KOSSUTH LAJOS
ÉLETÚTJA1
(Monokól-Torínófá) Az ősrégi nemesi (udvardi és kossuti vagy kossutfalvi) de már vagyontalan családból származó Kossuth László és tytlingi Weber Karolina fiaként született 1802 szeptember 19-én a Zemplén vármegyei Monokon. Testvérei: Karolina, Emilia, Lujza és Zsuzsanna. Iskolába Sátoraljaújhelyen kezdett járni, majd 1816-tól Eperjesen tanult. 1819-ben kezdte meg jogi tanulmányait Sárospatakon. Kezdetben atyja mellett joggyakornokoskodott, majd Eperjesen Kardos ügyvédnél, azután báró Vécsei Miklós septemvirnél2 (hétszemélynöknél), végül szentandrási Horváth Tamás királyi táblabírónál. Szakvizsgái letétele után 1824-ben Pesten tett ügyvédi esküt. Ezután visszament Sátoraljaújhelyre, ahol 1832-ig ügyvédeskedett. Életének ebben a szakaszában egyrészt a kor számos haladó értelmiségéhez hasonlóan irodalmi próbálkozásai is vannak. Nemzeti játékszínre általa átírt 5 felvonásos András és Béla vagy korona és kard című ősi nagy drámát Miskolcon 1830 október 18-án, december 18-án, 1831 november 29-én adták elő, de műsorra tűzték Egerben, Debrecenben, Kolozsváron és Pozsonyban is.3 Másrészt aktívan bekapcsolódott a megyei közgyűlés tevékenységébe. Említésre méltó a báró Vay Miklós és Szirmai Antal elleni, illetve a szabadságukért küzdő lengyelek mellett mondott 183l-es beszédei. Egyébként 1831-ben fontos szerepet játszott a kolera miatt kitört felvidéki parasztmozgalmak miatt ugyancsak forrongó sátoraljaújhelyiek lecsillapításában Az 1832—1836 évi pozsonyi diétán (országgyűlésen) 1832-től mint báró Vécsey Miklós és később még másik két távol lévő főrend követeként vett részt. A kormány megtiltotta, hogy a nyomtatott sajtó informáljon a diétái tárgyalásokról. A tájékoztatási űr kitöltésére jelentette meg Kossuth az országgyűlési ifjak közreműködésével a reformeszmék terjesztésében fontos szerepet játszó és a reformországgyűlés küzdelmeinek országos fórumot teremtő Országgyűlési Tudósítások című kéziratos újságot. Első száma 1832 december 17-én jelent meg. A lapnak köszönhette Kossuth szoros ismeretségét az ellenzék vezéregyéniségeivel, Kölcsey Ferenccel, Wesselényi Miklóssal továbbá nagy népszerűségét a vármegyékben. Az országgyűlés véget érte után 1836 tavaszán Pestre költözött. A nemzeti érzület ébrentartására július 1 és 1837 május 7 közti időben Törvényhatósági Tudósítások címmel küldte szét a megyéknek ugyancsak kéziratos anyagait. A lapjával Kossuth kapcsolatot teremtett a megyékben elszigetelten működő ellenzéki csoportok közt és szüntelenül élesztette a 5 -tiltakozást a kormány politikája ellen. A nádor a Tudósításokat betiltotta, a 5
megyék azonban tiltakoztak, továbbra is követelték a lapok megjelenését. A nádor második tilalma ellenére is megjelentek a tudósítások. Erre május 4ről 5-re virradó éjszaka katonai karhatalommal letartóztatták. A Királyi Tábla 1839 februárjában a 22 havi szoros vizsgálati fogságon túl három évi börtönre ítélte, a Hétszemélyes Tábla pedig ezt még egy évvel meg is fejelte. Az országgyűlés és különösen Deák Ferenc erélyes közbelépésére az 1840-i amnesztia alkalmával május 4-én szabadon bocsátották. A fogság éveit tanulmányra, az angol nyelvben való jártasságra használta fel, mártírságával óriási népszerűségre tett szert. Szabadulása után tevékeny szerepet vitt Pest megye gyűléstermében (szülei ugyanis 1837-ben Sátoraljaújhelyről Alsó-Dabasra költöztek). Ebben az időben nevezte el Széchenyit a legnagyobb magyarnak. 1841 január 9-én feleségül vette Meszlényi Teréziát. Házasságukból született: Kossuth Ferenc Lajos Ákos (1841), Kossuth Vilma (1843), Kossuth Lajos Tódor (1844). 1841 márciusában sikerült egy kis nemesi birtokra szert tennie. Egy Nógrád megyei birtokostól4 megvásárolta a tinnyei kúriát a hozzá tartozó jászfalu-pusztaszeri és unyi birtokrésszel együtt. 1841 január 2-án jelent meg Landerer kiadásában Kossuth szerkesztésével a liberális szellemű Pesti Hírlap, amely a reformnemzedék térnyerésének a legfontosabb eszköze lett. Az előfizetési felhívásban a közügyek iránti érdeklődésre hivatkozott: "A zsurnalisztika útján remélünk eljutni nemsokára oda is, hogy a köztárgyak feletti közhelyeken, helyesebben és higgadt kedéllyel tanácskozhassunk a hon java előmozdításának eszközeiről. A zsurnalisztika mutassa ki azt az ösvényt, melyen az egyes nemzetek anyagi és szellemi jólétüket eszközölhetik." A követendő ösvény kitűzését voltak hivatva szolgálni cikkei. O honosította meg a vezércikk — több mint 200-at írt a lapba ~ műfaját a magyar sajtóban. Azelőtt ugyanis a politikai publikációk röpirat formájában jelentek meg. Cikkeiben sorba vette mindazokat a reformkérdéseket, melyek Széchenyi fellépése óta mozgásba hozták a nemzetet. Már az első számoktól írt a kereskedelemről, a közlekedésről, a pálinkamérésről, a nem-nemesek birtokjogairól, az ősiségről és az úrbérmegváltásról, a fiumei vasútról és a müiparról. Altalános igazságokból kiindulva és az érzelmekre támaszkodva nem a talán könnyebben elérhető jobbat, hanem a lehető legjobbat javasolta — gyakran külföldi példákra (főleg Angliára) hivatkozva. így, anélkül, hogy izgatni akart volna, az elérhetőnek remélt legfőbb jónak a kimutatásával, írása varázsával tárta az olvasó elé a nemzeti és humánus eszmék összességét. A lapban kifejtett nézetei a konzervatív tábor éles bírálatát váltották ki. Sőt hosszan tartó hírlapi vitába került Széchenyivel is. Széchenyi és Kossuth küzdelmében nagy szerepet játszott társadalmi
6
pozíciójuk különbözősége. Az óvatos államférfiú állt szemben az izgató szónokkal, a feltörekvő demokratával. A gróf kötelességének tartotta szembeszállni Kossuth népszerű, felfordulást és forradalmat kiváltható, szándékaival. így látott napvilágot Széchenyi Kelet Népe című műve. Kossuth oly mesterien válaszolt Feleletében, hogy nem csak az ellenzék állt melléje, hanem a konzervatív Dessewffy Aurél is. Maga Széchenyi elismerte, hogy ellenfele "igen ügyesen szabadult ki a hurokból" A közvélemény a sajtó munkását karolta fel. Az ifjúság Kossuthért lelkesedett, az első összeütközés az ő javára dőlt el. Az újság hatalom lett, 6000 előfizetője volt. Elérhetőnek látszott a nagybirtokos főnemesség mellé olyan felvilágosodott, jómódú polgárságot kialakítani, amilyen a nagy nyugati nemzetek gerincét alkotta, azaz a földbirtok addigi túlsúlya mellett fejleszteni az ipart és a kereskedelmet. 1844 július 1-ével Kossuthot a kormány nyomására eltávolítják a Pesti Hírlap éléről. Kossuthot a politika vezette a közgazdaság felé. Már 1841-ben létrejött az Iparegyesület, egy évvel később nyitotta meg kapuit Pesten az első Iparmükiállítás. Ennek nagy sikerében neki is szerepe volt, új és fontos tevékenységi kör nyílott részére, közvetlen érintkezésbe került a "mesterségek körei"-vel. A vagyonos polgári osztály által megteremtett szabadelvű intézmények meghonosítása mindenütt csak a rendek egymáshoz való viszonyának a megváltoztatásával valósulhatott meg. Ameddig a nagybirtokos főnemessel és a független középbirtokossal szemben csak a tőlük függő iparos, a megvetett kereskedő és a földtúró jobbágy állt, semmilyen törvénycikk sem képes csökkenteni vagy éppen megszüntetni a földbirtokosok politikai túlsúlyát. Magyarországra nehezült az a feladat, hogy erős polgári osztály nélkül honosítsa meg azokat az intézményeket, amelyek másutt éppen a polgárság szabad fejlődésének voltak az eredményei. A haza nem maradhatott meg ősi állapotában. Legjobb, ha ezt az átalakulást, amely a nemzetet a haladó és művelt nemzetek sorába emeli és így veszedelmes megrázkódtatásnak veszi elejét ~ maga az uralkodó osztály hajtja végre. Ezért mondta Kossuth: "Ha volna, ki túlságos önhittségében a világkereket megakasztani, vagy e józan haladásnak, melyet kormánybölcsség intéz, útját állani akarná, ha volna ilyen, de hisszük, hogy nincs. Ha van e nemzetnek rendeltetése van pedig az bizonyára teljesülni fog velük és általuk, ha nekik tetszik; nélkülök, sőt ellenök, ha kell!" Ebben vele tartott a nemzet és a haladás ügyével magát azonosító köznemesség, amely hazafiságban túl is óhajtotta szárnyalni a főnemességet. Mi politikailag az iparfejlesztés célja? A politikailag független, gazdaságilag önálló polgárság megteremtése. A demokratikus eszmék 7
szilárd alapot nyernek. Ausztriával szemben pedig elérhető az ország gazdasági függetlensége, amely már 1764 óta az országgyűlés állandó követelése. Az osztrák túlsúly alóli szabadulás nem történhet meg az Ausztriával való erős összeütközés nélkül. Mihelyt a magyar ipar tudatos fejlesztése került szóba, belátták, mit jelent a nemzetre nézve az ipar elmaradása vagy tökéletesedése. Tehát nemcsak fenn kellett tartani a vámsorompót, hanem erősíteni, hogy azon belül a magyar állam — csupán saját érdekeit tartva szem előtt - önállóan intézkedhessék. így világos, minő szerves a kapcsolat az ipar, a demokrácia és az Ausztriával való gazdasági verseny között. A magyar iparegyesület igazgatóválasztmánya megbízásából Kossuth írta meg a "Jelentés az első magyar iparműkiállításról" című összeállítást, amely jól szolgálta a honi ipar állapotának, statisztikájának és történetének megismerését. Az 1842-es kiállításnak, melyet Landerer rendezett, több mint 14000 látogatója volt. Bebizonyosodott, hogy az országnak igen is jelentékeny és fejlesztésre nagyon is képes ipara van. Kossuth sajnálta, hogy nincs semmi iparügyi szakismerete ~ de más nem vállalta ezt a munkát. Mindig a kezdet a legnehezebb és bizonyára jövőre az egyesület szakavatottabb férfiakra bízza ezt a dolgot, de addig is arra kérte a közönséget, hogy fogadja kegyesen ezt a kísérletet. Lehet, hogy nem egy hibát, félreértést, előítéletet találnak és sok szakember mulatni fog ezeken. De a kiállítás váratlan sikere arra buzdította Kossuthot, hogy továbbra is foglalkozzon az iparral és annak védelmével, a vámsorompók felállításával. 5 Szószólója volt a védővámnak. Nem jelentéktelen a statisztikai táblázatok hatása sem, melyekből kitűnt, hogy csak gyapjúárúkért egy évben 30 millió forint ment ki, a behozatal 65 millió, a kivitel meg csak 60 millió. A passzív kereskedelmi mérlegből pedig az következik, hogy az ország lassan-lassan elszegényedik. Nézetei alátámasztására tudományos alapot is talált elsősorban Friedrich List, a hírneves német nemzetgazdász műveiben különösen a Das nationale System der politishen Oekonomie címűben, amely az első magyarra lefordított külföldi közgazdasági mű. List ugyanis a gazdasági kérdéseket elsősorban nemzeti — egy elmaradottabb ország tőkés fejlődésének meggyorsítása, a történelmi tempó veszteség ledolgozása szempontból vizsgálta. Egyébként List legalább kétszer járt 6 Magyarországon, levelezett és személyesen is találkozott Kossuthtal. Ez a meggyőződés vezette Kossuth irányításával az 1843—1844-i országgyűlést annak követelésére, hogy Ausztria, a kormány legalább a viszonosságot adja meg az országnak. Bécsben húzták-halasztották a dolgot és a jövő diétára ígérték a választ, a szükséges adatok közlését. Világossá vált, hogy a magyar ipar védelme csak társadalmi úton foganatosítható. Amit "határainkon felállítani nem engednek ~ fejtette ki Kossuth —, fel kell 8
állítanunk saját küszöbeink előtt. Ha nem akarunk idegen ipar járma alatt nyögni egyesüljünk védegyletben" E szavak teljes visszhangra találtak, egyszerre nemzeti üggyé vált a védegylet. Közvetlen berekesztése előtt, november 7-én a rendek táblája állást foglalt a védegylet mellett. Már előbb is az iparkiállítás hatása alatt néhányan kötelezték magukat, hogy főképp vagy kizárólag hazai iparcikkeket használnak. A rendek fellépése országossá tette a mozgalmat. Gróf Batthyány Kázmér elnöklete alatt 1844 őszén megalakult a védegylet (Honi Iparvédegylet), melynek igazgatója a Pesti Hírlap szerkesztésétől eltiltott Kossuth, aki teljes erejét és tehetségét az egyletnek és sajtó orgánumának, a Hetilapnak szentelte. Tevékenysége nem tetszett a hivatalos köröknek, még kevésbé az osztrák iparosoknak és gyárosoknak, de annál jobban megfelelt a nemzet óhajának. Mindenütt fiókegyesületek alakultak (142 vidéki fiókja volt) és a védegylet taglétszáma közel 100000-re emelkedett. A gazdagok közül sokan csak bizonyos olcsóbb árukra kötötték le magukat. Számos előkelő hölgy azonban lemondva a párizsi divatról, "honi" babos kartonruhákban járt boltról-boltra Pesten, hogy a hazai áruk kelendőségét biztosítsa. A társadalom két ellentétes táborra szakadt, a kormány ugyanis leiratban ítélte el az egylet működését és eltiltotta tőle a tisztviselőket. A védegylet vissza is vetette az ausztriai iparcikkek forgalmát, de ennél jelentősebb az, hogy hálózatával országos ellenzéki szervezetet alkotott és elsőként kapcsolt szervezeti kötelékkel nagyobb számban nem-nemeseket is az ellenzéki mozgalomhoz. A vállalkozói kedv fölkeltésére 1843-ban a külföldi gazdasági kapcsolatok ápolására hivatott Magyar Kereskedelmi Társaság, 1844-ben pedig a nagyipari kezdeményezéseket istápoló Gyáralapító Társaság megalakítását szorgalmazta Kossuth. A hazafias lelkesedés jelentékeny összegeket bocsátott a védegyleti mozgalom rendelkezésére: ebben a Batthyány grófok (Lajos és Kázmér) jártak elöl. A Kossuth szerkesztette Hetilap tartotta éveken át ébren a közérdeklődést. A vállalatok technikai vezetését azonban kénytelenek voltak egy fiatalemberre, Szabó Pálra bízni, aki 1846 nyarán "megbukott", megszökött és bukásával magával rántotta az oly nagy jövővel kecsegtető fontos vállalatokat is. Hiába: a lelkesedés gazdasági kérdésekben nem elegendő, oda szakismeret, becsületesség is kell. Széchenyi a védegylet alapítása után, amikor hozzájárulásra szólították fel, azt mondta: "Nem szívesen hordok téglát egy rom építéséhez" A védegylet Szabó bukása óta csak senyvedett, 1849-ben pedig végkép kimúlt. Ez volt Kossuth pályájának egyik szerencsétlen mozzanata és családi anyagi gondokkal is küzdött. Kossuth elképzeléseiben igen jelentékeny szerepet játszott az Alföldet Fiúméval összekötő vasút építése. Ettől azt várta egyrészt, hogy a hazai nyerstermékeknek a tengerentúl is lesz piaca, másrészt, hogy ily 9
módon az idegen tőke is segíti a hazai fejlődést. Csak a Hetilapban 6 cikkben többek közt a Tengerhez magyar! El a tengerhez! címűben foglalkozik e vasútvonal kérdésével, melyhez élete során még számtalanszor vissza is tért. Az 1836 évi XXV törvénycikk a kiépítendő vasúti vonalak közt második helyre tette az összeköttetést Pest és a tengerpart közt. Kossuth tervében ez az első helyen állt és Fiuménél óhajtotta kezdeni a vonal kiépítését, egyelőre Vukovárig. Csakhogy ez a terep viszonyai magas, meredek hegységeken vagy alagutakon át vezető vonalvezetés miatt roppant költséges lett volna. A tőkeszerzés nehézségeinek megoldásában azonban sem a kormány, sem Széchenyi nem volt hajlandó segíteni. Széchenyi egyenesen Pest és Fiume közt óhajtotta az egyenes összekötetést, a vukovári vonal pedig Pest elkerülésével Szegednek, Nagyváradnak indult volna. Széchenyi nagyszerű központosító tervével szemben háttérbe kellett szorulnia az oly nagy fáradozással hirdetett vukovári vonalnak. Széchenyi meglátogatta Kossuthot, felszólította fogjon vele kezet a nagy közlekedési reform megalkotásában és kérte, fogadja el az elnökséget a vasúti tanácsban. Kossuth ezt visszautasította és úgy látta minden terve meghiúsult. Nagyságát azonban mi sem mutatja jobban mint az, hogy közvetlenül e csapás után pályájának egyik legfontosabb munkájába a jobbágyság felszabadításába - fogott. Kétségbe esett, hogy nem lehet a nemzetet egyesíteni. "Ez a feloszlás a halál jele. Mondjon nekem valaki csak egyetlenegy eszmét, mely az összes nemzetet képes lelkesíteni áldani fogom őt, mint legfőbb jóltevőmet, mert nemzetem iránti hitemet adta vissza, de én ily eszmét e széles honban nem ismerek:" A politikai küzdelem helyett a társadalmi reformmal kezdett foglalkozni. Azt akarta megvalósítani, amit Széchenyi "9 millió magyarnak a nemzet sorába iktatása" ként fogalmazott meg. Kossuth fő célja a nemzet millióinak "felvétele az alkotmánysáncokba" Széchenyi, hogy Kossuth ne akadályozza meg a reformot és ne vigye forradalomba az országot kísérletet tett a megnyerésére. De Kossuth hajthatatlan. Wesselényi Miklóshoz írt levele (Tinnye 1846 május 27) 7 nemcsak lelki állapotának, hanem politikai felfogásának is hű tükre. Üldözöttnek, legyőzöttnek érezte magát. A kormány és a főnemesség összetartott ellene, a köznemesség ~ mihelyt áldozatot követelt tőle a haza javára ~ elhagyta őt. Elérkezettnek látta az időt arra, hogy agitációjával a néphez forduljon. Galíciában 1846 elején a hazafias nemesség felkelésre készült. Stadion gróf, a helytartó, paraszttömegekkel bunkóztatta agyon a hazafiakat. Kossuth attól tartott, hogy ez nálunk is ha a kormány úgy akarja bekövetkezhet. Ezért kell megszabadulni a feudalizmus maradványaitól, ami 10
kiapadhatatlan forrása a kölcsönös bizalmatlanságnak, a népgyülölségnek. Amíg ez fennáll, addig a nemzet egyesítésről szó sem lehet. Ezért vallotta: gyorsan meg kell hozni a váltságot, hogy a jobbágy hosszú törlesztésre pénzt kaphasson váltságra, de hosszú idő kell arra, hogy az ország a bosszú és gyűlölség e hínárjából kibontakozhassék, különben a nemesség kaszára kerül és ez egyúttal halála napja lesz a magyar alkotmánynak és nemzetnek. A népet és a földet egyszerre kell felszabadítani az egész országban. Nem szabad remélni, hogy az 1847-i országgyűlés olyan lesz, mint a francia alkotmányozó gyűlés 1789-ben. A magyar arisztokrácia inkább vesztébe indul, semhogy kárpótlás nélkül feladja úrbéri jogait. Kármentesíteni kell tehát a földbirtokosokat de úgy, hogy a teher felét az állam viselje, a jobbágy pedig 10 -12 év alatt fizesse ki tartozását. Kossuth tehát egyelőre még nem gondolt radikális megoldásra. De az akkori felfogás szerint mégis igen merésznek látszott terve kivitele. Még Wesselényi Miklós sem tartotta helyesnek, hogy a nemesség fizesse meg a jobbágy váltságát. Széchenyi is "csak évtizedek múlva" tartotta elérhetőnek az örökváltság előre haladását. De Kossuth már érezte a forradalmi hangulatot. Azt azonban alig sejthette, hogy három év sem telik el és az úrbériséget eltörlik, az úrbéri földet teljesen meghagyva a jobbágynak. 1847 június 7-én az Ellenzéki Kör hivatalos programjául fogadta el a Kossuth tervezete alapján Deák Ferenc által végső formába öntött Ellenzéki Nyilatkozatot. Ebben a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget, az ősiség eltörlését és a kötelező örökváltsággal történő jobbágyfelszabadítást követelték. Az októberi választásokon nagy szavazattöbbséggel kiáltották ki Kossuthot Pest megye követének. A november 12-én megnyílt országgyűlésben már a reformellenzék vezéreként lépett fel. A válaszfelirati vitában Széchenyivel szemben sürgeti a sérelmek tárgyalását. Javaslatát a rendek elfogadták, de a főrendek nem. December 15-én az egész felirat letételét indítványozta, amit a rendek szintén elfogadtak. Az 1840-es évek második felében mindjobban radikalizálódó és már az egész ellenzéki mozgalom vezéralakjává emelkedő Kossuth felismerte az 1848-as februári párizsi forradalom fontosságát. Ennek hatása alatt mondta el az országgyűlésben március 3-i beszédét. Nem az egyik vagy a másik reformkövetelésről beszélt, hanem arról, hogy elérkezett az idő a polgári átalakulásnak és a nemzeti önrendelkezésnek az ellenzék által kidolgozott program szerinti véghezvitelére. Az ellenzék követelése, hogy haladéktalanul valósítsák meg a jobbágyrendszer felszámolását, a közteher bevezetését, a nép politikai jogokban részesítését, a gazdasági fejlődés előmozdítását, független, az országgyűlésnek felelős nemzeti kormány megteremtését. Kossuth figyelmeztette az uralkodót, hogy csak a szabad ember lehet szívből hű és ezért csupán a reformkövetelések elfogadása
11
erősítheti meg a trónt, és az, ha az uralkodó a birodalom másik felében is alkotmányos kormányzati rendszert vezet be. Ez az utóbbi kitétele páratlan visszhangra talált a bécsi tömegmozgalmak élén álló forradalmi diákság körében és így még Metternich bukásában is szerepet játszott. A bécsi március 13-i forradalom híre és egy hazai forradalom érlelődésének előszele törte meg a főrendek ellenállását. Elfogadták az átalakulást követelő felirat felterjesztését, sőt Kossuth és az ellenzék még radikalizálni is tudta a javaslatot. Sikerült többek közt azt is belefoglaltatni, hogy a feudális rendszer felszámolását nem önmegváltás, hanem a földesurak állami kártalanításával, tehát jobbágyfelszabadításként kell megvalósítani. A felterjesztést száztagú küldöttség vitte Bécsbe az uralkodónak, aki április 7én azt jóváhagyta és gróf Batthyány Lajos elnök vezetésével létrejött az első magyar független minisztérium. Ebben Kossuth lett a pénzügyminiszter, akinek elő kellett teremtenie az új viszonyok követelte feladatok anyagi fedezetét. A július 5-én megnyílt országgyűlésben ő képviselte a kormány politikáját. Ezen ülésszak idejéből legnevezetesebb a július 11-i beszéde, melyben a forradalom fegyveres megvédése érdekében a haderőnek 200000 honvédet és felszerelésükre 42 millió forintot kért megszavazni. Amikor a megrázó beszéd hatására a képviselők felállva egy emberként kiáltották "megadjuk", Kossuth ezekkel a rögtönzött szavakkal folytatta beszédét: "Önök felállottak mint egy férfiú és én leborulok a nemzet nagysága előtt s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban s Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg" Egyébként régi foglalatosságához is visszatért. Július 1-től megjelent a Hírlap melyben ő írta a legizgatóbb cikkeket. Hatalmas munkát végzett az Ausztriától független, önálló magyar pénzügyek megteremtése, a honvédelem anyagi feltételeinek, a szabadságharc csereeszközének biztosítása érdekében. A bécsi udvar egyre nyíltabban fordult szembe a függetlenségét védelmező magyarokkal. A válság napjaiban Kossuth elrendelte az önálló magyar bankjegyek forgalomba hozatalát. Ennek érdekében a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal kötött szerződést. A szerződés alapján a magyar állam fedezetként 5 millió forintnak megfelelő aranyat és ezüstöt helyezett el a bank pénztárában, a bank pedig 12 és fél millió forint értékű bankjegyet bocsátott ki. Ezeket Kossuth, a kincstári főpénztárnok és a bankpénztárnok aláírásával kibocsátott 1 és 2 forintos bankjegyeket nevezték Kossuth-bankónak. Az első Kossuth-bankó 1848 augusztus 5-én került forgalomba. 1848 augusztus 26-án az országgyűlés felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy 5, 10 és 100 forintos címletekben 61 millió forint értékben pénztárjegyet bocsásson ki. Később kamatozó államkötvényeket is kibocsátottak. Ennek és a monetáris szigornak tudható be, hogy a szabadságharc során a kormány nem került 12
g
pénzügyi zavarba. Szeptemberben nagy hatású toborzó körúton (állomásai: Abony, Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös, Szeged, Szolnok) hívta fegyverbe a forradalom vívmányainak és az ország függetlenségének védelmére az Alföld népét Javaslatára szeptember 28-án megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány, melynek eredeti feladata az ország védelmének a megszervezése volt. A király és a magyar törvényhozás közötti szakítás után ez lett az ország törvényes kormánya, a végrehajtó hatalom legfőbb szerve. Elnökévé október 8-án Kossuthot választják meg. A Bizottmány tevékenysége a Szemere kormány megalakulásával szűnt meg. Windischgrátz decemberi győzelme után Kossuth a kormánnyal Debrecenbe költözött. Itt fejtette ki leglázasabb tevékenységét. Beszédeket tartott az országgyűlésben harcolva az ellene egyre nyíltabban fellépő békepárttal, utasításokat, parancsokat küldözgetett a hadvezéreknek, számos tábort látogatott meg, ahol a katonákat igyekezett lelkesíteni. Az 1849 márciusi osztrák "oktrojált" alkotmány végképp megsemmisítette Magyarország jogait. Ennek és a tavaszi erdélyi hadjárat sikerének hatására az országgyűlés április 14-én Kossuth javaslatára a debreceni Nagytemplomban ünnepélyesen kinyilatkoztatta, majd törvénybe iktatta Magyarország állami függetlenségét elfogadva a Függetlenségi Nyilatkozatot, kimondta a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztását sorozatos törvényszegéseire hivatkozva, Kossuthot pedig kinevezte az ország kormányzójának. A kormányzói esküt május 14-én tette le. Buda elfoglalása után Kossuth június 5-én Pestre tette át a kormány székhelyét, a hadi helyzet alakulása miatt azonban július 12-én már Szegedre, majd Aradra vonult az országgyűléssel együtt. Miután Görgey nyíltan megtagadta az engedelmességet és Szemere is ellene fordult Kossuth augusztus 11 -én lemondott és minden hatalmat Görgeynek adott át. A világosi kapituláció után Orsovánál elásatta a koronát, majd török földre menekült. 1849 augusztus 22-én érkezett meg a Törökországi emigrációba. Először Viddinben és Sumenben (vagy Sumlában?) élt. Ausztriára és Oroszországra való tekintettel a török Porta 1850 február 15-én a kis-ázsiai Kütahyába száműzte. Felesége 1850 februárjában, gyermekei pedig júniusban érkeztek meg hozzá. Kütahayában 1850 június 15-én kelt, gróf Teleki Lászlónak írt levelében vázolta fel konföderációs tervét, az 1851 április 25-re elkészült kütahyai alkotmánytervezetében pedig a nemzetiségek számára a korábbinál sokkal szélesebb körű jogokat kívánt biztosítani. 1851 augusztus 22-én kapta meg a nagyvezér levelét, melyben tudatták vele, hogy a magyar menekültek szabadok. Szeptember 1-én elhagyják Kütahyát. 1851 szeptember 12-én az amerikai kormány meghívására, az általa küldött és személyszállításra átalakított Mississippi fregatt fedélzetén 50 13
főből álló kíséretével elhagyta Törökországot és először Angliába hajóztak, ahová október 23-án érkeztek meg. November 11-én tovább indultak és december 3-án futott be hajójuk az amerikai kikötőbe. Egyébként az osztrák kormány ezen utazás ideje alatt, szeptember 22-én 36 társával együtt halálra ítélte és in effigie (jelképesen) felakasztatta. Angliai és amerikai útja valóságos diadalmenet volt. Mindkét ország népe meleg fogadtatásban részesítette. A magyar szabadságharc igazát hirdető, klasszikus angol nyelven elmondott beszédei óriási visszhangot váltottak ki. Az angol hivatalos világ távol maradt az ünneplésétől. Nem így az amerikai. 1852 január 5-én megjelent a Szenátus előtt, majd 7-én fogadta a Kongresszus teljes ülése. O volt az első külföldi, akit az USA ilyen megtiszteltetésben részesített. Abraham Lincoln, akkori amerikai elnök, által megfogalmazott határozati javaslatban a következő olvasható: "Kossuthot, Magyarország kormányzóját az európai kontinens polgári és vallásszabadsága érdemes és kiváló képviselőjének tekintjük. Amiért ő és nemzete küzdött - amíg a természet és a nemzetek szent alaptörvényeinek megsértésével le nem tiporta egy idegen zsarnok fegyveres beavatkozása — olyan ügy, amelynek vezérlő eszméi mindenütt becsesek a szabadság barátai számára, de különösen drágák az Egyesült Államok népei szemében" Amerikai körútja során mintegy 600 beszédet mondott főleg angol, vagy német nyelven. 1852 júliusában indult vissza Európába és megérkezvén Angliában telepedett le. A nagyhatalmak közti ellentétek kihasználásával remélte helyreállítani Magyarország függetlenségét. Különösen az olasz nemzeti egységmozgalomhoz és az olasz-francia—osztrák háborúhoz fűzött komoly reményeket. III. Napóleon kapcsolatba lépett az emigráció vezéralakjaival, Kossuth-tal, Klapka Györggyel, Teleki Lászlóval, azt várva tőlük, hogy megszervezik a magyar nép részvételét az osztrákok elleni küzdelemben. Nevezettek ekkor alakították meg a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, amely Kossuth vezetésével az emigráns kormány szerepét töltötte be. A Nemzeti Igazgatóság belpolitikai programja a Kossuth által már 1851-ben kidolgozott alkotmányterven alapult. Ez az általános választójog alapján következetesen polgári demokratikus államberendezkedést irányzott elő Magyarországon, a nemzetiségeknek pedig az 1849-es törvényben körvonalazottaknál nagyobb jogokat kívánt biztosítani. Ez a program egybekapcsolódott a dunai államszövetség létrehozásának tervével is, amely továbbfejlesztett formában 1862 májusában került nyilvánosságra. E terv szerint a teljes önkéntesség és egyenjogúság alapján Magyarország, Erdély, Horvátország, Románia, Szerbia államszövetségbe tömörülne minden reakciós nagyhatalmi beavatkozás együttes elhárítása, s a gazdasági és politikai összefogás előnyeinek biztosítása céljából. A francia kapcsolat
14
reményében Kossuth a magyar koronát Jerome hercegnek ajánlotta fel, de kikötötte, hogy csak úgy szervez otthon forradalmat, ha a francia kormány garantálja annak sikerét. A honi lakosság habár nagy volt az elégedetlenség az országban megelégedett a passzív ellenállással. III. Napóleon cserbenhagyta olasz és magyar szövetségeseit és Ferenc Józseffel megkötötte a villafrancai fegyverszüneti megállapodást. Nem járt sikerrel az olasz vonal sem. Kossuth a londoni emigrációban megállapodott az új felszabadító háború előkészítésén fáradozó Cavour9 olasz miniszterelnökkel. Nem csak a közös hadi célokban állapodtak meg, hanem egy teljes hadsereg felszerelésére elégséges fegyverszállítmányt is titokban útnak indítottak. A nagyhatalmak azonban megakadályozták ennek eljuttatását a rendeltetési helyére. Kossuth Londonban a harc támogatására a Kossuth-bankókhoz hasonló 1, 2 és 5 forintos magyar nyelvű papírpénzeket nyomatott. Ausztria nyomására 1861 február 27-én megindult a pénzjegyper, a bankjegykészlet pedig hamvasztókemencében kötött ki a nemzeti mozgalom támogatása helyett. A Villafrancában kötött békemegállapodás, a háborúra eltökélt Cavour halála 1861-ben egyben az emigráció várakozásainak meghiúsulását is jelentette. 1861-ben Olaszországba költözött, ahol élt: Milánóban, Genuában, Nerviben, Turinban (azaz Torinóban), Baraccone-ban. Kossuth még továbbra is reményeket fűzött Garibaldi küzdelmeihez, az 1863-as lengyel forradalomhoz. A remények azonban nem valósultak meg. Családi tragédiák is érték. 1862 április 22-én meghalt leánya, 1865 szeptember 1-én pedig felesége. A kiegyezés legátfogottabb kritikáját a kortársak közül Kossuth gyakorolta. Amint Deáknak 1867 május 22-én írott levele 10 (a Cassandralevél) is tanúsítja, élesen ellenezte a kiegyezést. Azt nem csupán jogfeladásnak minősítette, hanem a nemzeti önrendelkezés veszélyes korlátozásának is, amely lehetetlenné teszi az alkalmazkodást az új politikai viszonyok változó követelményeihez. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a kiegyezés csak késlelteti de nem akadályozza meg a monarchia felbomlását. A magyarság viszont a világ szemében az osztrákok bűnrészesévé válik a szomszéd népek elnyomásában. A kiegyezéssel nem csak az önálló államiságot szembesítette, hanem a dualista állam kényszer egységét a nemzeti önrendelkezésen alapuló önkéntes szövetséggel is. A száműzetés kenyerét 1874-1881 között Ihász Dániel ezredes, 1883-tól pedig nővére Rutkayné osztotta meg vele. A honossági törvény illetve az, hogy a magyar kormány 1889-ben megfosztotta állampolgárságától nagy keserűséggel töltötte el. De ahogy a hivatalos Magyarország egyre inkább szakított az 1848/49-es hagyományokkal, úgy növekedett Kossuth népszerűsége hazájában. 1869 márciusában Szentes, 15
majd később további kerületek választották meg országgyűlési képviselőnek, városok és falvak sora díszpolgárnak. 1894 március 20-án Torinóban bekövetkezett halála megrendítette a nemzetet. Haza csak hamvai térhettek. Koporsóját 1894 március 28-án különvonat hozta térdeplő magyarok sorfala közt a Dunántúlon át Budapestre. A főváros méltó temetést rendezett díszpolgárának. Az ország minden részéből érkeztek temetésére a küldöttségek, az országgyűlésben Wekerle Sándor miniszterelnök, Apponyi Albert, Juszt Gyula és Hermán Ottó méltatták és adtak kifejezést a nemzet gyászának. Sírjánál Jókai Mór, Horánszky Nándor és Hermán Ottó búcsúztatták. Mauzóleuma felállítására pedig közadakozást szerveztek. Magyarországon aligha található olyan város vagy falú, amelyben ne neveztek volna el emlékére utcát vagy teret. Számtalan városban állítottak tiszteletére szobrot vagy emléktáblát. Miskolcon a Róna József által készített Kossuth szobrot 1898 május 30-án avatták." (Az életrajzot összeállította Dr. Mihalik István) oki. közgazda, ME Gazdaságelméleti Intézet ny. professzor
HIVATKOZÁSOK: 1. A Kossuth életrajz összeállításánál elsősorban az alábbi müvekre támaszkodtunk: 1. Szinnyei József: Kossuth L a j o s = Magyar Írók élete és m u n k á s s á g a VI. köt. 1096 - 1 1 2 6 . o. Horánszky Viktor Könyvkiadóhivatala, Budapest, 1899. 2. Marczali Henrik: Kossuth Lajos = Közgazdasági Enciklopédia III. köt. 546 - 5 5 5 . o. Athenaeum Irodalmi és N y o m d a i
Részvénytársulat,
Budapest.
2. Hétszemélynök, azaz a Hétszemélyes Tábla magas bírói testületnek a tagja.
3. Kossuth színműírói tevékenységéről lásd: Váli Béla "Kossuth mint színműíró" c. cikkeit = Budapesti Hirlap, 1893. 313. = Pesti Napló, 1 8 9 3 . 3 1 8 .
4. Gyöngyösi Somogyi Ferenc petényi birtokostól vásárolt.
5. Kossuthnak az iparról, védegyletről, jobbágyfelszabadításról vallott nézeteit részletesebben lásd: Dr. Majoros Krisztina írását e kiadványban: 19 — 3 1 . 0 .
16
6. Részletesebben lásd: Földes Béla "List Frigyes magyar vonatkozásai" = Közgazdasági Enciklopédia III. kot. 861 - 866. o.
7. A levél teljes szövegét lásd e kiadványban 4 1 — 5 2 . oldalakon.
8. A szabadságharc pénzügyi kérdéseit részletesebben lásd: Lukács Béla "Az 1848 - 1849-iki pénzügy. Az eredeti számadások alapján" Atheneaum, Pest, 1871.
9. Cavour, Camillo Benső olasz politikus, aki vezető szerepet játszott az egységes olasz állam létrehozásában. III. Napóleonnal kötött megállapodása után kirobbantotta a piemonti-francia-osztrák háborút.
10. A levél teljes szövegét lásd e kiadványban 57 — 63. oldalakon.
11. A miskolci Kossuth szobor avatásáról szóló cikk részleteit lásd. e kiadványban 65 - 74. oldalakon.
17
