MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS
JELENTÉS
AZ EU-ELNÖKSÉGEKRE VONATKOZÓ PARLAMENTI GYAKORLATOKRÓL 2009. február
***
Mindenek előtt szeretném megköszönni az európai uniós nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Parlamentnek, hogy munkájukkal segítették ennek a jelentésnek az elkészítését, ami reményeink szerint értékes hozzájárulást ad az elkövetkezendő években az elnökséget ellátó országok parlamentjeinek munkájához, és hatékonyabbá teszi a nemzeti parlamentek közötti eredményes együttműködést.
Dr. Szili Katalin
1
Mi a jelentés célja?
Az európai uniós parlamentek az elmúlt években egyre intenzívebb és egyre szélesebb körű együttműködést folytatnak egymással, számos – a parlamentek életét érintő igen fontos – témát feldolgozva, megtárgyalva. A parlamentek előtt új kihívások állnak, ezért úgy gondoljuk, hogy az EU-elnökségek parlamenti dimenziójának feltárása, az eddigi tapasztalatok megosztása nagy segítséget jelenthet azoknak a parlamenteknek, amelyek még nem láttak el ilyen feladatot, de hasznos lehet az elnökségi tisztet már betöltött törvényhozások számára is.
Az uniós elnökségre való felkészüléskor azzal szembesülnek a nemzeti parlamentek, hogy míg a kormányoknak külön Elnökségi Kézikönyv áll rendelkezésére az előkészítés és lebonyolítás minél hatékonyabb megvalósítása érdekében, és a Tanács Főtitkársága is folyamatosan támogatja munkájukat, addig a parlamentek számára nem áll rendelkezésre egy olyan összeszerkesztett „almanach”, amely egybegyűjtené a feladatokat és a legjobb példákat. Ez pedig lehetőséget adna a tagállamok parlamentjeinek arra, hogy el tudják dönteni milyen parlamenti elnökséget szeretnének, milyen lehetőségeik, milyen kötelezettségeik vannak, és melyek azok a buktatók, amelyekre különös figyelmet kell fordítani a felkészülés és a megvalósítás során.
Tekintettel arra, hogy Szlovéniával nyitva a sort már egyre több olyan ország áll az elnökséget levezényelt országok sorába, amelyek a 2004-es nagy bővítés során váltak uniós tagállamokká, jelenleg kiemelten aktuális a különböző tapasztalatok megosztása egymással Ugyanakkor az elnökségi tisztet már betöltött országok parlamentjei számára is hasznosak lehetnek az e jelentésben foglalt információk. Ezért javasoltam tehát, hogy igyekezzünk kimunkálni az együttműködés lehetőségét ezen az eddig jobbára érintetlen területen, és igen nagy örömömre szolgált, hogy ez a kezdeményezés ilyen pozitív fogadtatásra talált a parlamentek körében.
Tisztelt Kollégák! Remélem, hogy a következőkben ismertetendő jelentést nem csak most, 2009 februárjában fogják forgatni, hanem a későbbiekben is előveszik majd, amikor ilyen jellegű kérdésekkel szembesülnek és főleg, amikor parlamentjük felkészül a következő – netán első – EUelnökségére.
2
A jelentést az uniós nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Parlamentnek eljuttatott 84 kérdésből álló kérdőívre adott válaszokból készítettük el. A kérdőív két részből állt: az első részében a politikai vonatkozású kérdésekre igyekeztünk választ találni, míg a második részben gyakorlati oldalról közelítettük meg e témakört (pl. költségvetés, protokoll teendők, személyzeti kérdések, stb.).
A kérdőívre szinte az összes európai uniós parlamenttől kaptunk visszajelzést, azonban tekintettel arra, hogy még nem mindegyik ország töltött be elnökséget, így nem a teljes parlamenti körnek van tapasztalata e téren. Köszönetet kell mondanunk azoknak a kollégáinknak is, akik annak ellenére is válaszoltak megkeresésünkre, hogy országuk még nem töltött be elnöki tisztséget, de így is támogatták ezt a kezdeményezést.1
A kérdőív szempontjából legrelevánsabb elnökségek azok, amelyek a 2004-es bővítés óta zajlottak le, hiszen nagyságrendileg innen válik összehasonlíthatóvá a parlamenti elnökségi feladatok mérete és bonyolultsága. Azonban, a korábbi tapasztalatokat is érdemes vizsgálni, ezért a következőkben a 2000 óta eltelt elnökségek listáját közöljük (a listát a magyar elnökséget követő Lengyelországgal bezárólag):
Év 2000
2001
2002
1
Szemeszter
Ország
Jan-Jun
Portugália
Jul-Dec
Franciaország
Jan-Jun
Svédország
Jul-Dec
Belgium
Jan-Jun
Spanyolország
Jul-Dec
Dánia
A jelentés elemzési jellemzően 20 válasz alapján készültek: Ausztria (2), Belgium (2), Cseh Képviselőház, Cseh
Szenátus, Dánia, Finnország, Franciaország (2), Németország (Bundestag), Írország (2), Olasz Képviselőház, Olasz Szenátus, Luxemburg, Hollandia (2), Lengyelország (2), Portugália, Szlovén Nemzetgyűlés, Szlovén Nemzeti Tanács, Spanyolország (2), az Egyesült Királyság (2), valamint a Magyar Országgyűlés Emellett Litvániától is értékes válaszokat kaptunk az ottani felkészülés kezdeti fázisairól és terveiről. Ahol az ország neve mellett (2) található, ott a kérdőívre adott válaszok mindkét kamara együttes válaszait tartalmazzák.
3
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
Jan-Jun
Görögország
Jul-Dec
Olaszország
Jan-Jun
Írország
Jul-Dec
Hollandia
Jan-Jun
Luxemburg
Jul-Dec
Egyesült Királyság
Jan-Jun
Ausztria
Jul-Dec
Finnország
Jan-Jun
Németország
Jul-Dec
Portugália
Jan-Jun
Szlovénia
Jul-Dec
Franciaország
Jan-Jun
Csehország
Jul-Dec
Svédország
Jan-Jun
Spanyolország
Jul-Dec
Belgium
Jan-Jun
Magyarország
Jul-Dec
Lengyelország
Amint az a listából is kitűnik, számos ország – akár ebben a rövid időszakban is – több alkalommal látta el az Unió soros elnöki posztját, ezzel együtt pedig a parlamenteket érintő feladatokat is. A kérdőívekre kapott válaszok ezen országok esetében általában a legutóbbi tapasztalatokra koncentrálnak, kiemelve azt a fontos tényt, hogy az évek során a parlamentekre háruló feladatok az elnökséggel összefüggésben egyre nőnek és így jelentős különbség tapasztalható egy, a kilencvenes években ellátott elnökség, valamint egy, az EU-27 időszaka alatt ellátott elnökség között.
A nemzeti parlamentek szerepe az Európai Unióban folyamatos fejlődésen megy keresztül, és ez a szerep mind fontosabbá válik. Ezzel együtt a rájuk háruló feladatok is sokasodnak, és ezért különösen feladatokat látnak majd el azon országok parlamentjei, amelyek a Lisszaboni Szerződés – remélhetőleg mihamarabbi – életbelépése után töltik be az elnöki tisztet.
4
POLITIKAI KÉRDÉSEK
A politikai ügyeket taglaló kérdések során többek között arra kerestük a választ, hogy vajon a parlamentek részt vesznek-e a tagállamokban az elnökség általános előkészítésében, illetve van-e külön erre a célra létrehozott fórum vagy a már meglévő kereteket használják fel e célra.
Arra a kérdésre, hogy vajon részt vett-e a parlamentjük az EU-elnökség általános, nemzeti szintű előkészítésében, a 20 válaszadó kamara közül 13 állította, hogy parlamentje részt vesz az általános felkészülési munkában, és 7 parlament jelezte, hogy ez csak részben, vagy indirekt módon valósul meg. Ezekben az esetekben többnyire arról van szó, hogy a törvényhozó szervek vagy kizárólag a parlamentekkel kapcsolatos ügyekben vesznek részt az előkészítésben, vagy elhanyagolható annak a jelentősége, hogy milyen befolyással vannak a kormányzati felkészülési munkára.
A parlamentek az elnökségre való felkészülést meglehetősen különböző időpontokban kezdték meg, hiszen a Lengyel Parlament (Szejm és Szenátus) által jelzett 38 hónappal szemben Belgiumban, Olaszországban, valamint Spanyolországban a felkészülés 6 hónappal az elnökség előtt kezdődött meg. Mindazonáltal, a válaszok átlagát tekintve azt mondhatjuk, hogy a parlamentek átlagosan mintegy másfél évvel az elnökség előtt kezdik meg a felkészülést. Start of the preparation to the presidency 40 35 30 25 months 20 15 10
Hungary
Spain
United Kingdom
Slovenia (National Council)
Slovenia (National Assembly)
Poland
Portugal
Netherlands
Luxembourg
Italy (Senate)
Italy (Chamber of Deputies)
Ireland
France
Germany (Bundestag)
Finland
Denmark
Czech Senate
Czech Chamber
Austria
0
Belgium
5
Member States
5
A parlamenteken belüli felkészülési mechanizmusokat feltáró kérdésekre adott válaszok alapján kijelenthetjük, hogy a parlamenti kamarák jelentős többsége – majd’ 90 % - nem hozott létre külön politikai szintű parlamenti fórumot kifejezetten a nemzeti szintű elnökségi felkészülés ellenőrzésére, hanem az alkotmányos és törvények által meghatározott általános rendben folytatták a felkészülés ellenőrzését. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a tagállamokon belül eltérő szerepeket játszottak a különböző parlamenti (politikai szintű) struktúrák a felkészülésben, hiszen míg az esetek egy részében a kormányzati ellenőrzést amúgy is folytató Európai Ügyek Bizottsága foglalkozott az elnökséggel, addig más esetekben ez jellemzően inkább a parlamenti elnök hatáskörébe tartozott. A parlamenti saját, belső felkészülésére ugyanakkor már többen hoztak létre külön politikai fórumot, ez esetben már nem egész 70 százalékos azon parlamenteknek az aránya, ahol kizárólag a meglévő struktúrákkal oldották meg a parlamenti elnökségi felkészülést. Azon parlamentek, amelyek külön fórumot hoztak létre e célból: Belgium, Csehország, Franciaország, Hollandia és Magyarország.
Az Európai Parlament gyakorlata szerint két politikai testület érintett az elnökségek lebonyolításában. Az Elnökök Konferenciája általában az elnökség kezdetét megelőző néhány hétben konzultál a soros elnökség fő tisztségviselőivel, ezen túl pedig a Bizottsági Elnöki Konferencia is találkozik a soros elnökség kormányának uniós ügyekkel foglalkozó miniszterével. Fontos megemlíteni, hogy az elnökségek kezdetén a soros elnök ország miniszterelnöke általában beszédet mond az EP plenáris ülése előtt.
A parlamentek meghatározó többsége nem fogadott el külön stratégiai jellegű dokumentumot az elnökségi felkészülés ügyében, inkább jellemzőek voltak az operatívabb jellegű összefoglalók. A tagállamok közül mindössze Ausztriában, Spanyolországban és Magyarországon került sor ilyen dokumentum elfogadására.
Több tagállamban (Ausztria, Belgium, Finnország, Olaszország, Portugália, Szlovénia, Magyarország), a válaszadók majd 40 százaléka esetében sor került azonban a parlamenti politikai frakciók közötti valamilyen megállapodásra. Ezek jellegében eltértek, hiszen volt, amelyik inkább az elnökségi prioritások közös jóváhagyását célozta és volt olyan is, amelyik inkább a választásokat megelőző kampányvitákat igyekezett kizárni az elnökségi felkészülésből.
