MAGYAR ANATÓMUS TÁRSASÁG ÉVI KONGRESSZUSA

MAGYAR ANATÓMUS TÁRSASÁG 2013. ÉVI KONGRESSZUSA

Zimmermann Ágoston 1875 – 1963

BUDAPEST, 2013 JÚNIUS 13-15

50 éve hunyt el Zimmermann Ágoston (Mór, 1875. december 3. – Budapest, 1963. október 6.)

Állatorvosi oklevelét 1895-ben szerezte meg. Rövid ideig gyakorló állatorvos volt, majd 1896-ban Hutÿra maga mellé vette tanársegédnek. 1901-ben segédtanárrá nevezték ki, és megbízták az Ambulatórium és Poliklinika vezetésével. Rendelıintézeti pályafutása 1907-ig tartott. Közben 1903-ban a tudományegyetemen bölcsészdoktori címet szerzett, 1904-ben pedig a M. kir. Állatorvosi Fıiskolán A „patabetegségek kór- és gyógytana” címő tantárgy magántanára lett. 1908-ban hosszabb külföldi tanulmányútra indult. Bejárta Németország és Ausztria állatorvosi fıiskoláit, vendégkutatóként dolgozott a nápolyi zoológiai állomás „magyar asztalán”. Hazatérése után a Tudományegyetem Bölcsészeti Karán magántanári képesítést szerzett „Összehasonlító anatómia” tárgykörbıl. 1910-ben az Anatómiai és Fejlıdéstani Tanszék nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Ugyanezt a titulust viselte késıbb a Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán is. 1946-ig vezette intézetét, ekkor B-listára tették és kényszernyugdíjazták. Tudományos tevékenysége a leíró-, az összehasonlító- és a funkcionális anatómia, a fejlıdéstan, valamint a szövettan szinte valamennyi területére kiterjedt, publikációinak száma több százra tehetı. Korszakalkotó tankönyvei közül az Anatómiai gyakorlatok háziállatokon két, a Fejlıdéstan három, a Háziállatok anatómiája három, a Háziállatok anatómiájának kézi atlasza pedig két kiadást ért meg. A ló ujjának anatómiája (1909), A tejmirigy összehasonlító anatómiája (1911) a Patkolástan (1912), A pata ápolása (1913), vagy A lovasszobrok lovai (1913) címet viselı mővei sikerkönyveknek számítottak a korszak szakmai köreiben. A házinyúlról, a házimacskáról és a tengerimalacról írt munkái a nagyközönség figyelmét is felkeltették. Aktív személyiségébıl eredıen korának szinte minden természettudományi, orvosi, valamint mezıgazdasági társulatának, társaságának, egyesületének, bizottságának és tanácsának munkájában részt vállalt, többekben közülük rangos pozíciót is betöltött. Eredményekben gazdag munkásságát számos kitüntetéssel díjazták, intézményünk díszdoktorává fogadta. Tevékenyen részt vett iskolánk irányításában is. A M. kir Állatorvosi Fıiskolának három alkalommal prorektora, az 1933/34. tanévben rektora volt. A M. kir. József Nádor Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen egy alkalommal dékáni, az 1939/40. tanévben rektori tisztet is betöltött. A Magyar Tudományos Akadémia 1922-ben levelezı, 1935-ben rendes, 1942ben tiszteletbeli tagjául választotta.

1

MAGYAR ANATÓMUS TÁRSASÁG 2013. ÉVI KONGRESSZUSA Szervezıbizottság: Elnök Prof. Dr. Sótonyi Péter Tamás Titkár Dr. Rácz Bence Tagok Dr. Czeibert Kálmán Dr. Gerics Balázs Prof. Dr. Hajós Ferenc Prof. Dr. Halasy Katalin Dr. Jancsik Veronika

Dr. Kótai István Kováts Adrien Dr. Novák-Hazai Diána Dr. Reinitz László Zoltán Dr. Szalay Ferenc Dr. Telki Márta

A KONGRESSZUS PROGRAMJA Június 13. Csütörtök 12.00 – 19.00 Regisztráció 14.00 Megnyitó 14.30 – 15. 00 Lenhossék díj átadása és Lenhossék elıadás 15.00 – 15.30 Kávészünet 15.30 – 18.30 Szimpózium I. - II. 18.30 – 19.00 Tárlatvezetés az Állatorvostörténeti Múzeumban 19.00 Fogadás Június 14. Péntek 9.00 – 12.00 Kerekasztal beszélgetés és elıadások az anatómia oktatásának idıszerő kérdéseirıl 12.00 – 13.00 Közgyőlés és vezetıségválasztás 13.00 – Csoportkép a konferencia résztvevıirıl (Aula) 13.00 – 14.00 Ebédszünet 14.00 – 14.10 Workshop - Leica mikroszkóp bemutató (Biomarker Kft.) 14.00 – 15.00 Poszter szekció 15.00 – 22.00 Bankett a Lázár Lovasparkban, Domonyvölgyben Június 15. Szombat 9.30 – 12.30 Szimpózium III. - IV. 12.30 Zárszó 12.45 Ebéd

2

Információk

INFORMÁCIÓK A KONGRESSZUSSAL KAPCSOLATBAN A fı program 4 szimpóziumból, 1 kerekasztal beszélgetésbıl, és 1 poszter szekcióból tevıdik össze. Az elıadások, a poszterbemutatás, ill. a szakmai kiállítások helyszíne a SZIE Állatorvostudományi Karának Aulája. ELİADÓKNAK Az elıadásokhoz számítógépes prezentációs lehetıség áll rendelkezésre (MS Office, Power Point). Kérjük az elıadókat, hogy számítógépes adathordozóikat (pen-drive, CD-ROM) a délelıtti, illetve délutáni program kezdete elıtt adják le. Egyedi kéréseket (saját laptop használata) kérjük a technikus kollégákkal idıben egyeztetni. POSZTERT BEMUTATÓKNAK A poszterek egy szekcióban, a kongresszus teljes idıtartama alatt kerülnek kiállításra elıre beszámozott állványokon. A helyszínen biztosítjuk a rögzítéshez szükséges anyagokat, eszközöket. ÉTKEZÉS A szünetekben kávét, üdítıt és aprósüteményeket valamint délben ebédet kínálunk. Ebéd és a fogadás az egyetemi menzán. BANKETT A LÁZÁR LOVASPARKBAN Utazás busszal, gyülekezı a Bethlen utcai portánál. KÖZGYŐLÉS 2013. június 13-án, 12.30-kor MAT Közgyőlés a Konferenciateremben. Megfelelı szavazóképesség hiányában a következı közgyőlés 2013. június 14-én, 12:00-kor kezdıdik az elıadóteremben. Kérjük kedves tagjainkat, hogy vegyenek részt a megismételt közgyőlésen!

Részletes program

3

A KONGRESSZUS RÉSZLETES PROGRAMJA JÚNIUS 13. CSÜTÖRTÖK 12.00 – 19.00 Regisztráció 14.00 Megnyitó 14.00 Antal Miklós, a Magyar Anatómus Társaság elnöke ELNÖKI KÖSZÖNTİ 14.10 Sótonyi Péter Tamás, a MAT 2013 Kongresszus elnöke 225 ÉVES A MAGYAR ÁLLATORVOSKÉPZÉS: ORVOS-ÁLLATORVOS KAPCSOLATOK 14. 30 – 15. 00 Lenhossék díj átadása és Lenhossék elıadás 15.30 – Szimpózium I. (E1-6) Elnök: Oláh Imre E.1. 15.30 Gaál Botond: AZ EXTRACELLULARIS MATRIX SZERVEZİDÉSE AZ AGYTÖRZSI VESTIBULARIS RENDSZERBEN E.2. 15.45 Dobó Endre: ÚJ MÓDSZER DIAMINOBENZIDIN-ALAPÚ KETTİS ELEKTRONMIKROSZKÓPOS IMMUNHISZTOKÉMIAI JELÖLÉSHEZ E.3. 16.00 Gaszner Balázs: A DEPRESSZIÓ HÁROM TALÁLAT MODELLJÉNEK VALIDÁLÁSA EGÉRBEN: A CRF ÉS UCN1 RENDSZEREK VIZSGÁLATA E.4. 16.15 Eördögh Márton: AZ OS PALATINUM KLINIKAI ANATÓMIÁJA HOGYAN KERÜL A KEMÉNY SZÁJPAD EGYIK CSONTJA AZ ENDOSZKÓPOS IDEGSEBÉSZET LÁTÓKÖRÉBE? E.5. 16.30 Hegyi Zoltán: ENDOCANNABINOID SZIGNALIZÁCIÓ GERINCVELİI ASZTROCITÁKBAN E.6. 16.45 Katz Sándor: ACUT PERITONITIS INDUKÁLTA HÁMMESENCHYMA ÁTALAKULÁS LÉPÉSEINEK VIZSGÁLATA MESOTHEL SEJTEKEN 17.00 Kávészünet

Részletes program

4

17.15- Szimpózium II. (E7-11) Elnök: Reglıdi Dóra E.7. 17.15 Kecskés Szilvia: NYELVIZMOK MOTONEURONJAIN VÉGZİDİ PRIMER AFFERENS TERMINÁLISOK DETEKTÁLÁSA ÉS ELOSZLÁSA BÉKÁBAN E.8. 17.30 Nagy András Dávid: ÓRAGÉN KIFEJEZİDÉSI MINTÁZATOK VIZSGÁLATA CSIRKE TOBOZMIRIGYBEN, EGÉR SUPRACHIASMATICUS MAGBAN, ÉS EMBERI DERMATOLÓGIAI BIOPSZIÁS MINTÁKBAN E.9. 17.45 Mészár Zoltán: A FELÜLETES HÁTSÓ SZARVI NEURONOK MIGRÁCIÓJA ÉS DIFFERENCIÁCIÓJA A GERINCVELİBEN E.10. 18:00 Nagy Nándor: EPITHELIO-MESENCHYMÁLIS KÖLCSÖNHATÁSOK SZEREPE A BURSA FABRICII FEJLİDÉSE SORÁN E.11. 18.15 Pálházi Péter: AZ ORRPORCOK SEBÉSZETI ANATÓMIÁJA 18.30 – 19.00 Tárlatvezetés az Állatorvostörténeti Múzeumban 19.00 Fogadás _____________________________________________________

JÚNIUS 14. PÉNTEK 9.00 – 14.00 Regisztráció 9.00 – 12.00 Kerekasztal beszélgetés és elıadások az anatómia oktatásának idıszerő kérdéseirıl. Szervezı és koordinátor: Székely Andrea I. szekció. Elnök: Antal Miklós O.1. 9.00 Kolossváry Márton: DIGITALIZÁLT RADIOGRAM ÉS EREDETI KÉSZÍTMÉNYEK FELHASZNÁLÁSA AZ ANATÓMIA OKTATÁSÁBAN O.2. 9.10 Molnár Dávid: A GRADUÁLIS ÉS POSZTGRADUÁLIS ANATÓMIA OKTATÁS KÉRDÉSEI - A TÉRBELI ÉRZÉKELÉS TUDOMÁNYOS MÉRÉSE O.3. 9.20 Antal Miklós: KOMPUTER-ASSZISZTÁLT ÉS AUDIOVIZUÁLIS OKTATÁSI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA AZ ANATÓMIA ÉS SZÖVETTAN OKTATÁSBAN 9.40

Diszkusszió

O.4. 10.00 Pávai Zoltán: A MAGYAR NYELVŐ ANATÓMIAOKTATÁS JELENE MAROSVÁSÁRHELYEN 10.15 Kávészünet

Részletes program

5

II. szekció. Elnök: Sótonyi Péter O.5. 10.30 Sótonyi Péter: PRAXIS-ORIENTÁLT ANATÓMIA AZ ÁLLATORVOSKÉPZÉSBEN O.6. 10.40 Reglıdi Dóra: KLINIKUM INTEGRÁLÁSA AZ ANATÓMIA TANTÁRGYBA - DOMINIKAI TAPASZTALATOK O.7. 10.50 Molnár Attila: HUMÁN FEJ-NYAK RÉGIÓBAN VÉGZETT BONCOLÁS INTERAKTÍV TÉRHATÁSÚ REKONSTRUKCIÓJA. 4D ANATOMY SZIMULÁTOR. 11:00 Diszkusszió O.8. 11.30 Balogh Attila: 4D ANATOMY: INTERAKTÍV TÉRHATÁST BIZTOSÍTÓ ANATÓMIAI OKTATÓESZKÖZ 12.00 – 13.00 Közgyőlés és vezetıségválasztás 13.00 – 13.10 Csoportkép a konferencia résztvevıirıl (Aula) 13.10 – 14.00 Ebédszünet 14.00 – 14.10 Workshop - Leica mikroszkóp bemutató (Biomarker Kft.) 14.00 – 15.00 Poszter szekció 15.00 – 22.00 Bankett a Lázár Lovasparkban Domonyvölgyben _____________________________________________________

