APRÓ KÖZLEMÉNYEK. * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak május 10-iki ülésén, mint

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

APRÓ KÖZLEMÉNYEK. Az alagcsövezés és a n övén yek gyökere.* A gyökérnek annyira neve zetes életjelenségei közt igen érdekes a magatartása a nedvesség hatása iránt. S ac h s* * hires kísérletei óta ismeretes, hogy a gyökerek nedves tárgyak közelé ben rendes irányuktól eltérnek és a ned vesség felé hajolnak, mintegy oda vonzód nak. S a c h s a nedvesség ilyetén hatá sát hidrotropizmusnak nevezte el. E jelenséget D e V r i es*** gondos kísérletei alapján magyarázhatjuk. E ki váló búvár ugyanis kimutatta, hogy a fiatal gyökerek a nedves közegben megrövidül nek és megvastagodnak, még pedig ak ként, hogy a másodlagos kéreg parenchim sejtjei a duzzadtság növekedésével suga ras irányban jobban nyúlnak meg, mint a tengely irányában. Ezzel nyomólag hat nak mind a belső farészre, mind pedig a külső kéregre, úgy hogy ez utóbbi meg is repedezik. Ha a nedvesség csak bizo nyos távolságból hat a gyökérre, a ned ves anyaghoz közelebb levő oldal erő sebben rövidül meg, mint a távolabb levő, a gyökér a nedves tárgy felé fog ha jolni. Hasonló eseteket gyalcran tapasz talhatni a szabad természetben is. Patak,

folyó partján gyakran' láthatjuk, hogy a fűzfa, égerfa, nyárfa gyökerei egészen a vízbe hajolnak, jóllehet törzsük meglehe tősen távol van a víz tükrétől. Ugyanez eset tapasztalható az alagcsöveken, a melyek, mint ismeretes, a talajnak káros és felesleges nedvességét vezetik el. A gyökerek mintegy keresik az alagcsöveket, és az egyes csövek közt levő, gyakran nagyon szűk nyíláson is behatolnak a cső üregébe. De a jelenség sokkal bonyodalma sabb, mint talán első pillanatra látszik. Az ilyeténképen vízbe jutó gyökerek rendkivüli fejlettséget és óriási hosszúsá got érnek el, hatalmas nemezszerű szö vetet alkotnak és a cső üregét teljesen betöltik, sokszor oly erővel, hogy a cső meg is reped.

E gyökerek sokkal nyúlánkabbak, mint a rendesek; epidermiszök hama rább megy tönk re; gyökérszőreik vagy nagyon satnyák, vagy épen nem fejlőd nek k i; a paraszöveten, ha van, hosszanti repedéseket látni. A másodrendű kéreg nagy fejlettséget ér el, parenchim sejtjei sugaras irányban megnyúlnak és a sejt közötti járatok nagy mennyiségben fej * Előadta a szerző a növénytani szak lődnek ki. E gyökerek kérge hasonló osztálynak 1899. május 10-iki ülésén, mint bizonyos vízi növények (Lythrace-kk, a Növénytani Intézetben készült dolgozatot, Onagrace-ák) ú. n. aerenchym-jéhez.* a mely egyúttal felelet a 84. kérdésre. ** S a c h s , Arb. d. bot. Inst. zu Würzburg, 1872. *** D e V r i e s, Bot. Zeitung, 1879.41. sz.

* S c h e n k : Jahrbücher f. wiss: Bot. XX. 1889. 526. p.


410

APRÓ KÖZLEMÉNYEK.

Érdekes példája ez a közeg hatásának a növényi szervek alakulására és a növé nyeknek a megfelelő közeghez való alkal mazkodására. Hogy itt valóban a vízi élet hez való alkalmazkodással van dolgunk, az említett anatómiai megegyezéseken kivül bizonyítja az is, hogy a száraz talaj ban nőtt és ehhez alkalmazkodó gyöke rek vízben meg nem élhetnek, viszont a most leírtak feltűnő gyorsan száradnak el, pl. ha a víz szine lejebb száll. Ily gyökérfonatokat leginkább fűzfák, égerfák, nyárfák alkotnak, de alkothat akármily más fás növény is. A fűnemű növények is okozhatják a csövek bedugu lását ; így a repcze- és répagyökér, to vábbá sás- és nádfélék. Különösen gyakori a surlók alkotta gyökérfonat. C o h n* említést tesz egy Equisetum-gyökérről, mely 12 m-t ért él. Nincs teljesen megoldva az a kérdés, hogy a gyökerek ily körülmények közt miért érnek el ekkora óriási nagyságot és bő elágazást. A nedvesség, úgy látszik, elősegíti a növényi részek megnyúlását. A gigantizmusnak nevezett jelenség nedves légkörben jelenkezik, a száraz talaj és szá raz légkör pedig a nanizmust, a törpeséget idézi elő. A vízben és szárazon élő növé nyeknek, így a Polygonum amphibiumnak szártagjai és levelei vízben nagyobb hosszat érnek el, mint szárazon. Ismeretes továbbá M ü lle r-T h u rg a u kísérleteiből, hogy, ha ugyanazon növény egyes gyökér ágait desztillált vízbe, másokat táplálék oldatba tesszük, ez utóbbiak erősebben nö vekednek. Már pedig az alagcsövek vizei szintén táplálék-oldatok, minthogy a talaj ból a különösen könnyen oldható nitráto kat veszik fel, és a csövek égetett agyag fala is szolgáltat oldható szilikátokat. Lehetőnek tartom, hogy a víz áram lása is elősegíti a gyökerek növekedését. A vízvezetékben és alagcsövekben, a hol