6
Mindegyik választ adó tagállamban politikai szintre emelték az elnökségi felkészülést a parlamenteken belül. Jellemzően a parlamentek bürója, vagy más elnöki szintű szerve (Praesidium, College of Presidents, Conference of Chairmen, stb.) jelent meg elsődleges politikai résztvevőként, de volt, ahol például az Európai Ügyek Bizottság volt a legmagasabb jellemző politikai befolyásoló és döntő tényező (pl. Dánia). A tagállamok egy kivétellel (Írország2) mind azt jelezték, hogy a házelnök szerepet játszott az elnökségi felkészülés során, sőt a tagállamok nagy részében a házelnöknek kiemelt szerepe volt mind a felkészülés, mind a megvalósítás során. A feladatok tekintetében számos tagország parlamentjében maga az elnökségi felkészülés politikai összefogása is az elnök feladata volt. Érdemes azt is kiemelni, hogy jellemzően jelentős szerepet játszott a házelnök az Európai Parlamenttel való kapcsolattartásban. Az Európai Parlamenttel közösen, Brüsszelben megrendezett Együttes Parlamenti Ülések (Joint Parliamenraty Meeting, JPM) és Együttes Bizottsági Ülések (Joint Committee Meeting, JCM) rendszeres gyakorlata csak 2005ben alakult ki, így a parlamentek egy részérnek az elnökség lebonyolítása során még jelentősen kevesebb együttműködési felülete volt az Európai Parlamenttel. Azon országok esetén, amelyek már a rendszeressé váló EP és nemzeti parlamenti közös szervezésű ülések idejében töltöttek be elnökségi feladatokat, ott az Együttes Parlamenti Ülések (JPM-ek) és az Együttes Bizottsági Ülések (JCM-ek) témájának kiválasztásában is döntéshelyzetbe került a házelnök. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a tagállamok gyakorlatilag mindegyikében a házelnök részt vett az elnökségi ülések legalább egy részén, de hét parlament esetében kifejezetten az összes parlamenti ülésen részt vett az elnök. Érdekes, hogy míg Dánia kiemelte, hogy a COSAC-on a házelnök nem vett részt, addig az Egyesült Királyság épp azt hangsúlyozta, hogy ez volt az egyetlen olyan parlamenti elnökségi esemény, amelyen házelnöki szintű képviselet volt. Az Európai Parlament gyakorlata szerint az EP elnöke részt vesz egyrészt az uniós parlamentek elnökeinek éves találkozóján3, de például társelnökként van jelen az
összes
Együttes Parlamenti Ülésen (JPM) is.
2
Itt az elnök szerepe az ülések megnyitásának protokolláris feladataira korlátozódott.
3
Az uniós parlamenti elnökök konferenciájára a jelenlegi gyakorlat szerint évente egyszer kerül sor. A korábbi
években született döntések értelmében a konferencia megrendezése nem feltétlenül az elnökséget adó ország feladata. Nem esett egyben például Magyarország és Dánia esetében, egybe esett ugyanakkor például Portugális esetében (ld. Költségvetési kérdések).
7
Az elnökségi felkészülést illetően elmondható, hogy igen változó az, hogy az elnökség lebonyolításában hány képviselő vesz közvetlenül részt. A kérdésre adott válaszok alapján a tagállamokban ez a szám az 5 képviselőtől (Dánia) egészen a 30 fölötti számig (pl. Németország) terjed, és eltérő skálán mozog. A legjellemzőbb ugyanakkor az, hogy kb. 15-20 képviselő aktív résztvevője az elnökség parlamenti megvalósításának.
A parlamentek túlnyomó többsége nem szervezett semmilyen (sem szakmai, sem nyelvi) továbbképzést az elnökségben részt vevő képviselőknek, ugyanakkor többen megjegyezték, hogy pl. nyelvi képzésre a képviselőknek folyamatosan, az elnökségtől függetlenül is lehetőségük van. A 2004-ben csatlakozott országok közül a Cseh Képviselőház mind nyelvi, mind pedig uniós képzésre adott lehetőséget a résztvevő honatyákat, s ezt tervezik Lengyelországban is. A régi tagállamok közül említést érdemel Ausztria, ahol a parlament a résztvevő képviselőknek nyelvi képzést ajánlott fel. Érdemes megjegyezni, hogy a francia nyelv esetében több országban jelentős segítséget kaptak az arra igényt tartók a helyi francia nagykövetségektől és francia intézetektől, akik akár ingyenesen adtak lehetőséget a francia nyelvtudás fejlesztésére.
A jogalkotási menetrendet illetően szinte egyhangúan úgy ítélték meg a tagállamok, hogy nem befolyásolja az uniós elnökség a jogalkotási munkát. Azonban azt azért pl. a Finn Eduskunta megjegyezte, hogy ebben az időszakban a parlament is rugalmasabb magatartást mutatott a kormány képviselői irányában, hiszen a kormány képviselőinek jelentős többletterhet jelentett a tanácsi munka ellátása. Emellett az Olasz Képviselőház kiemelte, hogy célszerűnek tartja, ha nem kerül sor uniós elnökségi parlamenti eseményre olyan napon, amikor plenáris ülést tartanak a parlamentben. Erre a tervezés során kell különös figyelmet fordítani.
A kétkamarás parlamentek esetében Szlovénia kivételével a többi kétkamarás válaszadó azt jelezte, hogy nem fogadtak el semmilyen stratégiai együttműködési dokumentumot a két ház között az elnökség idejére, hanem az amúgy is érvényben levő gyakorlatoknak megfelelően jártak el, és egy kivételtől eltekintve nem hoztak létre külön erre az alkalomra a két ház közötti közös fórumot sem az elnökség lebonyolítására4. Érdemes kiemelni azonban Hollandia példáját, ahol a két ház az elnökséggel kapcsolatos feladatok ellátására létrehozott egy, az
4
Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy például a belga és az ír parlamentek esetében eleve közösen kezelik az
uniós ügyeket, itt tehát az együttműködésük az elnökség idején is természetes volt.
8
elnökök vezetésével működő közös ún. steering groupot. Ez a csoport felelt az általános koordinációért és a megvalósításért is. A csoportban a két ház között nem egyenlő volt a megosztás, hiszen a holland Második Kamara (Tweede Kamer) több képviselővel, több tisztviselővel és több forrással is rendelkezik.
A
két
kamara
közötti
feladatmegosztást
illetően
–
az
államok
demokratikus
berendezkedéséből adódóan – jelentős különbségeket tapasztalhatunk. Az elnökség esetében is bebizonyosodott, hogy a kétkamarás parlamentekben igen eltérő gyakorlat mutatkozik a házak közötti feladatmegosztást illetően.
Ausztriában nem volt formális feladatmegosztás a két ház között;
Belgiumban a közösen működő, európai ügyekkel foglalkozó bizottságban koncentrálták a feladatokat;
Csehországban konszenzussal döntött a két ház politikai és adminisztratív vezetése arról, hogy miképpen osszák meg az elnökség körüli teendőket;
Franciaországban tisztviselők közötti egyeztetések eredményeként kerültek elosztásra a feladatok, politikai jóváhagyással;
Németországban elsősorban a Bundestag foglalkozott az előkészítéssel és lebonyolítással;
Olaszországban a két ház között gyakorlatilag egyenlő volt a feladatmegosztás;
Hollandiában a már említett steering groupban valósult meg az együttműködés, az általánosan alkalmazott arányok figyelembe vételével;
Szlovéniában valódi szerepet a Nemzetgyűlés játszott az elnökség során;
Az Egyesült Királyságban a két ház szoros együttműködésében, ám a House of Commons nagyobb technikai igénybevételével folyt az elnökség.
A tagállamokban a kétkamarás parlamentekben tehát túlnyomó részt a feladatmegosztás egyenlőtlen volt. Számos esetben gyakorlatilag egy kamara vitte végig az elnökséget, a másik jelképes részvételével. Ez azonban teljesen természetes, hiszen az egyes kamarák között a napi feladatokat illetően is lényeges különbségeket tapasztalhatunk.
A két kamara közötti költségelosztásra is az előbbiekben leírt szórás a jellemző. Míg néhány parlament két háza egyenlően osztotta meg a költségeket egymás között (Belgium, Franciaország, Olaszország), néhány parlament esetében súlyozottan oszlottak meg a költségek és az egyik fél nagyobb terhet viselt (pl. Bundestag vagy a Szlovén Nemzetgyűlés). Számos
9
kétkamarás parlament amúgy is egy költségvetéssel dolgozik, és ez alól az elnökség sem jelentett kivételt (így például Ausztria, Hollandia vagy Spanyolország). Érdemes megjegyezni, hogy speciális ügymenet volt több kétkamarás parlamentben (pl. Egyesült Királyság vagy Németország) a COSAC megrendezésével kapcsolatos költségek megosztása tekintetében (tekintettel arra, hogy az elnökségi események közül általánosságban a COSAC ülés költségei a legmagasabbak).
A kormányzattal való kapcsolattartást vizsgálva megállapítható, hogy a tagállamok jelentős többségében informális kapcsolat volt a kormány és a parlament között az elnökség lebonyolítását illetően5. Azonban ez az informális kapcsolat a válaszok tanúsága szerint legtöbbször igen hatékony és meglehetősen szoros együttműködést jelentett. Volt azonban olyan példa is (pl. Dánia), ahol kifejezetten formális megállapodáson alapult az együttműködés. A tagállamok azonban több helyütt azt emelték ki, hogy a legfontosabb a tisztviselői szintű informális kapcsolatok kiépítése és működtetése az elnökségi felkészülés és lebonyolítás során.6
Az elnökséggel kapcsolatos tartalmi kérdésekben (pl. elnökségi program és prioritások; logo; költségvetés; személyzeti ügyek) az esetek 60 százalékában a kormányok nem folytattak előzetes egyeztetést a parlamentekkel. Ebbe a 60 százalékba tartoznak azonban azok a parlamentek is, akik az egyeztetést csak a meglévő keretek között és nem különös eljárásban folytatták le, tehát valamilyen szintű párbeszédre sor került, de nem egyeztettek rendszeresen és formálisan. Ugyanakkor e kérdéssel külön foglalkozott a Belga Parlament,
az Olasz
Képviselőház és a Magyar Országgyűlés is. Az Olasz Képviselőház például külön parlamenti iránymutatást fogadott el a kormányzat részére az elnökséggel kapcsolatos ügyek tekintetében, míg a Magyar Országgyűlésben folyamatos egyeztetés folyik tartalmi kérdésekben, amelynek eredményeként az e célból létrehozott ún. EU-elnökségi munkacsoport konszenzusos állásfoglalásokat fogad el7.
5
Nem mondható ez el ugyanakkor az Európai Parlamentről, ahol folyamatos és formális egyeztetésekre kerül sor
a soros elnök tagállam kormányával. 6
A kormányzati együttműködés egyik érdekes példája a 2001-es belga elnökség, amikor a kormány képviselőket
kért fel arra, hogy a tagállamokat végigjárva térképezzék fel, hogy hogyan vélekednek Európa jövőjéről. Az ez alkalomból a képviselők által elkészített jelentés – Report on the Future of Europe – lett később az alapja a Laekeni Nyilatkozatnak, amelyet a belga elnökség alatt az állam- és kormányfők fogadtak el. 7
A rendszerről ld. Bővebben a jelentés utolsó részét, valamint a mellékleteket.
