ADEBRECEN KOSSUTH UTCAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG FOLYÓIRATA

Verestemplo m www.verestemplom.hu

2011. tavasz, I X . é v f . 1 . s z .

A DEBRECEN KOSSUTH UTCAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG FOLYÓIRATA

előszó “Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk” 2Sám 5,24 Dávid ismerte Saul történetét. Emlékezett vétkeire. Megtanulta Saul kárán, hogy Izrael királya nem uralkodhat népe felett, csak ha Isten adja az uralkodáshoz az erőt. Ha a kiválasztott király elfelejti, hogy Izrael valódi királya, Seregeinek Ura maga

Tóth-Mihala Veronika választja meg azt az embert, aki vezetheti seregeit, elbírálhatja népe ügyeit, s magájegyzete nak tulajdonítja hatalmát, abban a pillanatban elveszti erejét. Isten választása nem visszavonhatatlan. A felkent király addig élhet a neki ajándékozott hatalommal, amíg abban Ura napról-napra megerősíti. A szolgálatra felkent király Izrael királyának, Istennek a szolgája, s így a legkevésbé sem ura népének. Izrael királya az Isten népének szolgája, hiszen Isten a népéért tette Izrael királyává. Nem keresheti a saját dicsőségét, hiszen dicsősége az Isten népének javára adatik meg neki. Nem indíthatja Isten népét csatába, ha rájuk tör az ellenség, mert a seregnek ő csak vezére, de nem az ura. Ezért Dávid, a felkent király megkérdezi az Urát, amikor felvonul ellene a filiszteus sereg. S az Úr adja meg a jelet seregének az indulásra. Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr. Ő jár a fák hegyén. A farizeusok bűnét éppen az isteni hatalom kisajátításában látta Jézus. A farizeusok magukhoz ragadták az Isten népének vezetését. Halott törvényeikkel elzárták Isten eleven igéjét népe elől. “Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.” Mt 23,13 Torlasszá vált Saul Isten és népe között, így Isten elszakította tőle a királyságot és másnak, nála különbnek adta. Jézus ítéletként jött a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek (Jn 9,39). Jézus leleplezi a farizeusok képmutatását, hogy nem Isten hatalma alá, hanem a saját uralmuk alá kívánják vonni Isten népét. Isten nevében. De Isten nem engedi, hogy nevével visszaéljenek. Akkor induljunk, ha ő adja a jelet. Az általa adott jelre induljunk. Isten népének állandó kísértése, hogy Ura nevével visszaéljen. Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor indulj meg. Mert akkor előtted megy az Úr. Úr minden porszemen.

T

A R T A L O M 2011. TAVASZ

2 3 4 5 6 8 9 10 12 13 14 16 17 20 22 23

Előszó Tóth-Mihala Veronika jegyzete Tartalom; Ajánló Derencsényi István - Dr. Imre Sándor: Levél a Kossuth utcai Gyülekezethez Gyülekezeti rövidhírek Dr. Oláh Szabolcs: A reménység - lelkünk bátorságos és erős horgonya (Zsid 6,19) Dr. Imre Sándor A testvér-gyülekezeti kapcsolatról Tóth-Mihala Veronika - Iszlai Endre: A kenyaiak látogatása Földi Béla: Miért jó presbiternek lenni? Varga Klára: Amit a Bibliáról minden hívőnek tudni kell

“Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.” Zsolt 130,7

Horváth Albin: Kirándulás és feltöltekezés Máté Gyuláné: Kirándulás Nagyszalontán Nagy Zsuzsanna Eszter: Fiatalság, boldogság! ifj. Módis László - Pongor Melinda: Beszélgetés - Tabuk nélkül Kozma Tibor: Minden valamire való... Kőszegi Dávid: Óvjuk meg, amink van! Tóth Tamás: Bajnokcsapat a VereSenior!

IMPRESSZUM

Verestemplom A Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség Folyóirata

Felelős kiadó: Derencsényi István Szerkesztő: Tóth Tamás Tiszteletbeli társszerkesztő: Szoboszlai Csaba Szerzők: Derencsényi István, Dr. Imre Sándor, Dr. Oláh Szabolcs, Földi Béla, Horváth Albin, Iszlai Endre, Kozma Tibor, Kőszegi Dávid, Máté Gyuláné, fj. Módis László, Nagy Zsuzsanna Eszter, Pongor Melinda, Tóth-Mihala Veronika, Tóth Tamás, Varga Klára Borító: Lente István Levélcím: 4024 Debrecen, Kossuth utca 65. E-mail: [email protected] Honlap: www.verestemplom.hu Nyomda: Litográfia Nyomda Felelős vezető: Vécsei Tibor

ünnepi igehirdető

LEVÉL

A

KOSSUTH

UTCAI

GYÜLEKEZETHEZ Áldott húsvéti ünnepeket! „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő; halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jelenések 1,17b.18) Kedves Testvérünk! A közelgő húsvéti ünnepek alkalmával igaz szeretettel köszöntünk, és kívánunk áldásokban bővölködő, meghitt ünneplést. Húsvétnak korszakalkotó jelentősége van. A feltámadás eseménye fordulatot hoz a mulandóság által meghatározott világba. A halál helyén, a sírban hűlt helye van a halott Jézusnak, aki halott volt, de íme, él örökkön-örökké. Jézus Krisztus feltámadása azt hirdeti, hogy ő nem a múlthoz tartozik. Őt nem lehetett múlttá tenni. Jézus ügye nincs lezárva, befejezve. A Krisztus-ügynek nincs vége, a Krisztus-ügy folytatódik. A húsvéti történet arról szól, hogy némelyek szomorúan, reményt vesztetten mennek Jézus sírjához és üres sírt találnak, meg egy kommentárt az üres sírhoz: „Nincsen itt, mert feltá-

„Nincsen itt, mert feltámadt!”

4 Verestemplom

madt!”, amelyet követ a Feltámadottal való minden kétséget, félelmet, bizonytalanságot szertefoszlató találkozás. Nos, ez a húsvét! Egy jó hír: Feltámadott! És egy személyes találkozás a Feltámadottal. Húsvét nem maga a múlt, hanem folyamatos jelen. A húsvéti élmény napjaink megtapasztalása is.

“

Jézus Krisztus feltámadása azt

hirdeti, hogy ő nem a múlthoz tartozik. Őt nem lehetett múlttá tenni. Jézus ügye nincs lezárva

”

Jézus Krisztus, noha halott volt, de íme, él, él örökkön-örökké, és most is szembe jön velünk, és azt mondja: „Ne félj!” és nekünk is békességet kínál, úgy hogy személyes megtapasztalássá lehetett; miként változik meg a gyászos hangulat és lesz romolhatatlan örömmé, elpusztíthatatlan boldogsággá, mert „íme, ő él, és általa nekünk is életünk van”. Húsvét felszabadít a félelemmentes életre, az új bizalomra és élő reménységre. Húsvét, a feltámadás valóságáról nem mi győzzük meg egymást, még csak nem is az értelmünk, a logikánk, a belátásunk győz meg, hanem a Feltámadott, aki valamiképpen mindig előttünk jár, és szembe jön velünk, aki megszólít, és aki a gyászos szomorúság feletti győzedelmes öröm, valamint a halált legyőző és a halandót meggyőző élet jeleivel és bizonyságaival ajándékoz meg. Szeretettel hívunk és várunk Kedves Hozzátartozóiddal együtt ünnepi istentiszteleteinkre. Hallgassuk együtt a húsvéti evangéliumot és vegyük magunkhoz az úrvacsora jegyeit, mint a Krisztussal való élő közösségnek a jeleit és bizonyságait. Testvéri szeretettel és áldáskívánással: Derencsényi István lelkipásztor Dr. Imre Sándor főgondnok

2011/tavasz

gyülekezeti rövidhírek Április hónap elején a Kenyai Presbiteriánus Egyház küldöttségét látták vendégül a Debreceni Református Egyházmegye gyülekezetei. A mi gyülekezetünk vendégei voltak: Kariuki Apollo és Henry Kahara, a Nairobi Egyházközség tagjai. A nemzetközi keresztyén felekezetek közötti találkozás folytatódik, hiszen egyházmegyénk testvéregyházmegyei kapcsolatra lépett a skót Dumfries & Kirkcudbright Egyházmegyével, mely egyházmegye küldöttségének tagjai május 12-15. között látogatnak el hozzánk. Gyülekezetünkhöz két presbiternő (Miss Janet Byrom és Miss Margaret Sloan) érkezik, akik részt

--------------------------------------Gyülekezeti buszos kirándulás lesz május 14-én, szombaton. Gyülekezés 5.45-kor a templom parkolójában, indulás 6.00-kor. A részvételi díj: 2.500 Ft/fő. Az útvonal: Debrecen - Pétervására - Szécsény - Salgó vára - Debrecen. Jelentkezni Horváth Albin presbiternél lehet. --------------------------------------Gyülekezeti batyus vacsora lesz a nyári táborért május 20án, pénteken este a Dóczy Gimnázium ebédlőjében. A résztvevők egy-egy tál étellel járulnak hozzá az asztal megterítéséhez, az italokról a szervezők gondoskodnak. A résztvevők önkéntes felajánlással, tombola-

Gyülekezeti kirándulásunk egyik célpontja: a szécsényi Forgách kastély

vesznek az egyházmegye szervezésében megjelölt programokon, illetve a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében bemutatkoznak gyülekezetünk közössége előtt.

