ART LIMES A GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓ I. RÉSZ (1 3. FEJEZET)

ART LIMES A GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓ I. RÉSZ (1–3. FEJEZET) 2004.3 TATABÁNYA

TARTALOM

TRADÍCIÓK • ILLUSZTRÁCIÓK

5

Rumjana DaΩeva: Gyermekkönyv-illusztrációk a prágai Cseh Irodalmi Múzeumban (Døtská ilustrace ve sbírkách Muzea Ωeske literatury v Praze)

23

D. Udvary Ildikó: Kortárs magyar illusztrációmûvészet

KÖNYVKIADÓK • ILLUSZTRÁTOROK

39

Cs. Tóth János: „Kapcsold a szót a cselekményhez”, a képet az íráshoz. (A Móra Kiadó, mint a gyermekkönyv-illusztrátorok szellemi mûhelye)

55

Vesztróczy Éva: Az illusztráció helyzete a 90-es évek szlovákiai magyar könyvkiadásában

BIENNÁLÉK • DÍJAZOTTAK

75

Du∫an Roll: Gyermekkönyvek hôsei illusztrációs megfogalmazásban a BIB-en. (Hrdinovia detsk¡ch kníh v ilustraΩnom stvárnení na BIB)

95

Szilágyi Imre: A nosztalgiától a groteszkig. (Od nostalgije de groteske) Vázlat a szlovén gyermekkönyv-illusztrációról.

INHALT

4

TRADITIONEN • ILLUSTRATIONEN

5

Rumjana DaΩeva: Kinderbuch-Illustrationen im Tschechischen Literaturmuseum in Prag

23

Ildikó D. Udvary: Zeitgenössische ungarische Illustrationskunst

BUCHVERLAGE • ILLUSTRATOREN

39

János Cs. Tóth: „Verknüpfe das Wort mit der Handlung!”, das Bild mit der Schrift. (Der Móra Verlag als geistige Werkstatt der Kinderbuch-Illustratoren)

55

Éva Vesztróczy: Die Lage der Illustration vom ungarischen Buchverlag in den 90er Jahren in der Slowakei

BIENNALES • PREISTRÄGER

75

Du∫an Roll: Helden von Kinderbüchern in illustrativer Formulierung auf BIB

95

Imre Szilágyi: Von der Nostalgie bis zur Groteske Die slowenische Kinderbuch-Illustration

T R A D Í C I Ó K

•

I L L U S Z T R Á C I Ó K

Rumjana DaΩcˇeva GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓK A PRÁGAI CSEH IRODALMI MÚZEUMBAN D Eˇ T S K Á I L U S T R A C E V E S B Í R K Á C H M U Z E A Cˇ E S K É LITERATURY V PRAZE

A Cseh Irodalmi Múzeum, hivatalos nevén a Nemzeti Irodalom Emlékmúzeuma (Památník národního písemnictví) könyvillusztrációs kollekciója (alapítványa) 20. századi, illetve kortárs mûvekre specializálódott, és a képzômûvészeti gyûjtemények fontos szegmensét képezi. Az 50-es, 60-as években, tehát a cseh irodalomra és könyvkultúrára összpontosító gyûjtemény kialakításának kezdeti idôszakában, elhelyezést nyert a Múzeumban több, a II. világháború után megszûnt kiadó archívuma (J. R. Vilímek, KvasniΩka a Hampl, æolc-æimáΩek, J. Otto, Druºstevní práce stb.)kapott helyet. Ezek révén számos dokumentum, levelezés és képzômûvészeti alkotás maradt fenn a 19. század végétôl 1948-ig tartó idôszakból. E kiadók mintegy 85 000, a Múzeumban ôrzött eredeti könyv- és lapillusztrációs terve a kortárs cseh illusztráció tanulmányozásának jelentôs forrása. Az említett illusztráció-gyûjtemények tanúsítják az egyes kiadók profilját, és a könyvprodukció színvonalának, illetve a modern könyv fogalmának kialakításában betöltött szerepét. E kiadók közül több is külön figyelmet szentelt a gyerekek és fiatalok számára készült könyvek és illusztrált folyóiratok kiadásának. A 20. század folyamán a gyermek- és ifjúsági könyvekkel egyre több, nem csupán jelentôs író, de képzômûvész is foglalkozott. A Nemzeti Irodalom Emlékmúzeumának jelenlegi szerzeményei között tehát indokoltan szerepelnek gyermek- és ifjúsági könyvekhez készült illusztrációk. A válogatás elsôsorban azoknak a mûvészeknek a munkáira összpontosít, akik döntô szerepet játszottak az illusztráció útjának alakulásában.

A Múzeum fél évszázados fennállása óta (1953tól), a fent említett módon megalapozott gyûjteményt a gyermek- és ifjúsági irodalom bizonyos mûfajaiban (mese, elbeszélés, népköltészet, mûköltészet, kalandregények), csupán a mûvészi színvonalú illusztrációkkal kísért, minôségi irodalommal bôvítette. A Múzeum állományából nem hiányoznak a több száz mûvet számláló szerzôi kollekciók sem, kimerítô áttekintést nyújtva az illusztrátorok egyéniségének változásairól. Mikola∫ Ale∫ – Boºena StuniΩková: Z deˇtské rˇísˇe (A gyermekbirodalomból), 1907

5

6


A Múzeum könyvillusztrációs gyûjteménye valóban hatalmas. Több száz cseh illusztrátor több tízezer munkáját tartalmazza, elsôsorban a legutóbbi 120 év fejlôdési tendenciáját dokumentálva. Cikkünkben csupán néhány kulcsfontosságú szerepet játszó alkotó egyéniséget tudunk bemutatni. Éppen ezért a modern cseh mûvészi gyermekkönyvet megalkotó generációnak azokkal a tagjaival foglalkozunk itt, akiknek illusztrációi jelen vannak a Múzeum gyûjteményében, ugyanakkor a cseh könyvkultúra klasszikusai közé tartoznak. E fejlôdés kezdetén a modern cseh gyerekkönyv-illusztráció megalapozója, Mikolásˇ Alesˇ (1852–1913) festô, grafikus áll. Kiterjedt képzômûvészeti és levéltári magángyûjteményét, Alois Jirásek írói gyûjteményével együtt, a 20. század 90-es évei elôtt a Múzeum külön részlegeként állították ki a prágai reneszánsz nyári rezidencián, a Hvøzdán. Az elmúlt száz év közép-európai fejlôdéséhez hasonlóan a modern cseh illusztráció is dinamikus fejlôdésen ment át. A 19. század folyamán a romantika, késôbb a német neoromantika új hulláma hatott rá. Az 1890-es évek közepén az Angliából és Franciaországból terjedô megújhodási mozgalom hatására megszületett a „mûvészi könyv” mozgalma. Elôtte azonban, még a 19. század utolsó két évtizedében, Mikolá∫ Ale∫ úttörô jelentôségû munkát végzett a gyermekkönyv-illusztráció terén, és létrehozta az irányzat egyik legerôteljesebb eszmei és képzômûvészeti vonulatát. Munkásságával arra törekedett, hogy megszabaduljon az idegen mintáktól, és hogy megújítsa a cseh képzômûvészeti kultúra nemzeti jellegét. A nemzeti újjászületés elsô hulláma, az ún. „Nemzeti Színházi Generáció’ mûvészei közé tartozott. Már az Akadémián folytatott tanulmányai során is protestált a cseh mûvészet eredetiségét tagadó elôadások miatt, amiért több napi fogságra ítélték. Ale∫ egész munkásságát áthatja az otthon, a hazai táj, a délcseh vidéken átélt gyerekkor. A régi krónikák és a klasszikus irodalom iránti mély érdeklôdése adta a gondolati indíttatást, a nyelv és a stílus tisztaságának igényét. Így jutott el, mielôtt kizárólag az illusztrálással kezdett volna foglalkoz-

ni, a történelmi tárgyú témákig, amelyekben egyegy esemény képi ábrázolásának idôbeni egymásutánisága ragadta meg érdeklôdését. Elsôsorban a hazai legendák mítikus hôsei inspirálták líraiságot és epikumot ötvözô kompozícióit. Ennek az idôszaknak a kicsúcsosodása a Haza (Vlast, 1879) ciklus terve, amelyet a prágai Nemzeti Színház díszítésére kiírt pályázatra nyújtott be. A kedvezôtlen körülmények, illetve az értetlenség miatt nem tudott festôként kiteljesedni. A zsûri elfogadta ugyan a tervet, a megfestéssel mégis más mûvészt bíztak meg. A csalódott Ale∫ az 1880-as években abbahagyta a festést, és rendkívüli rajztehetségét a fô megélhetési forrássá váló folyóirat- és könyvillusztrálásra fordította. Ale∫ a könyvkészítés legnagyobb hanyatlása idején készített illusztrációt a nemzeti újjászületés gondolatával kapcsolatos két jelentôs könyvhöz, a Dvu˚r Králové-i és Zelená Hora-i Kéziratokhoz (Rukopisy královédvorsk¡ a zelenohorsk¡), illetve ¿elakovs¡ Orosz dalok visszhangjához (Ohlas písní rusk¡ch). A gyermekolvasók számára azonban kénytelen volt túlnyomórészt színvonaltalan szövegekkel dolgozni. Rajzainak minôsége felülmúlta a könyvek szövegének minôségét. Könnyed, olykor színezett tusrajzai csupán jelzésszerûek, jelképekkel kifejezve, realista ábrázolás nélkül, kellô teret hagynak a gyermeki fantáziának. A mûvész moralizálás nélkül, humorral fordult a gyerekekhez, ami rendkívül szokatlan hozzáállás volt abban az idôben. Gyerekeknek szánt rajzainak stílusa nem különbözött egyéb mûfajokban készített munkáitól, és legalább annyi, a gyermeki látásmódhoz közelálló esztétikai élményt nyújtottak, mint amennyi tanulságot. Megalkotta a cseh vidéki és a városi gyermek típusát egyaránt. Mesekönyveket és lapokban megjelent elbeszéléseket illusztrált, de mindenekelôtt megalkotta a Vaskos könyvet (æpalíΩek) – egyszáz népdal és mondóka (1906), és az Ábécéskönyvet (Slabiká≈) elemi iskolások számára (1899). A könyvoldalak díszítését és tartalmát egységes egészként értelmezte. Az oldalakat a szöveg történetének és hangulatának megfelelô rajzos iniciálékkal díszítette.

R U M J A N A D A Cˇ E V A

Franti∫ek HrnΩí≈ nymburki tanító számára készítette az Ábécét (Abeceda, 1907), amelyben eljutott betûrajzolói törekvéseinek nagy mûvészi szintéziséhez. Ale∫ illusztrátori munkásságával lezárult a nemzeti újjászületés jelentôs fejôdési szakasza, ugyanakkor a mûvész kialakította azt a nemzeti hagyományt, amelyet az utána következô generációk sora napjainkig folytatott mûveivel. Valamennyi mûvész az ô nyomdokain halad, még ha eltérô korszakokban kerültek is a mûvészet áramába. Követôi közé tartozik Adolf Ka∫par, Josef Lada, Josef ¿apek, Antonín Strnadel, Karel Svolinsk¡, Karel Müller, Václav Karel, Adolf Zábransk¡ és mások. A mûvészi könyv értelmezésében a 20. század elejétôl két tendencia különböztethetô meg, a dekorativitás és az illusztrativitás. Míg az elsô a tipográfia érdekében fegyelmezett fokozatossággal fejleszti a dekoratív elemeket, a másikon eluralkodik a szecessziós és szimbolikus forma-tan, háttérbe szorítva a leíró és historizáló illusztrációt. A stílusalkotó szecesszió bizonyos belsô rendet adott a könyvnek. Az illusztráció lényegére vonatkozó új szemléletet Karel HlaváΩek a következô szavakkal definiálta: „A modern illusztrátor önálló, érzékeny alkotómûvész, aki rajzával szeretné szuggerálni a nézônek azt a benyomást, amelyet a hallott vagy látott idegen mûalkotás átélése keltett benne a pszichikai rezonancia törvényszerûségének hatására.” Idô elôtti halála miatt munkája a kezdeti stádiumban megszakadt. Szinte egyidejûleg hatott a fejlôdés Zdenka Braunerová (1858–1934) festônôre, grafikusra. A dekoratív könyvfelfogás tendenciájának egyik képviselôje volt, hangsúlyozva a könyv mint egész tökéletes megvalósítását. A gyermekkönyv-készítés kapcsán Braunerová részt vett abban a 20. század kezdetén indult mozgalomban, amely a gyermek esztétikai nevelését tûzte ki célul. A didaktikus illusztrációval szemben az esztétikai értékeket helyezte elôtérbe, és a gyerekek számára készülô mûvek alkotóiban igyekezett növelni a mûvészi ambíciót. (E mozgalom képviselôi voltak Csehországban: O Hostinsk¡, F. V. KrejΩí, F. X. æalda, A. Mr∫tík, B. Markalous, Zd. Braunerová és mások.) Párizsi tartózkodása és tanulmányai, a francia és

az angol kultúra ismerete felkeltették érdeklôdését a W. Morris szellemében díszített könyvek új elvei iránt. A cseh illusztráció fejlôdéséhez jelentôs mértékben hozzájárult oly módon is, hogy nem csak az aktuális külföldi tendenciákat követte, hanem eredeti módon merített a hazai hagyományokból is, pl. a népi nyomatokból. A cseh népi barokkban, és a régebbi nyomtatványok ornamentikájában keresett ihletet. Figyelmét a könyvkultúra általános megújulására irányította. A Morris-féle felfogást egyénileg az ifjúság körében népszerûvé vált olvasmánynál, Vilém Mr∫tík Májusi mese (Pohádka máje, 1897) címû könyvénél alkalmazta. A könyv tömbje kimért egészet alkot, kezdve a borító jellegzetes, cseh tájba helyezett, a háttérben a lenyugvó napot ábrázoló falusi motívumával. Annak ellenére, hogy a könyvben nem voltak a szó szoros értelmében vett illusztrációk, kiegyensúlyozott képzômûvészi esztétikájával, tájkép motívumokat ábrázoló apró rajzaival bejegyezte magát a cseh könyvkultúra történetébe. Az alapító egyéniségek közé tartozik Vojteˇch Preissig (1873–1944) grafikus, tipográfus, festô, aki a könyvkészítés valamennyi részének ugyanolyan figyelmet szentelt, beleértve az írást is, így bámulatos, egységes stílusú mûveket hozott létre. Zd. Braunerovához hasonlóan Párizsban végezte tanulmányait, és rövid ideig együtt dolgozott mûtermében A. Muchával. Pressig, mielôtt 1910-ben Amerikába utazott volna, hogy ott húsz évet, elsôsorban tipográfiával foglalkozva eltöltsön, két gyermekkönyvet készített csupán, amelyek azonban meghatározták a cseh illusztráció fejlôdésének további útját. Párizsban, 1901-ben hozzálátott J. Karafiát Bogárkák (BrouΩci) címû könyvének megtervezéséhez és illusztrálásához, a legjobb angol könyvmûvészeti és grafikai dizájn eredményeit alkalmazva. Munkája 1903-ban jelent meg a prágai Deˇdictví Komenského (Coménius Öröksége) kiadónál, elsô mintapéldaként arra a felfogásra, hogy a könyv egységes stílusú egész mû. A mese egy kis bogárról és társairól szól, és a természetben játszódik. Pressig a könyvet a borítótól az utolsó betûig következetesen szecessziós stílusban dolgozta ki, a grafikai elemek valamennyi fajtáját és az illuszt-

7

8


Vojteˇch Preissig – Jan Karafiát: Broucˇci (Bogárkák), 1902

rációt egyenrangú egésszé ötvözve. A szöveget mindig új, sosem ismétlôdô stilizált ornamensek, és erdei növényábrázolások szegélyezik alul-felül. A fejezetek kezdete elôtt a tartalomra utaló figurális motívumok állnak. A szerzô egész oldalas stilizált, közérthetô illusztrációkon jeleníti meg a mese kulcsfontosságú jeleneteit. A másik könyv, a Volt egyszer egy házikó (Byl jeden domeΩek, 1904) kezdetû mondóka szövegével, az elsô cseh képeskönyvek közé tartozik. Pressig a könyv didaktikus és esztétikai jelentését vonzó, érthetô egésszé egyesítette a legkisebb gyerekek számára. Elképzeléséhez fekvô formátumot választott, amely késôbb jellegzetesen leporelló formátumú lett. Illusztrációinak olvashatóan egyszerû, körvonalazott rajzai meghitt, lírai atmoszférában emelik ki a gyerek mindennapi életét körülvevô tárgyi részletek sokaságát. Cinkografikus technikával készült karcolatain a színes képet növényi ornamensek keretezik, szerves egységet alkotva az illusztrációval. A rövid mondóka egyszerû szövegét téglalap alakú keretbe komponálta bele.

Az új mûvészeti irányzatok érvényesülése ellenére 1903-ban meglepô sikert ért el egy, a képzômûvészetet az epika kíséreteként értelmezô, a hazai ale∫i hagyományokhoz kapcsolódó mû. Ez a mû Boºena Nømcová: Nagyanyó (BabiΩka) címû könyve volt, a fiatal, kezdô festô, de elsôsorban illusztrátor, Adolf Kasˇpar (1877–1934) illusztrációival. Adolf Ka∫par örökre bejegyezte nevét a köztudatba a híres cseh írónô skalicei völgyben töltött, gyerekkorát idézô önéletrajzi mûvének megformálásával. Ka∫par még az akadémián folytatott tanulmányai idején (1900–1904) népszerû kalendáriumok illusztrálásával szerzett tapasztalatot, de illusztrátorként sikerét csupán a könyvmegrendelések erôsítették meg. Az irodalmi mûhöz értékének tudatában közelített, és közvetlenül az irodalmi cselekménybôl merített ihletet. Egy sor tájkép-, építészeti és népviseleti tanulmányt készített a helyi atmoszféra jobb megragadására. A komplett illusztráció-gyûjtemény több tucat különféle formátumú lavírozott és akvarellel színezett rajzot tartalmaz, borítóval és címlappal együtt. Ale∫ határozott, spontán vonalvezetésével szemben


Adolf Ka∫par – Bozˇena Neˇmcová: Babicˇka (Nagyanyó), 1902

Ka∫par lassú, megfontoltan konstruált vonalat húz, amellyel szemléletesen, nem kevés kompozíciós készséggel és széleskörû epikussággal jellemzi, hangsúlyozza a cselekmény fô vázát, ily módon közelítve meg képi narratívával az írónô elbeszélôkészségét. A cseh irodalmi realizmus valóban adekvát, a könyvillusztráció nemzeti hagyományát kifejezô képzômûvészeti megoldásra talált benne. A cseh könyvtörténetben Ka∫par Nagyanyójának illusztrációja máig felülmúlhatatlan klasszikus példája a kép és a szöveg szimbiózisának, amellyel fordulatot hozott saját korának könyvmûvészeti fejlôdésébe. Ka∫parra nem hatottak a különféle modern irányzatok, sokéves termékeny munkássága a cseh illusztráció realista vonulatának alapját képezi. Ka∫par következô munkája Barto∫ová Népköltészeti csokor gyermekeinknek (Kytice z lidového básnictví na∫im døtem, 1906) címû gyûjteményé-

hez készült, és úttörô helyet foglal el a cseh gyermekkönyv-illusztrálásban. Ka∫par megtervezte Jirásek Filozopter történet (Filosofská historie) címû regényének, történelmi regényei közül az F. L. Vøk (1911), a Nálunk (U nás, 1922) és a Sötétség (Temno, 1923) címû mûveinek, valamint a kor más, a felnövekvô ifjúság körében is népszerû olyan cseh realista írók, mint K. V. Rais, Z. Winter, J. Neruda és F. ¿elakovsk¡ mûveinek könyvalakját. Ka∫par illusztrátori munkássága eredményt hozott abból a szempontból is, hogy felkeltette mûvész kortársai érdeklôdését a gyermekkönyv iránt. 1902-ben a legavantgardabb cseh mûvészi csoportosulás, a Mánes kör Hó (Sníh) elnevezéssel gyerekeknek készült, illusztrált szöveges mellékletet közölt folyóiratában, a Szabad Irányokban (Volné smøry). Az illusztrációkon olyan elismert mûvészek neve jelent meg, mint A Hofbauer, K.

9

10


æpillar, H. Boettinger, V. Stretti, L. æaloun, St. Sucharda, A. Boudová, Fr. Kupka, J. Kotøra és mások, akik közül addig csak M. Ale∫ és Artu∫ Scheiner (1863 – 1938) vett részt gyerekkönyv-készítésben.

Artu∫ Scheiner – Bozˇena Neˇmcová: Pohádky (Mesék), 1910 után

Az autodidakta festô, A. Scheiner a modern cseh meseillusztrálás kezdeti korszakának legjelentôsebb alakja. Szimbolista színezetû szecessziós dekorativizmusa a képzômûvészettel kísért mesekönyv prototípusa lett.


Az eredetileg egy prágai pénzügyi hivatalban dolgozó Scheiner Fra Petit álnéven sikeres humoros rajzokat és rajzciklusokat készített a Svøtozor, a Pale∫ek és a prágai Sokol kiadványai számára. Munkássága kezdetén a Párizsban mûködô cseh festô, Lude˘k Marold rajzstílusa hatott rá. Scheiner együttmûködésére igen hamar igényt tartottak külföldi folyóiratok is, a budapesti és berlini kiadók pedig modern regények illusztrálásával bízták meg. Prágában a Vilímek Kiadó kalendáriumát illusztrálta, ahol késôbb a kiadó oszlopos tagjává vált. 1902-tôl Scheiner szinte kizárólag gyermekkönyv-illusztrációval foglalkozott. Ezen a téren mesteri fokra jutott, bár a rengeteg megrendelés teljesítésekor nem mindig tudta tartani mûvészi színvonalát. A Szabad Irányok karácsonyi Hó mellékletében Boccaccio Chichibio szakácsról szóló novelláját illusztrálta, és még ugyanabban az évben megjelentette a Laichter Kiadó a Scheiner által illusztrált elsô mesekönyvet, Václav Δíha O Ru˚zˇence a Bobe∫ovi (Mese Ru˚ºenkáról és Bobe∫ról). Illusztrálta továbbá a cseh szerzôk kö-

zül K. J. Erben és B. Nømcová meséit, J. S. Baar chodi meséit, Hru∫ka meséit, az ókori Ruth meséit, Kabelík Shakespeare-meséit, Andersen meséit, Irving Alhambra meséit, és K≈iΩka Gyermekeknek (Døtem) címû zenemûvét. Illusztrációkkal díszítette Zeyer Regény Amise és Amila hû barátságáról (1927), On≈ej ¿erny∫ev, illetve Vy∫ehrad címû mûveit. A gyerekek körében legkedveltebbek humoros rajzfigurái, a Kulihrá∫ka és Marbulínka. A legkisebbek számára bábszínházat is készített. A. Scheiner a mesebeli jelenségek szépsége iránti érzékével, és finom humorú kifejezésmódjával követésre méltó példát jelentett a kortárs illusztrátorok számára. Egyszerûen körvonalazott rajzaival, a kolorizmus gazdag alkalmazásával érte el a mesebeli történetek hatásos érzelmi kifejezését. A cseh gyerekkönyv-készítéshez a 20. század elsô negyedében hozzájárultak a J. R. Vilímek Kiadóval együttmûködô, jó minôségû festô és illusztrátor mesterek is. A történelmi festészet hatása alatt álló Veˇnceslav Cˇerny´ (1865–1936) történelmi regényeket, és illu-

Veˇnceslav Cˇerny´ – B. Cˇech: O králích a vílách (Királyokról és tündérekrôl), 1920