10
A kormányzatok az esetek többségében (több mint 60 százalékban) ugyanakkor a kormányzati döntések meghozatalát követően tájékoztatták a parlamenteket annak érdekében, hogy utólagos konszenzusos támogatást szerezzenek az elnökségi felkészülés kormány által elfogadott elemeihez. Ez azonban nem minden esetben öltött külön formát, számos esetben a meglévő keretek között igyekezett a kormány parlamenti támogatást kérni, és természetesen többségi kormányzás esetében ez relatíve könnyen megoldható volt, akár a normál bizottsági munka keretén belül is.
A parlamenti eseményeken való kormányzati részvételt vizsgálva a tagállami visszajelzések alapján egyöntetűen az tapasztalható, hogy a miniszterek8
a parlament által rendezett
eseményeken részt vettek. Számos tagállamban az összes találkozón részt vett az adott kérdésért felelő szakminiszter, azaz tanácsi elnök (Németország, Olaszország, Hollandia és Szlovénia), a többi tagállamban pedig szintén jelentős arányban képviselték a kormányt és a Tanácsot az egyes találkozókon (jellemzően 5-10 miniszter vett részt egy elnökség alatt a parlamenti találkozókon). Fontos továbbá kiemelni, hogy a miniszterek mellett a tárcák államtitkárai, helyettes államtitkárai is részt vettek a találkozókon, így a kormányzati képviselet minden elnökség alatt viszonylag erősnek és kiegyensúlyozottnak mondható.
A tagállamok 70 százaléka esetében a soros elnökséget ellátó ország miniszterelnöke legalább egy parlamenti találkozón részt vett. Nem került sor erre Olaszország és az Egyesült Királyság esetében, illetve Spanyolország esetében a Külügyi bizottságok elnökeinek konferenciáján vett részt a kormányfő a konferenciához kapcsolódó szociális/kulturális rendezvényen. A miniszterelnökök legjellemzőbben az európai ügyekkel foglalkozó bizottságok konferenciáján (COSAC) vettek részt, valamint a Brüsszelben megrendezett Együttes Parlamenti Üléseken (JPM-eken) és esetleg a COFACC-on (Külügyi bizottságok elnökeinek konferenciáján).
A más parlamentekkel és egyéb intézményekkel való együttműködés vizsgálata azt mutatta, hogy az évek során jelentősen változnak a kialakult kapcsolattartási mechanizmusok is. A már
8
Ez esetben a miniszterek azonban nem csak, sőt leginkább nem a "vendéglátó" ország kormányának
képviseletében jelennek meg a nemzeti parlamentek szakbizottsági közös találkozóin, hanem az általuk az elnökség ideje alatt vezetett tanácsi formáció elnökeként, az Európai Unió Tanácsának képviseletében.
11
több elnökség óta a gyakorlatban is megvalósult hármas (trió) együttműködés új formaként jelentkezik az elnökségi együttműködés esetében, és élénkül a parlamenti elnökségek és az Európai Bizottság közötti kapcsolat is.
A válaszokból kitűnik, hogy – főleg a korábbi elnökségek időbeli statisztikai aránya miatt – a tagállamok 40 százaléka a COSAC révén tartotta a kapcsolatot és működött együtt más parlamentekkel (korábban a troika keretében). A trió elnökségek megjelenése óta azonban a tagállamok közötti szorosabb együttműködés a parlamenti kapcsolatokban is megjelenik. Az EU-elnökségi felkészülés is mélyebb együttműködésre sarkallja a parlamenteket. Több országban informális szinten maradtak ezek az együttműködések, azonban néhány esetben formálissá váltak (Dánia-Lengyelország, Spanyolország-Belgium-Magyarország esetében).
Az Európai Parlamenttel való együttműködést az elnöki felkészülés kezdeti időszakában tisztviselői szintű kapcsolattartás jellemezte, az együttműködés tárgya pedig jellemzően az Együttes Parlamenti és Bizottsági Ülések (JPM-ek és JCM-ek) szervezésének kérdése volt. Azokban az országokban, ahol már az elnökségek előtti korai szakaszban politikai szintű párbeszéd alakult ki, ott is leginkább ezekről a kérdésekről folytak tárgyalások, legtöbbször házelnöki szinten.
Az Európai Bizottsággal megvalósult együttműködés vonatkozásában elmondhatjuk, hogy az Olasz Képviselőház és a Holland Parlament kivételével minden tagállamban részt vett a Bizottság valamilyen formában az elnökséggel összefüggő parlamenti üléseken. Ezek jellemzően biztosi látogatások voltak (általában 2-4 biztos részvétele félévenként), de több esetben az Európai Bizottság elnöke is részt vett valamely parlamenti ülésen, rendezvényen (így például Franciaország, Németország vagy Portugália esetében).
Az Európai Bizottság tagállamokba delegált képviseleteivel, valamint az Európai Parlament tagállami irodáival az elnökségek általában felvették a kapcsolatot (72%) és legfőképp
a
biztosok
meghívásával
kapcsolatban,
valamint
információs
anyagok
szolgáltatásával kapcsolatban fordultak hozzájuk segítségért.
Az Európai Parlament adott országból megválasztott képviselőivel a parlamentek nagy része (66 százaléka) a megszokottnál nem tartott szorosabb kapcsolatot. Egyharmaduk jelezte, hogy a kapcsolat intenzitása megnövekedett, habár számos esetben ennek nem volt
12
intézményesített formája. Több tagállam hangsúlyozta, hogy az európai parlamenti képviselők hasznos csatornának bizonyulnak az Európai Parlament döntéshozóival és adminisztrációjával való kapcsolattartásban. Emellett szintén több parlament kitért arra, hogy az európai parlamenti képviselők több alkalommal részt vettek a parlamenti elnökségi üléseken gyakran felszólalóként, kiemelt előadóként is.
POLITIKAI KÉRDÉSEK ÖSSZEFOGLALÁSA
A parlamenti dimenzió egy ország uniós elnöksége esetében a demokrácia legfontosabb szintjének részvételét jelenti az elnökségi feladatok megvalósításában. Bár a parlamentek ez irányú munkája különbözik a kormányzati elnökségi munkától, azonban a kettő kiegészítheti és erősítheti egymást, ezzel koherensebben képviselve az adott ország elnökségi prioritásait. képet adva az egész országról. Ahhoz azonban, hogy a parlamentek hatékonyan működhessenek közre az elnökségi feladatok ellátásában, fel kell készülniük az előttük álló kihívásokra. Ennek politikai súlya első sorban a képviselők vállán nyugszik. Amennyiben világos célokkal és módszerekkel történik a felkészülés, a tisztviselők ennek alapján hatékonyan tudják segíteni a képviselők munkáját. A parlamentek általában rendelkeznek megfelelő gyakorlattal nemzetközi
események
szervezésében,
azonban
egy
elnökség
kivitelezése
sokkal
összehangoltabb és bonyolultabb munkát kíván.
Következtetések
A parlamentek általában másfél évvel az elnökség előtt kezdik meg felkészülésüket az ellátandó feladatokra. Néhány esetben szélesebb körű, a kormányzati felkészülés ellenőrzését és az ahhoz való konstruktív hozzájárulást is tartalmazza a parlamenti felkészülési munka. Ez növelheti a parlamentek szerepét és hatását egyrészt országon belül, másrészt pedig indirekt módon az uniós döntés-hozatalban is. A felkészülést jellege és fontossága miatt a parlamentek politikai szinten kísérik folyamatos figyelemmel, jónéhány esetben pedig külön fórumot létrehozva adnak súlyt ennek a munkának. Az esetek egy részében a felkészülést vagy stratégiai dokumentum elfogadásával, vagy a pártok közötti megállapodásokkal is igyekeznek biztosítani a parlamentek, azonban ez még nem általánosan elfogadott gyakorlat. A parlamentek első számú képviselői, maguk a parlamenti elnökök is kiemelt szerepet játszanak az elnökség során. Munkájukkal jelentős segítséget adhatnak az egyeztetésekhez,
13
előremozdíthatják a megállapodásokat az uniós intézményekkel, illetve más tagállamok nemzeti parlamentjeivel. Emellett pedig nyilvánvaló szerepet játszanak az események során való reprezentatív megjelenésükkel is. Az elnökség során több képviselő is részt vesz a munkában, ezen képviselők csoportja országok szerint változó, de általában 15-20 fő. A kétkamarás parlamentek esetében az együttműködés az esetek nagy részében a megszokott együttműködési renden alapszik és a különböző demokratikus berendezkedésekre figyelemmel eltérő mértékű feladatmegosztás jellemző a két kamara között (a költségvállalás tekintetében is).
A parlamenti elnökségnek is nagyobb hangsúlyt ad a (Tanácsot is képviselő) miniszterek, valamint a soros elnökséget ellátó ország miniszterelnökének részvétele, valamint ugyanígy fontos a Bizottság tagjainak ellátogatása a parlamenti rendezvényekre. A tapasztalatok szerint ez meg is történik és a tendenciákat vizsgálva megállapítható, hogy a parlamenti eseményeket mind a kormányok, mind pedig a Bizottság egyre komolyabban veszi, egyre inkább rendszeres feladatának tekinti az azokon való részvételt.
Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolat az elmúlt évtizedben egyre kiegyensúlyozottabbá és egyre szorosabbá vált. Ezt nem csak a rendszeres, az elnöki konferencia keretében megvalósuló találkozók és a sűrű bilaterális kapcsolatok jelentik, hanem az Együttes Parlamenti és Bizottsági Ülések gyakorlatának kialakulása is, amely az elmúlt években egyre meghatározóbb szerepet foglal el szakpolitikai kérdések megvitatása során.
A polikikai kérdéseket illetően néhány dologra érdemes figyelmet fordítani a parlamentekben az elnökség előkészítése során. A már több parlamentben külön erre a célra létrehozott politikai szintű fórum segíthet abban, hogy a parlamenti, valamint adott esetben a parlament és a kormány együttes felkészülése hatékonyabb legyen. Jó irány lehet e tekintetben a kormányzattal való együttműködés, a kormányzat parlamenti ellenőrzése, nem csak az általános gyakorlatok szerint, hanem már a felkészülés során. Ezzel növelhető a parlamentek szerepe és egyben – összhangban a Lisszaboni Szerződésben foglalt tendenciákkal is – nagyobb befolyással élhetünk az uniós döntéshozatalra.
14
GYAKORLATI KÉRDÉSEK
A gyakorlati ügyekre irányuló kérdések során arra tettünk kísérletet, hogy a komplex és a parlamentek jelentős része számára nem rutinfeladatnak számító elnökségi felkészülést feltérképezzünk és igyekezzünk rávilágítani arra, hogy melyek azok a pontok, amelyekben a parlamentek azonos gyakorlatot követnek és melyekben térnek el. Ebben a részben először a szervezési ügyeket elemezzük, majd a személyzeti ügyeket, az Európai Parlamenttel való gyakorlati együttműködést, az elnökséggel kapcsolatos költségeket, az esetlegesen felmerülő közbeszerzési eljárásokat, a kommunikációt valamint néhány egyéb, az előző kategóriákból kimaradt kérdést taglaljuk.
Ha az elnökség gyakorlati megvalósításáról beszélünk, már a tervezés során az első és legfontosabb kérdés, hogy hány parlamenti eseményre kerül sor a féléves elnökség alatt. Az erre a kérdésre a tagállamok által adott válaszok igen nagy szóródást mutattak. Vélhetően ez annak tudható be, hogy néhány tagállam az Európai Parlamentben megrendezett együttes üléseket, az elnökséggel kapcsolatos fontosabb bilaterális/trilaterális találkozókat is számításba vette, míg mások csak a saját parlamentben rendezett bizottsági találkozókra szorítkoztak. Így a válaszok alapján elmondható, hogy a parlamenti események száma az elnökségek alatt 3 (Luxemburg) és 20 (Dánia) között mozog. A válaszok átlagát tekintve (az EP-ben megrendezett Együttes Bizottsági Üléseket [JCM] nem számolva) átlagosan 10 találkozó megrendezésére lehet számítani egy elnökségi félév során.
