VI. évf. 3. szám
2014. november 30.
HÍVÓ SZÓ Szigetszentmiklós-Kossuth utcai Református Egyházközség lapja
-2ADVENT – KÉSZÜLŐDÉS “…készülj Istened elé!” (Ámos 4:12) Sokan vannak, akik nem szeretik a „meglepetéseket”, az előre nem látható történéseket, a váratlan helyzeteket. Szeretünk felkészülni, készen várni az életünk alkalmait, legyen az egy mély beszélgetés, egy családi, vagy baráti összejövetel, egy nagyszabású rendezvény, legyen az akármi, igyekszünk „képben lenni”. Tervezgetünk, fogalmazunk, lehetséges helyzetekre gondolunk ki megoldásokat. És mégis számtalan esemény részesei vagyunk, amikre nem voltunk felkészülve. Egy ilyen váratlan esemény volt az, mikor a vihar kidöntötte az előkertben álló fát. Sajnáltam. Nekem tetszett, madaraknak adott otthont, méheknek eleséget, és árnyékot a hűsölni vágyóknak. A váratlan helyzet sok feladatot vont maga után: gyors tervezés, feldarabolás, eltakarítás, segítség keresése, de a rossz állapotú kerítés festése is (amit addig gondosan takart a fa). A kerítés festése azonban gondos előkészületi munkákkal jár. Mivel már régi is, moha-lepte, koszos, poros, ezeket el kell távolítani. Elő a drótkefét, hozzáláttam… S mivel ez az utcafront, sok járókelő ismerős és ismeretlen egyaránt érkezik, látják, hogy ez nem kis feladat, legtöbben próbálják könnyíteni: - Jaj, nem kell ezt ennyire alaposan, csak egy kicsit lekefélni, és aztán már jó is! - Én lemosnám Domestos-szal az egészet! - Szerintem le kellene égetni a régi festéket lángszóróval! - Én befuttatnám valamivel, akkor nem látszik, nem is kell festeni! - Nem jó idő van már a festéshez, egész hétre esőt mondanak! Én meg úgy voltam vele, hogy ahhoz képest, amilyen most, annál csak jobb lehet, hiszen valamit biztosan ültetek majd oda, nem akarom akkor kerülgetni a növényeket, mindenképp festjük, sorjában haladunk, ha már így alakult, ennél úgyis csak szebb lehet! Karácsonyra készülődve is rengeteg munka vár ránk. És ne is azt nézzük, ami fizikai, mint vásárlás, takarítás, fadíszítés, ünnepi asztal, hanem kifejezetten lelki szempontból. Idén is vannak olyanok, akik nem állnak közel hozzánk. Idén is követtünk el hibákat. Idén is szóltunk úgy, hogy bántottunk másokat. Sőt, minket is bántottak, harag is lehet a szívünkben. Idén sem mindig bocsátottunk meg mindenkinek. Vagyis poros, moha-lepte, talán rozsdás is itt-ott a szívünk. Miközben telnek a napok, hetek, helyt kellene állni kapcsolatainkban, munkánkban, és mindenek felett Isten előtt. Hogyan készülünk? Mert itt nem elég az ímmel-ámmal egy kicsit jobbítok, adok is, közben megtartok egy kis haragot, egy kis sértődést, Meg is bocsátgatunk valamennyire, de azért a múltat nem engedjük, alkalomadtán „jössz te még az én utcámba…”, Szeretünk is, meg nem is, próbáljuk egymást elfogadni, de ha nem sikerül, az már nem is rajtunk múlik, nem a mi hibánk. Annyi mindenen kellene változtatni valahogy JÓL készülni, de nem megy. Mi a titka az áldott Karácsonynak? A hathatós készülődés. Aminek első lépcsőfoka Istennel megbékélni. Nem bizonygatva Neki is, mint magunknak, hogy ami történt
