KOSSUTH LAJOS KÖZGAZDASÁGI NÉZETEI
(az önálló nmzetflazdasáfl, a védegylet, az úrbér ügye kapcsán) Dr. Majoros Krisztina*
Az 1840-es évek elején kibontakozott reformmozgalom folyamán egészen új mozgatórugók kerültek előtérbe (a journalismus, a szónoki agitáció, az egyesületi működés, stb.), melyek felpörgették az elméket, az eszmecsere és a politikai küzdelmek terét kitágították. Az egész időszak irányára és történetére döntő befolyással volt egy személyiség, aki az 184149-i reform mozzanatok és fejlemények közép- és kiindulási pontja volt és az események alakulásának sajátos jelleget kölcsönzött. E személyiség Kossuth Lajos, a magyar politikai hírlapirodalom megteremtője, a védegyleti és védvámi agitáció atyja és lelke, a parlamenti és forradalmi szónoklat felülmúlhatatlan mestere, gróf Széchenyi szerencsés vetélytársa, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leghírnevesebb képviselője. Kossuthot a politika vezette a közgazdaság felé. A közgazdasági eszmefejlődésre is jelentős befolyást gyakorolt és új irányokat határozott meg fejlődésében. A reformkérdések két tárgykör köré összpontosultak: politikai és közgazdasági kérdések. A politikai tárgykör vonatkozásában az eddig túlnyomóan magánjogi reformirány mellett a közjogira is nagyobb hangsúly helyeződött. Közgazdasági tekintetben fő célként jelent meg az önálló magyar nemzetgazdaság megalapítása, ipar- és gyártásfejlesztés, hűbéri intézmények és viszonyok megszüntetése, új kereskedelmi és közlekedési útvonalak nyitása, a hitel-, az adó- és a pénzügyi rendszer fejlesztése, függetlenedés Ausztriától, védvámok kérdése. Kossuth fellépése a hazánkban uralkodott nemzetgazdasági nézetkör átalakulására is döntő befolyást gyakorolt. Politikai reformprogramjának alaptételei között egyrészt az ipar és a gyári kultúra mielőbbi megvalósítása, másrészt hazánk teljes önállóságának megalapítása álltak az első helyen. Mindazok az eszközök, melyek ezen célok elérését lehetővé tették alapvető fontosságúaknak tűntek fel azok előtt, akik Kossuth reform irányát követték: az addig uralkodó szabadkereskedelmi eszmék és a mezőgazdasági irányultságú politika ellenében az ipari érdekek elsőbbségét hangsúlyozó elmélet tanai léptek előtérbe; és a nemzeti érdekek élsőbbsége. * közgazdász, PhD, ME Gazdaságelméleti Intézet adjunktusa
19
Magyarországra akkor az a feladat nehezült, hogy erős polgári osztály nélkül honosítsa meg azokat az intézményeket, amelyek másutt éppen a polgári szabad elem fejlődésének voltak eredményei. Szükséges volt ipart teremteni. Mi célja volt politikailag az ipar fejlesztésének? Az, hogy a polgárság politikailag függetlenné, gazdaságilag önállóvá váljék. A demokrácia követelte az ipart; ez meg az osztrák túlsúly alól való felszabadulást. így vált Kossuth vezetése alatt a gazdasági kérdés elsőrangú politikummá. A magyar ipar fejlődése a demokratikus, önálló nemzetek sorába emelné a magyart. Az 1842-es első magyar iparkiállítás sikere tovább ösztönözte Kossuthot, hogy az iparral és annak védelmével foglalkozzon. Tudományos alapot is talált Friedrich List, a neves német nemzetgazdának műveiben, melyek először tárgyalják nem financiális, hanem elsősorban a nemzeti munka szempontjából a gazdasági kérdéseket. Önálló magyar nemzetgazdaság List Frigyest a 19-dik század legnagyobb védvám teoretikusának nevezték. Nézetei és az 1841-ben megjelent „Das nationale System der politischen Oekonomie" című munkája nagy hatást gyakorolt Kossuthra. List az első nagy kontinentális nemzetgazda ill. az egyetlen külföldi nagy nemzetgazda, aki Magyarországot vizsgálódásai körébe bevonta1 és döntő befolyást gyakorolt eszmefejlődésünkre és közgazdasági életünkre azáltal, hogy az 1840-es évek folyamán Kossuth felkarolta List eszmerendszerét. List munkája éppen abban az évben jelent meg, amikor Kossuth a Pesti Hírlap hasábjain a szabadkereskedelem mellett tört lándzsát. List felhasználja a liberális gazdasági elveket, amíg azok a nemzetállam fejlődését segítik, s amíg a kiváltságokkal és technikai akadályokkal széttagolt nemzeti test eggyé forrasztását szolgálják. Ugyanakkor felújít a régi abszolutizmus fegyvertárából bizonyos merkantil elemeket, korlátozást és beavatkozást is, ha ez az önálló nemzetgazdaság kiépítéséhez szükséges. List szerint a nemzeti lét (egykorú magyar szóval: nemzetiség) kifejlesztése és biztosítása a közgazdaságnak is feladatát képezi. A közgazdaságot a nemzeti céloknak kell alárendelni. A nemzetnek önálló termelőerővel kell bírnia. Ebben fontos szerepe van az iparnak, amely nemcsak gazdasági tényező, hanem ezen túl politikai eszköz is. Az iparfejlődést viszont védvámokkal lehet elősegíteni. Egy másik hatalom fejlettebb iparának fenyegető versenyétől a védvám alkalmazásával lehet megszabadulni. A védvám azon tényezők egyike, melyek a gazdasági és ezen át a nemzeti önállósághoz vezetnek.
