1 Harcsa Tiborné, az Óvodamúzeum alapítója a Magyar Örökség Díj részese Martonvásár
Kossuth Lajos a kisdedóvásért (1802. IX.19-1894.III.20) „..e századnak emberszerető gondolatai között nem tudunk üdvösebbet, mint a kisdedóvás gondolatát;….”(Kossuth Lajos)1. 2012. szeptember19-én volt 210 éve annak, hogy Monokon Kossuth Lajos megszületett. Akkor még boldog szülei sem sejtették, hogy milyen nagy magyar lesz az apró fiúcskából. Azt viszont még ma is kevés óvónő tudja, hogy az 1800-as évek közepén mennyit köszönhet a kisdedóvás ügye, haladása, a nagy politikusnak.
. Hosszú évtizedekkel ezelőtt a kutatásaim során - már nem is tudom hol - találtam egy mondatot arról, hogy Kossuth Lajos fordította magyarra az angol Wilderspin Sámuel 1820as évek elején megírt könyvét, ami a Kisgyermek iskoláról szólt. Tudtam, hogy Brunszvik Teréz is ennek az írásnak a Wertheimer által németre fordított változatát megismerve írta le naplójába, hogy „Ez kell az én magyar nemzetemnek”. Több más próbálkozás után ez a mű sarkallta arra, hogy „kisgyermekiskolát” azaz óvodát nyisson. Kerestem valami információt, kerestem Kossuthnak, a könyvét, a fordítás kéziratát az Országos Széchényi Könyvtárban, az Országos Levéltárban, de sehol nem találtam érdemi információt, a fordítás szövegét. Most találtam – a jó Isten segítségével – Kossuth fordító munkájáról érdekes híradást a Kisdednevelés folyóirat 1943 évfolyamában. Hogy miért csak most? Az Óvodamúzeumban két évtizede gyűjtjük a Kisdednevelés folyóiratokat. Sokszor van, hogy csak egy-egy lapot kapunk valakitől és évek telnek el, mire összegyűlik egy évfolyam. Ez Így
2 történt az 1943-as évfolyammal is (hiszen a háborús éveket éltük és kevés óvónő járatta – anyagi okok miatt – a szaklapot). Én más után kutatva egyenként lapoztam át a folyóirat oldalait és rátaláltam a Hírek rovatban a következőkre: (Az idézett szövegek az akkori helyesírás szerint betűszerint írottak.(Szerz.) „Kossuth Lajos és a kisdednevelés címen tartott előadást Mesterházi Jenő tanügyi tanácsos úr március 20- án a Magy. Ped. Táraság felolvasó ülésén. Említette, alig ismert tény, hogy Kossuth fogsága idején magyar nyelvre fordította Wilderspinnek Wertheimertől Über die frühzeitige Erziehung der Kinder (A gyerekek korai neveléséről) címen németre fordított művét. A magyar kisdedóvás történetének rövid ismertetése keretében lelkesen szólott az előadó Kossuth 214 oldalt kitevő kéziratáról, a fordítás sok nehéz körülményeiről és az előadónak azon nemes törekvéséről, hogy Kossuth Lajosnak ez a fordítása – mely eddig sajnos, nyomtatásban még nem jelent meg – most már mielőbb könyvalakban is megjelenjék. A nagyszámú hallgatóság Mesterházi Jenő előadását élénk érdeklődéssel hallgatta és meleg elismerésének nyilvánításával, jutalmazta.” Az előadó a Kisdednevelés szerkesztőségének megígérte, hogy a lap következő számában ismerteti Kossuth Lajos fordítását. Kossuth bebörtönzésének okáról is írnom kell. 1836/37-ben az Országgyűlésben a Törvényhatósági Tudósításokat szerkeszti. E lapok „lázító” hangvétele miatt a bécsi udvar (V. Ferdinánd a király) nyomására letartóztatták, és négyévi börtönre ítélték Kossuthot. 1840. májusában amnesztiával szabadult. 1841. januárjában megindította a liberális szellemű Pesti Hírlapot. E Hírlap 1841. februári számában írja a Kisdedóvás című Vezércikkét, (1) amiből fent idéztem.