-3velünk, az mind mások hibája, szeretetlensége, hanem beismerni, mi is híjával vagyunk a szeretetnek (amelyik többek között nem rója fel a gonoszságot). Beismerni, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, hiszen haragot is cipelünk magunkban (a szeretet mindent elfedez). Megállni és belátni, hogy mi is okoztunk bánatot szavainkkal, tetteinkkel, viselkedésünkkel (a szeretet nem viselkedik bántóan). Meghallani, hogy mi is adtunk ki hamis hangokat (a szeretet nem örül a hamisságnak). Sorolhatnám, de mind tudjuk, érezzük, hogy hol állunk, milyen érzésekkel, érzelmekkel, tervekkel. Advent első vasárnapja az egyházi év első napja legyen mindnyájunknak egy megújult kapcsolata Istennel. Egy mély találkozás az úrvacsorai közösségben új alapot ad készülődésünk során a karácsonyi nagy találkozásra. Semmiképp el ne szalasszuk, hanem a találkozásban engedjük, hogy Isten minden oldalról lecsiszolhassa rólunk a ránk rakódott terheket, bevésődött sérelmeket, hogy ragyogó fénnyel érkezhessünk meg Karácsonyhoz! Aki így készül, annak az ünnep nem egyszerűen csak „jobb, mint eddig volt”, hanem egyenesen áldás lesz! Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden Olvasónak áldott készülődést! Szalkay Lászlóné
CSEPPBEN A TENGER „Értékes vagy! Nem attól amid van, hanem ami vagy.” Amikor azt a feladatot kapom, hogy írjak egy cikket az újságba, mindig nagy rendetlenséget csinálok magam körül. Könyvek, képeslapok, újságok hevernek az asztalon, mert keresem a megfelelő címet, ami elindítja a gondolataimat. Most nincs szükségem erre a kutatásra, hiszen a cím adott: „Cseppben a tenger". Nem kell tehát keresgélnem, mégis bajban vagyok az írással. Vajon visszaadják-e soraim azt a hangulatot az Olvasónak, amit szombaton átélhettünk. Meg tudom-e ragadni azt a sok-sok érzelmi pillanatot, mely ilyenkor a lelkekben, fejekben történik. Bizonyára nem. A lecke fel van adva, cikket kell írni. A feladat elől nem lehet elmenekülni, megfutamodni. Így megpróbálom, igaz többszöri nekifutásra, mert mindig új és újabb gondolatok jutnak az eszembe, és ilyenkor össze-vissza firkálom a lapokat. Ez lett belőle. Több évvel ezelőtt Szalkay László tiszteletes úrtól indult a gondolat, hogy iskolánk tanulói részesüljenek valamilyen ajándékban ki-ki rászorultsága szerint. Ki anyagiakban, ki lelkiekben. Így született a "Cseppben a tenger" Jótékonysági rendezvény ötlete. /2007/ A református osztályokba járó tanulók "cseppjeiből" áll össze az a közel két órás műsor, mely tartalmilag az éltető vízhez hasonló, melyből bárki meríthet. A műsorszámok egy keretbe voltak foglalva melynek kezdetét és végét Károly Csongor 8. osztályos tanuló szolgáltatta két aranyszínű hangszerén, szép dallamokkal. A bevezetés és a befejezés között értékes jelenetek, énekek, tarkították a tárgyalás részét. Igazán büszkék lehettünk valamennyien szülők,
-4tanítók, tanárok, lelkészek és még sokan mások iskolánk tanulóira, akik őszinte örömmel készültek erre az alkalomra, hogy szeretteiknek szeretetből előadják azt, amit ők tudnak. Reméljük sokan megszívlelték a 6. a osztály ajkáról felhangzó sorokat: "Tüzed Uram Jézus, szítsd a szívembe...." és ez a tűz megmelegítette a szíveket is. Köszönjük azoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték rendezvényünket. Köszönjük a Bíró Lajos iskola tanítóinak, tanárainak: Kovács Dóra 1. a Ruckel