11

12


zórikusan hagyományos kifejezésmódban rajzolt meséket illusztrált. Ivan Bilibin orosz illusztrátor dekoratív felfogásának hatása megjelent Richard Lauda (1873–1929) esztétikus, didaktikus témájú tankönyv- és meseillusztrációiban. Szintén Bilibin stílusában illusztrálta Josef Wenig (1885–1939) testvére, Adolf meséit. A szecessziós gyermekkönyvek közé tartozik Viktor Oliva (1861–1928) expresszív hatású, divatos tónusú illusztrátori munkássága. Igen népszerû gyermekkönyv-, ifjúsági könyv- és tankönyv-illusztrátor volt a kromø≈íºi rajzprofesszor, Frantisˇek Vrobel (1892–1953) is, aki M. Ale∫ és A. Ka∫par mintáját követte. A legjelentôsebb illusztrátor egyéniségek közé tartozik a munkássága nagy részét gyermekeknek szentelô festô és író, Josef Lada (1887–1957). Több százra tehetô a Vilímek Kiadó archívumában ôrzött, folyóiratok és könyvek számára készített korai rajzainak a száma. Lada eredetileg könyvkötônek tanult, majd a prágai Iparmûvészeti Iskolában rövid ideig folytatott tanulmányait anyagi okokból megszakította (1906). Autodidaktaként fejlôdött tovább, távol mindenféle szervezett mûvészeti mozJosef Lada – Boumil Rˇ íha meséi, 1921

galomtól. Korai rajzaira Ale∫ volt hatással, és akárcsak ôt, szoros kapcsolat fûzte szülôföldjéhez, honfitársaihoz és a vidék régi hagyományaihoz. Alapvetô különbség kettejük között, hogy Lada megnyilvánulásai már mentesek a cseh újjászületés eszméitôl és pátoszától. Elsô karikatúráin és illusztrációin a képzômûvészet szecessziós elveihez igazodik. A divatos stilizálást azonban lassan átveszi a pontosan és kifejezôen megragadott, személyes pszichológiával megnyilvánuló, az eleven részleteket megfigyelô reális esemény. Munkáinak a gyermek-kifestôkönyvekre emlékeztetô lapidáris körvonalai, egyértelmû alakjai, töretlen színezése a gyermeki érzékelésbôl és világlátásból fakadnak. Rajzainak vidám csattanójú, szellemes kompozíciói, a táj stilizálása, ember- és állatalakjai az illusztrálás terén nemzeti karaktert személyesítenek meg. Önálló gyerekkönyv-alkotóként Lada elôször 1911-ben jelentkezett Moje abeceda (Az én ábécém) címû olvasókönyvével, amellyel ismeretterjesztô és közmûvelô könyveinek egész sorát nyitotta meg, ilyen pl. a Kalamajka (1913), a Ladu˚v vesely´ p≈írodopis (Lada vidám természetrajza, 1917), a Svøt zví≈at (Állatok világa, 1919), és az 1925-tôl megjelenô Ladovy veselé uΩebnice (Lada vidám tankönyvei). A gyerekkönyvek és folyóiratok valamennyi fajtájának illusztrálását kipróbálta, a leporellótól kezdve a klasszikus és modern meséken és mondókákon át, nem utolsósorban a saját szövegre épülô egyszerzôjû könyvekig, mint például a Kocour Mike∫ (Mike∫ kandúr, 1934), Pohádky naruby (Fonák mesék, 1939), Nezbedné pohádky (Feneketlen mesék, 1946) és mások. Életében, de mindenekelôtt gyerekeknek szóló illusztrációiban kitüntetett szerepe volt a humornak. A klasszikus cseh mesék illusztrálásával olyan mesehôsök figuráit alkotta meg, mint Honza, Mike∫ kandúr vagy a vízimanó, amelyek ugyanúgy felülmúlhatatlanok, mint ævejk, a derék katona alakja Ha∫ek világhírû regényében. A két világháború között fellépô generáció új szemlélettel viszonyult a gyerekkönyvekhez. Azidôtájt kulminált az elôzô generáció munkássága, egyáltalán nem merítve ki valamennyi lehetôségét. Egyidejûleg és megkerülhetetlenül hatottak


az új képzômûvészeti irányzatok, így régi és új generáció egymás mellett alkotott. Ebben az összefüggésben meg kell emlékeznünk a kalandregények illusztrátoráról, Zdeneˇk Burianról (1905–1981), és több mint 500 eredeti mûhöz készített, mintegy 14 000 rajzból álló, ámulatra

(Mammutvadászok, 1932) címû könyvéhez készített illusztrációi révén Burian eljutott a tudományos illusztrációk, elsôsorban a bolygónk élôlényeinek szinte teljes fejlôdését lefedô paleontológiai rekonstrukcióknak a mûfajához. Együttmûködött számos antropológiai, archeológiai, paleontológiai, történeti és geológiai tudományos kiadvány rajzkíséretének elkészítésében. Illusztrációit nagyra értékelték külföldön is. Bár hosszú életmûve során sosem haladta meg a 19. századi hagyományokból kiinduló történetábrázoló koncepciót, és nem csatlakozott a modern irányzatokhoz, munkássága tovább él valamennyi olvasó generációban, különösen a felnövekvô fiatalok körében. A 20-as évek végén, a 30-as években, és közvetlenül a II. világháború kitörése elôtt nagy fellendülés mutatkozott a gyermekkönyvkiadásban. Növekedett az írók és képzômûvészek általános érdeklôdése a gyerekkönyvek specifikus problémái iránt, s ez elsôsorban a színvonal emelkedésben mutatkozott meg. Az avantgard irányzatok hatása alatt álló fiatal generáció modern látásmódot vitt a gyermekkönyvekbe, és a mûvészek rendszeresebben foglalkoztak vele. Josef Josef ¿apek – Karel Polá∫ek: Edudant a Francimor (Edudant és Francimor), 1933

Zdeneˇk Burian – Jules Verne: Kétezer mérföldre a tengerszint alatt, 1938

méltó illusztrációs munkásságáról. A lelkes olvasó, az utaztató kalandregények alapos ismerôje tökéletesen ráérzett a cselekmény feszültségére, a hôstettekre, és az egzotikus helyszínekre épülô mûfaj arányaira. Verne, Karl May és más, a 20. század 30-as éveitôl megjelenô szerzôk kalandregényeihez készült illusztrációiban romantikus beállítottságát egyesíti a tárgyi leírás fotografikus pontosságával. Dinamikus kompozícióiban nagy fantáziával ragadta meg a cselekmény drámai pillanatait. A kép feszültségének növelésére gyakran erôs fénykontrasztokkal alkalmazta a lavírozási rajztechnikát. Eduard ætorch Lovci mamutu˚

13

14


Cˇ apek (1887 – 1945) festô, grafikus, a húszas évek avantgard mozgalmának képviselôje, testvérével, az író Karel Cˇapekkal együtt készített gyerekkönyveket illusztrált. 1928 körül Josef ¿apek festômûvészi munkásságában visszatért a cseh táj és falu ábrázolásához, ezzel egyidôben gyermekmotívumok is megjelentek munkáiban. E vidám képek idôszakában mûveiben nagy szerepet kaptak a gyerekek. 1929-ben ¿apek Alenka nevû kislánya inspirálására megírta, megrajzolta, és a legkisebbek számára kiadta a Povídání o pejskovi a kocˇicˇce (Történetek a kutyusról meg a cicusról) címû könyvét. Minden ízében kedves, vidám, vonzó, ragyogó alkotás. Ez a könyv, akárcsak más írók mûveihez készített illusztrációi (K. ¿apek: Devatero pohádek, Karel PoláΩek: Edudant a Francimor, Kenneth Graham: ¬abákova dobrodruºství, 1932) megjelenítik ¿apek gyerekeknek szóló munkásságának legfôbb forrásait: elsôsorban a szerzô gyerekkorát, továbbá az életet nagy ajándékként értelmezô szemléletét, valamint valóságérzékét. Új szemléletet hozott a gyermekkönyvekbe, amely közelebb áll a gyerekek hétCyril Bouda: Trˇ i pradleny (Három mosónô), 40-es évek

köznapi tapasztalataihoz és érdeklôdéséhez. Josef ¿apek az elsôk között vezeti be a cseh gyermekkönyv-illusztrálásba a modern mese-szemléletet, felhagy a romantikus meséléssel, a jelen valóságába vezet. Kifejezésmódja a rajz egyszerûségét hangsúlyozza, nem alkalmaz leíró képeket, komponálása jelzésekbôl indul ki, és a gyermeki látásmódra épül. A két háború között, illetve a II. világháború után egy sor jelentôs egyéniség foglalkozott gyermekkönyv-illusztrálással, és alakította ki a modern, kortárs gyermekkönyv-illusztráció tarka palettáját. Ez azonban a gyermekkönyv-illusztrációnak egy újabb fejezete, amely érthetô módon az elôzô korszak értékeire alapozva fejlôdik tovább, ugyanakkor bevonja munkájába az aktuális képzômûvészeti és társadalmi-erkölcsi problémákat. Az új áramlat legfôbb képviselôi közé tartoznak olyan, a nemzeti hagyományokat a kortárs képzômûvészet színvonalára emelô festôk, mint Cyril Bouda (1901–1984), Karel Svolinsky´ (1896–1986), Antonín Strnadel (1910–1975), és Adolf Zábransky´ (1909–1981). Eközben a modern rajz és a költôiség eszközeivel


kiegyenlítôdnek az illusztráció lírai és epikai elemei. Az imaginatív vonulatot képviseli Jirˇí Trnka (1912 – 1969), Ludmila Jirˇincová (1912), Eva Bednárˇová (1937–1986), Olga Cˇechová (1925), Jirˇí Beˇhounek (1929), Jan Kubícˇek (1927), Kveˇta Pacovská (1928) és mások. Munkásságuk megalapozta az illusztráció széleskörû lehetôségeit a gyermekkönyvek területén is. Általában véve az illuszt-

ráció olyan fejlôdésen ment keresztül, amely funkciójának differenciálásához és specifikálásához vezetett az egyes irodalmi mûfajokhoz való viszonyában. Ez a sokrétû és gazdag, a kortárs cseh illusztráció individualizálódó elôképét kialakító fejlôdés a 20. század 60-as éveiben érte el csúcspontját. Fordította: Balázs Andrea

Adolf Zábransky´ – Petr Denko: Do kola (Körbe-körbe), 1951 Jan Kubícˇek – O. Syrovátka: Broukalo si deset brouku˚ (Tíz bogár zümmögött), 1974

15

16


Eva Bednárˇová – Dana és Milada Sˇt’ovícˇková: Brokátovy´ obraz (A brokát kép), 1978


Antonín Strnadel – Bene∫ M. Kulda: Janícˇek s vonicˇkou (Jancsika csokorral), 1959

17

18


Olga Cˇechová – Franti∫ek Hrubín: Svit’, slunícˇko, svit’ (Süss, napocska, süss), 1976


Divica Landrová – Karel Jaromír Erben: Dlouhy´, Sˇiroky´ a Bystrozraky (Nyakigláb, Csupaháj és Sasszemû), 1959

19

20


Ji≈í Beˇhounek – Leonyid Szolovjov: Naszreddin kalandjai, 1979


Kveˇta Pacovská – Ilja Hurník: Jak se hraje na dverˇe a jiné muzikantské pohádky (Hogyan kell ajtón játszani és más muzsikus mesék), 1973

Felhasznált irodalom Franti∫ek Hole∫ovsk¡: ¿e∫tí ilustráto≈i v souΩasné knize pro døti a mládeº (Cseh illusztrátorok a kortárs cseh gyermek- és ifjúsági irodalomban), Albartos, Praha, 1989 Franti∫ek Hole∫ovsk¡: Glosy k v¡voji Ωeské ilustrace pro døti (Széljegyzetek a cseh gyermekkönyv-illusztráció fejlôdéséhez), Albatros, Praha, 1982 Blanka Stehlíková: Cesty Ωeské ilustrace v knize pro døti a mládeº (A cseh illusztráció útjai a gyermek- és ifjúsági könyvekben), Albatros Praha 1984 Prokop Toman: Nov¡ slovník ¿eskoslovensk¡ch v¡tvarn¡ch umølcu˚ (Csehszlovák képzômûvészek új lexikona), V¡tvarné centrum Chagall, Ostrava, 1993

21

22


Gross Arnold – Adamis Anna: Versek és képek, 1979

Würtz Ádám – Szabó Lôrinc: Lóci óriás lesz, 1975

23

D. Udvary Ildikó KORTÁRS MAGYAR ILLUSZTRÁCIÓMÛVÉSZET „… Nem is tudok olvasmányélmény nélkül dolgozni” (Engel Tevan István) Sokan megállapították már, hogy az illusztráció jobban illik a verses, rövidebb, tömörebb formában megfogalmazott írásmûvekhez, mint a hosszú regényfolyamokhoz, mivel a kép eleve tömörebb, sûrûbb, s egyszersmind törékenyebb kifejezô eszköz a szónál. Az ún. autonóm illusztráció egy másik mûvész öntörvényû alkotása, mely az irodalmi mûbôl indul ki, ám lényegét tekintve független az „ihletet adó” alkotástól. Ebben az értelemben Dosztojevszkij vagy Tolsztoj regényei például szinte illusztrálhatatlanok. Természetesen bizonyos korszakokban, különösen a 19/20. század fordulója idején a korstílus erôteljes karaktere elegendô volt egy-egy regény illusztrálásához, akár magas színvonalon is, az autonóm mûvészi szférában azonban erre csak kevés példát találunk. Természetébôl adódóan az illusztráció leginkább a gyermek és az ifjúsági irodalomban van jelen, s ezért minôsége rendkívül fontos. A jó illusztráció kedvet csinálhat az olvasáshoz, fejlesztheti az olvasók esztétikai érzékét. Sokakat épp a megrajzolt figurák, kompozíciók karaktere indít el az olvasmányélmény kibontásában. A mai illusztráció-mûvészet kiemelkedô alkotásai között a klasszikus megoldásoktól egészen a legújabb tendenciákig találhatunk példákat. A hagyományos technikák és az új számítógépes eljárások alkalmazása nem feltétlen választja el a fiatalabb és az idôsebb korosztályt. A hetvenes-nyolcvanas évek nagy nemzedékének munkáit és a legfrissebb alkotásokat összevetve láthatjuk, hogy az átmeneti nehézségek ellenére manapság sem szenvedünk hiányt színvonalas illusztrációkban. Sôt inkább azt tapasztalhatjuk, hogy egyre több mûvész számára válik újra vonzóvá az illusztrációkészítés lehetôsége. A hatvanas évek végén Magyarországon fejlôdésnek indult a könyvkiadás s ez magával hozta az illusztráció mûfajának fellendülését is. (E korszak-

nak köszönhetôk többek között Kondor Béla rézkarcai, Csernus Tibor monotípiái, Hincz Gyula, Kass János, Szántó Piroska, Szász Endre stb. alkotásai.) Ekkor alakultak ki azok a karakteres mûvészi nyelvek (Kondor Béla, Csohány Kálmán, Stettner Béla, Lenkey Zoltán), melyeket a korszak jellegzetes stílustendenciái vagy az illusztráció hagyományos típusai árnyaltak. A 70-es években a klasszikus komponálási mód mellé felzárkózott a groteszk hangvételû, egyéni vonalvezetésû, részletgazdag alkotások sora. Ezt az irányvonalat képviselte többek között Gross Arnold, Würtz Ádám, Gyulai Líviusz, Heinzelmann Emma, Rékassy Csaba, Banga Ferenc, Engel Tevan István, Vén Zoltán, Szemethy Imre. A nyolcvanas években több fiatal mûvésszel gyarapodott a hazai illusztrátorok köre. Rényi Krisztina, Rékassy Eszter, Sárkány Gyôzô és Vida Gyôzô elsôsorban a klasszikus hagyományokból merít, Békés Rozi, Für Emil, Damó István, Lipták György, Rófusz Kinga, Szyksznian Wanda, Roskó Gábor, Kalmár István munkáit inkább a gyerekrajzokhoz kapcsolódó spontaneitás jellemzi. Egyéni utakat képviselnek Olajos György, Szurcsik József, Vásárhelyi Antal munkái. A hetvenes-nyolcvanas évek a nagy kiadók korszaka volt. A mûvészek többsége a kiadóval közvetlen kapcsolatban, ugyanakkor a többi mûvésztôl szinte teljesen függetlenül tevékenykedett. A nyolcvanas évektôl azonban fokozatosan romlott a hazai kiadók helyzete, ami az illusztrátorok tevékenységét is megnehezítette. Csökkent a megrendelések száma, az igények eltolódtak a kommersz irányába és a könyvek többségének kiállítása is egyre gyengébb minôségûvé vált. A rendszerváltás nem hozott azonnali változást. Fokozatosan alakult át a könyvkiadás, a piaci struktúra, eltûntek a monopol helyzetû kiadók. Sok kiváló mûvész lehetôségei beszûkültek. Míg

24


Hincz Gyula – Weöres Sándor: Zimzizim, 2002

D. UDVARY ILDIKÓ

a nyolcvanas években egy nagyobb kiadó évente akár félszáz illusztrált könyvet is megjelentetett, a kilencvenes évek elsô felében ez a szám tíz alá esett. Átalakult a mûvészek társadalmi megítélése, mozgástere, az olvasási szokások hangsúlyai eltolódtak a könnyebb szórakozást ígérô, olcsóbb kiadványok irányába. A médiák szerepének erôteljes növekedése gyökeresen átalakította a gyermekek és a könyvek viszonyát, a mese-illusztrációk számára végzetes kihívást jelentett a nagyüzemi rajzfilmek és képregények áradata. A korábbi megrendelési gyakorlat helyébe a piac és a gazdaság törvényei léptek. A mûvészek többsége arra kényszerült, hogy saját maga népszerûsítse munkásságát, lobbizzon egy-egy megrendelésért. A rendszerváltáshoz kapcsolódó problémákkal egyszerre számos új lehetôség is megnyílt a mûvészek elôtt (nemzetközi kapcsolatok, külföldi megrendelések, tájékozódás, kiállításcserék, nemzetközi fórumok). 1994-ben negyven neves grafikus és festô megalapította a Magyar Illusztrátorok Társaságát. A bemutatkozó kiállítást több mint kétszáz mûvel, 1995 telén rendezték a budapesti Csontváry Galériában. Hazai viszonylatban a szakma rangját tovább emelte, hogy 1997-tôl illusztrátorok is részesülnek Ferenczy Noémi-díjban. Ezt az elismerést az elmúlt években, Sárkány Gyôzô, Rényi Krisztina, Szyksznian Wanda, Vagyóczky Károly és Vida Gyôzô is megkapta. Az illusztráció technikája napjainkig csak részben változott: egyrészt megôrizte a mûfaj hagyományos nyelvét, másrészt – különösen a manapság oly népszerû vegyes technika lehetôségeivel élve – sorra bôvítette eszközeit az új stílusirányzatok és technikai eljárások alkalmazásával. A hagyományos eljárásmódok és anyagok, acél-, lino-, fametszet, rézkarc, kônyomat, szerigráfia, ceruza, tollrajz, vízfesték, tus alkalmazásán túl megjelent az akril, s voltak mûvészek, akik többféle technikát ötvözô egyéni megoldásokat dolgoztak ki. A szabadkézi rajzok mellett elszaporodtak a számítógép alkalmazásával létrehozott alkotások.

Reich Károly – Minden napra egy mese, 2002

A továbbiakban a hazai illusztrációmûvészet gazdag kínálatából a teljesség igénye nélkül emelek ki néhány mûvészt. Reich Károly (1922–1988) klasszikus hangvételû, könnyed, derûs stílusa iskolát teremtett. Elsô megbízását az Ifjúsági Könyvkiadótól kapta. Közel ötszáz mûvet illusztrált, köztük Petôfi Sándor, Móra Ferenc, Benedek Elek, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán, Devecseri Gábor, Ovidius mûveit. Mestere, Konecsni György illusztrációi közül érdemes megemlítenünk Katona József Bánk Bán címû mûvéhez készült folt vonal játékokra épülô, olykor a groteszkbe hajló tempera kompozícióit. Reich Károly stílusának jellegzetes vonása a stabilitás. Biztos rajztudással évtizedeken át készítette derûs, egyszerû, dinamikus kompozícióit, melyekhez elsôsorban grafitot, tust, tollat, temperát és vízfestéket használt. Eszköztárával rendkívül változatos hangulatok felidézésére volt képes, amit jól példáz a Radnóti verseihez készített illusztrációk erôteljes drámai feszültsége.

25

26


Rékassy Csaba (1937–1989) objektív, távolságtartó szemléletmódja talán rokonítható lenne a Reich Károly-féle felfogással, mûvészi nyelve azonban egészen más gondolatokat tükröz. Ô nem a halhatatlan szépség megjelenítése érdekében távolságtartó, hanem éppen a bemutatásra kerülô téma deheroizálása, valóságossá tétele érdekében. A klasszikus mûvészeti toposzok helyett inkább a Dürer és Cranach mûveit jellemzô aprólékos kidolgozású, míves metszetek tradícióját követte. Munkái a hatvanas-hetvenes években a szürnaturalizmus irányzatához is kapcsolódtak. Pontos kivitelezésû, enyhén klasszicizáló elôadásmódja legtöbbször fanyar humorral párosult. A groteszk kifejezésmód gyakori jellemzôje kompozícióinak. Hasonló törekvéseket fedezhetünk fel Engel Tevan István, Kovács Tamás, Szemethy Imre és Molnár László József munkáiban is. Rékassy alkotásainak talán legfontosabb jellegzetessége a különféle idôsíkok keverése, az indulatoktól mentes, olykor steril szürrealisztikus idôtlenség. 1976-77 között készült 15 lapból álló fô mûve Ovidius Átváltozások címû költeményéhez. Kondor Béla után ô is elnyerte a ToReich Károly – Minden napra egy mese, 2002 kiói Grafikai Biennálé Honorable Mention PrizeMûvészi hitvallása szerint: „Nem mûvészetnek, díját, 1975-ben pedig nemzetközi IBBY díjat kapott. hanem mesterségnek tekintem azt, amit csiná- Összetett kompozíciós nyelve több szálon is tolok. S nem szerénységbôl, kivételesen inkább vább folytatódik a mai illusztrátorok között. hiúságból mondom ezt. Mert a mesterség, a szó régi értelmében számomra egyenlô a beRékassy Csaba – Megay László: Könyves könyv, 1976 csületes magatartással, azzal, hogy az ember mindig a képességei szerinti legjobbat adja ki a kezébôl.” Reich Károly mesekönyv-illusztrációihoz kapcsolhatók a fóti gyermekváros, a miskolci gyermekkórház és a zalaegerszegi óvoda számára készült murális munkái is. Eszményi alakjai, mindig egyfajta biztonságos távolságot tartanak a való világ veszélyes és felkavaró forgatagától, s az örök idill elvont békességét idézik. Mûvészi attitûdjének számos követôje van, hiszen az antikvitás esztétikája és mûvészete iránti nosztalgia ma is elevenen él, a nála még egyensúlyban lévô derû és harmónia azonban sokak keze alatt már csak epigon érzelgôsség és finomkodás az illusztráció piacán.

D. UDVARY ILDIKÓ

Würtz Ádám (1927–1994) egyedi hangulatú meseillusztrációi üde, színes síkformákból építkeznek, míg Babits Jónás könyvéhez készült rajzait elsôsorban a vonalakból épülô térrétegek közötti feszültségek drámaisága jellemzi: lebegô, leheletfinom és súlyos, erôteljes vonalak kommunikációjának lehetünk tanúi az angyal és Jónás találkozásakor. A vonalak használatának különleges képességét érzékeltetik a Shakespeare szonettekhez és József Attila verseihez készült illusztrációi is. Rézkarcai, linómetszetei a mesék elbûvölô világától a valóságig és azon túl vezetnek. 1986-ban meseillusztrációiért többek között az IBBY Andersen-díjával tüntették ki. Réber László 1953–59 között a Ludas Matyi munkatársa volt. Spontán, bravúrosan kifejezô karikatúrákat készített. Gyulai Líviuszhoz hasonlóan már a hatvanas években elkezdett rajzfilmkészítéssel foglalkozni. Rajzstílusát a karikatúrában, a filmben és az illusztrációban is a puritán, kellékek nélküli, pontokra és vonalakra egyszerûsített rajz jelWürtz Ádám – Petôfi Sándor: János vitéz, 1976

Réber László – Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás, 2004

lemzi. Munkái síkszerûek, olykor geometrizálóan pontosak és áttekinthetôek. Fô témája az ember, vagyis inkább az „emberke”. Élénk színekkel, a vonalak és a foltok, fehér-fekete, pozitív-negatív kombinációjából építkezik. Öntörvényû kompozíciós világa olykor derûsen humoros, máskor keserûen fanyar, spontaneitása, egyszerûsége a gyermekrajzok közvetlenségét idézi. Illusztrációinak jelentôs része gyermekkönyvekhez, többek között Milne, Janikovszky Éva, Lázár Ervin mûveihez készült. 1982-ben elnyerte az IBBY Andersen-diplomáját. Engel Tevan István (1936–1996) apró, erôteljes vonalkázással, kontúrok és határozott leválasztások nélkül teremti meg figuráit. Legtöbbször groteszk, kiismerhetetlen alakjai nem köthetôk konkrét korokhoz, egyaránt lehetnek a tegnap, vagy a ma megszólaltatói, mert örökérvényû emberi tulajdonságokat jelenítenek meg. Az emberi kapcsolatok konfliktusait, az ember esendôségét, ember és társadalom viszonyát boncolgatják. Még autonóm grafikai lapjainak többségét is irodalmi ösztönzésre készítette. E.T.A. Hoffmann, Bulgakov, Andersen, Krúdy, Karl Kraus, a Biblia s a különféle mesekönyvek sejtetik a mûvész irodalmi nyitottságát. Illusztrációit a konkrét irodalmi élmények ellenére is épp rajzainak a konkrétumoktól történô elszakadása, általános érvényûvé válása, olykor misztikus, titokzatos hangulata teszi egyedivé.

