ABSZTRAKTOK. Absztraktok. Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám

Absztraktok

ABSZTRAKTOK A timidilátszintáz (TS) enzim a celluláris nukleotid poolok fontos szabályzójaként a daganatkemoterápiának kiváló célpontja, ezért az enzimszintek ismerete a kezeléseket megelôzôen informatív lehet a klinikus számára. Fluoropirimidinekkel szembeni egyéni válaszkülönbségek felhívták a figyelmet a TS génen hordozott gyakori polimorfizmusok lehetséges szerepére. A TS mRNS 5’ végen (TSER) egy 28bp hosszú 2 ill. 3 ismétlôdést hordozó polimorfizmus, a 3’ UTR régiójában egy 6 bp deléciós polimorfizmus ismert. Vizsgálatainkat 96 daganatos beteg mûtéti szövet- v. limfocita mintáin végeztük, melyekbôl citosolt ill. genomiális DNS-t izoláltunk. A TS enzimaktivitás mérést radioenzimológiai módszerrel, a TSER polimorfizmust PCR analízissel, a TS3’UTR polimorfizmus vizsgálatot RFLP-vel végeztük. A TSER lókusz elemzése alapján a genotípusok elôfordulásában enyhe eltolódást figyeltünk meg a homozigota 2/2-s géngyakoriság-, ill. a rövid allél frekvencia-növekedésének irányába, más kaukázusi beteg vagy kontroll csoporttal szemben. A vizsgált csoporton jelentôs heterozigota esetszám hiány is megfigyelhetô volt a H-W várakozás alapján (p<0.05). A TS3’UTR polimorfizmus helyén a csoport egyensúlyban volt és eltérést sem mutatott más hasonló adatoktól. A két hely között fennálló kapcsoltság miatt a 2/2 és +6/+6 valamint a 3/3 és -6/-6 genotípusok közötti halmozódást figyeltünk meg ill. nem találtunk -6/6 genotípust a 2/2 csoporton belül. A TS aktivitásra kifejtett TSER genotípusok hatásának vizsgálatakor nem találtunk különbséget a környezô szövetek esetében és csak kisfokú emelkedés volt tapasztalható a 3/3 csoporton belül a daganatoknál (p<0.1). Az egyedi TS aktivitás emelkedésben (TStum-TSnorm) viszont jelentôs eltérés volt mind a 3/3 vs. 2/2 mind pedig a 3/3 vs. (2/2+2/3) csoportok között, amíg a 2/3 a 2/2-s csoporttól nem tért el (p<0.05). A TS3’UTR genotípusok esetében a -6/-6 csoport mutatott magasabb TS aktivitást, amely erôsen szignifikáns volt a +6/+6 és a (+6/+6 plussz -6/+6) csoportokkal szemben (p<0.01) és jelentôsen meghaladta a -6/+6 csoportot (p<0.05). A TS aktivitás emelkedés ezen a helyen is eltért a csoportok között: a -6/-6 csoport magasabb értéke élesen elkülönült a többi genotípustól, melyek viszont egymástól nem (p<0.001). Elmondható tehát, hogy a TS enzimaktivitás és ezzel pl. az 5-FU kemoterápiás válaszképesség predikciója kapcsolatba hozható a betegek TS genotípusával. A TS3’UTR régió genotípus vizsgálata új lehetôséggel bôvíti a farmako-genomika területét, a két hely vizsgálata informatív értékû lehet a TS státus megítélése szempontjából valamint a neoplasztikus folyamat kiváltotta TS emelkedés jelzésében. Készült az OM 48/2001 pályázata és a Terry Fox alapítvány támogatásával

1. Adleff V, Kovács T, Czeglédi F, Hitre E, Gyergyay F, Orosz Zs, Kralovánszky J Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Célkitûzés: A besugárzástervezés célja, hogy a tervezési térfogat (planning target volume) a szükséges dózist elôírás szerint kapja meg, a szomszédos normális szöveteket monomális (ideálisan nulla) sugárhatás éri. A besugárzástervezés képalkotó módszereken alapul, elôadásunkban a CT és MR képalkotás és képfeldolgozás területén bekövetkezett fejlôdést, valamint MR vezérelt tumorkezelési módszereket szeretnénk bemutatni. Módszer: A CT és MR vizsgálóberendezések fejlôdésével lehetôvé vált isotróp vagy közel izotróp 3D adatmátrixok felvétele (spirál CT, multidetectorsoros CT, 3D MR sequenciák). A nagy mennyiségû képi adat feldolgozására általában DICOM protokollon alapuló képfeldolgozó szoftvereket fejlesztettek ki. A programokkal elvégezhetô az egyes anatómiai struktúrák, elváltozások félautomata szegmentálása, mely csak kis mértékû manuális korrekcióra szorul. Lehetséges a különbözô képalkotó módszerek adatainak automatizált vagy interaktív fúziója is. Ezáltal jelentôs idô takarítható meg és a létrehozott 3D modellek információtartalma, pontossága is nagyobb. Az anatómiai információ mellet a daganat biológiai természetérôl, funkcionális állapotáról további információkat kaphatunk a diffúziós, perfúziós és funkcionális MR vizsgálatok és az MR spectroscopia segítségével. Az így létrehozott modellek nemcsak a hagyományos besugárzástervezést pontosíthatják, hanem MR vezérelt beavatkozások alapjául is szolgálhatnak. Következtetések: Az anatómiai és funkcionális CT- és MR-képalkotás fejlôdése a daganatok heterogén felépítésének kimutatásával, illetve a kritikus szervek mind pontosabb jellemzésével igen fontos segédeszközt jelent a 3D konformális (elsôsorban inverz) besugárzástervezés számára. A képfeldolgozó eljárások a tervezést nemcsak pontosabbá teszik, de idôigényét is csökkentik. Az MR vezérelt beavatkozások már most is alternatívát jelenthetnek egyes tumorok kezelésében.

2. Bajzik G, Bogner P, Ésik O, Jolesz F, Repa I Kaposvári Egyetem Diagnosztikai Intézet, Kaposvár

Vizsgálat célja: A jelen munka hererákokban a plasmamembránhoz kötött ATP-függô drug efflux pumpák a multidrug resistentia (MDR), a multidrug associated protein (MRP) és a lung resistance associated protein (LRP) pathologiai kimutatását tûzi célul. Módszerek: immuncyto- és -histologia, Western blot, RT-PCR. Eredmények: Az MDR a hererákok 40%-ában, az LRP 39%-ában expresszálódott. Az MRP valamennyi hererákos szövetben kimutatható volt. Következtetések: Az MDR és az LRP elôrehaladott II/B és III stádiumú hererákokban szignifikánsan gyakrabban expresszálódott és a klinikai kemorezisztenciával is összefüggést mutatott. Az MRP mint prognosztikai faktor hererákokban nem játszik szerepet

3. Bak M, Csuka O, Géczi L, Bodrogi I, Doleschall Z Országos Onkológiai Intézet, Budapest

A statisztikai adatok alapján az évenként újonnan felfedezett daganatfajták és ugyanabban az évben emiatt elhunytak száma között kb. 1,5-2-szeres különbség van. Ez az ún. terápiás index lokalizációtól és szövettantól függ. A szerzô ezt ismerteti saját osztályuk anyagában. A malignus megbetegedés kivizsgálása után legtöbbször sebészi beavatkozás szükséges. A neoadjuváns kezelés többek között a radikális mûtétek számát és nagyságát hivatott csökkenteni. Ennek alátámasztására néhány példa kerül ismertetésre. A kemoterápia hatékonyságát az egyes kúrák közötti idôintervallum csökkentésével lehetett fokozni. A kezelési szünetek rövidítését lehetôvé tették a szupportív célból használt gyógyszerek. A szolid tumorok kezelésében a nagy dózisú kemoterápia alkalmazása egyéb kiegészítéssel (pl. ôssejtpótlás) nem terjedt még el, hatékonysága kétséges. Az újabb kezelési protokollok – figyelembe véve a gyógyszerek metabolizmusát – pontosan elôírják az alkalmazásuk sorrendjét és idôtartamát. Néhány tanulmány azzal foglakozik, hogy a folyamatosan kis dózisban adagolt citosztatikum a beteget kevésbé terheli meg, s hatékonysága eléri vagy meghaladja az eddigi alkalmazott kezelési sémák eredményeit. Világszerte kérdéses a másodlagos kemoterápiák után a harmadlagos vagy negyedleges kezelés. Ezek összetevôje, idôtartama egyénre szabottak. Összehasonlításuk nehézkes. Statisztikai különbség volt azon betegek túlélésében, akik nem csak a megfelelô gyógyszeres kezelést kapták meg, hanem megértô emberi környezetben tudták leélni azokat a napokat, amelyek az aktív daganatellenes terápia befejezése után következtek. A szerzô ezzel a munkájával a rosszindulatú daganat felfedezése és az élet befejezése közötti objektív idôszakot ismerteti, mely szubjektív elemekkel töltôdik ki.

4. Baki M Szent Margit Kórház, Onkológiai Osztály, Budapest

Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa

Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám 2001

Timidilátszintáz génpolimorfizmusok hatása a TS enzimaktivitás alakulására daganatos és környezô szövetekben

A képfeldolgozás és MRvezérelt beavatkozások szerepe a tumorok kezelésében

Az ATP-függô membrántranszporterek vizsgálata hererákokban

A rosszindulatú daganatos betegek ellátása az idô függvényében

249

Absztraktok 5. Balatoni Zs, Bártfai R, Élô J Fôv. Önkorm. Uzsoki utcai Kórháza Fül-orr-gége és Fej-nyaksebészeti Osztály, Budapest Supracricoid hemipharyngolaryngectomia – szervmegtartó mûtét a laryngectomia alternatívájaként

6. Balogh I1, Nagy Z3, Nemessányi Z2, Duffek L4, Környei J4 1Uzsoki utcai Oktató Kórház, Budapest, 2POTE, ÁOK, Pécs, 3SE, ÁOK, Radiológiai Klinika, 4SE, ETK, Nukleáris Medicina Klinika, Budapest Multicentrikus tanulmány az Yttrium (Y)-90, Samarium (Sm) 153Multibone klinikai tanulságáról a fájdalmas csontmetasztázisok palliatív kezelésében 7. Bánfalvi T, Gilde K, Horváth B, Fejôs Zs, Liszkay G Országos Onkológiai, Intézet, Budapest Diagnosztikus biztonság melanoma malignumban

8. Bánfalvi T, Édesné B M, Gergye M, Horváth B, Fejôs Zs, Liszkay G, Kremmer T, Gilde K, Ottó Sz Országos Onkológiai Intézet, Budapest 5-S-CD és S 100 protein monitorozása melanoma malignumban

250

Bevezetés: Hypopharynxtumorok kezelésére más típusú parciális mûtétek ill laryngectomia mellett 1997. óta végzünk osztályunkon sinus piriformis tumor miatt szervmegtartó mûtétként supracricoid hemipharyngolaryngectomiát. Betegek és mûtéti módszer: 21 betegünk megoszlása: ll beteg IV. stádiumú, 9 beteg III. stádiumú és 1 beteg II. stádiumú tumor miatt került kezelésre. A primer tumor nagysága 5 esetben T4-es, 8 esetben T3-as és 8 esetben T2-es volt. A hypopharynxtumorok ismert nagy metasztatizáló hajlamának megfelelôen minden esetben történt nyaki blockdissectio és mindössze 2 esetben (No) nem észleltünk metasztázist a patológiai feldolgozás során sem. 3 esetben szinkron MPMT-t (gyomor, ellenoldali tonsillo-lingualis, és azonos oldali sublingualis tumor) és 2 esetben metakron hólyag- ill. ellenoldali tonsillo-lingualis tumort észleltünk. Az alkalmazott mûtét supracricoid hemipharyngolaryngectomia block-dissectioval. A rekonstrukció 2 esetben PM myocutan szigetlebennyel a többi esetben helyi szövetekkel történt. Eredmények: Szövôdmények: általános szövôdményként pneumonia 3 esetben, egy betegnél mélyvénás thrombosis, tüdôembolia, és cardialis decompensatio lépett fel, 1 esetben korábbi TBC-s folyamat aktiválódott. Helyi szövôdményként gyakori a bôr-platisma lebeny nehezebb letapadása – retenció 5, subcutan emphysema 4, haematoma l és postoperativ vérzés 1 betegen fordult elô. A tracheostomát valamennyi esetben megszüntettük, 7 beteg azonban tartós PEG viselô maradt, fôleg a folyadéknyelés nehezítettsége miatt. Túlélési eredmények értékeléséhez az eltelt idô rövid. 11 betegünk él tumormentesen, l remissióban lévô második primer tumorral, 5 beteg halt meg tumorrecidiva, második primer tumor ill. távoli áttét miatt. 3 beteget egyéb betegeség miatt vesztettünk el. 1 betegrôl nincs adat. Megbeszélés: Minden olyan szervmegtartó mûtétnek van létjogosultsága, ami a csonkító mûtéttel azonos daganatmentes túlélést biztosít. Anyagunkban betegeink 50%-a él tumormentesen és ez jobb mint általában a III-IV. stádiumú hypopharynxtumorok gyógyeredményei. Kérdés, hogy a 4 PEG viselô beteg életminôségét jobbnak ítélhetjük-e mint a teljes gégeeltávolítás utáni maradandó tracheostoma viselést és a normális beszédhang elvesztését? A Sm-153, Y-Multibone (Sm-M, Y-M) terápia 3 év óta adott lehetôségével élve Magyarországon több nukleáris medicina munkahelyen történik kezelés, melyek közül 4 centrum eredményeit foglaltuk össze retrospektív tanulmányunkban. A tanulmányba bevont betegszám jelenleg összesen 61. Közülük 41 betegnél Y-M-, 20 betegnél Sm-M terápia történt (emlôcarcinoma 42 beteg, prosztata cc. 19 beteg). A következô legfontosabb kérdésekre kerestük a választ: a fájdalom alakulása a terápia során, a terápia mellékhatásai, a csontszcintigráfia eredménye a terápia elôtt és után 3 hónappal, a vérkép változása a terápia kezdete után 1.-3.-5.-7.-9.-12.-15. hetekben. A fájdalomcsillapító hatást elemezve: a fájdalom megszûnt az Y-M, ill. az Sm-M terápiánál 32%, ill. 9%-ban, jelentôsen csökkent 63%, ill. 62%-ban, hatástalan volt 2%, ill. 8%-ban. A fájdalommentesség idôtartama átlagban 8-12 hét, az Y-M terápiánál 2 esetben 20 hét feletti idôtartam is elôfordul. A mellékhatások közül a leggyakoribb a „flare” jelenség, azaz a fájdalom átmeneti erôsödése az Y-M-nál 36%, Sm-M-nál 33%, valamint a fehérvérsejtszám csökkenése - Y-M-nál a betegek 45%-ánál, Sm-M-nál 51%ánál és a thrombocytasejtszám csökkenése - Y-M-nál 69%-ban, Sm-M-nál 63%-ban. Megjegyzendô, hogy a vérkép elemeinek fenti változása az átlagosan 3.-5. héten bekövetkezô mélypont után további átlag 2 hét után spontán reverzibilitást mutatott. A csontszcintigráfia score értékekre kifejezett súlyosságában a terápia kezdete után 3 hónappal progresszió Y-M-nál 18%-ban, Sm-M-nál 0%-ban, javulás Y-M-nél 9%-ban (!), Sm-M-nél 0%-ban volt megfigyelhetô – változatlan maradt Y-M-nál 57%-ban, Sm-M-nál 44%-ban. Összefoglalóan megállapítható, hogy az Y-90 és Sm-153 MULTIBONE csontmetasztázisokra kifejtett fájdalomcsillapító hatása jó, lényeges különbség a két radiogyógyszer között nincs. Súlyos, tartós mellékhatás a terápia során nem volt kimutatható, de a vérkép rendszeres ellenôrzése nagy fontossággal bír. Mindezek alapján a radionuklid módszer fájdalomcsillapító terápiák közé történô korrekt besorolására, valamint széleskörû alkalmazására nyílik lehetôség. Cél: A klinikai diagnózis megbízhatóságának vizsgálata melanoma malignumban. Módszer: Az intézetben 2000-ben diagnosztizált új melanomás betegek adatainak elemzése a klinikai diagnózis és a szövettani lelet összehasonlításával. Eredmények: Az értékelés kapcsán valódi pozitív diagnózist (klinikailag és szövettanilag egyaránt melanoma) állítottak fel 134 betegnél. Álpozitív (klinikailag melanoma, szövettanilag nem) volt a diagnózis 16 betegnél, álnegatívnak (szövettanilag melanoma, klinikailag nem) bizonyult 7 esetben a vizsgáló(k) véleménye. A klinikailag melanomának véleményezett esetekben a szövettani diagnózis leggyakrabban nevus pigmentosus, basalioma pigmentosum, keratosis seborrhoica, nevus ceruleus volt. A fentiek alapján számított diagnosztikus pontosság 85,7%, gyanúindex 106,3%, érzékenységi index 95,5%, specificitási index 99%, prediktív index 89,3%. Ismertetésre kerül a klinikai diagnózis felállításának menete (ABCD szabály), a rendelkezésre álló technikai eszközök (pl. dermatoscop) és néhány problémás eset. Cél: Az S-100 protein intracitoplazmatikus, savas, kálciumkötô, dimer fehérje, mely alfa és béta egységek különbözô kombinációiban fordul elô. Immunhisztokemiai vizsgálatok során melanoma diagnosztizálásra régóta alkalmazzák. Az 5-S-ciszteinildopa (5-SCD) a melaninszintézis köztiterméke. A tirozinból kiinduló melaninképzôdés kapcsán dopa, dopaquinone majd 5-S-ciszteinildopa keletkezik, mely a pheomelanin képzôdést eredményezi. Az S-100 protein, és a szérum 5-S-CD keringô tumormarkerként való alkalmazásáról már számos, de egymásnak sokszor ellentmondó vizsgálati eredményt tartalmazó közlemény jelent meg, az elôadásban saját eredményeinket ismertetjük. Módszer: 1997 január és 2000 november között 5-S-CD és S 100 protein vizsgálat 344 betegnél 1902 alkalommal készült párhuzamosan. A melanoma diagnózisát szövettani vizsgálattal, a metastasist képalkotó vizsgálatokkal (mellkas rtg, hasi UH, MR, CT, csontscintigraphia) igazoltuk. Az S 100 proteint luminescens immunassay-vel, az 5-S-CD-t nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiával határoztuk meg. 128 beteg tartós monitorozása során 51 esetben alakult ki progressio. Eredmények: Viszonylag magas cut off értéket választva (5-S-CD>16 mmol/l, S 100>0,2 µmol/l) 9 betegnél (19%) mindkét markerérték emelkedése megelôzte a metastasis diagnózisát. Ezen retrospectiv értékelés során melanoma malignum monitorozására meghatározott betegcsoportokban a markerek alkalmasnak tûnnek.