Józsefné 2.a Becz Jánosné 3.a Tóth Béláné 3.b Jassóné Tóth Angéla 4.a Kondi Nikolett 5. a Gulyásné T. Mariann 6.a Ács Zsuzsanna, Sós Gyula, Cseh Józsefné, hogy támogatták, terelgették a tanulók útját és köszönet Szalkay Lászlónak a pásztorolásért. A jószolgálat tengerében a gyerekek voltak a szeretetcseppek, melyek felüdítették a lelkeket. A perselyben található összeg (241.000 Ft) pedig majd további épülésére szolgál azoknak, akik szomjasak. „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van, tenger takarja lábnyomát szelek szárnyán suhan, mint titkos bánya mélyibe formálja terveit, de biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.” Köszönjük minden jelenlévőnek, hogy adományával hozzájárult ahhoz, hogy 32 családnak egy cseppel segíthessünk! Isten áldása legyen a jókedvű adakozókon! Ruckel Józsefné
Egy ifis naplója „Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be Krisztus törvényét!„ (Galata levél 6:2) Hogy is kezdjem újra, inkább nem néznék vissza most a múltra, hanem a jövőt hoznám szóba… Abban reménykedem, hogy mi - régi ifisek újjá leszünk. Értsük jól, természetesen nem lecserélni szeretném magunkat, hanem azt, ha mind átformálódnánk. Nem félek bevallani, hogy nagyon sok hiányosságunk van: kezdve azzal, hogy nem szívesen szolgálunk. Eljárunk ifibe és templomba, de ennél többet mintha nem is tennénk a kereszténységünkért. Sokunkban benne van a múlt sebe, egy rossz szó, egy rossz indíttatású kérés, egy cserben hagyás, egy félreértett Ige... Itt pont az a baj, hogy ezeket van, aki 3-4 éve nem rendezte, ezért az ifinket sokszor úgy érzem, hogy egyedül csak Isten kegyelme tartja össze. Sajnálom, hogy ezt kell írjam, de az önzőségünk, a makacsságunk, a haragunk a másik iránt teljesen szétzúzta a társaságot. Ha arról lenne szó, hogy segítsünk az egyháznak, hogy álljunk egy nem mindenki által szeretett ember mellé, szakadás lenne. Egy keresztény közösségben, nem így kellene mennie a dolgoknak.
-5Szerintem beszélgetnünk kellene, felvállalni azt, hogy néhány dolgot el kell engedni, és más valakinek is a szolgálatába kell állni, nem csak otthon a családban, a barátok között, hanem ott is, ahol Isten háza van. Ahol mindenki testvér. Nem arra fektetem a hangsúlyt, hogy csak az egyháznak kellene segítenünk, ez egy példa, hanem arra, hogy fel kell mérnünk, mit miért utasítunk el, vagy miért nem foglalkozunk egy adott dologgal vagy éppen hogyan állunk egy adott problémához. Előbbre kell jutnunk abban, hogy Istennel járunk. Ami néha azt jelenti, hogy meg kell tagadnunk önmagunkat és nem tejen élni többé, hanem kemény eledelen. Mert Istennel járni azt is jelenti, hogy áldozatot hozok. És én biztosra tudom, hogy annál jobbat nem is tehet az ember, mint amikor Istennek áldozik. Egyedül Isten tudja, mi a jó nekünk. Tehát ha úgy nézzük, minden áldozat, minden szolgálat, a mi javunkat is szolgálja. Arra szeretném a Testvéreket megkérni, hogy imádkozzanak azért, hogy előbb az ifjúságunk helyre tudjon állni Isten segedelmével, és a többiek egyetértésével IGAZI szeretetközösségé lehessünk. Utána pedig , hogy gyarapodhassunk is tagokban és ha ez is megtörténne akkor azt is szeretettel és befogadással tehessük! Cs Szabó Alexa
