AKCS–EU KÖZÖS PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS Szociális és Környezetvédelmi Bizottság
17.2.2012
JELENTÉSTERVEZET a bányászat társadalmi és környezeti hatásáról az AKCS-országokban Szociális és Környezetvédelmi Bizottság Társelőadók: Job Ndugai (Tanzánia) és Michèle Rivasi.
A. RÉSZ: ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYTERVEZET
DR\892444HU0HU.doc
HU
AP101.156/A
HU
Oldal ELJÁRÁSI OLDAL .................................................................................................. 3 ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYTERVEZET............................. 4 INDOKOLÁS (külön dokumentumban)
AP101.156/A
HU
2/8
DR\892444HU0HU.doc
ELJÁRÁSI OLDAL
Az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnöksége 2011. május 15-i ülésén megbízta Szociális és Környezetvédelmi Bizottságát, hogy eljárási szabályzata 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban készítsen jelentést a bányászat társadalmi és környezeti hatásáról az AKCS-országokban. A Szociális és Környezetvédelmi Bizottság 2011. október 5-i ülésén Job Ndugait (Tanzánia) és Michèle Rivasit nevezte ki társelőadóknak. A Szociális és Környezetvédelmi Bizottság 2012. március 21-i és május 26-i ülésein megvizsgálta a jelentéstervezetet. Utóbbi ülésén a bizottság indítványtervezetet.
elfogadta
a
mellékelt
állásfoglalásra
irányuló
A zárószavazáson az alábbi képviselők voltak jelen: ... Az állásfoglalást ...-án/én elfogadásra terjesztették elő.
DR\892444HU0HU.doc
3/8
AP101.156/A
HU
ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYTERVEZET a bányászat társadalmi és környezeti hatásáról az AKCS-országokban Az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés,
összeült Horsens-ben (Dánia), 2012. május 28-tól 30-ig, tekintettel eljárási szabályzata 18. cikkének (1) bekezdésére, tekintettel az AKCS–EU partnerségi megállapodásra (a cotonoui megállapodás), és különösen 8. cikkének (4) bekezdésére, amely a megkülönböztetésmentességgel foglalkozik, tekintettel az ENSZ Globális Megállapodására és az OECD multinacionális vállalkozásoknak szóló iránymutatásaira, amelyek a felelős üzleti magatartásra vonatkozó alapelveket fogalmaznak meg, tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2005-ös globális kezdeményezésére a gyermekmunka megszüntetéséről a bányászatban és a kőfejtésben, tekintettel az Afrikai Unió államfői által 2009. februárban elfogadott afrikai bányászati koncepcióra, tekintettel az ásványkincsek iparágáért felelős AKCS-miniszterek első, 2010. december 13–15-én Brüsszelben (Belgium) tartott találkozóján elfogadott brüsszeli nyilatkozatra az AKCS-államok ásványi erőforrás ágazatának fenntartható fejlődéséről és kezeléséről (AKCS/89/008/10), tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodással foglalkozó nemzetközi testülete hatáskörére és tevékenységeire, tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet „Gyermekmunka aranybányászatban: A probléma” című tanulmányára (2006. június),
az
tekintettel a 3. EU–Afrika csúcstalálkozót követően az Afrika és az EU közötti stratégiai partnerség jövőjéről szóló, 2010. december 15-i EP-állásfoglalásra (P7_TA(2010)0482), tekintettel a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló EPállásfoglalásra (P7_TA(2011)0364)
AP101.156/A
HU
4/8
DR\892444HU0HU.doc
tekintettel „A nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról” című, 2010. november 25-i EP-állásfoglalásra (P7_TA(2010)0446), tekintettel az Afrikai Kereskedelempolitikai Központ tanulmányára az ásványi anyagok kitermeléséről, a környezeti fenntarthatóságról és a fenntartható fejlődésről az EAC, SADC és ECOWAS régiókban (2009), tekintettel az ENSZ szakértői csoportjának „Természeti erőforrások és konfliktusok Afrikában: a békekötelezettség átalakítása a béke eszközévé” című jelentésére (2006), tekintettel a véres konfliktusokat előidéző gyémántokról szóló ENSZhatározatokra, és különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsának a kimberley-i folyamat tanúsítási rendszeréről szóló, 1459 (2003) számú határozatára, tekintettel a Szociális és Környezetvédelmi Bizottság jelentésére (AKCSEU/100.xxx/xx/A/végleges), A. mivel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) szerint a nem megújuló ásványi erőforrásokat három kategóriába lehet sorolni: energiahordozó ásványi nyersanyagok, mint például a kőolaj, földgáz, urán, szén; ércásványok, például a réz, kobalt, bauxit; nem fém ásványi anyagok, például a drágakövek (gyémánt), B. mivel az AKCS-országok többsége, különösen Afrikában, bővelkedik az olyan ásványi erőforrásokban, mint a fémek, kőolaj, gyémánt, arany, vas, kobalt, urán, réz, bauxit, ezüst, de ezek bősége ellenére a lakosság többsége szegénységben él, C. mivel a legtöbb ásványi anyagot ömlesztett érc, koncentrátum vagy fém formájában exportálják, így a termelő AKCS-országokban nem keletkezik jelentős hozzáadott érték, D. mivel a bányászati szerződések vagy megállapodások átláthatatlansága és titkossága hozzájárult a gyenge államok manipulálásához és a parlamenti ellenőrzés semmibevételéhez, E. mivel a bányászati ágazatot szabályozó és ellenőrző erős kormányok hiányában az AKCS-országokban működő bányavállalatok tevékenységei jelentős helyi környezeti és társadalmi károkhoz vezettek, F. mivel az illegális bányászatból származó bevételek köztudottan táplálják a belső konfliktusokat; mivel a természeti erőforrások illegális kitermelése a konfliktusra hajlamos és konfliktustól sújtott országokban továbbra is a konfliktusok kitörésének és visszatérésének egyik oka maradt, például Angolában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Sierra Leonéban és Libériában,
DR\892444HU0HU.doc
5/8
AP101.156/A
HU
G. mivel az 1990-es évektől 2008-ig a 14 legfontosabb ásvány világszintű kitermelése 1 millió metrikus tonnáról körülbelül 2,5 millió metrikus tonnára nőtt; mivel a globális kereslet várhatóan jelentősen meg fog emelkedni, mivel a népesség 2050-re a növekedéssel, az urbanizációval és a fogyasztási mintákkal összefüggésben el fogja érni a 9 milliárd főt; mivel az elkövetkező 15–20 évben várhatóan kétszeresére nő a kereslet a réz, a vasérc és az alumínium iránt, H. mivel az Afrikai Kereskedelempolitikai Központ azt állapította meg, hogy „sok bányavállalat a bevételeinek legnagyobb részét offshore számlákon tartja, és helyi számlákon csak nagyon keveset hagynak a helyi működési költségek fedezésére”, 1. mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy bár a fejlődő országok – különösen Afrikában – dús nyersanyagkészletekkel rendelkeznek, tartós szegénységre kárhoztatta őket a kereskedelmi folyamatoknak az a mára kialakult szerkezete, amely szerint a fejlődő országok nyersanyagokat exportálnak az iparosodott országokba, ahonnan késztermékeket importálnak; 2. felhívja az AKCS–EU kormányait, hogy vessenek véget az „erőforrások átkának”, és az AKCS-országok, különösen az afrikai országok gazdag nyersanyagkészleteit tegyék fejlesztési stratégiájuk központi elemévé, hogy az egész népesség javára szolgáljanak ahelyett, hogy a befektetőket és a kis létszámú elitet gazdagítják, amiből az átlagpolgárok semmilyen előnyhöz nem jutnak; 3. felhívja az AKCS-országokat, hogy a meglévő szerződéseket tárgyalják újra vagy vizsgálják felül az ásványi anyagok utáni adóbevételek növelése érdekében, hogy a kormányok finanszírozni tudják a népesség alapvető szükségleteit; szorgalmazza, hogy az AKCS-országok alkalmazzanak képzett, tapasztalt szakértőket, amikor a bányavállalatokkal kitermelési szerződésekről tárgyalnak; 4. hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek és a civil társadalmi szervezetek fontos szerepet tölthetnek be a bányászati megállapodások vagy szerződések felügyeletében, hogy fenntartsák a felelősségüket a polgáraikkal szemben, és megtörjék a titoktartás kultúráját; 5. hangsúlyozza az ásványi erőforrások iparágára vonatkozó átlátható, hatékonyan végrehajtható jogalkotási és szabályozási keretek szükségességét az AKCSországokban; felhívja az AKCS-országok kormányait és parlamentjeit, hogy a civil társadalommal egyeztetve léptessenek életbe a külföldi befektetéseket a köz érdekében szabályozó politikákat, hogy a külföldi befektetések a helyi gazdaságnak kedvezzenek, belföldi hozzáadott értéket teremtsenek és előmozdítsák a fejlődést; 6. felhívja az AKCS-kormányokat, hogy vessenek véget az országaikból kifelé tartó erőteljes tőkekiáramlásnak, tekintettel arra, hogy a Globális Pénzügyi Feddhetetlenség (GFI) becslése szerint 1970-től 2008-ig 865 milliárd dollár volt az Afrikából illegálisan kiáramló pénz mennyisége, az adóelkerülést is beleértve; AP101.156/A
