Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám

Absztraktok Vizsgálat célja: Az epipharynx-tumorok terjedésének, MR diagnosztikus értékének tanulmányozása. Módszer: A vizsgálatainkat 1-1.5 T térerejû berendezésekkel végeztük el. Kihasználtuk a módszer multiplanalis képalkotásának lehetôségét, T1-, T2- súlyozott és STIR szekvenciákat használtunk, valamint Gd-DTPA kontrasztanyagot és zsírszuppressziós technikát alkalmaztunk. 57 esetet dolgoztunk fel, melyeknél a daganatos elváltozás az epipharynx régiójában helyezkedett el, 44 malignus-, 13 benignus daganatos esetet értékeltünk, retrospective. 17 recidív tumort analizáltunk. Eredmények: A malignus tumorok között 23 betegnél intracranialis terjedést, 32 esetben nyaki lágyrésztér-infiltrációt diagnosztizáltuk. A diagnózis felállításakor 33 betegnél már nyirokcsomó-metasztázis is feltételezhetô volt, 18 betegnél kétoldali. Következtetések: Az MR-vizsgálattal meghatározható a tumor és a környezô ép lágyrész viszonya, a nyaki lágyrészterekbe való terjedés mértéke. Kiváló módszernek tartható az intracranialis, perineuralis tumorterjedés vizsgálatára. A tumor a mucosa-tér után leggyakrabban a parapharyngealis és carotis térbe terjed. Információ nyerhetô az elsô nyirokszûrôk állapotáról is. A zsírszuppressziós technikák alkalmazása alapvetô fontosságú. A mágneses kontrasztanyagok használata fôleg a daganat intracranialis, perineuralis, valamint intraspinalis terjedésének megítéléséhez szükséges. Recidíva gyakran a mélyben keletkezik és terjed, ép nyálkahártyafelszín alatt.

61. Gôdény M, Horváth K, Lengyel E, Somogyi A, Pólus K, Polony I1, Szerdahelyi A, Hajnos D, Németh Gy Országos Onkológiai Intézet, 1Péterfy Kórház, Budapest

Az onkológiai sürgôsségi állapot (SA) az életet közvetlenül veszélyeztetô helyzet. Fontossága az utóbbi években növekedett, mivel az alkalmazott kezelések egyre komplexebbek, agresszívek, potenciális toxicitásuk jelentôsebb, ugyanakkor több beteg részesül sikeres gyógyító vagy palliatív kezelésben. Gyakran a betegség természetes lefolyása lassú, a krízisállapot megfelelô ellátása a túlélést is jelentôsen javíthatja. Ezzel szemben terminális állapotban az invazív diagnosztikus eljárások és az agresszív kezelés alkalmazása indokolatlan. A leggyakrabban elôforduló krízisállapotok az alábbiak: 1.Kardiovaszkuláris SA: Vena cava superior szindróma; Szívtamponád 2.Légzôszervi SA: Akut felsôlégúti elzáródás; Tüdôvérzés; Légzési elégtelenség 3.Metabolikus SA: Húgysav uropathia és tumorlízis-szindróma; Hypercalcemia; Hyponatraemia; Laktát acidosis; Hypoglykaemia 4.Gyomor-bélrendszeri SA: Elzáródás; Perforáció; Vérzés 5.Neurológiai SA: Gerincvelôkompresszió; Intracranialis nyomásfokozódás; Görcsroham; 6.Hematológiai SA: Leukostasis; Hiperviszkozitás; Disseminált intravascularis coagulopathia; Thrombocytopenia; Neutropenia 7. Egyéb SA: Húgyúti elzáródás; Pathológiás törés; Nôgyógyászati vérzés. Krízisállapot elôfordulhat a betegség kezdeti stádiumában, ilyenkor csak kismértékben befolyásolja a beteg optimális ellátását. A kezelés ideje alatt a sürgôsségi helyzet a kezelés szövôdménye is lehet, ilyenkor célszerû a preventív terápia alkalmazása. A betegség késôbbi stádiumaiban progresszió miatt súlyos szövôdmények léphetnek fel, ilyenkor fontos felmérni a betegség prognózisát és a beavatkozásokat kritikusan kell értékelnünk. Általában teljes mértékû intenzív beavatkozás indokolt fiatal betegeknél, várhatóan még relapszus esetén is gyógyítható daganattípusnál, paraplegia esetén.

62. Gyergyay F Országos Onkológiai Intézet, Kemoterápia C, Budapest

Elôrehaladott stádiumú vesesejtes karcinómában szenvedô betegeket kezeltünk az alábbi kombinációval: rekombináns Interleukin-2 (rIL-2) és Interferon alfa2A (IFN-alfa2A), négy héten keresztül, majd négy héten keresztül IFN-alfa2A és 5-Fluorouracyl (5-FU) kombináció. Az elsô 4 héten a betegek 18 MIU IL-2-t kaptak s.c. másnaponként felváltva s.c. 9MIU IFN-alfa2A-val. Az 5-8. héten 1000 mg/m2/hét 5-FU-t adtunk, valamint háromszor hetente IFNalfa2A-t. A fenti kombinációval 1997 szeptembere óta 69 beteget kezeltünk. Terápiás szempontból 6 esetben teljes (CR), 9 esetben parciális remissziót (PR) észleltünk. A teljes remissziós ráta (RR) 21,7%. A median remissziós idôtartam 9 hónap (3-50+ hónap). Mérsékelt regressziót 12, stabilizációt 12 esetben észleltünk. Négy beteg, akiknél teljes remissziót sikerült elérnünk jelenleg is élne k: +40, +36 +30 és +18 hónap után. A teljes túlélés 1- 50 hónap között oszlik meg. Az rIL-2 és IFN-alfa2A kombináció legfontosabb mellékhatásai: fáradékonyság, hányinger/hányás, étvágytalanság, hyperaemia, hasmenés, láz, fogyás. A betegek 20%-nál észleltünk központi idegrendszeri toxicitást. A betegek 22%nál a dózist csökkentettük. Nem találtunk összefüggést a klinikai jellemzôk, a toxicitás és a túlélés között.

63. Gyergyay F, Baki M, Ráthonyi E, Biró K, Nagyiványi K, Bodrogi I Országos Onkológiai Intézet, Kemoterápia C, Budapest

1998 áprilisa óta 11 elôrehaladott stádiumú bél adenocarcinomában szenvedô beteget kezeltünk Campto monoterápiával. A 6 férfi és 5 nôbeteg átlag életkora 57 év (27-61) volt. A diagnózistól eltelt idô mediánja 9 hónap (2-14). A primér elváltozás lokalizáció szerinti megoszlása: 4 sigma, 3 coecum, 2 rectum és 1 jejunum adenocarcinoma. A kezelés megkezdésekor 5 esetben hepatikus, 4 esetben lokális, 1 hepatikus + tüdô, 1 lokális + cután laesiót igazoltunk. A betegek mind részesültek elôzô Calciumfolinat +5-Fluorouracyl kezelésben. Az alkalmazott terápiás séma: 350 mg/m2 Campto, 3 hetente ismételve. Az alkalmazott ciklusok száma 2 és 14 között volt. Terápiás szempontból egy teljes remissziót és két parciális remissziót észleltünk. A legfontosabb mellékhatások: hányinger, akut és késôi hasmenés, alopecia, két esetben leukopenia. A disseminált tüdô- és májmetasztázisos betegünknél teljes remissziót sikerül elérnünk, CEA értéke 1531 ng/ml-rôl 8ra csökkent. Gyógyszer hiány miatt a kezelést felfüggesztettük. Tíz hónap után relapszust észleltünk. Újabb 2 ciklust alkalmaztunk, melyre a regresszió megindult, de mivel a gyógyszert továbbiakban nem tudtuk beszerezni, így a beteg állapota tovább progrediált. A kezelés kezdetétôl számítva a beteg túlélése 22 hónap volt.

64. Gyergyay F, Ráthonyi E, Nagyiványi K, Bodrogi I Országos Onkológiai Intézet, Kemoterápia C, Budapest

Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa

Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám 2001

MR-vizsgálatok értékelése epipharynx-daganatoknál

Sürgôsségi állapotok az onkológiában

Interleukin-2, Interferonalfa és 5-Fluorouracyl kombinációja elôrehaladott stádiumú vesesejtes karcinómában

Campto monoterápia hatása elôrehaladott stádiumú béldaganatos betegknél – Esetismertetés

265

Absztraktok 65. Gyôrffy E1, Gyôri Z2, Soltész I3, Kostic Sz3, Csekeô A3, Minárovits J2, Schoket B1 1Fodor József Országos Közegészségügyi Központ, Országos Környezetegészségügyi Intézet; 2Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ, Mikrobiológiai Kutatócsoport; 3Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Budapest

Vizsgálat célja:A dohányfüst, és elsôsorban policiklusos aromás szénhidrogén komponenseinek a DNS adduktképzését vizsgáltuk tüdôrezekcióból származó tumoros és ép perifériás tüdôszövetekben, ép bronchus szövetekben, valamint perifériás vérlimfocitákban. A DNS adduktok kritikus DNS mutációkat okozhatnak, amelyek szerepet játszanak a tüdôrák molekuláris mechanizmusában. Módszer: Az aromás DNS adduktszintek mérését 32P-izotópos utójelöléses technikával végeztük. Eredmények: A dohányzás szignifikánsan magasabb adduktszinteket eredményezett minden szövettípusra (P=0,02), a vérlimfociták kivételével, a nemdohányzókkal összehasonlítva. A dohányzóknál az ép tüdô- valamint bronchus szövetekben mért DNS adduktszintek szignifikánsan magasabbak voltak a tumoros tüdôszövetekben és a vérlimfocitákban mért szintekhez képest (P=0,02). A nemdohányzóknál hasonló szöveti eltérések mutatkoztak a DNS adduktszintekben. Következtetések: A kimutatott szöveti különbségek a szövetet ért dózis, a metabolikus aktiváció és detoxikáció, illetve a DNS hibajavító kapacitás eltéréseire vezethetôk vissza valószínûleg. A szöveti különbségek ismerete a biológiailag hatásos dózisok becsléséhez ad támpontokat. OTKA által támogatott kutatás (T 034616).

