresztrôl? A monumentalitásban persze nemcsak az a szép, hogy sokatmondó, hanem az is, hogy tényleg szép. Hogy jó ránézni, megnézni messzirôl, hogy mi is ez az egész, színek, alakok, foltok, és aztán közel menni, elmerülni, szemezgetni, válogatni, kiszúrni a sok keresztbôl egyet-kettôt, azokhoz ragaszkodni, ez nagyon jó.
Késô-ornamentika, ismétlôdô, ám sohasem, még véletlenül sem azonos elemek. Tanultam az iskolában, úgyhogy nekem az ornamentikáról az arab mûvészet jut eszembe, ami megint egy másik hagyomány, ami úgy mond valamit, hogy nem ábrázol semmit, és magával ragad, mint egy dekoratív örvény. Ugye ezt hívtuk régebben gyönyörködésnek? Szabadság a nagynagy szigorúságba bújtatva, ami ezekre a keresztekre sokszorosan igaz: amikor éppen beleélnéd magad a díszítés élvezetébe, eléd ugrik egy újabb jelkép. (Mert belépni könnyû, de elmenekülni sokkal, sokkal bajosabb.) Mondjuk Dávid csillaga a kereszt belsejében, ami elég egyértelmû dolog ahhoz, hogy jó sokat lehessen gondolkodni rajta, hogy visszavigyen az ábrázolás, a jelentés hímes mezejére. 3 Legyen ez mégsem az én dolgom. Ahogyan Tooth Gábor Andor a kimerítô és lenyûgözô alaposság örve alatt hagyja magát egy-egy ötlettel elsodortatni, ahogyan a súlyosság elôl a játékosságba menekül, azután meg vissza, úgy meneküljünk utána a munkába most. Nézzük az apró kölcsönlakás teraszán (imádom a mûvész-életrajzokat): emberünk elszántan molyol. Gyûjtögeti a motívumokat, festi, rajzolja, készíti, csinálja egymás után a képeket, egymás mellé helyezi azokat a bizonyos gyönyörû tapasztalatokat, becsavarja a csavarokat – és így tovább. „Ez az idô, ez pedig az idô lenyomata.” Lásd tehát a teraszon kinnmaradt képen a nyári zápor okozta esôcseppek hozzájárulását. Az egyik, amit legjobban szeretek a munkáiban, az ez a folyamatosság-érzet, hogy mintha nem maradna ki egyetlen másodperc sem, minden megtalálható valahol a képeken (a képekben), a naplók lapjain, az újságoldalakon. A másik, hogy hiányzik belôlük a dühödt szándékoltság, miközben nem hiányzik az elszánt akarat – ez az intenzitás visszafoglalása. Ahogyan egyik barátnôm (aki nem volt mûvészetfi-
136
PORTRÉGALÉRIA
TOOTH GÁBOR ANDOR
lozófus) mondotta még egyszer régen: Nincsen igazi hôsiesség irónia nélkül. Én meg azt mondom: nincs értelmes monumentalitás könnyedség nélkül. Megint a kiállítás látogatója járt a legjobban: a mûvész a keresztet választotta keresztjének. Mi is lehetne ennél ironikusabb és természetesebb? Mindenkinek megvan a maga keresztje, kinek ilyen, ki-
nek olyan, így megy ez. Egy kereszt az egy kereszt az egy kereszt az egy kereszt. 4 Szóval: szép komótosan elballagunk a sínekig, megállunk a töltés oldalán, és nem fekszünk keresztbe. Tooth Gábor Andor a barátom. A katalógust ezennel megnyitom. (Stúdió Galéria, 1994. Katalógus elôszó. Részlet.)
