Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám

Absztraktok A vizsgálat célja: A colorectalis carcinoma a májcirrhosis utáni leggyakoribb halálok Magyarországon a gastrointestinalis betegségek között. Colorectalis rákban szenvedô betegek kb. egynegyedének már a kórismézésekor van és felénél a további kórlefolyása során jelenik meg májáttéte. Mialatt hazánkban évente 4-5000 beteg hal meg vastagbélrákban, azon betegek száma, akik sem sebészi, sem onkológiai kezelésben nem részesülnek, magas. Az elmúlt évtizedben számos cytostaticum kombinációját próbálták ki, de sem a terápiában, sem annak idôtartamában nincs egységes álláspont. Elôadásunkban retrospektív analízis formájában ismertetjük a különbözô kezelési módok során nyert tapasztalatainkat. Módszer: 95 beteget kezeltünk colorectalis rák májmetastasisa miatt [nô=52, ffi.: 43, átlagéletkor: 55,7 (25-79) év]. A betegek primer daganatát korábban eltávolították. 85 beteg a primer mûtétkor Dukes C stadiumú, míg 10 beteg ismeretlen besorolású volt. 37 esetben un. „major”, 12 esetben „minor” májresectiót végeztünk, 11 betegnél szimultán az arteria hepaticába, másik 7 betegnél a vena portae-ba kanült ültettünk cytostaticum kezelés céljából. 31 betegnek csak arteria hepatica, 6 betegnek pedig csak vena portae kanül került beültetésre, ha a metastasist inoperábilisnek nyilvánítottuk. Nyolc estben csak explorációt végezni. A betegek postoperative hat hetente egymást követô napokon 3x10 mg/tskg 5-FU és 20 mg Doxorubicin kezelésben részesültek. Eredmények: Intraoperativ halálozás 0, a 30 napos 3,16 % volt. Az exploratio átlagos túlélése 7,14 hónap volt. Az átlagos túlélési idô „major” resectio után 42,25 hónap (p < 0,005), „major” resectio és a. hepatica, illetôleg v. portae cytostaticum perfusio után 21,55 és 28,17 hónap, míg „minor” resectio után 41.44 hónap (p < 0,005), „minor” resectio és a. hepatica, illetôleg v. portae cytostaticum perfusio után 26,77 és 25,31 hónap volt. Inoperabilitás esetén az a. hepatica, a v. portae és a váltakozó artériás és vénás cytostaticum perfusio túlélése 14,29 (p < 0,05), 6,46 és 16,85 (p < 0,05) hónap volt. Következtetések: Csak a sebészi beavatkozás hosszabbíthatja meg a betegek túlélését colorectalis carcinoma májáttétei esetében. A postoperatív chemotherapia hatásossága jelen protokoll szerint kétségesnek látszik. Inoperábilis májáttétek esetén az a. hepaticán át folytatott cytostaticum kezelés a betegek túlélését meghosszabbíthatja és életminôségét javíthatja.

158. Petri A, Balogh Á Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinika

Vizsgálat célja: A cél a radiológiai képalkotó módszerek szerepének felmérése a kemoterápia monitorizálásában. Módszer: Disszeminált tumorokban mellkasi elváltozások esetén párhuzamosan mellkasfelvételeket és CT-vizsgálatokat végeztünk. Központi idegrendszeri és csontáttétek kontrollja CT-vel és MR-rel, ill.csontfelvételekkel és MR-rel történt. Hasi manifesztációk nyomonkövetésére ultrahang és CT-vizsgálatok készültek. Eredmények: Kóros eltérés kizárására, teljes regressió bizonyitására a mellkasban és a hasban a CT-vizsgálat, a központi idegrendszerben és a csontrendszerben az MR-vizsgálat elvégzése mindenképpen kívánatos. Kemoterápiát követô maradványtumorok aktivitásának megitélésében az MR-tôl kiegészítô információ várható. Következtetések: Valamennyi használt képalkotó módszer alkalmas az áttétek alakulásának monitorizálására. A tumormarkerek mellett kizárólagos szerepük van a gondozásban, a recidiv tumorok korai felderitésében. A felhasznált nagy értékû berendezések miatt is célszerû a kezelés és a gondozás centralizációja.

159. Petri K, Horváth A, Bíró K, Géczi L, Bodrogi I, Péter I, Gôdény M Országos Onkológiai Intézet, Budapest

A nem tapintható emlôelváltozások mûtéti lokalizálását napjainkban speciális dróthurkok segítségével végezzük. Egy új technikai lehetôséget, a radioizotóppal jelzett kolloiddal történô lokalizálás módszerét ismertetjük. Az Országos Onkológiai Intézetben 2000. októbere óta 31 betegen végeztünk jelölést radioizotóppal jelzett kolloidális humán szérumalbuminnal nem tapinható emlôelváltozás miatt. Az elváltozások legnagyobb átmérôje 4 és 20 mm között volt. A jelölô anyag beadása 19 esetben ultrahang, 12 esetben pedig mammográfia vezérlésével történt. A jelölést a mûtét elôtti napon délután végeztük 0,4 ml volumenû, 200-600 nm szemcsenagyságú, 30 MBq aktivitású 99mTc-mal jelzett humán kolloidális szérum albuminnal. Egyidejû ôrszem nyirokcsomó-biopsziát 26 betegnél kíséreltünk meg. Ezeknél a betegeknél a mûtét napján reggel limfoszcintigráfiás vizsgálatot végeztünk. Mûtét során gamma-szondával azonosítottuk az elváltozást, az ôrszem nyirokcsomó meghatározására második jelölô anyagként, a mûtét elôtt subareolárisan 2 ml patent kéket adtunk. A jelölést 22 esetben kóros parenchymaelváltozás, 9 esetben pedig microcalcificatio miatt végeztük. Az elváltozás lokalizálása 30 (97%) esetben sikeres volt. A kolloid áramlását a nyirokrégió felé 2 esetben nem észleltük, ezeknél a betegeknél a tervezett ôrszem nyirokcsomó-biopszia sikertelen volt (92%-os sikerességi arány). A radioizotóppal vezérelt módszer sikerrel alkalmazható az okkult emlôelváltozások eltávolítására, és egyidejû ôrszem nyirokcsomó-biopszia elvégzésére.

160. Péley G, Horváth A, Sinkovics I, Bidlek M, Orosz Zs, Kovács T, Farkas E, Köves I Országos Onkológiai Intézet, Budapest

50 éve alatti, prae- ill. perimenopausában levô, II. std. emlôrákos betegek adjuváns hormonális – LHRH analóg (Zoladex) – illetve chemotherapiás (CMF) kezelés hatékonyságát összehasonlító multinacionális, randomizált, fázis III vizsgálat indult 1991-ben, melyben hazánk 5 centrummal vett részt. A vizsgálat elsôdleges célja a daganatmentes és teljes túlélési idô, továbbá a kezelések mellékhatásainak összehasonlítása volt. A vizsgálatban összesen 1640 beteg (170 Magyarországon) vett részt (817 Zoladex, 823 CMF kezelést kapott). A két betegcsoport egymással minden szempontból jól összehasonlítható volt (életkor, tumor méret, grading, receptor status). A Zoladex csoportban a betegek 28 naponta 24x3,6 mg Zoladex depot kezelést kaptak (mintegy 2 évig). A CMF csoport betegei 28 naponta, összesen 6 ciklus CMF protocol szerinti adjuváns chemotherapiában részesültek. A betegek rendszeres kontrollja elôírt protocol szerint jelenleg is folytatódik. 10 éves után-követés eredményei rendelkezésre állnak. A két kezelés toxicitása között jelentôs különbség volt: a CMF karban szignifikánsan gyakrabban fordult elô gastrointestinalis, haematologiai mellékhatás és alopecia, míg hôhullámok intenzívebbek voltak a Zoladex csoportban. Zoladex az esetek 95%-ban okozott amenorrhoeát (60%-ban reverzibilis), míg CMF hatására 60%-ban alakult ki amenorrhoea, ami azonban véglegesnek bizonyult. Oestrogen receptor pozitivitás esetén nem volt különbség az adjuváns Zoladex és CMF kezelés eredménye között (azonos betegségmentes és összes túlélés). Oestrogen receptor negatív esetekben az adjuváns CMF kezelés hatékonyabbnak bizonyult. A CMF karban a chemotherapia következtében kialakuló amenorrhoea kedvezô hatású. Az eredmények alátámasztják, hogy adjuváns kezelés meghatározásához nélkülözhetetlen az oestrogen és progesteron receptor status ismerete. Az adjuváns LHRH illetve chemotherapia hatékonyságát összehasonlító elsô nagy, nemzetközi összehasonlító vizsgálat eredményei bizonyítják, hogy Zoladex alkalmazása megfelelô és hatékony adjuváns kezelés praemenopausában, II. std., kedvezô prognózisú, receptor pozitív emlôrákban. A CMF kezeléssel azonos hatékonysággal rendelkezik, mellékhatás profilja azonban kedvezôbb, jobban tolerálható.

161. Pintér T, Kofi A, Szakolczay I, Nagykálnai T, Wenczl M, Kahán Zs Petz Aladár Megyei Kórház Gyôr, Országos Onkológiai Intézet, Uzsoki u Kórház Budapest, Markosovszky Kórház Szombathely, SZAOTE

Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa

Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám 2001

Colorectalis rák májmetastasisainak sebészi és onkológiai kezelése

A kemoterápia hatékonyságának megítélése képalkotó módszerekkel non-seminoma típusú hererákok áttéteinél

Radioizotóppal vezérelt nem tapintható emlôelváltozás eltávolítása

Zoladex és CMF adjuváns kezelés összehasonlítása emlôrákban – ZEBRA vizsgálat eredményei

293

Absztraktok 162. Pogány G, Hariszi R, Timár F, Oláh J, Paku S, Polony G, Jeney A Semmelweis Egyetem, I. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest Az extracelluláris mátrix komponenseinek hatása a tumorsejtek biológiai és kémiai sajátosságaira

163. Polgár Cs, Fodor J, Major T, Orosz Zs, Sulyok Z, Kásler M, Németh Gy Országos Onkológiai Intézet, Budapest A korai emlôrák bizonyítékokon alapuló sugárkezelése: az Országos Onkológiai Intézet prospektív vizsgálatainak eredményei

164. Polony G1, Péter I 2, Fodor J2, Tímár F1, Zalatnay A1, Jeney A1 1Semmelweis Egyetem I. Pathológiai és Rákkutató Intézet 2Országos Onkológiai Intézet A kollagenáz enzim jelentôsége az emlôcarcinoma progressziójában