20
E rendszer alapelvei röviden a következőkben foglalhatók össze: A „nemzetiség" fogalmának kifejlesztése, erősítése, politikai biztosítása szinte egyik feladatát képezi a közgazdaságtudománynak. A politikai nemzetiségnek, mint fő célnak, minden egyéb alárendelődik, így az ipari vagy gazdasági célok is. A nemzeti vagyon List tanai szerint nem a csereérték mennyiségében, hanem az ún. produktív erőkben rejlik. A szektorok (elnevezése szerint: társadalmi foglalkozás-nemek) között legjelentősebb a műipar és a gyártás, mivel a javak szaporításának ez a leghatékonyabb módja és nézete szerint a nemzet gazdasági erejének legfőbb meghatározó tényezője. Ezért List rendszerében a protekcionizmus és a védvámi politika kitüntetett jelentőséggel bír, mivel az iparvédelem legbiztosabb eszközének tartja. Az ipar és a gyártás fejlesztése fokozza az ország belső fogyasztását, melynek - számos hatása mellett - a nemzeti önállóság és a gazdasági függetlenség kialakítására és fenntartására jótékony hatása van. Kossuth pályájának kezdetén nemzetgazdasági programjául elfogadta List rendszerét. List munkáinak megismerése előtt Kossuth is a szabadkereskedelmi iránynak volt a híve. Meglepő, milyen rövid idő alatt fordul át Kossuth felfogása az új, nemzetgazdasági irányba. Amint a Pesti Hírlap 1842 elején második évfolyamába lép, Kossuth egymást követő cikkeiben mind közelebbről próbálja az elméletet a magyar viszonyokhoz adaptálni és az őt jellemző rábeszélő erővel mind határozottabban mutat rá a gazdasági életünkben érvényesítendő nemzeti érdekekre. Előtte nem akadt magyar politikus, aki egy adott közgazdasági elméletet ilyen mértékben átvett és képviselt volna. A magyar gondolkozást alapjában véve nem List a közgazdász formálta át. List az amúgy is közjogi, ellenzéki szellemű magyar nacionalizmusnak adott egy olyan közérthető formulát a kezébe, amelynek segítségével liberális reformereink eldönthettek egy, a lelkük mélyén lassan már döntésre érő problémát és közelebbről meghatározhatták a magyar nacionalizmus gazdasági programját. A formula felhasználható voltát és jelentőségét Kossuth élénk és tanulékony szelleme érti át először, az ő szuggesztív és nemesen izzó előadása vetíti bele mindazok lelkébe, akikben szintén a magyar liberális nacionalizmus bontakozik. Valóban nem részletesen kidolgozott, önálló elméletről van itt szó, hanem bizonyos elveknek a magyar nacionalizmus érdekében való felhasználásáról. Kossuth fejtette ki mindezt utóbb is a legvilágosabban mindazok közül, akik hasonlóképpen gondolkoztak.
