V. évf. 3. szám
2013. december 1.
HÍVÓ SZÓ Szigetszentmiklós-Kossuth utcai Református Egyházközség lapja
-2„JÖVEL, URAM, JÉZUS” Van-e még boldog, örömteli várakozás a szívünkben? Vagy ha már várakozni kell, az feszültséget, idegességet gerjeszt bennünk? Zöldre vált a jelzőlámpa, de a sorban az első autós kicsit késve indul, már felharsan az egyik autó dudája, és türelmetlenül kiabál ki belőle a sofőr: - Mi az, elaludtál? A gyártelepi szakrendelőbe még nem sikerült úgy megérkeznem, hogy ne legyen legalább 4-5 beteg a rendelő ajtaja előtt. Várni kell. Olykor másfél-két órát is. „Mit csinálnak benn? Miért nem szólítanak már?” - türelmetlenkedik néhány beteg. Úgy tűnik, hogy az élet átka a várakozás. Mert most és azonnal kell minden. Nem érünk rá várakozni. Az idő pénz, ezért ne pocsékolja az időmet senki. Fontos ügyeket kell elintéznem, a gyermekért kell rohannom... Hajszoljuk magunkat, és ha mindennek a végére akarunk érni, akkor a várakozás – akár a pár másodpercnyi várakozás a zöldre váltott lámpánál – luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. Ezek szerint a várakozás csak teher lenne az életünkben? Benyelt bennünket a világ, hogy ne várjunk semmire, hanem mindent azonnal akarjunk, szerezzünk meg? Az Advent a várakozás öröméről szól. Arról, hogy életünk legszebb része még nem múlt el, hanem ezután jön. Sok mindent magunk mögött hagyhattunk: fiatalságot, szépséget, erőt, egészséget, érhettek bennünket tragikus veszteségek, de ami előttünk van, ami ezután jön, az minden veszteségért kárpótol. És mi jön ezután? Pontosabban ki jön ezután? Jézus. Aki dicsőséges eljövetelekor – ez a második Advent – magához veszi az övéit, és letöröl a szemükről minden könnyet. Megszabadít a jelenvaló világ nyomorúságától, és megajándékoz a mennyei világának elképzelhetetlen szépségével, örömével. „Amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve el sem gondolt, azt készítette el Isten az őt szeretőknek!” (1.Kor. 2:9). Hogy mikor jön el? Azt senki nem tudja, még az angyalok sem a mennyben, egyedül csak az Atya. De lehet készülni rá, és ebben a készülésben teljes más értelmet kap a várakozás. Mert az többé nem időpocsékolás, hanem valami sokkal jobbra való készülődés. A csodálatos ebben az, hogy amint el kezdünk készülődni, átformálódik az életünk. Rájövünk arra, hogy amit eddig fontosnak tartottunk, és halaszthatatlanul el akartunk intézni, az azért várhat egy kicsit. Nem leszünk többé az idő foglyai, hanem jut idő a másik megörvendeztetésére, meghallgatására, a megsegítésére. Felfedezzük Isten jóságának és szeretetének megannyi jelét az életünkben, amit addig a rohanó életmódunk miatt észre sem vettünk. Lehetne még sokáig sorolni ezeket a változásokat, de kívánom, hogy minden Olvasó életében váljék ez az Advent igaz készülődéssé Jézus eljövetelére, hogy személyesen élhesse át mindenki, mennyi öröm is lehet ebben a
-3várakozásban. A Biblia utolsó soraiban olvassuk Jézus ígéretét: „Bizony, hamar eljövök”, melyre az ősgyülekezettel együtt feleljük rá mi is: „Ámen. Jöjj, Uram, Jézus!” (Jelenések 22:20). Szalkay László
