Verestemplo m www.verestemplom.hu
2009. tél, V I I . é v f . 4 . s z .
A DEBRECEN KOSSUTH UTCAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG FOLYÓIRATA
Fotó: Kőszeginé Pótor Erika
e l ő s z ó Minden este imádkozok, szeretem Istent, meg vagyok keresztelve, konfirmálva, a gyerekemet is a református iskolába járatom, ünnepenként úrvacsorát veszek – református vagyok. „Jó mester, - kérdezzük – mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Vagyis inkább mit tegyek még? Kérdezzük, ahogyan az ifjú is, aki gazdag volt jócselekedetben, s ki
Tóth-Mihala Veronika tudta jelenteni: ezt mind megtartottam, amit a mester felsorolt, mit tegyek még. Mit tehetnék még, hiszen arra sincs időm, hogy olvassak. Nem a Szentírást, nem, arra jegyzete gondolni sem merek, hogy ahhoz mennyi szabadidő kellene, hogy elcsöndesedjek, kizárjam a gondolataimat, elővegyek valamilyen magyarázatot is, és olvasgassak. Csak mondjuk valami könnyűt, vagy a gyerekem háziját, vagy az újságot… Ennyi fér most bele az életmódomba. Ezt Isten is beláthatja, hiszen tudja minden dolgomat. Ma mégis megkérdezem Istent, hiszen ma az Ő születésnapja van, hogy mit parancsol, mit tegyek, hogy nekem ajándékozhassa az örök életemet. „Azt a parancsot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” 1Jn 4,21 Nem is ismerem őket. Akik mellett ülök, hiszen mindig ugyanoda ülök, a templomban. Nem ismerem a testvéreimet. A szeretethez pedig ismeret kell. Szeretem én a családomat, a barátaimat, munkatársaimat. Igyekszem keresztyénként élni köztük. A templomba is hívom, viszem őket. De a templomba nem ismerkedni járok, hanem Istenre figyelni, Igéjét hallgatni, feltöltekezni. Hiszen szeretem őt. „mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát” – olvasom egy sorral fentebb János levelében. Istent sem szereti, aki nem szereti a testvérét? Mit jelent számomra az egyház? A gyülekezet? Szerintem is Krisztus teste? Mert ha Krisztust szeretem, akkor egyházát is, amely a jelen világban megtestesíti őt, szeretnem kellene. Hiszen ma nem látható Isten, sem a jobbján ülő Krisztus, csak az egyháza, amely az Atya gyermekeiből, a testvéreimből áll. Őket kellene többet látnom. Megismernem. Ott, ahol ismerkedni is lehet, beszélgetni, egymás életét megismerni. Tehát van még mit tennem. Úgy változtatni az életmódomon, hogy a bibliaóra, az ottani igeolvasás, a közös vacsora, a táborozás is beleférjen. Igen. Ha aktív gyülekezeti taggá leszünk értjük meg igazán, hogy nem a saját üdvösségünkért, hanem a testvéreim üdvössége érdekében hívott minket az Isten éppen ide, éppen most. Egymásért vagyunk az anyaszentegyházban, mert Istennek úgy tetszett, hogy egy ember, a Jézus Krisztus (Róm 5,15) által áradjon bőségesen Isten ajándéka minden emberre, s az üdvösség örömhírét ma is ránk, emberekre bízza.
T
A R T A L O M 2009.
2
előszó
TÉL
Előszó Tóth-Mihala Veronika jegyzete
3
Tartalom
4
Derencsényi István - Dr. Imre Sándor: Levél a Kossuth utcai gyülekezethez
5
Gyülekezeti rövidhírek
6
Oláh Szabolcs: Az angyal üdvözlete
8
Dr. Barcsa Lajosné: Krisztus békessége uralkodjék a mi szívünkben minden időben
10
Szedernyés Zsuzsanna: Szeretethidat építettünk
11
Pásztor-Balogh Judit: Ne csak a jubileum évében
12
Juhászné Kovács Gabriella: Bizonyságtétel
ünnepi igehirdető
az Úr csodásan működik
elrejtett kincs egy csepp emberség
ifjúság
13
Szabó Ilona: Immánuel - Velünk az Isten
IMPRESSZUM
Verestemplom
14
15
Szávó Zoltán: Közös étkezés - közösségépítés Seregné Zsófi Katalin: A bibliaóra haszna
A Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség Folyóirata
Felelős kiadó: Derencsényi István Szerkesztő: Tóth Tamás Tiszteletbeli társszerkesztő: Szoboszlai Csaba Szerzők: Dr. Barcsa Lajosné, Juhászné Kovács Gabriella, Oláh Szabolcs, Pásztor-Balogh Judit, Seregné Zsófi Katalin, Szabó Ilona, Szávó Zoltán, Szedernyés Zsuzsanna, Tóth-Mihala Veronika Fotók: Máté Gyuláné, Szávó Zoltán Levélcím: 4024 Debrecen, Kossuth utca 65. E-mail:
[email protected]; Honlap: www.verestemplom.hu Nyomda: Litográfia Nyomda, Debrecen
ünnepi igehirdető LEVÉL A KOSSUTH UTCAI GYÜLEKEZETHEZ Áldott Karácsonyt! Békés, boldog új esztendőt!! „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Lukács 2, 14 Kedves Testvérünk! A közelgő ünnepek kapcsán ünnepi körlevéllel keresünk meg a Gyülekezet nevében, kifejezve ünnepi kívánságainkat. Nincs még egy másik ünnep, mint a Karácsony, amely annyira magában hordozza a mélységet és a magasságot, a szépet és a megrendítőt. Ez egy olyan ünnep, amely ellentéteket egyesít, és békévé, harmóniává olvasztja mindazt, ami egymásnak feszül. Mennyei fényesség – sötét, homályos betlehemi istálló, angyalok kara – szegény betlehemi pásztorok, s a meglévő, nyilvánvaló ellentétek középpontján megjelenik Karácsony szülötte, Jézus Krisztus, az élő Isten Fia.
Templomtoronyból a Kossuth utca
Jézus születése „a mennyei” megjelenését hirdeti a földi térségeken. Krisztus ne maradt „odafenn”, hanem emberi létformát öltve megjelent „idelenn”, megjelent itt a mi világunkban, ahol lépten-nyomon egymásnak feszül a „fenn” és a „lenn”, a „kint” és a „bent”, az „ide-” és az „odatartozás”, a „kívül” vagy „belül”, az „ez” vagy „az”, az „ellenség” és „a barát”.