© MagyAR ONKOLÓGUSOK Társasága

Absztraktok A vastagbél malignus betegségei sajnos tünetszegények. Az esetek egy részében az elsô jel az acut bélelzáródás, máskor az ismert de nem operálható betegség rettegett szövôdményeként jelentkezik ileus. Az ileusban a sürgôsséggel végzett sebészi passzázs biztosítás perioperatív mortalitása 39%. Amennyiben sikerül a betegen elektív sebészi beavatkozást végezni ez a szám jelentôsen csökken, de még így is 16%. A mûtét és a sokszor hosszadalmas intenzív osztályos ápolás költsége Az USA-ban 9000 USD. A sokszor heroikus sebészi passage biztosítás alternatívájaként vagy az elektív mûtét lehetôségének megteremtésére külföldön 1993 óta használnak stenteket. Elôadásunkban bemutatjuk a magyarországon elsô percutan palliativ stent behelyezést, mely sebészi beavatkozást váltott ki. Esetünkben egy 74 éves multiplex nyirokcsomó- és májáttéteket adó, inoperabilis sigma tumorban szenvedô paciensnél intervenciós radiológiai módszerrel az anus felôl helyeztük be a 22mm átmérôjû 90mm hosszú öntáguló fém hálót. Ez a kb. 5 cm hosszú subtotális occlusiót jól áthidalta és szabad passage-t biztosított. Elôadásunkban a nemzetközi irodalom alapján ismertetjük a sebészinél jóval olcsóbb gastrointestinális passsage biztosítás ezen új módszerét, indikációit, a lehetséges nehézségeket. Referátumunkkal ezen új, palliatív onkoterápiás módszer magyarországi elterjedését szeretnénk elôsegíteni.

9. Bánsághi Z, Tóth A, Kurucz J, Burger M, Magyar T1 Fôvárosi Önkormányzat Péterfy Sándor utcai Kórháza, Röntgen Osztály Intervenciós Részleg, 1Onkológiai Osztály, Budapest

A primer és áttéti májdaganatok csupán 15-20%-a operálható. A mûtéten átesettek 5 éves túlélése 25-40% alatt marad. A már kialakult gócokra a szisztémás citosztatikus terápia érdemben nem hat. Elôadásunkban a nálunk folyó szuperszelektív transzarteriális kemoembolisatió (TACE) és a perkután etanol infiltráció (PEI) kezdeti eredményeit mutatjuk be. 1999. január – 2001. június között 206 esetben TACE és 201 PEI kezelést végeztünk, részben kombinációban. Betegenként 2-12 TACE és 4-37 PEI-re került sor. Az életkori megoszlás 34-82 év közé esik. A fenti módszereket a máj vonatkozásában HCC, CCC, valamint colorectalis, endokrin és emlodaganat áttéteinek esetében alkalmaztuk. Az eloadásban részletesen beszámolunk a nálunk használt módszerekrol, a kivitelezés nehézségeirol. Ismertetjük eredményeinket ,amelyek alapján – a nemzetközi véleményekkel egyezôen- úgy gondoljuk, hogy a TACE és valamely lokális ablációs módszer együttes alkalmazása az életminoség megorzése mellett sok esetben a túlélést szignifikánsan javítja és bizonyos daganatoknál kuratív hatású is lehet.

9.1 Bánsághi Z, Tóth A. Kurucz J, Burger M, Magyar T1 Fôvárosi Önkormányzat Péterfy Sándor utcai Kórháza, Röntgen Osztály Intervenciós Részleg, 1Onkológiai Osztály, Budapest

Fémstent behelyezés ileus palliativ kezelésére

Primer és áttéti májdaganatok komplex intervenciós radiológiai kezelése A Szegedi Tudományegyetem ÁOK Sebészeti Klinikáján 1993. január 1. és 2001. január 1. között 13 esetben vált szükségessé a húgyelvezetô rendszer különbözô kiterjedésû resectiója helyileg elôrehaladott colorectalis carcinomák több szervet érintô mûtétei során. Hét esetben csupán a hólyag resectiójára került sor, három esetben pedig a trigonum egyik oldalának érintettsége miatt az ureter és az egyik oldali vese eltávolítására is sor került a hólyag együttes resectiójával. Egy esetben az ureter segmentalis resectióját végeztük, két esetben pedig az ureter hosszú szakaszú érintettsége és zsákvese miatt került sor nephrectomiára. Az urológiai szerveket beszûrô colorectalis rákok lokalizáció szerinti megoszlása a következô volt. Jobb colonfél tumor 1: ureter infiltráció és jobb oldali nephrectomia. A hólyagra ráboruló és a hólyag fundusát infiltráló sigma carcinoma 7 esetben fordult elô, a megoldás a hólyag részresectiója és a sigmo-rectalis colonszakasz resectiója volt. Ezen esetek közül kettôben a bal oldali ovarium, egy esetben pedig a belsô nôi genitáliák kiirtása is szükségesnek bizonyult. Az uretert 2 cm-es szakaszon érintô sigma carcinoma miatt ureter resectiót végeztünk a sigma-rectalis szakasz együttes eltávolításával. Egy esetben az uretert hosszú szakaszon magába záró, és a pyonephrost okozó, elôrehaladott sigma carcinoma miatt végeztünk sigma-rectalis resectiót és nephrectomiát. A trigonum egy részét beszûrô, és az egyik oldali ureterszájadék, a hólyag egyik felének resectiójával és nephrectomiával kezelt betegeink kiinduló tumora a rectum felsô harmadában foglalt helyet. Ezen esetek közül egyben a belsô nôi genitálék eltávolítására is szükség volt, a sigma-rectalis szakasz és az urológiai terület resectiója mellett. A13 beteg közül egyet sem vesztettünk el. Reoperációra nem volt szükség. Szeptikus sebgyógyulási szövôdmény négy esetben fordult elô. Valamennyi beteg hólyagját tíz napig bent hagyott állandó katéterrel tehermentesítettük. Az ureter resectio esetében 14 napig ureter katétert hagytunk vissza. Vizeletcsorgás négy esetben fordult elô, ezek a tartós katéterviselés mellett minden esetben három héten belül megszûntek. Anastomosis elégtelenségünk ebben a betegségcsoportban nem fordult elô.

10. Baradnay G1, Varga L1, Szenohradszky P1, Pajor L2, Balogh Á 1SZTE ÁOK Sebészeti Klinika, 2Urológiai Tanszék, Szeged

Vizsgálat célja: Normál lymphoid sejtek esetében a TGFß1 a proliferációt gátolja és/vagy apoptózist indukál. Kísérleteinkben a TGFß1 által kiváltott apoptózis mechanizmusát vizsgáltuk HT58 sejtekben. Módszer: A HT58 (human B-NHL vonal) sejteket különbözô ideig kezeltük TGFß1-gyel. A kezelések apoptotikus/proliferációs hatását és a mitokondrium depolarizációját áramlási citométerrel mértük. A mitokondriális fehérjék expresszióját immuncitokémiával, Western blottal, a TIEG és ARTS expresszióját RT-PCR-rel, a kaszpáz enzimek mûködését pedig gátló szerekkel vizsgáltuk. A Bax fehérje lokalizációját immuncitokémiával és konfokális mikroszkóp segítségével állapítottuk meg. Eredmények: A TGFß1 által kiváltott apoptózis folyamata során a mitokondrium depolarizációját és a kaszpáz-3, a kaszpáz-8, a kaszpáz-9 aktiválódását tapasztaltuk. A TIEG expresszió fokozódása mellett a mitokondriális fehérjék közül a Bid hasítódott, a Bax fehérje a citoplazmából a mitokondriumba szállítódott. Következtetések: A TGFß1 által kiváltott apoptózis kaszpázoktól függô jelenség, mind a kaszpáz-8, mind a kaszpáz-9 aktiválódik. A mitokondrium fontos szerepet játszik ebben a folyamatban, míg a halálreceptorok nem. Támogatók: OTKA D29111, T26391, MKM091/1999, 150/2001 és az ETT 192/2000, 193/2000

11. Barna G, Sebestyén A, Chinopoulos C1, Nagy K, Tótth Á, Mihalik R, Kopper L Semmelweis Egyetem, I.sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, 1Orvosi Biokémiai Intézet, Budapest



Kiterjesztett mûtéteink a vizeletelvezetô rendszert érintô, helyileg elôrehaladott colorectalis carcinomák kezelésében

A TGFß1 által kiváltott apoptózis jellemzôi

251

Absztraktok 12. Bártfai R, Balatoni Zs, Kótai Zs, Hirabák K, Élô J Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórháza, Fül-orr-gége és Fej-nyaksebészeti Osztály, SE Transzplantációs Klinika, Budapest Klinikailag No nyak CTvizsgálatának, patológiai feldolgozásának és a betegek 2–5 éves követési eredményének a feldolgozása

13. Bellyei Sz1, Than N1,2, Sümegi B1, Berki T4, Szekeres Gy3, Bohn H5, Than G6 1PTE ÁOK Biokémiai Intézet, Pécs, 2SE , ÁOK I.sz. Szülészeti Nôgyógyászati Klinika, Budapest; 3Hisztopathológiai Kft., Pécs; 4PTE ÁOK Immunológiai és Biotechnológiai Intézet; 5Behringwerke AG, Marburg/Lahn (Germany); 6PTE ÁOK Szülészeti és Nôgyógyászati Klinika, Pécs

Bevezetés: a sugárterápia, a block-dissectiók különbözô típusa egyaránt elfogadott a magas „high risk” csoportba tartozó szájüregi-, garat-, és gégedaganatos betegek elektív kezelésében klinikailag No nyak esetén. Tudnunk kell azonban, 70-80%-ban felesleges megterhelésnek tesszük ki a betegeket a mûtéttel, ill. sugárkezeléssel. Betegek és módszer: 1995. július - 1997. júliusig 38 szájüregi-, garat- és gégedagantos beteg esetében, No nyak esetén CTvizsgálatot végeztünk. A primer tumor mûtétje során a nyaki block-dissectiót is elvégeztük. A 38 beteg nyaki blockjából 328 nyirokcsomó került feldolgozásra. A betegek 2-5 éves követési adatait elemezve értékeltük hosszabb távú eredményeinket. Eredmények: A 39 block-dissectio anyagának szövettani feldolgozása során 328 nyirokcsomóból 25 pozitív és 303 negatív volt. A CT 8 esetben fals negatív, míg 2 esetben fals pozitív eredményt adott. Betegekre vonatkoztatva a CT szenzitivitása 88,2%, specificitása 95,8% az összes vizsgált nyirokcsomóra vonatkoztatva a szenzitivitás 75,7%, a specificitás 99% volt. A vizsgált betegcsoportban 10%-ban azonos oldali (regionális recidíva) és 16%-ban ellenoldali nyaki metastasist észleltünk. Betegeink között 16% a második, ill. harmadik primer tumor elôfordulása. A 7 nyaki recidívából, ill. ellenoldali metastasis megjelenése esetén a korábbi block-dissectio eredménye 3 esetben pN+ és 4 esetben pNo volt. Következtetés: az utánvizsgálat alapján azt a konzervatív álláspontot képviseljük, hogy a klinikailag, CT-vel, valamint a primer tumor mûtétje során fagyasztott nyirokcsomó vizsgálattal is negatív nyak elektív dissectióját nem tartjuk indokoltnak, mert az elvégzett mûtét sem védi ki teljes biztonsággal a nyaki recidíva lehetôségét. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy vannak betegek, akiket minden erôfeszítésünk ellenére daganatos betegség következtében veszítünk el. Véleményünk szerint forszírozott elektív block-dissectio vagy a fokozott radikalitású mûtétek a gyógyeredményeket szignifikánsan nem javítják. A PP17b / mannóz-6-foszfát receptor transzporter overexpresszióját figyeltük meg humán cervixkarcinóma és cervixdiszplázia eseteiben egészséges szöveti mintákhoz képest. A lehetséges molekuláris biológiai mechanizmusokat modelleztük humán cervixkarcinóma sejtvonalon. A PP17b expresszióját HeLa sejttenyészeten citosztatikumok (paclitaxel, cisplatinum, 5-fluorouracil, mitomycin, irinotecan), valamint sejtdifferenciálódást indukáló ágensek (dbcAMP, PMA) hatását követôen immuncitokémiával detektáltuk. Flow citometriás módszerrel végeztünk sejtciklus analízist, és az egyes fázisokban mértük a PP17b expresszióját. A jelölésekhez anti-PP17 nyúlszérumot és streptavidin-biotin jelölt, illetve FITC jelölt anti-nyúl szérumokat használtunk. A bax és bcl-2 gének expressziójának arányával mértük az apoptózist. A citosztatikus ágensek HeLa sejteken morfológiailag apoptózist indukáltak, a bax/bcl-2 arány növekedett, és a sejtekben erôteljes és koncentrációfüggô PP17b expressziót találtunk. A legerôteljesebb PP17b overexpresszió és a legkifejezettebb apoptózis, valamint a sejtciklus M fázisban való blokkolása a paclitaxel hatására volt megfigyelhetô, az egyéb citosztatikumok hatásához, illetve a kontrollhoz képest. HeLa sejtekben differenciációt indukáló ágensek hatására a sejtciklus nem változott, és ugyancsak a PP17b overexpressziója volt megfigyelhetô. HeLa sejteken M fázisban - a többi fázishoz képest – a PP17b expresszió indukció nélkül és indukció hatására egyaránt nagyobb volt. Eredményeink új megközelítési lehetôséggel szolgálnak a méhnyakrák kialakulásának megismeréséhez, továbbá újabb terápia alkalmazására is lehetôség nyílik paclitaxcel vonatkozásában.