Ezek jellemzően:
▫
COSAC
(Az
európai
ügyekkel
foglalkozó
bizottságok
konferenciája) és a COSAC elnökségi találkozó ▫
COFACC (azaz Külügyekkel foglalkozó bizottságok elnökeinek találkozója)
▫
Bel- és igazságügyekkel foglalkozó bizottságok találkozója
▫
Védelmi bizottságok találkozója
▫
Mezőgazdasági bizottságok találkozója 15
Emellett az elmúlt években számos más témában is sor került találkozókra:
▫
Költségvetés és pénzügyek
▫
Környezetvédelem
▫
Nemzetközi fejlesztés
▫
Energia
▫
Kulturális ügyek
▫
Oktatási, kutatási és tudományos ügyek
▫
Esélyegyenlőség
Az Európai Parlamentben a gyakorlat szerint egy félévben általában két Együttes Parlamenti Ülésre (JPM-re) kerül sor, valamint emellett több Együttes Bizottsági Ülés (JCM) is megrendezésre kerül, amelyek témája részben kötött, illetve egy kialakult gyakorlatot követ (pl. a lisszaboni stratégiával foglalkozó JPM), ám lehetőség van egyéni témaválasztásra is (pl. a szlovén elnökség esetén a Nyugat-Balkánnal foglalkozó JPM megrendezése).
A résztvevők számát vizsgálva úgy tűnik, nem lehet egységes, akár közelítőleg is pontos számokat megadni az elnökségek alatt. A COSAC résztvevőinek száma az egyes elnökségek alatt 190 és 350 között mozgott, míg az egyéb parlamenti bizottsági találkozók során jóval kevesebb, 45-150 résztvevő között ingadozott a szám. A képviselők és tisztviselők közötti megosztás több parlament statisztikája szerint nagyjából fele-fele arányt mutatott.
16
COSAC participants
Spain Slovenia (National Assembly)
Member States
Portugal Netherlands Luxembourg Italy (Senate) Ireland Germany (Bundestag) Finland Belgium Austria
0
50
100
150
200
250
300
350
Number of participants
Participants at other committee meetings Austria Belgium
50-110 100
Finland
80-150
Germany (Bundestag)
80-120
Ireland
60
Italy (Chamber of Deputies)
60
Italy (Senate)
90-130
Luxembourg
90-110
Portugal Slovenia (National Assembly) Spain
60-80 50-110 45-70
A parlamenteknek az elnökségi felkészülés időszakában az egyik legelső és legfontosabb feladata az, hogy döntést hozzanak arról, hogy a félév során mely szakbizottságok találkozóit rendezzék meg. Ezek a döntések igen különböző időpontban születtek meg az egyes tagállamokban. Néhány tagállam csak az elnökség előtt kb. fél évvel hozott döntést arról,
17
hogy milyen bizottsági találkozókra kerüljön sor, míg például Finnország esetében ez a döntés már több mint két évvel az elnökséget megelőzően megszületett. A tagállami átlagot tekintve azt mondhatjuk, hogy nagyjából 10-11 hónappal az elnökség előtt már lehet tudni, hogy mely bizottságok üléseire fog sor kerülni az elnökségi félévben.
A parlamenti elnökség alatt megrendezendő események időpontjának tervezésére nincs általánosan elfogadott séma. Ugyanakkor a tagállamok – többnyire hasonló aspektusokat hangsúlyozva – a következő szempontokat tartották fontosnak kiemelni:
-
a találkozókat a fél év során szét kell húzni, hogy az időpontok ne legyenek túl koncentráltak;
-
szerencsés, ha a parlamenti találkozók időpontja egy-egy nagyobb európai esemény (pl. Európai Tanács ülés) előtti időszakra esik, illetve a bizottsági találkozóknál szerencsés, ha egy – a bizottsági ülésen is vitatott kérdéssel foglalkozó – tanácsi formáció ülése előtt kerül megrendezésre;
-
fontos figyelembe venni a nemzeti ünnepeket;
-
egyeztetni kell a kormányzat előzetes elnökségi naptárát, a parlamenti naptárat, valamint az Európai Parlament naptárát;
-
hasznos, ha nem esik más, kormányzati elnökségi program ugyanarra a napra a fővárosban.
A parlamenti események naptárát a tagállamok általában informálisan egyeztették a kormányzattal. A naptár időpontjainak meghatározása átlagosan egy évvel az elnökség előtt történt. Noha voltak olyan példák, ahol jelentősen hamarabb (Finnországban pl. 24-27 hónappal korábban), más esetekben pedig 3 hónappal az elnökség előtt született döntés ez ügyben (Olaszországban). Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a döntést követően nem mindegyik parlament hozta rögtön nyilvánosságra a parlamenti elnökségi naptárat. A parlamentek teljesen eltérő időpontban informálják egymást a parlamenti elnökségi naptárakról. A gyakorlatok tehát eltérnek egymástól, bár számos interparlamentáris fórum is megerősítette már, hogy jelentősen segíti a kiszámíthatóságot és a képviselők részvételének lehetőségét, ha az elnökségi események időpontjai megfelelő időben, minél korábbi időpontban kerülnek meghatározásra.
18
A tagállamok parlamentjei az elnökség tartalmi előkészítését átlagosan 8-9 hónappal az elnökség előtt kezdik meg. Ez esetben is tapasztalható, hogy néhány ország hamarabb (pl. Ausztria két évvel az elnökség előtt), néhány ország pedig csak a találkozók előtt relatíve közeli időpontban (pl. Luxemburg vagy Spanyolország 3 hónappal az elnökség előtt) kezdi meg a tartalmi felkészülést.
A tekintetben, hogy felállítanak-e valamilyen koordináló, központi szervezetet, amely az elnökség levezénylését segíti a parlamenten belül, a parlamentek meglehetősen külön gyakorlatot követnek. A parlamentek majdnem fele válaszolt úgy, hogy nem állítottak fel semmilyen ilyen jellegű egységet, a másik fele pedig igennel felelt. Azok közül, akik külön egységet állítottak fel, szintén több változat található meg. Több országban került felállításra egy speciális csoport, amely a koordinációért felelt (Csehország, Dánia, Írország, Hollandia, Szlovénia9, Magyarország és várhatóan majd Lengyelország), míg például Spanyolországban egy jogtanácsos végezte az elnökségi koordinációt egy további munkatárs segítségével.
A tagállamokban eltérő gyakorlat alakult ki a tekintetben is, hogy melyek azok a szervek, amelyek leginkább bevonásra kerülnek az elnökségi munka előkészítésébe. A válaszokból kitűnik, hogy ez teljesen specifikus az adott ország parlamentjében.
9
Az elnökségeket a parlamenteken belül koordináló speciálisan létrehozott szervek között kiemelkedő a Szlovén
Nemzetgyűlésben létrehozott ún. Project Group gyakorlata. Ennek tagjait a Főtitkár jelölte ki 2006 áprilisában és célja az volt, hogy központosítva tudja kezelni az összes elnökséggel kapcsolatos feladatot, beleértve maguknak a rendezvényeknek a lebonyolítását és a kormányzattal való kapcsolattartást is. Ez a csoport készített háttéranyagokat a bizottságok számára (leszámítva a specifikus szakmai jelentéseket), valamint a parlamenti elnökség számára. A csoport felelt a naptár kialakításáért, az EP-vel való tisztviselői szintű kapcsolattartásért, illetve minden technikai és logisztikai kérdésért is.
19
Ausztria
Elnök, Elnökök Konferenciája és a bizottsági elnökök A közös Európai ügyekkel foglalkozó bizottság, valamint
Belgium
a protokoll részlegek
Dánia
Európai ügyek bizottsága
Finnország
Nem volt specifikusan érintett Az elnök és helyettesei, az elnökség, az Idősek Tanácsa,
Német Bundestag
valamint az érintett bizottságok A
közös
Európai
ügyek
bizottsága,
Írország
tervezőcsoport és a bizottsági titkárságok
Olasz Képviselőház
Az elnök és a résztvevő bizottságok
Olasz Szenátus
A résztvevő bizottságok
Luxembourg
Külügyi igazgatóság
valamint
a
Az elnökségért felelős steering group és a konferenciák Hollandia
előtt felállított szervezőbizottságok
Portugália
Az elnök, a résztvevő bizottságok, a főtitkár, stb.
Szlovén
Elnökök tanácsa és az Európai ügyekkel foglalkozó
Nemzetgyűlés
bizottság, stb. A
Bürók
és
Spanyolország
igazgatóságok
Egyesült Királyság
Elnök
a
nemzetközi
ügyekkel
foglalkozó
A parlamentek nagyobb része nem fogadott el külön meghatározott időrendet („timetablet”) a felkészüléssel kapcsolatos feladatok teljesítési határidejére vonatkozóan. Összesen öten fogadtak el ilyen dokumentumot ez ezek egy része is inkább az elnökségi rendezvényekre vonatkozott.
Az elnökségi ülésekhez kapcsolódóan szervezett kulturális programokkal kapcsolatban a következő legtipikusabb események kerültek megvalósításra a parlamentek szervezésében: ▫
Kiállítások meglátogatása
▫
Történelmi helyekre telepített vacsorák
▫
Zenés és táncos produkciók (általában helyi vonatkozású)
▫
Egyéb, az ország jellegzetességeit bemutató események (pl. ír elnökség – Guinness Múzeum)
20
Amellett, hogy az elnökségek természetesen igyekeznek országaikat bemutatni, néhány tagállam válaszaiban felhívta arra a figyelmet, hogy fontos mérlegelni azt is, hogy a kulturális program ne szorítsa háttérbe a szakmai megbeszéléseket. Eltérő vélemények születtek a tagállamok részéről arról, hogy a nemzeti sajátosságok mennyire befolyásolhatják a szakmai és kulturális programokat. Az általános megítélés szerint kevéssé szerencsés, ha a politikai napirendet túlzottan a nemzeti jegyek uralják, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a tagállamok parlamentjeinek bizonyos fokig szabad keze van a bizottsági találkozók egy részének kiválasztásában, tehát, amennyiben szeretnék, ily módon befolyásolni tudják a témákat, és ezzel az elnökség karakterét (pl. Franciaország kezdeményezése az esélyegyenlőséggel foglalkozó bizottságok képviselőinek találkozójára). Összességében azonban a kulturális, szociális programok azok, ahol a nemzeti sajátosságokat jobban előtérbe lehet helyezni.
A tagállamok nem egész harminc százaléka (Ausztria, Cseh Képviselőház, Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság) vette igénybe külső rendezvényszervező cég szolgáltatásait, tehát jelentős többségük saját forrásaiból oldotta meg a rendezvények szervezését. A tolmácsolás szervezése esetében azonban a parlamentekben külső források igénybevételére van szükség, hiszen a COSAC találkozókon kötelező az összes uniós nyelvre való tolmácsolás10. A COSAC-on kívüli találkozóknál a parlamentek többsége az angol és francia nyelvet biztosította a résztvevők számára, valamint emellett tolmácsfülkéket azoknak a delegációknak, akik saját tolmáccsal érkeznek. Emellett az országok saját nyelvei és néhány esetben a német, valamint esetleg a spanyol és az olasz jelent meg tolmácsolt nyelvként11. A parlamentek általában előre külön szerződést kötöttek a tolmácsokkal, hogy a parlamenti találkozókra biztosítsák az elérhetőségüket.
