Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám

Absztraktok A low-grade MALT-lymphoma leggyakoribb extranodalis lokalizációja a gyomor. Az idôsebb életkorban jelentkezô betegség kórlefolyása tipikusan indolens, és sokáig kizárólag a gyomorra (I. stádium), valamint a regionalis (paragastrikus) nyirokcsomókra (II1 stádium) korlátozódik, ezért korai stádiumban általában lokális kezelés mellett döntenek. A terápiát sokáig a gastrectomia jelentette, de ma elôtérbe került a sugárkezelés (Int J Radiat Oncol Biol Phys, 2000, 46: 1093-1103), melynek során a gyomorra és a paragastrikus nyirokrégiókra 30-40 Gy dózist (medián 30 Gy) alkalmaznak napi 1,5 Gy frakcionálással. A környezô, különösen sugárérzékeny szervek sugárterhelése 3D besugárzástervezéssel csökkenthetô. Elôrehaladottabb esetekben is érdemes sugárterápiát választani, mert így megtartható a táplálkozás szokásos módja. Betegek és módszer: 5 gyomor MALT-lymphoma sugárkezelését végeztük el 3D besugárzástervezés alapján, számottevô acut mellékhatás nélkül. A kuratív indikációval (35 Gy) kezelt 2 beteg (I és II1 stádium) a terápiát követôen biopsiával igazoltan tumormentessé vált. A 3 palliatív indikációval (28,5-30 Gy) sugarazott III-IV. stádiumú betegben endoscoposan igazolt regresszió következett be, biopsiájuk folyamatban van.

201. Székely J1, Schneider T1, Rosta A1, Ésik O1,2 1Országos Onkológiai Intézet, 2Semmelweis Egyetem, Budapest

Tanulmány célja: Ismertetést adni az osteosarcomák terápiájának irányelveirôl. Klinikai eredmények: Az elmúlt évtizedekben egyik leglátványosabb fejlôdést daganatkutatás és kezelés területén az osteosarcomáknál értük el. A kezdetben többé-kevésbé egységes csoport a klinikopathológiai megjelenés alapján további finomításra került: ma már a klasszikus centrális nagy malignitású osteosarcomák mellett megkülönböztetünk alacsony malignitású centrális-, periostealis-, nagy malignitású csontfelszínen növekvô osteosarcomákat és kiderült, hogy az alacsony malignitású parostealis osteosarcomáknál is elôfordulhat dedifferenciáció, nagy malignitású formába történô átmenettel. Elsôsorban a kemoterápia, a képalkotó eljárások és a rekonstrukciós sebészi technikák fejlôdésével elértük, hogy a kezdeti amputáció esetén is 20%-os, ötéves túlélés ma már 60-70% úgy, hogy az esetek kb. ugyanilyen arányában lehetôség nyílik a végtag megôrzésére. Intenzív kutatások ellenére is csak néhány tényezô ismert, ami a betegség kimenetelét, a kezelés eredményességét alapvetôen meghatározza. Ezek közé tartozik a betegség stádiuma felismerésekor, lokális kiterjedése, a sebészi radikalitás, a daganat kemoterápia érzékenysége, a P-glókoprotein expresszió mértéke. Számos kérdés azonban nyitott maradt, így az egyes szöveti alcsoportok dominanciájának jelentôsége a kemoterápia érzékenységben, a daganat metastatisáló készségében, az életkor, nem, lokális recidiva jelentôsége. Következtetések: A fenti kérdések megválaszolására, a daganat természetének jobb megismerésére az in vitro körülmények között is jól modellezhetô osteosarcoma molekulárbiológiai kutatásai adhatnak lehetôséget.

203. Szendrôi M Semmelweis Egyetem, Ortopédiai Klinika, Budapest

Az elmúlt évtizedekben általános gyakorlattá vált a tüdôáttétek mûtéti kezelése. A Debreceni Egyetem II. sz. Sebészeti Klinikán az elmúlt 6 évben összesen 43 betegnél 45 esetben történt a tüdôben kialakult metasztázis sebészi eltávolítása. Legtöbbször, 14 esetben világossejtes veserák és 12 esetben vastagbél adenocarcinoma áttétje került eltávolításra. Öt betegnél sarcoma, 3 betegnél nôgyógyászati tumor, 2 betegnél tüdôrák metasztázisát reszekálták. 9 betegnél egyéb szervek áttétjét távolították el. A tüdômetasztázisok sebészi kezelését – reszekcióját – valamennyi betegnél részletes kivizsgálás elôzte meg. Az áttétek eltávolítását csak akkor tartották indokoltnak, ha a primer tumor recidiváját nem észlelték, egyéb szervben áttétet nem észleltek és a tüdôben legfeljebb 3 áttét volt. Az általános elveknek megfelelôen a takarékos reszekciós módszerek alkalmazására törekedtek. Ennek megfelelôen 30 esetben 1-3 szegment reszekcióját és 14 esetben tüdôlebeny eltávolítását végezték. 1 fiatal, jó általános állapotú beteg pneumonectomia történt. A beavatkozások során a VATS és a Jakoscopos beavatkozásokat, azok kedvezô hatásait kihasználva egyre növekvô számban alkalmazták. Tekintettel arra, hogy a metasztázektómiák relatíve kis megterhelést jelentenek a betegnek és az életkilátásokat javítják, soliter jellegû megjelenés esetén, azok eltávolítását javasolják.

204. Szentkereszty Zs, Kollár S, Sasi Szabó L, Sz. Kiss S Debreceni Egyetemi Orvos és Egészségtudományi Kar, II. sz. Sebészeti Klinika

Vizsgálat célja: Összehasonlítani a nemzetközi és magyar fej-nyaki daganatos halálozási adatokat, összevetni a hazai beteganyag dohányzási és alkoholfogyasztási szokásait az átlaglakosság hasonló szokásaival, és meghatározni, milyen mértékben van jelen betegeinknél ez a két kockázati tényezô. Módszer: 202 fej-nyaki daganatos beteget vizsgáltunk (168 férfi és 34 nô, 90 szájüregi és garat, 112 gége) a Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház Fül-Orr-Gégészeti Osztályának és a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának beteganyagából. A hazai halálozási adatok vizsgálatakor a KSH évenkénti népesség-statisztikai adatait standardizált halálozási arányszám %-ban adtuk meg. A nemzetközi halálozást 100 000 lakosra vonatkoztattuk a WHO adatai alapján. Az alkoholfogyasztási szokásokat dl 50%-os alkohollal, cigaretta-fogyasztásukat szál/nappal jellemeztük. Összehasonlításként a KSH mikrocenzus-adatai alapján vizsgáltuk a hazai átlaglakosság szokásait. Az adatokra c2 próbát végeztünk. Eredmények: Magyarország vezetô helyen áll a fej-nyaki daganatos halálozást tekintve, a halálozás növekedése igen gyors ütemû. Betegeinknél szignifikáns mértékben jelen van a dohányzás és alkoholfogyasztás, mint kockázati tényezõ. Következtetések: Jelentôs csökkenést lehetne elérni a fej-nyaki daganatos megbetegedés gyakorisága és halálozása terén, ha helyes egészségneveléssel a lakosság cigaretta- és alkoholfogyasztása mérsékelhetô lenne.

205. Szentkúti G1, Tamás L 1, Répássy G2, Móri I1, Ribári O2, Péter Z3 1Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház Fül-Orr-Gégészeti Oszt., 2SE Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, 3Országos Onkológiai Int. Epidemiológiai Oszt., Budapest

Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa

Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám 2001

A gyomor MALTlymphomáinak ellátásában alternatívát jelent a sugárkezelés

Eredmények és kérdések az osteosarcoma kezelésében, kutatásában

Tüdômetasztázisok sebészi kezelésérôl 45 eset kapcsán

Nemzetközi és magyar epidemiológiai adatok összehasonlító elemzése fej-nyaki daganatoknál

307

Absztraktok 206. Szentpétery F, Kôszegi Gy, Nahm K, Blans B, Jakab F Fôvárosi Uzsoki utcai Oktató Kórház Sebészeti – Érsebészeti Osztálya, Bp. Rectumtumoros betegeink távoli metastasisaival kapcsolatos taktikánk – tapasztalataink 207. Szilvás Á, Székely Gy Fôvárosi Önkormányzat Szt. János Kórháza, I. sz. BelgyógyászatiGastroenterológiai Osztály, Budapest Rectalis három-dimenziós ultrahangvizsgálat a kismedencei daganatok diagnosztikájában

208. Szócska J, Füle E, Fülöp I, Jeney P, Elek I Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önk. „Jósa András” Kórház, Fül- Orr- Gége, Fej-, Nyaksebészeti Osztály, Nyíregyháza Pharynx-reconstructiós eljárásunk 10 évi tapasztalatai 209. Szôke T, Troján I, Furák J, Hôhn J Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged Intrapulmonalis metastasisok prognosztikai jelentôsége operált tüdôrákos esetekben

308

A colorectalis tumorok számának növekedése, ill. ezzel együtt a metasztázisok számának emelkedése késztetett minket arra, hogy prognosztikai faktorokat keressünk a rectumtumorral operált metasztázisos betegek gyógyulásával kapcsolatban. 1990. áprilisa és 2001. májusa között 194 radikálisan operált rectumtumoros beteg adatait vittük fel számítógépre. Az eddigi követés során 17 betegnél találtunk távoli áttétet. 3 betegnél már a primer mûtétnél volt metasztázis, míg 15 betegnél az ellenõrzések során fedeztünk fel távoli (13 máj, 4 tüdô, 2 agy, 1 csont) áttétet. 2 betegnél májés tüdôáttét is jelentkezett. 10 betegnél 16 mûtétet végeztünk a felfedezett metasztázisok miatt. A 17 távoli áttétes betegbôl 6 jelenleg is él, átlagban 45 (13-100) hónappal a primer mûtét, 21 (5-45) hónappal a metasztázis felismerését követôen. Elôadásunkban bemutatjuk kivizsgálási és kezelési taktikánkat, valamint elemezzük a mûtét során meglévô, a gyógyulást befolyásoló prognosztikai faktorokat. Összegezésképpen elmondhatjuk, hogy meggyôzô, a várható lefolyást egyértelmûen meghatározó prognosztikai faktort találnunk nem sikerült.