21
List hatása széles körben terjedt el, művét 1843-ban magyarra is lefordították. 2 Az önálló nemzetgazdaság eszméje az eljövendő magyar nemzetállam egyik pillére és előkészítője lett. Mindaz, amit Kossuth gazdasági téren liberális olvasmányaiból tanult, ehhez a gondolathoz igazodik, eszerint ítéltetetik helyesnek vagy helytelennek. Kossuth érzi, hogy töretlen úton halad. Maga írja, hogy eleinte önbizalma sem volt szilárd, hiszen „a magyar közélet Werbőczyes szelleme oly kevés módot nyújtott eddig a státusgazdaságtan elméleteit nacionalizálni" 3 Lépései azonban hamarosan megszilárdulnak. A magyar nacionalizmus jövőjének nagy távlatából tekint végig a kor gazdasági kérdésein. Védegylet Kossuth nemzetgazdasági eszmekörének sarkköve azon meggyőződése, hogy Magyarország mindaddig szegény és anyagilag fejletlen marad, amíg fejlett iparra szert nem tesz. Olyan közgazdasági intézkedések bevezetését szorgalmazta, amelyek elősegítik, hogy Magyarország ipari állammá alakuljon. Ennek érdekében erőteljesen pártolta a védővámok, a protekcionista eszközök alkalmazását, melyek nemcsak az ipar védelmét szolgálják, hanem a nemzeti önállóságot is biztosítják. Az ipar és a gyártásfejlesztés minden lehetséges módját akkoriban támogatták, így egy országos társulat megalakítását is. Már 1842-ben - az akkori iparkiállítás után - keletkeztek itt-ott az országban ipart támogató ill. védő egyesületek 4 , melyeknek tagjai magukat hazai áruk vásárlására kötelezték. Ugyanakkor említhető, hogy magában Széchenyi reformprogramjában is volt sok, ami ez új törekvéseknek kiinduló pontjául szolgált, amennyiben a nemzetben az önsegélyezés és a társulás alapján történő újítás elvét megérlelte. A társulás, az egyesülés gondolata benne volt a levegőben és csak az alkalomra vált, hogy országos méretű tényezővé váljon. Ez az alkalom 1844-ben érkezett el, amikor az országgyűlésben folyó vámviták újra eredménytelenséggel látszottak zárulni. Kossuth indítványozása alapján az országos iparvédegylet 1844. szeptember 18-án megalakult és október 6-án tartották meg az első nagy szervező gyűlést. (Érdekes itt az a körülmény, hogy szinte ugyanebben az időben - vagyis 1843-44-ben - Franciaországban is találkozunk hasonló irányú törekvéssel, amennyiben „association pour la défense du travail national" nevű védvámi és iparvédő egyesületet épp ekkor alapították Párizsban.) Az egylet alapszabálya a következőkben foglalható össze: kimondták (l.§.), hogy a védegyletnek célja a nemzeti műipart és gyártást emelni, és a pénznek az országbóli kifolyását megakadályozni; (2.§.), hogy az egyletbe 22
belépő tagok hat egymás után következő évre lekötelezik magukat becsületszó mellett arra, hogy csak belföldi iparosokkal dolgoztatnak, s idegenek iparcikkeit, és gyártmányait nem vásárolják, ha ezek (tekintet nélkül a minőségre) lakhelyük vidékén a belfölditől megszerezhetők; valamint azt is (3.§.), hogy e szabály alól mentesül minden olyféle jószágok vagy árutárgyak, melyek az élet és egészség, aztán a mezei ipar és műszorgalom biztosítására, illetőleg előmozdítására szükségesek, nem különben tudományos eszközök és irodalmi termékek, képek és szobrok, minták és gépek is, valamint gyárilag átalakítandó nyersanyagok, mint amelyekre az illető tilalmat kiterjeszteni okszerüleg úgy sem lehetne. A védegylet elnökei gróf Batthyányi Kázmér és Teleki László lett, az igazgatója pedig Kossuth Lajos. Az egylet fejlődése és tevékenysége egy ideig veszélyeztetettnek tűnt a kormány ellenséges magatartása miatt, mely később fokozatosan mérséklődött. A védegylet lendületes növekedésnek indult. A pesti törzsegylethez egy év folyamán 138 vidéki egylet csatlakozott, a tagok száma közel 100 000-re növekedett és, mint egy jeles német író megjegyzi 5 : a „könnyen lángra gyúló magyar phantasiában a nemzet egy része előtt már Magyarországnak mint elsőrangú iparállamnak fényes képe lebegett; sokan a világ legelső kikötőiben már a magyar lobogókat látták lengeni, látták, mint sereglenek angol s franczia tőkések egész karavánokban Pesten össze, mint keletkeznek mintegy varázsütésre honunkban gyártelepek és kereskedelmi vállalatok, mint emelkedik a pesti magyar divat uralkodóvá Keleteurópában, s mint hozzák aranygyümölcseiket az iparegyesület és a gyáralapító társaság, a kereskedelmi társulat, meg a védegylet, a reform-párt hímeves coryphausainak vezetése alatt" Jelen keretek között nem tárgyaljuk részletesen a védegylet történetét, viszontagságait, hanem az iparvédleti eszmekör ismertetésére, támogatóira és ellenzőire térünk ki. Az országos tekintélyű személyek közül, akik az ügy előmozdításához hozzájárultak említhető: az agitáció lelkén és fő emberén, Kossuthon kívül gróf Batthyányi Kázmér és Lajos, gróf Teleki László, báró Wessellényi, Bezerédy, Szentkirályi, Vörösmarty Mihály, Fáy András, az egy ideig (Kossuth visszalépte után) igazgatóként tevékenykedő Gorove, azután Pulszky, Lukács Móritz, Tóth Lőrincz, Trefort Ágoston, sőt maga Deák Ferencz is. Megannyi neves és nagy társadalmi befolyással bíró államférfiú és publicista, akik a védegyleti elv- és eszmekört egyidejűleg a napi sajtóban, az irodalomban és társadalmi téren diadalmasan képviselték. Rajtuk kívül, a másod vonalban az élénk tollú újságíróknak és közgazdasági íróknak egész serege állt az ügy szolgálatában.