PSZINAPSZIS Jaj, már megint este van! És még nem írtam meg a vasárnapi újság újabb cikkét, pedig éjfél előttre ígértem, hogy kész lesz és elküldöm interneten. Gyorsan odaültem a gép elé, s gondoltam majd puskázok egy kicsit a tavalyi cikkből. Be is írtam: ”Cseppben a tenger”. Már a felugró ablakra is rácsodálkoztam, de ha már itt vagyok, elolvasom. Pszinapszis: Várnak a mélységek! „Cseppben a tenger, mely során egy olyan utazásra hívjuk látogatóinkat, ahol érzelmi életünk hullámzásában alábukva eljutunk egészen a tudatalatti időtlen sötétségig, s mely során a kíváncsiak felfedezhetik magukban egyediségüket, amely egyszeri és megismételhetetlen, ugyanakkor megtalálhatják azokat a jellegzetesen emberi vonásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz. ” Ezt ígéri egy pszichológiai kultúrprogram, ahol megtalálhatók: Relax szoba, Élménygyűjtő, Stand-up comedy, tánc, színházi előadás stb. Felbuzdulva ezen a cikken, hozzá is kezdtem 2013. november 24-i est tapasztalatairól írni. Az idén 6. alkalommal került megrendezésre a Bíró Lajos Általános Iskola református osztályainak szervezésében a „Cseppben a tenger” címmel a Jótékonysági est, melynek célja, hogy segítsük azokat, akik valamilyen oknál fogva szükséget látnak. Kicsik vagyunk, egy-egy csepp, eszközeink is szerények, de tengernyi lendület, akarat van bennünk, ha jó célt kell szolgálni. Igent mondani valamire a választás szabadsága, de ez felelősséget is ró ránk. Hívogattuk a szülőket, hogy mindennapjaik rohanásában álljanak meg egy rövid időre és csendesedjenek el. Figyeljenek arra a sok cseppecskére, akik érzelmi viharokat is tudnak kavarni. Az élet apró dolgait értékelni, ez volt a feladat. Pszichológiai tanulmánnyal is felért az a két óra melyet különböző korosztályok, eltérő vérmérséklettel szellemileg is követni tudtak. Élménygyűjtő Relax szobának is nevezhetnénk, melyben felfedezhettük jellegzetes emberi vonásainkat is. Nem kis önuralomra volt szükség, hogy csendben, türelmesen végighallgassák egymást kicsik és nagyok. 1. osztálytól 8. osztályig közel 150 szereplő mutatta meg segíteni akarását, melyet a jó szándék és a szeretet vezérelt. Kinek, milyen rezdülések, felismerések zajlottak a lelkében az nem mérhető, de a pozitív visszajelzések azt tükrözik, hogy fáradozásunk nem volt hiábavaló. Az estet Noseda Tibor iskolánk igazgatója nyitotta meg, elismeréssel szólt a nemes szándékról. Szalkay László tiszteletes úr köszönő szavakkal és imádsággal zárta a késő estére nyúló programot. Köszönjük azoknak, akik értékesnek tartották az általunk közvetítetteket és anyagilag is hozzájárultak a cél
-4megvalósításához melynek során:192.000.- Ft gyűlt össze az erre a célra kihelyezett perselyekben, mely még az ünnep előtt gazdára talál iskolánk tanulói között. „A jókedvű adakozót szereti az Isten!” Ruckel Józsefné
A SZERETET KIÁRADÁSA Szeretettel gondolt a hollandiai appeldoorni gyülekezet a gyülekezetünkre. A gondolatokat tett követte (amint az Ige mondja „szeretet cselekvés”), összegyűjtöttek sok-sok tartós élelmiszert és elküldték számunkra. A szeretet lánc tovább növekedett. A Diakóniai Bizottság tagjai összeállították és szétosztották a csomagokat, melyet legtöbb esetben személyesen vittek ki idős testvéreinknek. Az a szeretet, ami Hollandiából elindult, célba éréskor könnyeket csalt a testvérek szemébe. Legtöbbször ilyen kérdések hangoztak el: "Biztos, hogy rám gondoltak?" - Igen biztos! Az idős testvérek a könnyekkel és a szavakkal is küzdöttek a meghatottságtól. Köszönet a ránk gondolásért, és hála legyen Istennek a gondoskodásért! „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” ( Galata:6,2) Balázs Erzsébet
