KOSSUTH LAJOS ÉS DEBRECEN 1848-BAN

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII

109

KOSSUTH LAJOS ÉS DEBRECEN 1848-BAN

BÉNYEI MIKLÓS

A díszpolgár 848. március 19-én délelőtt tíz órakor Debrecen szabad királyi város tanácsa és választott hites közönsége rendkívüli közgyűlést tartott. Felolvasták az országgyűlési követek legutóbbi jelentéseit, ismertették Pest város röpiratát a március 15-i eseményekről és a tizenkét pontról. Csatlakoztak a reformellenzék és a pesti fiatalok követeléseihez. A végzések, vagyis a határozatok utolsó pontja a jegyzőkönyv tanúsága szerint így hangzott: „Kossuth Lajos Pest Megyének érdemes követe pedig, mint a’ békés reformok vezetésében mások felett kitűnő hazafi, közakarattal és szűnni nem akaró örömrivalgások között polgárrá választatott.”1 A gesztus közvetlen előzményei pár napra, a távolabbiak néhány hónapra vezethetők vissza. Nem számítva most a politikus és a város korábbi, a harmincas évek derekára és a negyvenes évek elejére datálható kapcsolatait.2 Az 1847. november 12-én megnyílt utolsó rendi országgyűlés tárgyalásairól a debreceniek a hírlapi közleményekből viszonylag gyorsan és kellő részletességgel tájékozódhattak; rendszeresen olvashatták az alsótáblai liberális ellenzék elismert vezéralakjának, Kossuth 1

HBML IV. A. 1011/a. 118. Debreczen Szabad Királyi Város Tanács ülési Jegyző Könyve az 1848-ik év… 2 Kossuth Lajos összes munkái VI. Ifjúkori iratok. Törvényhatósági tudósítások. Bp., 1966. 478-479., 520-522.p.; Kossuth Lajos összes munkái VII. Kossuth Lajos iratai 1837. május – 1840. december. Bp., 1989. 489-491.p.; Bényei Miklós: Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és Debrecen. = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XX. Db., 1993. 71-85.p.

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 110 Lajosnak a beszédeit, reformindítványait is. A magisztrátusnak a város diétai követei hivatalos jelentéseket küldtek, általában tíz-tizennégy naponként. Noha Komlóssy László (1801−1855) szenátor, városi rendőrkapitány konzervatív nézeteket vallott3, és társa, Sápy Sámuel (1812−1886) ügyvéd4 is inkább a fontolva haladók közé sorolható, feltűnően gyakran megemlítették Kossuth Lajos fontosabb felszólalásait.5 Hamar rá kellett ugyanis döbbenniük, hogy az országgyűlés menetét, határozatait a roppant agilis Pest vármegyei követ szereplése jelentékeny mértékben befolyásolja. A küldőikkel szembeni kötelezettségük, a hiteles tájékoztatás pedig megkívánta, hogy ennek arányában legyen jelen a tudósítások szövegében. 1848. március 14-én egy szemmel láthatóan sebtében írt rövid levélben vázolták az előző napi bécsi forradalom eseményeit és beszámoltak Kossuth Lajos aznapi nagyhatású, a reformkövetelések azonnali sürgetését kezdeményező hármas indítványáról: a feliratot a nádor mielőbb tárgyaltassa; a sajtószabadságot léptessék életbe; az országgyűlés ne engedje ki kezéből a dolgok menetelének gyeplőjét. A jelentésre a városi tanács illetékes jegyzője rávezette: „érkezett Martius 17.kén reggeli 7 ½ orakor 1848.” Útközben, nyilván a postán, mellé tették a pesti tizenkét pont március 15-én kinyomtatott szövegét.6 A város vezetői tehát elég korán értesültek a hatalmas fordulatról, de egyelőre, feltehetően óvatosságból titokban tartották.7 A városi tanács március 18-án délelőtt csupán helyi ügyeket tárgyalt.8 Valószínűleg ezután érkezett meg a városházára Sápy Sámuel március 15-én kelt jelentése, amelyen nem tüntették fel az iktatás időpontját. Egyedül 3

Balogh István: A polgári jogegyenlőség kérdései Debrecenben (1843−1849). = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XV. Db., 1988. 33.p.; teljes életútja: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 6.köt. Bp., 1899. 852-863.has. 1843−44-ben is ő volt a város egyik diétai követe. 4 Szabó István: Debrecen 1848−1849-ben. Db., 1928. 43.p. – 1847. okt. 13-án választották meg őket. 5 HBML IV. A. 1011/r. 14.cs. 6 HBML IV. A. 1011/r. 14.cs. 20.sz. Közölte Gazdag István: Debreceni várospolitika 1825−1848. Országgyűlési utasítások, tudósítások. Db., 1989. 148-149.p. – Kossuth beszédének szövege: Kossuth Lajos összes munkái XI. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen. 1847/48. Bp., 1951. 650-652.p. (A sorozat jelölése a továbbiakban: Kossuth L. ÖM) 7 Szabó I. i.m. 10.p.; Balogh István: A forradalom sodrában. = Debrecen története 2. 1693−1849. Db., 1981. 477.p. 8 HBML IV. A. 1011/a. 118.)


111 írta, mert követtársa az országgyűlési küldöttség delegált tagjaként Bécsbe utazott. Főleg a bécsi fejleményekre reagáló alsótáblai határozattal foglalkozott, de pár sorban szólt a Kossuth Lajosnak adott fáklyászenéről is, ahol a diétai ifjúság nevében a debreceni születésű Székely József köszöntötte a politikust, egyebek között kijelentve: „a nemzetnek, legközelebb ezen országgyűlésnek Kossuth adta azon irányt, mellytől a nemzet’ újjászületése bizton remélhető…” Sápy kiemelte, hogy válaszában Kossuth a rend fenntartásának fontosságáról, március 15-én reggel, a küldöttség elindulása előtt tartott kerületi ülésben pedig az „ország’ csendességének biztosítása” felől beszélt.9 Közben befutottak a pesti újságok is, az ottani megmozdulások és a sajtószabadság deklarálásának híreivel. Most már nem lehetett tovább halogatni a közgyűlés összehívását, ezért másnap délelőttre, bár vasárnap volt, Poroszlay Fridrik (1788–1857) főbíró ülést hirdetett. A március 19-én délelőtt lezajlott tanácskozásról három beszámoló is fennmaradt. Minden bizonnyal a jegyzőkönyv a leghitelesebb. Ennél valamivel részletesebb a városi tanács aznap délután 4350 példányban kinyomtatott hirdetménye. A harmadik kútfő a Pesti Hírlap itteni, névtelen levelezőjének tudósítása, amelyet a történetírás eddig figyelmen kívül hagyott. A lényeget illetően, sőt több helyen szó szerint megegyező egykorú források alapján pontosan rekonstruálhatók a nap eseményei. Miután a lakosság a pesti lapokból az ottani történéseket megismerte, már kora reggeltől több ezren összegyűltek a városháza udvarán és az épület előtti piactéren. A közgyűlésen a főbíró, hét szenátor, a népszószóló és harmincnégy esküdt vett részt, s hivatalból jelen volt három jegyző. Amikor tizet ütött az óra, a várakozó tömeg egy része bement a tanácsterembe. Ez nem volt rendbontó dolog, hiszen a városi közgyűlés már 1848. február 7-én elhatározta, hogy ettől kezdve a gyűlések nyilvánosak, ha az országgyűlési tudósítások felolvasását tűzik napirendre.10 A megbízottak kinyilatkoztatták, hogy nem kívánják zavarni a vitát, viszont ragaszkodnak a pesti tizenkét pont megtárgyalásához. Az ülés valóban teljes rendben, lelkes ünnepi hangulatban folyt le. A követjelentéseket felolvasták, majd a testület „a’ Pest megye érdemes követe Kosuth [sic!] Lajos által a’ kerületi ülésben f. hó 14-kén tett mind három indítványokat egy ajkúlag pártolva kijelentette”: bizodalommal van az országgyűlés iránt, elfogadja a 9

HBML IV. A. 1011/r. 14.cs. 21.sz. Szabó I. i.m. 43.p., Balogh I. i.m. 477.p.

10

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 112 tizenkét pontot és felállítja a nemzetőrséget. Mindezt, valamint Kossuth polgárrá választását mindjárt ki is hirdették a tömegnek a városháza ablakából. Intézkedtek a már említett hirdetmény közzétételéről és a város esti kivilágításáról.11 A hírlapi tudósítás egy olyan elemet tartalmaz, amely a városházi dokumentumokból hiányzik: eszerint a népgyűlés „kívánatainak mérsékelt formulázása” Farkas Károly érdeme volt, akit a közgyűlés estéjén polgártársai fáklyászenével köszöntöttek.12 Farkas Károly (1805–1868) nemesi származású ügyvéd és kereskedő volt, korábban az ún. úri és a Polgári Casino tevékeny tagjaként hívta fel magára a figyelmet. A polgárosodás és a nemzeti önrendelkezés ügye melletti elkötelezettségét jelzi, hogy 1848. június 14-én a városban nemzetgyűlési képviselővé választották.13 A Kossuth Lajoshoz akkor legközelebb álló újság, a Pesti Hírlap tudósításaiból kikövetkeztethető, hogy a forradalmi napokban elsőként Debrecen választotta polgárává a jeles liberális politikust. Vagyis egy olyan város, amelyet a kortársak a változtatások elől elzárkózó, meglehetősen konzervatív közösségnek tartottak. E kétségtelen ellentmondás mindenképpen magyarázatra szorul és talán fel is oldható. A királyi hatalom, közelebbről a helytartótanács és a kamara szigorú felügyelete, erős szorítása alatt élő szabad királyi városokban általában nehezen törtek utat a reformeszmék. Debrecen hangadó, a vezető pozíciókat elfoglaló cívisei felemásan viszonyultak a polgárosodás törekvéseihez és ez is konzervatív színezetet adott az itteni politikai életnek. A polgárok tömegei pedig a városigazgatás feudális, 11

A jegyzőkönyv: HBML IV. A. 1011/a. 118.; ennek alapján tárgyalja a közgyűlést Szabó I. i.m. 10-11.p., 43-44.p., majd Balogh I. i.m. 477.p. (ő nem említi Kossuth díszpolgárságát). Röviden ismerteti a történteket Gazdag István: 1848. március 19. = Hajdú-bihari Napló, 1998. márc. 19. 11.p. Novellisztikusan, ám a valós tényeknek megfelelően adja elő az eseményeket Hegyaljai Kiss Géza: Kossuth Lajost díszpolgársággal, Deák Ferencet képviselőséggel tisztelte meg Debrecen városa 1848-ban. = Debreceni Képes Kalendáriom 1948. [Db., 1947.] 45.p. – A hirdetmény: Debrecen város tanácsa hirdetménye a március 19-i közgyűlésről. TtREN Szabadságharci Gyűjtemény. Ennek alapján ismerteti az eseményeket Gáborjáni Szabó Botond: A szabadság szent igéi. Db., 1999. 18.p. A példányszámról: Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961). Db., 1961. 394.p. – Az újságközlemény: Debreczenből írják. = Pesti Hírlap, 1848. márc. 24. 251.p. 12 Pesti Hírlap, 1848. márc. 24. 251.p. 13 Goda Éva: A Debreceni Casino megalakulása és tevékenysége 1833 és 1849 között. = Debreceni Szemle, 2001. 3.sz. 410., 422.p. – Farkas Károlyt a Cegléd-Varga utcai kerületben választották meg, vö. Szabó I. i.m. 15.p.