ily gyökérfonatok különösen keletkez nek, mind kisebb-nagyobb mértékben áramló víz van. Az óbudai Római-fürdő mellett levő égerfák ugyan több helyen bocsátanak gyökérfonatokat a vízbe, de sehol sem láttam oly nagyot, mint ott, hol a forrás kibugyog a földből, tehát a legerősebb áramlás helyén. Hogy a gyö kerek tényleg érzékenyek az áramló víz zel szemben, J ö n s s o n* kísérletekkel bizonyította be. J ö n s s o n különböző növények gyökereivel kísérletezett és ta pasztalta, hogy akármily irányba helyezte is a gyökereket, mindig úgy fordultak, hogy tengelyök az áram irányával ellen tétes helyzetet foglalt el. E jelenséget rheotropizmusnak nevezte el. Nincs tudo másom ugyan arról, hogy a Márkusfalvárói a Társulatba küldött gyökerek mily helyzetet foglaltak el a csőben, de V i n c é n k is említi mellesleg a drainage-ról szóló művében, hogy a gyökerek az árammal szemben nőnek be az alagcsövekbe. Akárhogy áll is a dolog, annyi bizo nyos, hogy ily gyökerek felépítésére több szerves anyag szükséges, mint rendes esetben. De a gyökerek általában véve közvetetlenül felhasználható szerves anya gokat nem tudnak magukba szedni a környező közegből. Hogyan táplálkoznak tehát a gyökerek ? Azt vélné az ember, hogy a környező vízoldatból bőségesen felvett szervetlen sók miatt a levelekben több szerves anyag készül, mely azután a gyökereket is táplálja. E föltevésnek ellenmond az a körülmény, hogy a táp lálékoldatban tenyésztett növények eddig ismeretlen okokból általában nehezen fejlődnek, a levelek gyakran elsatnyulnak, megsárgulnak, a gyökérzet pedig többnyire igen gazdag elágazású. Ez ideig

* J ö n s s o n , Bér. d. D. Bot. Ges. I. 1883. p. 512. * Verhandl. d. schles. Gesellsch. f. vaterl. ** V i n c é n t , Die Drainage, 5. kiadás, 1875. Kultur. 1883. október 25.



tehát hiányoznak adataink e probléma megfejtésére, bár legvalószínűbbnek lát szik, hogy zöld részek alkotta anyagok vándorolnak a gyökérbe. A Márkusfalváról küldött 25—26 m-es gyökér darabja, vizsgálataim szerint, egyik fűzfajunk gyökeréből származik. Erre vall a háncsrostoknak elszórt elren deződése ; az ezeket kisérő úgynevezett kristálykamararostok, a széles, vermes vastagodásií tracheidák, a keskeny, egysejtsorú bélsugarak, melyek tangencziális hosszmetszetben a Salicineákra jellemző tulajdonságnak, hogy t. i. kétféle, álló és fekvő sejtekből állanak. Az alagcsövek bedugulásának meggátlására különböző módszereket ajánla nak. Sok esetben elégséges a csöveket mélyebbre rakni, de nem mindig, mert még 2*50 méter mélységben is találtak gyökereket. V i n c e n t ajánlja, hogy a csövek közti nyílásokat erős kátrányos papirossal tapasszák be. De ez a módszer csak az ú. n. gyüjtőcsövekben válik be, mert a szívócsövek működése ezáltal le hetetlenné válnék. Legczélszerűbb, ha lehetséges, a káros növényeket gyökeres tül kiirtani és ezzel a bajt csirájában el fojtani. A hol ez, pl. faiskola, gyümölcs kert közelsége miatt lehetetlen, a Rérolleféle módszerhez* kell folyamodnunk, mely teljesen biztos, csak kissé költséges és a szárítás nem oly teljes. Rér ol l e módszere abban áll, hogy az egyes csöveket erős czementtel tapaszt ják egybe. 5 m-nyi közökben a csőre merőleges kisebb csöveket helyeznek el, melyek durva kaviccsal megtöltött gödrök közepébe nyúlnak. Ha a víz szintje kissé az alagcső felett van, a víz a kis, merő leges csövön át qz alagcsőbe nyomul, a gyökerek pedig ezt az utat nem követ hetik. PoLLÁK SÁNDOR.

411

A »tiszta« víz mérgező hatása.

Chemiailag tiszta vizen rendesen a desz tillált vizet értjük. Ennek hatásával foglal kozik legutóbb H. K o e p p e. A hatás tudvalevőleg abban áll, hogy a desztillált víz a szövetekből sókat von el és felduzzasztja. Elszigetelt organikus sejtek, egysejtű szervezetek a desztillált vízben elpusztulnak, elhalnak, mert, felduzzadva, elvesztik abbeli tulajdonságukat, hogy az életökhöz szükséges sókat és más old ható alkotórészüket megtartsák. így a desztillált víz veszedelmes mérge a proto plazmának. Ugyanoly mérgező hatás nak kell akkor is nyilvánulnia, ha desz tillált vizet iszunk. Már ízlésünket is bántja a desztillált v íz ; a véletlenül le nyelt korty desztillált vizet rendszerint kihányjuk. A gyomorban az epithelium felszíni rétegei erősebben felduzzadnak és kilúgozódnak, elhalnak és kilökődnek. Ez a helybeli mérgező hatásokban nyilvánul, akként, hogy desztillált víz élvezete után rosszullét, hányás jelenkezik, sőt előáll a gyomorkatarrus is. Be van bizonyítva, hogy a gyomor nak desztillált vízzel való gyakori kiöblí tése káros, ezért most inkább »fiziológiai konyhasóoldatot«, »kevés sót tartalmazó vizet« vagy ásványvizeket használnak e czélra. A »tiszta víz« mérgező hatása bi zonyára már sokkal feltűnőbben nyilvá nult volna, ha számos körülmény egy szerűen azért nem állaná ennek útját, mert csak a legritkább esetekben jutunk tényleg ilyen »tiszta« vízhez; ugyanis már a frissen desztillált víz sem tiszta valójában, annál kevésbbé a kliniká kon és laboratóriumokban használt, a mely gyakran nyitott edényben és oly teremben áll sokáig, a hol különféle vegyületeket őrizünk és a hol a gázok sok úton-módon juthatnak a vízbe. A desztillált víz tisztaságának fokát elektromos vezető ereje határozza meg; * P e r e 1 s, Handbuch. d. landwirthez a tisztátalansággal, a szervetlen anya schaftl. Wasserbaues 428. p.