27

28


A Kossuth-díjas (2004), Gyulai Líviusz (1937–) kezdetben többek között a Magvetô Kiadónak és az Élet és Irodalomnak dolgozott. Tollrajzokat, rézkarcokat, fametszeteket, linómetszeteket készít. Elôadásmódját a múlt iránti érdeklôdés és a nosztalgiázás feletti irónia egyaránt árnyalja, munkái gyakorta tûnnek stílusidézeteknek. Vonzzák az ismeretlen tájak, akár a múlt, akár a jelen képei, melyeket aprólékos, részletezô rajzokban jelenít meg. Rékassy kevert idôsíkjaihoz és Gross Arnold álomtájaihoz képest a köznapi valósághoz ugyan közelebb áll, ám kompozícióit gyakorta idézôjelbe teszi. Villon illusztrációit a középkori téma hangulatához illô technika, az erôteljes formákat ironikus játékossággal elegyítô linómetszet teszi hitelessé. A hetvenes évek közepétôl animációs filmeket is készít. Ezekben a mûvekben már felfedezhetô a karikatúra mûfajához való vonzódása is, munkássága e tekintetben Réber Lászlóéval rokon. 1972-ben készítette el Weöres Sándor Psyché címû mûvének illusztrációit. 1976-ban Sterne: Érzékeny utazások, 1978-ban Calvino: A Hold-leányok c. munkáit illusztrálta. A nyolcvanas években elsôsorban a Móra Kiadónak dolgozott, sokszínû stílusa, önironikus szemlélete a kilencvenes években több fiatal grafikus pályáját befolyásolta. Az illusztráció családfájának rokon mûfajai a karikatúra, az ex libris vagy a rajzfilm. Nem véletlen tehát, Engel Tevan István – E. Nesbit: A halász hetedik fia, 1980 Gyulai Líviusz – Szép Ernô: Egyszer volt Budán kutyavásár, 1972

D. UDVARY ILDIKÓ

hogy az egyes életmûvekben ezek – ha eltérô hangsúllyal is – de lépten-nyomon elôbukkannak. Réber Lászlóhoz és Gyulai Líviuszhoz hasonlóan Jankovics Marcell (1941–) mûködése is összefonódik a rajzfilmmel. Sôt, ôt leginkább mint neves rajzfilmkészítôt ismerhetjük. A népmûvészet és a kultúrtörténet ihlette kompozícióit stilizált szimbólumokból építi fel. Világszemléletét a népmesék, regék és mondák organikus világa inspirálja. Illusztrációiban, rajzfilmjeihez hasonlóan ötvözôdik a tanítási szándék és a szépségbôl fakadó mûélvezet öröme. 2002-ben a Parazsat evô paripa (Officina Nova) és a Mátyás az igazságos (Akadémia) címû könyvekkel a díjazott magyar illusztrátorok egyike volt. Munkáiban frappánsan ötvözi a kortárs formavilágot a középkori és reneszánsz kódexek motívumaival. A miniatúrák struktúráját meghatározó ornamentikát felszabadítva gyakran a történet egyenrangú részévé emeli. Az arabeszkekre emlékeztetô alapsíkon játszódó jelenetek ettôl jóval dinamikusabbak, ugyanakkor titokzatosabbak, meseszerûbbek is lesznek. A schongaueri, düreri tradíciót követô illusztrátoroktól eltérôen

Jankovics inkább a népmûvészet és a kódexfestészet örökségébôl merít. Intenzív színkezelése és rajztechnikája is ezt bizonyítja. A nyolcvanas, kilencvenes években számos illusztrációs díjjal jutalmazták Banga Ferenc (1947–) mun-

Banga Ferenc-Szemethy Imre – Kazinczy Ferenc: Osszián énekei, 1998

kásságát. Karakteres, összetéveszthetetlen expresszív stílusát a szálkás vonalvezetés mellett az emberi és állati motívumok egymásba olvadása jellemzi, kompozícióit, Engel Tevanéihoz hasonlóan, gyakran groteszk, szorongó hangulat lengi át. Különösen érdekes a kilencvenes években Szemethy Imrével közös vállalkozása régi magyar írók mûveinek illusztrálására. A Képes Próza Tár sorozatban 1996-ban Taksonyi János: Veszedelmes dolog, 1997-ben Bárótzi Sándor A mostani adeptus, 1998-ban Kazinczy Ferenc: Osszián énekei, Dugonics András: Szittyiai történetek, 1999-ben Kónyi János: Ártatlan múlatság és Gaál György: A tudós palócz I–II. címû Jankovics Marcell illusztrációja

29

30


mûvei jelentek meg. A vállalkozás sikere elsôsorban a szemléletükben és stílusukban fellelhetô rokonságnak köszönhetô, s bár Banga alkotótársánál inkább hajlik a telített, expresszívebb elôadásmód felé, eltérô vonásaik csak tovább erôsítik az összkép magas mûvészi színvonalát. Szemethy kompozícióin frappáns képi ötletekkel, gegekkel, abszurd nyelvezettel él, finom pont és vonalszövevényekbôl építi fel gyakorta meghatározhatatlan, szürrealisztikus formáit. Színkezelését is inkább a fátyolos visszafogottság jellemzi. Rajzai, metszetei a modern abszurd filozófia és irodalom témáihoz kapcsolhatók. A grafikákon leltárszerûen elhelyezett, haszontalan szerkezetek és figurák egy sajátos formai struktúrában idézik Rékassy, Lakner és Csernus szemléletét. Benes József (1938–) a belgrádi Képzômûvészeti Akadémián végzett, ismert jugoszláv festômûvészként jött át Szegedre, majd Kecskemétre. Elsôsorban a rajz, offset és leginkább a szitanyomat technikáit alkalmazza, témáit szûkítô, felülnézeti helyzetben ábrázolja. Kompozícióit a sûrítés, az egyszerûsítés, a szín és a tér tagolásának pontos ritmusa alakítja. Figuráit, természeti formáit olykor Benes József illusztrációja Kalmár István illusztrációja

D. UDVARY ILDIKÓ

sejtszerû, apró egységekbôl építi, máskor a fehér felületeket csupán egyetlen vonallal értelmezi. Eljárásmódja a tasizmus egy speciális változatának tekinthetô. Gyakorta alkalmazott rozsdavörös, petróleumszínû raszterei, a cserepes, kiszáradt, agyagos föld keménységét idézik. Alakjainak az anyagi világ folyamatos átalakulására figyelmeztetô amorf

Vén Zoltán illusztrációja

Roskó Gábor illusztrációja

jellege egyfajta átmeneti állapotra utal – különleges bálványokat teremtô fanyar stílusát Szuromi Pál „puritán expresszionizmusnak” nevezi. Munkásságának csak egy részét teszi ki az illusztráció, bár autonóm alkotásai sem mentesek az irodalmi kötôdésektôl. Figuráit olykor felhizlalja, gúzsba köti, máskor a szilárd vázig csupaszítja, s kietlen, elhagyatott tájakba helyezi, figyelmeztetve, hogy „az ürességben, lelketlenségben, gúzsba kötöttségben fantommá, gólemmé nô az ember… Ez már a vég utáni tájkép”. Akár Beckett világa. Kalmár István (1949–) illusztrációi szintén közelebb állnak a festészethez. Munkái többségét a Móra Kiadó jelentette meg. Nem csak mese-illusztrációkat készít, hanem módszeresen foglalkozik a gyermekek kreatív nevelésével is. Rajzait, akvarelljeit a humor és játékosság, a dekoratív gyermekrajzok spontaneitása teszi elevenné. Olykor karikaturisztikus, különbözô elmozdulásokból építkezô, találó kompozíciói filmszerûen hatnak.

Roskó Gábor (1958 –) újságrajzai, illusztrációi is inkább a festészethez kapcsolódó, autonóm munkák. Rendszeresen rajzol az Élet és Irodalomnak, azon ritka folyóiratok egyikének, mely mind a mai napig folyamatosan közöl illusztrációkat. A szürrealisztikus, ironikus, groteszk hangvétel festményein és illusztrációin egyaránt megtalálható, miközben minden munkája egyfajta tárgyilagos távolságtartást sugall. La Fontaine állatmeséi, Heltai Gáspár emberi gyarlóságot kipellengérezô fabulái jó alapot adnak Roskó ironikus, posztmodern szemléletû mûvészetének. Lokális színeinek dinamizmusa, formai eklekticizmusa olykor bizarr társa az irodalmi szövegnek. 2001ben jelent meg nyomtatásban újságrajzainak válogatása 9x9 ZOO címmel és ugyanebben az évben adták ki Szíj Ferenc általa illusztrált Szurombereki királyfi címû könyvét. Vén Zoltán (1941–) munkáiban sajátosan ötvözôdik a klasszikus illusztrációs hagyomány és az utóbbi évtizedek magyar grafikájára jellemzô groteszk, mely a tárgyak sokaságának személytelen terrorjában, az abszurd, a gúny és a humor közötti egyensúlyozásban nyilvánul meg. A klasszikus technikák közül elsôsorban a rézkarcot alkalmazza. Kisméretû munkáinak jelentôs része ex libris. Az ex libris kisgrafikaként különösen a századforduló óta

31

32


Szurcsik József illusztrációja

Für Emil illusztrációja

D. UDVARY ILDIKÓ

Szyksznian Vanda illusztrációja

33

34


Rényi Krisztina – Süss föl nap, fényes nap, 1999

Rényi Krisztina – Süss föl nap, fényes nap, 1999

Vida Gyôzô illusztrációja

Vida Gyôzô – Gyárfás Endre: A varázsgombóc, 1991

D. UDVARY ILDIKÓ

rendkívüli népszerûségnek örvend. (A mûfaj gyökerei több száz évre nyúlnak vissza, hiszen már Dürer is készített egyet Pirckheimer részére 1511-ben.) A hazai illusztrátorok közül még Engel Tevan István, Rényi Krisztina, Sárkány Gyôzô és Vida Gyôzô készített számos magas színvonalú darabot. Vida Gyôzô (1951–) a hetvenes évek végén került a pályára. gyakorló illusztrátorként többször hangoztatta, hogy az autonóm grafikával szemben az illusztrátor tehetsége és hozzáértése önmagában nem érvényesülhet, mert a kész mû színvonala nem egyetlen ember, hanem egy csapat munkájának eredménye. Az illusztráció szempontjából ez valóban sarkalatos kérdés, hiszen az autonóm grafika érvényesülését is befolyásolhatja átmenetileg a rossz elhelyezés vagy a kiállítóhely megvilágítása, de az illusztrációnál egy-egy tervezési vagy nyomdai hiba végérvényesen gyengítheti a mû értékét. Ha úgy tetszik, az illusztrátor a könyvtervezés kiszolgáltatott munkása, nála jobban senki nem szorgalmazza a minôségi könyvkészítést. A dilemmát az alkotók úgy próbálják meg kivédeni, hogy sokan szívesebben mutatják be az eredeti darabokat az elkészült könyvben látható illusztrációnál. Vida kompozícióit olykor fantasztikus térszervezése, máskor játékos síkszerûsége teszi különlegessé.

Rófusz Kinga illusztrációja

Rényi Krisztinánál (1956–) elsôdleges, ám nem kizárólagos helyet kap az illusztráció. Nagyra értékeli és alkalmazza a klasszikus nyelvezetet és technikát, ugyanakkor festményeket, grafikákat, szerigráfiákat is készít. A szentendrei mûhely tagjaként autonóm mûveivel rendszeresen szerepel kiállításokon. Különösen vonzzák a hagyományos grafikai technikák, a litográfia, a rézkarc és az ezeket imitáló szitanyomatok, melyeket fôleg a nyolcvanas években készített. Illusztrációs nyelvezetében felfedezhetôk a Jankovics Marcellnél is elôforduló folklorisztikus, misztikus elemek, munkáit a színek intenzitásának fontossága, az organikus képépítés egysége jellemzi. Vida Gyôzô alkotásaival összevetve Rényi Krisztina aprólékosan kidolgozott, elbeszélô jellegû kompozíciói jóval tágasabbnak tûnnek. Míg Vidára a formák, motívumok bravúros redukciója jellemzô, Rényi képei népesebbek, telítettebbek. A középkori kódexek varázslatos színvilágának könnyedségét harmonikusan ötvözi Keresztes Dóra illusztrációja

35

36


a sokszorosító technikák szigorúságával. Kompozícióinak sajátos verete épp ebbôl a társításból eredeztethetô, mûvészi megnyilvánulásait az olvasók iránt érzett felelôssége artikulálja. Számára az illusztráció mûvészi értéke nem kétséges, munkásságát nem terhelik hierarchikus kételyek. Ez az attitûd Vida Gyôzônél is felfedezhetô, ide vezethetô vissza illusztrációs mûvészetük hitelessége. Sárkány Gyôzô (1951 –) a Magyar Illusztrátorok Társaságának elnöke nem csupán illusztrátorként és autonóm mûvészként, de mûvészeti szervezôként is fontos szereplôje a hazai illusztrációmûvészetnek. Az illusztrátor szakma helyzetének felmérése, kapcsolataik kiépítése és kiállítási lehetôségeik bôvítése jelentôs részben neki is köszönhetô. Mindez közrejátszott abban, hogy az elmúlt évtizedben megerôsödött a magyar illusztráció pozíciója, amit számos nemzetközi elismerés és meghívás is bizonyít. Mûvészi sokoldalúságát jelzik illusztrált könyvei, grafikái, egyéni kiállításai, díjai, munkásságát számos értékelés, méltatás elemzi. A kortárs magyar illusztráció egyrészt a 60-as évek kiváló grafikus nemzedékének munkáiból, a századforduló szecessziós hagyományaiból, a 19. század jelentôs mestereinek alkotásaiból, a középkori kódexfestészet és a düreri klasszikus illusztráció örökségébôl merít, másrészt az új techSárkány Gyôzô illusztrációi

nikai eljárások, (szitanyomat, komputergrafika, elektrografika), a 20. századi stílusirányzatok, különösen a posztmodern mûvészetszemlélet hatásai érvényesülnek benne. Legtöbben a klasszikus technikákat vagy azok idézeteit alkalmazzák és ezek segítségével teremtik meg önálló mûvészi nyelvüket. Megfigyelhetjük, hogy a korábbi évtizedekben oly népszerû ironikus, szatirikus hangvétel a kilencvenes években visszaszorult, az abszurd és a naiv kompozíciós sémák viszont felerôsödtek. A posztmodern szellemiséggel összhangban épp e két kifejezésmód kínál számos lehetôséget az autonóm mûvészi megnyilvánulásoknak. Az elmúlt évtized könyvkiadásának fellendülésével és a nemzetközi kapcsolatok bôvülésével örvendetesen nôtt az igényes, olykor kis példányszámú vagy egyedi illusztrált könyvek iránti igény. A könyvvásárok és bemutatók számának növekedéséhez képest az illusztrációkat értékelô, elemzô publikációk mennyisége még nem tekinthetô elegendônek. Hazánkban az illusztrátorok elsôsorban Ferenczy Noémi- vagy Munkácsy-díj elérésére számíthatnak, de természetesen kaphatnak Érdemes Mûvész vagy Kossuth-díjat is. Szakmai díj az „Év illusztrátora” elismerés, a magyar IBBY-díj, vagy a Szép Magyar Könyv díj. Ide tartozik a nemzetközi

D. UDVARY ILDIKÓ

Rófusz Kinga illusztrációja

IBBY-díj és a 2001-ben létrejött BEIJ, Japán Illusztrációs Világbiennálé díja, mely a kilencvenes évek illusztrációmûvészetének sokarcúságát, az autonóm grafikához és festészethez való tartozását elsô ízben nyilatkoztatta ki. Kiírása szerint ugyanis az illusztráció nem szükségszerûen kötôdik egy már megjelent, nyomtatott könyvhöz. A hazai illusztráció-mûvészet nemzetközi elismerését jelzi, hogy Japán már elsô alkalommal ma-

gyar illusztrátort is hívott a zsûribe Rényi Krisztina személyében, a díjazottak között pedig ott találhattuk Szurcsik Józsefet. A kortárs magyar illusztráció ismertsége és elismerése – ha idehaza talán kissé lassabban is –, de egyre nô. A bemutatkozás és a megmérettetés fontos állomása a megtisztelô felkérés, mely szerint 2006-ban Magyarország lesz a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv Vásár díszvendége..

37

38


Hincz Gyula – Weöres Sándor: Bóbita, 2003

Würtz Ádám illusztrációja

K Ö N Y V K I A D Ó K

•

I L L U S Z T R Á T O R O K

Cs. Tóth János „KAPCSOLD A SZÓT A CSELEKMÉNYHEZ”, A KÉPET AZ ÍRÁSHOZ A MÓRA KIADÓ ÉS A 60-AS ÉVEK GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓI

Egészen biztos, hogy elôször a rokonszenv irányítja rá a szemet a könyvre. Nem akármilyen fontosságú ez, mert a huszadik és immáron a huszonegyedik század képekkel telített környezete ontotta, ontja a vizuális jeleket. Jól tudjuk, hogy a rokonszenv csak a kezdete egy viszonynak, a könyvvásárló elsô lépése egy kötet birtoklása felé. A könyv megejtô színekkel, dinamikus vagy pasztelles harmóniájú vonalakkal és betûkkel kínálja magát. A színek jobban felkeltik az érdeklôdést, ha elevenek, a vonalak hatásosabban vonják magukra a figyelmet, ha ringatóan vezetik az olvasó szemét. A befogadást segítô illusztráció olyan közel tud kerülni az írott mûhöz, hogy ugyanazt a mesét, történetet mondja el, csak éppen egy másik, magát vizuálisan kifejezô nyelven. Az írott és rajzolt gondolat között az összekötô kapocs a hangulat és a jellemábrázolás. A grafikus attitûdje mindig csak mûvészi alázat lehet: az illusztráció sohasem kerülhet a mondandó fölé vagy elé, ellenkezôleg: reflektorfénybe kell állítania a mondandót. Ettôl még az ábrázolásmód nagyon is szuverén és karakteres maradhat. ••• A Móra Kiadó történetében az 1960-as évekhez köthetô az igényes rajzi világ megjelenése, akárcsak a magyar grafika föllendülése. A gyermekkönyvkiadásnak is számos hiányt kellett pótolnia, és ehhez megtalálta a maga kitûnô mestereit. Ezek a mûvészek elvetették a századelô negédes felfogását, helyette tradíciót teremtettek a grafika újraértelmezésével. Gondolati bizonytalanság helyett oldott rajzossággal fogalmazták meg a gyermekillusztrációikat. A hatvanas-hetvenes évek

páratlan lehetôséget kínáltak a mûvészeknek: ekkoriban nem volt ritka az évi 10–12 kötet illusztrálása és ugyanennyi borító elkészítése. Ezt az idôszakot Határ Gyôzô így jellemezte: „A fiatal költô nôsülhetett az elsô kötetére.” Végezte a dolgát a könyvkiadás, igaz, zárt – valódi érdekeket elfedô, tehát piac nélküli – rendszerben. Remekmûvek születtek a kor rajzmûvészeinek keze nyomán, és a Móra Kiadó máig rendszeresen megjelenteti – immáron nem csak az írás okán – e klasszikus mûvek némelyikét. Reich Károly a reneszánsz hagyományon alapuló harmóniát megtartva, a gyermekrajzok színes és könnyed, asszociatív képalkotásának ihletésében rajzolta meg Arany László Szép magyar népmesék címû kötetének képeit. Bájosan rózsaszín a kismalac, a barnásszürke ordasok hiába állnak a kopaszra pörkölôdött vöröReich Károly – Móra Ferenc: Kincskeresô kisködmön, 1951, 2003

39

40


Reich Károly – Minden napra egy mese, 2002

CS. TÓTH JÁNOS

Réber László – Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás, 2004

ses farkas hátára, a kaján mosolyú kunkori farkú vábbgondolják alkotótársa, Janikovszky Éva történegyôztesen ül a fán. Mindezt tiszta képletekben, de teit. Groteszk felfogású rajzai adekvát módon kapa közismert mese lényegének tükrözésével oldotta csolódnak Janikovszky emberi magatartásokat és fomeg. Ugyanígy elevenednek meg a figurák a Minden napra egy mese háztetôre mászó tehénjétôl a virágos mezôben sétáló Pankán át az ugyancsak Móra Ferenc tollából származó Kincskeresô kisködmön kucsmás fiúalakjáig. A mûvész hagyatékában talált madárrajzokból, ismert költôink verseinek odaillesztésével formás kötetet sikerült az olvasó kezébe adni, ami nem kis részben köszönhetô Reich Károly egyedi stílusának. Mintha külön meséi lennének Réber László illusztrációinak, pedig képi megnyilatkozásai „csupán” toRéber László – Janikovszky Éva: Az úgy volt…, 2004

41

42


Bálint Endre – Cini-cini muzsika, 2003

CS. TÓTH JÁNOS

nák gyermek-felnôtt viszonyokat együttérzôen, megbocsátó jóindulattal kezelô mûveihez. A Kire ütött ez a gyerek? klasszikus irodalmi és rajzi alkotássá nemesedett az elmúlt három évtized alatt, az író és a rajzoló gyermekien naiv, de felnôttesen irracionális nézôpontjának köszönhetôen. A Réber-rajzokról

Hincz Gyula – Weöres Sándor: Bóbita, 2003

Fújjad, fújjad, kis katona, hadd vigadjon ez az utca.” Ennek a magyar népi mondókának az inspirációjára alkotta Bálint Endre azt a rajzot, melyen a madarak, gyertyák, falevelek mind-mind összerakhatók a montázs technikájával. Példa ez arra is, miként lehet gügyögés nélkül gyermekközeli és esztétikus egy kép. A sokak által ismert Weöres-kötetet, a Bóbitát Hincz Gyula illusztrálta. A máig népszerû versgyûjtemény rajzain bátran, de odaillôen tudott a saját mûvészi oeuvre-jének a határain belül maradni: a felület ritmusát kiegyensúlyozó felfogása és kalligrafikus vonalai megmaradtak, de gyermekek is élvezhetik a képeket. A kortárs élô alkotók közül Hajnal Gabriella rajzolta meg ihletetten Arany László Fehérlófia címû meséjét. A monotonon ismételt virág-, falevél- és esôcseppmotívuBálint Endre – Cini-cini muzsika, 2003 mok egységes egésszé állnak össze a kötetben, leolvashatjuk a történetet, mintha lekapcsolnánk a s izgalmas harmóniát sugároznak. A korábbi évtitelevízió hangját, de a sztori mégis érthetô lenne. zedek számos munkája után most A gyöngyszeA grafikus egyik jellegzetes megoldása a ritmikus met hullató leány címû meseválogatást illusztrálmotívumismétlés, ami Janikovszky Éva Jó nekem! címû opuszán érhetô tetten a legkiforrottabban. Az elHincz Gyula – Weöres Sándor: Bóbita, 2003 nyújtott figurák rajzi elemként való egymáshoz rendelése kifejezi a kamaszosan bájos élethelyzetet, ezáltal önmagáért beszél az Égigérô fûben. Bálint Endre a mûvészetének legjavát kitevô alkotásaiban gyakran élt az applikáció technikai eszközével. Elöl járt ennek a felfogásnak a magyar képzômûvészetben történô meghonosításában. Közkedvelt Mórás könyv a Cini-cini muzsika, mely óvodások számára összeállított kötet. „Ég a gyertya, ha meggyújtják, ezt a lányok szépen fújják.

