AZ
EURÓPAI
PARLAMENTI
KÉPVISELŐK
TÁMOGATÁSÁRA
6
/ FOLYAMATOS
KIHÍVÁS
Ahhoz,
hogy
esélyünk
legyen
a
katasztrofális
éghajlatváltozás
elkerülésére,
Európa
politikáinak,
kibocsátásainak,
gazdaságainak
és
társadalmainak
észrevehetően
meg
kell
változniuk
2014‐ig.
Ennek
megvalósításához
négy
kulcsfontosságú
kihívással
nézünk
szembe:
1.
Nagyratörő
és
méltányos
globális
megállapodás
létrehozása
Koppenhágában;
6
/
FOLYAMATOS
KIHÍVÁS
2.
Reagálás
a
nemzetközi
kötelezettségvállalásra
az
Európai
Uniós
fellépés
gyors
felülvizsgálatával,
a
20%‐os
kibocsátás
csökkentési
célról
30%‐ra
történő
átállással;
3.
A
2008.
évi
éghajlat‐
és
energiacsomag
törekvéseinek
teljesítése
hatékony
végrehajtás
és
felügyelet
biztosításával
a
komitológia
keretében
és
azon
túl;
és
4.
A
kihívások
következő
generációjának
kezelése
az
alábbiakon
keresztül:
a
meglévő
szakpolitikai
intézkedések
erősítése,
amelyek
különösen
a
nagyobb
energiahatékonyság
megvalósítására
irányulnak;
összehangoltabb
alkalmazkodási
módszer;
EU
költségvetés
újrafókuszálása;
és
a
földhasználat
változáshoz
és
kezeléshez
társuló
kibocsátások
és
megkötések
kezelése.
HOSSZ% 'S KANYARG.S %T Mostanában
sokat
beszélnek
a
„Koppenhágába
vezető
útról”.
Bár
ez
egy
létfontosságú
állomás,
a
valóságban
azonban
ennél
jóval
nagyobb
távolságot
kell
utazni,
és
az
út
közel
sincs
olyan
jól
kijelölve.
Az
éghajlatváltozás
elleni
harc
két
alapelve
a
következő:
minél
korábban
cselekszünk,
annál
kevesebbe
kerül;
és
kibocsátásainkat
ellenőrizni
és
fokozatosan
csökkenteni
kell
a
következő
legalább
40
év
során
–
és
lehetséges,
hogy
örökké.
Mindehhez
gyors
fellépésre
van
szükség,
amely
lehetővé
teszi
az
átállást
az
alacsony
szénkibocsátású
modellre,
melynek
segítségével
a
változás
hosszabb
időszak
alatt
jön
létre.
Egy
globális
megállapodás,
amelyhez
az
EU
2020‐ig
elérendő,
legalább
30%‐os
kibocsátáscsökkentési
célja
társul,
egyértelmű
megbízás
lenne
az
alacsony
szénkibocsátású
forradalom
megvalósítására
Európában. Amennyiben
megfelelően
hajtják
végre,
és
ha
az
ambíciók
is
a
komitológia
keretein
belül
maradnak
(különösen
fontos
egy
erőteljes
Európai
Kibocsátás‐ kereskedelmi
Rendszer
(ETS)
biztosítása),
a
2008.
évi
éghajlat‐
és
energiacsomag
tartalmazza
a
megoldás
egy
részét.
A
folyamatos
erőfeszítések
az
épületek
energiateljesítményéről
és
a
termékek
energiacímkézéséről
szóló
irányelvek
szigorának
javítására
szintén
hozzájárulnak
ehhez.
Mindezek
ellenére
azonban
a
kibocsátási
források
kezelésében
és
az
Európai
Unió
alkalmazkodási
módszereiben
továbbra
is
jelentős
hiányosságok
vannak.
A KIH1V3SOK K4VETKEZ6 GENER3CI.JA 9 EGY KIBONTAKOZ. NAPIREND Alkalmazkodás Európa
nincs
felkészülve
a
múltbeli
üvegházhatású
gázkibocsátások
(ÜHG)
következményeként
várható
társadalmi,
gazdasági
és
környezeti
változásokra,
így
a
hatások
csökkentésére
és
kezelésére
irányuló
képességünk
jelenleg
korlátozott.
Eredményes
alkalmazkodási
intézkedések
megvalósításához
számos
tényezőt
kell
újra
megvizsgálni
–
a
talajgazdálkodástól,
a
biológiai
sokféleségtől
és
a
vízkészletektől
az
infrastruktúra
jinanszírozásáig,
a
vészhelyzeti
tervezésig
és
a
földdel
való
gazdálkodás,
beleértve
a
mezőgazdaságot
is,
támogatásáig.
A
2009.
évi
Fehér
könyv
az
alkalmazkodásról,
állítása
szerint,
keretet
biztosít
az
Európai
Unió
sérülékenységének
csökkentésére
az
éghajlatváltozás
hatásaival
szemben.