412


gok tartalmával nő. Némileg még a leg tisztább vjz is vezető, mert a víz maga, ha bár kis mértékben, H és OH ionokba van disszocziálva. A következő számok 1010-el szorzott »ohmok«. O s t w a l d a fizikai kísérletekhez 2X13 vezetőerejű vizet enged meg; ugyan ez volt a K o h l r a u s c h-tól és H e y dw e i 11 e r-től természetes jég olvasztása útján kapott víznek vezető ereje; K o e p p e ugyancsak természetes jégből 8X0 vezető erejű vizet kapott; a közönséges desztillált vízé 49X2, a kifőtt desztillált víz jegéből kapott vízé 10X0 volt. A gasteini Ache vize 31X8, a gasteini Giftbrunnené 31X9 ; a mesterséges jégből kapott vízé 137*0; a bécsi Hochquellleitungé 220—239X0, a giesseni vízvezetéké 296X0, a természetes seltersvízé 5700X0, a 0'73°/o-os konyhasó oldaté 11,050X0 és 1’460/o-os konyhasó oldaté 20,038X0. A természetes jég olva dása tehát tisztább vizet adott, mint a minő a kifőtt desztillált víz. Ezt a tiszta, átlátszó jeget az orvosok örömest rende lik és ha meggondoljuk, hogy nem is kevés esetben az ily jégből kapott víz, minő a K o h l r a u s c h és H e y d w e i l 1 e r esetében volt, tényleg tiszta víz és talán a legtöbb esetben tisztább, mint a desztillált víz: megértjük, hogy a jégnyelés után gyakran jelenkező hányást, továbbá nem egy »rossz gyomrot« vagy »gyomorkatarrust«, mely jégpiluláknak húzamosb szedése után mutatkozik, a tiszta víz mérgező hatásának kell felróni. Annál is inkább, mert a méreg ellen az íz sem ment meg, minthogy a hideg az ízlést nagyon csökkenti vagy épen egészen megszünteti. Ez a magyarázat különösen oly pacziensek esetén válik be, kiknek egészen egészséges volt a gyomruk, de operáczió után valami okból jeget kellett nyelniök, mire hánytak és nem ritkán gyomorkatarrust kaptak. A jégnyelés ilye tén ártalmas volta ismeretes ugyan, de okát a jég baktériumtartalmában keres

ték ; természetesen a jég maga, mint ilyen baktériumtól mentes, de gyakran külső szennyezés következtében baktériumos volt. Óvatos klinikusok tanácsa ennél fogva az, hogy csak desztillált vízből készített műjeget használjunk. Lehetséges, hogy a műjeget könnyebben bírják el a betegek, de nem azért, mert tisztább, mint a természetes jég, hanem fordítva, mert vize közelebb áll ivóvizünkhöz. A betegápolásnak ez a mindenesetre figyelemreméltó jelensége az alpesi uta zások mindennapi tapasztalataiban találja párját. Az utazókönyvek óva intenek a hó és glecservíz használatától, úgyszintén a tiszta hegyi patakok vizétől, és közismeretű, hogy a jég és hó nem oltja a szom júságot, hanem rosszúllétet okoz. Leg nagyobb valószínűséggel föltehetjük, hogy a hó- és glecservíz különösen tiszta víz, a desztillált vízhez közel, sőt tisztaság dolgában talán fölötte is áll. Bizonyítja ezt a gasteini Ache vizének W a 11 e nh o f e n meghatározta elektromos vezető ereje, mely 31X8, tehát kevesebb, mint a közönséges desztillált vízé. A glecservíz, a tiszta, hideg hegyi patakok vize (me lyek leginkább glecserből erednek) tehát azért káros, mert e vizek különösen tiszta vizek, melyek élvezete után, csakúgy mint a desztillált víztől, a mérgezés tü netei jelenkeznek.* Az a feltevés, hogy a víz hidegsége okozza a betegség jelensé geit, nem állhat meg ; ellenkezőleg, a víz hidegsége azt okozza, hogy káros hatását nem ismerjük fel, mert az ízt ép úgy eltompítja, mint a jégnyelés. Fejtegetéseinknek mintegy záradékát szolgáltatja egy másik gasteini kút vizé nek elemzése. Ennek a vize ugyanis 31X9 elektromos vezető erejű, tisztaságra tehát *

A

m érgező

h a tá s

m eg sz ü n te té sé r e a

t u r is t á k n a k a j á n lj á k , h o g y n e ig y a n a k t i s z t a v iz e t, h a n em e g y pohárra) to já ssa l.

c z u k ro s v iz e t (6 k o czk á t e g y c z itr o m s a v v a l

vagy

b ehabart Szerk.