DNS adduktszintek összehasonlítása tüdôrákos betegek tumoros és ép szöveteiben 66. Gyôri A, Wéner G, Zöllei I Szekszárdi Megyei Kórház, Sebészeti Osztály A lokális tumorkontroll jelentôsége a Dukes D stádiumú colorectalis tumorok sebészi kezelésében 67. Hargitai Á, Kámory E, Juhász A, Köves I, Tóth J, Csuka O Országos Onkológiai Intézet, Budapest Genetikai marker vizsgálatok emlôdaganatokban

68. Hariszi R1, Weltner J1, Flautner L1, Járay B2, Bodoky Gy3 Semmelweis Egyetem 1I.sz. Sebészeti Klinika, 2II. sz. Patológia, 3Szent László Kórház. Onkológiai Osztály, Budapest Az életminôség mint a kemoterápia hatékonyságát meghatározó tényezô colorectalis tumor miatt kezelt betegekben

266

Cél: A szerzôk összehasonlítják az 1996. jan. 01-tôl 1999. dec. 31-ig colorectalis tumor miatt operált 4 éves beteganyag adatait a 2000. évben operáltak adataival a lokális tumorkontroll szempontjából. Eredmények: 5 év alatt összesen 493 colorectalis mûtét történt rákbetegség miatt. A elsô idôszak 4 éve alatt operált 399 eset közül 63 esetben távoli áttétet is kimutattak. Ebbôl a csoportból csak 23 esetben, tehát 36,5%-ban történt helyileg radikális mûtét.Ezzel szemben a 2000 évben operált 94 betegbôl 22 esetben került. felismerésre távoli áttét. Ebbôl a csoportból valamennyi esetben (100%) helyileg eltávolításra került a tumor. A 2 vizsgált periódusban észlelt szövôdményeket is elemezték. Megállapították, hogy a távoli áttéttel bíró, de helyileg radikálisan operált betegek csoportjában alacsonyabb volt a mortalitás az egyéb szövôdményráta. Következtetés: A colorectalis tumoros betegek kezelésekor törekedni kell a lokális radikális mûtét elvégzésére, mert ezután a beavatkozás után kevesebb a korai posztoperatív szövôdmény. A követés során jobb életminôséget találtak.

A vizsgálat célkitûzése: A daganatok kifejlôdését genetikai instabilitás kíséri, amely a DNS repairt szabályozó gének allel vesztése (LOH) útján is kialakulhat. Vizsgálataink célkitûzése az, hogy az emlôtumorok kialakulását és progreszszióját kísérô LOH mintázatot meghatározzuk DNS repairt szabályozó gének (RAD 51, 52; ATM; XRCC3) és a szöveti homeostasist biztosító gének (APC, Cadherin E) vizsgálatával. Összefüggést kerestünk a daganatok differenciáltsági foka, szövettani típusa és LOH mintázata között. Módszerek: A fenti gének alléltipizálását fluoreszcens microsatellita markerek alkalmazásával (D12S351, D14S280, D11S4175, D16S503, D16398, D5S299) 100 emlôtumor és ép emlôszövet DNS mintában végeztük el DNS szekvenátor segítségével. Eredmények: Megállapítottuk, hogy az LOH gyakorisága DNS repair génekben: RAD51, ATM és XRCC3 31%, 29% és 25%. A mérsékelten differenciált emlô tumorokban az ATM és XRCC3 LOH gyakorisága 31%-ról 37%-ra és 25%-ról 32%-ra emelkedik. A metasztázis-szuppresszorként mûködô Cadherin E gén LOH gyakorisága szövettani típustól függôen 25-35%, APC gén esetében az LOH gyakorisága 20%. Következtetések: Emlôtumorokban a DNS repair gének inaktiválása nagy gyakorisággal allélvesztés útján történik, amely mind a daganatprogressziót, mind a terápiás érzékenységet befolyásolja. Az APC-Cadherin E metasztázisszuppresszor rendszer inaktiválásához az LOH kialakulása is hozzájárul. Az emlôtumorok LOH mintázatának meghatározása elôsegítheti a daganat progressziójának és terápiás érzékenységének megítéléséhez. Vizsgálat célja: az életminôség-vizsgálatok alapján értékelni kívántuk a betegség lefolyását a posztoperatív citosztatikus kezelésben nem részesülô illetve az adjuváns vagy palliatív kemoterápiával kezelt betegek eseteiben. Módszer: colorectalis tumor miatt mûtött 350 betegeinket egy illetve három évvel a mûtétet követôen életminôségi kérdéseket tartalmazó kérdôív kitöltésére kértük fel. Betegeink 59,26%-a részesült citosztatikus kezelésben. Eredmények: jelentôsen jobb volt a palliatív kemoterápiában részesült astler-coller szerinti d betegek életminôsége a csak mûtéttel kezelt d betegcsoporthoz képest. A legjobb eredményt a mûtét és az artéria hepatica kanülálás kombinációja adta. Nem tapasztaltunk ilyen nagy eltérést az astler-coller c valamint az astler-coller b2 betegek életminôségét tekintve. Az astler-coller b2 és c kemoterápiában részesült betegeket fôleg a csökkent szexuális aktivitás és az allopecia zavarta, a csak mûtéttel kezelt betegcsoportot a társas kapcsolataik beszûkülése és a gyakoribb öngyilkossági gondolatok jellemezték. A kemoterápiával kezelt betegek családi és munkahelyi segítô környezete jelentôs tényezônek bizonyult. Következtetések: tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy bár mind a csak mûtétben részesülô, mind a kemoterápiával is kezelt betegek életminôsége a mûtét elôtti szintnél alacsonyabb, de még ez is csaknem mindenkinél közel teljes értékû életet tesz lehetôvé. Az astler-coller b2 és c csoportoknál a posztoperatív kemoterápiával is kezelt betegek életminôsége egy évvel a mûtétet követôen közel azonos, három évvel jelentôsen jobb a csak mûtétben részesült betegekhez képest. Az elôrehaladott iv-es stádiumú betegeknél a kemoterápia szignifikánsan jobb életminôséget és nagyobb túlélést biztosít.


© MagyAR ONKOLÓGUSOK Társasága

Absztraktok Vizsgálatok célja: Munkacsoportunk citogenetikailag többoldalúan jellemzett xenograft és szövettenyészeti sejtvonalakat alakított ki osteosarcomából. Jelen tanulmányunkban arra a kérdésre kívántunk választ kapni, hogy az osteosarcoma sejttenyészet növekedése és a citosztatikumok hatékonysága mennyiben változik extracelluláris matrix (laminin, heparanszulfát proteoglikan, fibronektin) jelenlétében. Módszerek: A sejttenyészetek növekedésének a megállapítása az MTT teszt alkalmazásával történt Western és immuncitokémiai technikával meghatároztuk az extracelluláris eredetû jelátvitelben közremûködô biopolimerek expresszióját (topoizomeráz I és II, ciklin D és B, integrinek, timidilátszintáz, DNáz, továbbá p53 és az Rb onkoproteinek). Tanulmányoztuk a citosztatikumokkal történô kezelést követôen a DNS-szintézisét és- károsodást (DNS agaróz elektroforezis, comet-assay). Eredmények: Megállapítottuk, hogy az ECM növeli az OSCORT sejtek növekedését és gyógyszerekkel szembeni ellenállóképességét, továbbá csökkenti a topoizomeráz I és ciklin D ugyanakkor emeli a topoizomeráz II, a ciklin B expressziót. Következtetés: Az osteosarcoma malignus tulajdonságait az extracelluláris matrix az integrin jelátviteli rendszerén keresztül jelentôsen módosítani képes, amely megnyilvánul a tumorsejtek invaziv proliferációjában, valamint a citosztatikumokkal szembeni válaszreakciókban.

69. Hariszi R, Pogány G, Oláh J, Timár F, Lasztity J, Szendrôi M Jeney A Semmelweis Egyetem I. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Orthopédiai Klinika, Budapest A human osteosarcoma malignus fenotípusának in vivo és in vitro modellezése

Bissell M.J. Hall H.G., Parry G., How does extracellular matrix direct gene expression ? J.Theoret. Biol 99: 31-68. 1982. Liotta L.A. Tumor invasion and metastases -the role of the extracellular matrix. Rhoads Memorail Award Lecture. Cancer Research 46: 1-7. 1986. Weaver V.M. Petersen O.W., Wang, F., Larabelll., C.A. Briand., P., Damsky, C., Bissel M.J. Reversion of the malignant phenotype of human breast cells in three dimensional culture and in vivo by integrin blocking antibodies,. J. Cell Biology 137 : 231-245. 1997. Pogány G., Timár F., Oláh J., Harisi R., Polony G., Paku S., Bocsi J., Jeney A., Laurie G.W. Role of the basement membrane in tumor cell dormancy and cytotoxic resistance. Oncology 60 : 274-281. 2001

Bevezetés, célkitûzés: 2001 elsô félévében kisszámú gastrointestinalis stromalis tumoros (GIST) beteg sikeres tirozinkinázgátló kezelésérôl számolt be a szakirodalom. Célunk a Gleevec terápia hatásának megítélése volt egy elôrehaladott májáttétes GIST-es betegünknél. Beteg és módszer: KM 25 éves betegnél 2000 januárjában melaena miatt exploratív laparotomia törént. A jejunumból férfiökölnyi vérzô terimét távolítottak el, mely szövettanilag jól differenciált GIST-nek bizonyult. 2001 januárjában májtáji fájdalom miatt hasi ultrahangvizsgálatot végeztek. Ez a máj 60%-át elfoglaló multiplex áttétet igazolt, mely szövettanilag CD117-pozitív GIST-nek felelt meg. Laborvizsgálatokkal emelkedett májenzimeket és CA-125-szintet találtunk, rossz közérzet és diffúz hasi panaszok mellett. Július 13-tól napi 400 mg Gleevec tablettás kezelést kezdtünk. Eredmények: Kontroll CT- és MR- vizsgálatokkal a májmetasztázisok jelentôs regresszióját észleltük. A kezelés negyedik hetében a betegnél tumorlysis-syndroma tünetei alakultak ki, melyek a hetedik hétre regredáltak. A beteg laborértékei normalizálódtak, szubjektív panaszai megszûntek. Mellékhatásként mindkét oldali bokaödéma keletkezett, mely diuretikumra elmúlt. Következtetés: Az irodalmi adatokhoz hasonlóan Gleevec-kezeléssel egy betegünk gastrointestinalis stromalis tumora, májáttététjeinek jelentôs regresszióját sikerült elérnünk.