JÚNIUS 15. SZOMBAT 9.30 – Szimpózium III. (E12-17) Elnök: Mihály András E.12. 9.30 Molnár Dávid: MIKROGLIA ANTIGÉNEK KIFEJEZİDÉSÉNEK TÉR- ÉS IDİBELI ELOSZLÁSA A FEJLİDİ CSIRKE IDEGRENDSZERBEN E.13. 9.45 Papp Tamás: A FILOGENETIKAILAG İSI FEJLİDÉSI ÚTVONALAK VIZSGÁLATÁNAK LEHETİSÉGE A FOGFEJLİDÉS SORÁN: BMP 4 SZEREPE A FOGFEJLİDÉS KORAI STÁDIUMAIBAN E.14. 10.00 Nógrádi Antal: SÉRÜLT GERINCVELİI MOTONEURONOK MEGMENTÉSE İSSEJT TRANSZPLANTÁCIÓVAL: MIT TANULHATUNK AZ İSSEJTEKTİL? E.15. 10.15 Petneházy Örs: A PULYKA (MELEAGRIS GALLOPAVO) LÉGZSÁKRENDSZERÉNEK TÉRFOGATMÉRÉSE ÉS 3DMODELLEZÉSE CT ADATOK ALAPJÁN

6

Részletes program

E.16. 10.30 Rácz Bence: CITOSZKELETÁLIS EREDETŐ NEUROPSZICHIÁTRIAI KÓRKÉPEK ULTRASTRUKTURÁLIS VIZSGÁLATA HIPPOKAMPUSZBAN E.17. 10.45 Reinitz László: A KUTYA (CANIS FAMILIARIS) CSF TÉRFOGATÁNAK in vivo TÉRFOGATMÉRÉSE MRI-VEL 11.00 Kávészünet 11.15 – Szimpózium IV. (E18-22) Elnök: Székely Andrea E.18. 11.15 Szabó Éva Rebeka: AMYLIN: EGY ÚJONNAN AZONOSÍTOTT ÉS AZ ANYAI MAGATARTÁST BEFOLYÁSOLÓ NEUROPEPTID A KÖZPONTI IDEGRENDSZER PREOPTIKUS TERÜLETÉN E.19. 11.30 Somogyi Csilla: POLIMODÁLIS VANILLOID RECEPTOROK DIFFERENCIÁLÓDÓ PORCSEJTEKEN E.20. 11.45 Szigeti Csaba: TRPV1 mRNS ÉS PROTEIN DISZPARÁT KIFEJEZİDÉSE AZ ÉRZİ IDEGEK SZELEKTÍV KEMODENERVÁCIÓJÁT KÖVETİEN E.21. 12.00 Takács Roland: HUMÁN OSTEOARTHRÓZISOS ÍZÜLETI PORCBÓL SZÁRMAZÓ KONDROGENIKUS SEJTEK CAHOMEOSZTÁZISÁNAK MOLEKULÁRIS TÉNYEZİI E.22. 12.15 Nagy Henrietta: AZ AORTAGYÖK ÉS A MITRALIS BILLENTYŐ KÖZÖTTI ÁTMENET ANATÓMIÁJA: AZ "AORTO-MITRALIS KONTINUITÁS" 12.30 Zárszó 12.45 Ebéd

Elıadás összefoglalók

MAGYAR ANATÓMUS TÁRSASÁG 2013. ÉVI KONGRESSZUSÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI

7


8

L.1. – Lenhossék előadás Ca2+ kötő fehérjék vizsgálata vad, PACAP-heterozigóta és PACAP-génhiányos egerek belső fülében kanamycin kezelést követően Tamás Andrea,1 Szabadfi Krisztina,2 Fülöp Balázs,1 Németh Adrienne,3 Kiss Péter,1 Hashimoto Hitoshi,4 Baba Akemichi,4 Gábriel Róbert,2 Reglődi Dóra1 1

Anatómiai Intézet, PTE-MTA "Lendület" PACAP Munkacsoport, 2 Kísérletes Álattani és Neurobiológiai Tanszék, 3 Fül-Orr-Gége és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, Magyarország; 4 Graduate School of Pharmacological Science, Osaka University, Osaka, Japán A hypophysis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) egy neurotrofikus és neuroprotektív hatással rendelkező neuropeptid. Számos élettani folyamat mellett a PACAP szerepet tölt be a hallópálya működésének szabályozásában is, mivel a PACAP és specifikus receptora a PAC1-receptor megtalálható a hallópálya különböző magjaiban és a belső fülben. Korábbi kísérleteinkben kimutattuk a PACAP belső fül sejttenyészetben kifejtett protektív hatását, de in vivo otoprotektív szerepéről még nincsenek információink. Kutatásunk célja az endogén PACAP szerepének vizsgálata kontroll körülmények között, és kanamycin indukálta belső fül károsodás esetén vad típusú, PACAP-heterozigóta és PACAPgénhiányos (KO) egerekben (n=18). Kísérleteink során az ototoxikus kanamycin egyszeri dózisának (1mg/g) hatását vizsgálatuk a szőrsejtek Ca2+-kötő fehérje expressziójának változására. A kísérlet során 5 napos állatokat kanamycinnel kezeltük, majd két nap múlva az egerek belső füléből kriosztáttal metszeteket készítettünk, majd immunhisztológia segítségével vizsgáltuk a Ca2+-kötő fehérjék (parvalbumin, calretinin,) expresszióját a szőrsejtekben. A kontroll egereket fiziológiás sóoldattal kezeltük. Eredményeink azt mutatták, hogy a kontroll PACAP KO egerek külső és belső szőrsejtjeiben és a PACAP-heterozigóta egerek külső szőrsejtjeiben magasabb a Ca2+-kötő fehérjék expressziója a vad típusú egerekéhez képest. A kanamycin hatására a vad típusú egerekben és a PACAP-heterozigóta egerekben szignifikánsan megemelkedett a szőrsejtek Ca2+-kötő fehérjéinek expressziója, azonban a PACAP KO állatok eredendően magasabb expressziója nem nőtt tovább a kanamycin kezelés hatására. Az ototoxikus hatások következtében az endolympha Ca2+ koncentrációja megnövekszik, mely károsítja a cochlea normális működését. A sejtek ezzel a károsító hatással szemben a Ca2+-kötő fehérjéik fokozott expressziójával védekeznek, ezt a változást a vad típusú állatoknál és a PACAPheterozigóta állatoknál is detektálni tudtuk kanamycin kezelést követően. A Ca2+-kötő fehérjék expressziója a PACAP-heterozigóta és a PACAP KO egerekben már kontroll körülmények között is emelkedést mutat, ami arra utal, hogy az endogén PACAP-nak fontos szerepe van a szőrsejtek védekezési mechanizmusában, és hiánya feltehetően patológiás állapotot jelez. PTE-MTA "Lendület" Program, Arimura Found., Richter, Bolyai, OTKA K104984, TAMOP 4.2.1.B-10/2/KONV-2010-002, 4.2.2.B-10/1-2010-0029, 4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0024, 4.2.4.A/211-1-2012-0001.


9

E.1. Extracellularis matrix vizsgálata a vestibularis magkomplexumban és a funkcionálisan kapcsolódó agytörzsi magokban Gaál Botond,1 Rácz Éva,1 Kecskés Szilvia,1 Matesz Klára1,2 1

Anatómiai, Szövet-, és Fejlődéstani Intézet, Debreceni Egyetem OEC, Debrecen 2 Idegtudományi kutató csoport, Magyar Tudományos Akadémia, Debrecen

Kutatásaink során a központi idegrendszeri extracelluláris mártixot (ECM) vizsgáljuk az agytörzsi egyensúlyérző rendszerben. A vestibularis magok számos területtel állnak kapcsolatban, így alakulnak ki a koordinált szemmozgások, testtartás, izomtónus, somatomotoros koordináció, és vegetatív reflexek. Célul tűztük ki a patkány vestibularis magjaiban az ECM összetételének vizsgálatát, illetve a perikaryonok körüli halmozódásának, a perineuronalis net (PNN) jelenlétének vagy hiányának leírását. Vizsgálatainkat a vestibularis magokkal kapcsolatban lévő további agytörzsi magokra is kiterjesztettünk (n. oculomotorii, trochelaris és abducens, n. prepositus hypoglossi, oliva inferior). Megfigyeléseinket felnőtt, nőstény Wistar patkányokon végeztük. Az agytörzset St. Marie-ben fixáltuk, majd keresztmetszeteken vizsgáltuk az ECM molekulák jelenlétét a következő reakciókkal: biot-hyaluronsav kötő próba, biot-WFA, aggrecan, versican, neurocan, brevican, tenascin-R és hyaluronsav és proteoglycan link protein 1. Eredményeinket minden esetben DAB-bal vizualizáltuk. A vestibularis magok közül a n. vestibularis superiorban, a medialis mag magnocellularis részében és a n. vestibularis lateralisban, illetve a n. vestibularis descendens rostralis részében a reakciók felénél tapasztaltuk a PNN jelenlétét. Ezek a területek elsősorban a szemmozgató magok felé projiciálnak. A n. vestibularis medialis parvocellularis és descendes mag caudalis részében nem láttunk perikaryon körüli akkumulációt; ezek vegetatív központokkal állnak kapcsolatban. A szemmozgató magokban kizárólag a singly innervating motorneuronok körül alakul ki PNN, a multiply innevrating neuronok és interneuronok körül nem láttunk halmozódást egyik reakció esetében sem. A nucl. prepostitus hypoglossiban csak enyhén akkumulálódó PNN jelenlétét láttuk, a WFA és brevican kivételével, amely esetekben nem látható halmozódás. Az oliva inferiorban az aggrecan mutatja csak PNN jelenlétét, a többi reakció kizárólag a neuropilben jelenik meg. Ezek a magok kisagyi kapcsolataik révén befolyásolják a vestibularis magok aktivitását. Az ECM expresszió a funkció függvényében alakul. Forrás: MTA-TKI 255, DE OEC Bridging Fund, TÁMOP- 4.2.2/B-10/1-2010-0024

E.2. Új módszer diaminobenzidin-alapú kettős elektronmikroszkópos immunhisztokémiai jelöléshez Dobó Endre,1 Takács T. Virág,2 Gulyás I. Attila,2 Nyíri Gábor,2 Freund F. Tamás2 2

1 Anatómiai, Szövet - és Fejlődéstani Intézet, ÁOK, SZTE, Szeged Agykéreg Kutatócsoport, Celluláris és Hálózat Neurobiológia Osztály, MTA KOKI, Budapest

A kettős elektronmikroszkópos immunhisztokémiai jelölésnek ún. pre-embedding és postembedding technikai megközelítése ismert. Mindkét technikának vannak előnyei és hátrányai. Az előbbi fő erénye az antigenitás megőrzöttsége, a másiké az ultraszerkezet jobb megtartása. A pre-embedding kettős jelölésnek hátránya az ozmiofil, polimer reakció-végterméket adó kromogének korlátozott száma, ill. a reakció-végtermékek nehéz elektronmikroszkópos megkülönböztethetősége. A legmegbízhatóbbnak tartott 3,3'-diaminobenzidin (DAB) használata esetén az első antigént ezüst intenzifikálásnak nevezett


10

módszerrel a polimerre precipitált ezüst szemcsékkel lehet elkülöníteni a második antigén jelenlétére utaló homogén DAB polimertől. Gyakori probléma, hogy a második antigén kimutathatósága lényegesen csökken az első reakció-végtermék leválását követően, és hogy az ultraszerkezet megtartottsága nagymértékben károsul. Célunk az volt, hogy olyan ezüst intenzifikálási módszert dolgozzunk ki, amelyik megbízhatóan jelöli az első immunhisztokémiai festés során képződött DAB polimert, de kevésbé nehezíti a második festéskor kapott DAB polimer megjelenését, és alkalmas kettős elektronmikroszkópos immunhisztokémiai jelölésre. Az új módszer három lényeges lépést foglal magába. (1) Szulfid-katalizátor kialakítása a DAB polimerben. (2) Ezüst redukciója az újonnan megjelenő katalizátor felszínén. (3) Elemi ezüst helyettesítése arany ionokkal. Az első antigén kimutatásához nikkellel érzékenyített DAB-ot használunk. A polimerhez, mint ligandhoz kötődött nikkel ionokat neutrális nátrium-szulfiddal vízben oldhatatlan katalizátorrá alakítjuk. Ezt követően hidrokinont tartalmazó módosított Danscher-féle ezüst-oldatból elemi ezüstöt választunk ki a DAB polimerre. A fémszemcsék stabizilására a metszeteket frissen előállított arany(I)-rodaniddal kezeljük, amelyet arany(III)sav és kálium-rodanid elegyítésével készítünk. A szövethez kötődött fémionokat nátrium-tioszulfáttal távolítjuk el. Ezután a metszeten kimutatjuk a második antigént DAB segítségével. Módszerünk nem károsítja az ultraszerkezetet, megbízhatóan jelöli a DAB polimert, kisebb nemspecifikus festést eredményez, mint a korábban hasonló céllal alkalmazott technikák, érzékenysége az igények szerint módosítható az ezüstöző oldat összetevői arányának megfelelő változtatásával.

E.3. A depresszió három találat modelljének validálása egérben: a CRF és Ucn1 rendszerek vizsgálata Farkas József,1 Bodnár Gabriella,1 Kovács László,1 Gaszner Tamás,1 Gáspár László,1 Szalontai Bálint,4 Balogh András,2 Kormos Viktória,3 Gaszner Balázs1 1

Anatómiai Intézet, 2 Biológiai Intézet, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, 4 Növénybiológiai Kutatócsoport, Pécsi Tudományegyetem, Pécs 3

A depresszió három találat elmélete a genetikai predispozíciót, az epigenetikai változásokat és a stresszt együttesen teszi felelőssé a tünetekért. Számos, széles körben elterjedt kísérleti megközelítést alkalmaznak, nincsen azonban általánosan elfogadott rágcsáló modell. Célul tűztük ki egy új depresszió modell kifejlesztését és validálását a hypothalamus-hypophysis-mellékvese (HPA) tengely vizsgálata révén. A nucleus interstitialis striae terminalis (BST) és az amygdala corticotropin releasing factor (CRF) termelő sejtjeinek, valamint a centralis projekciójú Edinger-Westphal mag (cpEW) urocortin1 (Ucn1) neuronális működésének vizsgálatát is terveztük. Genetikailag predisponált hypophysis adenylate cyclase-activating polypeptide (PACAP) génre nézve heterozigóta párok almait tettük ki epigenetikai eltéréseket előidéző maternális deprivációnak. Kontrollként rövid fiziológiás megvonást és intakt almokat használtunk. Felnőve a csoportok egyedeinek felét krónikus stressznek vetettük alá. Hipotézisünk szerint a mindhárom rizikófaktort hordozó állatok nem tudnak adaptálódni, mely a modell validitását bizonyítja. Funkcionális-morfológiai eltéréseket tételeztünk fel CRF és Ucn1 neuronokban, mely érintheti az idegsejtek peptid tartalmát, illetve aktivációs marker immunoreaktivitását is. Eredményeink szerint az stresszen átesett csoportok mellékvese tömegei magasabbak voltak a kontroll csoportokénál, mely a depriváción átesett egerekben volt a legkifejezettebb. Kortikoszteron mérések is alátámasztják a HPA tengely fokozott aktivitását. Immunszövettani eredményeink szerint maternális depriváción és krónikus stresszen átesett állatainkban emelkedett CRF sejtszámot, és


11

specifikus jeldenzitást (SSD) regisztráltunk a BST ovális (ov) magjában. Ezzel ellentétben az amygdala centrális magjában a CRF sejtszám és SSD csak a maternális depriváción át nem esett csoportban emelkedett krónikus stressz hatására. Ehhez hasonlóan a stressz által kiváltott neuronális FosB immunoreaktivitás és az Ucn1 SSD emelkedés is elmaradt a maternális depriváción átesett állatokban. A három találat elmélet alkalmazása PACAP heterozigóta egerekben ígéretes modell lehet a hangulatzavarok modellezésére. Az emelkedett CRF immunoreaktivitás a BSTov neuronokban, és a csökkent cpEW-Ucn1 neuronális aktivitás arra utal, hogy mindkét rendszer érintett, illetve az ellentétes irányban változott aktivitás és peptid kifejeződés hozzájárulhat a betegség kialakulásához.

E.4. Az os palatinum klinikai anatómiája – hogyan kerül a kemény szájpad egyik csontja az endoszkópos idegsebészet látókörébe? Eördögh Márton,1 Baksa Gábor,1 Reisch Róbert,2 Patonay Lajos1 2

1 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest, Klinik Hirslanden, Zentrum für Endoskopische und Minimalinvasive Neurochirurgie, Zürich, Svájc

Bevezetés. Az agyalapi mirigy endoszkóp segítségével, az orrüregen keresztül is operálható. Tekintettel a transnasalis idegsebészeti műtétek egy részénél fellépő vérzéses szövődményekre, szükségessé vált a potenciális vérzésforrásoknak a beavatkozások szemszögéből történő feltérképezése. Kérdés/hypothesis. Megvizsgáltuk, hogy mely anatómiai képletek felkeresése teszi lehetővé a gyakori vérzésfor-rást jelentő arteria sphenopalatina azonosítását. Anyag és módszer. Kilernc macerált koponyán, 2 érkorróziós készítményen, 3 formalinban fixált és 5 fixálatlan kadáveren a muűtéti szituációnak megfelelő endoszkópos transnasalis-transethmoidalistranssphenoidalis idegsebészeti beavatkozást végeztünk. 36 élő személy digitális volumentomográfiás (CBCT-) felvételeit is megvizsgáltuk. Az életkort és a nemi különbségeket nem vettük figyelembe. Eredmények. Az orrüregen keresztül a sinus maxillaris medialis falának megnyitása után annak hátsó fala kerül látótérbe. A nyálkahártyát a középső orrkagyló hátsó része mögött a csontfelszínről elemelve láthatóvá válik a foramen sphenopalatinum és a rajta keresztül az orrüregbe lépő arteria sphenopalatina ágai. A foramen sphenopalatinumot elölről a szájpadcsont szemüregi nyúlvá-nya (processus orbitalis ossis palatini) határolja, amely valamennyi vizsgált esetben háromszög alakú elődomborodásként jelent meg. Gyakran pneumatizált: hátsó rostasejt helyezkedhet el benne, illetve az ékcsonti öböl is beleterjedhet. A képalkotó felvételek alapján a nyúlványt alul-lateralisan minden esetben az arcöböl, alul-medialisan az orrüreg, felül pedig az ékcsonti öböl (az esetek 68,49%-ában) vagy a hátsó rostasejtek (az esetek 31,51%-ában) határolják. A rami septales arteriae sphenopalatinae közel vízszintesen, medialis irányba haladva, a sinus sphenoidalis és a nasopharynx határán helyezkednek el, számuk 1-3. A processus orbitalis ossis palatini eltávolítása után az arteria sphenopalatina törzse minden esetben megtalálható volt. Következtetések. A processus orbitalis ossis palatini egyértelműen azonosítható, így alkalmas az amögött belépő arteria sphenopalatina intranasalis szakaszának lokalizálására. Az ér megkímélése révén csök-kenthetőek a vérzéses műtéti szövődmények.


12

E.5. Endokannabinoid szignalizáció gerincvelői asztrocitákban Hegyi Zoltán,1 Oláh Tamás,2 Holló Krisztina,1 Kiss Attila,3 Csernoch László,2 Patonay Tamás,3 Antal Miklós1 1

DE-OEC, Anatómiai, Szövet és Fejlődéstani Intézet 2 DE-OEC Élettani Intéze 3 DE-TTK Szerves Kémiai Tanszék

A neuronok és gliasejtek közötti kétirányú kommunikáció megvalósításában számos neurotranszmitter, többek között az endogén kannabinoidok is részt vesznek. A neuronok által felszabadított endokannabinoidok az asztrocitákból - az azokon expresszálódó kannabinoid-1 receptorokon (CB1-R) hatva - glutamát felszabadulást váltanak ki, amely a közelben található neuronok működését befolyásolja. Ugyanakkor a két fő endogén kannabinoid ligandnak, a 2arachidonoil-glicerolnak (2-AG) és az anandamidnak a szintézisét katalizáló enzimek, a DGL-α és a NAPE-PLD ugyancsak expresszálódnak asztrocitákon. Nem ismert azonban, hogy a CB1-R aktiváció által indukált jelátviteli folyamatok befolyásolják-e a 2-AG-nak és az anandamidnak a felszabadítását asztrocitákban. Ennek a kérdésnek a megválaszolására először a CB1-R-nak, DGL-α -nak és NAPEPLD-nek az együttes expresszióját vizsgáltuk asztrocitákon többszörös immunfestések segítségével a gerincvelő felületes hátsó szarvában. Az asztrocita nyúlványok többségén sikerült CB1-R-t, illetve mindkét szintetizáló enzimet kimutatni, míg azonban a NAPE-PLD immunreaktivitás a CB1-R-ok körül homogén megoszlást, addig a DGL-α immunreaktív foltok a CB1 receptoroktól 5-6 m távolságban sűrűsödést mutattak. Így valószínűsíthető, hogy a CB1-R aktivációját követő Ca2+ tranziens elérheti a NAPE-PLD-t vagy DGL-α-t tartalmazó membránkompartmenteket, és indukálhatja anandamid vagy 2-AG felszabadítását. Az asztrocitákból felszabaduló kannabinoid ligandok viszont aktiválhatják a közelben található neuronok vagy gliasejtek által expresszált CB1-Rokat, eredményeink alapján ugyanis a CB1-R-ok denzitása az asztrocitákon található NAPE-PLD és DGL-α immunreaktív foltok körüli 5-6 m távolságban mutatott sűrűsödést. Az asztrociták kannabinoid rendszerének funkcionális jellemzésére primer gerincvelői asztrocita kultúrát hoztunk létre. Eredményeink alapján az asztrociták in vitromegőrzik a CB1-R, NAPE-PLD és DGL-α expresszióját. A CB1-R-ok funkcionalitását intracelluláris Ca2+ koncentráció mérésekkel igazoltuk szelektív CB1-R agonisták, illetve endokannabinoid ligandok alkalmazását követően, melyek az asztrocitákban Ca2+ tranzienseket indukáltak. Eredményeink alapján a gerincvelői asztrociták kannabinoid ligandokkal aktiválhatók, és az így kiváltott Ca2+ tranziensek aktiválhatják a gliasejteken expresszálódó Ca-dependens endokannabinoid-szintetizáló enzimeket, és ezzel a gliasejtekből elhúzódó endokannabinoid felszabadulást válthatnak ki.

E.6. Acut peritonitis indukálta hám-mesenchyma átalakulás lépéseinek vizsgálata mesothel sejteken Katz Sándor, Molnár Dávid, Balogh Petra, L. Kiss Anna Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, Magyarország Kísérleteink során Freund-adjuváns intraperitoneális injektálásával hashártyagyulladást váltottunk ki hím Sprague-Dowley patkányokon. Ezt követően vizsgáltuk a mesothel sejtekben bekövetkező változásokat a gyulladás különböző időpontjaiban egészen a regenerációig. Vizsgálataink igazolják, hogy gyulladás hatására a mesothel sejtekre jellemző fenotípus megváltozik, a sejtek lekerekednek,


13

intercelluláris kapcsolataikat elvesztítik, bennük fagocitált tartalom figyelhető meg ill., egyes sejtek elhagyják a bazális membránt is. Munkánk célja az volt, hogy immuncitokémiai módszerekkel támasszuk alá morfológiai vizsgálataink eredményeit. A gyulladás során azt tapasztaltuk, hogy a hámsejtekre jellemző citoszkeletális hálózat átrendeződik: a citokeratin pozitív mesothel sejtekben növekvő vimentin expresszió detektálható, amelyet az E-cadherin mennyiségének csökkenése is kísér. A bazális membránról levált sejtekben a makrofágokra jellemző ED-1 és OX-43 is jelen van, amelyeket a mesothel sejtek már a gyulladás első napján is expresszálnak. A mesothel sejtek közötti tigh junction-ok fő fehérjéje az occludin, amely már a gyulladás első napján internalizálódik és a citoplazmában EEA1 korai endoszóma markerrel kolokalizál, és a későbbi időpontokban sem mutatható ki a lizoszómákban. A bazális membrán degradációjában fontos szerepet játszó fehérje, az urokináz plazminogén aktivátor receptor (uPAR) elsősorban a mesothel sejtek bazális membránján figyelhető meg caveolin1 pozitív membránstruktúrákban. A levált, kerek morfológiával rendelkező sejtekben a caveolin1 a plazmamembránon, míg a caveolin1-uPAR kettősen jelölt struktúrák perinukleárisan detektálhatók. Mindezek az eredmények egyértelműen igazolják, hogy a gyulladás hatására a mesothel sejtek mesenchymális átalakuláson mennek keresztül. Az átalakulás reverzibilis: a 11. napra a hashártya mesothel rétegének integritása visszaáll.

E.7. Nyelvizmok motoneuronjain végződő primer afferens terminálisok detektálása és eloszlása békában Kecskés Szilvia,1 Matesz Klára,1,2 Birinyi András1 1

Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, 2 MTA-DE Idegtudományi Kutatócsoport, Debrecen, Magyarország A béka zsákmányszerző viselkedése a táplálkozásban résztvevő izmok összehangolt működésén alapul. A viselkedés hátterében álló neuronális hálózat aktivitását különböző agyidegek által szállított szenzoros afferensek befolyásolják, amelyek közvetlenül végződhetnek a motoneuronok sejttestein és dendritfáin. Az afferensek által aktivált motoneuronok között kiemelt szerepe van a különböző nyelvizmok mozgásáért felelős nucleus motorius nervi hypoglossi (XIIn) sejtjeinek. A béka nervus hypoglossusban lévő szenzoros rostok, amelyek kapcsolatban állnak a C2 gerincvelői ideggel, a nyelv felszínén lévő receptorok felől szállítják az ingerületet, és koordinálják a nyelv mozgások időzítését. Befolyásolhatja a táplálkozási viselkedés kimenetelét még a vestibularis rendszer, ami a test és a fej mozgásáról közvetíti az információt, illetve a nervus vagus, ami a garat és gége területéről illetve a szív, tüdő és a gyomor állapotáról küld információt az agytörzsbe. Vizsgálataink célja annak felderítése volt, hogy létesítenek-e közvetlen kapcsolatot a különböző primer afferensek a nervus hypoglossus motoneuronjaival, illetve feltérképeztük ezen kapcsolatoknak a magon belüli eloszlását is. Altatott békában különböző fluorescens festékekkel megjelöltük páronként a nervus hypoglossust és a VIII, IX-X, XII és C2 idegeket. A közvetlen kapcsolatok detektálását konfokális mikroszkóppal végeztük. A kapcsolatok eloszlásának leírásához vizsgáltuk ezek magon belüli rostro-caudalis helyzetét, axoszomatikus vagy axo-dendritikus jellegét és a szómától való távolságát. Eredményeink alapján a hypoglossus és a cervicalis afferensek terminálisai hasonló eloszlási mintázatot mutattak és nagyszámú kapcsolatot létesítettek a retractor motoneuronok proximalis dendritjeivel. A vestibularis afferensek jelölését követően a kapcsolatok nagy részét a protractor motoneuronok szómáján és proximalis dendritjein találtuk. A vagusból eredő terminálisok helyzete hasonló volt a vestibularisokhoz de ezekkel ellentétben megtaláltuk őket mind a protractor mind a retractor motoneuronokon. Az azonosított monoszinaptikus kapcsolatok jelenthetik a morfológiai

14


hátterét a kétéltűek összetett, gyors motoros válaszának, ami reflex-szerű képességet kölcsönöz az állatnak a zsákmányszerzés során. Forrás: MTA-TKI 255 és DE OEC Bridging Fund.