A vizsgálat célja: Alapozva elôzô tanulmányunkra, jelen vizsgálatainkban két kérdésre kívántunk választ kapni: 1. Az extracelluláris mátrix (ECM) egyes alkotórészei mennyiben járulnak hozzá a tumorsejtek szaporodásának csökkenéséhez, valamint a citoprotektív hatáshoz. 2. Milyen molekuláris mechanizmus játszik szerepet az ECM tumorbiológiai hatásában. Módszerek: Humán tumorsejtek (HT-1080 fibrosarcoma, MCF-7 emlôcarcinoma, OSCORT osteosarcoma) EHS tumorból izolált ECM gélen történt tenyésztésre, és citotoxikus kezelésekre adott válaszreakcióik. Immunoblott és ELISA technikával meghatároztuk az extracelluláris eredetû jelátvitelben közremûködô biopolimerek expresszióját (integrinek, timidilátszintáz, DNáz, továbbá p53 és az Rb onkoproteinek). Tanulmányoztuk radioaktív prekurzorok [14C]mannózamin, [14C]-glükuronsav, [14C]-glükózamin, [14C]-aminosav keverék, ([3H]-timidin, ([35]SO4) beépülését. Eredmények: Az ECM módosította a tumorsejtek különbözô integrin expresszióját, ezáltal befolyásolva sejtfunkcióikat: a radioaktív prekurzorok beépülése, ill. transzportja csökkent. A Rb és p53 fehérje expresszió csökkent, míg az 55 kDa DNázé és a TS aktivitása növekedett. Ugyanakkor megnövekedett repair kapacitás volt tapasztalható BM gélen. Következtetés: A tumorsejtek malignus tulajdonságait az extracelluláris mátrix jelentôsen módosítani képes, részben az integrin jelátviteli rendszeren keresztül. Adataink magyarázatot adnak az antitumor kezelések háromdimenziós kultúrákban (a klinikai szituációt beleértve) megfigyelhetô csökkent hatékonyságára. Vizsgálat célja: A korai emlôrák konzervatív mûtétje után a sugárkezelés vitatott kérdéseinek megválaszolása prospektív klinikai tanulmányok segítségével. Módszer: 1995 és 2001 között 5 prospektív klinikai vizsgálatot indítottunk 0-2. stádiumú emlôrák miatt konzervatívan operált betegeknél (n=1631): 1. A tumorágy „boost” besugárzás szerepének fázis III vizsgálata emlômegtartó mûtét után (n=1208), 2. A tumorágy egyedüli brachyterápia fázis I-II vizsgálata emlômegtartó mûtét után (n=45), 3. A tumorágy egyedüli sugárkezelés hatékonyságának fázis III vizsgálata (n=136), 4. A regionális sugárkezelés szerepének tanulmányozása axilláris disszekció után (n= 202), 5. A sugárkezelés szerepének vizsgálata a ductalis in situ emlôrák konzervatív kezelésében (n=40). Eredmények: 1. „Boost” vizsgálatunk elôzetes eredményei (n=207) alapján 4,8 éves medián követés után a kiegészítô dózis 14,6%-ról (15/103) 6,7%-ra (7/104) csökken-tette a lokális recidívák arányát (p=0,0537). Az 5 éves relapszusmentes túlélés kiegészítô dózissal, ill. anélkül 79,5% és 67,3% volt (p=0,0438). 2. Az egyedüli brachyterápia fázis I-II vizsgálatban az 5 éves lokális kontroll 95,6% volt, a kiváló/jó kozmetikai eredmény aránya 97,8%. 3. A tumorágy egyedüli besugárzás fázis III vizsgálatban a 22 hónapos medián követési idô alatt lokális recidívát nem észleltünk. 4. Megfelelô axilláris disszekció (≥ 6 nycs.) után pozitív axilláris státusz mellett is vitatott a nyirok-régiók besugárzásának értéke. Az eredmények értékeléséhez azonban még nagyobb beteganyag és hosszabb követés szükséges. 5. Az in situ ductalis emlôrák konzervatív mûtétje után a sugárkezelés minden rizikócsoportban csökkenti a helyi kiújulás arányát. A prognosztikai faktorok alapján stratifikált betegcsoportokban végzett multicentrikus, randomizált vizsgálat segítségével azonosíthatóak azon alcsoportok, ahol a sugárkezelés esetleg biztonsággal elhagyható. Következtetések: A korai emlôrák konzervatív mûtétje után a „boost” besugárzás a lokális recidívák arányát 54%-kal csökkenti és a relapszusmentes túlélést szignifikánsan javítja. Alacsony rizkójú betegeknél a tumorágy egyedüli brachyterápiája a teljes emlô teleterápiájával összemérhetô helyi daganatmentességet biztosít. A folyamatban levô fázis III vizsgálat 5 éves eredményei ismeretében lehet majd meghatározni ezen új sugárterápiás módszer végleges értékét. Axilláris disszekció után a regionális sugárkezelés szerepének pontos megítélése további vizsgálatokat igényel. Az in situ emlôrák szervmegtartó kezelésében az irradiáció lokális daganatmentességet javító hatása bizonyított. A sugárkezelés értékének prognosztikai alcsoportok szerinti pontos meghatározása nagyszámú beteganyagon végzett multicentrikus vizsgálatot igényel. Célkitûzés: Tanulmányozni az emlôdaganatok kollagén mennyiségének és kollagenáz aktivitásának kapcsolatát az emlôcarcinoma malignus progressziójával. Anyagok és módszerek: Hisztológiai (H-E, picrosirius festés), immunhisztológiai (kollagenáz IV /MMP9/, Ki67) vizsgálatokat végeztünk 40 emlôrákos beteg mûtéti anyagában. Eredmények és következtetések: Az alacsony betegszámú vizsgálati anyag kiértékelésekor is megállapítható az érbetörések nagyobb gyakorisága a fokozott MMP-9 expresszió esetében. A tumorsejtek megjelenése a nyirokcsomókban, valamint a betegek túlélési ideje tekintetében az MMP-9 pozitivitás nem játszik szerepet. (1. táblázat.) Ugyanakkor a nyirokcsomók pozitivitása kapcsolatot mutatott a malignus progresszióval, jelentôsen csökkentette a mûtét utáni túlélést. (2. táblázat.) 1. táblázat: A betegcsoport kollagenáz-aktivitás szerinti megoszlása Kollagenáz + Betegszám Érbetörés Kollagénmennyiség

Túlélés (hónap)

294

25 18/25 56,3%±19% Nyirokcsomó pozitivitás 7/25 108±48

2. táblázat: a betegcsoport nyirokcsomó-pozitivitás szerinti megoszlása

Kollagenáz 10 4/10 50,5%±26,7%

Betegszám Kollagénmennyiség Kollagenáz pozitivitás Túlélés (hónap)

Nyirokcsomó + 9 60,3%±13,56% 7/9 60,66

Nyirokcsomó – 31 52,48%±24,19% 18/31 119,19

2/10 99±55


© MagyAR ONKOLÓGUSOK Társasága

Absztraktok Célkitûzések: Mivel az extracelluláris mátrix és a sejtek szoros kölcsönhatása jelentôsen befolyásolja a sejtek biológiai vielkedését (proliferációt, differenciálódást, morfogenezist), jelen vizsgálatainkban arra kívántunk választ kapni, hogy az ECM csökkenti-e a citosztatikumok hatékonyságát. Anyagok és módszerek: Meghatároztuk az 5-FU és az Adriamycin sejtproliferációt gátló hatását szövettenyészetben és SCID egerekben növô MCF-7 emlôcarcinomában. Az MCF-7 humán emlôcarcinoma sejtvonal TS-aktivitásának meghatározásához sejtmentes és in situ eljárásokat alkalmaztunk, a TS-expressziót RT-PCR és Western technikával határoztuk meg. Eredmények: Az MCF-7 humán eredetû emlôcarcinoma szövettenyészetében az EHS ECM hatására megemelkedik az 5FU és Adriamycin IC50 értéke. IC50 értékek (ug/ml) Kezelés Plasztik ECM-gél 5-FU 73±5,0 135±12,0 ADR 0,16±0,03 0,75±0,08 Az 5-FU támadási pontját képezô TS aktivitását és expresszióját az EHS eredetû ECM jelentôsen növeli. Következtetések: Megállapítottuk, hogy az ECM akadályozza a citosztatikumok hatékonyságát. A megemelt TS aktivitás csökkenti pl. az 5-Fluorouracil citosztatikus hatását, ezzel elôsegíti a daganatos sejtek túlélését a mikrokörnyezet védelmében.

165. Polony G1, Adleff V2, Oláh J1, Tímár F 1, Budai B2, Kralovánszky J2, Jeney A1 1Semmelweis Egyetem I. Pathológiai és Rákkutató Intézet, 2 Országos Onkológiai Intézet

Vizsgálat célja: Izolált mellkasi, hypoxiás hasi és kismedencei perfusiós technikák hazai bevezetése és alkalmazása az onkológia gyakorlatban. Módszer: Inguinofemoralis behatolásból 12 Ch-s stop-flow katheterekkel kirekesztjük az aorta ill. a vena cava inferior megfelelô szakaszait a keringésbôl, a végtagokat pneumaticus tourniquet segítségével izoláljuk. A mellkasi perfusiók esetén a gyógyszert a vena cava superiorba, a hasi perfusiók esetén direkt az aortába juttatjuk, majd 20 percig tartó izolált mellkasi illetve hypoxias hasi és kismedencei perfusiót végzünk. Eredmények: 2000. május és 2001. május között 23 esetben végeztünk valamilyen típusú stop-flow kezelést, a betegek átlagkora 53 év, ffi nô arány 10:4. A kezeléseket átlagosan 8 hetes intervallumokkal megismételtük. 1 esetben CR, 6 esetben PR ? 50% volt észlelhetô, 5 esetben a subjectiv panaszok mérséklôdtek, 2 esetben lényeges állapotváltozást nem észleltünk. Egy esetben a korábban irresecalis retroperitonealis tumor resecabilissé vált. A korábban emelkedett tumor markrek jelentôs csökkenését észleltük. Következtetések: Izolált mellkasi és hasi perfusiók válogatott esetben újabb terápiás alternatívát kínálnak a tumoros betegek kezelésében. Regressió esetén a daganat mûtéti eltávolítása lehetôvé válik. Subjectiv panaszok fájdalommérséklôdnek. A stop flow technikák hazai bevezetése óta eltelt idô még rövid további következtetések levonására.

166. Rahóthy P, Tanyai Z, Sulyok Z Országos Onkológiai Intézet,Budapest

Antitimocita savóval immunszupprimált újszülött F344 patkányokban humán tumorok szubkután implantációját követôen patkány Wilms’ tumor megjelenését figyeltük meg. Az indukált tumorok – hasonlóan a legtöbb humán Wilms tumorhoz – erôteljesen expresszálták a Wilms’ tumor 1 (WT1) onkoszuppresszor gént. Mivel a Wilms’ tumorok keletkezéséért elsôdlegesen felelôsnek tartott WT1 gén a két species között több mint 98%-os homológiát mutat, jogosnak látszott az a feltételezés, hogy a humán és a patkány Wilms’ tumor keletkezésében valamely közös karcinogén ágens játszik szerepet. PCR technikával sikerült bizonyítanunk, hogy az indukált patkány Wilms’ tumorokban jelen van három „high risk” humán papilloma vírus (HPV16, HPV18, HPV33) valamelyikének E6 régiója A kontrollként használt egészséges veseszövetben soha nem detektáltuk egyik vírus jelenlétét sem. A HPV „fertôzés” eredeteként az implantált humán tumort sikerült azonosítanunk. Vizsgálatainkat humán Wilms’ tumor xenograftokra, majd paraffinba ágyazott Wilms’ tumor mintákból izolált DNS mintákra kiterjesztve (kontrollként minden esetben egészséges humán veseszövetet használtunk) ugyanezen szekvenciát (E6) az általunk vizsgált 24 humán tumorminta több mint 75%-ában megtaláltuk. A kontroll minták között egy esetben mutattunk ki pozitivitást, amely azonban összhangba hozható a tumor kialakulásával kapcsolatos jelenlegi elképzeléseinkkel. Szekvenciaanalízissel megerôsítettük, hogy a mintákból származó PCR termék valóban megfelel az adott humán papillomavírus E6 régiójának. In situ hibridizációval random módon kiválasztott humán és patkány Wilms’ tumorokban az fenti HPV vírusok E7 régiójának jelenlétét is igazoltuk. Tekintve, hogy a kísérletes modellben és a humán mintákon nyert eredmények igen jól korrelálnak egymással, feltételezzük, hogy a HPV vírusok jelenléte és a Wilms’ tumor karcinogenezise összefüggésbe hozható egymással.