43

44


Hajnal Gabriella – Prokofjev: Péter és a farkas, 1980

ja Heinzelmann Emma. Expresszív erejû képi vi- Janikovszky Éva Ráadás címû ironikus novelláiból lága, gazdag, színes felületei sajátos egyedisé- álló opuszát, valamint Békés Pál A kétbalkezes gükben jelennek meg a köteten. Sajdik Ferenc varázslóját rajzolta meg a maga karikaturisztikus

CS. TÓTH JÁNOS

Heinzelmann Emma – A gyöngyszemet hullató leány, 2004

felfogásában. Ugyancsak ismert és kipróbált illusztrátor a gyermekirodalomban Zsoldos Vera, aki legutóbb a Csuk és Gek címû Gajdar-írást kísérte képekkel. Lendületes vonalak, valamint a telített szürke és a fekete-fehér lehetôségeivel alkotott kedves kötetet. Tekintsünk azonban vissza másfél évtizeddel ezelôttre. Az 1980-as, 90-es évek fordulóján, amikor úgy hittük, minden csak jobb irányba változhat, a magyar könyvgrafika nehéz helyzetbe került. A mûvészek továbbra is készítettek illusztrációkat világhírû irodalmi alkotásokhoz, mint tette ezt Engel-Tevan István vagy Würtz Ádám. A könyvkiadókra azonban rámérték a nyereségesség terhét, így számos munka a rajzmappákban maradt. A piaci versenyben búvópatakszerûen jelent meg a giccs, a tiritarka, amerikanizált képi világ. A Móra Sajdik Ferenc – Csukás István: Pom-Pom meséi, 1985

45

46


utóbbi fél évtizedben megizmosodott a kiadó, ezt mutatja, hogy száznál több cím jelenik meg évente. Ekkora mûszám mellett már lehetôség nyílik néhány grafikus rendszeres foglalkoztatására, új vagy felújított irodalmi alkotások illusztrálására. A Móra Kiadó kiszabadulni látszik a kommersz piac szorításából, bár ennek hatásai továbbra is erôsek maradnak, a kommercializálódás veszélye állandóan fennáll. A mûvészi irodalmi törekvések és a hozzájuk elképzelt rajzi világ kiérlelt mûveket eredményeztek és számos könyvszakmai díjat hoztak a kiadónak. A linómetszetek világának hangulatát idézik Vida Gyôzô munkái. Két válogatás, az Elsô meséskönyvem és A zöldszakállú király ebben a felfogásban készült munkák. Mivel a linómetszet nem kifejezetten mai technika, ám visszaidézése rajzSajdik Ferenc – Békés Pál: A kétbalkezes varázsló, 2004 ban igen míves gondolkodást, pepecselést kíván, Kiadó is nehezen vészelte át ezt az idôszakot, Vida csak elmélyült rajzokat ad ki a kezébôl. Óvacsökkent a mûszám, a létszám, s az újonnan tosan bánik a színekkel, kerül minden harsánysámegrendelt mûvek száma elhanyagolható volt. Az got, ám munkáin elevenen izzik a vörös a zöld mellett, ha úgy kívánja a tartalom. Miközben a természetet, a tárgyakat, a ruhákat egyenletes fekete vonalkákkal karakterizálja, az emberi arcok, fejek, dekoltázsok szinte síkba terítettek, homogének, testszínûek. Az említett két kötetet a szakemberek és a vásárlók azért veszik szívesen kézbe, mert a grafikus rengeteg iniciálét, sorzáró és -nyitó díszt, emblematikus rajzot adott a képszerkesztônek, hogy szerves egész legyen minden könyve. Az Én könyvtáram sorozat az elsô könyvtár létrehozásában segít a gyerekeknek. E sorozat „borítószônyegét” Vida Gyôzô készíti, ami komoly szakmai kihívást jelent, hiszen a grafikus kollégák rajzai köré kell azt a színmezôt megteremtenie, amely a színek erejét és tompító hatását kihasználva élni hagyja a rajzot, de finoman, visszafogottan mégis jelen van. Ez a több mint egy tucat kötött könyv méltán nyerte el az IBBY Magyar Tagozatának tetszését, elismerését: 2003-ban díjat nyert az alkotó és a kiadó is. Rényi Krisztina olyan ihletet kapott Feuer Mária Sárkánymese címû, gyermekeknek készült, de felnôtteknek is melegen ajánlható írásától, hogy munkássága legszebb illusztrációit alkotta meg. Vida Gyôzô – Móra Ferenc: Elsô meséskönyvem, 1997

CS. TÓTH JÁNOS

Rényi Krisztina – Feuer Márta: Sárkánymese, 2003

A keleti, nevezetesen indiai mondavilág elemeit magában hordozó íráshoz illô, a tartalmat megemelô rajzok születtek keze által. Rényi míves, artisztikus felületeket komponált. A mai világban csak kevés alkotó képes olyan precizitással szerkeszteni, mint ô: pazar, tobzódó és egyszerre szûkszavú. Van, ahol nyitott képteret alkot, kalandozni engedi a madarakat, békákat, tücsköt-boga-

rat, elefántot és a sárkányt, van, ahol feszes körbe vagy téglatestbe zár motívumokat. Van, ahol a körszélekig minden négyzetmillimétert megmunkál, máskor lehetôséget ad a figurának a mozgásra (futhat az elefánt, repülhet a madár), de mindent mértani pontossággal kimér, mintha egy relief felületének cizellálását végezné, annyira nyugodt, egyensúlyt teremtô az alkotói módszere. Egy fi-

47

48


Engel Tevan István – E. Nesbit: A halász hetedik fia, 1980

CS. TÓTH JÁNOS

nom kínai porcelán motívumára asszociálhatunk gyönyörûen elrendezett iniciáléinál, sorzáró vagy nyitó tételeinél. Ezt csak nagy fegyelemmel és mégis könnyedséggel, virtuóz rajzi tudás birtokában lehet megtenni. Méltó társa volt e Móra-kötet létrehozásában Bárd Johanna tipográfusmûvész,

nôtt kalapot tesz a nyest fejére, kötényt ad a teknôsbékának, aki páncéljából mosógépet csinált, bohócsapkát a kis gilisztának, kockás nadrágba öltözteti a papagájt stb. A gyerekfejek groteszken megnagyobbodnak, hogy a finom pirospozsgás arcok emberi érzéseket tudjanak kifejezni. Magá-

Damó István – Muskát Zsuzsa: Nahát, 2003

aki ugyanolyan intenzitással vett részt a kötet megalkotásában, mint a rajzoló, és nagyban hozzájárult, hogy lírai hangvételû, kimérten elegáns könyv jöjjön létre. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése okkal választotta a 2003-as év egyik legszebb könyvének a kötetet. Ez a fórum ismerte el Damó István illusztrációinak nívóját is, amikor Szép Könyvnek nyilvánította a múlt év termésébôl Muskát Zsuzsa Nahát címû gyermekeknek szóló verseskötetét. A könyv mind a 60 oldalán színes rajzok találhatók. Damó egyértelmûen a pasztelles színvilágot kedveli, ezekkel öleli körül a verseket, s így képileg is szerves egységet alkot minden oldalpár. Az érzelmek, a történések, a rímek játéka visszaköszön a rajzokról. Nincs nosztalgiázás a gyermekkor és a felnôttvilág határán egyensúlyozó versekben. Pedig Damó fel-

tól értetôdô, hogy a színek is segítik a mondandót eljutni az olvasóhoz: a zöld derûje, a lilák elevensége, a halványkék finomsága a szándékoltan elrajzolt formákhoz igazodik. Egyazon stílusjegyek jellemzik Sinkó Veronika Mórás illusztrációit. A magyar szentek legendáit A Boldogasszony papucsa, az ilyen típusú meséket az Angyalbárányok testesíti meg. Ugyanez jellemzi Komjáthy István Mátyás mondák címû könyvének illusztrációit. A középkori ikonfestôk hagyományának újraértelmezése történik rajzain. Az antik és keresztény jelképek hatására egyfajta szakrális hangulat árad a munkákból. Rajzaiban ez a visszafogott líraiság mint önvallomás is tetten érhetô, akkor is ha hûen szolgálja a veretes szöveget. A figurák ismétlésében van valami rituális, valami imaszerû. A sokszor elmor-

49

50


Sinkó Veronika – Angyalbárányok, 2000

molt fohászok ereje lehet ilyen, a többször végigcsinált mozdulatok, motívumok ritmusa, monotonitása, szertartásos jellege sugárzik rajzairól. Elnyújtott alakjai gótikus építészeti íveket idéznek, bennük rejlik Sinkó Veronika titka: az emelkedettség és az ezoterika. Lipták György illusztrációja

Lipták György rajzainak metafizikus tartalma is van, amint ezt a Móra Kiadónál megjelent Nagyapó a cseresznyefánban is tapasztalhatjuk. Ezeken az illusztrációin építô-romboló dialektikája jut kifejezésre. A vonalak hol erôvonalakká sûrûsödnek, hol ködszerû füstté ritkulnak.Néha organikus, sôt antropomorf formákat vélünk felismerni, miközben zajlik a történet unoka és nagyapa között. A halálról cserélnek eszmét, amit gyermekésszel is hihetetlenül nehéz megfogalmazni. A feledés, az elmúlás nem olyan drámai, nem olyan tragikus, mint képzelnénk, ha az ô rajzait nézzük és Angela Nanetti – a kitûnô olasz gyermekíró – könyvét olvassuk. Nem lepôdhetünk meg, ha 2004-es év egyik Szép Könyve a Kalmár István rajzaival illusztrált Lackfi János-verseskötet lenne, melynek címe A buta felnôtt. (A tanulmány 2004 nyarán készült! – A szerk.) A groteszk sok modern képi alkotásra illô megnevezés: Kalmár rajzainál ugyancsak helye van e fogalomnak. Olyan különös, furcsa és torz képeket rajzol, amelyeken keveredik a nevetséges és az ijesztô. A Huzavona versciklus nyitólapján négy figura keze-lába egységgé forr, hogy a labirintusszerû kavargásban ne legyen senkinek igaza. Kissé provokatívak, ugyanakkor határozottan ironikus hangvételûek Szalma Edit opuszai a Móra X könyvek sorozatban. Ezek a kötetek a tizenéves fiatalokhoz szólnak az emberi kapcsolatokról, így a

CS. TÓTH JÁNOS

Szalma Edit – Momotaró, a barackfiú, 2001

szerelmi szál is elmaradhatatlan bennük. Bergson szerint „Nincs nagyobb ellensége a nevetésnek, mint az erôs érzelem”. Ezek az írások pedig humorosak, de mély érzelmi részvételt is elvárnak az olvasótól. Éppen ennek tudatában sikeres Szalma Edit borítóterv folyama, mert az iskolai padfirkák esetlegessége, a széles mosolyú száj vonallá szervesülése egyszerre ötvözôdik benne. A figyelemfelkeltô színek és a hullámvonalú pagina „dísz”motívuma is a stílusegységet szolgálja. Szalma Edit ízlésesen oldotta meg a sokak által kedvelt állatregény, a Vuk színes változatát. Az ismert és kissé édeskés filmtôl elszakadva naturális felfogású, de bájosan naiv képi világú könyvet alkotott. Ritkán vállalkozik manapság gyermekírások illusztrálására Kovács Péter, pedig Zalán Tibor HI-SZEN,

Kovács Péter – Zalán Tibor: Hi-Szen, a guruló madár, 2002

51

52


norvég népmesegyûjtemény szövege mellé adta le névjegyét rajzaival. Mintha kívülálló lenne, nézelôdne és csodálkozna, közben pedig együtt írja a történetet a szöveg szerzôjével. A legifjabb nemzedék tehetségei is feltûnnek a Móránál, így az Élet és Irodalomból ismert Paulovkin Boglárka, aki Kiss Ottó Csillagszedô Márió címû könyvét illusztrálta, mely az év legjobb gyermekkönyve lett 2002ben. Felsorolandó még Gyólai Gabriella, Dobesch Máté és Papp Beatrix, akik nemrég végeztek az Iparmûvészeti Egyetemen és néhány munkával már észrevétették magukat a Móra jóvoltából. Mint minden magára valamit adó kiadó, a Móra is szellemi mûhelyként kíván megnyilvánulni, a magyar irodalom, a magyar nyelvû olvasók számára értékeket akar közreadni. A gyermekeknek szóló köteteknél hiábavaló volna képek nélküli kötetet Kalmár István – Lackfi János: A buta felnôtt, 2004

Szegedi Katalin – Háncsvirág, 2004

a guruló madár címû Mórás kötetét érezhetôen nagy kedvvel rajzolta. Kovács Péter szabad grafikáin elsôsorban arra törekszik, hogy érzéki világunkra hasson. A belsô énünket akarja mozgásba hozni, hogy saját belsô világunk alapján válaszoljunk a látottakra. Az említett kötetben konkrét szituációkat ábrázol, de olyan felfogásban, hogy az olvasó kreativitását is mûködteti. Vele ellentétben több lehetôséget kap a Móra Kiadótól Békés Rozi, aki többek közt Henning Mankell négy ifjúsági regényébôl álló ciklusát rajzolhatta meg. Fejezetnyitó rajzai a maguk tömörségében a minimal art sikerült darabjaira emlékeztetnek. A színes borítókon szürreális felfogásban kelti fel az olvasó érdeklôdését a könyv iránt. Többen vannak még, akik szintúgy készítettek illusztrációt a kiadónak, akárcsak a fenti grafikusok, így említésük mindenképp indokolt. Tóth István a szecesszió motívumainak idézésével alkotott élôfejes kötetet R. L. Stevenson gyermekverseibôl. Szegedi Katalin Pöttyös könyvek sorozatában a Nina & Nicki négy kötete és a Háncsvirág címû

CS. TÓTH JÁNOS

Paulovkin Boglárka – Kiss Ottó: Csillagszemû Márió, 2002

napvilágra hozni. A vizuális jel megerôsíti a befogadást, fokozza az irodalmi mû erejét. A könyvkiadó felelôssége és alkotói öröme a felfedezés, hogy melyik irodalmi alkotáshoz melyik képzômû-

vészt kéri fel. A kiadó múltja iránti áhítattal és a jelenkor szenzibilitására gondolva irodalmi és mûszaki szerkesztô, felelôs kiadó, mind-mind ezen fáradozik. Reméli, hogy sikerrel.

53

54


Rácz Noémi: Sajó-völgyi népmesék, 2002

55

Vesztróczy Éva AZ ILLUSZTRÁCIÓ HELYZETE A SZLOVÁKIAI MAGYAR KÖNYVKIADÁSBAN SZLOVÁKIAI MAGYAR ILLUSZTRÁTOROK

Szlovákiában az 1989-es rendszerváltást követôen több magyar kiadó jött létre. A piacgazdasági viszonyok közt ezek részben konkurenciát jelentenek egymás számára, részben kiegészítik egymás programját, törekedve arra, hogy egyénileg jellemzô profillal rendelkezzenek. A pozsonyi Madách 1991-ben átalakult magánkiadóvá Madách-Posonium néven. Ugyanebben az évben jött létre Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a Lilium Aurum és a Nap Kiadó, Pozsonyban pedig a Kalligram Kiadó. A szlovák fôvárosban 1994-tôl mûködik az AB-ART Kiadó és a Barbaprint Kft., Somorján (æamorín) 1999-tôl a Méry Ratio Kiadó, és Losoncon (LuΩenec) 2003-tól a Plectrum Kiadó. Többé-kevésbé valamennyien vállalják azt a feladatot, amelyet az egykori Madách Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat hagyott rájuk örökül. Mivel a magyar kisebbség kulturális és etnikai identitástudatát kívánják erôsíteni, többnyire hazai magyar szerzôk mûveit jelentetik meg. Fontos szerep jut a szépirodalomnak és a költészetnek, de kiadják a közösség közelmúltját és jelenét érintô mûvelôdéstörténeti, szociológiai, néprajzi tanulmányokat, foglalkoznak a kisebbségi kultúra jeles személyiségeivel, közreadnak helytörténeti írásokat, valamint ismeretterjesztô irodalmat is. Némiképp eltér ettôl a Méry Ratio profilja, de különösen a Kalligram Kiadó az, amely szélesebb régióban, tágabb összefüggésekben gondolkodik, mert az általa preferált szerzôk túlnyomó többségének írásai a közép-európaiság eszméjét, a közép-európai polgári értékrendet képviselik. Mindegyik magyar kiadótól napvilágot lát évente egy-két illusztrált gyermekkönyv, ritkább esetben egy-egy illusztrált szépirodalmi kiadvány. Tanulmányunk arra vállalkozik, hogy az 1990-es évektôl közzétett illusztrációk esztétikai minôségét értékelje, az eredménye-

ket összegezze, különös tekintettel az elmúlt négy-öt évre. Kiadóink azonosulnak a tradícióval, és küldetéstudatból elsôsorban a szlovákiai magyar gyermekirodalmat jelentetik meg. A mesék és a gyermekversek mellé olyan illusztrátorok alkotásai kerülnek szinte mindig, amely alkotók mûvészetét a szlovákiai magyar kisebbség saját kultúrájának részeként tartja számon. Az illusztrátorok többsége kizárólag a szlovákiai magyar könyvkiadók számára dolgozik, néhányukat azonban a szlovák kiadók is több ízben megszólították már, munkásságukat szlovák országos szinten is jegyzik. Az általunk vizsgálandó területet tehát nem szemlélhetjük izoláltan, mert hatnak rá az országos eredmények is. Ezért vázolnunk kell röviden a könyvillusztráció szlovákiai helyzetét, valamint tisztáznunk kell a szempontokat, amelyek a mûfaj belsô sajátosságaiból kiindulva segíthetnek az értékelésnél. Mást várnak el a befogadók a gyermekkönyv-illusztrációtól, és mást a szépirodalmat interpretáló alkotásoktól, e különbségeket figyelembe véve tehát a két területet külön kell vizsgálnunk. Az egykori Csehszlovákiában a BIB (Bienále ilustrácií Bratislava) indulásával, az 1960-as évek közepétôl1 kezdett érdeklôdni a szakma egésze a kortárs gyermekkönyv-illusztráció iránt. A nemzetközi szemlék azóta kétévenként alkalmat nyújtanak arra, hogy különösen a gyakorló illusztrátorok és az elméleti szakemberek újra és újra megvitassák és deklarálják a mûfaj belsô sajátosságait. Ma már általános elvárás, hogy az illusztráció a könyv szerves részeként harmonikus összhangban legyen annak tipografikai-esztétikai egységével, ám alkalmazott jellege mellett jogos igényt tarthat arra is, hogy a mese, illetve a gyermeklíra nyújtotta élményt a saját kifejezôeszközeivel autonóm módon újrafogalmazza. Ahogy gyarapodnak a gyer-

56


mek tapasztalatai a képzelt és a valós világról, szüntelenül változik a gondolkodásmódja, formálódik a világképe, és az illusztrátornak ezt szem elôtt kell tartania. A jó könyvillusztráció nem egyszerûen csak szemlélteti a szöveg tartalmát. A gyermek belefeledkezik a részletekbe, tovább gondolja a látottakat, és mivel önmaga is alkotni kezd a képzelet szintjén, érzékelve a formák-színek játékát, a ritmust, a humort, a sajátos hangulatokat, az igényes alkotásokat szemlélve öntudatlanul is esztétikai élmény részese lesz. A 20. század második felében tehát elméleti alapokat kaptak a szakmai elvárások, amelyekkel alkotó munkája során találkozik az illusztrátor. A pozsonyi nemzetközi biennálé katalógusai azonban nem vizsgálják meg közelebbrôl, hogy mit takar a „kortárs gyermekkönyv-illusztráció” fogalma. Valamennyi olyan jelenséggel foglalkozik, amely a 20. század második felében jött létre, és megfelel a mûfaj kritériumainak. Talán a fentiekbôl is kiderül, a meseillusztrációnak nem az a feladata, hogy az önmagára reflektáló kortárs képzômûvészet ellentétes szemléleti gyökerû problémáihoz szóljon hozzá érdemben, amelyek vonatkozhatnak egyidejûleg a vizuális megjelenítés lehetôségeire, rákérdezhetnek a képiség mibenlétére, testet ölthetnek az eldologiasodás útján haladó, esztétikaellenes, expanzionista törekvések különbözô változataiban, vagy ragaszkodhatnak a tiszta esztétikai rendhez. A gyermekkönyv-illusztrációt konzervatív mûfajként is aposztrofálhatnánk, egyrészt, mert mozgásterét behatárolják a befogadók elvárásai, másrészt pedig az alkotó munkát felelôsségteljes kézmûves gondolkodás jellemzi, amely elsôdlegesnek tartja a részletek míves kidolgozását. Túlnyomórészt a hagyományos festészeti és grafikai eljárásokkal találkozhatunk2 a pozsonyi nemzetközi szemléken, és széles spektrumon mozgó stílusbeli pluralitás szemtanúi lehetünk. Az illusztrációk fôleg a modern festészet formabontó törekvéseibôl merítenek, de különbözô mûvészettörténeti korok stílusát, idegen kultúrák mûvészetét is felidézhetik, idomulhatnak a gyermekrajzok látásmódjához, vagy építkezhetnek a népmûvészet stilizált motívumaiból. Talán éppen ez a stílusbeli

sokrétûség az, amely szembetûnôen meghatározza a kortárs gyermekkönyv-illusztrációt, a minôség értékmérôje pedig az egyediség, a szuggesztív kifejezôerô, amely az alkotásból árad. A BIB közel negyvenéves múltjának köszönhetôen Szlovákiában az adott mûfaj jelentôs szakmai és társadalmi presztízsnek örvend. A kétévenként jelentkezô szemlék a legújabb tendenciák nemzetközi konfrontációi. Monumentális vállalkozásról beszélhetünk, mert Európából szinte minden ország, valamint a további négy kontinens számos országa delegál rendszeresen résztvevôket. A bemutatók struktúrája, a szigorú szakmai szelektálás3 lehetôvé teszi, hogy a világ minden szegletébôl a ma alkotó élvonalbeli illusztrátorok nyújtsák be pályázati munkáikat. A BIB díjai4 nemzetközileg elismertek, komoly szakmai rangot jelentenek. A szervezôk már a kezdetektôl azt tûzték ki célul, hogy a BIB hozzájáruljon a gyermekkönyv-illusztráció egyetemes szintû fejlôdéséhez5. Nem tisztünk megítélni e szándék eredményességét. Annyi azonban bizonyos, a szemlék olyan minôséget prezentálnak, amelyhez illusztrátoraink szlovák országos szinten is igazodnak. A hazai eredményeket is több alkalommal összegezték tárlatok. Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Galériában 1981-ben rendezett kiállítás6 a legutolsó két évet ölelte fel „Kortárs illusztráció Szlovákiában” címmel, 1989-ben pedig a BIBIANA gyermek- és ifjúsági mûvelôdési központ hirdetett meg biennálét „Kortárs csehszlovák gyermekkönyv-illusztráció” címmel7, amely bemutatók lényegében a nominációt készítették elô a BIB számára. Az érdeklôdôk egyéb csoportos tárlatokon is megtekinthették az eredeti alkotásokat, napjainkig bezárólag. Szemléletében mindegyik kiállítás a nemzetközi szemléhez igazodik, a katalógusok ugyanazon elveket deklarálják. Azzal a céllal, hogy a szlovák gyermekkönyvek egyre nívósabbak legyenek, az elmúlt három évtizedben több állami díjat hoztak létre8 („Az év legszebb könyve”, „L’udovít Fulla”-díj). Komoly elismerésnek számít a Mladé letá kiadó díja is. A gyermekkönyvillusztráció tehát permanens figyelmet kap Szlovákiában a szakma és a közvélemény részérôl, ahol a minôség meghatározó szerepet játszik. Olyan

VESZTRÓCZI ÉVA

Nagy József – R. Bradbury: Arany Sárkány és Ezüst Szél, kiadatlan

háttérközegrôl van szó, amely fontos értékmérôje a kisebbségi magyar eredményeknek is. A szlovákiai magyar kiadványokban az 1990-es évektôl napjainkig közzétett illusztrációk rendkívül vegyes összképet mutatnak, értenünk kell ez alatt az alkotói felfogásokat és a minôséget egyaránt. Nem véletlen e kesze-kuszaság, hiszen az illusztrátorok több generációhoz tartoznak, iskolázottságukból vagy annak hiányából adódóan, tehetségüktôl függôen a szakmai ismeretek különbözô szintjéig jutottak el, és alkatuknak, ízlésüknek megfelelôen alakítják ki mûvészi programjukat. Az illusztrációk számtalan kimutatható vagy csak sejthetô forrásból táplálkoznak, fontos szerep jut a szlovák és a magyarországi hatásoknak, valamint befolyásoló tényezônek számítanak a kortárs vizuális médiák is. Jaksics Ferenc illusztrációja

57

58


Sˇtefunková Szabó Erzsébet illusztrációja

Készít még illusztrációkat az 1930-as és 1940-es születésû generáció több képviselôje, néhányukat azonban napjainkban mellôzik a szlovákiai magyar kiadók. A gyermekirodalom és a tankönyvek fejlôdésével nyílt lehetôsége az akadémiai vagy pedagógiai végzettségû mûvészeknek arra, hogy az autonóm mûfajok mellett az alkalmazott területeken is próbára tegyék kreativitásukat. Nagy József (1926) és Sˇtefunková Szabó Erzsébet (1941) Pozsonyban végezte tanulmányait, a Képzômûvészeti Fôiskola grafika szakán, Vincent Hloºník tanítványaként, Jaksics Ferenc (1937) pedig alkalmazott grafikát tanult Jozef Chovannál és festészetet Ján ¬elibsk¡ mesternél. A legidôsebb alkotó közel harminc éven át készített illusztrációkat a magyar nyelvû tankönyvek számára, munkásságára jellemzô a narrativitást hangsúlyozó realista ábrázolás. Az elmúlt években nem jelent meg általa illusztrált könyv. 2001-ben színezett tusrajz-sorozatot (Ray Bradbury: Arany Sárkány és Ezüst Szél, kiadatlan) készített, amely tôle szokatlan felfogásról tanúskodik. A képek erénye a leheletfinom vonalvezetés. A kompozíciós alapelv a síkban ábrázolt, visszafogottan színezett erôd köré rendezi el a perspektivikusan megrajzolt részleteket, a történetet pedig néhány soros francia nyelvû szöveg meséli el képregényszerûen, keretbe foglalva a kép valamely sarkában. A különbözô gyökerû elemeknek sikerül illeszkedniük egymáshoz, és együtt valóban a távol-keleti kínai mûvészetet idézik meg. Sˇtefunková Szabó Erzsébet szintén több évtizedig dolgozott a szlovák kiadók