113 antidemokratikus szerkezete miatt eleve ki voltak rekesztve a közéletből. Mindazonáltal a reformkorban, különösen a negyvenes években itt is kialakult egy kisebb, ám folyton bővülő csoport a helybeli értelmiségiek, főleg az ügyvédek és a kollégiumi professzorok, továbbá a műveltebb kereskedők köréből, akik egyetértettek az ellenzék követeléseivel, a nemzeti önrendelkezés eszméjével, és főleg a liberálisok mérsékeltebb irányzatait támogatták. A Református Kollégium akadémiai tagozatának hallgatói közül szintén sokan váltak a polgárosodás és a nemzeti gondolat híveivé, tehát a szűkebb politizáló csoport egy szélesebb, fiatal koránál fogva dinamikus rétegre is támaszkodhatott.14 Tegyük hozzá: a városlakók jelentékeny hányada már várta a március közepén bekövetkezett változásokat, hiszen a városi reform évek óta foglalkoztatta a helyi közvéleményt és az ország sorsa is érdekelte az ittenieket. Ezért volt könnyű március 19-én reggel több ezer embert mozgósítani, akik puszta jelenlétükkel is ösztönözték a magisztrátust a szó szoros értelmében vett „korszerű” állásfoglalásra. A tanácskozás lefolyását nyilvánvalóan befolyásolta, hogy először a magisztrátus történetében, a városlakók, közelebbről azoknak az ülésterembe befért képviselői – alighanem elsősorban Farkas Károly ügyvéd – közvetlen szerepet vállaltak a közgyűlés menetében, bizonyos értelemben csaknem rákényszerítették akaratukat a döntéshozókra. A főbíró, az idős Poroszlay Fridrik – ekkori és későbbi megnyilvánulásai szerint – rokonszenvezett a reformtörekvések többségével, tehát meggyőződésétől vezérelve hirdette meg és vezette le a közgyűlést. A konzervatív szenátorokat és esküdteket viszont a népgyűlés megfélemlítette, a bécsi udvar válsága és a pesti fejlemények pedig bizonytalanná tették őket a királyi hatalom és a városban székelő királyi biztos magatartása felől. Nem lebecsülendő tény az sem, hogy a változások legbefolyásosabb kerékkötője, az aulikus polgármester, Reviczky Menyhért (1800−?) éppen Pozsonyban tartózkodott, mint Bihar vármegye szélsőségesen konzervatív diétai követe.15 14

Vö. Kónya József: Kossuth és Debrecen. = A szabadságharc fővárosa Debrecen, 1849 január – május. Db., 1948. 481.p.; Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1848-ban. = Könyv és könyvtár V. Db., 1977. 174.p.; Komoróczy György: A reformkori Debrecen. Db., 1974. 241-243.p.; Bényei Miklós: Debrecen reformkori művelődéstörténetének néhány kérdése. = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve I. Db., 1974. 196-198.p.; Gáborjáni Szabó B. i.m. 11.p. 15 A főbíróról: Gazdag István: Poroszlay Fridrik (1788−1857). = Hajdú-bihari Napló, 1990. dec. 1. 6.p.; uő: Debreceni polgármesterek. = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár

114

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban

A korabeli feljegyzések nem említették, hogy Kossuth Lajos polgárrá – mai kifejezéssel élve: díszpolgárrá – választását ki javasolta. A kezdeményezés egyaránt jöhetett a szenátorok, az esküdtek köréből, illetve a népgyűlés szónokától, Farkas Károlytól. Mindenesetre a végzés egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy Kossuth váratlannak tűnő elismerése az átalakulás békés formájának létrejöttében játszott kimagasló szerepét jutalmazta. Ennek, vagyis a törvényes formák betartásának szorgalmazását emelték ki diétai beszédeiből a debreceni követek jelentései, ez volt kiolvasható a hírlapi tudósításokból és a jegyzőkönyv idézett passzusa is a „békés” jelzőt hangsúlyozta. Érdekes jelenség, hogy a kortársi szövegekben a politikus neve többször is helytelen alakban – Kosuth, Kosúth, Kosut – szerepel. Ami azt bizonyítja, hogy noha személye évek óta közismert a város vezető rétegeiben, a kollégiumi professzorok, a korosabb diákok előtt és nyilván nagyon sokszor olvasták nevét az utolsó rendi országgyűlés tanácskozásairól megjelent újságközleményekben, valójában a pontos névalak mindeddig nem rögzült. Komlóssy László debreceni követ március 24-én az alsótábla kerületi ülésén bejelentette, hogy Debrecen polgárává választotta Kossuth Lajost.16 Hacsak más csatornán nem jutott el hozzá a hír, a politikus ekkor szerzett tudomást a cívisváros vezető testületének meglepő határozatáról. A hivatalos értesítést ugyanis csak március 27-én postázták. A levelet Tar Károly (1810?−1865) jegyző (pár hónap múlva tanácsnok, majd nemzetgyűlési képviselő, ősszel hadfelszerelési kormánybiztos) fogalmazta és a jelzett napon Papp S. írnok tisztázta le. Eddig még sehol nem közölt, sőt nem is említett szövege a következő: „Tekintetes Követ úr! A’ Tekintetes úrnak a’ jelen országgyűlésen a’ békés reformok vezetésében kitüntetett szilárd ’s rendíthetetlen jelleme és ernyedetlen szorgalma nem csak hazaszerte, hanem Europának nagyobb része előtt is esmeretesek, és minden igaz hazafinak hálás köszönetét méltán érdemlik. évkönyve XIX. Db., 1992. 108-109.p. – A bihari követ nevét Kossuth először 1847. dec. 22-én követtársával, Szentkirályi Móriccal közösen írt követjelentésében említette: a december 20-i alsótáblai ülésen a két bihari követ megsemmisítette egymás voksát, „Reviczky puszta hála feliratra, Papszász ellenben a kerületi határozat megtartására szavazván.” Egy 1848. febr. 5-én kelt titkos jelentés is azt írta: „Még nagyobb az elkeseredés Biharmegye követe Reviczky ellen. Uo. 514.p. 16 A márt. 24-iki ülések részletei. = Pesti Hírlap, 1848. márc. 30. 271.p.


115 Engedje meg tehát a’ Tekintetes úr, hogy mi is mint ez alföldi nagy magyar városnak törvényes elöljárói hálás köszönetünket a’ Tekintetes úr igaz hazafiúi tetteiért ezennel kifejezzük; és polgári telyes bizalommal kérjük: hogy az /·alatt ide rekesztett polgári levelet mint a’ folyó Mártius 19-kén tartott népgyűlésünk által a’ Tekintetes úrnak egy ajkúlag és őszinte magyar szívességgel ajánlott polgári érdemjelt a’ mi hálás tiszteletünk jeléül elfogadni méltóztassék.”17 A levél, illetve a díszpolgári cím fogadtatásáról nincs forrásadat. Kossuth valószínűleg nem válaszolt, mert a levéltári iktatókönyvekben nincs nyoma és később, 1849-ben vagy az öregkorában a városi vezetéshez intézett leveleiben sem hozta szóba a gesztust. Közben március 21-én este a magisztrátus megkapta a pozsonyi diéta követeinek március 18-án este írt tudósítását, amelynek fő témája az országos küldöttség bécsi útja volt. Komlóssy László szemtanúként tapasztalta Kossuth rendkívüli népszerűségét, vitathatatlan vezérszerepét. A leendő felelős minisztérium személyi összetételére szintén kitért: „Kosut nevét is említik, s ha vállal ki sem marad, de azt mondják nem akar Minisztériumot vállalni, hanem a Minisztérium újságát fogná szerkeszteni.”18 A levél hátoldalára, az érkezés dátuma alá T. K., azaz Tar Károly jegyző ráírta még azt is: „1848. Márt. 22-ki k. gyűlés.”19 Ma már kideríthetetlen okokból – talán futárral küldték – a követek március 19-én kelt tudósítása, amelyben az alsótábla előző napi országos és kerületi üléséről, Kossuthnak az utóbbiban elmondott beszédéről számoltak be, már március 20-án a városházán volt.20 Ennélfogva erről is tájékoztatták a március 22-én összeült közgyűlést. A testület örömmel regisztrálta a hallottakat és egyebek között elhatározta: „Továbbá az Ország szerte közbecsületben álló Gróf Battyáni Lajos Ő Nagy Méltóságához, mint az egész hon örömére kinevezett első Felelős Minister Elnöknek örvendő felírás, Kosúth Lajoshoz pedig mint a’ Felelős Ministerium megnyerése körül rendíthetetlenségénél fogva újabban kitűnt hazafinak köszönő irat küldettetni rendelte17

HBML IV. A. 1011/m. 110 Fogalmazványok 1848 HBML IV. A. 1011/r. 14.cs. 23.sz. A jelentést beiktatták a városi tanács jegyzőkönyvébe is: HBML IV. A. 1011/a. 118., innen közölte: Gazdag István: Debreceni várospolitika 1825-1848. Országgyűlési utasítások, tudósítások. Db., 1989. 149153.p. – Kossuth beszédének szövege: Kossuth L. ÖM XI. Bp., 1951. 662-664.p. 19 HBML IV. A. 1011/r. 14.cs. 23.sz. 20 HBML IV. A. 1011/r. 14.cs. 24.sz. 18

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 116 tik. Végezetre a’ hála és polgári becsület jeléül e’ közgyűlés mind Nádor Ő Fenségének, mind Minister Elnök Ő Nagy Méltóságának, mind Kosúth Lajos Urnak arczképeiket élet nagyságában Barabás Miklós képíró által elkészíttetni, nagyobb Tanács Teremében kifüggesztetni óhajtván; ez okból Ország Gyűlési követeinek meghagyja, hogy ezen óhajtást mind Nádor Ő Fenségének, mind Minister Elnök Ő Nagy Méltóságának, mind Kosúth Lajos Urnak személyesen bejelentvén, az a’ végett szükséges engedélyt ’s illetőleg beleegyezést kinyerni igyekezzenek és az eredményéről hova hamarébb tudósítsanak.”21 Nem sikerült nyomára bukkanni a levéltári iratokban vagy az iktató- és mutatókönyvekben annak, hogy a köszönő levelek mikor és milyen szöveggel mentek el a városból. A címzettek, István főherceg (1817−1867), Batthyány Lajos gróf (1809−1849) és Kossuth Lajos esetleges válasza sem ismert. A közgyűlési végzés második feléről március 27-én értesítették a város diétai követeit.22 Ők eljártak az ügyben, mégpedig április 9-én kelt beszámolójuk szerint sikeresen: „megbízatásunkhoz képest, mind a fő herczeg nádort, mind a miniszterelnököt gr. Batthyányi Lajost, mind Pest megyei követ Kossuth Lajost, a városi közönség’ nevében, fölkértük, hogy képeiknek életnagyságban Barabás hazai művész általi levételét megengedni kegyeskedjenek; s mindnyájoktól azon választ kaptuk, hogy örömmel beleegyeznek, s nádor ő fölsége és Kossuth Lajos készeknek nyilatkoztak, mihelyt mostani bokros foglalatosságuk engedi, a festőnek személyesen ülni, gr. Batthányi pedig titoknoka által, azt adatá tudtunkra, hogy ugyancsak Barabás által igen jól talált képe van az iparegyesületnek, a mitől igen jól lehet másoltatni.” Arról, hogy Barabás Miklós (1810−1898) festőművészt miként kívánják felkérni, sem a városi jegyzőkönyvben, sem a levelekben nem esett szó. A terv egyébként – mint ahogy Szabó István utalt rá – a felgyorsult események sodrában elenyészett, később meg elfelejtkeztek róla.23 21