23
Élén az ügynek - mint már említettük - Kossuth Lajos, az ekkor már a népszerűségének tetőpontjához közeledő, heves reform-agitátor állt. Támaszkodva List Frigyes tanaira részint hírlapi cikkeiben, részint egyleti körökben tartott beszédeiben lelkének egész hevével buzgólkodott az általa elsőrangú fontosságúnak ítélt reformügy mellett. Utalt név szerint arra, hogy ez az egyik fő út és mód országos önállóságunkat iparilag és politikailag is biztosítani; közgazdaságunkat helyesebb alapokra fektetni; hogy valamint külön nemzetet képezünk, úgy külön és saját státusgazdászatunknak is kell lenni6; hogy gyártás és műipar nélkül hazánk sem társadalmilag, sem anyagilag erőssé, virágzóvá nem válhat; hogy csak a védegyleti eszme praktikus keresztülvitele nyomán ellensúlyozhatjuk a birodalmi kormány által irányunkban alkalmazott félszeg és káros vámrendszer visszás hatásait; hogy az e fajta szociális agitáció képes a közigazgatást erélyesebb intézkedésekre serkenteni; hogy Ausztria a mi őstermékeink tekintetében nem biztosítván elégséges piacot, a belső fogyasztás fokozására és a külföldi kapcsolataink szélesítésére kell törekednünk; végül, hogy védvámokat és hathatós ipartámogatást kell biztosítani, mint a nemzet egyik fő feladatát és hogy nekünk magyaroknak minden erőnkkel és töretlen kitartásunkkal oda kell hatnunk, hogy hazánknak szerződések és jogok által biztosított alkotmányosságát ezen ügyekben is megóvjuk és érvényesítsük 7 A védegyleti eszmekört a fentebb említett tekintélyek közül sokan mind belföldön, mind külföldön támogatták. Többek között megjelent egy nagyhatású dolgozat 8 , amelyet bár német nyelven van írtak, minden bizonnyal magyar szakember tollából fakadt és egyike a legmarkánsabb védelmező tanulmányoknak, melyek a korban egy speciális kérdésben napvilágot láttak. A cikk egyik fő célja volt a külföldi lapokban megjelent támadó érvek cáfolása. Mi volt a közgazdasági jelentősége a védegyleti mozgalomnak? Társadalmi és közgazdasági tekintetben a védegyleti rendszer nyílt elismerése volt az anyagi munka jelentőségének, valamint az ipari és polgári elemnek, a társadalomban a nemzeti közgazdasági függetlenségre irányuló feladatának; valamint annak, hogy elérkezett az idő a felsőbb osztályok számára, hogy a „külföldieskedést" feladják, a közvagyonból történő fényűzést mérsékeljék; általános és öntudatos erőfeszítések történjenek üzleti tekintetben, ha erőteljes fejlődésre jutni akar az ország. Lónyai Menyhért helyesen emelte ki, hogy a védegylet egyik jótékony eredményeként kell elismerni azt is, hogy az egész nemzet gondolkozni és megismerkedni kezdett nemzetgazdasági viszonyaival és levonta a következtetést, hogy a fennálló problémákra mielőbb megoldásokat kell találni.9
24
Mindezekkel szemben a védegyleti mozgalomnak és eszmekörnek nagy hiányai is voltak és folyamatosan támadások érték. A Védegylet körüli hírlapi küzdelem, amely a vámvita egyenes folytatásának tekinthető, már 1844 őszén megindult. Gróf Dessewffy Emil lapjában, a kormánytámogató Budapesti Híradóban, amely a mozgalom ellenfeleinek fő orgánuma lett, elsőként írta meg Kossuth áthajlását Smith Ádámtól List Frigyesig. 10 Az október 20-i számban konzervatív szempontból szigorúan megbírálta a Védegyletet. Kossuth maga felelt a támadásra egy hosszabb Nyílt Levélben. 11 Ez volt az első párviadal abban a küzdelemben, amelynek során a Védegylet ellen felvonul a kormány, a konzervatív haladók csoportja, Széchenyi pár híve és néhány neves gazdasági szakember. A Védegylet egyik fő alaptévedése - amelyet korában hangoztattak - az volt, hogy felismerve a nemzetgazdasági élet természetét és törvényeit azon balhiedelmet ápolta, hogy a népek ipari élete mesterséges módon igazgatható. A védegyleti párt hibás nézetének tartották, hogy azt, ami csak az idők hosszú folyamának, a nemzeti ipar és gazdasági élet fokozatos fejlődésének lehet gyümölcse, erőszakos úton, különféle beavatkozások által el lehetne érni; hogy műipart csak úgy, mintegy lábdobbantással (ahogyan Széchenyi mondta) és mintegy varázsütéssel meg lehetne teremteni. A bírálók a