Placenta protein 17b (PP17b)/mannóz-6-foszfát receptor transzporter expressziójának vizsgálata humán epiteliális cervixkarcinóma (HeLa) sejtvonalon apoptózis és differenciálódás során 14. Bodoky Gy, Nagy T, Tamás K, Hariszi R Szent László Kórház Onkológiai Osztály, Budapest Raltitrexed szerepe az elôrehaladott vastagbéldaganat kezelésében

252

Bevezetés: Magyarországon a vastagbéldaganatok száma évrôl-évre emelkedik. Az 5 éves túlélés nem éri el az 50%-ot. A betegek közel 60%-ában a betegség lezajlása során májáttét kialakulása észlelhetô. Ezért bír különös jelentôséggel az elôrehaladott vastagbéldaganat gyógyszeres kezelési lehetôségeinek vizsgálata. Az elmúlt években számtalan új, a vastagbéldaganatban is hatékony gyógyszer jelent meg. Ezek között kiemelkedô jelentôségûek a camptohecin, az oxaliplatin, a raltitrexed, valamint a capecitabine, melyek az irodalmi adatok szerint 25% feletti válaszadási arányt mutatnak. Anyag és módszer: 1999. szeptember 1. – 2001. május 31. között 104 elôrehaladott vastagbél daganatos betegnél alkalmaztunk raltitrexed (Tomudex) monotherapiát. A betegek az alkalmazott kezelést megelôzôen különbözô terápiákban részesültek, melyek között szerepelt Fluorouracil, Leucovorin kombinált kezelés, Fluorouracil, Leucovorin, Adriamycin, Mitomycin-C kombinált kezelés, Irinotecan kezelés. A betegek átlag életkora 52 (34-84) év volt. A vizsgált csoportban 48 nô és 56 férfi volt. A kezelés során 3,0 gr/m2 Tomudex 15 perces iv. adására került sor. A monochemotherapiát 21 naponta ismételtük, legalább 3 cikluson át. A betegség nyomonkövetésére 3 hetente laborvizsgálat, 6 hetente hasi UH, ill. mellkas rtg. vizsgálat történt. Eredmények: A vizsgálat során a válaszadási arányt és a mellékhatásokat értékeltük. Teljes remissiot (CR) nem észleltünk. 11 (11%) betegnél észleltünk részleges remissiot (PR). A vizsgálat során 33 (31%) beteg állapota stabil volt (SD), 60 (58%) beteg állapota progrediált (PD). A progresszióig eltelt idô (TTP) átlagosan 4 hónap volt. A ciklusok száma 5,3 (1-10) volt. Halálos szövôdményt nem észleltünk. Hányinger, hányás 14 (13%) esetben volt észlelhetô, anorexia 10 (9%) esetben lépett fel. Lázas állapot alakult ki 9 (12%) betegnél. Leukopenia 5 (9%) esetben volt észlelhetô. A mellékhatások nem voltak súlyosak, a kezelés megszakítására a mellékhatások miatt nem volt szükség. Következtetés: Eredményeink alapján a többszörösen elôkezelt betegnél Tomudex kezelés megfelelô válaszadási arányt mutatott. A továbbiakban az eredmények javulása a Tomudex és más a vastagbéldaganatban hatékony készítmény kombinációban történô alkalmazásától remélhetô. Ennek igazolására további klinikai vizsgálatok szükségesek.



Absztraktok A vizsgálat célja: A jó prognózisú, I/A stádiumú csírasejt tumoros betegek kasztráció utáni szoros obszervációjával szerzett tapasztalataink értékelése. Módszer: A jó prognózis kritériumai: rete testis invázió nélküli T1 stádium; ér- és nyirokér invázió hiánya; tumorméret: seminoma < 3 cm, nem-seminoma < 2 cm. A betegeket az elsô évben havonta, a második évben 2 havonta, három év után negyedévente, 5 évtôl félévente és 10 évtôl évente ellenôriztük. A kontrollok alkalmával fizikális vizsgálat, biológiai marker vizsgálat, mellkas röntgen, az elsô két évben hasi UH, vagy hasi CT történt. Aktív beavatkozás csak relapszus esetén történik. Eredmények: A betegszám 53 volt, ebbôl 28 a seminoma, 25 a nem-seminoma csoportba tartozott. A diagnózis idején a betegek életkor átlaga az elôzô esetben 33,9 (20-47), az utóbbi csoportban 33,6 (21-73) év volt. A követési idô átlaga seminomában 81,9 (24-17), nem-seminomában 89,8 (24-139) hónap. A 28 seminomában szenvedô betegnél relapszust nem észleltünk (0%). 25 nem-seminomában szenvedô beteg közül 3-nál (12%) jelent meg relapszus, a kasztráció idejétôl számított 3, 4, és 9 hónapra. A relapszusba került betegek állapotát az elsô esetben RLA + VPB, a második esetben BEP + pulmonális metastasectomia, a harmadik esetben BEP kezeléssel rendeztük. 28 seminomás beteg közül mindössze egy halt meg nem daganatos ok miatt. 25 nem-seminomás beteg közül az összes beteg tumormentes. Következtetések: Jó prognózisú esetekben megfelelô szoros követés és beteg együttmûködés mellett minimális invazív eljárással a betegek kisebb terhelésével ugyanolyan eredmény érhetô el, mint standard terápiával.

15. Bodrogi I, Baki M, Géczi L, Gyergyay F, Horti J. Országos Onkológiai Intézet, Kemoterápia C. és Klinikai Farmakológiai Osztály, Budapest

Bevezetés: Az ovariumtumorok morbiditása és mortalitása folyamatosan emelkedik. A gyakoriság az életkorral jelentôsen nô, a 6. évtizedben a leggyakoribb. A betegek többségének a diagnózis alkalmával kiterjedt hasi és kismedencei tumora van, a „debulking” mûtét a túlélés javulását eredményezi. Cél: Alkalmazható-e biztonságosan 70 év felett, elôrehaladott stádiumban diagnosztizált ovariumtumoros betegeknél kemoterápia, várható-e a tumor progresszója, mûtét elvégzése, javítható-e a túlélés. Beteganyag és módszer: 1995. október és 2001. május között 13, 70 év feletti, elôrehaladott ovariumtumoros beteget kezeltünk. A betegek átlagéletkora 76,2 év volt (70-83 év). A kezeléseket ambulanter, 4 hetes ciklusokban alkalmaztuk (CPA 600 mg/m2 és Carboplatin 350 mg/m2 kombinációban). A diagnózis felállításakor a betegek nagy része FIGO III stádiumban volt. Kontroll vizsgálatokat 3 havonta végeztünk. Explorativ laparatomia 6 betegnél történt, a többi esetben részleges tumoreltávolításra került sor. Hisztológiai lelet minden esetben cystadenocarcinoma ovarii mellett szólt. Eredmények: 4 betegnél CR, 3 betegnél PD, 6 betegnél PR volt észlelhetô. Az átlagos túlélés 20,6 hónap volt. A legtöbb mellékhatás az anaemia volt, transzfúzió adására szintén nagyrészt ambulanter kerül sor. Neutropenia kontrollálható volt, alopecia nem alakult ki. Second-look mûtét 5 betegnél történt. Következtetés: Inoperabilis stádiumban diagnosztizált idôs, ovariumtumoros betegeknél alkalmazott kemoterápiák jól tolerálhatóak voltak az elôrehaladott kor és komorbiditás ellenére. A kezelések mellett komplett remissziót is észleltünk, a betegek életminôsége jó volt. A kezelések kedvezôen befolyásolták a túlélést és a progresszióig eltelt idôt.

16. Boér K, Rubovszky G, Szántó J1, Baki M Szent Margit Kórház, Onkológiai Osztály, Budapest, 1DOTE Onkológiai Tanszék, Debrecen

A szerzôk bemutatják a Központunkban végzett hipertermiás kezeléseket. A daganatos megbetegedések gyógyításában a sebészi, sugár- és kemoterápiás kezelések mellékhatásai és korlátai új lehetôségek kialakítását tették szükségessé. Ilyen az elektro-hipertémia. Az osztódó, nagy anyagcsereigényû daganatok vérellátása kritikus. A hipertermia az anyagcserét, az oxigén- és tápanyagszükségletet jelentôsen növeli, azonban tartós hôhatásnál a tumor éptôl különbözô érrendszere ezt fenntartani nem képes. A daganatos és ép szövet dielektromos állandójának különbsége lehetôvé teszi, hogy kapacitív radiofrekvencia alkalmazásával az energiaelnyelés a tumorban az ép szövethez képest többszörös legyen. Ez az alkalmazott radiofrekvenciás hipertermiás készülék auto-fokuszáló tulajdonságának fizikai alapja. A hipertermia hatására a kemoterápiás szerek nagyobb mennyiségben jutnak a daganatba és a rossz vérellátású részekben is hatékony koncentráció érhetô el. A hipertermia a daganat hypoxiás, kemo- és sugárrezistens sejtjeinek számát csökkenti. Így azonos cytostaticum vagy sugárdózis mellett nagyfokú hatásjavítást lehet elérni. A vizsgált idôszak 2000. 02. 07-tôl indul. A szerzôk kitérnek a szakmai indikációra, bemutatják a techikai feltételeket és a kezelések kivitelezését. A kezelt betegek klinikai adatai alapján beszámolnak a vizsgálat eredményeirôl és végül kitérnek a további tervekre.

17. Bolgár J, Hódi Zs, Pecznik É, Szûcs M Bács-Kiskun megyei Önkormányzat Kórháza Onkoradiologiai Központ és Tüdôgondozó

A vizsgálat célja: A pancreas endocrin daganatainak biológiai viselkedése hagyományos szövettani vizsgálatokkal nem prognosztizálható. A pancreas endocrin daganatait benignus, bizonytalan viselkedésü és malignus daganatokra lehet felosztani. A bizonytalan természetû tumorok biológiai viselkedése prognosztizálható az alábbi paraméterek alapján: hormontermelés, tumorméret, AgNOR szám, Ki-67 pozitív sejtek száma. Munkánk célja volt a WHO új ajánlásában megadott paraméterek alkalmazásával anyagunk újraértékelése. Módszer: Az elmúlt 5 évben 22 endocrin pancreas tumort vizsgáltunk. A méret (<3 cm), inzulintermelés és differenciáció alapján benignus (n=9); a metastasis megléte alapján malignus (n=9); és a többi bizonytalan természetünek (n=6) tekintett daganat közül 16 esetben végeztük el a fenti vizsgálatokat, valamint meghatároztuk a sejtsûrûséget, a mag és cytoplasma arányt és a polymorphiat. A kiértékeléshez direkt számolást és morphometriai módszereket használtunk. A hormontermelést immunhisztokémiai módszerrel vizsgáltuk. Eredmények: Legnagyobb prognosztikai jelentôsége az AgNOR szám nagyságának volt. A napi gyakorlatban a bizonytalan természetû daganatoknál a magas AgNOR számú tumorokban felmerül metastasis, recidíva, lokális invázió lehetôsége. A kis méretû, inzulint termelô daganatok nagy valószinûséggel benignusként viselkednek. Következtetések: Az egyedi esetek elbírálásakor hasznosnak tartjuk a multiparaméteres pathológiai analízist a benignitás megerôsítéséhez és a malignitásra gyanús esetek kiszûrésére.

