Verestemplo m www.verestemplom.hu 2010. nyár-ősz, V I I I . é v f . 2 . s z .
A DEBRECEN KOSSUTH UTCAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG FOLYÓIRATA
előszó Két tanácstalan ember ment az úton Jeruzsálemből Emmausba, amikor hozzájuk szegődött egy idegen, s beszélgetni kezdtek. Kleopás és barátja elmesélték új útitársuknak az elmúlt néhány nap döbbenetes eseményeit. „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott
Tóth-Mihala Veronika ezekben a napokban? A prófétáról beszél mindenki, aki úgy járt, mint jegyzete
elődei. A jeruzsálemiek megölték, pedig tisztelték. Halálát nem tudjuk fel-
dolgozni, akad köztünk, aki szerint most is él.” Mesélik a tanítványok. Az idegen váratlanul hangot vált: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!” S kezdi magyarázni nekik az Írásokat. Felidézi a jól ismert ígéreteket, s úgy magyarázza el, mi történt az elmúlt napokban Jeruzsálemben. Nem történt semmi olyan, amit előre ne mondtak volna meg Isten emberei. A Szentírásban van történetünk értelme. Hiszen ő azért szegődött melléjük az úton, hogy tanácsolja őket! Bejárta velük az Írás értelmének útjait. Szavára hevült a szívük, az asztalhoz telepedve megnyílt a szemük, és felismerték a tanítványok a mestert. Ha Jézusról vitatkozunk, róla beszélgetünk, életének eseményeit kívánjuk megérteni, mellénk szegődik ezen az úton, és Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázza mindazt, ami róla szól. Saját magát akarta megértetni, míg a tanítványaival élt. Szavai és tettei arra irányultak, hogy megértsék őt az emberek, értsék szándékát, gondolatát, érzéseit, céljait. Halála után azért jelent meg a tanítványai között, hogy megértsék, legyőzte a halált, van örök élet. Másként nem tudta elmagyarázni nekik az örök életet, csak úgy, hogy valóságosan megjelent közöttük, feltámadt. Jézus ma is jár-kel, mellénk szegődik. A Szentírás olvasása közben. Az istentiszteleten, amikor közösen kérjük, hogy a Lelke segítsen minket szavainak megértésében. Tanácsol, és újra tanít. Ha mellénk szegődik, ismerjük fel, figyeljünk hangjára, marasztaljuk, hívjuk asztalunkhoz bátran.
T
A R T A L O M
előszó
2010. NYÁR-ŐSZ
2 3 4 5 6 8 9 12
Előszó Tóth-Mihala Veronika jegyzete Tartalom; Ajánló Derencsényi István - Dr. Imre Sándor: Levél a Kossuth utcai Gyülekezethez Gyülekezeti rövidhírek
ünnepi igehirdető
Oláh Szabolcs: A vezeklő áldozathozatalról - Judit könyve Horváth Albin: Emlékezés Gidófalvi Lajosról
elrejtett kincs
Dr. Adorján Erzsébet: Családi nyári tábor Sárospatakon Módisné Boros Anna: Patakiász
IFJÚSÁGI OLDALAK ifj. Módis László és Pongor Melinda
14 15 16 17 18 20 21 22 23
ifjúság
Köszöntő - Röviden, tömören Kalandtúra Konfirmandusok a Középifiben Szeretethíd Trianon a 90. évfordulón Ifjúsági presbiterválasztás 2010. Batyus vacsora a nyári táborért
IMPRESSZUM
Verestemplom
Egy péntek este - egy Középifi Érdekesség - tanulság Vezendi János: Kecskeméti diadal
A Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség Folyóirata
Felelős kiadó: Derencsényi István Szerkesztő: Tóth Tamás Tiszteletbeli társszerkesztő: Szoboszlai Csaba Szerzők: Dr. Adorján Erzsébet, Derencsényi István, Horváth Albin, Módisné Boros Anna, if. Módis László, Oláh Szabolcs, Pongor Melinda, Tóth-Mihala Veronika, Verezendi János Levélcím: 4024 Debrecen, Kossuth utca 65. E-mail:
[email protected] Honlap: www.verestemplom.hu Nyomda: Litográfia Nyomda
ünnepi igehirdető
LEVÉL
A
KOSSUTH
UTCAI
GYÜLEKEZETHEZ Áldás! Békesség! „Jertek és lássátok Isten tetteit!” Zsoltárok 66,5a
Kedves Testvérünk! Ebben az esztendőben gyülekezetünkben augusztus hó 22-én, vasárnap délelőtt 10 órakor úrvacsorás istentiszteleten adunk hálát Istennek az új kenyér áldásáért. A kenyér nem egyszerűen az emberi fáradságos, verítékes, szorgalmas munka eredménye, hanem mindent megelőzően az Isten ajándéka. A munka a miénk, de az áldás Istentől van. Mindnyájan ismerjük azt a fájdalmat, amelyet az emberi munka értelmetlensége, hiábavalósága, vagy eredménytelensége okoz. Ezért az aratás bősége, az új kenyér valósága mindig az Isten csodája, legalábbis ezt akként kellene megélnünk mindnyájunknak. Az új kenyérért való hálaadás alkal-
A mező kévéi
4 Verestemplom
ma arra buzdít minket, hogy merjünk rá csodálkozni az új kenyérben Isten gondviselő, megtartó szeretetére. Ebben az esztendőben különösen is sok kedvezőtlen, viszontagságos időjárási, illetve természeti körülmény veszélyeztette országunk kenyerét. De végül is mindezek ellenére mégis
“
A hála derűssé teszi a lelket, az alázat pedig megőriz minden túlzástól és mértéktelenségtől.
”
csak lett aratás, lett új kenyér, ha nem is annyi és olyan, mint amennyit és amilyet vártunk, reméltünk és szerettünk volna. Éppen ezért még inkább indokolt a hálaadás az új kenyér áldásáért. A zsoltáros szavaival bízunk és buzdítunk: „Jertek és lássátok Isten tetteit!” Az Úr asztalára helyezett úrvacsorai kenyér egyrészt hirdeti nekünk Isten gondviselő, földi életünket tápláló, megőrző szeretetét – másrészt pedig emlékeztet Jézus Krisztus megtört testére az Ő engesztelő halálával, mellyel számunkra bűnbocsánatot, üdvösséget, örök életet szerzett. Isten tettei a mindennapi kenyér és az Élet Kenyere, vagyis Jézus Krisztus engesztelő áldozatának csodájában hálaadásra és önmegalázódásra késztető módon tárulnak szemünk elé. És nekünk mondhatatlanul szükségünk van személyiségünk épsége, egészsége megőrzése végett is a hálaadásra és alázatra. A hála derűssé teszi a lelket, az alázat pedig megőriz minden túlzástól és mértéktelenségtől. Kedves Testvérünk! – „Jertek és lássátok Isten tetteit!”, legyetek részesei az úrvacsorai közösség áldásainak. Derencsényi István lelkipásztor Dr. Imre Sándor főgondnok
2010/nyár-ősz
gyülekezeti rövidhírek Elkészült a templom déli karzata feletti hármas nagy ablak díszüvegezése. Bár a kivitelezési határidő 2011. április 30-a, kérésünkre a kivitelező, Zomboriné Szívós Eszter díszüveges művésznő, több mint egy évi műtermi munka után már július 22-re elkészítette és beszerelte a még hiányzó ólomkeretes táblákat is. Köszönetünket fejezzük ki úgy Neki, mint munkatársainak, sőt az egész Szívós és Zombori családnak ezért a sokkal korábbi befejezésért, a kifogástalan, szép kivitelezési munkáért és ezen túlmenően a díszüvegezésre adott nagyobb összegű adományért is. --------------------------------------Újrainduló alkalmaink: - óvodai istentisztelet vasárnap délelőtt 10 óra - 40-esek, 50-esek bibliaköre minden második hétfő 19 óra - ifjúsági bibliaórák pénteken - 17 óra Kisifi - 19 óra Középifi - 20 óra Nagyifi --------------------------------------Minden hónap utolsó vasárnapján délután 5 órakor családi istentiszteletet tartunk a gyülekezeti teremben. Ennek az istentiszteleti formának a célja az, hogy a (kis)gyermekes családok együtt, közösen vehessenek részt istentiszteleten. Az alkalmakat 2010. május hónap utolsó vasárnapja óta folyamatosan tartjuk. Minden kedves családot, érdeklődőt szeretettel várunk. --------------------------------------A Miskolc-Hejőcsabai Református Egyházközség énekkara
BATYUS VACSORA rászoruló testvér ek megsegítésér e november hónapban a Dóczy Gimnázium étkezőjében a Debrecen-Kossuth Utcai Református Egyházközség Presbitériuma és a Dóczy Gimnázium közös szervezésében. Kérjük a részvevőket, hogy 500 (nyugdíjas, diák), illetve 1.000 Ft-os adományokkal járuljanak hozzá az ifjúsági munkához. A vacsorán tombolanyereményeket sorsolunk ki. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk a gyülekezeti batyus vacsorára (az ételekről a résztvevők, az italokról a szervezők gondoskodnak). Jobbágy Bertalan lelkipásztor vezetésével látogat el hozzánk 2010. szeptember 12-én, vasárnap. A templomban délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszteleten énekléssel, igehirdetéssel szolgálnak majd közöttünk. --------------------------------------A 2010/11-es konfirmációi tanfolyamot szeptember végén indítjuk. Minden tizenkettedik életévét betöltött gyermek jelentkezését várjuk. Jelentkezni lehet folyamatosan a Lelkészi Hivatalban vagy e-mailen (
[email protected]). --------------------------------------Gyülekezetünk ifjúsága október 23-i megemlékező műsorral készül október 24-re vasárnapra, melyet délelőtt 10 órakor az istentisztelet keretén belül hallgathatnak meg.