és az egykori Madách Könyvkiadó számára, sokat publikált, az 1990-es években azonban már nem jelentek meg alkotásai. A filozófia, amely autonóm mûvészi programjának alapját képezi, meseillusztrációira is rávetül, amelyek ide-oda hajladozó kacsokból, indákból, fantázia-szülte növényekbôl, és ezekre emlékeztetô organikus formákból építkeznek. A képek perszonifikációk, ahol a természet vagy annak felidézése az ember lelki tényezôirôl vall. 2004-ben készített sorozata (Mesenincsmese I.–IV., kiadatlan) is az említett koncepció erôsen stilizált változata. Már az idôsebb generációban is felmerült az igény arra, hogy a hétköznapi valóságból, az egyszerû realista ábrázolásmódtól elforduljon az imaginatív megfogalmazás felé, és játékkal, humorral hívja fel magára az olvasó figyelmét. E szemléletet képviseli több más illusztrátoron kívül Jaksics Ferenc is. Nagy tapasztalatokkal rendelkezik a könyvillusztráció terén, hiszen évtizedekig dolgozott a hazai magyar és szlovák kiadók, valamint a tankönyvkiadás számára. Kifinomult ízléssel kezeli a színeket, figurái humorosak, karakteresek, meseillusztrációinak színvonala a szlovák országos középmezônybe illeszkedik. Chagall-t és L’udovít Fullát tekinti példaképének, de alkotásainak stílusa a kortárs szlovák gyermekkönyv-illusztráció több jeles képviselôjének munkásságával is rokon vonásokat mutat, egy markánsan jelen lévô felfogáshoz igazodik. Napjainkban azonban Jaksics Ferenc alig kap feladatokat. Az utolsó általa illusztrált kiadványban (Cséplô Ferenc: Varga Lajos illusztrációja

59

Kopócs Tibor: Kalandozások Artus király birodalmában, 1998

Mátyusföldi rosszcsontok, Lilium Aurum, 2003) egyszerû, hagyományosan realisztikus, kontúros fekete-fehér rajzokat kívánt meg tôle a kiadó. Kopócs Tibor (1937) és Varga Lajos (1942) egy idôben végzett Sároseperjesen (Pre∫ov) a P. J. æafárik Egyetem Tanárképzô Karán. Mindketten hosszú ideig voltak a Madách Könyvkiadó munkatársai, napjainkban is rendszeresen publikálnak. Varga utolsó illusztrációi (Soóky László: Gergô vitéz Lápországban, 1999–; Dénes György: Toronyiránt száll a csóka, leporelló, 2002–; Tóth Elemér: Mese az aranykalapácsról, 2003 a Madách-Posonium kiadványai) a telített színfoltok, és a halványan elmosódó lazúrosság kontrasztjára épülnek, és a versek, mesék egy-egy szereplôjét vagy jelenetét ábrázolják. Az alkotó azonban helyenként enged az édeskésebb akkordok csábításának, hogy a mai trendhez igazodva kissé „színesebbek” legyenek a képek a kötetben. Kopócs Tibor egész munkássága egységes stílusjegyeket mutat fel. Színvonalas illusztrációira jellemzô a mozgalmas kompozíció, amely kiaknázza a színviszonyok adta lehetôségek széles területét, a fénnyel pedig esetenként oldottabb, játékosabb, máskor drámai

hangulatot teremt. Az állatfigurákat és emberi alakokat kissé modorosan, „felnôttes humorral” ábrázolja az alkotó, ám valamennyi kifejezôeszköz, valamennyi megnyilvánulás fejet hajt a vidámságnak és a mókának. A fiatalabb generáció néhány tagja az 1980-as években kezdett dolgozni a szlovákiai magyar kiadók számára, a legtöbb alkotó pályafutása azonban az 1990-es években indult, és hozzájuk csatlakozott az egészen fiatal nemzedék. Az illusztrátorok egy részének lehetôsége nyílt arra, hogy a könyvtervezésre, tipografikára, könyvillusztrációra vonatkozó szakismereteket akadémiai szinten sajátítsa el hazai vagy külföldi tanulmányai során. Az iskolázottság pozitívan hat az alkotó munka minôségére, bár az elmúlt nyolc-tíz évben megjelent a hazai magyar könyvpiacon is a könnyû üzleti sikerekkel kecsegtetô giccs, mint potenciális termék, és úgy is, mint ízlésromboló tényezô. EgyKopócs Tibor: Kalandozások Artus király birodalmában, 1998

60


mölcsökkel, virágokkal próbálja érzékletesen megragadni a gyermeki naivitást és játékosságot. Legutolsó publikációival (Lampl Zsuzsanna: Móki meséi, Madách-Posonium, 2002–; Tóth László: A zöld vadász, Kalligram, 2002) æmídová ismét visszatért eredeti koncepciójához. Fodor Katalin (1959) és Rácz Noémi (1972) Pozsonyban végezte tanulmányait, a Képzômûvészeti Fôiskola grafika és könyvmûvészet szakán – az elôbbi mûvész Orest Dubaynál, az utóbbi pedig Igor Rumansk¡ és Du∫an Kállay tanítványaként. Fodor Kata is valamelyest infantilizálja a szereplôket, illusztrációi azonban kerülik a túlzásokat, jellemzô rájuk az egyszerû ôszinteség, amely a humort sem mellôSˇmidová Horváth Klára – Petôfi Sándor: Anyám tyúkja

Kopócs Tibor: Kalandozások Artus király birodalmában, 1998

re szembetûnôbben jelentkeznek ezért a színvonalbeli különbségek. Sˇmídová Horváth Klára (1956) Prágában végezte tanulmányait, az Iparmûvészeti Fôiskola grafika és könyvmûvészet szakán. Két évtizede dolgozik a szlovák és szlovákiai magyar gyermekirodalom, valamint a tankönyvkiadás számára. Bravúros technikai tudással rendelkezik. Ábrázolásmódja, mûveinek stílusa a kortárs szlovák könyvillusztráció egyik vonulatában gyökerezik, de különösen Albín Brunovsk¡ felfogásához áll közel, amely hatás tetten érhetô fénykezelésén, valamint a tárgyi elemek – fák, zöldnövényzet, felhôk, ruharáncok stb. – részleteinek kidolgozásában, a leheletfinom csipkézettségen. æmídová alkotásai azonban más szellemiségbôl táplálkoznak, nem idegen számára az alakok torzítása, a nyers karakteresség sem. Egy-két általa illusztrált mesekönyv (Kovács Magda: A kiskígyó, Kalligram, 1993–; Varga Imre: Luca kiskönyve, Kalligram, 1995) képei azonban behódolnak a negatív hatásoknak, és kissé édeskés kék, sárga, rózsaszín alaptónusokkal, a gyermekszoba kellékeivel, gyü-

zi. Figyelemre méltó minôséget képvisel, ennek ellenére a szlovákiai magyar kiadók az 1990-es évek második felében már nem jelentettek meg az alkotó által illusztrált kötetet. Rácz Noémi a kortárs szlovák illusztrátorok élvonalába tartozik. Külföldön is több ízben bemutatkozott. Néhány-

VESZTRÓCZI ÉVA

Rácz Noémi – Travers: Csudálatos Mary – Holdtölte, 2003

szor szerepelt Bolognában, a könyvszemlét kísérô kiállításon, 2000 tavaszán Velencében vett részt a gyermekkönyv-illusztrátorok nemzetközi kiállításán, 2000 decemberében pedig a kelet-európai illusztrátorok kiállításán. 1997-tôl publikál. A versek szereplôit ô is gyermeki vonásokkal ábrázolja. Egész oldalas illusztrációi (Dénes György: A tüsszentôs király, Méry Ratio, 1999) és kiadatlan tervei (Egy oposszum története, Különös éjszaka, 2000; Travers: Csudálatos Mary – Holdtölte, 2003) azonban szuggesztív erôvel hatnak. A gegek, a „felesleges részletek” itt nem terelik el a figyelmet. Az alkotó homogén felületekkel, mély, bársonyos színekkel dolgozik, amelyek pasztózusan kerülnek az alapra, s a kompozíciót a fény súlypontozza. Egyéni, Rácz Noémire jellemzô imaginatív világ jelenik meg ily módon a lapokon. A fotóval is megpróbálkozott (Állatmesék, 2001; A. A. Milne: Mi ketten, 2001, szerzôi példányok), mint újabb kifejezésbeli lehetôséggel, amelyre ráfestett és vizuális elemként ráhelyezte a rövid kísérô szöveget is. A különbözô gyökerû, de transzcendens jellegû komponensek közösen mesélik el a történetet,

hangsúlyozva azt, hogy a kreatív képzelet szférájába csöppentünk. A fotóval azonban nem Rácz Noémi, hanem Németh Ilona (1963) kísérletezett elôször a kortárs vizuális médiák hatására, aki a tankönyv-illusztráció kapcsán megszerzett tapasztalatait kamatoztatta 2000-ben (Barak László: Idôbolt, Nap Kiadó). A versek mellé dokumentatív fotókat illesztett – elhelyezte a valóság részleteit –, amelyeket realista-ábrázoló rajzokkal és számítógépes grafikával egészített ki. Valóban a versek tartalma ölt itt vizuális formát, hiszen a kötetet lapozva fura idôbeli és térbeli utazáson vehetünk részt, ide-oda közlekedve a valós és képzelt világ eseményei közt. Németh Ilona Budapesten végezte tanulmányait, az Iparmûvészeti Fôiskola tipografika és könyvmûvészet szakán. A könyv egészében gondolkodva tökéletes egységbe tudja rendezni a kölcsönösen idegen vizuális elemeket. A gyermekek által is rendkívül közkedveltek azok a verseskötetei (Simkó Tibor: Tikirikitakarak, Kalligram, 1992; Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne, Kalligram, 1992), amelyekben a dupla oldalak elhagyják a rögzített perspektívát, és minden irányba kiterjedô

61

62


Németh Ilona – Malac Julcsa: Gömöri népmesék, 1990

Németh Ilona – Malac Julcsa: Gömöri népmesék, 1990

Németh Ilona – Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne, 1992

VESZTRÓCZI ÉVA

Janiga József – Móra Ferenc: Nagyapó állatai

mozgalmas kompozícióvá, stilizált motívumokból építkezô játékos színkavalkáddá változnak át, magukba építve a szöveget is. Az 1990-es években több olyan illusztrátor indult el a pályán, aki képzômûvészként más területen tevékenykedik, vagy autodidakta módon kezdett

el foglalkozni az adott mûfajjal, s mert nem szerezte meg a kellôen mély szakmai ismereteket, nem tud maradéktalanul eleget tenni minden elvárásnak. Az idôsebb generációhoz tartozott a nemrég elhunyt, eredetileg tanári végzettségû festô, Janiga József (1946–2004). Illusztrációi a ki-

63

64


Balázsy Géza illusztrációja

festôk stílusára emlékeztetnek, kontúrosak, színezetük játékos és vidám, a karakterek kidolgozásánál pedig feltehetôen hatott rá Reich Károly és más magyarországi illusztrátorok munkásága. A hazai kiadók által leginkább foglalkoztatott alkotó ma a szintén pedagógiai végzettségû Balázsy Géza (1959). Illusztrációi (Koncsol László: Csiribik, AB-ART, 2000; Balázsy Géza: A Nagyerdôben, ABART, 2001; Géczi János: Ungi népmesék, MadáchPosonium, 2001; Verseghy Erzsébet: Fellegjáró Pöttöm Pál, Madách-Posonium, 2003; Z. Németh István: Tündérvirág, AB-ART, 2004) úgyszintén a kifestôk modorában készültek, a kompozíciók pedig többnyire zsúfoltak, nehezen áttekinthetôk. A rajzok térbeli építkezését, valamint a szereplôk arcvonásait, gesztusait figyelve felismerhetjük a külföldi nagy stúdiók kommersz filmanimációinak hatását. Az autodidakta animátor-asszisztens és illusztrátor Takács János (1966) sem tud ellenállni a hasonló befolyásoknak, különösen amikor elbiTakács János – Vajkai Miklós: A zöld kígyógyermek, 2004

VESZTRÓCZI ÉVA

Szkukálek Lajos – Kozsár Zsuzsanna: Tökfilkó és Picinke, 2000

zonytalanodik, bár kezd ráérezni a mûfaj sajátosságaira. A gyermekversek hangulatát tolmácsoló munkái (Kövesdi Károly: Fókakönyv, Méry-Ratio, 2003) már professzionálisan épülnek a kiegészítô színek játékos kontrasztjára. Meseillusztrációi (Vajkai Miklós: A zöld kígyógyermek, Lilium-Aurum 2004) ezzel szemben hideg tónusú zárt síkokból építkeznek, és esetükben több a szemléletbeli bizonytalanság. Az 1990-es években jelentkezett a

szlovákiai magyar gyermekkönyv-illusztráció területén is a szürrealisztikus megfogalmazás, amely azonban nehezen igazodik a megcélzott korosztály elvárásaihoz. Az autodidakta festô Szkukálek Lajos (1957) munkásságára jellemzô groteszk hangvétel szelídebb változatban jelentkezik a gyermekkönyvekben (Z. Németh István: Gyerkôce, Barbaprint, 1996; Kozsár Zsuzsanna: Tökfilkó és Picinke, Lilium-Aurum 2000). A tehetséges grafikus

65

66


Nagy Zoltán (1961) is él a torzítás expresszív erejével, bár visszafogottan kezeli a groteszk hagvételt, és adott esetben a kompozíciós építkezés részeként közelít hozzá (Zs. Nagy Lajos: Hamu Laci és az Eretnek, Madách-Posonium, 1994), máskor ügyel a cizellált részletekre (Duray Miklós: Csillagszilánk és tövistörek, Madách-Posonium, 1994).

Kicsi, kisebb, legkisebb, AB-ART, 1997) feltehetôen magyarországi illusztrátorok egy csoportjának hatására születtek, álomszerû világuk kissé emlékeztet Gulácsy Lajos stílusára is. Szuggesztív kifejezôerôvel bírnak a grafikusmûvész Szabó Ottó (1965) érzékeny vonalvezetésû toll- és ceruzarajzai ( Kovács Magda: Titokzatos tücsökzene, Méry Ratio, 2000; Ferenczy Anna: A furfangos kondás, Méry Ratio, 2002) , melyeknél a hideg és meleg árnyalatú pasztellszínek is a szemlélôdô lélek lírai megnyilvánulásai. ••• Nagyobb alkotói szabadsággal rendelkeznek a szépirodalom ihlette illusztrációk, hiszen nem kell igazodniuk a befogadók életkori sajátosságaihoz. Ennek ellenére kevés szépirodalmi kiadvány jelenik meg Szlovákiában, s e tendencia világviszonylatban is felismerhetô. A túrócszentmártoni nemzetközi könyvmûvészeti biennálé9 katalógusa 1999ben arról beszél, hogy az illusztráció, amely a közelmúltig a legnemesebb („királyi”) diszciplínák egyikének számított, a jelenben krízist él át, és ezt Dolán György – Bettes István: Hun bál, 1996

Nagy Zoltán illusztrációja

Napjainkban is tovább él a realisztikus megjelenítés. A festômûvész Dolán György (1952) jellemzô részletekkel, tárgyi elemekkel „illusztrálja” a versek tartalmát (Bettes István: Hun bál, AB-ART, 1996). Lábik János (1933) képei (Mióta van eszük az állatoknak, AB-ART, 1999; Vércse Miklós: A Nap leánya, Plectrum, 2002) az amatôr tájképfestô próbálkozásai. Az iparmûvész Ferdics Béla (1968) elsô meseillusztrációit (Kozsár Zsuzsanna: Tél király cinkéje, AB-ART, 1999) is az egyszerû rajzosság jellemzi, melyeknek azonban sikerült megidézniük a téli hangulatokat. Az autodidakta festô és grafikus Bugyács Sándor (1951) rajzai (M. Csepécz Szilvia:

VESZTRÓCZI ÉVA

annak számlájára írja, hogy a kiadók és producerek a piaci kereslet-kínálat viszonylatában az eredeti szerzôi alkotásokkal szemben elônyben részesítik a számítógépes animációt. A szemlék kultúrtörténetileg behatárolt jelenségnek tekintik a „szép könyvet”, amely az írásbeliség megszületésétôl kezdve a könyvnyomtatáson át elektronikus változatáig a klasszikus humanisztikus értékek hordozója volt. 1995-ben azért hozta létre a Mikulá∫ Galanda-díjat, hogy a kis példányszámú szerzôi kiadvány, valamint az ipari nyomdatermék, mint mûvészi produktum megszületésének minden fázisára reagálva reflektorfénybe állítsa az illusztrátor, a tipográfus, a könyvtervezô, a mûvészi könyvkötô kiemelkedô szakmai eredményeit. A kortárs könyvillusztráció számára napjainkban talán az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy az irodalmi szöveg interpretációjaként hozzá tudjon szólni a kortárs képzômûvészet problémáihoz. E téren a szlovákiai magyar illusztrátorok sem tudnak felmutatni igazán elfogadható eredményeket. Dolán György, festészetéhez hasonlóan az ún. „kulturális nomadizmusra” jellemzô felfogást képviseli az általa illusztrált kiadványban is (Bettes István: Zodiákusok, Nap Kiadó, 2000). Egymástól idôben és térben távol esô kultúrák jelennek meg személyes élményként, utalásszerûen az alkotások rétegeiben, szó és kép azonban nem folytat valódi párbeszédet egymással. Nagy Zoltán is saját belsô világát

Ferdics Béla – Kozsár Zsuzsanna: Tél király cinkéje, 1999

jeleníti meg, saját belsô programját követi feketefehér rajzaival (Monoszlói Dezsô: Gutaütöttek balladája, AB-ART, 2002), amelyek a mai ember számára bizonytalan, szorongásokkal teli életterével, a kiüresedett értékekkel foglalkoznak. A gyakorta erotikus felhangú alkotásokon kaotikusan építkeznek egymásból a torz emberi alakok és tárgyak. A megfogalmazás összecseng a novellák jellegével és tartalmával. Szkukálek Lajos kevésbé meggyôzôen képviseli a groteszk-szürrealista felfogást (Hernády Ferenc: Párhuzamok, Lilium-Aurum, 1997), amely Ferdics Bélához is közel áll (Mizser Attila: Hab nélkül, AB-ART, 2000; Monoszlói Dezsô: Vasárnap illa-

67

68


Kopócs Tibor: Kalandozások… (Mese a három kismalacról), 1998

ta, AB-ART, 2000), ám nála sem tud kiteljesedni. A közeli jóbarát verseit (Szászi Zoltán: Sziget, Madách-Posonium, 2002) illusztrálta Szabó Ottó. Finom rajzosságú alkotásai a költô személyes vallomásaira hangolódva a lét, a nemlét, a semmi, az érzelmi kötôdések kérdéseit boncolgatják; a befelé forduló egzisztencialista szemlélôdés transzcendens létállapotokat rögzít. A grafikusmûvész Lôrincz Zsuzsa (1954) monotípiái (Papp Imre: Pipacsok, Lilium Aurum, 2004) is személyes érzelmi indíttatásból születtek meg. A lírai hangvételû rajzok szimbolikus tartalmak hordozói; dinamikus formanyelvük helyenként átlépi az ábrázolóképi leképezés határait, bár teljesen absztrakttá sohasem válik. ••• A fentieket összefoglalva elmondhatjuk, hogy a kortárs szlovákiai magyar kiadványok esetében valóban kiemelkedô eredményekkel kizárólag a gyermekkönyv-illusztráció területén találkozhatunk, bár az alkotóknak csak egy

szûk csoportjáról beszélhetünk. Azokról van szó elsôsorban, akik tevékenyen részt vesznek (vagy korábban részt vettek) az országos eseményeken is. A magyar kiadók gondolkodásmódját ezzel szemben egyfajta szûklátókörûség jellemzi, amely a belterjességre törekszik. Egyre nagyobb teret engednek a kiadók a kevésbé igényes, gyorsan kivitelezhetô, olcsó invencióknak. A mi-

Balázsy Géza: Csodalámpás (Zs. Nagy Lajos: Cirkusz), 1998

VESZTRÓCZI ÉVA

nôséggel szembeni elvárásokat a magyar kisebbség kultúráján belül érvényes mércéhez igazítják, és nem vesznek tudomást a szlovák országos eredményekrôl. Ennek feltehetôen az az oka, hogy a munkakapcsolatok során elsôdlegesnek, iránymutatónak számít az illusztrátor

munkásságának besorolása a kisebbségi kultúra területébe. A kiadók nem veszik igénybe a széles mûveltséggel, jó ízléssel rendelkezô mûvészeti vezetôk szaktudását, és ez ahhoz vezethet, hogy az általuk megjelentetett irodalom vizuális-képi arculata fokozatosan elsekélyesedik.

Szkukálek Lajos illusztrációja

69

70


Fodor Kata – Ipoly menti népmesék, 2001

VESZTRÓCZI ÉVA

Rácz Noémi: Sajó-völgyi népmesék, 2002

71

72


Szabó Ottó – Ferenczy Anna: Kígyófutó Szép János, 2001

JEGYZETEK 1 A BIB 1967 szeptemberében nyílt meg Pozsonyban, a Mûvészetek Házában (Dom umenia)., nemzetközi elôkészítô bizottsága azonban 1965. december 4–6-án ülésezett elôször, és e dátummal jelölik a biennálé indulását Szlovákiában. Lásd: BIB ‘67–’69; katalógus, kiadta: Mladé letá, Bratislava, 1971 2 A pozsonyi nemzetközi biennálé 1997-es bemutatóján a kortárs képzômûvészet hatására néhány alkotó megpróbálta beemelni az illusztráció területére az objektet és a számítógépes grafikát is, amelynek – a végeredményt tekintve – mégiscsak igazodnia kell a kötet zárt esztétikai rendjéhez. 3 A BIB-et a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, az UNESCO Szlovák Bizottsága, valamint a BIBIANA (a gyermekeket és az ifjúságot megszólító mûvészetek pozsonyi székháza) rendezi. Nemzetközi szerve a BIB Nemzetközi Bizottsága, melyben olyan nemzeti és nemzetközi intézmények képviseltetik magukat, amelyek tevékenyen részt vesznek a szemlék megrendezésében. Az alkotásokat az IBBY nemzeti szekcióival együttmûködô nemzeti zsûrik bírálják el, majd nemzetközi zsûri szelektálja. 4 A BIB kétévente odaítéli a „BIB Nagydíját” (Grand Prix BIB), az „Aranyalma” díjakat és a Plaketteket. Az illusztrátor, aki elnyerte a „BIB Nagydíját”, egyben jogot szerez arra is, hogy a következô szemlével egy idôben önálló kiállítással mutatkozzon be.

VESZTRÓCZI ÉVA

Barta Gyula illusztrációja

5 A BIB az UNESCO-val együttmûködve rendszeresen szemináriumot szervez az ún. fejlôdô országok illusztrátorai számára. 6 Pozsony, Szlovák Nemzeti Galéria, 1981. augusztus–szeptember. Lásd: SúΩasná slovenská ilustrácia, v¡ber z rokov 1970–1980, Tatran, Bratislava, 1981 7 Pozsony, BIBIANA, 1989. március 16-április 30.; Lásd: SúΩasná Ωeskoslovenká ilustrácia detskej knihy; kiadta: Správa kultúrnych zariadení, MK SSR, Bratislava, 1989 8 „Az év legszebb könyve” díjat („Najkraj∫ia kniha roka”) 1965-ben hozta létre a Szlovák Kulturális Minisztérium Mûvészeti Szekciója, a Szlovák Oktatásügyi Minisztérium, a Szlovák Nemzeti Múzeum, a BIBIANA, valamint a Poligráfusok Társasága (Sväz polygrafie). A „L’udovít Fulla” díjat 1977-ben hozta létre az IBBY Szlovák Szekciója, a BIBIANA, és a Mûvészeti Alap. 9 A túrócszentmártoni nemzetközi könyvmûvészeti biennálé (Bienále kniºného umenia, Martin) 1993-ban indult, az elsô kiállítás azonban csak bemutató jelleggel bírt.