E.8. Óragén kifejeződési mintázatok vizsgálata csirke tobozmirigyben, egér suprachiasmaticus magban és emberi dermatológiai biopsziás mintákban Kommedal Siri,1 Otsuka Tsuyoshi,2 Yasuo Shinobu,2 Lengyel Zsuzsanna,1,3 Battyáni Zita,3 Csernus Valér,1 Nagy András Dávid1 2

1 Anatómiai Intézet, Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Pécs Laboratory for Regulations in Metabolism and Behavior, Kyushu University Faculty of Agriculture, Fukuoka, Japan 3 Bőr-, Nemikórtani- és Onkodermatológiai Klinika, Pécsi Tudományegyetem KK, Pécs

Felmerült, hogy a még tojásban fejlődő kiscsirkék tobozmirigye alkalmas modell lehet a cirkadián óra neuroendokrin hangolási mechanizmusainak vizsgálatára. Az óragének és a melatonin-szintézis kulcsgénjeinek 24 órás mRNS-expressziós mintázatait vizsgáltuk 19 napos, még ki nem kelt kiscsirkék tobozmirigyében, különféle megvilágítási ciklusok alatt. A vizsgált gének jelentős része napszaki ritmusban fejeződött ki, valamint egyetlen, 4 órával késleltetett megvilágítási ciklus is elegendőnek bizonyult az mRNS-expressziós mintázatok fázis-változtatására, a kikelt csirkéknél leírt mintázathoz hasonlóan. A fejlődő kiscsirkék tobozmirigye így igéretes modellkét szolgálhat a cirkadián óra neuroendokrin hangolási mechanizmusainak megértéséhez. A szezonális depresszióban szenvedők cirkadián órája "lassabban" jár, ami összefüggésbe hozható az agyi szerotonerg rendszer diszfunkciójával. A cirkadián óra fázis-siettetését melatonin koraesti alkalmazásával is el lehet érni. Laboratóriumi egérben azt vizsgáltuk, hogy a téli fotoperiódushoz szoktatott állatokban a 2 hétig naponta alkalmazott melatonin kezelés megváltoztatja-e a suprachiasmaticus magok 24 órás óragén-kifejeződési mintázatait a vehikulummal kezelt állatokéihez viszonyítva. Továbbá a szerotonerg transzmisszió tekintetében a transzmitter-szintézis, -release, és reuptake szabájozógénjeinek expressziós mintázatait vizsgáltuk a dorsalis raphe magban, összevetve az amygdalában megmért szerotoninszintek 24 órás mintázataival. A melatonin kezelés megváltoztatta a vizsgált gének transzkripciós ritmusát és az amygdala szerotoninszintjének 24 órás ingadozását is. Viselkedéses tesztekben az anhedonia mérésére érzékeny Porsolt- tesztben találtunk eltérést, míg a szorongás-jellegű tesztekben nem. Adataink alapján a melatonin igéretes eszköz lehet emberben a szezonális hangulatzavarok kezelésére. Ismert, hogy a cirkadián óra működési zavara elősegíthet rosszindulatú daganatos elfajulást is. Korábban az óragének csökkent expresszióját írták le tumoros szövetekben a szomszédos nem tumoros szövetminták összehasonlításában. Melanoma malignumon végzett klinikai tanulmányunkban a biopsziás anyagokban mért óragén-expressziós eltérések és a hisztopatológiai prognosztikai faktorok között nem találtunk összefüggést. A génexpressziós eltérések elsősorban nem a malignus sejtekre, hanem a környező sejtekre voltak jellemzők, mely megfigyelés a daganat közeli megváltozott szöveti anyagcsere-szabályozással hozható összefüggésbe.


15

E.9. A felületes hátsó szarvi neuronok migrációja és differenciációja a gerincvelőben Mészár Zoltán, Balázs Anita, Antal Miklós Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, OEC Debreceni Egyetem, Debrecen A fájdalmat kiváltó ingerületek fogadását, feldolgozását és felsőbb agyi központok felé történő továbbítását elsődlegesen a gerincvelő hátsó szarvának legfelszínesebb zónáiban levő idegsejt-hálózat végzi. Az érzőingerületek feldolgozását és továbbítását végző hátsó szarvi neuronok hat progenitor sejtcsoportból fejlődnek (dP1-dP6), amelyek a canalis centralis mentén dorso-ventralis tengely mentén rendeződnek. Ezekből a hátsó szarv felszínes zónáját alkotó posztmitotikus neuronok (dILA és dILB) egér embriókban az E11-E13 napokon differenciálódnak és a fájdalom ingerületek feldolgozására specializálódnak. Annak érdekében, hogy többet tudjunk meg e neuronhálózat kialakulásáról vizsgáltuk, hogy milyen útvonalon vándorolnak a dILA (gátló) és dILB (serkentő) idegsejtek a gerincvelő felszínes lamináiba, illetve ott hogyan differenciálódnak tovább. Kísérleteinkben a dILA és dILB neuronok differenciálódásának időszakában (E12,5) GFP-t kódoló vektort felhasználva, in utero elektroporációval megjelöltük a gerincvelő éppen akkor posztmitotikussá váló sejtjeit. A jelölést követő 1-4. túlélési napokon vizsgáltuk a plazmidot felvett sejtek morfológiai jellemzőit és megoszlását a hátsó szarvban. A kezelést követő 2. napon szórványosan a gerincvelő felszínes zónájában is ki tudtunk mutatni GFP-vel jelölt neuronokat, míg a 3. napon a GFP-t expresszáló sejtek túlnyomó többsége már a felszínes zónában tartózkodott. Morfológiai jellemzőjüket tekintve a jelölt sejtek az elektroporációt követő első napon unipolárisak voltak, majd a 2-3. napokon bipolárissá váltak. Az esetek egy részében a nyúlványok radier orientációt mutattak. Azok a sejtek, amelyekre a nem radiális irányú orientáció volt jellemző, főként a hátsó szarv és a funiculus posterior határán helyezkedtek el. Eredményeink azt mutatják, hogy a hátsó szarv felszínes lamináit kialakító idegsejtek vándorlása több migrációs sejtalakkal és ezzel összefüggő vándorlási dinamikával jellemezhető folyamat. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a kései születésű dILA és dILB neuronok a gerincvelő felszínes lamináiba a korábban született mélyebb laminákban elhelyezkedő sejteket dorso-lateralis irányban megkerülve vándorolnak.

E.10. Epithelio-mesenchymális kölcsönhatások szerepe a bursa Fabricii fejlődésében Nagy Nándor, Oláh Imre¶ Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Fejlődésbiológia és Immunmorfológia Laboratórium, Budapest A bursa Fabricii (BF) a madarak bélhez asszociált primer nyirokszerve, a B lymphocyták differenciálódásának, érésének helye. Az embryonális fejlődés kezdetén a BF epithelialis telepe a cloaca disztális, ektoderma-eredetű szakaszából (proctodeum) indul ki és szoros kapcsolatban marad az utóbél entodermális hámsejtjeivel. Az organogenezis idején a bursa hámkezdeményét vastag mesenchymális sejtréteg borítja, amelyet hemopoietikus eredetű sejtek (B-lymphocyta, makrofág és dendritikus prekurzorok) népesítenek be. A véreredetű sejtek a mesenchymában vándorolnak és a hámsejteket follikulusbimbók képzésére késztetik. A B-lymphocyta prekurzorok további differenciálódását a bursa follikulusokat alkotó dendritikus- és hámretikulum sejtekből álló mikrokörnyezet határozza meg. A stromális mikrokörnyezet jelentősége a hemo- és lymphopoiezisben főleg az őssejtek differenciálódását irányító növekedési faktorok és citokinek felfedezésével


16

értékelődött fel. Az immunológus a mikrokörnyezet elemeit "csak" a funkciójának megindulásától értékeli, míg a fejlődésbiológust az a folyamat érdekli, ahogy a funkcionális állapot kialakul. Jelen munkánk során a BF stromális sejtjeinek differenciálódását in situ hybridizációs, immuncitokémiai és embryomanipulációs módszerekkel vizsgáltuk. Az embryonális cloaca entodermája a béltraktushoz hasonlóan Sonic hedgehog (Shh) növekedési faktort expresszál, míg a proctodeumából (ektoderma) származó BF epitheliuma Shh negatív maradt. A hámsejtekhez hasonlóan az utóbél és a bursa mesenchymája között is megfigyelhető különbség: míg a bélfal extracelluláris mátrixában erős tenascin expresszió figyelhető meg, addig a bursa mesenchymális kompartmentje nem tartalmaz tenascin fehérjét. Ezek a különbségek felvetik azt a lehetőséget, hogy a proctodeum Shh negatív epitheliuma és a farokbimbó tenaszcintól mentes mesenchymája szükséges vagy megengedő módon vesz részt a primer nyirokszerv kialakításában. Hipotézisünk igazolására in vitro hámmesenchyma rekombinációs technikával, mesterséges bursa telepeket készítettünk, melyeket hemopoietikus sejtek kolonizációjára csirke embryok coeloma üregébe ültettünk. A rekombináció során Shh+ utóbél eredetű epitheliumot vagy Shh- bursa hámot tenyésztettük bursa eredetű, tenascin-, mesenchyma sejtekkel. Amikor BF mesenchymáját Shh+ hámsejtekkel rekombináltuk akkor a mesenchyma tenascint expresszált, follikulusok nem alakultak ki, bizonyítva hogy a bursa fejlődését a Shh és a tenascin expressziójában fellépő kölcsönhatás gátolja.

E.11. The anatomy of the cartilages of the nose Pálházi, Péter,1 Grimm, András,1 Eördögh, Márton,1 Baksa, Gábor,1 Daniel, Rollin,2 Patonay, Lajos,1 Nagy, Krisztián3 1

Department of Anatomy, Histology and Embryology, Semmelweis University, Budapest 2 Division of Plastic Surgery, University of California-Irvine, CA, USA 3 Cleft & CraniofaciaCentre and Division of Maxillo-Facial Surgery, General Hospital St. Jan, Bruges, Belgium; 1st Department of Pediatrics, Semmelweis University, Budapest, Hungary Introduction. Our aim was to describe the detailed surgical-functional anatomy of the lateral nasal wall cartilages, which is highly important in patients with lateral nasal wall collapse. Materials and methods. Nasal dissections were done in 15 fresh cadavers (30 hemi nose dissections) at the time of autopsy. There were neither storage, nor freezing distortions. Results. 1) Lateral Crura (LC). The LC has a wide variety of dimensions as well as transverse and longitudinal vectors. However, the most common is a convex transverse axis and a convex longitudinal axis, which becomes at the turning point (TP) concave. 2) Alar Ring (AR). The AR is an absolute reality composed of the LC continuing into accessory cartilages. The number of the accessory cartilages varies from 1 to 4. In contrast to the tripod concept, the AR does not go to the pyriform aperture, but curves interiorly toward the anterior nasal spine. 3) Mucosal Space (MS). Most surgeons and anatomists are unaware of the existence or dimensions of the MS, which acts as the bellows of the nose. 5) Transversalis Muscle (TM). The TM overlies the MS and ULC and attaches to the internal valve via the scroll ligament. The TM is the only compressor muscle of the nose. 6) Upper Lateral Cartilage (ULC). Based on removal of the nasal bones, the ULC extends down to the suture line between nasal bone and frontal process of maxillary bone 10-12 mm cephalically. During the dissections, it became obvious, that a new concept for dividing the lower lateral wall was necessary a longitudinal stable upper 1/3 and a longitudinal flexible lower 2/3. The stable portion is comprised of the ULC and LC. The critical dividing line occurs at the TP of the LC, continues across the overlapping scroll junction, and on to the lower border of the ULC. The lower portion consists of the mobile alar base, the flexible AR, the dynamic MS, and the regulating forces of the TM. Conclusion. The lower nasal wall with its cartilages is an absolutely dynamic structure, with a complicated surgical anatomy, but mandatory during rhinoplasty procedures.


