Európai Unió és nemzetközi fejlesztés no. 13. 2011. május
afrika különszám
Helyszíni riport az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyûlésérôl
Földközi országház l hodosi róbert, hevesi flóra
A melegek jogai, a forrongó arab tavasz, és a költségvetési támogatások rideg valósága is szóba kerültek a májusban Budapesten tartott közös európai-afrikai parlamenti közgyûlésen.
Május 16. és 18. között Budapesten ülésezett az afrikai és EU-s tagállamok Közös Parlamenti Közgyűlése. Bár az angolul ACP-EU Joint Parliamentary Assembly néven futó, magyarul kissé furcsán csengő AKCS-EU nevű esemény nem igazán került be a köztudatba, a hazai nemzetközi fejlesztési törekvések számára különösen fon-
tos volt, hiszen minden ilyen esemény lehetőséget teremt arra, hogy a magyar döntéshozók megismerkedhessenek a legégetőbb fejlesztési és humanitárius témákkal. Szokás az is, hogy a Közgyűlésen elhangzó erős kritikai megjegyzésekkel sok esetben a képviselők a saját kormáfolytatás a 2. oldalon a
nyaikat is bírálják, így ösztönözve az EU-tag államok döntéshozóit a fejlesztési témák elkötelezettebb megvalósítására. A felhördülés ezúttal már a hivatalos megnyitón megvolt, amikor Louis Michel határozottan kiállt a melegek jogai mellett. Az AKCS-EU európai társelnöke azzal érvelt, hogy az emberi jogok nem sérülhetnek a homoszexuálisok úgynevezett „kulturális” különbségei miatt. Az üzenetnek címzettje nem volt, ezért csak tippelni lehet, hogy talán Ugandának szólt, ahol hónapokig egy olyan törvénytervezet volt terítéken, amely nemcsak a homoszexuálisokat büntette volna akár halálvesztéssel, de azokra is büntetést szabott volna ki, akik nem jelentik fel őket, és ahol néhány hónapja brutálisan meggyilkolták David Kato-t, ismert melegjogi aktivistát. Michel társelnök másik kulcsüzenete a költségvetési támogatásokat érintette. „Manapság a kormányok hajlamosak arra, hogy a déli országok felé vállalt segélyezési kötelezettségeiket ne tartsák be” – mondta a megnyitón, kiemelve, hogy a gazdasági válság további ürügyet adott a kifizetések elodázására. Pedig, hangsúlyozta, a fejlődő országoknak szánt költségvetési támogatások „a legalkalmasabb eszközök arra, hogy a segélyek hatékonyságán javítsunk”. A Közgyűlés határozottan kiállt amellett, hogy a hónapok óta konfliktus sújtotta Elefántcsontparton megbékélést csak a független igazságszolgáltatás hozhat, amely lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy politikai változásokat kényszerítsenek ki bármikor, amikor úgy érzik, hogy jogaikat nem tartják tiszteletben. Az AKCS-EU határozottan támogatta a jázmin-forradalom országainak politikai átalakulását. Ám az is szóba került, hogy a forrongó kedélyekkel a rideg gazdasági valóság is együtt jár: ezen országok most hatalmas gazdasági kihívások elé néznek a magas munkanélküliség és a turizmusból származó bevételek drasztikus csökkenése miatt. Felmerült ezért, hogy az AKCS-EU megfontolná adósságaik átmeneti fel függesztését.
tantól nagyobb szerephez juthat a nemzetközi fejlesztésben. További lényeges változás, hogy az eddiginél szorosabb együttműködésre nyílik lehetőség két szinten is: egyrészt az Unió és a tagállamok között, amelyek mostantól sokkal inkább egymás munkáját kiegészítve tudnak működni az eddigi gyakorlattal ellentétben, amikor a tevékenységek sokszor egymást duplikálva, vagy akár kioltva zajlottak. Másrészt az Alapszerződés a különböző szakterületek között is szorosabb egyeztetést tesz lehetővé. Nehezíti azonban a helyzetet, hogy nem egészen világos, hogy a Lisszaboni Szerződéssel együtt vajon a valós politikai akarat is megszületett-e, és így az EU előrelépve valóban képes lesz-e komolyabb szerepet játszani a nemzetközi fejlesztésben. A másik nehézség szervezeti jellegű: a Lisszaboni Szerződés által létrehozott EU külügyminiszteri feladatok és maga az intézmény kialakítása most zajlik. A civileknek itt fontos szerepük van abban, hogy ezt a folyamatot monitorozzák, és lobbizzanak, hogy az ACP országok minél fontosabb partnerként jelenjenek meg.
A résztvevôk miskakancsót kaptak ajándékba a magyar szervezôktôl. A képen a salamon-szigeti küldött.