413

E fajták többjének ötödik, hatodik, sőt hetedik nemzedéke is megvan V r i e s birtokában, de mind csak szigorúan két nyári. A teljes állandóságtól még min dig távol állanak. Vannak olyanok, me lyeken a közönséges változásoknál na gyobb öröklékenység nincs, mások ellen ben az egyénnek csak egy vagy két szárán tükröződnek híven vissza. Ez utóbbi fajta növények visszatérnek az eredeti típushoz, de elenyésző fokban mégis megtartják a rendellenes egyén bizonyos jellemző vonásait. Gyakran a csúcsukon vagy oldalágaikon ismétlődik a rendellenesség, évelő növényeken meg két-három év múlva újra megjelenik. Gyakran fordulnak elő olyan növények L. F. is, a melyek egészen rendeseknek látsza A n ö vén yi ren dellenességek te nak, de magvaikban megtartották a rend nyésztése. Tudjuk, hogy a kakastaréj* ellenesség alkotásának erejét. gyűjtőnéven ismeretes túltengések örökMinél kisebb a fajta állandósága, lékenyek, mert magról is szaporíthatok; annál inkább függ a tenyésztés sikere a többi rendellenességeket a véletlentől külső körülményektől. A rendellenes okozottaknak s így nem öröklékenyekképződmények tenyésztése kivált a vad nek tekintik. Beható tanulmányozásuk növényeké, több gondot kiván, mint nehéz, mert ritkán fordulnak elő a sza a legérzékenyebb dísznövények. Kivált bad természetben. Keletkezésök és fejlő csírázáskor és virágzáskor kell leg désük ritkán, szerkezetük ellenben ren inkább gondozni a fiatal növényeket. desen ismeretes, mert az előbbenieket Üvegházban való vetés s a fiatal nö élettani kisérletezések alá vetni majdnem vénykék elkülönítése s egészséges, jól teljesen lehetetlen. trágyázott földbe való átpikérozása útján H u g ó d e V r i e s már egy évtized az öröklékeny egyének számát meg lehet nél tovább foglalkozik e rendellenességek kétszerezni. Ily módon a Taraxacum offi tenyésztésével, hogy minden kívánatos cináié fasciatum (laposszárú gyermekkutatásnak alávethesse őket. Úgy találta, lánczfű), mely rendes körülmények között hogy, az élősdiek okozta élzöldülést (vi100 esetben körülbelül csak 30 fasciátiót rescentia) kivéve, a rendellenességek (szártorzulást) ád, ily gondos kezeléssel mind öröklékenyek és elkülönítés, kivá 100 esetben mindjárt az első virágzáskor logatás útján többé-kevésbbé állandó faj 86-ot adott. A Crepis biennis fasciata, tákat alkotnak, melyek a kitűzött czél melynek tenyésztése eddig 100 között csak elérésére szükséges rendellenes egyének 20—30 torzult szárat eredményezett, igen ben is elég gazdagok. gondos kezeléssel százánál 64-re, sőt 85-re is rúgott. Az utóbbi számot azonban úgy * Kakastaréj tulajdonképen a Celosiaérte el, hogy talajjavítónak őrölt szarut cristata kerti növény, melynek ellaposodott használt. szárán vannak apró virágai; erről az elne A rendellenességeket fiziológiái szem vezést minden ilyenféle képződésre átvitték. felülmúlja a közönséges desztillált vizet, élvezetének ennélfogva — a tiszta víz mérgező hatásáról kifejtett nézetünk sze rint — az egészségre káros hatásúnak kell lennie. Cőodálatosképen ennek a kútnak évszázadok óta »méregkút« a neve és vizét soha se isszák, mérgezőnek tartják; bár a méreg természetéről semmi féle chemiai vizsgálat sem adhat felvilá gosítást, mivel az ismert mérgek egyikét sem lehet benne kimutatni. Hogy a kút vizének mérgező voltát épen tisztaságá ban keressék, arra komolyan senki sem gondolhatott. És mégis, fiziológiailag véve, nincs e föltevésben semmi csodálatos, ellenkezőleg, a tényekkel a legjobban egybevág. (Gaea XXXV. évf. III. füzet.)


414


pontból állandókra, koraiakra és késeiekre lehet osztani/ Az állandó rendellenességek nem ta núsítanak több öröklékenységet, mint a közönséges faj változatok s ugyanolyan gondozást kívánnak. A Chrysanthemum segetum fistulosnm csőalakú, nagysugarú Virágokkal, 1898-ban körülbelül 200 pél dányban tenyésztve, 100-ra 97 öröklő egyént adott. A Linaria vulgáris peloria rendkivül kevéssé termékeny fajta, s a 80 növényből álló, szintén 1898. évi vetés ben, 100 ra számítva, csak 4 tért vissza az eredeti rendes típushoz, a többi példány mind elszalagosodott. Ez alakja gyöksarjak útján is szaporítható, még pedig igen könnyen. A korai rendellenességek azok, a me lyek az egészen fiatal növényen már abban az időben nyilvánulnak, mikor őket át kell pikérozni. Életök e kor szakában ki kell választani őket s csak azokat szabad átültetni, melyeken a rend ellenesség már szembeötlő. Példa erre a Trifolium pratense quinquefolium (öt levelű lóhere). E fajtának első levele, mely a normális fajon egyszerű, már összetett s három levélkéből áll. Ezek átiskolázása alkalmával tehát szigorúan kell ügyelni arra, hogy azokat, a melyeknek háromnál kevesebb levélkéjök van, ki vessük, mert ötlevelűekben csak így lesz bő tenyészetünk. Ha ezt elmulasztjuk, nagyon vegyes kulturát kapunk. A leve leknek 4—7 levélkéig is terjedő bősége azonkivül még a helyzettől, az egyes növény kék rendelkezésére álló területtől, a trágyázástól stb. is függ. A kései rendellenességek a kikelés után csak nehány héttel vagy hónappal mutatkoznak. A Crepis csak a negyedik hónapban, a Taraxacum meg az ötödik hónapban tünteti fel fasciatióját. A Dipsa-