17

O.1. Digitalizált radiogram és eredeti készítmények felhasználása az anatómia oktatásában Kolossváry Márton, Székely Andrea Dorottya Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest Háttér. Az európai és észak-amerikai egyetemeken az anatómiaoktatás forradalmi változásokat él meg. A klasszikus, szisztémás megközelítést több helyen felváltotta a klinikai (sebészi, radiológiai) orientáció erősödése, az oktatók közé mind nagyobb számban vonnak be klinikusokat is. A képalkotó diagnosztika anatómiai alapjainak oktatása a Semmelweis Egyetem curriculumában is fontos szerepet kapott. A több detektorsoros CT - (MDCT) -vel készített nagy felbontású felvételek alapján 3D-s rekonstrukciós képeket készítettünk a szívről a Semmelweis Egyetem Cardiocascularis Központjában. Vizsgálatainkkal arra kérdésre kívántunk válaszolni, hogy a rekonstruált 3D képek oktatásban való felhasználása (kivitelezhetőség és hatékonyság tekintetében) jelenthet-e előnyt az elméleti előadás, illetve a gyakorlati bonctermi oktatással szemben. Módszerek. A szív morfológiájának elsajátítása volt a feladat. 27 olyan elsőéves orvostanhallgató vett részt a vizsgálatban, aki legalább jó eredményt ért el az első anatómia demonstrációján, de a szívet még nem tanulta. A hallgatókat három csoportba soroltuk: elméleti előadás (EE, n=6), gyakorlati bonctermi (GyB, n=10) és gyakorlati radiológiai (GyR, n=11). Mindhárom csoport egy-egy órás oktatásban részesült. A tanítási módszerek hatékonyságát egy 25 pontos elméleti kérdéseket tartalmazó kérdőív, és egy 25 pontos "pin test" (eredeti anatómiai preparátumokon megjelölt képletek azonosítása) segítségével vizsgáltuk. Eredmények. A GyR és GyB csoport szignifikánsan (p<0,05) jobb eredményt ért el az elméleti kérdéseken, mint az EE csoport. A gyakorlati kérdések eredményeiben a csoportok között nem volt szignifikáns eltérés. Következtetések. Eredményeink azt mutatják, hogy az anatómiai curriculumban a gyakorlati oktatási formák eredményesebbek lehetnek az elméleti előadásokkal szemben, illetve hogy a modern képalkotó eljárások a komplex 3D-s struktúrák megértéséhez nagy segítséget nyújthatnak.

O.2. A graduális és posztgraduális anatómia oktatás kérdései - a térbeli érzékelés tudományos mérése Molnár Dávid Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, Magyarország A humán anatómia mint önálló diszciplína léte vitathatatlan a graduális orvosképzésben. A posztgraduális időszakban az anatómiai ismeretek bővítését, szinten tartását biztosítani hivatott lehetőségek hazánkban korlátozottan hozzáférhetőek, és legtöbbször nélkülözik az anatómus kollégák részvételét. E tendencia ellen fellépni alapos felkészülést igényel, és mindinkább előtérbe helyezi az anatómus életpálya pedagógiai szemléletét. Az oktatási feladatok ilyen irányú bővülése kontraproduktív lehet az egyetemi státusz által megkövetelt aktív kutatómunkával szemben. E feszültséget oldhatná fel a pedagógiai tevékenység és hatékonyság tudományos igényű elemzése, amely elősegíthetné a már hozzáférhető korszerű oktatási technológiák elterjedését, valamint további metódusok kidolgozását.

18


O.3. Komputer-asszisztált és audió-vizuális oktatási módszerek alkalmazása az anatómia és szövettan oktatásban Antal Miklós Debreceni Egyetem, OEC, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Az utóbbi 3-4 év alatt a Debreceni Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetében jelentős mértékben fejlesztettük az oktatási infrastruktúrát és ezzel együtt a humán anatómia és szövettan oktatásában alkalmazott oktatási módszereket. A fejlesztések a következő alapvetésekből indultak ki: 1) A tetembontás jelentősége és szükségessége a humán anatómia oktatásában megkérdőjelezhetetlen. 2) A tetembontás jó kiegészítője a plasztinált preparátum. 3) A modern oktatástechnikai módszerek alkalmazásától nem lehet eltekinteni. 4) A nemzetközi oktatási gyakorlatban egyre szélesebb körben terjed a virtuális mikroszkópos oktatási rendszer alkalmazása. 5) A magas létszámú hallgatói csoportok oktatása igényli az oktatástechnikai módszerek újragondolását. 6) A fiatal oktatói gárda igényli a tananyag egységes szemléletben való bemutathatóságát. Az előadás során be fogom mutatni azokat az oktatás-módszertani fejlesztéseinket, amelyek mára szervesen beépültek a mindennapos oktatási gyakorlatunkba.

O.4. A magyar nyelvű anatómiaoktatás jelene Marosvásárhelyen Pávai Zoltán Anatómia és Fejlődéstani Tanszék, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhely, Románia A marosvásárhelyi orvosi oktatás, és ezen belül az anatómia oktatás kettős sőt hármas követelményrendszernek kell eleget tegyen. Mivel Romániában zajlik be kell illeszkedjen a romániai követelményrendszerbe. Mivel magyar nyelven IS folyik, és a végzős diákok egy része Magyarországon folytatja a szakma elsajátítását, alkalmazkodnia kell a magyar rendszerhez is. Európai Uniós tagországként pedig elfogadhatónak kell lennie az Unió számára. Jelen pillanatban egy tanár, egy előadótanár, két adjunktus, egy tanársegéd és két időlegesen alkalmazott tanársegéd, PhD halgató biztosítja a magyar nyelvű oktatást. Az anatómia az AOK-n három félév, valamint egy szemeszter klinikai anatómiát jelent, a FOK-on két, a gyógyszerészeten egy, a nővérképzőn pedig két féléven át tanulják a diákok. Romániában az anatómia NEM foglalja magába a szövettan oktatását is, ez egy két féléves tantárgyként külön szerepel (két adjunktus biztosítja). A tananyagot a tanszék saját jegyzetei, a Szentágothai anatómia, valamint az előadók által felhasznált különböző kereskedelemben beszerezhető nemzetközi kiadványok biztosítják. Az egyetemi rendszer sajátossága, hogy az oktatószemélyzet döntő többsége gyakorló orvosként is dolgozik. Ez fokozott klinikai orientációt biztosít, különösen a gyakorlati oktatásban. Hátránya a kutatásban való csökkent részvétel. A Tanügyi törvény legújabb változata megszüntette a gyakornoki állást és nem teszi lehetővé tanársegédek alkalmazását, csak miután megszerezték a PhD címet. A PhD halgatót viszont kötelezi 6 gyakorlati óra megtartására. A különböző egyetemek közötti kapcsolatok időnként akadozva, vagy egyáltalán nem működnek, amelyhez hozzájárultak az elmúlt éveknek egyes nem hivatalos kezdeményezései is, amelyektől a vásárhelyi egyetem vezetősége teljes mértékben elzárkózott.


19

Mivel a Magyar Anatómus Társasággal is meggyengült a viszonyunk, habár hosszú ideig tagdíjfizető tagok voltunk, úgy gondolom jó lenne újrabogozni a megszakadt szálakat, és ez reményem szerint mindkét félnek, de elsősorban a diákoknak és jövendő orvosoknak hasznára válik.

O.5. Praxis-orientált anatómia az állatorvosképzésben Sótonyi Péter Tamás Szent István Egyetem, Állatorvostudományi Kar, Anatómiai és Szövettani Tanszék, Budapest Az anatómia oktatása a hallgatóknál a kezdeti lelkesedés után nem kap elegendő figyelmet és megbecsülést. Az egyetemi tematikák a felsőbb éves hallgatóknál is tudottnak könyveli el az anatómiai fogalmakat, pedig azok felejtődnek, az oktatás sokáig nélkülözte a rendszerbe fogott, az alkalmazhatóságot szem előtt tartó anatómiai ismétlést. Az érdeklődők eddig is megtalálhatták a megfelelő anatómiai információkat a szakkönyvekben és az anatómiai atlaszokban. A praktizáló állatorvosok szerint viszont nehezen emészthetőek, időigényes elmélyedést kívánnak a bonctani könyvek, és ez elveszi kedvüket a hosszabb keresgéléstől. A napi állatorvosi munkához kevésbé szükséges részletek elfelejtése miatt időnként nehéz eljutni egy sürgősen szükséges, rövid válaszig is. Ezért gondoltunk arra, hogy az állatok részletes bonctani bemutatását, képi megjelenítését elvégezzük. A gyakorló állatorvosi szempontok (boncolási irány, tájékozódási pontok a képeken) figyelembe vételével elkészített anyagok lehetővé teszik, hogy a kollégák akkor és azt az anatómiai témakört tanulmányozhassák, amire éppen szükségük van.

O.6. Klinikum integrálása az anatómia tantárgyba - dominikai tapasztalatok Reglődi Dóra Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Anatómia Intézet Az amerikai orvosképzésben az első naptól kezdve integrálják a klinikai szemléletet az anatómia és szövettan oktatásába. Ez a szemlélet nálunk is bizonyos mértékig megvan, hiszen funkcionális anatómiát oktatunk, klinikai anatómiával kiegészítve. Arról azonban erősen megoszlanak a vélemények, hogy milyen mértékben, mennyit, mikor oktassunk, és ezt mennyire kérjük számon. A vitaindító előadásban pro- és kontraérvek felsorolása mellett egy modern infrastruktúrával rendelkező, karibi USA egyetemen folyó anatómiai oktatásba nyerünk betekintést.


20

O.7. Humán fej-nyak régióban végzett boncolás interaktív térhatású rekonstrukciója. 4D Anatomy szimulátor Molnár Attila,1 Nemeskéri Ágnes,1 Balogh Attila2 1

Semmelweis Egyetem, Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet 2 Országos Idegtudományi Intézet, Budapest

Bevezető. 4D Anatomy egy egyedülálló magyar innováció, mely lehetővé teszi anatómiai boncolások és kadaveren végzett szimulációs műtéti eljárások interaktív térhatású megjelenítését. A technológia segítségével a felhasználó a számítógépen virtuális műtéti eljárásokat , anatómiai boncolásokat végezhet tanulmányozhatja az emberi test komplex felépítését. Módszer. Egy humán fej nyak preparátumot készítettünk boncolások céljára amelyet 5%-os formalin oldatban fixáltunk. A preparátumot elmozdulás mentesen, de bármikor eltávolítható módon rögzítettük a NeuroArc térszkennerbe. A boncolási folyamat minden egyes fázisát a térszkenner segítségével örökítettük meg majd a képanyagot a 4D Anatomy számítógépes program segítségével interaktív térhatásban fotográfiás környezetben modulokba szerkesztettünk. Eredmény. Előállítottuk a humán fej-nyak régió boncolásának interaktív térhatású szimulátorát, amelynek segítségével a felhasználó körbeforgathatja a preparátumot tetszőleges nézőszögekből megfigyelheti és ugyanazokban a perspektívákban a szöveti rétegek egymás utáni eltávolításával akár boncolhatja is a preparátumot Következtetés. A fej-nyak régió 4D Anatomy rekonstrukciója értékes eszköz a hallgatók és a sebészek képzésében egyaránt, mely segítségével a fej-nyak régió bonyolult térbeli felépítése könnyen szemléltethető. Az illusztráción alapuló 3D animációk világával szemben ez az újszerű megjelenítés fénykép alapú, a boncterem és a műtéti élmény valós világát varázsolja a számítógép képernyőjére.

O.8. 4D Anatomy: interaktív térhatású anatómiai oktatóeszköz Balogh Attila Országos Idegtudományi Intézet, Budapest 4D Anatomy egy egyedül álló magyar innováció mely lehetővé teszi anatómiai boncolások és kadaveren végzett szimulációs műtéti eljárások interaktív térhatású megjelenítését. A technológia segítségével tanulók/oktatók anatómiai preparátumokat tanulmányozhatnak, virtuálisan elforgathatóak rétegszerűen boncolhatnak, műtéti eljárásokat gyakorolhatnak a számítógépen. A forradalmian újszerű megjelenítés mellett a számítógépes program lehetővé teszi a képanyaghoz illesztett eLearninges multimediás tananayg bemutatását is. Az illusztráción alapuló 3D animációk világával szemben az aljárás a boncterem és a műtéti élmény valósághű rekonstrukcióját adja. A 4D Anatomy projekt célja az egész emberi test szkennelése és a jelenleg elérhető legkorszerűbb anatómiai és sebészeti szimulációs interaktív oktatóeszköz létrehozása. A demonstráció során bemutatásra kerül a technika hátterét képező eljárás és a számítógépes alkalmazás is. Az előadás végeztével lehetőség nyílik a számítógépes program kipróbálására.