Tooth Gábor Andor VIZUÁLIS SZEMÉT … Ezek a munkák mindenféle kommentár nélkül (sem az alkotó neve, sem a képek címe nem volt feltüntetve) a Pesti Estben jelentek meg 1999 és 2004 között egy-egy teljes, színes oldalon. Minden héten egy munkával jelentkeztem. A megjelenés után a szerkesztôség számos érdeklôdô levelet és telefonhívást kapott. A civil ér-
deklôdôkön kívül profi reklámügynökségek és multi cégek is kíváncsiskodtak, kérdezve, hogy milyen cég kampányáról van szó. Úgy gondolták, hogy ez egy kampány teasere, ami csak figyelemfelkeltés miatt jelenik meg hétrôl hétre, és majd valamikor kiderül, hogy mely cég termékérôl van szó. Azért telefonáltak be, mert már nem tudták kivárni, hogy kiderüljön, mirôl is van szó. Kérésemre a lapnál négy évig nem adtak felvilágosítást a projektrôl. A legutolsó, 2004-ben megjelent Vizuális szemét közlésekor felfedtem magam mint alkotó, és lerántottam magamról a leplet. Az alkotások létrehozásánál általában saját fotóimat használtam fel, amit utazásaim során a világban és idehaza készítettem. Ezt vagy hozzányúlás nélkül jelentettem meg az újságban, vagy a számítógépemmel belenyúltam. Felhasználtam még talált fotókat, grafikákat és ezeket összedolgoztam a számítógép segítségével. Néha szöveget is tettem rá, ami csak fokozta munkáimmal kapcsolatban a társadalom meg nem értését, kíváncsiságát. Ez egyfajta kollázs-technika, amit nem olló és ragasztó, hanem a számítógép segítségével hoztam létre. Ezekbôl a munkákból számosat kiállítottam már azóta különbözô tárlatokon. (Méret: A/5, fotó, számítógépes grafika, 148 x 210 mm)
Vizuális szemét, avagy a társadalom megtévesztô projekt. Folyamatos teaser! M: A/5, 148x210 mm; Technika: fotó, számítógépes grafika
137
138
PORTRÉGALÉRIA – VADÁSZNÉ ALBONCZY EMÔKE
139
Vadászné Ablonczy Emôke A FÉNY ÉRZÉKENYEN ÉRINT
Szövött franciacsatok 1991. Pávás szövött öv 1990.
„A fény érzékenyen érint”…Amikor az ember szemét éjszaka autózva a szembejövô autó fényszórója elvakítja? Vagy amikor egy becsukódó ablak üvegén megcsillanva a fény váratlanul, szúrósan szemünkbe hatol? Nem, ezeket nem nevezném érzékeny érintéseknek, de ismerem ôket. Nem kellemes, nem megnyugtató érzések. Vannak más fényélmények, vannak kellemes érintései a fénynek! Amikor a frissen hullott hó tetején végigfut a fény, és apró tündöklései sziporkázva kísérik lépteink. Amikor ezer színben engedi nyugovóra az ôszi lombokat, és az egyre erôtlenebbnek érzett Nap még így küld színeken keresztül meleget! Amikor a föld együtt lélegezve a növekvô fénnyel életet szül, csírát bont, virágot nevel. Amikor a zöld pázsit melegére telepedve egy lombos fa alatt, a levelek játszva, szórakázva engedik át a fényt csukott szemünkre. Ki ne tapasztalta volna még a napfelkelte varázslatát, feltöltô erejét? A naplemente megnyugtató színeit, az idô múlását lassan méltóságteljesen követô, estét, pihenést hozó voltát? Olyan természetesen élünk vele, olyan észrevétlenül határozza meg hiánya a borús, mélabús hangulatunkat; ragyogó tiszta fénye pedig a felszabadult, erôt adó napjainkat!… Ritkán figyelünk konkrétan rá. Ugye nem csak azt vesszük észre, ha szemünkbe szúr, vakít, vagy hiánya sötétséget okoz!? A 11. évfolyamos Mengyán Anikó és Kendra Lili a fényre hívja fel a figyelmünket ezzel a kiállítással. Olyan fényjátékra hívnak, amire muszáj odafigyelni. Áttetszô munkáikon a fény érzékeny, nôies voltát, a fotókon elengedhetetlen szerepét használják fel, ragadják meg, és éltetik munkáik által. Eszközeik sokszínûsége, az anyagok választása mind szakmai tudásukat igazolja. Engedjük hát, hogy a fény érzékenyen érinthessen mindannyiunkat! (Békéscsaba, Pincegaléria, 2004. március 22-29. Kiállítás-megnyitó)