--------------------------------------Folyamatos frissítés mellett látogatható gyülekezetünk megújult internetes honlapja a www.verestemplom.hu! A friss hírek mellett külön szeretettel ajánljuk a testvérek figyelmébe a ‘Homília szoba’ menüpontot, ahol elmélyült beszélgetésre hívjuk a honlap látogatóit aktuális témák felvezetésével, illetve a ‘Fórum’ lehetőségét, ahol a gyülekezet közössége akár korosztályok vagy érdeklődés szerint csoportosulva folytathatnak beszélgetéseket! Várjuk a Kedves Testvérek honlappal kapcsolatos észrevételeit. --------------------------------------Folyóiratunk következő (téli) száma megjelenik 2010. karácsonyán.
Egyházközségünket kiemelten is támogatni szándékozó testvéreink adakozhatnak: "Nagy József emlékalapítvány a Vörös Templomért" számlaszáma: 11738008-20718541 adószáma: 18562381-1-09 “Hű Sáfár Alapítvány” a gyülekezet fejlődéséért számlaszáma: 11738008-20845700 Egyházközség OTP számlaszáma: 11738008-20080901
2010/nyár-ősz
Verestemplom 5
elrejtett kincs
A
V E Z E K L Ő Á L D O Z AT H O Z ATA L R Ó L
– JUDIT Ismeretes az ótestamentumi elbeszélés a betuliai Judit asszony közösségmentő tettéről, amellyel tőrbe csalja és megöli a vágytól és bortól megrészegült agresszort, Holofernész asszír hadvezért. Ezt a történetet a kora újkorban az engesztelő áldozathozatal magasztos példájaként olvasták. Judit könyvét a bibliafordító Luther apokrifként tartotta számon: nem egyenrangú a szent könyvekkel, mégis hasznos és olvasásra alkalmas. A Vizsolyi Biblia fölvette Judit könyvét az ószövetségi könyvek sorába. Károlyi Gáspár részletezi Judit istenes életvitelét: böjtöl, imádkozik, gyászruhában jár. De azt is hangsúlyozza, hogy a történetbeli tettek mennyire elütnek az ősi izraeli szokásoktól: egy özvegyasszony vezeti győzelemre a népet, egy erőtlen nő vágja le egy hadvezér fejét, Istene szentélyének nevében hazudik, másra bízza a háztartás vezetését, visszautasítja a házassági ajánlatot. Észleljük-e és értjük-e ma a Judit történetben rejlő titokzatosságot és drámaiságot? A hitújítók a kora újkorban vigasztalásként olvasták Judit könyvét: a világi hatalom ugyan nyomorúságossá teheti az életet az alattvalók számára, de Isten megbünteti a fensőbbség bűnét. A kinyilatkoztatás értelmében ugyanis a világi elöljárónak a közösség boldogulását kell szolgálnia uralkodásával. A könyvhöz írt előszavában
6 Verestemplom
KÖNYVE
Luther azt írja, hogy Judit történetét legendaként tartják számon: példabeszédszerű történetről van szó. Luther arra is utalt, hogy ez a történet „nagyszerű és tanulságos tragédiaként” előadható színpadon is: vakmerő tettére készülve a városból kiinduló Judit asszony Istenhez imádkozik, s ez dramaturgiai szempontból hatásos fordulat: a hívők már remélhetik, hogy a város szorongatott helyzete jóra fordul majd, hiszen Judit Isten nevében cselekszik. A történet színpadra vitelét Luther követői közül valóra is váltotta a zwickaui Joachim Greff és Paul Rebhun Wittenberg városában (1536). Az iskoladráma műfajában a tragédia
“
könyvének a laubáni evangélikus lelkész, Martin Behm által készített dramatizált átdolgozását (Wittenberg, 1618). A történetben szereplő események teológiailag Jeremiás próféta egyik felismeréséhez köthetőek. Kr. e. 605-ben az újbabiloni trónörökös, Nebukadneccar Karkemisznél döntő győzelmet aratott Nekó fáraó és az asszír seregek fölött. Ekkor Jeremiás előtt világossá vált, hogy ki az északról jövő ellenség, akiről elhivatása óta jövendölt (Jer 1,13–15). Júda királya, a nagy Jósiás király fia: Jójákim (Kr. e. 608–597) eddig Nékó fáraó vazallusa volt, de most Jeruzsálem és Júda átkerült
Isten jelen van a történelemben,
őrködik az általa megszabott rend felett: a világtörténelem Isten személyes tevékenységével irányított folyamat: az utolsó ítéletben kilátásba helyezett vég felé halad. és a komédia elegyítése valósult meg, hiszen a rettenetes kezdés után minden jóra fordul, ám a hangnem végig magasztos: Sixt Birck latinul (Augsburg, 1539) és németül (Bázel, 1534) is színre vitte Judit és Holofernész történetét. A német változat a zürichi bibliafordító Leo Jud szövegéhez igazodik: ez a feldolgozás azt példázza, hogyan kell Istent segítségül hívni, amikor ellenséges hatalom tör rá az országra. A latin változat a török-ellenes irodalom része kívánt lenni. Ismerjük Judit
”
Babilónia befolyási körébe. A 605 és Jeruzsálem 587-es bukása közötti időben Jeremiás prófétának meggyőződésévé vált, hogy Júda királyainak Nebukaddneccar személyében Isten szolgáját kell felismernie, akinek Isten egy időre hatalmat adott a népek felett. A babilóniaiakat Isten eszközként használja, s így hajtja végre ítéletét az engedetlen júdeai népen. A Judit könyvében elbeszélt történet megértését a 2Kir 24 segítheti. Eszerint „Joákim idejében jött fel Nabukodonozor,
2010/nyár-ősz
elrejtett kincs Babilónia királya, és Joákim szolgája lett három esztendeig; de azután elfordult és elpártolt tőle”. (2Kir 20, 17–18; 2Krón 36, 5–7). Jóákim fia, a tizennyolc éves Jóákin király három hónapja uralkodott Jeruzsálemben, de „gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind a szerint, amint az ő atyja cselekedett volt” (2Kir 24, 9). Ezért Isten haddal indította Babilónia királyát Jeruzsálem ellen, hogy megbüntesse a várost a vétkeiért. A király katonái megszállják, feldúlják a várost, majd bevonul Nabukodonozor is a megszállt városba. Nem fogadja el Júda királyának meghódolását, hanem fogságra vetteti Jóákin háza népét, feldúlta és kirabolta a szent templomot, melyet még Salamon épített az Isten tiszteletére. „És elvitte onnét az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét, és összevagdalt minden arany edényt, amelyet Salamon, az Izráel királya csináltatott volt az Úr templomában, amint az Úr megmondotta volt” (2Kir 24, 10–17). Tettével a babilóniai király Isten szavát teljesítette be, azt a próféciát, amit még Ésaiás mondott Ezékiás királynak. „Halld meg az Úrnak beszédét: Ímé eljő az idő, amikor mindaz, ami a te házadban van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr. És a te fiaid közül is, akik tőled származnak és születnek, elhurcoltatnak, és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában. Ezékiás pedig monda Ésaiásnak: Jó az Úr beszéde, amelyet szólál: És monda: Nem merő jóság-é, ha békesség és hűség lesz az én napjaimban?” (2Kir 20, 16–19). Isten tehát Babilónia királyát eszközül használta akaratának érvényesítésére: kivetette a méltóságából Jóákin királyt, mert ellenszegült a kinyilatkoztatott isteni szónak. Luther kiemelten fontosnak tartotta
2010/nyár-ősz
teológiai történelemszemléletében, hogy Isten megbünteti a hamis kultuszt és a kijelentett akaratának megszegését. Isten jelen van a történelemben, őrködik az általa megszabott rend felett: a világtörténelem Isten személyes tevékenységével irányított folyamat: az utolsó ítéletben kilátásba helyezett vég felé halad. A helyes kultuszt szabályozó törvényekkel Isten a híveket az egyházban megtartja, megszabadítja, illetve megfenyíti,
Gustav KLIMT: Judit (1901)
viszont a hitetleneket elveszejti. A bűnökért járó büntetést Isten közvetlenül a világi elöljáróságra, közvetve az egész nemzetségre méri: „valamely ország és nemzetség neked nem szolgál, el kell annak pusztulni” – írja Károlyi Gáspár a Két könyv című értekezésében (Debrecen, 1563). Minket ma azonban leginkább az ejthet zavarba, hogy – az archaikus világban szokatlan módon – e bibliai történetben egy asszony válik a közösség vezetőjévé. Judit asszony a tett előtt és után is
izolációban él, áldozatával tehát vezekel (előtte és utána is tilosnak érzi a szerelmi önmegtartóztatás megszegését: kegyes, mértékletes életével valószínűleg ahhoz a helyzethez is alkalmazkodik, hogy ki van rekesztve a levirátusból). A történet legismertebb pontján Judit egyedül marad a sátorban a szerelmi kielégüléstől és a bortól megrészegült Holofernész fővezérrel (az asszír fővezér már legalább négy napja, Judit megpillantása óta készült a szerelmi együttlétre, s most valószínűleg már megkapta, amire vére hajtotta). Az asszony az ágy oszlopához lép, fogja a fővezér kardját, megragadja az elalélt férfi fején a hajat, s minden erejével lesújt kétszer a nyakára, levágva a fejét (Judit Könyve 13,6–9). Ez a tett kétségtelenül brutális. Judit stratégiája két eszközre épül: az egyik a „csalfa nyelv”, a másik az érzékek varázsa. A két eszközt az „ajkak fortélya” metafora (9, 10 és 13) kapcsolja össze. Ezt kiválóan szemlélteti Gustav Klimt híres festménye (1901). A ma már nehezen érthető áldozatot a maga archaikus idegenségében kell felfognunk. A vének a város megtartása végett engedélyezik a vakmerő tettet az asszonynak: a város elhagyása, az átkelés az ellenség táborába veszélyes tett, amit Istennek szóló engesztelő áldozatként fognak fel – Judit asszony imádkozik, s csak engedelmes akaratát Istennek megvallva hagyja el a várost. Cselvetésre épülő véres tettét az asszony szintén Istennek bemutatott engesztelő áldozatként ítéli meg. Holofernész nem töri a fejét fondorlatokon: a birtoklás vágya olyan emberben munkál, akinek a hatalma megtörhetetlen, megkapja, bármi felé nyújtsa is ki a kezét – elveszi, ami szerinte jár neki: a mértéket nem ismerő világi elöljáró rossz példáját megvalósítva érvényt szerez zabolátlan késztetéseinek.