HBML IV. A. 1011/a. 118. – Szól róla Szabó I. i.m. 44.p.; dátum nélkül említi Kónya J. i.m. 482.p. 22 HBML IV. A. 1011/m. 105 Fogalmazványok 1848 23 HBML IV. A. 1011/r. 14.cs. 30.sz. A tudósítást az április 19-i közgyűlésen olvasták fel: HBML IV. A. 1011/a. 118. Vö. Szabó I. i.m. 44.p. – Barabás reformkori Kossuth-portréiról ld. Vayer Lajos: Kossuth alakja az egykorú művészetben. = Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. Bp., 1952. 2.köt. 438441.p.


117 Az országgyűlés záró szakaszában a város követei továbbra is sűrűn emlegették jelentéseikben a Pest megyei követ nevét, felszólalásait. Március 23-án közölték az első felelős magyar kormány névsorát, benne: „Pénzügyi m. Kossuth Lajos.”24 Hat nappal később azokat a szavait idézték, amelyekben keményen bírálta a bécsi kamarilla aknamunkáját.25 Az április 1-jei tudósítás a március végi válságról és megoldásáról, a királyi leirat március 31-i pozsonyi fogadtatásáról szólt. „Ez alkalommal különösen megható beszédet tartott Pest megye követe Kossuth Lajos, kiemelvén azon nagy, általunk csak néhány hetekkel ezelőtt nem is reménylett eredményt, mit ezen kir. Leirat által bírunk, kiemelvén, hogy a ki ezt nem méltányolva túlhajtásban keresne dicsőséget, ’s ez által a mostani ingerült állapotban polgári vérontásra szolgáltatna alkalmat, annak fejére a nemzetnek örök átka fogna nehezedni.”26 A debreceni követek alighanem megnyugvással hallgatták Kossuth ezen kinyilatkoztatását, hiszen a radikális, a bécsi udvarral való szembefordulást sürgető törekvésektől határolta el magát, egyre növekvő tekintélye súlyával. Ez a felfogás felelt meg leginkább a cívisváros akkori vezető rétegének: a polgári átalakulások és a felelős minisztérium (vagyis a nemzeti önrendelkezés) igenlése, ám a bécsi udvarral való igen kockázatos szembefordulás elutasítása. Az utolsó, április 9-én kelt követjelentés a közlekedési törvényjavaslat kapcsán részletesen ismertette a középponti vasút tárgyában folytatott vitát. Ez ugyanis közvetlen közelről érintette a debrecenieket. A városvezetés már korábban kérte (írásos petícióban), hogy ezt a vonalat Szolnoktól Debrecenig országos segedelemmel vezessék. „Az, hogy a félben levő vasutak, az ország’ közben jöttével folytassanak, bele is ment a törvényczikkelybe; - elismertetett maga a ministerium’ leghatályosabb tagja, Kossuth Lajos által is, hogy ezen félben levő vasutak közől, legfőbb figyelmet és elsőbbséget a középponti vasútnak Debreczenig való folytatása igényel, azonban ennek a törvényben kimondását azért nem akarta a ministerium, nehogy ez által, a különben is ingerültségre hajló időben, másoknál elégületlenség származzék.” 24

HBML IV. A. 1011/r. 14.cs. 25.sz. A tudósítás március 26-án érkezett meg Debrecenbe. – A másnapi tanácsülésen olvasták fel Batthyány Lajos miniszterelnök levelét, amelyben közli, kiket terjesztett fel miniszternek, köztük: „Pénzügyi ministernek Kosúth Lajost…” HBML IV. A. 1011/a. 118. 25 HBML IV. A. 1011/r. 14.cs. 26.sz. A jelentés április 2-án érkezett a városházára. 26 HBML IV. A. 1011/r. 14.cs. 28.sz. A jelentés április 4-én reggel hat órakor érkezett meg és aznap olvasták fel a közgyűlésben: HBML IV. A. 1011/a. 118.

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 118 Mindazonáltal a középponti vasút Debrecenig vitele a törvénycikkben benne van, „s hogy ezt így kell, s a ministerium is így kívánja érteni, egyik kijelölt ministernek Kossuth Lajosnak a gyűlésben tett, és az egész tábla által helyeselt azon nyilatkozata is biztosít, miszerint ő a középponti vasútnak Szolnokról Debreczenig leendő folytatására, a társaságot, a szerződésnél fogva, kötelezettnek tartja, s ezt ezen kötelezés alól fölmenteni nem akarja, hanem azt, hogy az ország által gyámolíttassék, igenis méltányosnak ismeri el, csupán kötelezőleg nem kívánná ezt a törvénybe, kiemelve, betétetni, mert a bekövetkező körülményeket előre nem tudván, nem lehet az ország általi gyámolítás módját előre úgy megkötni, hogy ez, minden egyebek’ háttérbe szorításával is megtörténjék.”27

„…nemzetünk nemtője” Véletlen egybeesés, hogy március 22-én, amikor a városi közgyűlés elhatározta Kossuth Lajos arcképének megrendelését, a Tiszántúli Református Egyházkerület közgyűlése is összeült. Ebből az alkalomból Révész Bálint (1816−1891) professzor a Kollégium főiskolai tanulói előtt ünnepi beszédet mondott. „A’ szabadság’, testvériség’, egyenlőség’ nevében” üdvözölte lelkes hallgatóit, tájékoztatta őket az európai és hazai változásokról, a nemzeti önrendelkezés kivívásáról, a polgári reformokról, a törvényesség diadaláról. A remekbe szabott szónoklatban hosszan és ékes, sőt túlzó szavakkal méltatta Kossuth szerepét: 27

HBML IV. A. 1011/r. 14.cs. 30.sz. A jelentéshez egyebek között mellékelték: „Törvényjavaslat a felelős ministerségnek a közlekedési tárgyak iránti teendőiről” c. dokumentumot. A tudósítás április 13-án érkezett a városházára. – A petíciót 500 példányban ki is nyomtatták: Sz. kir. Debrecen város polgárainak… a középponti vasút tárgyában felterjesztett kérelem levelök címmel; a tanácsi engedély március 18-án kelt. A dokumentum már nem található. Vö. Benda K.-Irinyi K. i.m. 393.p. A 3070 lakos által aláírt dokumentumot elküldték Pozsonyba, ahol a követek között terjesztették. Április 8-án fel is olvasták az alsótáblán: Balogh I. i.m. 476.p.; azt a tényt, hogy az országos segedelem törvénybe foglalásától Kossuth javaslatára álltak el, a követi tudósítás alapján említi uő: i.m. 534.p. – A kérdésről lásd még: Bényei Miklós: Széchenyi István és Debrecen. Tények és dokumentumok. Db., 1997. 195196.p. – A Kossuth által említett társaság a Középponti Vasút Társaság, amely vállalta a Pest-Debrecen vonal kiépítését.


119 „Hazánkban is hosszas álmot aludt kínos sírjában, eleven-holtan a’ szabadság szelleme, - ’s im a’ természet tavaszával együtt életre kelt az! hazánkban is századokon keresztül nehezült a’ szabadság koporsóján az erőszak, zsarnokság nagy köve, ’s még e’ mívelt században is féltékenyen nyomá azt egy átkos kormány kéz, nyomák annak nemzetünk több nemtelen fiaiba is átoltott ujjai, ’s a’ föld’ minden bérczeiből öszvehordott kőhalmaz nem lenne olly nehéz, mint ama rettenetes kéz, és hálátlan hazafi ujjak valának. ’S im hazánk nemtője ’s nagy fija Kosuth fegyvertelen kezekkel megmozgatá a’ nagy követ, majd levevék azt dicső Nádorunkkal, ’s a’ feltámadt halottat jó Királyunk visszaadá a’ nemzetnek! hazánkban is rég zug a’ rabszolgaság’ életzuzó vihara, ’s im Isten váratlan megköté annak szárnyait, kilehellé lelkét, ’s a’ megrongált nemzet ujra élni kezd! […] És te nemzetünk nemtője, hazánk’ nagy fija Kosuth, kit egy idegen nép is olly lelkesedve, a’ tiszteletnek olly sok külső jeleivel fogadott, – te, ki nem csak az igazságnak apostola, de a’ szép, már jelenné vált jövőnek is jóslója valál – te, ki az igazság küzdteréről, hol letiltatál, hol börtönbe hurczoltatál, – te az igazság’ lánczot emelt ’s mégis tántorithatlan bajnoka – te kinek lelked gyúlpontja az igazságnak, fogyatkozást nem szenvedő napja a’ bölcsességnek, szíved élőforrása a’ nemes érzelmeknek, nyelved leghatalmasabb fegyvere az ékes szólásnak, te kinek kezeidbe tevé le Isten a’ mózesi csudatevő vesszőt nemzetünk vezérlésében, mit adjunk neked – hiszen tiszta lelked nem jutalomért, de magáért az erényért küzdött, áldozott – hiszen, mi ha ajándékot, ha hálát akarunk adni, a’ mi hálánk hasonló a’ virág illathoz, melly nem hat fel a’ naphoz, ’s nem adhat semmit annak tüztengerének. Legyen nagy neved örök betűkkel írva nemzetünk történetének könyvébe, legyen dicsőítve legkésőbb unokáink által, a’ nemzet vég lehelletéig – legyen élted, ideálja a’ nemzet nagyjai szent törekvéseinek – és mi ha áldást kérünk Istentől hazánkra, magunkra, nem kérünk egyebet, csak hogy a’ te drága életedet tartsa meg nékünk, csak hogy adjon neked hosszú boldog évek sorát! Éljen nemzetünk nemtője hazánk nagy fia Kosuth!! ’S ti is kik lelkes Kosuthunknak az igazság küzdterén segítségére valátok, kiknek neveiteket nem sorolom elő, ne hogy talán neveitek egymás utáni említése által latolgatni láttassam érdemeiteket, ti kiknek neveiteket különben is tisztelettel ismeri, emlegeti minden jó hazafi – vegyétek ma az öntudat legdicsőbb jutalmát, a’ haza kivívott szabadságából fonódjék homlokotokra a’