HU
6/8
DR\892444HU0HU.doc
7. ragaszkodik a pénzmosás kérdésének kezeléséhez, amely a nyugat-afrikai pénzmosás elleni kormányközi munkacsoport (GIABA) igazgatója szerint csak Nyugat-Afrikában 337 milliárd dollárra tehető, az adóelkerülés jelentős részét is beleértve, miközben a 10. Európai Fejlesztési Alap az AKCS-országok számára 22 682 millió eurót biztosít öt évre (2008–2013); 8. üdvözli a Dodd Frank törvényt, amely az USA-ban bejegyzett összes kőolaj-, földgáz- és bányavállalatot rákényszeríti arra, hogy hozzák nyilvánosságra az állami befizetéseiket, és számoljanak be a „konfliktus-ásványok” felhasználásáról; 9. felhívja az AKCS-kormányokat és a Bizottságot, hogy saját hatáskörükben nyújtsanak be jogalkotási javaslatokat a transznacionális társaságok nyereségének és adófizetésének automatikus nyilvánosságra hozatalára mindegyik fejlődő országban, hogy ezáltal fellépjenek az adóparadicsomok, adóelkerülés és tiltott tőkekiáramlás formájában történő visszaélések ellen; 10. hangsúlyozza, hogy az AKCS-országoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a bányászati engedélyek jogilag kötelező rendelkezéseket tartalmazzanak a szociális és környezetvédelmi normákra nézve; felhívja az EU-t, hogy a fejlődő országokban működő külföldi befektetők kötelességei és feladatai közé vegye fel az emberi jogok, a környezetvédelmi előírások és az ILO alapvető munkaügyi előírásainak tiszteletben tartását; úgy véli, hogy az uniós vállalatoknak az anyaországban kell jogi felelősséget vállalni azért, ha a külföldi leányvállalataik és a felügyeletük alatt álló jogi személyek megsértik ezeket a jogokat; 11. rámutat, hogy a kézi és kisüzemi bányászat létfontosságú szerepet játszhat a helyi életben, mivel sok ember számára biztosít foglalkoztatást és megélhetést; felhívja az AKCS-országokat, hogy szabályozzák ezt az ágazatot, hozzanak jogszabályokat a nemzetközileg betiltott mérgező anyagok – például a higany és a cián – használata ellen, és biztosítsanak biztonságos munkakörülményeket a kézi és kisüzemi bányászatban dolgozók számára a mikrohitelekhez való hozzáférés megkönnyítésével, hogy egészséges, környezetbarát technológiával szerelkezhessenek fel; 12. szorgalmazza, hogy a fejlesztésben részt vevő partnerek – köztük az Európai Unió is – nyújtsanak technikai segítséget a bányászattal foglalkozó AKCS-országok számára, hogy fel tudják mérni a bányászati tevékenységek korábbi és jelenlegi környezeti és társadalmi hatását, hogy minden szinten megállapíthassák a környezeti és egészségügyi károkért való felelősséget, és hogy a „szennyező fizet” elvnek megfelelően kártérítést nyújtsanak az áldozatoknak és helyreállítsák az ökoszisztémát; 13. hangsúlyozza, hogy a közösségi földjogokat azok különféle formáiban (egyéni vagy kollektív) törvényben kell elismerni, hogy védjék a közösség tagjait, és megfelelő kártérítést nyújtsanak a bányászatba vagy más ágazatokba való beruházás esetén; DR\892444HU0HU.doc
7/8
AP101.156/A
HU
14. arra ösztönzi az AKCS-országokat, hogy hozzanak létre ellenőrző hatáskörrel rendelkező nemzeti tudományos, technológiai és innovációs hivatalokat vagy erősítsék meg a meglévőket, hogy előmozdítsák a zöld technológiák és a knowhow alkalmazását a feltárás és a bányászat területén; 15. utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az Európai Unió Tanácsa elnökségének, az Afrikai Uniónak, a Pánafrikai Parlamentnek és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.
AP101.156/A
HU
8/8
DR\892444HU0HU.doc