mozgalom vezetőinek szemére vetették, hogy nem gondolták át azt a számos feltételt, amelyek egy országban a műipar sikeres megteremtéséhez elengedhetetlenek. Az agitáció egyik határozott ellenzőjeként gróf Széchenyi István lépett fel. Az ellenzésének okát a nagy magyar szellem életírója báró Kemény röviden a következőkben foglalta össze 12 : „Széchenyi mindig szeme előtt tarta, hogy anyagi és ipari vállalatokban elő mindig azok soroztassanak, melyek nekünk magyaroknak hasznosak, az osztrák érdekeket pedig érezhetően nem sértik; mert csak így reméllé, hogy később gyarapodva és erősödve, az összeütközési kérdésekben is nem fognánk vesztesek lenni. A védegylettől tehát félt, mert az ausztriai iparosokat és tőkepénzeseket ellenünk uszítja, s harczunk egyenetlen leend. Aggódott továbbá azért is, mivel hitte, hogy egy lábdobbanással nem lehet földmivelő országban valóságos ipart teremteni, s nem gondolt, s nem várt a védegylettől egyebet, mint biztatásokat gondtalan vállalatokra, és kezességet néhány gyár ephemer sikere mellett a bukásról. Látta továbbá Széchenyi azt is, miként a védegyletnek erkölcsi alapjává azon eszme tétetett, hogy a birodalmi rendszer miatt naponként szegényedünk, s az ország közértéke évenkint apad. Ő pedig e szegényedést valótlannak, s e szegényedésseli izgatást veszélyesnek tartá. Végre a védegylet szerkezetét sem szerette Széchenyi, mert azt véve észre, hogy a központi társulattal a vidékiek oly
25
szoros összeköttetésben állanak, hogy a hálózat által könnyen lehet más izgatásnak anyagait is az országba szétteríteni." A védegyleti reform kérdés ismét egyike azon nagy vitáknak, amelyekben a két nagy agitátor egymással szembeszállt, úgy mint korábban a „Kelet népe" kérdésében, azután az „Adó-ügyében", majd a közlekedés ügyeiben. Maga List Frigyes 1844 végén járt Budapesten és találkozott a védegyleti vezetőkkel. Véleménye szerint, amelyet a magyar 13 nemzetgazdaság reformjáról írt tanulmányában kifejt, a védegyleti mozgalom mélyén van helyes törekvés, „bár ez legközelebbi céljaiban és eszközeiben részben oktalannak, elhibázottnak és károsnak látszik" Annyi a helyes, hogy Magyarországon valóban elő kell segíteni olyan iparágak fejlődését, amelyek nem gyárszerüen, hanem kis tőkével és sok kézimunkával a földműveléshez legszükségesebb eszközöket termelik. Ezzel emelkednék a termelés, az életszínvonal és az alsóbb rétegek fogyasztó képessége, Magyarország tehát jóval több osztrák és cseh iparcikket tudna átvenni, mint eddig. List szerint az osztrák áru elleni védegyleti harcban a kormány elleni tüntetés fejeződik ki és nem is fogja meghozni azt az eredményt, amit a vezetői várnak tőle. A kormány tehát ez List konklúziója - jól tenné, ha a mozgalom élére állna és maga vezetné a „helyes" úton: a magasabb gazdasági színvonal és a nagyobb felvevőképességü magyar piac felé. Szükségtelen rámutatni, hogy Kossuthék egészen mást akartak: önálló nemzetgazdaságot, nem pedig azt, hogy több külföldi árut vegyünk, mint azelőtt. A védegyleti mozgalom egy idő után hanyatlásnak indult és 1849ben végképp megszűnt. Valójában mi is történt? A Védegylet eloszlott azzal a múlékony hevülettel együtt, amit a magyaroknál nem kell komolyan venni? Ismét kitűnt gyengeségünk? A látszat valóban erre mutat, ha a Védegylet gazdasági oldalára pillantunk és az elért gyakorlati eredményeket a kitűzött, nagy célokkal összevetjük. Puszta lábdobbantással nem lehetett egyszerre önálló ipart teremteni a szerény kezdetekből. Ahhoz, hogy Magyarországon komoly ipari fejlődés induljon birtokrendszerünkben, közlekedésünkben, naturál gazdálkodási viszonyainkban nagy átalakulásnak kellett bekövetkeznie. Mindenekelőtt a rendiség elavult életformáját kellett levetnünk. A mozgalom valóban siettette a fejlődést. Ezzel azonban a hazai termelés színvonalát lényeges mértékben mégsem tudta emelni és az idegen árunak sem állhatott igazi sikerrel útjába. Azonban kétségtelenül ráirányította a figyelmet a gazdasági kötöttségekre, az elmaradottság formáira, így többek között az úrbér ügyére, amelyről a következőkben még szólunk. 26