Verestemplom 7
elrejtett kincs A tényleges történések tehát alantasak: de Judit történetében az elcsábítást, a testi kapcsolatot, a vérontást, a gyilkosságot a kora újkor hitvalló embere úgy tudta értelmezni, mint az engesztelő áldozathoz vezető szükséges lépéseket, melyeket felmagasztosít a pogány hódító elleni igazságos küzdelem – éspedig Isten rendelésére történik mindez. „Jajj minden népeknek, kik mi reánk támadtak / mert a nagy Úristen bosszút tehet azoknak” – írja Sztárai Mihály a Judit és Holofernész históriájáról szerzett énekében (1548). A magyar reformátor Istentől rendelt eszközként mutatja be az asszonyt, aki fondorlattal – testi szépsége esztétikai vonzerejével, színlelő beszéde
kábító hatalmával – leteríti a hit ellenségét: „De az Isten őtet ő hatalmasságával / az előtt megölte egy asszonyember által / ki meg csalta őtet az ő szépségével / és az ő beszédével”. Isten saját kegyelmi elhatározásából (jókedvéből) visszaveszi fegyelmező eszközét: ezt a „visszavételt” látványos példázat formájában hajtatja végre egy bűnös asszonnyal, aki tehát Isten akaratának engedelmesen viselkedik, miközben kivitelezi megdöbbentően kimódolt, véres tettét. Judit a fővezér meggyilkolása után hálaadó himnuszt énekel a szabadító Istennek (Judit Könyve 16, 2). A protestáns feldolgozások azt mutatják, hogy Judit asszony példázatos története a hitújítók
szemében az allegória alakzatát valósítja meg: a megszabadításáért hálaadó asszony egyben az allegóriája a szabadulásáért Istennek hálát adó Izrael egész népének. Ahogyan a zabolátlan vágyú férfi fogságából megmenekülő asszony is kicsinyítő tükre a zsidóság egészét fogságban tartó agresszortól megszabadult népnek.
Oláh Szabolcs irodalomtörténész
E MLÉKEZÉS G IDÓFALVY L AJOSRA A napokat nem érdemes összeszámolni, oly rövid idő alatt három presbiterünket vesztettük el. Bánatunk azért is nagy, mert az agilis, hadra foghatóink távoztak el. Lajos bácsi azért is állt a szívemhez közel, mert Ő is, mint magam, Budapest „országból” származtunk el. Számomra lénye magasan mintakép, jellemember, hithű, mély erkölccsel megáldott presbiter volt. Financiális végzettsége, Istenhez hű szolgálata gyökerében becsületre teremtette. Az egyháznak végzett szolgálatát mindig időben és pontosan, maradéktalanul végezte. A presbiter társak munkáit dicsérte és serkentette. Nyugodt természetével, halk beszédével, bölcsességével mindannyiunk példaképe lehet.
Piknik nap 2007
Egyszer Istentisztelet után a lépcsőn állva utánanéztem hosszan. Hű feleségével egymásba karolva, botjára támaszkodva haladtak a Kossuth utcán, és tűnődtem, hogy az a gerinc, mely nem hajlott, inkább tört volna, még mindig sugárzott.
Míg éltél, szerettünk, Míg élünk, tisztelünk!
Nyugodj békében, többi presbiter társunkkal egyetemben! Horváth Albin presbiter
8 Verestemplom
2010/nyár-ősz
C SALÁDI
NYÁRI TÁBOR
Majdnem minden évben egy-két napot eltöltöttünk a nyári családi táborban, így benyomásokat sikerült szerezni az ottani hangulatról. Idén azonban az egész hetet Sárospatakon töltöttük Petronella unokánkkal, aki először vett részt a táborban, s éppen az ő kérésére maradtunk végig ott.
S ÁROSPATAKON
Természetesen a délelőtti programok mellett rengeteg más szórakoztató, de mégis építő program volt. A kirándulásokon megnézhettük Kazinczy Ferenc Emlékmúzeumát, a körülötte lévő kertet és az új Magyar Nyelv Múzeumát. Páratlan élményt nyújtott és jó volt, hogy egy szakember – Módis Anna – kalauzolt bennünket. Újra megnézhettük Vizsolyt, a
Petronella öt és fél éves és a délelőtti foglalkozásokon úgy vett részt, hogy kérte én is legyek ott, így a kicsik csoportjába ragadtam egész hétre. Alkalmam volt megfigyelni, hogy a kisgyerekek mennyire fogékonyak a Biblia tanításaira, mennyire tudják a bibliai történetet aktualizálni saját életükre. Sokszor gondoltam rá, mi felnőttek, tanulhatnánk tőlük. Ilona néni kis csapatával
A vizsolyi templomban
Óriási és szeretetteljes munkát végzett Ilona néni, aki a csoport munkáját irányította. Szemléletesen mesélte el vagy éppen adta elő Ruth történetét, amelyet utána beszélgetésekben, rajzokban, kifestőkben vagy találós kérdések segítségével dolgoztak fel a gyerekek. Szinte minden kisgyerek – Hanna, Boldi, Petronella, Peti, Zsuzsika, Zita, Bea, Maya és Orsika – aktív részese volt a foglalkozásnak. Örültem és sokat épültem az itt töltött idő alatt, jól esett, hogy besegíthettem. Ilona nénin látszott, hogy a történeteket átélve játékosan tanítja a gyerekeket, és ezentúl roppant élvezte is, amit csinált, talán éppen ez utóbbi volt sikerének titka. Igaz, ő folyton elégedetlenkedett magával, mert mindig úgy érezte, még ezt is kellett volna, még az is kimaradt. Ezt persze csak ő érezte így, mert szó nem volt arról, hogy ne lett volna kerek és befejezett az egy hét. Sikerét az is bizonyítja, hogy Petronella unokám egy későbbi kiránduláson rögtön odaszaladt hozzá és üdvözölte!
2010/nyár-ősz
gyönyörű templomot a Nagy Könyvvel, a Bibliával, és a freskókat, köztük Szent Kristófot, sőt még „pénzverésre” is volt lehetőségünk. No, de a sok „komoly” után jól jött egy kis hegy-, illetve vármászás Boldogkőváralján. A nagy melegre való tekintettel megismertük Sárospatak fürdőjét is, amit szintén roppant élveztünk és még szekerezésre is jutott idő a gyerekeknek. Nagy várakozással készültünk az éjszakai kalandtúrára. Petronella – mint legfiatalabb és legkitartóbb résztvevő –fáradtság, panaszkodás nélkül végiggyalogolta a meglehetősen hosszú távokat, és a feladat megoldásokat is élvezte, legfeljebb annyi bibi A kalandtúra (vasút)állomásán
Verestemplom 9
Boldogok a kővár alján
Boldogan az árnyékban
Boldi Kazinczy mellett
volt, hogy gyakran kellett felszólítania a nagymamáját, hogy ne maradjon le: „Lassú csiga vagy mama! Miattad fogunk lemaradni!”. De azért nem a mi csapatunk lett ebben a számban sem az utolsó. A többi csapattevékenységben is jól teljesített a csoportunk a „színjátszástól” a fogós kérdések megválaszolásáig! Petronellának minden nagyon tetszett, de különösképpen Tamás bácsi reggeli gitáros-énekes ébresztése, különösen „gyönyörűnek” találta azt az éneket, amiben a „gondviselő atyánk” volt! Tamás bácsi és Vera néni, kérésére, külön is elénekelte neki. Nagyon jó érzés volt nekem, hogy kért engem, szóljak, hogy ő is szeretne napos lenni a konyhán, így mi voltunk az önkéntesek! Ila néni „angyalka shopjában” is elmondott egy estéli imát, így ő is választhatott ajándékot! Azért a legjobb az angyalkázás volt, ami azt jelentette, hogy az első napon mindenki húzott egy névvel ellátott igés kártyát, s a név tulajdonosának lett az angyalkája! Petronella ezt az angyalkás feladatot rendkívül komolyan vette, s ha báránykáját – azaz Hannát – meglátta, azonnal valamivel kedveskedni akart neki.