• Munkáimról: Mostanában többször végiggondoltam, mi jellemzô a munkáimra, mi az, ami a legjobban meghatározza azokat. A legfontosabb a Krisztusba vetett hitem, mely az alap, az értelem; a második a teremtett világ, mely a csoda és a valóság; a harmadik a vonal, mely az eszköz, ami minden technika és forma alapja. Minden munkámban meghatározó és nyomon követhetô mindhárom. Érdekes, hogy az életemben is három dolgom van: a mûvészként átélt életem mellett nagyon fontos és meghatározó a családom és a tanári munkám. Hol az egyik, hol a másik kerül elôtérbe, de mindig ott van mindhárom. Boldog vagyok. • Elôszó az Ünnep-sorozat képeihez: Az érzések, a visszagondolás jó, és jól esik elôhalászni olyan eseményeket a múltból, amelyek még ma is mosolyra fakasztanak, vagy a bôrömön is érzem ôket! Az embereket, akikkel sok-sok idôt töltöttem együtt, az osztálytársakat, akikkel nap mint nap össze voltunk zárva nyolc éven keresztül. A tanáraink, akik tudva-tudatlan alakítottak, irányítgattak minket. Szerelmek…, természetesen! A szüleim, testvéreim, a családi fészek! Milyen sok és milyen kevés! Vannak, akikkel azóta is többször találkoztunk, levelezünk, nem változtunk, megváltoztunk. A város, a hely összeköt minket, közös. Nos, mindezt beleszôttem az „ünnep”-be, az Ünnep miatt szôttem és szövök még. A kör, az örök-körök, ami a szövött kárpit közepébôl indul, a 60 éves Tatabánya, mint központi mag, mindazt hordozza és elindítja, ami aztán már egyre ismeretlenebb és végtelenebb felé halad, hiszen az osztály a nyolcadik végén külön utakat járt, és jár azóta is, még ha néha találkozunk, akkor is. Izgalmas élet! A belsô vörös, izzó, meleg kör körül mindenkit beleszôttem a kárpitba, név szerint. A táguló, magtól egyre távolabb kerülô mezôk pedig már az azóta el-
140
PORTRÉGALÉRIA
telt és még elôttünk álló utat jelölik. Ez az „ünnep”-sorozat középsô darabja, a többi kedvesen, féltôn és játékosan követi, és megelôzi azt. Hát ünnepeljünk! Az én hatvanéves Tatabányámat, a mi hatvanéves városunkat! Isten éltesse!
VADÁSZNÉ ALBONCZY EMÔKE
Mindazokat, akik pedig fáradoznak, hogy az ünnep tényleg méltó legyen, áldja és segítse a Jóisten ! Jó munkát, kitartást, türelmet a hozzám hasonló mûvészekhez is! Minden jót!
Ünnep-sorozat (részlet) 2007, szövött kárpit
Monogram Gnandt Jánosnak és Lonovics Lászlónak
Monogram Udvardy Anikónak és Széri-Varga Gézának Szövött franciacsatok 1991.
141
142
PORTRÉGALÉRIA – VICZINA JÚLIA
N É V -
É S
A D A T T Á R
143
Wehner Tibor FANTÁZIA ÉS FEGYELEM és kerámiaékszerekig feladatot vállal. A két, egymástól eltérô típusú tárgyat létrehozó alkotói tevékenység más és más mûvészeti szemléletet követel. Viczina Júlia mûveirôl leolvasható, hogy ha funkciót szolgál, ha használati tárgyat tervez és kivitelez, akkor fegyelmezett és mértéktartó, ám gazdag mûvészi effektusokat megszólaltató, ha dísztálakat tervezve szabadon engedheti fantáziáját. Edényeit, kiöntôit racionalitás, józan, tárgyilagos szemlélet, visszafogottság, áttekinthetôség jellemzi, míg dísztárgyai tobzódnak a színekben, mármár barokkos részletgazdagságukkal hívják fel magukra a figyelmet. Talán a felületes szemlélôt is meggyôzi e változatos anyag; egy, a mesterség titkait alaposan ismerô, a technikai problémákkal már nem bajlódó, tehetséges mûvész bemutatkozását konstatálhatjuk. A szakmai tudás és fegyelem, az alkotói fantázia jelenléte mellett egy különleges jellegzetességrôl is szólnunk kell; Viczina Júlia igényesen, a szó legjobb értelmében szépen megmintázott porcelánjait átitatja egy titokzatosságot sugárzó atmoszféra; színei rejtelmesen csilVáza, porcelán, 25 cm lannak meg, motívumai, foltjai megfoghatatlan kavargásban oldódnak fel, bizonytalanságot, sej…Viczina Júlia egy különleges anyag és technika, a telmességet keltenek… porcelán mûvelôjeként végezte el tanulmányait… Ez a tudatosan irányított, bonyolult fizikai és ké- (Tatabánya, Népház, 