ctis silvestris torsus leveleinek csavarodó ereje a negyedik hónapig rejtve marad. Mindezen rendellenességek kifejlő dése mindenekelőtt a növény egyéni erejétől s kivált az első hetekben való élénkségétől függ. A legjobb vetőmag kiválogatása csak másodlagos jelentőségű, feltéve természetesen, hogy tiszta fajtájú s nincsen keverve sem ugyanazon fajváltozat rendes sorozatának, sem másféle faj változatnak kereszteződésével. A rendellenességek napos helyet, egészséges televényes talajt kívánnak, azonfelül jó trágyát; négyzetméteren ként 100 g porrátört szárút,' elegendő területet, hogy egymást ne érintsék, és lankadatlan ápolást. Majdnem min dig legjobb áprilisben üveg alá vetni el őket, s a fiatal növényeket kiültetésök előtt apró 10 cm2-es cserepekbe átpikérozni. Az ápolás részleteinek megállapítása előtt minden faj rendes élettartamát kell tekintetbe venni. Az egynyáriak rend ellenességekben annál gazdagabbak, mi nél korábban vetjük őket, s minél in kább gyorsítjuk a fiatal növények növe kedését melegházi hőmérséklettel és a világosságnak való kitevéssel. Például idézhetők az Amaranihits speciosits fasciatus és a Tetragonia expansa fasciata fajták. A legérdekesebb mégis a szigorúan kétnyáriak csoportja, minő pl., a Crepis biennis fasciata és a Dipsacus silvestris torsus; a szalagosodás és a csavarodás annál számosabb és kifejlettebb, minél hosszabb és élénkebb volt a tövön álló levélrózsájok élete a szár kifejlődése előtt. Nagyon késői vetés, sovány vagy homo kos talaj, túlságosan szűk'terület, árnyékba helyezés : gyakran a legjobb magvak min den vagy majdnem minden egyénét a sza bályos állapotba terelte vissza. A gazdag * Más szempontból állandókra, halaság így 20—30 száztóliról könnyen szál lítható le zéróra, de viszont az említett dókra és hanyatlókra is osztják.



gondozással a Dipsacus-nél 40, a Crepisnél 60—80 százalékra emelhető vissza. Csakhogy a trágyázott egyének nagyon megsínylik a telet, főleg a Crepis, mely nek tenyészetét V r i e s épen ezért talajjavítás nélkül ajánlja. A facultativ egy- vagy kétnyáriak a legérzékenyebbek, például az Aster Tripolium fasciatus és a torzult Oenothera Lamarckiana fasciata. Ezeken csak a másodéves szár tövén van szép szalagosodás, azért nem szabad nagyon korán vetni s azon növényeket el kell távolítani, a melyek szára a helyreültetés idejében már ki van fejlődve. Az egyéves szár a csúcsán gyakran kiszélesedik, de csak gyengén. Összefoglalva az előadottakat: a leg több rendellenes fajta öröklékenysége a legnagyobb mértékben változó, még pedig 100-ra számítva, 0-tól, de gyakran 50-től 80 egyénig. Feltéve, hogy valamely jól megállapodott fajta magjait vetjük el, ennek a változékonysága majdnem kizá rólag az élet külső föltételeitől függ, kivált fiatal korban. Minél kedvezőbbek e föl tételek, annál gazdagabb a rendellenesség tenyészete s annál kifejlettebb maga a rendellenesség. (Comptes rend. 1899. Nr. 2. 125.) H. G. F.

Ú jfajta m eteorit. Csehország déli részében, a Moldava mentén régi kavics lerakodásokban, vagy a termőföldben már e század eleje óta sajátságos köveket ta lálnak, a melyek körülbelől tyúktojásnagyságúak és semmit mondó külsejűek ; de megcsiszolva szép zöld színűek, töké letes átlátszók s élénk üvegfényűek úgy, hogy elég tetszetős s a mellett olcsó drágaköveket szolgáltatnak. Az említett vidékről, a melyen előfordulnak, vmöldavit«-ndüi nevezték el e köveket s később, e század folyamán Morvaország több pontján is találtak ilyeneket, sőt újab ban Borneo déli részében és Ausztráliá ban is, mindenütt úgy, mint Csehország

415

ban, egyes laza kövek alakjában és saját ságos gödröcskés felszínnel. A moldavit eredetére vonatkozólag eltértek a vélemények. Zöld obszidiánnal való hasonlatossága miatt obszidiánnak tartották, mások meg emberi készítmény nek, régi üveghuták termékének, mi vel Csehország e részében régóta gyár tanak üveget. Legújabban S u e s s , hír neves bécsi geológus, a ki geológiai föl vételei alkalmával sok moldavitot látott s külsejöket behatóan tanulmányozta, azt a nézetet vallja, hogy ezek a kövek nem földi testek, hanem mint meteoritek estek le a harmadkor végén, vagy a negyed kor elején. Ez a nézet annál való színűbb, mert az említett két régebbi nézet mindegyike ellen nyomós okok szólnak. D r . M elczer G usztáv.