10
Ez egyébként nem csak azért okoz többletproblémát, mert a költségeket a tolmácsok és a tolmács-berendezések
jelentősen megnövelik, hanem azért is, mert több parlament a COSAC ülés lebonyolítását külső helyszínen kényszerül megrendezni. 11
Költségkímélő példát jelenthet az a megoldás, amelyet az uniós nemzeti parlamenti elnökeinek konferenciáján
alkalmaznak. Ez a nyelvi rezsim 2005-ben, Budapesten került elfogadásra és jelentősen segít a rendező parlamenteknek abban, hogy lehetőleg ne kelljen az összes tolmácsköltséget magukra vállalni, valamint egyben a tolmácsolás mindenki által elfogadott racionalizálását is jelenti, valamint azt is biztosítja, hogy minden parlamenti elnök saját országa nyelvén szólalhasson fel. (A nyelvi rezsim meghatározott költségelosztást, illetve a tagállamok saját vállalásait is tartalmazza).
21
Főként a COSAC-ra érkező átlagosan 250 résztvevő, valamint a tolmácsfülkék elhelyezésének nehézsége miatt a parlamentek közül sokan nem csak parlamenti helyszíneken tartották meg az elnökségi találkozókat, hanem külső helyszíneken (pl. rendezvény-központokban, koncerttermekben) is szerveztek ülést. A parlamentek e tekintetben fele-fele arányban oszlottak meg, azaz a házak fele adott otthont az összes találkozónak, míg a másik felében külső helyszíneket is igénybe vettek. (A kulturális programok természetesen az egyesek mintegy száz százalékában a parlamenteken kívül kerültek megtartásra.)
A szállodafoglalásokkal kapcsolatban általános következtetésként levonható, hogy a dátumok meghatározása után a parlamentek rögtön csoportfoglalásokkal biztosították a szállodákbn a helyek fenntartását, általában több szállodával megállapodva. Összességében a parlamentek az elnökség előtt átlagosan 9 hónappal már rendezték a szállás kérdését.
A parlamentek, kevés kivételtől eltekintve, nem biztosítottak VIP várót a repülőtéren az érkező delegációknak. Ez alól kivételt jelentett néhány esetben az EU biztosok, valamint a házelnökök fogadása, amikor a vendéglátók magukra vállalták az ezzel járó plusz költségeket.
A biztonsági szolgálatok tekintetében egységes képet mutat az európai parlamentek gyakorlata, hiszen a nemzetközi parlamenti események esetén alkalmazott általános gyakorlat szerint jártak el.
A szállítással kapcsolatban a tagállamok parlamentjei szintén megegyező gyakorlatot folytattak: a szervezők transzfert biztosítottak a konferencia hivatalos szállásaként megadott hotelei és a találkozók helyszínei között, valamint a szociális események helyszínire az elnökség által biztosított, általában buszokkal szállították a résztvevőket. A reptéri transzfert azonban a delegációknak maguknak (esetleg a nagykövetségek segítségét igénybe véve) kellett megoldaniuk.
Az elnökségi előkészületekben és a lebonyolításban közvetlenül résztvevő hivatali munkatársak száma nagy különbségeket mutat a tagállamok parlamentjeiben. Míg az Egyesült Királyság, Ausztria és Finnország például csak három főt említ, addig például Portugáliában 20 fő vett részt az elnökséggel közvetlenül foglalkozó előkészítő csoportban, összességében átlagosan 7 ember foglalkozott közvetlenül az elnökségi feladatokkal. Ennél természetesen nagyobb a száma azoknak a kollégáknak, akik ugyan foglalkoztak az
22
elnökséggel, de nem a központi koordinációban vettek részt. E tekintetben is Portugáliában tapasztalhatjuk a legszélesebb körű részvételt, hiszen itt 100 fő foglalkozott az elnökséggel, míg máshol ez a szám átlagosan 30 fő körül mozog (12-50). Természetesen ebbe a kibővített körbe minden esetben beletartoznak az érintett bizottságok titkárságai is, akikre minden esetben hárul feladat a szakbizottsági találkozók lebonyolítása és előkészítése esetén. A feladatok oroszlánrészét azonban a válaszok szerint az EU főosztályok, a külügyekkel foglalkozó hivatali egységek, valamint az európai ügyekkel foglalkozó bizottságok titkársága látta el.
A parlamenti elnökségi feladatokat ellátó tisztviselők egyedül Dániában és részben Németországban voltak a központi kormányzati elnökségi stáb részei, a többi országban teljesen elkülönültek a központi elnökségi stábtól. Ugyanakkor több országban (Ausztria, Csehország, Egyesült Királyság, Franciaország) a parlamenti tisztviselők egy része a felkészülés során részt vehetett a kormányzat által szervezett elnökségi tréningekben.
A parlamentekben az elnökségi feladatokban résztvevő tisztviselők kevés kivételtől eltekintve általában nem részesültek külön juttatásokban. Ám az elnökséggel összefüggő túlóráért járó kompenzációt megkapták, amely az elnökségi időszakban jellemző volt a központi koordinációval foglalkozó kollégák esetében. A parlamentek Ausztriában, Írországban, Szlovéniában és Spanyolországban a válaszok szerint ugyanakkor külön jutalmazásban részesítették az elnökséggel foglalkozó parlamenti stáb tagjait.
Az elnökség idejére sok parlamentben külön munkatársakat is alkalmaztak a többletfeladatok ellátására. Ezek az addícionálisan felvett munkatársak sokszor csak gyakornokként segítették a munkát és ha nem gyakornokként, akkor is kivétel nélkül határozott idejű szerződések formájában dolgozhattak a parlamenteknél. Ezek a munkatársak vagy az elnökség közvetlen kezdetén, vagy esetleg az azt megelőző néhány hónapban álltak munkába és általában közvetlenül az elnökség végén meg is szűnt a munkaviszonyuk. A legtöbb munkatársat Ausztriában vették fel ilyen feladatokra, ahol 6 embert kezdtek foglalkoztatni 6 hónappal az elnökség előtt, míg több parlament (pl. az Olasz Képviselőház, a Bundestag vagy a francia parlament két háza) a meglévő forrásaival oldotta meg az elnökség által támasztott plusz elvárásokat. Kifejezetten diákokat csak Szlovéniában és Dániában hívtak segítségül, főként a logisztikai feladatok megoldásához.
23
A parlamentek nagy része (több mint 80 százalékuk) nem szervezett semmilyen speciális tréninget az elnökséggel közvetlenül foglalkozó kollégáknak, azon kívül, hogy az elnökséget megelőző időszakban részt vettek az előző elnökségek hasonló rendezvényein. Néhány parlament azonban kapcsolatban állt más országok elnökségi ügyekben már tapasztaltabb parlamenti kollégáival, így például a cseh parlamenti házak együttműködést folytattak a Francia Parlamenttel, Szlovéniával, valamint az Európai Parlamenttel; Franciaország Portugáliával és Szlovéniával; Szlovénia pedig Finnországgal és Ausztriával; Magyarország Szlovéniával, Lengyelországgal, a trió keretében pedig Belgiummal és Spanyolországgal.
Az Európai Parlamentben az elnökséggel összefüggő feladatokat a „D” Főigazgatóság munkatársai látják el. Az Európai Parlament az elmúlt években egy olyan gyakorlatot alakított ki, amellyel igyekszik segítségére lenni a soron következő uniós elnökség parlamentjének. Az ebből a célból kialakított programok az adminisztratív kapacitások megerősítését szolgálják a parlamentekben az elnökségek előtt.
Az Együttes Parlamenti és Bizottsági Ülésekre (JPM-ekre és JCM-ekre) való felkészülés ügyében a nemzeti parlamentek az Európai Parlamenttel általában 6-12 hónappal az elnökséget megelőzően vették fel a kapcsolatot. A tagállami visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy szinte kivétel nélkül minden esetben a nemzeti parlament elnöke és az Európai Parlament elnöke közösen döntenek a találkozók témájáról. A tagállamok visszajelzése azt mutatja, hogy néhány esetben nehézkesnek mutatkozott a döntések előkészítése az Európai Parlament részéről (a bürokratikusabb berendezkedésnek köszönhetően), noha a döntések megszületése után végül sikeres rendezvények valósultak meg. Az Európai Parlamenten kívül a parlamentek egymással jellemzően nem vitatták meg a találkozók témáit, de esetleg utólagos információt biztosítottak a különböző interparlamentáris fórumokon a már megszületett döntésekről (pl. liaison officerek találkozója).
Az Európai Parlamenttel való kapcsolattartást a parlamentek jellemzően a nemzeti parlamentek hivatalainak brüsszei állandó képviselőin keresztül valósították meg, de az EP és a nemzeti parlamentek között is folyamatos volt a közvetlen kapcsolattartás, Tisztviselői szinten általában igen aktív kapcsolatokat ápolnak az elnökséget ellátó parlamentek és az EP. Ennek egyik példája, hogy a JPM-eket megelőzően az elnökséget ellátó parlamentből Brüsszelbe látogat(nak) az ülés szervezésével foglalkozó kollégá(k). A közösen szervezett
24
találkozók (JPM-ek és JCM-ek) általános költségeit az Európai Parlament viseli minden esetben.
Az elnökség idejére néhány parlament bővítette a brüsszeli állandó képviseletét. Több esetben sor került a COSAC titkársági munkák ellátása miatti többletfeladatok okozta hiánypótlásra új munkatárssal. Néhány parlament esetében parlamenti gyakornoki segítségével oldották meg az állandó iroda plusz feladatait az elnökség alatt, akik esetenként a COSAC titkárságban való részvétel miatt okozott többletmunkán is enyhíteni tudtak. Az állandó irodák az elnökség idejére a költségeiket illetően nem kaptak további pénzügyi forrásokat.
Ami az Európai Parlament tapasztalatait illeti, elmondható, hogy az Európai Parlament tisztviselői általában fél évvel az elnökség kezdete előtt veszik fel a kapcsolatot a majdani elnökség parlamentjével, és a kapcsolatok az elnökség közeledtével egyre intenzívebbé válnak, mind több kétoldalú találkozót eredményezve az EP és a tagállamok között (ezekre az esetek nagy részében Brüsszelben kerül sor).
A költségeket illetően a tagállamok parlamentjei között igen nagy különbségeket látunk. A tagállamok parlamentjeinek elnökségi költségvetése természetesen jelentős mértékben függ attól is, hogy a parlament mennyire szeretne nagy formátumú elnökséget (csak úgy, mint a kormányok esetében, de természetesen jóval kisebb dimenzióban), milyen plusz költségeket vállal magára (pl. kulturális rendezvények költsége jelentősen eltérhet, de ugyanígy növeli a költségeket, ha egy találkozó megrendezésére nem a fővárosban kerül sor).12 A parlamentek általában jelentős tartalékot képeztek és többnyire túlbecsülték a költségeket (pl. Hollandia esetében a tervezett 1.500.000 euró helyett csak 1.000.000 euróba került az elnökség a parlament számára), aminek oka az lehetett, hogy az eseményeken résztvevők számát csak megbecsülni előre csak közelítőleg lehetett.
12
Fontos megjegyezni, hogy a kimagaslóan magar költségeket Portugália esetében az is okozta, hogy az elnökségi
félévvel egy félévben került megrendezésre az elnöki konferencia, valamint az azt előkészítő vezető tisztviselői találkozó is.