A Közgyűlés határozottan kiállt amellett, hogy a hónapok óta konfliktus sújtotta Elefántcsontparton megbékélést csak a független igazságszolgáltatás hozhat, amely lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy politikai változásokat kényszerítsenek ki bármikor, amikor úgy érzik, hogy jogaikat nem tartják tiszteletben. hevesi flóra
a folytatás az 1. oldalról
hodosi róbert
Földközi országház
volumen No. 13. / 2011. május
Civil szemmel
2
Az AKCS-EU egyik ebédszünetében úgynevezett lunch-debate-et szervezett a civileket tömörítő Concord Cotonou Munkacsoport. A segélyezési és fejlesztési NGO-kat összegyűjtő, 1600 tagszervezettel rendelkező európai hálózat célja, hogy az EU és a 2000-ben Beninben aláírt Cotonou Egyezmény tagországai közötti fejlesztési együttműködéseket figyelemmel kövesse, és javaslatokkal segítse azok hatékonyságát. A panel egyik résztvevője, Lars Bosselmann a Lisszaboni Szerződést vizsgálva elmondta, hogy annak hatályba lépésével új lehetőségek nyíltak meg, ugyanakkor számos változás új kihívásokat is jelenthet a nemzetközi fejlesztéssel foglalkozók számára. Fontos előrelépés, hogy a fejlesz tési együttműködést mostantól az EU egyik legfontosabb dokumentuma, az Alapszerződés önálló rendeletalkotási területeként ismeri el, valamint hogy a Szerződés jegyében az EU mos-
A közös közgyûlésnek 78 európai, és 78 afrikai küldöttje van
Mi fán terem az AKCS-EU? Az Európai Parlament és a Cotonou-egyezményt aláírt Afrikai, Karibi és Csendes-Óceániai (AKCS) országok parlamenti képviselôi minden évben kétszer tartanak találkozót. Az úgynevezett a Közös Parlamenti Közgyûlésen a 78 AKCS ország képviselôje találkozik az Európai Parlament 78 képviselôjével. Soros uniós elnökségünk miatt most Budapesten tartotta 21. találkozóját a kissé furcsa nevû AKCS-EU. A Közgyûlés nem egy nemzetközi szervezet, sokkal inkább egy állandósult fórum, ahol a résztvevôk a két régiót érintô legfontosabb eseményeket, fejleményeket vitatják meg és javaslatokat fogalmaznak meg. A legfôbb feladatuknak az Észak és Dél közötti párbeszéd elôsegítését tekintik, ezen túl az emberi jogok, a demokrácia alapelveit is erôsíteni kívánják. A Lisszaboni Szerzôdés hatálybalépésével, valamint az EU kibôvítése óta ezek az elvárások felerôsödtek és így a Közgyûlés is egyre fontosabb szerepet kap. A Közgyûlést két társelnök vezeti, jelenleg Louis Michel, korábbi fejlesztési biztos, és a zambiai David Matongo.
hevesi flóra
Az EU fejlesztési stratégiáját széles körben egyeztetett dokumentumként szeretné előterjeszteni. Ezért 2010 novemberében elkészült egy Zöld Könyv, melynek egyik fő célja az EU segélyek hatékonyságának a növelése, valamint a szegénység megszüntetése. Giplsy Beley, a Coordination Sud nevű szervezet munkatársa üdvözölte a Zöld Könyv megszületését, de néhány ponton kritikákat is megfogalmazott: szerinte a Zöld Könyv nem tükrözi kellőképpen a Lisszaboni Szerződésben lefektetett alapelveket, a hangsúly túlságosan az inkluzív növekedésen van, és nem annyira a szegénység csökkentésén, valamint az „inkluzív növekedés” definíciója egyébként is erősen elnagyolt és nehezen értelmezhető, miközben az emberi jogok nem kapnak kellő hangsúlyt a dokumentumban. l
Afrikai menekültek – Afrikában
A Szaharán innen és túl Míg ideát politikusok és elemzôk egyre azon gondolkodnak, hogyan tudnák megvédeni Európát a bevándorlók hullámaitól, az Afrikában útra kelôk döntô többségének esze ágában sincs elhagynia anyakontinensét. Na, nem mintha a migránsok ott annyival jobban élnének: a fôként délrôl északra áramló menekültek megaláztatásból kapnak otthon is eleget.
A fejlődő országokból érkező menekültekről mutatják, hogy a migránsok körülbelül 80%-a keveset tudunk, de egy alapelvet már megtanul- kizárólag Afrikán belül vándorol, és csak mintegy tunk: elszántságukkal szemben hiába minden 20%-uk tűzi ki célul a fejlett államok valamelyikét intézkedés. Akik egyszer eldöntötték, hogy útra – Európában vagy Észak-Amerikában. kelnek Európába, akár az életüket is kockáztatják, hogy eljussanak ide, ahol az út állítólag arannyal Halál a Szaharában van kikövezve, és rengeteg munkalehetőség várja őket. Mert azok, akik vállalják ezt a hosszú utat, A délről észak felé haladó migránsok évek során ezt gondolják. Ezt látják a tévében, a sorozatok- kialakult jelentősebb útvonalainak többsége ban, és ezt mesélik azok is, akik eljöttek, és akik- Szenegálon, Malin és Nigeren halad át egészen nek sikerült az „európai álom”: akik megcsinálták Észak-Afrikáig, majd onnan megy tovább a Földa szerencséjüket és egy nap visszatértek Afrikába. közi-tengert átszelve Európa partjaihoz. De míg Mert az, aki mást tudna mesélni, aki kudarcot val- – az egyre szigorodó szabályok ellenére – a feketelott, sohasem tér vissza. afrikai országok között viszonylag könnyebb az De míg Európa attól retteg, hogy az összes af- átjárás, addig az Észak-Afrikába való átjutás már rikai az ő országába tart, addig a statisztikák azt korántsem olyan egyszerű.