A pókselyem ről. A pókhálónak a szövőipar terén való feldolgozását már régen és gyakran megkísérelték. Most az a körülmény teszi időszerűvé, hogy az 1900. évi párizsi nemzetközi kiállításon a többek között pókselyemből készült ruhát is be fognak mutatni. A XVIII. század elején L e B o n , mások szerint B o n d e S t. H i l a i r e , kereskedelmi kamarai elnök, a drága kül földi selymet kiszorítandó, Dél-Francziaország több pókfajának szálaival kísérle tezett s állítólag olyan kedvező eredményt ért el, hogy 1709-ben XIV. Lajosnak pókselyemből készült ruhát nyújthatott á t ; a párizsi tudományos akadémia 1710. évi feljegyzései szerint pedig a megelőző évben pókselyemből készült egy pár ha risnyát és egy pár keztyűt mutatott be az akadémiának. Ez a hír feltűnést keltett s már 1711-ben P e t r u s B u s c h , hannoverai pap, könyvet is irt róla. A párizsi tud. akadémia R é a u m u r-t bizta meg a fölfedezés behatóbb tanulmányozásá val. Ő azt találta, hogy a pókok között még leginkább a keresztes pók (Epeira diademata) jöhet tekintetbe, de még en


416


nek a szála is 90-szer vékonyabb a se lyemhernyó gubójának szálánál. Ámde tudjuk,-hogy a pókháló szálai sem egyenlő vastagok s hogy legvastagabbak azok, a melyekkel a pók petéit burkolja be, s így természetesen ezekkel folytatta kísérle teit. Úgy találta, hogy selyme drágább a selyemhernyóénál, a nélkül, hogy szebb vagy tartósabb volna, mert a pók petetakarójának szálai is még mindig öt szörié vékonyabbak a selyemgubóénál és sokkal kevésbbé fényesek. Pedig a pókot fogságában nagyon könnyű táp lálni, legyeken kivül aprított gilisztából is megél; azonban olyan megférhetetlen és gyűlölködő, hogy társaival folyton összemarakodik s meg is ölik egymást, m iért. is közös kóterben nem tartható. Különzárásuk nehézkes és így költsé ges is, annál inkább, mivel petetakarót csak a peterakó nőstény készít, ellenben a selyemhernyó mindkét neme bebábozódik és. gubót készít. így tehát R é a u m u r , ki akarván szorítani a külföldi selymet, mégis csak külföldi pókokra volt kény telen utalni. P i e t e r L y o n n e t (1707—1789) hollandi államtitkár és entomológus az úgynevezett ökörnyállal való kisérletezést ajánlotta, de, úgy látszik, senki sem fog lalkozott vele. A keresztes pókkal R é a u m u r után is többen kísérleteztek m ég; így R a im o n d d e T e r m e y e r apát és R o 11 angol kereskedő. Ok azt tapasztalták, hogy a keresztespókot egy forgó kis motólával 3—5 perez alatt minden selyemtartálék anyagától meg lehet fosztani. így R o 11 a szépművészetek londoni társula tának egy 6000 m hosszú pókselyemszálat mutatott be, melyet alig 2 óra alatt 22 keresztes pókról gombolyított. De, persze, ennek sem volt semmi gyakorlati értéke. E közben a távoli trópusi országokban a Nephila és Chrysogastra pókfajokat fedezték fel, a melyek teste nem olyan

gömbölyded, mint a hazai fajoké, hanem nyúlánkabb, hosszabb és aranyszínű sárga, s a melyek a honiakénál vasta gabb szálú hálót készítenek. J a m e s S 1 o a n e utazó s a Royal Society el nöke, még R é a u m u r korában (1660— 1753) a Nephila clavipes nevű nagy sárga erdei pókról azt jelentette, hogy olyan erős hálót fon, hogy apróbb madarakat is fogva tart. Dr. B. G. W i 1 d e r ezelőtt 35 évvel a Nephila plumipes szálainak ipari feldolgozását kísérelte meg, de, úgy látszik, szintén hiába. N a t a l i s Ro n d o t a Paraguayban és Argentínában el terjedt Epeira socialis és a Khínában, Borneoban és Indiában honos Nephilengys málabarensis nevű fajokról emlé kezik meg. A francziák keletafrikai sziget-birto kaikon előforduló aranypókokra vetették szemöket, mivel ezek szálait a benszülöttek apróbb szövött czikkek és varróselyem készítésére használták, sőt a St. Mauritius szigetbeli kreol nők már 100 évvel ez előtt J o s é p h i n e császárnőnek hódolati ajándékképen egy pár aranyfényben tün döklő keztyűt nyújtottak át, a mely a Nephila madagascariensis, a hóváktól halabé-nak vagy fulihalá-nak nevezett pók szálaiból készült. Újabban az Antananarivóban élő C a m b o u é nevű fran czia hittérítő foglalkozott leginkább e nevezetes pók életmódjával és a gyakor lati selyemtermesztéssel, s a lyoni selymészeti laboratóriumba pókselyempróbákat is küldött; bizonyosan ily módon szülemlett meg a világkiállításon bemuta tandó pókselyemruha eszméje. A Nephila madagascariensis nősté nye 15 cm-nyi hosszúságot is elé r; hálója aranyfényű ; ezüstszínű fej-torán aranyos rajzolatok vannak, lábai élénk pirosszínűek, végokon feketék. Hímje csak 3 centiméternyire nő s rendsze rint távolban tartózkodik élete párjától, mert nem ritkán esik meg rajta, hogy