KÖNYVISMERTETÉS Simon Albert: Szigetszentmiklós története a kezdetektől 1945-ig. Szigetszentmiklós általános- és kultúrtörténete. Szigetszentmiklós Város Önkormányzata, 2013. 312 oldal, illusztrált A Szabacsi Nap alkalmából, szeptember 21-én jelent meg egyházközségünk tagjának, Simon Albertnek legújabb könyve, melynek bemutatója november 18-án volt a Városi Könyvtár és Közösségi Ház színháztermében. A szerző, aki a Szigetszentmiklósi Honismereti Szakkör elnöke, mintegy 20-25 éves kutató- és gyűjtőmunka eredményét foglalta össze. E könyv nem előzmények nélküli, mivel az évek során összegyűjtött anyagból 1996-ban és 1998-ban – a mostani előfutáraiként – már megjelent egy-egy vékony kötet, persze jóval kevesebb ismeretet, információt és nem utolsó sorban illusztrációt tartalmazva. Jelen kötet az „Ajánlás”-t és az „Előszó”-t követően három nagy- és számos alfejezetből épül fel. A könyv elején, az első két, rövidebb fejezetben olvashatunk a Csepel-sziget kialakulásáról, majd a magyarság őstörténetéről és általa a Csepelsziget betelepüléséről is. Ezt követően a legterjedelmesebb fejezetben nyerhetünk
-5betekintést Szigetszentmiklós múltjába, elsősorban írott források, régészeti leletek, továbbá nagyszámú színes és fekete-fehér fotó, valamint több táblázat segítségével. E helyütt olvashatunk többek között a Szabacs elnevezés és a családnevek eredetéről, hagyományainkról, miközben megismerjük az elmúlt évszázadok helyi vonatkozású történelmét. Köztudott, hogy Szigetszentmiklós lakossága a 16. század végétől 1945-ig döntő többségében református vallású volt, ahogy ez a tény a „Reformáció” című alfejezetben is kidomborodik. Igazi csemegéje a kötetnek egyrészt a 2012-ben a református templomnál végzett ásatás során talált lelet együttes fényképes bemutatása, mely a borítóképen (is) látható, másrészt az a rajz és a hozzáfűzött álláspont, mely szerint a mai református templom helyén három (!) korábbi is állt, s ezek közül a legrégebbi valószínűleg Szent István király (1000–1038) uralma idején épülhetett. Rendkívül érdekes a „Frontvonalban” című alfejezet, mely a szerzőnek a második világháború végén vezetett naplójában rögzített eseményeket tartalmazza, az 1944. októberi–novemberi helyi történésekkel, fontos információkkal, annál is inkább, mivel Simon Albert szemtanúként élte át az eseményeket. A könyv végén a „Függelékek” című részben szintén tekintélyes számú, korábban még nem közölt adatot olvashatunk: például a szigetszentmiklósi bírók neveit a 13–20. század időszakából, vagy 18–19. századi anyakönyvi bejegyzéseket a helyben űzött foglalkozásokról. Simon Albert könyve a maga nemében egyedülálló, ugyanis ilyen jellegű és terjedelmű, ismeretterjesztő szándékkal készült, összesen 114 db fotóval illusztrált helytörténeti munka Szigetszentmiklóson még nem látott napvilágot. A szerzőt egy tiszteletre méltó és nemes cél vezérelte: ápolni és megismertetni a helyiek és a magyarság történelmét, kultúráját, átörökítvén azt a jövő nemzedékei számára. A könyv megvásárolható a református templomban, továbbá a Városi Könyvtár és Közösségi Házban, valamint a Helytörténeti Gyűjteményben. Dr. Molnár Péter Szigetszentmiklósi Helytörténeti Gyűjtemény