E
dokumentum
határozott
hangsúlyt
helyez
a
szakpolitikai
tudatosság
elterjesztésére
más
szakpolitikákon
keresztül.
Nem
valószínű,
hogy
ez
a
megközelítés
biztosítani
tudná
környezetünk
és
társadalmunk
szükséges
védelmét.
A
Fehér
könyv
javaslatot
tartalmaz
egy
’átfogó
alkalmazkodási
stratégiára
2013‐tól’,
de
a
kötelezettségvállalások
korlátozottnak
tűnnek.
Energiahatékonyság Az
energiahatékonyság
az
éghajlatváltozással
szembeni
fellépés
legolcsóbb
formája.
A
2006.
évi
Energiahatékonysági
akcióterv
becslései
ellenére,
miszerint
Európa
2020‐ig
20%‐os
energiamegtakarítást
érhetne
el,
az
eddigi
erőfeszítések
korlátozottak
voltak.
Van
egy
hatékonysági
cél
9%‐os
csökkentés
megvalósítására
2016‐ig
(a
2006/32/EK
irányelv
írja
elő),
de
ez
nem
kötelező
érvényű.
A
közeljövőben
jelentős
lehetőségek
nyílnak
az
Európai
Unió
hatékonysági
erőfeszítései
eredményességének
javítására.
Az
Energiahatékonyságról
szóló
akcióterv
felülvizsgálata
már
zajlik,
melyhez
a
kapcsolódó
Bizottsági
Közlemény
2009
vége
felé
várható.
Az
a
hír
járja,
hogy
az
akcióterv
felülvizsgálata
keretében
a
Bizottság
esetleg
javasolni
fogja
a
2020‐ig
megvalósítandó
20%‐os
hatékonyságnövelés
új,
kötelező
érvényű
céllá
alakítását.
A
hivatalos
javaslatok
az
Akcióterv
végrehajtásának
következő
lépéseire
2010
őszén
várhatók.
A
svéd
elnökség
ösztönzése
alapján
voltak
általánosabb
jellegű
viták,
amelyek
az
’ökohatékony
Európára’
irányultak.
A
következő
évek
során
bizonyára
növekvő
hangsúly
kerül
az
Európai
Unió
piacán
forgalomba
hozott
termékek
zöldebbé
tételén.
Földhasználat,
mezőgazdaság,
erdőgazdálkodás
és
bioenergia A
földhasználat
kulcsfontosságú
az
éghajlatváltozás
mérséklése
és
az
alkalmazkodás
szempontjából
egyaránt.
A
föld
a
forrása
és
ugyanakkor
az
elnyelője
is
a
kibocsátásoknak.
Ha
megfelelően
kezelik,
lehetőséget
biztosít
arra,
hogy
az
éghajlatváltozásnak
a
mezőgazdaságra
és
a
vízkészletekre
gyakorolt
hatásait
korlátozzuk.
A
föld
által
kínált
veszélyek
és
lehetőségek
alapjában
véve
az
általunk
végzett
megfelelő
és
szakszerű
földgazdálkodástól
és
használattól
függnek. A
föld
és
éghajlat
kapcsolatrendszere
számos,
a
közeljövőben
várható,
kulcsfontosságú
vitát
fog
át:
‐Fenntarthatósági
kritériumok
kidolgozása
energia
előállításra
felhasznált
szilárd
biomasszára,
a
bioüzemanyagok
jelenlegi
követelményeire
építve
(2010);
‐
Számviteli
rendszer
kidolgozása
a
megnövekedett
európai
bioüzemanyag
kereslethez
kapcsolódó,
közvetett
földhasználat
változásból
(ILUC)
származó
kibocsátásokra
(2010
tavasza); ‐
Országok
jutalmazása
az
erdők
védelméért
és
más,
olyan
földgazdálkodási
tevékenységért,
amely
hozzájárul
a
széntároláshoz
(amely
szerepel
Az
erdőirtásból
és
az
erdők
pusztulásából
származó
kibocsátások
csökkentése
–
REDD
‐
című
nemzetközi
szintű
vitában);
és ‐
A
gazdálkodók
támogatási
módjának
felülvizsgálata
(a
közös
agrárpolitika
–
CAP
–
reform
égisze
alatt). Összehangolt
vitára
van
tehát
szükség,
amelyben
jigyelembe
veszik
a
földhasználatot,
az
éghajlatváltozás
mérséklését
és
az
alkalmazkodást.
Ennek
keretében
jigyelembe
kell
venni:
az
európai
földhasználat
és
kezelés
jövőjét;
az
európai
döntések
hatásait
a
harmadik
országok
földhasználatára;
valamint
azt,
hogy
hogyan
lehetne
a
legjobban
támogatni
a
szárazföldi
szénkészletek
visszatartását.