Embercsempészek egész hálózata épült ki Afrikában és a migránsoknak nincs sok választásuk: garancia híján is meg kell bízniuk bennük. Vannak „tisztességes” embercsempészek is, akik valóban megpróbálják eljuttatni a célig az embereket, sokan azonban – nem meglepő módon – kihasználják a migránsok naivitását és eltökéltségét. Elindulnak ugyan az északi határok felé, de útközben megállnak valahol a Szaharában, a sivatag közepén, és egyszerűen leszállítják őket a buszról, kamionról. A túlélők beszámolói szerint ilyenkor elveszik minden értéküket, majd egyszerűen otthagyják őket a sivatag közepén, ami nagyjából egyenlő egy halálos ítélettel. A női migránsok ennél is nagyobb árat fizetnek az útért: sokukat brutálisan megerőszakolják az embercsempészek és a sofőrök, gyakran csoportosan, vagy a gyerekeik szeme láttára. Arról, hogy az Észak-Afrikába indulók közül hányan lelik halálukat a sivatagban, nincsenek adatok. Statisztikák – és azok is csak hozzávetőle-
volumen No. 13. / 2011. május
l Al Ghaoui Naima
3
silviadg
gesen – ugyanis csak a megérkezőkről vannak. Az IOM (Migránsok Nemzetközi Szervezete) szerint 2008-ban körülbelül 120 ezer szub-szaharai érkezett Észak-Afrikába. Pedig itt sem vár rájuk sok jó szó.
Félúton kitaszítva
A délrôl Észak-Afrikába eljutók körülbelül 30-40%-a dönt úgy, hogy továbbjön Európába
akiket az odáig tartó út visel meg annyira, hogy feladják a korábbi álmukat. Az egyetlen segítséget néhány humanitárius szervezet biztosítja, amelyek irodákat és projekteket építettek ki a határok mentén. De a segélyszervezetek kapacitása elég korlátozott, így ők is csak a bajba jutottak töredékének tudnak segíteni, és nekik is gyakorlatilag csak az életben maradásban. Napi egyszer ételt osztanak a migránsoknak, és ellátják őket némi gyógyszerrel és óvszerrel. Egyes szervezetek felajánlják azt is, hogy ha a migráns úgy dönt, hogy hazamegy, kifizetik neki az utazási költséget. De a kilátástalan helyzet ellenére kevesen választják ezt, hiszen otthonaikban, falvaikban, az úthoz szükséges pénz megszerzése miatt olyan adósságokba verték magukat, melyet sose lennének képesek visszafizetni. És egyébként is, a kudarc miatti megaláztatás örök életükre végigkísérné őket. Így tölt el többségük hónapokat, vagy akár éveket is ezen országokban, naprólnapra tengődve, és azt tervezgetve, hogy egy nap megint megkísérlik az átjutást. l
Yuri van Helten
A fekete-afrikai bevándorlók növekvő száma és az európai nyomás miatt az észak-afrikai államok ma már rendszeres razziákkal és igazoltatásokkal szűrik ki az illegális határátlépőket. Az elfogott embereket ezután az országok több pontjában kiépült, úgynevezett tranzit állomásokra viszik, ahol akár hetekig is fogva tartják őket, a kitoloncolásukhoz szükséges papírokra várva. A körülmények pedig ezekben a fogdákban szó szerint embertelenek. Férfiak, nők és gyerekek, egymás hegyén-hátán szoronganak itt sokszor hetekig, gyakran folyó víz és élelem nélkül. A hatóságok minderről persze hallgatnak, és gyakran még valós adataik sincsenek a fogvatartottak számáról. Aztán amikor egy-egy ilyen tranzit állomás már annyira megtelik, hogy képtelen még több embert befogadni, megszervezik az utat, ami vagy egy délebbre fekvő másik tranzit állomásra, vagy pedig egyenesen a déli határra vezet. Odaérve aztán nem sokat teketóriáznak: a menekülteket úgy pakolják le a határon, mint valami rakományt, majd mennek vissza északra a következő „adagért”. Az emberek pedig ott találják magukat a határ túloldalán, víz, élelem és pénz nélkül. Még arra sincs esélyük, hogy hazajussanak, hiszen gyakran több ezer kilométerre vannak otthonaiktól. De azoknak sem sokkal rózsásabb a helyzete, akik Észak-Afrikában maradnak. Ott ugyanis nem találnak mást, mint embertelen munkakörülményeket és megvetést. Az észak-afrikai arab államokban az emberek jó része nem kevés rasszizmussal kezeli a színes bőrűeket. A gyerekeiktől gyakran megtagadják az iskolai ellátást, és probléma esetén nem biztosit nekik senki semmilyen jogi képviseletet. De sokan még így a maradás mellett döntenek. Vannak, akik eredetileg sem akartak eljutni Európába, de vannak olyanok is,
Az EU egyre nagyobb erôket mozgósít, hogy megakadályozza az illegális bejutást
A forradalom után – gazdasági átalakulás Észak-Afrikában
volumen No. 13. / 2011. május
Virágzó jázmin és kiszáradt búza
4
l Szenderák Tamás
Hogy a világ vezetô hatalmai miként avatkoztak – vagy nem avatkoztak be – az észak-afrikai országok közelmúltban lezajlott politikai átalakulásába, valószínûleg még sokáig vita tárgya lesz. Az viszont nem kérdés, hogy a régió súlyos gondjainak megoldásában most nemcsak Észak-Afrikának van nagyobb szüksége a nemzetközi közösséggel való együttmûködésre, mint valaha, de fordítva is igaz a tétel, hiszen a most megszületô válaszok alapvetôen fogják meghatározni a térség jövôjét, gazdasági és politikai stabilitását.