10 Verestemplom
Hanna persze nagyon hamar rájött, ki is az ő angyalkája; ami véglegesen csak a záró úrvacsorás istentisztelet után derült ki. Az egész hét olyan program volt, amely testileg-lelkileg épített, maradandó lett, s arra ösztönöz, hogy részt kell venni legközelebb is! Egész idő alatt mindenki kedvesen közeledett a másikhoz, valóban mindenki volt angyalka és mindenkinek volt angyalkája. Ez egy jól megtervezett, megszervezett tábor volt, ezért elsődleges köszönet jár a lelkészházaspárnak, Tóth Tamásnak és Tóth-Mihala Veronikának, akiknek munkáját érezhetően az Úristen akarata és kegyelme járta át. Önzetlen segítőiket is úgy tudták kiválasztani, hogy az összehangolt munka eredményes legyen! Kérjük további tevékenységükre, életükre Isten gazdag áldását! Nem véletlen, hogy Petronella unokám is nagyon jól érezte magát. „Jövőre is jövök” – mondta, „mert Tamás bácsi nagyon kedves bácsi”. Dr. Adorján Erzsébet Nőszövetség elnöke
2010/nyár-ősz
Főszerepben Ruth könyve
Angyalok a konyhában
A kéz foglalkozása?
Kemény eledel
Bevettük a pataki várat
Csak vaku nélkül, kérlek!
2010/nyár-ősz
Verestemplom 11
P ATA K I Á S Z H ŐSKÖLTEMÉNY,
Z EMPLÉN
VÁRMEGYÉBEN , A
Invocatio és propositio Múzsa, Verestemplom lakozója, zengd nekem el most, mint szabadítottad ki a cíviseket Sárospatak ellen menvén hetvenen és még négyen kálvini szellemben meghódítni a Bodrog parti Athént, a nagy várost. Délnek előtte, Phoibosz Apollón elfoglalván perzselő trónját, Végardó hullámai közt bőszen hűsölt seregestöl a nyáj. Enyhítvén melegük szálláshelyükre vonultak. Elkülönülve a lányok az ifjaktól szobáik nem rendes mélyén Készültek a nagy diadalra. „Jó reggelt kívánok..” – kergeti éjük a nem szép dal zendülvén Ég Meszelője, Tamásnak ujja nyomán. Reggeli torna után áldoztak a testnek a földiek étkeivel, melyet Margitkák Mudrány bőkezü tündérnépe kitett elibük. Éhük csitítva a lélek szükségét pedig áhítattal űzik el ők.
Enumeratio Nincs méltó szó arra a hősies tettre, ahogy ők száz fokon égvén Phoibosz ezer sugarával szemben ős kollégiumát refiseknek megkukucsolták, majd könyvtárnak kincseivel tölték ők be a kedvük. Szellemnek vértjét így öltve magukra Vár ellen meneteltek vezérük után, aki nem más: délceg termete révén méltán hírneves Tamás és felesége, a szőke Veronka is ott menetelt félszáz hírneves hívő redtemplomi hőssel. Ott küzd például Vezendi apa, a magas hős Boldi fiával, Áron is Mátéval ott harcolnak az ifjak, Janó, ki szeret csavarogni. Gábor is ott van, bajnoka ő a gitárnak, András és Laci is, meg Dávid a táncos lábú, Marci és Peti is a Virányi fiak, de a másik Marci, ki Módis és van még két db László e néven, ám el ne feledjük őt, aki szintén László, Poncsák zseblámpával a kézben rendítelenül küzd ő a pumák ellen az éjben! Ám ne feledjük Kozma Tibit sem a hőst és szomszédjait Karcsit és Gyurit is, kik józsai hősök. Említsük meg a hölgykoszorút is, a víg unokájú nagymama-kart: Klári mamát és Terikét, ám Erzsike szintén ott volt, ki Sándor, a férje mellett hódítá meg a várost. Ott tündöklik a bájos
12 Verestemplom
V ERESTEMPLOM SEREGÉNEK DICSŐSÉGES B ODROGNAK PARTJÁN KALANDOZÁNAK
MELLYBEN ELŐSZÁMLÁLTATNAK A
MIDŐN
TETTEI ,
lányok víg koszorúja: Orsika, Hanna, Bori Villő, Réka, Fruzsi, Zsuzsu, Meli és Dóri Anna, a húga Eszter, Márti, Zita, Zsuzsika Rózsa és Nóra és sok más tagja a gyöngykoszorúnak. Lelkes Ila, aki angyalshopnak hős eladója, kisdedek óvója, Györgyi, a nevetős, és még Gyorslábú Ági meg Erika, fényképezögép lelkes kezelője „kedves mosolyra” szólítja barátit, és ott van Viola és diakónus Ila. Hadd éneklem el néktek, mint tölti a drága időt Kossuth utcaiaknak gyűlekezetje pihenő helyükön: délnek előtte okúltanak ők az erények; úgy mint kedvesség, mértékletes élet, önzetlen magatartás és még számos egyéb Biblia által elénk tárt jézusi példa felől. Majd étkeket véve magukhoz éneket mondva előbb mentek a tábori szállás csend övezett öreg árnyas iskolakert órjás fái között hazatérve. Ő lelkészük, a zord szigorú nő, szőke Veron fényes arany saruját felcsatolá, mint Pallasz Athéné, elrendelte ebédnek utána a néma heverést, ám csitrik csicseri csapata nem szívesen engede néki. Aztán mit cselekedtenek ők, a dicső nép – kérded? Úgy amidőn szekerével a lomha Éeliosz végre nagynehezen Nyúgatnak fordult, versenyek sorban kezdődhettenek el: a tábor felindult. Nem punnyadtak már többé sem a hősök! Volt városnak ismerete és pingpong csata, célbadobás, darts is (jó hogy épen megmaradott a dicsők látószervei mind! Nem szaporítvák Küklópszok egyszemü csúf csapatát.) És még sokezer (na jó még néhány) testi és szellemi próbát állt ki a sok hős. Est közeledvén újra a Mudrány oszlopi közt leltek enyhűletet ők, a vitézek. Vólt olyan éjszaka is, amidőn álmát pazarolva a nyáj versengve bejárta Pataknak éjjeli poklát úgy, ahogyan régen Dante Aligéri ókori spanjával, a latin költő Virgillel bejárta pokol sokezer rettenetes bugyrát. Szóval Kossuth utcaiaknak hős serege pont úgy küzdött le sok veszedelmet. Elhiszed-é?? Éjjel házaik titkos rejtekein mit cselekedtek, kérded? Légy türelemmel, elhebegem teneked, ha tudom:
Retardatio Könnyelmű ésszel a sok dalia nem tért nyugovóra,
2010/nyár-ősz
Hypnosz, az álom akarta hatalmába keríteni őket. Ám ők ellene álltak a nyúgalomnak, inkább házuk teraszán lebzseltenek ők, szőlő nedvét iszogatván. Ám diadalt nem tudtak aratni a szúnyogok szúrós hada ellen, kiket valószínleg ős ellenségük, az Éj külde reájuk. És még ez nem elég! Éji pumákkal gyűlt meg a gondjuk. És ezután megérkez a hír: Nem alusznak az ifjak a szomszéd házban, a pince mély árnyainak közepette gyilkosost játszanak ők. Felbőszült a hatalmas termetünek nem mondott aranysarujú szőke, és villámokat szórván szigorú szúrós szemei, átalüzent e szavakkal: itt van a takkarodó!!!! Mire mind diadalmasan ám sunyiban tették, amit addig: játszottanak ők. Erre a vénebb dicső daliák kara szintén játszani kezde! „Biztos van valami, ami jó ebben az ostobaságban: próbáljuk ki mi is azt, milyen játszani gyilkososat!” Reggel a Redtemplom csapata ébredne, de nem tud! Összeragadt látószervük az éjjeli dorbéznak okán. Már alig hitték, hogy sikerül megküzdeniük az új napnak kihivásaival, amikor ez történt:
Deus ex machina Felmentő seregével a főjegyző István befutott és hozta magával Dóczy vitézét, hős daliát, Bálintot és Bernát bácsit, a gondnokot is. Ők menték meg a nyájat és beterelték a juhokat a győzedelemnek karámjába. Mondjak-e még néktek hihetetlen hősi kalandokat el? Hát jó. Vasszekerekkel (azaz buszokkal) mentek el ők
Károli Gáspár régi honába, Vizsolyba, ahol ódon Bibliafordítást felidéztek, éneket zengve dícsérték az Urat. Még ennek előtte azonban Széphalmon Kazinczy Ferencnél legelte a nyáj a nyelvújításnak a rétjét, itta a sok furcsa szóalakot, rája csodálkoztanak ott nyelv múzeumára is ők. Hősiesen megvívták Boldogkőnek a várát. Gönci barátnak jó italát sem feledék el!