SZÜLŐK BIBLIAISKOLÁJA Amikor elhangzott szeptemberben egy istentisztelet végén a hirdetésekben, hogy újra indul a "Szülők Bibliaiskolája", azt gondoltam magamban: ,, de jó lett volna tavaly megbukni, így idén újra kezdhetném!" Mert nagy öröm volt számomra tavaly végigjárni ezt az iskolát. Persze szó sem volt vizsgákról meg számonkérésről, ha egyszer is hiányoztunk volna. Volt gazdag élmény és tudásgyarapodás, útmutatás a mindennapi életünkhöz. A-tól a Z-ig tanulmányoztuk át a Bibliát. (A-tól Z-ig helyettesíthető a : Mózes első könyvétől a Jelenések Könyvéig). Ha nem is kaptunk hitet, az alkalmak mutattak egy új utat, hogyan induljunk el ezen az úton; és ha nyitottak vagyunk, akkor a kérdéseinkre az Igék és Példabeszédek által válaszokat kaptunk rá. Amikor tovább hallgattam a hirdetéseket és hallottam, hogy milyen témával foglalkozik idén a Szülők Bibliaiskolája, öröm töltötte be a szívemet, mert folytathattam idén én is az előző évben megkezdett iskolámat. Az idei téma a konfliktusok keletkezéséről és kezeléséről szól. Konfliktusokkal mindenki találkozik a mindennapi életében, így én és a családom is.
-6Október 14-én el is én el is érkezett az első alkalom, amikor megismerhettük Dr. Villányi Lenke nevelési tanácsadónőt és gyülekezetünk tagjai közül néhány résztvevőt és egy szigethalmi házaspárt, aki a két kisgyermekével érdeklődve jöttek el erre az alkalomra. Rövid bemutatkozás után mindenki elmondta, hogyan találkozott már élete során konfliktushelyzetekkel akarva - akaratlanul. Előadónk számtalan, életéből merített példát mondott el, amik számomra tanulságosak, néha viccesek, meghatóak voltak. Szélsőséges témákról beszéltünk: születéstől-halálig, házasodástól-válásig, családalapításról, szokásokról, nevelés és neveltetésről. Az első két alkalom után én úgy éreztem, hogy nagyon is későn kezdtem el ezt az iskolát az életemben. Számomra minden egyes témakör ha ismert is volt, adott újat, érdekesebbet, amelyet a családomban és ismeretségi körömben igyekeztem továbbítani. Így utólag sajnálom, hogy húsz évvel ezelőtt nem volt lehetőségem egy ilyen iskolát végigjárni. Biztos vagyok benne, hogy sok kellemetlen helyzettől mentesülhettem volna az életem során. Számtalan kérdés merült fel bennem, kerestem rá választ, de nem mindig jártam sikerrel. Itt a Szülők Bibliaiskolájában nem is kellett feltennem a kérdéseimet, csak gondolatban, de minden egyes kérdésre jött egy hangos válasz. Hálásan köszönöm Dr. Villányi Lenke előadónak az alkalmakat, amelyből hitet merítve, nyitott szívvel bátran elindulhatok egy olyan úton, mely egyenesebbé és világosabbá vált. Mindenkinek ajánlom a Szülők Bibliaiskoláját, mert mindig lehet belőle tanulni, jó útra térni és társaink felé jó példát mutatni! Kontrás Krisztina
ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL Az elmúlt évek folyamán már többször volt olyan riportalany sorozatunkban, aki átélte az „Ébredés” időszakát. Most Sallai Eszti nénit látogattam meg, aki szintén közéjük tartozik. Mosolygós, kedves idős nénihez érkeztem, aki sorjában mesélt nekem az életéről. - Gyermekkoromban Tökölön éltünk a szüleimmel. Hét gyermekük született, akik közül kettő még kisgyermekkorában meghalt. Mára a többi testvérem közül is csak én maradtam egyedül. Pedig kiskoromban évek teltek úgy, hogy tüdőbetegségem miatt úgy tűnt, én sem élek túl soká, a családban nem is igen bízott senki a gyógyulásomban. Nagyszüleim nagyon vallásos emberek voltak, nazarénusok, a szüleim már kevésbé. Sok volt a munkájuk, gondok a gazdasággal, gyerekekkel, csak úgy voltak