18. Borka K1, Horányi J2, Sipos B3, Illyés Gy1 SE 1II.sz. Pathologiai Intézet, 2I.sz. Sebészeti Klinika, Budapest, 3Institute für Allgemeine Pathologie, Christian Albrechts Universitat, Kiel, Németország



I/A stádiumú jó prognózisú csírasejt típusú heredaganatok szoros követésének eredményei

Idôskori ovariumtumoros betegek ellátása során szerzett tapsztalataink

Hipertermiás kezelések a Kecskeméti Onkoradiológiai Központban

Prognosztikai faktorok vizsgálata pancreas endocrin daganataiban

253

Absztraktok 20. Bôcs K, Radó J, Pápai Zs, Rahóty P, Orosz Zs, Gôdény M Országos Onkológiai Intézet, Budapest MR-vizsgálattal szerzett tapasztalataink lágyrésztumoroknál

21. Brajnovits T, Élô J, Müller Z, Fáber K Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház, Fül-orr-gége és Fej-nyak Sebészeti Osztály, Budapest Orr- és orrmelléküregi esthesioneuroblastoma diagnosztikája, komplex kezelése és utánkövetése osztályunkon 22. Csada E, Kraszkó P Szegedi Orvostudományi Egyetem, Általános Orvosi Kar, Tüdôgyógyászati Tanszék, Szeged-Deszk Taxotere (docetaxel) szerepe a nem kissejtes tüdôcarcinoma elsôvonalbeli kezelésében 23. Csanády M, R Zeidler1, B Wollenberg1, O Gires1, S Lang1, Czigner J Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinika, SZTE, Szeged 1Fül-orr-gégészeti Klinika, München, Grosshadern Tumorsejtek által termelt PGE2 gátló hatása a monocyták kemotaxisára és adhéziójára

254

Az elôadás célja: Az Országos Onkológiai Intézet, Radiológiai Diagnosztikai Osztályának tapasztalatait kívánjuk bemutatni, melyeket az elmúlt év (2000.05.-2001.05.) során szereztünk a lágyrésztumorok MR-diagnosztikájában. Esetbemutatásokkal demonstráljuk az MR-vizsgálatok diagnosztikus értékét. Módszer: Az elmúlt évben 136 olyan MR-vizsgálat történt osztályunkon, ahol a beutaló diagnózis felvetette lágyrésztumor (primer vagy recidíva) lehetôségét. Valamennyi esetben több síkban T1 és T2 súlyozott, valamint STIR szekvenciákat készítettünk felületi tekercs alkalmazásával, kiegészítve zsírszuppressziós technikával és intravénás kontrasztanyag adásával. A vizsgálatokat 1,5 Teslás készülékkel végeztük. Eredmények: 106 betegnél mûtétet követôen tumorrecidíva kizárását vagy éppen annak igazolását célozta a vizsgálat. Közülük 22 esetben (20,8%) a vizsgálat alátámasztotta a recidíva gyanúját, míg 84 esetben (79,2%) – a klinikai képpel egyezôen – sikerült megerôsíteni a recidívamentességet. Annál a 30 betegnél, akinél primer lágyrésztumor lehetôsége miatt került sor az MR vizsgálatra, 70%-ban (21 beteg) igazolódott a gyanú, míg 30%-ban (9 beteg) az MR-vizsgálat nem erôsítette meg a beutaló diagnózist. Következtetések: Primer vagy recidív lágyrésztumorok kimutatására és szerkezetének vizsgálatára az MR-vizsgálat érzékeny és hatásos módszer. A környezetbe való terjedés pontos meghatározásához zsírszuppressziós technikát is alkalmazni kell. A kontrasztanyag javítja a tumorterjedés meghatározását, fôleg az izomzatban. Az MR-vizsgálattal a csontvelô érintettsége is jól vizsgálható. 24 éves férfibetegünk jobb oldali orrüregben és arcüregben észlelt tumora a histologiai feldolgozás során olfactorius neuroblastomának bizonyult. Végigkövetjük a diagnosztikus lépéseket, ahol bemutatjuk az elváltozás jellegzetes CTképét, mely már utal a neuroblastoma lehetôségére. A kezelés elsô lépéseként mûtétet végeztünk: lateralis rhinotomiából feltártuk az orrüreget, az arcüreget valamint a rostasejteket, és makroszkóposan az épben eltávolítottuk a tumort. Dokumentáljuk a szövettani feldogozás során alkalmazott immunhisztokémiai eljárásokkal készített szövettani metszeteket. A mûtét után posztoperatív sugárkezelésben részesült betegünk a Fôvárosi Onkológiai Központban. Az ezt követô rendszeres kontrollvizsgálatok során egy alkalommal recidíva gyanúja miatt szövetmintavétel történt, negatív eredménnyel. A mûtét óta 34 hónap telt el. Betegünk locoregionalisan tumormentes, és a beavatkozás esztétikai eredménye is megfelelô. Véleményünk szerint a kellôen radikális beavatkozás a legdöntôbb a recidíva elkerülésében, melyet a posztoperatív irradiatio is jótékonyan egészít ki.

A multicentrikus, randomizált, fázis III. vizsgálat célja összehasonlítani a docetaxel hatásosságát és tolerálhatóságát korábban nem kezelt, elôrehaladott nem kissejtes tüdôcarcinomás betegekben. A vizsgálatot 139 helyen, 28 országban végezték és 18 hónap alatt (2000.jan 31-ig) 1220 beteget vontak be. Docetaxel (75mg/m2) Cisplatin (75mg/m2) vagy Docetaxel (75mg/m2) Carboplatin (AUC=6) kombinációt 21 naponta alkalmazták. A kontroll csoport Vinorelbint (25mg/m2) hetente, és Cisplatint (100mg/m2) 28 naponta kapott. A mellékhatásokat detektálva megállapítható, hogy a Taxotere kombinációban alkalmazva is jól tolerálható. A kétéves túlélés Taxotere-Cisplatin esetén 21%, míg Vinorelbin-Cisplatin esetén 14% volt. A Taxotere-Cisplatin szignifikánsan hosszabb túlélést (p=0,047) biztosított, mint a Cisplatin-Vinorelbin kombináció. A Docetaxel hatásos a nem kissejtes tüdôcarcinomás beteget elsôvonalbeli kezelésében.

A vizsgálat célja: A ciklooxigenázok (COX-1 és COX-2) fontos enzimek, melyek az arachidonsavat prostaglandinná alakítják. Míg a COX-1 általában megtalálható a sejtekben, a COX-2 egy közvetlen korai gén, mely gyakran összefügg a sejtek malignus átalakulásával. A COX enzimek szerepét a tumor kialakulásában vitatják. Az irodalmi adatok szerint a non-szteroid gyulladáscsökkentôknek (non-steroidal anti-inflammatory drugs – NSAIDs), mint az aszpirin és indomethacin, melyek gátolják a COX-1 és -2 (PGE2) metabolizmust jó antitumorális hatásuk van daganatos betegekben. A non-szteroid gyulladáscsökkentôk gátló hatása a karcinogenezisre molekuláris szinten még nem tisztázott. Kísérleteinkben a tumorsejtek által termelt PGE2 gátló hatását (immunszuppresszió) vizsgáltuk a monocyták immunválaszára (kemotaxis és migráció). Módszer: Tumorsejtvonalakból nyert sejtmentes felülúszó, monocyta szeparálása perifériás mononukleáris sejtekbôl (PBMC), flow cytometria (FACS analízis), ELISA assay, adhéziós teszt, migrációs teszt. Eredmények: A különbözô tumorok általában termelnek PGE2-t, melyek csökkentik a monocyták immunválaszát. Így a tumor felülúszó (PGE2) gátolja a monocyták migrációs képességét a kemotaktikus inger (MIP-1ß) irányába, valamint adhézióját (ICAM-1) az endothel sejtekhez. Ez a gátló hatást az okozza, hogy kemokin receptor (CCR5) és a ß2integrin Mac-1 (CD11b, CD18) receptor felületi expressziója csökken (FACS), ezért a monocytákat akadályozza fiziológiás funkciójukban, hogy kilépjenek az erekbôl és az immunválasz részeként, megtámadják a daganatos sejteket. Mindkét monocyta funkciókiesés helyreállítható, ha a tumor sejtvonalakat non-szteroid gyulladáscsökkentôvel (NSAIDs) inkubáljuk (aszpirin és indomethacin). Következtetések: Eredményeink hozzájárulhatnak a non-szteroid gyulladáscsökkentôk tumorgenezisre gyakorolt gátló hatásának (kemoprevenciójának) magyarázatához daganatos betegekben.



Absztraktok A szerzôk ismertetik egy 41 éves epipharynxtumoros beteg esetét, aki 1976-ban végzett és CR-t eredményezô telekobalt-sugárkezelés során a nyaki gerincvelôre 42 Gy-t kapott. Két hónap múltán Lhermitte-syndroma alakult ki, s e tünetek ma is megvannak. Emellett mindkét felsô végtagon enyhe fokú paresis és alsó motoneuron betegség is jelentkezett, melyek gyorsan megszûntek. Módszer és eredmények: A betegben 25 évvel a sugárkezelést követôen a korábban irradiált gerincszakaszon fokozott FDG- és [15O]-butanol-felvételt bizonyítottunk, ugyanakkor nem volt megfigyelhetô gerincvelôi [11C]-metioninfelvétel. Következtetések: Kísérleti eredményeink interpretációjához feltételezzük, hogy az emelkedett glukóz-metabolizmust és fokozott perfúziót a regenerálódott akciós potenciál vezetés megnövekedett energiaigénye magyarázza. Ez azzal lehet kapcsolatos, hogy a demyelinizált axonokban egyéb krónikus demyelinizációs betegségekhez hasonlóan (Waxman: N Eng J Med, 1998, 338: 323-325) a szokásosnál nagyobb denzitással expresszált Na-csatornák biztosítják az akciós potenciál folytonos tovahaladását (a Ranvier-csomók saltatorikus ingerületvezetésével szemben). Bár a betegben a 42 Gy alatta maradt a radiogen myelopathia szokványos küszöbdózisának, hajlamosító tényzôként szerepelhetett a fokozott egyéni sugárérzékenység. OTKA T25827/1997 támogatásával.

24. Csere T1, Sáfrány G2, Stefanits K1, Szakáll Sz Jr3, Lengyel E4, Olajos J5, Vönöczky K4, Ésik O4,6 1POTE, 2Országos Sugárbiológiai Intézet, Budapest, 3Debreceni Egyetem, Debrecen, 4Országos Onkológiai Intézet, Budapest, 5Jósa András Kórház, Nyíregyháza, 6SE, Budapest Permanens radiogen myelopathia epipharynxtumoros betegben

Vizsgálat célja: Vastagbélrákos mûtéti preparátumokból kinyert nyirokcsomók méretének elemzése, valamint a méret stádiummeghatározásban játszott esetleges szerepének értékelése. Módszer: 60 nyirokcsomó-áttétes és 63 nyirokcsomó-negatív vastagbélrákos beteg 1334 negatív és 189 áttétes nyirokcsomója, valamint 43 pericolicus/perirectalis, ≥3 mm-es tumorgóca került mikroszkópos mérésre. Eredmények: Ezen képletek átlagos mérete (± SD) 4.5 ± 2.7 mm volt. A Dukes C stádiumú tumorok nyirokcsomóinak átlagos mérete szignifikánsan nagyobb volt, mint a nyirokcsomó-negatív tumoroké (4.7 és 4.3 mm). Az áttétes nyirokcsomók átlagos mérete szignifikánsan nagyobb volt, mint az áttétmenteseké (6.3 és 4.2 mm), annak ellenére, hogy a legnagyobb áttétes nyirokcsomó mérete ≤5 mm volt a Dukes C carcinomák 1/3-ánál. A 7 legnagyobb nyirokcsomó alapján helyesen határozhattuk volna meg a stádiumot az esetek 98%-ában (Dukes C carcinomák 97%-ában). Következtetések: A vastagbélrákok stádiumának meghatározása nemcsak a vizsgált nyirokcsomók számától, hanem azok minôségétôl, így méretétôl is függ. Az egyes nyirokcsomók nem egyenértékûek, és bármely tanulmány, amely ezt nem veszi figyelembe, tévesen következtethet, amikor a minimálisan vizsgálandó nyirokcsomó számra próbál ajánlást tenni. Ha a nyirokcsomók méretét is figyelembe vesszük, akkor úgy tûnik, hogy akár 7 nyirokcsomó vizsgálata is elegendô lehet a Dukes C stádium megbízható kizárására.

25. Cserni G Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Kecskemét

Cél: Intézményünk SNB-n átesett emlôrákos betegeinek átfogó értékelése. Módszer: Az SNB peritumoralisan adott Patent-kék festék segítségével történt 127 klinikailag T1-2N0 emlôrákos beteg 129 tumoránál (A csoport); késôbb radiocolloid adása, lymphoscintigraphia és intraoperatív gamma-szondás detektálás egészítette ki a módszert 74 további betegnél (B csoport). Ezen betegeknél axillaris dissectio is történt. A C csoportot 34 emlôrákos beteg képezi, akiknél az axillaris dissectio elsôsorban az SNB függvénye volt. Eredmények: Az elsô 53 eset képezte az SNB tanulási folyamatát, amely alatt 30 egymást követô SNB sikeres azonosítási aránya elérte a 90%-ot. Ezután (n=76) az A csoportban az SN azonosítási arány, az SNB prediktív értéke (megbízhatósága) és hamis negatív aránya 92%, 93%, illetve 10% volt. A B csoportban az SN azonosítási arány, megbízhatóság és hamis negatív arány 100%, 99%, illetve 3% volt. A C csoportban 16 betegnél sikerült az axillaris dissectiót elkerülni; a blokkdissectio 12 esetben elsô, 6-ban második lépésben történt. Következtetések: A vitális festéses és radioaktivitás-vezérelt SNB-s technika kiegészíti egymást, kombinációjuk javítja a teljesítményt, és alapját képezheti az SNB alapján szelektíven elhagyott axillaris blokkdissectio gyakorlatának.

26. Cserni G, Boross G, Rajtár M, Sinkó M, Baltás B, Svébis M Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Kecskemét

A tüdôrák az évi 6000 feletti incidenciával nagy kihívást jelent az onkopulmonológiának. 35 év alatt elôfordulása sporadikus. 1997. július 1– 2001. június 30. között osztályunkon két fiatal férfinél diagnosztizáltunk tüdôrákot. A 24 éves, erôsen dohányzó fiatalembernél jobb felsô lebeny resectio történt adenocarcinoma miatt. Az érbetörést mutató pT1N1M0 stádiumú daganat miatt a beteg adjuvans chemo- és radioterápiában részesült. A 32 éves élsportoló fiatalember betegsége vena jugularis thrombosis okozta tünetekkel kezdôdött. Kiterjedt, bilateralis mediastinalis nyirokcsomóáttéteket adó bal alsó lebenyi árnyéktöbblete adenocarcinomának bizonyult. Palliatív célú, jelenleg a leghatékonyabbnak tartott hemoterápiában, majd anticoagulans védelemben radioterápiában részesült a folyamat progressziójaként kialakult vena cava superior syndromára tekintettel. Négy hónapos követés után exitált. Két esetismertetésünkön keresztül a tüdôrák aktív és palliatív onkológiai kezelési lehetôségeit mutatjuk be, szemléltetve a multidiszciplináris ellátás jelentôségét.