A védegyleti mozgalom nem is igazán, mint gazdasági mozgalom volt sikeres, ahogyan De Gerando, az egyetlen külföldi, akiben francia volta mellett is teljes az együttérzés a magyar ellenzéki mozgalom iránt, úgy látja, hogy a védegylet alapítóinak nem is volt célja „Európa legagrárabb népét iparivá" tenni: Ausztriát akarták attól a bevételtől megfosztani, melyet Magyarország, ipari elmaradottsága miatt, méltatlanul fizetni kényszerült. A mozgalom pedig még jobban megerősítette a nemzeti érzést. De Gerandoban a magyar ellenzék önbizalmát érezzük: Magyarországban a jövő erős országát látja, amely egyedül adhat a Habsburg birodalomnak igazi súlypontot és jövendőt. 14 Kossuth is érezte, hogy igazi sikerét nem a gyarló formák között, hanem a lelkek mélyén kell keresnie: „nincs erő s hatalom, mely mozgalmaink által felköltött érzelmeket megsemmisítse" 15 Úrbér ügye Az 1830-as években, amikor a reform szelleme terjedezni kezdett, különösen a népfelszabadítás ügye vált elsőrangú feladattá a szabadelvűek előtt, s ez természetszerűen vetett fel két kérdést: az úrbér illetőleg a megváltás, és az általános adózás kérdését. Itt mi csak az elsőre térünk ki, főleg Kossuth és Wesselényi levelei kapcsán, mint akik e kérdések elsőrangú megvitatói voltak 1846/47-ben. Magyarországon az első úrbéri törvényt az 1832/36-iki országgyűlés hozta és ez volt ennek az országgyűlésnek a legfontosabb eredménye. Noha e törvény a múlthoz képest a jobbágynak számos anyagi kedvezményt biztosított, megmentette számos önkénytől és eddigi ingadozó helyzetéből a törvény oltalma alá helyezte: azért mégsem tette polgárrá. Ebben az időben az örökváltságra irányult a szabadelvűek figyelme. Ennek bukása a törvényjavaslat legfőbb elvének sikertelenségét jelentette. Az 1839/40-iki országgyűlés hozta meg az örökváltsági törvényt, mint tisztán magánjogi kezdeményezést, mely megengedte e szerint az úrbéri terhek örökös megváltását, ha mindkét fél megegyezik. Tehát nagyon szűk keretben engedte meg. Deák 1836-iki követi jelentésében méltán emlékezett meg „vérző szívvel" e törvénycikk akkori elbukásáról; négy év elteltével, ebben a formában már elkésettnek tekinti a törvényt. E törvény mellett századok kellettek volna ahhoz, hogy hazánk az úrbéri viszonyokból kibontakozzon. Az igazi szabadelvűek már korábban is kifejezték, hogy az úrbériség csak átjáró híd a fölszabadításra. Kossuth már a Pesti Hírlap alapítása után nem sokkal távolabbi programpontjainak egyikévé tette a közmeggyőződés ezen óhaját. Kossuth a hazánk anyagi felvirágzását akadályozó középkorias jogés birtokintézményeket, az ősiségét, a jobbágyi viszonyokat és a nemesi 27
adómentességet, stb. éppen úgy, mint gróf Széchenyi és minden elfogulatlan hazai államférfiú, egyenesen károsnak és mielőbb eltörlendőnek tartotta. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy amíg ezek az intézmények fennállnak, addig Magyarországon sem az anyagi érdekek, sem a haladás és a szabadság ügye nem lesz megfelelően biztosítva. Ebben a tekintetben közte és Széchenyi között ellentét nem volt. Kossuth reform elképzelésének másik lényeges momentuma (e tekintetben már némileg Széchényiével ellenkező álláspontot képviselt), hogy a birtokos közép nemességet tekintette a nemzeti újjászületés első és leghatékonyabb tényezőjének, és azon meggyőződéséből indult ki, hogy „a jogszerűség, a civilisátió és az alkotmányos élet legfőbb factora, s a nemzeti erő megtörhetetlen magköve: egyenesen a középrendben keresendő, azon középrendben, mely nem áll oly magasan, hogy osztály-érdekeit, a nemzeti tömeg érdekeivel ellentétben képzelné; de nem olyan alant sem, hogy mások suprematiai vágyainak eszközeivé alacsonyulna 16 , s mely magát pénzért vagy csillámokért árúba bocsájtaná" 17 Félreismerhetetlen jellemvonása Kossuth reform programjának, hogy míg Széchenyi rendszerében az anyagi érdekekre helyezte a fő hangsúlyt, addig Kossuthnál a politikai tényezők kaptak nagy jelentőséget és inkább a politikai intézmények reformja útján vélte a nemzetet anyagilag is virágzásnak indulni, mint fordítva. Két látszólag ellentétben álló