A jázmin forradalomnak nevezett politikai átalakulás-hullám úgy söpört végig Észak-Afrikán és a Közel-Keleten, ahogy az a XXI. századi nagykönyvben meg van írva. A folyamatos és élő televíziós közvetítéseken, twitteren és Facebook-on ömlő információtenger hol segítette, hol inkább nehezítette az események értelmezését, az ok-
okozatok megértését. A tömeges tüntetések, fegyveres összecsapások, a szabadságjogokat követelő, főleg fiatal tüntetők az évtizedek óta regnáló diktátorok távozását és egy, az alapvető jogaikat biztosító rendszer létrehozását követelték. Az azonban az első perctől világos volt, hogy a vezetők bukása önmagában nem garantálja a
térség stabilitását, mivel az egyes országoknak a politikai rendszer konszolidálása mellett súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal is meg kell küzdeniük. Az első tüntetések 2010 decemberében az élelmiszerárak emelkedése és a munkanélküliség növekedése következtében robbantak ki a tunéziai Sidi Bouzid városában, miután egy illegális zöldséges az árukészlete elkobzása miatt felgyújtotta magát a helyi önkormányzat épülete előtt. A 26 éves Muhammad Bouazizi nem véletlenül vált a forradalom jelképévé: a nyolctagú családját szerény jövedelméből eltartani próbáló fiatalember tökéletesen szimbolizálja a térség lakosságának
„Még remélem, hogy megérem, búza nô a csatatéren”
A magyar népdal szövegét akár Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is fújhatnák. Ez a régió ugyanis a világ leginkább gabona behozatalra szoruló térsége. 2010-ben a világ elsô 20 búzaimportôrének majdnem a fele a régióba tartozó ország: Egyiptom (1.), Algéria (4.), Irak (7.), Marokkó (8.), Jemen (13.), Szaúd-Arábia (15.), és Tunézia (17.). A legtöbb búzát importáló Egyiptom szükségletének közel felét behozatalból fedezi, Líbiában ez az arány 90%. Tunézia, bôséges termési hozama ellenére is az elfogyasztott gabonája majdnem felét (47%) külföldrôl vásárolta 2009-ben.
A régió egyik legégetőbb gazdasági problémája az alapvető élelmiszerek importjától való általános függőség. Egyiptom teljes hazai fogyasztásának több mint 40, Tunézia majdnem 70, Líbia pedig körülbelül 90 százalékát importból fedezi. Ezen belül is különösen súlyos az import gabonának való kiszolgáltatottságuk (erről részletesen lásd keretes írásunkat). A térségben jelenleg egyedül Marokkónak van esélye arra, hogy a következő húsz évben növelje gabonatermelését, és ezáltal csökkenjen a behozataltól való függősége. Hogy egy egész régió miként vált ilyen kiszolgáltatottá, azt példaszerűen jellemzi az egyiptomi búzaimport kialakulásának története. Az északafrikai országban az ételtámogatási rendszer a hidegháború idején indult el, amikor Nasszer elnök bevezette a kenyér szubvencióját. A szovjet mintára létrehozott állami kenyértámogatási rendszer hamar a társadalmi béke és a paternalista állam alapjává és szimbólumává vált. Az IMF már a hetvenes években sürgette az akkorra már több arab államban is bevezetett támogatási rendszer megszüntetését, de mindhiába. Az 1977-es kairói kenyér intifáda és az azt követő hasonló marokkói, tunéziai és algériai felkelések, valamint Nasszer utódjának, Szadat elnöknek a meggyilkolása után senki nem akarta felrúgni a „kenyértámogatást a társadalmi békéért” elvet. 1979-től ráadásul az Egyesült Államok hatalmas mértékű támogatásai és kölcsönei segítettek fenntartani az egyébként fenntarthatatlan struktúrát. A segélyezési rendszer hosszútávon azonban erős függőséget és munkanélküliséget okozott,
Marokkó eltörölte az élelmiszerimportokra vonatkozó vámokat, míg Egyiptom még magasabb támogatást vezetett be.