70. Hitre E, Láng I, Gôdény M. Országos Onkológiai Intézet, Budapest

1997 júliusa és 2001 áprilisa között 55 inoperabilis tüdôtumoros beteget kezeltünk egyidejû endobronchialis brachyterápiával és külsô sugárkezeléssel intézetünkben. Az endobronchialis brachyterápiát Nucletron micro-Selectron HDR 192Ir after-loading készülékkel végeztük. Három frakcioban, hetente az endobronchialis katéter középpontjától 5 mm távolságra 6 Gy dózist adtunk le. Ezzel egyidejûleg a beteg 18 MV energiájú fotonbesugárzásban is részesült linearis gyorsitóval 50 Gy összgócdózisban a tumorágyra és a mediastinumra. Radiológiai és bronchoscopos regressio az 55 esetbôl 38-ban következett be. A tüneti válaszadás (köhögés, fulladás, vérköpés csökkenése) 75 %-os volt. Komplikáció ritkán fordult elô, három esetben észleltünk halált okozó vérzéses szövôdményt. A kombinált külsô és belsô sugárkezelés legfôbb elônyei a következôk: a kezelések ambulánsan végezhetôk, kevés szövôdmény és mellékhatás, az inoperabilis tüdôtumoros betegek életminôségének jelentôs javulása. A kezelések csökkentik az obstrukció, a vérzés és infekciók elôfordulását, ezáltal javítják a betegek életminôségét.

71. Hódi Zs, Frank E, Bolgár J, Gábor G, Szûcs M Bács-Kiskun megyei Önkormányzat Kórháza Onkoradiologiai Központ és Tüdôgondozó

Célkitûzések: A heredaganatos betegek 80-90%-a véglegesen gyógyul, késôbb kb. 5%-nál kétoldali heredaganat alakul ki, és emiatt a betegek életfogytig tesztoszteron szubsztitúcióra szorulnak. Vizsgálatunk célja az volt, hogy a hormonnal kezelt betegeink körében ellenôrizzük, hogy tartós hormonkezelés mellett milyen mértékben tudjuk fiziológiás viszonyokat biztosítani. Módszerek: A vizsgálatba kétoldali kasztráció után kezelt majd gondozott 46 beteget választottuk. A vérvizsgálat során szérum tesztoszteron-, ösztradiol-, FSH-, LH-, prolaktin-, progeszteron-, dehidroepiandoszteron-vizsgálatokat végeztünk. A BMD-t elôször kvantitatív osteo CT vizsgálattal a lumbális csigolyákon mértük. A második fázisban a gerinc és a csípô DEXA vizsgálatát végeztünk Lunar típusú berendezéssel. Eredmények: Betegeink átlagéletkora az elsô kasztráció idején 28,9 év, a második alkalmával 35,8 év, míg jelen kivizsgálásakor 39,9 év volt. A két daganat megjelenése közötti átlagos idô 5,2 év volt. Az elsô kasztráció alkalmával 21 esetben seminoma, 25 alkalommal nem-seminoma volt a szövettani eredmény. Ha az elsô tumor seminoma volt, a második mûtét során szignifikánsan seminoma volt a szövettani eredmény (P:0,0000). Az éhomi T szint átlagosan 3,46 nmol/l (normál: 8-35) volt, ami a szérum tesztoszteron normál tartomány alsó határához képest szignifikánsan alacsony. Az FSH 58,2 IU/L (normál: 2-10), és az LH 18,75 IU/l (normál:1-8) volt. A szérum progeszteron– és prolaktinszint normális volt. A hormonok közül erôs, pozitív korrelációt találtunk a szérum dehidroepiandoszteronnal. A BMD csökkenéssel az esetek 79,5%-ban relatív alacsony dehidroepiandoszteron-szintet mértünk. QCT vizsgálattal az átlagos csont-ásványanyag tartalom a kornak és nemnek megfelelô átlagoshoz képest 61% volt. 6 beteg esetében a BMD a normál tartományban volt. 25 beteg DEXA vizsgálatakor a WHO beosztás szerinti osteoporosist 8, osteopeniát 12 esetben találtunk. Statisztikailag igazolható összefüggés a két módszer eredményei közt nem volt. Következtetések: Az alkalmazott hormonkezelés nem tudta megelôzni a hypogonád férfiak csont-ásványanyag tartalom vesztését.

72. Horti J, Forgács S, Petrányi Á, Bodrogi I, Országos Onkológiai Intézet, Uzsoki utcai Oktató Kórház, Budapest



Operált GastroIntestinalis Stromalis Tumoros elôrehaladott májáttétes beteg Gleevec-kezelése

Endobronchialis brachyterápia és külsô sugárkezelés együttes alkalmazása a tüdôtumorok palliativ kezelésében

BMD és hormon profil kasztráció miatt tesztoszteron pótlás alatt álló gyógyult heredaganatos betegeinknél

267

Absztraktok 73. Horváth B, Gilde K, Fejôs Zs, Bánfalvi T, Liszkay G, Schwarzkopf Zs, Kasza A Országos Onkológiai Intézet, Budapest

A disszeminált melanoma hatékony terápiája még nem megoldott, világszerte folynak a klinikai vizsgálatok. A szerzôk célja egy olyan adatbázis létrehozása volt, ami lehetôvé teszi betegeik kórlefolyásának pontos rögzítését, kezelési eredményeik kiértékelését és összehasonlítását más centrumok hasonló adataival. A Bôrgyógyászati Osztályon 1994. január és 2001. június között gondozásba vett melanomás beteganyagukat dolgozták fel. A kórlefolyás fontosabb jellemzôit (dátumok, lokalizáció, kezelés, válasz, stb.) 1500 esetben Excel adatbázisban rögzítették. Az adatállomány felhasználásával a disszeminált melanomás, hepatikus metasztázisos, cerebrális metasztázisos és interferon kezelésben részesült betegeik esetében végezték el a nemzetközi eredményekkel való összehasonlítást.

Tapasztalataink melanoma adatbázis létrehozásával 74. Horváth E, Taller A, Élô J Fôvárosi Önkormányzat, Uzsoki utcai Kórház, Fülorr-gége, fej-nyaksebészeti Osztály, Budapest Mesterséges táplálás a fej-nyaktumoros betegek szupportív kezelésében

75. Horváth K, Lehoczky O, Kulcsár T, Tóth J, Gôdény M Országos Onkológiai Intézet, Budapest MR vizsgálattal szerzett tapasztalataink ovárium tumoros betegeknél

76. Horvát-Karajz K1, Mûzes Gy1, Szondy K2, Sréter L1 SE ÁOK1 II. Belgyógyászati Klinika, Budapest 2Pulmonológiai Klinika, Budapest Myeloma multiplex és tüdôrák: szimultán, vagy szekunder tumor?