Peroratio Hogy mint zárul e hat nap, kíváncsi vagy-é? Lásd: Pásztoraik beterelték úrvacsorára a nyájat templomába Pataknak. Ég meszelője Tamás szólt szépen a nyájhoz, míg Károly, az orgona spíler szép zeneszóval emelte lelkünket fel az égbe. Úrvacsorának szent gyűlésében szép rendben a nyáj egy kis kenyeret és egy korty bort véve magához megtisztula bűneitől. Hosszútűrő olvasó! Elköszönök ím, áldjon az Isten! Verslábaim immár elnehezültek. Hexameter szekerem döccen már nagyokat. Búnak ne ereszd fejedet, bár vége van hősi dalomnak, hallani fogsz még Redtemplomnak híveiről, úgy éljek! Ők, akik meghódíták pápai földeket és Tivadarban sem vallotanak szégyent, Patakot megvívva végül a kálvini Róma, a cívis Debrecen íme visszafogadja hős fiait. Anna, a tollnok jegyzé mindezt kétezer és tíz júliusában
Boldog sereg a kővár (old)alján
2010/nyár-ősz
Verestemplom 13
ifjúság
K ÖSZÖNTŐ - R ÖVIDEN ,
TÖMÖREN
Kedves Gyülekezet, Kedves Ifisek! Ezt a pár oldalt az ifjúság munkájának bemutatására állítottuk össze, azzal a céllal, hogy a gyülekezet bepillantást nyerhessen az ifjúsági életbe, s hogy mi is visszaemlékezhessünk rájuk. Ezenkívül pár érdekességet is összeválogattunk, melyeket ajánlunk a testvérek figyelmébe. Az ifjúsági rovat bővített kiadása tehát ezeket a célokat szolgálja. Mivel régóta nem jelent meg Verestemplom, ezért ez a rovat igen nagy időt ölel fel, májustól egészen napjainkig. Jó szórakozást kívánunk! Új kezekben az ifjúsági élet Ifjúsági presbiterválasztás volt 2010. április 23-án a gyülekezeti teremben. Ennek a Testületnek a feladata a gyülekezet ifjúsági életének szervezése és irányítása.
Te kit választanál?
--------------------------------------Kalandtúra Kalandtúrát tartottunk volt konfirmandusainknak a Nagyerdőn, azzal a céllal, hogy megszeressék az ifit, és beilleszkedjenek közénk. Ez, úgy látszik, sikerült. --------------------------------------Friss tagok Gyülekezetünkben 2010. május 16-án tizennyolcan váltak Református Egyházunk teljes jogú, úrvacsorázásra jogosult tagjaivá. Néhányukat azóta si-
14 Verestemplom
került közelebbről is megismerni, s mondanunk sem kell, mindnyájan a legkitűnőbb véleménnyel vagyunk róluk. --------------------------------------Szeretethíd 2010. május 21-22-én egy önkéntes napon képviseltette magát gyülekezetünk. --------------------------------------Profi futball Sikerült meghívnunk focicsapatunkba a Loki játékosát, Adamo Coulibalyt. Arra a rövid időre amíg játszott, abbahagyta a góltermelést, csak a játékban vett részt. --------------------------------------„Isten és ember egy asztalhoz ül” Gyülekezeti batyus vacsora volt a sárospataki családi nyári tábor támogatására a Dóczy ebédlőjében. Minden körülmény ideális volt, jó hangulat, finom ételek. --------------------------------------Vizsgaistentisztelet Komor Csaba ifivezetőnk megtartotta Hajdúhadházon vizsgaistentiszteletét, amire az ifi számos tagja elment. Az istentisztelet jól sikerült, Csabának ezúton is gratulálunk! --------------------------------------„Nem, nem, soha!” Fájó szívvel emlékeztünk a trianoni békediktátum 90. évfordulójára a hadházi ifi tagjaival. ---------------------------------------
Meccsközvetítés Élőben, családias hangulat mellett nézhették a labdarúgó vb
meccseit az érdeklődők a lelkészi hivatalban, illetve annak udvarán. --------------------------------------Egy kis szieszta 2010. július 12-17-én felhőtlen hangulatban többgenerációs családi nyári táborban voltunk együtt Sárospatakon. --------------------------------------Szalonnasütés A nyári szünet velejárójára az ifis szalonnasütés. Gitározás, éneklés és persze az evés voltak az est meghatározó motívumai. --------------------------------------Búcsú Hosszú éveken keresztül ifivezetőnk volt Komor Csaba és Nagy Zsusanna Eszter, s most búcsút kellett vennünk tőlük, mivel mind a kettejüket máshova hívta, illetve küldte el Isten. Köszönjük Nektek!
2010/nyár-ősz
ifjúság
KALANDTÚRA Az első keresztyén gyülekezet megalakulása óta számos új közösség jött létre, így többek között a mienk is, ami a mai napig formálódik. Ennek a formálódásnak és a gyülekezet életének talán legfontosabb eseménye a konfirmáció, mely során új, fiatal tagok kerülnek a gyülekezetbe. Ez történt május 16-án vasárnap is, amikor a Magyarországi Református Egyház tizennyolc taggal lett gazdagabb. Azért, hogy ők úgymond ne „konfirmáljanak ki” az egyházból, hanem a fogadalomtétel után is közöttünk maradjanak, két társammal, Pongor Melindával és Zagyva Mártával a konfirmáció előtti pénteken egy nagyerdei kalandtúrát szerveztünk, amelyen a leendő és jelenlegi ifisek együtt vettek részt. A lebonyolításban külön köszönettel tartozunk az állomásokon feladatot vállaló felnőtt testvéreinknek: Korsós Bálintnak, Poncsák Lászlónak, Nagy Gyulának és nejének, Módis Lászlónak és nejének, valamint gyülekezetünk beosztott-lelkészének Tóth-Mihala Veronikának, akik nélkül nem tudtuk volna megvalósítani az eseményt. A szervezőknek és állomást vállalóknak a gyülekező délután fél háromkor volt a Kossuth Egyetem előtt, háromra pedig jöhettek a versenyzők. Az alkalmon részt vett a hajdúhadházi gyülekezet ifjúsága is. Az első csapat negyed négykor indult el az egyetem elől. Összesen három csapat volt. Az első állomás a DEAC pálya melletti homokos részen volt, ahol Korsós Bálint és Poncsák László várta a csapatokat. Ezen az állomáson a KRESZ-szel kapcsolatos kérdésekre kellett választ adni. Ezután továbbmentek egészen a Kartács utcáig, ahol bekanyarodva egymástól nem messze két állomáson Nagy Gyula és neje, valamint Fekete Anna és Zagyva Márta várta őket. Ezeken az állomásokon bibliaismeretben és növényhatározásban kellett helyt állniuk. A következő állomás a klinikatelepi szökőkút mellett volt, ahol édesapám fogadta a vetélkedőket. Itt énekeskönyvi énekeket kellett kiegészíteniük. Miután ezt is megcsinálták, a villamossínek mentén haladtak végig egészen a víztoronyig, ahol magyar rovással írt szövegeket kellett megfejteniük egy
2010/nyár-ősz
táblázat segítségével. Itt Nagy Zsuzsanna és Fekete Eszter adta ki nekik a feladatot. A következő állomáson , a Leveles csárda és a Régi Vigadó közötti kavicsos parkban édesanyám és jómagam vártuk az elszánt túrázókat. Tekintettel a magyar irodalom nagyjainak minket körülvevő szobraira két irodalmi feladat várta az érkezőket. Elsőként a szobrok mögé elrejtett négy szó felhasználásával kellett egy kis történetet írniuk, majd a minket körülvevő költők és írók műveit kellett párosítaniuk alkotóikkal. Az utolsó állomáson Pongor Melinda adta ki a feladatot a csapatoknak, akinek a húga a konfirmandusok között volt. Itt is két feladatot kellett végrehajtani: az egyikben teniszlabdákat kellett dobálni egy vödörbe, a másik során pedig egytől tízig megszámozott és elrejtett kártyákat kellett megtalálniuk a fák között. Ez az állomás a Békás-tó melletti egyik ösvényen volt, ahonnan a csapatok megérkezhettek a tó partján lévő végállomásra, ahol bekapcsolódhattak a közös éneklésbe, valamint enni- és innivalóval vártuk őket. Itt mindenki találkozhatott mindenkivel, az „állomásfőnökök” is idejöttek. Számomra ez a rész volt a legfeledhetetlenebb, talán azért, mert versenyzőként nem lehettem ott a túrán, de látni a csillogó szemeket, énekelni és hallgatni a legkedvesebb énekeimet, és ezenfelül érezni, hogy az esemény jól sikerült, látni, hogy mindenki jól érezte magát, és hogy nem volt felesleges az az energia, amit a többiekkel két hétig a szervezésre fordítottunk számomra leírhatatlan élmény volt. A konfirmandusoknak osztottunk egy kérdőívet arról, hogy hogyan érezték magukat és akarják-e látogatni az ifjúsági bibliaórákat. A visszajelzések szinte teljes mértékig pozitívak voltak. Majd miután a pontokat úgy öten körülbelül tízszer átszámoltuk - eredményhirdetés következett. Az alkalom fél hétkor zárult le. Körbeálltunk, megfogtuk egymás kezét, és Nagy Zsuzsanna imádsággal fejezte be ezt a szép délutánt. Szeretettel kérem a gyülekezet minden tagját, hogy fogadjuk be a konfirmált ifjakat, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy közöttünk is maradjanak. Isten áldjon mindannyiunkat! ifj. Módis László ifjúsági gondnok
Verestemplom 15
ifjúság
KONFIRMANDUSOK Gyülekezetünk problémája, hogy a konfirmáló fiatalok nem maradnak meg a közösségben, és ennek elkerülése végett idén az ifjúság egy közös játékos túranapot szervezett, hogy a konfirmandusok közelebbről megismerkedhessenek velünk. A napot sikerrel zártuk, s bár nem sokan, de megmaradtak köreinkben. „Az ifiről először a konfirmációi előkészítőkön hallottam, és már ott megtetszett. Az ifisek egy vetélkedőt is rendeztek a konfirmandusok számára, ahol összeismerkedhettünk velük. Ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ezért gondoltam, elmegyek megnézni, milyen is.” mondja Baló Anna az egyik új tag. Ez a vetélkedő május elején zajlott le, és azóta szinte minden héten ott látom a konfisokat a kényelmes kanapéinkon. S bár kicsit félősek és csendesek, ha a körkérdésnél vagy az imaközösségben rájuk kerül a sor, talán nem elég bátrak még ahhoz, hogy kifejtsék véleményüket, vagy imádságban elmondják Istennek ami a szívükben van, de ott vannak közöttünk. Hiszem, hogy idővel soksok együtt töltött óra után kibontakoznak és bátran kifejtik majd a véleményüket az éppen aktuális téma kapcsán. „Imaközösségnél, illetve körkérdéseknél mindig nagyon izgulok. De tudom, hogy szólnom kell, legbelül ezt tartom helyesnek.