A vizsgálat célja: A gastrointestinalis tumor-diagnosztikához keressük a megfelelô vizsgáló módszereket, és az új technikák alkalmazási lehetôségeit. A perirectalis tér az a terület, melyet az egyéb vizsgáló módszerek is nehezen detektálnak. Módszer: Kretz-Voluson 530 D 3-dimenziós ultrahangkészüléket alkalmaztunk és 7.5 Mhz-es transrectalis transducerrel végeztük a vizsgálatokat elôkészítést követôen, kismedencei térfoglalás gyanúja esetén. Eredmények: Két eset ismertetésével mutatjuk be, hogy az egyéb vizsgáló módszerrel nehezen vagy nem vizualizálható elváltozások detektálásához a 3D rectalis vizsgálat elengedhetetlen. A 43 éves nôbetegnél antalgiás járását vizsgálva perirectalis inhomogen terimét észleltünk, követhetô fistula-járáttal. Az elváltozás hátterében a colon descendens néhány cm-re kiterjedô stenotizáló elváltozása állt, mely szövettani vizsgálattal M.Crohn-nak bizonyult. Másik esetünkben 71 éves nôbeteg szerepel, akinél lezárt vese miatt merült fel a kismedencei tumor lehetôsége. Egyéb vizsgáló módszer érdemi eltérést nem igazolt. Rectalis ultrahangvizsgálat alkalmával az endoscopos vizsgálatnál ép rectumnyálkahártya mögött perirectalis körkörös solid képlet és nyirokcsomók voltak észlelhetôk. Következtetés: A rectalis három-dimenziós ultrahangvizsgálat a korszerû tumordiagnosztikához elengedhetetlen perirectalis térfoglalás gyanúja esetén. Az ér-, izomnyelezett bôrlebenyes pharynx-reconstructiók értéke, elônyeik jól ismertek. Kérdés: Mérsékelhetô-e a lebenyképzés beteget és a személyi, tárgyi feltételeket érintô terhelése? Réthi Aurél zseniális megoldása, a gégeresectióknál a nyelvcsont eltávolítása mobilizálhatóvá teszi a nyelvet, melyet ér-, izomnyelezett nyálkahártya lebenyként is felfoghatunk, felhasználhatunk. A garat hátsó fala vérellátásának ismeretében, az ablasticitas elvei szerinti resectio után a fél garat, vagy annak csíkja spirális vonalban felvarrható a nyelvgyökre. Eljárásunkkal nem kell a resectiós mûtéti területbôl kilépni, így a nyelvgyök szélességének megfelelô, kellô tágasságú, bár hoszszában jelentôsen rövidebb garatot reconstruálhatunk. A sebgyógyulás folyamata kifogástalan, utána zavartalan a nyelés, sôt az oesophagus-hangképzés spontán megindulását is tapasztalhattuk. A késôi eredmények is biztatóak. Indokoltnak tartjuk a mérsékeltebben invazív, valamint kevesebb személyi és tárgyi feltételt, továbbá rövidebb idôt igénylô mûtéteket, mivel osztályunk felvevô területén a gége-, hypopharynx malignomák aránya és száma is növekvô. Hangsúlyozzuk, hogy eljárásunk nem minden esetben alkalmazható, de hasznos alternatíva lehet.

Célkitûzés: Retrospektív tanulmányunk célja annak megállapítása volt, hogy milyen a prognózisa azoknak a tüdôdaganatos eseteknek, amelyeknél resectiós mûtétet követôen szinkron vagy metakron intrapulmonalis metastasis igazolódik. Beteganyag és módszer: 1990 és 1999 között 857 beteget operáltunk primer malignus tüdôdaganat miatt. 21 (2,4%) páciensnél lehetett szinkron (20) vagy metakron (1) intrapulmonalis metastasist kimutatni. A UICC 1997-es beosztása alapján III/B stádiumba tartozott 11 eset (T4 alapján), IV. stádiumúnak minôsült 10 (M1 alapján), ebbôl 2 esetben a metastasis ellenoldali volt. A primer tumorok szövettani megoszlása az alábbi volt: laphámcarcinoma: 7, adenocarcinoma: 11, nagysejtes carcinoma: 2, carcinoid: 1. III/B stádium esetén minden esetben lobectomiát végeztünk. IV. stádiumú esetekben 5 pulmonectomia, 3 lobectomia+gépi ékresectio, 1-1 bilobectomia ill. gépi ékresectio történt. 8 betegnél igazolt a szövettani vizsgálat N1 vagy N2 nyirokcsomó áttétet. 4 esetben 1-nél több volt a metastasisok száma. Statisztikai vizsgálatokra a „life table” módszert és a Log-Rank tesztet használtuk. Eredmények: Az 5 éves túlélés 22,2%, az átlagos túlélési idô (MS) 26,8 hónap volt. Mind az 5 éves, mind az átlagos túlélésben szignifikáns különbséget csak a nyirokcsomó negativ és pozitiv betegek között találtunk (N-: 27,5%, N+: 20%, p=0,039, MS: N-:35,0±23,6 hónap, N+:9,0±8,1 hónap, p=0,01). Nem tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni a szövettani típus (laphámcarcinoma: 21%, 26,85 hónap, adenocarcinoma: 25,8%, 20,44 hónap), a stádium (III/B: 23,2%, 33,45 hónap, IV.: 8,6%, 17,62 hónap) és a metastasisok száma (egy metastasis: 26,5%, 29,93 hónap, egynél több metastasis: 0%, 10 hónap) alapján. Az 5 éves túlélés 29,15% volt olyan betegeknél, ahol egy metastasist találtunk egy lebenyen belül és nem voltak nyirokcsomóáttétek. A szövôdményráta 28,5% volt, a 30 napos halálozás 4,7% (1 beteg) volt. 1 alkalommal kellet reoperatiot végezni. Következtetések: Eredményeink alapján úgy tûnik, hogy az intrapulmonalis metastasist adó primer tüdôtumorok bizonyos feltételek melett (nyirokcsomónegativitás, azonos lebenyben lévô 1 metastasis) jó túlélési eredményekkel operálhatóak. Az elôrehaladott tumorstádium és a kiterjesztett mûtétek nagyobb aránya miatt azonban a szövôdmények és halálozás aránya nagyobb lehet az átlagosnál.


© MagyAR ONKOLÓGUSOK Társasága

Absztraktok Vizsgálat célja: A urológiai és onkológiai szemlélet egyeztetése a különbözô eredetû daganatok és következményeinek közös kezelésében. Módszer: A Semmelweis Egyetem, ÁOK Urológiai Klinikáján az elmúlt 2 évben 57 beteg 201 szisztémás kemoterápiás kezelése történt. Ugyanekkor 561 onkológiai konzíliumot végeztünk az Országos Urológiai Intézet Urológiai Szakambulanciáján. Eredmények: A követési idô rövid, az eddig végzett vizsgálatok alapján az a következtetés vonható le, hogy az urológus által is követett onkológiai kezelések alkalmanként eredményesebbé tehetik a kezelést. A közös szemlélet kialakítása ezáltal a beteg hasznára válik.

210. Szûcs M, Romics I Semmelweis Egyetem, ÁOK, Urológiai Klinika, Budapes

Bevezetés: A szerzôk munkájukban az 1992 és 2000 között malignus, nem colorectalis tumorok májmetasztázisa miatt végzett reszekciós típusú májmûtétjeiket elemzik. Módszer: 36 beteget operáltak. Minor reszekció 25, major reszekció 11 esetben történt. Egy metasztázist 28, kettôt, vagy többet 8 alkalommal excindáltak. A tumorok átlagos mérete 5,7 (0,5-15) cm volt. A primer tumor 12 betegnél a pancreasban, 5-nél a tüdôben, 4-4 esetben az emlôben és a papilla Vaterin, 2 alkalommal a pleurán, 9 esetben egyéb szervben volt. 13 alkalommal történt a májreszekció a primer tumor eltávolításával szinkron. A posztoperatív idôszakban 17 beteg kapott klinikánkon komplex onkotherapiás kezelést. Eredmények: A korai posztoperatív idôszakban 1 beteget veszítettek el DIC miatt. Szövôdményként lázat, icterust, sebgyógyulási zavart észleltek. 3 betegük jelenleg is él, átlagos túlélésük 12 hónap. 27 beteg meghalt, átlagos túlélésük 12,2 (3-44) hónap. 6 beteg további sorsáról nincs adatuk. Megbeszélés: A nem colorectalis daganatok májmetasztázisai is biztonsággal reszekálhatóak. A túlélési adatok néhány esetben meglepôen jó eredményt mutatnak. Ezek alapján a szerzôk a májreszekciót megfontolandónak tartják a komplex onkotherapia részeként nem csupán a vastagbéltumorok májáttétjeinél.

211. Takács I, Vágvölgyi A, Pósán J, András Cs1, Sápy P Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudományi Centrum, II. sz. Sebészeti Klinika, 1Onkológiai Tanszék, Debrecem

Vizsgálat célja: Ismertetni a pancreasfej kezdeti stádiumú (T1N0M0) adenocarcinomájának sikeres kezelését – egy eset kapcsán – egyedüli sugárterápiával. Módszer: 52 éves férfin pancreasfeji adenocarcinoma miatt – exploratív laparotomia során a tumorba helyezett mûanyag katéteren keresztül – 18 Gy összdózisú interstitialis, magas dózis teljesítményû, utántöltéses brachyterápia, majd ezt követôen 46 Gy összdózisú 4 mezôs perkután besugárzás történt. Eredmény: A beteg 40 hónappal a kezelést követôen tumormentes. Következtetés: A szerzôk megállapítják, hogy a módszer segítségével kuratív dózis adható le a tumorra elhanyagolható mellékhatásokkal. Hangsúlyozzák, hogy az eljárás hatékony eszköznek tûnik olyan egyébként rezekábilis hasnyálmirigytumoron, ahol a mûtét a beteg általános állapota miatt kontraindikált.