268

A táplálás terápia a daganatos betegek korszerû gyógyításának elengedhetetlen része. A körülményekhez képest elérhetô legjobb tápláltsági állapot jobb életminôséget biztosít a számtalan problémával küzdô betegeknek. Megfelelôen táplált betegeken kevesebb postoperativ szövôdmény, alacsonyabb mortalitás észlelhetô, rövidebb az ápolási idô. A mesterséges táplálás a kemoterápia hatékonyságát is fokozza, kevesebb mellékhatás észlelhetô, valamint sugárkezelések alatt a gastrointestinalis szövôdmények gyakorisága és súlyossága is csökken. Fej-nyaktumoros betegek esetében a betegség és kezelés fázisainak megfelelôen különféle táplálási formák használatosak. Kiegészítô mesterséges táplálást alkalmazunk 1/ a preoperatív idôszakban a teherbíró képesség optimálissá tétele céljából, 2/ a posztoperatív idôszakban amíg a beteg teljes tápanyagszükségletét szájon át biztonságosan tudja biztosítani, 3/ a posztoperatív irradiáció vagy kemoterápia idején, és 4/ tumorrecidíva esetén ha az táplálkozási elégtelenséget okoz. Teljes mesterséges táplálást kell biztosítani amikor a beteg szájon át nem táplálkozhat, vagy nem képes erre. Ezekben az esetekben a perkután endoszkópos gasztrosztomán (PEG)át történô táplálást tartjuk legalkalmasabbnak. Osztályunkon 1995 július - 2001 június között 452 PEG beültetés történt. A beavatkozások indikációi: preoperatív táplálás - 8, posztoperatív táplálás - 227, postoperatív szövôdmény - 42 , tumorrecidíva - 119, neurológiai betegség - 56. A betegcsoport specialitása miatt 7 esetben nasogastrikusan, 17 esetben Kleinsasser laryngoscopos feltárásban, 47 esetben a tumor eltávolítása után végeztük a beavatkozást. Jelenleg is használja 46 beteg, a viselési idô 7-785 nap. Tapasztalataink alapján megállapíthatjuk, hogy a megfelelô mesterséges táplálás, szondatáplálás szükségessége esetén a gastrostomán át történô táplálás betegeink gyógyszeres és mûtéti kezelésének esélyeit és életminôségét javítja. Tartós szondatáplálás szükségessége esetén az emberi méltóság megôrzésére leginkább alkalmas eljárás. Az alultápláltság felismerése esetén a megfelelô mesterséges táplálást a gyógyító kezelés részévé kell tenni. Minden vitán felül áll viszont, hogy a betegek életminôsége szoros kapcsolatban áll az onkoterápia alatti tápláltsági állapottal. Vizsgálat célja: Szándékunk volt meghatározni az MR-vizsgálat diagnosztikus értékét, analizáltuk a szövettanilag igazolt daganat MR morfológiai jeleit és célul tûztük ki, hogy megfelelô vizsgálati protokollt alakítsunk ki. Módszer: A vizsgálatok 1,5 T térerejû készüléken, felületi tekercs alkalmazásával készültek. T1, T2 súlyozott mérések mellett zsírszupressziós technikákat is alkalmaztunk. Ha a natív vizsgálat eltérést mutatott – kb. az esetek 2/3-ad részében – intravénás kontrasztanyagot is adtunk. Eredmények: 2000.05.01., és 2001. 05.30. között 50 betegnél történt ováriumtumor klinikai gyanújával vizsgálat, melybôl 28 esetben találtunk petefészek térszûkítô elváltozást. A 17 szövettanilag igazolt ovárium karcinóma közül 4 esetben a folyamat kétoldali volt. Peritoneális disszeminációt 10 esetben tudtunk kimutatni. Következtetések: Az MR-vizsgálat alkalmas módszer az ováriumtumor kimutatására és stádiummeghatározására. A peritoneális gócok elkülönítésére kevésbé, a peritoneális disszeminácio indirekt jelére, az aszcitesz kimutatására nagy fokban szenzitív. Rutinszerûen szükségesnek találjuk a zsírszuppresszió alkalmazását a natív T2 súlyozott méréseknél és kontrasztanyag alkalmazása után T1 súlyozottan is. Egy 55 éves férfit vettünk fel osztályunkra fáradékonyság, gyengeség, és claudicatio intermittens miatt. Kórtörténetében magas vérnyomás, 2. típusú diabetes mellitus, valamint angina pectoris szerepelt. Az elvégzett laboratóriumi vizsgálatok eredményei közt szembetûnô volt a jelentôsen emelkedett Westergreen-érték, mérsékelt anaemia és a hyperproteinaemia. A szérum elektroforézis monoklonális gammopathiát mutatott. A csontvelô-kenet mikroszkópos vizsgálata, valamint az immunelektroforézis eredménye (IgG kappa monoklonális protein) alapján myeloma multiplexet diagnosztizáltunk. A beteg kemoterápiában részesült. Öt hónappal késôbb köhögés lépett fel új panaszként. A mellkas rtg-vizsgálata a bal tüdôfélben szolid tumort ábrázolt, melyet késôbb CT is megerôsített. A transbronchialis tûbiopszia szövettani eredménye carcinoma planocellulare volt. Tekintettel a myeloma multiplex rövid kemoterápiás periódusára, az észlelt tüdôrák inkább szimultán, semmint szekunder tumornak tekinthetô.



Absztraktok Vizsgálat célja: Metil-glioxál és fehérjék között lejátszódó gyökös reakciók vizsgálata alapján Szent-Györgyi Albert vetette fel ezen reakciók és a daganatos megbetegedések közötti kapcsolat lehetôségét. Aldehidek reakcióit L-lizin jelenlétében vizsgálva azt találtuk, hogy a molekulák gerjesztett állapotára utaló kemilumineszcencia kiváltásához csak az aldehidek egy része esetében (pl.metil-glioxál) elégséges az oldatban elnyelt oxigén, míg más esetekben (pl. glioxál, formaldehid, D-glükóz) ez hidrogénperoxid jelenlétéhez kötött. Formaldehid reakciójának részletes vizsgálata feltárta, hogy hidrogénperoxid és L-lizin jelenlétében nagyenergiájú, gerjesztett formaldehid és szingulett oxigén szabadul fel. A reakció, – amelynek során a gerjesztett formaldehid a reakcióelegyben lévô lizint nagy sebességgel formilezi, – jelentôs citocid hatást mutatott in vitro. Jelen vizsgálatok célja a fenti reakció mechanizmusának vizsgálata, valamint a reakció biokémiai szimulációja volt Na-acetil-L-lizin-metilamiddal. Módszer: Kemilumineszcencia, tömegspektrometria (MS) és magmágneses rezonancia (NMR) mérések. Kromatográfia, radiokromatográfia, valamint enzimvizsgálatok. Eredmények: Az NMR és MS mérések alapján értelmezhetô a hidrogénperoxid, lizin és formaldehid közötti reakció mechanizmusa, amit hidrogénperoxidbôl képzôdô hidroxil gyök iniciál. A vizsgált lizin analóg Ne-NH2 csoportja hidrogénperoxid jelenlétében szintén formilezôdött. A reakció fiziológiásnak megfelelô körülmények között is (pH 7,4; 37oC) rendkívül gyors, már egy perc reakcióidô után az átalakulás igen jelentôs. Következtetések: A vizsgált lizin származék a fehérje lizil-oldallánc modellje, ezért a károsító reakciók elsôdleges támadáspontjai az aktív centrumban lizil-oldalláncot tartalmazó enzimek. A gerjesztett aldehidek azonban más makromolekulákkal (DNS,RNS) is reagálhatnak, vagy közvetve hathatnak rájuk. Nagy jelentôségü az az irodalmi adat, hogy különbözô aldehidek gátolják a guanin-O6-metil-transzferázt. Hidrogénperoxid és formaldehid az élô szervezetben számos reakcióban keletkezik egyidejûleg. Ezek a reakciótermékek keletkeznek különbözo exogén vegyületek (pl. metilnitrózaminok) enzimatikus átalakítása során, de biomolekulákból (pl. adrenalin) is szabadulhat fel hidrogénperoxid és formaldehid enzimatikusan. Miután a harmadik reakciópartner (L-lizin, vagy lizil-oldallánc) állandóan jelen van, a károsító hatású gerjesztési reakciók elôfordulása az élô szervezetben reális lehetôség. (Vizsgálatainkat a T034245 sz. OTKA támogatta.)

77. 1Hullán L, 2Trézl L, 3Bocsi J, 4Szarvas T, 5Csiba A, 6M Jászay Zs, 7Nagy K, 7Vékey K, 6Tôke L 1Országos Onkológiai Intézet, Budapest, 2BMGE Szerves Kémiai Technológiai Tanszék, 3SE, I. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, 4Izotóp Intézet, 5Fôvárosi Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenôrzô Intézet, 6MTA BMGE Szerves Kémiai Technológiai Kutatócsoport, 7MTA Kémiai Kutatóközpont, Budapest

A vizsgálat célja: A közel másfél évtizedes endoszkópos CO2-laser gégeráksebészeti módszerünk jelentôségét kiértékelendô retrospektív analízissel felmértük az eredményeket az elsô 170 olyan betegünkön, akiknek hisztológiailag igazolt hangszalag-karcinómája volt, és a lokális tumormûtét óta már több mint 2 éves kontroll idôvel rendelkeznek (1987-1998). Módszer: A mûtéti beavatkozásokat laryngo-microchirurgiás úton (LMC), operációs mikroszkóphoz applikált TUNGSRAM CO2-laser készülékkel végeztük. Beteganyagunk csak hangszalagtumoros betegekbôl állt. A hangszalagrák korábbi mûtéteként ismert chordectomiát a lokális tumorkiterjedéshez igazolva 4 alcsoportra osztottuk: 22 superficiális-, 74 parciális-, 59 totális-, és 15 kiterjesztett laser-chordectomiát végeztünk. A hisztológiai vizsgálat a specimenek reszekciós felszínét 138 esetben tumormentesnek, 23 esetben „tumor közelinek” és 9 esetben tumorosan érintettnek találta. Az utánkövetés gégészeti onkológiai vizsgálat keretében indirekt gégetükrözéssel, fiberoszkópiával, esetenként LMC-vel történt. Adatrögzítés karton, ill. számítógépes rendszerben. Eredmények: A 170 betegbôl 113 tumormentes, 8 beteget nem tudtunk kontrollálni. 143 (84%) beteg hangszalagrákja egyedüli CO2-laser operációra lokálisan kontrollálhatónak bizonyult, egyetlen endoszkópos beavatkozással. Huszonhét betegben lokális tumorrecidíva (15,9%-ban) alakult ki. Hat betegben alakult ki regionális metasztázis. Következtetések: A laryngomikroszkóppal kombinált endoszkópos laser mûtét jelentôségét a hangszalagrák lokális tumorkontrolljában mindenekelôtt azt mutatja, hogy 90,96%-os 5 éves túlélést értünk el a Kaplan-Mayer analízis szerint. Ez a módszer a lokális recidívák számos esetében végül is biztosította a lokális tumorkontrollt.

78. Iván L, Czigner J, Csanády M SZTE Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Szeged

A dorsalis májszektort a vena cava superiort körülvevô májszövet alkotja. Coinaud kimagasló erôfeszítéseket tett a tiszta, világos szegmentális májanatomia alapjainak megalkotásáért. Számos tanulmány alapján a II-III-IV. szegmentumokat a bal, az V-VI-VII-VIII. szegmentumokat a jobb májfélhez soroljuk. Egy további szegmentum (I.) került felismerésre, melyet a vena cava superiort körülvevô májszövet alkot. Ez a lebeny a klasszikus anatomia szerint a caudalis, vagy más néven Spieghel lebenyként ismert. Az új felismerések tükrében a dorsalis szegmentum két részbôl áll, a bal oldali – I. szegmentumból és a jobb oldali IX. szegmentumból, mely elöl és a vena cava superior jobb oldalán helyezkedik el és magában foglalja a caudalis nyúlványt is. A dorsalis májszektor és a IX. szegmentum ismerete két szempontból bír fontos májsebészeti jelentôséggel. A hílusi konfluáló epeutak cholangiocarcinomája általában a dorsalis lebeny felé terjed, így teljes eltávolításához nélkülözetetlen az I. és IX. szegmentum eltávolítása. A sikeres hemihepatectomiához, valamint a split-májtranszplantációhoz elengedhetetlen az I. és IX. szegmentum és biliovascularis efferens illetve afferens nyelének pontos anatomiai ismerete. Az I. szegmnetum eltávolításával járó bal hemihepatectomia esetén (I-II-III-IV szegmentectomia) necrosis, illetve epefolyás léphet fel, mely a IX szegmentumból indul ki. Jobb hemihepatectomia esetén (V-VI-VII-VIII-IX szegmentectomia) általában a IX szegmentum is eltávolításra kerül, tehát igen fontos a biliovascularis nyél biztonságos ellátása.

79. Jakab F, Kôszegi Gy, Baranyai Zs, Faludi S Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Sebészeti Érsebészeti Osztály, Budapest



Aldehidek, hidrogénperoxid, lizin, vagy lizil-végcsoportok között lejátszódó káros gerjesztési reakciók, illetve ezek elôfordulási lehetôségei human szervezetben

A hangszalagrák endolaryngealis laser kontrolljának jelentôsége

A IX. segmentum, a dorsalis májszektor új szegmentje

269

Absztraktok 80. Jakab F, Fauszt J, Kôszegi Gy, Fehér J1 Fôvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Sebészeti- Érsebészeti Osztály, 1Országos Belgyógyászati Intézet, Budapest Új diagnosztikai próbálkozások szerepe a májdaganatok sebészeti kezelésében

81. Jeney A Semmelweis Egyetem I. Pathologiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest A mikrokörnyezet és a tumorsejtek kölcsönhatása és gyógyszeres módosítása

82. Juhász A, Hargitai Á, Kámory E, Köves I, Ottó Sz, Csuka O Országos Onkológiai Intézet, Budapest p16 gén inaktiválása humán daganatokban

83. Juhász E, Mihály É, Strohmayer K, Ötvös K Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Budapest A tüdôrák csontmetasztázisának kezelése. Klinikai tapasztalatok a clodronate-tal

270

Bevezetés: A colorectalis tumorok májmetastasisainak sebészeti kezelése evidencia, és a primer HCC, de közlemények foglalkoznak a gyomor, emlô, melanoma malignum májmetastasainak sebészeti kezelését követô javuló daganatmentes és teljes túléléssel. A synchron májmetastasisok követése, a metachron metastasisok kimutatása a tumormarker és képalkotó vizsgálatokon alapul. A vizsgálatok szenzitivitása és specificitása korlátozott, egymást kiegészítve növekedik a diagnosztika pontossága. Ebbe a protokollba illeszkedik a Magyarországon még nem elterjedt PET (pozitron emissziós tomográfia) illetve RIGS ( radio-immuno guided surgery). Anyag, módszer: Osztályunkon 1995 jan. és 2001. június között 115 májresectiós mûtét történt, ebbôl 57 májmetastasis miatt. A mûtéti indikáció valamennyi esetben képalkotó (UH és/vagy CT) vizsgálaton alapult, illetve kétséges esetekben a kuratív mûtétet laparoscopos staging elôzte meg. A hagyományos diagnosztika álnegativitása miatt anyagunkban 2 esetben került sor PET (ebbôl egyben PET és RIGS) vizsgálatra. A két eset vizsgálati és kezelési stratégiáját és eredményét ismertetjük. Eredmények: A colorectalis tumorok májmetastasisainak sebészeti kezelése az 5 éves túlélést a különbözô közlések szerint 25-38%-ra emelte. A szigorú követési protokoll mellett a javuló diagnosztikai lehetôségeknek köszönhetô, hogy csökken az álpozitív és az inkurábilis esetekben feleslegesen végzett laparotomiák száma. Két ismertetett esetünkben a negatív hagyományos képalkotó vizsgálatok ellenére, a klinikai és molakulárbiológiai gyanújelek miatt elvégzett PET (illetve RIGS) vizsgálattal derült fény operábilis májmetastasisra. Összefoglalás: A szerzôk nagy esetszámban végeznek primer és secunder májdaganat miatt sebészeti beavatkozást. Két olyan esetüket ismertetik, ahol a hagyományos képalkotó diagnosztika álnegativitása miatt PET (illetve PET és RIGS) vizsgálaton alapult a kezelés stratégiája. Tanulmány célja: Jelen tanulmány rövid áttekintést tartalmaz a daganatok invazív terjedésében meghatározó szerepet játszó mikrokörnyezeti tényezôkrôl. Tanulmány tárgya: Egyes emberi daganatok növekedése nem nélkülözheti az új erek képzôdését, amely történhet a meglévô erek elágazódása (angiogenezis) vagy az endothel ôssejtek szaporodása és kapillarizációja útján (vaszkularizáció). Több proteáz közremûködik a malignus progresszióban, jelenleg a matrix metalloproteázok kerültek a kutatások középpontjába. A magas MMP-aktivitás rossz prognosztikai jelnek tekinthetô, ezért az MMP-t gátló gyógyszerek elôállítása széles körben folyik. Több klinikai tanulmány igazolja az összefüggést a tumorsejt-ECM kapcsolat és a malignus progresszió között. Az emberi daganatokban az extracelluláris matrix alkotórészeinek megváltozott mennyisége és összetétele következtében a normál szövetre jellemzô gének expressziója nem érvényesülhet. Jelentôsnek tartható az ECM citoprotektív hatása, amely a citosztatikus és radioterápiás kezelések eredményességét korlátozza. Következtetés: A tumorsejtek mikrokörnyezetének vizsgálata új lehetôséget nyújt a kórkép progressziójának a megítéléséhez, ugyanakkor az újabb gyógyszerek támadási pontjairól kapunk felvilágosítást. A vizsgálat célja: A sejtproliferációt szabályozó gének károsodása elôsegíti a sejtek autonóm proliferációját és malignus transzformációját. Célkitûzésünk annak meghatározása, hogy a sejtproliferációt gátló p16 tumor szuppresszor gén milyen mechanizmus(ok) útján inaktiválódik vastagbél- és fej-nyaki daganatokban. Vizsgálatainkban 96 vastagbél- és 87 fej-nyaki daganatban határoztuk meg a p16 génmutációk és a promoter régió metilezettségének mértékét. Módszer: A p16 génmutációt PCR-SSCP analízissel a promoter régió metilációs státuszát RFLP analízissel, illetve biszulfit módosítást követô metilációspecifikus PCR módszerrel határoztuk meg. Eredmények: Fej-nyaki daganatokban a p16 gén 3. exonja gyakran tartalmaz polimorfizmust, mutáció és LOH jelenléte azonban nem észlelhetô. Vastagbéldaganatokban a p16 gén hipermetilációja gyakran együtt jár a hMLH1 gén hipermetilációjával (40%). Fej-nyak daganatokban a p16 gén inaktiválás leggyakoribb formája a homozigóta deléció (46%), amely a géntermék teljes hiányát eredményezi. Következtetések: Eredményeink szerint a p16 gén inaktiválása mind genetikus mind epigenetikus úton kialakulhat a daganatokban. A p16 géntermék hiánya a daganatok csökkent szerérzékenységére és rossz prognózisára utalhat. A vizsgálat célja: a clodronate kezelés hatásosságának elemzése a tüdôrák csontmetasztázisainak kezelésében,klinikai tapasztalatok alapján. Módszer: a vizsgálat során az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet XIV. Tüdôosztályán tüdôrák (kissejtes és nem-kissejtes) csontmetasztázisa miatt kezelt betegek adatait elemezték retrospekív módszerrel. A vizsgált paraméterek: a daganat szövettani típusa, a csontmetasztázis lokalizációja, a szérum Ca szint és annak változása, a fájdalom csökkenés mértéke, a fájdalomcsillapítók felhasználása, pathologiás frakturák gyakorisága. Eredmények: 1999–2001. között 59 beteget (21 nô, 38 férfi) kezeltek tüdôrák csontmetasztázisa miatt clodronate-tal. A betegek átlagéletkora 58,7 év volt. A tüdôdaganatok közül szövettanilag 6 kissejtes, míg 53 nem-kissejtes daganat volt. A metasztázis felfedezésének idôpontjában a betegek többségében (26) a csontokban már multiplex lokalizációjú csontáttét volt észlelhetô. A szoliter metasztázisok jelentôs része a csigolyákban manifesztálódott (21), és csak kisebb részben fordult elô más lokalizációban. A metasztázis minden alkalommal osteolyticus típusú volt. A szérum Ca szint átlag 2,42 volt a gyógyszeres kezelés elôtt, hypercalcaemiát egy esetben észleltünk. A betegek 1500 mg clodronate-ot kaptak 500ml infuzióban, amelyet 4 hetente ismételtünk. A kezelt betegek közül 36 beteg mindössze 1-3 kúrát kapott, míg a többiek 4-6 alkalommal kaptak clodronate infúziót. A kezelés mellett a betegek fájdalmai jelentôsen és gyorsan csökkentek (49 esetben). 10%-nak nem volt szükség fájdalomcsillapítókra, 705-nak jelentôsen csökkent a fájdalomcsillapítók iránti igénye. Pathologiás fracturát egy esetben észleltünk. Következtetések: A tüdôdaganat esetében a csontmetasztazis a betegség késôi szakaszában alakul ki. A már fájdalmat okozó, és a képalkotó módszerekkel igazolható csontfolyamatok nem okoztak magas szérum calciumszintet, de a clodronate a csontmetasztázis okozta fájdalmakat jelentôsen csökkentette. Bár a betegek életét nem hosszabbította meg, javította a betegek életminôségét.



Absztraktok A vizsgálat célja: A genomi stabilitás elvesztése fontos lépése a malignus fenotípus kialakulásának. A genetikai instabilitás kialakulásának egyik oka a mismatch repair gének (MMR) inaktiválódása. A MMR gének inaktivációja történhet mutációval, illetve promoter hipermetilációval. Vizsgálataink célja a sporadikus vastagbéldaganatokban elôforduló MMR gének inaktiválódási mechanizmusainak feltárása. Módszer: A hMLH1és a hMSH2 gének vizsgálatát 98 vastagbéltumoron és ép szöveten PCR-SSCP, RFLP módszerrel és szekvenálással végeztük. A microsatellita instabilitás (MSI) mértékét D2S123, D2S118, BAT26 markerek segítségével határoztuk meg a 2. és 3. kromoszómában. Eredmények: Mintáinkban a hMLH1 génben 40%-ban találtunk promoter hipermetilációt. Ezzel egyidejûleg a tumorok 40%-a MSI+-nak bizonyult. Ugyanebben a génben pontmutációt mutattunk ki 9%-ban, míg a hMSH2 génben a mutáció gyakorisága 11% volt. Szekvenálás után a pontmutációk egy része polimorfizmusnak bizonyult, amelyek között eddig még le nem írt polimorfizmust azonosítottunk. A pontmutációk másik fele valóságos patogén mutációnak bizonyult, amely aminosavcserét eredményezett fehérjeszinten. Következtetések: Eredményeink szerint a mismatch repair gének inaktiválódásában mind a pont mutáció, mind a hipermetiláció szerepet játszik. A vastagbéldaganatok 40%-ában az MMR gének inaktiválódnak, amely a daganatok terápiás érzékenységét módosíthatja.

84. Kámory E, Juhász A, Hargitai Á, Köves I, Ottó Sz, Csuka O Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Objectives: Delineation between tumour structures within the target and normal surrounding tissues is crucial for optimal radiotherapy planning. Therefore the combination of morphological (CT, MR) and functional findings (PET) were used for target definition. Methods: Before the initiation of 3D-conformal radiation treatment patients suffering from unresectable head and neck tumours or persistent cancer of the rectum were subjected to MR and F18-FDG-PET. By means of anatomical landmarks the findings were correlated and matched with CT planning data. Results: All matched data sets resulted in improved informations on size and location of gross tumour volume leading to enhanced precision in target definition. Conclusion: The method described improved the tumour characterization and thus individual shaped and optimized radiation planning procedure. However, the method is fairly time consuming and cost intensive. Therefore careful patient selection with respect to the expected advantage for target definition is advisable.

85. F Kamprad1, F Schmidt2, R Kluge3, U Wolf1, B Sattler3, G Hildebrandt1 1Dept. of Radiotherapy, 2Dept. of Diagnostic Radiology, 3Dept. of Nuclearmedicine, University of Leipzig, Germany

Genetikai instabilitás kialakulása vastagbél-daganatokban

Improved target definition by combination of CT-, MR- and PET-findings

Objectives: TBI combined with high dose cytostatics is an important component for optimized BMT-conditioning. There are two different methods of application, low dose TBI (2,0 Gy) and high dose TBI (6x2,0 Gy bid). Because of the higher complication rate the low dose method is applied in older patients, whereas younger patients receive 12,0 Gy in 6 fractions. Methods: The TBI procedure including the planning and dose distribution used at the Leipzig university is demonstrated A total of 433 patients was irradiated by 12,0 Gy fractionated TBI, further 100 patients have untergone a 2,0 Gy TBI. In all patients a long follow up was performed. Results: The results of both methods with regard to cure and adverse effects are discussed. Especially radiation induced normal tissue reactions (pneumonitis, cataract, hormonal dysfunction) were investigated and compared with findings in the literature. Conclusion: Careful planning and performance of TBI can reduce markedly radiation induced sequelae. The improved methods of conditioning, immunosuppression and antibiotic regime resulted in a higher rate of long time survivors. Therefore the reduction of adverse effects in normal tissue is the crucial task for improvement of life quality in future. Low dose TBI is a worthwhile alternative in elderly patients.

86. F Kamprad1, D Neiderwieser2, K Papsdorf1, U Hegentbart2, R Melzer1, W Pönisch2 1Dept. of Radiotherapy, 2Dept. of Hematology, CL. of Internal Medicine II. University of Leipzig, Germany

Célkitûzés: a téma irodalmi összefoglalása. A lázas neutropénia a malignus daganatok kezelésénél, illetve progressziójánál gyakran fellépô szövôdmény. Létrejöhet a csontvelô érintettség részjelenségeként, másrészt a kemoterápia myelotoxikus hatása miatt. Az infekciós szövôdmény gyakorisága összefügg a neutropenia mértékével és idôtartamával. A neutropéniás betegben az adekvát gyulladásos reakció hiányában súlyos fertôzések alakulhatnak ki viszonylag tünetmentesen. Lázas állapot esetén az antimikróbás terápiát azonnal el kell kezdeni, mert elsôsorban a Gram-negatív infekciók igen súlyosak, adekvát terápia hiányában fatálisak ezekben a betegekben. Az infekciók leggyakoribb lokalizációja, az elsôsorban szóbajövô kórokozók ismerete szükséges a megfelelô terápia elkezdéséhez, amely a tenyésztéses vizsgálatok eredményének függvényében módosul. A széles spektrumú antibiotikumok, az antimitotikus szerek, növekedési faktorok használata csökkenti a lázas neutropeniás betegek mortalitását, azonban indokolatlan használatuk a rezisztens kórokozók elszaporodását okozhatják. Az idôben felismert lázas neutropénia kezelhetô szövôdmény, azonban nem megfelelô vagy késôi terápia esetén fatális kimenetelû lehet.

87. Katona Cs Uzsoki u-i Kórház, Onkoradiológia, Budapest



High dose and low dose total body irradiation (TBI) for conditioning of bone marrow transplantation (BMT) Technique, results, sequelae

Lázas neutropenia

271

Absztraktok 88. Kahán Zs, Uhercsák G, Thurzó L Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged Elsô tapasztalataink elôrehaladott neuroendokrin tumoros betegek Sandostatin LAR kezelésével

89. Kálvin B1, Baki M2, Galuska L1, Szakáll Sz Jr1, Ésik O3, Trón L1, Bodrogi I2 1Debreceni Egyetem, Debrecen, 2Országos Onkológiai Intézet 3Semmelweis Egyetem, Budapest Pozitronemissziós tomográfia a malignus heredaganatok vizsgálatában 90. Kas J, Major L, Svastics E Budai MÁV Kórház, Sebészet, Budapest Tízéves tapasztalat a tüdômetasztázis sebészetében

91. Kelecsényi Zs, Pintér A, Gundy S Országos Onkológiai Intézet, Budapest A proflavin glikozidjainak genotoxikus vizsgálata

272

Vizsgálat célja: 6 elôrehaladott neuroendokrin tumoros betegünk Sandostatin LAR® (Novartis) kezelésével szerzett tapasztalataink összegzése. Módszer: 5 malignus carcinoid és 1 gastrinomás betegünk közül ötnél máj-, egynél peritoneális metasztázist észleltünk. Korábban egy betegünk részesült interferon-A, majd kemoterápiás illetve hôkezelésben, egy regionális kemoterápiában. A Sandostatin LAR kezelést kristályos Sandostatin® (Novartis) injekcióval együtt kezdtük meg, és 28 naponta adtunk 20 mg-ot. A betegeket 28 naponta végzett klinikai vizsgálattal, 3 havonta képalkotó és laboratóriumi vizsgálattal követtük, alkalmanként vizelet 5-HIAA illetve serum gastrin szint meghatározást végeztünk. Eredmények: A kezelést egy betegnél progresszió miatt 7 hónap után felfüggesztettük, háromnál 10-14 hónapja a betegség stabilizációja mellett ma is folyik. Egy betegünk csupán 2 hónapja részesül Sandostatin LAR kezelésben, egy pedig eltûnt. Tumor-progresszióra való tekintet nélkül minden esetben csökkent a neuroendokrin tumor hormonális aktivitása, és javult a hormonfelszabadulás okozta tünetcsoport. Három betegnél kifejezett fizikai állapotjavulást és súlygyarapodást észleltünk. A kezelés mellékhatásaként egy esetben a glukóztolerancia romlását észleltük, míg két betegünknél korai menopausa alakult ki. Következtetések: a Sandostatin LAR terápia értékes lehetôség az elôrehaladott neuroendokrin tumoros betegek kezelésében, mely lényeges mellékhatás nélkül vezet a tumor neuroendokrin aktivitásának csökkenéséhez, és esetenként a tumornövekedést is gátolja. Vizsgálat célja: A debreceni PET Centrumban elvégzett, heredaganatos betegek metasztázisainak felkutatására irányuló, diagnosztikus vizsgálatok feldolgozásának célja a PET hatékonyságának felmérése ebben a betegcsoportban. Betegek és módszerek: 37 betegen (24 nonseminomás és 13 seminomás) összesen 33 18FDG és 10 11C-metionin vizsgálatot végeztünk. A PET-vizsgálatot megelôzôen a betegek kemoterápiás, sugárterápiás vagy mindkét kezelésben részesültek 31, 5 ill. 2 esetben. 5 beteg nem kapott onkológiai kezelést a PET-vizsgálat elôtt. A PET-leleteket 5/43 esetben a PET-vizsgálat után elvégzett szövettani vagy citológiai vizsgálat eredményeivel, 38/43 esetben az átlagosan 15 hónapos klinikai utánkövetés során elvégzett anatómiai képalkotó vizsgálatok eredményeivel vetettük össze. Eredmények: 30 PET-vizsgálat negatív volt. A klinikai utánkövetés során ezek mindegyike valódi negatívnak bizonyult. 13 PET-vizsgálatot pozitívnak véleményeztünk egy vagy több anatómiai régióban, 10/13 vizsgálat valódi pozitívnak bizonyult, 3/13 esetben azonban a késôbbi vizsgálatok nem igazoltak metasztázist. Az álpozitívnak bizonyult régiókban (retroperitoneum /2/, tüdô /1/, máj /1/, mediastinum /1/) a fiziológiást meghaladó FDG-felvétel nem daganatos eredetû patológiás folyamatoknak volt tulajdonítható. A 11C-metioninnal végzett vizsgálatok során álpozitív eredményt nem kaptunk. Összefoglalás: Tanulmányunkban a módszer szenzitivitását 100, specificitását 91, pontosságát 93 százalékosnak találtuk. Vizsgálat célja: 10 év alatt (1991-tôl) tüdómetasztázis javallatával végzett tüdômûtéteink elemzése. Módszer: Kórlapi adatokra támaszkodva diagnózis, indikáció, mûtéti típus és behatolás, szövôdmények, késôi eredmények tekintetében elemeztük eseteinket. Eredmények: Az elsô 5 évben 19, 1996 óta pedig 48, összesen 67 mûtét történt 66 betegen. 17 mûtétet medián szternotómiás, a többit oldalsó torakotómiás behatolásból végeztük el. A primer tumor 15 esetben a vesébôl, 16 esetben a vastagbél-végbél daganatából, 8 esetben az emlôbôl, 5-5 esetben a méhbôl, a herébôl és a bôr melanomájából, 15 esetben egyéb szervekbôl származott (ellenoldali tüdô, húgyhólyag, mellékvese, csont, epipharynx, csecsemômirigy, ismeretlen). Mûtéti típusok: enukleáció, illetve egyszerû kimetszés (26), gépi reszekció (28), szegmentreszekció (1), lobektómia (10), bilobektómia (1), pneumonektómia (1). Korai mûtéti halálozás nem fordult elô. Következtetések: a metasztázis miatt végzett mûtétek abszolút száma és a tüdômûtéteken belüli aránya is nôtt az elmúlt 10 évben. Leggyakoribbak a vese- és a vastagbél-végbéltumorok áttéteinek mûtétei. A tüdômetasztázisok sebészi eltávolítása elfogadottá vált a komplex tumorterápiában. Az akridinszármazékok nemcsak gyógyászati alkalmazása közismert, hanem a mutáció kutatás egyik legfontosabb vegyületei. Széleskörûen vizsgált származékaik között a proflavin (PF) interkaláló és frameshift mutagén. A proflavin származékok potenciális humán felhasználása indokolja genotoxikus hatásuk vizsgálatát. Annak megállapítására, hogy a proflavin mono- (PMG) és diglikozid (PDG) formájában is fennmarad-e genotoxikus tulajdonsága, a testvérkromatid kicserélôdés (SCE) gyakoriságot indukáló hatását vizsgáltuk CHO sejteken. Mind a PMG (11,40 SCE/sejt), mind a PDG (9,79 SCE/sejt) szignifikánsan csökkentette az SCE-k számát a proflavinnal szemben (24,34 SCE/sejt). Minthogy a PF fotoaktivációs tulajdonsággal is rendelkezik, a glikozilált származékok fénybesugárzásra történt genotoxikus hatását is vizsgáltuk. A PMG fény hatására toxikusabb volt, mint a PDG, de mindkétszer (11,17 SCE/sejt és 11,24 SCE/sejt) a PF-hoz képest (27,23 SCE/sejt) szignifikánsan csökkentette az SCE-k gyakoriságát. Ugyanakkor a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva (8,30 SCE/sejt) úgy a PMG-, mint a PDG-expozíció emelték az SCE-gyakoriságot, ez azonban a besugárzott kontroll SCE-értékét (14,63 SCE/sejt) nem érte el. A kísérletekbôl megállapítható, hogy a glikozilálás szignifikánsan csökkentette a proflavin mutagén hatását akár fénybesugárzással, akár anélkül. A mono– vagy diglikozilált formák SCE-indukáló hatása között nem találtunk lényeges különbséget. Bár a PMG és a PDG egyaránt csökkentette a proflavin genotoxikus hatását, a glikozilált formák mutagenitása még mindig nem zárható ki.



Absztraktok Vizsgálat célja: A malignitás a második leggyakoribb halálok. Milyen gyakran és milyen kérdésekkel fordulnak genetikushoz malignus tumor miatt. Módszer: Feldolgoztuk az 1995 és 2000 között tanácsadónkat malignus tumor miatt felkeresôk adatait. Eredmények: 188 tanácskérô, az új jelentkezôk 2,5%-a daganatos betegség miatt jött. A család-tervezôknek volt tumora 110 esetben, gyermeküknek 35 esetben, távolabbi rokonnak 129 esetben. A leggyakoribb daganattípusok: heretumor (34 eset), lymphomák (25 eset), leukaemiák (22 eset), a gége és a tüdô daganatai (19 eset), mellrák (16 eset), és vastagbélrák (16 eset) voltak. Familiáris solid tumorok (retinoblastoma, Wilms tumor) 7, molekuláris genetikai vizsgálattal igazolt „rákos család” szindróma két esetben fordult elô. Mendelezô rákszindróma 14 családban volt (neurofibromatosis, sclerosis tuberosa és familiaris adenomatosus polyposis). Leggyakoribb kérdések az örökölhetôség, a kezelés mutagén hatása, illetve a fertilitás voltak. Következtetések: A tanácskérôket foglalkoztatják a malignus tumorokkal kapcsolatos kérdések. A monogénes ártalmak a rákos betegek között, de a tanácskérôkben is ritkák. Szükséges egy eufenikai program elindítása, melyben az átlagos népességre jellemzô értéket alig meghaladó kockázattal rendelkezôknek részletes életvezetési tanácsot adunk. Tapasztalatunk szerint a gyermekvállaláskor ennek megfogadására még reális esély van.

93. Klujber V, Timár L Országos Közegészségügyi Központ, Családtervezési Központ, Genetikai Tanácsadó, Budapest

Vizsgálat célja: A prosztatarák a férfiak mortalitásában a harmadik helyen áll, incidenciája évrôl évre nô. A rendelôkben a rectalis digitális vizsgálatok szemérmesség miatt kis számban végezhetôk el, ezért vizsgálatunk célja az volt, hogy a rectalis vizsgálatot a vérbôl történô prosztataspecifikus antigén (PSA) meghatározás elôzze meg, így több személyt tudjunk a szûrésbe bevonni. Módszer: A korábban daganatszûrésre bevált technikánkat alkalmaztuk, azaz nôvéreink a PSA meghatározásához szükséges vért lakáson vették le. Kerületünkben 980 PSA-vizsgálatot végeztünk el kampányszerûen 50 évnél idôsebb betegeken. A lakosok panaszmentesek voltak. Eredmények: 3 ng/ml feletti PSA 139 fônél volt, 10-nél magasabbat 23 fônél találtunk. Utóbbi csoportnál további, részletes kivizsgálást kezdtünk, az Urológiai klinika bevonásával. Mindössze 2 alkoholista tagadta meg a további vizsgálatokat. 5 esetben malignus elváltozást találtunk, 4 esetben a daganat korai stádiumban volt. Következtetések: A PSA-vizsgálat alkalmas a daganatok egy részének korai diagnosztizálására, sajnos magas ára miatt nem terjedhetett el szûrôvizsgálatként hazánkban, ugyanakkor az USA-ban 50 év felett 3 évenként kötelezô. Fontos megemlíteni, hogy nálunk a mammográfia alanyi jogon jár, a PSA-ért szûrôvizsgálatnál fizetni kell. Eredményeink alapján javasoljuk a szûrôvizsgálat hasonló módon történô elvégzését és kellô kritikával szélesebb körben történô elvégzését.

94. Kóczé A, Hintalan Á Terézvárosi Egészségügyi Szolgálat

Vizsgálat célja: Idegsebészetileg nem hozzáférhetô, rossz prognózisú betegségek sugárterápiás lehetôségeinek ismertetése, eredmények kiértékelése. Módszer: 1987 és 2000 között 43 gyermeket kezeltünk, elhelyezkedése miatt inoperabilis agydaganat miatt. A gyermekek átlagéletkora 8,57 év. A kiszolgáltatott dózisok 30-60 Gy, átlagosan 51,07 Gy. 10 betegnél a kezelést 2 seriában adtuk. Minden beteg sugárfizikai terv alapján kapta az irradiatiót. Szövettan: 31 esetben ismeretlen, 12 esetben stereotaxiás biopsia történt. A leggyakoribb az astrocytoma volt 9 betegnél. Eredmények: A 43 betegbôl 9 (21%) él, 34 (79%) exitált. A leghosszabb követési idô 112 hó, a legrövidebb 5 hó. Az életben levôknél minden esetben CT-vel, vagy MR-rel igazolt elváltozás igazolható: residualis tumor, cysta vagy fibrózis. A 9 betegbôl kettônél teljes tünetmentesség, hétnél residualis neurológiai eltérések vannak. Az átlagos összes túlélés 24,6 hónap (1-112 hó), ebbôl panaszmentes túlélés 19,7 hónap. A kezelésre adott elsô válasz: panaszmentessé vált 11 beteg, átlagosan 35,9 hónapig, javult az állapota 13 betegnek, átlagosan 7,4 hónap idôtartamra. Következtetések: A klinikai kép, CT, MR vizsgálatok alapján a sugárkezelést szövettani diagnózis hiányában is el kell végezni. Bár a túlélési idô általában rövid, átmeneti javulás 56%-ban elérhetô.

95. Kocsis B, Pap L, Varjas G, Németh Gy Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápiás Osztály, Budapest

Vizsgálat célja: Megvizsgáltuk, hogy a primeren nem központi idegrendszeri gyermekkori solid tumorok hányszor adtak központi idegrendszeri metastasist, és milyen terápiás eredmények érhetôk el ezekben az esetekben. Módszer: A Semmelweis Egyetem II.sz. Gyermekgyógyászati Klinikán 1989. és 2001. között diagnosztizált solid tumoros gyermekek adatait dolgoztuk fel a diagnózis, az alkalmazott terápia és a betegség kimenetele szempontjából. Eredmények: A 386 primeren nem központi idegrendszeri gyermekkori solid tumoros megbetegedésbôl 9 esetben fordult elô központi idegrendszeri metastasis. A 49 neuroblastomás esetbôl 3, a 46 lágyrésztumorból 3, a 42 Non-Hodgkin lymphomából 1,37 Ewing-sarcomából 1, és 1 chordoma malignumból 1 esetben alakult ki központi idegrendszeri metastasis. Átlagos túlélés a kombinált kezelés mellett 6,4 hónap volt. Következtetések: Eredményeink és az irodalmi adatok alapján a primeren nem központi idegrendszeri gyermekkori solid tumoros megbetegedések központi idegrendszeri metastasisainak kezelésében leghatékonyabb a mûtéti eltávolítással kombinált radio- illetve chemotherapia, azonban ezekkel is csak átmeneti javulás érhetô el. További feladat tehát a hatékony kezelés kidolgozása a solid tumorok központi idegrendszeri metastasisainak esetében.