rendszer, de köztük az összhang megteremtése korántsem oly nehéz, amennyiben az egymásmellettiség és az egymásutániság megállapítása szükséges a feladat sikeres megoldásához. Kossuth szellemének rugalmasságát mi sem mutatja jobban mint az, hogy a nagy csapás (a védegylet működésének nehézségei, majd megszűnése) után egész pályájának legfontosabb, következtetéseiben leggyümölcsözőbb munkájába fogott: a jobbágyság felszabadításába. Kossuth csak az alkalomra várt, hogy örökváltsági tervével fellépjen és az 1846-os év hozta meg számára a kellő alkalmat. A február közepi lengyel események kapcsán Kossuth elérkezettnek látta az időt a kérdés megbolygatására; de mint már gyakran szokása volt ebben az időben, gondolatait először Wesselényivel osztotta meg levélben. 1846 májusában Tinnyére, birtokára ment pihenni, ahonnan ideje és módja volt levelet írni, melyben az úrbéri terhek eltörlésére vonatkozó tervét is kifejti. Mielőtt erre kitérnénk, a levélből idézünk néhány részt, amely Kossuth akkori elkeseredett hangulatát tükrözi: „A csődök úgy látszik az oppositiónál divatba jőnek. - Rossz divat; mert talán ez egyik oka, hogy a jellemgyenge nyomorult emberek, kikben annyi erő sincs, hogy a szegénységet megbírják, eladóvá teszik lelköket s a haza ügyét, melynek most inkább mint valaha, van tántoríthatatlan védekre szüksége." Majd 28
folytatja: „Meg fogsz botránkozni kedélyem ezen typusán. Méltán. De hiában, ember vagyok, kiveszen sodromból annak tapasztalása, mennyi erőfeszítésbe kerül valami jót megteremtenem, s ha végre óriási küzdelmek közt megteremtém, minő alacsony utakon rontják meg sikerét mindennek elleneink, minő léha közönyösséggel hagynak mindent veszni barátaink. i o Szegény, szegény hazám!" Majd levelében kitér az úrbérre vonatkozó elgondolására: Az úrbérek ideje lejárt. - A feudalismus romjainak bukni kell; s ha a nemesség fel nem fogja helyzetét, veszve van menthetetlenül, s esett áldozatúl nem a szabadságnak, hanem a kormánykénynek, az absolutismusnak." 19 „Halld nézeteimet: Míg a feudalizmus maradványaiból, a boldogtalan úrbéri viszonyokból ki nem bontakozunk, érdekegyesítésről szó sem lehet. Itt van a kölcsönös bizalmatlanságnak, a nép gyűlölségének kiapadhatatlan forrása. A magyar törvényhozás az úrbéri viszonyokat mindig fonák szempontból fogta fel; t.i. juris privati kérdésnek tekintette, holott az, ha van is juris privati oldala, főképpen juris publici kérdés. Ezen tévedésnél fogva nézte azt oly kölcsönös kötelezettségi viszonynak, mely mint az ily természetű magánjogi szerződések csak mindkét fél megegyezése által szüntethetik meg. Innen az engedélyező örökváltság, melynek anomáliáját még az által is tetézé a törvényhozás, hogy itt is ráütné a népre a kiskorúság alacsonyító bélyegét s a státusnak gyámsági helybenhagyását tartotta fel." 20 Mindazon túl, hogy Kossuth hangsúlyozza, hogy a problémát nemcsak magánjogi, hanem mindinkább közjogi kérdésnek kell tekinteni, elveti a részleges megváltás elképzelését és a következőképpen nyilatkozik: „Az úrbér státusbetegséggé lön. Ennek gyógyítását nemcsak a földesúrnak, de még a jobbágynak tetszésétől vagy érettségétől sem lehet felfüggeszteni. Partiális váltság nem segít. Ma hozassék kényszerítő váltsági törvény (miként nevezni szoktuk azt, hogy a földesúr ne ellenezhesse a váltságot), sőt alkottassák váltsági bank is, honnan a jobbágy hosszú törlesztésre pénzt kaphasson váltsága végett" 21 Kossuth bizonyos volt abban, hogy az úrbéri viszonyokat meg kell szüntetni legalább annyira, amennyire tisztában volt azzal, hogy a nemességgel nem lesz egyszerű ezt elfogadtatni és keresztülvinni. Ezért a következőket javasolja: „A magyar aristokrátia nem fogja megczáfolni természetét: inkább veszni fog, hogysem az úrbéri jogokat kárpótlás nélkül feladja. Ez világos. Tehát kármentesíteni kell a földesurakat. De kármentesíteni s mégis az egész országban egyszerre rögtön keresztülvinni, úgy hogy a nép viselje a váltság egész terhét, materiális képtelenség. A jobbágyi viszonyokat még sehol sem szüntették meg máskép, mint vagy revolutionális csapással, vagy pedig úgy, hogy a váltság egy részét a status viselte. - Nálunk is ez utóbbi kell. A status vállalja el a váltság terhének 29