25
Elnökségi költségvetések 2500000 2000000 1500000 Összeg (euróban, m egközelítőleg) 1000000
Spain
United Kingdom
Portugal
Slovenia (National Assembly)
Netherlands
Luxembourg
Italy
Ireland
Germany (Bundestag)
France
Finland
Denmark
Belgium
Austria
0
Czech Senate
500000
Tagállam
A költségek közül egyébként szinte kivétel nélkül mindegyik parlament legnagyobb tételként a tolmácsolási költséget jelölt meg. Emellett a szállítás, a technikai berendezések, az ajándékok, valamint a vendéglátás jelentettek nagyobb kiadást.
A költségek egyébként jellemzően az elnökségi félévben merültek fel, így a megelőző év(ek)ben a parlamentek általában nem különítettek el jelentős külön forrásokat az elnökségre. A tagállami válaszok alapján egyhangúan állítható, hogy a parlamenti elnökség költségvetése a parlamenti költségvetés keretében került megjelenítésre és nem az általános elnökségi költségek között, tehát a parlament költségvetése teljes mértékben elkülönült a kormányzati költségvetéstől. Érdemes azonban megjegyezni, hogy számos esetben került sor arra, hogy a kormányzat logisztikai forrásait esetleg a parlament is használhatta (több helyütt külön megegyezést követően akár térítésmentesen is), valamint számos országban a kormányzati protokoll ajándékokat használták a parlamentek is a találkozók során.
Érdekesség, hogy az Európai Parlament esetében nincs külön elnökségre elkülönített költségvetés, hanem a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartásra elkülönített összeg az, amelyből a közösen szervezett üléseket is finanszírozzák. A legnagyobb költséget itt is a tolmácsolás jelenti, hiszen az EP-ben megrendezendő Együttes Parlamenti Ülések (JPM-ek) esetében általában majdnem minden hivatalos uniós nyelvre történik tolmácsolás.
26
A közbeszerzéseket illetően a parlamentek többsége azt a tájékoztatást adta, hogy nem volt szükségük uniós szintű közbeszerzés kiírására, azaz vagy csak országon belüli tendereket írtak ki, vagy még arra sem volt szükség. A kiírt tenderek tárgya jellemzően: a tolmácsolás, a szállítás és a vendéglátás. A tenderek kiírására az elnökségeket megelőzően általában egy évvel került sor. Ugyanakkor például a finn elnökség esetében szükségesnek bizonyult az uniós szintű közbeszerzés a parlament számára, amelyet az Eduskunta a tolmácsolási költségek miatt kényszerült kiírni és a kormányzattal közösen, mintegy két évvel az elnökség előtt adták ki a tendert.
A parlamenti elnökség kommunikációjával kapcsolatban a tagállamokban eltérő gyakorlatokat tapasztalhatunk, ugyanakkor az megállapítható volt, hogy szinte mindegyik parlament a kormánytól teljesen függetlenül, jobbára általános, amúgy is meglévő forrásait, sajtószolgálatát használta fel. (Tehát nem vették igényben külső PR és kommunikációs cég segítségét.) Érdemes megjegyezni, hogy például Dániában a parlamenti eseményekről a sajtó, illetve a nagykövetségek számára a kormányon keresztül juttatták el az információt (míg a közvélemény általános tájékoztatása a Parlament feladata maradt). A kormányzattal való ilyen irányú együttműködésre szintén jó példa, hogy a cseh kormány az ország általános uniós elnökségi naptárában szerepelteti a legfontosabb parlamenti eseményeket. Ez a kezdeményezés esetleg iránymutató lehet a jövőre nézve is, hiszen egységesebb képet kapnak a tájékozódni kívánók az elnökség különböző szintű és apsektusú elnökségi programjairól, illetve könnyebben lehet felhívni a figyelmet a parlamenti eseményekre is, amelyek kommunikációja egyébként szinte mindegyik parlament esetében nehézkes. A média-kapcsolatokat azonban kétségtelenül érdemes megerősíteni az elnökségek idejére, amelynek egyik példáját a német Bundestag írta le. Kiemelték, hogy a sajtószolgálat a már amúgy is meglévő kontakt-listáit kibővítette, illetve az elnökség ideje alatt proaktív módon hangsúlyozottabb helyen kezelte az uniós ügyeket az általános parlamenti sajtókapcsolatokban. Külön parlamenti médiastratégiát általában nem dolgoztak ki (bár erre is találunk példát), ugyanakkor folyamatosan sajtóanyagokkal és sajtócsomagok segítségével igyekezték az újságírók figyelmet felhívni a parlamenti eseményekre. A parlamentek nagy része nem volt maradéktalanul elégedett a médiatudósításokkal a parlamenti rendezvényeket illetően, bár többen jelezték, hogy ez általános problémát jelent a parlamentek esetében.
A tájékozódást segítendő általában a már meglévő parlamenti honlapokon hoztak létre egy
27
külön, de a főlaphoz csatolt oldalt, amely elnökségi honlapoként működött, de volt olyan parlament is, ahol külön erre a célra létesítettek a parlamentétől teljesen külön álló websiteot. Az on-line regisztrációt azonban már korántsem használták ilyen kiterjedten a parlamentek, hiszen mindössze Finnország, Németország és Olaszország használta az internetes felületen való jelentkezés lehetőségét az eseményekre. Az ő esetükben ugyanakkor pozitív volt a használattal kapcsolatos tapasztalat. Az elnökségek kapcsán speciális szoftver beszerzésére nem volt szükség. Az elnökséggel kapcsolatos anyagok (programok, részvételi lista, praktikus információ, stb.) mind on-line, mind pedig papír formában rendelkezésre álltak a résztvevők számára. A parlamentek emellett kiadványokkal is segítették a tájékozódást és intézményeik megismerését az elnökségek alatt. Az ilyen információ forrásául szolgáló kiadványokat a parlamentek fele arányban kifejezetten az elnökségre készítették el, míg a tagállamok másik felében már meglévő nyomtatványokat használtak e célból.
Civil szervezetekkel a parlamentek az elnökségek kapcsán nem tartottak külön kapcsolatot (kivétel ez alól Finnország, amely kapcsolatot tartott fenn olyan releváns civil szervezetekkel, amelyek értékes szakmai anyagokkal tudtak az egyes speciális kérdésekhez háttérinformációt adni). A parlamenti kutatószolgálatokat viszonylag limitált számú parlament vette igénybe, aki pedig mégis, azok nagy része csak szakpolitikai háttéranyagok elkészítését kérte a képviselők számára.
Következtetések
Az elnökség a parlamentek számára számos gyakorlati kihívással is együtt jár. Olyan sok, apró momentum összehangolását kívánja meg, amely csak precíz és alapos felkészülés után valósítható meg zökkenőmentesen. Annak érdekében, hogy minél nagyobb hangsúlyt kapjon a tartalmi kérdések megvitatása, a szakpolitikai egyeztetések a különböző tagállamok képviselői között, fontos, hogy a találkozók gyakorlati háttere megfelelően előkészített legyen. Ezért fontos, hogy a már meglévő gyakorlatokat megosszuk egymással, hiszen – politikai kérdésekkel ellentétben, ahol számos nemzeti sajátosság figyelembe vételére van szükség – a gyakorlati ügyek esetében általánosan alkalmazható megoldásokról van szó és egységesen, minden parlament számára fennálló feladatokról.
28
Ezekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy akármilyen koordinációs megoldást is választ egy parlament, az a célszerű, hogy mind politikai, mind pedig tisztviselői szinten legyen egy olyan kijelölt fórum/szerv, amely a feladatokat koordinálja. Ezek közül az elsődleges a találkozók számának és jellegének meghatározása, majd pedig az ezekhez rendelhető költségek kalkulálása. Ez utóbbi igen nehéz feladatnak bizonyul a parlamentek számára, hiszen a résztvevők száma előre nem meghatározhatatlan, s nagy mértékben változhat félévről félévre, de akár félven belüli találkozók között is nagy lehet az eltérés.
A találkozók kiválasztásával kapcsolatban néhány praktikus megfontolást alakult ki a gyakorlaban. Így például fontos, hogy a találkozókat a fél év során szét kell húzni, annak érdekében, hogy az időpontok ne legyenek túl koncentráltak; szerencsés, ha a parlamenti találkozók időpontja egy-egy nagyobb európai esemény (pl. Európai Tanács ülés) előtti időszakra esik, illetve a bizottsági találkozóknál szerencsés, ha egy – a bizottsági ülésen is vitatott kérdéssel foglalkozó – tanácsi formáció ülése előtt kerül megrendezésre; emellett fontos figyelembe venni a nemzeti ünnepeket; egyeztetni kell a kormányzat előzetes elnökségi naptárát, a parlamenti naptárat, valamint az Európai Parlament naptárát; és végül hasznos, ha nem esik más, kormányzati elnökségi program ugyanarra a napra a fővárosban.
A legjelentősebb feladat elé a parlamenteket a COSAC ülés megszervezése állítja, amely nem csak anyagilag, de logisztikailag a legnagyobb megterhelést jelenti. Sokszor ez az ülés az, amely megszervezése például lehetetlen egy parlamenten belül, hiszen az összes uniós nyelvre való tolmácsolás kötelezettsége együtt jár a nagyszámű tolmácsülke igényével és emellett azt is ki kell emelni, hogy a résztvevők száma a COSAC üléseken általában nagyjából a kétszerese az amúgy legnagyobb számú szakbizottsági ülés résztvevőinek.
A felkészülés során az egyik legfontosabb feladat az elnökségi koordinációval foglalkozó munkatársak meghatározása és felkészítése. Ennek a csapatnak ugyanis számos feladattal kell megbírkóznia, a szállásfoglalástól a tolmácsolás biztosításán át az ajándékok organizációjáig. A gyakorlat alapján azt mindhatjuk, hogy a megfelelő gondosság mellett a parlamentek számára nem okoz gondot sem a szállások biztosítása, sem a tolmácsolás szervezése, azonban mindkét esetben elengedhetetlen az elnökség előtt jó időben lépni és a foglalásokat elintézni. Feladatot jelent továbbá a szállítás megszervezése, amely azonban a parlamentek között jól kialakult gyakorlat szerint zajlik.
29
A tolmácsolás szervezése nagy feladat elé állítja a parlamenteket, hiszen a COSAC találkozókon kötelező az összes uniós nyelvre való tolmácsolás. A parlamenti gyakorlat szerint a COSAC-on kívüli találkozóknál a parlamentek általában az angol és francia nyelvet biztosítotják
a
résztvevők
számára,
valamint
emellett
tolmácsfülkéket
azoknak
a
delegációknak, akik saját tolmáccsal érkeznek. Jó példa lehet a tolmácsolás megoldására az uniós nemzeti parlamenti elnökeinek konferenciáján alkalmazott nyelvi rezsim.
A parlamentekben azonban nem minden esetben áll rendelkezésre megfelelő számú humán erőforrás a feladatok ellátására, így különös fontossággal bír az elnökségi félévekben a brüsszeli állandó irodák kapcsolattartó szerepe, valamint az, hogy esetleg további munkatársak felvétele megfelelő átgondoltsággal, csak az adott időre szóljon.
Az elnökségi költségvetések tervezése is egy jelentős és igen nehéz feladat a tagországok számára. Egymás segítése és a korábbi tapasztalatok megosztása ez esetben kiemelt fontossággal bírhat.
Megállapítható, hogy a parlamentek eddig is figyelmet fordítottak a kommunikáció kérdésére, mind a sajtókapcsolatok, mind pedig az elnökségi honlapok által biztosított tájékoztató tevékenységet vonatkozásában. Tekintve, hogy több parlament jelzése alapján ezen a területen nehézségek adódnak, a jövőben nagyobb figyelmet lehetne fordítani arra, hogy hogyan kommunikáljuk a parlamenti elnökségek, valamint a parlamentek munkáját általánosságban.
A gyakorlati kérdésekben az összesítés alapján levonható következtetés az, hogy mindenképp hasznosnak bizonyul, ha egy jól kiválasztott központi koordináló csoport foglalkozik a feladatokkal és ez a csoport biztosítja az események lebonyolítás feletti áttekintő ellenőrzést is.
EGYÉB MEGJEGYZÉSEK
Számos parlament járul hozzá értékes munkájával a jelentés elkészítéséhez, azonban érdemes említést tenni azon országokról is, ahol – Magyarországhoz hasonlóan – még csak az előkészítés fázisában járnak a parlamentek. Ezek közül két országot szeretnénk a továbbiakban kiemelni: Lengyelországot és Litvániát. Lengyelország 2011 második felében tölti majd be a 30
soros elnökség tisztét, míg Litvánia csak 2013 második felében. Azonban figyelemre méltó, hogy a két ország parlamentjében milyen mélyreható munka folyik az elnökségi előkészítésekkel kapcsolatban. Mindkét példa esetében a munka központja a parlamenteken belül az európai ügyekkel foglalkozó bizottságok titkársága. Fontos lépéseket tettek már nem csak a belső stratégiai tervezés folyamatában, hanem a külső kapcsolatfelvételben is, ami nagyban segítheti az eredményes elnökség lebonyolítását a hasznos tapasztalatok átvétele esetén. A már nemzeti parlamentekkel és az uniós intézményekkel való általános együttműködésen túl azonban például a litván kormány segítségül hívta az Európai Bizottság TAIEX irodáját is, amely szemináriumokat szervezett a felkészülés témájában. Ezekre a szemináriumokra az illetékes parlamenti tisztviselők is meghívást kaptak.
A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS FELKÉSZÜLÉSE A 2011-ES EU-ELNÖKSÉGRE
A jelentésben bemutattuk a nemzeti parlamentektől és az Európai Parlamenttől kapott információ, hogy melyek a felkészülés legfontosabb aspektusai. A következőkben pedig röviden bemutatjuk a Magyar Országgyűlés 2011 első félévi elnökségre való felkészülésének eddigi menetét és eredményeit.
A 2011 első félévében sorra kerülő magyar EU elnökségre való felkészülés komoly felelősséget ró a Magyar Országgyűlésre. A felkészüléssel kapcsolatos feladatok jelenleg négy csoportba oszthatóak: •
Az ötpárti EU-elnökségi munkacsoport tevékenysége
•
Az Országgyűlés saját felkészülésének koordinálása
•
A spanyol-belga-magyar elnökségi trió együttműködése
•
Jelen, az EU nemzeti parlamentek elnökségi felkészülését áttekintő jelentés elkészítése és annak bemutatása a 2009. február 27-28-i párizsi EU elnöki konferencián
Az Országgyűlés öt frakciója 2008. február 21-én megállapodott az EU-elnökségi munkacsoport létrehozásáról. A frakciók parlamenti képviselőiből álló munkacsoport feladata a 2011. évi magyar EU-elnökségi felkészüléssel összefüggő legfontosabb hazai feladatok figyelemmel kísérése, és az azokkal kapcsolatos egyeztetés az Országgyűlés frakciói, illetve a Kormány között. A munkacsoport ügyrendje szerint konszenzusos állásfoglalást fogadhat el az 31
alábbi kérdésekben: a magyar EU-elnökség prioritásainak meghatározása, a magyar EUelnökség arculata, illetve az elnökség lebonyolításával kapcsolatos intézményi-személyügyi kérdések. A munkacsoport konzultációt folytat az elnökségre vonatkozó bel- és külföldi kommunikációról, az elnökség költségvetéséről és az elnökséghez kapcsolódó magyarországi rendezvények megtervezéséről. (A munkacsoport ügyrendjét és egyik állásfoglalását lásd a mellékletben).
Az Országgyűlés saját felkészülésének előkészítése az EU-elnökségi Koordinációs Csoport feladata, amelyet a Külügyi Hivatal vezetője felügyel. A felkészüléssel kapcsolatos koncepció 2009 nyaráig készül el. 2008 folyamán bilaterális találkozókra került sor a sikeres EUelnökséget már maga mögött tudó Szlovénia, továbbá az elnökségre készülő Lengyelország parlamenti tisztviselőivel.
2008. november 5-én került aláírásra a spanyol-belga-magyar trió országok parlamenti elnökei által a három ország parlamentjei közötti együttműködést rögzítő nyilatkozat. Az elnökségi trió együttműködése elnöki szintű és hivatali találkozókat is magába foglal (lásd: melléklet).
32
ANNEX I
A JELENTÉS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ KÉRDŐÍV
HUNGARIAN NATIONAL ASSEMBLY Office for Foreign Relations
QUESTIONNAIRE ON PRACTICES OF PARLIAMENTS CONCERNING EU PRESIDENCIES
Introduction
While EU national parliaments exchange best practices in many fields, the issue of the parliamentary dimension of the preparation and the management/implementation of the EU Presidency has not been explored in detail so far. For governments a ‘Presidency Handbook’ is available, and also the General Secretariat of the Council supports their activities and give them a helping hand, while us, Parliaments may stay without the real knowledge that was gathered by previous parliaments that went through the presidency. This topic is therefore highly actual. Having regard to the positive reactions from Member States both at the Meeting of the Secretaries General and at the Conference of Speakers in Lisbon, the Office for Foreign Relations of the Hungarian National Assembly would like to kindly ask you to fill out this questionnaire and send it back to the following e-mail address possibly not later than 12th December, 2008:
[email protected]
33
Contact persons on this matter: Mr. Bálint Ódor, Head of EU Department Phone: +36 1 441 4240 Fax: +36 1 441 4270 E-mail:
[email protected] Ms. Katalin Szalóki, Counsellor Phone: +36 1 441 4867 Fax: +36 1 441 4270 E-mail:
[email protected] The answers to the questionnaire will be summarized in a report and will be presented by Dr. Katalin Szili, Speaker of the Hungarian National Assembly to the Conference of Speakers in February, 2009.
Miscellaneous
-
In case your country has not held EU Presidency yet, we would still very much appreciate your ideas on how you plan to organize the issues mentioned below or in general on your approach to the parliamentary dimension of the EU Presidency.
-
Concerning the European Parliament it is clear that different approach is applied than in national parliaments. Still, we would be very much interested in receiving information from the European Parliament on its practices and its cooperation in general with national parliaments on EU Presidency issues.
-
Should you have any statistics – besides information requested in the questionnaire about the parliamentary dimension of the EU Presidency, it would be more than welcome.
-
If you have any other additional questions, comments or information that might be useful in this matter, please be so kind to share it with us.
Questionnaire
34
PART I POLITICAL ISSUES
1. Has your country already hold the EU Presidency? If yes, when? 2. Was your Parliament/Chamber involved in the preparation of the country’s EU Presidency? To which extent/in which form? 3. How much in advance did your Parliament start the preparation for the Presidency?
Inside the Parliament/Chamber 4. Were there any political bodies in your Parliament/Chamber for the purpose of discussing the preparation of the country to the EU Presidency? 5. Were there any political bodies in your Parliament/Chamber for the purpose of discussing the parliamentary preparation? 6. Did your Parliament/Chamber adopt any strategic paper on the preparation and execution of the Parliamentary Presidency? If yes, was it by any means approved at a political level? 7. Was the political level involved in the preparation of your Parliament? In which form? 8. Did the factions of your Parliament agree on any political declaration or document concerning the Presidency in general or in concrete issues (as for example the objectives etc.)? 9. Did your Speaker/President play any role in the preparation? If yes, which role? 10. How many meetings did your Speaker/President participated at during the Presidency in relation to that (e.g. COSAC or all committee meetings)? 11. How many MPs were involved in the work related to the implementation of the Presidency? 35
12. Did you have any training (professional or language) for your MPs? 13. Did you introduce a change in the legislative work during the Presidency period? If yes, in which form?
Cooperation with the other chamber (if applicable) 14. Did your Parliament adopt any strategic paper on the special cooperation for the Presidency between the Chambers? 15. Did you set up a common coordinating body for the Presidency? 16. How did you decide on the division of tasks between the Chambers? 17. How did you decide on the division of budget between the Chambers?
Cooperation with the Government 18. How close was the cooperation with the Government concerning the EU Presidency? Did it take any formal or informal institutionalized form? 19. Did you negotiate with the Government on substantial issues as regards to the country’s preparation to the EU Presidency? (e.g. shaping the presidency programme and priorities, logo, budget, staff issues) 20. Did the Government involve the Parliament in order to ensure (consensual) political support for the most important issues of the Presidency? 21. How many ministers (or deputy ministers/state secretaries) participated at parliamentary Presidency meetings? 22. Did the Prime Minister or President of the Republic participate at parliamentary Presidency meeting? If yes, which meetings did s/he attend?
36
Cooperation with others 23. Did you cooperate with the troika or trio countries’ parliaments? If yes, was it a formal or ad hoc practical cooperation? 24. Did you have any special cooperation with the European Parliament at political level as well, or only at officials’ level? 25. Did Council and European Commission representatives (commissioners or other high ranking officials) attend parliamentary Presidency meetings? 26. Did you cooperate with the European Commission Representation and the Information Office of the European Parliament before and during the Presidency? 27. Did you have any special or strengthened cooperation with your MEPs during the Presidency period?
PART II PRACTICAL ISSUES Organization 1. How many parliamentary events took place during your Presidencies? 2. How many and what kind of parliamentary committee meetings were organized in the framework of the Presidency semester? 3. How many people participated at the various parliamentary meetings? How many of them were MPs and officials? 4. When did you decided on the type of committee meetings to be held during the Presidency? 5. Did you have any special consideration when choosing the date for the parliamentary events? 6. When did you prepare the calendar of events for the parliamentary meetings? Did you 37
conciliate with the government offices? 7. How much in advance did you start the substantial preparation of the meetings? 8. Did you have any special or ad hoc bodies for the internal organization of the parliamentary Presidency events? 9. What were the most important organs of the Parliament/Chamber that were involved in the Presidency? 10. How often did you cooperate with the government offices and in which fields respectively? 11. Did you have any timetable of activities adopted by the Parliament/Chamber concerning the preparation of the Presidency? 12. What kind of cultural programmes were organized during the meetings, if any? 13. How much – do you think – national particularities (cultural, political, etc.) can influence the programmes? 14. Did you hire an event organisation agency to perform the organisational tasks related to the parliamentary meetings? If yes, was this discussed with the government? 15. How was the interpretation organized during the meetings? How many languages did you use? 16. Did you hold all your meetings in the parliamentary premises or were there other places as well? 17. Was there any concern when thinking about the hotel booking? Did you conciliate this issue with government offices? 18. How long in advance did you make the block reservation in the hotels used for the Presidency meetings? 19. Did you ensure VIP lounge at the airport for the participants of the parliamentary meetings?
38
20. Did EU Presidencies general rules on security issues were applied to parliaments? Who was in charge of security of delegations to parliamentary events? 21. Did you provide any transportation to any participants? Did you have to count with extra transport costs?