(erre a cikkre még később visszatérek.) Az írásból kiderült, hogy a Kisdedóvókat Magyarországon Terjesztő Egyesület még 1836-ban „ választottsági tagját”, Kossuth Lajost kérte fel. Az akkori József-kaszárnyában töltötte fogságát. Eleinte egyetlen hozzátartozóját sem engedték hozzá és senkivel nem levelezhetett. Csak hosszabb idő után levelezhetett szüleivel. „A tétlenségre kárhoztatott szellemóriás október 1-én keltezett levelében arra kérte hozzátartozóit, hogy legalább azon könyveket adják a kezébe - melyeket az elfogó fegyvereseket vezérlő kir. Fiskális, maga kezével tett bugyorom közé, de melyek itt elvétettek, vagy küldjenek más akármit.- Ezen könyvek közt van Wilderspin munkája: Über die klein Kinder-Schulen. „A kisdedóvó intézetek terjesztésére ügyelő társaságnak megígértem, hogy ezt le fogom fordítani”(2) A német-magyar „szókönyvét” is kérte, mivel egy-egy szó nem mindig jut az ember eszébe. November 2-án érkezett le a döntés Bécsből, miszerint engedélyezik, hogy Kossuth a Wilderspin- féle munkát lefordítsa. A fent említett munkát Wertheimer fordította, anno németre és ezt a német fordítást teszi át magyarra Kossuth Lajos, aminek értékét növeli, hogy –„ némi rövidítéssel s honunkra alkalmazással”. Kossuth 40 nap alatt készült el a 214 lapnyi, kézirattal melynek magyar címe: Kora Nevelés lett, a következő sorok kíséretében küldte el Kossuth Lászlónak: „Kedves jó Atyám!
3 Ezen kéziratot a kisdedóvó intézetek terjesztésére ügyelő Egyesület Elnökének Mlgos (méltóságos) gróf Festetics Leó úrnak tiszteletem mellett kezéhez adatni kérem, azon hozzá tétellel, hogy ha kívánja édes atyám le fogja tisztáztatni, a kijavítás után. Költ Budán Decemb.:11-én 1837 engedelmes fia: Kossuth Lajos „ Kossuth azt hihette, hogy munkáját édesapja el tudja juttatni Festetics Leó grófhoz. De ez nem történt meg. Még ezt a veszélytelen szakmai művet is visszatartották, és a periratokhoz csatolták. Kossuth nem fordított szolgaian, könnyed és mesteri a munkája. Nem egyszer hazánkra alkalmazza a szöveget. Arra törekedett, hogy még a szakszavakat is magyarul fejezze ki. Több német szónak a magyar megfelelőjét megkérdőjelezi, hogy jól fordította e le? Pl. ilyen a „Zucht = fegyelem? Vagy fenyíték? – a közbeszédben- az utóbbit használjuk.” E szavak helyes fordításán való töprengéséből én arra következtetek, hogy a kért szótárat nem juttatták el börtönébe. Kedves és érdekes önvallomások fordulnak elő a jegyzetekben, így a 79. lapon egy versikénél megjegyzi: „Egy pár sor versezet itt lefordítandó”. Van a Wilderspin-féle munkában néhány rajz is (számológép, állvány stb.). Ezeket Kossuth hűségesen és kifogástalanul lerajzolta. Nem egyszer nincs megelégedve a munkájával, s azért írja néhány jegyzetéhez, hogy azok ”szoros vizsgálatot s bölcs elitélést várnak” Kossuth szorosan csak a Wilderspin által írtakat fordította le, nem tette mellé a Wertheimer által hozzá toldottakat. Előrelátóan arra gondolt, hogy a kiadás költsége ne legyen túl magas. 