27. Csiszér E1, Füzesi K1, Ganofszky E1, Pálffy Gy1, Bajcsay A2, Hüttl T3 1Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, 2Országos Onkológiai Intézet, 3SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest

A nyirokcsomóméret befolyása vastagbélrákok nyirokcsomó statusának meghatározására

Sentinel nyirokcsomóbiopsiás (SNB) gyakorlatunk emlôrákban: múlt, jelen, jövô

Tüdôrák fiatal életkorban



255

Absztraktok 28. Csókay B, Farnham J, Hoffman M, Neuhausen S, Cannon-Albrightl, Oláh E Országos Onkológiai Intézet, Molekuláris Biológia Osztály, Budapest, 1University of Utah, Dept. of Genetic Epidemiology, Salt Lake City Az emlôrák kockázatát módosító genetikai ényezôk vizsgálata

29. Csuka O, Hargitai Á, Juhász A, Kámory E, Tóth J, Köves I, Ottó Sz Országos Onkológiai Intézet, Budapest Epigenetikus géninaktiválás humán daganatokban

30. Cuhorka A, Kádár E, Konda S, Telek G, Jakab F Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Sebészeti-Érsebészeti Osztály Rosszindulatú emlôdaganatok sentinel (ôrszem) nyirokcsomó meghatározásával szerzett tapasztalataink

32. Czigner J, Csanády M, Iván L Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Szeged A gégerákok és metastasisaik TNM és pTNM vizsgálata

256

Vizsgálat célja: Az emlôrák kockázatát módosító olyan genetikai faktorok azonosítása BRCA1 és BRCA2 mutációt hordozókban, amelyek a BRCA gének mutációi által közvetített elsôdleges kockázatot befolyásolják. Vizsgálatainkban szereplô gének: az inzulin útvonal génjei (IRS1, IGFBP3), hormonális hatású gének (AR, SHBG, HSD3B2), ill. egyéb, az emlôrák kialakulásában szerepet játszó gének (PTEN, Prohibitin, HPC2). Módszer: Nagyszámú (összesen 355) BRCA1 és BRCA2 hordozóban, illetve esetenként sporadikus emlôrákok csoportjában is vizsgáltuk a gének funkcionális polimorfizmusait allélspecifikus PCR-rel, SSCP-vel, RFLP-vel, illetve CArepeat genotipizálással, majd statisztikailag elemeztük, hogy az adott polimorfizmusnak van-e a betegség manifesztálódását befolyásoló hatása. Eredmények: A vizsgált gének közül az SHBG és a prohibitin esetében találtunk pozitív összefüggést a gén polimorfizmusa és a betegek életkora között, az IRS1 és PTEN esetében ilyen összefüggés nem volt kimutatható. A HPC2 variánsai BRCA1 és BRCA2 hordozókban nem, viszont sporadikus emlôrákban elôrehozzák a betegség kialakulását. Az IGFBP3 és HSD3B2 polimorfizmusokkal kapcsolatos vizsgálatok, csakúgy, mint az összes vizsgálat végsô értékelése még folyamatban van. Következtetések: Sikerült azonosítanunk olyan géneket/polimorfizmusokat, amelyek emlôrák esetében a BRCA mutációkból eredô elsôdleges rákkockázatot módosítják. Ez a nagyobb kockázatú betegek jobb azonosítását és ellátását teheti lehetôvé a jövôben. A vizsgálat célja: A carcinogenesis során a gének epigenetikus úton is inaktiválódhatnak a promoter régiók hipermetilációjával. Vizsgálataink célkitûzése az, hogy a különbözô daganatok génmetilációs statusát meghatározzuk a DNS mismatch repair gének (MMR) sejtproliferációt szabályozó gének (p16, p15), valamint a metasztázis szuppresszor gének (APC – Cadherin – Catenin b) vizsgálatával. Összefüggést kerestünk ezen gének hipermetilezettsége és a daganatok progressziója között. Módszer: A fenti gének metilációs statusát 100 emlôdaganat, 96 vastagbél- és 87 fej-nyaki daganatmintában metiláció specifikus PCR módszerrel (MSP) határoztuk meg. Eredmények: Az MMR gének a vastagbéldaganatok 40%-ában, a fej-nyaki daganatok 14%-ában hipermetilezettek. A p16 gén hipermetilációja a fej-nyaki daganatok 37%-ában, a vastagbéldaganatok 23%-ában észlelhetô. Az APC gén hipermetiláció az emlôdaganatok 40-65%-ában (ductális, lobuláris), a vastagbéldaganatok 26%-ában mutatható ki. Az E cadherin gén a fej-nyaki daganatok 70%-ban, a ductális emlôdaganatok 40%-ban, a lobuláris carcinomák 65%-ban hipermetilezett, amely a metasztázis során 86%-ra emelkedik. Következtetések: A daganatok metilációs statusának meghatározása alkalmas lehet új diagnosztikai eljárások kifejlesztésére. DNS metilációt gátló szerek (5 aza C) a metilátor fenotípusú tumorok hatékony gyógykezelését eredményezhetik. Bevezetés: A daganatbiológiai kutatások eredményeinek, illetve az onkoradiológiai terápiás lehetôségek bôvülésének köszönhetôen az utóbbi évtizedben az emlô rosszindulatú daganatainak sebészi kezelése a szervmegtartó mûtétek irányába mozdult el. A magas morbiditású axilláris disszekció kiváltása érdekében a daganatos emlô sentinel (ôrszem) nyirokcsomójának (SLN) meghatározása és részletes szövettani (rutin és immunhisztokémiai) vizsgálata alkalmas stratégia a megfelelô tumor staging felállítására. Módszer: Sebészeti Osztályunkon 1999. márciusa óta 97 (T1-T2 N0M0) stádiumú emlôtumoros betegnél végeztünk SLN meghatározást és biopsziát. 25 betegnél Patent Blue festékjelöléses módszerrel, 20 betegnél 99mTechnetium-conjugált sulphurcolloid (SentiScint) radioizotóp detektálással (szintigráfiás bôrjelölést követô intraoperatív Navigator kézi gammasugár detektor), illetve 52 esetben a két módszer kombinált alkalmazásával detektáltuk a SLN-t. Jelen tanuló periódusunkban minden esetben elvégeztük az axilláris disszekciót is. Eredmények: A csak festékkel meghatározott esetekben 52% volt a SLN feltalálási arány. A kombinált módszerrel 94%, illetve az utóbbi fél évben csak izotóppal végzett meghatározásoknál ez az arány már 95% volt. A SLN-k részletes hisztológiai vizsgálatának eredménye 82%-ban tükrözte az axilla nyirokcsomó státuszát. Az esetek 18%-ában viszont nem: 14 esetben (14%) találtunk tumor pozitív SLN-t negatív axilláris lelet mellett, skip metasztázist (negatív SLN, de az axilla pozitív) 4 esetben (4%) észleltünk. Következtetések: Vizsgálatunkban a csupán radioizotóppal történô SLN meghatározás nem vezetett alacsonyabb feltalálási arányhoz, mint a kombinált módszer. Csak a megfelelô tanuló periódus (legalább 95%-os SLN feltalálási arány) lezárását követôen tartjuk elfogadhatónak a rutinszerû axilláris blokkdisszektió elhagyását sikeres SLN meghatározás esetén. Vizsgálat célja: 10 éves periódus (1986-1996), minimum 5 éves követési idôvel rendelkezô közel 600 gégerákos betegén a daganat localisatiojának és stadiumának, valamint metastasisaik prevalenciájának retrospektív kiértékelése elsôdlegesen a nyaki metastasisok kezelésében követhetô eredményesebb terápiás stratégia kialakításához. Módszer: 598 beteget operáltunk gégerák miatt a fenti 10 éves periódusban. Közülük 192 (32%) betegen ezzel együtt primer nyaki block-dissectio (ND) is történt - tapintással, ultrahang, ritkán CT, illetve aspiratiós cytológiai vizsgálattal igazolt - klinikailag N+ status miatt. A supraglotticus T1, T2 carcinomák esetén a I.,II., III. nyaki regiók, míg a T3, T4 stadium esetén a I-V. nyaki regiók mindegyike dissectióra került, de hasonlóan a transglotticus gégerákok esetén is. 402 (68%) beteg primer nyaki statusa klinikailag No stadium volt, erre kezelést nem kaptak. Eredmények: Az 598 betegen 265 supraglotticus-, 225 glotticus-, 104 transglotticus-, és 4 subglotticus gégerákot különítettünk el. A 192 primer ND-specimen 55%-ban bizonyult pN+-nak; a supraglotticus tumorok eltávolított nyaki nyirokcsomóinak 52%-a, a transglotticus tumorokkal együtt eltávolított nyirokcsomók 60%-a pN+ volt. Extracapsularis terjedést mutatott a pN+ nyirokcsomók 41%-a. A diagnózis idején a supraglotticus gégerákok 26%-a, a hangszalagrákok csupán 2%-a viszont a transglotticus gégerákok 31%-a okozott pN+ nyaki leletet. Az occult metastasisok 3 éven belül manifestálódtak a fenti localisatio szerint 11%, 9% és 15% gyakoriságban. Következtetések: A több, mint 5 éves követési idôt is beszámítva a supraglotticus gégerákok 37%-a, a glotticus rákok 11%-a és a transglotticus gégerákok 46%-a okozott nyaki metastasist. Az occult metastasisok 9-15%-os aránya a T3, T4 daganat stadiumban a preoperatív diagnosztika javításának igényét jelzi a supraglotticus és transglotticus gégerákok össz metastasis aránya (37%, illetve 46%) jól megtervezett electiv nyaki (regionalis metastasis) terápiát tesz szükségessé. A klinikailag N1 stadium a mûtét után 53%-ban pNo-nak bizonyult, itt tehát a mûtéti indikációban kell jobban szelektálni. A klinikai N2, N3 stadiumok resecatumai – egy kivétellel – mind pN+ leletet mutattak, ami a módosított vagy radicalis ND helyes indikálását igazolta.



Absztraktok Vizsgálat célja: 1996. januártól 2001. januárig 5 év kemoterápiáját tekintettük át: daganatos lokalizáció, kuratív, palliatív kezelés, protokollok megoszlása, betegek életkora, bekövetkezett mellékhatások és szövôdmények szerint. Módszer: betegeink dokumentációjának manuális áttekintése, 1998-tól informatikai rendszer áll rendelkezésre – a kettô összehasonlítása. Eredmények: mérhetônek tartjuk a tervezett és ténylegesen beadott ciklusok számát, a protokolltól szükséges eltérést (dóziscsökkentés, gyógyszerhiány), a mellékhatások, otthon ill. kórházban ellátható szövôdmények számát, a teljes és betegségmentes túlélést, a terápia lelki hatását. Következtetések: az Onkológiai Nappali Kórház ambuláns kúraszerû ellátást tesz lehetôvé. Betegeinket kevébé terheli meg, mint a hospitalizálás. A szövôdmények többsége otthon ellátható volt. Transzfúzió céljából küldtük osztályra a legtöbb beteget, az agranulocitózis ill. szepszis csak kis mértékben indokolt osztályos felvételt. Az ambuláns ellátás mögött azonban szükséges 10-15 aktív ágy a szövôdmények ellátására ill. néhány fekvô vagy távolról járó, több napos kezelésben részesülô beteg számára. Sokkal inkább van szükség onkológiai rehabilitációs és krónikus ágyakra.

33. Dani Á, Osváth M, Pinczés I Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Szent Borbála Megyei Kórháza, Tatabánya

Az Országos Onkológiai Intézet Kemoterápia „A”/ Hematológiai Osztályán 1978-2000 között 1113 non-Hodgkin malignus lymphomás beteget kezeltünk. Primer központi idegrendszeri lymphomát 15 betegben igazoltunk (9 ffi, 6 nô). 12 beteg kapott kombinált sugár- és kemoterápiát, közülük elsôdlegesen radioterápiában 8, kemoterápiában 3 fô részesült. 2-2 fônél csak gyógyszeres kezelést, ill. csak radioterápiát alkalmaztunk. A 90-es évek elején CHOP-t, késôbb methotrexat alapú kezeléseket adtunk. 10 beteg kapott intrathecalisan citosztatikumot. A kezelés hatása 12 betegnél volt értékelhetô, 5-nél komplett, 7-nél partialis remissziót értünk el. Az átlagos túlélés 12,5 hó (3-48 hó). 9 beteget vesztettünk el, közülük 3-nál rapid lefolyású, gyors leépüléshez vezetô agyi atrophia alakult ki. Az elôadás röviden összefoglalja a szakirodalom jelenlegi ajánlásait a primer központi idegrendszeri lymphomára vonatkozóan.

34. Deák B, H Eid, Molnár Zs, Schneider T, Várady E, Rosta A Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Onkológiai Nappali Kórházunk 5 éves kemoterápiás gyakorlata

Primer központi idegrendszeri lymphoma kezelésével szerzett tapasztalataink Vizsgálat célja: Új génterápiás eljárásokat kívánunk kifejleszteni az agydaganatok kezelésére. Módszer: Glioma sejtekbe adenovírus vektorok segítségével olyan géneket juttatunk be, melyek érzékenyítik azokat egyes citosztatikumokra, ill. vírusellenes szerekre. Ilyen gének pl. az uracil-foszforibozil-transzferáz és a timidin-kináz enzimeket kódoló gének. Az uracil-foszforibozil-transzferáz 5-fluoruracilra érzékenyít, a timidin-kináz pedig a ganciclovir metabolizmusához szükséges. Kísérleteinket in vitro és in vivo körülmények közt végeztük. Az in vitro kísérletek során a glioma sejteket olyan vírusvektorral fertôztük, mely mind az 5-fluoruracilra, mind pedig a ganciclovirra érzékenyítô gént tartalmazott. In vivo kísérleteink alkalmával egereken subcutan, ill. intracranialis tumorokat hoztunk létre érzékenyítô géneket tartalmazó glioma sejtek oltásával, majd 5-fluoruracil és ganciclovir kezelés után nyomon követtük a tumorok méretének változását, ill. az állatok túlélését. Eredmények: Az érzékenyítô géneket tartalmazó subcutan tumorok a kontrollhoz képest lassabban növekedtek, az agydaganatos állatok túlélése pedig meghosszabbodott. A kezelés akkor is eredményes volt, ha a tumorsejteknek csak egy részébe juttattunk gyógyszerérzékenyítô géneket. A lokális sugárterápiával történô kombináció tovább növelte a hatékonyságot.

35. Désaknai Sz, Sáfrány G Országos Sugárbiológiaiés Sugáregészségügyi Kutatóintézet, Budapest

A vizsgálat célja: A daganatos betegek gyógyulási esélye alapvetôen a terápia helyes megválasztásától függ. Az emlôdaganatok a közepesen érzékeny daganatok közé tartoznak. A kemoterápiás kezeléssel szembeni rezisztencia oka lehet a HER 2 overexpresszió, magas target enzim szint (Topoizomeráz II), a sejtek csökkent apoptózis képessége, mutáns p53, alacsony Bax szint. Vizsgálataink célkitûzése, hogy az emlôtumorok várható terápiás érzékenységét a HER 2 és Topo II szintek alapján elôre jelezzük. Módszer: Vizsgálatainkban 58 primer emlôtumor és 87 mikrometasztázis esetében (keringô daganatsejtek, csontvelôanalízis) kvantitatív RT-PCR módszerrel a HER 2 és Topo II szintet határoztuk meg. Eredmények: Vizsgálataink szerint a primer emlôdaganatok 27%-ában a HER 2 szint megemelkedett, amely a daganatok kemorezisztenciájára utal. A mikrometasztázisok 22%-ában magas HER 2 szintet mutattunk ki. A Topo II és HER 2 overexpressziója egyidejûleg ritkán mutatható ki. Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy a HER 2 és Topo II expresszió mRNS szintû kimutatása alkalmas az emlôdaganatok kemoszenzitivitásának megítélésére és az individuális kezelési séma kialakítására. A HER 2 overexpresszió antraciklinekkel, Taxollal illetve CMF kezeléssel szembeni rezisztenciát idézhet elô. A HER 2 expresszió kimutatása alkalmas lehet arra, hogy az emlôdaganatos betegeket alacsony és magas rizikócsoportba soroljuk.

36. Doleschall Z, Láng I, Dubecz S, Péley G, Csuka O Országos Onkológiai Intézet, Budapest



Agydaganatok kezelése gyógyszerérzékenyítô génekkel

Molekuláris markerek alkalmazása mikrometasztázisok azonosítására és jellemzésére

257

Absztraktok 37. Döme B, Lukits J, Répássy G, Somlai B, Tímár J Semmelweis Egyetem, 1.sz.Pathológiai és Kísérleti Rákkutató és Bôr- és Nemikórtani Intézete, Budapest, Országos Onkológiai Intézet, Budapest A malignus daganatok vaszkularizációja és ennek prognosztikai jelentôsége

38. Drahos Á, Dám AM Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet Sugárérzékenyítô hatás növekedése hiperfrakcionált alacsony dózisú besugárzásoknál

39. Dubecz S, Péley G, Rahóthi P, Sinkovics I1, Boér A2, Köves I Országos Onkológiai Intézet, Sebészeti O., 1Izotóp-diagnosztikai O., 2Fej-Nyak Sebészeti O., Budapest Az ôrszem nyirokcsomóbiopszia helye a pajzsmirigytumor sebészetében 40. Élô J, Horváth E, Bártfay R Fôvárosi Önkormányzat, Uzsoki utcai Kórház, Fül-orr-gége, fej-nyaksebészeti Osztály, Budapest Ismeretlen primer tumorok nyaki metastasisai

258

A daganatok vaszkularizációja alapvetôen három mechanizmussal jön létre: tumor-indukált neoangiogenezis útján, a meglévô erek kooptálásával illetve egy ellentmondásos módon, az ún. vaszkuláris mimikri útján, amikoris a daganatsejtek endotheliális geno- és fenotípussal rendelkezve maguk képeznek csatornákat. A három mechanizmus alapja a különbözô angiogenetikus citokinek eltérô termelôdése a daganatokban. Azokban a daganatféleségekben, amelyekben a neoangiogenezis dominál, érdekes módon a vaszkularizáció mértéke egyértelmû összefüggést mutat a tumoros progresszióval (emlôrák, gasztrointesztinális rákok, tüdôrák, urogenitális daganatok). Más daganatokban azonban a vaszkularizáltság mértéke nem mutat ilyen összefüggést a viselkedéssel (melanóma). A jelen vizsgálat célja az volt, hogy két daganatféleségben, a bôr melanómáiban és gégerákokban vizsgáljuk retrospektív tanulmány keretében az összefüggést a vaszkularizáció formája és mértéke, illetve a daganat progressziója között. Módszer: vizsgálatainkhoz 45 melanóma és 21 gégerák paraffinos blokkjait használtuk, ahol a kórfolyamat kimenetele ismert volt. A tumorok erezettségét kettôs immunhisztokémiai jelöléssel mutattuk ki (CD31/laminin) és morfometriai úton mértük az érdenzitást valamint más ér-paramétereket. Eredmények: Melanómák vizsgálata során megállapítottuk, hogy ezen tumor esetében a vaszkularizáció a neoangiogenezis és inkorporáció kombinált formájában zajlik. Ugyanakkor a peritumorális neoangiogenezisnek nincsen számottevô biológiai jelentôsége. Ezzel szemben az intratumorális (inkorporálódott) erek sûrûsége egyértelmû összefüggést mutatott a szervi áttétképzéssel. A 30 ér/mm2-nél kisebb intratumorális érdenzitású daganatok esetében a betegek 5 éves túlélése 100%-os, míg efelett drámaian lecsökken. A továbbiakban laringeális rákok erezettségét hasonlítottuk hipofaringeális rákok erezettségéhez, mivel ezen daganatok prognózisa azonos szöveti szerkezet mellett erôsen eltérô. Ezen daganatféleség esetében az érellátás neoangiogenezis révén történik. Bár a malignusabb viselkedésû hipofaringeális daganatok azonos stádium mellett kisebb méretûek, erezettségük mértéke nem tér el a laringeális tumorokétól és nincsen eltérés a fô angiogenetikus faktor, a VEGF expressziójában sem. Következtetések: a bôr melanómája esetében igazoltuk, hogy csak az ún. intratumorális erek sûrûségének van prognosztikai szerepe és nem a jóval gazdagabb ún. peritumorális erezettségnek. Gégerákok esetében ugyanakkor igen eltérô progressziós képességû daganatokban nem találtunk eltérést a vaszkularizációban, ami arra utal, hogy az eltérô biológiai viselkedésért a laringeális és hipofaringeális rákok eltérô invazív képessége, de nem eltérô angiogenetikus képessége állhat. A vizsgálat célja: Az utóbbi években a daganatterápiában egyre inkább elterjedôben van a naponta két-három frakcióban végzett besugárzás. Vizsgáltuk dibromo-dulcitol (DBD) sugárérzékenyítô hatásának változását hyperfrakcionált besugárzás hatására in vitro. Módszer: Melanoma sejtek klonogenitását vizsgáltuk 0-4 Gy besugárzási dózist követôen. Az egyes dózisokat 1-8 frakcióban alkalmaztuk, az egyes frakciók között legalább 6 óra intervallumot tartva. Sugárérzékenyítôként DBD-t alkalmaztunk úgy, hogy a sejtek tápfolyadékát besugárzás elôtt 1 órával 5 mg/ml tartalmú tápfolyadékra cseréltük. A besugárzást hypoxiás körülmények között (95% N2+5% O2) is elvégeztük. A sejtek túlélési vizsgálatához klonogenitási tesztet végeztünk. Eredmények: A 0,5 Gy körüli dózissal történô besugárzásnál a hypoxiás sejtek sugárérzékenységét tapasztaltuk az oxigénnel jól ellátottakhoz képest. A DBD sugárérzékenyítô hatása eltérést mutatott a sugárdózis függvényében, amely hypoxiában még kifejezettebb volt. A 0,5 Gy frakciónkénti dózisok minél nagyobb frakciószámban történô alkalmazása a DBD sugárszenzitizáló hatásának ugyanolyan mértékû eltérését mutatta a hypoxiás és az oxigenált sejteken, mint az egyszeri nagy dózisú kezelés. Magasabb frakciónkénti dózissal illetve alacsony frakciószámnál nem lehetett ugyanezt az eredményt elérni. Következtetések: Eredményeink alátámasztják az alacsony, 0,5 Gy körüli frakciónkénti dózisok gyakori alkalmazásának jelentôségét a daganatterápiában. A pajzsmirigyrák esetén végezhetô blockdissectiók fajtái: radikális, módosított radikális, szelektív, szisztémás. A blockdissectio azonban nem veszélytelen: sérülhet a platysma, a m. sternocleidomastodieus, a v. jugularis, a n. recurrens, a mellékpajzsmirigy. A fenti veszélyeket tartalmazó blockdissectio elhagyása a sentinel nyirokcsomó vizsgálatával lehetséges. Ha a primer tumort draináló sentinel nyirokcsomó szövettani vizsgálata metastasist nem igazol, úgy a blockdissectio elhagyható. Eddigi vizsgálatok szerint az emlôtumorhoz, a melanomához hasonlóan a pajzsmirigynek is van sentinel nyirokcsomója. Ez többnyire centrális, ritkábban laterális elhelyezkedésû. A pajzsmirigy nyirokrendszer feltérképezését, a sentinel nyirokcsomó kimutatását kettôs jelöléssel (vitális kék festéssel, radiokolloiddal) végezzük. Segítségükkel precíz stádium-meghatározás lehetséges, a mûtéti radikalitás csökkenthetô, megkönnyítik az áttétes nyirokcsomók sebészi eltávolítását. A pajzsmirigytumor sentinel nyirokcsomó kimutathatóságával kapcsolatban sok technikai probléma vár még tisztázásra. A módszer specificitásának és szenzitivitásának meghatározásához nagyobb esetszámú tanulmányok szükségesek. Elôadásunkban ezirányú kezdeti tapasztalatainkról számolunk be.

Kóros nyaki terimék, lymphadenopathiák oka és terápiája még napjainkban is kihívást jelentenek a fej-nyaksebészek számára. Fizikális vizsgálattal, képalkotókkal és finomtû-biopsiával igazolt nyaki nyirokcsomó metastasisok eredete számos esetben nem található. A gyakorlott sebészek a modern vizsgálóeszközök segítségével sok esetben megtalálják a rejtett kisebb tumorokat is, így a nyaki áttétek fel nem derített forrása 5-8%-ra csökkenthetô. Anyag és módszer: 1995. és 2000. közötti idôszakban 613 blockdissectiot végeztünk, ezek 10%-a egyéb nyaki terime miatt, 552 esetben nyaki metastasis miatt történt. 19 esetben találtunk olyanokat, akiknek a kivizsgálás során primer tumora ismeretlen maradt. Prognosztikai és terápiás szempontból vizsgáljuk a lényeges faktorokat. Köztük az áttét lokalizációját, a méretet, a számát és a szöveti minemûségét. Megbeszélés: A metastasis lokalizációja- figyelembe véve a satellit, sentinel szabályt – utal a fel nem derített tumor lokalizációjára. Általánosságban: a nyak felsô és középsô régiójában – level I,II,III – talált áttétek többsége a kivizsgáláskor még rejtett fej-nyaki tumorokból ered. A supraclavicularis régió – level IV – metastasisainak többsége a kulcscsont alatti területbôl származik. A m. sternocleidomastoideus mögötti – level V– áttétek forrása leggyakrabban az epipharynx. A tûbiopszia szövettani eredménye nem csak a prognózisra, de a primer tumor lokalizációjára is utalhat. Az onkológiai team által meghatározott individuális kombinált kezelést tartjuk a legeredményesebbnek.



Absztraktok Módszer: A CT-, MRI-, SPECT- és PET-vizsgálatok együttes felhasználásához regisztrációs, korrekciós és képfúziós szoftverek, valamint speciális adatgyûjtési protokollok kidolgozása és a korszerû adatátviteli módszerek bevezetése teremtették meg a szükséges feltételeket. Automatikus és interaktív regisztrációs szoftvereket alkalmaztunk a képfúziós technika onkológiai felhasználására a különbözô vizsgálattípusokban. Eredmények: Kidolgoztuk az egyes képalkotó modalitásokhoz azokat a protokollokat, amelyek a rutin diagnosztikai, illetve a tudományos célú képi fúziós feladatok megoldásához biztosítják az optimális feltételeket. 103 esetben végeztük el sikerrel az FDG és az agyi perfúziós PET-vizsgálatok képeinek automatikus és interaktív regisztrációját. A [11C]metionin és az FDG PET-vizsgálatok megbízható fúzióját csak úgy tudtuk megoldani, ha a két vizsgálatot azonos helyzetben végeztük (4 eset). Extracranialis vizsgálatok esetében interaktív szoftver segítségével sikerült a regisztrációs feladatot megoldani (8 eset). A külsô és belsô markerpontok kombinált alkalmazásával lényegesen csökkentettük a regisztrációhoz szükséges feldolgozási idôt, és egyúttal növeltük a regisztráció pontosságát és így a módszer hatékonyságát is. Speciális, hármas (CT/MRI/PET) regisztrációval hatékony módszert dolgoztunk ki a 3D besugárzástervezés eredményességének növelésére. Következtetés: a képalkotó eljárások együttes értékelése hatékonyan elôsegíti a kezelési döntéseket.

41. Emri M1, Ésik O2,3, Repa I4, Bogner P4, Berényi E5, Olajos J6, Lengyel Zs1, Trón L1 1Debreceni Egyetem, Debrecen, 2SE, 3Országos Onkológiai Intézet, Budapest, 4Kaposvári Egyetem, Kaposvár, 5HUNIKO Kft., Kerepestarcsa–Miskolc– Nyíregyháza, 6Jósa András Kórház, Nyíregyháza Képfúziós és képregisztrációs módszerek alkalmazása az onkológiában

Vizsgálat célja: A hasi és mellkasi folyadékgyülem gyakori kísérô tünete a malignus daganatos megbetegedéseknek. Lényegesen befolyásolja a betegek életminôségét és túlélését, ezért palliatív terápiájuk fontos része a komplex daganatellenes terápiának. Módszer: A szerzô részletesen ismerteti a malignus folyadékgyülemek kialakulását, tüneteit, diagnosztikáját és terápiáját. Következtetések: Bár az ascites és a hydrothorax megjelenése a malignus daganatos betegségeknél egy elôrehaladott stádiumot, progresszív folyamatot jelez; az általuk okozott tünetek és panaszok csökkentése, illetve átmeneti megszüntetése csak palliátio, ez mégis fontos, kiegészítô része a komplex terápiának, hogy a betegek életminôsége javuljon és túlélésük meghosszabbodjon.

42. Erdélyi Cs Uzsoki utcai Kórház, Budapest

A vizsgálatok célja: A PET-módszer minden eddigi képalkotó eljárásnál érzékenyebben jelzi a normális és a daganatos szövetek anyagcseréjében bekövetkezô változásokat, mely lehetôvé teszi a radiogen reakciók in vivo vizsgálatát. Eredmények: A korábbi mezôelrendezés bármikor rekonstruálható, ugyanis az agy kivételével mindenütt találhatók fibroblastok, s ezek sugárzást követô, folyamatos, fokozott kollagentermelése az FDG-vel végzett vizsgálatok során jól kirajzolódik. Az agyban a besugárzási mezô határait a csökkent FDG-felvétel jelzi, ami a neuronok sérülésével, és a következményes alacsonyabb metabolikus aktivitásával kapcsolatos. Ha a besugárzási mezôben csontvelôi vérképzô elem is volt, akkor a dózistól függôen átmenetileg lecsökken vagy véglegesen eltûnik az intenzív sejtosztódásra utaló [11C]-metioninfelvétel. A jelentôs FDG-halmozású parenchymás szervek ôssejtjeinek pusztulása általában arra vezet, hogy az adott szervre jellemzô FDG-felvétel csökken. Ez figyelhetô meg a radiogen myocardium-fibrosis, az interstitialis nephritis, a nyál- és a könnymirigyek fibrosisa kapcsán. A tüdôben az ôssejtek pusztulása nem mutatható ki, de a domináló kötôszövetfelszaporodás kifejezettebb tüdôrajzolatot eredményez. Következtetések: A besugárzási mezôhatárok tartós/végleges kimutathatósága és a radiogen reakciók súlyosságának dózisfüggôsége alapján a PET-vizsgálatok alkalmat adnak a korábbi besugárzási körülmények geometriai és dozimetria reprodukálására, aminek komoly igazságügyi orvostani konzekvenciái lehetnek. OTKA T25827/1997 támogatásával.

43. Ésik O1,2, Sáfrány G3, Trón L4 1Semmelweis Egyetem, 2Országos Onkológiai Intézet, 3Országos Sugárbiológiai Intézet, Budapest, 4Debreceni Egyetem, Debrecen

Emlôrekonstrukció igénye az emlô eltávolítása, torzító megkisebbítése, fejlôdési rendellenesség, trauma után merül fel. Elôzetes mûtéti beavatkozás utáni emlôképzés mellrák, extrém nagyságú benignus tumor eltávolítása, ill. precancerosus állapot miatti preventív subcutan mastectomia után indikált. Magyarországon évente mintegy 6800 emlômûtét történik rákos folyamat miatt. Az utóbbi években az emlômegtartó mûtétek aránya 20%-ról 40-55%-ra emelkedett, de így is mintegy 2800 mastectomia történik. Ezen tendenciával ellentétben az emlôképzô mûtétek száma stagnált, elôrelépés csak utóbbi években észlelhetô. A Szerzôk osztályán az operált betegek jelentôs részét képezik az emlôrákos betegek. Az 1998-2000-es idôszakban a malignus emlôdaganat miatt operált betegek száma 515, a mastectomiák számának évi átlaga 97 volt. Betegeik komplex kezelésének további fejlôdését jelentik a daganateltávolítás utáni emlôrekonstrukciós mûtétek. A tervezett mûtétsorozat alapfeltétele az onkológiai konszenzus, a képalkotó vizsgálatokkal történô negatív eredményû recidíva kutatás. Ezen idôszak alatt emlôképzés céljából 38 esetben végeztek különbözô típusú mûtétet, nyolc esetben latissimus dorsi musculo-cutan lebeny forgatás, majd prothesis implantáció, négy esetben közvetlenül prothesisimplantáció, nyolc esetben szövetexpandálás, majd prothesis implantáció, egy esetben TRAM-lebeny-képzés, egy esetben subcutan mastectomia és primer prothesisimplantáció történt. A beavatkozások után korai szövôdményt nem észleltek, egy esetben volt késôi lebenynecrosis, egy esetben capsularis contractura alakult ki. A szerzôk az egyes mûtéti típusok ismertetésével, foto- ill. videodokumentáció segítségével mutatják be elért eredményeiket, és az emlôrekonstrukció jelentôségét az életminôség javulása szempontjából.

44. Faludi S, Cuhorka A, Jobaházi J, Jakab F Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Oktató Kórház Sebészeti – Érsebészeti Osztály



Ascites, hydrothorax

Igazságügyi orvostani PET-bizonyítékok a sugárkezelések után

Osztályunk daganateltávolítás utáni emlô-rekonstrukciós mûtétei

259

Absztraktok 45. Farczádi E, Szende B1, Baki M Szent Margit Kórház, 1SE 1. sz. Pathológiai Intézet, Budapest

Rövid ideig (7 napig) adott Tamoxifen kezelés hatás vizsgálata, a mitózis, apoptózis, Her-2/neu/c-erb2-expresszió változására emlôdaganatos betegekben. A vizsgálatot diagnosztikus biopsziás, illetve a 7 nap múlva eltávolított daganatszövet feldolgozásából végezték 10 beteg esetében. A Her-2-expresszió és a p53 csökkent, míg a blc-2 változatlan maradt a sebészetileg eltávolított mintákban a core-biopsziás anyagokhoz képest. Mitotikus aktivitás némileg, de nem szignifikánsan csökkent. Az apoptózis 6 esetben növekedett a második mintákban. Ezek a hatások az antioestrogen kezelés következtében jöhettek létre. További esetszámok vizsgálata szükséges.

poptosis, mitosis, Her-2-, p53- és blc-2-változás emlôcarcinomában rövid idejû Tamoxifen kezelésre 46. Fazekas O, Thurzó L Onkotherápiás Klinika, Szeged Elsô tapasztalataink IV. stádiumú vesetumoros betegek immunchemotherapiával történô kezelésében

47. Fejôs Zs, Szavcsur P, Gilde K, Liszkay G, Horváth B, Bánfalvi T Országos Onkológiai Intézet, Budapest Májáttétes melanomások túlélése

48. Fekésházy A1, Lengyel Zs1, Koncz A2, Ésik O3, Trón L1 1Debreceni Egyetem, 2Kenézy Gyula Kórház, Debrecen, 3Semmelweis Egyetem, Budapest Tapasztalataink a PETvizsgálatok szerepérôl a tüdôgyógyászati onkológiában

260

Célkitûzés: az 1999 novemberétôl klinikánkon recombináns Il-2-IFN-alfa2-5-FU immunchemotherapiával kezelt hét IV. stádiumú vesetumoros beteg adatainak elemzése. Módszer: a kezeléseink az Országos Onkológiai Intézet protokollja alapján történtek: Inj. Roferon A (Roche) 3 ME/m2 s.c. egy alkalommal, 7.5 ME/m2 s.c. egy alkalommal, 9 ME/m2 s.c. 9 alkalommal, 18 ME/m2 s.c. 12 alkalommal Inj. Interleukin (Proleukin, CSC Pharmaceuticals) 9 ME/m2 16 alkalommal. Inj. 5-FU 1000 mg/m2 bolus i.v. 4 alkalommal hetente ismételve (1 ciklus). A 6 férfi és 1 nôbeteg, átlagéletkora 58 év volt. Öszszesen 11 ciklus immunchemotherapia adása történt. 3 beteg esetében a metastasisok 1 szervrendszert, 4 beteg esetében 2 szervrendszert érintettek. Radikális nephrectomia után a relapsusig eltelt átlagos idô 25.4 hónap volt. Megelôzô kezelésként 1 esetben történt Roferon A-Vinblastin adása, valamint 1 beteg teljes koponya besugárzást kapott cerebralis metastasis miatt történt tumorexcisio után. A kezelés végleges felfüggesztésére 2 beteg esetében volt szükség oliguria-anuria, ill. a cukorháztartás eltérései miatt. Eredmények: komplett remisszió 1 esetben, partialis remisszió 2 esetben, stacioner állapot 1 esetben, progresszió 1 esetben jelentkezett. Utánkövetésünk során 1 betegnél észleltünk 9 hónap után relapsust, akinél újabb ciklus immunchemotherapia adása történik. Következtetések: bár kis számú beteganyag került feldolgozásra, eredményességi adataink a nemzetközi irodalom által leírtaknak megfelelnek. A melanoma májáttét kialakulása megpecsételi a beteg sorsát, behatárolja életkilátásait, életminôségét. Kezeletlen esetekben az átlagos túlélés 2-4 hónap. Szerzôk azt vizsgálták, hogy a melanoma májáttétének új kezelési lehetôsége, az intraarteriális kemoperfúzió mennyiben változtatja meg e betegcsoport életminôségét, túlélési esélyeit. Az OOI-ben 1994 és 2000 között kezelt 147 májáttétes melanomás kórtörténetét dolgozták fel a szerzôk retrospektíve. A kezelés megválasztásánál a beteg általános állapotát, laborértékeit valamint a disszemináció mértékét vették figyelembe. A szisztémás mono- illetve polikemoterápia mellett a májba vezetett katéter segítségével intraarteriális kemoperfuziót alkalmaztak. Citosztatikumként antracyclin és/vagy platinaszármazékot használtak. A 147 betegbôl 29 esetben tüneti kezelésre szorítkoztak, 5 beteg sorsáról nem tudtak. 49 betegnél történt szisztémás, 21-nél regionális kemoperfúzió. 39 betegnél kombináltan alkalmazták a szisztémás és regionális beavatkozást. Legjobb eredményeket a májra lokalizálódó szoliter áttétes betegeknél értek el. 14 betegnél találtak többéves túlélést (16 hó - 72 hó). Az elôrehaladott esetekben is azt tapasztalták, hogy ezen eljárás a betegeknél kevesebb mellékhatást eredményezett, életminôségük hosszú ideig jobb volt, mint a szisztémásan kezelt betegeknél. Összegezve, az új terápiás eljárás lehetôvé teszi, hogy a májáttétes betegek túlélését javítsák jó életminôség mellett. A vizsgálat célja: a szoliter pulmonális kerekárnyékok (SPN) dignitásának megítélése, ill. a nem-kissejtes tüdôrákok (NSC-LC) stádium-meghatározása céljából végzett PET-vizsgálatok eredményeinek a szövettani vizsgálatok vagy betegkövetés útján nyert eredményekkel való összevetése. Betegek és módszer: 23 betegnél (13 nô, 10 férfi, átlagéletkor 56 év) 20 FDG és 6 11C-metionin vizsgálatra került sor. 14 esetben SPN megítélése, 5 esetben NSCLC stádium-megállapítása, ill. terápia-követése volt a cél, 4 beteg vizsgálatára csak áttéteirôl ismert primer tumor keresés miatt került sor. Eredmények: Az SPN-diagnosztika FDG-vel 4 valódi pozitív (adenocarcinoma, seminoma, cc. adenomatosum partim clarocellulare és cc. broncho-alveolare) és 6 valódi negatív eredményt hozott (TBC, benignus chondroma, ill. követés alapján). 1 esetben az álpozitív véleményt tüdôinfarktust követô gyulladásos reakcióval magyarázhatjuk. 11C-metioninnal 1 valós pozitív, 2 álpozitív és 1 álnegatív lelet született. Az NSCLC kiterjedésének felmérésekor FDG-vel 5 valós pozitív eredményt kaptunk, ugyanakkor 11C-metioninnal 1 valós pozitív vizsgálat mellett 1 esetben nem láttunk kóros halmozást a késôbb mediasztinális progressziót és pozitív FDG-felvételt mutató tumorban. Következtetések: Eredményeink az FDG-vel végzett tumordiagnosztika pontossága mellett szólnak. Azokban az esetekben, ahol felmerül gyulladásból eredô FDG-álpozitivitás lehetôsége, 11C-metionin használata helyett célszerûbbnek tartjuk korai és késôi leképezés alkalmazását az FDG-vizsgálat során.



Absztraktok Egy 85 éves férfi került felvételre osztályunkra fáradékonyság, gyengeség, deréktáji fájdalom miatt. Nyakán, hasán, végtagjain szimmetrikus papulák voltak láthatók. Laboratóriumi leletei közül a gyorsult vörösvértest-süllyedés és az enyhe normocytaer anaemia jelzett kóros elváltozást. A bôrjelenségek biopsziás mintájának szövettani vizsgálata leukocytoclasticus vasculitist mutatott. Extracutan manifesztációnak, fertôzésnek jelét nem észleletük, vasculitist okozó gyógyszert a beteg nem szedett. A csontizotóp vizsgálat a lumbalis régióban dúsítást mutató multiplex gócokat talált, a PSA-szint emelkedettnek bizonyult. A prostata biopsziája bizonyította a carcinomát. Diagnózisunk tehát a következô volt: prostatarák csontáttétekkel, paraneoplasticus leukocytoclasticus vasculitissel. A vasculitiseknek primer és szekunder típusa ismeretes. A szekunder típus valamely antigénhez kapcsolódik, mely lehet például gyógyszer, illetve bakterialis, vagy tumor eredetû. Sanchez-Guerrero és munkatársai szerint a vasculitises betegek mintegy 5%-ában található valamilyen tumor. Legtöbbször haematológiai betegség áll a paraneoplasticus vasculitis hátterében, szolid tumor csak ritkán. Ismereteink szerint magyar nyelven nem közöltek még prostatarákhoz társult nem-haemorrhagiás vasculitist. Bár ezen típusú vasculitis igen ritka paraneoplasticus jele a szolid tumoroknak, mégsem szabad megfeledkeznünk róla, hiszen fel kell fednünk a háttérben rejtôzködô rosszindulatú betegséget.

49. Flóró L1, Kiss A2, Horvát-Karajz K1, Sréter L1, Mûzes Gy1, Tulassay Zs1 SE ÁOK, 1II. Belgyógyászati Klinika, 2II. Pathológiai Intézet, Budapest

Cél: annak vizsgálata, hogy távoli áttétnél az áttét elôtti lokoregionális recidíva markere vagy forrása a daganatos disszeminációnak. Módszer: 390 betegnél a távoli áttét a primer kezeléstôl számított tíz éven belül alakult ki. 311-nél az áttét volt az elsô esemény, míg 79-nél a metasztázis a recidívát követte. Az események (mûtét, recidíva, áttét, halál) közötti idôt Kaplan-Meier módszerével számítottuk. Az események speciális anatómiai helyét, mint kockázati tényezôt regressziós modellben vizsgáltuk. Eredmények: Lokális (ipsilateralis emlô- vagy mellkasfali) recidívával az események közötti idô hosszabb, míg regionálissal (axillaris vagy supraclavicularis) rövidebb volt. A recidíva utáni median túlélés 30, 24, 17 és 17 hónap volt, azonos sorrendben. A recidíva és metasztázis közötti idô medián értéke 20, 12, 9 és 7 hónap volt, azonos sorrendben. A ostmetastaticus median túlélés 12, 11, 9 és 6 hónap volt, azonos sorrendben. Következtetések: Az intervallumok ellemzése áttétes emlôrákban azt sugalja, hogy a regionális recidíva inkább markere, mint okozója a daganatos disszeminációnak. A reziduális primer tumor viszont lehet forrása másodlagos szóródásnak. A kérdést, hogy a lokális vagy regionális recidíva, vagy mindkettô megelôzése javítja a betegek túlélését randomizált klinikai vizsgálatban lehet megválaszolni.

50. Fodor J, Polgár Cs, Major T, Németh Gy Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Vizsgálat célja: A tüdôrák és agyi metasztázisa miatt végzett sebészi és onkológiai kezelés ismertetése. Következtetéseket vonunk le a tüdôrák agyi áttétének kialakulására vonatkozóan. Módszer: 1986 és 2000 között 34 betegnél történt mûtét primer tüdôrák és agyi metasztázis miatt, 6 synchron, és 28 metachron áttét következtében. A betegek átlagéletkora 52,1 év (38-74). Metachron esetekben a tüdômûtét és az agyi metasztázis megjelenése között eltelt idô átlagosan 16,0 hónap (3-60). 18 bal oldali, 16 jobb oldali tüdômûtétet végeztünk: 13 pulmonectomia, 15 lobectomia, 4 gépi ékresectio, 2 exploráció. Metasztazektómia után minden beteg agyi irradiációban részesült. Eredmények: Agymûtét utáni mortalitás 2,9%, tüdômûtét után 0%. Leggyakrabban adeno- (19) és laphámcarcinoma (10) fordult elô. A tüdôrák stádiummegoszlása (eltekintve az M1-tol) a következô: I/A-1, I/B-13, II/A-0, II/B-7, III/A9, III/B-4. Átlagos túlélés – 22 elhunyt betegnél – a tüdômûtét után 18,7 hónap (1-36), az agymûtét után 7,4 hónap (1 hét - 17 hónap). 12 beteg él, átlagosan 40,8 hónappal (1-96) a tüdô, és 32,4 hónappal (1-96) az agymûtét után. 7 betegnél (20,6%) recidivált az agyi áttét. Következtetések: Agyi metasztázis kialakulása középkorú betegeknél, korai stádiumú nemlaphám carcinomákra jellemzô. Aktív sebészi és adjuváns kezelés javítja a betegek túlélését.

51. Furák J, Troján I, Szôke T, Hohn J, Kahán Zs, Tiszlavicz L, Barzó P, Balogh Á Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Onkológia, Pathológia, Idegsebészeti Klinika, Szeged

Vizsgálataink célja: a Humán Papillóma Vírus 16,18, 33 altípusok onkoproteineket kódoló DNS-szekvenciáinak (E6 és E7) kimutatása volt. A vizsgálatokat formalin-fixált és paraffinba ágyazott humán méhnyakból származó szöveteken, illetve azokból izolált DNS-en végeztük. Eddig 137 esetet vizsgáltunk. Módszer: A vírus DNS kimutatása nested PCR-ral és in situ hibridizációval történt. Eredmények: A pozitív minták többségében HPV16 szekvenciát találtuk. Az in situ méhnyakrákokban megfigyelt 56%os pozitivitás alatta marad az irodalmi értékeknek (60-80%). Az invazív rákok 95%-ában kimutatható HPV 16 mellett az elôrehaladott esetekben több altípus együttes jelenléte volt jellemzo. In situ hibridizációval a laphám sejtmagi lokalizációja mellett egyéb sejtekben is megfigyelheto volt a HPV16 E6 génszakasz jelenléte. A jelenség magyarázata további vizsgálatok tárgya. Szükséges azonban megjegyezni, hogy immunhisztokémiával az E7 fehérjét vizsgálva az elôzôvel teljesen azonos mintázatot figyelhettünk meg. Így az említett sejtekben két módszer is HPV jelenlétére utal. Következtetések: Vizsgálataink eredményei arra utalnak, hogy bár az in situ carcinomában számos általunk nem vizsgált altípust kimutattak, invazív tumor fôként a HPV 16-ot hordozó esetekbôl alakul ki.