-7hívők, mint akkoriban sokan mások. Nyolc hold földünk volt, azon gazdálkodtunk, már gyerekkorunkban nekünk is bőven kijutott a munkából. Aztán jött a háború, én akkoriban fiatal lány voltam. Itt volt a front, mi a tököli repülőtér közelében laktunk, nagyon féltünk az oroszoktól. Egyszer részeg katonák támadtak meg minket, lányokat, menekült, ki merre látott. Én ijedtemben két nagy boroshordó közé bújtam be, onnan kiabáltam ki neki, hogy én inkább meghalok, de velem gyalázatot nem tesz! Mérgében belőtt a hordók közé, a golyó az arcom előtt ment el. Szerencsémre megérkezett egy tiszt, kiabált velük, ő parancsolta ki őket, így menekültem meg. Azért volt köztük sok jó ember is, nem volt mind olyan rossz, később sokat megismertünk, míg itt voltak. A háború után visszaköltöztünk Szentmiklósra, eredetileg is innen származtak a szüleim. Abban az időszakban volt az Ébredés. Rengeteg embert megérintett, megmozgatott, nagyon szép, boldog időszak volt! Ide is jöttek rendszeresen igehirdetők, prédikátorok, a hétköznapi emberek mellett lelkészek tömege tért meg. Emlékszem, amikor Alcsútra mentünk egyszer találkozóra, a vonaton annyian voltunk, hogy még a lépcsőkön is lógtak az emberek! Nagy volt a nyomorúság, az éhség, de az Úr velünk volt! Milyen volt ez az időszak itt Miklóson? Hol voltak „rendezvények”, hogy élték meg ezt az emberek? - Nagyon szép idő volt, felemelő, elmondhatatlan! Sokan voltunk, rengeteget imádkoztunk, énekeltünk, hallgattuk a prédikációkat. A gyülekezeti teremben jöttünk össze, a fiatalok összeálltak egy színjátszó körbe is, ők írták a darabokat, és elő is adták. Jártunk házakhoz énekelni, néha olyan helyre is mentünk, ahova sosem gondoltam volna, hogy bejutunk! Akik megtértünk, azoknak véget ért a mulatozás, a bálozás, teljesen az Úrnak szenteltük az életünket. A mi szórakozásaink a közös együttlétek voltak, de ilyen is nagyon sok volt. Jártunk mindenfelé az országban, és ide is sokan jöttek. Igen sokan megmaradtunk később is, hosszú évekre együtt a gyülekezetben, de sokan aztán már eltávolodtak, járták a maguk útját, ahogy az élet kezdett könnyebbé válni. Közben épült a templom is, igyekeztünk abból is kivenni a részünket, ki-ki ereje és módja szerint. Még Villányi tiszteletes idejében rendszeresen voltak imaórák is. Az imának nagy ereje van! Sajnálom, hogy ezek aztán megszűntek, ez a gyülekezet alapja. Azért jártunk, mert itt megmutatkozott Isten Szent Lelke, mindig tudtuk, kiért kell imádkozni, nem magunkért, másoknak próbáltunk segíteni! Csodálatos dolgok történtek meg ezáltal! A Nőszövetséggel például rengeteg tésztát gyúrtunk. Összeadtuk a hozzávalókat, bementünk a gyülekezeti terembe, ahol általában Simon Magdi felolvasott nekünk a Bibliából, de közben sokat énekeltünk, beszélgettünk. Aztán a kész tésztát megszárítottunk, és elvittük a rászorulóknak, betegeknek, szegényeknek. Hogy alakult közben Eszti néni magánélete?