Hogyan tovább? Jelenleg a térség legfontosabb feladata egy olyan, hosszútávon életképes gazdasági modell kidolgozása, amely az agrárfejlesztések mellett felkészíti az országokat az ártámogatás és segély nélküli, önálló gazdálkodásra. Emellett az állami szektorból a magánszektor, a zárt gazdasági rendszerből a globális rendszer felé történő elmozdulást a teljes gazdasági rendszer diverzifikációjának kell kísérnie. De ugyanilyen sürgető feladat tehát a térség országainak demokratikus intézményi megerősítése is, amelyben a közreműködés a nemzetközi közösségnek nemcsak feladata, de elemi érdeke is, hiszen a növekvő kilátástalanság a lakosság illegális kivándorlásának növekedéséhez és a szélsőséges indulatok felerősödéséhez vezethet. l lerner balázs fotói
Teljes kiszolgáltatottságban
amit az 1990-es évek elején tovább súlyosbított az IMF és Világbank biztatására történt kereskedelmi liberalizáció, melynek nyomán a hazai mezőgazdasági befektetési kedv nagyon lecsökkent. Így aztán az 1960-ban még nagyjából az önellátáshoz szükséges mennyiségű gabonát megtermelő Egyiptom 2010-re a világ legnagyobb búzaimportőre lett, és ma az évi 9 millió tonnányi behozott gabona nélkül képtelen lenne túlélni. Mivel a támogatásrendszer nem bizonyult hatékony megoldásnak, nem emelte fel az embereket a szegénységből, az egyes országok mezőgazdaságát gyengítette és a hazai befektetési kedvet is csökkentette, általánosságban elmondható, hogy épp azoknak okozta a legnagyobb károkat, akiket eredetileg segíteni kívánt. Már a 2008-as élelmiszerválság során világossá vált, hogy a segélyezési rendszer bármikor összeomolhat, a térség vezetői mégis a már megszokott eszközökkel próbáltak kiutat keresni a krízisből: Algéria, Tunézia és
volumen No. 13. / 2011. május
kilátástalanságát. A kezdetben még baguette-ket lengető tunéziai tüntetők eredetileg a munkanélküliség és az élelmiszerárak emelkedése ellen tiltakozva áramlottak az utcákra, de hamar az alapvető emberi jogokat és demokráciát követelő mozgalmakká szerveződtek. Bár Egyiptomban és Tunéziában sikerült megdönteni a diktatórikus rendszerek vezetőinek hatalmát, ez a stabilizáció és a jólét felé vezető első lépésnek tekinthető csupán, mivel a súlyosan demokrácia deficites rendszerek konszolidációja csak a térség gazdasági és társadalmi problémáinak megoldásával együtt képzelhető el.
Gyúlékony Afrika
Egyiptom 50 év alatt önállátó gabonatermesztôbôl kiszolgáltatott importfüggô lett
5
Interjú Schumicky Lillával, az ENSZ Fejlesztési Szervezetének (UNDP) munkatársával
Kalózok, klánok és khat Bûnözôk rehabilitációja Szomáliában l hevesi flóra
Még csak 28 eves, de már az ENSZ szomáliai programjának tanácsadója. Budapesten aranyélete lehetne, ehelyett az elmúlt hat évben megjárta Afrikát keresztbe-kasul, dolgozott háborús övezetben és menekültek közt, traumatizált és terrorizált nôkkel és éhezô gyerekekkel. Számos saját projekt után Schumicky Lilla nyolc hónapja csatlakozott az ENSZ-hez, és épp Szomáliában dolgozik gôzerôvel egy új felfogásban fogant újjáépítési projekten.
volumen No. 13. / 2011. május
– Amikor 2007-ben egy ugandai menekülttá- Szomáliába, ahol mostantól teljes állásban egy ENSZ-projekt tanácsadója vagyok. borban dolgoztál, azt mondtad, hogy ha egy napja nem vagy Guluban, már hiányzik. Aztán – Eddig fôként a magad útját jártad, sokszor samégis elhagytad Ugandát és most Szomáliá- ját ötleten alapuló, kicsi projekteken dolgoztál. ban vagy. Mi történt? Most viszont beálltál a legnagyobb csapatba. – Két és fél évig voltam Ugandában voltam, és Mostantól a cél tehát egy klasszikus nemzetezalatt teljesen megváltozott a helyzet. Én főként közi fejlesztési karrier?
6
– Október óta dolgozol egy új projekten Szomá liában. Most épp hol ülsz, és mit csinálsz?