4 Verestemplom
A Krisztus születésekor felhangzó híradás, amely a Földön békességet ígér, ebben gyökerezik; Jézus Krisztusban megszűnnek az ember bűnéből fakadó eredendő ellentétek és ellenségeskedések, és nyilvánvalóvá lesz: Krisztusban nincs többé fenn és lenn, kint és bent, ez vagy az. Krisztusban csak bocsánatra, megváltásra, üdvösségre szoruló bűnös ember van; legyen az gazdag – vagy szegény, társadalmi, politikai befolyással rendelkező – avagy nem. Krisztussal a menny békessége érkezett a Földre, és ennek a lehetősége Krisztus születése óta folyamatosan rendelkezésre álló adottság, amelyet el lehet kérni Istentől, amelyet őszinte imádsággal most mi is kikönyöröghetünk magunknak.A Karácsonyi evangélium, amely a Földön békét hirdet és az embereknek Isten jóakaratát ígéri, arra kötelez minket, mint a Karácsonyi üzenet hallgatóit, hogy magunk is legyünk Isten békességének hatékony eszközei szűkebb és tágabb környezetünkben, és ne szakadékot mélyítsünk a fent és a lent, és ne távolságot növeljünk a kint és a bent között. Karácsony, Jézus születése mintegy megsejteti velünk: van lehetőség mindennemű ellentét gyógyulására és mindenféle ellenségeskedés felszámolására; mert az első Karácsony óta van Krisztusa ennek a világnak, Aki a mi békességünk. Hálásan köszönjük az év során nyújtott minden erkölcsi és anyagi támogatásotokat, amellyel segítettétek gyülekezetünk működőképességét megőrizni. Az egyre nehezülő gazdasági körülmények között őszintén köszönjük önkéntes adományaitokat, valamint az 1-1%-os személyi jövedelemadó felajánlását. 1%-ot a Magyarországi Református Egyháznak, melynek technikai száma: 0066, – továbbá egyházközségünk alapítványainak: a „Nagy József alapítvány a debreceni Vöröstemplomért” (számlaszám: 11738008-20718541, adószám: 18562381-109) és a „Hű Sáfár Alapítvány” a gyülekezet fejlődéséért (számlaszám: 11738008-20845700). Karácsonyi jókívánságainkat megújítva és szeretettel hívva ünnepi istentiszteleteinkre, vagyunk testvéri szeretettel Dr. Imre Sándor főgondnok Derencsényi István lelkipásztor
2009/tél
r ö v i d h í r e k Megjelent gyülekezetünk Középifi csoportjának karácsonyi meglepetés cédéje Ébredés címmel. A hanglemez a Középifi által előadott ifjúsági és gyülekezeti énekeket tartalmazza. A lemez megtalálható a templom bejáratánál, illetve a Lelkészi Hivatalban.
ÉBREDÉS ----------------------------------------A templommal kapcsolatosan két kiadvány is megjelent az elmúlt időben. Kétféle képeslap készült kül- és beltéri fotókkal templomunkról, illetve egy templomismertető füzet, amelyben színes képekkel illusztrálva olvashatnak a templom történetéről. Amennyiben szeretnének ezen kiadványok valamelyikéhez hozzájutni, érdeklődjenek Olvasóink a gyülekezeti alkalmak után, illetve a Lelkészi Hivatalban. ----------------------------------------Óévbúcsúztató istentiszteletünket december 31-én, csütörtökön délután 4 órakor tartjuk a templomban. ----------------------------------------Újév napján 2010. január 01-én, pénteken istentisztelet lesz délelőtt 10 órakor a templomban, délután 4 órakor pedig a gyülekezeti teremben
FELHÍVÁS Kedves Testvérek! A személyi jövedelemadó 1+1%-ának felajánlásáról rendelkező nyilatkozatokkal kapcsolatban egyházunkban tömegesen tapasztaljuk, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a nyilatkozatokat olyan esetben is érvénytelennek nyilvánítja, amikor azok szabályszerűen kerültek benyújtásra. A fentiek következtében egyházunk és a hozzá kötődő szervezetek évről-évre jelentős mértékű támogatástól esnek el. Erre tekintettel biztatjuk a kedves testvéreket, hogy amennyiben az APEH-től ilyen elutasító határozatot kapnak, szíveskedjenek megvizsgálni, hogy valóban hibás volt-e a nyilatkozatuk, és ha igen, éljenek fellebbezési jogukkal. Biztatjuk továbbá a gyülekezeteket, hogy szervezzék meg azt, hogy a megfelelő szaktudással rendelkező gyülekezeti tagok segítsenek az elutasító határozatok megvizsgálásában és az alaptalan határozatok elleni fellebbezés előterjesztésében az érintett gyülekezeti tagoknak, és az egyházunk és szervezetei részére rendelkező egyéb ismerősöknek is. Amennyiben gyülekezetükben nincs olyan szaktudással bíró tag, aki ezt a szolgálatot vállalni tudná, úgy iránymutatás végett nyugodtan forduljanak a kedves testvérek újságunk szerkesztőségéhez. Dr. Kánya Gergely ----------------------------------------A jövő év elején újra lesz egyetemes imahét a Krisztushívők egységéért 2010. január 1724-ig. Az imahét alapigéje: „Ti vagytok erre a tanúk.” Lk 24, 48 Az elmúlt évszázadban a keresztények közti kiengesztelődés különböző formákat öltött. A “lelki ökumenizmus” megmutatta, milyen fontos a keresztény egységért való imádkozás. Nagy erőket fordítottak teológiai kutatásokra, melyek eredményeként számos tanbeli megegyezés született. Az egyházak szociális területen megvalósuló gyakorlati együttműkö-
dése gyümölcsöző kezdeményezéseket hozott létre. Ezen eredmények mellett a misszió kérdése is kiemelt helyet kapott. Általánosan elfogadott, hogy az 1910-es Edinburgh-i Világmissziói Konferencia tekinthető a modern ökumenikus mozgalom kezdetének. Viseljük szívünkön a Krisztushitben történő egységesülésünknek ügyét az által, hogy részt veszünk az ökumenikus imahét alkalmain. ----------------------------------------Folyóiratunk következő (tavaszi) száma megjelenik 2010. húsvétján.
Egyházközségünket kiemelten is támogatni szándékozó testvéreink adakozhatnak: "Nagy József emlékalapítvány a Vörös Templomért" számlaszáma: 11738008-20718541 adószáma: 18562381-1-09 “Hű Sáfár Alapítvány” a gyülekezet fejlődéséért számlaszáma: 11738008-20845700 Egyházközség OTP számlaszáma: 11738008-20080901
2009/tél
Verestemplom 5
elrejtett kincs A Z A N G YA L Ü D V Ö Z L E T E A Lk 2, 28–38 Mária üdvtörténeti küldetéséről szól. Az angyal azzal köszönti Máriát, hogy Isten a kegyelmébe fogadta őt, az Úr vele van, áldott az asszonyok között. Erre a beszédre Mária megdöbben, gondolkodóba esik, vajon mit jelent a köszöntésnek ez a váratlan módja, mire az angyal megnyugtatja: ne féljen, mert kegyelmet talált az Istennél. Majd magyarázatként hírül adja Máriának, hogy megfogan méhében, fiút szül, akit Jézusnak kell elneveznie. A fiú felnő, a Magasságos Fiának hivattatik majd, és a próféciák (Ésa 9, 6–7, Jer 23, 5) beteljesedéseképpen neki adja az Úr Isten a Dávid királyi székét (Lk 28–32). Mária összezavarodva kérdezi, hogyan lehetséges ez, mikor nem ismer férfit? (Lk 1, 34). A válasz egybecseng Máté evangélista (Mt 1, 20) magyarázatával: a Szentlélek száll Máriára, a Magasságos ereje árnyékozza be, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, az Isten Fiának (Lk 1, 35). Erre hangzik fel Mária hitvallása: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1, 38). A fordításról írt nyílt levelében (1530) Luther az Lk 1, 28 tolmácsolási nehézségéről ír. Gábriel arkangyal köszöntését („Ave Maria, gratia plena”) hagyományosan a „voll Gnaden” (’kegyelemmel teljes’) szerkezettel fordították. Ehelyett Luther a „du Holdselige” (’Istennek kedves leány’) megoldást ajánlja. Mert egyetlen német ember sem használja a „voll Gnaden” kifejezést, s ha ezt hallja,
6 Verestemplom
nem érti, hogy mire kell gondolnia. Pedig az angyali üdvözlet mit sem ér, ha a beszédhelyzetét nem tudjuk elképzelni, s nem értjük meg, hogy Isten igazságossága a Fiú megtestesülésével jelenné vált az engedelmes ember életében. A németnek azonban a „voll Gnaden” kifejezés hallatán még leginkább egy sörrel teli hordóra vagy egy pénzzel teli zsákra kell gondolnia. Ez rossz fordítás.
s bizonyosan így is mondta volna, ha a lányt németül akarta volna köszönteni”. „Aki tud németül, megérti, micsoda szívhez szóló, gyönyörűséges mondások ezek: kedves Mária, kedves Isten, kedves császár, kedves fejedelem, kedves ember, kedves gyermek. Nem tudom, hogy vajon a liebe szót a latin vagy más nyelvek képesek-e kifejezni ugyanolyan szívből jövően és alkalmasan,
Gustave Doré: Angyali üdvözlet
A „gratia plena” fordításain töprengve Luther a leginkább megérthető, a képzelet számára visszaigazolható, a leghelyesebb kifejezést keresi, „amelyből egy német ember sokkal jobban el tudja gondolni, mit jelent az angyal üdvözlete”. Fordításelméleti levelében kifejti, hogy az angyali üdvözlet értelmének megfelelő fordítás így szól németül: „Gott grüße dich, du liebe Maria” (’Isten áldásával köszöntelek, kedves Mária’). „Mert ennyi, nem több, amit az angyal mondani akar,
mint ahogyan a mi nyelvünk teszi, ahol ez a szó minden érzéket átjárva megcsendül a szívben”. Mi az angyali üdvözlet beszédhelyzete? Gábriel köszönti az Istennek engedelmes leányt. Hogyan lehet ezt a legtalálóbb szóválasztással visszaadni fordításban? Luther munkamódszere feltárható. Megkereste, hogy a Szentírás egyéb helyein milyen szavakkal szokta üdvözölni Gábriel arkangyal az olyan embert, aki Isten színe előtt kedves életet él. A reformátori Íráselv szerint az Írás
2009/tél
elrejtett kincs Istentől sugalmazott, így végső soron egy szerzője van, akiről feltételezhető, hogy a hasonló beszédhelyzetekben hasonlóan szólal meg. Luther meg volt győződve, hogy Gábriel arkangyal a paradicsomi nyelven beszélt Máriával, Lukács evangélista tehát Gábriel héber szavait fordította görögre:
“Isten előtt az olyan ember kedves, aki elfogadja, hogy Isten a saját döntése alapján kegyelmes hozzá” „Szent Lukács, a héber és görög nyelvben egyaránt járatos lévén, a héber szót, mellyel az angyal szólott, a görög κεχαριτωμένη szóval egyeztette s tette világossá”. Luther szerint akkor jutunk az angyali köszöntés eredeti értelemtartalmát eltaláló szavakhoz, ha visszakeressük a köszöntési rituálé héber alakját a Szentírás egyéb helyein. „Azt kell gondolnom, Gábriel arkangyal ugyanúgy beszélt Máriával, mint Dániellel, midőn hamudóthnak, isch hamudóthnak, vir desideriorumnak nevezi, ami ’kedves Dánielt’ tesz. Mert ilyen módon beszél Gábriel, ahogy azt Dániel könyvében is láthatjuk”. Ez a héber köszöntés annak jár ki, akihez Isten „jókedvéből” kegyelmes. A köszöntés szerint Isten előtt az olyan ember kedves, aki elfogadja, hogy Isten a saját döntése alapján kegyelmes hozzá, s nem a nép cselekedetei miatt. Dániel bűnvalló, megalázkodó imádsága e magatartás példája, mert Dániel hitvallása szerint a kiengesztelődés oka egyedül az ítélő és engesztelő Isten kegyelme (Dan 9, 17). A köszöntés héber nyelvi formáját Luther a konkordancia módszerével kereste, s így
2009/tél
talált rá a Dan 9, 23, 10, 11 és 10, 19. versekre. Az önmagát értelmező Írás elvét alkalmazta (a megértési nehézségeket megszüntethetjük a szomszédos, a hasonló és az ellentétes értelmű szöveghelyek összevetésével). A feltalált helyek Dániel könyvében olyan beszédhelyzeteket örökítenek meg, amelyek majd megismétlődnek az angyali üdvözlet alkalmával. Gábriel arkangyal köszönti a kegyes életű Dánielt, s Luther szerint az angyali üdvözletben is hasonló a helyzet: Mária engedelmeskedik Isten akaratának. Ha a köszöntés értelmét a Szentírásban feljegyzett hasonló beszédhelyzetekhez igazodva kívánja közvetíteni a fordító, akkor az isch hamudóth (vir desideriorum) kifejezéseknek megfelelő anyanyelvi kifejezést kell választania. Ugyanakkor az eredetileg szándékolt értelemtartalomnak a fordítás nyelvén jól érthető módon kell kimondódnia („Gott grüße dich, du liebe Maria” – ’Isten áldjon, kedves Mária’). A fordításnak fel kell mutatnia a szentírási helyek közötti szoros kötést, ám ezt az összefüggést az anyanyelv igényeinek megfelelően kell felismertetnie. E fejtegetéseknek a tanulságai beépültek a Vizsolyi Biblia fordításába is. A Dan 9, 23 és a 10, 19 magyarításának megfelelően a Lk
1, 28 fordításában is a „kedves” szót találjuk. Az arkangyal ószövetségi és újszövetségi köszöntései Károlyi Gáspár értésmódjában összetartozó helyek: „Bemenvén azért az Angyal ő hozzája, monda: Örülj, te ki az Úrnál ingyen vagy kedves: Az Úr teveled vagyon: és te áldott vagy az asszonyi állatok között”. Az Lk 1, 28 fordítását Luther végül a „du Holdselige” kifejezéssel oldotta meg, mert ugyan a „du liebe Maria” találta volna el leginkább az angyali üdvözlet értelmét, de a reformátor nem kívánta megsérteni a példaértékű görög szöveg (κεχαριτωμένη) szószerintiségét. De a szentírási helyek között új kötés létesült, s ez új megértésre és megújuló hitre vezetett. Az új kifejezésmód felmutatott egy eladdig fel nem ismert fogalmi összefüggést, mely a Dan 9, 23; 10, 11; 10, 19 és a Lk 1, 28 egymásra vonatkoztatott megértését átfogó módon irányítja. Oláh Szabolcs irodalmár
Fotóilluszráció: www.bibliatarsulat.hu
Verestemplom 7
mozgásban
KRISZTUS
BÉKESSÉGE URALKODJÉK A Z É N E K K A R L Á T O G AT Á S A
Jobbágy Bertalan
2009. november 8-án gyülekezetünk énekkara látogatást tett Hejőcsabán, Jobbágy Bertalan nagytiszteletű úr és kedves felesége Krisztina meghívására. 2009 nyarán felvetődött több énekkari tagban az az igény, hogy olyan gyülekezetekkel, lelkészekkel vegyük fel a kapcsolatot, akik korábban valamilyen kapcsolatban álltak velünk. Mivel énekkarunk egyik alapító tagja volt Jobbágy Bertalan nagytiszteletű úr felesége Krisztina is, és azóta is nagy-nagy szeretettel gondolunk a nálunk végzett szolgálatukra, az újra találkozást ezért velük szerettük volna kezdeni. Dr. Imréné Dr. Adorján Erzsébet a nőszövetség elnöke felvette a házaspárral a kapcsolatot. Több telefonváltás és írásos meghívás után sikerült egy mindkét gyülekezetnek megfelelő időpontot megbeszélnünk. Azért sem volt egyszerű feladat, mert igehirdetésre nagyon nagy szeretettel hívták és várták velünk együtt lelkipásztorunkat, Derencsényi István főjegyző urat, aki hivatalánál fogva nagyon elfoglalt ember. Karnagyunkkal, Kurgyis András tanár úrral is egyeztetnünk kellett, hiszen: karnagy nélkül nincs énekkar!
8 Verestemplom
Énekkarunk szolgálat közben
Nagy izgalommal és várakozással készültünk a viszontlátás napjára. A kórus tagjain kívül velünk utazott még Tóth Tamás nagytiszteletű úr, gyülekezetünk beosztott lelkésze is. Felesége Veronika, sajnos gyermekük betegsége miatt nem tudott részt venni az utazáson. Kórusunk nem minden tagja tudta az utazást vállalni ezért lehetőség nyílt a gyülekezet más tagjai előtt is, hogy velünk utazzanak családtagjaikkal együtt. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, hiszen borongós reggelre ébredtünk, majd az eső is eleredt. Az odavezető úton mindenkin érezhető volt az izgalom a viszontlátás és a szereplés miatt is. Kórusunk kilenc évvel ezelőtt járt először Hejőcsabán, amikor Jobbágy Bertalan beiktató ünnepi istentiszteletén szolgáltunk énekünkkel Tasi Gáborné Eszter, akkori karvezetőnk irányításával. Már megérkezésünkkor mindenki érezhette azt a szeretetteljes légkört, ami áthatotta mind a vendéglátó házaspárt, mind a vendéglátó gyülekezetet. Az elmúlt kilenc évben a lelkészházaspár nemcsak lelkiekben gyarapodott, hanem Istennek hála négy gyönyörű fiúgyermekük is született. Néhány perces beéneklés után kezdetét vette az istentisztelet. Jobbágy Bertalan köszöntőjében János evan-
2009/tél
mozgásban A MI SZÍVÜNKBEN MINDEN IDŐBEN A HEJŐCSABAI GYÜLEKEZETBEN
géliumából idézett: ”Nincsen nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért .” Derencsényi István főjegyző úr igehirdetését Pál apostol Kolosséiakhoz írott levelének 3. fejezet, 1217 verseire építette. Énekkarunk az istentiszteleten énekléssel szolgált. Tóth Tamás nagytiszteletű úrral megerősített énekkarunk egy rövidebb műsorösszeállítással készült, hogy köszöntsük vendéglátóinkat. Az ő gyülekezeti kórusuk az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját.
“ Már megérkezésünkkor mindenki érezhette azt a szeretetteljes légkört, ami áthatotta mind a vendéglátó házaspárt, mind a vendéglátó gyülekezetet.” A közvetlen találkozásra, tapasztalatcserére sajnos a karvezetőjük más szolgálata miatt most nem került sor. Jól tudjuk azt, hogy kétszeresen imádkozik az, aki jól énekel. Az ima, és az ének megtart, felemel, összekovácsol és kivéltképpen megélhetjük így, hogy Krisztus testének tagjai vagyunk. – idézhetjük karnagyunk szavait, egy korábbi lapszámból.
Énekkarunk tagja Dr. Imre Sándor is, aki gyülekezetünk és a Tiszántúli Egyházkerület főgondnoka is, köszöntőjében viszonozta a meghívást. Tavasszal, nagy szeretettel hívjuk és várjuk a Hejőcsabai gyülekezet minden tagját, vendéglátónkat Jobbágy Bertalan nagytiszteletű urat, kedves feleségét Krisztinát, négy gyönyörű gyermekükkel együtt. Istentisztelet után kötetlen beszélgetésre került sor a gyülekezeti teremben. Régi ismerősökként tudtunk elbeszélgetni az ottani gyülekezeti tagokkal. A teremben és a lelkünkben is ott volt az a békesség, amiről az igehirdetés is szólt. A finom ebéd után még egy meglepetés várt ránk. A Hejőcsabai gyülekezet egyik tagja saját pincéjében, saját boraival köszöntött bennünket. Ez a gyönyörű nap kicsit hosszúra nyúlt, de azt hiszem mindannyian szeretettel, örömmel, békességgel szívünkben tértünk haza. Hálásak vagyunk ezért a napért, a szív békéjéért, hiszen mint főjegyző úr is mondta: a békesség emberi létszükséglet. Köszönjük a lehetőséget, hogy újra találkozhattunk, és izgalommal várjuk a tavaszi viszontlátást. Dr. Barcsa Lajosné Huszár Gál kórus titkára Borkóstoló
Berci gyerekek
2009/tél
Verestemplom 9
mozgásban
SZERETETHIDAT Egyházunk hirdette meg a Szeretethíd református önkéntes napot 2009. október 3-ra. A többi gyülekezettel együtt mi is szerettünk volna valamit tenni gyülekezetünkért és tágabb környezetünkért ezen a napon. Lázas készülődéssel kezdődött a nap, családok jöttek együtt, hogy mindenki tevékenyen töltse el ezt a napot. Csoportokra osztódtak szét gyülekezeti tagjaink. Fiataljaink egyik csoportja, egy rövid áhítat és egyeztetés után, elindult Dr. Dobos Ágoston békésszentandrási missziós lelkész közreműködésével és a nagyváradi Tálentum együttessel a debreceni menekülttáborba, hogy vigyék a szeretet lángját hazájuktól távol élő embertársainknak. Ifiseink másik csoportja a nagyerdei idősek otthonában végezte szolgálatát.
ÉPÍTETTÜNK
Tisztább utat a fénynek!
A harmadik, már felnőtt gyülekezeti tagokból is álló csoport a templomkertet és annak környezetét tette rendbe, természetesen saját kerti szerszámaikkal felszerelkezve. A negyedik csoport a gyülekezeti termünket és a lelkészi hivatal rendbetételét, takarítását vállalta
A gyülekezet “kertészei”
10 Verestemplom
fel, melyet lelkész testvérünk Tóth-Mihala Veronika koordinált. A munkálatok nagyon jó hangulatban teltek és nagyon sok új arccal találkoztunk. A munka hevében egymást segítve még egy kis ismerkedésre, beszélgetésre is jutott idő. A test táplálásáról élen járva Seregné Katika, a kávé és a tea felszolgálásáról pedig a kisifis Molnár lányok gondoskodtak. A harmadik és negyedik csoport a munka végeztével közösen indult a templom belsejének a rendbe tételére, de az idő rövidsége miatt, sajnos ezt nem tudtuk befejezni. Tavasszal folytatjuk… Jó volt átélni, hogy egy nagy családként működött együtt a gyülekezet, ami megmutatkozott abban is, hogy több generáció örömmel tevékenykedett együtt ezen a napon. Köszönjük egymásnak, hogy együtt tudtuk építeni a SZERETETHIDAT. Szedernyés Zsuzsánna gyülekezeti tag
2009/tél
egy csepp emberség
NE
CSAK A JUBILEUM ÉVÉBEN
Családommal két-három évvel ezelőtt ellátogattunk Szentkirályszabadjára, azzal a céllal, hogy megnézzük a Radnóti emlékházat. Azt hittem, gazdag anyagot láthatok, olyan egész életművet feldolgozót, mint egy igényes irodalmi múzeum tárlatán, s emellett még bemutatják: íme, az íróasztala, fényesre politúrozva, alkotói széke, jól karbantartva… De hogyan is gondolhattam ilyesféle látványosságokra, hiszen Radnótinak annyi köze volt ehhez a községhez, hogy munkaszolgálatosként ide vezényelték… Az egyik szobában felnagyított fotók: egy közülük nekem ismeretlen. A költő ül az úszómedence melletti korláton, fürdőnadrágban. Vékony, arányos testalkat, védtelen, törékeny – ilyennek látom. Arcán halovány mosoly, számomra mindig csak a Fanni-szerelem szelídségét és biztonságát idéző…Persze, ezek a képek a vészterhes idők előttiek. „Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szívemben hordom mindazt mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, a nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassu délelőtt,de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!” Még a munkaszolgálat idején is élt a költőben a remény, várja őt még az idillként ábrázolt világ, pedig az Erőltetett menet című vers idézett sorai a szerbiai Bor mellett születtek, 1944. szeptember 15-én. A Razglednicák legutolsó (4.) „képeslapja” pedig október 31-én, már Szentkirályszabadján íródott: „Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. – Így végzed hát te is, Súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem.Der Springt noch auf, - hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen.” Az utolsó vers valóban prófétikusnak bizonyult: a végletekig legyöngült költőt őrei tarkólövéssel kivégezték, Abdánál, 1944. november 9-én. Drámai sors! Asszimilálódott zsidó családba született, de mindig is magyarnak vallotta magát. Életének harmincöt éve alatt hat verseskötete jelent meg, posztumusz kötete őrzi az utolsó öt év alkotásait. Emellett műfordításai is gazdagították nemzeti irodalmi kincsünket. 2009 Radnóti éve volt - születésének 100. évfordulóját ünnepeltük. Gyakran idéztük sorait, irodalmi esteken hallhattuk életművét, kiállításokon megtekinthettük a róla megmaradt emlékeket, tanácskozások elemezték munkáit, életéről újabb kutatások eredményeit olvashattuk. Ne tegyük ezt ritkábban jövőre sem. Emeljük le köteteit, olvasgassuk verseit jövőre is, meg azután is. „A zsidóságom életproblémám, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ; kényszerből probléma, különben magyar költő vagyok… Nem érdekel, hogy mi a véleménye erről a mindenkori magyar miniszterelnöknek, ezek kitagadhatnak, befogadhatnak, az én nemzetem nem kiabál le engem a könyvespolcról.” Pásztor-Balogh Judit gyülekezeti tag
2009/tél
Verestemplom 11
az Úr csodásan működik
BIZONYSÁGTÉTEL Csaknem tizenöt éve már annak, hogy egy vasárnap délelőtt eljöttem istentiszteletre a Verestemplomba. (Ezt megelőzően a templomokat én csak, mint épületeket, építészeti alkotásokat néztem és csodáltam meg, s valahányszor egy-egy ilyen helyre beléptem, mindig olyan kicsinek, elveszettnek éreztem magam.) Ettől kezdve rendszertelenül ugyan, de elkezdtem istentiszteletekre járni. Ha nem jöttem, akkor lelkiismeretemet megnyugtatva ebédfőzés közben a rádióban hallgattam az igehirdetést, de hiába igyekeztem odafigyelni. Az odafigyelés még ma sem mindig sikerül, gondolataim még ma is el-elkalandoznak. Kezdetben, mivel senkit sem ismertem, semmilyen tapasztalatom nem volt, a körülöttem lévőket figyeltem hogyan viselkednek, mit csinálnak? Meg kellett ismerkednem az igehirdetések nyelvezetével, kifejezéseivel. Nem ismertem egyetlenegy zsoltárt és dicséretet sem, ma már vannak kedves énekeim, s nemcsak az énekeskönyvből, hanem máshonnan is, ezek közül is legkedvesebb a bizonyságtételem rovatcímét adó ének. Templomba járásom előtt sokszor próbálkoztam a Biblia elolvasásával, melyet újra és újra elölről kezdtem, de az Ószövetségben Mózes III. könyvénél nem jutottam tovább. Az Újszövetségből Máté evangéliumát olvasgattam, gondolom azért, mert láttam Pasolini ebből készített filmjét. A mai napig csodálattal tölt el, hogy hogyan tudja a lelkész néhány igeversből prédikációját felépíteni. Kissé szégyellem, de ma még számomra az igehirdetések érthetőbbek a Biblia tanulmányozásánál, viszont egy kartörés hozzásegített ahhoz, hogy gyógyulásom ideje alatt tavaly, néhány rész kivételével elolvassam a Bibliát. (A Jelenések könyve egyelőre nem akar megnyílni előttem.) Keresztanyám szerint elfogadhatatlan az, ha valaki úgy jár templomba, hogy nem konfirmál, ezért tíz évvel ezelőtt vallást tettem a hitemről. Az Úr asztala előtt egyedül konfirmáltam, s mélyen meghatottan álltam. Jó érzés számomra, ha az igehirdetésből megérintenek gondolatok, akkor is, ha azok feddőek, amiért mindig hálát adok Istennek. Zárkózott természetem ellenére egyre több embert ismertem meg a kirándulások, bibliaórák és egyéb
12 Verestemplom
közösségi alkalmak során. Örülök, hogy ehhez a gyülekezethez tartozhatok. Nagy szeretettel emlékszem Pöszike nénire, aki sajnos már nincs közöttünk, tőle kaptam a Mindennapi kenyerünk c. kis könyvet, melyet a mai napig szívesen fellapozok (ez volt az első ilyen témájú könyv, amit a kezembe vettem.) Ő volt az, akihez a sok bennem felmerülő naiv kérdésemmel fordulni mertem. Belőle olyan valami sugárzott, melyet eddig csak néhány emberrel beszélgetve tapasztalhattam. 2007 óta részt veszek Berekfürdőn a Nőszövetségünk által szervezett tavaszi és őszi csendesnapokon, melyekről rendszerint hitemben megerősödve térek vissza. Három évvel ezelőtt azt éreztem, hogy az istentiszteleteken túl valami másra, valami többletre vágyom, amit kezdetben nemigen tudtam magamnak megfogalmazni. Prédikációkat kezdtem olvasni, kazettákon hallgattam az igehirdetéseket, és ha hozzájutottam dévédéhez is, az nagyon nagy örömöt jelentett számomra. Egy evangelizációs héten hallot-
“ha nagyon odafigyelek arra a bizonyos belső hangra és a körülöttem lévő emberekre, akkor elmondhatom, hogy Isten nap mint nap szól, emlékeztet, figyelmeztet” tam a Zsolt 73, 23-24 verseit (“De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.”), és rájöttem, hogy nekem erre van szükségem. A bibliaolvasó kalauz segítségével próbáltam olvasni a Bibliát, a napi igékben keresve a vezetést, nem sok sikerrel. Mindennél jobban vágytam arra, hogy most már Isten irányítsa az életemet. A célt már megtaláltam, de hogy merre induljak el, arról fogalmam sem volt, ezért két évvel ezelőtt egy lelki testvéremtől kértem segítséget. A vele való beszélgetések hasznosak voltak számomra és erősítették Istenbe vetett hitemet. Imádságaimban nagyon sokszor elmondtam és elmondom nap, mint nap, hogy leteszem kezébe az életemet, s legyen meg az ő akarata (sajnos ez utóbbi kérésben az óember még sokszor erősebb bennem.)
2009/tél
az Úr csodásan működik Tavaly ősszel egyik reggel (milyen érdekes, október 31-e volt) frissen ébredtem, imádkoztam kérve Istent, hogy irányítsa életemet. S ekkor néhány percig egy olyan különleges érzés kerített hatalmába, amit sem azelőtt, sem azóta nem éreztem, kimondhatatlanul jó érzés volt. Nagyon boldog és felszabadult voltam, de nem tudtam, hogy miért, talán ez volt a megtérésem? Ezen azóta is sokat gondolkodtam, de nem vagyok biztos benne, mert azt olvastam, hogy aki megtér, annak megváltozik az élete, más ember lesz. Sem én, sem az életem nem változott meg, ezért van bennem ez a bizonytalanság. Az viszont igaz, hogy azóta ha nagyon odafigyelek arra a bizonyos belső hangra és a körülöttem lévő
IMMÁNUEL -
emberekre, akkor elmondhatom, hogy Isten nap mint nap szól, emlékeztet, figyelmeztet dolgokra, amiért azonnal hálát adok neki. Csak sajnos nem mindig hallom meg, utólag veszem csak észre, hogy segített volna, ha jobban odafigyeltem volna, talán azért, mert nagyon halkan szól, vagy mert nem minden nap imádkozom teljes szívvel? Juhászné Kovács Gabriella gyülekezeti tag
VELÜNK AZ ISTEN
Szinte elengedhetetlen advent időszakában a szeretet ünnepe előtt szólni a diakóniáról, a szeretetszolgálatról. Ilyenkor karácsony táján mindenkinek a szíve nyitottabb az ajándékozásra és az elfogadásra. Karácsonykor Isten ajándékozott meg minket szeretetéből, a legnagyobb ajándékkal, hogy Jézusban földre jött, majd megváltott bennünket a Golgotán a kárhozattól. A teremtés hajnalán, a bűneset után Isten nem hagyta reménység nélkül a bukott embert, Szabadítót ígért, és az idők teljességében el is küldte, aki megbékítette az embert az Istennel. Szeressük Istent, mert Ő előbb szeretett minket, az idők teljességében otthagyta a menny dicsőségét, földre hajolt a kárhozott világért, emberré lett, hogy velünk legyen . Örülnünk kell, hogy az első karácsony óta „Immánuel”-VELÜNK AZ ISTEN. A „Szeretet” megjelent közöttünk, a legfontosabb: bennünk akar jelen lenni, mert Ő rajtad és rajtam keresztül is meg akarja mutatni szeretetét. Ahol jelen van Isten, ott jelen van a szeretet. Ahol Jézus megjelenik, oda Mennyország költözik. Ahol nincs szeretet, ott a pokol van jelen. Fogadjuk be szívünkbe Jézust, hogy az Isten szeretete áradjon keresztül rajtunk. Isten előtt a legnagyobb emberi érték is semmi, szeretet nélkül. A szeretet türelmes, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. A szeretet nem viselkedik bántóan. A szeretet kedves. Minél többet teszünk valakiért, annál jobban szeretjük az illetőt, de nem mindegy mit teszünk. Az egyik idősek otthonában karácsony után egy bácsi nagyon szomorúan ült az ágya szélén. Megkérdezték tőle, miért ilyen szomorú, nem kapott semmit karácsonyra?- „De kaptam a lányomtól egy csomagot”- válaszolta a bácsi. „ És mi volt a csomagban?”- kérdezték tőle. A bácsi felsorolta: ”meleg alsó, pulóver, meleg cipő, zokni”. „De ezek nagyon hasznos és jó ajándékok, minden benne van, amire szüksége lehet”- mondták. A bácsi még szomorúbb tekintettel így válaszolt: „Igen, igen. Minden, csak „szeretet” nincs benne.” Olyan jó lenne, ha ezen az ünnepen elkezdenénk úgy odafigyelni az Úrra és egymásra, hogy kedvesek legyünk Isten és embertársaink számára is. Akkor lesz áldott ünnepünk, ha az Úr szeretetéből merítünk, és azt adjuk tovább. Ezen az ünnepen ne legyen senki magányos, keressük fel hozzátartozóinkat, beszélgessünk velük és dicsőítsük együtt Istent. Látogassuk meg a kórházban lévőket vagy az otthonukban betegágyon fekvőket. Keressük fel az özvegyeket, árvákat. Figyeljünk arra, hogy a családban se legyen senki magányos, ne legyenek köztünk úgynevezett „társas” magányosak. Akik magányosnak érzik magukat, azok pedig fogadják el a másik, a családtag ,a testvér közeledését, szeretetét. Keressük fel a szomszédságban élő testvért, gyülekezeti tagot, énekeljünk együtt karácsonyi Istent dicsőítő énekeket. Imádkozzunk a betegek gyógyulásáért, a lelkipásztorainkért, a szolgálatokért, gyülekezetünk lelki épüléséért, gyermekeinkért, fiatalokért, a jövő nemzedékért, hogy az Isteni szeretet győzedelmeskedjen minden magyar szívben és terjedjen ki az egész világra. Istentől áldott karácsonyi ünnepeket kívánok. Szabó Ilona, diakónus-hittanoktató
2009/tél
Verestemplom 13
mozgásban KÖZÖS ÉTKEZÉS Immár második alkalommal került megrendezésre Korsós Bálint igazgató úr által engedélyezve a Dóczy Gimnázium éttermében a Kossuth utcai gyülekezet batyus-vacsorája. Köszönet érte igazgató úr! Az első alkalmat a jótékonyság hívta életre, míg ez az összejövetel az egyháztagok igényét volt hivatott kielégíteni. Mert az első után hiányzott, hogy ismét találkozzunk, és egyszerre lehessünk vendégek és vendéglátók. Szerencsésnek mondhatja mindenki magát, aki ott volt ezen a vacsorán, mert ez az írás sem képes visszaadni azt az örömet, jókedvet és felejthetetlen kulturális és gasztronómiai élményt, amelyet ott kaphatott a közösség. Ezek a sorok arra szolgálnak, hogy az ott lévők feleleveníthessék az átélt pozitív, maradandó élményeiket. Azoknak a tisztelt egyháztagoknak, akik eddig valamilyen
-
KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS
okból kifolyólag nem vettek részt ezen a rendezvényen, remélem, segítségükre leszek azzal, hogy elmesélem, mi is a rendje-módja egy ilyen estének. Földi csodák megalkotására csak együtt, egymást kiegészítve és támogatva volt és lehet esélyünk.
“második alkalommal megélve egy ilyen eseményt egyre jobban hiszek közösségformáló hatásában.” Minden egyháztag köszönetet érdemel, aki idejét, energiáját fektette bele az ő ételébe, hogy ezzel járuljon hozzá a közösségi életünkhöz. Az a szép szombat este nem csak a közös étkezésről szólt. Sőt, immáron második alkalommal megélve egy ilyen eseményt egyre jobban hiszek közösségformáló hatásában. Egy jól működő „csapatban”
Kötetlen együttlét
14 Verestemplom
mindenki beleadhatja, ami az ő specifikuma, és kiteljesítheti személyiségét. Önkéntes fellépőinknek köszönhetően hangszeres, énekes előadásokkal lehettünk gazdagabbak. Köszönjük fáradozásaikat, a felkészülésre fordított idejüket. Nevüket mindössze a hely hiánya miatt mellőzöm, azonban akik nem voltak ott, megtippelhetik, hogy kik is ők. Megígérem, hogy a megfejtéseiket a harmadik vacsorán való találkozásunk alkalmával megbeszéljük. Természetesen a kihagyhatatlan tombola most is osztatlan sikert aratott. Főgondnok Úr ötlete - „adjunk valami frappáns elnevezést ételünknek” - most is derűs perceket okozott nekünk. Köszönettel vettük presbitertestvéreink jelenlétét. Ez mindenképp vacsora-sorozatunk intenzív fejlődési tendenciáját mutatja, mint ahogy az is, hogy sikerült elérni célkitűzésünket. Az étterem mindkét termét megtöltöttük. De ne álljunk meg itt! Szerencsére az igazgató úr talált nekünk újabb elérendő célt. A Dóczy Gimnázium tornatermét töltsük meg legközelebb! Ezek után kérem, három kérdésen gondolkodjon el: 1. Szeretne egy hitben erős közösséghez tartozni? 2. Szeretné-e, ha boldog perceket élhetne át a gyülekezeten belül? 3. Ad-e önmagának esélyt arra, hogy az előző két kérdésre igennel feleljen? Szávó Zoltán, Nagyifi tag
2009/tél
ifjúság A BIBLIAÓRA HASZNA Ismét tollat ragadok, hiszen nem tudom magamban tartani azt az örömöt, amit a Nagyifin hétről-hétre tapasztalt megújulás okoz. Nemrég írott cikkemben arra buzdítottam, bátorítottam minden fiatalt, hogy jöjjenek el közénk a péntek esténként tartott bibiliaórákra, töltsünk el együtt egy kis időt jókedvben, örömben, szeretetben. Tanulmányozzuk együtt az igét, Isten személyesen hozzánk is intézett szavait, hogy közben egyre jobban megismerhessük egymást, valamint felfedezhessük és kibontakoztathassuk saját kegyelmi ajándékainkat, hogy mivel is tudunk szolgálni a gyülekezetben. Szolgálni annak a közösségnek, melyet a második családunknak is tekintünk. Az Úristen munkálkodott és munkálkodik mindannyiunkban mikor egyenként idevezetett minket, és mikor hétről-hétre szívünkbe adja azt a vágyat és igényt, hogy a hitünket közösségben is megéljük. Nagy örömmel tapasztalom, hogy egyre többen vagyunk a Nagyifi bibliaórákon, hogy törzstagjainkon kívül számtalanszor jelennek meg új és új arcok, akik aztán szintén törzstagokká válva mostanra már olyannyira felduzzasztották a Nagyifit, hogy szinte már el sem férünk. Kicsinek tűnik a lelkészi hivatal, mert a kör egyre bővül, újabb és újabb székeket kell behozni, hiszen egyre többen jövünk el találkozni Istennel és egymással. Már egy jó ideje Sámuel első könyvével foglalkozunk. Sokszor olyan érzésem van, mintha egy kalandregénybe, egy folytatásos sorozatba csöppentünk volna, és rendesen izgulok azon, hogy mi fog történni a következő „részben”. A Szentírás ezen fejezeteit olvasva mindannyian ráébredünk, hogy milyen színes, milyen mozgalmas és olvasmányos is az Ószövetség sokak számára eddig homályba burkolózó része. Nagyon jelentős események történnek pedig ebben a könyvben. Láthatjuk Izráel népe hogyan áldozza fel különleges kiválasztottságát amiatt, hogy a pogány szomszédok szokásait
2009/tél
átvéve királyt kíván választani maga fölé. Végignézhetjük Izráel első királyának, Saulnak trónra jutását, majd menthetetlen elbukását, és megtudhatjuk hogyan választja ki és keni fel az Úr Dávidot, a saját „szíve szerint való embert“ (1Sám,13:14) Izráel jövendő uralkodójának. Nagyon sokat tanulhatunk az igaz hitről, a bátorságról, az alázatosságról Jonathán történetéből, és megbizonyosodhatunk a féltőn szerető
“Tanulmányozzuk együtt az igét, Isten személyesen hozzánk is intézett szavait, hogy közben egyre jobban megismerhessük egymást” Isten gondviseléséről is, amikor Dávid életét tanulmányozzuk. A Góliáttal való harc, a királyi udvar életébe, szokásaiba való belelátás, a különleges barátság Jonathánnal, mind azt mutatja, hogy Isten Lelke miként nyugodott meg Dávidon, aki ahelyett, hogy magában bízott volna, Istenre támaszkodott és elfogadta Lelke vezetését. A Biblia tanulmányozása és ezen keresztül az Istennel való közösség önmagunkban, egyedül végezve szükséges, hasznos és megújító erejű, és ha az ember ezt egy baráti körben, rendszeres életprogramként is teszi, akkor másokat is felüdítve önmaga is felüdül! Sok érdekes fejezet van még hátra, a vége messze van, bekapcsolódni bármikor érdemes! „Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban.” (Péld 16:20) Seregné Zsófi Katalin Nagyifi tag
Verestemplom 15
“Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” János 1, 9
Istentől megáldott békés, boldog új esztendőt kívánunk minden Kedves Olvasónknak!
Fotó: Kőszeginé Pótor Erika