-8- Szüleim megöregedtek, lebetegedtek, én ápoltam őket. Itt volt a gazdaság, kert, állatok, lovak, volt munka bőven! Közben a barátnőm, Szabó Eszti szerzett nekem munkát a gyárban, oda is eljártam. Apám nem nagyon akart engedni, de én megoldottam! Volt egy kis Babettám, azzal száguldottam dolgozni, aztán haza. Sokat voltam éjszakás, akkor reggel robogás haza, mentem ellátni a szüleimet, aztán az állatokat, dolgoztam a kertben – mondja Eszti néni, és közben mosolyog, és egy csepp panasz nem érződik a hangján! Eszti néni! Úgy hallottam, hogy nagyon sok helyre járt különböző gyülekezetekbe, Igehirdetésekre, és igazán mindenhol ismerték, és szerették. Sokakon segített is, kerékpárral járt Szigethalomra időseket látogatni, hogy fért bele ez mind az idejébe? Az Úr mindig velem volt. Pillanatig sem kételkedem, hogy úgy lesz, ahogy a Bibliában le van írva, hogy itt a földön ez volt a dolgom, és az öröklét olyan lesz, ahogy azt hisszük. Szerettem ezeket a programokat, hittem, és hiszem mindig ezeket az Igéket! Csodálatos élményekben volt közben részem! Például egyszer Zimányi József debreceni lelkész előadásán voltunk, ő nemrég halt meg. Már akkor is igen öreg, beteg volt. Ketten támogatták fel a színpadra, járni is alig tudott, leültették a székre, aztán elkezdett beszélni, egyszer csak felállt, és mint egy fiatal egészséges ember, úgy állt ott, hirdette az Igét teljes átéléssel. Aztán amikor befejezte, teljesen kimerülten roskadt újra a székre, ismét úgy kellett a színpadról lekísérni. De ilyen az Úr hatalma, ilyen erőt adott neki, hogy míg az Ő Igéjét hirdette, visszanyerhette az erejét! Mesélne nekem az utazásairól? Van egy unokatestvérem, aki Angliában él, és ott gyakran hirdeti az Igét, nála kétszer is jártam. De a nagy utazás a Szentföldre volt. Az „Éjféli Kiáltás” gyülekezetbe is eljártam Pestre gyakran, velük utaztam el Izraelbe, ahol végigjártuk Jézus életének útját, végül engem is megmerítettek a Jordánban. Ez csodálatos élmény volt! Sajnos már nem tudok egyedül eljárni sehova! Egyre kevesebben vagyunk az Ébredés korszakából is, de akik részesei voltunk, hiszem, hogy mindannyiunknak örökre megváltozott az élete! Eszti néni teljes mértékben hisz az örök életben, egy pillanatra sem kételkedik. Ez sugárzik mosolygó, kedves arcáról is, és minden szava ezt igazolja. Köszönöm szépen neki a beszélgetést, és hogy megosztotta velünk életének jelentős eseményeit, és rengeteg szolgálatát a gyülekezetben! Piskor Gyöngyi
-9BIZONYSÁGTÉTELEK KIÁLTÁS
Vannak olyan helyzetek, amikor segíteni szeretnél, De csak megbántasz másokat. Haragszanak rád és elkerülnek téged. Vagy hősnek képzeled magad, aki mindent meg tud oldani. De hamar rájössz, hogy hős sem vagy. Elbuksz újra és újra, mindig és mindenhol. Lelked széthullott darabjaival legózol, de nem tudod összerakni. Rájössz, hogy egyedül erre sem vagy képes. Végső elkeseredésedben az Úrhoz kiáltasz: Istenem, segíts! Imádkozol szüntelen, a segítség sehol. Mert neked azonnal kell a segítség. Türelmetlen vagy. A lelked darabokban, nincs időd várni. De az Úr tudja mikor és hol van szükséged a segítségére. Mikor minden reményed szertefoszlott, a segítség szembe jön veled. A lelked újból egy. Nagy örömödben imára kulcsolod a kezed, de csak annyit tudsz mondani: Köszönöm Istenem! Becz Márta ÉLETEM KEZDETE