167. Rásó E1, Gallai M1, Tímár J1, Szentirmay Z1, Kovalszky I2 1Országos Onkológiai Intézet, Budapest, 2Semmelweis Egyetem, I.sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

A malignus lymphomában szenvedôk komplex onkológiai kezelése egyre sikeresebb, de a magyar túlélôk életminôségérôl még nem készült felmérés és elemzés. Az elmúlt évtizedekben a „A” kemoterápiás osztályon kezelt malignus lymphomás betegek számára onkológiai team-ünk 1999-ben kidolgozta az „Életminôség a betegség után” kérdôívet Az osztályunk onkológusaihoz ellenôrzésre járó, tartósan tünetmentes személyeknél a következô vizsgálatokat végeztük el: orvosi vizsgálat, elôzetes onkológiai kezelések, pszichoszociális intervenciók rögzítése, aktuális fizikális-, pszichológiai-, szociális- és gazdasági helyzetüket rögzítô kérdôíves felmérés. A kérdôív befejezô részében kérdést tettünk fel a korábbi onkológiai ellátás minôségével kapcsolatban. 100 tartósan tünetmentes vizsgált személy kérdôívének elemzése után módosítottuk a kérdôívet. Elôadásunkban a szociológus hallgató közremûködésével, SPSS matematikai statisztikai módszer segítségével, 214 tartósan tünetmentes személy életminôségének fô jellemzôit fogjuk ismertetni.

168. Riskó Á, Molnár Zs, Schneider T, Várady E, Deák B, Rosta A, Csernák B Országos Onkológiai Intézet, Budapest



Az extracelluláris mátrix (ECM) hatása emlôcarcinoma sejtek citosztatikumokkal szembeni válaszreakciójára

Stop-flow technikák alkalmazása mellkasi és hasi tumorok kezelésében

HPV vírusok (16, 18, 33) kimutatása humán Wilms’ tumorokban

Tartósan tünetmentes, malignus lymphoma miatt kezelt személyek életminôség-vizsgálatának eredményei

295

Absztraktok 169. Rényi-Vámos F, Péley G, Tóth J, Csuka O, Sinkovics I, Farkas E, Köves I Országos Onkológiai Intézet, Budapest Az ôrszem nyirokcsomó részletes patológiai vizsgálata fokozza a regionális staging érzékenységét korai emlôrákban

170. Répássy G1, Szabó B1, Kraxner H1, Tamás L2, Tímár J3 1SE, ÁOK, Fül-Orr-Gégészeti, Fej-Nyaksebészeti Klinika, 2Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház, Fül- Orr-Gégészeti Osztály, 3Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Az ôrszem nyirokcsomó-biopsia lehetôséget nyújt a daganatos nyirokelvezetés elsô állomásának (egyben a regionális metastasis kialakulás elsô és legvalószínûbb helye) célzott és izolált eltávolítására. Ennek a nyirokcsomónak a részletes szövettani, illetve molekuláris biológiai vizsgálata feltételezés szerint javítja a regionális staging érzékenységét. Tanulmányunkban 4 különbözô sebészi axillaris staging lehetôség (axillaris blockdissectio rutin szövettan, ôrszem nyirokcsomó-biopsia rutin szövettan, ôrszem nyirokcsomó-biopsia részletes szövettan, az elôzô axillaris blockdissectio rutin szövettannal kiegészítve) érzékenységét hasonlítottuk össze. 68 sikeres ôrszem nyirokcsomó-biopsián átesett beteg ôrszem nyirokcsomóit dolgoztuk fel. Az ôrszem nyirokcsomókat elôször rutin haematoxylin-eosin festéssel vizsgáltuk 5 szinten. A rutin szövettani feldolgozás során negatívnak bizonyult ôrszem nyirokcsomókat sorozatmetszetben, 250 mm-es szinteken tovább vizsgáltuk immunhisztokémiai (anticytokeratin) módszerrel. 14 betegnél az ôrszem nyirokcsomókat cytokeratin 20 RT-PCR módszerrel is feldolgoztuk. Az ôrszem nyirokcsomók részletes szövettani vizsgálata 26%-kal emelte a nyirokcsomó-pozitív betegek arányát (pT1es tumorok esetén 40%-kal, pT2-es daganatok esetén 9%-kal). Az ôrszem nyirokcsomó-biopsia részletes szövettani vizsgálattal kiegészítve pT1-es tumorok esetén érzékenyebb módszer mint az axillaris blockdissectio rutin szövettani vizsgálattal. PT2-es daganatok esetén a két módszer érzékenysége megegyezô volt. RT-PCR vizsgálat során a betegek 71%-a nyirokcsomó pozitívnak bizonyult. Az axillaris blockdissectio részletes szövettani vizsgálattal ôrszem nyirokcsomó-negatív pT1-es emlô daganatok esetén biztonsággal elhagyható. Az RT-PCR vizsgálat jelentôsége az ôrszem nyirokcsomók vizsgálatában jelenleg még kérdéses. A szerzôk Magyarországon elsôként végezték a supracricoid horisontalis laryngectomiát. Ez a mûtéttípus a 9o-es években egyre inkább elterjedt, elsôsorban a francia, majd az amerikai gégesebészet körében. Célkitûzés: vizsgálták az elôrehaladott stádiumú gégerák intralaryngeális terjedését azzal a céllal, hogy felállítsák az új mûtéti módszer indikációját, kontraindikációját. Módosítottak egyes mûtéttechnikai részletet. 21 betegen végzett supracricoid horisontalis laryngectomia eredményét taglalják onkológiai és az életminôség szempontjai alapján. Következtetések: az egyébként teljes gégeeltávolításra kerülô betegek szelektált eseteiben ez a mûtéttechnika jó alternatív módszer a gége funkciójának megôrzésére.

Új funkciómegtartó sebészi terápia elôrehaladott gégerák szelektív eseteiben 171. Rohánszky M, Bodoki Gy Szent László Kh. Onkológiai osztály, Budapest Pszichoonkológiai csoport jelentôsége a daganatos betegek gondozásában

172. Romics I, Reisz P, Szendrôi A Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika, Budapest 204 vesedaganat mûtétjével szerzett tapasztalataink

296

Bevezetés: A nemzetközi szakirodalomból jól ismert a daganatos betegek gondozásában egyre intenzívebb szerepet kapó pszichoonkológiai csoportok hatékonysága. A csoportokon rendszeresen résztvevôk kooperációs készsége nôtt a gyógyítás folyamatával javult életminôségük, lelkileg kiegyensúlyozottabbá váltak. Módszer: Osztályunkon kísérleti jelleggel indítottuk tematikus csoportjainkat, melyeken relaxációs és imaginációs technikákat is tanítottunk. Célunk az önismereti folyamatok beindítása, a felszínre kerülô anyagok feldolgozása, érzelmi egyensúly kialakítása, az én-erô növelése volt. A betegség típusát illetôen heterogén összetételû csoportfoglalkozásokon összesen 38 fô vett részt. A csoportok heti rendszerességgel, alkalmanként két órát vettek igénybe. A betegek a szorongás intenzitását mérô tesztet, és az életminôség változásait követô kérdôívet töltöttek ki. Eredmények: 27 betegnél csökkent a szorongás mértéke (7l%). Saját állapotuk megítélése és jövôbeli életkilátásaik reálisabb formát öltöttek. Kapcsolataik javultak, feszültségmentesebbé váltak. Érzelmileg stabilabb állapotba kerültek. A relaxációs, imaginációs gyakorlatok napi alkalmazásával oldódott tehetetlenség érzésük. Megnôtt az igényük betegségük megértésére és a gyógyítási folyamatban való aktív részvételre. Következtetés: A kapott eredmények alapján a pszichoonkológiai csoportok beépítését a gondozás folyamatába indokoltnak tartjuk, a kezelés részének tekintjük. Az elmúlt három évben vesetumor miatt operált betegek mûtéti adatait analizáltuk. A rövid vizsgálati idô miatt elsôsorban a diagnosztikai, valamint mûtéttechnikai kérdések kerültek a vizsgálat homlokterébe. Összehasonlításképpen az 1980-ban operált 16 beteg adatait is feldolgoztuk. Nem változott a betegek átlagéletkora a két évtized különbséggel kezelt betegek között, ugyancsak nem a férfi-nô arány. Az utóbbi években viszont a betegek 75%-a tünetmentesen került kórismézésre. Ma a diagnosztikai protokoll ultrahang- és CT-vizsgálatból áll, az urográfia teljes mértékben feleslegessé vált. Angiográfiát csak parciális nephrectomia elôtt végzünk. 3 betegünk volt inoperábilis, az eltávolított vese 91%-ban bizonyult vesesejtes carcinomának, 11 oncocytomát, 2 adenomát és 2 angiomyolipomát operáltunk. Néhány esetben ritka rosszindulatú daganat miatt került a vese eltávolításra. A fentiek is bizonyítani látszanak, hogy a preoperatív diagnosztikában alkalmazott képalkotó eljárások specificitása még nem tökéletes. A betegek 57%-a T1, 28%-a T2 stádiumban került mûtétre, elôrehaladottabb daganatok száma összesen 11% volt. A sejt differenciáltságát tekintve a daganatok 88%-ban G1 és G2-nek bizonyultak. Míg 1980-ban minden mûtét lumbotómiából, addig az elmúlt 3 évben a klinikán végzett mûtétek 20%-a transzperitoneálisan történt, az elsô szerzô transzperitoneálisan végzett mûtéteinek aránya 50%. Egy patkóvesében elhelyezkedô kétoldali daganat bilaterális nephrectomiát medián metszésbôl végeztek. Egy beteg halt meg extubálás után tüdôembólia miatt, egy beteget kellett posztoperatív vérzés miatt feltárni.Gyakrabban és helyesen végzett hasi ultrahangvizsgálattal egyre több tünetmentes vesetumor kerül kórismézésre. A diagnosztikai pontosságát a gyakrabban végzett preoperatív és intraoperatív biopszia segítségével lehetett emelni.



Absztraktok A speciális molekuláris, receptor támadáspontú daganatterápiás szerek száma egyre bôvül. Mindez az elmúlt évtizedekben folyó, a daganatképzôdés mechanizmusát vizsgáló alapkutatás, a klinikum számára is kézzel fogható eredménye. Összefoglalójában a szerzô azokról az új, a klinikai daganatterápia eszköztárába beépülô célzott terápiás lehetôségekrôl számol be, melyek a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján javítani fogják a komplex daganatterápia eredményeit és már mai is részei a komplex onkoterápiának. Az összefoglalóban a szerzô áttekinti a hematoonkológia területén ma már széles körben vizsgált és a klinikumban is alkalmazott célzott terápiás lehetôségeket, melyek közül kiemelten foglalkozik a megcélzott receptorokhoz kötôdô monoklonális antitestekkel, azok toxin és radioizotóppal konjugált formáival, valamint a jelátvivô rendszert befolyásoló, ma már gyakorlati klinikai eredményeket felmutató tirozinkináz inhibitorokkal.