212. Takácsi Nagy Z, Varga J, Poller I, Fodor J, Petrányi Á, Major T, Németh Gy 1Országos Onkológiai Int., Bp, Sugárterápiás Osztály, Bp, 2Flór Ferenc Kórház, Sebészeti Osztály, Kistarcsa

Onkológiai kezelések a gyakorló urológus szemszögébôl

Nem colorectalis daganatok májáttétjeinek sebészi kezelése

Lokalizált, inoperábilis pancreascarcinoma sikeres kezelése egyedüli sugárterápiával: esetismertetés Vizsgálat célja: A hasnyálmirigyrák az összdaganatos megbetegedések 2-4%-át képezi és elôfordulása az utóbbi évtizedekben gyakoribbá vált. A hasnyálmirigyrák az összdaganatos halálozás 5%-ért felelôs. A betegek átlag túlélése 3-4 hónap, az 5 éves túlélés 1-4% között van. A sebészeti beavatkozás az egyedüli potenciálisan kuratív eljárás. Klinikai tüneteket általában késôn ad és a diagnózis felállításának idôpontjában az esetek kb. 85%-a inoperabilis. Ezért bír különös jelentôséggel az elôrehaladott hasnyálmirigyrák gyógyszeres kezelési lehetôségeinek vizsgálata és további fejlesztése. Módszer: Osztályunkon 1999 augusztus és 2001 május között összesen 106 elôrehaladott hasnyálmirigyrákban szenvedô beteg részesült kombinált Gemzar- 5 Fluorouracil- Leucovorin kezelésben. Az átlagéletkor 61 év volt (33 év 81 év között). Elôfordulása az életkorral növekedett, leggyakrabban az 5-6. évtizedben észleletük. A vizsgált csoportban 55 nô és 51 férfi volt. A citosztatikumokat az elsô ciklusban az 1. , 8. , 15. és 21. napon alkalmaztuk, majd a második ciklustól az 1., 8. és 15. napon. A 28. napon újabb ciklus kezdôdött. A Gemzar dózisa 900mg/m2, az 5 Fluorouracil 750 mg/m2 és a Leucovorin 20 mg/m2 volt. A gyógyszereket i.v.-an, egymástól elkülönítve adagoltuk, a Gemzárt bolusban, az 5 Fluorouracilt 4 órás infúzióban. A vizsgálat során hetente labor- és fizikális vizsgálat, havonta CA19,9 meghatározás , testsúly mérés és ECOG status felmérés, 2 havonta hasi UH vagy CT vizsgálat, illetve 3 havonta mellkas rtg. vizsgálat történt. A kezelést a betegség progressziójáig adtuk. Eredmények: A vizsgálat során a túlélést, a válaszadási arányt, az életminôség javulást, valamint a mellékhatásokat kívánjuk értékelni. Az adatok feldolgozása folyamatban van. A részeredmények szerint teljes remissziot nem észleltünk. A válaszadási arány 55% volt. Részleges válasz a betegek 35%-án, stabil állapot a betegek 20%-án volt kimutatható. Az ECOG status javulást a betegek 35%-nál észleltük. A leggyakoribb mellékhatást a vérképzôrendszeri eltérések képezték. Neutropaenia a betegek 30%-nál, anaemia a betegek 20%-nál, thrombocytopaenia a betegek 10%-nál volt észlelhetô. Az émelygés és hányás a betegek 20%-nál, a hasmenés a betegek 5%-nál jelentkezett. A kezelés után 3-4 nappal a betegek 30%-nál láz jelentkezett. Következtetések: Eredményeink alapján a Gemzar- 5FU- Leucovorin kombináció biztató lehetôséget jelent az elôrehaladott hasnyálmirigyrák kezelésében. A kombináció jól tolerálható, az észlelt mellékhatások szupportív, illetve szimptomatikus kezelés mellett uralhatóak voltak, a kezelés megszakítására a mellékhatások miatt nem volt szükség.



213. Tamás K, Nagy T, Bodoky Gy Szent László Kh. Onkológiai Osztály, Budapest Elôrehaladott hasnyálmirigyrák kombinált gyógyszeres kezelése

309

Absztraktok 214. Tamás L1, Kraxner H2, Répássy G2, Ribári O2, Szentkúti G1, Szentirmay Z3 1Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház Fül-Orr-Gégészeti Osztály, 2SE Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, 3Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Patológiai Osztály, Bp. Szövettani prognosztikai faktorok fej-nyaki laphámrákoknál 215. Than N1,2, Bellyei Sz2, Sümegi B1, Szekeres Gy3, Bohn H4, Than G5 1SE. ÁOK I.sz. Szülészeti Nôgyógyászati Klinika, Bp., 2Pécsi Tudományegyetem ÁOK Biokémiai Intézet, Pécs; 3Hisztopathológiai Kft., Pécs; 4Behringwerke AG, Marburg/Lahn (Germany); 5PTE ÁOK Szülészeti és Nôgyógyászati Klinika, Pécs Placenta protein 17b (PP17b) / mannóz-6-foszfát receptor transzporter expressziójának vizsgálata cervikális intraepiteliális neopláziákban és invazív cervikális epiteliális karcinómákban 216. Tímár J, Ladányi A, Rásó E, Döme B, Gilde K, Somlai B Országos Onkológiai Intézet, Semmelweis Egyetem Bôr- és Nemikórtani Klinika, Budapest Tumorprogressziós gének prediktív szerepe melanómában

310

Vizsgálat célja: Megvizsgálni fej-nyaki laphámrákoknál klinikai, szövettani és molekuláris patológiai prognosztikai faktorok szerepét. Módszer: 64 fej-nyaki laphámrákos beteget vizsgáltunk, 45 beteget p53-expresszióra, 44 beteget DNS-tartalomra, 15 beteget HPV-tartalomra. A p53 expressziót immunhisztokémiai módszerrel, monoklonális antitesttel vizsgáltuk. A DNSvizsgálat során digitális képanalizátorral a következô paramétereket határoztuk meg: DNS-index, ploiditás, S-fázis% (SPF), polyploid frakció% (PF), hisztogram-típus, entrópia. A statisztikai értékeléshez a BMDP-programrendszert használtuk. 15 betegnél megvizsgáltuk PCR-ral a tumorszövetek HPV-tartalmát. Eredmények: A klinikai paraméterek közül nem találtunk szignifikáns korrelációt az életkorra, a nemre, a lokalizációra, a T-státuszra, és a terápiára. Szignifikáns kapcsolat volt az N-státusz és a túlélés között. Nem találtunk összefüggést a túléléssel se a szövettani típusra, se a gradingre. Összefüggést találtunk a p53 expresszió és az áttétmentes idô között. A daganatsejtek ploiditása nem volt jelentôs prognosztikai faktor. A molekuláris patológiai faktorok közül az SPF, valamint a PF szignifikáns faktor a túlélés és az áttétmentesség tekintetében is. HPV-vizsgálatoknál elôzetes eredményeink szerint kimutathatók korábban már leírt humán papillomavírus-altípusok. Következtetések: Fej-nyaki laphámrákok klinikai paraméterei közül a nyaki nyirokcsomó-státusz jelentôs faktor. Szignifikáns faktorok a DNS-tartalom paraméterei (S-fázis és polyploid frakció). Ígéretes faktor a HPV, azonban további vizsgálatok szükségesek ennek tisztázására. A humán lepény fehérjéi közül a PP17 fehérjecsalád klónozását és szekvenálását, valamint molekuláris biológiai jellemzését 1998-ban végeztük. Western blottal a PP17b / mannóz-6-foszfát receptor transzporter overexpresszióját figyeltük meg humán cervixkarcinóma mintákban egészséges kontroll szövetekhez képest. Emelkedett PP17b szérumkoncentrációkat detektáltunk cervixkarcinómás betegekben, melyek radikális mûtéteket követôen a kontroll értékre csökkentek. Jelenleg a PP17b expressziójának vizsgálatát különbözô cervixdiszpláziás és cervixkarcinómás szöveti mintákon, illetve betegek szérumában és vizeletében immunhisztokémia és Western blott segítségével végeztük. Az immunjelölésekhez anti-PP17 nyúlszérumot, valamint streptavidin-biotin jelölt és tormagyökér peroxidáz jelölt antinyúl szérumokat használtunk. A kontroll cervikális szkvamózus és glanduláris hám sejtjei nem jelölôdtek, vagy nagyon enyhe PP17 pozitivitást mutattak. Az enyhébb cervikális diszpláziákban (CIN I-II) a sejtek citoplazmájának pozitivitása volt megfigyelhetô, míg súlyos diszpláziákban (CIN III/ISC) a diszpláziás sejtek igen erôteljes jelölôdése volt észlelhetô. Invazív epiteliális cervixkarcinómák esetében a kis bazális típusú sejtek negatívak voltak, míg a laphám irányában differenciálódott sejtek igen erôteljes pozitivitást mutattak. Western blottal emelkedett szérum PP17b szinteket lehetett kimutatni cervikális diszpláziás (CIN I-III) és invazív cervikális intraepiteliális karcinómás betegek esetében. Vizeletmintákban is kimutatható volt PP17 immunreaktivitás.Eredményeink alapján felmerül a lehetôsége annak, hogy a PP17b egy új patogenikus faktor a cervixkarcinóma többlépcsôs genezisében. A PP17b szérum-, illetve vizeletszintek monitorizálása pedig jelentôs szerephez juthat a méhnyakrák diagnosztikájában és a betegek mûtét utáni nyomonkövetésében.

Vizsgálat célja: retro- és prospektív tanulmányok keretében olyan gének expresszióját vizsgálni a bôr malignus melanómáiban, amelyek a daganatos progresszió molekuláris folyamatában bizonyított szerepet játszanak kísérletes melanóma-rendszerekben. Ezek a gének az alábbiak: aIIb/avb3 integrin, CD44v3, NM23-H1, MMP-2, AMF receptor, 12-lipoxigenáz. Módszer: primer bôr melanómák fagyasztott illetve paraffinba ágyazott mintáin a vizsgált gének protein-termékét immunhisztokémiai módszerrel mutattuk ki. Emberi melanóma sejtvonalakban a vizsgált gének mRNS-ét illetve fehérje-termékét RT-PCR illetve Western blott technikával mutattuk ki, míg a fehérjék szubcelluláris elhelyezkedését konfokális lézer scanning mikroszkóppal mutattuk ki. Eredmények: prospektív vizsgálataink alapján a bôr primer melanómáiban a tumor vastagságának növekedésével párhuzamosan az aIIbb3 megakariocita-integrin, az AMF receptor és a trombocita-típusú 12-lipoxigenáz expressziója megjelenik, és egyre fokozódik, jelezve azt hogy az egyre agresszívebb viselkedés molekuláris tényezôi között ezek a gének szerepet játszhatnak. Ezt a feltételezést megerôsítették emberi melanóma sejtek kísérleti metasztázis rendszerben történô vizsgálata is. Retrospektív vizsgálat keretében megállapítottuk, hogy az NM23-H1 gén csökkenô expreszsziója a melanóma nyirokcsomó-áttétképzô képességével mutatott csak összefüggést, a szervi áttétképzéssel nem, így az 5 éves túlélést sem befolyásolta. Ugyanakkor kimutattuk, hogy a tumorok vastagságától független viselkedését (szervi áttétképzését) és az 5 éves túlélést a CD44v3 adhéziós molekula és az MMP2 proteáz expressziója szignifikáns mértékben határozza meg. Következtetések: vizsgálataink alapján rávilágítunk arra, hogy a malignus tumorok (ezesetben a malignus melanóma) áttétképzô képességének megítéléséhez fel kell használni mindazon kísérleti és patológiai adatokat, amelyek rendelkezésünkre állnak a progresszióval kapcsolatos gének expressziójára vonatkozóan, ugyanakkor ezek tényleges klinikai szerepét csak az adott daganatféleségen végzett retrospektív vizsgálatok képesek véglegesen eldönteni.