73

74


Marija-Lucija Stupica – Paul E. Stwasky: Neznosti Fredi (Kiállhatatlan Fredi), 1994

B

I

E

N

N

Á

L

É

K

•

D

Í

J

A

Z

O

T

T

A

K

Dusˇan Roll GYERMEKKÖNYVEK HÔSEI ILLUSZTRÁCIÓS MEGFORMÁLÁSBAN A BIB-EN H R D I N O V I A D E T S K Y´ C H K N Í H V I L U S T R A Cˇ N O M STVÁRNENÍ NA BIB

A könyvek a tömegkommunikáció egyik legfontosabb eszközeként jelentôs szerepet játszanak a társadalom életében és fejlôdésében. A könyvek a megismerés fô forrásává váltak, a könyvben azt az eszközt kell látni, hogyan tartsunk lépést a világ mûvészetének és kultúrájának fejlôdésével. A könyvek lehetôséget nyújtanak arra, hogy új ismereteket sajátítsunk el, és tökéletesítsük a megszerzett tapasztalatokat. A könyvekhez való viszonyunkat azonban nem csupán mint a tömegkommunikáció eszközéhez, hanem mint esztétikai élményhez is kifejezhetjük: a könyv mûvészetté vált. A könyv az illusztrációk és a nekik megfelelô grafikai megformálás által a legtömegesebb, és olykor az egyetlen mûvészetre nevelô eszközzé vált. Az illusztrációk hatása és az irodalmi anyag hôseinek általuk való ábrázolása a modern könyvkultúra fejlôdésére egyre nagyobb befolyást gyakorol. A gyerekek számára készített modern könyvillusztrációknak figyelmet kell szentelni, és meg kell vizsgálni azok nevelô hatását, valamint az esztétikai élményt. Az illusztráció kapcsolatát nemcsak a szöveghez való viszonyának érvényesülésében kell keresnünk, hanem értékelnünk kell annak kapcsolatát az adott korszak egész képzômûvészetével, nemzeti hatásaival és alapjaival is. Az illusztrátornak legyen joga ahhoz, hogy alkotásában ne csupán a szöveg tartalmi oldalát fejleszthesse, hanem annak érzelmi területét is észlelhesse, és így alkotó módon avatkozhasson be a könyv által követett komplex szándékba. Így a könyv hatása erôsebb és inspirálóbb, az olvasót arra ösztökéli, hogy saját fantáziáját fejlessze, mert azt nem csak a szöveg, hanem az illusztráció is befolyásolja. A gyerekeknek és a fia-

taloknak szánt könyvek kiadásában fontos elemmé vált a képzômûvészeti kivitelezés. Ma már különösen a legkisebb gyerekek számára kiadott könyvek elképzelhetetlenek azon színes illusztrációk nélkül, amelyek abban segítenek nekik, hogy jobb legyen a kapcsolatuk a szöveggel, és hogy fejlessze fantáziájukat és esztétikai élményüket. A szó és a kép témája – és ebben a felfogásban a gyermek- és ifjúsági könyvek hôsérôl ábrázolt kép témája – azon teoretikusoknak is kedvelt tárgyköre, akik az illusztráció és az irodalmi szöveg viszonyának kérdésével foglalkoznak. A legtermészetesebb megfontolások által annak számtalan lehetôségéhez vezet bennünket, hogy az illusztrátor az irodalmi téma ösztönzésébôl mit és hogyan szándékozik kifejezni. Elôtérbe kerül azon gyermekek és fiatalok életkor-kategóriájának kérdése is, akiknek a könyvet és illusztrációit szánták. Ez jelenti a festôtechnika és a kifejezési eszközök kiválasztását, és természetesen az illusztrálásra szánt szöveg képzômûvész általi kiválogatását is, illetve a képzômûvész kiválasztását a könyv adott szövegének illusztrálására, a képzômûvész kifejezési eszközeinek és technikájának alapján. Ha ebben az összefüggésben az illusztrációról beszélek, akkor természetesen a BIB (Bratislava-i Illusztrációs Biennálé) Gyermek- és Ifjúsági Könyvek Illusztrációinak Nemzetközi Versenykiállítása által kitûzött szándékokkal és irányultsággal összhangban a mûvészi illusztrációra gondolok. Gyakran megkérdezik tôlem, hogyan született meg a BIB megszervezésének gondolata éppen Pozsonyban, abban a városban, amely a mûvészetre irányuló aktivitásai által nem volt ismert a világban. Az a helyzet, amely a második világhá-

75

76


ború után Európát Keletre és Nyugatra osztotta, nem tette lehetôvé a gyermekkönyveket alkotó mûvészek konfrontációját, s meggátolta találkozásukat és tapasztalatcseréjüket. Az 1960-as évek eleje társadalmi és politikai közeledést hozott Európában. Abban az idôben fejezték be tanulmányaikat a pozsonyi Képzômûvészeti Fôiskolán, a grafika szakon Hloºník (Vincent) professzornál azok a képzômûvészek, akiknek gyermekkönyv-illusztrációi mûvészi életmûprogramjuk részeivé váltak. Ilyenek voltak például Albín Brunovsk¡, Miroslav Cipár, Viera Bombová, Viera Gergel’ová, Du∫an Kállay és mások, akiknek illusztrációi lenyûgözték nemcsak a csehországi és a szlovákiai kiadókat, hanem más államok kiadóit is, nem csak Európában. De a világ abban az idôszakban továbbra is megosztott maradt. A képzômûvészek nem utazhattak külföldre, nem ismerhették meg a könyvkiadás újdonságait. Abban az idôszakban már létezett néhány nagy könyvvásár, az UNESCO mellett Münchenben megalapították a Nemzetközi Gyermekkönyvtárat , az UNESCO keretében pedig Svájcban a Nemzetközi Civil Szervezetet, az International Board on Books for Young People-t (IBBY), amely a Hans Christian Andersen-díjat elôször irodalmi életmû-díjként, majd 1966-tól a gyermekkönyv-illusztrációk díjaiként is odaítélte. Mivel alkotóink nem utazhattak külföldre, kísérletet tettünk arra, hogy otthon, Pozsonyban teret biztosítsunk a Nyugatról és Keletrôl jövô gyer-

Jurgen Spohn: Aligator auf der Suche (Alligátor fürkészúton)

mekkönyv-alkotóknak, és fôként az illusztrátoroknak, hogy ne csak találkozzanak, hanem hogy munkájuk eredményét összevethessék, és hogy elméleti szemináriumokon vitázzanak a gyermekkönyvek történetérôl és perspektíváiról. 1965-ben megrendeztük a nulladik BIB-et (Bienále ilustrácií Bratislava) és egyúttal meghívtuk a BIB Nemzetközi Bizottsága ülésére mind az UNESCO és az IBBY delegációját, mind a Nyugatról és Keletrôl érkezô delegációkat. Egy évvel késôbb, 1966-ban, az IBBY világkongresszusán Ljubljanában lehetôségem nyílt arra, hogy információt adjak a BIB megalapításáról, és hogy minden állam illusztrátorait meghívjam a Biennálé elsô évfolyamára, 1967 ôszére. Már ezen

D U Sˇ A N R O L L

az elsô évfolyamon 23 állam illusztrátorai állítottak ki, ami meglepetést okozott, és egyúttal ígéretes volt a jövôre nézve. A BIB tehát nem-csak kezdettôl foglalkoztatta a gyermekkönyvek kiadóit és illusztrátorait, hanem a különféle nemzetközi szervezetek, fôként az UNESCO és az IBBY támogatását is megnyerte. A BIB a tizenkilencedik évfolyamával (Bienále ilustrácií Bratislava, BIB 2003) lépett a harmadik évezredbe. A BIB, amelyet 1963-ban alapítottak, a múlt évszázadban fôként azzal igazolta életképességét, hogy mind az öt kontinens 100 államából szerzett magának szervezôket és együttmûködôket. Csak így sikerült elérni, hogy a BIB évrôl évre mindinkább megerôsítette nemzetközi helyzetét, és az UNESCO-nak – különösen Nemzetközi Civil Szervezetének, a Board on Books for Young People-nek, az IBBY-nek – köszönhetôen a gyermekek és az ifjúság számára készítetett könyvillusztrációk megismételhetetlen, és ma már egyetlen versenykiállításává vált. Ezt legjobban a statisztikai adatok dokumentálják. A BIB eddigi tizenkilenc évfolyamán, az összes kontinens mintegy 100 államából több mint 5000 illusztrátor állított ki, akik a kiállításokon összesen 45 000 eredeti illusztrációval mutatkoztak be. Már ezek a számok is azt bizonyítják, hogy a BIB-nek a következô évezredben is meglesz a jogosultsága. A BIB nemzetközi sikerét egyrészt a statútum biztosítja, amely az alapítás óta, az apróbb pontosításokat kivéve, nem változott, másrészt a BIB Nemzetközi Zsûrijének munkája, amely minden évfolyamon reprezentatív volt, 12 állam képviselôibôl állt, és elnökét maga választotta. A BIB Nemzetközi Zsûrije a következô díjak odaítélésérôl dönt: GRAND PRIX BIB, 5 Aranyalma, 5 Plakett és Tiszteletbeli Elismerés. A Zsûri döntésével jelzést küld a világba arról, hogy milyen irányba halad a gyermekkönyv-illusztráció. A BIB-en díjazott illusztrációk tematikai irányultsága szempontjából az ábrázolt témákat és hôsöket a következô kategóriákba sorolhatjuk: Az elsô kategóriát azok a történetek és mesék kéB. Moser: Jump again (Ugorj újból)

pezik, amelyekben a domináns alakok az állatok, és amelyek az egyes állatfajták valóságos életét ábrázolják, akár egyenként, akár kölcsönös összefüggésben; a mesebeli történetek állat-hôsei, és azok a történetek, amelyekben az állatok ábrázolják az emberek életének történeteit. A könyvhôsök e kategóriájához többfajta állat-ábrázolás tartozik: sündisznócska és mókuska, illetve varjú és róka, s az adott állatfajta életéhez kapcsolódó történetek közöttük játszódnak le. További minta Jurgen Spohn: ALIGATOR AUF DER SUCHE címû könyve, amelyet BIB Plakettel díjaztak (a továbbiakban zárójelben tüntetjük fel a díjat), s amelyben a fôszereplô, a krokodil-alligátor a világban vándorol, hogy megtalálja társát; ezt akvarell technikával illusztrálták. Az utolsó minta B. Moser illusztrációja az USA-ból (BIB Tiszteletbeli Elismerés). Ô a JUMP AGAIN címû könyvhöz akvarell technikával formálja meg az emberek életébôl vett történeteket. Az egerek a fôszereplôk – a képen a fôhôs, aki a „nagytiszteletû úr” öltözékét viseli. Az ebbe a kategóriába besorolt illusztrációkat túlnyomórészt a legkisebb olvasóknak szánták. Az illusztráció segítségével történô vizuális kom-

77

78


Hannu Tain: Herra Kuningas

munikáció a legkisebbek számára azonos értékû a könyv szövegével. A gyermek a könyvet a szöveg mellett elsôsorban az illusztrációk közvetítésével érzékeli. Ezért az illusztrációkon az egyes képzômûvészek által választott azon legegyszerûbb kifejezési eszközök láthatók,

amelyek egyértelmûen hangsúlyozzák a történetek hôseit és azt a környezetet, amelyben a cselekvés játszódik. A második kategóriát azok a történetek és mesék alkotják, amelyek fô megjelenítôje az ember és az állat, és amelyek az ember és az állat együttélését szimbolizálják. E kategória gyermek- és ifjúsági könyvhôseinek elsô példája a HERRA KUNINGAS címû könyv, amelyet H. Tain finn képzômûvész illusztrált (GRAND PRIX). A könyvben egy öregapó történetérôl van szó, aki magányában rátalál egy öreg kandúrra. Az a tény, hogy a kandúr az illusztrációkon az életnagyságúnál nagyobb, azt szimbolizálja, hogy e történetben az ember és az állat viszonya egyenrangú. Egy másik példa egy ghanai író és illusztrátor, Meshack Asare mûve; címe: DIE KATZE SUCHT EINEN NEUEN FREUND (BIB Plakett). A könyvben, amelynek cselekménye tipikus afrikai környezetben játszódik, egy vad macska a dzsungelben kószál, és barátot keres, aki megvédi. Kezdetben az állatok között keresi: a majmoknál, az oroszlánnál, az orrszarvúnál, az elefántnál. Végül eljut az emberi településre, és az egyik emberben megtalálja a barátját, akivel barátságot köt, és

Meshach Asare: Die Katze sucht einen neuen Freund (A macska új barátot keres)

D U Sˇ A N R O L L

segíteni kezd neki. Ebben a történetben megláthatjuk az ember és az állat közötti kapcsolatot, amely a kölcsönös együttélés és segítségnyújtás szükségességére mutat rá. A harmadik példa H. Eckert-Janosch könyvébôl való: DER ALTE MAN UND DER BÄR (BIB Plakett). A történet az öreg Gregorról szól, aki télen a kunyhó-

megismerik a tengeri élôlények: a halak, rákok, teknôsök életét. Ezt a mintát is az idôsebb korkategóriába tartozó gyerekeknek szánt, nevelô hatású könyvekhez sorolhatjuk, amelyben az olvasókat mesetörténet formájában ismertetik meg a természet életével, ebben az esetben a tengeri élôlényekével. A BIB-en díjazott gyermekkönyv-témák és hôsök illusztrációinak harmadik kategóriájában azok a könyvek jelennek meg, amelyek a nemzeti sajátosságokból, hagyományokból és történelembôl eredô történeteket dolgozzák fel. E gyermekkönyv-hôsök történetei az ázsiai kontinens nemzeteinek illusztrációiban dominálnak. Ezek a gyermek olvasó számára mesés történetek formájában közelítik meg a nemzet történeti jellemzôit és nemzeti hagyományait. Az elsô minta a THE DINOSAURUS OF THE DESERT címû könyvbôl való, amelyet Woo Hyon Kang képzômûvész illusztrált Dél-Koreából (BIB Plakett). A Koreai-félsziget szamuráj törzseinek harcát ábráMiroslav Sˇuput: Morska Desˇela (Tengeri tartomány)

H. Eckert-Janosch: Der alte Man und der Bär (Az öregember és a medve)

jába fogadja az erdei állatokat, amelyek között egy emberi beszéddel megajándékozott medve a fôszereplô. A medve az öreg Gregornál szerzett tapasztalat alapján a következô télen is a faluba megy, azt remélve, hogy minden ember ugyanolyan jó, mint az öreg Gregor, és befogadják ôt házukba. De a medve csalódik, és azzal a felismeréssel pusztul el, hogy nem minden ember egyforma. Az ilyen könyvek a gyerekeket arra az ismeretre tanítják, hogy az állat az ember barátja és segítôje, ezért védeni kell az állatokat. További, bár nem nagyon tipikus példa az ember és a természet viszonyára a MORSKA DEæELA címû könyv, amelyet a szlovén M. Sˇuput illusztrált (BIB Plakett). Ebben két fiatal, a történet két fôhôse, a tenger mélységének titkaiba pillanthat bele, és

79

80


Woo Hyon Kang: The Dinosaurus of the Desert (A sivatag dinoszaurusza)

zoló könyveket dolgozta fel, és az éppen folyó harcokat ábrázolja, nem teljesen realisztikus szemszögbôl kifejezve a harcosok mozgását. A második minta a GODDESS PEAK címû könyvbôl való, amelyet Jian Hua Wu kínai képzômûvész illusztrált (BIB Tiszteletbeli Elismerés). A könyvben olyan, a történelembôl eredô történetek játszódnak le, amelyekben a fôhôs az egyszerû nép, valamint a Kína történetének motívumaiból vett konkrét alakok. A fentiekkel ellentétben, a japán képzômûvészek illusztrációiban viszont az a tendencia nyilvánul meg, hogy Japán lakosainak jelenkori életét mutassák be, de nem a modern civilizáció szemszögébôl, hanem a japán vidék embereinek élete alapján, a japán nemzeti hagyományok hangsúlyozásával. A történetek fôhôsei egyszerû emberek, a történetek fô alakjai a családok idôsebb és

„bölcsebb” apái és ôsei, valamint a gyerekek, akik az ô élettapasztalataikat veszik át. Ezt a tézist Y. Segawa illusztrációival dokumentálhatjuk a KIYOMORI címû mûbôl (Aranyalma-díj), valamint a THE CATFISH THAT CLIMBED THE HEAVENS címû könyvbôl vett illusztrációkkal, amelyek szerzôje Yukihiko Tajimam (BIB-Plakett). A történetek illusztrációin, amelyek a mai életbôl indulnak ki, láthatjuk a hôsök öltözetét is, amely a japán nemzeti kultúrában tipikus. Az ázsiai földrész képzômûvészeinek könyvillusztrációiban megfigyelhetô az erôs kötôdés a nemzeti hagyományokhoz. Azokban a könyvekben, amelyek történeti motívumokat ábrázolnak, a fôhôsök a történelembôl vett konkrét alakok, azokban a könyvekben pedig, amelyek az emberek életét ábrázolják, olyan alakok szerepelnek, akiknek cselekedeteiben és vi-

D U Sˇ A N R O L L

Yasno Segawa: Kiyomori

selkedésében az elôdök bölcsességének hagyományos motívumai domináns szerepet játszanak. A gyermek- és ifjúsági könyvek hôseinek ábrázolásában a negyedik kategóriát a nemzeti népmesék, regék, mítoszok és mondák képezik. Ezekben a történetek fôhôsei a konkrét irodalmi mûfajnak megfelelôen jelennek meg.

A nemzeti népmesék esetében fôhôsökként a természetfeletti mesés lényeket az emberi alakokkal együtt ábrázolják. A KSIE¸GA BAJEK POLSKICH címû könyvben, amelyet a lengyel képzômûvész, Marian Murawski illusztrált (BIB GRAND PRIX), az ördögöt természetfeletti nagyságban láthatjuk a doboshoz képest, aki a lelkét feljegyezteti az ördög-

81

82


Yukihiko Tajiman: The Catfish that Climbed the Heavens (A törpeharcsa, amelyik felkapaszkodott az égig)

nél, és ezért arra kényszerül, hogy annak szolgáljon, de közben arra törekszik, hogy megszabaduljon az ördög befolyásától. A könyvben látjuk az öreg királyt, akit a halál megkörnyékez, és el akarja vinni a sírba. A király persze védekezik, nem akarja

hagyni magát. Ahogy a mesékben lenni szokott, a jó gyôzedelmeskedik a rossz felett, a negatív hôsöket megbüntetik. A cselekmény izgalmasságát, a jó harcát a rosszal nemcsak e történetek fôszereplôinek ijesztô vonásai, hanem az emberi alakok nyugtalanságának és félelmének kifejezése is hangsúlyozza. A cselekmény légkörét kifejezi a történet hátterének komor, szürke megrajzolása is. A mondák, mítoszok és regék történeteiben fôként azok a mondák és poémák kerülnek elôtérbe, amelyek az elôdök konkrét életének fôhôseit ábrázolják, de valódi történeti összefüggések nélkül. A történetek az egyszerû emberek nyomorát, szegénységét, illetve az urak gazdagságát és gôgjét jelenítik meg. Az ukrán költô, T. Sevcsenko könyve, a Poémák, amelyet Alexander Ivachnenko illusztrált (BIB Tiszteletbeli Elismerés), a kisemberek nehéz életét hangsúlyozza, akik között azonban a szeretet és a megértés uralkodik, amit annak az asszonynak az arcán láthatunk, aki magához szorítja kisgyermekét. A második minta moldovai nemzeti mondákból való, amelyeket Leonyid Domnyin illusztrált (BIB Aranyalma-díj). Az illusztráción a gazdag urak arcán, az egyszerû emberekével ellentétben, haragot és gôgöt figyelhetünk meg. Ez a motívum jelenik meg a bolgár képzômûvész, Alekszandâr Alekszov illusztrációiban is (BIB Plakett). A LIKA-PRILIKA címû könyvbôl való mintán egy gazdag és fukar parasztot látunk, aki a történet negatív fôhôse. Nem tipikus minta a BESTIAIRE FABULEUX címû könyv illusztrációja, amelyet a francia F. Clement képzômûvész készített (GRAND PRIX). A könyvben állatokról szóló mitikus mondákat ábrázol, mely állatok egyben a fôszereplôk is, mai környezetben megjelenítve. A történetekben minden egyes állatalaknak van valamilyen mitikus vonása: hordoz valamit a természetfeletti lénybôl vagy más állatból. A könyvben látunk például kígyófarkú oroszlánt, amint a vonatra vár. A BIB-gyôztes illusztrációk szempontjából a könyvhôsök ötödik kategóriája az adott ország lakosainak reális életébôl vett történet vagy személy. ¸ bajek polskich (Lengyel mesék könyve) Marian Murawski: Ksiega

D U Sˇ A N R O L L

brazil társadalom életét ábrázolja. Iskoláskorú olvasóknak készült, akik fokozatosan ismerik meg az életet és a körülöttük folyó eseményeket. Ebben a könyvillusztrációban, amely a történet fôhôseit ábrázolja, nem a világos kifejezési elemek uralkodnak, hanem a fekete-fehér tinta- és tollrajz technikáját választották. Ez azt jelenti, hogy ebben az idôsebb gyerekeknek készült könyvben a szöveg dominál, az illusztrációk csak kísérik magát a szöveget. A következô minta R. Innocenti könyvébôl való, melynek címe: ROSE BLANCHE (BIB Aranyalma-díj). A könyv fôhôsnôjének, egy kislánynak a története a háború idején játszódik. A háborús szenvedések közepette élô kislány a lehetôségei szerint megpróbál másoknak segíteni a háború túléléséLeonyid Domnyin: Moldovai nemzeti mondák

Alexander Ivachnenko – Sevcsenko: Poémák

Az elsô minta a SILKA címû könyvbôl vett illusztráció, amely portugál illusztrátornô, M. Bacelar munkája (BIB Aranyalma). Az illusztráción a Silka nevû portugál faluból vett történet fô képviselôjét látjuk, aki egyszerû falusi ruhát visel. Érdekesek azok a világos kifejezési elemek és színek, amelyeket az illusztrátornô kiválasztott, és amelyeket akvarell festôtechnikával hangsúlyozott ki. A második minta az ILLUSTRATORS SCRAB-BOOK címû könyvbôl való, amelyet Mohie El-Labbad egyiptomi képzômûvész illusztrált (BIB Aranyalma). A történet egy kisfiú esetét meséli el, aki megfigyeli környezetét, s megpróbálja megismerni és megnevezni a tárgyakat maga körül, ebben az esetben egy repülôgépet. A könyvek mindkét minta esetében az iskolás kor elôtti gyerekeknek készültek, amit a világos kifejezési eszközök, valamint a képek és a szöveg azonos aránya dokumentál. A következô minta az O FANTASTICO MYSTÉRIO DE FEHURIDA címû könyvbôl származik. Ezt brazil illusztrátor-kettôs készítette: Denise Fraifeld és Fernando Azevedo (BIB Tiszteletbeli Elismerés). A könyv a mai

ben, de végül ô maga meghal. Az illusztráción a könyv fôszereplôjét láthatjuk. A történet nyomasztó légkörét a szögesdrót és a komor környezet hangsúlyozza ki, amely ellentétben áll a kislány arcának világos és szép vonásaival. A hôsök e kategóriájának minden történetében tipikus a fôhôsök realisztikus megrajzolása, akik akár gyerekek, akár felnôttek, az emberi egyszerûség és szépség által hangsúlyosak.

83

84


Alekszandâr Alekszov: Lika-Prilika (A zsák meg a foltja) Frederic Clement: Bestiaire Fabuleux (Mesés bestiárium)

Manuela Bacelar: Silka Mohie El-Labbad: Illustrators Scrab-book (Az illusztrátor vázlatkönyve)

D U Sˇ A N R O L L

Denise Fraifeld – Azevado: O fantastico mystério de Fehurida (Fehurida fantasztikus titka)

85

86


Roberto Innocenti: Rose Blanche (Fehér rózsa)

A gyermekkönyvek utolsó kategóriáját a hagyományos mesék és történetek képezik, ide tartozik az illusztrációk döntô többsége. Ezek illusztrálásában az illusztrátoroknak a mesetémák ábrázolására vonatkozó különbözô megközelítései nyilvánulnak meg. A hôsök tarka sokfélesége – az állatok, a gyermek- és felnôtt alakok, elvont lények és a szerzôk kitalációi – az illusztrátorok fantáziáját a fôhôsök ábrázolásában, az illusztrálás egyszerû megnyilvánulásaitól a hôsök realista ábrázolásán át az elvont képzômûvészeti megnyilvánulásig terjedôen megmozgatja. A mesék illusztrálásához való különféle és eltérô hozzáállásokat a klasszikus meséken is dokumentálhatjuk. H. Ch. Andersen: A pásztorlányka és a kis kéményseprô címû meséjének illusztrációiban, amelyeket a szlovén illusztrátornô, Marija Lucija Stupica készített (BIB Aranyalma-díja), a mese fôhôseinek realista kifejezési eszközökkel való ábrázolása nyilvánul meg, így férhetô hozzá azon életkorú gyerekek számára, akiknek a mesét szánták. A fôhôsök ábrázolásának hasonló értelmezését láthatjuk a Grimm-testvérek meséjének, a Der Froschkönig-nek az illusztrációjában, amelyeket Binette Schroeder készített Németországból (BIB Plakett).