173. Rosta A Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Bevezetés: A diagnosztikai és terápiás lehetôségek bôvülésével az egyes daganatok esetében hosszabb túlélésre lehet számítani. Ezzel együtt tapasztalható az ún. második (vagy harmadik) primer daganat gyakoribbá válása. A jelenség hátterében veleszületett vagy szerzett (pl. korábbi kemo+/-radioterápia) genetikai eltérés, immunológiai defektus, környezeti karcinogén behatást feltételezhetünk. Betegek és módszerek: Osztályunkon az elmúlt két évben 27 beteget kezeltünk második primer vagy kettôs tumorral. Átlagéletkoruk az elsô daganat jelentkezésekor 50,2 év volt (23-75 év). A második daganat jelentkezéséig eltelt idô 7,23 év volt (0-17 év). 7 betegünknél egyszerre jelentkezett két tumor (synchron), közülük kettônek colorectalis duplex tumora volt (egy esetben megelôzô húgyhólyagdaganattal), 3 alkalommal vese-, 2 alkalommal vastagbél-, 1 alkalommal emlôtumorhoz kapcsolódott második daganat. A fenti betegek között leggyakrabban elôforduló daganatféleségek: emlô (8), vastagbél (7), végbél (5), vese (5), tüdô (4), méhnyak, here (3). A daganatok kapcsolódásában és sorrendjében semmiféle törvényszerûséget nem láttunk, viszont bizonyos tendencia megfigyelhetô volt, miszerint emlô tumor inkább elsô, a vesetumor inkább második daganat volt. Terhelô családi anamnézist 7 betegünknél jegyeztünk fel. Megbeszélés: a daganatos betegek fokozott kockázatú csoportjában a második primer tumort elôre jósló eljárások (pl. genetikai vizsgálat) bevezetése nagy elônyt jelent majd. Ezen betegeknél várhatóan daganatmegelôzô szerek (pl. antioxidánsok), valamint gyakoribb szûrési vizsgálatok végzése lesz javasolt.

174. Rubovszky G, Boér K, Szántó J1, Baki M Szt. Margit Kórház, Budapest, Onkológia, 1DOTE, Onkológiai Tanszék

Vizsgálat célja: Környezeti forrásokból származó sugárhatás és sugárterápia következtében mutációk alakulhatnak ki az ivarsejtekben, amelyek átöröklôdhetnek a következô nemzedékekre, és ott szerepet játszhatnak daganatok és egyéb genetikai megbetegedések kialakításában. E problémakör jelentôségét tanulmányoztuk állatkísérletes rendszerben. Módszer: Hím egereket kezeltünk különbözô dózisú gamma- és neutron-sugárzással. Az állatokat besugarazatlan nôstény egerekkel pároztattuk, majd az utódokban nyomon követtük a mutációk és daganatok kialakulásának gyakoriságát. Eredmények, következtetések: A pároztatást a besugárzás utáni elsô héten végezve (spermatozoa stádium) csak nagy dózisú neutron-sugárzás hatására csökkent jelentôsen az utódszám. A hím ivarsejtek a spermatid állapotban (3. hét) a legérzékenyebbek a sugárhatásra, ekkor az utódszám dózis-függô csökkenését figyeltük meg. A pároztatást a sugárhatás utáni tizenegyedik héten (spermatogónium stádium) végezve az utódszám visszaállt a kontroll értékre. A spermatozoákat érô nagy-dózisú ionizáló sugárzás megkétszerezte az utódokban kialakuló spontán mutációk gyakoriságát. A spermatid állapotban végzett besugárzás még jelentôsebben, dózisfüggôen növelte a mutációk számát. Az ivarsejteket spermatogónium stádiumban ért sugárhatás esetében a mutációs frekvencia mérsékelten emelkedett. Elôzetes adataink szerint a megnôtt mutációs gyakoriság emeli az utódokban kialakuló daganatos megbetegedések esélyét is.

175. Sáfrány G1, Ésik O2,3 Klementis I1

Háttér: Magyarország az emlôrákos halálozás alapján a kedvezôtlenebb epidemiológiai helyzetû országok közé tartozik, bár az utolsó néhány évben nem növekedett a mortalitás. Az emlôrák kontrolljában a primer prevenció lehetôségei erôsen korlátozottak. A kezelési protokollok javuló túlélés elérését teszik lehetôvé, elsôsorban a korai stádiumok esetén. A korai diagnózist részben az idôben orvoshoz forduló betegek, részben a diagnosztikus vizsgálatokat jól indikáló ellátók illetve a tünetmentes nôk szûrôvizsgálatainak szervezettsége tudja biztosítani. Célkitûzés: Az utóbbi két elem területi különbségeinek monitorozására alkalmas indikátor a mammográfiás vizsgálatok alkalmazásának gyakorisága. Ennek leírása volt elemzésünk célja. Módszer: Alapadatokat a járóbeteg-szakellátás teljesítmény-elszámolási rekordjai jelentették, melyek natív emlô felvételek kódjait tartalmazták. Az elemzett idôszak 1998. július 1. - 2000. április 30. volt. A vizsgálat területi egységei a megyék és Budapest voltak. Korcsoportonkénti relatív vizsgálati gyakoriságot és kor szerint standardizált relatív vizsgálati gyakoriságot használtunk a teljesítmények leírásához. A vizsgálatból kizártuk az ismétléseket, a férfiakra jelentett eseteket és a TAJ-számot, születési évet nem tartalmazó rekordokat. (az összes eset 14%-a) Eredmények:A korcsoportos vizsgálati gyakoriság országosan a 40-49, 50-59, 60-69 és 70-74 éves korosztályokban 17, 21, 11 és 4% volt. Az országon belül nagyságrendnyi különbségek voltak a megfigyelt szélsôértékek között. A kor szerint standardizált relatív vizsgálati gyakoriság meghaladta az országos átlagot Tolna (2,52), Borsod-Abaúj-Zemplén (1,48), Zala (1,41), Baranya (1,33) Csongrád (1,27) megyében és Budapesten (1,35). Konklúzió:Az eredmények felhívják a figyelmet az ország általában rossz helyzete mellett, a nagy területi különbségekre illetve arra, hogy vannak olyan ellátók, akik viszonylag sikeresen oldják meg már ma is az emlôrák korai felismerésével kapcsolatos problémákat. Az ô tapasztalataik értékelése és hasznosítása biztosan javítaná a kedvezôbb népegészségügyi helyzet elérését célzó programokat.



A célzott daganatterápia klinikai eredményei és beépülése a komplex onkoterápiába

Második primer daganat elôfordulása osztályunkon

1Országos

Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet, 2SE, Sugárterápiás Tanszék, 3Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápiás Osztály, Budapest Az ionizáló sugárzás generációkon átívelô hatása

176. Sándor J1, Havasi V1, Szûcs M2, Kiss I1, Brázay L2, Ember I1 1PTE ÁOK Humán Közegészségtani Intézet, Pécs; 2ÁNTSZ Tolna Megyei Intézete, Szekszárd Emlôrák korai diagnosztikájának területi különbségei Magyarországon

297

Absztraktok 177. W. Sauerwein1, K. Hideghéty1, D Flühs1, N Bornfeld2, A Schüler2, C Chauvel3 1University Hospital Essen, Depts. for Radiotherapy and 2Ophtalmology, Germany, 3Centre AntoineLacassagne, Nice, France Radiotherapy of intra-ocular malignancies

178. W. Sauerwein1, K. Hideghéty1, A. Wittig1, R. Moss2, E. Bourhis1, J. P. Pignol3, E. Pasini4, J. Michel5, H. Arlinghaus6, P. Bendel7, A. Zurlo8, and the EORTC BNCT Group8 1Dept. of Radiotherapy, University of Essen (D), 2HFR Unit, JRC, European Commission, Petten (NL), 3Toronto-Sunnybrook Regional Cancer Centre, Toronto (Canada), 4University of Milano (I), 5University of Reims (F), 6University of Münster (D), 7Weizmann Institute Rehovot (Israel), 8EORTC, Brussels (B) Boron Neutron Capture Therapy: Principles and recent developments

298

For the treatment of intraocular tumours two different techniques are established: brachytherapy using radioactive plaques and external beam irradiation with protons. Only for the specific case of multifocal retinoblastoma external irradiation using photons is the accepted state of the art. At the experience collected at the Essen University Hospital recommendations will be developed. Actually approx. 400 uveal melanomas per year are irradiated in Essen. Since 1979 several different brachytherapy techniques based on 106Ru and/or 125I are used as standard treatment. In specific cases, patients are irradiated with protons. For this purposes, Essen collaborates since 1990 with the Centre AntoineLacassagne in Nice (France) using the 65 MeV proton beam available there. No increased risk of distant metastases after eye salvaging therapy could be detected compared to the incidence of metastases after enucleation. In small to medium sized tumours with less than 5 mm tumour thickness and not localised the posterior pole b-ray brachytheray (106Ru) can be considered as the optimal treatment. For thicker tumours (up to 8-10 mm) plaques with a combination of 106Ru and 125I are more appropriate. Very big tumours may be treated with 125I or protons, however real good results being obtained only in few patients, the rate of treatment related complications like secondary glaucoma and radiation induced cataract being considerable higher as compared to the outcome in smaller tumours. In tumours that are localized close to the optic nerve or the macula good results preserving the function of the eye can be reached with protons. All these techniques are complex and their application needs a big experience from all disciplines, which have to cooperate to perform such treatments: ophthalmologists, radiation oncologists and medical physicists. Boron Neutron Capture Therapy (BNCT) is based on the reaction occurring between the non-radioactive isotope 10B and thermal neutrons: 10B(n,a)7Li. A low energy neutron is captured by the 10B-nucleus, which disintegrates into a Liand He-nucleus, two densely ionising particles with high biological effectiveness and short range in tissue. A selective targeting of this reaction to tumour cells would lead to a highly effective treatment while sparing healthy tissue, resulting in a „targeted and timed cell surgery„ BNCT depends upon compounds that selectively deliver 10B to tumour cells and upon a neutron beam that delivers the necessary amount of thermal neutrons at the tumour site. Worldwide only 2 drugs are actually available for clinical trials, the amino-acid analogon borono-phenylalanin (BPA) and the dodecaborane B12H11SH (BSH). Since 1998 the EORTC BNCT Group uses an epithermal neutron beam at the European High Flux Reactor HFR in Petten (NL) to treat patients in the frame of a controlled clinical trial (EORTC 11961). In human tissue, containing 10B compounds, the beam produces effectively four main dose components, all with different biological effectiveness. Therefore a situation has to be evaluated handling a new drug with unknown effects on healthy tissues and a new radiation beam with a very complex dose distribution as well as unknown dose effect relationships. Furthermore, due to the localization of the treatment facility out of a hospital at a nuclear reactor in the Netherlands used by radiotherapists from Germany to threat patients from third countries, a very special legal situation and unusual logistical considerations had to be taken into account. The classification, and design of prospective trials on oncological treatments are initially developed for chemotherapy. Concerning early clinical trials, there exists little experience to apply such rules in radiation oncology. No methodology is established to evaluate a binary modality with two new agents of unknown biological effects in humans and hence unknown toxicity. In addition to the evaluation of the systemic toxicity due to the drug, the short term local toxicity of the irradiation and the late radiation morbidity has to be detected in order to evaluate the dose limiting toxicity and the maximal tolerated dose. Using established scores, a specific follow up schedule was established for the grading of early systemic morbidity due to the drug as well as early and late radiation toxicity due to BNCT. Patients are actually treated at the 4th dose level. Within the specific programme of the EC’s FP5 on Quality of Life and Management of Living Resources, the EORTC BNCT Group will conduct 3 further clinical trials that will be opened to patient accrual within the next few months. In protocol 11001, low doses of BSH, BPA and both agents together will be administered to patients with various types of solid tumours. Tumour entities with selective boron uptake will be identified and may become candidates for potential benefit from BNCT. The trial will also investigate the feasibility of the combined application of BSH and BPA in humans. Protocol 11002 will be a phase I pharmacokinetically guided escalation of BSH dose in patients with glioblastoma. In the first part of the study escalated doses of BSH will be administered prior to surgery. Toxicity of the drug and boron uptake in the tumour and in healthy tissues will be investigated. In the second part of the study patients will receive after surgery fractionated BNCT by the technique established with trial 11961. The 10B concentration in blood is escalated for cohorts of 3 patients, while the applied radiation dose will be kept constant at the level established to be safe in the EORTC trial 11961. The systemic toxicity of the drug will be as well as the MAD will be the main endpoint in this trial. Protocol 11011 will be an early phase II study of BNCT in patients with metastatic melanoma. Primary objective is the detection of anti-tumour activity of BNCT, using the compound BPA, as palliative radiotherapy in metastatic skin melanoma. Secondary endpoint is the characterisation of the spectrum and frequency of toxicity of BPA; in particular the cumulative toxicity due to repeated administration of BPA for fractionated BNCT. In all these studies, special attention will be paid to the detection of boron concentration and its spatial distribution inside individual cells. Blood, tumour and surrounding healthy tissue samples will be collected during surgery, after application of boron compounds. In addition to established methods, new techniques will be developed based on Secondary Ion Mass Spectrometry, Secondary Neutral Mass Spectrometry and Electron Energy Loss Spectrometry. These trials will give unprecedented insight into mechanism of BNCT and provide a better understanding of the potential of BNCT in the selective elimination of cancer cells whilst sparing adjacent normal tissues.



Absztraktok Purpose: Postoperative chemoradiation (CR) is recommended for patients with advanced rectal cancer. In recent years, encouraging results of preoperative radiotherapy have been reported. This phase-III study compares the efficacy of neoadjuvant to standard postoperative CR Patients and Methods: Pts. with rectal cancer (uT3/4 or uN+) are assigned to pre- or postoperative CR: 50,40 Gy are applied in conventional fractionation. 5-FU (1g/m2/d) is administered in the 1. and 5. week as 120h-continuous infusion. CR is identical in both arms except for a boost of 5,40 Gy in the postoperative setting. Techniques of surgery are standardised and include total mesorectal excision. Endpoints of the study are 5-year-survival, local and distant control, rate of curative resections and sphincter preservation, toxicity of RCT, surgical complications. Results: Up to date (May. 2001), 702 pts. have been recruited in 26 institutions: 348 pts. received adjuvant CR (aCR), 354 pts. neoadjuvant CR (nCR). Acute toxicity of RCT was reduced in the preoperative setting: WHO-grade 3/4-diarrhea 7% versus 14% in the pCR-group, grade-3-erythema 14% vs. 16%, grade 3-leucopenia 2% vs. 3%. Postoperative complications were not increased after nCR: wound infection 5% vs. 6% in the pRCT arm, 12% anastomotic leakage in both arms, fistula 1% vs. 4% in the pRCT-arm. With a median follow-up of 25 months local recurrences occured in 3,5% and distant metastases in 13% (blinded evaluation). Two-year overall-survival was 89% for all patients. Conclusion: The accrual is going well, neoadjuvant CR is tolerated excellently and bears no higher risk for perioperative morbidity.

179. Sauer R, Fietkau R, Rödel C, Wittekind CH, Raab R Dept. of Radiotherapy, University of Erlangen, Dept. of Radiotherapy, University of Rostock; Dept. of Pathology, University of Leipzig, Dept. of Surgery, University of Hannover; Germany

Vizsgálat célja: A szerzôk az ASCUS cytologiai diagnózisát a Bethesda beosztás (TBS II) kritériumai szerint diagnosztizálták. Tanulmányuk célja az ASCUS betegek követése, retrospektív cytologiai és histologiai összehasonlító vizsgálata volt. Módszerek: cervix cytologia, Papanicolaou festés, TBS II beosztás. Eredmények: 9786 cervix kenet közül 86 (0,88%) ASCUS-t állapítottak meg. 72 ASCUS diagnózist 24 esetben további koposzkópos és cytologiai, 43-ban mûtét, ill. szövettani vizsgálat követte. 35 (81%) beteg szövettana negatívnak bizonyult, míg 8 esetben (19%) squamous intraepithelialis lesion-t (SIL) mutatott [2 low-grade SIL (L SIL), 6 high-grade SIL (H SIL) (4 cervicalis intraepithelialis lesion: 2 CIN II, 1 CIN III, 1 ca in situ)]. Következtetések: Az ASCUS diagnózis esetén kolposzkópos és HPV-DNS vizsgálat, kezelés, majd újabb cytologiai vizsgálat szükséges. A szerzôk megállapították, hogy az ASCUS diagnózis a méhnyakrák megelôzése szempontjából igen fontos lelet.

180. Schneider F, Bak M, Mágory A, Gaál M Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Az elôadás kitér a mérsékelt malignitásu limfómák közé sorolt follikuláris limfómák diagnosztikai nehézségeire, klinikai jellegzetességeire. Az utóbbi évek eredményei alapján ismerteti az újabb kezelési módok és szupportív lehetôségek (purin analógok, monoklonális antitestek, autolog, vagy allogen ôssejt transzplantáció; erythropoetinek) hatékonyságát. E terápiák egy részének alkalmazási lehetôsége hazánkban is adott, mely az eddigi standard terápiás stratégia módosítását teszi szükségessé.

181. Schneider T Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Adjuvant and neoadjuvant radiochemotherapy for advanced rectal cancer - first results of the German multicenter phase-III-trial(Protocol CAO/ARO/AIO 94)

ASCUS Atypusos laphámsejtek nem meghatározható okból

A terápiás stratégia változása, új lehetôségek a follikuláris non-Hodgkin limfómák kezelésében Vizsgálat célja: A dohányfüst karcinogén komponenseinek aktivációjában és inaktivációjában közremûködô polimorf CYP1A1, CYP1B1, CYP2C9, NQO1, GSTM1 és GSTP1 gének összetett kölcsönhatásait vizsgáltuk a bronchusszövet primer DNS károsodására jellemzõ DNS addukt szintekkel összefüggésben, a tüdôrákra hajlamosító genetikai tényezõk megismerése céljából. Módszer: Elsôsorban tüdôtumor vagy egyéb tüdôbetegség miatt mûtétre került betegek tüdôrezekátumából eltávolított ép bronchus szövetminta vételére került sor. Az aromás DNS addukt szinteket 32P-izotópos utójelöléses technikával határoztuk meg. A genotípusokat PCR elven alapuló módszerekkel állapítottuk meg. Eredmények: A CYP1A1, CYP1B1 és CYP2C9 bizonyos genotípusaira elõválogatott alcsoportokban a GSTM1 homozigóta deléció és a GSTP1 105Val allél szoros modulációs kapcsolatát figyeltük meg a DNS addukt szintek alakulásában a dohányzók csoportjában. Következtetések: A genotípusok hatásának felismerhetôségét alapvetôen befolyásolja az összehasonlított vizsgálati alcsoportok egyéb genotípusok szerinti homogenitásának mértéke és a vizsgálati mintaszám nagysága. A NEKAP és az OTKA (T 034616) által támogatott kutatás.

182. Schoket B1, Gyôrffy E1, Kostic Sz2, Csekeô A2, Soltész I2, Kadlubar F4, Gyôri Z3, Minárovits J3 1Fodor József Országos Közegészségügyi Központ, Országos Környezetegészségügyi Intézet; 2Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ, Mikrobiológiai Kut.csop.; 3Orsz. Korányi TBC és Pulmonológiai Int., Bp, 4National Center for Toxicological Research, Jefferson, AR, USA GST genotípus kombinációk hatása a DNS addukt szintekre humán bronchusszövetekben



299

Absztraktok 183. R Schrader, S Szepesi Klinikum Frankfurt (Oder), Germany Erste klinische Erfahrungen mit Temozolomid (Tem) bei Patienten mit progredientem maligenen Gliom (pMG)

184. Sebestyén A, Barna G, Göndör A, Nagy K, Paku S, Bauer P1, Mihalik R, Kopper L Semmelweis Egyetem, I. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, 1Orvosi Vegytani Intézet, Budapest TGFβ jelátvitel lymphoma sejtekben

185. Séber Jné, Pálos Lné, Márhofer Iné, Intzédi L, Mágori A, Gaál M, Bak M Országos Onkológiai Intézet, Budapest A gynaecocytologia értékelése a Bethesda (TBS) klasszifikáció alapján 186. Haensgen G, Sieker FP, Pigorsch SU, Kuhnt T, Dunst J Concomitant chemoirradiation in cervical cancer

300

Hintergrund: Maligne Gliome sind durch invasives Wachstum, Rezidivneigung und hohe Mortalität gekennzeichnet. Therapiestandard ist die möglichst radikale Operation mit anschließender Radiotherapie. Bei pMG sind die therapeutischen Möglichkeiten eingeschränkt. Mit dem seit kurzem verfügbaren Tem steht jetzt ein potentes Zytostatikum zur Verfügung. Methoden: 05/99 bis 11/99 wurden 2 Patienten mit pMG mit 6 Zyklen Tem (1.000 mg/m2 KO über 5 Tage, q28d) behandelt. Leistungszustand, neurologischer Status, Magnetresonanztomographie und Toxizität wurden vor der Therapie, nach 3 und 6 Zyklen Tem und im Verlauf evaluiert. Resultate: Bei beiden Patienten hat sich der Leistungszustand und der neurologische Status gebessert. Die Magnetresonanztomographie zeigte nach 3 bzw. 6 Zyklen Tem eine komplette Rückbildung der direkten und indirekten Tumorzeichen. Patient I entwickelte nach 2 Monaten ein Lokalrezidiv und verstarb am 3. Postoperativen Tag and den Folgen eines Hirninfarktes. Patient II ist auch nach 16 Monaten in CR. Als Toxizität wurden bei beiden Patienten eine Übelkeit Grad II und bei Patient I eine Thrombopenie Grad II beobachtet. Schlussfolgerungen: Unsere ersten klinischen Erfahrungen bestätigen die Therapiesicherheit und hohe Wirksamkeit von Tem bei Patienten mit pMG. . A sejtek homeosztázisát befolyásoló tényezôk közül kitüntetett szerepet játszanak a különbözô növekedési faktorok. A transzformáló növekedési faktor b (TGFβ) az immunrendszer mûködésének egyik fontos szabályozója; negatívan befolyásolja az immunválaszt, az izolált nyugvó B sejtek proliferációját gátolja, apoptózisát indukálja. A daganatsejtek részleges vagy teljes rezisztenciája a TGFβ hatásaival szemben a normál immunsejtek funkcióinak gátlása mellett szelektív elônyt nyújt a daganatos sejtpopuláció fennmaradásához, proliferációjához. A különbözô TGFβ érzékenységû lymphoma és a normál perifériás mononukleáris sejtek egyaránt rendelkeznek TGFβ receptorokkal illetve jelátvivô Smad-ok expressziójával. A jelátvivô molekulák hiánya tehát nem játszik szerepet az autokrin TGFβ-val szembeni érzékenység elvesztésében. Kimutattuk azonban, hogy az ISmad-ok csak a TGFβ-val szemben csökkent érzékenységet mutató lymphoma/leukémia sejtekben expresszálódnak, a normál sejtekben nem, valamint, hogy TGFβ kezelés hatására a Smad6 inhibitor expressziója eltûnik lymphoma sejtekbôl. A Smad szignál és a TGFβ alternatív jelátviteli útjának további vizsgálata során pedig azt találtuk, hogy a MAPK-ok alapállapotban aktivált formában vannak jelen, és exogén TGFβ kezelést követôen az Erk1/2 és JNK gyors inaktivációja szükséges a TGFβ apoptotikus hatásához. A kinázok inaktiválásában a TGFβ receptorok útján aktiválódó foszfatázok (PP2A) szerepét is kimutattuk. Eddigi eredményeink alapján a TGFβ apoptotikus hatásához a Smad szignál beindulása mellett, a túlélési küszöb csökkenésére is szükség van lymphoma/leukémia sejtekben. OTKA D29111,T034892; ETT 192/2000,193/2000,; MKM091/1999, 150/2001. Vizsgálat célja: A cervix cytologiai kenetek TBS kritériumai szerinti vizsgálata. Módszerek: cervix cytologia, Papanicolaou festés, Bethesda klasszifikáció. Eredmények: A vizsgált 9765 cervix kenet 94%-ban minden tekintetben mikroszkópos vizsgálatra megfelelt. Az ASCUS arány 5%-nál kevesebb, az ASCUS-L:SIL arány 1,6:0,9 volt. H.SIL (CIN II, III, ca. in situ) 64 esetben fordult elô. Invasiv carcinomát 6 beteg kenetében diagnosztizáltunk. AGUS 46, adenocarcinoma 3 betegnél került felismerésre. A mikroszkópos mikrobiológiai (infectiók) diagnózisok közül a kevert baktérium flóra és a gombás fertôzések jelentôs száma érdemelt említést. Következtetések: A TBS klasszifikáció véleményünk szerint a magyarországi cytologiai gyakorlatban is a cervix folyamatok jól alkalmazható diagnosztikus rendszere.

Background: The most important factors for prognosis of cervical cancer are age and histological criteria as the tumor size, the involvement of lymph nodes, lymphangiosis as well as hemangiosis and the grading. Herein we present results of concomitant chemoirradiation at high-risk situation of patients with cervical cancer after surgery. Patients and Methods: The study comprises of 34 patients with median age of 40 years (26-63) after WERTHEIM surgical technique for cervical cancer at the stage IB (n=19) and IIB (n=15) FIGO. All patients were treated by a schedule of concomitant chemoirradiation between November 1995 and June 1999. The indication for this treatment were given by the positive histological proof of lymph node involvement, hemangiosis or lymphangiosis as well as a G3-grading. The chemotherapy was given in week 1 and 5 (day 1-5 and day 29-33). The dosage of cisplatinum was 20mg/m²/d on every day and 5-FU was given as a 120h-infusion with 600mg/m²/d. The external beam radiotherapy was applied to the pelvis with 1,8 Gy per fraction up to 50,4-54 Gy. In two patients the paraaortal region was irradiated too, because of the involvement of these lymph nodes. Results: The mean observation time contains of 61 months. 31 patients are alive (88%) in complete response. Four patients died. We have seen only slight acute toxicities of grade I and II. Three patients suffered from a grade III diarrhea and three patients developed a grade III leukopenia. In seven patients we found a secondary lymphedema as a late toxicity. Conclusion: The concomitant chemoirradiation containing cisplatinum in high-risk situation for cervical cancer after surgery improves the outcome and survival in these patients.



Absztraktok Purpose: To assess the maximal tolerated dose and toxicity of Pacli-taxel and Cisplatin in combination with radiotherapy for the treatment of locally advanced squamous cell carcinoma of the head and neck. Material and Methods: The trial comprises of 23 patients,who were treated from 1998 to 2001. Three female and 20 male. The treatment schedule included Paclitaxel at a dose of 25mg/m² twice a week over the whole treatment time. The Cisplatin dose was always 20mg/m² 5 days/ week in week 1 and 5. The Paclitaxel infusion was administered 6 hours and the Cisplatin infusion 30 minutes prior to radiotherapy. To block allergic reactions we gave a combination of H1- and H2-inhibitors. To minimize nausea and vomiting the patients received dexamethasone and Tropisetron. The total radiation dose was 70.6 Gy. The regimen was started with 2Gy/day until a total dose of 30 Gy, then the hyperfractionation of 2 x 1.4 Gy /day begun. From 51 Gy to 70.6 Gy a boost irradiation was given also hyperfractionated.. Results: 13/23 pts. developed grade 3 (CTC) and 10/20 grade two mucositis.Two patients re-vealed grade 4, 5 grade 3 and 16 grade 2 (CTC) dermatitis. In one patient a grade 2 nephrotoxicity appeared, so the second course of cisplatin in week 5 was cancelled. 8 patients needed one blood transfusion also 8 patients were given 2 blood transfusion and in one case we gave 3 transfusion units. In 16/20 patients antibiotics iv were necessary. In all patients occurred only slight nausea and vomiting. After therapy in 12 patients a complete remission (CR) and in 11 patients a partial remission (PR) was seen. The mean follow-up was 28 (13-31) months. Two patients died of tumor. All patients developed only grade I or II late side effects as fibrosis or lymphdema and xerostomia. Conclusion: The combination of cisplatin and Paclitaxel with concomitant radiotherapy is a very effective treatment strategy for locally advanced head and neck cancer. It is important to care with a very intensified supportive therapy for side effects.

187. Pigorsch SU, Sieker FP, Becker A, Kuhnt T, Dunst J A phase I/II-trial with Paclitaxel and Cisplatin in combination with radiotherapy in locally advanced head and neck tumors

Bevezetés: A prosztatarák (PC) mortalitása tekintetében, az európai halálozási statisztikák szerint Magyarország az „élmezônyhöz” tartozik. A vizsgálat célja a nemzetközi és magyar daganatos halálozási statisztikák alapján a PC mortalitási adatainak összehasonlítása, valamint a prosztatarák magyarországi mortalitásának és morbiditásának területi eloszlásának vizsgálata. Módszer: A feldolgozás a következô adatbázisok alapján készült: WHO DATABANK (Mortality database), KSH Haláloki Statisztika, GYOGYINFOK Kórházi Adatbázis Alkalmazott statisztikai módszerek: Leíró epidemiológai vizsgálat térinformatikai elemzô módszer alkalmazásával. A 2000 fô lakosságú településnagyságig összevont településeken a prosztatarákos mortalitás és morbiditás országos átlagtól való eltérésének vizsgálata az indirekt standardizálással számolt standardizált halálozási és morbiditási hányados (SHH, SMH) számolásával. Az országos átlagtól való eltérést a chi2 próbával ellenôrizzük Eredmények:*PC hazai és nemzetközi összehasonlítása: Magyarországon 1955-ben a PC mortalitása az európai átlagnál (11,9) lényegesen alacsonyabb volt (7,5), míg 1997-ben 18.6 emelkedett, amely második legmagasabb Európában. *PC magyarországi halálozási adatai területi eloszlás szerint: 11 kedvezôtlen és 6 kedvezô régiót lehet elkülöníteni. Kedvezôtlen régiókban él a férfi lakosság 25.6%-a. *PC magyarországi morbiditási adatai kórházi ellátási események alapján területi eloszlás szerint: Összefüggô kedvezôtlen régiók figyelhetôk meg az Alföld jelentôs részén, a Dunántúl nyugati részén, az északi megyékben és a nagyvárosokban. *PC morbiditásának korspecifikus megoszlása A betegség a 70 év feletti korcsoportban halmozódik. A fiatalabb és idôsebb korcsoportok között területi különbségek igazolhatóak. *PC magyarországi morbiditási adatai korcsoport szerint: 10 éves korcsoportos bontás szerint minden korcsoportban egyenletesen és folyamatosan emelkedik a prosztatarák okozta halálozás, az emelkedés mértéke azonban egyik csoportban sem szignifikáns.

188. Siller Gy, Páldy A1, Nádor G1, Vincze I1, Pintér A1 Károlyi Sándor Kórház Urológia sebészet, 1Fodor József O.K.K. Országos Környezet Egészségügyi Intézete Budapest

Vizsgálat célja: A prosztatarák szûrésével kapcsolatban nem alakult ki konszenzus a legutóbbi idôkig. Az irodalomban számos támogató és számos ellenvélemény jelent meg. Az ideális szûrô programnak azokat a betegeket kellene kiemelni, akiknél a tumor agresszív lefolyású és a felismerés pillanatában még nem éri el a kapszulát. Vizsgálatunk elsôdleges célja a prosztatarák felismerése volt, másodlagos célként az egyéb prosztata betegségben szenvedôk kiemelését jelöltük meg. A PSA összefüggését vizsgáltuk az életkorral, prosztata tömeggel és tapintással. Módszer: 308 önkéntesen jelentkezôt vizsgáltunk meg. A vizsgálatba bevont célkorosztály az 50-70 éves populáció volt. A vizsgálatból kizártuk az ismert prosztata betegeket, súlyos egyéb kezeletlen betegségben szenvedôket. A következô vizsgálatokat végeztük el: Tüneti pontszám, fizikális vizsgálat, DRE, hasi ultrahang, prosztata térfogat meghatározás, flow metria, se PSA mérés, esetenként transzrektális ultrahang és biopszia. Eredmények: A betegek 82% tartozott a célkorosztályhoz. 91,5%-nak normális, 4 ng/ml alatti volt a PSA értéke, 6,8%nak 4,1-10, és 1,7%-nak 10,1 feletti. Az életkor és PSA érték között korreláció volt, a 70 év feletti korcsoport átlagos PSA értéke szignifikánsan magasabb volt (p<0.05) a fiatalabb korcsoportokhoz képest. A prosztata térfogat és PSA között korcsoportonként eltérô mértékû korrelációt találtunk. A kemény tapintatú prosztaták esetében az átlagos PSA érték szignifikánsan magasabb volt. Az elvégzett biopsziák alapján 5 prosztatarákot találtunk, ennek alapján vizsgálatunkban a PSA pozitív prediktív értéke 16% volt. Következtetések: Vizsgálatunkra jelentkezô betegeknél – bár a tüneti pontszám alacsony értéke szerint nem a súlyos panaszokkal rendelkezôk jelentek meg – magas számban találtunk prosztatarákot, illetve egyéb prosztata betegséget.

189. Siller Gy, Fritz F Károlyi Sándor Kórház Urológia Sebészet, Budapest



Prosztatarák mortalitásának és morbiditásának területi eloszlása Magyarországos

Lakossági prosztataszûrés tapasztalatai

301

Absztraktok 190. Simonka Zs, Márton J, Balogh Á Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Klinika, Szeged A gyomorrák mûtéti kezelésének eredményei klinikánkon

191. Sipôcz I1, Bodrogi I2, Sáfrány G3, Lengyel Zs4, Vönöczky K2, Ágoston P2, Ésik O2,5 1Petz A. Kórház, Gyôr, 2Országos Onk Int,Bp,3Orsz. Sugárbiológiai Int,Bp4 Debreceni Egy., Debrecen, 5SE, Bp. Alsó motoneuron betegséggel járó permanens radiogen myelopathia 192. Somlai B, Gál P Semmelweis Egyetem Budapest, Bôr-és Nemikórtani Klinika A metastasisképzés klinikai jellemzôi cutan melanomában

193. Somodi Zs, Szûcs M Onkoradiológiai Központ, Kecskemét A kecskeméti Cytogenetikai Labor bemutatkozása

302

A gyomorrák az utóbbi évtizedekben észlelhetô számszerû csökkenése ellenére is változatlanul a vezetô halálokok közé tartozik a malignus megbetegedések között. Anyag és módszer: A Sebészeti Klinikán 1996 jan. 01. és 2000. dec. 31 között gyomorrák miatt operált 158 beteg kórtörténetét elemeztük. Vizsgáltuk a kor és a nem szerinti megoszlást, a különbözô daganatok elôfordulását, a diagnosztikus módszereket, a mûtéti kezelés lehetôségeit, a morbiditást és a mortalitást. Eredmények: A betegek közül 58 nô és 100 férfi volt, életkoruk 35-89 év (átlag 66 év) között mozgott. Az I. stádiumba 33 beteg, a II. stádiumba 27 beteg, a III. stádiumba 31 beteg, a IV. stádiumba 67 beteg tartozott. Totalis gastrectomia 43 esetben, részleges gyomor resectio 46 esetben, palliatív beavatkozás vagy explorativ laparotomia 65 esetben történt. Kuratívnak tartható (R0) resectiót 75 esetben tudtunk végezni. A betegek évenkénti megoszlását áttekintve megállapíthatjuk, hogy sem a korai gyomorrákos esetek, sem a kuratív resectiók száma nem emelkedett lényeges mértékben a vizsgált években. Következtetések: A preventiv szemlélet és a gastroscopos vizsgálatok számának rohamos terjedése ellenére a gyomorrák sebészi kezelésének lehetôségei nem javultak számottevôen. Változatlanul nagyon magas az elôrehaladott stádiumú betegek aránya (65/158), mely esetekben csak palliációra nyílik lehetôség. A diagnosztikus nehézségek, a korai diagnózis és az utánkövetés szükségessége miatt a sebész és a gastroenterológus közötti szoros együttmûködés változatlanul alapvetô fontosságú. A 31 éves seminomás beteg 1986-ban a castratiót követôen nagydózisú kemoterápiában (4 hét alatt 4 mg VCR, 80 mg ADM, 2400 mg CTX, 80 mg cisz-platin és 60 mg BLM), valamint paraaortalis és jobb oldali parailiacalis telekobalt-besugárzásban (44 Gy) részesült. Négy hónap múltán kétoldali alsóvégtagi petyhüdt paraparesis alakult ki, mely éveken át fokozatosan javult, majd stabilizálódott. Érzés- és vegetatív zavarok nem jelentkeztek. Módszer és eredmények: A CR-ben levô betegben 15 évvel múltán PET-vizsgálatokkal fokozott FDG-felvételt tudtunk bizonyítani, ugyanakkor nem volt megfigyelhetô gerincvelôi [11C]-metioninfelvétel a korábban irradiált gerincszakaszon. Következtetések: A fokozott glukóz-metabolizmust a regenerálódott akciós potenciál vezetés megnövekedett energiaigénye magyarázhatja. Ez azzal lehet kapcsolatos, hogy egyéb krónikus demyelinizációs betegségekhez hasonlóan (Waxman: N Eng J Med, 1998, 338, 323-325) az alsó motoneuronok sérülése következtében a demyelinizált axonokban a szokásosnál nagyobb denzitással expresszált Na-csatornák biztosítják az akciós potenciál folytonos tovahaladását (a Ranvier-csomók saltatorikus ingerületvezetésével szemben). Bár a betegben a 44 Gy alatta maradt a radiogen myelopathia szokványos küszöbdózisának, hajlamosító tényzôként szerepelhetett a közel egyidôben adott kemoterápia és a fokozott egyéni sugárérzékenység. OTKA T25827/1997 támogatásával. A vizsgálat célja: az áttétképzés idôbeli dinamikájának felmérése a Semmelweis Egyetem Bôr-és Nemikórtani Klinikáján 1979 - 2001 között észlelt cutan melanomás beteganyagán. Módszer: a betegkövetés erre a célra kifejlesztett software segítségével történt. Eredmények: A diagnózis felállításakor a betegek csaknem 90%-nak nem volt kimutatható áttéte, a követés során azonban a metastasisok igen változatos formáit figyelték meg.Tapasztalatuk szerint az áttétek döntô többsége a diagnózist követô elsô három évben kialakul, ezen belül is magas az elsô évben jelentkezô, un. korai áttétek aránya. Az áttétképzés gyakorisága ezt követôen jelentôsen csökken, de elôfordulnak 10 éven túl jelentkezô, un. késôi áttétek is. Míg a korai áttétek a primér tumor szövettani jellemzôi (a tumorvastagság és az inváziós mélység) alapján nagy valószínûséggel prognosztizálhatók, a késôi metastasisok kialakulását ezek a tényezôk nem befolyásolják. Az áttétképzés kezdetben döntôen lymphogén úton történik, a követés késôbbi szakaszában azonban a lymphogén és haematogén metastatizálás arányai kiegyenlítôdnek. Következtetések: Az áttétképzés idôbeli dinamikájának ismerete segíti a betegkövetés stratégiájának kialakítását, a kontrollok gyakoriságának meghatározását. A késôi áttétképzés esélye miatt indokolt a betegek egész életén át tartó követése. 2001. január elsejével kezdte meg mûködését a kecskeméti Onkoradiológiai Központ keretén belül a cytogenetikai laboratórium. Fô feladatunk a molekuláris diagnosztikai módszerek alkalmazása a daganatok genetikai hátterének felderítésében, a prognózis megítélésében, és a genetikai terheltség ismeretében, a gyakorló orvosokkal karöltve, hatékony prevenció kidolgozása. A hosszabb távú program elsô fázisában a PCR és FISH metodikák alkalmazására kerül sor , melyek közül az elôbbi a Cytogenetikai Labor indítása óta alkalmazott technika. A magas rizikójú HPV kimutatása hatékonyan eszköz a cervix carcinoma megelôzésében, a BRCA1 gén mutációi közül elôször az 5382 insC típust vizsgáljuk célzott beteganyagon, szûrôprogram keretén belül. A távolabbi célok között szerepel a diagnosztikai paletta bôvítése újabb metodikák (pl.: in situ hibridizáció, kvantitatív DNS-analízis, chip technika alkalmazása, génterápia) alkalmazásával, az örökletes daganatok születés elôtti megállapítása. A hatékony prevenció elengedhetetlen feltétele a széleskörû felvilágosító tevékenység, a molekuláris diagnosztikai módszerekkel kimutatott „hibák” helyes értelmezése és az ez alapján történô korrekt betegtájékoztatás. Ezt a feladatot csakis human genetikai ismeretekkel rendelkezô szakemberek vezetésével/segítségével lehet végezni. A kecskeméti Cytogenetikai Labor felállításával megtettük a kezdô lépéseket a genetikai ismeretek és a molekuláris diagnosztikai módszerek klinikai alkamazása területén, rátérve így arra az útra, amely nagyon hosszú de mindenképpen a jövôbe vezetô.



Absztraktok A vizsgálat célja: A különbözô stádiumú (TNM II-IV) colorectalis daganatos betegekben keringô tumorsejtek és sejtclusterek immunmágneses kimutatása és jellemzése. Módszer: 25 colorectalis daganatos beteg és 7 egészséges donor mintáit vizsgáltuk. A perifériás vérmintákból végzett immunmágneses sejtszeparálást a Carcinoma Enrichment Kit alkalmazásával végeztük. A citospin immunkémiai jelölésére egy páncitokeratin antitestet és a biotin-streptavidin-peroxidáz technikát alkalmaztuk. Eredmények: Az egészséges donorok mintáiból mindössze egyszer sikerült egy citokeratin-pozitív sejtet kimutatnunk. A 25 beteg mintáiból azonban 20-nál mutatkozott citokeratin-pozitív sejt. A 25 beteg közül 15-nél az egyes citokeratinpozitív sejtek mellett tumorsejt clusterek (>2 sejt) és kevert sejtkettôsök (citokeratin-pozitív és -negatív sejt) is kimutathatók voltak. A keringô daganatsejtek többsége (74%) clusterekben volt. Az összes keringô tumorsejtek átlaga, az egyes sejtek száma és a clusterek méretének (sejtszámának) átlaga a stádiummal korrelált (p<0,05). Következtetések: Az immunmágneses sejtszeparálás és az immuncitokémiai jelölés kombinálása a keringô daganatsejtek és clusterek vizsgálatának hatékony módszere. Eredményeink a korábbi állatkísérletekkel összhangban, a stádium és a keringô daganatsejtek száma ill. a sejtclusterek mérete közötti korrelációt igazoltak. A citokeratin-negatív clustersejtek jelentôségének tisztázásához további vizsgálatok szükségesek.

194. Sréter L, Molnár B, Tulassay Zs Semmelweis Egyetem II sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitûzések: A hypopharynx- és gégedaganatos beteganyag adatainak leíró jellegû statisztikai jellemzése a nem, dohányzás, alkoholfogyasztás, a panaszok jellege és idôtartama, lokalizáció, TNM beosztás, szövettani eredmény és kezelések szempontjából. Beteganyag: A tanulmányba 384 beteg került bevonásra a SE Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának beteganyagából. A 384 beteg nemek szerinti aránya 340 férfi és 44 nô. A daganat lokalizációja szerint 260 gégerákos és 124 algaratrákos beteg. Módszer: Minden paraméterre leíró statisztikát számoltunk (átlag, szórás, medián, interkvartilis range). Az összefüggéseket kontingenciatábla-analízissel (c2 teszttel) vizsgáltuk. Kétszempontos ANOVA elemzéssel vizsgáltuk az életkor eloszlással kapcsolatos összefüggéseket. Eredmények: A tumortípusok megoszlása nem különbözik szignifikánsan a nemekre. A betegek nemenkénti megoszlása különbözik, szignifikánsan több férfibeteg van. Betegeinknél szignifikáns mértékben jelen van a dohányzás és alkoholfogyasztás, mint kockázati tényezô. A panaszok jellege, lokalizáció, TNM beosztás, szövettani eredmények statisztikai paraméterei korrelálnak a hasonló hazai és nemzetközi statisztikák eredményével. Konklúzió: Az utóbbi években emelkedett a hypopharynxtumorral kezelt betegek száma Klinikánkon. Kiemelendô a korai diagnózis fontossága, sebészi kezelés esetén az arra alkalmas betegeknél a parciális mûtéti megoldások választása.

195. Szabó B1, Szilágyi N2, Tímár J3, Répássy G1 ÖSE Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, 2ELTE TTK Élettan és Neurobiológia Tanszék, 3Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Vizsgálat célja: Emlôdaganat miatt mûtéten és sugárkezelésen átesett betegek követése, recidíva keresése, kizárása. Módszer: Az eddig alkalmazott triplet diagnosztika (mammographia, UH, asp. cyt.) mellett intézetünkben egy újabb képalkotó vizsgálat, az MR mammographia is elérhetôvé vált. Készülékünk 1,5 Teslás SIEMENS SYMPHONY, mely speciális emlôtekerccsel rendelkezik. A vizsgálatot minden esetben kontrasztanyag adását követôen ún. dinamikus metodikával végezzük. Eredmények: 2000.06.01., és 2001.05.30. között 53 emlô MR vizsgálatot végeztünk azzal a céllal, hogy az esetleges recidívát bizonyítsuk vagy kizárjuk. A mûtét és az irradiatio okozta elváltozások – hegesedés, zsírnecrosis, gyulladásos bôr, nagyfokú emlôérzékenység miatt sokszor sem a mammographia, UH, de még a core biopsia sem segített a probléma megoldásában. A nehézségek csökkentésében segít az MR mammographia. Az 53 vizsgálatra került beteg közül 19 esetben mondtuk ki a recidíva lehetôségét, mely aztán szövettannal igazolódott. Következtetések: Az MRI vizsgálatoknak a primer tumorok keresésében, az operált és irradiált emlôkben a recidíva keresésében és a plasztikázott emlôkben az implantatum és az implantatum mögötti területek megitélésben van létjogosultsága. Elôadásomban az operált és irradiált emlô diagnosztikai nehézségeit és az Intézetünkben is alkalmazhatóvá vált MRI vizsgálat új lehetôségeit szeretném elmondani..

196. Szabó É, Bidlek M, Fehér I, Tóth J, Mágori A, Udvarhelyi N, Gôdény M Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Vizsgálat célja: A Prosztata Specifikus Antigén (PSA) a leggyakrabban használt tumormarker a prosztatadaganatok diagnózisában és a terápiakövetésben. A klinikai gyakorlatban, rutinban a PSA-t a betegek szérumából határozzák meg. Programunk célja az volt, hogy meghatározzuk milyen molekulaformában van a PSA a vizeletben és az használható-e a prosztatatumoros (TU) és a benignus hiperpláziás (BPH) betegek differnciál diagnózisára. Módszer: A vizelet és a szérum PSA-t az Izotóp Intézet Kft. által kidolgozott hiperszenzitív immunoradiometrikus assay-vel (IRMA) határoztuk meg. Az assay analitikai érzékenysége: 0,004 ng/ml, funkcionális érzékenysége: 0,02 ng/ml. A szérum- és a vizeletminta azonos napon lett gyûjtve a vizsgálatban résztvevô 232 db pácienstôl. A vizeletben lévô PSA molekulaformáját Sephacryl S-200 immunkromatográfiával határoztuk meg. Eredmények: A szérum mintákban a PSA-koncentrációk átlaga: 41,5 µg/ml, MoM értéke: 1,87 µg/ml, míg ugyanezek a paraméterek vizeletben: 30,49 µg/mmolCr és 2,46 µg/mmolCr. A szérum és a vizelet PSA-koncentráció értékek nem korrelálnak egymással. A szérum PSA, a vizelet PSA és a szérum/vizelet PSA arányok felhasználásával élesen szétválasztható a TU (30db) és a BPH (13db) betegcsoport. A módszer szenzitivitása: 94%. A vizeletben a PSA szabad formában van jelen, de a felületén megjelenik egy a szérumban jelenlévô komplex formára jellemzô epitop is. Következtetések: További nagyobb számú mérés szükséges ahhoz, hogy biztosan kijelenthessük, a vizelet PSA-koncentráció meghatározása egy újabb, megbízhatóbb módszer a TU és a BPH betegek differenciál diagnózisában.

197. Szabó M, Seres Z, Sárándi I, J Szapanidisz, Kovács A, Szabó J1, Fûrész J1, S Mavrogenis2, Romics I2, Izotóp Intézet Kft., Szent János kórház, 1Központi Honvéd kórház, 2SE Urológiai Klinika, Budapest



A colorectalis daganatos betegekben keringô daganatsejtek és sejtclusterek immunmágneses kimutatása és jellemzése

A Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és FejNyaksebészeti Klinika gége- és hypopharynxtumoros betegadatainak retrospektív vizsgálata és statisztikai elemzése az 1990 és 1999 közötti idôszakra vonatkozóan

Az operált és irradiált emlôk követése képalkotó módszerekkel

Vizelet PSAmeghatározások a prosztatadaganatok diagnózisában.

303

Absztraktok 198. Szakáll Sz jr1, Galuska L1, Trón L1, Ésik O2,3 1Debreceni Egyetem, Debrecen, 2Semmelweis Egyetem, 3Országos Onkológiai Intézet, Budapest A medullaris pajzsmirigy(thyroid) carcinoma (MTC) és a Hodgkin-kór lymphogen terjedése analóg 199. Szederkényi E, Marofka F, Szenohradszky P, Márton J, Balogh Á SZTE Sebészeti Klinika, Szeged Vesetranszplantált betegek rosszindulatú daganatai

200. Székely G, Remenár É, Kelecsényi Zs, Gundy S Országos Onkológiai Intézet, Budapest A bleomycin-teszt használhatósága a fej-nyaki laphámrák prevenciójában

304

Betegek és módszer: Negyven MTC-s betegben a primaer kezelést követôen észlelt magas calcitoninszint miatt egésztest FDG-PET-, CT-, MRI- és UH-vizsgálatokat végeztünk a tumoros nyirokcsomók kimutatására. Eredmények: A PET 38 betegben mutatott ki nyirokcsomóáttétet. Az érintett régiók gyakorisága: centrális nyaki kompartment 23, bal nyakfél 22, jobb nyakfél 19, mediastinum/hilus 33, bal supraclavium 8, jobb supraclavium 8, bal axilla 2, jobb axilla 1 és hasi paraaortikus lánc 2 betegben. Kilenc esetben aspirációs citológiával vagy biopsiával, 17 betegben képalkotó vizsgálatokkal igazolni lehetett az érintettséget, a fennmaradó 12 esetben egyelôre csak a klinikai kórlefolyás bizonyítja a kórismét. Következtetések: Az MTC lymphatikus áttétképzésének elsô állomása a nyak centrális vagy valamelyik lateralis kompartmentje. Ezt követôen retrográd mechanizmussal terjed a mediastinum és a hasi paraaortalis nyirokcsomók irányába. A supraclaviumok anterográd terjedéssel, majd az axillaris régiók retrográd úton válnak érintetté. A lymphatikus terjedés módja ugyanaz, mint Hodgkin-kórban (Kaplan és mtsai: Natl Cancer Inst Monogr, 1973, 36: 291; Roth és mtsai: Radiother Oncol, 1998, 47: 7-16). Az áttétképzôdés dinamikáját a diagnosztika és a terápia során figyelembe kell venni. ETT 219/2000 támogatásával.

Célkitûzés: Szerzôk saját anyaguk feldolgozásával vizsgálták vesetranszplantált betegeknél kialakult rosszindulatú daganatok elôfordulását a különbözô immunszuppresszív protokollok függvényében, különös tekintettel a cyclosporin kezelésre. Beteg és módszer: 1979 és 2000 között 710 veseátültetést végeztek (646 beteg, 401 férfi és 245 nô) a klinikán. Az utánkövetési idô 6-211 hónap. A bázis immunszuppresszív terápia 1984 elôtt (74 beteg) steroi-azathioprin (SA), míg 1984 után (572 beteg) steroid - cyclosporin (SC) kombináció volt. Az akut rejekciók kezelése fôként nagy dózisú steroid i.v. bolus kezeléssel, steroidrezisztens esetekben poli- vagy monoklonális antitest terápiával történt. Szerzôk elemzik a két periódus alatt transzplantált betegcsoportban elôforduló malignomák számát és fajtáját, a transzplantációtól számított megjelenési idôt, a kezelés módját, valamint a túlélést. Eredmények: A mûködô grafttal kontrollált betegek között 15 esetben észleltük rosszindulatú daganat kifejlôdését. Három, 1984 elôtt transzplantált betegnél (nem kaptak CyA-t) észleltünk malignomát (1 basalioma, 1 Kaposi sc., 1 tüdô cc.), ebben a csoportban a daganatok incidenciája 4,05% (3/74). A másik, a cyclosporinnal kezelt csoportban 12 esetben fordult elô malignoma (2,10%): 1 basalioma, 2 bôr cc., 3 uterus, 3 emlô cc, 1 Kaposi sc., 1 AML, 1 májrák. A transzplantációtól a diagnózisig eltelt átlagos idô 72 hónap volt az SA csoportban, míg az SC csoportban 67 hónap. Következtetések: a cyclosporinnal kezelt csoportban ugyan alacsonyabb volt a malignus daganatok elôfordulási aránya, azonban a tumorok hamarabb jelentkeztek a trnaszplantáció után. A rosszindulatú betegségek kezelésében lehetôség szerint a radikális sebészei eltávolítás az elsôdleges, ezen túl mérlegelendô az immunszuppresszió felfüggesztése, de a terápia természetesen mindig individuális. Szerzôk hangsúlyozzák a korai diagnózis jelentôségét. Vizsgálat célja: Tisztázni kívántuk, hogy magyarországi körülmények között a konvencionális kromoszómaanalízis mellett alkalmazható-e a bleomycin-teszt egyéni mutagénérzékenység és rákhajlam monitorozására. Módszer: Az eljárás a perifériás vér lymphocyták in vitro bleomycin kezelése következtében kialakuló kromatidtörések egy sejtre esô átlaga alapján (b/c) tükrözi a genetikai fogékonyság mértékét. 156 fej-nyaki laphámrákos, 51 alkoholista májbeteg és 295 egészséges kontroll (146 nem- és 149 dohányzó) citogenetikai vizsgálatát végeztük el. Eredmények: A konvencionális kromoszómaanalízis alapján az aberráns sejtek aránya a daganatos betegekben 2,85%, az alkoholistákban 2,82% és az egészséges dohányzókban 2,81% volt, ami magasabb (p<0,03), mint a nem dohányzó kontrollok 2,25%-os értéke. A bleomycin-teszttel mért mutagénérzékenység mind a tumorosok (1,13 b/c), mind az alkoholisták csoportjában (1,29 b/c) szignifikánsan különbözött a dohányzó (1,04 b/c) és a nem dohányzó kontrolltól (0,98 b/c). A magyar kontrollok között azonban a mutagénérzékenyek aránya kétszer annyi (42-49%), mint amit a szakirodalomban eddig leírtak (23%). Következtetések: A bleomycin-teszt a fej-nyaki daganat mellett az azonos etiológiájú alkoholos májbetegségnek is biomarkere. A b/c értékeknek a kontrollal való nagyfokú átfedése miatt a módszer hazai körülmények között egyéni rákkockázat becslésére nem alkalmas. A vizsgált környezeti etiológiájú betegségek és a kontrollok között a bleomycinteszttel kimutatott csoportszintû különbség bár fennáll, de a bleomycin-teszt a konvencionális kromoszómaanalízissel együtt is csak csoportszintû vizsgálatokban értékelhetô.



Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám

Recommend Documents