16 Verestemplom
AZ
IFIBEN
Igyekszem átérezni a téma fontosságát. Ha ez megtörtént, akkor nincs mitől félnem, mert az imám szívből jön. (…) Hogyha néha beszéd közben remeg is a hangom, tudom, hogy minden egyes imával erősebb lesz a hitem.”
van, mintha évek óta járnék ide. Azért is jó, mert itt közösségben ismerhetem meg Isten igéjét, ugyanakkor a világi életről is sokat beszélgetünk. Nem bántam meg, hogy csatlakoztam ehhez a közösséghez, és másokat is csak bátorítok, jöjjenek ifire.”
Emlékszem az első ifijükön egy a szokottnál rövidebb áhitatot tartottunk, s aztán kimentünk a parókia előtti térre játszani. Mi ifisek nagyon sok játékot tudunk, amik nem túl ismertek, és amik alatt és a végén rengeteget
Ezúton szeretnék én is bátorítani minden fiatalt, hogy látogasson el hozzánk, hiszen nem kérünk számon semmit, csak sokat nevetünk, és persze a játszás mellett sokat beszélgetünk Istenről és az Ő Igéjéről.
“
Az ifiben nagyon
gyorsan befogadtak, így máris olyan érzésem van, mintha évek óta járnék ide.
”
nevetünk. Sajnáltam szegény konfisokat, mert teljesen új környezetben, szinte vadidegen emberek előtt amolyan ’’beavatós” játékokat játszottunk, amelyek mellett még nekünk is nehéz megállni. De szerencsére többé kevésbé könnyen vették az akadályokat, bátran, természetes módon viselkedtek, és persze láthatták, hogy nem harapunk. „Az ifiben nagyon gyorsan befogadtak, így máris olyan érzésem
Most, hogy már lassan három hónapja itt vannak köztünk, már túl vagyunk egy táboron, ahol közülük is megjelentek egy páran. Örömmel láttuk, hogy jól érezték magukat, és reméljük jövőre is találkozunk velük a táborban. S hogy mit jelent ezeknek a fiataloknak az ifi? „Az ifi számomra a közösséget, az összetartást jelenti. Fontos, hogy az emberek néha kilépjenek a nyüzsgő, rohanó világból, és szánjanak egy kis időt lelki életre. A pénteki ifik általában erre adnak lehetőséget.” „Az ifi szerintem egy nagyon jó hely, ahol sok barátra lehet szert tenni. A hangulat mindig nagyon jó, és az ifisek is nagyon kedvesek. Ha tehetném, minden péntekemet itt tölteném.” Pongor Melinda Középifi tag
2010/nyár-ősz
ifjúság
SZERETETHÍD A Kárpát-medencei református önkéntes napon a mi gyülekezetünk is képviseltette magát. Az első napra, május 21-e péntekre Bisits Dórát, Módis Lászlót és engem, Pongor Melindát (eredetileg négyen voltunk, de Zagyva Márta megbetegedett és nem tudott eljönni) lelkésznőnk Tóth-Mihala Veronika kért ki minket iskoláink igazgatóitól, (aznap tanítási nap volt), hogy segíthessünk Bölcskeiné Ágai Ilonának. Feladatunk abból állt, hogy az örökbe fogadott árva gyerekeknek, illetve az örökbefogadó szülőknek adományozott ruhákat segítsünk szétválogatni kor és nem szerint. Reggel kilenc órakor kezdtünk és délután egy óráig dolgoztunk. A munka jól telt, szokásunkhoz híven sokat nevettünk és természetesen az idő is gyorsan elszállt. Örömmel és némi meglepetéssel konstatáltam, hogy milyen sok ruha összegyűlt, pedig mi csak egy kisebb terem fele ruháját válogattuk szét. Ahogy megtudtuk Ilona nénitől ruhák még a Széchényi-kerti templom raktárában is voltak. De itt a füvészkerti Gyermeknevelési Központban is óriási dobozokat töltöttünk meg ruhákkal, és mondom, csak az ottani raktár felét rendeztük el. A szolgálati helyünk a második emeleti aulában volt, közvetlenül ott, ahová a lépcső vitt. Minden tele volt ruhákkal és dobozokkal. A dobozokra
“
A nagy munka közepette, amíg
vártuk, hogy felszáradjon a padló, játékra is jutott idő, amit nagyon élveztünk.
”
igéket és útravalókat írtunk, s bár nagy valószínűséggel a ruhákat nem azokban a dobozokban fogják megtalálni a gyerekek, bíztunk benne, hogy valaki elolvassa és elraktározza őket az emlékezetében.
2010/nyár-ősz
A munka vége felé – vagyis amikor már rend volt – Ilona néni három nagy adag sonkás-sajtos pizzával honorálta a segítségünket, aminek mondanom sem kell pillanatok alatt nekiestünk. Az étel nagyon finom volt és nagyon jól is esett, jobb meglepetést nem is találhatott volna ki a Főnökasszony. Miután megebédeltünk, megköszöntük az ételt és elbúcsúztunk. Másnap, azaz május 22-én szombaton “magunkat“ tettük rendbe. Hát így nézünk mi ki?
Az ifjúság az ifitermet takarította ki. A felnőttek az udvart és a templomot, valamint a templom körüli teret. Én a pénteki ifi alkalmak helyét biztosító pince rész takarításában vettem részt, és azt kell, hogy mondjam nagy piszkot takarítottunk fel. Sepregettünk, felmostunk, a falakat megtisztítottuk, a kanapékat rendbe raktuk, az énekesfüzeteket összeszedtük, és egy páran – nagy megdöbbenésükre – megtalálták régen elveszettnek hitt tárgyaikat is. A nagy munka közepette, amíg vártuk, hogy felszáradjon a padló, játékra is jutott idő, amit nagyon élveztünk. Miután mindenütt felszáradt és ragyogott minden a tisztaságtól visszatoltuk a kanapékat, az asztalt és a többi tárgyat a helyére, elbúcsúztunk egymástól a következő találkozás reményében. Összegezve: ez a két nap nagyon jól és gyorsan telt. Örültünk, hogy segíthettünk, ha csak kicsit is, és boldogok voltunk, hogy azért az ifiterem is csillog-villog. Pongor Melinda Középifi tag
Verestemplom 17
ifjúság
TRIANON 1914. június 28-án egy szerb diák lelőtte az osztrák-magyar trónörököst. Egy hónapig tartó huzavona után a Tisza István által vezetett parlament beleegyezett, hogy a monarchia hadat üzenjen Szerbiának, bár a gróf véleménye végig az volt, hogy nem lenne szabad ezt a lépést megtenni. Ezután csak úgy röpködtek a hadüzenetek, és végül két tábor alakult ki: egy a monarchia és Németország vezetésével (központi hatalmak), a másik pedig Oroszország, Anglia és Franciaországéval (antant). 1916-ban a központi hatalmak egyértelműen nyerésre álltak, ha akkor sikerült volna befejezni a háborút, akkor a mi oldalunkon lett volna a győzelem, de mivel a háború folytatódott, 1918-ra az antant szövetség megnyerte azt. Ezután kezdődött az a hosszas viszálykodás Magyarország területén, ami végül Trianonhoz vezetett. Minden hazánk területén élő eddig országgal nem rendelkező nemzetiség, és az úgynevezett kisantant országok benyújtották területi követeléseiket. Linder Béla aláírta a belgrádi egyezményt. Ebben Magyarország hozzájárult a demarkációs vonalak és demilitarizált övezetek antantcsapatok általi megszállásához. Ezután döntés született a magyar szociáldemokrata pártok összevonásához, és ezzel együtt Magyarország államformája tanácsköztársaság lett, amit Kun Béla irányított. Ezt a hatalmat csak Szovjet-Oroszország ismerte el a környező országok közül. Kun Béla az antant követeléseknek eleget téve elkezdte kivonni a
18 Verestemplom
A
90.