417


az amazon első szerelmi mámorában fel is falja, holott a Linyphia törpe fajú pókoknak egész udvartartását megtűri á hálóján. T h o m a s B e i t Nicaraguában más Nephila-fajokat is megfigyelt, melyek hálóján ilyen apró vendégpókok. laknak s úgy találta, hogy ez azért van, mert ezek a törpe pókok a hálót a szúnyogoktól s más olyan apróbb rovaroktól tisztítják meg, a melyek a Nephilának magának túlságosan piczinyek. C a m b o u é kisebb szelenczékbe tette ez aranypókokat, úgy, ,hogy csak a potrohúk vége állott ki, s ilyen módon könnyen kapott fonalat, melyet felgombo lyított, de egy-egy pók csak 60—100 m hosszú fonalat adott; csak egyetlen egytől kapott egyszer 500 m-t. Minthogy észre vette, hogy ennek a póknak épen úgy, mint az európai fajoknak is a pete-gubóján vannak a legvastagabb szálai, azért az épén peterakó pókokat fogta be gombolyításra, mert ilyenkor választják ki legbőveb bén a selymes anyagot s így csakugyan sikerült is 1—1 póktól 7—27 nap alatt 1300—4000 méternyi fonalra szert tennie. A madagaszkári aranypókkal DélFrancziaországban tett tenyésztő kísérle tek meghiúsultak, Madagaszkárban pedig a pók gyakori s a napszám is olcsó, azért Antananarivóban fognak hozzá az új ipar ágnak megfelelő berendezkedéshez. A fogságban tartott pókokat legyekkel táp lálják s miként a selyemhernyónál, több pók fonalát is veszik egyszerre, a fonala kat pedig, ugyancsak a valódi selyemhez hasonlóan, forró vizen vezetik át, hogy ragacsos anyagától megtisztuljon s rögtön fonallá sodorhassák. Persze, a külön zárt pókoknak ez nincsen innyökre, úgy hogy gyakori ellenszegülésök legyőzése végett alkoholt, étert vagy chloroformot hasz nálnak s öntudatlan és érzéketlen állapo tukban vonják el tőlök selyem-anyagukat. De, ha ez az új iparág különösen a Francziaországban támasztott nagy váraTermészettudományi Közlöny. XXXI. kötet. 1899.

kozásnak nem is fog megfelelni s a pók selyem szövésre alkalmatlannak bizo nyul, a belőle készült szál mégis nagy technikai jelentőségre fog vergődni, mert szilárdság és rugalmasság tekintetében felülmúl minden más anyagból készült hasonló súlyú szálat. A lyoni selymészeti laboratóriumban megállapították, hogy a pókselyemfonál 17° C.-on hosszának 12‘5%-ával nyújtható s hogy 12 pók hálószálból sodort czérnaszál ellenállása egyenlő egy 6 selyemgubószálból készült czérnáéval, jóllehet az átmérők ará nya 0*065: 0*315, úgy, hogy több ilyen fonálból álló vékony kötélnek csekély súlya mellett is nagy a teherbírása. A Párizs közelében levő chalais-meudoni katonai léghajóállomás tényleg meggyőző dött, hogy a léghajó súlyát a léggömb fel színén szétosztó kötélhálóra e pókfonál nál alkalmasabb anyagot képzelni sem le het. Ott 12 pókszálból álló czérnát s 8 ilyen czérnából, tehát mindössze 96 pókselyemszálból nagyon tartós zsinórokat gyártot tak. Különben a madagaszkáriak is azt tartják, hogy e pók aranyos selyméből ké szült varrás tovább tart, mint a vele varrt ruha maga. (A Prometheus 1899. évi 482. és 483. száma nyomán.) H. G abnay

F erencz.

Á l-harm at. A mit harmatnak szok tunk nevezni, nem mindig a levegőbeli nedvesség lecsapódása; a növényeken csüngő cseppek sok esetben a növények belsejéből származnak. A i t k e n e föl tevését újabban igazolták C. E. B e s s e y kísérletei, a melyekből kiderült, hogy a növények levelei vizet választanak ki, ha a talaj nedves és meleg, a mely víz csepecskékké alakul, ha a levegő viszonylagos nedvessége lehűlés következtében növek szik. Egyes növényeken, a melyek külö nösen sok vizet választanak ki, meleg szá raz időben is megjelennek e cseppecskék, s ez az úgynevezett ál-harmat. (Naturwiss. Rundschau. 1898. 376.) M. 27


41 8

A C S IL L A G O S ÉG. Bolygók: Merkúr alkonycsillag, a mely julius 22-ikén, legnagyobb keleti kitérésekor éli legkedvezőbben ; egy hónap lefolyása alatt a Rák és az Oroszlán határaitól az a Leonis déli szomszédságába jut és augusztus 4-ikétől fogva hátrafutó mozgású. — Vénus, mely eleinte a fi és r\ Geminorum-tól keletre áll, majd a Rák és az Oroszlán csillagképek határáig jut, még csak rövid ideig hajnalcsillag. — M ars az Oroszlán déli részéből

a y Virginis-ig jut és az alkonyaiban, át lag esti 9h körül nyugszik. — Jupiter julius 24-ikén negyedfényben áll a Nappal és a v. Virginistől délre, épen az a és fi Virginis között található. Átlag 10h 30m-kor nyugszik. — Saturnus az a és a p Scorpii-tól keletre keresendő, a hol lassú hátrafutó mozgását még mindig folytatja. Átlag 8/4 órával éjfél után nyugszik. — Uranus az a és a 0 Scorpii között áll, valamivel közelebb /J-hoz ; augusz-