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 120 legszebb koszorú; nemzetünk történetének könyve legyen szép tetteiteknek örök hirdetője – éljetek a’ hazának – éljetek hosszú évekig!!! Ti pedig ifju polgártársaim! ne véljétek, hogy a’ munka már bevégezve van, még ti reátok is várakoznak teendők, ’s meg lehet nehéz teendők. – Hiszem, hogy e’ napok nem felköltötték, csak erősebbé, melegebbé tevék kebletökben a’ hon szerelmét, ’s e’ felmelegült érzés értesse meg veletek hivatástokat, sorolja elő kötelességtöket. – Ne keressetek éjszakát, midőn hazánk napja Kosuth élete fénylik felettetek, legyetek csak egy sugár az ő életéből, úgy méltók lesztek a’ hazafi szép nevezetre; én mint a’ derék Kosuth intette az ifjúságot, csak a’ rend, béke, csendesség megőrzésére hivlak föl titeket, mert ki nem szereti a’ rendet, az nem ért meg a’ szabadságra; őrizzétek azért a’ rendet, békességet nemcsak magatok közt, de őrizzétek és tartsátok fenn a’ nép közt is, legyetek a’ szabadság szent szavának tettel magyarázói, legyetek a’ Király iránt tántoríthatatlan hűséggel, a’ törvények ’s azok végrehajtói iránt tisztelettel és engedelmességgel, a’ haza alkotmánya iránt szent eskü biztosította szeretettel, állhatatossággal.”28 A szónok emelkedett szavai osztatlan sikert arattak, a beszédet a diákok követelésére a Kollégium költségén nyomtatásban is közzétették, 1500 példányban.29 Noha Révész Bálint – aki református lelkész volt – mondataiban a márciusi napok eufórikus hangulata és Kossuth bátor, céltudatos kiállásának varázsa kétségkívül tükröződik, fellépését nem a pillanatnyi fellángolás szülte, sokkal inkább a reformkori eszmék formálta belső hit. Erre utal, hogy nem sokkal később belépett a nemzetőrségbe, sőt ott századparancsnoknak is megválasztották.30 Néhány nappal később, március 26-án a nemzetőrségbe önkéntesen jelentkezett kollégiumi diákok kifüggesztették a nemzeti lobogót a főiskola falaira. Bár rossz idő volt, a szabad ég alatt beszédet mondott előttük Péczely József (1789−1849) rektor-professzor, a Magyar Tudós Társaság tagja, aki korábban is a liberalizmus és a polgárosodás 28

A’ debreczeni főiskolai tanuló ifjuság előtt tartott beszéd. TtREN Szabadságharci Gyűjtemény. [1].,[2].p.; TtREN B 3106. Közli Gáborjáni Szabó B. i.m. 63., 65.p. Elemzése, értékelése: uo. 31.p. 29 Benda K.-Irinyi K. i.m. 394.p., említi: Gáborjáni Szabó B. i.m. 62.p. 30 Szabó I. i.m. 18.p. – Révész Bálint a gyakorlati teológiai tanszék professzora volt 1844. nov. 5-től. Életútjáról: S. Szabó József: A debreceni Református Kollégium tanárai és kiválóbb növendékei 1549−1925. Db., 1926. 36.p. – Eszmei forrásainak tágabb összefüggéseiről: Varga Zoltán: Debreceni lelkipásztorok, mint híveik politikai és társadalmi vezetői (1790−1848). Db., 1936.


121 eszméinek egyik élharcosa, következetes hirdetője volt a városban.31 Ő is igen nagy elismeréssel nyilatkozott Kossuth Lajosnak a forradalmi napokban játszott fontos, meghatározó szerepéről. A debreceni követek és a közgyűlési határozatok szövegével egybecsengően az átalakulás békés folyamatát emelte ki. „Az események’ híre elhat hazánkba is, el törvényhozásunk’ szokott székhelyére. Aggodalom szállja meg az épen együtt lévő magas ország-tanács’ férfiait, közeledni látva a’ vészt királyunk’ trónja, alkotmányos szabadságnak akkorig vagy épen nem, vagy csak névvel örvendhetett statusai, ’s köztök hazánk felé. Egy az értelem, a’ rendi-tábla vezérszónoka, lelke’, Pest megye egyik rendületlen lelkű követe kebelrázó, minden pártviszályt, elvek’ régi harczait egyszerre megszüntető szónoklatára: hogy csak czélirányos, a’ velünk közös kapocscsal összefüggő többi örökös tartományokra is kiterjesztendő, haladéktalan reformok által elfordítható a’ minden órán kitöréssel fenyegető fergeteg.”32 Meglepő ugyanakkor, hogy a szabadságharc hónapjaiban Kossuth mellett egyértelműen és erősen elkötelezett, egyébként is a polgári átalakulás odaadó propagátoraként ismert Könyves Tóth Mihály (1809−1895) református lelkész sem március 26-i, sem ennek folytatásaként április 9-én tartott prédikációjában – noha társaihoz hasonlóan értékelte a fordulatot – nem említette a politikus nevét. Mindazonáltal – mint Gáborjáni Szabó Botond utal rá – ő is párhuzamot vont, de név nélkül a bibliai és a jelenkori szabadítók között. Az utóbbi esetben nyilván elsősorban Kossuthra gondolt.33 Szoboszlai Pap István (1786−1855) szuperintendens visszafogottabb, a reformtörekvésektől 31

Otrokocsi Nagy Gábor: A „debreczeniség” alkonya. Ifj. Péczely József irodalomtörténeti értékeléséhez. = Értekezések az 1939.évről. A Debreceni Református Kollégium Tanárképző Intézetének dolgozatai. Db., 1939. 153-164.p.; Bíró Sándor: Történelemtanításunk a XIX. század első felében. Bp., 1960. 65-81.p.; Balkányi Kálmán: Ifj. Péczely József. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1903. 257-273., 428-444.p. 32 Beszéd, mellyet midőn a’ honvédő polgári őrsereghez magát önként felajánlott H. H. Debreczeni Főiskolai ifjúság nemzeti lobogóit a’ Főiskola falaira kifüggeszté, a szabad ég alatt tartott Péczely József főiskolai igazgató tanár. TtREN Szabadságharci Gyűjtemény. Közli Gáborjáni Szabó B. i.m. 69.p. A szónoklatot 1000 példányban kiadták a Kollégium költségén: uo. 71.p. (lábjegyzet); Benda K.-Irinyi K. i.m. 394.p. 33 Mi történt? ’S mit kell tennünk? TtREN Szabadságharci Gyűjtemény, TtREN B 1763; A keresztyén polgár’ szabadsága, egyenlősége, testvériessége. Népszerű egyházi beszéd… TtREN Szabadságharci Gyűjtemény, TtREN B 1764. Mindkettőt közli Gáborjáni Szabó B. i.m. 77-85., 85-92.p. Okfejtése: uo. 24.p.

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 122 a református egyház addig kivívott, a törvények és az uralkodók által biztosított jogait féltő szemléletmódja eleve távolabb állt Kossuth határozott liberalizmusától és nemzeti követeléseitől. Noha a Pest megyei követ nevét ő is mellőzte március 26-án elhangzott nagytemplomi prédikációjában, általában méltányolta a diéta vezéralakjainak erőfeszítéseit: „Nemzeti hála kísérje azokat, kik e’ magos pályán, meleg hazaszeretettől, hő buzgalommal működtek a’ haza javára! Tisztelve emlegesse, mint emlegeti is, neveiket minden honfi; emlegesse, mint emlegeti is tisztelve, különösen azoknak neveit, kik – mint hajdan Mózesnek arczája megfényesedék a’ törvényadásnak hegyén – kitűnőleg megfényesedett orczával jövendenek el magas hegyéről törvényhozásunknak.”34 Gáborjáni Szabó Botond mutatott rá, hogy a debreceni református lelkészek és professzorok márciusi megnyilatkozásai a több évszázados magyar református világnézeti hagyományra és annak teológiai alapelveire épültek. Ezzel függ össze, hogy a bibliai zsidók és a jelenkori magyarság szabadságát kiharcoló vezérek között párhuzamot vontak, Kossuthot Mózeshez hasonlították. Részletesen is kifejtette a „Mózes-toposz” keletkezését és 1848-49-ben történő újjáéledését.35 Találóan állapította meg azt is, hogy ezekben az egyházi beszédekben Kossuth magasztalásának „hevessége szinte a blaszfémiához közelít.”36 Különösen igaz ez az általa nemrég reprintben újra közzétett, annak idején kéziratban terjesztett, ismeretlen eredetű dokumentumra. Ez a közismert imádság, a Hiszekegy aktualizált átirata, amely a Kollégiumi Nagykönyvtár Szabadságharci Gyűjteményében mindmáig megmaradt. Szövege így hangzik: „Hiszek egy Istenben hiszek egyetlen egy hon fiában, a’ mi hazafiunk Kossuth Lajosban született Zemplénben, megfeszítetett a’ budai várban harmad évre sötét börtönéből 34

Egyházi elmélkedés, mellyet Szabad Kir. Debreczen Városa nemzet-újjászületési öröm- és hálaünnepe alkalmával mártius 26-dikán 1848 A’ Helv. Hitvallású egyház Nagy-templomában elmondott Szoboszlai Pap István prédikátor és szuperintendens. TtREN B 1762. Közli Gáborjáni Szabó B. i.m. 74.p. Ő is úgy látja, hogy Szoboszlai Pap Kossuth személyét nem dicsőítette olyan rajongással, mint lelkésztársai: uo. 19.p. – A püspökről legrészletesebben Varga Zoltán írt: Szoboszlai Pap István élete és munkássága… Db., 1934. 35 Gáborjáni Szabó B. i.m. 24.p.; bővebben: uő: A „Kossuth magyarok Mózese” toposz történeti háttere. = Debreceni Szemle, 1998. 3.sz. 340-346.p. 36 Uo. 51.p.