– Most épp Hargeisa-ban, Szomáliföld fővárosában ülök, ahol egy amerikai segélyszervezet házában lakom. Itt napközben mozoghatok a városban, de este 7-re itthon kell lennem. Itt mindenkinek van fegyvere, a világon itt a legmagasabb az egy főre jutó fegyverek száma. Rendőrség híján mindenkinek magát kell megvédenie. Sok családban a családtagok összedobják a pénzt egy AK47-esre a gyereknek, és elküldik „dolgozni”. Az új projektünkben bűnözésbe keveredett fiatalok rehabilitációjával foglalkozunk, körülbelül 2000 embert szeretnénk bevonni.
a sürgősségi humanitárius területen érzem jól – Főnökök híján mindig mindent saját magamtól, magam, de 2008 végére Észak-Uganda már stabi- és hozzám hasonló zöldfülű kollégáktól kellett – Miben különbözik ez a program más újjáépítôlizálódott annyira, hogy egyre inkább „klasszikus” eltanulnom. Angliában viszont sok mindenről fejlesztô programoktól? fejlesztési projektekre volt szükség. Ráadásul ren- megváltozott a véleményem, az addig megszer- – Ahol ENSZ-közvetítéssel írnak alá egy békegeteg pénz áramlott be az ország északi részébe zett tudásom kicsit teoretikusabb keretbe került, szerződést vagy fegyverszünetet, rendszerint – ahol 1986 es 2006 között háború dúlt –, ami so- és rájöttem, hogy van még mit tanulnom. Erre életbe lép egy DDR-nevű egyezmény. A rövidísem tesz jót, ha nincs kontrollálva. Észak-Ugan- pedig az ENSZ tökéletes hely. Ha ezt egy sza- tés azt jelenti, „Disarmament, demobilisation, dát elhagyva Kelet-Kongóban dolgoztam, ahol márlétraként nézzük, akkor a fokok valahogy úgy reintegration”, azaz lefegyverzés, leszerelés és egy egészségügyi projekt keretében egy mobilkli- voltak, hogy először önkénteskedtem különböző reintegráció. Ez az ENSZ újjáépítési stratégiája, nikát vezettem. 2009 szeptemberében aztán úgy háborús országokban, utána saját projekteket ami része a globális biztonsági reformnak. DDR éreztem, hogy az akadémia területén kell tovább- csináltam, ezekből átléptem kicsit nagyobb, de programokat hajtottak végre például Sierra lépnem, ezért Angliában kezdtem PhD-zni, ahol még alapvetően mindig helyi szerveződésekhez. Leone-ban, Libériában, Afganisztában és Irakban. egy évvel korábban felajánlottak egy ösztöndíjat. Innen egy idő után a nemzetközi szervezetekhez A probléma csak az, hogy ebből a két D-t igen 2010 májusában már vágytam vissza Afrikába, kerültem, majd jött a legnagyobb gépezet, az gyorsan és látványosan meg lehet csinálni: a kaezért Kenyába mentem, ahol egy francia segély- ENSZ. tonákat összegyűjtik egy helyre, és a fegyverükért szervezetnek dolgoztam. Eközben kaptam az – Tehát feljutottál a saját szamárlétrád csúcsára? cserébe egy kis kompenzációs csomagot adnak UNDP-től egy gyakornoki állást, így keveredtem – Igen. De innen hosszú még az út. nekik. A reintegráció viszont hosszú és kevésbé
– Min csúsztak el ezek a programok?
– A reintegráció eddig rendszerint abból állt, hogy a katonák átképezhették magukat asztalosnak, vagy autószerelőnek. De hogy utána mi történt velük, az nem volt megoldott. Egyrészt tőke nélkül nem tudtak saját üzletet kezdeni, ráadásul nincs is szükség ennyi asztalosra meg autószerelőre. De a legnagyobb probléma az volt, hogy a volt katonák attitűdjének megváltoztatásával ezek a képzési programok egyáltalán nem foglalkoztak. Most képzeld el, hogy három évig harcolsz és megszokod, hogy ami kell, azt elveszed fegyverrel. Ez nem tud csettintésre megváltozni, ezért sokan a problémáikat a normális életbe való visszatérés után is így próbálják elintézni, és hamar visszacsúsznak az erőszakos bűnözésbe. Mi tehát bűnözők rehabilitálásával foglalkozunk. Kifejlesztettünk egy modult, amivel mérni tudjuk, mennyire radikalizáltak a fiatalok. A program elején kitöltetünk velük egy kérdőívet arról, ho- fognak. A felmérés szerint például egy útszakaszt a program Buraoban (Szomáliföld), Bossasso gyan látják például a nőket, a kormányt, a rend- benőttek a bokrok, ezért ezen a sötét részen már ban és Galkayoban (Puntföld), valamint Moga őrség és a bíróságok szerepét. A program végén több nőt is megerőszakoltak. Az egyik feladatuk dishuban (Szomália) fog zajlani. A harcok ismét kitöltetjük velük a kérdőívet, ez alapján az lesz, hogy ezt az útszakaszt megtisztítsák a jelenleg Közép- és Dél-Szomáliában folynak, fogjuk tudni mérni, hogy mennyit változott az bokroktól. Így reméljük, hogy az