3 pengő forinton nem válhat népkönyvvé; pedig Wilderspin megérdemli, hogy azzá legyen. Ha az egyesület a maga költségén nyomtatná ki, talán egy pengő húszason is árulhatnék. Ilyen sokra és nagyra értékeli Kossuth ezt a könyvet, mert ugyancsak ő jegyzi meg, hogy célja az lenne „hogy a kisdednevelés rendszere hazánkban gazdag és szegény előtt ismeretessé tétessék” Ezért törekedett arra, hogy amennyire csak lehet, az új szavak mellőzésével egyszerű, de tiszta népnyelven akarta írni. A sors nem kegyes ehhez a könyvhöz. Kossuth életében nem kerülhet kiadásra, mert nem is kerül elő. Az I. világháborús összeomlás után, mint kiselejtezett, elavult perirati-anyag rész felbukkan (1931-ben ) és értő kezekbe került. „Az a terv merült fel, hogy Vajthó László tanár által megindított Magyar Irodami Ritkaságok sorozatában az én (azaz Mesterházy J.) közreműködésemmel, tanítónövendék-tanítványaim belevonásával jelenjék meg. A kiadáshoz szükséges anyagi eszközök előteremtése végett a Magyar Tudományos Akadémiához fordultam, - Annak főtitkára, dr. Balogh Jenő véleményezésre boldogult Schneller Istvánhoz, a nagynevű pedagógus-professzorhoz utalta a kéziratot, amelyet később még Sági István tanárnak is kiadott, hogy nyelvészeti szempontból vizsgálja felül ezt a ritka kéziratot.” 1934-et írtak, mikor Scheller Isván most idézett véleményét leírta: „… fontos márcsak Kossuth személye iránti kegyeletből is, akár szépirodalmi és publicisztikai, akár tudományos beccsel bíró munkája a magyar nemzet közkincsévé
4 váljék…Ő tisztán látta, hogy a műveltségre nézve elmaradt és merev osztálykülönbségek által elválasztott magyarság csak úgy teljesítheti hivatását, ha a műveltség általánossá válásával értékesebb generáció váltja fel a régit. Ennek a fejlődésnek legalsó, de éppen azért átugorhatatlan s így fontos lépcsőfoka a kisdedek nevelése. Ennek a felismerésnek bizonyítéka, hogy Kossuth érdemesnek tartotta a maga korában új és vívmányszerűleg ható nevelési rendszerről szóló munkát a magyar közvélemény számára közkinccsé tenni”. Mesterházy Jenő úr írja: „Az anyagi eszközök biztosítása nem sikerült olyan gyorsan, mint ahogy a kézirat tulajdonosa (Soha nem nevezi meg. Szerz.) remélte, szerencse, hogy hozzájárult ahhoz, hogy tanítványaimmal, szigorú ellenőrzés mellett, betűszerinti hűséggel lemásolhassuk ….” Az évekig kezemben lévő kéziratot visszavette …. Maga erejéből próbálkozott kiadni, ez nem sikerült. Később eladta a kéziratot egy antiquáriusnak, aki aztán továbbadta azt egy külföldre szakadt magyarnak. - Így lett szegényebb az egész nemzet egy olyan dokumentummal, amelynek pedig az ország határain belül kellett volna maradnia.”(3) A későbbiekben azon elmélkedik Mesterházy Jenő: hogy milyen szép lenne, hogy egy év múlva, - 1944-ben ötven éve lesz annak, hogy hazánk nagy fia elköltözött az élők sorából talán több szerencsénk lesz a mű kiadásában. Végtelen szerencsének tartja, hogy ha el is tűnt a kézirat, de megmaradt a másolat, sőt néhány hasonmás lap is. Felhívja a Magyar Pedagógiai Társaság figyelmét ezen nagy horderejű műre. Tanulmányát a Társaság március 20-i ülésen, Kossuth halálának 49. évfordulóján fel is olvasta. A Társaság elismerte a munka értékét és kiválóságát, de anyagi nehézségei miatt csak tanácsokat adott. Így felhívással fordul a Kisdednevelők Országos Egyesületéhez és esetleg minden magyarországi óvónőképző intézetekhez, hogy legyenek segítségére. Abban bízik, hogy Kossuthnak, a nagy szellemóriásnak a Kora nevelésről szóló munkája, így megjelenhet és azt előfizetéseikkel