ÜZENET A RÉGI IDŐKBŐL Vajon mit szólnának a nagyszüleink, a dédszüleink a mai világunkhoz? Csodálkoznának? Örülnének, hogy hova jutottunk el a fejlődésben? Megbotránkoznának a sarkaiból kifordult világon? Nem tudjuk. De december 8-án, vasárnap megismerkedhetünk azzal a korral, amely tőlünk már 70-80 évre esik, amelyben a nagyszüleink, a dédszüleink éltek. Megismerkedhetünk az ő gondjaikkal, küzdelmeikkel, győzelmeikkel és szenvedéseikkel, s mindeközben hogy tudtak megmaradni magyarnak, Krisztuskövetőnek. December 8-án, 17 órakor a gyülekezeti termünkben feltárul egy régi,
-6mára már letűnt világ kapuja, és aki eljön, az S. Becz Pál könyve alapján nem csak ízelítőt kap a múltból, hanem minden bizonnyal olyan üzenetet is, amely megerősíti lélekben, gazdagítja örömökben. Aki mindezt lehetővé teszi, az Szabó András előadóművész, aki részleteket fog S. Becz Pál: Csendes lázadó könyvéből velünk megismertetni. Külön köszönet illeti dr. Becz Miklós háziorvost, hogy édesapja hagyatékát gondozásába vette, könyv formájában megjelentette, és ezzel a könyvbemutató-esttel megajándékoz minket. Szeretettel hívok mindenkit az ő nevében is! Szalkay László
-7KENYÉRMORZSA (4. rész) A kiskapu csörömpölve vágódott ki és lelkendezve rohant az udvarra a kis Patkó Pista. - Ráhel néni! Ráhel néni! - Hát téged mi a csoda lelt, hogy ilyen nagy széllel rontasz ide? Na, ki vele, mi kell! - Azt üzeni a Marci bátyám, hogy szedjen össze vagy három erős embert, hozzanak rudazó kötelet, aztán a Sas Gergely uramtól kérje el a csigasort, aztán jöjjön mindenestül a Szarvas dűlőbe, de ízibe! - Aztán mire kell annyi ember meg az a sok alkalmatosság? Nyögd ki már, te szamárfülű kenguru! Ráhel végleg elvesztette a türelmét és ilyenkor nem kellett a szomszédba mennie durva jelzőkért. - Kihúzni a Basát a kútból, bökte ki végre Pista. - Hát hogy került az a szegény ökör a kútba? - Az úgy volt, Ráhel néni, hogy Marci bátyám úgy dél tájban kifogta az ökröket a szántásból, hogy hadd harapjanak egy kicsit. Egy darabig legeltek is becsületesen, de amikor kipihenték magukat, összeöklelőztek, mint ahogy az ökrök szokták. Aztán a Kormos a Basát nekiszorította a kút korlátjának. Az nem bírta a nyomást, eltört , és Basa belecsobbant a kútba. - Hát mért nem ezzel kezdted rögtön, te csörgő szarka? Mióta itt lefetyelsz, az a szegény pára bele is fulladhatott a kútba! - Dehogyis fulladt bele, kevés víz van a kútban. Nincs semmi baja. Pihen. Olyan kényelmesen ül ott a Basa, akárcsak a plébános a fürdőkádban! Nagyon szellemesnek találta a hasonlatot és jókedvűen vigyorgott, míg Ráhel jól hátba nem vágta. - Ne röhögj, te fakutya! Istenem, sóhajtott magában, a Szarvas dűlő legalább egy óra járás, ki tudja, mikor kapok embereket. Ki tudja, meddig tart, amíg ki tudjuk húzni azt a bolond állatot! Várhat az a szegény kislány! De hát a jószágot sem lehet a sorsára hagyni! - Miki, szólt hangosan, te fogd a gyalogszekeret és menj Sas Gergely uramhoz azért az alkalmatosságért, és menj vele egyenest a Szarvas dűlői kúthoz! - Pista, te meg a rudazó kötéllel siess, érted! Én meg embereket hívok, és viszem a létrát. - Na, induljatok! Bezárom a kaput. Ráhel asszony aggodalma beigazolódott. Mire embereket kapott, és mire Basát sikerült kiszabadítani, a nap már csak egy búcsúpillantással nyugtázta, hogy a nap hőse hatalmas szarvakkal ékesített feje megjelent a párkány felett.