elfogadottságuk melynek Mogadishu a központja. Szomáliföld attitűdjük. A rehabilitációs program pszicho-szo- nőni fog, hiszen a közösség látni fogja, hogy akik és Puntföld és jóval békésebbek, bár ez utóbbi ciális részén belül négy témában a kalózok bázisa. A szárazföldi tanulnak különböző tantárgyakat, központjuk Galkayo, a tengeri például stressz menedzsmentet, Képzeld el, hogy három évig harcolsz és megszokod, pedig Bossasso – ezekben a váönkifejezést művészeten keresztül, hogy ami kell, azt elveszed fegyverrel. Ez nem tud rosokban fogunk dolgozni. Ezek pozitív gondolkodást, iszlám etisokkal kevésbé biztonságosak, kát. Minden tantárgynak van egy csettintésre megváltozni, ezért sokan a problémáikat mint Hargeisa, ezért ENSZ-dolelméleti és egy gyakorlati részre a normális életbe való visszatérés után is így próbálgozóként számos biztonsági uta– ez utóbbira különösen nagy hangsítást kell betartanunk. Például súlyt fektetünk. Például drámát, ják elintézni. a legtöbb helyre csak helyi katoés szerepjátékokat fognak játszani, nai kísérettel mehetek, sötétedés hogy a gyakorlatban is elsajátítsák az elméletet. korábban bűnözők voltak, most a közösségért után pedig nem hagyhatom el a házat. MindAz én feladatom ennek az egész programnak a dolgoznak. Ők pedig megtapasztalhatják, hogy ez azért van, mert magas az elrablások száma. milyen rendes munkáért rendes fizetést kapni. megtervezése és koordinálása. Galkayo ráadásul nemcsak a kalózok legnagyobb Szomália sokban különbözik más afrikai tár- szárazföldi bázisa, de a város megosztott két klán A rehabilitációs programon belül írni és olvasni tanulnak, és valamilyen konkrét szakmai kép- sadalmaktól. Egyrészt a kontinens egyik legho- között, melyek között folyamatos az ellenségeszést is kapnak. Eközben intenzíven dolgozni is mogénebb országa, ahol mindenki egy nyelvet kedés. Talán úgy a legegyszerűbb ezt elképzelni, beszél, és egy vallást követ. Eközben viszont az hogy Buda A-kláné, Pest pedig B-kláné, a két egész társadalmat egy klánrendszer szövi át, 6 fő, terület közt a Dunával. Galkayo esetében ez egy és több ezer al-klánnal. Minden városban van egy- út. B-klánból nehezen tudnak átjutni az emberek két domináns klán, és azokon belül is domináns A-klán területére, pedig a legtöbb munkahely al-klánok. Ez a klánrendszer könnyíti is, és nehe- A-klán területén fekszik. Mindez kiemelkedően zíti is a munkánkat. Könnyebbség, hogy bár hiába magas bűnözéshez vezet, vallási és tradicionális lakik egymillió ember Hargeisa-ban, gyakorlatilag vezetőket, bírókat, rendőröket végeznek ki rendmindenki ismer mindenkit, és szegről-végről va- szeresen. A két klánt főként a kalózok támogatják lakinek rokona. Persze nem személyesen, de név pénzzel és fegyverekkel. A magas váltságdíjakból, alapján mindenkit be lehet azonosítani. A neve- amit az elrabolt hajók tulajdonosai fizetnek, renket úgy képzik, hogy saját név-apa neve-nagyapa geteg készpénz áramlik a városba. neve, én tehát Lilla Péter Imre lennék – és ebből A programunknak nem az a célja, hogy a legmindenki azonnal tudná, hogy melyik klán melyik főbb kalózkapitányt jobb útra térítsük, hanem al-klánjához tartozom. Nehézség viszont, hogy inkább azokat a kicsi és középszintű bűnözőket a programunk résztvevőinek kiválasztásánál na- szeretnénk elérni, akiket még meg lehet fogni. gyon kell vigyáznunk, hogy ez klánarányos legyen. „Kiskalózként” napi 10 dollárt lehet keresni kint A klánok közül ráadásul nem egyenlő arányban a vízen, de mivel a szezon csak 4-5 hónap, az kerülnek ki bűnözők, a marginalizáltabb, kisebb év többi részében másból kell megélniük. Ezek a al-klánok nyilván fertőzöttebbek bűnözéssel, még- fiatalok nem kőkemény bűnözők, hanem olyanok, sem nem favorizálhatjuk őket. akik szívesen csinálnának mást, csak egyszerűen nincs mit. – Csak Hargeisa-ban dolgoztok, vagy Szomália más részeire is mentek majd?
– Hargeisa-ban van az ENSZ szomáliföldi köz pontja. A projektet innen irányítjuk, de maga
volumen No. 13. / 2011. május
xxxxxxxxxx yyyyyyyy
látványos folyamat, és általában sokkal kevesebb pénz jut rá. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a DDR-programok dacára 10 éven belül az országok 70%-a visszaesett a polgárháborúba, mint például Kongó, Szudán, és Elefántcsontpart.
– 28 éves lányként egy ENSZ-projektet koordinálsz – mennyire fogadnak el, vagy fogadnak be a helyiek?