Az illusztrálás különféle megközelítéseit két alábbi mintán mutatom be. Ezeket Caroll: Alice Csodaországban címû mûvéhez készítették. Bemutatom, hogy a klasszikus mesék hogyan inspirálják a képzômûvészeket arra, hogy ábrázolják a fôhôsnôt és a környezetet, amelyben a cselekmény játszódik. Az elsô mintán a cseh képzômûvésznô, Markéta Prachatická illusztrációját látjuk (BIB Plakett). Ô Alice ábrázolásában a gyermekhez fordulás kommunikatív formáját választotta: Alice-t és a cselekmény környezetét realistán, a kisiskolás gyermek számára is hozzáférhetô formában ábrázolja. Ezzel szemben D. Kállay (1988-ban H. CH. Andersen-díjas) szlovák képzômûvész illusztrációjában eltérô módszert láthatunk. Ô az Alice Csodaországban illusztrálásáért a BIB GRAND PRIX díját kapta. D. Kállay, M. Prachtickáéval összevetve, a fôhôsnô, Alice ábrázolásában a realista értelmezést választotta, de a cselekmény környezetének ábrázolásában az elvont, nem realisztikus felfogást érvényesítette, amivel az illusztrátor a könyv fôhôsének hangsúlyozását érte el. A BIB-en díjat nyert illusztrációk további példáival demonstrálom a mesék és mesés történetek hôseit bemutató ábrázolásokban megnyilvánuló különbségeket. Az elsô mintán a PIPI EL COLOR BLAU címû könyv fôhôsének G. Rosemfeet spanyol illusztrátor általi ábrázolását láthatjuk (BIB Aranyalma-díj), s amely az egyszerû vonalú képzômûvészeti megoldást választotta, a történet fô képviselôje komikus vonásainak kihangsúlyozásával. A következô illusztráció a BAB BERCI KALANDJAI címû könyvbôl való, amit a magyar képzômûvész, Réber László készített (BIB Plakett). A könyv egyik fôhôsét, a rendôrt ábrázolja, akit szintén egyszerû kifejezési eszközökkel, a rendôr öltözetének domináló elemeivel jellemez. A következô minta a STRIEBORNÉ ORIEæKY (Ezüst diók) címû könyv egyik meséjének fôhôsét mutatja, amelyet S. Kolíbal cseh képzômûvész készített (BIB Plakett). A mese fôhôseit: a félelemmel teli pásztort és a farkast ábrázolja, amint a pásztor kitartóan kérleli, hogy ne falja fel a bárányát. A történet negatív hôsét viszont alázatosnak és kedvesnek rajzolta meg.

D U Sˇ A N R O L L

Binette Schroeder: Der Froschkönig (A békakirály)

87

88


Markéta Prachatická: Alice Csodaországban

D U Sˇ A N R O L L

Mindhárom fenti minta esetében a történetek fôhôsei dominálnak annak a környezetnek az ábrázolása nélkül, amelyben a cselekvés játszódik. A következô minta a HANS NASELANG címû könyvbôl való, amit egy lengyel képzômûvész, S. Eidrigevicˇius illusztrált (BIB Plakett). A könyvben a fôhôsök dominá-

R. Rosemfeet: Pipi el color blau

mek- és ifjúsági könyvhôsökre vonatkozó azon néhány szemléletet, amelyek a BIB-en díjazott képzômûvészek illusztrációiban dominálnak. Amint bemutattam, az illusztrátornak a fôhôsök ábrázolásakor a gyermekkönyvek minden mûfajában ügyelnie kell úgy a szöveg tartalmi oldalának ábrázolására, mint azon gyermekek életkorára, akiknek a

Dusˇan Kállay: Alice Csodaországban

ló ábrázolása mellett a történet egyszerû háttere is megjelenik, amit sötét színárnyalattal rajzol meg, így hangsúlyozva a nyomasztó légkört. Ehhez hasonló a környezet jelzése a Julija Gukova által a GGYE NOC´SUJET DREMA címû könyvhöz készített illusztrációkon is. Ezeket a BIB Plakettel jutalmazta. A történet fôhôseit, a fiút, a kislányt és néhány állatot a mûvész realisztikusan ábrázolja. A MÄRCHEN címû könyvben, amelyet Németországból C. Hoffman illusztrált (BIB Plakett), a mesék és történetek fô alakjait teljes értékûen ábrázolta olyan környezetben, amely az illusztrációk különféle értékû részét képezi. A mese fôhôseit a történet cselekménye szerinti teljes értékükben rajzolta meg. Fenti elemzésemben felvázoltam a jelenkori gyer-

Réber László: Bab Berci kalandjai

89

90


Stanislav Kolibal: Strieborné oriesˇky (Ezüst diók)

Statys Eidrigevic’ ius: Hans Naselang (Hosszúorrú Hans)

D U Sˇ A N R O L L

Julija Gukova: Ggye nocsujet drema (Hol alszik az álom)

könyvet szánták. Folyamatosan tudatosítania kell, hogy illusztrációival nemcsak a gyermek esztétikai nevelésére van hatással, de befolyásolja a képzômûvészettel és külön a könyvvel kapcsolatosan kialakítandó viszonyát. Az illusztráció a legtömegesebb képzômûvészeti megnyilvánulás, mert körülveszi az embert annak legkorábbi gyermekkorától egészen a felnôttkoráig. Felkeltheti bennük az érdeklôdést akár a klasszikus, akár a modern képzômûvészetek iránt. Az illusztrátorok nem becsülik le sem a tartalmi oldalt, sem a gyermeket, akinek a könyvet szánták, hanem teljes felelôsséggel állnak hozzá az illusztráláshoz, és arra törekszenek, hogy a gyermekeknek magas mûvészi színvonalú illusztrációkat készítsenek. A gyermekkönyv-illusztrálás az utóbbi években növekvô színvonalú, és ör-

Svetlana Junakovic’ – Mit Pauken und Trompeten (Síppal-dobbal), 1999

Carl Hoffmann: Märchen (Mesék)

vendetes, hogy nemcsak a magas könyvkultúrával rendelkezô államokban, hanem a harmadik világ országaiban is az a jellemzô, hogy a hazai képzômûvészek egyre inkább érvényesülnek. Fordította: Hamberger Judit

Svetlana Junakovic’ – Mit Pauken und Trompeten (Síppal-dobbal), 1999

91

92


Jörg Müller – The People int he Sea (Emberek a tengeren), 1981

M. L. Stupica – Andersen: A rendíthetetlen ólomkatona, 1998

D U Sˇ A N R O L L

Albertine Zullo – Marta et la Bicyclette (Márta és a bicikli)

MELLÉKLET Az eddigi 19 BIB-en a legmagasabb díjat, a GRAND PRIX-t sorrendben az alábbi országok mûvészei kapták: (Yasuo Segawa, Japán, 1967; Eva Bednarova, Csehország, 1969; Andrzej Strumillo, Lengyelország, 1971; Liselotte Schwartz, Németország, 1973; Nikolaj Popov, Oroszország, 1975; Ulf Lofgren, Svédország, 1977; Klaus Ensikat, Németország, 1979; Roald Als, Dánia, 1981; Dusan Kállay, Szlovákia, 1983; Frederic Clément, Franciaország, 1985; Hannu Taina, Finnország, 1987; Marian Murawski, Lengyelország, 1989; Statys Eidrigevicius, Lengyelország, 1991; Lorenzo Mattotti, Olaszország, 1993; John Rowe, Nagy-Britannia, 1995; Martin Jarrie, Franciaország, 1997; Etsuko Nakatsui, Japán, 1999; Eric Battut, Franciaország, 2001; Iku Dekune, Japán, 2003) Az Aranyalmák és a Plakettek az egész világban szertegurultak. Köszönet illeti mindazokat a grafikusokat és illusztrátorokat, akik az eddigi 19 biennálén kiállították mûveiket, és a katalógusokban eljutottak a gyermekkönyvekkel, s különösen az illusztrációkkal foglalkozó kiadók és szakemberek tudatába. Az eddigi 19 BIB évfolyamon 151 magyar illusztrátor állított ki, és a következô könyvek illusztrációiért kaptak díjat: BIB Bronz Plakett, 1967 – Kass János, Hajnal Anna: Halászik a róka; BIB Plakett, 1971 – Würtz Ádám, Sebôk Éva: Mimóza; BIB Plakett, 1973 – Kass János, Móra Ferenc: A didergô király; BIB Tiszteletbeli Elismerés, 1977 – Kass János, Zelk Zoltán: Mese a kiscsikóról…; BIB Plakett, 1979 – Kovács Tamás, Butuk Miska; BIB Tiszteletbeli Elismerés, 1981 – Hajnal Gabriella; Péter és a farkas; BIB Tiszteletbeli Elismerés, 1983 – Heinzelmann Emma, Hallama E.: Hisziapiszi és a többiek; BIB Plakett, 1987 – Gaál Éva, Balázs Árpád: Kis zenei ábécé; BIB Plakett, 1989 – Réber László, Lázár Ervin: Bab Berci kalandjai;

93

94


Liljana Praprotnik Zupancˇicˇ: Zˇivalske uspavanke (Állatos altatódalok), 1997

95

Szilágyi Imre A NOSZTALGIÁTÓL A GROTESZKIG (OD NOSTALGIJE DO GROTESKE) A SZLOVÉN GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓK

Szlovéniában rendkívül nagy becsben tartják a könyvillusztrációkat. E jelenségnek négy megnyilvánulását érdemes külön is bemutatni. Az elsô a Radovljicában található Galerija æivΩeva hi∫a. A 16. században emelt épület a városka védett kulturális örökségnek nyilvánított fôterén áll. Bár az eredeti célt, hogy a galériában az elmúlt bô ötven év könyvillusztrációinak reprezentatív gyûjteményét hozzák létre, még mindig csak töredékesen sikerült megvalósítani, 2003-ban már 34 szerzô 121 képét ôrizték itt, többségében gyermek- és ifjúsági könyvek illusztrációit. Sôt, a képek között vannak olyanok, amelyek ugyan könyvillusztrációnak készültek, nyomtatásban azonban mégsem jelentek meg. Amíg korábban, 1970-tôl, egy-egy szerzôtôl (elsôként Marlenka Stupicától) láthattak a nézôk idôszakos kiállítást, 2003 óta a képeket állandó kiállításon mutatják be. A galéria ugyanakkor megôrizte hagyományos funkcióját is, és továbbra is arra törekszik, hogy évente több mûvészt mutasson be sokoldalúan. 2004 decemberében nyitották meg például Alojz Zorman Fojº kiállítását, amelyen a mûvész illusztrációi, karikatúrái, rajzai, bábjai és egyéb mûalkotásai szerepelnek.1 Mind a kiállításokat, mind a képek vásárlását Radovljica önkormányzata finanszírozza. Ez utóbbi szempontot tekintve más jellegû az a gyûjtemény, amit egy kisebb település, æentrupert, Pavel Lunacˇekrôl elnevezett általános iskolája hozott létre, mindenekelôtt egy képzômûvészetet kedvelô tanár, Joºe Zupan erôfeszítései nyomán. A gyûjtemény kezdetei 1975-re nyúlnak vissza, amikor az iskola egy kiállítás alkalmából két képet ajándékba kapott egy mûvésztôl, két képet pedig megvásárolt. A következô években más mûvészek is ajándékoztak képet az iskolának. Jelentôs állomás volt az 1993/94-es tanév, amikor „Szlovén képeskönyvek a világ gyermekei számára” címmel

állandó kiállítást nyitottak az iskola könyvtárában (ezen folyamatosan növekvô számban olyan, szlovén mûvészek által illusztrált könyveket mutatnak be, amelyeket a világ különbözô pontjain adnak ki). Az iskola ez után arra kérte az illusztrátorokat, hogy adjanak ajándékba eredeti képeket. Így került az iskola tulajdonába számos mûvész (köztük a legjelesebbek) alkotása. 1995-ben a gyûjteményt a teljes nyilvánosság elôtt megnyitották, s az idôtôl fogva a Galerija izvirnih ilustracij mladinskih del (A gyermek- és ifjúsági mûvek eredeti illusztrációinak galériája) nevet viseli. A gyûjtemény lelkes kezdeményezôi egyikének (és a képek „kunyerálójának”), Joºe Zupannak, valamint a szlovén mûvészek nagylelkûségének köszönhetôen 2001 elejére 221 képet, s 27 grafikát sikerült összegyûjteni. A galéria gondozói jól együttmûködnek a radovljicai æivΩeva hi∫a munkatársaival.2 A gyermekkönyvillusztrációk harmadik kiemelkedô fóruma a szlovén illusztrációk biennáléja, amelyet 1993 óta két évente rendeznek meg. Ezeken egyéb mûvek mellett mindenekelôtt gyermekkönyvek illusztrációit mutatják be. A biennálé szervezôinek célja az volt, hogy a szlovén illusztrátorok munkái ne csupán külföldi kiállításokon szerepeljenek – amelyeken egyébként igen szép eredményeket értek el – , de láthassa ôket a hazai közönség is, illetve hogy a biennálékon kiosztott díjak ösztönözzék e mûvészi ág fejlôdését. Az elsô biennálé még kettôs funkciót töltött be. Egyrészt bemutatott néhány korábban keletkezett jelentôs alkotást, másrészt a legutolsó két év gazdag termésébôl válogatott. A késôbbiekben már csupán a két biennálé között eltelt idôszak mûveit mutatták be, a biennálék katalógusai viszont 1997 óta minden alkalommal felidézik egy-egy jelentôs alkotó munkásságát a 20. század elsô felébôl.

96


Végül szólnom kell még az Otrok in knjiga (A gyermek és a könyv) címû kiadványról, amely 1972 óta jelenik meg. Az eredetileg tanulmánygyûjtemény-sorozatnak induló publikáció 1977 óta folyóiratként funkcionál. 2003-ig évente két alkalommal publikálták, azóta évente három számot adnak ki.3 Az elsô két évtizedben arra fektették a fô hangsúlyt, hogy a gyermek- és ifjúsági könyveket az irodalomtudomány egyenjogú témái közzé emeljék. Az utóbbi idôben az ifjúsági irodalom tanulmányozása mellett az olvasási kultúra kérdéskörével is foglalkoznak. A kiadványt mindenekelôtt a nevelôk, tanárok, könyvtárosok, szerkesztôk figyelmébe ajánlják, de tanulmányai mindkét szlovéniai pedagógia fakultáson kötelezô irodalomnak számítanak.4 A folyóiratban számos tanulmány foglalkozik a gyermekkönyv-illusztrációkkal, illetve az ezeket létrehozó mûvészekkel. A szlovén gyermekkönyv-illusztráció kezdetei a 20. század elejére nyúlnak vissza, amikor a Bécsben képzômûvészetet tanuló szlovén (és horvát) diákok 1903-ban Vesna elnevezéssel mûvészeti egyesüHinko Smrekar: Napuh (Gôg), 1927

letet hoztak létre. A kör tagjai, akik szlovén szerzôk mûveit illusztrálták, a falusi élet mesevilágát ábrázolták egészséges humorral, a német romantika és a szecesszió hatása alatt álltak. E csoport tagjai közül ki kell emelni Hinko Smrekar (1883–1943), valamint Maksim Gaspari (1883–1980), Gvidon Birolla (1881–1963) nevét, a kortársak közül pedig megemlítendô még Ivan Vavpoticˇ (1877–1943). A szatirikus, karikaturista vénájú Smrekar a mûvészi szlovén grafika egyik megteremtôje, emellett számos szlovén népi legenda, illetve mesekönyv illusztrátora. 1993 óta az ô nevét viseli a kiváló illusztrátorok elismerésére szolgáló díj. Münchenben és Bécsben elôször jogot tanult, majd ugyanezekben a városokban képzômûvészetet. 1911tôl Ljubljanában élt, ahol 1927-ben magán-festômûvészeti iskolát nyitott. Smrekar az ember, mindenekelôtt az alkotómûvész életét emberi komédiaként, társadalmi ôrültségként és politikai delíriumként élte meg. Nem csupán a népköltészet alkotásai, de Hieronymus Bosch iránti csodálata is a fantasztikumok világa felé irányította a figyelmét. A keresztény etika talaján állva kritizálta a korabeli polgári világot és annak kultúráját, felfogása élesen háborúellenes. „Groteszk látásmóddal ábrázolta az emberi természetet, a társadalmi és kulturális életet, kinevette a kispolgári magatartást, megmutatta a kapitalizmus embertelenségét…” (…) „Az emberi ostobaság és a társadalom inhumánus jellegének kritikai bemutatását mûvészi küldetésnek fogta fel.” Kritikája különösen az elsô világháború, s az utána következô nagyhatalmi rendezés szlovénokat is rendkívül hátrányosan érintô megoldásai után vált élessé: „A városi kultúra csupán szükséges rossz. (…) Én magam annak ellenére is paraszt maradtam, hogy polgárrá lettem.” (Érdemes megemlíteni, hogy a falusi, pontosabban szólva a városon kívüli vidék iránt érzett nosztalgia a legutóbbi idôkig élénken él a szlovénok egyéni és kollektív tudatában, s ez érvényes a késôbbi gyerekkönyv-illusztrátorok nagy részére is.) A rajzon kívül a rézkarc, a fametszet és az akvarell területén is figyelemreméltót alkotott. A húszas években a korábban rá jellemzô leíró, elmesélô alkotói módszert erôs szuggesztivitással váltotta fel.

SZILÁGYI IMRE

Ivan Vavpoticˇ (1877–1943): Ljubljanski zvon címû folyóirat címlapja, 1918

Az elsô világháború idején börtönbe zárták, 1942ben az olaszok ítélet nélkül kivégezték, mivel elítélte a megszállók erôszakos magatartását.5 A polgári környezetbôl származó Vavpoticˇ inkább a megformálásra, mint a képzelôerôre és a nonkonformizmusra helyzete a hangsúlyt. Alkalmazkodóképessége viszont jó illusztrátorrá és könyvmûvésszé tette. A mûvészetet Prágában tanulta, ahol a 19. század utolsó negyedének egyik legjelentôsebb történelmi festôje, Vojtech Hynais is a tanára volt. Tanulmányait egy ideig Párizsban és Bécsben folytatta tovább, majd Prágában szerezte meg a diplomát. Hazatérve a szerzôével azonos szellemiség alapján illusztrálta 1911-ben Josip JurΩiΩ Deseti brat (A tizedik testvér) címû mûvét, s az illusztrációk közül jó néhány az egész huszadik századi szlovén olvasótábor emlékezetében megmaradt. Éppígy a 20. század elsô negyedének legjobb mûvei közé tartoznak azok az illusztrációk, amelyeket Fran MilΩinski Tolovaj Mataj in druge

slovenske pravljice (Tolvaj Máté és más szlovén mesék) címû mûvéhez készített 1917-ben. Szecessziós alapozású, dekoratív, kiváló mesterségbeli tudással elkészített rajzain sikerült személyes érzelmeket is megjeleníteni. Egyes illusztrációin az expresszionizmus jegyei is felfedezhetôk. VavpotiΩ sok mindenben kötôdik a Vesna-kör tagjaihoz (a szlovén mesevilág illusztrálásának igénye, a szecesszió divatja stb), ugyanakkor ezt sikerült modernebb, a polgáribb közönséghez közelebb álló mûvekben megfogalmaznia.6 Készített plakátokat, képeslapokat, ô volt az elsô jugoszláv bélyegek megformálója, részt vett néhány színpadi mû díszleteinek kialakításában. Utolsó éveiben a szimbolikusan megfogalmazott szürrealista megközelítés sem volt idegen számára.7 Gaspari és Birolla nevét pedig azért érdemes külön is megemlíteni, mert ôk még az 1950-es években is alkottak. Gaspari ugyancsak Bécsben és Münchenben tanult, egy ideig rajzot tanított Ljubljanában, 1928 és 1948 között a Néprajzi Múzeum restaurátora volt. 1952-ben elnyerte a Szlovéniában rangos elismerésnek számító Pre∫erendíjat, 1972-ben a Szlovén Tudományos és Mûvészeti Akadémia rendes tagjává választották. Képzômûvészeti alkotásokon és gyermekkönyv-illusztrációkon kívül készített még karikatúrákat, reklámokat, képeslapokat, s két folyóirat képszerkesztôje is volt.8 A Vesna-kör harmadik tagja Birolla 1910-ig teljesen alárendelte magát e kör kollektív elképzeléseinek. Szatirikus rajzokat készített az egyik lap számára, különbözô egyesületek megrendeléseinek tett eleget. Ilyen típusú alkotásai közül kiemelkedik egy 1909-ben készített plakátja, amelyet a szlovén mûvészek elsô kiállításának alkalmából készített. 1911-ben Gasparival közösen illusztrálta a már említett Fran MilΩinski egyik kötetét, s ez alapozta meg illusztrátori hírnevét. Ekkor készült alkotásainak jellemzôi: „Határozottan felépített kompozíció, a rajzok szecessziós stilizálása, a jellemek és viseletek fantáziadús historizálása, melyeket invenciózusan kombinál az ornamentális motívumokkal.” (…) „A kompozíció ugyanakkor olyan monumentalitással tûnik ki, amit ô maga is csak ritkán volt képes késôbb

97

98


Gvidon Birolla (1881–1963): Tam za tursˇkim gricˇem (Amott a törökdomb mögött, 1904

Gvidon Birolla (1881–1963): Az elsô mûvészeti kiállítás plakátja, 1909

megismételni.” 1917-tôl 1939-ig nem alkotott, mert örökölt vállalatának igazgatásával volt elfoglalva. A második világháború után gyermekkönyvillusztrátorként sokkal aktívabb volt, mint ifjúkorában. A fél évszázaddal korábbi szecessziós örökséget erôteljesebb színekkel gazdagította, alakjaihoz a mintát a vidéki életbôl vette. Képein nincsenek drámai hangsúlyok, inkább a nosztalgikus ábrándozás hangulatait érzékeltette.9 A szlovén képzômûvészet csak az elsô világháború után szabadult fel a német hatás alól, s a gyermekkönyv-illusztráció területén 1932-ben érte el az elsô komolyabb eredményt. Ekkor jelent meg ugyanis Oton ¬upanΩiΩ ma már klasszikusnak számító Ciciban (Óvodás) címû kötete, amit akkor Nikolaj Pirnat (1903–1948) illusztrált, s amit a modern szlovén gyerekkönyv-illusztrációk kezdetének tekintenek. A két világháború közötti idôszakból Maksim Gaspari (1883–1980): Ljubljanski zvon címû folyóirat címlapja, 1905

SZILÁGYI IMRE

Gvidon Birolla (1881–1963): Desetnica (A tizedik, a világgá kergetett leány), 1910

azok érdemelnek említést, akik Zágrábban tanultak, hazatérve létrehozták a Függetlenek Klubját, és elsô kiállításukat 1937-ben rendezték. A klub tagjai közül többen a második világháború utáni gyerekkönyv-illusztráció területén alkották meg legfôbb mûveiket. Nem tartozott ehhez a körhöz Marija Vogelnik (1914–), aki már ekkor készített gyermekkönyv-illusztrációkat, s aki a második világháború utáni idôszak egyik legjelentôsebb illusztrátora. A második világháború utáni éveket egy ideig még a régi stílus és a régi mûvészek határozták meg, annál is inkább, mert a szocialista ideológia a realizmust részesítette elônyben, s csak lassan nyert teret az az elképzelés, hogy a hazai közönséggel

meg kell ismertetni a legjobb külföldi illusztrációkat. Ez egyfelôl a cseh és lengyel, másfelôl viszont az absztrakt, illetve az amerikai mûvészet és illusztráció megjelenését és hatását eredményezte. A cseh Ji≈í Trnka hatása alatt készítette el 1953-ban az elsô több színnel díszített képeskönyvet Jozˇe Ciuha (1926–), aki a következô évben az amerikai illusztrációk alapján, amelyeket teljesen egyéni látásmóddal használt fel, megalkotta az egyik legjobb szlovén képeskönyvet, a Cekint. Ive Sˇ ubic (1922–1989) az amerikai festészet ismeretének eredményeképpen szabadult meg a kötöttségektôl, s alkotta meg önálló, az expresszionizmushoz közel álló stílusát, Milan Bizovicˇar (1927–) pedig