21

E.12. Mikroglia antigének kifejeződésének tér- és időbeli eloszlása a fejlődő csirke idegrendszerében Molnár Dávid, Oláh Imre, Nagy Nándor Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, Magyarország A mikroglia sejtek a központi idegrendszer fagocitózisra képes elemei, amelyek egy immunológiai hálózatot képeznek. A jelenleg érvényes elmélet szerint e sejtek a szikhólyag primitív makrofág populációjából származnak, amelyek benépesítik az embriót, beleértve a neuroepitheliumot és annak származékait. Számos kísérletes metódus révén közelítik meg az ilyen típusú mieloid előalakok sorsának feltérképezését, azonban a differenciálódás lépcsői a mai napig nem tisztázottak. Korábbi munkánk során bemutattuk, hogy a csirke központi idegrendszerének mikroglia sejtjei CD45 (C típusú protein-tirozin-foszfatáz receptor), CD44 (hialuronsav receptor) és MHC II molekulákat fejeznek ki. Újszerű megfigyelésként igazoltuk, hogy a sejtek hordozzák a korábban Bsejt specifikusnak gondolt ChB6 (seu Bu-1) antigént is. Jelen munka célja, hogy összefoglaljuk a csirke mikroglia sejtek immunfenotípusának időbeli változását. A központi idegrendszer első bevándorolt hemopoetikus elemei CD45+ kerek sejtek, amelyek időrendi sorrendben CD44, majd MHC II molekulák kifejezését kezdik meg. A nyúlványok képzésével egy időben, az embrionális 8-10. naptól a mikroglia sejtek ChB6 pozitivitást mutatnak. A szubventrikuláris zóna sejtjei kevésbé nyúlványozott alakot őriznek meg, intenzív immunjelölés mellett. Annak érdekében, hogy igazoljuk, valóban a ChB6 molekulát hordozzák a mikroglia sejtek, a géntermék mRNS és fehérje szintű jelenlétét mutattuk ki a központi idegrendszerből vett szövetmintákban. Megfigyeléseink lehetővé teszik a csirke mikroglia sejtek differenciálódási lépéseinek tér- és időbeli nyomon követését. A ChB6 felszíni glikoprotein kimutatása érdekes kapcsolat lehetőségét veti fel e makrofág típusú elemek és a B-limfociták között, ugyanakkor kísérletesen előidézett patológiás állapotokban mikroglia reakció követésének hasznos eszköze lehet.

E.13. A filogenetikailag ősi fejlődési útvonalak vizsgálatának lehetősége a fogfejlődés során: BMP 4 szerepe a fogfejlődés korai stádiumaiban Papp Tamás, Chang Hwa Ham, Polyák Angéla, Papp Krisztina, Felszeghy Szabolcs Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Debreceni Egyetem, Orvos és Egészségtudományi Centrum A fogfejlődést az orális epithélium és az alatta elhelyezkedő ectomezenhima közötti reciprok kölcsönhatások irányítják. A fogfejlődés irodalmában ismert számos jelátviteli út közül transforming growth factor β (TGFβ) által fémjelzett jelátviteli út kiemelkedő fontosságú a fogcsírában található sejtek életciklusának, illetve a szövetek differenciációjának szabályzásának szempontjából. A TGFβ családba tartozik az általunk vizsgált bone morphogenetic protein 4 (BMP 4). A rágcsálók metszőfogainak labiális gyökérnyúlványai pluripotens sejteket tartalmaznak, melyek felelősek az erodálódó apikális vég zománctermelő sejtjeinek pótlásáért. Ezen szekretoros ameloblastok az erodálódó vég miatt folyamatosan termelődő zománc mátrixot szintetizálják. A labiális gyökérnyúlvány pluripotens sejteiből a zománctermelő sejtek differenciálódásáért a TGFβ családba tartozó BMP 4-nek bizonyított szerepe van, illetve ezen sejtek specifikus markerének az ameloblastinnak a megjelenését is indukálja.


22

Célunk, hogy a labiális gyökérnyúlványokban lévő pluripotens sejtek életciklusát befolyásoljuk exogén BMP 4 adagolásával, illetve a zománctermelő sejtek érésére az exogén BMP 4 által kiváltott hatást monitorozzuk az ameloblastin expresszióját vizsgálva. A vizsgálatokhoz a fogfejlődés korai stádiumában lévő egér embriók fogcsíráit tenyésztjük szövetkultúrában. A fogcsírákat 5 napig 15%-os DMEM médiumban tenyésztjük a kontroll csoportnál, míg a kísérleti csoportban 1 µg/ml koncentrációban BMP 4-et adagoltunk a médiumba. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a kontroll minták labiális gyökérnyúlvány mérete nagyobb mint a BMP 4-el kezelt fogcsírák esetén, Azt, hogy ezen eltérés hátterében a sejtek osztódásában és/ vagy apoptózisában bekövetkezett változás állhat-e vizsgálataink során monitoroztuk a sejtek ploriferációs aktivitását (BrdU inkorporációs teszt) illetve ezen sejtek apoptozisának vizsgálatára Tunnel analízist végeztünk. A szekretoros ameloblastok érésében létrejövő esetleges változásokat ezen sejtek specifikus markerének az ameloblastinnak az in situ hibridációval történő kimutatásával vizsgáljuk. A kísérletes munkát a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú projekt, valamint EU FP7 ERG és a DEOEC Korean Research grantja támogatta.

E.14. Rescuing injured spinal motoneurons by stem cell grafting: what can we learn from stem cells? Antal Nógrádi,1 Krisztián Pajer,1 Csilla Nemes,2 Krisztián Kovács,2 Sára Berzsenyi,2 András Dinnyés2 1

Department of Anatomy, Histology and Embryology, Faculty of Medicine, University of Szeged, 2 Biotalentum Ltd, Gödöllő, Hungary

Following an injury to their axons close to the cell body, adult motoneurons generally die. We have provided evidence that, murine embryonic neuroectodermal stem cells (NE-GFP-4C) grafted into the rat spinal cord rescue the vast majority of the motoneurons and enable them to reinnervate peripheral targets. Stem cell grafts produced the modulatory cytokines IL-1-alpha, IL-6, IL-10, TNF-alpha and MIP-1-alpha. The neurons and astrocytes in the ventral horn of grafted animals also produced IL-6 and MIP-1-alpha, indicating a strong interaction between the graft and the host tissue. The infusion of function-blocking antibodies against all cytokines into the grafted cords completely abolished their motoneuron-rescuing effect, while neutralization of only IL-10 suggested its strong effectivity on motoneuron survival. Transplantation of murine induced pluripotent stem cells (m-iPS) induced similar reinnervation pattern but with a moderate effect. Detailed analysis of the secretome indicated a similar expression pattern of cytokines combined with the neurotrophic factors GDNF and NT-4. However, the differentiation of m-iPS cells was a much quicker process than that of NE-GFP-4C cells, suggesting that antigen exposure on the cell surface plays a very important role in cell recognition and elimination by macrophages. We suggest here that the anti-inflammatory function of IL-10 combined with the action of proinflammatory cytokines produced by grafted stem cells, host neurons and glia exert a strong modulatory function in the CNS, promoting the prevention of neuronal cell death.


23

E.15. A pulyka (Meleagris gallopavo) légzsákrendszerének térfogatmérése és 3Dmodellezése CT adatok alapján Petneházy Örs,1 Donkó Tamás,1 Nagy Szilvia,2 Lassó András,3 Repa Imre1 1

Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet, Kaposvár, Magyarország 2 Pécsi Diagnosztikai Központ, Magyarország 3 School of Computing, Queen's University, Kingston, Canada

Bevezetés. A madarak légzőrendszerének anatómiája összetettebb, mint az emlősöké. A tüdő a mellkasban rögzített módon található, a ki- és belégzés során térfogata alig változik. A levegő légzőfelületeken történő átáramoltatását - a madárfajonként eltérő számú - légzsákok, fújtatóhoz hasonló mozgása idézi elő. Ezek bemutatására több preparatív módszer létezik, de a fiziológiás helyzetet mindegyik többé-kevésbé torzítva adja vissza. A szerzők CT adatok térbeli rekonstrukciójával mutatják be e komplex rendszer anatómiáját. Anyag és módszer. Vizsgálatainkhoz 3 darab, 20 hetes bakpulykát használtunk. Az állatokat 5tf% Isofluran és 2 l/perc O2 keverékkel, maszkkal bódítottuk. A mérések alatt az Isofluran 2 tf%, az O2 mennyisége 2 l/perc volt. A madarakat PVC-ből készült félcsőben, hasi fekvésben rögzítettük, a lábaikat hátrahúzva, szárnyaikat a törzs mellé hajtva. A CT-vizsgálatokhoz Siemens Definition Flash 2x128 szeletes készüléket használtunk (Siemens Gmbh, Erlangen, Germany), a felvételeket transversalis síkban készítve. Az elkészült sorozatokon 3DSlicer program segítségével azonosítottuk a légzsákokat, majd 3 dimenziós rekonstrukciókat készítettünk. Eredmények és értékelésük. Az alkalmazott beállításokkal és a program (3DSlicer) segítségével, a CT sorozatokon jól azonosíthatóak voltak a légzsákok, azok kiöblösödései a különböző szervek körül, illetve a csontvázrendszer egyes elemeiben. Pontos térfogatméréseket tudtunk végezni a légzőrendszer különböző elemein, melyeket az állat testtömegéhez, testfelszínéhez és izomtérfogatához viszonyítva további, az állatovos-tudományt, állattenyésztést szolgáló követleztetésket lehet levonni.

E.16. Citoszkeletális eredetű neuropszichiátriai kórképek ultrastrukturális vizsgálata hippokampuszban Bence Rácz,1 Diana Hazai,1 Péter Sótonyi,1 Richard Weinberg2 and Scott H. Soderling3 2

1 SZIE ÁOTK Anatómiai és Szövettani Tanszék, Budapest Department of Cell Biology and Physiology, School of Medicine, UNC at Chapel Hill, USA 3 Department of Cell Biology, Duke University, USA

Számos súlyos neuropszihiátriai kórkép hátterében húzódhat genetikai elváltozás, azonban az ismert egyedi génmutációk csak ezen megbetegedések egy részében mutathatóak ki. Ez arra utal, hogy a kórképek kialakulásában multigenetikus útvonalak lehetnek érintettek. Bizonyos pszichiátriai kórképek hátterében az aktin polimerizáció szabályozásában bekövetkező elváltozás feltételezhető, amely a normál szinaptikus működést károsan befolyásolja. Hogy jobban megérthessük az aktin szabályozásában bekövetkező esetleges kóros útvonal-elváltozásokat, knock-out egereket hoztunk létre, amelyekben az aktin-szignalizációs WAVE-1 és Arp2/3 komplex enzimek hiányoztak. Az Arp2/3 komplex egy igen konzervált fehérjekomplex, amely végső állomása több, aktin polimerizációt szabályozó jelátviteli útvonalnak. A mutáns állatok agyának elektronmikroszkópos vizsgálata során progresszív dendrittüske pusztulást tapasztaltunk a hippokampuszban és a neokortexben, továbbá a tüskék jelentős morfológiai elváltozásokat mutattak a kontroll állatokhoz képest. Adataink arra utalnak,


24

hogy a WAVE-1 ill. Arp2/3 komplex alapvetően szükséges az aktivitás-függő szinaptikus plaszticitáshoz, és a tüskeszinapszisok hosszú-távú fenntartásáért. A kutatás az NIH (R01-NS059957 SHS), a March of Dimes Grant (6-FY10-289, SHS), az OTKA (K83830, RB), a HHMI, NINDS (R01NS035527, RJW), és a Magyar Tudományos Akadémia Bólyai János Kutatási Ösztöndíj (RB) támogatásával valósult meg.

E.17. Módszer a kutya agykamráinak in vivo térfogatmérése MRI-vel Reinitz László,1 Petneházy Örs,2 Bajzik Gábor,2 Biró Gergely,2 Garamvölgyi Rita,2 Benedek Bianka,1 Sótonyi Péter1 2

1 SZIE ÁOTK Anatómiai és Szövettani Tanszék Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet, Kaposvár, Magyarország

A kutya agykamráit kitöltő agy-gerincvelői folyadék térfogati értékére a mai napig nincs általánosan elfogadott középérték, és az emberre vonatkozó adatok is csak hiányosan és nagy szórással ismertek. Pontos meghatározására sokáig csak a post mortem végzett mérések léteztek. Az MRI megjelenésével került először a tudomány kezébe olyan eszköz, amellyel ez a feladat in vivo elvégezhető, de kutyáról ezen eljárással számított adatok még nem kerültek közlésre. A szerzők a humán gyakorlatból adaptált, speciális beállítású, T2 súlyozott spin echo MRI vizsgálatot végeztek egy beagle fajtájú kutyán az M2 rostralis végétől a harmadik farokcsigolyáig, saggitalis síkokban, majd számítógépen, Slicer 3D programmal elemezték a kapott adatokat. A feldolgozás során 3.66 ml-ben határozták meg az agygerincvelői folyadék kamrai kompartmentjeinek összesített térfogatát. A mérési eljárást egy plexiből készült speciális fantomon 99,96%-os pontossággal validálták. A protokoll lehetővé teszi a csoportos vizsgálat elvégzését az agy-gerincvelői folyadék térfogati alapértékének meghatározására az agykamrákban.