-8Amikor végre kijutottak a szőlőhegyre, a kislányt már nem lelték sehol. Istenem, gondolta keserűen Ráhel, miért is küldtem el akkor? Miért nem futottam utána rögtön? Égett volna inkább el a rántás akár a lábassal együtt! - Mit gondol, édesanyám, hova tűnhetett az a szegény kislány? - Honnan tudnám én azt, fiam? Nem is szóltak többet egész úton semmit. A vacsoránál Miki kettő helyett evett, kipótolta az ebédet is. Ráhel hamarosan letette a kanalat. Nem ízlett neki sehogy sem az étel. - Feküdj le, ha akarsz, fiam, nekem dolgom van még. Volt valami a hangjában, amiből a gyerek megértette, hogy nem szabad terhére lenni. Ráhel elmosogatott, letörölte az asztalt. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy holnap adófizetési nap van. Felütötte hát a nagy bibliát, amelyből esténként olvasgatni szokott. Jó falusi szokás szerint a megtakarított bankjegyeknek is az volt a páncélszekrénye. Kivette a kérdéses összeget. Hanem az öregbetűs megsárgult lapok között talált még más is, amit most éppen nem keresett. Ez állt azon az oldalon fenyegetésképpen: Mit ér, ha az egész világot megnyered is, semmi az, ha a te szívedben szeretet nincsen. Ráhelt szíven ütötték a kemény szavak. Nem vagyok én rossz, tiltakozott a kiáltó vád ellen. Hát nem szeretem én úgy a fiamat, ahogy anya csak szeretni tud? Hát igen… éppen ez az! Hát csak az övét kell szeretni? A máséval nem kell törődni? Jaj, dehogynem! Minden keresztyénnek kell. Kellene… de hát ő maga ma reggel pogányabb volt a pogánynál. Léghuzat támadt a konyhában, és sebesen forgatni kezdte a lapokat. Ráhel önkéntelenül is odakapott, rácsapta a tenyerét a könyvre, de meg is bánta abban a pillanatban. Az ujja hegye egy bekezdésen pihent. Éhes voltam, nem adtál ennem. Szomjas voltam, nem adtál innom. Jövevény voltam és nem fogadtál be engem. Ráhel szeme előtt lángolni kezdtek a betűk. Egyszer jönne csak még vissza, gondolta keserűen, sosem engedném el többé! - Elkéstél, leányom, mondta egy szelíd, szemrehányó hang. Ráhel ijedten nézett körül, de nem látott senkit. - A kisfiam adott neki vizet és kenyeret, lehelte kétségbeesett védekezéssel. - Én magamra vettem a világ bűneit, de senki sem öltheti magára más erényeit – zengett újra szelíd visszautasítással ugyanaz a hang. – A te bűnöd nem szállhat a fiadra, de annak a jutalma sem illet téged, leányom. Az asztalon egy karéj kenyér feküdt. Ráhel maga sem tudta, miért, a kezébe vette. - Igen… azt kellett volna nekiadnod, zengett újra szelíden a titokzatos hang. Megrezzenve nézett fel. Egy soha nem látott idegen állt előtte, és kinyújtott keze a kenyérre mutatott.
-9Az idegen nem volt magasabb az átlagnál, mégis úgy tetszett, mintha a lehajtott feje a mestergerendát érné. Nem látszott szélesnek, sem erősnek, de az asszony mégis úgy látta, hogy betölti az egész konyhát, és ha megfeszítené a vállát, könnyűszerrel szétnyomná az egész hátat, ha akarná. A szeme olyan kék volt, mint a búzavirág. A tekintete ártatlan, mégis olyan éles és átható, hogy Ráhel úgy érezte, olvas a gondolatában. Bár tudta, hogy mindenki alszik a környéken, és egyedül van az idegennel, mégsem félt. Az idegen arcán a jóság, szigor, megértés, béke és nyugalom honolt. Magatartása inkább szerény volt, mint parancsoló, de keménység áradt az egész lényéből. Ám mindennél erősebb hatású volt az arcáról és a szeméből áradó szeretet. Ráhel nem félt, pedig érezte, hogy bírája az idegen, vádló és védő egy személyben, de feltétlen igazságos, aki