Azon gondolkodtam, hogy életem melyik szakaszát vessem papírra bizonyságtételként. Úgy gondoltam, hogy a legelsőt, hiszen most már két gyermekes anyuka lehetek. Ikerként jöttem a világra és koraszülötten. Ahogy megszülettünk, engem rögtön a Tűzoltó utcai gyermekklinikára vittek. Édesanyámat is megviselte a műtét. Édesapám anyám mellett maradt és engem egyedül vitt el a mentő. Ezt csak azért tudom, mert édesapám szívét nagyon nyomta, és egyszer elmesélte nekem. Lehet, hogy édesapám nem volt akkor éppen ott, de az Atyai kéz igen. Az orvosok azt mondták, hogy másnap lekapcsolnak a lélegeztető gépről és egyedül kell, hogy lélegezzek. Az Úr Jézus annyira szeretett, hogy kétszer is megszülethettem. Az Úr ott volt velem, hiszen az orvosok semmit sem tudtak tenni. Azóta rengeteg áldásban
- 10 részesültem, mint például két gyönyörű gyermekem. Az Úr Jézus mindannyiunk betegágyánál ott lehet, és gyógyulást, szabadulást ad, ha hisszük, és óvó szárnyai alatt boldogan élhetünk. Lassan közeledik az év vége, az advent és a karácsony, a szeretet, a megbékélés, a fény ünnepe, és a háláé, hogy ebben az évben mennyi mindent kaptunk az Úr Jézustól. Mindenki szívébe kívánom a várakozást és a beteljesedést, hogy megszülessen a Megváltó. „Bízzál az Úrban és jót cselekedjél, e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” (Zsolt. 37:3-5.) „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” (Zsolt. 37:23-25.) Törökné Fülöp Eszter
PROGRAMOK (decemberben)
7. vasárnap 10 óra: istentisztelet a 2. osztályosok adventi műsorával, + gyermekistentisztelet 14. vasárnap 10 óra: Családi istentisztelet az 1. osztályosok adventi műsorával Vendégünk: Gedeon Társaság képviselői 21. vasárnap 10 óra: zenés karácsonyra hangolódó istentisztelet az énekkar szolgálatával és a 6. osztályosok adventi műsorával 21. vasárnap 16 óra gyermekek karácsonya a 3. osztályosok műsorával 22.-23. kántálás 22.-23. 18 óra: bűnbánati alkalmak 25.-26. 10 óra: úrvacsorás istentiszteletek 31. 16 óra: óévi istentisztelet január 1. 10 óra: újévi istentisztelet
- 12 ANYAKÖNYVI HÍREK (november) Keresztelés sákramentumában részesült: Baglyos Zsolt és Binder Tímea Csilla fia: Ádám
Halottaink: Fájó szívvel, de Istenbe vetett reménységgel búcsúztunk: Szabó Jánosné Juhász Etelka 90 esztendős, és Kenderesi István 87 esztendős korában elhuny testvéreinktől. Isten Igéje nyújtson vigasztalást a gyászolóknak: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.”
(90. Zsoltár 1. vers)
HETI ALKALMAINK Hétfő: 7.30 Áhitat 18.00 felnőtt konfirmandus óra Csütörtök: 18.00 Bibliaóra Péntek: 19.00 Ifjúsági bibliaóra Vasárnap: 10.00 Istentisztelet és gyermekistentisztelet HIVATALI ÓRÁK Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:
13.00-16.00 9.00-12.00 15.00-17.00 Szabadnap 9.00-12.00 9.00-12.00
Az alábbi telefonszámon más időpont is egyeztethető: +36/24-465-753, +36/20-404-8336 Weblapunk a következő címen tekinthető meg: www.szszm-reformatus.hu Következő számunk december 25én jelenik meg
Kérjük, aki teheti, adója 1 %-át ajánlja fel az Alapítványunknak, illetve énekkarunknak! Köszönjük! Hajnalcsillag Alapítvány 19185679-1-13 Szigetszentmiklósi Máté János Református Énekkar Közhasznú Egyesület 18714746-1-13