123 feltámada; felméne Pozsonyba, ott üle az országgyűlési tronra, és onnét elítélendő a’ bécsi eleven holtakat. Amen.” Majd alatta, vonallal elválasztva, ugyanazon kéz írásával a leendő miniszterek felsorolása: „Bathyányi Lajos külügy, Deák Ferenc belügy, Kossuth Lajos ipar és közlek., Pulszky Ferencz pénzi., Szentkirály Moricz kultus, Szemere Bertalan nevelési, Perényi Zsigmond igazsági, Nyáry Pál rendőri, Teleky László hadügyi, Eötvös József pecsétőr.” Végül: „4000. péld. nyomt.”37 Vagyis a névsorból arra lehet következtetni, hogy ez a szórólap március 20-a körül keletkezhetett, akkor, amikor még a felelős minisztérium összetétele nem dőlt el, de többféle találgatás terjedt. Esetleg e kézirat szerzője is javaslatnak szánta a listát. Az utolsó sor nyilván arra utal, hogy szerették volna kinyomtatni, viszont arról nincs adat, hogy valóban meg is jelent volna sokszorosításban. A templomi és kollégiumi beszédek minden bizonnyal jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a polgári átalakulás és a nemzeti önrendelkezés ügyében valóban sokat fáradozó és ténylegesen vezéralakként feltűnő Kossuth népszerűsége tovább növekedjen, valóságos kultusz alakuljon ki személye körül. Voltaképpen ebbe a szellemi, jelesen a kollégiumi vonzáskörbe tartozik a Szabadsajtói emlény c. zsebkönyv is, amelyet Hatvani Gábor, a fiatalon elhunyt debreceni ügyvéd adott ki az év tavaszán, 600 példányban. Az irodalmi antológia nyomtatási engedélyét április 8-án hagyta jóvá a városi tanács, tehát nem sokkal ezután láthatott napvilágot. Ebben is olvasható Péczely József március 26-i beszéde, a Pokol és menny c. epigramma, a kis kötet utolsó közleménye pedig mintha a prédikátorok himnikus soraira rímelne: „Metternich, ki felett népünk’ komor átka setétül, Lelke homályával gyászba borítva e’ hont: Kossuth jött, ’s meggyujtva vezér fáklyáit az észnek, Lelke világával fényt hoza, mennyei fényt.”38

37

Uo. 50.p. Szabadsajtói emlény. Zsebkönyv. Db., 1848. 151.p. – Péczely beszéde: uo. 6-13.p. – Hatvani Gáborról: Csokonai album. Szerk. Kulini Nagy Benő. Db., 1861. 230., 247.p.; Szinnyei J. i.m. 4.köt. Bp., 1896. 502.has. – A nyomdai engedély dátumáról és a példányszámról: Benda K.-Irinyi K. i.m. 396.p.

38

124

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban

A vers szerzője Komáromi Károly (?−1875), akinek a zsebkönyvben öt költeménye jelent meg. Életéről vajmi keveset tudunk: július elején a tépei nemzetőr század parancsnoka lett, később Nagyváradon törvényszéki ülnök és valószínű szülőhelyén, Derecskén halt meg.39 A ponyvák hőse A sajtószabadság megnyitotta az utat a polgári átalakulás eseményeit és eredményeit propagáló kiadványok, köztük az olcsó, zömmel vásárokon árusított ponyvafüzetek előtt is. A megnevezés ezúttal inkább az árusítás formájára és a füzetek alakjára vonatkozik. Kétségtelen, ezek esztétikai színvonala messze elmarad – néhány kivételtől eltekintve – az igazi irodalom szférájától, ám nagy mennyiségük, magas példányszámuk, azaz tömeges voltuk folytán talán még a viszonylag drága újságoknál is nagyobb szerepet játszottak a történések megismertetésében, népszerűsítésében, elsősorban a mezővárosi és falusi parasztság, továbbá a nagyobb városok plebejus és földművelő népessége körében. Már a forradalmi napokat követően, szinte azonnal részt vállaltak Kossuth Lajos kezdődő kultuszának terjesztésében, formálásában. A ponyvakiadások egyik központja éppen Debrecen volt, ahol főként Telegdi Kovács Lajos (1818−1873) könyvkereskedő jeleskedett e téren, támaszkodva a városi nyomda jelentékeny kapacitására. Ezért a cívisváros és Kossuth Lajos korabeli viszonyának alakulása szempontjából sem érdektelen ezek szemügyre vétele, ami Pogány Péter kitűnő forráspublikációja (Riadj magyar!) alapján meglehetős pontossággal megtehető. Telegdi Kovács Lajos meglepően korán, már az első híreket követően közzétett egy kis füzetet, A magyarok új világa címmel. A március 15-e körüli változásokat verselte meg, felsorolta a minisztereket is. Kossuthnak a jobbágyfelszabadítás terén kifejtett munkásságát emelte ki, természetesen fiktív szavakat adva a szájába: „Felállt Kossuth Lajos, s szólott a királynak, / Hogy hű magyarjai tőle mit kívánnak; / Előadta, hogy a jobbágy mit szenvedett, / S e sok szenvedése mi okból eredett: / Mert földesurának sokat futott fáradt, / S maga munká39

Vidéki tudósítások. = Alföldi Hírlap, 1848. júl. 12. [2].p.; Nagyvárad, 1875. szept. 17. [3.] p.; Szinnyei J. i.m. 6.köt. Bp., 1899. 823.has.;


125 jára kevés idő maradt; / Elmondta, hogy ezt a földesurak magok / Elösmerték, - mint a többi országnagyok - / S az úri munkákat tüstént elengedik, / S így a jobbágyon e teher könnyebbedik. / Így lesz csak ereje a szegény jobbágynak, / Ha minden erejét dolgozza magának.”40 Pogány Péter a mű szerzőjét a kor egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb ponyvaírójában, a közelebbről nem, csak néhány adatból ismert hajdúszoboszlói Radó Imrében (1802−?) sejti. Szerinte a vers ötödik sora – „Mert Mózest ültette Áronnal a székbe” – Kossuth Lajost és Batthyány Lajost jelenti.41 Voltaképpen a már említett Mózestoposz köszön itt vissza, amelyet nemcsak a debreceni, hanem a környékbeli lelkészek is magukévá tettek. Tehát Radó – ha valóban ő a költő – valamelyik prédikációban hallhatott róla. Július elején, a délvidéki véres zavargások után került ki Debrecen város könyvnyomdájából, Sztankó János kiadásában az Újvidék szomorúsága c. füzet. Ennek már biztosan Radó Imre a szerzője, hiszen feltüntették rajta a nevét. Néhány sorban a pénzügyminiszter kormányból való kiválásának június 29-én felröppent, alaptalan hírét is megverselte: „Az irigyek nyelve megpendült Kossuthon, / Hogy ő mostan nem jár az egyenes úton, / A hivataláról, hogy mostan lemondana, / E’ volt Buda-Pesten a sok mendemonda.” Majd jóval lentebb kijelentette: a hazug emberek „De nem is szántanak higgyétek Kossuthon.”42 Pogány Péter elképzelhetőnek tartja, hogy a kiadó álnevet használt – ezért nem sikerült azonosítania – , amely esetleg Szanka József (1819−1859) fiatal debreceni ügyvédet, az ekkortájt indított helyi újság, az Alföldi Hírlap társszerkesztőjét takarta.43 Legkorábban július második felében hagyta el a nyomdát Radó Imre A lelkes jászok és kunok elindulása 1848 c. poémája, Telegdi Kovács Lajos gondozásában. A szabad kerület nemzetőreinek hadba vonulása ugyanis július 18-án történt. A füzethez három verset is mellékeltek; egyikben, a Dal címűben olvasható: „Szabad légben énekel a pacsirta / A szabadság könyvét Kossuth megírta.” Pogány Péter ki40

Riadj magyar! 1848−1849 fametszetes ponyvái, csatakrónikái. Bp., 1983. 18.p. (a továbbiakban: Riadj magyar!) 41 Pogány Péter jegyzetei: uo. 518-519.p. – Radó Imréről: uo. 488-489.p. 42 Riadj magyar! 124-132.p.; az idézetek: 130.p., 131.p. – A hír elterjedéséről: Fővárosi újdonságok. = Alföldi Hírlap, 1848. júl. 5. [2-3].p.; Pogány Péter jegyzete: Riadj magyar! 535-536.p. 43 Pogány Péter jegyzete: uo. 487-488.p.

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 126 nyomozta, hogy a kis költeményt Kocsi György írta és először a Pesti Divatlap június 3-i számában publikálták.44 Augusztus végére datálható Telegdi Kovács Lajos Országgyűlési határozat a katonaság kiállítása iránt c., ismét csak Radó Imre tollából származó ponyvafüzete. A versezet így kezdődik: „Az országgyűlésen Kossuth előadta, / S az előadása a szívet szaggatta, / Előadta azt, hogy a rácok és szerbek / Azt beszélik, minket hazánkból kivernek. / A budai várban torunkat megisszák, / Magyar nemzetünket innen kiszorítják; / A mi koponyánkon még ők dohányt vágnak, / Magunk s gyermekünket a Dunába hánynak. / Úgy felbuzdította ez a követeket, / Lelkesedésekben nem lelték helyeket. / Kétszázezer embert mindjárt megígértek, / A haza dolgáról mindnyájan beszéltek. / De e roppant népnek sok pénz kell és ruha, / Ki nem telik tőlünk most egyszerre soha, / Hanem kérjünk kölcsön, úgy ha boldogulunk, / ha magunknak nincsen, másra kell szorulnunk. / Negyvenkétmillió pengő forint kéne, / Felvállalta Kossuth, hogy ő ennyit kérne; / De mivel kívánja hazánk megmentése, / Hogy ne legyen ennek mostan elesése, / Minden igaz magyar, ha van tehetsége, / Adakozzon minden erre a szent végre. / A haza oltár áldozatát kíván, / Mert a segítségre most mindent felhíván.”45 Szeptember közepén jelenhetett meg Telegdi Kovács Lajos Néphistória c. sorozatának tizenharmadik darabja, amely a címében – Kossuth jóslata – is jelezte, hogy ki a hőse. A félívnyi terjedelemben, nyolcradrét alakban és 1500 példányban nyomott prózai szöveg tartalma ismeretlen, mert a füzetecske nem maradt fenn és a korabeli újságok sem írtak róla.46 Ugyancsak Néphistória alcímmel, hasonló terjedelemben és formátumban látott napvilágot a szerző, Szkubán Sámuel megrendelésében a Kossuth a szószéken c. füzet, kétezer példányban, de ez sem található meg a közgyűjteményekben. Címéből ítélve a politikus nemzetgyűlési beszédeinek válogatását vagy kivonatait, netán azok verses vagy prózai magyarázatát tartalmazhatta.47

44

Riadj magyar! 174.p.; Pogány Péter jegyzete: uo. 548-549.p. Riadj magyar! 207.p. – A füzet keletkezésének történelmi hátteréről: Pogány Péter jegyzete: uo. 554.p. 46 Benda K.-Irinyi K. i.m. 398.p. – A nyomai számadás szerint szeptember 18-án nyomtatták: Riadj magyar! Pogány Péter jegyzete: 561.p. 47 Benda K.-Irinyi K. i.m. 400.p. - Pogány Péter tévesen Kiss Dániel karcagi könyvkötőt tekinti a megrendelőnek: Riadj magyar! 490.p. 45