E.18. Amylin: egy újonnan azonosított és az anyai magatartást befolyásoló neuropeptid a központi idegrendszer preoptikus területén Szabó Éva Rebeka,1 Cservenák Melinda,1 Thomas A. Lutz,2 Dobolyi Árpád1 1

MTA-SE Neuromorfológiai és Neuroendokrin Kutatócsoport, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, Magyarország 2 Institute of Veterinary Physiology, University of Zurich, Zurich, Switzerland

A perifériás hormonként ismert amylin, vagy szigetsejt-amyloid polipeptid, központi idegrendszeri expresszióját kutatócsoportunk mutatta ki patkány anyákban. Amylin-expresszió csak a szülést követően volt megfigyelhető patkány anyákban az anyai magatartás központi idegrendszeri szabályozásában kiemelt jelentőséggel bíró preoptikus területen. A szülést követően megemelkedett amylin mRNS-szint szignifikáns növekedést mutatott patkány anyákban kölykeik jelenlétében. További amylin-expresszió volt megfigyelhető szűz, nem-laktáló, de anyai magatartást mutató (ún. anyai magatartásra szenzitizált) nőstény patkányokban, ugyanakkor ez az expresszió elmaradt a nem szenzitizálódott, azaz a szenzitizálási folyamat ellenére anyai viselkedét nem mutató szűz nőstényekben. A megnövekedett amylin-expresszió mind patkány anyákban, mind szenzitizált szűz nőstényekben immunhisztokémiai módszerrel peptid szinten is kimutatható volt, az amylin-tartalmú neuronok eloszlása megegyezett az in situ hibridizáció révén leírt amylin mRNS-t expresszáló sejtek elhelyezkedésével a preoptikus területen. Az amylin-neuronok a preoptikus területen belül csak az


25

anyai viselkedés során aktív magokban találhatók, azaz: a mediális preoptikus magban, a mediális preoptikus area bizonyos területein, illetve a bed nucleus of the stria terminalis ventrális részén. Ovariektómia az amylin indukciójára hatástalan volt, ez az amylin neuronok szexuál szteroidoktól független aktivációját feltételezi. Kölykök visszaadásának hatására az amylin-tartalmú idegsejtek Fosaktivációt mutattak, azaz a vizsgált neuropeptidet tartalmazó neuronok aktiválódtak. Az amylin anyai magatartás szabályozásában betöltött szerepét vizsgálva kondícionált helypreferencia tesztet végeztünk vad típusú és amylin-hiányos egér anyákon. A vad típusú anyák a kölyök-asszociált dobozban tartózkodnak többet, tehát azt preferálják. Ezzel szemben, az amylint nem tartalmazó egér anyák nem preferálták a kölykökhöz asszociált dobozt, tehát az anyai magatartásuk ezen aspektusa, amit anyai motivációként interpretálhatunk, csökkent mértékű volt. Az amylin mint neuropeptid anyai magatartás szabályozásában való szerepét támasztják alá az amylin-expresszió megjelénésének körülményei, az amylin-tartalmú neuronok speciális elhelyezkedése, illetve az amylint nem tartalmazó egér anyák sérült anyai motivációja. Support: Bolyai János Fellowship of the HAS, OTKA K100319 research grant.

E.19. Polimodális vanilloid receptorok differenciálódó porcsejteken Somogyi Csilla,1 Matta Csaba,1 Földvári Zsófia,1 Katona Éva,1 Takács Roland Ádám,1 Juhász Tamás,1 Nánási Péter,2 Hegyi Bence,2 Szentandrássy Norbert,2 Zákány Róza1 2

1 Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, OEC Debreceni Egyetem, Debrecen Élettani Intézet, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debreceni Egyetem, Debrecen, Magyarország

Az ízületi porcban elhelyezkedő porcsejtek váltakozó ozmolaritásnak, folyadékáramlásnak, valamint nyomóerőnek vannak kitéve. Ezeknek a stimulusoknak a feldolgozásában a Tranziens Receptor Potenciál Vanilloid 4 egy igen esélyes jelölt lehet, hiszen a TRPV4 ioncsatorna defektusai szkeletális diszpláziát idéznek elő. Mivel a TRPV ioncsalád tagjait igen nagyfokú szerkezeti és funkcionális hasonlóság jellemzi, ezért további vanilloid receptorok differenciálódó és érett porcsejtekben való jelenlétének, valamint mechano- és termoszenzorként betöltött szerepének feltérképezését terveztük. Kísérleti modellként 4 napos csirke-, illetve 11.5 napos egérembriók végtagtelepeiből izolált főleg kondrogenikus sejtekből álló, nagy sejtsűrűségű (high density culture, HDC) sejtkultúrákat, valamint fiatal és idősebb csirke és egér ízületi porcot használtunk. A HDC kultúrákban hat-hét nap alatt spontán porcképződés történik. A kultúrák egy részét a differenciálódás szempontjából fontos tenyésztési napokon hőkezelésnek és mechanikai ingerlésnek vetettük alá. Nyomon követtük a vanilloid receptorok mRNS szintű expressziós mintázatát egér és csirke HDC-ben, valamint fiatal és idősebb állatok ízületi porcában. Az in vitro kondrogenezis folyamán megjelenő TRPV receptorok széles skálája lecsökken a kondrogenezis folyamatai során és az érett ízületi porcsejtekben. A TRPV csatornák többsége termoszenzitív, ezért négyféle hőmérsékleten (37oC, 41oC, 43oC, 45oC) monitoroztuk a csirke vanilloid receptorok mRNS-ének időbeli lefutását, és a TRPV1 receptor jelentős mRNS szintű változásokat mutatott. Hőstimulusokat követő intracelluláris Ca-koncentráció méréseket is elvégeztünk, melynek során az extracelluláris Ca- koncentrációtól független Ca-tranzienseket detektáltunk. A mechanikai ingerlés hatására történő mRNS expressziós változások alapján úgy tűnik, hogy a TRPV1, TRPV3 és a TRPV4 ioncsatornák egyaránt érintettek lehetnek a mechanotranszdukció folyamataiban. Kísérleteinket a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 és TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 számú projekt valamint az OTKA CNK807809 és a Mec-9/2011 támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.


26

E.20. TRPV1 mRNS és protein diszparát kifejeződése az érző idegek szelektív kemodenervációját követően Szigeti Csaba,1 Sántha Péter,2 Körtvély Előd,3 Nyári Tibor,4 Horváth Viktor,2 Deák Éva,2 Dux Mária,2 Gulya Károly,3 Mihály András,1 Jancsó Gábor2 1

Anatómiai Szövet és Fejlődéstani Intézet, Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Szeged, Magyarország 2 SZTE ÁOK Élettani Intézet 3 SZTE ÁOK-TTIK Sejtbiológia és Molekuláris Medicina Tanszék 4 SZTE ÁOK Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet

A perifériás idegek kóros mechanikai, kémiai és metabolikus hatások vagy immunfolyamatok következtében kialakuló károsodása az érző, motoros és vegetatív idegrostok működésének zavarához vezet. A perifériás ideg folytonosságának teljes megszűnését eredményező sérülések (neurotmesis) sokszor neuropátiás fájdalommal és fájdalmas diszesztéziás állapotokkal társulhatnak. Ezért a perifériás idegek átmetszése a neuropátiás fájdalom gyakran használt kísérletes állatmodelljévé vált. Az érző idegrostok eredő idegsejtjeit tartalmazó hátsógyöki dúcokat különböző funkcionális, morfológiai és neurokémiai sajátosságokkal rendelkező elsődleges érző ganglionsejtek alkotják. A velőtlen, C-rostokkal rendelkező kis érző neuronok nagy többsége érzékeny a kapszaicin szelektív szenzoros izgató és neurotoxikus hatásával szemben. A kapszaicin-szenzitív neuronok többsége kifejezi a tranziens receptor potenciál vanilloid 1-es típusú (TRPV1) receptort. Axotómiát követően a C-rost elsődleges afferens neuronok egyik legjellemzőbb funkcionális változása a kapszaicin szenzitivitás elvesztése. Mivel a neuronális kapszaicin-érzékenység alapvetően a TRPV1 receptor expressziójának függvénye, kísérleteinkben célul tűztük ki az elsődleges érző neuronok osztályozását a TRPV1 receptor expressziója alapján és e receptor expressziójának vizsgálatát nem specifikus traumás és specifikus kémiai idegi léziót követően. Morfometriai és statisztikai módszerekkel a TRPV1 mRNS és protein expresszió alapján a hátsógyöki ganglionsejteket három eltérő csoportba soroltuk. A C és B típusú neuronokat (TRPV1 pozitív sejtpopuláció) magas és közepes optikai denzitás jellemezte. A teljes neuron populáció felét alkotó, alacsony denzitású A típusú neuronokat TRPV1-negatív sejtként osztályoztuk. A neurotmesis a TRPV1 mRNS expresszió és protein tartalom gyorsan bekövetkező és tartós csökkenését hozta létre az érintett primer szenzoros neuronokban. A perifériás idegek lokális (perineurális) kapszaicin kezelése azonban csak a TRPV1 protein-tartalom esetében eredményezett hasonló, tartós redukciót, a TRPV1 mRNS expresszió korai, szignifikáns csökkenése után jelentős restitúciót figyeltünk meg. Eredményeink alapján, a nociceptív ioncsatornák expressziója (poszt-)transzkripciós szabályozásának befolyásolása, pl. specifikus siRNS molekulák alkalmazásával, hatékony molekuláris biológiai megközelítés lehet a nociceptív neuronok működésének befolyásolására és hatékony fájdalomcsillapító eljárások kidolgozására.


27

E.21. Humán osteoarthrózisos ízületi porcból származó kondrogenikus sejtek Ca2+- homeosztázisának molekuláris tényezői Takács Roland Ádám,1 Matta Csaba,1 Fodor János,2 Csernoch László,2 Rybaltovszki Henrik,3 Miosge Nicolai,4 Zákány Róza1 1

Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, Magyarország 2 Élettani Intézet, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, Magyarország 3 Ortopédiai Klinika, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, Magyarország 4 Tissue Regeneration Group, Department of Prosthodontics, Georg-August-University, Göttingen, Németország

A nem traumás eredetű ízületi bántalmak egyik leggyakoribb oka az ízületi porc degenerációját okozó arthritis, amely jelenleg nem gyógyítható kórfolyamat. E betegség korai stádiumában, a szervezet korlátozott reparációs képességű, bizonyos tulajdonságaikat tekintve az őssejtekre hasonlító sejtek funkciója révén törekszik a porcszövet helyreállítására, ezek a regenerációs folyamatok azonban rendszerint nem elégségesek a kórfolyamat megállításához. A regenerációban részt vevő sejtek életfolyamatainak pontosabb megismerése hozzásegíthet az ízületi porc öngyógyító képességének fokozásához, ezért munkánk céljául tűztük ki az arthritises ízületi mintákból izolált, migratórikus porcprogenitorsejtek (CPC) kalciumhomeosztázisának feltérképezését. Vizsgálatainkat Fura-2 fluoreszcens kalciumérzékeny festékkel feltöltött sejteken végeztük, egyedi sejtek kalciumkoncentrációját rekordálni képes berendezés segítségével. Méréseinket normál (1,8 mM Ca2+), illetve kalciummentes Tyrode-oldatban, szobahőmérsékleten hajtottuk végre. Kimutattuk, hogy a CPC-sejtek nyugalmi körülmények között spontán, repetitív kalcium-tranzienseket mutatnak, amelyek frekvenciája összevethető a humán mesenchymalis őssejteken tapasztaltakkal. Méréseink alapján a tranziensek forrásai a belső kalciumraktárak, és lejátszódásukhoz az IP3receptorok aktiválódása szükséges, mivel kalciummentes külső közegben a spontán aktivitások kimutathatóak voltak, viszont a belső raktárak kiürítése (10 µM CPA), illetve az IP3-útvonal gátlása (75 µM 2-APB) esetén megszűntek. A belső kalciumraktárak vizsgálata során mRNS szinten kimutattuk a SERCA1, 2 és 3; az IP3R1, 2 és 3; az Orai1, 2 és 3; valamint a STIM1 és 2 izoformáját, azonban egyetlen RyR-típust sem tudtuk detektálni. Az mRNS-expresszióval összhangban - CPA használatát követően - feltérképeztük a raktárvezérelt kalciumbelépés (SOCE) folyamatait. Mivel a porcdegeneráció során kialakuló gyulladás során ATP is felszabadulhat, ezért megvizsgáltuk a CPCsejtek P1 és P2 purinreceptor-expresszióját és működését. Bár mRNS-szinten számos P2X-receptort sikerült kimutatnunk, a farmakológiai vizsgálatok kizárólag metabotrop útvonalak funkcióját igazolták. A kalciumbelépés folyamatai mellett feltérképeztük a kalcium eliminációs útvonalait is: a PMCA1 és 4, a SERCA1, 2 és 3, valamint az NCX1 és 3 izotípusok mRNS-expresszióján túl azok működését is sikerült igazolnunk. A megismert Ca2+-"toolkit" elemeinek a CPC-sejtek differenciációs képességében betöltött szerepét további kísérletekben kívánjuk vizsgálni. Kísérleteinket a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú projekt, valamint az OTKA CNK807809 és a Mec-9/2011 pályázatok támogatták.