vásárlással támogathatják a nyári tábor megszervezését. --------------------------------------Két testvér-gyülekezeti látogatás is lesz a gyülekezetünkben, melyre gondoljunk szeretet-

tel és imádsággal: - Május 20-22., péntek-vasárnap: a Müncheni Magyarajkú Református Egyházközség küldöttségének látogatása - Június 19., vasárnap: a Margittai Református Egyházközség Elnökségének látogatása. A délelőtti istentiszteleten igét hirdet Kovács Gyula lelkipásztor. --------------------------------------Felnőtt konfirmációs csoportot indítunk 2011 szeptember hónapban! Akiknek az életében elmaradt a konfirmációi fogadalomtétel, vagy még nem részesültek a keresztség sákramentumában és szeretnék ezt pótolni, jelentkezzenek a tizenkét alkalomból álló felkészítő tanfolyamra, melynek vezetője Tóth-Mihala Veronika beosztott lelkész lesz. --------------------------------------Folyamatos frissítés mellett látogatható gyülekezetünk honlapja a www.verestemplom.hu! A friss hírek mellett külön szeretettel ajánljuk a testvérek figyelmébe a ‘Homília szoba’ kategóriát, ahol elmélyült beszélgetésre hívjuk a honlap látogatóit, illetve a ‘Fórum’ lehetőségét, ahol a gyülekezet közössége korosztályok, érdeklődés szerint csoportosulva folytathatnak beszélgetéseket! Várjuk a Kedves Testvérek honlappal kapcsolatos észrevételeit a [email protected] e-mail címre. --------------------------------------Folyóiratunk következő (nyáriőszi) száma megjelenik 2011 szeptemberében.

Egyházközségünket kiemelten is támogatni szándékozó testvéreink adakozhatnak: "Nagy József emlékalapítvány a Vörös Templomért" számlaszáma: 11738008-20718541 adószáma: 18562381-1-09 “Hű Sáfár Alapítvány” a gyülekezet fejlődéséért számlaszáma: 11738008-20845700 adószáma: 18996438-1-09 Egyházközség OTP számlaszáma: 11738008-20080901

2011/tavasz

Verestemplom 5

elrejtett kincs

A

REM ÉNYSÉ G

–

L E L K ÜNK B ÁTO RS ÁGOS

Pál apostolnak a húsvétról szóló üzenete azt jelentette, hogy a feltámadott Jézus „elsőszülött a halottak közül” (Kol 1, 18). Azaz átlépett az új, eszkatologikus életbe, ahová követni fogják őt a választottak közül azok, akik kötődnek hozzá és a sorsához.

istenuralomban) egyelőre megelőlegeződött – előzetesen megvalósult – Jézus feltámadásában.

Kötődnek azáltal, hogy hisznek az ígéretében, miszerint semmi sem választhatja el őket tőle. Ez a hit általi hozzákötődés a feltámadott Krisztushoz egyúttal azt is jelenti, hogy a hívő embernek reménye van arra, hogy a jövőben egyetemesen is teljesedésbe megy majd az emberiségnek az Istennel való közössége. Ez a jövőbeli összekötöttség (amelyben az emberi élet és a világtörténelem majd még beteljesedik az egyetemes

amely lelki horgonyként

“

Az ember

a földi nyomorúságok közepette védelmet a reménységben talál, köti össze Jézus Krisztussal

”

A jelenbeli hozzákötődésben (ami rajtunk múlik) és a jövőbeni összekötöttségben (amit remélhetünk) van tehát a biztatásunk. Ez a biztatás egyben vigasztalás is: meghalunk, de az élet remé-

nyében hal meg az a hívő, aki a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hite által még halálában is közösséget vall a meghaló és feltámadott Jézussal. Mert Jézus a halála és a feltámadása által legyőzte a halál hatalmát, ami az embert elválasztja Istentől és az örök élettől. A feltámadás és a feltámasztás szavak is a hozzákötődés és az összekötöttség két dimenziójára utalnak. Egyrészt Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása azokban fejti ki üdvös hatását, akik hitük révén közösségben vannak vele: ez a hit dimenziója, amely az ember életéhez tartozik. Másrészt Jézusnak a halottak közül való feltámadása reményt ad arra, hogy általa részesedni fogunk mi is az Isten örökkévaló uralmában. Ez a remény eszkatologikus dimenziója: a feltámadás feltámasztás, mellyel Halál és feltámadás

Fotó: Scheffer János

6 Verestemplom

2011/tavasz

elrejtett kincs É S ER ŐS H O RG O NYA az Atya igazolta Jézus isteni teljhatalmát, s ha a Kol 1,15–17 szerint a Feltámadott az örök Istenhez tartozik, akkor eszkatologikus reményünk van arra, hogy az egyetemes feltámadáskor részesülhetünk az istenuralomban, s ez a részesedés az üdvösség lényege. A Jézussal hit által nyerhető közösség azt is szavatolja, hogy reményünk van részesedni az eljövendő istenuralomban.

(Z S I D 6,19)

hívők megmentése volt a halál hatalma alól. A megmentés az élet teljességére és integritására is vonatkozik: a megmentés eredménye az új minőségben elnyert élet, mert a halottak feltámadásából fakadó új élet az isteni Lélek által

Istennel nyert közösségben élt élet.

Dr. Oláh Szabolcs irodalomtörténész

Ez a két dimenzió megmutatkozik az első debreceni nyomtatvány címlapján is (Melius Juhász Péter: A Szent Pal apastal levelenec, mellyet a colossabelieknec irt, predicacio szerent valo magyarázattya, Debrecen, 1561). A genfi Crispin nyomdászjelvényének felirata: Sacra Ancora Christus – Krisztus, a szent horgony. A remény szimbólumát, a horgonyt két kéz markolja. A horgony T alakú keresztet formázó szárán kígyó tekergőzik. Az ember a földi nyomorúságok közepette védelmet a reménységben talál, amely lelki horgonyként köti össze Jézus Krisztussal, akiben Isten ígérete már valósággá vált. Így a hívő ember a Krisztushoz kötöttsége által már most is mintegy az elővételezett mennyei boldogságban él, hiába veszi körül még ezer veszély a földön. A Zsidókhoz írt levél azzal biztat, hogy a remény horgonya áthatolt a kárpiton, ami még el-fedi előlünk az Istennel már beteljesedett létviszonyunkat: „hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya, és beljebb hatol a kárpitnál” (6,18–19). Jézus halála és feltámadása a

2011/tavasz

Verestemplom 7

testvériség

T ESTVÉR - GYÜLEKEZETI „Minden gyülekezet és presbitérium felsőbb vezetés alá van rendelve, ez a felsőbb vezetés nem más, mint az Úr Jézus Krisztus, Aki az egyház feje.” – írja a Református társadalom megszervezése c. tanulmányában Csikesz Sándor, a neves debreceni teológiai professzor. A fentiekből következően valamennyi gyülekezet és presbitérium testvéri viszonyban van egymással, amiben óriási erő és lehetőség rejlik. Ezen belül vannak nevesített, hivatalosan is bejegyzett testvér-gyülekezeti kapcsolatok. A következőkben a Debrecen-Kossuth Utcai Református Egyházközség jelenleg is érvényben levő, illetve előkészületben lévő kapcsolatairól szeretnék röviden beszámolni. Hivatalosan két testvér-gyülekezeti kapcsolatunk van mégpedig a Margittai Református Gyülekezettel és a Zsoboki Gyülekezettel, illetve az itt működő Gyermekotthonnal. A nagyhírű Margittai Gyülekezet már sok kiváló embernek adott otthont vagy volt jelentős állomása életpályájuknak. Egyebek között innen származott a magyar irodalomtörténeti kutatások egyik legnagyobb alakja, Horváth János professzor is, kinek leszármazottja, Horváth Péter jelenleg is tagja a presbitériumnak. Margitta a Királyhágómelléki Reformá-

KAPCSOLAT

tus Egyházkerülethez, a Partiumhoz tartozik, mely régen a Tiszántúli Egyházkerület része volt, s csak a trianoni békediktátum után szakadt el az országtól, s vált Románián belül Királyhágómelléki Egyházkerületként ismertté. Sajnos, e kerület reformátussága és magyarsága folyamatosan fogy, részben demográfiai okokból, részben áttelepülés, illetve a vegyes házasságok révén. A gyülekezet lelkipásztora az ismert papköltő, Fazakas László is áttelepült. A gyülekezettel kialakult kapcsolatunk megalapozottságát bizonyítja, hogy a gyülekezet újonnan

“

Minden gyülekezet és presbitérium felsőbb vezetés alá van rendelve, ez a felsőbb vezetés nem más, mint az Úr Jézus Krisztus, Aki az egyház feje.

”

választott lelkésze, Kovács Gyula nagytiszteletű úr, röviddel megválasztása után már felvette velünk a kapcsolatot. A Kossuth-Utcai Gyülekezet Elnöksége 2010. november 03-án látogatást tett Margittán, mely alkalommal lelkipásztorunk, Derencsényi István főjegyző úr végezte az igehirdetés szolgálatát. A Margittai Gyülekezet Elnökségének viszontlátogatása ez év június hó 19-én, vasárnap lesz. A délelőtti istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát Kovács Gyula nagytiszteletű úr végzi majd. A Zsoboki Gyülekezet és Gyermekotthon az Erdélyi Egyházkerülethez tartozik, viszonylag nagyobb földrajzi távolságban van tőlünk. A Gyermekotthonhoz konferenciaközpont is társul, ami lehetővé tette énekkarunk ottani szereplése alkalmával elszállásolásunkat is. A Gyermekotthon igazgatója Molnár János nagytiszteletű úr, a kolozsvári Babes – Bolyai Egyetem professzora, felesége az Erdélyi Egyházkerület Nőszövetségének tisztségviselője. Ottani benyomásaink igen kedvezőek, érdemes ezt a kapcsolatot a jövőben továbbfejleszteni.