Az
Európai
Kibocsátás‐kereskedelmi
Rendszer
(ETS) Bár
az
EU
ETS
központi
szerepet
játszik
az
Európai
Unió
klímapolitikájában,
nem
terjesztették
ki
minden
lehetséges
ágazatra
a
közelmúlt
reformjai
során,
és
ez
nem
is
szükségszerűen
praktikus,
különösen
a
mezőgazdaság,
a
közlekedés
és
a
hulladékkezelés
területén.
A
hajózás
azonban
megfontolás
tárgyát
képezi.
Amennyiben
nem
lesz
megállapodás
a
hajózási
kibocsátások
nemzetközi
megközelítéséről
Koppenhágában,
akkor
várhatóan
be
fognak
épülni
az
EU
ETS‐be.
További
kérdések,
amelyekkel
foglalkozni
kell,
többek
között,
az,
hogy
milyen
kilátások
vannak
az
EU
ETS
és
más
kereskedelmi
rendszerek
nemzetközi
összekapcsolására,
biztosítva
azt,
hogy
ez
oly
módon
történik,
hogy
az
Európai
Uniós
megközelítés
szigorából
nem
kell
engedni.
Viták
zajlottak
arról
is,
hogy
az
EU
ETS‐t
az
ágazatok
mentén
feldarabolnák
a
jövőben,
ami
lehetővé
tenné
az
erőteljesebb
árképzési
jelzéseket
ott,
ahol
a
verseny
korlátozottabb,
például
a
villamosenergia
ágazatban.
Az
energiaellátás
szénmentesítése Végül
is
nincs
egyértelmű
terv
Európa
villamosenergia
ágazatának
szénmentesítésére,
annak
ellenére,
hogy
irányelvet
fogadtak
el,
amely
mutatja
az
utat
a
szénmegkötés
és
tárolás
felé
(CCS).
Az
Egyesült
Királyságra
elkészített
értékelések
szerint,
ahhoz,
hogy
2050‐re
teljesüljön
a
80%‐os
kibocsátáscsökkentés
hazai
célja,
a
villamosenergia
ágazatot
szinte
teljes
mértékben
szénmentesíteni
kell
2030‐ig.
A
következő
öt
év
során
várhatóan
növekedni
fog
az
Európai
Unióra
nehezedő
nyomás,
hogy
az
EU
ETS
kiegészítéseként
fogadjon
el
új
mechanizmusokat.
Ha
a
szén
ára
továbbra
is
alacsony
és
változékony
lesz,
az
kevéssé
ösztönzi
az
újítást
és
kibocsátáscsökkentést.
A
jelenleg
vita
tárgyát
képező
kulcsfontosságú
eszköz
az
új
erőművekre
vonatkozó
CO2
kibocsátási
teljesítmény
szabvány.
Ennek
célja
az,
hogy
megakadályozzák
újabb
karbonintenzív
erőművek
építését
Európában.
Alacsony
szénkibocsátású
jövő
jinanszírozása
Európában Az,
ahogyan
az
Európai
Uniós
jinanszírozás
elosztása
jelenleg
történik,
nem
felel
meg
sem
alacsony
szénkibocsátású
gazdaságok
megvalósítása
jövőképének
Európában,
sem
a
gyors
átalakítás
szükségességének.
Az
éghajlatváltozás
elleni
tevékenységekre
rendelkezésre
álló
jinanszírozás
nem
tükrözi
az
éghajlatváltozás
fontosságát
az
Európai
Unió
napirendjében,
és
nem
elegendő
a
kibocsátáscsökkentéshez
szükséges
hatékonysági
megtakarítások,
technológiai
újítások
és
alacsony
szénkibocsátású
infrastruktúra
(pl.
az
intelligens
hálózatok)
megvalósításához.
Továbbá
a
jelenlegi
EU
támogatások
nem
eléggé
’éghajlat‐biztosak’,
és
potenciálisan
a
környezetben
kárt
okozó
projekteket
is
támogathatnak.
A
Bizottság
által
jelenleg
végzett
Európai
Uniós
költségvetés
felülvizsgálata
egyedülálló
lehetőséget
kínál
a
jinanszírozás
átrendezésére
úgy,
hogy
teljesülhessenek
a
jelenlegi
és
jövőbeli
igények.
A
Bizottság
várhatóan
2009.
október
végén
teszi
közé
a
költségvetési
reformról
szóló
Fehér
könyvet,
bár
vannak
olyan
spekulációk,
miszerint
a
közzététel
dátuma
csúszhat.
‘A
koppenhágai
tárgyalás
fordulópont
lehet
és
kell,
hogy
legyen
világunk
történelmében...
Az
európai
parlamenti
képviselőknek
fel
kell
emelkedniük
a
kihíváshoz.
Európa
a
zöld
fejlesztés
globális
vezetője
lehet.
Parlamenti
képviselőinek
a
bajnokainak
és
nagyköveteinek
kell
lenniük.’
Spyros
Kouvelis,
PK
www.ieep.eu/briefingsonclimate
Design: Aloof Design