Staff 22. How many colleagues were involved in the central coordination of the Presidency within the Parliament? Where and on what level did this coordination happen? 23. How many colleagues were involved all in all in the Presidency at the Parliament/Chamber? 24. Were the tasks mainly supported by the administrative unit on EU affairs/Foreign Relations or the staff of the Committees’ Secretariat? 25. Was the parliamentary staff dealing with the Presidency part of the overall ‘presidency staff’ of the country? 26. Was the parliamentary staff involved in trainings provided by the Government in the preparation phase? 27. Did the people who participated in the Presidency work receive any additional benefit than their usual salaries? 28. If you hired extra persons for the Presidency, when did you do so and on the basis of what kind of contract? 29. Did you hire (university or other) students to assist in the implementation of the Presidency programme in the Parliament? 30. Did your staff have trainings in other parliaments to be more practiced in dealing with the EU Presidency?
European Parliament
39
31. When did you start the discussions with the European Parliament on presidency issues (e.g. which JPMs, JCMs should be organized)? 32. Who decided finally on the issues to be dealt with during the JPMs/JCMs? 33. Was there any coordination on these issues with the other Parliaments of the trio/troika? 34. How did you cooperate with the European Parliament? Was it mainly the task of the permanent representative or rather dealt with by the Parliament? 35. How did you divide the costs of the JPMs with the European Parliament? 36. How often did civil servants participate at meetings in Brussels for coordination issues? 37. Was there any new staff hired to assist your representative in Brussels? 38. Did your representative had a specific budget for activities related to the Presidency?
Budget 39. How much was the overall budget of your Parliament/Chamber for the Presidency? 40. How was it divided between different types of costs? (e.g. transportation, interpretation, presents, etc.) 41. Were there any special budgetary lines in the budget of the Parliament/Chamber for preparation also in the previous years before the Presidency? 42. Did the parliamentary budget form part of the overall EU Presidency budget of the country or was it dealt with separately?
Public procurement 43. Did you have to publish EU-level public procurement tenders or simply national ones? 44. Which were the subjects that had to run through public procurements (e.g. logistics, gifts, etc.)? 40
45. How much time in advance did you publish the tenders? 46. Did you make one tender for all services and goods or separate for each one?
Communication 47. How did you organize the communication of the Presidency as regards the parliament? Did you cooperate with the government offices on these issues? 48. Did you have a particular PR strategy and media plan for the Parliamentary Presidency? 49. How did you aim to involve media for the events? Did you have a media strategy elaborated before the Presidency? 50. Did you have good media coverage of the parliamentary presidencies? 51. Did your Parliament/Chamber create a separate homepage for the Presidency or were Presidency activities presented on the main home page of your parliament? 52. Did you use online registration for the Presidency meetings? If yes, did you consider it successful? 53. Did you have to use any special software for the Presidency in your parliament? If yes, were they developed within the parliament? 54. What kind of information did you provide to the participants? (paper, on-line, etc.) 55. Did you prepare any special publication about your Parliament/Chamber for the Presidency? Other questions 56. Did you work together somehow with civil organisations concerning the Presidency? 57. Were the parliamentary research centres anyhow involved in the Presidency work? If yes, by what means and for which tasks? 41
ANNEX II
A
MAGYAR
ORSZÁGGYŰLÉS
ÁLTAL
AZ
ELNÖKSÉGI
FELKÉSZÜLÉS
ELLENŐRZÉSÉRE ÉS KOORDINÁLÁSÁRA LÉTREHOZOTT MAGASSZINTŰ POLITIKAI FÓRUM, AZ ÚN. EU-ELNÖKSÉGI MUNKACSOPORT ÜGYRENDJE
Rules of Procedure of the Parliamentary Working Group on EU Presidency 1. The Working Group on EU Presidency (hereinafter referred to as “Working Group”) shall operate until 31st December 2010 during the period of the preparations for the Hungarian EU Presidency in the first half of 2011. It may adopt positions with the consensus of its members and conduct consultations accordingly. Its main rule is to conciliate, cooperate and form common positions on the most important tasks related to the Hungarian preparation. The political groups of the Hungarian National Assembly expect the Government to provide the necessary documents in due time to enable the Working Group to define its position and conduct consultations. 2. The members of the Working Group shall adopt positions with consensus on the issues identified below with regard to the preparation for the EU Presidency. A position can be considered as adopted by consensus if it is agreed upon by the pronounced support of all members. The political groups of the Hungarian National Assembly expect the Government to take the relevant decisions within governmental competence in accordance with the position previously adopted by the Working Group. The political groups of the Hungarian National Assembly shall expect the Government to present an oral explanation if it had to deviate from the position agreed by the working group.
a. The definition of the priorities of the Hungarian EU Presidency, whereas the identification of the Presidency objectives, political issues, EU policies and legislative dossiers, which are planned to be included on the agenda of the Spanish-Belgian-Hungarian Team Presidency and on the agenda of the EU during the term of the Hungarian Presidency. Accordingly, the determination of the
42
Hungarian starting position for the elaboration of the SpanishBelgian-Hungarian Team Presidency’s joint 18-months Presidency working programme. The political groups of the Hungarian National Assembly expect the Government to conduct continuous consultations with the Working Group.
b. Shaping the visual image of the Hungarian EU Presidency, the symbols of the Presidency and the formulation of its main message, which will be formally captured in a Presidency motto and in its content represent the contribution of the Hungarian Presidency to the common European project.
c. The principal questions of the human resources structure and the institutional framework related to the implementation of the Hungarian EU Presidency.
3. The Working Group shall perform consultations on the issues identified below related to the preparation for the Presidency. Should the consultation result in the adoption of a common position, the political groups of the Hungarian National Assembly shall expect the Government to take it into consideration as guidance for decisions taken within governmental competence:
a. Communications policy of the 2011 Hungarian EU Presidency in Hungary and abroad.
b. The budget of the Hungarian Presidency.
c. Planning of the programmes and events in Hungary related to the Presidency, the fullest use of the opportunities inherent in the Hungarian Presidency in the promotion of the Hungarian cultural heritage, Hungary and Hungarian cities in Europe.
4. The leaders of each political group or one MP from each political group delegated by them to the Working Group shall be the members of the Working 43
Group who are entitled to adopt positions. Each political group shall delegate one more additional permanent member to substitute the member entitled to adopt positions in case of his unavailability. The Working Group shall operate in a co-chair system, where the Co-chairs shall be the leaders of the largest political groups of the governing coalition and the opposition or other MPs they may delegate to the Working Group. The Co-chairs shall agree on the chairing before each session of the Working Group and perform this duty in an alternate order. 5. The Minister of Foreign Affairs or the Senior State Secretary of the Ministry of Foreign Affairs and/or the State Secretary appointed by him/her shall participate in the meetings of the Working Group and in its work. Other ministers, senior state secretaries and/or state secretaries of the Government – responsible for issues related to the EU Presidency preparations – may also participate upon invitation from the Working Group. 6. Two experts of each parliamentary political groups, permanent members and invited guests may attend the meetings of the Working Group. 7. Secretarial support for the working group shall be provided by the Office for Foreign Relations of the Hungarian National Assembly, with the participation of the General Secretariat of the Hungarian National Assembly and in cooperation with the Ministry of Foreign Affairs. The General Secretariat of the Hungarian National Assembly delegates one member to the Secretariat of the Working Group. 8. The meetings of the Working Group shall be convened by the two Co-chairs via the Secretariat. The agenda of the meetings of the Working Group shall be proposed by the two Co-chairs based on the work plan elaborated with regard to the tasks related to the Presidency preparation and issues raised by the members of the working group. In order for the appropriate preparation of the meetings, the Co-chairs shall invite – via the Secretariat – the competent representatives of the Government to send the background materials and documents related to the agenda of each meeting. The working groups shall meet when necessary but at least once in every two months during the period of parliamentary sittings. Extraordinary meetings may also be proposed by the Minister of Foreign Affairs or the leaders of political groups. 9. The meetings of the Working Group are not public; only those referred to in 44
paragraphs 4 to 7 and the minute-keepers may attend. 10. Word-by-word minutes shall be prepared on each meeting of the Working Group. The Working Group may decide by consensus to classify the position adopted at the meeting, after giving due consideration to the Government’s opinion and in accordance with relevant legislation in force. The minutes kept and the positions adopted at the meetings shall be sent by the two Co-chairs – via the Secretariat – to the members of the Working Group, the Minister of Foreign Affairs, the Minister in Charge of the Office of the Prime Minister and the Government representatives who have participated in the respective meeting of the Working Group. Budapest, 21st February 2008
Ildikó Lendvai
Zsolt Németh
Leader of the political group of
Deputy leader of political group of
Hungarian Socialist Party
Fidesz-Hungarian Civic Union
Dr. Zsolt Semjén
Dr. János Kóka
Leader of the political group of
Leader of the political group of
Christian-Democratic People’s Party
Alliance of Free Democrats
Károly Herényi Leader of the political group of Hungarian Democratic Forum
45
ANNEX III
A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS EU-ELNÖKSÉGI MUNKACSOPORTJÁNAK EGYIK ÁLLÁSFOGLALÁSA
Hungarian National Assembly Office for Foreign Relations EU Presidency Working Group Secretariat
Statement At its meeting on 11 November 2008 the EU Presidency Working Group discussed budgetary issues and question concerning the image appearance of the Hungarian EU Presidency. As a result of the discussions, the EU Presidency Working Group adopted the following consensual positions: 1. The EU Presidency Working Group approves of the logo tender procedure presented by the Government. 2. The EU Presidency Working Group requests that the Government consider the possibility of an Internet survey on the trio presidency logo providing the opportunity for the public (i.e. every Hungarian citizen) to express their opinion on designs previously selected by a selection board from among submitted tenders. 3. The EU Presidency Working Group will publish its official opinion on the list provided by the selection board by 18 November 2008 and notifies the Government accordingly. In forming its official opinion, the Working Group will make every effort to reach a consensus based exclusively on strict professional criteria. 4. The EU Presidency Working Group recommends that the Government organise events which enable the familiarisation of the Hungarian population in the largest possible number with the selected logo designs. 5. The EU Presidency Working Group asks the Government to provide details of EU Presidency events which will take place in Hungary as soon as possible and to name the countryside locations which the Government, in view of EU requirements, finds suitable to host such events. 6. In the spirit of cooperation and joint efforts for the preparations, the EU Presidency Working Group calls upon the Government to adjust to the procedures of the Working Group and contribute to its work in that it should provide the Working Group, pursuant
46
to its rules of procedure, with written documentation concerning the items of its agenda. 7. The EU Presidency Working Group wishes to interview, prior to its appointment, the government commissioner for operative management of preparations for the Hungarian EU Presidency in 2011. 8. The EU Presidency Working Group further calls upon the Government to identify areas requiring infrastructural development which should be started already in 2009 in connection with the Hungarian EU presidency (e.g. permanent representation in Brussels, VIP airport arrival and departure services, smaller-scale developments in other locations, connecting roads, etc). 9. The EU Presidency Working Group further calls upon the Government to specify the amount of funds earmarked for training on the presidency in 2009 to 2011 and bonuses for Presidency Staff members. 10. The Government is further called upon to prepare a schedule for the implementation of IT and communication system development requirements and to calculate the amount of necessary resources. 11. The EU Presidency Working Group requests that the Government explore the opportunities, ways and limits of using presidency-related funding, and identify necessary measures.
Attila Mesterházy
Zsolt Németh
Deputy Faction Leader of Hungarian Socialist Party
Deputy Faction Leader of Fidesz-Hungarian Civic Union
Mátyás Firtl
Dr Mátyás Eörsi
Deputy Faction Leader of Christian Democratic People’s
Deputy Faction Leader of Alliance of Free Democrats
Party
Károly Herényi Faction Leader of Hungarian Democratic Forum
47
ANNEX IV
A
SPANYOL,
BELGA
ÉS
MAGYAR
TRIÓ
PARLAMENTEK
EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRŐL SZÜLETETT NYILATKOZAT
48
49
50
51