Derencsényi István a margittai templomban

8 Verestemplom

Mintegy féléves múltra tekint vissza az a törekvésünk, hogy kapcsolatot keressünk a Müncheni (Németország) Magyarajkú Református Egyház-

2011/tavasz

testvériség község Presbitériumával. Idézet a presbitérium volt tagjának, Seifert Andrásnak a leveléből: „A Gyülekezet felé még soha nem érkezett ilyen fajta megkeresés, miszerint egy anyaországi gyülekezet érdeklődne egy nyugati magyar gyülekezet dolgai iránt. Ez egy nagyon figyelemre méltó kezdeményezés.” 2011. január 14-én érkezett levelében a következőket írja Nagy Elek testvérünk, a Müncheni Egyházközség főgondnoka: „Örömmel közöljük, hogy bennünk nem csak presbiteri, hanem gyülekezeti szinten is igen pozitív reakciót váltott ki a testvér-gyülekezeti kapcsolatfelvételnek a lehetősége és gondolata. Meghívásukat nagyon köszönjük, melynek szívesen eleget teszünk, hiszen már a Debrecen név is megdobogtatja református

K ENYAI

szívünket, hát még egy gyülekezeti találkozás.” A Müncheni Magyarajkú Református Egyházközség presbitériumi küldöttségének látogatására 2011. május 20-22-én, az egységes Magyar Református Egyház debreceni megalakulásának második évfordulóján kerül sor. A kapcsolatainkban tapasztalt előrehaladásért egyházunk fejének, az Úr Jézus Krisztusnak mondunk hálát és köszönetet. Egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo Gloria! Dr. Imre Sándor főgondnok

TESTVÉREK LÁTOGATÁSA

A kenyai vendégek debreceni tartózkodásuk során az egyházmegye kilenc gyülekezetében vendégeskedtek (Debrecen-Kistemplom, Debrecen-Kossuth utca, Debrecen-Nagyerdő, DebrecenNagytemplom, Debrecen-Szabadságtelep, Debrecen-Széchenyi kert, Hajdúszovát, Nagyléta, Mikepércs), ahol magyar hittestvéreik vendégszeretetét, gyülekezeteik életét ismerhették meg közelebbről, illetőleg városunk és falvaink, nemzetünk és kultúránk sajátosságaival is találkoztak. A vasárnapi istentiszteleteken igehirdetéssel, imádHenry Kahara és Kariuki Apollo a Verestemplomban sággal, bizonyságtétellel és énekkel szolgáltak.

2011. április 1-3 között a Magyarországi Református Egyház vendégeként a Kenyai Presbiteriánus Egyház, valamint a Kelet Afrikai Presbiteriánus Egyház Teológiájának küldöttsége látogatott Debrecenbe. A csoport tizenegy főből állt: lelkészek és presbiterek, missziós munkatársak és gyülekezeti tagok a Nairobi-i St. Andrew's Presbiteriánus Egyházközségtől, illetve teológiai tanárok és hallgatók az említett egyházból.

Gyülekezetünkben két fiatal kenyai testvér vendégeskedett Kiss Imre presbitertestvérünk vendégszeretetét élvezve és a fiataljaink hétvégi programjait színesítve. Három napot tölthettünk együtt

2011/tavasz

kenyai vendégeinkkel, s a beszélgetések, közös éneklések, imádságok, bibliaolvasás közben megtapasztalhattuk, hogy bár egymástól messze eső, de mégis szorosan összetartozó tagjai vagyunk Krisztus testének, az Anyaszentegyháznak. Pénteken este a fiatalokkal, vasárnap délelőtt a gyülekezettel, délután pedig a gyülekezetünk legfiatalabb felnőtt tagjaival, a felnőtt konfirmációi fogadalmat tett testvérekkel találkozhattak Henry és Apollo. Magával ragadó személyiségük, nyitott gondolkodásuk, fiatalos lelkesedésük minket is lelkesített, tapasztalataik a fiatalok között végzendő misszió átgondolására inspirált. Az európai keresztyénség hagyományaiból táplálkozó egyházuk ma számunkra vált elgondolkoztató mintává, önkritikára ébresztő tükörré. Köszönjük a találkozást és a barátságot, mellyel megajándékoztak minket. Iszlai Endre lelkipásztor Tóth-Mihala Veronika lelkipásztor

Verestemplom 9

nőszövetség

M IÉRT

JÓ PRESBITERNEK LENNI ?

(Az itt közreadott írásos anyag előadás formájában elhangzott egy 2010. évi nőszövetségi ülésen.) Elöljáróban arról szeretnék szólni, hogy mi a presbiter szó jelentése és ki is a presbiter a keresztyén gyülekezetben. A presbiter (vagy preszbiter görög eredetű szó, jelentése: a legöregebb) egy egyházi elöljáró. Az ókeresztény egyházban a presbiter elnevezés az egyházi előljárói tisztséget jelölte. Az izraelita zsinagógai alkotmány mintájára elöljárókat választottak, akik bizonyos fokú hatalmat nyertek: felügyeltek az istentiszteletnél a rendre, kezelték az egyházközség ügyeit, és felügyelték az egyháztagok erkölcsi magaviseletét. A katolikus egyházban a presbiter az áldozópap ritkábban használt neve. A presbiteri rend a püspöki rend után következik, így a felsőbb rendekhez tartozó egyházi rend. A püspöki renddel együtt a sacerdotiumhoz (papi hivatalhoz) tartozik, minthogy csak e két rend jogosít fel a misézésre.

“

bibliai értelemben a Presbitérium nemcsak határozatokat hoz,

nemcsak materiális ügyekben dönt, hanem a kézrátételének küldő súlyában áldást kíván és felhatalmaz.

”

A presbitereken a protestáns egyházakban, így a református egyházban is, a lelkész mellé választott, világiakból álló döntéshozó testület (presbiterium) tagjait értjük. Presbiter a Bibliában Az újszövetségi görög-magyar szótárban hat olyan kifejezés található, amellyel kapcsolatba hozható a presbiterség. 1. A presbeia szó jelentése: követség, küldöttség, követ. Lukács evangéliumában Jézus akkor használja

10 Verestemplom

ezt a kifejezést, amikor a túlerővel szembenéző királyról van szó, aki még mielőtt vakmerően nekirontana az ellenfelének, higgadtan gondolkodik, és a vérontás helyett, követeket - tárgyaló presbitereket küld hozzá, hogy békét kérjenek (Lk 14,32). 2. A presbeuw szó olyan valakit jelent, aki küldöttként van úton. Pál apostol az efezusi levél végén írja: “az evangélium titkának követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell” (Ef 6,20). Korinthusban, amikor Pálnak a kialakult gyülekezeti nézeteltérést kellett kezelnie szintén a küldetés kerül előtérbe. “Tehát a Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!” 2Kor 5,20 A presbiter - ebben a szövegösszefüggésben KRISZTUSÉRT JÁRÓ (tehát mozgásban levő) KÖVET, aki a személyes bajai, korlátozásai ellenére is az evangélium titkának a képviselője. 3. A presbuthrion kifejezés már mindnyájunk számára teljes egészében ismerősen hangzik. A PRESBITÉRIUM. Jelentése: a gyülekezet vezető testülete. A Timóteushoz írt első levélben Pál arra kéri Timóteust, hogy ne hanyagolja el a benne levő kegyelmi ajándékot, amelyet a vének - azaz a Presbitérium kézrátételével kapott. Tehát bibliai értelemben a Presbitérium nemcsak határozatokat hoz, nemcsak materiális ügyekben dönt, hanem a kézrátételének küldő súlyában áldást kíván és felhatalmaz. 4. Itt jutottunk el a presbuteros kifejezéshez, melyet maga Jézus is használt a tékozló fiúról szóló példázatban (az otthon maradt fiút nevezi így). Érdekes bibliai képe ez a presbiteri szolgálatnak! Jelzi, hogy a presbiter más, mint a tékozló egyháztag. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy a presbiter sem tökéletes gyermeke az Úristennek. A presbiter olyan embert jelent, aki elől megy, tehát mozgást, példaadást mutat, diktálja a tempót. Jelent egyfajta hitbeli érettséget is. Amikor a "vén" kifejezés kerül elő, akkor az életkorból származó tapasztalatra kell gondolnunk. Pál a gyülekezetben szolgálók választásával kapcsolatban azt is leszögezi, hogy frissen megtértet, akármilyen korú tagot ne válasszanak, mert az sok probléma forrása (1Tim 3,6). A presbiter bölcs irányító. Pál Timóteushoz írt első levelében igaz, hogy a püspökről szóló részben említi, de a presbiteri szolgálatban is megfontolásra

2011/tavasz

nőszövetség érdemes gondolatként azt írja: “Olyan legyen, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára.” (1Tim 3,5) Említhetjük Pál levelét Tituszhoz, ahol kifejezetten a presbiterekkel kapcsolatban írja az apostol: “Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba a városokban, ahogyan meghagytam neked: olyat válassz, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek.” (Tit 1,5-6) “Jó együtt lenni a gyülekezettel”

Fontos, hogy a presbiter mögött, mellett ott legyen a házastárs, és ott legyenek a hívő gyerekek. A presbiteri szolgálatunk, a Krisztusban való életünk visszaigazolása lehet a rendezett, boldog házasság, a jól nevelt, engedelmes, hívő, egyházhoz és Krisztushoz hűséges gyermek. Tudom, hogy ez nem jön automatikusan, de törekedni kell rá. Végül az 5-6. szó a presbuths és presbutis. Az eredeti, szószerinti jelentés: idős férfi és idős nő, a presbiter férfiak és asszonyok kérdése. Erre nincs igazából megfelelő bibliai ige. Az apostoli korban egészen más volt a társadalmi megítélés. Változott a világ. A Tituszhoz írt levélben találtak alapján megkockáztatom, hogy ezt a kérdést ezzel kezeli a Biblia: a "preszbütészek", azaz a férfiak legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, egészsége-

2011/tavasz

sek a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban. A "preszbütiszek", azaz a presbiterasszonyok is szentekhez méltóan viselkedjenek: senkit se rágalmazzanak, ne legyenek a mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra, neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, hogy ne gyalázzák miattuk Isten igéjét (Tit 2,1-5). A végére hagytam talán a legfontosabb igét, amelyben Pál apostol az egyházat, a gyülekezetet, a presbitériumot az emberi testhez hasonlítja, ahol a fej maga Krisztus, mi pedig a test különféle tagjai vagyunk (1Kor 12,1227). Miért jó presbiternek lenni? 1993-ban, amikor Derencsényi István főjegyző úr felkért a presbiteri tisztség elvállalására, azt igen nagy megtiszteltetésnek éreztem, hiszen még csak öt éve voltunk a gyülekezet tagjai családommal együtt. Megválasztásom és az eskü letétele után bekapcsolódtam a Presbitérium munkájába. Gépészmérnök lévén elsősorban ezzel kapcsolatos feladatok megoldásában vettem részt, így például a harangműködtetés javításában, majd átalakíttatásában, valamint a templom hangosításának fejlesztésében. Jelenleg a templom világításának energiatakarékos lámpákra történő cseréje van folyamatban, az Úr asztala fölötti csilláron ez már meg is történt. A műszaki dolgokon kívül részt veszek a kórus és a Perselybontó Bizottság munkájában is. Én úgy gondolom, hogy a presbiteri tisztség nem rang a többiek fölött, hanem a többiekért végzett szolgálatra kötelez. Jó presbiternek lenni, mert: - jó együtt lenni a gyülekezettel az istentiszteleten, ahol minden igehirdetés megerősít hitemben, - jó érezni a döntéshozás felelősségét a presbiteri gyűléseken, amikor a gyülekezet életét közvetlenül vagy közvetve érintő ügyekben döntünk, - jó érzés segíteni lelkészeinket a templom és a parókia körüli gyakorlati feladatok megoldásában, - jó érzés látni, hogy áldás van lelkészeink munkáján, hisz gyülekezetünk a létszámot tekintve és lelkiekben is fejlődik, növekedik. Földi Béla presbiter Források: http://hu.wikipedia.org/wiki/Presbiter http://felsonyekref.shp.hu/hpc/web.php?a=felsonyekref&o=sTesBKsx_B

Verestemplom 11

bibliatanítás

AMIT Ezzel a címmel tartott K. Szabó Gyula nyugdíjas lelkész, gyülekezeti tagunk nyolc részből álló előadássorozatot szerda délutánonként. „Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok” – olvashatjuk a Példabeszédek könyve 4. részének 2. versében. Be kell valljam, hogy bár hívőnek vallom magam, a Bibliát, melynek minden szavából az Úr szól hozzánk, nem ismerem kellőképpen. Úgy gondolom, ahhoz, hogy gyermekeinket, unokáinkat az Úr Jézus útjára tudjuk terelgetni, nagyobb és mélyebb ismeretre van szükségünk. Éppen ezért nagy örömmel jártam el a foglalkozásokra.

A

BIBLIÁRÓL

MINDEN

tapasztalatát. Beszélgettünk arról, hogyan, kik által íródott a Biblia, hány részből áll, kik által közvetíti Isten az ő Kijelentéseit. Párhuzamot vontunk az Ó- és

“

Ezen alkalmak tulajdonképpen jóízű beszélgetések voltak,

melyek részben korábbi ismereteink felelevenítését, elmélyítését, illetve újak szerzését tették lehetővé

”

Újszövetség történései, alakjai között. Megbeszéltük, mi a különbség az Ó- és Újszövetség emberének bűn, bűntudat és bűnbocsánat fogalma között. Tisztáztuk a próféta, tanítvány és apostol fogalmakat, ünnepeink pontos értelmezését; Jézus földi életének legfontosabb állomásait érintve szóltunk örök érvényű csodáiról, tanításairól, Szentlelkének erejéről, s mindezek saját, személyes életünkben való megtapasztalásairól. Ahány rész, annyi oldal

K. Szabó Gyula nyugalmazott lelkipásztor

Gyula bácsi nagy szívvel, lelkesedéssel oktatott bennünket. Ezen alkalmak tulajdonképpen jóízű beszélgetések voltak, melyek részben korábbi ismereteink felelevenítését, elmélyítését, illetve újak szerzését tették lehetővé oly módon, hogy a hozzászólások részben hitvallást jelentettek, részben pedig hitünk megerősítését szolgálták. Ki félve, bátortalanul, ki magabiztosan fűzte hozzá a maga véleményét,

12 Verestemplom

2011/tavasz

bibliatanítás HÍVŐNEK TUDNI KELL A bibliaórák alkalmat adtak önvizsgálatra: Hányszor mentett meg engem is Jézus Szentlelke erejével tényleges életveszélyben, lelki erőt adott nehéz helyzetekben, irányított emberek által gyógyító orvoshoz, vagy éppen akkor küldte a cselekvő, segítő kezet, amikor nem láttam a megoldást, s örömömben így

kiáltottam: Téged az Isten küldött. Voltam én is – s ki nem volt? – „tékozló fiú” (gondolataink síkján is lehetünk azok). S milyen jó volt Isten révén megpihenni, tudva, hogy őszinte bűnbánatom révén Isten Jézus vére árán megbocsát, s Igéje által, ha minden erőmmel igyekszem őt követni, örök üdvösségre juttat. Végül mindazok nevében, akik részt vettünk a tanfolyamon szeretnék köszönetet mondani és áldást kérni Gyula bácsi életére. Remélem, ez a kis beszámoló sokak érdeklődését olyannyira felkeltette, hogy a gyülekezetünkben működő bibliakörök valamelyikében részt óhajt venni. (Az érdeklődésre igényt tartó témát mi magunk is kijelölhetjük.) Garantálom, hogy ezen alkalmak elnyerik tetszésüket! Varga Klára gyülekezeti tag

A lelkes tanítványok

K IRÁNDULÁS Lassan beindulnak a sokak által szeretett és várva-várt gyülekezeti kirándulások, és szokás szerint megrendezzük éves piknik napunkat is. Szeretnénk, ha egyre több, és több gyülekezeti tagunkat üdvözölhetnénk köreinkben, hiszen ezek az alkalmak lehetőséget biztosítnak hazánk táj- és természetismeretének bővítésére, egy vizuálisan és lélekben pihentető (siker)élmény átélésére, kikapcsolódásra, egymás jobb megismerésére. A kirándulások és a piknik nap egynaposak, mindig szombati napokra szervezzük. Az alábbiakban a 2011. évre tervezett programjainkról szeretném tájékoztatni a testvéreket: • május 14.: gyülekezeti buszos kirándulás (Szécsény és Salgóvár

2011/tavasz

ÉS FELTÖLTEKEZÉS

megtekintése) • július: gyülekezeti piknik nap • augusztus: gyülekezeti buszos kirándulás Kalocsára (főszékesegyház, vasútállomás, fürdő, stb.)

Szeretettel hívjuk és várjuk minden gyülekezeti tagunkat, hozzátartozóikat, vendégeinket. A programokról a templom bejáratánál kihelyezett plakátok révén, illetve a vasárnap délelőtti istentiszteleti alkalmakon tájékoztatjuk gyülekezeti tagjainkat. Az Úr áldja és őrizze pihenő napjainkat, és mi magasztaljuk imánkban hatalmasságát!

Kalocsai utcarészlet

Horváth Albin presbiter

Verestemplom 13

mozgásban

K IRÁNDULÁS N AGYSZALONTÁN Kicsit hideg időben 2011. március 06-án kora reggel indultunk el a Debrecen-Kossuth Utcai Gyülekezet Verestemplomának parkolójából autóbusszal kirándulni Nagyszalontára. Negyvennégy fő volt jelen, akiknek többsége a gyülekezet Huszár Gál Énekkarának tagjai. A Nagyszalontai gyülekezet szeretetteljes meghívásának tettünk eleget azzal, hogy elmentünk hozzájuk ezen a kora tavaszi napon. Mi néhányan, mint a gyülekezet tagjai voltunk jelen, és rajtunk kívül még jöttek a családtagok is, akikkel együtt kísérhettük el az énekkart. A buszon az utazás csendes beszélgetésekkel telt el, elég hamar odaértünk a magyar-román határhoz, ahol már nem kellett sorba állni és sokat várakozni, mivel már uniós állam lett Románia is. Jó kis beszédtéma kerekedett ebből, hiszen annak idején

az akkori történések. Most már elég az útlevél vagy a személyi igazolvány felmutatása és engedtek bennünket tovább a határőrök. Nagyváradnak is csak a szélén haladtunk el, hiszen már itt is javában építik az elkerülő utakat a nagyvárosok körül, hogy aki távolabb megy, annak ne kelljen áthaladnia az egész városon. A határ átlépésével közben ugrottunk előre egy órácskát, mert ott más időszámítás van, mint nálunk. Egy szempillantás alatt eltelt az az egy óra, így még az idő vasfoga sem látszott meg rajtunk. Megérkeztünk a Nagyszalontai Református Egyház templomához időben, vagyis elég hideg időben, ugyanis hózápor fogadott vagy mondhatnám hullott az égből a mi tiszteletünkre. A parókián igyekeztünk kipihenni az út fáradalmait, közben forró teát és kávét iszogattunk, melyet a kedves házigazdák készítettek számunkra. Nagyon szívélyes volt a fogadtatás, mintha otthon lennénk

Huszár Gál Énekkarunk a templomban

közülünk jó néhányan átéltük ezeket a megpróbáltatásokat a határnál. Hála Istennek már csak az emlékezetünkben vannak meg

14 Verestemplom

úgy érezhettük magunkat. Ezután átmentünk a templomba a tíz órakor kezdődő istentiszteletre, ahol Derencsényi István, gyülekeze-

tünk lelkipásztora, egyházkerületünk főjegyzője hirdette Isten Igéjét, annak magyarázatát a szívünkre helyezte. Az istentiszteleten szolgált a kórusunk többször is, nagyon jó volt hallgatni őket és dicséretesen jó volt az akusztikája a templombelsőnek.

“ A gyermekek énekeltek, szavaltak, hangjuk csengése és ércessége messze elhallatszott.

”

Az igehirdetés után meleg szavakkal és nagy szeretettel köszöntött bennünket a helybéli lelkipásztor Mikló Ferenc nagytiszteletű úr. Az istentisztelet keretében ünnepség is volt: nagy költőnk Arany János születésének 194. évfordulója alkalmából a helybéli hittanos gyermekek rövid, de nagyon szép és tartalmas műsort adtak nekünk. Énekeltek, verseket szavaltak és mindezeket csodaszép magyar nyelven hallhattuk tőlük. Az ünnepség folytatódott még a templomot körülvevő szoborparkban is, ahol nagy magyar egyéniségek szobrai találhatóak (többek között Bocskai Istváné, Kossuth Lajosé és Arany Jánosé is). Lerótták tiszteletüket a nagy költő szobra előtt a város helyi vezetői, a helybéli református egyház képvi-

2011/tavasz

mozgásban selői és természetesen a mi gyülekezetünk nevében is koszorút helyeztek el vezetőink.

Arany János szobránál

A gyermekek itt is énekeltek, szavaltak, hangjuk csengése és ércessége messze elhallatszott. Hála Istennek itt is sokan voltunk, a város lakóival együtt tisztelegtünk a nagy magyar költő szobra előtt. Az ünnepség befejeztével belvárosi sétára invitáltak bennünket a házigazdák. Ekkor már az időjárás is jobban a kegyeibe fogadott bennünket, még a nap is kikukucskált a felhők közül, sugaraival próbálta melengetni arcunkat. Elsétáltunk a közeli Sinka István utcába, ahol Arany János szülőházának a helyén lévő kis parasztházat és az udvarán ágaskodó gémes kutat és eperfát tekinthettük meg. Az öreg házban kiállítás volt berendezve, melynek legtöbbje a költő korából való használati tárgyak voltak. Innen visszasétáltunk a belváros másik részébe, ahol az úgynevezett Csonka torony található, mely múzeumként van berendezve. A költő fia, Arany László adományozta 1899. augusztus 20án ezeket a személyes tárgyakat a város részére, hogy örök emléket állítson édesapja emlékére. Arany János életéről, munkásságáról és költészetéből ízelítőt kaphattunk itt, és a róla készült festményeket,

2011/tavasz

szobrokat tekinthettünk meg lenni. Lassan készülődhettünk három emeleten keresztül. hazafelé, mert ez a kirándulás csak Itt említeném meg helybéli ide- egy napra volt tervezve, bár genvezetőnket, aki néhányan azt hiszem még szívesen velünk tartott ezen maradtunk volna egy-két napot. a napon és nagyon Eljött a búcsúzásnak ideje, mi is sok információval megköszöntük az ott lévő kedves látott el bennünket testvéreknek a szíves, szeretettelNagyszalontáról jes fogadtatást. Várjuk vissza és a város nagy Önöket hozzánk, a viszontlátásra! szülötteiről. Na- Áldás, békesség legyen mindgyon lelkes és nyájukkal, vagy ahogyan ott szívből jövő elő- köszönnek el egymástól a testvéadásai voltak, rek: Békesség Istentől. hangján és magya- Hazafelé a buszon legtöbben rázatán érezhető csendben voltunk, mert mindenki volt a város törté- kicsit elfáradt és ezáltal el is netének mélyre- csendesedett, de gondolatainkban ható ismerete és a város híres szü- legtöbben még sétálgattunk Nagylötteinek a tisztelete és szeretete. szalonta belvárosában, vagy füKözben az idő is már jócskán a lünkbe csengett még a kórus délutánba fordult és a vendég- éneke, vagy éppen a hittanos gyerlátóink fehér asztalhoz invitáltak mekek hangja. Mindenképpen bennünket, hogy ne csak a lelkün- csodálatos ajándék volt számunkra ket tápláljuk, hanem a testünknek ez a nap, melyet hálásan köszöis adjunk némi eleséget. Finom nünk meg a szervezőknek, venebédet készítettek számunkra, déglátóknak s nem utolsó sorban melyet velük együtt fogyaszthat- az Úr Istennek, az Ő gyermekeit tunk el. Volt idő még az asztal mellett beszélgetni, ismerkedni a kedves vendéglátóinkkal. Dr. Imre Sándor gyülekezetünk főgondnoka megköszönte a szíves vendéglátást és meghívta a vendéglátó gyülekezet tagjait hozzánk látogatóba. Mikló Ferenc nagytiszteletű úr Mikló Ferenc köszöntése megköszönte a látogatást, a szolgálatokat és a szerető gondoskodásának. Hálás meghívást, melyet a jövőben min- szívvel köszönöm meg Uram én is denképpen viszonozni fognak. A ezt a felejthetetlen napot. nagytiszteletű úrtól kaptunk ajándékba egy-egy szép könyvet Nagyszalontáról, melyet kéréMáté Gyuláné sünkre dedikált. Hamar telt az idő, gyülekezeti tag főleg vendégségben szokott ez így

Verestemplom 15

ifjúság

F I ATA L S Á G , B O L D O G S Á G ! Boldogság, de hogyan? Velem vagy nélküled? Ön- és párkapcsolat ismeretről beszélgettünk a - tavaszba csúszott - téli tábor hétvégéjén március 4. és 6. között Berekfürdőn. Már nagyon rég megfogalmazódott – nem is elménkben, hanem – szívünkben a gondolat, hogy alkalmat készítsünk a hideg évszakban is az ifjúság, tábori közösségű összegyűjtésére. Természetesen nem csak a jó hangulatú együttlét volt a cél, így lelki vezetőink: Veronika és Tamás mindannyiunkat foglalkoztató, életünket meghatározó témát keresett átbeszélésre. Isten áldását kérve az ön- és párkapcsolat ismeretről elmélkedtünk. Fiatalok, fiatal párok kellemes zsibongó beszélgetése fogadott március 4-én késő délután parókiánkon. Éreztem, ahogy – már csak – az együttlét, a találkozás öröme megvilágosítja a lassan felkúszó esti sötétet. Hála a Szentlélek erejének, annyi érdeklődő gyűlt össze három gyülekezetből (DebrecenKossuth utca, Hajdúböszörmény-Bocskai tér, Komor Csaba vezetésével és Hajdúhadház ifjai), hogy csak autós és vonatozó csoportok megosztásával tudtunk eljutni Berekfürdőre. Jó hangulatban, az új ismerősökkel összebarátkozva érkeztünk meg később mind a negyvenkét szállásunkra. Természetesen áhítattal nyitottuk meg az áldott hétvégét. Szívből szóló énekektől zengett az Ifjúsági ház, majd pedig gyermeki imák ölelték körbe az

Zengett a ház az énektől

16 Verestemplom

épületet, és mindannyiunkat. Zárásképpen pedig vidám ismerkedő játékot játszottunk. Alvásról szó sem lehetett az ifjak részéről! Így hajnalig tartó mély beszélgetések, és üdvözítő zeneszó ideje volt a péntek éjszaka. Másnap délelőtt kezdetét vette a tanító, gazdagító előadássorozat és beszélgetés. Ébresztgető áhítatunkat Veronika tartotta, majd korcsoportok szerint külön vonultunk. Mind a Veronika, mind a Tamás csapata egy érdekes tesztet töltött ki. Párokat alkottunk és a kérdések alapján jellemezni kellett partnerünket. (Milyen a szeme, alakja, jelleme stb.?) Meglepő eredmények születtek! Általában mindenki kevesebbnek, csúnyábbnak látta önmagát, mint környezete. Máris megláthattuk, hogy a hívő ember

“

Hazugságra egy kapcsolat

sem épülhet! Sem az Istennel, sem a magammal, sem a másikkal

”

sem tud teljes mértékben ellenállni a média „tökéletesség” kényszerének. Próbálunk megfelelni – főleg – külsőnkben a környezetünknek és közben úgy szeretnek minket, ahogy megteremtettünk. Ha Isten szeretetét keressük és sugározzuk, meglátjuk a másik szépségét, báját, kedvességét. Tetszőek leszünk az emberek szemében. A többi hazugság! Hazugságra pedig egy kapcsolat sem épülhet! Sem az Istennel, sem a magammal, sem a másikkal való kötődésem nem lehet kényszeres, becsapó, mert az a kötelék akkor nem igaz, nem igazi és nem lehet boldog! Feltöltődve a bóknak tűnő, őszinte jellemzésektől, tovább beszélgettünk énképünkről és hogy a magunkhoz való viszonyunk, mennyire befolyásolja és meghatározza kapcsolatainkat, azon belül is a párválasztást. Ha akár pozitívan, akár negatívan becsapjuk magunkat, akkor a többiekhez való viszonyunkban is épp így teszünk. Hazugságra pedig, tehát nem lehet építeni! Délidőben frissítő, elmélkedő sziesztát iktattunk be a hallottak feldolgozására. A második beszélgetés megosztása nemek szerint történt. A lányok társasjátékkal kezdték a foglalkozást. Megvizsgálhattuk ki,

2011/tavasz

ifjúság Az egyéniség rejtelmei

mennyire együttműködő, vezető, vagy vezethető egyéniség. Ezen tulajdonságaink is befolyásolják, milyen társat keresünk, hogyan viselkedünk egy párkapcsolatban. A hétvégi téma itt virágzott fel leginkább beszélgetéseinkben. Áradtak a gondolatok a tiszta párkapcsolat és az erkölcsös házasélet kérdésében. A fiúknál mindeközben hasonló dolgokról beszéltek. Foglalkozásuk alatt ugyancsak a házas élet, valamint a házasság előtti szexualitás megélése volt a téma. A fiatalok, ha pironkodva is, de őszintén mertek és akartak véleményt nyilvánítani a témában.

A hallottak csendes letisztázására Csaba készített alkalmat számunkra. Imasétát tettünk tartalmas képek, és átható zene „ösvényén”. Megerősítést kaptunk, hogy érdemes az Isten akarata szerint élni! Mert az önmagunkkal és a világgal való boldog kapcsolat alapja a Tőle eredő szeretet – forrás. A kis kápolna csöndes imák, mély elmélkedések, szerelmi szálak erősítő körútjának helyévé vált. A legmeghittebb órákat töltöttük itt. Vasárnap reggel mindenekért hálát adva Tamás zárta le a hétvégét. Zenével, örömmel telt szívvel dicsértük Atyánkat az építő gondolatokért, a barátságokért, a mosolyokért, melyekkel gazdagodtunk. Mindezekről beszélni kell és beszélni kellett! Tehettük ezt Bibliai alapról indulva, keresztyén környezetben. Hálával tartozunk, hogy ebben a körben ismerkedhettünk ezekkel a kérdésekkel, szembenézhettünk valódi önmagunkkal. Áldott és bölcs gondolatokkal gazdagodtunk! Felvértezve indulhattunk tovább mindnyájan a boldogság eme útján. A fiatalok ezután felkészültebben állhatnak önmaguk, baráti kötődéseik, a párválasztási folyamat és a szexuális kapcsolatok kérdései, problémái, lehetőségei elé! Sok boldogságot!

B ESZÉLGETÉS - TABUK A téli tábor háttérmunkáiról és előkészületeiről, a váradalmakról és a megvalósulásról kérdeztük Tóth Tamás beosztott lelkészt, a tábor egyik szervezőjét. Miért szerveztétek ezt a tábort? Úgy láttuk igény mutatkozott rá, többen jelezték – nem csak az ifjúság, hanem a negyvenesek, ötvenesek köréből is –, hogy nagyon jók azok a táborok, amik nyáron vannak: mi lenne, ha télen is lenne? Tulajdonképpen már a tavalyi évben is akartunk ilyet szervezni, akkor nem sikerült, de most mindenféleképpen szerettük volna megvalósítani. Így terveztük meg a tábort egy hétvégére, amit – végül is a harmadiknak kijelölt időpont módosítása után – sikerült végre

2011/tavasz

megtartani. Szeretnénk ezt a jövő évben is folytatni. A témája ugyebár ennek a három napos tábornak az önismeret és a párkapcsolat volt. Miért pont ez a téma? Azért, mert ezúttal csak fiatalokkal terveztük ezt a tábort, mindenképpen olyan témát szerettünk volna választani, ami a lehető leginkább érdekli ezt a korosztályt, vagyis a középiskolásokat, illetve a huszonéveseket. Az önismeret valamint a párkapcsolat mind olyan témák, amikről szinte kimeríthetetlenül lehet beszélni, ugyanakkor pedig egyházon belül nagyon kevésszer esik erről szó. Mintegy tabutémaként van kezelve a téma, különösképpen a szexualitás

Nagy Zsuzsanna Eszter Leviticus IFI vezető

NÉLKÜL oldaláról megközelítve. Ezt szerettük volna orvosolni, egyfajta hiánypótlásnak szántuk, és az érdeklődés azt mutatta, hogy ez jó döntés volt. Milyen nehézségek voltak a felkészülésben? Amikor először felötlött bennünk, hogy legyen ez a téma a hétvége fő irányvonala, akkor nem is gondoltunk bele úgy igazából mit is jelent ez az egész. Majd amikor közeledett a téli tábor ideje és elkezdtünk foglalkozni a kérdéssel, akkor döbbentünk rá, hogy milyen nagy és bonyolult rendszerbe nyúltunk bele. A Szentírás önmagában elég nehezen enged tájékozódni ebben a kérdésben, igen összetett módon mutatja be különösen a szexualitás

Verestemplom 17

ifjúság oldaláról a témát, úgyhogy mindenféleképpen bizonyos szakirodalmakhoz is kellett nyúlnunk. Hála Istennek, hogy a Harmat Kiadó kiadványai „kézzel fogható” válaszokat adtak nekünk. Nagyon jó könyveket olvashattunk, főként keresztyén házaspárok műveit, tehát nem olyan emberektől tájékozódtunk, akiknek nem csak véleményük van a témáról, hanem olyanoktól, akik tulajdonképpen meg is élik/élték, és őszintén vallanak a házasság előtti életükről, illetve arról is, hogy a házasságban hogyan élik meg a párkapcsolatukat. Úgy gondolom, hogy

így is legalább öt kötetet át tudtunk venni, és át is tudtuk őket beszélni feleségemmel, Veronikával. Később a csoportbeosztás is ezeknek az előzetes beszélgetéseknek fényében alakult ki.

történt, mindenki az elevenségével és a maga őszinteségével részt vett a beszélgetésekben, és úgy gondolom, ennek köszönhetően lélekben sokkal közelebb kerültünk így egymáshoz.

Milyen eredményt vártatok? Őszintén szólva nem vártunk „aha” élményt – ugye ezt így szokták mondani, hogyha valaki valamiben hirtelen megvilágosodik, és most már tudja mit kell tennie –, mert ez a kérdés igazából olyan sokrétű, amire nem lehet egy végső kijelentést tenni, amit mindenki elraktároz magában a tábor végén, hogy igen,

Említetted, hogy féltetek attól, hogy bezárkóznak az emberek. Attól nem féltetek, hogy esetleg ez valakit érzékenyen fog érinteni? Dehogynem, persze. Összességében az egész társasággal szemben volt egy bizonyos egészséges félelmünk, nyilván többek között ezért is mondtuk, hogy a kisebbeket nem visszük magunkkal. Eleve korlátozva volt az életkor, tizenkét-tizenhárom éves kor fölött vittünk magunkkal fiatalokat. Persze ezzel együtt tudtuk, hogy vannak olyanok, akik ezt a témát érzékenyebben veszik és vannak olyanok, akik nyitottabban állnak hozzá, de ezt a kockázatot fel kellett vállalni, máskülönben nem bátorkodnánk ilyen és ehhez hasonló témákról beszélgetni közösségileg. Ennek így van értelme. Nyilván lehetne mindenkivel négyszemközt beszélgetni, de szerintem az sokkal célravezetőbb, ha közösségben – egymás előtt nem szégyellve magunkat – folytatunk erről párbeszédet.

Mi itt a kérdés?

ezeknek a könyveknek is köszönhető, hogy nagyon jó beszélgetések alakultak ki a csoportokon belül – tabuk nélkül. Mennyi időt vett igénybe a felkészülés? A tábor előtti hetekben már olvasgattuk a szakirodalmakat. Még ha nem is minden percben, de tényleg huzamosabb ideig forgattuk a kezünkben a könyveket. A legintenzívebben inkább az utolsó héten tudtunk erre több időt fordítani, de

18 Verestemplom

most már tudom ki vagyok, most már tudom: így kell élni egy párkapcsolatban. Azt mindenképpen vártuk a hétvégétől, hogy valamilyen szinten nyílni fogunk egymás felé, hiszen egy olyan témáról volt szó, ami feltételez egy elég erőteljes bizalmat egymás iránt. Benne volt az a kockázat, hogy esetleg bezárkózik a társaság. Volt bennünk egy kis félsz, hogy akadni fog olyan, aki majd ”lefagy” ennek a témának a kapcsán. Hál’Istennek ez nem így

Valóra vált a félelmetek? Volt olyan, aki azt mondta: köszönöm szépen, ebből többet nem kérek? Nagyon érdekes, hogy nem. Igazából senki nem mondta azt, hogy ugyan hogy gondoltuk mi ezt, hogy merészeltünk ilyen témáról így beszélgetni, mert ez persze nagyon sokszor szókimondással is jár. Gyakorlatilag a többség visszajelzett, és ez a többség azt mondta, hogy nagyon örültek ennek és a folytatását várják. Szeretnénk, hogy legyen folytatása, azt egyelőre még nem tudjuk milyen formában, elképzelhető, hogy valamelyik aspektusában esetleg a nyári táborban is felvetjük ezt a kérdést.