ÉVFORDULÓN
csapatait Felvidékről. A románok ezzel egyidejűleg elfoglalták az egész Tiszántúlt, mivel a Székely Hadosztály nem részesült megfelelő ellátmányban, ezért kénytelenek voltak letenni a fegyvert. A környező országok katonai fenyegetésével szemben alakult meg a Vörös Hadsereg, amely sikeresen visszafoglalta a Felvidék egy részét. A kommunistaellenes hangulat hatására ellenforradalmi kormány alakult Szegeden, melynek hadügyminisztere Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, későbbi kormányzóelnök lett. Ő hadsereget toborzott a románok ellen, és azzal tette magát először figyelemre méltóvá, hogy fegyverrel rendet tett az országban. Antant engedéllyel Siófokra vonult, itt rendezte be főhadiszállását, majd innen foglalta el Budapestet, és vonta ellenőrzése alá az országot. Sikeresen kiűzte a románokat Tiszántúlról, de a vesztes háború utáni helyzeten nem tudott javítani. Végül hosszas hercehurca
után a Párizs mellett folyó békekonferencián döntöttek. Nem volt sok lehetőségünk, alá kellett írnunk a szerződést, különben magunkra vonjuk az antant hatalmak haragját és hadseregét. Tehát a magyar küldöttség 1920. június 4-én délután aláírta a trianoni békeszerződést. Így vesztette el Magyarország területének kétharmadát, jelentős ipari és bányászati területeit, vasúthálózatának nagy részét és lakosságának nagy hányadát. Napjainkban négy és fél millió magyar él a Kárpátmedencében a magyar határokon kívül. 2010. június 6-án, a vasárnap délelőtti istentiszteletünkön tartottuk trianoni megemlékezésünket a Verestemplomban. Ezt megelőzően még két helyen voltunk, Hajdúhadházon és Bocskaikertben, pontosan a 90. évfordulón, június 4-én pénteken délután. A megemlékező műsort a hajdúhadházi ifi tagjaival együtt csináltuk,
Béketárgyalás Versaillesban, 1919-ben
2010/nyár-ősz
ifjúság
akik már más gyülekezeti alkalmainkon is részt vettek. Az ötlet és a műsor tartalma Komor Csabának és Módis Lászlónak köszönhetően jött létre. Hajdúhadházon kezdtünk és az ottani gyülekezet lelkipásztora, Pál Csaba tartott egy kis rövid áhítatot, amelyben szívhez szóló szavakban fejezte ki a magyarok fájdalmát Trianon miatt. Ezt követően jött a műsorunk, Nyerges Attila Hitvallás című művével nyitottunk, majd az Ismerős Arcok együttes Fenyők nevezetű dalával folytattuk. Ezek után még elhangzott Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című regényének előszava, és a Szegény Magyarország nevezetű szám után következett a Nem nyugszunk bele! című vers Reményik Sándor tollából. Ugyancsak az Ismerős Arcok együttestől a Nélküled-et énekeltük, és utána a Magyar Hiszekegyet szavaltuk, amit nagyszüleink korában még minden reggel elmondtak az iskolákban. A dalokat gitárral és szintetizátorral adtuk elő.
2010/nyár-ősz
Ezután a Bocskaikertben volt jelenésünk, ahonnan a rossz idő miatt ugyan elkéstünk egy kicsit, de a polgármester úr beszéde alatt sikerült felállítani a hangszereket. A helyszínen kisebb megemlékezés volt, melyen a város pol-
“
gárai vettek részt. Örömmel láttuk, hogy a nézők közül, sokan énekelték velünk a dalokat, a Székely Himnusszal egyetemben. Vasárnap itthon, a Verestemplomban emlékeztünk meg ezzel a műsorral. Az előző két helyszínhez hasonlóan itt is rengetegen mondták és énekelték velünk a verseket, énekeket. Így emlékezett meg a Kossuth utcai Középifi a hajdúhadházi ifivel a tragikus végkifejletű események 90. évfordulóján. ifj. Módis László ifjúsági gondnok
Nem az a baj, hogy bármit mondasz, nem igaz.
A baj az, ha azt mondom igazság és Te nem tudod mi az. Hogy harminc ezüstért a lelkedet teszed a pultra, És amíg csak élsz, ezt teszed újra meg újra, Hogy semmit nem nézve fék nélkül rohansz előre, Magadnak kaparva, taposva gyerekre, nőre. Tán, ezért van, hogy többször nézünk az égre, Akik szeretnénk, hogy itthon rend legyen végre, Hogy a dolgok újra a helyükre kerüljenek, Emberek, határok, völgyek és hegyek, Hogy megint annyian legyünk mint a tenger, S a gyermekünk magyarként lehessen ember.
”
Verestemplom 19
ifjúság
IFJÚSÁGI
P R E S B I T E RV Á L A S Z T Á S
Gyülekezetünkben idestova két és fél esztendeje működik ifjúsági presbitérium. Ennek elsődleges célja az ifjúsági élet szervezése. 2010. április 23-án második alkalommal tartottuk gyülekezetünk ifjúsági presbitériumának megválasztását. Az alkalmon minden ifis részt vehetett és szavazhatott. Minden ificsoport (Kis-, Közép- és Nagyifi) öt-öt jelöltet állított, így az Munkában a Szavazatszámláló Bizottság
2010.
összesen tizenöt fő közül lehetett választani és szavazni arra a hét személyre, akit a legalkalmasabbnak gondoltunk. A búcsúzó főgondnok, Komor Csaba beszéde után kezdődött maga a választás a gyülekezet Presbitériuma által elfogadott Ifjúsági Presbitérium működési szabályszatában foglaltak szerint. Presbiterek lettek: Fekete Anna, Kánya Gergely, Pásztor János, Bisits Dóra, Simon Döme, Módis Márton és Módis László. A választás után megbeszéltük az első ülés időpontját. Ez a gyűlés egy kicsit hosszúra sikeredett, mivel sok megbeszélnivalónk akadt, de elsősorban a közelgő sárospataki nyári táborról volt szó. Gyűléseink egyébként nyilvánosak, és a Lelkészi Hivatalban tartjuk őket. Az új ciklusban az előbb említetten kívül még egy ülésünk volt, amikor is véglegesítettük a tábor programját. Következő ülésünk augusztus 15-én, lapzárta után ért véget. ifj. Módis László ifjúsági gondnok
B AT Y U S VA C S O R A A N Y Á R I T Á B O R É RT 2010. június 5-én jótékonysági vacsora volt a Dóczy Gimnázium ebédlőjében. Ezen az estén az ifjúsági-családi nyári táborra lehetett jókedvűen adakozni. A vacsora batyus volt, tehát mindenki hozott magával valamilyen ennivalót és Szávó Zoltán Nagyifis gyülekezeti tagunk felolvasta az összegyűlt eledelek nevét. Ezután Sereg Szabolcs és tanárnője, Fábri Szabolcsné fuvoladuójában lehetett gyönyörködni, majd kezdetét vette az étkezés Tóth Tamás lelkész asztali áldását követően. Ab ovo usque ad mala, azaz a tojástól az almáig. Ez a latin közmondás a római lakomákra volt jellemző, de ezuttal magunkra is vonatkoztathattuk. A római lakomák ugyanis tojással kezdődtek és gyümölcsökkel végződtek, s az alma maradt legutoljára. Ezen az estén gyülekezeti tagjaink sokszínű felajánlásának köszönhetően igazi ókori lakomában volt részünk.
20 Verestemplom
A vacsora után tombolahúzás következett, amelyre gyülekezeti tagok ajánlottak fel nyereményeket. A főnyeremény egy vacsora volt két személyre a Minerva étteremben. Ezután két ifis citerazenéjét Komor Csaba és Módis László népdalcsokrát hallgathattunk meg, majd Kamuti Gyula presbiter is citerázott népdalokat. Együtt - egy célért
Emlékezetes lett számomra ez a vacsora, ugyanis éppen akkor lettem tizenöt éves és nagyon meglepett, amikor Tóth-Mihala Veronika beosztott-lelkész a gyülekezet nevében felköszöntött és hét krémessel megajándékozott. Módis Márton Középifi tag
2010/nyár-ősz
ifjúság
EGY
PÉNTEK ESTE
Gyülekezetünknek jelenleg három ifije van, amelyek aktívan működnek a péntek délutáni, illetve esti órákban. A Kisifi, melybe az általános iskolás korosztály tartozik délután öt órától tartja bibliaóráját, aminek a parókia pincéjében kialakított ifjúsági terem ad helyet. Nekik Tóth Tamás, gyülekezetünk beosztott-lelkésze tartja az alkalmat. A Nagyifisek Tóth-Mihala Veronika szintén beosztott-lelkész vezetésével beszélgetnek az igéről a gyülekezeti teremben este nyolc órától. Ebben az írásban most a Középifit szeretném bemutatni, ahova 14-24 év közötti fiatalok járnak.
Gitáros Káposztás
Mi pénteken este hét órától tartjuk bibliaóráinkat az ifjúsági teremben, ami mindig nagyon jó hangulatban zajlik. Vannak akik fél hétkor már megérkeznek, és ezzel bekapcsolódnak a Kisifi alkalmának végébe, de olyanok is akadnak, akik más elfoglaltságuk miatt csak később tudnak csatlakozni hozzánk; nagyon örülünk annak, hogy ennek ellenére mégis eljönnek. Bár az időpont miatt főleg iskolaidőben mindenki egy kicsit fáradt, azért ott vagyunk az ifiken.