96. Kondás O1, Láng O1, Hauser P1, Garami M1, Bognár L2, Schuler D1 1SE II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, 2Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest



Genetikai tanácsadás malignus tumorokban – hat év adatai alapján az eufenikai megelôzés felé

PSA-vizsgálat lakáson

Agytörzsi daganatok sugárkezelésének eredményei gyermekkorban

Központi idegrendszeri metastasisok gyermekkori malignus tumorok esetében klinikánkon

273

Absztraktok 97. Kontra G1, Fedorcsák I2 , Major T1, Bajcsay A1, Horváth Á3, Mangel L1, Németh Gy1 1Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápiás Osztály, 2Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest, 3Debreceni Egyetem OEC, Sugárterápiás Tanszék, Debrecen Az elsô hazai agyi sugársebészeti rendszer kiterjesztése a Mevatron KD lineáris gyorsítóra és több sztereotaxiás keretre

98. Kótai Zs, Bártfai R, Horváth E, Élô J Fôv. Önk. Uzsoki utcai Kórház, Fül-orr-gége és Fejnyak Sebészeti Osztály, Bp. Fej-nyaki daganatos betegek életminôségének vizsgálata kiterjesztett mûtét és plasztikai rekonstrukció után 99. J Dudás, K Egedy, I Kovalszky Semmelweis University, 1st Institute of Pathology & Experimental Cancer Research, Budapest, Hungary Effect of heparin and liver heparan sulfate on interaction of HepG2 derived transcription factors and their cis acting elements; altered potential of hepatocellular carcinoma heparan sulfate 100. Környei J, Antalffy M, Tóth Gy Izotóp Intézet Kft, Budapest Rövid felezési idejû béta-sugárzó izotópokat tartalmazó amino-foszfonát radiogyógyszerek csontterápiás célra

274

Célkitûzés: Az 1991-tôl üzemelô elsô hazai agyi sztereotaxiás sugársebészeti rendszert a Neptun 10p lineáris gyorsítóra, Leksell-típusú sztereotaxiás keretet alkalmazva építettük meg. 2000. júliusáig mintegy 620 beavatkozást végeztünk ezzel a rendszerrel. Célkitûzésünk volt sugársebészeti rendszerünk üzembiztonságának növelése, továbbá alkalmazhatóságának kiterjesztése más sztereotaxiás keretekre is. Eszköz és módszer: Sugársebészeti rendszerünk üzembiztonságának növeléséhez a rendszert úgy alakítottuk át, hogy az a Mevatron KD lineáris gyorsítóval és a Neptun 10p lineáris gyorsítóval is alkalmazható legyen. Így az egyik gyorsító (a sztereotaxiás keret koponyára történt felfúrása utáni) meghibásodása esetén a kezelés még aznap elvégezhetô a másik készülékkel. Ehhez a Mevatron KD gyorsítóra szerelhetô új sugársebészeti végkollimátort építettünk, amellyel a kör alakú mezôk átmérôje 7,5 mm-tôl 42,5 mm-ig 2,5 mm-es lépésekben változtatható. A két gyorsító asztalának eltérô mérete miatt a meglévô sugársebészeti állványt úgy alakítottuk át, hogy az mindkét gyorsítóval alkalmazható legyen. A sugársebészeti állványhoz reprodukálhatóan felszerelhetô olyan adapter lapokat készítettünk, amelyek lehetôvé teszik Riechert/Mundinger (F.L. Fischer), CRW és BrainLAB sztereotaxiás keretek alkalmazását is. Eredmények: Az új sugársebészeti végkollimátor által definiált sugárizocentrum átmérôje 1 mm-nél kisebbnek adódott. A Lutz-teszt szerint a sugárizocentrum 0,5 mm-en belül egybeesik az asztal forgástengelyével. A fantom tesztek eredményei alapján sugársebészeti rendszerünk térbeli pontatlansága Mevatron KD gyorsítóval és Leksell típusú sztereotaxiás kerettel 1,3 mm-nél, BrainLAB valamint Riechert/Mundinger sztereotaxiás keretekkel 0,8 mm-nél kisebbnek adódott. Következtetés: A Mevatron KD lineáris gyorsítóra kiterjesztett sugársebészeti rendszer az eddig elvégzett 120 kezelés tapasztalatai, valamint a fantom tesztek alapján az eredeti rendszernél nagyobb üzembiztonsággal, ugyanakkor azzal azonos pontossággal alkalmazható. A fej-nyaki daganatok gyakorisága hazánkban egyre növekszik és mind fiatalabb életkorban jelentkezik. A daganatok kiterjedése miatt kényszerülünk kiterjesztett, heroikus mûtétek végzésére, melyek megkövetelik a plasztikai rekonstrukciós módszerek alkalmazását. A sikeresen gyógyított betegek éveket, évtizedeket élhetnek daganatmentesen, de nem mindegy, hogy milyen az életminôségük. Elôadásunkban olyan mesopharynxtumoros betegek utánvizsgálatáról számolunk be, akiknél a daganat kiterjedése miatt parciális mandibulareszekció és myocutan szigetlebenyes rekonstrukció történt. Az EORTC QLQ-C30 és annak a fej-nyaki daganatokra specializált (QLQ H&N35) életminôséget vizsgáló kérdôíve alapján készítettük el az élet sok szintjére kiterjedô, hazai viszonyokra módosított kérdôívet. A kérdések a kommunikáció, a táplálkozás és szociális helyzet kérdéskörére vonatkoznak. Az ilyen lokalizációjú betegségek még a gyógyulás után is komoly nehézséget okoznak a beszédérthetôség, artikuláció, a külsô megjelenés, az étkezés és a szociálisan is elfogadott étkezés szempontjából. 2-5 éve tumormentesen élô betegeinknek küldtünk kérdôívet, és az önként válaszolók adatait dolgoztuk fel. Eredményeink alapján a gyógyult betegek még évek múlva is küzdenek a betegség és a terápia következményeivel, és csak az empátiával bíró családi és társadalmi közösség tudja ezeket ellensúlyozni. Aim: Proteoglycan assembly in malignant tumors is subject to profound changes. The significance of these alterations is not well understood, and especially their role in nuclear regulation is under debate. The capacity of heparin, liver and liver carcinoma heparan sulfate on DNA-transcription factor interactions have been studied to provide further evidence about the regulatory potential of glycosaminoglycan in the nucleus. Methods: EMSA, reporten gene assay, GAG isolation and analysis, confocal laser microscopy were used. Results: Experiments in vitro and in vivo indicated that heparin and heparan sulfates are capable to inhibit the interaction of transcription factors with their consensus oligonucleotide elements. Among 5 transcription factors studied, AP-1, SP-1, ETS-1 and NFκB proved to be sensitive for heparin and heparan sulfate. TFIID was hardly inhibited either in vitro or in vivo systems. Interestingly, HS from peritumoral liver was 5 times more effective than heparin. Liver carcinoma HS was less effective than liver HS, but its activity was comparable with that of heparin. Conclusion: These results indicate that the structural differences of glycosaminoglycan chains strongly influence their biological behavior. The loss of their recognized functional activity in malignant tumors might promote the development of uncontrolled growth, and gene expressions favoring neoplastic process.

Vizsgálataink során célul tûztük ki, hogy lehetôleg ambuláns kezelés legyen megvalósítható a csontmetasztázisok palliatív terápiája során. Ennek lehetôsége elsôsorban a terápiás hatást kifejtô béta-sugárzó radionuklid felezési idején múlik, ezért a 64,1 órás yttrium-90, a 46,3 órás szamárium-153 és a 16,9 órás rénium-188 radionuklidokat választottuk. Az ambuláns kezelés bevezetésének másik kritériuma az, hogy a készítmény nem kötôdô hányadának mind nagyobb része a betegbôl a vizelettel a kezelést követô néhány órán belül már kiürüljön. Kísérleti módszerünk megválasztását két szempont határozta meg: (I) a kívánt rövid felezési idejû izotópok hazai forrásból rendelkezésre álljanak, a budapesti kutatóreaktor ill. hazai gyártású izotópgenerátor révén, (II) a szervspecifikus hordozó nagymértékben kösse a radionuklidot a metasztázisokhoz. Ezért foszfonát típusú hordozókkal végeztük kísérleteinket oly módon, hogy a radioaktív injekció in vivo kit alkalmazásával a felhasználás helyszínén könnyen elôállítható legyen. Vizsgálatainkat metilén-difoszfonát (MDP), hidroxi-etilidén-difoszfonát (HEDP) és etilén-diamin-tetrametilén-foszfonát (EDTMP) hordozókkal és a fent megjelölt radioizotópokkal végeztük. Eredményeink megmutatták, hogy az yttrium-90 és szamárium-153 izotópok esetében a gyógyszer radiokémiai tisztasága az MDP 80%-a a beadást követô kb. 3 órán belül kiürül. Ezért az amino-foszfonát típusú Y-90-EDTMP-t és Sm-153-EDTMP-t „Multibone” név alatt törzskönyveztettük és forgalmazzuk. Rénium-188 esetében a sorrend MDP < EDTMP


Magyar Onkológusok Társaságának 24. Kongresszusa Magyar Onkológia 45. évfolyam 3. szám

Recommend Documents