52. Füle T, Egedi K, Csapó Zs1, Kovalszky I SE, I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, 1I. sz. Szülészeti és Nôgyógyászati Klinika, Budapest



Leukocytoclasticus vasculitis, mint a prostatarák elsô tünete

Lokoregionális recidíva és szubszekvens metasztázis emlôrákban: az események közötti intervallumok elemzése

Tüdôrák és agyi metasztázisának sebészi kezelése

High risk HPV-típusok (16,18 és 33) onkoproteint kódoló DNS-szekvenciáinak kimutatása méhnyakrákokból

261

Absztraktok 53. Fülöp M, Remenár É, Boér A, Oberna F, Iványi E, Pólus K, Kásler M, Gulyás G Országos Onkológiai Intézet, Fej-nyak, Állcsont és Rekonstrukciós Sebészet Budapest Fej-nyaki daganatok radikális mûtéte után alkalmazott szabadlebenyes rekonstrukciós megoldások 54. Garadnay B PTE ÁOK Nôgyógyászati Klinika, Pécs A terhesség alatt felismert cervixcarcinoma kezelése és gyógyulási eredménye

55. Garami M1, Kincs J1, Horváth E2, Szabolcs J1, Müller J1, Kovács G1, Schuler D1 1Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, 2I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest Anthracyclin okozta cardiotoxicitás monitorizálása a szérum pitvari natriuretikus hormonszint mérésével

56. Géczi L, Bak M, Bodrogi I Országos Onkológiai Intézet, Kemoterápia C. és Klinikai Farmakológiai Osztály, Cytopathológiai Osztály, Budapest Kétoldali aszinkron germinalis típusú heredaganatok

262

Cél: nagy szövethiánnyal járó radikális mûtétek után jó funkcionális és esztétikai eredmények elérése a betegek életminôsége érdekében. Módszer: Intézetünkben 1993. december - 2001. április között 90 betegnél alkalmaztunk fej-nyaki daganatok eltávolítása után a rekonstrukcióhoz értengelyû szabadlebenyt. 68 esetben fasciocutan alkarlebennyel, 15 esetben fibula osteoseptocutan lebennyel, 1 esetben musculocutan latissimus dorsi lebennyel, 3 esetben musculocutan rectus abdominis lebennyel, 1 esetben osteocutan csípôlapát lebennyel és 2 esetben osteofasciocutan radiuslebennyel végeztük a pótlást. Eredmények: az esetek 87%-ában a lebeny beépülése szövôdménymentes volt. A funkció szempontjából 11 esetben gyakorlatilag tökéletes eredményt értünk el, 79-ben minimális, a betegeket gyakorlatilag nem zavaró panaszok maradtak vissza, 11 betegnél alakultak ki tartós, a normális élettel nehezen összeegyeztethetô problémák. Pre-és postoperatív fotókkal, rövid esetismertetéssel illusztráljuk eredményeinket. Következtetések: a fej-nyaki régióban nagy szövethiányok pótlására arra alkalmas betegeken a szabadlebenyekkel végzett rekonstrukció jó funkcionális és kielégítô esztétikai eredményekkel jár.

Klinikánkon 1982-2000 között 41 olyan beteget kezeltünk, akiknek cervixcarcinomáját terhesség alatt ismerték fel. A tumor felismerése 20 esetben az elsô trimeszterben, 12 esetben a másodikban és 3 esetben a harmadikban történt. Hat beteg méhnyakrákját szülés vagy abortusz után diagnosztizálták. Hat esetben a felismeréskor a malignus folyamat III.-IV. stádiumú volt. A betegek gyógyulása nem függ attól, hogy a terhesség mely idôszakában történt a felismerés, hanem kizárólag a tumor stádiuma szabja meg az 5 éves túlélést. A korai stádiumokban azonos a nem terhesekével, az elôrehaladott stádiumokban sokkal rosszabb a prognózis a nem terhesekhez viszonyítva. A III.-IV. stádiumú terhesek közül egy sem élte túl a 3 évet. A terhesség alatt korai stádiumokban a folyamat lényegesen nem progrediált, ezért nyugodtan várakozhatunk a szülés terminusáig. Kiterjedt tumorok esetén mérlegelnünk kell tevékenységünk várható hatékonyságát és szövôdményeit. A késleltetett kezelés az anya számára hátrányos lehet, de a magzat élete megmenthetô. Vizsgálat célja: Az anthracyclinek a gyermekkorban is a leghatásosabb citosztatikus szerek közé tartoznak. A gyógyszer adásának legfontosabb korlátozó tényezôje cardiotoxikus mellékhatása. A cardiotoxicitás korai felismerése és kezelése vitális kérdés, hiszen a cardiomyopathia mortalitása magasabb, mint 6% és a növekvô szervezetben évekkel a terápia befejezése után is manifesztálódhat. Módszerek, eredmények: A pitvari natriuretikus hormon (ANP) számos vazoaktív anyag szekrécióját, effektusát gátolni képes, amelyek az anthracyclin cardiomyopathiában szerepet játszanak. Ötven malignus betegségben szenvedô gyermek szérum ANP szintjét mértük a kezelés megkezdése elôtt, különbözô anthracyclin dózisok után, illetve fél, 1 és 2 éves kontroll idôpontokban. Párhuzamosan EKG, szívultrahang (ACUSON 128XP), vesefunkciós felmérés is történt. A plazma ANP hormon meghatározása radioimmunometriás próbával (IRMA, immunoradiometric assay) történt. A vizsgálat idôtartama alatt egy esetben észleltünk klinikai tünetekkel is járó és EKG, szívultrahanggal igazolt súlyos cardiomyopathiát, amelyet a szérum ANP szignifikáns emelkedése is igazolt (p=0,005). Következtetések: Vizsgálataink szerint, a szérum ANP változása korai és érzékeny jellemzôje az anthracyclin terápia kapcsán kialakuló akut és krónikus cardiomyopathiának.

Vizsgálat célja: A kétoldali aszinkron germinalis heredaganatok klinikai jellegzetességének vizsgálata osztályunk 10 éves anyagában. Módszer: 1988. november és 1998. november között 2386 heredaganatos beteg anyagának retrospektív feldolgozása során 53 aszinkron kétoldali germinalis típusú heredaganatot észleltünk. Az aszinkron heredaganatok elôfordulási gyakoriságát, klinikai és hisztológiai jellemzôit, az 5 éves túlélést vizsgáltuk. Eredmények: A betegek átlagos életkora az elsô és második kasztráció idején 28 és (16-41 év) és 35 év (21-52 év) volt. A két daganat között átlagosan 76 hónap (18-203 hónap) telt el. Az aszinkron duplex heredaganatok között 9 konkordáns seminomát és 9 konkordáns nonseminomát észleltünk. Az elsô és második daganatoknál az I-es stádium elôfordulása nem különbözött. A rendszeresen követett csoportban a klinikai egyes stádium nagyobb számban fordult elô, mint a rendszeres követésen részt nem vett betegeknél, a kezelés eredménye mindkét csoportban hasonlóan jó volt. Az elsô és a második heredaganatok között a nonseminoma fiatalabb korban jelentkezett, mint a seminoma. A nonseminoma szignifikánsan rövidebb intervallummal követte az elsô heredaganatot, mint a seminoma. Az aszinkron heredaganatok 5 éves túlélése 93% volt. Következtetések: A kétoldali aszinkron, germinalis típusú heredaganatok prognózisa a hatékony kezelés, a seminoma és a korai stádiumok gyakori elôfordulás miatt jó. Az aszinkron heredaganatok megjelenése közötti intervallum a beteg korától és a második daganat szövettani típusától függött.



Absztraktok Vizsgálat célja: Aszinkron heredaganatos beteg kórtörténetének bemutatása, kinél a herében észlelt mikrokalcifikáció igazoltan megelôzte második heredaganat kialakulását. Módszer: Osztályunkon 1995 áprilisa óta a gyógyult heredaganatos betegek követését havonta hereönvizsgálattal és évente – panaszok esetén néhány napon belül végzett – here ultrahangvizsgálattal egészítettük ki. A program célja a rendszeres hereönvizsgálat és a here ultrahangvizsgálat szerepének tisztázása második heredaganat korai felismerésében. A program során került látótérbe a poszteren bemutatásra kerülô beteg esete. Eredmények: Az elsô kasztráció idején 35 éves betegnél fájdalmatlan hereduzzanat, heredaganat gyanúja miatt 1996. januárban bal oldali magas kasztráció történt. A hisztológia anaplasztikus seminoma (T1) volt. Klinikai II/B stádium miatt osztályunkon 4 VPB kezelést kapott és a kezelés hatására komplett remisszió alakult ki. A betegkövetés során, 1996 augusztusában a here ultrahangvizsgálata során regisztráltuk a jobb herében lévô mikrokalcifikációt. A beteg 2000. novemberben, jobb herében tapintható csomó miatt jelentkezett, herefeltárást, majd magas kasztrációt végeztünk. A hisztológia klasszikus seminoma (T1) volt. Klinikai stádium I. miatt wait and see követést kezdtünk. Hét hónapos követés alatt alapbetegséggel kapcsolatos eltérést nem észleltünk. Következtetések: Az irodalom újabban a herében észlelhetô mikrokalcifikációt heredaganatra predisponáló tényezôként említi. Betegünk az elsô Magyarországon bemutatásra kerülô eset, kinél a herében észlelt mikrokalcifikáció bizonyítottam megelôzte aszinkron, második heredaganat kialakulását.

57. Géczi L, Rátonyi E, Bak M, Bodrogi I Országos Onkológiai Intézet, Kemoterápia C. és Klinikai Farmakológiai Osztály, Cytopathológiai Osztály, Budapest

A melanomában szenvedô nôk kedvezôbb kórlefolyást mutatnak a megfelelô stádiumban levô férfiakhoz viszonyítva. Irodalmi utalások szerint azonban ezen tumorokban a hormonreceptorok kimutathatósága nem mutatott összefüggést a kórlefolyással. Célul tûztük ki a keringô sexualhormonok szintjének vizsgálatát a melanoma progressziójával összefüggésben. Az Országos Onkológiai Intézetben gondozott melanomás betegeknél, tünetmentes periódust követôen, az áttét kialakulásával egyidôben nyert szérummintából az LH, FSH, prolaktin, oestradiol, testosteron, progesteron, dehydroepiandrosteron, DHEA-S, valamint sexualhormonkötô fehérje (SHBG) meghatározását végeztük. A vizsgálatokat 3 havonta ismételtük. Elôzetes méréseink alapján a nôk több mint felénél alacsony oestradiolszintet és csökkent oestrogen/testosteron-arányt találtunk. Az eredmények alapján feltételezhetô, hogy a melanoma nemenként eltérô kórlefolyása a hormonális milieu részleteiben nem ismert, a gazdaszervezet-daganat kölcsönhatásától függ. Az összefüggés igazolása lehetôséget adna férfiak kórlefolyásának javítására, illetôleg a hormonális eltérést mutató nôk korrekciós kezelésére.

58. Gilde K, Vincze B1, Fejôs Zs, Bánfalvi T, Liszkay G, Horváth B Országos Onkológiai Intézet, Bôrgyógyászati Osztály, 1Biokémiai Osztály, Budapest

A nyálkahártya melanoma ritka és rossz prognózisú tumor. Tisztázatlan, vajon ez utóbbi jelenség a daganat agresszívebb tulajdonságával hozható-e összefüggésbe. Szerzôk 21 nyálkahártya lokalizációjú beteg történetét ismerteti. 9 betegnél a melanoma fej-nyaki kiindulású volt, 9-nél vulvovaginális, míg 3-nál anorectalis. A betegek nagy része elôrehaladott tumorral jelentkezett. Csak 3/9 fej-nyaki melanoma volt reszekálható. A vulvovaginális melanomáknál radikális vagy palliatív sebészi beavatkozás történt, melyet sugárterápiával egészítettek ki. Valamennyi anorectalis melanoma inoperabilis volt. Az átlagos túlélés 52-37-32 hónap volt, a fej-nyaki, vulvovaginális, illetve anorectalis melanománál, 12-168 hónapos intervallumban. Szerzôk benyomása szerint a nyálkahártya melanoma rossz prognózisa nem a daganat sui generis agresszivitásával függ össze, hanem a rejtett anatómiai lokalizációból eredetô diagnosztikus késedelemmel. A metasztatikus nyálkahártya melanoma kezelése hasonló nehézségeket jelent, mint a bôrbôl kiinduló melanomáé.

59. Gilde K1, Bánfalvi T1, Fejôs Zs1, Liszkay G1, Ésik O2, Poller I2, Pólus K3, Pulay T4, Somogyi A2 Országos Onkológiai Intézet, 1Bôrgyógyászati Osztály, 2Sugárterápiás Osztály, 3Fej-Nyak Sebészeti Osztály, 4Nôgyógyászati Osztály, Budapest

A here mikrokalcifikáció heredaganatra predisponáló tényezô?

Keringô sexualhormonok vizsgálata melanoma klinikai progressziója során

Mucosa melanoma Vizsgálat célja: Az MR-vizsgálat szerepének meghatározása a nyaki nyirokcsomó status felmérésében. A metasztatikus nyaki nyirokcsomók MR-morfológiájának meghatározása. Módszer: A vizsgálatainkat 1-1,5 T térerejû berendezésekkel végeztük, T1-, T2- súlyozott és STIR szekvenciákat használtunk, valamint esetenként Gd-DTPA kontrasztanyagot és zsírszuppressziós technikát alkalmaztunk. Analizáltuk a nyirokcsomók méretét, szerkezetét, alakját, kontúrját, csoportosulását. 26 cytologiával igazolt metastasis MR-vizsgálatait értékeltük, valamint 48 szövettanilag feldolgozott esetet, 30 betegnél, 33 régióban, 112 metasztatikusnak bizonyult nyirokcsomót tudtunk azonosítani az MR képeken és azok morfológiáját analizáltunk. Eredmények: Az 52,3 cm-nél nagyobb nyirokcsomó metasztatikusnak bizonyult. 48 különbözô méretû csomónál az MR nekrózisra utaló szerkezeti eltérést mutatott – ezek szintén áttétesek voltak. A 44 MR-rel elmosódott kontúr felvetette a tokáttörés lehetôségét. Következtetések: MR-vizsgálattal az egész nyaki régió jól fermérhetô, az összes nyirokrégió vizsgálható, jól felmérhetô a primer tumor is. A klinikailag (tapintással) néma metasztázisok 18%-a MR-rel kimutatható. Az irodalom szerint nyaki régiókban legkisebb haránt átmérôjében átlagosan 10 mm, illetve e fölötti méretet tartjuk metasztázisra valószínûnek. Az áttétes nyirokcsomó lehet 1 cm-nél kisebb, illetve 1 cm-nél nagyobb nyirokcsomó is lehet nem metasztatikus. A 3 cm feletti nyirokcsomók igen nagy valószínûséggel áttétesek. A szerkezeti inhomogenitás, centrális hipodenzitás, széli kontraszthalmozás tartható a legpontosabb jelnek metasztázisra. A STIR szekvencia megtalálja az apró nyirokcsomókat is és a szerkezetrôl is hasznos információt nyújt. A T1 súlyozott axialis síkú mérésekkel lehet a nyirokcsomó méretét legpontosabban meghatározni. A kontrasztanyagos T1 súlyozott zsírszuppressziós mérések a nyirokcsomó szerkezetének vizsgálatára, tumornekrózis kimutatására, extranodalis terjedés vizsgálatára a legjobb módszernek tartható.



60. Gôdény M, Bôcs K, Polony I1, Pólus K, Remenár É, Bak M, Tóth E, Kásler M Országos Onkológiai Intézet, 1Péterfy Kórház, Budapest Az MR jelentôsége nyaki nyirokcsomó status felmérésében

263

ABSZTRAKTOK. Absztraktok. Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám

Recommend Documents