99

100


a cseh Adolf Zabransk¡ hatása alatt alakította ki az elôbbiével rokon, de mégis saját látásmódját. A gyermekkönyv-illusztráció fejlôdésére nem csupán az 1953-ban megrendezett grafikai biennálé volt hatással, de az is, hogy ugyanebben az évben indították útjára a ¿ebelica (Méhecske) címû sorozatot, amelyben mind a régebbi generáció, mind a változást kívánó újabb generáció tagjai megjelentették mûveiket. Az egyre gazdagodó gyermekkönyvkiadás eredményeképpen immár nagyobb számban is megjelentek azok a mûvészek, akik alapvetôen gyermekkönyveket illusztráltak. Ebben az idôben kezdôdött az a folyamat, amelynek eredményeképpen a gyermekkönyv-illusztrációk világa igen gazdaggá, szerteágazóvá vált, s ez nem csak a mûfaj egészére, de az egyes szerzôk mûveire is érvényes. Az olvasónak tekintetbe kell vennie, hogy e gazdagságból itt helyhiány miatt csak ízelítôt adhatunk. Az alábbiakban azokat a mûvészeket mutatom be röviden, akik nem egyszerûen illusztrátorok (bár ezek között is számos kiváló van), hanem a különbözô képzômûvészeti stílusok tudatos felhasználói, alakítói. Az ötvenes évek közepétôl-végétôl tûnnek fel azok a mûvészek,

akik mind a mai napig a gyermekkönyv-illusztráció élvonalába tartoznak, s akik között nagy számban találunk nôket.10 Odahaza és külföldön is az egyik legismertebb illusztrátor az 1927-ben született Marlenka Stupica. Bár kezdetben a realista iskolához tartozott, már korai képein is megjelenik késôbbi fô sajátossága, a leegyszerûsítés és az idealizálás. 1954-ben illusztrálta a Csipkerózsika címû mesét, ami 2000-ig számos utánnyomást ért meg, akárcsak az 1956-ban kiadott Hófehérke címû kötet. Ezekben a középkori festészet hagyománya, a gótika építészete, a faliszônyegek dekorativitása ihlette meg. 1958ban készített képeket Matija Valjavec Pastir (Pásztor) címû könyvéhez, s ebben jelent meg elôször a késôbbi mûveire is oly jellemzô képi világ, a szlovén népmûvészet és a jugoszláv naiv festészet elemeinek ötvözése. Stílusának további fontos eleme a stilizált növényvilág, a fák, a virágok, a fû arányainak megváltoztatása, olykor a szürrealizmushoz közelítô ábrázolás, bizonyos álomszerûség megjelenítése. Képeinek hôsei a mesék változó történetei miatt természetesen mindig mások, mégis, a különbségek ellenére is hasonlítanak egymásra. Az enyhén stilizált gyermeki lények bája és törékenysége, valamint az a mód, ahogyan csodálkozva néznek a világba, ezek Stupica mesefiguráinak legfôbb jellemzôi. Andersen A rút kiskacsa címû mûvéhez készített képei azonban éppenséggel a realizmus jegyében fogantak, ahol az egyes képek pontos részleteit alaposan megfontolt kompozíciós egységbe foglalta. Ez a mû 1993-ban elnyerte a „Legszebb szlovén könyv” díját. Marlenka Stupica számos egyéb elismerést is kapott, melyek közül kiemelkedik a pozsonyi BIB-en elnyert három Marlenka Stupica – Kristina Benkova: Moja dolina (Az én völgyem), 1995/96

SZILÁGYI IMRE

aranyérem, valamint az életmûvéért 1995-ben megítélt Smrekar-díj.11 Illusztrációkon kívül színpadi díszletek is tervezett, s vázlatokat készített a bábszínház részére. Bizonyos mértékig édesanyja szürrealisztikus álomvilágát folytatja tovább a gyakran balladai ihletésû, korán elhunyt Marija Lucija Stupica (1950 – 2002), aki a ljubljanai Képzômûvészeti Akadémián szerzett diplomát. Kezdetben díszlet- és kosztümtervezéssel, valamint bábkészítéssel foglalkozott, élete utolsó éveiben a legelismertebb illusztrátorok közé tartozott („Marija Lucija Stupica ma kétségtelenül az elsô a szlovén illusztrátorok között” - állította róla Maru∫a Avgu∫tin 1994-ben). Bár Niko Grafenauer költeményeinek illusztrálásakor, 1987-ben a szürrealizmus elemeit (földön fekvô tárgyak, égô gyertyák, a föld felett lebegô alakok stb.) alkalmazta, igazi világa a szomorúság ábrázolása: számos szerzô kötetét illusztrálta ugyan, de talán Andersen mesevilágát érezte magához a legközelebb. Stupica melankóliával éli meg a képein ábrázolt elmúlt korokat. A kis hableány cí-

Marija Lucija Stupica – E. T. A Hoffmann: A guvat és az egérkirály

mû Andersen mese szomorúságát kék, zöld, illetve finoman nüanszírozott fehér színekkel festette meg. Ezért a mûvéért 1993-ban elnyerte a Smrekar-díjat. 1991-ben a „nagy szomorú”-nak nevezett szlovén költô, France Pre∫eren-Burger Lenora címû költeménye alapján készült mûvének, ihletésére készített illusztrációkat. „A képek szinte

Marija Vogelnik: Ali so sˇkrati res zaresni? (A törpék igazán igaziak?), 1991/92

101

102


Lidija Osterc–Anton Ingolicˇ: Deklica na soncˇnem zˇarku (Kislány a napfényben), 1976

teljes egészükben a sötét és és búskomor, árnyalatokban gazdag kék-zöld koloritra vannak hangolva, s szuggesztíven szólnak a halál közelségérôl. (…) Vajon a festônô e képek megalkotásakor nem azonosult-e már túl veszélyesen is a halállal?” – tette fel a látnoki kérdést Maru∫a Avgu∫tin.12 A hazai és nemzetközi téren egyaránt elismert mûvészt ugyancsak több díjjal (egyebek között a pozsonyi BIB díjával) jutalmazták. A kiemelkedô mûvészek közé tartozik Lidija Osterc (1929–) is, aki az Iparmûvészeti Akadémián végzett 1954-ben, majd két év specializációt folytatott festészetbôl. A modern mûvészet tanulmányozásában és a kísérletezésekben gazdag 1960-as években Osterchez Paul Klee világa került Marjeta Cvetko: Mrtvec pride po ljubico (A halott eljön kedveséért), 1992

SZILÁGYI IMRE

a legközelebb. Osterc a gyerekkönyv-illusztrációt kis formátumú valódi képnek értelmezi. A lírai megfogalmazás éppúgy sajátja, mint a játékosság és a fantázia. Szívesen alkalmaz olyan elemeket, amelyek az eredeti szövegben másodlagos jelentésûek, vagy akár nincsenek is benne. A grafikailag kidolgozott növények, geometriai elemek, fehér vagy színes alapra helyezett, leegyszerûsítetten, könnyedén megformált emberi figurák és állatok, amelyeket a képalkotás és a színek világa köt össze egymással élô elbeszélésbe, ezek mûvészetének legfôbb jellemzôi. Osterc a hangulatok, a kompozíció és színek mestere. A hetvenes évek második felében élesebb színeket, szigorúbb kompozíciót, ugyanakkor egyszerûbb eszközöket alkalmazott. A nyolcvanas években némileg a karikatúra, illetve Juan Miró mûvészete felé közeledett. Osterc ugyancsak közremûködött bábelôadások megvalósításában. Mûveiért 1962-tôl kezdve számos hazai és nemzetközi elismerést kapott.13 A már említett Marija Vogelnik gazdag életmûvel rendelkezik, hiszen nem csupán illusztrátor, de (végzettsége szerint) építômûvész (a híres szlovén építésznél, Joºe PleΩniknél tanult) és festô, táncosnô (Meta Vidmar iskolájában képezte magát), gyakorló táncpedagógus, grafikus, sôt a lapok hasábjain komoly kritikus és debattôr is, aki mindig meglehetôs önfejûséggel képviselte saját nézeteit. Illusztrációban mindig van valamiféle játékosság és a ritmus szeretete. Elsô díját 1975-ben kapta Belgrádban, 2004-ben pedig életmûvéért Smrekar-díjjal jutalmazták. Ugyancsak építômûvészetet és festészetet tanult lánya, Alenka Eka Vogelnik (1946–), aki részben anyja felfogását folytatja, részben saját – a fauvizmus és az op-art eredményeit felhasználó, a groteszk elemeivel élô – stílust dolgozott ki. A fentiek után talán már nem is meglepô, hogy Eka Vogelnik bábfigurákat és színházi maszkokat is készített. Marjeta Cvetko (1953–) az építészeti fakultáson szerzett diplomáján kívül elvégezte a képzômûvészeti akadémiát is, ahol grafikára specializálódott. Cvetko egyebek között elôszeretettel illusztrálja a szlovén népköltészet alkotásait. Maru∫a Avgu∫tin szerint14 mûvei többé-kevésbé szabad interpretá-

ciók, az irodalmi mû képi átfogalmazásai. Fantáziája játékos, mese- és álomszerû, s ennek következtében még a legtragikusabb történet sem rázza meg az olvasót igazán. Képei szinte sugallják: de hiszen ez nem igaz, ez csupán mese. Kékes-zöld, barnás vagy vöröses háttereinek fehér, arany és más színárnyalatokkal tarkított felületei már önmagukban is képet alkotnak. Szimbólumokban gazdag, humorban bôvelkedô mesevilágát éppúgy szánta a felnôtteknek, mint a gyermekeknek. Stílusa az évek során nem igazán változott, mégis újabban kevesebb díszítést alkalmaz, s az alaptónus sem olyan sötét, mint korábban. Képein a középkori díszítômûvészet (a miniatúrák és a szônyegszövés) hatása éppúgy felsejlik, mint a népmûvészet motívumainak, illetve a színházi díszletek világának ismerete. Mûvei annyira megnyerték a magyarországi szlovénok tetszését, hogy felkérMojca Cerjak – Lena Skumanz-Mayer: Zgodba o Tinu (Történet Tinrôl), 1997

103

104


Andreja Peklar – Ana Porenta Rigler: Dogodovsˇcˇine Stonoge Goge in njenih prijateljev (Százlábú Goga és barátainak kalandjai) (Vrtiljak, Körhinta), 1992/93

ték, útmutatásaik alapján készítsen képeskönyvet az általános iskola elsô osztályosainak számára.15 Mojca Cerjak (1959–) a ljubljanai képzômûvészeti gimnázium után a bécsi Iparmûvészeti Fôiskola illusztrációs és fotografika tagozatán végzett. Kezdetben alkalmazott grafikusként dolgozott, és

1983 óta illusztrál könyveket. A nyolcvanas évek közepétôl rendszeresen voltak kiállításai, 1994-tôl csak a mûalkotásoknak él. Számos nemzetközi kiállítás, egyebek között a pozsonyi BIB résztvevôje. A gyermekrajzok szellemiségét, a naivitással létrehozott képi világot zenbuddhista felfogással ötvözi. Illusztrációi és egyéb képei annyira kedveltek, hogy képeslapokon is megjelennek. A fentiek alapján talán nem meglepô, hogy 2004-ben ô alkotta meg egy bábjáték bábjainak és díszleteinek képi világát. Cerjak képein leggyakrabban a kék, a zöld, a piros, illetve a lila különbözô árnyalatainak gazdag kompozícióival találkozunk, mellékelt illusztrációnk azonban a mûvész egy másfajta hangulatú, különös bájú alkotását mutatja be.16 Andreja Peklar (1962–) már gyerekkorában nagyon szívesen rajzolt, a gimnázium után azonban elôször mégis mûvészettörténet és filozófia szakos hallgató volt. Egy idô múlva a mûvészeti akadémiára felvételizett, s a festészeti szakon szerzett diplomát. Dolgozik formatervezôként, makettkészítôként és számos könyvnek ô alkotja

Kamila Volcˇansˇek – B. Sˇ. Zˇmavec: Kosˇasta Katka (Hálós Katka), 2002

SZILÁGYI IMRE

Ana Razpotnik – Ivan Dovicˇ: Kaksˇne barve je mijau? (Milyen színû a nyávogás?), 2002

meg a külsô formáját (kiválasztja a papírt, a betûtípust stb), de fô foglalkozásként mégiscsak gyerekkönyveket illusztrál. A legszívesebben olyan könyveket, amelyek enyhén szürrealista költôiségükkel lehetôvé teszik, hogy kalandos fantáziáját szabadon engedhesse. Képei rendszeresen részt vesznek kiállításokon, így a pozsonyi BIB-en is. Stílusa rendkívül sokrétû: a legegyszerûbb ceruzarajztól kezdve a pasztellszíneken át sokféle módszert alkalmaz.17 Kamila Volcˇansˇek (1950–) a ljubljanai képzômûvészeti akadémián szerzett diplomát. Képein a groteszk és az op art különös látásmódú keverékét adja, s ugyancsak az op art hatását mutatja az 1978-ban született Ana Razpotnik, aki a Pedagógiai Fôiskolán szerzett diplomát. 2004-ben Smrekar-díjat kapott Jelka GodecSchmidt. Édesanyja, Ancˇka Gosˇnik Godec Jelka Godec Schmidt – Albinca Pesek: Muca prede nitke zlate (Az aranyszálakat fonó macska), 1997

105

106


Zvonko Cˇoh – Roman Gasˇperin: Enci benci na kamenci (En kovacˇ konja kuje) (Egy kovács lovat patkol), 1990

ugyancsak ismert illusztrátor, egy idôben erôsen Marlenka Stupica pszeudorealizmusának hatása alatt állott. Az 1958-ban született Jelka már gimnázimi évei alatt készített illusztrációkat, s a ljubljanai Képzômûvészeti Akadémián szerzett diplomát. Nem csupán a Ciciban címû gyermeklap számára készít képeket (1980 óta), de több mint 80 könyv is az ô illusztrációit tartalmazza. Annak a

szlovén hagyománynak a folytatója, amelyben az álomszerû megközelítés a középkori mûvészetbôl merítve hoz létre önálló mûalkotást. Bár, amint az az eddigiekbôl is kiderült, a nôk kiemelkedô szerepet játszanak a szlovén kiadású gyerekkönyvek illusztrálásában, van azért néhány férfi is, akiket a fent említett tematikai megfontolással összefüggésben érdemes megemlí-

SZILÁGYI IMRE

teni. Elsôként a már említett Milan Bizovicˇarról kell szólni. A rendkívül élénk fantáziájú mûvész illusztrációinak alapja a többé vagy kevésbé határozott kontúrokkal bíró rajz, amely azonos fontosságú a képet kitöltô élénk színfoltokkal. Mûvei gyakran az újságok karikatúráira emlékeztetnek. Humorral teli képei a hatvanas-hetvenes években fontos újdonságokkal gazdagították a

szlovén gyerekkönyv-illusztrációk világát, például azzal is, hogy a szöveget szabadon helyezte el a képek között, de a képen szereplô alakok elhelyezésében sem követte a konvenciókat. BizoviΩart, aki több mint száz önálló könyvet illusztrált, s ezenkívül számos gyermekfolyóiratban jelentek meg képei, 2004-ben életmûvéért Smrekar-díjjal tüntették ki.18

Matjazˇ Schmidt – Norman Hunter: Profesor Modrinjak (Agyas-professzor), 1987

107

108


Milan Bizovicˇar – Fran Levstik Najdihojca (Kolina, Disznótor), 1982

Az 1956-ban született Zvonko Cˇoh a képzômûvészeti gimnázium befejezése után a Képzômûvészeti Fôiskolán folytatta tanulmányait. Próbálkozott festészettel, animációs filmekkel stb, amíg 22 éves korábban rá nem talált a gyerekkönyv-illusztrációra. Azóta számos könyvet illusztrált, de a filmkészítéssel sem hagyott fel. A legteljesebb mértékben otthon van a hagyományos illusztrációk világában

is, alkotó világát leginkább mégis a humoros-groteszk látásmód jellemzi. Ugyancsak a humor, a játékosság jelemzi az 1948ban született Matjazˇ Schmidt (Jelka GodecSchmidt férje) alkotói világát. Azzal, hogy tôle két képet is bemutatunk, azt szeretnénk érzékeltetni, hogy egy-egy alkotó mûvészetén belül milyen sokféle hangulati és felfogásbeli gazdagság található.

SZILÁGYI IMRE

Jegyzetek 1 http://www.muzeji-radovljica.si/1naslovnica-gsivceva.html 2 Joºe Zupan: Ilustracija – bliºnjica h knjigi. In Joºe Zupan (szerk.): Ilustracija – bliºnjica h knjigi: galerija izvirnih ilustracij mladinskih del na Osnovni æoli dr. Pavla Luna∫ka v æentrupertu. æentrupert, Osnovna æola dr. Pavla Luna∫ka, 2001, 95–142. 3 http://193.2.245.4/otrok_in_knjiga/otrokinknjiga.htm 4 Vanja Borovac: Knjiga ima svoje trajno mesto. MariborΩan, ∫tevilka 68, junij 2001. http://www.mariborcan.com/html/m68/M68-otrok_in_knjiga.htm 5 Dr. Andrej Smrekar: Hinko Smrekar. In 3. Slovenski bienale ilustracije. Ljubljana, 1997, 5–6. ; M[ilΩek] Kom[elj]: Smrekar, Hinko. In Enciklopedija Slovenije, Ljubljana, Mladinska knjiga, 1998, 89–90. 6 Andrej Smrekar: Ivan VavpotiΩ. In 5. Slovenski bienale ilustracije. Ljubljana, 2002, 6–7. 7 M[ilΩek] Kom[elj]: VavpotiΩ Ivan. In Enciklopedija Slovenije, Ljubljana, Mladinska knjiga, 2000, 159–160. 8 V[era] B[aloh]: Gaspari, Maksim. In Enciklopedija Slovenije, Ljubljana, Mladinska knjiga, 1989, 183–184. 9 Dr. Andrej Smrekar: Gvidon Birolla. In 4. Slovenski bienale ilustracije. Ljubljana, 1999. 7–8. 10 Alenka Vogelnik: Povojna otro∫ka slikanica na slovenskem. Otrok in knjiga, (5) 1977, 7–13. o. 11 uott, 13. ; Marlenka Stupica: Ilustracije/Illustrations, Radovljica, Galerija æivΩeva hi∫a, 1996 (Maru∫a Avgu∫tin bevezetôjével), 20 o. 12 Maru∫a Avgu∫tin: Marija Lucija Stupica. Otrok in knjiga, (39–40) 1995, 61–67. 13 Nu∫a Podgornik: Ilustracija Lidije Osterc. Otrok in knjiga, (39–40) 1995, 68–79. 14 Maru∫a Avgu∫tin: Marjeta Cvetko Slike na temo slovenskih ljudskih pesmi. http://www.muzeji-radovljica.si/5arh_razstavlj/2sivceva-cvetko.html 15 Szukics Marianna: Bemutató a Szlovén Központban. Új szlovén tankönyvek. http://www.szentgotthard.hu/frisshir.php?79512149 16 http://homepage.mac.com/mojcacerjak/.cv/mojcacerjak/Public/-kronologija-marec-2004-48k.pdf-link.pdf 17 http://www.zupca.net/dnevna_soba/ilustratorji/ilustratorji.htm 18 Alenka Vogelnik: i. m. 12–13. ; 6. bienale ilustracije. 2004. 11. 15. http://www.siol.net/novice/default.asp?page_id=7&article_id=1704111423503370

Matjazˇ Schmidt – Aksinja Kermauner: Polna luna in shujsˇevalna kura (A telihold és a fogyókúra), 1999

109

110

KÖNYVAJÁNLÓ – Kernstok Alapítvány kiadványai I. CASTRUM-KÖNYVEK Wehner Tibor: Tata-Veduta (Szépmûvészeti antológia.) Tb., 1994. – 200 Ft Szénássy Árpád: A komáromi hírlapírás kétszáz éves története 1789–1989. Tb., 1994. – 400 Ft Fecske András: Vecsési Sándor. Tb., 1994. – 600 Ft Takáts Sándor: Fejezetek Komárom mûvelôdés- és gazdaságtörténetébôl. Tb., 1996. – (elfogyott) Id. Szinnyei József: Komárom históriái. Tb., 1997. – 610 Ft Baranyay József: Kalandozások Komárom vármegyében. Tb., 1998. – 740 Ft Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetébôl. Tb., 2000. – 1180 Ft A tudós, könyvtáralapító, mûvelôdésszervezô: Kultsár István. Tb., 2001. – 1480 Ft Ortutay András: Jó, ha a dolgokat írásba foglaljuk. (Tanulmányok Komárom-Esztergom megye múltjából) Tb., 2003. – 1980 Ft 10. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Komárom vármegyében. Tb., 2003. – 1280 Ft 11. Tatabánya történelmi olvasókönyve. (Szerk. Gyüszi László), Tb., 2004. – 980 Ft

01. 02. 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09.

II. KERNSTOK-FÜZETEK 01. Horváth Béla: Kernstok Károly. Tb., 1993. – 400 Ft 02. Kernstok Károly mûvészeti írásai. (Szerk. Bodri F.) Tb., 1997. – 480 Ft 03. Kernstok Károly és vendégei, látogatói Nyergesújfalun. (Szerk. Bodri F.) Tb., 2000. – 685 Ft III. PARASZTI ÉLET A DUNA KÉT PARTJÁN II–III. KÖT. Tb., 1994–97. – 1060 Ft Komárom-Esztergom megyei néprajzi tanulmányok. (Szerk.: Körmendi Géza) IV. LIMES-KÖNYV-TÁR 01. Kötôdések Erdélyhez (Tanulmányok). Tb., 1999. – 980 Ft 02. Fecske András: A monumentalitás kérdései Patay László festészetében. Tb., – 825 Ft V. ALLEÉ-KÖNYVEK (4–6. KÖTET) 01. Szabó Szilárd: Az Egyetlen töredékei. (Tandori Dezsô munkássága.) Tb., 2000. – 780 Ft 02. Wehner Tibor: Keretek. Tíz beszélgetés mûvészetünk állapotáról. Tb., 2002. – 1200 Ft. 03. Bedecs László: A példának oka. (Kritikák).Tb., 2003. – 980 Ft. VI. REPRINT KIADVÁNYOK 01. Komáromi Értesítô. 1849. Januáriustól Júliusig. Tatabánya, 2001. – 1600 Ft. 02. Komáromi Lapok. 1849. Júliustól Októberig. Tatabánya, 2001. – 1200 Ft.

111

INFORMÁCIÓK Az eddig megjelent Art Limes-számok a Kernstok Alapítvány címén (2801 Tatabánya, Pf.1244.) rendelhetôk meg. 495 Ft/szám: 2003/1. sz. Bábok és bábuk; 2003/2. sz. A pasztell; 2004/1. és 2. szám: Diktatúra és mûvészet. A Limes tudományos szemle következô számainak témája: 2005/1. szám: A cseh–magyar történelmi kapcsolatok a 19–20. században. A csehek képe és önképe. Az Esterházy család – a 2004-es tatai konferencia elôadásai Elôzô számaink megrendelhetôk a szerkesztôség címén: 2002/1. sz. Magyarok és németek (Melléklet: Természetvédelem) 2002/2. sz. Trianon – középosztály – polgárosodás 2002/3. sz. Tükör – az irodalomban, a képzômûvészetben (Art Limes) 2002/4. sz. Mediterráneum 2002/5. sz. Magyarország és a Mediterráneum; Esterházy család; Helytörténet 2002/6. sz. A LIMES 15 éve. Duna – Adria – Trieszt. 2003/1. szám: Iszlám, ortodoxia, nyugati kereszténység 2003/2. szám: Diktatúrák és autoriter rendszerek a 20. századi Európában. 2003/3. szám: Nemzet, etnikum, szórvány 2003/4. szám: Közép-Európa – Helytörténet 2004/1. és 2. szám: Székelyföld, székelység 2004/3. és 4. szám: Trianon és a városfejlôdés ••• Folyóiratunk megvásárolható Komárom-Esztergom megyében: A RÁBAHÍR Rt. hírlap-árusítóinál, valamint az alábbi intézményekben: Gran Tours Iroda, Esztergom; József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya; Budapesten: Írók Boltja, Osiris Könyvesház, Atlantisz Könyvsziget, Teleki Téka, Szegeden, Debrecenben az egyetemi könyvesboltokban. Szlovákiában: Madách-Posonium Könyvesbolt, Rév-Komárom Szerkesztôségünk levélcíme: 2801 Tatabánya, Pf. 1244. Tel.: 34/314–178 vagy 06/20/570–3378. E-mail: [email protected] Szemlénk megrendelhetô a szerkesztôség levélcímén, könyvtárak számára a Könyvtárellátó Kht-nál (1134 Bp., Váci u. 19.)

ART LIMES A GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓ I. RÉSZ (1 3. FEJEZET)

Recommend Documents