Absztraktok Magyarországon az emlô daganata elsô helyen áll a nôk malignus betegségei között. A primer tumor kezelése már kialakult. Az áttétek,ezen belül a máj áttéteinek kezelése még nem oldódott meg. Elôadásunkban a superselectiv transarterialis chemoembolisatio (TACE) kezdeti eredményeit szeretnénk bemutatni. 1999. január - 2001. június között hat betegnél végeztünk TACE, és TACE + PEI (percutan aethanol infilratio) kezelést emlôdaganat áttétek esetében. Az elôadásban részletesen beszámolunk eredményeinkrôl. Hatékonyságunk nem közelíti meg a primer májtumor és a más típusú áttéti daganatokban alkalmazott kezelések eredményeit. Ennek okaira szeretnénk rávilágítani és felhívni a figyelmet arra, hogy a TACE kezelés, illetve a TACE és PEI együttes alkalmazása egy kihasználatlan, és vélhetôen az életminôség javítása és az élethossz megnyújtása szempontjából igen hasznos módszer lehetne.

217. Tóth A, Bánsághi Z, Kurucz J, Burger M, Magyar T1 Fôvárosi Önkormányzat Péterfy Sándor utcai Kórháza, Röntgen O. Intervenciós Részleg, Onkológiai osztály1 Emlôdaganat májáttéteinek intervenciós radiológiai kezelése

Vizsgálat célja: Follicularis lymphomák esetén a hisztológiai és immunhisztokémiai jellemzôk valamint az immunglobulin nehézlánc és a bcl-2 génátrendezôdés diagnosztikus jelentôségének és a kórlefolyással való összefüggésének meghatározása. Módszer: 40 intézetünkben kezelt follicularis lymphomás beteg anyagán végeztünk retrospektív vizsgálatot. A szövettani revízió után immunhisztokémiai vizsgálatokat (CD5, CD10, bcl-2, bcl-6, p53), illetve hagyományos PCR módszerrel paraffinos anyagból izolált DNS-bôl EBV kimutatást valamint bcl-2 és immunglobulin nehézlánc génátrendezôdés vizsgálatát végeztük el. Az eredményeket és a betegkövetési adatokat több paraméteres statisztikai analízissel értékeltük. Eredmények: Összefüggést találtunk az immunhisztokémiai, hisztológiai, molekuláris pathologiai jellemzôk és a kórlefolyás között. Az esetek 85%-ában volt kimutatható bcl-2 génátrendezôdés. Következtetések: A follicularis lymphomák diagnosztikája során a differenciáldiagnosztikai problémát okozó esetek 70%-ában a szövettani és immunhisztokémiai jellemzôknek génátrendezôdés vizsgálattal való kiegészítése egyértelmû diagnózishoz vezethet. A hisztológiai, immunhisztokémiai és génátrendezôdéses vizsgálatok eredményei alapján különbözô kórlefolyást mutató csoportok különíthetôk el a follicularis lymphomákon belül.

218. Tótth E, Schneider T, Bálint I, Szentirmay Z Országos Onkológiai Intézet, Budapest

A vizsgálat célja: meghatározni az in situ emlôrákok biológiai viselkedését az elváltozás fenotípusos és immunfenotípusos jellegzetességei alapján, eltekintve a genetikai történésektôl és a nuclearis DNS tartalomtól. Módszer: 15-15 invazív rák mellett, vagy attól függetlenül kifejlôdött DCIS és LCIS szöveti és cytológiai jellegzetességeit, (fenotípusos karakterét) Hematoxilin Eosin és PAS reakcióval festett metszeteken vizsgáltuk, valamint SAB-immunperoxidase reakcióval a CD31, HER2, CD44v6, metallothionein és metalloproteináz (2,9) expressziót tanulmányoztuk. Eredmények: az invazív rákkal együtt kifejlôdött vagy solitaer DCIS, LCIS esetek között nem láttunk lényeges különbséget. A valódi tumoros átalakulásra jellemzô fenotípusos markerek nagy pleiomorph sejtek, comedo necrosis, sejtelkülönülés, mitozisok nagy száma, a myoepithel és a basalis membrán hiánya, valamint a ductus fal koncentrikus fibrosisa, tömött gömbsejtes beszûrtség, rendszerint HER2, p53, CD44v6, metallothionein, CD31 metalloproteináz (2,9) expresszióval társul. Következtetések: mindazon DCIS és LCIS esetek, ahol a sejt(mag) nagyméretû, esetleg disszociált, szövetileg grade III. stb. és a fenti immunmarkerek pozitívak, valódi de korai stádiumú (in situ) carcinomának tekinthetôk, melyekbôl (bár ez közvetlenül nehezen bizonyítható) recidivák, invazív tumorok alakulnak ki. Az LCIS esetek többsége, különösen a kissejtes (lobularis neoplasia A) formák a fenti immunmarkerekre negatívak, tehát postmenopausalis involuciójuk valószínûsíthetô.

219. Tóth J Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Cél: Májtranszplantáció után kialakult Kaposi-sarcoma esetének ismertetése. Anyagok és módszerek: szövettani, immunhisztokémiai és PCR vizsgálatok Eredmények: Ismeretlen etiológiájú Budd-Chiari-syndroma miatt 35 éves nôbetegen sikeres májátültetést végeztek. A postoperatív szak eseménytelenül telt. 8 hónappal a mûtét után subfebrilitás, bal oldali hasi fájdalmak, hátfájás, általános állapotromlás miatt klinikai kivizsgálást végeztek, a képalkotó eljárások térfoglaló lép és tüdôfolyamatot igazoltak. A csillapíthatatlan hasi fájdalom miatt splenectomiát végeztek, mely után 5 nappal a beteg meghalt. A boncolás során a hashártyát, a tüdôket, a májat és hasûri nyirokcsomókat beszûrô daganatot találtunk. Az érintett szervekbôl kimetszett tumormintákban szövettani vizsgálattal azonos megjelenésû daganatszövet volt megfigyelhetô, mely Kaposi-sarcomának felelt meg. A tumorsejtek immunhisztokémiai reakcióval kimutatott CD-34 és VIII faktor pozitivitása igazolta a daganat endothel eredetét. Konklúzió: Kaposi-sarcoma kialakulása szervátültetés után ismert és leírt jelenség. A bemutatott eset az elsô hazai, májátültetést követôen észlelt Kaposi-sarcoma.

220. Tóth Á, Patonai A, Kóbori L1, Nagy K2, Nagy P, Szende B SE. I. sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, 1Transzplantációs és Sebészeti Klinika, 2Bôr- és Nemikórtani Klinika, Budapest



Follicularis lymphomák (szövettan, immunhisztokémia, génátrendezôdés és prognózis)

Az in situ ductalis és lobularis emlôrákok valódi daganatos jellegét befolyásoló fentotípusos és immunfenotípusos markerek

Korai visceralis Kaposi-sarcoma májtranszplantáció után – esetbemutatás

311

Absztraktok 221. Troján I, Szôke T, Furák J, Hôhn J, Tiszlavicz L1 Szegedi Tudományegyetem ÁOK Sebészeti Klinika, 1Pathológiai Intézet Tüdômetastasisok miatt végzett resectiók osztályunk 10 éves anyagában. 1989-1998.

222. Vágvölgyi A, Takács I, Pósán J, András Cs1, Sápy P Debreceni Egyetem Orvosés Egészségtudományi Centrum, II. sz. Sebészeti Klinika,1Onkológiai Tanszék, Debrecen Colorectalis daganatok májáttétjeinek sebészi kezelése 223. Valicsek E, Maráz A, Kahán Zs, Thurzó L Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged Elsô tapasztalataink áttétes colorectalis rákos betegek Camptokezelésével

224. Van Der Looij M, Orbán T, Köves I, Besznyák I, Oláh E National Institute of Oncology, Dept. of Molecular Biology, Budapest Prevalence of founder BRCA1 and BRCA2 mutations among Hungarian breast-ovarian cancer cases: update of a hospital-based cohort study

312

Célkitûzések: 10 év alatt 109 betegen 128 mûtétet végeztünk tüdômetastasisok miatt. Ennek a betegcsoportnak retrospektíve feldolgoztuk a mûtéti mortalitását és túlélési adatait. Módszer: a 109 betegbôl 2 veszítettünk el. A mûtéti mortalitás 1,91% a 109 betegre vonatkozóan. A 128 mûtétet illetôen 1,56%. A primer tumor, mely miatt a metastasectomiát végeztük a gyakoriság sorrendjében a következô volt: colon carcinoma, vese carcinoma, mamma carcinoma, melanoma, sarcoma, here, uterus, fej-nyaki tumor, haemangiopericitoma, oesophagus. A metastasectomiák során 2 pulmonectomiát, 35 lobectomiát, ebbôl 6-ot hörgôanastomosissal, 59 segmentectomiát, ill. gépi ékresectiot és 32 enucleatiot végeztünk. 15 esetben második és 4 esetben harmadik metastasectomiára került sor. A tumormentes idô a 89 carcinomás betegnél 0-96 hónap volt, a 10 sarcománál 12-48 hónap, a 10 melanománál 12-60 hónap volt. A 128 mûtétnél 61 betegnél (48%) soliter és 67 betegnél (52%) többszörös metastasisokat távolítottunk el. Az átlagos követési idô 36 hónap volt. A túlélést Kaplan-Meier módszerrel határoztuk meg és a prognosztikai faktorokat Cox multivariáns analízissel értékeltük. Eredmények: az 5 éves túlélés a 109 beteg esetében 34% volt. Az epithelialis tumoroknál bizonyult a legjobbnak, ez 37%, a sarcomáknál 27% és melanománál 11% volt. A soliter metastasisok 5 éves túlélése 41%, a többszörös metastasisoké 24% volt. A colorectalis tumor 5 éves túlélése 34%, a vesetumoroké 31%, az emlôtumoroké 20% volt. Jobbnak bizonyult a túlélés, ha a daganatmentes idôszak két évnél hosszabb volt és soliter metastasist távolítottunk el. Az utóbbi öt évben a metastasectomiák során hilusi és mediastinalis nyirokcsomóból mintavételt is végeztünk. A nyirokcsomó pozitív betegek prognózisa rosszabbnak bizonyult. Összehasonlítottuk az operált beteganyagot egy csak kemoterápiával kezelt 27 fôs csoporttal, az utóbbiakban 5 éves túlélést nem találtunk, a 3 éves túlélés 31% volt. Következtetések: a tüdômetastasectomia egy biztonságos és potenciálisan kuratív eljárás. A metastasectomián átesett betegek öt éves túlélése anyagunkban jobbnak bizonyult a primer tüdôrák miatt végzett resectiók túlélésénél. A túlélés esélyének meghatározásánál több prognosztikai faktort kell figyelembe venni. Minden beteget a mûtétet illetôen individualisan kell elbírálni. Bevezetés: A szerzôk munkájukban az 1992 és 2000 között malignus colorectalis tumorok májmetasztázisa miatt végzett reszekciós típusú májmûtétjeiket elemzik. Módszer: 64 beteget operáltak, az átlagos életkor 57,1 év. Minor reszekció 40, major reszekció 24 esetben történt. Egy metasztázis eltávolítása 50, kettô 7, három vagy több 7 esetben történt. A primer tumor helye legtöbbször a rectum (30), és a sigmabél (18) voltak. A tumorok átlagos mérete 6,5 (0,2-20) cm volt. Szinkron vastagbél és májreszekció 14 alkalommal történt. A betegek közül 36 a mûtét után kemotherapiát kapott. Eredmények: A korai posztoperatív idôszakban beteget nem veszítettek el. Szövôdményként lázat, seromát, átmeneti májenzim-emelkedést, pleuro-pneumóniát, TIA-t észleltek. Reoperációt 1 alkalommal végeztek. 27 beteg jelenleg is él, átlagos túlélésük 13,9 hónap (4-43); 27 beteg meghalt, átlagos túlélésük 16,9 hónap (6-46). 10 beteg további sorsáról nincs adatuk. Megbeszélés: A szerzôk úgy gondolják, hogy megfelelô technikával a colorectalis daganatok májmetasztásisai is biztonsággal reszekálhatók akár többszörös áttét esetén is. A vastagbéltumorok és azok májáttéteinek egy ülésben való eltávolítása ajánlható, ha a máj ezzel tumormentessé tehetô és a beteg teherbíróképessége ezt megengedi. Vizsgálat célja: elôrehaladott colorectalis rákban szenvedô beteg irinotecan (Campto®, Aventis) kezelésével szerzett tapasztalataink összegzése. Módszer: 9 colon, 4 rectum tumoros beteg közül 12-nél máj-, 5-nél pulmonális, 1-nél csont-, 1-nél gyomormetasztázis, 2 esetben lokális recidíva igazolódott.Tizenegy betegünk korábban legalább egy kemoterápiás sémát kapott. Kilenc esetben ECOG 0-1 általános állapot mellett kezdtük meg a kezelést. A Campto-kemoterápiát 9 esetben monoterápiaként (350 mg/m2 3 hetente), 4 esetben 5-FU-leukovorinnal (180 mg/m2 Campto 1. nap, 200 mg/m2 Leukovorin, 5-FU 400 mg/m2 iv., majd 600 mg/m2 22 óra alatt 1. és 2. nap, 2 hetente) kombinációban adtuk. Hat kezelési ciklust 2 beteg, 5 ciklust 1, 4 ciklust 3, 2 ciklust 5 és 1 ciklust 2 beteg kapott meg. Eredmények: A 9 értékelhetô beteg közül ötnél parciális remissziót, négynél progressziót észleltünk. A kezelés mellékhatásaként 2 betegnél észleltünk kezelést igénylô akut kolinergiás reakciót, 4 betegnél késôi hasmenést, 2 betegnél hányingert, 3 betegnél lázat. Négy, korábban is több vonalbeli kemoterápiát kapott betegnél citokin kezelést szükségessé tevô neutropenia jelentkezett. Következtetések: Az áttétes colorectalis rákos betegek Campto-kezelésével szerzett elsô tapasztalataink megfelelnek az irodalmi közléseknek, akár a terápiás hatékonyságot, akár a mellékhatásokat tekintjük. Objective: We are investigating the impact of BRCA1 and BRCA2 founder mutations, that were previously identified among high-risk Hungarian breast-ovarian cancer families (Ramus et al., 1997), on the development of breast and ovarian cancer in the general Hungarian population. To this purpose, we have initiated a hospital-based cohort study of a planned total of 1000 cases. Methods: The prevalence of 3 BRCA1 mutations (185delAG, 300T>G, 5382insC) and 2 BRCA2 mutations (6147delT, 9326insA) are evaluated in a consecutive series of women with breast or ovarian cancer (NIO, Budapest) and of healthy controls (St. John’s hospital, Budapest) using combined SCCP/heteroduplex analysis and automated DNA sequencing. From all cases clinical information is obtained. Our study protocol includes informed consent. Results: Among 707 breast cancer and 94 ovarian cancer cases analyzed to date, 3.1% and 11% carried a founder mutation, respectively. More than 80% of mutations identified were BRCA1. One of 350 (0,3%) control women carried BRCA1 5382insC. Inherited breast cancer was more frequent among women with younger age at diagnosis: 6,1% of woman <50 years, but 2,5% of woman ³50 years of age. Three of 23 medullary breast cancers were inherited (p=0,038). Carrier status was associated with a nonsignificant trend toward advanced tumor stage at diagnosis (Van der Looij et al., 2000). Conclusion: Among women with breast or ovarian cancer of Hungarian ancestry there is a stong genetic component of three BRCA1 founder mutations. New data and genotype-phenotype associations will be discussed. Supported by OTKA T030039 and ETT 083/2000 grants. Ramus et al. (1997). Analysis of BRCA1 and BRCA2 mutations in Hungarian families with breast and breast-ovarian cancer. Am. J. Hum. Genet. 60, 1242-1246 (1997). Van der Looij et al. (2000). Prevalence of founder BRCA1 and BRCA2 mutations among breast and ovarian cancer patients in Hungary. Int. J. Cancer 86, 737-740.



Absztraktok Az Országos Onkológiai Intézet Hematológiai/ Kemoterápia „A” Osztályán 1978-2000 között 1113 non-Hodgkin-lymphomás beteget kezeltünk. 28 betegünk (16 nô és 12 férfi) kórtörténetében már szerepelt rosszindulatú megbetegedés, így a non-Hodgkin-lymphomát második primer tumorként diagnosztizáltuk. Elsô daganatos megbetegedésként emlôcarcinoma volt a leggyakoribb (8 beteg), melyet gyakoriságban a melanoma malignum követett (3 férfi és 3 nô). Nôgyógyászati daganat (méhtest- vagy méhnyakcarcinoma) 4 betegnél; colon- vagy rectumcarcinoma 3 férfi betegnél fordult elô. Heredaganattal 2, prosztatatumorral 1 betegünket kezeltek korábban. Férfi betegeink közül 1 beteget gége-, 1 beteget vese- és 1 beteget tüdôcarcinoma miatt operáltak. 1 nôbetegünk lágyrészsarcoma miatt posztoperatív irradiációban részesült. Elôadásunkban a 28 beteg adatait bemutatva és elemezve, az eredmények a hazai és a nemzetközi irodalomban közöltekkel hasonlítjuk össze.

225. Várady E, Deák B, H Eid, Molnár Zs, Schneider T, Rosta A Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Szakmai szempontból indokolt a sürgôs MR-vizsgálat, ha eredményétôl függôen sürgôs terápia kezdôdhet. Leggyakoribb indikáció a hirtelen kialakult vagy fenyegetô harántlézió. Ennek hátterében MR-rel tisztázható az ok: tumor, trauma, discus-hernia, gyulladás, gerincvelôi ischemia vagy vérzés. Az akut intracraniális kórképek vizsgálata többnyire CT-vel történik, de itt is egyre nagyobb szerepe van az MR-nek. Tumorok esetén több tényezô vezethet intracraniális nyomásfokozódáshoz: maga a tumor, az azt övezô ödéma, tumorbevérzés vagy liquor-elfolyási akadály. Az akut MRvizsgálat kivitelezése nem sematizálható: a beteg kooperációja és a megválaszolandó kérdés határozza meg a szükséges méréseket. Olykor kiegészítô CT is készül. A radiológus feladata, hogy – a beutaló orvossal egyeztetve – a beteget a megfelelô intézetbe irányítsa a szükséges terápia elkezdésére.

226. Várallyay Gy Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Bevezetés: A rekonstrukciós sebészet fejlôdésével a kiterjedt szájüregi- és garattumorok mûtéti kezelése a mindennapos tevékenység részévé vált. Ezen tumorok 3-5%-a a retromaxillaris térbe is terjed. Az onkológussebész számára fontos a regio nyitottsága, nehéz megközelithetôsége és az ott található anatómiai képletek. A diagnózist neheziti, hogy az ezt a régiót érintô tumorok a fizikális vizsgálat számára rejtettek, csak a „jéghegy csúcsát” észleljük. Gyakori elsô indirekt jel a szájnyitás korlátozottsága – a pterygoideus izmok érintettsége – a hallójárat mélyén és retromandibulárisan jelentkezô neuralgiform fájdalom. A tumor pontos kiterjedésének megállapítását és a korrekt mûtéti indikációt a mondern képalkotó vizsgálatok teszik lehetôvé. Betegek és mûtéti módszer: 1994. nov. l – 2001. jún. 1-ig 8 beteget kezeltünk. A tumoros folyamatot 4 esetben a retromolaris, 2 esetben a tonsillaris régióban és 2 esetben a tonsilla felsô pólusa és a lágyszájpad szögletében észleltük a fizikális vizsgálat során. A tumor nagyobb része a CT ill. MR vizsgálattal a fossa sphenopalatinában volt kimutatható. Betegeink kombinált – radiochemotherápia és mütét – kezelésben részesültek. 5 beteg esetében a mûtét sugárkezelés utáni reziduális tumor „salvage” mûtétje volt. A mûtét során a fossa sphenopalatina feltárása az angulus és ramus mandibulae rezekciójával és a fejecs kiizesitésével jól feltárható. A rezekcióhoz a m. masseter, a proc. coronoideuson tapadó izmok részleges és a pterygoideus izmok teljes eltávolitása hozzátartózik. Az a. maxillaris interna lekötése, a plexus pterygoideus vérzéseinek elektrokoagulációja könnyiti a mûtétet. A n. mandibularis ágak átvágása az életminôséget nem rontja. Szükség esetén a maxilla részleges rezekciója is a mûtét része. A rekonstrukciót minden esetben PM myocutan szigetleennyel végeztük. Eredmények: A mûtetek során komolyabb szövôdményt nem észeltünk. 8 betegünk közül 4 egy és négy év között (?) tumormentesen él, 1 beteget 4 évvel a mûtét után agyi vaszkuláris történés miatt tumormentesen vesztettünk el, 3 beteg a mûtétet követô egy éven belûl reziduális tumor miatt exitált. Következtetések: A fossa sphenopalatinába terjedô tumorok komplex onkológiai ellátása - radiochemotherapia, mûtét szükséges. Az 5 beteg kettô és négy év közötti és 1 beteg egy éven túli (a követési idô rövidsége miatt) daganatmentes túlélése alapján cáfoljuk azt a nézetet, hogy ezen régió tumorai nemcsak igen rossz prognózisuak, de irreszekábilisak is lennének.

227. Varga E, Balatoni Zs, Müller Z, Élô J Fôv. Önkorm. Uzsoki utcai Kórháza Fül-orr-gége és Fej nyaksebészeti Osztály, Budapest

Szerzôk egy 31 éves fiatalember esetét ismertetik, akinek 30 éves korában jobb oldali heréjét teratocarcinoma miatt eltávolították. Következô évben hasi nyirokcsomó-dissectio történt, majd chemotherapia (4x). A heremûtét után 2 évvel a DEOEC II. sz. Sebészeti Klinikán a jobb tüdô alsólebenyében lévô metastasisra gyanús, nagyrészt centralis elváltozások miatt lobectomia történt. A histologiai vizsgálat hamartochondromát igazolt, malignitás jelei nélkül. A szövettani lelet revisióját kértük. Ekkor felvetôdött annak a lehetôsége, hogy a tüdôben lévô elváltozások a here teratocarcinomájának olyan metastasisai, melyek a tüdôben kidifferenciálódtak, malignitásra utaló histologiai jegyeiket nagyrészt elvesztették, és a mirigyekben gazdag hamartochondromát utánozták. Ezt a lehetôséget támasztották alá az elvégzett immunhistochemiai vizsgálatok is. (HCG, AFP pozitivitás, alacsony proliferáció a tüdôben, stb.) Kérdés tehát: egy éretlen, malignus heretumornak a tüdôben kialakuló érett, kidifferenciálódott, „benignus” metastasisáról van-e szó, vagy a tüdô primaer benignus daganatáról? Az elôadás során irodalmi adatokat figyelembe véve a kérdésre igyekszünk választ adni.

228. Varga G, Sz. Kiss S, Kovács J1 Debreceni Egyetemi Orvos és Egészségtudományi Kar, II. sz. Sebészeti Klinika, Pathológiai Intézet1, Debrecen

Az ovariumokban jelentkezô metasztázisok elsôsorban gyomortumorok áttéteiként váltak ismertté Kruckenberg tu. néven. Az elmúlt években osztályunk anyagában az eddigiekhez képest gyakrabban észleltünk colorectalis és emlôtumor mellett ovarialis áttéteket. Ezek az esetek egy részében véletlenszerûen kerültek felismerésre, mivel a vastagbél hasi szakaszainak malignómája, valamint az emlôtumorok kezelés közbeni, ill. utáni ellenôrzésében a kismedence vizsgálata nem rutinszerû. 5 colorectalis és 4 emlôtumorhoz társult ovariális áttétes esetünk ismertetésével kívánjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a kismedence rendszeres vizsgálatát képalkotó, vagy bimanualis vizsgálattal nem hagyhatjuk ki a rendszeres rehabilitációs, gondozási tevékenység során. Eseteinkben a korán felismert ovariális áttétek a betegség lefolyását nem befolyásolták negatív irányba, de mûtéti megoldásukra, esetleg kemoterápiás kezelés megváltoztatására mindenképpen szükség volt.

229. Varga Zs, Faluhelyi Zs Baranya Megyei Kórház, Onkológiai Osztály



Secunder non-Hodgkin lymphomák

Sürgôs MR-vizsgálatok

A fossa sphenopalatinába terjedô szájüregi- és garattumorok kombinált kezelése

Heretumor metastasisa, vagy primer benignus tumor a tüdôben

Ovariális áttétek elôfordulása colorectalisés emlôtumoros betegeinknél

313

Absztraktok 230. Varjas G, Pazonyi B, Németh Gy Országos Onkológiai Intézet, Budapest A rádium terápia története Magyarországon

231. 1VINCZE B, 2SINKOVICS I, 2KERESZTES S, 3ÉSIK O, 3POLLER I, 4BOÉR A. Országos Onkológiai Intézet, 1Biokémiai Osztály, 2Nukleáris Medicina Osztály, 3 Sugárterápiás Osztály, 4Fej-Nyak Sebészeti Osztály, Budapes Anti-hTG-pozitivitás jelentôsége a differenciált pajzsmirigy-carcinoma gondozásában

232. 1Vincze B, 2Gilde K, 2Fejôs Zs, 2Bánfalvi T, 2Liszkay G, 2Horváth B, 2Gergye M, 1Kremmer T Országos Onkológiai Intézet, 1Biokémiai Osztály, 2Bôrgyógyászati Osztály, 3Központi Laboratóriumi Osztály, Budapest Endokrin status vizsgálata a melanoma klinikai progressziója során

314

Cél: A sugárterápia egy fontos szakaszának, a rádium terápiának a 2000. évi lezáródása alkalmából a rádium terápia történetének a rövid áttekintése. Módszer: A rádium 1898. évi Madame Curie általi felfedezésének az évétôl a rádium hazai felhasználásának a rákgyógyászatban a fôbb állomásait, alkalmazási területeit mutatjuk be egészen az Ország rádium készletének a 2000. évi visszanyerhetô eltemetéséig. Eredmények: A rádium sugárforrás több évtizeden keresztül a brachyterápia egyetlen eszköze volt. Széleskörûen használták üregi, intersticiális és moulage kezelésekre. A nôgyógyászati sugárkezelések szinte kizárólagos eszköze volt. Kiterjedten használták fej-nyaki daganatoknál, de szinte a mai modern brachyterápia minden területét lefedte pl.: rectum moulage, emlô tûzdelés, nagy felületû moulage, hozzáférhetô daganatok tûzdelése, vagy moulage kezelése stb. Egészen a legutóbbi idôkig használták. A modern távirányításos after loading berendezések szorították ki lassan a gyakorlatból más sugárforrásokkal együtt úgy, hogy az after loading technika gyakorlatilag egyeduralkodóvá vált a brachyterápiában. Következtetések: A rádium terápiával nyert klinikai, sugárbiológiai és fizikai, technikai tapasztalatok alapozták meg a mai modern brachyterápiát. Intézetünkben szövettanilag igazolt, magasan differenciált papilláris és follikuláris pajzsmirigycarcinomával mûtött betegek posztoperatív követését végezzük. Thyreoidectomiát követôen a human szérum thyreoglobulin (hTG) igen specifikus metasztázismarker, mivel kizárólag a pajzsmirigy-folliculus sejtjei, illetve a belôlük kialakult metasztázisok termelik. A hTG IRMA módszerrel történô meghatározása esetén az anti-hTG antitest interferálhat a hTG-meghatározással ezért a hTG-szint adekvát értelmezéséhez az anti-hTG antitest meghatározás javasoltan szükséges. Irodalmi adatok alapján a differenciált pajzsmirigy tumoroknak antigén stimuláló hatása van, az anti-hTG antitest jelenléte az esetek 15-30%-ában kimutatható. Intézetünkben 1994-óta mérjük a szérum anti-hTG antitest koncentrációját a szérum hTG-meghatározással párhuzamosan. Az anti-hTG antitest vizsgálatot a kereskedelmi forgalomba kapható humán pajzsmirigybôl extrahált jelzett hTG-t és poliklonális humán antitestet alkalmazó szilárd fázisú IRMA módszerrel végeztük. Több száz betegen több ezer vizsgálat eredménye igazolta, hogy az anti-hTG-pozitivitás ismerete növeli a hTG-meghatározás szenzitivitását. 376 papillaris pajzsmirigycarcinomával mûtött beteg rendszeres vizsgálatát elvégezve az irodalommal összhangban azt tapasztaltuk, hogy nyirokcsomó áttétek esetében a hTG szenzitivitása nagyon alacsony (43%), azaz magas a hibásan negatív hTG-értékek száma. Ezzel szemben távoli áttéteknél a hTG szenzitivitása 91% volt. Follikuláris pajzsmirigy carcinomával mûtött betegek esetében viszonylag alacsony volt a hibásan negatív hTG-érték és a meghatározás szenzitivitása 89% volt. Eddigi eredményeink alapján tanulmányoztuk az anti-hTG pozitivitás diagnosztikai és prognosztikai értékét. Ismeretes, hogy a papillaris pajzsmirigy carcinoma igen gyakran ad mikroszkopikus méretû nyaki nyirokcsomó áttétet, melynek csupán fele kórismézhetô klinikailag. Nyaki nyirokcsomóáttétes betegek 63%-ában magas anti-hTG-pozitivitás mellett negatív hTG-szintet mértünk. További vizsgálatok szükségesek. annak eldöntésére, hogy a kórosan emelkedett anti-hTG érték által jelzett nyirokcsomóáttét hány százaléka manifesztálódik. Eddigi eredményeink alapján feltételezhetô, hogy papilláris pajzsmirigycarcinomával mûtött, hTG-negatív betegek esetében az anti-hTG-pozitivitás prognosztikai értékkel bír. A munkát a 1/047 ny. számú MediChem Pályázat támogatta. A malignus melanoma kórlefolyásában megfigyelhetô klinikai különbözôség a praemenopauzás, illetve a posztmenopauzális nô-, valamint az azonos korú férfibetegek összehasonlításában. Feltételezhetô, hogy ebben szerepet játszik a sexualhormonok által meghatározott endokrin status. Vizsgáltuk a szérum hormon- és fehérjeszintek összefüggését a melanoma progressziójával és terápiás reaktivitásával. Fentiek céljából mértük a gonádokat szabályozó hipofizis hormonok (LH, FSH) és sexualhormonok (ösztradiol, tesztoszteron, progeszteron, dihidroepiandroszteron) szérumkoncentrációját. Az újabb kutatási eredmények alapján a plazma szabad tesztoszteron és ösztradiol szintje jobban tükrözi a biológiailag hozzáférhetô, a szövetekbe jutó hormontartalmat, mint a totál érték. Mértük a sexualhormonokat kötô globulin (SHBG) szérum koncentrációját és számoltuk a tesztoszteron/SHBG arányát, a szabad tesztoszteron indexet. A fenti vizsgálatokkal párhuzamosan meghatároztuk a szérum IGF-1 és az IGFBP-3 koncentrációkát, mely összefüggésbe hozható ezen faktorok sejtszintû mitotikus, apoptotikus aktivitásával. A vizsgálatokat izotópos technikával (RIA, IRMA) nemzetközi minôségi kontroll program keretében automata mérômûszerrel végeztük. Az elmúlt félévben végzett vizsgálataink során 40 melanomás nô- és 40 férfibeteg endokrin statusát tanulmányoztuk. A nôbetegek több mint felénél kórosan alacsony ösztradiol- és magas tesztoszteron-koncentrációt mértünk. A szabad tesztoszteron index a vizsgált betegek közel felénél mutatott emelkedést. A hipofizishormonok szérumszintje az esetek egyharmadánál nem érte el a normál érték alsó határát. Az IGF-1 és az IGFBP-3 értékek nem mutattak eltérést az azonos korú kontroll csoporthoz viszonyítva. Ezzel ellentétben a 40 vizsgált férfibeteg egy részénél kórosan magas IGF-1 értéket mértünk és a daganatos megbetegedések esetén rizikó faktornak tekinthetô IGF-1/IGFBP-3 arány is magas volt. Ugyanakkor a szabad tesztoszteron index nem mutatott emelkedést. Eredményeink alapján jelentôs eltérést tapasztaltunk a melanomában szenvedô nô és férfi betegek hormonális statusában. Elôzetes, kisszámú betegcsoporton, rövid megfigyelési idô alatt végzett vizsgálataink megerôsíthetik a nem szerepét a melanoma kórlefolyásának alakításában. A szérum hormon- és kötô fehérje-szintek további mérése és az összefüggések elemzése hozzájárulhat új, hormonális alapú, a konvencionális kezelési módokat kiegészítô terápia kialakításához.



Absztraktok Bevezetés: A túlélési statisztikákban a fej-nyaki daganatok közül a hypopharynxtumorok jóval rosszabb eredményt mutatnak mint a gégetumorok. Az újabb kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy ezt nem a mûtéti radikalitás elégtelensége, hanem a tumor biológiai sajátossága magyarázza. A gégetumorok sebészi terápiájában a funkciómegtartó szemlélet már korábban is létjogosultságot kapott, de a hypopharynxtumorok esetében csak napjainkban nyert teret. Betegek és mûtéti módszer: 1991. 01. 01 és 2001. 06. 01. közötti idôszakban 37 hypopharynxtumoros betegnél végeztünk partialis verticalis pharyngolaryngectomiát az esetek szigorú megválogatásával. A mûtét lépései a következôk: A nyelvcsont nagy szarvát valamint a pajzsporc felsô szarvát és a pajzsporc lemezének oldalsó kb. 1-1,5 cm-es részét resecáljuk. Az arteria és vena laryngea superiort lekötjük, a nervus laryngeus superiort igyekszünk megkímélni. A sinus piriformis tumorok feltárása azonos oldali infrahyoid lateralis pharyngotomiából történt videoendoscoppal kombinált direct laryngoscopia együttes alkalmazásával. Esetenként szükség szerint az arytenoid régióra vagy az epiglottis szélére is kiterjesztjük a resectiót, többnyire ilyenkor tracheotomiát is végzünk, a beteg postoperatív enteralis táplálását PEG szondán keresztül oldjuk meg. Egyébként tracheotomia nélkül és nasogastricus tápszonda alkalmazásával végezzük a mûtétet. A reconstructio helyileg történik. Nyaki nyirokcsomóáttét esetén radicalis vagy módosított radicalis nyaki blockdissectiót végzünk. Következtetések: Az osztályunkon az elmúlt 10 évben végzett hasonló mûtétek eredményeit feldolgozva az általunk ismertetett mûtéti metódust alkalmasnak találtuk sinus piriformis tumorok válogatott eseteiben. Hangsúlyozni kell, hogy a sikeres funkciómegtartó sebészi kezeléshez a korai diagnózis valamint a szigorú onkológiai elvek betartása elengedhetetlen. Az általunk javasolt intraoperativ videolaryngoscopiás feltárás nagy segítséget nyújt a tumorexcisio pontos végrehajtásához.

233. Vityi T, Élô J, Balatoni Zs, Kótai Zs., Varga E Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Fül-orr-gége, Fej-nyaksebészeti Osztály, Budapest

Methods: Form April 1999 till November 2000, we treated 45 patients with recurrent high grade glioma after standard therapy [operation + radiation] with the following schedules: 25 patients got 400 mg temozolomide orally for 5 days repeated every 28 days and another radiotherapy with a dose of 20-30 Gy [2x1,2 Gy per day]. 20 patients got 400 mg temozolomide orally without radiotherapy. Efficacy, toxicity and response rates were evaluated. Results: After 153 courses of temozolomide, thrombocytopenia was found in 6 patients grade I WHO, and in 2 patients grade II WHO. Leukocytopenia has seen in 4 patients grade I WHO, and in 2 patient grade II WHO. Nausea I-II WHO was found in 10 patients. In one patient we reduced the dose of temozolomide to 300 mg/day because to thrombocytopenia. 1 patient stopped therapy after the first course because of leukocytopenia and nausea. Combined modality showed no higher side effects. Side effects grade III- IV WHO had not been evaluated. The response rate (stable disease, minor response and partial response) had been reported in 42% of all patients in the combined modality group and 28% in the temozolomide only group. Conclusions: The observed side effects were tolerable. Combined treatment with radiotherapy and temozolomide is feasible. Response rates are very encouraging and the overall survival rates for all patients with recurrence high grade glioma treated with temozolomide with and without radiotherapy are superior in comparison to best supportive care.

234. Wagner W1, Rama B1, Schönekaes KG1, Niewöhner-Desbordes U1, Bennts J1, Hartlapp J2 Paracelsus-Strahlenklinik Osnabrück1; Klinikum Osnabrück2, Germany

Prognosis of unresectable SCCH&N after radiotherapy (RT) alone is dismal. Intensified RT as well as RCT has been proven effective in increasing both tumor control and disease-free survival. However prolonged overall survival has been reported only after integration of chemotherapy (CT). Simultaneous RCT has proven more effective than a sequential mode. The standard drug combination 5-fluorouracil and cisplatin may be replaced by new drugs with more favouable toxicity profile. However knowledge upon acute and chronic toxicity of combined modality scarce and need vigorous testing. In resectable cancer postoperative intensified schemes are used to counteract increased risks for recurrences. Risk factors are investigated on morphological, histological and molecular level and will be discussed. Prospective organ sparing protocols seek for increased tumor control and lowering late morbidity at the same time. Treatment policy for nasopharyngeal cancer has changed putting more emphasis on CT to counteract for frequent distant metastases. Finally intesity modulated RT (IMRT) offers more normal tissue sparing and dose escalation. Principles will be discussed.

235. Wendt TG Radiologische Klinik, Friedrich-SchillerUniversitaet Jena, Jena Germany

Vizsgálatok indoklása és célja: Az angiogenezis komplex, több lépcsôs mechanizmusa miatt a tumor növekedését befolyásoló erezettségre ható kémiai vegyületek kiválasztásához több módszer alkalmazása ajánlatos. Jelen tanulmány célja bemutatni az endothel sejtek szaporodását és kapillarizációját magában foglaló kísérleti modelleket, amelyek in vitro, illetve in vivo körülmények között alkalmazhatók az angiogenezis egyes szakaszainak a tanulmányozására. Módszerek. In vitro modellek: Patkány aortagyûrû, Human placenta fragment; In vivo modell: HT1080 tumor-EHSBMP-gél. Az erezettség mértékének megállapítása CD31-pozitív sejtek morfometriai kiértékelésével történt. Teszt vegyületek: fumagillin, macrolid antibiotikumok, adriamycin. Eredmények: Az aortagyûrû és a placenta in vitro modelleken megállapítható a mikrokapillárisok képzôdésének az elmaradása. A VEGF-termelô HT-1080-EHS-BMP modell alkalmas az endothel és a tumorsejtek kapcsolatának a tanulmányozására. A HT1080 tumorsejtek gyûrû alakú elrendezôdése és az ezeket megközelítô CD31-pozitív endothel sejtek a „vascular mimicry” létrejöttére utalnak. Kimutattuk, hogy adriamycin kezelés hatására csökken a peritumorális, de emelkedik az intratumorális erezettség. Következtetés: A HT-1080-EHS-BMP angiogenezis modellen a tumorok növekedése, valamint a peri-, és az intratumorális erezettség változásai együttesen vizsgálhatók.

238. Timár F, OláhJ1, Paku S1, Szende B1, Galamb O1, Ambrus G2, Jekkel A2, Makk N2, Jeney A1 1Semmelweis Egyetem ÁOK I. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, 2Gyógyszerkutató Intézet Kft. Bp.



Supracricoid partialis verticalis pharyngolaryngectomia sinus piriformis tumorok sebészetében

First Results of Combined Radio-Chemotherapy with Temozolomide on Patients with Recurrent High Grade Glioma

Radio-Chemotherapy (RCT) in the treatment of loco-regionally advanced squamous cell cancer of the head and neck region (SCCH&N)

A tumorok érképzôdését gátló hatóanyagok vizsgáló módszerei

315

Absztraktok 239. R Pötter Department of Radiotherapy and Radiobiology, University of Vienna, Austria Definitive radiotherapy in cervix-cancer Experience at Vienna University Hospital 1993-2001 in 282 patients

240. R Pötter Department of Radiotherapy and Radiobiology, University of Vienna, Austria Development of treatment strategy in paediatric Hodgkin´s disease. The experience of the German-Austrian Study Group from 1982-2001

241. Géczi L, Bak M, Bodrogi I Országos Onkológiai Intézet, Kemoterápia C., Klinikai Farmakológiai Osztály, Cytopathológiai Osztály , Budapest Kétoldali aszinkron germinalis típusú heredaganatok

316

Purpose: Fractionated HDR-brachytherapy represents one option for primary treatment of cervical carcinoma. Our recent experience obtained in Vienna University from 1993-2001 using different forms of treatment planning (X ray, CT, MRI) is presented based on parameters from the ICRU report 38 in a revised form, particulary focussing on dose and volume reporting and the linear-quadratic model. Material and methods: 282/304 patients (median 67 years) were treated with curative intent (Ia: 3, Ib: 19, IIa: 20, IIb: 124, IIIa: 21, IIIb: 78, IVa: 12, IVb: 5) using a combination of intracervical HDR-brachytherapy (CT/MRI compatible ring-tandem applicator) and a 3D conformal box technique for external beam therapy (EBT: 45-50 Gy, linac 25MV). Small tumors were treated with 5-6 fractions of 7 Gy at point A parallel to 45-50 Gy EBT (25 Gy in the treated volume of brachytherapy) which is isoeffective to 76-86 Gy at point A. Large tumors received 3-4 fractions of 7 Gy after 45-50 Gy EBT with open conformal fields which is isoeffective to 82-92 Gy at point A. Since 4/99 simultaneous cis-Platin radiochemotherapy (40 mg/m2/per week) was applied in 67 patients. 3 D treatment planning of brachytherapy was based in all patients on conventional X-rays, in 262 patients on CT and in 89 patients systematically on MRI with the applicator in place. TRAK varied from mean 1.4 cGy (3 fractions) to 2.8 cGy (6 fractions) at one meter. The brachytherapy reference isodose volumes (7 Gy/fraction, total dose 76-92 Gy in point A) ranged from 46-155 cc (median 87 cc), the 60 Gy reference volumes for the irradiation of small tumors (25 Gy from EBT) were mean 180 cc and of large tumors (45-50 Gy from EBT) were mean 320 cc. The median dose from brachytherapy was 16.2 Gy (6.2-37.8 Gy) at the ICRU rectum reference point and 14.4 Gy (4.6-35.7 Gy) at the ICRU bladder point. The median total isoeffective dose at the ICRU rectum reference point was 69.9 Gy (28.4-98,7 Gy). Overall treatment time was 6 weeks for small tumors and 8 weeks for large tumors. Results: After a median follow up of 54 months 158/282 patients have no evidence of disease, 80 were dead of disease, 43 were dead of intercurrent disease, 1 is alive with disease. Out of 89 treatment failures, there were 11 with local progressive disease, 30 with pelvic failure after initial remission (25 “central”, 5 pelvic side wall), 48 with distant metastases. 9 patients could be successfully salvaged (1 with surgery, 8 with radiotherapy). Actuarial freedom from pelvic treatment failure and disease specific survival (DSS) at five years is 74.1%/ 62.2% for all patients: 92.3%/ 81.5% in stage Ib, 100%/ 90% in stage IIa, 81.7%/ 68.5% in stage IIb, 70.4%/ 66.4% in stage IIIa, 64.9%/ 47.8% in stage IIIb and 47.5%/ 19.1% in stage IVa and 25% DSS in stage IV B (paraaortic lymph nodes). According to the LENT/SOMA score, which had been prospectivly introduced, the actuarial late complication rate for grade 3 and 4 was 2.1% for the bladder, 2.8% for bowel, 3.1% for rectum and 30.6 % for the vagina (shortening and obliteration), altogether for all grades 11,6%, 6,4%, 8,4%, and 66,2% respectively. In 89 patients with MRI based treatment planning there was only one patient who experienced a grade 3 extravaginal toxicity (bowel). Conclusion: In our experience, HDR brachytherapy combined with EBT is highly efficient, both with regard to tumor control and adverse side effects, if high radiation doses and significant conformal radiation volumes are applied. In future, the therapeutic window will be further increased by a MRI based highly individualized approach of radiochemotherapy taking into account major prognostic factors (e.g. tumour volume, Hemoglobin level) with further adaptation of radiation dose and volume both to the target (dose escalation) and to the individual topography of organs at risk (dose reduction). In paediatric Hodgkin´s disease long term survival rates are 90-95% including stage IV-disease. According to the German-Austrian treatment protocol DAL-HD 82 event free survival rates at 10 years are 97% for group I (stage I/IIA), 92% for group II (stage IIB/IIIA), 85% for group III (stage IIIB/IV). The treatment intensity of combined modality for all stages was adapted to the three risk groups: 2 cycles of OPPA (VCR, PRED, Procarbazine, ADR) and 0,2,4 cycles of COPP and involved field radiotherapy (35,30,25 Gy) in risk group I,II,III. As these results could not be improved significantly with regard to (event free) survival, the main question of treatment strategy then has been to reduce diagnostic and treatment related morbidity with regard to staging, radiotherapy, and chemotherapy in this long terms survivin paediatric population. For paediatric radiotherapy (RT) and chemotherapy (CHTh) the respective main issues are bone sof tissue growth (RT), endocrine disorders (RT, ChTh), cardiac and pulmonary toxicity (RT, CHTh), second malignancies (RT, CHTh), septic death in remission (splenectomy, treatment intensity). In 4 consecutive studies during the last 19 years these issues have been partly addressed by reducing radiotherapy with regard to dose (20 Gy) and volume (modified involved field) and chemotherapy by omitting/replacing certain substances (Procarbazine/Etoposide) according to the risk group. The German-Austrian experience in almost 2000 paediatric patients with HD (HD 90: n=578; HD 95: n=830) show, that the risk adapted reduction of diagnostic means (laparotomy and splenectomy (HD 85,87,90,95) and treatment with regard to RT (HD 87,90,95) and to CHTh (HD 85, 90) does not reduce overall survival and only marginally event-free survival in group II. EFS in HD 95 e.g. is 94%, 89%, and 86%, in treatment group I, II, III, respectively. Vizsgálat célja: A kétoldali aszinkron germinalis heredaganatok klinikai jellegzetességének vizsgálata osztályunk 10 éves anyagában. Módszer: 1988. november és 1998. november között 2386 heredaganatos beteg anyagának retrospektív feldolgozása során 53 aszinkron kétoldali germinalis típusú heredaganatot észleltünk. Az aszinkron heredaganatok elôfordulási gyakoriságát, klinikai és hisztológiai jellemzôit, az 5 éves túlélést vizsgáltuk. Eredmények: A betegek átlagos életkora az elsô és második kasztráció idején 28 és (16-41 év) és 35 év (21-52 év) volt. A két daganat között átlagosan 76 hónap (18-203 hónap) telt el. Az aszinkron duplex heredaganatok között 9 konkordás seminomát és 9 konkordás nonseminomát észleltünk. Az elsô és második daganatoknál az I-es stádium elôfordulása nem különbözött. A rendszeresen követett csoportban a klinikai egyes stádium nagyobb számban fordult elô, mint a rendszeres követésen részt nem vett betegeknél, a kezelés eredménye mindkét csoportban hasonlóan jó volt. Az elsô és a második heredaganatok között a nonseminoma fiatalabb korban jelentkezett, mint a seminoma. A nonseminoma szignifikánsan rövidebb intervallummal követte az elsô heredaganatot, mint a seminoma. Az aszinkron heredaganatok 5 éves túlélése 93% volt. Következtetések: A kétoldali aszinkron, germinalis típusú heredaganatok prognózisa a hatékony kezelés, a seminoma és a korai stádiumok gyakori elôfordulás miatt jó. Az aszinkron heredaganatok megjelenése közötti intervallum a beteg korától és a második daganat szövettani típusától függött.



Absztraktok A gyomorrák prevalenciája és halálozási rátája minden korcsoportban világszerte emelkedik. A serosaérintettség, nyirokcsomóáttétek, valamint a resectiós szél tumoros volta esetén az 5 éves túlélés csupán 5%. A sebészi ellátást követô adjuváns kemoterápia jelenleg még nem standard eljárás. Az elôrehaladott betegségben a kombinációs kemoterápia úgy tûnik, magasabb válaszrátát ad, mint a monoterápiák. Nemrégiben zárult le az a fázis II vizsgálat, mely CPT11 valamint 5-FU, illetve CDDP hatásosságát bizonyította metasztatikus gyomorrákban. A másik fázis II trial a colorectalis daganatoknál jó eredményt adó CPT+11-5-FU kombinációval ért el eredményeket elôrehaladott gyomorrák esetében. Egy angliai fázis - II vizsgálatban pedig a CPT-11+MMC hatékonyságát véleményezték. A GOTI study group ugyancsak fázis II vizsgálat pedig a CPT-11+docetaxel hatékonyságát detektálta elôrehaldott ventricularis neoplasia kezelésekor. Fázis I studyban a CPT-11+raltitrexed+CDDP+5-FU+LV ötös kombináció meglepôen magas, >50%-os ORR-ról számolnak be olasz kollégák. Az eredményeket az elôadás részletesen fogja ismertetni. Végezetül egy japán farmakokinetikai vizsgálat adatait mutatjuk be, CPT-11 és CDDP különbözô dózisainak alkalmazásakor.



242. Dank M, Pádi É, Zergényi É SE ÁOK Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest Az irinotecan (CPT-11) szerepe a gyomorrák kezelésében, áttekintés a jelenleg zajló nemzetközi trialek tükrében

317

Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám

Recommend Documents