1989. július 20. Kiállítás-megmiai folyamatok révén elôállított, megmintázott nyitó, részlet, ) anyag korlátokat szab, és ugyanakkor mérhetetlen alkotói szabadságot is ad mûvelôjének; önálló mûvészi elképzelések valóra váltására, és mintegy szolgálatot vállalva, a funkcionális tárgyak létrehozására egyaránt alkalmas. Mint e néhány, elsôsorban tanulással eltöltött év termése tanúsítja, Viczina Júlia a mindennapokat szolgáló használati kerámia és a dísztárgyak megalkotása terén is otthonosan mozog; az étkészlettôl a különbözô dobozokon, vázákon, kancsókon át a dísztálakig Kiöntô I. porcelán, kobalt máz, zöld lüszter máz
MÛVÉSZEK ÉS ADATOK 1. Augusztin Márta grafikusmûvész (Tatabánya, 1976. június 5.) 1041 Budapest, Rózsa u. 61. I/5. Tel.: 06/20-514-9895 E-mail:
[email protected] 1996–2001: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola, majd Egyetem 2. Balatoni Klára ötvös-iparmûvész (Tatabánya, 1953. november 27.) 260. S.E. 1. St.Terasse/Ponpano Beach; Florida 330607145, USA 1975–1980: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola 3. Dobroszláv József festômûvész (Felsôgalla, 1932. március 8.) 1055 Budapest, Nagy Ignác u. 14. Tel.: 1-332-4612; E-mail:
[email protected] 1951–1956: Budapesti Mûszaki Egyetem 4. Droppa Judit textiltervezô iparmûvész (Tatabánya, 1948. november 15.) 1065 Budapest, Nagymezô u. 3. Tel.: 06/20-959-4311; E-mail:
[email protected] 1968–1973: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola 5. E. Szabó Margit textilmûvész (Bánhida, 1945. augusztus 22.) 1102 Budapest, Harmat u. 12. Tel.: 1-261-1394 1964–1969: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola 6. Fülöp József animációs filmrendezô (Tatabánya, 1964. november 28.) 1021 Budapest, Labanc u. 22/A. Tel.: 06/30-944-8035; E-mail:
[email protected] 1987–1991: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola
9. Haszon Ákos grafikusmûvész (Tatabánya, 1974. június 23.) 1221 Budapest, Péter Pál u. 32. Tel.: 06/30-402-3241 E-mail:
[email protected] 1995–2000: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola, majd Egyetem 10. Haszon Sándor alkalmazott grafikus (Tatabánya, 1973. június 5.) 2066 Szár, Rákóczi u. 33. Tel.: 06/20-311-0128 E-mail:
[email protected] 1998–2003: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola, majd Egyetem 11. Hegyi Csaba festômûvész (Gyôr, 1970. november 9.) 7626 Pécs, Ady E. u. 51. Tel.: 06/30-324-8900; E-mail:
[email protected] 1995–1999: Janus Pannonius Tudományegyetem MK. Képzômûvészeti Mesteriskola 12. Jurida Károly grafikusmûvész (Tatabánya, 1935. április 15.) 1121 Budapest, Törökbálinti u. 55. 1961: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola 13. Kádas István festô- és grafikusmûvész (Nagykálló, 1941. május 19.) 1026 Budapest, Pasaréti út 103/B. fsz. 2. Tel.: 06/70-279-5600 E-mail:
[email protected] 14. Kálmán Tünde tipográfus-grafikus (Tatabánya, 1965. december 19.) 1024 Budapest, Tizedes u. 1. IV./2. Tel.: 06/70-319-5445 E-mail:
[email protected] 1988-1994: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola
7. Gerber Pál festômûvész (Tatabánya, 1956. március 15.) 1052 Budapest, Petôfi S. u. 2. V. em. Tel.: 06/30-294-4552; E-mail:
[email protected] 1978–1983: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola
15. Kovács Valéria grafikusmûvész (Tata, 1969. április 18.) 1239 Budapest, Soroksár, Vecsés út 44. Tel.: 06/20-334-2771 1998–2003: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola, majd Egyetem
8. Goda Zsuzsanna festômûvész (Budapest, 1961. április 1.) 1097 Budapest, Ecseri út 15. Tel.: 06/20-544-4375; E-mail:
[email protected] 1985–1989: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola
16. Kubó Éva textiltervezô iparmûvész (Komló, 1956. február 23.) 2120 Dunakeszi, Fóti u. 58/B. Tel.: 06/30-241-7114 E-mail:
[email protected] 1978–1983: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola
144
INFORMÁCIÓK
17. Lajos József szobrászmûvész (Újpest, 1936. július 5.) 1053 Bp., Ferenciek tere 11. I/1. Tel.: 1-266-3061; Mûterem: 1-334-2243 1954–1960: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola 18. Lois Viktor szobrászmûvész (Tatabánya, 1950. szeptember 17.) E-mail:
[email protected] 19. Lôrincz Ferenc festômûvész (Tatabánya, 1947. március 17.) 2100 Gödöllô, Nagyvárad u. 15. Tel.: 28-418-581 E-mail:
[email protected] 0. Luzsicza Lajos Árpád grafikusmûvész (Tatabánya, 1949. február 17.) 1015 Budapest, Batthyányi u. 4. III/2. Tel.: 06/20-494-9728 1977–1982: Prágai Képzômûvészeti Akadémia
27. Sipos Marica szobrászmûvész (Tatabánya, 1967. november 17.) 2030 Érd, Áfonya u. 45/A. Tel.: 06/70-517-3982 E-mail:
[email protected] 1989–1993: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola 28. Szamosvári József festômûvész (Várpalota, 1931. március 7.) 1117 Budapest, Nádor-liget u. 7/B. VI. em. 3. sz. Tel.: 06/30-908-7798 1949–1954: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola 29. Szentgyörgyi Tünde festômûvész (Csíkszereda, 1971. augusztus 23.) 8200 Veszprém, Béla u. 2/b. Tel.: 06/30-535-4283 E-mail:
[email protected] 1992–1998: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola
21. Neuberger István festômûvész (Tata, 1953. június 23.) 1025 Budapest, Madár u. 3. Tel.: 06/20-320-2210; E-mail:
[email protected] 1975–1979: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola
30. Szentirmai Zsuzsanna textiltervezô iparmûvész (Tatabánya, 1976. október 17.) 1068 Budapest, Szondi u. 84. Tel.: 06/30-485-2278 E-mail:
[email protected] 1997–2002: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola, majd Egyetem
22. Oláh György festô- és grafikusmûvész (Tatabánya, 1946. november 22.) 1021 Budapest, Bognár u. 7. Tel.: 06/20-253-7600; E-mail:
[email protected] 1966–1970: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola
31. Tenk László festômûvész (Nagybánya, 1943. augusztus 8.) 1038 Budapest, Csillaghegy, Rózsa u. 12. Tel.: 1-240-9272; Email:
[email protected] 1961–1966: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola
23. Przudzik József festômûvész (Felsôgalla-Tatabánya, 1926. augusztus 25.) 8623 Balatonföldvár, József A. u. 18. Tel.: 84-341-670 1951–1957: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola
32. Tettamanti Béla grafikusmûvész (Bánhida, 1946. december 10.) 1077 Budapest, Rózsa u. 38/a. Tel.: 06/30-343-6268 E-mail:
[email protected]
24. Révész Napsugár grafikusmûvész (Bábolnapuszta, 1944. június 17.) 8000 Székesfehérvár, Máriavölgy 14. Tel.: 06/30-377-8395; E-mail:
[email protected] 1964–1968: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola 25. Sáfrány Ákos festômûvész (Tatabánya, 1969. január 10.) 1094 Nagykovácsi, Kolozsvári u. 7. Tel.: 06/20-319-0609; E-mail:
[email protected] 1991–1995: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola 26. Sipos Barbara szobrász- és festômûvész (Tatabánya, 1969. szeptember 14.) 2071 Páty, Füzespatak u. 36. Tel.: 06/70-314-1706 E-mail:
[email protected] 1992–1997: Magyar Képzômûvészeti Fôiskola, Magyar Iparmûvészeti Fôiskola
33. Tooth Gábor Andor festô- és grafikusmûvész (Tatabánya, 1960. november 19.) 1024 Budapest, Tizedes u. 1. IV/2. Tel.: 06/70-319-5445 E-mail:
[email protected] 1987–1992: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola 34. Vadászné Ablonczy Emôke textiltervezô iparmûvész (Budapest, 1971. november 10.) 5600 Békéscsaba, Borjú rét u. 29. Tel.: 06/20-824-6418 E-mail:
[email protected] 1991–1995: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola 35. Viczina Júlia keramikus iparmûvész (Tarján, 1962. február 26.) (Bologna, Olaszország) 1985–1989: Magyar Iparmûvészeti Fôiskola