alkalmat és erőt ad, hogy jóvá tegye azt, ami még jóvá tehető. A lábán saru volt, amit ma már senki sem visel. Felső ruhája tógaszerű fehér gyolcs. Ráhel mindezt természetesnek találta, semmin sem lepődött meg. A samáriai asszonnyal beszélgető idegen jutott az eszébe. - Igen azt a szelet kenyeret neki kellett volna adnod, szólalt meg újra az idegen. - Mit kell hát tennem, kérdezte csüggedő lélekkel Ráhel. Mindent megbántam már. A jövevény arcán mintha valami jóakarat és biztatás suhant volna át. Nem szólt semmit, csak intett, hogy kövesse őt. Kiléptek az ajtón, és ahogy az idegen körülnézett az udvaron, nem maradt más egyéb a házból, mint köröskörül szép zöld pázsit és közepén a lombos vén eperfa. Alatta fehér terítékes asztal, rajta egy szép magas pirosra sült kenyér. (folyt.köv.) KÉSZÜLŐDÉS AZ ADVENTI VÁSÁRRA Ahogyan ez már évek óta szokássá vált, idén is lesz adventi vásár! A készülődésbe szeretnénk bevonni szélesebb körben gyülekezetünk tagjait, kicsinyeket és időseket egyaránt. Szeretnénk a vásár sokszínűségét növelni, ezért várjuk a Testvérek gondolatait, ötleteit, otthon elkészített munkáit! Istennek legyen hála, az elmúlt években az adventi vásár bevételeiből tudtuk támogatni gyülekezetünk rászoruló tagjait gyógyszerrel, élelmiszerrel és anyagi segítséggel. Szeretettel megköszönjük mindazok hozzájárulását, akik szívükön hordozták eddig is rászorultjaink megsegítését, és köszönjük mindazok támogatását, akik a Diakóniai Bizottság munkáját a jövőben is szívükön hordozzák! Diakóniai Bizottság
-11 -
PROGRAMOK (december) December 8. vasárnap 17 óra Könyvbemutató a gyülekezeti teremben December 13. péntek Énekkar szolgálata Szekszárdon December 14 szombat 17 óra Ádám Jenő Zeneiskola adventi hangversenye a templomban December 15. vasárnap 15 óra konfirmandus-activity a gyülekezeti teremben December 22. vasárnap 16 óra gyermekek karácsonya December 18.-20. (szerda-péntek) 18 óra bűnbánati alkalmak December 25., 26. karácsonyi úrvacsorás istentisztelet December 31. 16 óra hálaadó istentisztelet
ANYAKÖNYVI HÍREK (október) Keresztségben részesült: Bartha János és Kéry Anita fia: Szabolcs, Pelle Csaba és Bencze Mária leánya: Fanni Sarolta
Halottaink: Fájó szívvel, de Istenbe vetett reménységgel búcsúztunk: Barada Istvánné Tóth Jolán 82 éves, Tóth Elek 65 éves, Becz Péter 80 éves, öv. Tóth Sándorné Ender Julianna 93 éves, Orsós Csaba 36 éves, Erdősi Miklós 72 éves korában elhuny testvéreinktől. Isten Igéje nyújtson vigasztalást a gyászolóknak: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” (90. Zsoltár 1. vers)
- 12 -
HETI ALKALMAINK Hétfő: Szerda: Csütörtök: Péntek: Vasárnap:
7.30 áhítat 18.00 Felnőtt konfirmációs bibliaóra 18.30 Énekkari próba 18.00 Bibliaóra 18.30 Énekkari próba 19.00 Ifjúsági bibliaóra 10.00 Istentisztelet és Gyermek-istentisztelet
HIVATALI ÓRÁK Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:
13.00-16.00 14.00-17.00 Szabadnap 14.00-17.00 pénztári órák 9.00-12.00
Az alábbi telefonszámon más időpont is egyeztethető: +36/24-465-753, +36/20-404-8336 Weblapunk a következő címen tekinthető meg: www.szszm-reformatus.hu Következő számunk karácsonykor jelenik meg Kérjük, aki teheti, adója 1 %-át ajánlja fel az Alapítványunknak, ill. énekkarunknak! Köszönjük! Hajnalcsillag Alapítvány 19185679-1-13 Szigetszentmiklósi Máté János Református Énekkar Közhasznú Egyesület 18714746-1-13
Felelős szerkesztő: Tördelőszerkesztő: Képregény:
Szalkay László Piskor Gyöngyi Kósa Márk