ZEN1TH

NYŰGÖT

KEL ET

A csillagos ég északi fele 1899. augusztus 1-én Budapesten este 9 órakor. 1. Ursa minor; 2. Cepheus; 3. Cassiopeia; 4. Camelopardalis; 5. Ursa maior; 6. Draco ; 7. Lyra; 8. Cygnus; 9. Andromeda; 10. Triangulum; 11. Perseus; 12. Auriga; 13. Canes venatici; 14. Bootes ; 15. Corona (borealis) ; 16. Serpens ; 17. Ophiuchus ; 18. Hercules; 19. Aquila; 20. Delphinus; 21. Pegasus; 22. Pisces; 23. Aries; 24. Cetus. tus 13-ikáig még hátrafutó mozgású és éjfél kor nyugszik. Tünemények: Julius 15-ikén e. 7h-kor a Jupiter együttállásban a Holddal. — 20-ikán r. 3h-kor a Saturnus együttállásban a Hold dal. — 22-ikén d. u. 3h-kor a Merkúr leg nagyobb keleti kitérésében, szögtávolsága a Naptól 27° 0'. — 23-ikán r. 3h 58n>-kor a Nap az Oroszlán jegyébe lép. — 24-ikén d. u. 2h-kor a Jupiter negyedfényben a Nap pal. — Augusztus 2-ikán e. 9h 13ni 31s-kor a Jupiter IV. holdjának fogyatkozása; az adott idő a sötétülés közepe. — 3-ikán r.

4h 34™-kor a /u, Geminorum 3-adrendű csil lag geoczentrumos együttállása a Holddal, nálunk is látható födéssel. — 4-ikén d. e. 9h-kor a Merkúr megállapodik és hátrafutó mozgást kezd. — 5-ikén d. u. lh-kor a Vé nus együttállásban van a Holddal. — 8-ikán r. 5h-kor Merkúr együttállásba lép a Holddal. — 10-ikén e. 9h-kor a Mars együttállásban a Holddal. — 12-ikén e. 8h-kor az Uranus megállapodik és előrefutó mozgást kezd. — 13-ikán r. 7h-kor a Jupiter együttállásba lép a Holddal. Újdonságok. Milyen óvatossággal veen


A CSILLAGOS ÉG.

dők ama, többnyire magasröptű következte tések, melyeket nem csillagászok koczkáztatnak a Mars felszínéről, sőt lakóiról is, legjobban kiviláglik abból a körülményből, hogy újabban az annyira biztosaknak vélt csatornák létét is tagadják és őket, meg a feltűnő megkettőzést is tisztán optikai csa lódásnak, illetőleg ítélet tévesztésnek kezdik tartani. Az élesvonalú csatornahálózat csa lódása könnyen létrejön, ha homályos, el mosódottan határolt foltokat figyelünk meg. A Swift-féle- üstökös, a mely f. é. ápri lis 13-ikán ment át perihéliumán, a Nap

419

szomszédságából kilépve, május első heté ben, szabad szemmel is látható volt. Negyed rendű, gyorsan fogyó csillagnak látszott, igen rövid csóvával és mintegy í/steleholdátmérőjű üstökkel. Láthatósága alatt a Pegasus, a Gyík és a Hattyú csillagképeket keresztezte. Nemsokára a Swift-féle üstökös fölfede zése után W o l f M a x Heidelbergben meg találta a Tuttle-féle üstököst is, a mely 13 év alatt kering egyszer a Nap körül, s a mely 1885-ben jelent meg utoljára. Az üstökös teleszkópi volt, 11-edrendű és perihéliumán május 14-ikén haladt át.

A csillagos ég déli fele 1899. augusztus 1-én Budapesten este 9 órakor. 25. Taurus; 26. Gemini; 27. Canis minor; 28. Cancer; 29. Hydra; 30. Leó; 31. Coma Berenices; 32. Virgo ; 33. Libra; 34. Scorpius ; 35. Sagittarius ; 36. Caper; 37. Aquarius ; 38. Eridanus ; 39. Orion ; 40. Lepus ; 41. Canis maior ; 42. Crater ; 43. Corvus ; 44. Lupus ; 45. Piscis austrinus; 46. Columba; 47. Argó; 48. Centaurus. P e r r i n e a Mount Hamiltoni csillagvizsgálón rövid időn két üstököst fedezett fel. Az első a Tempel-féle, mely 1873-ban jelent meg először. A feltalálás a magyar S c h u l h o f L i p ó t számította ephemeris alapján vált lehetségessé, a mefy minden megkívánható közelítéssel szabta meg az üstö kös látszólagos pályáját. A második fölfedezés

junius 11-ikén a Holmes-féle üstökösre vo natkozik, a mely 1892-ben jelent meg elő ször. A pályameghatározás ez esetben is nagyban megkönnyítette • a feltalálást,. a mennyiben az üstökös igen közel állt előre kiszámított helyéhez. Mindkét üstökös csak nagy távcsövekkel látható. K. R.

APRÓ KÖZLEMÉNYEK. * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak május 10-iki ülésén, mint

Recommend Documents