2010/nyár-ősz
-
EGY
KÖZÉPIFI
Az ifi kezdetéig, vagyis hét Átlagosan tizenöten, a téli időóráig beszélgetünk és lehetősé- szakban huszan is összegyűgünk van játszani is. Ezt a célt lünk. Vannak olyan tagjaink, megfelelően szolgálja az ifjúsá- akik rendszeresen ott vannak gi terem felszereltsége: kényel- minden alkalmon, de vannak mes bútorzat, ping-pong asztal, olyanok is, akik idő hiányában darts, csocsó, mely iránt külö- nem mindig jönnek el. Most, a nösen nagy az érdeklődés az ifi nyári időszakban nem látogatjuk előtt és után is. olyan sokan az Mire mindenki alkalmakat értAz ifivezető a megérkezik, mi hető okok miatt. már énekeljük a végén közli velünk a Az egyik pénjól ismert éneteken azonban keket, melyeket “hivatalos” véleményt, nagyon sokan közösen tanulösszegyűltünk, azaz a frankót tunk gitárok kímivel az ifi séretével. életének megAz ifi során az, aki az ifit tartja, határozó eseménye következett. bevezeti az áhitatot egy Igével, Komor Csaba, aki sok-sok éven majd felvázolja az aktuális ifi fő át vezette a Középifit, ekkor tarirányvonalát. Ezután általában totta utolsó ifijét. Mivel elvékialakul egy beszélgetés, amely gezte a teológus-lelkész szakot során megvitatjuk az adott Hajdúböszörményben kapott témát. Ilyenkor nem teljes az lelkipásztori állást, és így nem egyetértés, mindig akad olyan, tudja már vezetni az ifjúsági éleakinek vannak ellenvetései, így tet. Az elmúlt egy évben Hadháa beszélgetés egy jókedvű vitá- zon töltötte segédlelkészi évét, ba csap át. Az ifivezető a végén és ennek ellenére is tudta vezetáltalában azért közli velünk a ni az ifit. Most, utolsó áhitatán “hivatalos” véleményt, azaz a az álmokról volt szó. Az alkafrankót, ahogyan mi hívjuk. Ifi lom imaközösséggel zárult, végén az esetek nagyrészében majd volt egy búcsúkör is, amiimaközösségben vehetnek részt kor Csaba mindenkitől elköa lelkes ifisek, de persze nem szönt. Ezután hosszan énekelkötelező imádkozni, ennek elle- tünk. nére egyre többen kapcsolódnak A másik ifivezetőnktől, Nagy be a közös imába, hiszen megér- Zsuzsanna Esztertől is búcsútik, hogy nem a többieknek zunk. Ősztől Németországba imádkozunk, hanem az Úrhoz, megy ösztöndíjra. De ez szerenés nem feltétlenül a szép ima a csére nem jelenti azt, hogy végjó ima. Az Úri imádság után leg megválunk tőlük. A lelkünkismét elővesszük a gitárokat és re kötötték, hogy vigyázzunk az énekelünk, de ekkor ez már kö- ifire, hogy szét ne hulljon. Ebtetlenebb: aki nem akar énekel- ben kérjük a gyülekezet és a ni, az beszélgethet vagy játsz- mindenható Úristen segítségét. hat, ha van kivel. A tagok kilenckor kezdenek el szállingózPongor Melinda ni, az alkalomnak általában háKözépifi tag romnegyed tíz körül van vége.
“
”
Verestemplom 21
ifjúság
É R D E K E S S É G - TA N U L S Á G Hogyan léphetünk a mennyországba? A mennyország kapujában egy új jelentkező áll Péter asztala előtt. Péter ezt mondja neki: - 100 pont kell a belépéshez, mit tudsz felmutatni? - Hát kérem, én minden vasárnap ott ültem az első padban a nagymisén... - Nagyon derék, 1 pont. - Ééés a körmenetben mindig én vittem a baldachint... - Szép, még 1 pont. - No ééés mindig dobtam bőven a perselybe... - Jó, még 1 pont. - Háát, elzarándokoltam még Rómába is... - Ó, még 1 pont. Erre kétségbeesetten: - Uram Jézus, segíts, én ide magamtól sose jutok be!!! - OK! 96 pont, mehetsz befelé!
Cseroki Indián Egy cseroki indián-nagypapa magyarázza unokáinak, hogy milyen is az élet. - Viaskodás folyik bennem... Kegyetlen viaskodás, ahol két farkas veszekszik - mondta. Az egyik farkas a félelmet, a haragot, az irigykedést, a szomorúságot, a sajnálkozást, a kapzsiságot, a gőgöt, az önsajnálatot, a bűnt, a haragot, az alacsonyabbrendűséget, a hazugságokat, a büszkélkedést és a felsőbbrendűséget testesíti meg. A másik pedig az örömet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a testvéri osztozást, a szerénységet, az alázatot, a kedvességet, a jószívűséget, a barátságot, az együttérzést, a bőkezűséget, az igazságot, a könyörületességet és a hitet. Ugyanilyen viaskodás folyik bennetek is, meg mindenki másban. A gyerekek elgondolkoztak ezen egy kis ideig, majd az egyik megkérdezte: - Nagypapa, melyik farkas fog győzni? - Az, amelyiknek enni adsz - válaszolta az öreg cseroki csendesen.
22 Verestemplom
A hernyó esélye, amikor át akar kelni az úttesten Nincs esély. Előtte hat méternyi aszfalt. Húsz személykocsi, öt teherautó, egy nyergesvontató és két lovaskocsi jön percenként. A hernyó nem tud a járművekről. Nem tudja, milyen széles a műút. Nem tud gyalogosokról, kerékpárosokról és mopedekről. Csak azt érzi, hogy a túloldalon valami zöldell. Gyönyörű, friss, valószínűleg ehető fű. A vágya űzi… Át kellene kelni az úttesten. Nincs esélye. Hat méter aszfalt áll előtte. Elindul. Kúszik lábatlan lábain. Percenként huszonhét jármű jön. Elindul, lassan, sietség nélkül. Húsz személykocsi, öt teherautó, egy nyergesvontató és két lovaskocsi… Elindul. Megy, kúszik, halad és megérkezik.
2010/nyár-ősz
mozgásban
A
KECSKEMÉTI DIADAL
A gyülekezet labdarúgást szerető szenior tagjainak csapatba szervezése már az ötlet felvetésekor kedvező fogadtatásra, nyitott fülekre talált. Szerdai napokon este hét órától csatlakoztunk az ifis csapat “edzéséhez”. Csapatunk kezdett összeforrni, egyre inkább vártuk, hogy megmérettessük magunkat „élesben” is. Erre jó alkalmat biztosított a 2009. évi Ökumenikus Szenior Labdarúgó Torna. Tisztes helytállással a nyolcadik helyen végeztünk. Az eredeti „maghoz” újabb gyülekezeti tagok csatlakoztak, ennek eredményeként az idei tornán már negyedik helyezést értünk el. Két héttel később Kecskeméten várt ránk egy újabb erőpróba. A nagy hagyományokra visszatekintő Refisz Kupán már előző évben is részt vettünk. A torna református fiatalok számára szerveződött, de a rendezők szívesen fogadták részvételi szándékunkat. Már akkor is tudtuk, hogy ide viszszatérünk, hogy megmutassuk valós képességeinket. Ez a nap 2010. április 10-én jött el. A korai kelés sem szegte kedvünket, útra keltünk Kecskemétre. Volt olyan csapattag, aki annyira izgult, hogy le sem feküdt. Három autónyi lelkes focibarát kelt útra két csapatot alkotva. Egy ifiseket tömörítő és egy öreg fiúk, vagy mondhatnánk, kicsit hamarabb születettek csapata. A hangulatra már induláskor sem lehetett panasz,a hosszú út alatt egyre felerősödő jókedv fokozta bizakodásunkat. A taktika, melyet kidolgoztunk, a következő volt: ne kapjunk sok gólt, de ha mégis, mi legalább eggyel rúgjunk többet, mint az ellenfél. A tornán huszonnyolc csapat indult, akiket négyes csoportokba osztottak. A vetélytársak csöppet sem tűntek könnyű ellenfeleknek. Ez hamarosan be is bizonyosodott, hisz első két mérkőzésünkön rögtön nagyon kemény, küzdelmes csatákat vívtunk. A harmadik meccsre már elmúlt görcsös izgatottságunk, a közönségnek is tudtunk játszani. Három győzelemmel csoportelsőként kerültünk az egyenes kieséses szakaszba. Itt már egy vereség is elég lett volna a kieséshez, de ezen a napon megállíthatatlanok voltunk. Következő ellenfelünk nem kisebb név volt, mint a szervező Refisz csapata. Ők sem jelentettek szá-
2010/nyár-ősz
munkra leküzdhetetlen akadályt. Zseniális taktikai húzásunk a folytatásban az erőnlét megőrzését szolgálta. Nem volt idő megállásra, pihenésre, jött a következő mérkőzés, immár a legjobb négy csapat között. Ellenfelünk az előző évi tornagyőztes volt. Drámai csatával jutottunk a döntőbe, hisz a mérkőzés lefújásáig alig másfél perc volt hátra, amikor még az ellenfél vezetett, de a csodafegyver ezúttal is segített. Nagyszerű kapusunk erőteljes kidobással gólhelyzetbe hozta egy szem csatárunkat, aki leendő gólkirályhoz méltó módon egyenlített. A döntetlen miatt büntetőrúgások jöttek. A fordulatokban gazdag büntetőpárbajból végül mi kerültünk ki győztesen. Óriási ünneplésbe kezdtünk, de hamar rá kellett döbbennünk, hogy minden mozdulat az erőnlét terhére menne, fel is hagytunk az örömtánccal. A döntő minden erőnket felőrölte. A cserék már nem a taktikázás miatt történtek, a pályára mindig az ment fel, akinek éppen nem görcsölt a lába. Végül GYŐZELEM!
BAJNOKCSAPAT: Állnak (b-j): Vezendi János, Veres Sándor, Tóth Tamás, Kenyeres Pál Gugolnak (b-j): Somogyi Csaba, Somogyi Gábor, Kőszegi János
Büszkeségünk leírhatatlan volt, hiszen huszonnyolc csapatból hat győzelemmel és egy döntetlennel veretlenül nyertük meg a tornát. A torna legjobb kapusa és gólkirálya is a mi csapatunk tagja lett. A csapat tagjai aranyérmet vehettek át, és egy szép serleget,valamint egy évig őrizhetjük “vitrinünkben” a különleges, fából készült kupát. Vezendi János gyülekezeti tag
Verestemplom 23
Vihar előtti csendélet Végardó vizében
Mi itt a kérdés?
Fontoljuk meg a választ
A sárospataki református templomban
Sárospataki ifjúsági-családi nyári tábor 2010. július 12-17. PILLANATKÉPEK
Nagyot szakítok!
Én is szeretlek A végén összeáll egy képpé