2011/tavasz

ifjúság Összességében pozitív visszajelzéseket kaptunk, és nem volt olyan, aki teljes letargiába esett volna emiatt. Abban reménykedünk, hogy hosszútávon ezekről a kérdésekről más alkalmakon is tudunk társalogni, illetve, hogy mindenki otthon a szülőkkel, testvérekkel – vagy akivel együtt van az ember – tudjon ezekről beszélgetni. Ne érezzék, hogy ez ciki, vagy zavarba ejtő, hiszen egy nagyobb kör előtt erről már volt szó ezekről. Ezt csak remélni tudjuk, hiszen mindenkinek a saját dolga, hogy

ez lett volna a csalódás. Meg az, ha nem tudunk erről a kérdésről komolyan beszélgetni. Egyébként fel voltunk készülve arra, hogy valaki azt mondja ebből nem kér, mert neki nem ez a véleménye. De erre nem került sor. Alapvetően milyen különbségeket tapasztaltatok a két nem között? Úgy láttuk, hogy a fiúknál nagyobb volt az egyetértés, ott inkább úgy merültek fel a kérdések, hogy azokról nagyjából

Csendes letisztázás

ezt hogyan viszi tovább. Természetesen a kérdésekkel szívesen foglalkozunk, ha van rá igény. Van olyan dolog, ami csalódást okozott a hétvége folyamán? Nem volt olyan. Amikor vitás helyzetek alakultak ki, amikor különféle nézetek egymásnak feszültek, néha lehetett érezni – állítólag főként a lányoknál –, hogy egyik és másik véglet csoportosulása kialakult, de végső soron ott sem volt különösebb veszekedés vagy ilyesmi, inkább afféle egészséges vitatkozás. Tehát igazából nem volt csalódás, hiszen úgy tudtunk beszélni, hogy senki nem esett túlzásokba. Talán

2011/tavasz

egységesen tudtunk beszélni, míg a lányoknál az volt a tapasztalat, hogy ott jobban kiütköztek a különbözőségek. Elképzelhető, hogy azért mert jobban fel merték vállalni a véleményüket – ezt ugye pontosan nem lehet lemérni –, de az biztos, hogy náluk az úgynevezett súlypontok jobban megvoltak és érdekesebb, vitaszerű beszélgetés alakulhatott ki náluk. Ezekkel együtt nem gondolnám, hogy az egyik jobb volt a másiknál, szerintem mindkét csoport beszélgetése a maga nemében jól alakult. A fiúknál ezekről a kérdésekről kevésbé vehemensebbek voltak a hozzászólások, higgadtabban tudtunk

ilyen dolgokról beszélni. Persze lehet, hogy elfogult vagyok. Ti ugyebár házasságban élő emberek vagytok. Nagyvonalakban egyetértetek azokkal, amik a beszélgetések során elhangzottak? Mi ugye - amint említetted is házasságban élő emberek vagyunk, a táborban lezajlott beszélgetések nagyobbrészt a házasság előtti időkre vonatkoztak. Ahogy visszaemlékszem azokra az időkre hálás vagyok azért, hogy minden nehezítő körülmény ellenére volt időnk megismerni egymást. Én a klasszikus udvarlásos változat híve vagyok: sokat beszélgettünk, különféle élethelyzetekben láthattuk egymás reakcióit, szépen folyamatosan fejlődött házassággá a kapcsolatunk. A házasságban ez a fejlődési folyamat tovább folytatódott, nincs olyan nap, hogy ne csodálkoznék rá újabb és újabb vonásokra Veronikában. Azt hiszem, kapcsolatunk alapja az őszinteség erről ugye sokat beszéltünk a táborban is -, illetve a folyamatos nyitottság a másik felé. Mindig meghallgatjuk egymást. A beszélgetés, igen, az a kiindulási pont. Ha bármely témában egyetértés fogalmazódik meg, újra egymásra találunk, akkor semmi más előtt nem lehet akadály. Ha két ember szerelemmel szereti egymást nem lehet elfáradni egymás újra felfedezésében, megismerésében. Köszönjük szépen! Módis László ifjúsági gondnok Pongor Melinda Leviticus IFI tag

Verestemplom 19

gondolatok

MINDEN

VA L A M I R E VA L Ó ...

Az túlzás , hogy tollat ragadtam, hogy írjak , mert éget a vágy ! de most hogy kényszer pihenőre ítéltettem, ráérek. A hosszú-hosszú tél után végre kisütött a nap. HURRÁ, Hurrá, hur… izé, a manóba ! Két hete készülünk a szomszédokkal kirándulni közösen. Valami Sirok nevű gyanúsan emberi kéz beavatkozását magán viselő kövek együttese a hely, ami első számú célként szerepelt. Várromnak is csak azért nevezhető, mert vannak olyan „várak” az országban, ahol ennek a felét is névvel illetik. Ez nem annyira a megmaradt várak hibája , inkább a nagy kuruckodás eredménye lett. Na de, huszonnégy órával az indulás előtti reggelen kipattanva az ágyból, érezvén az idő közeledtét és annak izgalmát, majdnem kifejeltem az ajtót. Hoppá! Valami nem stimmel. Ráléptem valamire.

(Utólag nagyon optimistának tűnt az első gondolatom.) Ráléptem – a lábamra, mint máskor. Csak most nem sikerült olyan jól. Meglepően fájt. – HMMM. Na még egyszer, hátha csak hallucináltam. Üzemzavar van, ez most már biztos. Nem baj, holnapig rendbe hozom, mert ügye az idén még ki sem mozdultunk annyira barátságtalan volt az idő. Nem vagyok egy Amundsen típus, aki mint tudjuk bírta a hideget, de ráfázott szegény. Én meg sem próbálom, a kutyaszán sem lelkesít kicsit sem. Nem ragozom tovább. Nem sikerült szalonképessé tennem magam, és keményen lemaradtunk az idény nyitó kirándulásról. Most itt ülök és dühöngök, hogy miért történik ez velem. Milyen büntetés ez, és ha igen, miért nem később, miért most? Keresvén az okokat, mint halandó ember, hamar próbáltam rátalálni. Körülnézve nem találtam gyanús dolgot, amit vagy akit felelőssé tehetnénk jelen helyzetemért. Bár voltak ötleteim a mellettem alvó egyén(nő) éjszakai ellenem

A Siroki vár - távolra került cél

20 Verestemplom

2011/tavasz

gondolatok irányuló tevékenységére, de nagyon tagadta. Talán mégse Ő. Talán a szobabicikli túlzott tegnapi tekerése? Hát komoly állóképességre vall az a tíz perc, amit lejtmenetre állítva gurultam vele. Talán mégse. Vagy a sok gyaloglás, ami az autó és a kapu közt van. Áhh… tíz méter az egész, és akkor már kettővel szoroztam. Akkor ki hát? Felnézek az égre segítségért.

“

a bűnösök vagyunk

már nem alapelv, az út is szabad az Örökké valóba, csak akarni kell átengedni akaratunkat az Úrnak, hogy

ségemhez, átérezvén, hogy az a szeretet amely felülről jön, csak lehetőség és semmiképp nem büntetés. Na persze, nem ez a normális menete a mélyebb gondolatok szabadjára engedésének, de e csendes órában utat vág az elme a gondolatok és megoldások dzsungelébe, hogy a következő nap ott folytassa ahol előző nap véget ért, és ne kezdje mindig az alapoknál. Remélhetőleg nekem sem kell lesántulnom, hogy legyen idő egyegy újabb előre lépéshez a hit világában, hanem tudatosan több időt szakíthatok rá. Tehát valamit tennem kell. Mondjuk nem ugrálok, ha fáj a lábam addig, míg már ugrálni sem tudok.

vezessen. Na ez az utóbbi Kimerültség - elesettség

elég nehéz az embernek. Keveseknek van őszinte hite hozzá, mert hit kell, nem bátorság.

”

Uram, Te hát! Mit vétettem már megint? Na jó, tudom vannak elmaradásaim. Azért így megállítani és elgondolkozásra késztetni. Mióta azt hallottam, hogy a betegségében az ember elkezdi keresni az Urat, azóta nem gondolom, hogy mindig megtudható: Miért pont …? Ha már itt tartunk. Olvastam, hogy az Úr nem igazgatja folyton az egyén életét, nem avatkozik be, nem jutalmaz, és nem büntet. Mosolyogva nézi az övéit, akár az Ő útján járnak, akár tévelyegnek, akár függetlenségüket hirdetve ellene feszülnek. Nem bíráskodik. Ő a Teremtő, nem karmester. Az hogy az ember rosszul éli a földet, nem figyel a szeretet hangjára, és nem úgy ténykedik a világban ahogy meg van alkotva, az emberek döntése. Mindenki szabadon dönt hogy maga akarja-e megszabni az útirányt, vagy függetlenségét feladva hagyja hogy Isten magához vezesse. Mint tudjuk korábbról – jóval korábbról –, a fene nagy önállóságnak és az intelmektől való függetlenedésnek hamar meg lett az ára. Azóta persze javult a helyzet Jézus és az Atya jóvoltából. Így a bűnösök vagyunk már nem alapelv, az út is szabad az Örökké valóba, csak akarni kell átengedni akaratunkat az Úrnak, hogy vezessen. Na ez az utóbbi elég nehéz az embernek. Keveseknek van őszinte hite hozzá, mert hit kell, nem bátorság. Miért pont én, és miért pont most? Egyszerűen csak nem figyeltem, túlhajtottam magam, és most egyszerűen másban keresem a hibást. Így egyszerűbb. Jó, hogy ilyen gyorsan visszaértem a saját felelős-

2011/tavasz

Segíts magadon az Isten is megsegít – mondja a mondás. Ami nem mond ellent az előbbieknek, de egyben felhívja a figyelmem arra, hogy az Atyai függőség ne legyen passzivitás. Gyógyszer, pillantás az égre, és bizalom hogy lesz időm kiteljesedni a hitben, száz évig, nap mint nap, egészségesen, és rendszeresen ELSÉTÁLNI Virányival a hétfői negyvenötvenes bibliás gyülikre. kozma

Verestemplom 21

művelődés

ÓVJUK Szeretnénk olyan életet élni, hogy érezzük, segítjük a születendő gyermekeinket, unokáinkat, és az ő utódjaikat azzal, hogy Földünket óvjuk? De nem tudjuk, hogyan tudnánk segíteni? Úgy gondoljuk, hogy „lényegtelen, hogy mi mit csinálunk, hiszen egy ember semmit sem számít a Föld környezetében”? Azzal, hogy belátjuk ennek a gondolatmenetnek a helytelenségét, már a fél utat megtettük a haladás felé. Sokat hallhatjuk a médiában, híradásokban, olvashatjuk az újságokban, hogy a megújuló energia drága. Emelkedik a gáz, az üzemanyag ára és ezzel együtt a szolgáltatások és bizonyos termékek ára is. Az alternatív energia azért jó, mert megújul, azaz lassabban használjuk el, mint ahogy keletkezne. Ilyen például a napenergia, szélenergia, vízenergia. Ugyan az erőművek létrehozása költséges, de hosszú távon gazdaságos – és megóvja környezetünket.

Olvadnak az esélyeink

22 Verestemplom

M E G , A M I N K VA N !

A sok-sok repülőgép és gyár, a még több autó és az olajbalesetek válságossá tették bolygónk környezetének rendjét. Felborulnak az évszakok, a jellegzetes éghajlati övezetek tulajdonságai elvésznek és felcserélődnek, kilyukad az ózonpajzs. És még mi vár ránk? Megcserélődik a sarkkörök mágnesessége? Elolvadnak a jéghegyek és a felhígult óceán elönti az alacsonyabban fekvő helyeket? Tényleg ezt akarjuk? Úgy hiszem, nem. A tudósok próbálják megbecsülni az évek számát, ami hátra van Velence vagy Hollandia víz alá merüléséig, az éhezés világméretűvé válásához, és a fejlett országokban is jelenlévő állandó vízhiányhoz. Hiába a számok, ezt egyedül Isten mondhatja meg. Azonban ő sem fogja megakadályozni, hogyha önnön ostobaságunkból kerülünk rossz helyzetbe; ő megadta nekünk az életet és a választás lehetőségét, és nekünk ezzel élnünk kell. Minden egyes eldobott kólás dobozzal és rágógumival, minden egyes gázzal hajtott dezodorral,

feleslegesen égve felejtett lámpával és szükségtelenül elpocsékolt vízzel növeljük annak az esélyét, hogy a felsorolt katasztrófák bekövetkezzenek.

“

válasszuk azt az utat,

ami nem feltétlenül a legkönnyebb, de ami gyümölcsöző, és amit az Úr is szeretne, hogy válasszunk

”

Az indiánoknak is van egy mondásuk: „A Földet unokáinktól kaptuk kölcsön.” – és azt hiszem, ez mindent megmagyaráz. A tömeges, ésszerűtlen erdőirtás dupla kárt okoz; minél több fát pusztítanak el, annál kevesebb az oxigén, illetve az égetésekkel rengeteg CO2 és CO kerül a levegőbe. Ezt a töménytelen pusztítást jól érzékelteti a megdöbbentő szám: évente egy magyarországnyi területű esőerdőt irtanak ki. Ha abban a tudatban szeretnénk élni, hogy létünk – és utódainké! – nyugodt, természeti katasztrófáktól mentes lesz, válasszuk azt az utat, ami nem feltétlenül a legkönnyebb, de ami gyümölcsöző, és amit az Úr is szeretne, hogy válasszunk. Vegyük a fáradságot, és mutassunk példát! A mi példamutatásunknak többszörös haszna lehet, mert környezettudatosan élünk,

2011/tavasz

művelődés ami a tőlünk fiatalabbaknak is jó példa. Mit teszek én? Íme, néhány lehetőség a sok közül. Takarékos vagyok az elektromos árammal, mert energiatakarékos égőt használok és a célnak megfelelő lámpatestet. Nem felejtem égve a lámpát. Mosogatáskor, tisztálkodáskor a vizet takarékosan használom. Nem dőlök be minden reklámnak, hogy mi mindent vegyek meg, csak azért, mert valamiben különleges, holott

nincs is rá szükségem! Megkímélem egy pár fa életét, ha az újságpapírt, papírt összegyűjtöm és elviszem a MÉH-be. Óvom a levegő tisztaságát, amikor gyalog vagy kerékpárral közlekedek és nem busszal vagy kocsival utazom. Vigyázok a környezetem tisztaságára, gondozom és szépítem azt! Segítek nagymamámnak és keresztapámnak a kertészkedésben. „Még vár ránk ez a föld

B AJNOKCSAPAT

Csoportellenfeleinkkel (Nagyerdő, Szent László, Árpád tér) igen küzdelmes meccseket játszottunk. Tornanyitó első mérkőzésünket a tavalyi évhez hasonlóan a Szent László Plébánia ellen játszottuk. A „lacisták” tűntek álmosabbnak a játékrész (15 perc) első felében, mivel mi szereztük meg a vezetést. Mire erre ők ráébredhettek volna már második alkalommal jutott át gólvonalukon a labda. Az idő előrehaladtával már a győzelem illatát éreztük, amikor váratlanul érkezett a szépítőnek nevezett találat. Egyenlíteni azonban már nem sikerült Velkey Feriéknek, így a heroikus küzdelmet követően széles mosollyal az arcunkon vonultuk le a pályáról (2-1). Második mérkőzésünkön a már ősi rivális Nagyerdő csapatával mértük össze erőnket, a mindkét oldali óvatos játék 0-0-s eredményt hozott. Csoportunk utolsó mérkőzésén az Árpád téri egylettel találkoztunk, akik felett (egy jó hangulatú mérkőzést játszva) 3-1-es győzelmet arattunk. A csoportküzdelmek eredményeinek köszönhetően második helyezettként jutottunk az elődöntőbe, ahol a Kistemplom csapata várt ránk (vagy inkább mi rájuk).

2011/tavasz

(Anti Fitness Club: “Még vár ránk ez a föld” dalszöveg)

Kőszegi Dávid gyülekezeti tag

V ERE S ENIOR !

A kistemplomosok nem voltak kispályások – bár azon játszottunk – a játékban, hiszen magabiztosan nyerték csoportjukat. Nagyon meg kellett szerveznünk először is a védekezésünket, hogy aztán lendületes kontratámadásokat vezetve „gólveszélyeztessünk”. A nagy riadalom nagy vigadalomra cserélte magát szívünkben! Elfogultság nélkül nem állíthatom, hogy nagyon szép játékkal arattunk csodálatos és emlékezetes diadalt (2-0).

mozgásban

Velkey Feri heroikus éjszakai munkájának gyümölcseként 2011. március 11-én megkaptuk a IV. Ökumenikus Senior Labdarúgó Torna lebonyolításáról szóló dokumentumot. Már az első három alkalommal is nekiveselkedtünk a „testvér-ellenfeleknek”, akik ebben az esztendőben a következők voltak: Szent László Plébánia, Debreceni Baptista Gyülekezet, Debreceni Görög Katolikus Egyház, valamint református részről a Nagyerdő, Árpád tér, Kistemplom, Tégláskert, Nagytemplom és Csapókert.

A

Ezen kell hogy éljünk szebb jövőt Még vár ránk ez a harc Mire vársz? Mit akarsz? Még vár ránk ez a föld Van egy élet rá a vég előtt hogy visszaadjuk még mi kölcsönben csupán a miénk.”

A katolikus, majd református ütközetek után a döntőben a Baptista Gyülekezet csapatával találtunk szembe magunkat. Belemerültünk a küzdelmekbe (volt sok belőle a pályán), alig jutva levegőhöz kergettük egymást, a labdást, meg az egyre pontatlanabbul érkező labdát. A nagy kergetőzésből mi jöttünk ki jól, így a győztesnek járó kupával a kézben (a gondolattal játszadozva) nemcsak a döntő előtt álltunk össze egy csapatképre, hanem emlékeinkben és gyülekezetünk történelmé-ben is megmarad a tény: a 2011. évi IV. Ökumenikus Senior Labdarúgó Torna bajnokcsapata a VereSenior. Tóth Tamás kispályás

Verestemplom 23

IFJÚSÁGI-CSALÁDI NYÁRI TÁBOR Lajosmizse, 2011. július 4-9. Ricsováry Major

Részvételi díj:

22.000 Ft/fő,

amely magába foglalja az utazási, szállási költségeket, a napi háromszori étkezést és a belépőjegyek árát.

Jelentkezni lehet június 24-ig: - a Lelkészi Hivatalban (Kossuth utca 65.) - telefonon (537-235) - e-mailen ([email protected])