a magyar kisdedóvók, segítik majd magyar népkönyvvé tenni. A remények - mint szoktak nálunk - szertefoszlottak. Sajnos a Kossuth által magyarra fordított mű ma 2012-ben sincs meg. Vagy csak lappang valahol cím, vagy első lap hiányával felismeretlenül? A II. világháború pusztítása, majd a Rózsák terén lévő Óvónőképző Intézet államosításával, ezáltal az iratainak, tárgyainak selejtezéseivel a másolat is eltűnt! Eltűnt? De meg van a Pesti Hírlap! Kossuth a szabadulása után 1841-ben a Pesti Hírlap egyik tulajdonosa lesz. Jól ismerve már a kisdedóvással kapcsolatos fontos dolgokat a februári számban a Vezércikkét a Kisdedóvásról írja. A vezércikk kiemeli a végtelen hasznosságát ezen intézeteknek, itt-ott pedig ostorozza a hazafiakat írásában. „ ... a szegény anyát megmenti a szomorú kénytelenségtől, magára hagyni a gyámoltalan kisdedet, vagy pedig munkátlanul éhezni vele ” „ ... a Kisdedóvás eredményeit ... oly szembetűnő fénykörrel áldotta meg a gondviselés, miszerint mondhatni, egy ily intézetet csak látni kell, és a legszűkebb kebelben is fölébred a szeretetnek istentörvénye.”(1)
5 Szomorúan írja le, hogy minden egyesületi jótékonysággal csak ugyanaz a pár ember, olykor kispénzűek érhetők tetten. „ E hon millióiban pedig százezrek vannak, kiktől telhetnék, és kik mégsem tesznek: százezrek, kik büszkén mutatnak a fölébredt egyesületi szellemre, de maguk szép csöndesen kívül maradnak….. Íme, uraim! Hat éve már, hogy kisdedóvó anyaegyesület áll: És tagjainak száma e nemzet százezreiből nem volt képes nyomorúságos félezerre fölemelkedni;…és hat forintos részvényük sincs megfizetve….”
Íme egy lap a pénztárkönyvből, melyet az Óvodamúzeum őriz és bemutat. (A kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő Egyesület pénztári főkönyve 1836-ra
Barabás Miklós jegyzése alatt találjuk a Kossuth Lajosét is. Kossuth Lajos a cikkben szinte agitálja az ország vár megyéit, hogy állítsanak kisdedóvó példányintézeteket. Többen azt kifogásolják, hogy nincsen megfelelő óvó. ”Ha valaki kisdedóvó-intézetet készül állítani, vagy küldjön maga egy növendéket Tolnára, vagy értesítse szándokáról az egyesületet, s mikorra épülete készen lesz, bizonyosan kisdedóvója is lesz.” Örömmel emeli ki Fejér vármegye közösségét, hogy gondos figyelmét a kisdedóvásra kiterjesztette. Ha csak egy-egy példányintézet volna minden megyében, írja: „mily dús eredményt láthatnánk kis idő alatt: mennyi munka lenne megmentve a népgazdaságnak, mennyi élet megtartva a honnak, mennyi erkölcsi mag elhintve a néptömegben; mennyit haladhatna ez úton a nemzetiség!”
6 Kossuth akkori gondolatai, biztatása, sarkallása a kisdedóvás ügyéért, óvodák alapításáért nagyon szükséges volt s nem hullhatnak és hulltak porba szavai, gondolatai. Ezer nehézség, háborúk és válságok dacára a kisdedóvás ügye fejlődik és halad előre ma is Magyarországon. Nagyon reménykedem, hogy előkerül majd a Wilderspin írás Kossuth általi, 1837-beli magyar fordítása is Isten segítségével, s a jó szerencse kapcsán. Talán ez a cikk is segít az iratanyag felismerésében, rátalálásában. Irodalom: 1. 2. 3.
Kosuth Lajos: Vezércikk (Kisdedóvás). Pesti Hírlap, 1841.Télutó 24. Egyesületi Hírek. Kisdednevelés, 1943. 5. sz. Mesterházi Jenő: Kossuth Lajos és a magyar kisdednevelés. Kisdednevelés, 1943. 6. sz.