127

A pénzügyminiszter Miután az első magyar felelős kormány átvette az ország irányítását, Kossuth Lajos elkezdte pénzügyminiszteri tevékenységét. E minőségében rendszeresen eljuttatta az újjászervezéssel és tárcája soros teendőivel kapcsolatos köriratait a törvényhatóságokhoz, köztük Debrecen szabad királyi városhoz. A régi, majd a május végén megválasztott új közgyűlés vagy a városi tanács ülésein más miniszteri levelekkel együtt mindig felolvasták ezeket és rendelkeztek közhírré tételükről és/vagy az illetékes hivatalhoz való továbbításukról.48 A jegyzőkönyvek tanúsága szerint egy olyan eset volt, amikor a testület megvitatta Kossuth sorait. Május 29-én arról kellett nyilatkozniuk, hogy az ún. királyi díjat továbbra is évenként kívánják-e fizetni vagy a tőkét egyszerre leteszik. A válasz nemleges: „Bármennyire ohajtanának is ezen város képviselői az egész hazának úgy, mint egyesek javára szolgálandó hitelintézetnek minél előbbi felállítását hozzájárulásokkal elősegíteni, mind a’ mellett a kamatnak tőkévé átváltoztatását az adó körüli ollynemű változtatásnak tartják, mellynek megtételére magokat a törvényhozásnak az adó ügyében hozandó rendeletéig feljogosítva nem érzik; a’ királyi díjt egyébiránt törvény szabta kötelességekhez képest mint eddig, úgy ezután is egész hazafiúi készséggel teljesíteni el nem mulasztandják. Mi felől a’ pénzügyminister tudósíttatni rendeltetik.”49 A közgyűlés nem tárgyalt, de legalább a kibocsátott felhívásból tudott róla, hogy Kossuth június 6-án a honvédsereg ruházatának kiegészítésére indított gyűjtés egyik raktári központjaként Debrecent jelölte ki.50 Megismerték a pénzügyminiszter július 18-án összeállított terjedelmes financiális munkálatát is, amely három ponton említette Debrecent: a közteherviselés folytán rá háruló adó összegét, a hadiadó 48

HBML IV. A. 1011/a. 118. 906.sz. – április 25.; uo. 1032.sz. – május 15.; uo. 145.sz. – június 28.; HBML IV. B. 1102.a. 1. 88., 90.sz. – június 8.; uo. 141.sz. – július 6.; uo. 233.sz. – július 18. 49 HBML IV. B. 1102.a. 1. 14.sz. – Kossuth levele május 24-én kelt. 50 Kossuth L. ÖM XII. Kossuth Lajos az első felelős magyar minisztériumban. 1848 április – szeptember. Bp., 1957. 233.p.

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 128 három havi járandóságát, valamint az itteni kerületi tábla és váltótörvényszék második félévi költségeit jelölte meg.51 Az augusztus 1-jén benyújtott 1849. évi költségvetési és adótervben a törvényhatóságokat kilenc osztályba sorolta, Debrecen város a harmadikba került.52 A minisztérium és a város kapcsolatainak sajátos részét alkották a magyar országos kincstár debreceni pénztárára, valamint a só- és harmincad-jövedelmek kezelésére hivatott kerületi felügyelőségre, majd az itteni hadipénztárra vonatkozó intézkedések. Ezek némelyike közvetlenül Kossuthtól eredt, többségüket viszont csak az ő tudtával rendelték el.53 A pénzügyminisztert még egy hivatalos szál fűzte Debrecenhez. A városban működött Vay Miklós báró (1802−1894) salétromgyára, amely a magyar honvédség lőporellátása és egyúttal az országos pénztár bevétele szempontjából fontos ipari üzemnek számított. Kossuth és a vele egyidős Vay ismeretsége jóval korábbi keletű, még zempléni pályakezdésük időszakára tehető.54 A báró április második felében – egy azóta elkallódott felterjesztésben – tízezer forint kamatmentes előleget és új ármegállapítást kért a salétromfőzés zavartalan biztosítására. Április 26-án Pulszky Ferenc (1814−1897) pénzügyminisztériumi államtitkár válaszolt, nyilván Kossuth utasítására: az előleget megkapja, az áremelésről újabb tárgyalások szükségesek, továbbá a tiszai kerületben a salétromtermelés miniszteri biztosává nevezik ki. Egyúttal értesítette a tiszántúli kerület törvényhatóságait Vay kinevezéséről.55 A rendeletet május 1-jén olvasták fel a debreceni városi tanács ülésén, Kossuth Lajos pénzügyminiszternek tulajdonítva.56 Kossuth június 9-én megújította a még 1800-ban kötött szerződést Vay Miklóssal a tiszai kerület salétromtermelésére és újabb tizenötezer forintot előlegezett neki.57 Majd amikor István nádor Er-

51

Uo. 516., 511., 505.p. Uo. 564.p. 53 Uo. 52., 77-78., 157., 182., 214., 226.p. 54 Kossuth L. ÖM VI. 251-252.p.; Barta István: A fiatal Kossuth. Bp., 1966. 34-40.p. – Későbbi kapcsolataikról: Pompéry Aurél: Kossuth 1837/38-iki hűtlenségi perének története… Bp., 1913. 27., 174.p.; Bényei Miklós: Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és Debrecen. = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XX. Db., 1993. 76.p. 55 Kossuth L. ÖM XII. 76-77.p. 56 HBML IV. A. 1011/a. 118. 971.sz. 57 Kossuth L. ÖM XII. 76.p. 52


129 délybe küldte a bárót királyi biztosnak, június 22-én a pénzügyminiszter tízezer forintot utalványozott számára.58 Már gyülekeztek a Pestre összehívott népképviseleti nemzetgyűlés tagjai, amikor 1848. július 2-án napvilágot látott az első debreceni (és egyben vidéki) politikai hírlap. Kiadója Telegdi Kovács Lajos könyvkereskedő volt. Szerkesztője, liberális szellemiségének kialakítója testvérbátyja, Telegdi Kovách László (1816−1894), a debreceni polgárosodás egyik tevékeny, szinte polihisztor alakja, ügyvéd, publicista, író, a reformkori irodalmi folyóiratok munkatársa, egy jeles útikönyv szerzője, a polgári bankrendszer kialakításának egyik előharcosa stb.59 Társszerkesztője a tőle pár évvel fiatalabb Szanka József ügyvéd, a kollégium egykori diákja, szintén a polgári eszmék és átalakulás elkötelezett híve.60 Az Alföldi Hírlap hetente kétszer (vasárnap és szerdán), ötszáz példányban jelent meg és Lengyel Imre meggyőző érvelése szerint elsősorban a „középréteg érdeklődésére számíthatott.”61 Rendszeresen beszámolt a helyi és a környékbeli eseményekről, a fővárosi újdonságokról, a nemzetgyűlési tanácskozásokról, a honvédő harc fejleményeiről. Az újság szerkesztői kezdettől fogva megkülönböztetett figyelmet fordítottak Kossuth Lajos politikai tevékenységének, kezdeményezéseinek bemutatására, beszédeinek közlésére. Szinte mindegyik számban előfordul a neve. Nézeteit „fenntartás nélkül” – mint Lengyel Imre megállapította62 – elfogadták, népszerűsítették. Gyakran emlegették miniszteri intézkedéseit, de egyre inkább az ország irányításában, közelebbről a nemzetgyűlés vitáiban játszott kimagasló szerepét állították előtérbe. Noha a híreket és a képviselőházi felszólalásokat a pesti lapokból vették át, egy-egy megjegyzéssel, jelzővel ügyesen kiegészítették azokat. Ily módon is formálták, finomították az olvasóik körében élő Kossuth-képet. Különösen sokra becsülték a nemzeti önrendelkezés védelmére és az önálló nemzeti hadsereg megteremtésére irányuló erőfeszítéseit, továbbá a radikális szélsőségesek visszaszorítását célzó törekvéseit. Szeptember 20-án pedig a vezércikk szerzője 58

Uo. 304.p.; a kinevezésről: uo. 266.p. Ember Ernő: A debreceni időszaki sajtó 1867-1900. = A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának évkönyve 1955/[I]. Db., 1956. 332-333.p.: Lengyel I. i.m. 144-155.p. 60 Ember E. i.m. 335.p.; Lengyel I. i.m. 146-148.p. 61 Lengyel I. i.m. 150-152.p.; az idézet: 152.p. 62 Uo. 179.p. 59

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 130 (talán Telegdi Kovách László) kijelentette: „A törvényesség terén Kossuthtal egyedül a királyi hűséget értjük…”63 Szeptember végétől a népfelkelés szervezésének, Kossuth toborzó útjainak eseményei kerültek a lap érdeklődésének középpontjába. Ezek sorába tartoztak az október 1-jei debreceni népgyűlések, amelyekre Könyves Tóth Mihály az Alföldi Hírlap aznapi számában izzó szavakkal, az „Éljen Kossuth! Magyarország üldözött idvezítője! – Éljen a magyar nemzet!” jelmondat jegyében hívta a város és a környék lakóit. Példát is állított: „Kossuth és az országgyűlési követek közül sok lelkesek elindultak szélyel a hazában, fölkelteni a népet s rendezni az általános népfelkelést.”64 Az Alföldi Hírlap szerkesztőinek Kossuth iránti erős vonzódását tanúsította azt is, hogy 1848 folyamán a legtöbb közleményt, szám szerint harmincötöt az ő tulajdonában lévő és eszmei irányítása alatt álló, róla elnevezett Kossuth Hírlapja c. újságból vették át. Lengyel Imre közelebbi kapcsolatot is feltételezett, de a cím hasonlóságán és a gyakori ismétlésen kívül más érdemi bizonyítékot nem hozott fel.65 Közelebbről szemügyre véve a pesti lap tartalmát és debreceni közleményeit, szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy szorosabb összeköttetés nem létezett a két újság között. Bajza József (1804−1858), a Kossuth Hírlapja szerkesztője csaknem két hónappal az indulás után, 1848. augusztus 27-én közölt először debreceni tudósítást. Az augusztus 15-re datált Debreczeni levelek I. szerzője Jakó Pál (1820−1900) fiatal derecskei nemes, később nemzetőr és honvédtiszt. A márciusi napokig visszatekintő cikkei rendszertelenül láttak napvilágot, mintegy sorozat formájában, megőrizve az első közlemény címét, és leginkább a hadi előkészületek helyi mozzanatairól adtak felvilágosítást: augusztus 31-én, szeptember 10-én, szeptember 29-én és ötödszörre, utoljára október 13-án.66 Bő egy hét elteltével Könyves Tóth Mihály 63

Debreczen sept. 10. = Alföldi Hírlap, 1848. szept. 20. [1].p. Könyves Tóth Mihály: Szózat Debreczen népéhez ’s az alföld minden magyarjaihoz = Alföldi Hírlap, 1848. okt. 1. [1].p. Közli Gáborjáni Szabó B. i.m. 105.p. 65 Lengyel I. i.m. 162.p. 66 Kossuth Hírlapja, 1848. aug. 27. 230., aug. 31. 245., szept. 10. 284., szept. 29. 390-391., okt. 13. 407.p. Utolsó tudósítását – október 1-jéről – már így írta alá: „Jakó Pál, bocskai csapatban hadnagy”, vagyis nem sokkal később a frontra ment. – Jakó Pálról: Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., 1988. 283.p.; Bényei Miklós: A parasztpolgárosodás útján. Derecske 1848−1914. = Derecske története és néprajza. Derecske, 1998. 84., 117.p. 64