7
A projektben egyedül én, egy kolléganőm – aki mellesleg az egyik legjobb barátnőm –, és a főnököm vagyunk külföldiek, mindenki más helyi. A szomáliaiak furcsa nép: egyrészt az iszlám nagyon erős és egy általános konzervatív szemlélet kezd erősödni. Másrészt viszont sokkal nyitottab-
zamegy sziesztázni. Elvileg 4-re vissza kéne men- pedig egyre többen hordanak nikábot – ez a teljes niük és 7-ig még tartana a munkaidő, de ezt per- arcot eltakaró kendő 20 éve még ritkaságszámba sze alig tartja be valaki. Ez részben a khat miatt is ment Szomáliában. van. A férfiak többségének ugyanis az a délutáni – Ismerôsöket látva nekem úgy tûnik, hogy programja, hogy khatot rágnak és isszák hozzá azt ez a nemzetközi fejlesztéses életmód elég az erős cukros teát. A khat egy pszichotróp hatású elmagányosító tud lenni. Az embernek foly-
Kifejlesztettünk egy modult, amivel mérni tudjuk, mennyire radikalizáltak a fiatalok. A program elején és a végén is kitöltetünk velük egy kérdőívet arról, hogyan látják például a nőket, a kormányt, a rendőrség és a bíróságok szerepét. Azt reméljük, hogy a program hatására sokat fog változni a felfogásuk. bak, és ezért jobban tudják, mi folyik a világban, mint más afrikai népek, akikkel eddig találkoztam. Itt például rengetegen tudják, hol van Magyarország. Sokkal több barátra leltem itt, mint Észak-Ugandában vagy Kenyában, ahol mindig az volt az érzésem, hogy csak azért barátkoznak velem, mert akarnak tőlem valamit. Például pénzt, hiszen fehér és külföldi vagyok, tehát biztos van belőle. Dolgozni is könnyebb velük. Nagyon jól ismerik a saját környezetüket és társadalmukat, és ezt a tudást jól át is tudják adni nekünk. Másrészt viszont elég lazán fogják fel a munkaidőt. Reggel 8-tól délután 1-ig dolgoznak, majd mindenki ha-
ton új helyszíneken kell új emberekkel együtt dolgoznia, új barátokat találnia. Neked hogy megy?
– Az ENSZ-en belül itt, Szomáliában én vagyok a legfiatalabb, aminek sok előnye, de sok hátránya is van. Egyrészt még nincsenek megkövesedett szokásaim és paranoiáim, amikkel sok ENSZveterán küzd. Másrészt viszont mivel hatalmas a felelősségem, a kollégák néha meglepődnek a koromon. Én hiszek a munka értelmében, és hogy tudunk segíteni az arra rászorulókon, bár vannak olyanok, akik csak a pénzért csinálják. Természetesen sok áldozatot kell hoznom, példánövény, amitől teljesen belassulnak és ellustulnak. ul szociális életem nem nagyon van, de a munka Itt ugye se alkohol, se szórakozóhelyek nincsenek, sokban kárpótol, és azért kéthavonta le szoktam ezért a közös khat-rágás az egyetlen társadalmi- menni Nairobiba egy kicsit feltöltekezni. lag elfogadott szociális tevékenység. Pedig ez egy – És hol van az elhíresült Lacor kutyád, akit egy erős kábítószer, és ha mindennap rágja az ember, dollárért és egy doboz teáért vettél Ugandáannak súlyos egészségügyi következményei van- ban? Magaddal hoztad? nak. A férfiak átlagéletkora, részben a khat miatt, – Lacor kutyát hazavittem a szüleimhez Budake46 év. De ébredőben van egy új trend: a fiatalok, szire. Most már jó kövér, és rá se lehet ismerni. mivel látják, hogy az apjuk meg a nagyapjuk is a Szerettem volna, ha velem jöhet Szomáliába, de khat-ba halt bele, egyre kevesebben használják. ez egy muszlim ország, ahol a kutya tisztátalan Ez részben az iszlám erősödésének is köszönhe- állatnak számít, ezért teljesen elképzelhetetlen, tő: a cigivel szemben is egyre elutasítóbbak, az hogy kutyát tartsak. Itt kecskét meg tevét sétálalkohol szóba sem jön náluk, a fiatal lányok közül tatnak pórázon. l
VOLUMEN – Európai Unió és nemzetközi fejlesztés 4. évfolyam 1. szám (13. szám), 2011. május Felelôs szerkesztô: Hevesi Flóra Munkatársak: Csillag Gábor, Jaksa Brigitta, Lerner Balázs, Miháltz Réka Kiadja: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány Felelôs kiadó: Pálvölgyi Péter – ügyvezetô igazgató Layout: Bóna Toma Partnerek: Globalance – www.globalance.hu, People in Need (PIN) Csehország, Slovak Nongovernmental Development Organizations Platform (PMVRO) Szlovákia, Partners for Democratic Change (PDCS) Szlovákia, Polish Humanitarian Organisation Foundation (PHO) Lengyelország, Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség (HAND Szövetség) Magyarország, European Journalism Center (EJC) HU ISSN 2060-0593
A kiadványt az Európai Unió EuropeAid programja támogatja. A kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió véleményét.
Kiadja: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány
