KOSSUTH LAJOS PESTI HfRLAPJA ÉS DEBRECEN Bényei Miklós
Már két évvel az alapítása után megállapította egy ismeretlen kortárs: a Pesti Hírlap „journalisticánkban minden esetre epochát csinált...''' S valóban: a békülékeny politikára hajló bécsi udvar engedélyével 1841. január 2-án kiadott újság fordulatot hozott a magyar sajtó fejlódésében, Kossuth Lajos szerkesztói irányításával és hathatós újságírói közremwködésével megszületett hazánkban az elsó igazi politikai lap, a polgári jellegú publicisztika. A hetente kétszer megjelenó Pesti Hírlap kezdettól fogva elkötelezett és következetes híve a polgári átalakulás és a nemzeti önrendelkezés egymásba fonódó programjának, a nemesi reformellenzék követeléseit hangoztatta és egyúttal formálta is a magyarországi liberálisok eszmerendszerét. Éppen ezért az évtized közepén újra ellentámadásba lendüló kormányzat elsó csapásainak egyike e lapra, pontosabban a szerkesztóre irányult. A kiadó, Landerer Lajos nyomdász bécsi sugalmazásra felmondott Kossuthnak, akn 1844. június 30-ig maradhatott posztján. Távozásával a Pesti Hírlap történetében lezárult az elsó szakasza Kossuth Lajos az elsó szám beköszöntó vezércikkében egyebek között azt a célt túrte ki lapja el.é, hogy „a' nemzet életének hú tükre legyen" és hasábjain „higgadt ,kebellel [. . .] megvitassák és elókészítsék a' nap nak nagy kérdéseit, mikben e' honnak jövendóje rejtezik."' A továbbiakban azt kíséreljük meg áttekinteni, hogy az ország legnépesebb magyar városáról, Debrecenról milyen képet mutatott ez a tükör, a polgárosodás útján igen óvatosan lépkedó alföldi település miként volt jelen az újság oldalain, az itteniek hogyan vettek részt a megválaszolandó kérdések megoldásában. Bár a téma mind sajtó-, mind helytörténeti szempontból
1 A' magyar irodalom és múvészet 1842-ben. = Pesti Hírlap, 1843. jan. 1. 7. p. 2 Minderról: Kosáry Domokos: K®ssuth és a Pesti Hírlap. = A magyar sajtó története I. 1705-1849. Bp. 1979. 665-713. p. Saabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp. 1977. 48-91. p. Varga János: Kereszttúzben a Pesti Hírlap. Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása 1841-1842-ben. Bp. 1983. 10-34. p. Diószegi György: Kossuth Lajos üzenete. Pesti Hírlap - anno 1841-1844. Bp. 1988. 223 p. 3. Pesti Hírlap, 1841. jan; 2. 1, p.
71
érdekes lehet, eddig senki sem fordított rá figyelmet, csupán egy-két szakirodalmi hivatkozásban találkozhatunk a Pesti Hírlap Debrecenból szóló közleményeivel s Noha a korabeli városvezetés alapjában véve konzervatív magatartást tanúsított, a negyvenes évek elejére már Debrecenben is kialakult agy olyan réteg - vagy inkább néhány csoport -,amely rokonszenvezett a liberális reformgondolatokkal. Jórészt ezek ,a polgárok, értelmiségiek tömörültek az 1841 elején létrejött Polgári Casinóban, amely azonnal elófizetett Kossuth lapjára. Ugyanezt tette a régebbi, ún. úri Casino és a Református Kollégium fóiskolás diákjainak olvasó társasága is.~ Minden bizonnyal járt az újság .a Kollégium könyvtárába, hiszen ma is megvannak a számai. Megfeleló adatok hiányában még megbecsülni sem lehet, hogy a magánszemélyek közül hányan és kik fizettek eló a lapra; de valószí~nú, hogy az 1842 novemberében vidékre küldött 3670 példány egy része Debrecenbe érkezett. s A városban tehát ismerték a Pesti Hírlapot, a politikai és szellemi élet meghatározó személyiségei rendszeresen olvasták a cikkeit. Debreceni szerzók és adatok
Erre utal az a tény is, hogy néhány debreceni szerzó neve is felbukkant az újság hasábjain. Elsóként Csécsi Imre, a Kollégium professzora jelentkezett: március 27-én Kossuth egyik januári vezércikkéhez kapcsolódva az alkohol mérgezó hatásáról írt.' Kovách László ügyvéd - aki Telegdi elónévvel ismert - az elózó évben alkotott váltótörvény értelmezéséhez szólt hozzá.e Bacsó Bálint orvos a pesti kórházakban szerzett tapasztalatairól számolt be. 9 A második évfolyamban Karap Sándor, a váltó4 Nem említi a Pesti Hírlap és Debrecen kapcsolatát Kónya József Kossuth és Debrecen c. tanulmánya sem: A saabadságharc fóvárosa Debrecen. 1849. január - május. Debrecen, 1948. 475-504, p. Az 1841-es évfolyamból újra megjelent öt szemelvény egy újságcikkben: Debrecen és a Hajdúkerület Kossuth hírlapjában. Debreczeni Független IIjság, 1913. dec. 25. 12-13. p. 5 Goda i;va: A Debreceni Kaszinó könyvtárának története a reformkorban és az önkényuralom idején (1833-1887). Bölcsészdoktori értekezés (gépirat). Debrecen, 1984. 70 0+ 101. p. Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785-1848. Bp. 1983. 433. p. 6 Kimutatása példányszámról: Pesti Hírlap, 1842. nov. 6. 783. p. ld. még: Kosáry D. i. m. 878. p. 7 Szeszes italokról, = Pesti Hírlap, 1841. márc. 27. 207. p. - Kossuth Lajos Pálinkamirigy c. cikke január 19-én jelent meg. - Csécsi Nagy Imre (1804-1847) a fóiskola ásvány-, növény- és vegytan professzora volt; munkásságáról ld. Vertár Frigyes: Debrecen természettudományi múltja = Debreceni Szemle, 1928. 330. p., Balogh Ferenc: A debreceni Református Kollégium története, adattári rendszerben. Debrecen, 1904. 283-284. p. 8 Egy váltókérdés. = Pesti Hirlap, 1841. aug. 28. 585. p. életéról (1818-1894), sokoldalú tevékenységérSl: Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1848-tan. _ Könyv és könyvtár V. Debrecen, 1988. 144-145. , p. Kulini Nagy Benó: Debreczen irodalomtörténetének rövid áttekintése. --- Csokonai album. Debrecen, 1861. 227. p. 9 Pesti Hírlap, 184i. nov. 17. 775. p. - Róla (1785-1854) : Varga Pál: Bacsó Bálint debreceni orvos-gyógyszerész élete és munkássága. = Orvostörténeti Közlemények,~ 98-99. 1982. 154-167, p.
72
törvényszék ülnöke a házi pénztárak egyik problémáját feszegette. l" Batásházy János, a jeles mezógazdász, a Magyar Tudós Társaság tagja 1843-bon a pénzügyi kérdésekról értekezett, de cikkének csak elsó része jelent meg, mert a folytatást a közelgó országgyúlés elókészületeinek hírei, turfásításai kiszorították a lapból. Másik írásában - a diétára is tekintve - a nemesi adózás és az ósiség eltörlése mellett agitált.' Debrecen, a debreceniek jelenlétének egy másik formája: a helyi hirdetések, hirdetmények kczzébétele. Miután a Pesti Hírlap rövid idón belül a legnépszerúbb, legolvasottabb magyar újság lett, a hivatalos hirdetmények itt jelentek meg. Kossuth tudatosan szervezte a hirdetéseket is, hiszen ezzel fontos bevételi forráshoz jutott. Ezeknek a közleményeknek „Hivatalos tudósítások" címmel külön rovatot nyitott. Ebben 1841 július elejétól' rendszeresen napvilágot láttak a debreceni hivatalok és polgárok különféle közlendói: a váltótörvényszék idézései; a városi törvényszék, a városi tanács és a tiszántúli kerületi tábla csódpereire vonatkozó adatok; az árverésel.ról, a haszonbérletekról, a házak eladásáról informáló hirdetések; a hortobágyi agarász társaság debreceni összejöveteleiról szóló híradások; Telegdi K. Lajos könyvkereskedó reklámjai; Péczely József professzor óvása elzüllött fia kölcsöneire; Somogyi Gábor ajánlata újfajta tetófedó cserepeiról sbb. 13 Mindezek hasznos, nemegyszer forrásértékú adalékokat szolgáltatnak a város reformkori gazdaság- és jogtörténetéhez; ismertetésük, elemzésük azonban túlmutat e dolgozat keretein. Mondandónk szempontjából fontosabbak azok a közlemények, amelyek a Pesti Hírlap szerkesztójének és rovatvezetóinek elhatározásából kerültek az újságba. Debrecen méreteihez viszonyítva nagyon kevés az ún. kishír. A lap leginkább a váltótörvényszéket részesítette figyelemben: már az elsó számban hírt adott az elsó kinevezésekról, majd megismételte ezt az írnokok, a helyi !kereskedóktól delegált ülnökök és a jegyzók esetében'~; 1842 ószén közölte, hogy meghalt Fáy Ferenc elnök; pár hónappal késóbb pedig azt, hogy kijelölték utódját, Zalay Alajost l'; 1844 júniusában közzétette a Za1ay által meghirdetett jogi pályázat kiírását is.'~ Egy alkalommal a tiszántúli református superintendentia (egyházkerület) gyúlését említették." Ezeken kívül két további halálhír is olvasható Budai ~zsaiás református superintendenst néhány méltató sor kíséretében búcsúztatták, Simonffy Dániel szenátorról viszont csak az elhalálozás i0 Felesleg fizetett adó-rovat. = Pesti Hírlap, 1842. nov. 24. 832-833. p. - Életéról (1796-1863): Szinnyei József: Magyar írói: élete és munkái. 5. köt. Bp. 1897. 1015-1016. has. 11 6színte szózatok magyarhon hitelrendszere, adózási és honvédelmi tárgyai körül. = Pesti Hírlap, 1843. márt. 16. 179-180. p. Vonáso k a' köznemes életéról Szabolcsban 's tán egyebütt is. = Pesti Hírlap, 1843. ápr. 30. 288-289. p. 12 Elóször 1841. július 7-én (458. p.) „Árverés" címmel Debrecen városa a pálinkamérési jogot - a Szeles nevú külsó vendégfogadóval együtt - hirdette meg. 13 A három utóbbiról: Pesti Hírlap, 1841. okt. 30. 736. p. é s 1843. nov. 19. 798. p. 1843. febr. 9. 96. p. 1844. ápr. 4. 232. p. 14 Pesti Hírlap; 1841. jen. 2. 1. p., jen. 23. 41. p., febr. 13. 97. p., márt. 13. 167. p. 25 Pesti Hírlap, 1842. szept. 29. 689. p., 1843. ápr. 13. 243. p. 18 Pesti Iürlap, 1844. jún. 6. 388. p. 1? Pesti Hírlap, 1841. jen, 23. 1. p.
73
tényét írták meg.' 8 A Frankenburg Adolf vezette „Fóvárosi újdonságok" c. rovatban is csak két debreceni vonatkozás található: az egyik Balásházy János Elárult pályairat c. könyvére hívja fel a figyelmet, elismeréssel illetve a szerzó ed~di~gi tudamá~nyos és gazdasági munkásságát; a másik a Pestról Debrecenen át Kolozsvárig indított gyorskocsi járat elónyeit ecseteli.~ 9 A kishírek csekély száma alighanem azzal függ össze, hogy a Pesti Hírlapnak nem volt állandó tudósítója a városban. Bár Kossuth Lajos nagy gondot fordított a vidéki levelezóhálózat kiépítésére, Debrecenben vagy nem akadt erre vállalkozó, vagy aki vállalta volna a feladatot, a szerkesztó számára nem volt megfeleló. Feltúnó, hogy a hasonló nagyságú és jellegú Szegedról vagy a valamivel kisebb Szabadkáról mennyivel több hír és tudósítás látott napvilágot; nyilván azért, mert mindkét városnak volt stabil helyi levelezóje. A város élete
Az elsó hónapokból még vannak adatok a kölcsönös próbálkozásra. A „Vidéki levéltárcza" rovatban 1841. február 6-án „egyik igen tisztelt levelezónk"-re hivatkozva a Polgári Casino megalakítását ismertették, a szó szerint átvett szöveget idézójelbe téve. Ebból az olvasható ki, hogy az illetó maga is az új egyesület tagja volt. A soraihoz fúzött megjegyzés - feltehetóen a rovatvezetó, Láng Ignác tollából - azt bizonyítja, hogy a Pesti Hírlap a reformprogram megvalósításában sokat várt Debrecentól, a nemzeti jellegú polgárosodás példáját remélte fellelni a városban: „neki jutott más kevesek mellett a' díszes szerep, tettleg bizonyítani, miképpen a' királyi városok honunkban nem vkizárólag idegen elemen épülvék, egyszesmind feszített szorgalommal ügyekezzék polgárközönségének mindenkép alkalmat nyújtani ama' városias simaság terjedésére, melly századunk eszméi szerint csakugyan az európaias múveltség egyik jellemének tartatik..." z° Mintegy két hónap múlva a fenti rovatban újabb tudósítás jelent meg „Debreczenból" s újból egy névtelen helyi levelezótól. Három rövid hírt fogott egybe: a kereskedók vonakodva jelentik be magukat a váltótörvényszéknél; az ide megválasztott kereskedó ülnökök sorrendjét illetóen vita támadt; a színházban hangversenyt rendeztek egy tervezett hangászati egyesület javára. 2' A következó - május végi - beszámoló alatt már szignó is látható: D. L. Talán a „debreceni levelezó" szellemes rövidítése; ha viszont valódi nevet takar, jelenlegi ismereteink szerint azonosítása nem lehetséges. Csak annyi bizonyos, hogy jogi felkészültségú egyén volt. A másfél hasábos, azaz viszonylag hosszú közlemény ismét több mindent érintett: a tiszántúli kerületi tábla pereinek számát említette; a debreceni diákfiatalok körében is dívó, a 18 Pesti Hírlap, 1841. júl. 24. 493. p., 1843. jún. 25. 423. p. 19 Pesti Hírlap, 1842. febr. 6. 87. pv! szept. 4. 632. p. - Balásházy János könyve 1841-ben jelent meg. ,A gyorskocsi járatról bóvebb információkat tartalmazó hirdetmény: Pesti Hírlap, 1842. aug. 21. 599. p. - Frankenburg Adolf rovatvezetói tevékenységéról: Kosáryr D. i. m. 671. p. 20 Pesti Hírlap, 1841. febr. 6. 83. p. - A debreceni levél január 25-én kelt. Láng Ignác (182-1884) ügyvéd, ; újságíró rovatvezetói munkásságáról: Kosáry D. i. m. 671. p. 21 Pesti Hírlap, 1841. ápr. 20. 237. p.
74
Pesti Hírlap egy korábbi számában elmarasztalt hazárdjátékok ellen háborgott; Csécsi Imlre fentebb emutett cikkére reflektálva megjegyezte, hogy bizony a debreceni cívisek is gyakran élnek „a' csicsóka módra naponkint szaporodó pálinkaboltok" kínálatával. Végül a vaskalapos városvezetés zártsága és a városházán tapasztaltak felett ironizált: „Egyébiránt óhajtottunk volna a' városhatósági élet köréból is néhány nevezetes adatot közleni: de annak rejtett belsejébe profanus emberek nem pillanthatnak"; az írnoki teremben órzött pertár irataihoz alig lehet hozzáférni a nagy zaj és a rendetlenség miatt.' Ezután a város közéletéról szóló, némi túlzással rendszeresnek mondható - talán egyazon személytól származó - tudósítások elmaradtak; ma már nehéz kideríteni, hogy miért. A D.L. jelú cikkre is csak jókora késéssel, augusztus elején érkezett egy polemizáló válasz. Vámost' Károly városi fójegyzó kiigazított egy-két apróbb pontatlanságot és védelmébe vette a megbírált városi tanácsot, amely - szerinte - „a' lefolyt években mindenkor igyekezett lépést tartani a' kor kívánatival, 's alig volt olly ága a' városi közigazgatásnak, melly a' közelebbi idókben gyökeres reformon ne ment volna keresztül. 1842 ószén még egy kísérlet történt a debreceni levelezés felevenítésére. Ezúttal K. . . . . .y Mihály aláírással közöltek egy írást. Ez a név is nehezen azonosítható, leginkább Kenesseyt sejtet. A szerzó elmarasz talta a városi tanácsot, amiért engedélyezte, hogy a már múködó hat gyógyszertár mellett újak is létesüljenek. Kossuth Lajos egy egészen másfajta, polgárias gondolkodásmód szellemében igazította helyre a méltatlankodót: „Ha ezen raszalást felveszszük, nem azért teszszük, mintha osztoznánk benne. Nem árt bíz az a' concurrentia. A' nyomorgó gyógyszertárak közül a' roszabb, a' drágább, a' hanyagabb meg fog szúnni, a' jobb, olcsóbb, szorgalmasabb pedig boldogul. Ez a' világ állapotfa; és ez jól van így." Egyébiránt a tudósítás második része a város érzékelhetó fejlódéséról ad tömör képet: „Ime' csak nem egész pompájában díszlik már a' nagyszerú városháza! A' fóutczán lévó kút ellátja a' város nagy részét jó ivóvízzel! A' második jó sikerrel furatik! Szaporodik a' kisdedóvóintézet pénzalapja! A' hangász egyesület még fenáll! A' polgári casino virágzik! A' másikra [. . .] új aláírások történnek, és a' külsó vásárra vezetó német utcai út valahára megigazíttatik! Sót, a' mint hallatszik, hollandiai városok példájára, téglával fog kirakatni! A protestáns unió
Kossuth Lajos és Debrecen kapcsolata az újság létezésének elsó hónapjaiban viszonylag harmonikus volt, ekkoriban kölcsönös bizalommal közeledtek egymáshoz. Az elsó összeütközésre 1841 nyarán és ószén került sor, mégpedig a protestáns unió ügyében. A korábban is többször 22 Pesti Hírlap, 1841. máj. 29. 357-358. p. 23 Pesti Hírlap, 1841. aug. 4. 519. p. - A nemesi származású Vámosy Károlyról (1800-1845f,+ aki 1833-tól fójegyzóje, 1844-tól tanácsnoka volt a városnak, a legrészletesebb életrajz Könyves Tóth Mihály református lelkész temetési beszédében olvasható: „A' keresztyénnek - kikerülhetlen halállal szemközt fenséges léleknagysága 's édes öveiért Istenhez emelt bizodalmas könyörgése." Debrecen, 1845. 15-16. p. 24. Pesti Hírlap, 1842. nov. 10. 795, p.
75
dédelgetett eszmét ez év elején újította fel az evangélikus egyház fófelügyelóje, Zay Károly gróf. A szlovákokkal szemben a reformátusokkal való egyesüléssel kívánta a magyarság túlsúlyát biztosítani a protestantizmuson belül. A református egyházkerületek egy része támogatta az ötletet, a tiszántúliak viszont komoly fenntartásokkal fogadták. 2' Az unió hívei és a tiszántúli egyházi vezeto"k közötti ellentét az 1841. augusztus 13-án megnyílt egyházkerületi közgyúlésen vált nyilvánvalóvá, ahol a hozzászólók - nem tagadva a gondolat üdvös voltát - elsósorban dogmatikai kifogásokat emeltek. A fejleményekról írt a Pesti Hírlap is, de csak röviden és ekkor még visszafogottar_.~ Sokkal részletesebben számolt be a generális konvent szeptember 9-éra megtartott közgyúléséról, közelebbról Vay Miklós báró tiszántúli fógondnok beszédéról, amelyben kifejtette: elvileg helyeslik ugyan az uniót, de gyakorlati okokból nem akarják elsietni a döntést; az evangélikusok által kezdeményezett közös választmány kiküldését pedig azért ellenzik, mert erre a konventnek nincs joga, ez az egyházkerületek hatásköre. A viharos vitában a tiszántúliak kisebbségben maradtak, az egyesülést elókészító küldöttséget kinevezték.'' I~ossuth Lajos ugyanezen lapszámban vezércikkben kommentálta a történteket. C5 politikai megfontolásokból állt az ügy mellé, lapjában is népszerúsítette az uniómozgalmat; részt vett az evangélikus konvent üzenetének szövegezésében és delegálták a vegyes választmányba is. érthetó tehát, hogy keményen bírálta a vonakodó debrecenieket, azon téves, a nép akaratát figyelmen kívül hagyó irányzat képviselóit, „melly egy zárt körú fónöktestületben vél minden egyházi hatalmat összesítendónek." Haragvétele azonban még mindig mértéktartó, mert hitt benne; „hogy az értelem fáklyája elótt eloszland a' még itt-ott vesztegló homály, és a' szeretet szelíd melegénél kitágul a' szorult, a' szúk kebel."~ Kossuth azzal is nyomást kívánt gyakorolni a tiszántúli superintendentia vezetésére, hogy sorra helyt adott az azzal szembeforduló véleményeknek. A kedvezótlen sajtóvisszhang is hozzájárulhatott, hogy 1841. október 1~-én az egyházkerület debreceni r~yúlése jóváhagyta a kerületi küldöttek részvételét az uniós választmányhon, ám továbbra is sokan kételkedtek az egyesülés hegvalósíthatóságában. A Pesti Hírlapban közzétett tudósítí~s szerzóje, Vay Dániel szerint „itt még sokan vannak, kik [. . .] minden, egy kis áldozattal járó reformoknak - eskütt ellenei."ss Korrekt szerkesztói elvjárásra vall, hogy egy hónappal késóbb az újságban megjelent egy debreceni hozzászólás is. Ennek névtelen szerzóje történeti érveléssel indokolta kerülete álláspontját: az egykori határozatok felidézésével igazolta, hogy a generális konvent jogköre korlátozott, a korábbi tanácsko25 Varga Zoltán: Egyház a reformkorban (1789-1848). = A magyar református e~cyház története. Bp. 1949. 323-324. p. (a továbbiakban: Varga Z., 1949) ; Zoványi Jenó: A Tiszántúli Református Egyházkerület története. Debrecen, 1339. í05, p. (a továbbiakban: Zoványi J., 1939) 26 Pesti Hírlap,! 1841. au~. 28. 582. p. Vö. Zoványi J., 1939. 105. p., Varga Z., 1949. 324. p. 27 Pesti Hírlap, 1841. szept. 11. 614. p. Vö. Varg a Z., 1949. 324. p., Zoványi J., 1939. 105-106. p. 28 Unio = Pesti Hírlap, 1841. szept. 11. 613. p. 29 Pesti Hírlap, 1841. okt. 16. 899. p. Vö. Varga Zoltán: Szoboszlai Pap István éle`.e és munkássága... Debrecen, 1934. 30. p. (a. továbbiakban: Varga Z., 1934) ; Zoványi J., 1939. 108, p. , 76
zások a super-intenderltiák autoncrmiáját erósítették; arra nézve pedig, hogy a tiszántúli egyházkerület igenis óhajtja az uniót, az októberi gyúlésre hivatkozott ~° A közleményhez Kossuth Lajos fúzött szerkesztói megjegyzéseket. Egyrészt magyá.ráz~ta vezércikke kritükai élét, az augusztus 13-ai közgyúlés addig még nem közölt részleteire is kitérve; másrészt örömét fejezte ki az egyházkerület beleegyezó döntése felett. Megismételte viszont, hogy a generális konventtel kapcsolatos debreceni nézetelv antidemokratikus felfagást tükröznek. 31 Az uniós polémiák hevében a tiszántúli református egyházkerület eseményeiról is szó esett a Pesti Hírlapban. Vay Dániel imént említett írásában a püspökválasztás végeredményéról is tájékoztatta az olvasókat. Miként arröl is, hogy ennek következtében - mivel Szoboszlai Pap István addigi fójegyzó nyerte el a voksok többségét -megüresedett a fójegyzói szék sa Két héttel késóbb egy jóval részletesebb beszámalóval tért viszsza az újság az októberi közgyúlésre ss Mindkét tudósítás utalt a fójegyzói hivatal betöltésével kapcsolatban mutatkozó belsó ellentétekre. Hosszabban szólt ezekról az 1842. januári közgyúlésról a héber betús is shalom (= a békesség embere) aláírassal készült összefoglalás; mintegy indokolva, miért lett eredménytelen a választás elsó fordulója. Másodszor már sikeres volt a szavazás; a tehetséges és a politikai reformeszmék iránt is fogékony debreceni lelkipásztort, Fésós Andrást választották meg fójegyzónek erról azonban a Pesti Hírlap már nem adott hírt. Bár a Pesti Hírlap és személy szerint Kossuth Lajos értékelése a debreceni egyházi vezetók konzervativizmusáról helytálló volt3~, az unió kérdésében az idó az utóbbiakat igazolta. A közös választmány kidolgozta ugyan javaslatát, de közben megnövekedett az aggódók tábora, felerósödött a szlovák evangélikusok ellenállása, más politikai küzdelmek kerültek elótérbe, így a kezdeti heves viták tüze néhány fellobbanás után lassan elhamvadt; a két protestáns vallásfelekezet egyesülését ismét elhalasztották a' 30 Pesti Hírlap, 1841. okt. 30. 731. p. A történeti visszapillantásról vö. Zoványi J., 1939. 90-99. p. Varga Zoltán szerint (Varga Z., 1934. 30, p.) Fésós András lehetett a cikk szerzóje, akit tévesen titulál egyházkerületi fójegyzónek, mert ekkor még csak debreceni lelkész volt. A feltételezést átveszi Zoványi Jena is (108. p.)~ de indoklás egyiküknél sincs. 31 Pesti Hírlap, 1841. okt. 30. 732.~p. Szál róla Varga Z., 1934. 30, p. 32 Pesti Hírlap, 1841. okt. 18. 899. p. Vö. Zovány i J., 1939. 103, p., Barcsa János: A tiszántúli református egyházkerület történelme. Debrecen, 1908. 3. köt. 145., p. 33. Pesti Hírlap, 1841. okt. 30. 731. p. é s nov. 20. 784-785.; p. 34 Egyházi dolgok, = Pesti Hírlap. 1842. febr. 27. 141. p. Az aláírás értelmezéséért Fekete Csabának tartozom köszönettel. 35 A választásról: Barcsa J. i. m. 145. p., Zoványi J., 1939. 103. p. - Fésós András (1801-1855) életéról: Zoványi Jenó: Magyarorzági protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. kiad. Bp. 1977. 199. p.; nézeteiról: Varga Zoltán: Debreceni lelkipásztorok, mint híveik politikai és társadalmi vezetói (1790-1848). = Pa1las Debrecina. Debrecen, 1936. 405-407. p. 36 Varga Zoltán: A reformkori Debrecen konzervativizmusának gyökerei. = Magyar történeti tanulmányok IX. Debrecen, 1978. 5-40. p. 37 Vü. Zoványi J., 1939. 106. p., Varga Z.,1 1949. 324-325. p.
77
A debreceni vasútterve
Debrecen az ország egyik legfontosabb vásárhelye és Kollégiuma révén jelentékeny kiterjedésú vonzáskörzettel rendelkezó szellemi központ volt, ám a város megközelítése a hírhedten rossz útviszonyok miatt az év nagy részében komoly akadályokba ütközött: az esózések és az áradások idején a sárba vagy a vízbe, nyáron meg a homokba fulladt az utas. A gyatra közlekedési lehetóséget, az országutak minósíthetetlen állapotát a Pesti Hírlap is szóvá tette. 1841 júliusában egy erdélyi közíró, id. Zeyk Dániel vázolt lehangoló helyzetrajzot, hozzátéve, hogy magában Debrecenben is „a' homokos utczákat kivéve, esós idóben olly mély a' sár, hogy csak a' házak alatti dúlós keskeny úton lehet járni."~ Másfél évvel késóbb egy másik utazó szintén arról panaszkodott, hogy a januári debreceni vásárra csak óriási kerülóvel és sok „nehézséggel, költséggel, sót veszélylyel" tudnak eljutni. „Aztán beszélünk, hogy kereskedésünk hervatag; boldog isten! hát mikint virágozzék a' kereskedés, hol ben az országban illy nehézségekkel kell küzdenie" - vonta le a végsó tanulságot. Mindkét szerzó jó utakat, köves utakat sürgetett. Kossuth Lajos úgy vélte, és ezt már a Zeyk-féle kritikához csatolt megjegyzésben megfogalmazta, hogy az igazi megoldás: „Láy vasút, uraim! vasút, melly a' töltésrakásnál az árvizeket is számba vette."' ° A Pesti Hírlap intenzíven bekapcsolódott a vasútépítésról folyó korabeli vitákba, s messzemenóen támogatta az ún. Duna-balparti vonal tervét, amelyet a Magyar Középponti Vasút Társaság Pest és Debrecen között is meg akart építeni 4' Kossuth 1842 derekától többször hangsúlyozta e szakasz szükségességét; „mert - élcelódött ez év decemberében - késó ósszel Debreczenbe utazni olly szörnyú vállalat, minót kevés ember mer, ha merni nem köteles; ha pedig köteles, úgy elóbb mindenesetre számot vet istennel és emberekkel, és elrendezi házi dolgai, végrendeletet csinál, 's könnyes szemmel vesz búcsút családjával."4z Pontosan látta az alföldi vasút gazdasági jelentóségét, és honvédelmi szempontból - az Észak-Keletról jövó ellenség irányában - szintén elónyösnek ítélte. Érvelt még azzal is, hogy az Alföl~dön nincs kó,4a így az országutaknál hamarabb és olcsóbban elkészíthetó a vaspálya A debreceni vonalnál csak a fiumei vasutat tartotta fontosabbnak ~ Mindkettót országos költségen javasolta létesíteni, de miután ennek esélye elesett, a diétai tanácskozások alatt, 1843 ószén és 38 Országutakról. = Pesti Hírlap, 1841, júl. 10. 464-465. p. 39 Pesttól Debreczenig. = Pesti Hírlap, 1843. jan. 29. 66. p. A korabeli útviszonyokról ír Komoróczy György: A reformkori Debrecen. Debrecen, 1974. 183-184. p. 40 Pesti Hírlap, 1841. júl. S0. 465. p. 41 Mindmáig legrészletesebben tárgyalja e kérdést Fenyvessy Arpád: Az elsó magyar vasút története. Bp. 1883. 55-103. p. A debreceni vonatkozásokról legújabban Pásán Lásaló írt: A kelet-magyarországi vasutak története a századfordulóig. = 100 éves a M.4V Debreceni Igazgatósága. Debrecen 1990. 28-29. p. 42 Fiumei vasút, = Pesti Hírlap, 1842. dec. 4. 851. p, 43 Fiumei vasút = Pesti Hírlap 1842. dec. 4. 851. p. 44 Vasút = Pesti Hírlap, 1842. szept. 4. 631. p., Fiumei vasút. = Pesti Hírlap, 1842. dec. 4. 851-852. p. A z utóbbiról lezajlott hosszas és éles polémiáról ld, Gergely András: Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban. A fiuemi vasút. Bp. 1982.
?8
1844-ben szorgalmazta a pest-debreceni vonalra a kamatbiztosítás (a fix jövedelmet garantáló költség) országgyúlési megszavazását a vállalkozó társaság számára, mert enélkül a szóban forgó szakasz aligha épül meg. Az újság hasábjain utoljára a Középponti Vasút Társaság június végi közgyúlése elótt foglalkozott a debreceni vasút ügyével. Voltaképpen megismételte korábban már kifejtett argumentumait. Bízott benne, „hogy a' több mint 60 mérföldnyi vasútvonal haladéktalanul munkába vétetik, a' még óserejében vesztegló tiszavidék 's annak fóvárosa az éjszaki vaspályával könnyú 's akadéktalan érintkezésbe tétetik.. ." Remélte azt is, hogy a vasútépítéshez szükséges földterületet az érintett városok és földesurak ingyen felajánlják, mivel „e' dolgot már-már nem csak a' hazafias részvét és buzgalom, hanem egyszersmind a' magyar faj becsületérzése is igényli." ys Debrecen jövóje - egyáltalán az egész Alföld, az egész ország jövóje - szempontjából rendkívül nagy jelentóségú volt a Pesti Hírlapnak a várasig vezetó vasút felépítését sürgetó magatartása. Ezért is meglepó, hogy a debreceniek hallgatásba burkolóztak, hiszen tólük egyetlen támogató észrevétel sem érkezett a szerkesztóhöz. Nyilván nem a közömbösség lehettt az ok, mert a városnak szoros érdeke fúzódött a vasúti közlekedés mielóbbi megindulásához. Erre vall az is, hogy a magisztrátus megbízásából az országgyúlési követ tárgyalásokat folytatott az építtetó társaság képviselójével az állomáshely kijelöléséról.`'' A szabad királyi városok reformja
A magyarországi polgári átalakulás egyik kulcskérdése a szabad királyi városok belsó reformja és országgyúlési szavazatjoguk ettól függóvé tett kiterjesztése volt. Kossuth ebból következóen nagy teret szentelt lapjá ban e problémának, s miután Debrecen - nagyságánál, tiszta magyarságánál, gazdasági és kulturális jelentóségénél fogva - különleges helyet foglalt el a városok sorábanys, az itteni megnyilatkozásokra kitüntetett figyelmet fordított. Az országgyúlés közeledtével, majd a diéta idején a Pesti Hírlap Debrecennel kapcsolatos hírei, közleményei között megszaporodtak a szóban forgó kérdést érintó állásfoglalások, információk; egyik-másik idószakban teljesen háttérbe szorították vagy kiszorították az egyéb témákat. A debreceni országgyúlési követutasítás összeállításával megbízott küldöttség 1842. december 31-ei keltezéssel egy részletes javaslatot dolgozott ki a városi reformra. A magisztrátus által jóváhagyott dokumentu mot eljuttatták az újsághoz és a többi törvényhatósághoz. Kossuth Lajos a terjedelmes jelentést két részben - 1843. február 23-án és 26-án - közzé is tette a Pesti Hírlapban, „Sz. kir. Debreczen városa véleménye a' sz. kir. városok rendezéséról" címmel4~ Az állásfoglalás jól ismert a szakirodalomban : Komoróczy György a fontosabb részleteit, Gazdag István pedig 45 Vasutak. = Pesti Hfrlap, 1843. okt. 1. 668. p., Válasz a' vasutak iránt tett észrevételre. = uo., 1843. nov. 2. 743-744. p. 46. Debreczen-pest-pozsonyi vasút. = Pesti Hírlap, 1844. jún. 9. 391-392. p. 47 Balogh István: A polgári. jogegyenlóség kérdései Debrecenben (1843-1849). = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XV. Debrecen, 1988. 33. p. 48 Uo. 31. p. 49 Pesti Hírlap, 1843. febr. 23. 128-127. p., febr. 26. 134-135. p. A dokumentum keletkezéséról: Balogh I. i. m. 31. p.
7-9
a teljes szövegét publikálta. 5° A vele egyidóben közölt, szintén Debrecenból származó indoklásról viszont csak egy-két utalás olvasható a történeti munkában. A tartalomból következtetve e kommentárt a javaslatot kimunkáló választmány valamelyik tagja írta; a cikk végén látható -o-jel megengedi a feltételezést, hogy Vámosy Károly fójegyzó'', esetleg Komlóssy László tiszti ügyész - akit áprilisban Nagy Sándor szenátorral együtt országgyúlési követnek választottak - lehetett a szerzó sa Bevezetésként szólt a bizottsági jelentés születéséról. Hangsúlyozta: a szabad királyi városok tarthatatlan országgyúlési helyzete - mármint, hogy együttesen rendelkeztek egy szavazattal - az alkotmányos, képviseleti eszmék fejlódése és a városok megmerevedett belsó struktúrája közötti ellentmondás következménye, Változtatni kell tehát a városok igazgatási-iraTnyítási rendjén és a követek választásának, utasításának módján. De ez, vagyis az újfajta szabályozás csakis törvény útján - azaz nem királyi rendelettel - vihetó végbe. A szerkesztóhöz címzett levél formáját felöltó közlemény szerzóje ezután tömören és pontosan összefoglalta a munkálat fóbb elveit: „Indulási pontunk az, mit ön is javasott, t. i. hogy a' kir. városok szerkezete a' megyeihez assimiláltassék; 's hogy ezen assimilálás képviseleti rendszerre alapíttassék: az ön által indítványozott polgárgyúlések eszméjét tehát Debreczen városa elfogadó [. . .]; a' különbség csak az, hogy ön a' követeket directe az egész polgárság által, városunk pedig óket is a' képviselók gyúlése által kívánja választani. Egyébiránt a' nm, udvari kamarátóli függést megszüntetni, pereink felsóbb 's legfelsóbb ítélószékeül a' kir. curiát rendelni, az örökös tisztségviselóséget eltörölni, minden 6 évben tisztválasztást tartani, a' tisztviselóknél pedig a' törvényes ügyeket a' többiektól elválasztani kívánjuk."~' Az idézet - és még inkább a választmányi javaslat - egyértelmúen bizonyítja: a debreceni városvezetés az alapkérdésben, a változtatás szükségességében egyetértett ugyan a nemesi reformellenzékkel, de a módozatokat illetóen számos ponton eltéró nézeteket vallott. A debreceni szenátorok és hivatalnokok nem akartak kiszakadni a fejlódés áramlatából, ám szerették volna megórizni helyi kiváltságaikat, korábbi hatalmukat is. Ezért ellenezték a közvetlen szavazást, ezért kötötték volna a választhatóságot vagyoni feltételhez. A városban éló nemeseknek sem a kossuthi jogkiterjesztési koncepció jegyében adnák meg a polgárjogot, hanem azért, hogy óket a helyhatósági bíráskodás alá vonhassák. Balogh István tatalélóan jellemezte ezt a magatartást ,,óvatos konzervativizmus"-ként, amely jó néhány elemében a kormányzat véleményéhez közelített, 5s 50 Komoróczy Gy. i. m. 337-340. p., Debreceni várospolitika 1825-1848. Országgyúlési utasítások, tudósítások, Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1989. 73-84, p, 51 Komoróczy György is rá gondolt: i. m. 199, p. A bizottság tagjait ugyancsak ó sorolta fel: uo. 337. p. 52 Az április 20-án lezajlott követválasztás hírét közölte a Pesti Hfrlap is: 1843. ápr. 30. 283. p. - Komlóssy Lászlót (1801-1855) 1844, május 8-án szenátornak és városi kapitánynak is megválasztották. Pályájáról ld. Balogh I. i. m. 32-33. p„ ~ Szinnyei J. i. m. 6. köt. Bp. 1899. 882-863. has. 53 Pesti Hírlap, 1843. febr. 23. 124. p. A város politikai és igazgatási szervezetéról részletes ismertetés olvasható: Komoróczy Gy. i. m. 18?-260. p. 54 Az utóbbiakról: Pesti Hfrlap, 1843. febr. 23. 127. p. 56 Balogh I. i, m. 31. és 34. p,
80
A követutasításként is funkcionáló dokumentum összeállítóinak rejtett szándékait egy debreceni tudósító leplezte le a Pesti Hírlap egyik márciusi számában. A K-oi M. aláírás keveset árul el a levelezóról, annyi azonban bizonyos, hogy szemléletileg a bevezetóben említett szabadelvú csoporthoz tartozott. Rámutatott: a közvetett választással és a hat éves ciklussal a tanács az összefonódó családok uralmát és a tisztviselók hanyagságát éltetné tovább. „Hasztalan volna ekkor a' nyilvánosság, ha a' közvéleménynek nem volna jogszerú fegyvere, mellyel a' vétkes, hútlen vagy hanyag tisztviselót sújthassa; a' nepotismus uralma nem volna kisebb és bitorlóbb, mint most, midón azoknak, kiknek - a' közmondás szerint - Krisztus urunk nem barátfok, a' hivataloknak még alsóbb egeiben olly kimondhatlanul nehéz üdvözülniök." Meggyózódése, hogy „a' polgárok vajmi régi és rögzött bajain" csak akkor segíthetnek, ha a tisztviselók választásában minden polgár részt vesz. A kicsapongásoktól nem kell félni, hiszen az utcakapitányok és tizedesek választása évenként rendben megtörténik, aztán „a' debrezeni, szinte 800-ra menó, nemesség is [. . .] kitúnó és dicséretet nyert illedelemmel viselte magát több ízben mind Szabolcs, mind Bihar vármegye tisztválasztásain." Hogy Kossuth Lajos milyen nagy jelentóséget tulajdonította debreceni tervezetnek, azt a fentieken kívül az is igazolja, hogy ó maga három ízben reflektált annak téziseire. A szöveg második feléhez fúzött szerkesztói észrevételeiben a testületi ügyintézés fenntartásának igényét kifogásolta, s ezzel a tisztviselók személyre szabott feladatait, egyéni felelósségét állította szembe, hasonlóan a vármegyei gyakorlathoz. 5' Ugyanezen lapszám vezércikkében üdvözölte „az osztályérdekeken felizlemelkedett valódi alkotmányos szellemet, a' nemzeti érdekegyesítésre vonatkozó assimilationalis irányt, a' képviseleti rendszer elemeihez közelftést", ám mindjárt hozzátette, hogy a rendezés némely részleteiról másként vélekedik. Pontosan egy hónappal késóbb, 1843. március 26-án bóvebben is kifejtette, mit gondol a városi reformról, amelyet „életkérdés"-nek minósített, „és mivel az, az életkérdésnek életkérdése minden honpolgártól komoly elmélkedést igényel. . ." Ekkor a polgárjog és a választói jog problémáját taglalta. Szerinte a debreceniek határozatlanul írták körül a ;,minden polgárnak" fogalmát, hiszen ez evidencia. Kossuth félreértette - szándékosan vagy anélkül - az állásroglalás ezen paszszusát, amihez hozzájárult a kétségkívül homályos fogalmazás is. Különösen a nemesek és a honoráciorok minden további nélküli bevételét tartotta elfogadhatatlannak, sót a városokra nézve veszélyesnek. A születési kvalifikáció ugyanis ellenkezik a városi polgárjog eszméjével, mert ezáltal megengednék, „hogy bármeny kövezettaposó, bármeny iparlovag, bármeny koczka 's kártyahós, kinek apja történetesen nemes volt [. . .] városi képviselót és városi követet választhasson, és azzá választassék, mihelyt tanyáját városban üté fel . . ." A honoráciorokat - vagyis az értelmiségieket - pedig a sommás kiemeléssel elszakítanák a néptól. A meg56 Debreczenból. = Pesti ; Hírlap, 1843. márt. 16. 177. p. - A cívis-oligarchia kialakulásáról: Komoróczy Gy. i. m. 192. p. - 1840-ben 794 nemest írtak össze a városban; ld. Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541-1848 között. Bp. 1988. 85. p. 57 Pesti Hírlap, 1843. febr. 26. 135. p. 58 Kir. városi szavazatarány. = Pesti Hírlap, 1843. Pebr. 26. 129. p.
81
aldást abban látta, hogy a polgárjogot kössék jövedelmi cenzushoz (az adófizetés bizonyos mértékéhez), tehát a nemesek és a honoráciorok csak akkor részesüljenek e jogban, ha besorolhatók a törvény által megállapított kategóriákba.5s Kossuth cikkére Vámost' Károly válaszolt. Megmagyarázta a kifogásolt mondatot; elsósorban a „polgár" és a „házbirtokos" kifejezések helyi értelmezését vázolta s° Megnyugtatta az újság szerkesztójét: ók sem óhajtják a nemesség lumpen elemeit a polgárság soraiba bevenni, sót egyáltalán nem kívánják a kapukat tágra nyitni el, hiszen szerintük is a városi terhek viselése lenne a polgárjog igazi feltétele. Mérlegelniük kellett azonban, hogy a nemesi adómentesség egyelóre fennáll, ugyanakkor a rájuk is kiterjedó territoriális bíráskodás kivívását nagyon fontosnak érzik. Hivatkozott arra is, hogy a választhatóságot (tisztségre, diétai követségre) kvalifikációhoz kötnék, országgyúlési határozattal, azaz a ne` mesek egy része sem volna jelölhetó. Védelmébe vette a testületi igazgatás elvét is. Kossuth az apróbetús észrevételeiben leszögezte: a választói és választóhatósági képesség elkülönítése „igen alkotmányszerútlen." A testületi végrehajtás gondolatával sem tudott megbarátkozni, mert - ismételte - „testület és felelósség össze nem egye~lletó két fogalom." Miután az országgyúlés május közepén megnyílt, a polémia félbeszakadt. A szabad királyi városok reformjáról a diétán folyt tovább a vita ~ A Pesti Hírlap helyszíni tudósítói, Vahot Imre és Tóth Lórinc °` folyamatosan és kimerítóen beszámoltak a követi és a fórendi tábla tanácskozásairól, de - mivel ezt a cenzura nem engedte - a hozzászólók nevének említése nélkül. Debrecenról többször is írtak, gyakran rövidítéssel (D.) jelölve vagy körülírva (pl. ,,egy alföldi város") ss A városi törvényjavaslat hosszas, hónapokig elnyúló vitájában Debrecennel kapcsolatban két mozzanatot emelt ki az újság. T. L., azaz Tóth Lórinc az alsótábla 1844. február 6-án megtartott országos, ún. hivatalos üléséról szólva részletesen elmondta, hogyan fogadták a város egyik indítványát. Ennek lényege az volt, hogy a városoknak a közelükben fekvó puszták és nemesi birtokok felett rendóri és büntetó hatáságuk legyen. Az újságíró ismertette az indoklást is, akárcsak a megyéik - elsósorban a szomszédos Szabolcs - elutasító, itt-ott ingerült reagálásait. Némelyik 59 Városi polgárjog és honoráciorok. = Pesti Hírlap, 1843. márt. 28. 201-202. p. Kossuthna k a városi kérdéssel Tcapcsolatos nézeteiról 1d. Kosáry D. i. m. 892. p., Szabad Gy. i. m. 77-78.,. 82. p. 80 A korabeli debreceni polgárjogról: Komoróczy Gy. i. m. 81-83. p., Rácz István: A debreceni cívisvagyon. Bp. 1989. 15-17. p. 61 A városvezetés kb. 600-re becsülte a polgárjogban részesíthetók számát; ld. Komoróczy Gy. i, m. 193. p. d2 Pesti Hfrlap, 1843. ápr. 16. 255. p., máj. 4. 296. p. - Kossuth megjegyzései: 1843. máj. 4. 298. p. 83 A tanácskozásokról ld. Bánk Ernó: A szabad királyi városok kérdése az 1~t43-44. országgyúlésen. Bp. 1914., Csizmadia Andor: A magyar városi jog. Kolozsvár, 1941. 139-185. p. 84 Vahot Imre megbízatásáról: Kosáry D. i. m. 673. p. Tót h Lórinc tudósítói munkájáról: Szinnyei J. i. m. 14. köt. Bp. 1914. 420. has. 85 Pl. Pesti Hírlap, 1843. jún. 8. 382. p., okt. 15. 702. p., okt. 19. 712. p., okt. 28. 729. p., 1844. máj. 2. 292. p.
82
követ a debreceni rendórség munkáját is elmarasztalta, az elnökló szernélynök viszont dicsérte, mondván: kevés a hétszemélyes táblához felküldött búnper. A másik egy ennél sokkal nagyobb horderejú ügy volt, nevezetesen a zsidók emancipációja. A törvénytervezet elóterjesztói, vagyis a liberális reformerek polgárjogban kívánták részesíteni a kvalifikációs kritériumok nak megfeleló izraelita városlakókat is. A szóban forgó pont 1843. október 10-én szerepelt az alsótábla kerületi, ún. nem-hivatalos ülésén. A Pesti Hírlap csak annyit említett, hogy „a' zsidók ellen egy városi követ kezdte meg a' harcot", aki elóhozott „mindenféle közajkon forgó vádakat, hogy ók uzsorások, hogy a' váltótörvény rossz következéseit, mellyeket anynyian keservesen éreznek, egyedül nekik kell tulajdonítani; hogy a' zsidók nemzethez nem simulnak, hogy ebben vallásuk elvei állanak ellent; [. . .] hogy nevelésük el van hanyagolva, és ha az ország jogokat is akar nekik adni, elóbb nevelni 's érlelni kell óket, és a' reájok nézve megfontolva kifózött reformot nem kiválólap hozni be." s' A késóbbi közleményekból és más forrásokból tudható, hogy az indulatos hozzászóló Komlóssy László, Debrecen követe volt. Fellépése nem járt eredménnyel, mert a követek többsége megszavazta ezt a paragrafust ~ A debreceni polgárság egyébként már az 1840: 29. törvénycikkelyt - amely megengedte a zsidók letelepedését a szabad királyi városokban - is fanyalogva fogadta, a tanács pedig mindenféle bürokratikus eszközzel késleltette a végrehajtását. Kétségkívül közrejátszott ebben a maradiság és a tájékozatlanság is, ám a döntó indíték a konkurrenciától való félelem volt A kerületi szavazás hírének hallatán a magisztrátus kezdeményezésére egy petíciót fogalmaztak a fenti paragrafus ellen és ezt háromezer aláírással elküldték az orszábgyúléshez.' Benyújtására 1844. február 9-én fótt el az alkalom, amikor az alsótábla országos ülésén napirendre túzték a törvényjavaslat vonatkozó pontját. Komlóssy László egy hosszabb beszéd kíséretében adta át a folyamodványt a személyökriek. Erról a Pesti Hírlap is tudósított; ekkor csak kivonatosan ismertette a debreceni követ újabb felszólalását, de jelezte, hogy egész terjedelmében közölni fogják. Az újság beszámolt arról is, hogy az alsótábla ismét megerósítette a vitatott kitételt.'1 Az eredete elképzelés mégsem valósult meg, mert a fórendek nem hagyták jóvá a reformellenzék indítványát.'2 Komlóssy László beszédének teljes szövege 1844. március 14-én jelent meg; ezúttal is név nélkül. Tulajdonképpen az októberi érveket ismételve követelte, hogy halasszák el a zsidók polgári jogokban való ré szesítését. Talán az izraelita vallás nemzet- és államellenes tanait emle86 Pesti Hírlap'„ 1844. febr. 18. 113. p. d7 Pesti Hírlap, 1843, okt. 15. 703. p. 68 Pesti Hírlap, 1843. okt. 15. 704. p. 69 Gonda Moshe i;lijahu: A debreceni zsidók száz éve. Tel-Aviv, 1971. 27-38. y. 70 Varga Z., 1934. 43. p. Balogh I. i. m. 34-35. p. 71 Pesti Hírlap,! 1844, fet~r. 22. 120-121. p. 72 A zsidók emancipációjáért folytatott korabeli politikai küzdelmekról, az 1843-44. évi országgyúlés tárgyalásairól ld. Simon László: Zsidókérdés a magyar reformkorszakban (1790-1848). Debrecen, 1938. 47-69. p., Kecskeméti Károly: A liberalizmus és a zsidók emancipációja. = Történelmi Szemle, 1982. 2. sz. 185-208. p., Varga János; Helyét keresó Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Bp. 1982. 62-63. p.
88
gette nagyobb nyomatékkal, s a végén nem riadt vissza egy demagóg szólamtól sem: „mihók várják, kik pedig nem zsidók, hanem e' hazának százados teherhordó fiai - az emancipatiot." 's Mindkétszer küldói utasításait'4 követve cselekedett, ám az okfejtés, a gondolatmenet a sajátja volt, és nyilvánvalóan ó maga is osztotta a debreceni aláírók véleményét.'' Kossuth Lajos pontosan ismerte fel, hogy a diétán nem pusztán egy elszigetelt akció kapott nyilvánosságot, hanem a szabad királyi városok jelentékeny részének, valamint az emancipáció más ellenfeleinek állás pontját foglalta írásba, öntötte szavakba Debrecen vezetése, illetve jobb sorsra érdemes, tehetséges követe. Ezért tette közzé a nagy vihart kavaró hozzászólast; de közzétette a zsidók egyenjogúsítását szorgalmazó vármegyei követek cáfolatait is.'~ Vagyis bármennyire helytelenítette a debreceniek eljárását, felfogását, ezúttal nem ó vállalkozott a polémiára; remek szerkesztói fogással átengedte a vitapartner szerepét a diétai tárgyalások résztvevóinek." Összegzés Kossuth Lajos három és fél évig állt a Pesti Hírlap élén; a bécsi udvar eddig túrte szerkesztói, újságírói múködését. E viszonylag rövid idószak alatt Debrecenról is gyakran írtvak az újságban, s a városból is jelent kezett néhány alkalmi munkatárs. A kezdeti közeledés azonban nem érlelódött igazán bizalmas, szoros kapcsolattá. Már a protestáns unió körüli vitákban felszínre törtek a nézetkülönbségek. A debreceniek egyre inkább érezhetó idegenkedését csak részben ellensúlyozhatta, hogy Kossuth cikkek hosszú sorában támogatta, siettette az itteniek nagy álmának, a vasútvonalnak a megépítését. Az egyik vezetó tisztviseló azt állította ugyan - a Pesti Hírlapra céQozván -, hogy „mi reánk városiakra nézve az idószaki sajtó legújabb idóben akkint hatott, mint hat túzkóre az aczél, melly amabból a' ben rejlett szikrát elóidézi"' a, de éppen a városi reform kérdésében vált világossá, mennyire távol áll egymástól a debreceni magisztrátus és a pesti szerkesztó. A városvezetés „fontolva haladó" konzervativizmusát, még inkább az elózó évtizedekben meggyökeresedett oligarchikus kormányzás fenntartásának szándékát és a polgári átalakulás gondolatát következetesen képviseló Kossuth Lajos felfogását nemigen lehetett összeegyeztetni.
73 Pesti Hírlap, 1844. márc. 14. 180-181. p. Rövide n ismerteti Balogh i. m. 35. p.; valamivel részletesebben Varga Z.; 1934. 43. p. 74 Debreceni várospolitika 1825-1848. Országgyúlési utasítások, tudósítások. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1989. 95-96. p. 75. Önálló nézeteit említi Balogh I. i. m. 32. p. 76 Pesti Hírlap, 1844. márc. 14. 181-182. p. 77 Kossuth Lajosnak a zsidókérdésben elfoglalt álláspontjáról ld. Szabad Gy. m. 67-68. p. 78 Pesti Hírlap, 1843. febr. 23. 124. p. - az -o- szignóval közölt levélból.
84
A debreceni szabadelvííek csekély köréból sem veródött szilárd tábor a Pesti Hírlap mellé. Naha mind többen tikakadtak, akik a nemesi reformerek törekvéseivel, a polgárosodás és a nemzeti önrendelkezés program jával egyetértettek - olykor meg is szólaltak -, Kossuth és a Pesti Hírlap iránymutatását csal; részben tudták követni. Más megnyilvánulásaikból is az látszik, hogy a reformmozgalomnak inkább a mérsékeltebb áramlataival, elsósorban Széchenyi István gróf politikájával rok~~nszenveztek."'
THE „PESTI HfRLAP" (NEWS OF PEST) OF LAJOS KOSSUTH AND DEBPeECEN Miktás Bényei The „Pesti Hírlap" was edited by Lajos Kossuth for three and a half year (Uetweerx the 2nct of .Ianuary, 1841 and the 30th of June, í844y. The newspaper urging for bourgeais transformation and national aútonomy vas well-known also in the most densely populated Hungarian town that was Debrecen. The writings of some authors of Debrecen also appeared in the paper and a lot of local information could be found amongst the advertisments and announcemerxts. The number of so-called small news was small since the „Pesti Hírlap'° hasn't permanent contributor from Debrecen. At the beginning there were some press-correspondents who covered the development and public life of the tow n, but such articles soon ceased. During the preparation of the protestant union the newspaper frequentay criticized the reluctant behaviour of the leaders of the Calvinist Diocese of .i,Tiszántúi". Lajos Kossuth in his several articles urged the buüdiná of the railway to Debrecen. From the beginning of 1843 the name of Debrecen came up the most frequently in connection with the debates about the reformation of free royal towns. Kossuth published the suggestion of the magistracy of Debrecen, commented upon it and gave place to further remarks. The polemics in press continued on the Parliament in Pozsony. Debrecen was frequently mentioned by the reports of the discussion. The „Pesti Hírlap" published the second speech of the deputy od Debrecen regarding opponency of the emancipation of Jews in full extent together with the disclaimers. It was impossible to recixxcile the point of view of the conservative leadership of the town and of the liberal conception of Lajos Kossuth. The small group of the bPOAdY7líllded people o1 Debrecen didn't become near to the newspaper neither.
79 A korabeli Debrecen eszmei-politikai arculatáról ld. Bényei Miklós: Debrecen reformkori mfivelódéstörténetének néhány kérdése. = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve I. Debrecen, 1974. 19G-198. p. uó.: Széchényi István és a debreceni Poigári Casino. = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XIX. Debrecen, 1992. 154. p. 86