131 református lelkész írt a nemzetőrök készülődéséről és más helyi történésekről.67 Majd október 28-tól december 31-ig, tehát az utolsó számig –60-i aláírással jelentek meg debreceni beszámolók. A névjel feloldása kézenfekvő: nyilvánvaló, hogy a már említett Hatvani Gáborról van szó. Első közleményében (október 11-re keltezve) a lovas nemzetőrök ünneppé szentelt hadba vonulásáról tájékoztatta a lap olvasóit. Egyebek között megírta, hogy Szoboszlai Pap István szuperintendens búcsúztatta őket, először a főtéren, majd a város határában, a Gilányi vendégfogadónál, „s különösen azon örvendetes hírrel villanyozá át minden jelenlevők kebleit: miszerint Magyarország megváltója Kossuth áll a kormány élén. Ez örömhír fölszárítá a búcsúkönnyeket s vidám dalt keltett a menők ajkain.”68 Kossuth nevét még egyszer említette, amikor a lengyel önkéntesek Debrecenbe érkezéséről adott hírt, „kik azt hívék, hogy Kossuth körünkben van, s mint küldöttek azért jövének, hogy megmondják neki, miszerint 20 ezer fegyveres lengyel áll készen a magyarok segítségére minden perczben…”69 A kormány feje A képviselőház 1848. október 8-án kiterjesztette a Honvédelmi Bizottmány hatáskörét, felhatalmazta az ország teljhatalmú kormányzatára, egyúttal az elnöki teendők ellátását Kossuth Lajosra bízta. Az Alföldi Hírlap október 11-én tájékoztatta olvasóit e fejleményről.70 A városi közgyűlés pedig október 24-én „ezen a kor igényeinek 67

Kossuth Hírlapja, 1848. okt. 22. 439.p. Kossuth Hírlapja, 1848. okt. 28. 459.p. A továbbiakban is elsősorban a nemzetőrök hadba vonulásáról, újabb készülődéseiről, hadi hírekről és különféle helyi eseményekről tájékoztatott: Kossuth Hírlapja, 1848. okt. 31. 469.p., nov. 10. 504.p., nov. 14. 517.p., nov. 19. 537.p., nov. 29. 569.p., dec. 7. 597.p., dec. 9. 606.p., dec. 12. 615.p., dec. 17. 634.p., dec. 31. 681-682.p. 69 Kossuth Hírlapja, 1848. dec. 9. 606.p. – Kossuth hagyatékában, a Kossuth Hírlapjával kapcsolatos iratok között, a „Beküldött híranyag” cím alatt fennmaradt egy „Debreczen 21-ik Oct. 1848” keltezésű, aláírás nélküli levél, amely négyszáz debreceni nemzetőr (köztük Könyves Tóth Mihály tábori lelkész) október 19-i alvidéki táborba vonulásáról és Szoboszlai Pap István szuperintendens búcsúbeszédéről számolt be. Ezt –60-i szignóval Bajza József október 31-én közölte, „Debreczen, oct. 19” cím alatt. MOL R 110. 363-364.lev. (Filmtár: 7159. tekercs) 70 Alföldi Hírlap, 1848. okt. 11. [4].p. 68

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 132 czélszerűleg megfelelő, s a nemzet irányábani gondoskodó” határozatot „hála nyilvánítás mellett” vette tudomásul.”71 A debreceni újság folytatta Kossuth hadseregszervező és országirányító tevékenységének részletes ismertetését, továbbra is közzétették, többnyire kivonatosan beszédeinek, felhívásainak, rendeleteinek, memorandumainak szövegét. Tudatos agitációs szándékkal bővebben tudósítottak őszi toborzó útjáról, varázslatos szónoklatainak lenyűgöző hatásáról. Némelyik értékelő megjegyzésük már a következő esztendő felfokozott hangulatát vetítette előre. Október 22-én például csaknem egy hónapos késéssel közölték szeptember 26-i szolnoki beszédét, ilyen észrevétel kíséretében. „Kossuth Lajos megérté végzetének intését, mert hiszen az ő egyéniségének végzete e haza végzetével elválaszthatatlan egységben van.” Ugyanitt egyetértéssel nyomatták ki azt a mondatot, amely – mintegy felidézve és jócskán eltúlozva a református prédikátorok tavaszi hangütését – Jézushoz hasonlította a politikust.72 A helyi hírek között mindössze egyszer, december 13-án fordult elő az OHB elnökének neve, mégpedig a Galíciából szabadult huszárcsapat ideérkezéséről szóló rövid közleményben. Az egyik huszár köszönte meg az üdvözléseket „s előadá, hogy főtisztjeiknek köszönhetik, hogy megtudták az ország szomorú állását, ő tőllök tudták meg, hogy Kossuth mindent elkövet a szabadságot s jogainkat fenntartani; ők ezt hallván össze beszéltek, hogy élet-halál közt is magyarországra jönnek, s utolsó csep vérökig sem szünnek meg a hazát s szabadságot védeni, s Kossuthot a szabadság hősét erejökkel támogatni…”73 A debreceni polgármester, Poroszlay Fridrik az OHB elnökének leiratait, rendeleteit is folyamatosan a közgyűlés elé terjesztette. A jegyzőkönyv a szűkszavú végzéseket – tudomásul vétel, továbbítás, kihirdetés, intézkedés stb. – szintén rögzítette.74 Örvendezve nyugtázták november 24-én a hadirokkantakról való gondoskodás tárgyában kiadott „üdvös rendelet”-et, amelyet szükségnek véltek „az összes

71

HBML IV. A 1102/a. 1. 804.sz. Említi: Kónya J. i.m. 482.p. A népfölkelésről. = Alföldi Hírlap, 1848. okt. 22. [3].p. – Az idézet és a Krisztusra vonatkozó mondat olvasható Kónya József tanulmányában is: i.m. 483-484.p. 73 Debreczeni napló. = Alföldi Hírlap, 1848. dec. 13. [1].p. 74 HBML V. B. 1102.a. 1. 804.sz. – október 24.; 1065.sz. – november 23.; 1155.sz. – december 2.; 1186.sz. – december 4.; 1273. és 1283.sz. – december 23. 72


133 nemzeti őrsereg előtt ünnepélyesen felolvastatni ’s megmagyaráztatni.”75 Egy alkalommal maga a városvezetés lépett fel kezdeményezően. A dési csatavesztés és Kolozsvár eleste megijesztette a debrecenieket: attól féltek, hogy az ellenség őket is fenyegetheti. Ezért november 23-án Poroszlay Fridrik polgármester indítványozta, hogy – miután a városnak az állam által kiadott fegyvereket, töltényeket és ágyúkat a nemzetőrök magukkal vitték – szólítsák fel a kormányt, adjon újabb fegyvereket a város védelmére, továbbá kérjék, hogy az Arad mellett harcoló nemzetőreiket és önkénteseiket messzebb ne vigyék, sőt hozzák közelebb, aztán küldjenek szakértőket a védelem kiépítésére és ötvenezer pengő forint kölcsönnel segítsék ki a várost. A közgyűlés elhatározta, hogy felírást intéznek a Honvédelmi Bizottmányhoz.76 Kossuth megértéssel fogadta a kérelmet és megbízta valamelyik titkárát a biztató válasz megfogalmazására, ő csak kiegészítéseket fűzött ahhoz. A december elsején kelt levél tudatta: most csak négyszáz karabélyt kaphatnak, de többre nincs is szükség, mivel a nagyváradi és a nagybányai sereg bőven el van látva; a hadügyminisztérium erődítési tisztet fog küldeni; a kölcsönt pedig az ottani újoncok felszerelésére utalványozzák. Nem teljesíthető viszont a nemzetőröket illető kérés. Az utóbbiak fontos hadi szerepének hangsúlyozásával a lokális büszkeség és a patrióta érzés elmélyülését kívánta ösztönözni: „A Marosvölgyi vonalon harczban lévő debreczeni nemzetőrök, Aradnál olly strategikus ponton vannak alkalmazva, mellynek elfoglalásától függ nagy részben az Erdélyben lévő ellenség fékentartása s tán Erdély visszafoglalása s a veszélytől fenyegetett összes magyar hon e részrőli biztosítása is, következésképen a városbéli őrseregnek ottani hadmunkálatából remélhető jósiker, valamint az egész honnak, úgy különösen Debreczen városának biztosságára szolgál, s minthogy a távolság sem olly nagy, hogy szükség esetében azon őrsereget, saját tűzhelyének védelmére, korán haza ne lehetne szállítani – megvárja a honvédelmi bizottmány, a városi közönségtől, eddig is olly kiválólag bebizonyított hazafias érzelménél fogva, hogy azon intézkedésen, 75

HBML IV. A. 1102.a. 1100.sz. HBML IV. A. 1102/a. 1. 1069.sz. Vö. Barta István megjegyzése: Kossuth L. ÖM XIII. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. 1.rész. 1848 szeptember – december. Bp., 1952. 616.p.

76

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 134 melly őrseregét érdeklőleg honvédelmi tekintetben innen kiadatott, e jelen alkalmatossággal is megnyugodjék.” Ugyanakkor megnyugtatásnak szánta azt a hírt, mely szerint Józef Bem (1794−1850) tábornokot nevezték ki az erdélyi seregek fővezérévé.77 A debreceni közgyűlés december 6-án tárgyalt a válaszról. „Tudomásul vétetett, azon megjegyzéssel, hogy közgyűlésünk az országos honvédelmi bizottmánynak nemzeti őrseregünknek alkalmazása körül tett intézkedésén teljesen megnyugszik.”78 Ezen a napon írt Kossuth Debrecen városának a Szatmárnémetiből átszállítandó nyolcszáz horvát hadifogoly eltartásáról és az ehhez szükséges összeg folyósításáról.79 Közben, december 4-én Debrecen nemzetgyűlési képviselője, Komlóssy Imre (1813−1879) ügyvéd városa kérésére újabb lőszerigénylést nyújtott be az OHB-hoz. Kossuth – megint csak nem saját kezűleg írt - december 14-i levelében megismételte a korábbi elutasítást és annak indokait, a képviselő által említett, a városba küldött puskacsövek felszerelését pedig, ha helyben nincsenek hozzáértő mesteremberek, Pesten elvégzik. Az utolsó mondatot talán az elnök ragasztotta a fentiekhez: „Legyen megnyugodva Debreczen város közönsége, hogy a kormány sokkal inkább méltányolja e lelkes magyar város fontosságát, mintsem annak biztosságáról a szükségeshez képest ne intézkednék.”80 A városi közgyűlés jegyzőkönyvében és irataiban nincs nyoma, hogy az értesítést iktatták vagy napirendre tűzték volna. Több olyan rendelkezése ismert az OHB elnökének, amely a debreceni hadfelszerelési kormánybiztos, Tar Károly nemzetgyűlési képviselő személyével, tennivalóival kapcsolatos. November 10-én „a lovasság számára megkívántató szerszámok, s a pokróczok eléállítása” felől a belügyminisztériumnak címzett leiratban mások mellett Tar Károlyt is megemlítette, mint aki a városban lévő szíjgyártókat és 77

Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 1952. 616.p. – Az irat mellett két rendelet fogalmazványa: a hadügyminisztériumhoz egy erődítési munkákhoz értő tiszt Debrecenbe küldésére, illetve a pénzügyminisztériumhoz ötvenezer forint kiutalására. 78 HBML IV. A. 1102/a. 1. 1195.sz. – A kölcsön átvételére felküldött tanácsnokok december 18-án tettek jelentést a közgyűlésnek, amit az még aznap elfogadott. HBML IV. A. 1102/a. 1. 1254.sz. 79 Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 192. 659.p. 80 Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 1952. 751.p; mellette a beadvány és Debrecen városának Komlóssyhoz intézett levele. – Komlóssy Imréről: Szinnyei J. i.m. 6.köt. Bp., 1899. 858-860.has.


135 egyéb kézműveseket kellő fizetés ellenében kötelezheti a munkára.81 December 12-én azon panaszát orvosolta, amelyben Bem illetéktelennek vélt parancsait és kemény hangnemét sérelmezte. Kossuth figyelmeztette a tábornokot, ne rendelkezzen a felszerelési és lóvásárlási dolgokban.82 Három nap múlva, december 17-én Tar Károlyt utasította, hogy gondoskodjon a Debrecenen átvonuló katonaság elszállásolásáról és ellátásáról, továbbá, ha szükséges, nyittasson negyvenezer pengő forintnyi hitelt a debreceni sóháznál.83 Az osztrák csapatok előre nyomulása miatt a Honvédelmi Bizottmány december 22-én általános népfelkelést hirdetett. Felhívást intézett a lelkészekhez is, amelyben a nép lelkesítésére kérte őket.84 Ugyancsak december 22-én kelt az országgyűlés felhívása a törvényhatóságokhoz a hátralékos újoncok kiállítására, és e céllal egyidejűleg egy körrendeletet is szétküldtek.85 A nemzetgyűlés nevében, ám Kossuth Lajos által aláírt dokumentumot az év utolsó napján az Alföldi Hírlap is közölte.86 Kossuth Lajos ez évi utolsó, a cívisvárost a lehető legközvetlenebbül érintő kezdeményezése az országgyűlés és a kormány szerepét betöltő Országos Honvédelmi Bizottmány székhelyének Debrecenbe történő áttétele. Hogy mikor született ez a gondolat, nem tudjuk. Kossuth Lajos először december 30-án fogalmazta meg, Görgei Artúrhoz (1818−1916) intézett, a haditanács aznapi határozatát közlő levelében: „Ha Ön mostani positiójában csatát vesztene, akkor a kormány Debreczenbe vonul. Ennek – mind a mint van – a legnagyobb titokban kell tartatni…”87 Másnap, december 31-én, immár az előző napi móri csatavesztés tényének ismeretében részletesebben elmagyarázta a tábornoknak: Budapest nem tehető ki ostromnak és prédálásnak, de 81

Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 1952. 391.p. Uo. 712-713.p. – A körülményekről: Barta István jegyzete: uo. 712.p. 83 Uo. 782-783.p. Tartalmilag ehhez kötődik a Nádosy ezredesnek és Földváry hadkerületi parancsnoknak küldött két utasítás is, benne a debreceni újoncozás és a környékbeli lóvásárlás elrendelés: uo. 783-785.p. 84 A népfelkelés meghirdetése: Közlöny, 1848. dec. 25. 928-929.p, Kossuth L. ÖM XIII. 839-843.p. A lelkészeknek címzett felhívás: Kossuth L. ÖM XIII. 851.p. Közli: Gáborjáni Szabó B. i.m. 115-116.p. 85 Közlöny, 1848. dec. 24. 923.p., Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 1952. 843-844.p. 86 Az ország gyűlése, Magyarország minden törvényhatóságához. = Alföldi Hírlap, 1848. dec. 31. [1].p. 87 Steier Lajos: Görgei és Kossuth. Ismeretlen adalékok az 1848-48-iki szabadságharc történetéhez. Bp., 1925. 279.p.; Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 1952. 923-924.p. 82

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 136 azért a főváros elvesztésével „a hazát nem adjuk ám fel.” A fő feladat a sereget megmenteni. „Az országgyűlésnek s a kormánynak pedig Debreczenbe kell mennie. Mert a főváros elvesztésével nem szabad a sereget, melly ügyünkhöz állott, szélnek eresztenie, hanem fel kell tartania, s hogy fizetésről, élelmezésről etc. gondoskodhassunk, az országgyűlésnek szabad helyen kell együtt lennie, tehát menjen Debrecenbe, a sereg pedig a Tiszához, a vasútnak Szolnokig mikint használhatása s később elrontása iránt is tisztába kell önnek jőni.”88 Az országgyűlés Szilveszter napján előbb zárt ülésen, majd a képviselőház és a felsőház este hat órakor tartott nyílt vegyes ülésen hosszas és heves vita után elfogadta Kossuth indítványát és úgy döntött, hogy áthelyezi székhelyét az alföldi városba.89 Kossuth ez alkalomból rögtön kiáltványt intézett az ország népéhez, amelyben tudatta: „Magyarország kormánya Debreczenbe vette állomását, onnan fog épen úgy mint eddig Budapestről mindent a haza javára elintézni. Bár hol legyen e hazában, mindenütt Magyarországon van, mindenhol Magyarország népe és érdekei közepette.”90 Mindmáig rejtély, miért éppen Debrecent választotta Kossuth a nemzetgyűlés és a kormány új színhelyéül. Közvetlen forrásadataink nincsenek, és későbbi beszédeiben, írásaiban Kossuth sem fedte fel indítékait, motívumait. Kissé meglepő, hogy a december 31-i országgyűlési nyílt vitában sem érvelt a város mellett, csak azt szorgalmazta, hogy máshová vonuljon a két hatalmi szerv. Egyedül a radikális Madarász László (1811−1909) – szintén az OHB tagja – sejttette, hogy a zárt ülésen mégiscsak elhangzott valami: „elhiszem, hogy ha közel volna hozzá az ellenség, Debreczenből magából 10 ezer ember kiállana, és összesereglenének a’ népek védeni a képviselőket, kik érettek 88

Steier L. i.m. 289-290.p., Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 1952. 933-934.p. – Délután Pázmándy Dénes képviselőházi elnökkel is közölte a döntését. Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 1952. 934.p. 89 Közlöny, 1849. jan. 14. 4.p., ennek alapján: December 31-ik napján tartott CXXXIV. vegyes ülés jegyzőkönyve. = Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Bp., 1954. 348.p.; Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 1952. 952.p. – A nyílt ülés vitája: Közlöny, 1849. jan. 14. 2-4.p.; Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 1952. 940-952.p. – A zárt ülés vitájáról és a döntésről a visszaemlékezések egy részéből szemelvényeket közöl Beér János szerk.: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Bp., 1954. 533535.p. – Kossuth este hét órakor Csány László országos biztost is értesítette a költözés tényéről és egyúttal átadta neki a főváros polgári igazgatását. Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 1952. 935.p. 90 Kossuth L. ÖM XIII. Bp., 1952. 952-953.p.; az idézet: 952.p.


137 koczkáztatják életöket.” Tehát – ha ez a halvány célzás valóban az, amire vélhető – Kossuth abban reménykedett, hogy a magyar ajkú Debrecen biztos támasza lehet a kormánynak és a nemzetgyűlésnek. A tanácskozáson jelen nem lévő történetíró, Horváth Mihály (1809−1878) históriai munkájában hadászati szempontból minősítette célszerűnek a döntést, mert a város a Tisza mögött, a téli pusztaságon aránylag könnyen védhetőnek látszott és bízni lehetett a keleti hátteret biztosító Bem erdélyi helytállásában is. Ezt az értékelést fogadta el Szabó István is a centenáriumi tanulmánykötetben.92 A kérdést legfrissebben taglaló Takács Péter sem bocsátkozik találgatásokba, megelégszik azzal az utalással, hogy az alföldi és északkeletmagyarországi vármegyék, szabad kerületek lakossága – bár a polgárosultságban elmaradtak a dunántúliak és főleg Pest mögött – „történelmi hagyományaikat és társadalmi struktúrájukat tekintve sokkal megbízhatóbb bázisát képezték egy függetlenségi harcnak…”93 Mindazonáltal ez sem megnyugtató válasz arra az izgató kérdésre, miért Debrecent és miért nem egy másik alföldi várost szemelte ki Kossuth Lajos ideiglenes fővárosnak. 91

Lajos Kossuth and Debrecen in 1848 Miklós Bényei The General Assembly of Debrecen, on receiving the news about the revolutions in Vienna and in Budapest, conferred honorary citizenship upon Lajos Kossuth on March 19, 1848. There were several motives behind this decision of the leadership of the town generally considered 91

Közlöny, 1849. jan. 14. 3.p. Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849ben. Pest, 1871. 2.köt. 209.p. Ennek nyomán: Szabó István: A küzdelem szervezése. = A szabadságharc fővárosa Debrecen, 1849 január – május. Db., 1948. 104.p. Hivatkozik még (104-105.p.) – Gelich Richárd (Magyarország függetlenségi harca 1848−1849. Bp., 1885. 2.köt. 154.p.) alapján – Mészáros Lázár hadügyminiszterre, aki a képviselőház szóban forgó ülésén szintén a Tiszán túli terület kedvező voltát hangsúlyozta volna. A Közlöny c. hivatalos lapban közzétett jegyzőkönyv szerint azonban Mészáros nem volt jelen december 31-én az országgyűlésben. 93 Takács Péter: A szabadság Debrecenbe költözött. = A szabadság Debrecenbe költözött. Tanulmányok 1848/49 történetéhez, Db., 1998. 22-23.p. 92

Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban 138 to be rather conservative. For a start, there had been an ever-growing group of adherents of the ideas of nationalism and the achievement of middle-class status present in the town ever since the so-called Reform Era. Second, the chief justice of the settlement also sympathized with the ideas of reform, and third, there was a sizable crowd of people gathered in front of the Town Hall during the session to urge the assembly to embrace changes. On March 22, the magistrate made a decision on sending a letter of gratitude and ordered a picture of Kossuth’s likeness. At the end of March, the Protestant ministers and college professors used Biblical parallels while praising the merits of Kossuth. Several booklets of prose and poetic writings were published in the town, one of the chief characters of which was the noted politician. The ordinances received from the Minister of Finances were regularly discussed by the leading bodies of the town. In the above quality of his, Kossuth was also in touch with the owner of the Debrecen saltpeter factory. The editors of the local Alföldi Hírlap (News of the Alföld Region) devoted quite some attention to Kossuth’s political activity and his initiatives, and they also carried his more important speeches. Several articles were taken over from the Budapest-located newspaper called Kossuth Hírlapja, named after him. Following Kossuth’s election to the position of the head of the OHB, Alföldi Hírlap went on to provide detailed information on his work in organizing the military forces and the leadership of the country, giving an extended coverage on his recruiting route carried out in the fall. The Municipal General Assembly systematically discussed and debated the decrees issued by the head of the OHB and, at the end of November, asked for arms and the assistance of a professional expert on fortification. More than one measures taken by Kossuth had a direct influence on the work of Károly Tar, the Debrecen-located Government Commissioner on Implements of War. Due to the advance movements of the Austrian troops, on the last day of the year, the parliament transferred its and the government’s headquarters to Debrecen on the initiative of Kossuth.

KOSSUTH LAJOS ÉS DEBRECEN 1848-BAN

Recommend Documents