felét; tegyen végette financziális operátiót; fizesse ki a nemességnek egyszerre, hogy jószágát instruálhassa; a másik felét fizesse a jobbágy 10-12 év alatt; de az urbériség rögtön szűnjék meg, mihelyt evalválva s meghatározva lesz a váltsági összeg az egész országra." 22 íme Kossuth megváltási terve, melynek két fő szempontja: az állam közbeiktatásával egyszerre történő megváltás és a közteherviselés. Kossuth egyenlőre nem gondolt radikális megoldásra, de mégis az akkori felfogás szerint, hisz sokan és régen bajlódtak e problémával, igen merésznek látszott e terv kivitele. Még Wesselényi Miklós sem tartotta helyesnek, hogy a nemesség fizesse meg a jobbágy váltságát. Legalább telkének egy részéről kellene lemondania. Széchenyi „csak évtizedek múlva" reméli elérhetőnek az örökváltság előre haladását. De Kossuth már észreveszi, hogy máris forradalmi a hangulat. Alig sejthette azonban, hogy három év alig telik el és az úrbériséget eltörlik az úrbéri föld teljes meghagyásával a jobbágy részére. Kétségtelenül ez volt Kossuth legnagyobb történeti cselekedete; meg is hozta gyümölcsét. De itt is a politikai cél és gondolkodás járt elöl, a gazdasági csak segédeszköz. Jegyzetek: 1
Vesd össze pl: Die Nat. Oekonomischen Reform von Ungam c. értekezését 1845-ből. Sárváry Antal: A politikai gazdálkodás nemzeti rendszere. Kőszeg, 1843. 3 Kossuth Lajos: Vámszövetségi kacsintgatások. = Pesti Hírlap, 1842. 178. sz. 4 Vesd össze: Századunk, 1842. 64. sz. és Pusztay: Ungams Industrie. 1845. 12. 1. 5 Idézi Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon. Heckenast Gusztáv, Pest, 1868. 402. o. 6 Lásd. Hetilap, 1846. 87. sz. 7 Vesd össze egyebek között a protekcionista irány fő orgánumának, a Hetilapnak 1845/46os számait (főleg 1846. 2, 20. s k. 1847 168. s k.); Kossuth beszéde a magyar és osztrák vámviszonyokat illetően a védegylet 1846. aug. 20-án tartott közgyűlésén; Pulszky Actenstücke zur Geschichte des ung. Schutzvereines. Lipcse, 1847 89. s k. 1. 8 Der ungarische Schutzverein. Vigand, Lipcse, 1845. 9 Lásd. erről Lónyai Menyhért: Hazánk anyagi érdekei. 1847 10 Budapesti Híradó, 1844. nov. 1. " Kossuth Nyílt levele gr. Dessewffy Emilhez, 1844. okt. 30. 12 Idézi Csengery: Magyar státusférfiak, 502-503.1. 13 Die Narional-Oekonomische Reform in Ungam (1845), Friedrich List's: Gesammelte Schriften (hg. v. L. Hausser), Stuttgart, 1850. II. 14 De-Gerando: De TEsprit public en Hongrie. Paris, 1848. 488-499.1. 15 Hetilap, 1846. I. sz. (Tájékozás) 16 Ahogyan Rousseau mondja: „senki sem oly gazdag, hogy másokat megvehetne, senki oly szegény, hogy magát eladni kényszerüljön!" 17 Idézi Kossuth Lajos saját szavait Kautz: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története... 353. o.
2
30
18
Kossuth levele Wesselényihez. Tinnye, 1846. május 27. = Ferenczi Zoltán: Kossuth és Wesselényi, s az úrbér ügye 1846-1847-ben. = Századok, 1902. évfolyam, 7. o. 19 Kossuth levele Wesselényihez. Tinnye, 1846. május 27... 9. o. 20 Kossuth levele Wesselényihez. Tinnye, 1846. május 21.... 10. o. 21 Kossuth levele Wesselényihez. Tinnye, 1846. május 21.... 10-11. o. 22 Kossuth levele Wesselényihez. Tinnye, 1846. május 21.... 11. o.
Felhasznált irodalom: •
Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. I. és II. kötet. Szerkesztette: I. Tóth Zoltán. - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952.
•
Ferenczi Zoltán: Kossuth és Wesselényi, s az úrbér ügye 1846-1847-ben. = Századok, 1902. Évfolyam
•
Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon. - Heckenast Gusztáv, Pest, 1868.
•
Kosáry Domokos: Kossuth és a védegylet, a magyar nacionalizmus történetéhez. - Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. nyomása, Budapest, 1942.
•
Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. - Antiqua Nyomdai és Irodalmi Rt, Budapest, 1946.
•
Kossuth Lajos Közgazdasági Enciklopédia, III. kötet. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Kiadása, Budapest, MDCCCLXVIII.
31