28

E.22. Az aortagyök és a mitralis billentyű közötti átmenet anatómiája: az "aorto-mitralis kontinuitás" Nagy Henrietta,1 Ruttkay Tamás,1 Czeibert Kálmán,2 Baksa Gábor,1 Patonay Lajos1 2

1 Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest Anatómiai és Szövettani Tanszék, Állatorvostudományi Kar, Szent István Egyetem, Budapest

Bevezetés. Az orvosegyetemi anatómiai oktatásban evidenciaként említjük az aorta és a mitralis szájadék szoros kapcsolatát, de annak részletes viszonyait nem taglaljuk. A klinikai gyakorlat több területén is, így a szívbillentyűk sebészetében, az ingerképzési- és vezetési zavarok feltérképezésében és kezelésében, továbbá a szívbelhártya-gyulladással társult kórképek egyes eseteiben azonban indokolt és szükséges eme terület részletes megismerése. A szívsebész részint erre a területre helyezi el a mitralis műbillentyűt tartó legfontosabb öltéseket, esetenként pedig tályogot vagy aneurizmát távolít el innen. A témában született közlemények viszont nem adnak átfogó, definitív leírást, valamint a terület nevezéktana sem egységes. Célkitűzés. Az aorta és a mitralis billentyű közötti átmenet (aorto-mitralis kontinuitás) anatómiai határainak definiálása. Anyag és módszer. Vizsgálatainkat 8% töménységű formalinoldatban fixált, összesen tíz darab, látható kóros elváltozást nem mutató emberi szíven végeztük. Hat darab szívről eltávolítottuk a pitvarokat, kipreparáltuk az anulus fibrosust, különös figyelemmel a bal pitvar-kamrai szájadékot körülvevő rostos alkotókra. A preparált szíveket transzilluminációs eljárással is megvizsgáltuk. További három szívet, azokat -25°C-ra lefagyasztva, az aorto-mitralis átmenet síkjára merőlegesen készített hosszanti szeleteken vizsgáltunk. Egy darab szív aorto-mitralis kontinuitásából szövettani metszetet készítettünk. Eredmények. Az aortagyök és a mitralis billentyű elülső vitorlája között egyik szíven sem láttunk egyetlen éles határvonalat. Transzilluminálással vizsgálva az aortagyökön a bal oldali és a hátsó billentyűtasak közt a hegyesszögű intervalvularis háromszög képez éles határt. Ez előre a trigonum fibrosum sinistrumhoz, hátrafelé a trigonum fibrosum dextrumhoz húzódik. Közöttük vékony kötegként az anulus fibrosus látható. Az inas lemez innen a mitralis billentyű elülső vitorlájának eredő részével az ínhúrok tapadásának vonaláig folytatódik. Ez a hullámos vonalú eredés szintén a két trigonum fibrosumhoz húzódik felfelé. Összefoglalás. A mitralis billentyű elülső vitorlája nem közvetlenül folytatódik az aorta falával, hanem közöttük -egymás felett elhelyezkedve- a bal oldali intervalvularis háromszög, a mitralis anulus fibrosusnak a két trigonum fibrosum között kifeszülő darabja, és az anulustól az ínhúrokig lehúzódó inas lemez képez folyamatos átmenetet.

Poszter összefoglalók

29

P.1. Pilokarpinnal kiváltott krónikus epilepszia vizsgálata Balb/c egerekben immunhisztokémiával Apróné Török Ibolya*, Dobó Endre, Károly Norbert, Mihály András Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, SZTE-ÁOK, Szeged

A pilokarpin kezelés hatására létrejövő status epilepticus maradandó változásokat idéz elő az agyban, ami egy nyugalmi periódust követően spontán görcsöket eredményez. A pilokarpinnal kezelt egerekben a hippokampális idegsejtek pusztulása és a szemcsesejtek kóros aktivációja figyelhető meg. Vizsgálataink célja pilokarpinnal kiváltott krónikus epilepszia neuromorfológiai tanulmányozása hím Balb/c egerekben immunhisztokémiai módszerekkel. Az egereket 180 mg/kg pilokarpin dózissal kezeltük, majd a status epilepticust mutató állatokban 2-3 hónapos túlélést követően megvizsgáltuk az intrahippokampális változásokat immunperoxidáz módszerrel. Kísérleteinkben NeuN (általános idegsejt), NPY (gátlósejt) Met-Enk (sarjadzó moharost), GluR1, GluR2, GluR2/3 (AMPA receptor-alegységek), GFAP (asztroglia) és Iba1 (mikroglia) elleni antitesteket használtunk. A krónikus epileptikus állapot létrejöttét a rendkívüli módon megnövekedett NPY immunreaktivitással igazoltuk. A görcsöltetett állatok szemcsesejtjeiben és a moharostokban nagymértékű enkefalin immunfestődés volt tapasztalható. A szupragranuláris rétegben NPY és enkefalin immunreaktivitás figyelhető meg. A moharostok által ellátott területeken (hilum, stratum lucidum) a GluR ellenanyagokkal a festődés szignifikánsan csökkent. Ugyanakkor a pilokarpin kezelés hatására a GluR2/3-immunreaktív mohasejtek száma nem változott. A CA3 piramissejtek száma nagymértékben csökkent néhány egyedben, függetlenül a többi neuronális marker változásától. A mikroglia- és asztrogliasejtek alakjában, sűrűségében és megoszlásában nem találtunk különbségeket a kontroll és a kezelt állatok között. Eredményeink arra utalnak, hogy a moharostok sarjadzását az általuk ellátott terület AMPA receptor sűrűségének csökkenése kompenzálhatja. Az AMPA receptorok denzitásának csökkenése erősítheti az NPY-pozitív gátló neuronok védelmét a szemcsesejtek hiperaktivitása miatt fellépő excitotoxicitás káros hatásai ellen. A TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0052 azonosító számú pályázati projekt támogatásával.

P.2. A felületes hátsó szarvi GABA-erg neuronok transzkripciós mintázatának vizsgálata fejlődő egér gerincvelőben Balázs Anita,* Mészár Zoltán, Antal Miklós Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Debreceni Egyetem, Orvos és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, Magyarország A gerincvelő hátsó szarvát alkotó neuronok hat progenitor sejttípusból fejlődnek. Ezekből a progenitor sejtekből hat korán és két későn posztmitótikussá váló neuron populáció alakul ki. A későn posztmitótikussá váló ún. dILA és dILB neuronok a gerinvelői hátsó szarv felszínes lamináiba vándorolnak és a későbbi fejlődés során az előbbiek GABA-erg, az utóbbiak glutamaterg sejtekké differenciálódnak és a fájdalom ingerületek feldolgozásban és továbbításában játszanak majd szerepet. Munkánk során célul tűztük ki ezeknek a felszínes laminákba vándorló GABA-erg sejteknek transzkripciós faktor mintázatuk alapján történő azonosítását és megoszlásuk változásának vizsgálatát

30


az embriogenesis során. E11,5-P1,5 korú egér embriók cervicális gerincvelői szakaszát eltávolítottuk majd 15 %-os pikrinsavat tartalmazó 4%-os paraformaldehiddel fixáltuk. A mintákból 10 m vastag metszeteket készítettünk, amiken vizsgáltuk a NeuN és a Pax2 immunreaktivitás megoszlását a gerincvelő hátsó szarvában. Először E13,5 korú embriókban jelennek meg NeuN pozitív sejtek a gerincvelő hátsó szarvában. Ebben a korban a canalis centralis körül már csak egy vékony, még osztódó neuroepitheliális sejtekből álló ventrikuláris zóna látható, ami az E14,5 korra teljesen eltűnik. Ez azt jelenti, hogy E14,5 korra kialakul az összes gerincvelői neuron, azaz ezt követően az immunreaktivitásban megfigyelhető változások a neuronok migrációjából adódó változásokat tükrözik. Az E15,5 kortól kezdődően az E18,5 korig egyre több NeuN pozitív sejt jelenik meg a gerincvelő hátsó szarvában, ami annak kiszélesedését eredményezi. Ezt követően a NeuN immunreaktív neuronok megoszlása már nem változik az állat megszületéséig. A Pax2 transzkripciós faktort expresszáló sejtek GABA-erg irányban differenciálódnak. Pax2 immunreaktivitás E11,5 korban jelenik meg az alaris lemez ventrikuláris zónájának belső részén és az intermedier zónában. Az E12,5 napra az immunreaktivitás eltűnik a ventrikuláris területről, ugyanakkor tovább erősödik az intermedier zónában, és megjelenik a gerincvelő dorsolaterális részen, ahol később a substantia gelatinosa fog kialakulni. E14,5 korra a Pax2 immunreaktív sejtek elárasztják a teljes hátsó szarvat. A NeuN és Pax2 immunreaktivitás megjelenésének és megoszlásának változása azt mutatja, hogy a gerincvelő hátsó szarvi neuronok GABA-erg elköteleződése korán, már az E11,5-E14,5 embrionális korban, valószínűleg a sejtek posztmitótikussá válásának pillanatában vagy vándorlásuk közben megtörténik.

P.3. Gut epithelium derived sonic hedgehog regulates the extracellular matrix during formation of the intestinal nervous system Barad, Csilla,∗ Nagy, Nandor Department of Human Morphology and Developmental Biology Semmelweis University, Faculty of Medicine

The enteric nervous system (ENS) is principally derived from vagal-level neural crest cells that migrate rostrocaudally along the entire lenght of the gastrointestinal tract, giving rise to neurons and glial cells in two ganglionated plexuses. Incomplete migration of vagal-derived enteric neural crest cells (ENCCs) leads to Hirschprung’s disease, a congenital disorder characterized by the absence of enteric ganglia along variable lengths of the distal intestine. Inducative interactions between gut epithelium and mesenchyme have been suggested to regulate the migration and differentiation of ENCCs. However, little is known about the function of epithelial derived factors, such as Sonic hedgehog (Shh), how they influence the hindgut mesenchyme derived factors and how they regulate extracellular matrix formation during ENS development. To study the signaling role of epithelium derived Shh protein, dissected hindgut from 6 day old chicken embryo was cultured in collagen gel for 72 hours in the presence of 1-3µg/ml Shh protein or 1-3µM cyclopamine (Shh signaling inhibitor). When cultured in the presence of Shh protein, no ganglia formation is seen and the hindgut is aganglionic, while in the presence of cyclopamine large, ectopic ganglia developed in the hindgut. To test whether the delayed migration was a result of alteration of the extracellular environment, we compared hindgut sections through the neural crest migratory wavefront in Shh, cyclopamine and control guts using immunhistochemistry for matrix proteins either permissive (laminin, fibronectin, collagen I), or non-permissive (versican, collagen IX, tenascin) for the NCC migration. Shh treatment strongly induced the expression of versican , whereas cyclopamine


31

reduced the expression pattern of this inhibitory matrix molecule. These results indicate that versican is a candidate for mediating the effect of Shh on ENCC migration. Abnormalities of NCC migration and extracellular pattern formation are characteristic of two human intestinal disorder’s, Hirschsprung’s disease and intestinal neuronal dysplasia. Our results support an essential role for epithelial-mesenchymal interactions in these aspects of ENS development and provide a basis for further investigation of these proteins in the etiology of neurointestinal disorders.

P.4. A TNF-alfa előkezelés elősegíti az embrionális sejtek neuronális érését és integrációját avulziós gerincvelősérülés modellben Bellák Tamás,1* Pajer Krisztián,1 Márton Gábor,1 Karri P. Lamsa,2 Maléth József,3 Nógrádi Antal1 1

Anatómiai, Hisztológiai és Embriológiai Intézet, SZTE ÁOK, Szeged, Magyarország 2 Department of Pharmacology, University of Oxford, Oxford, Egyesült Királyság 3 I. sz. Belgyógyászati Klinika, SZTE ÁOK, Szeged, Magyarország

Számos betegség a gerincvelői motoneuronok szelektív pusztulását okozza. Hasonló következménnyel járnak a gerincvelő avulziós sérülései is, melyek során a gerincvelői idegek kiszakadása következik be. A károsodott motoneuronok pótlásának egyik ígéretes módja lehet embrionális motoneuron-graftok beültetése. Korábbi tanulmányaink szerint a transzplantált sejtek jól integrálódnak, de többségük giális irányba differenciálódik. A tumor-nekrózis faktor alfa (TNF-alfa) neuroprotektív és neuronális érést elősegítő tulajdonságokkal is rendelkezik, ezért célul tűztük ki, hogy felderítsük a beültetett sejtek differenciálódási és integrálódási folyamatait TNF-alfa előkezelést követően. Sprague-Dawley patkányokon a lumbális 4-es (L4) gerincvelői szegmentumhoz tartozó ventrális gyökér avulzióját, majd annak motoneuronokban gazdag embrionális szövettel együtt történő visszaültetését végeztük el. A transzplantált szövet 12,5 napos SD-eGFP patkányembriókból származott. Kontroll állatok esetében kezeletlen embrionális szövetet ültettünk be, a másik csoportban a gazdaállatok rhTNF-alfával (1 ug/ml, 1 óra inkubáció szobahőmérsékeleten) előkezelt graftokat kaptak. A különböző túlélési időket (2-12 hét) követően kiterjedt morfológiai analízist végeztünk. A harmadik kísérleti csoportban SD graftokat ültettünk be SD-eGFP gazdaállatok gerincvelőjébe a sejtmigrációs folyamatok tanulmányozása érdekében. Eredményeink szerint a beültetett sejtek jól integrálódtak és neuronális, valamint gliális irányba differenciálódtak. A graftolt terület belsejében nem találtunk gazda-eredetű sejteket, a gazdaszöveteredetű erek viszont teljesen átszőtték a graft területét. A kontroll csoportban a transzplantált sejtek döntően az asztroglia sorsot választották, csak néhány sejt mutatott érett neuronokra jellemző morfológiát. Ezzel ellentétben a rhTNF-alfa előkezelésben részesülő csoportban a sejtek többsége neuronális neurokémiával és morfológiai tulajdonságokkal rendelkezett, sőt jelentős számú motoneuronná differenciálódott graft-eredetű sejtet is találtunk. Utóbbiak egy része képes volt reinnerválni a perifériás célszerveket, amit retrográd jelölésekkel bizonyítottunk. Érdekes módon a differenciálódott sejtek eGFP expressziója jelentősen csökkent. Eredményeink szerint a TNF-alfa előkezelés drámaian növeli a transzplantált embrionális sejtek neuronális differenciációját és integrációját, valamint a visszaültetett gyökér innervációját.


32

P.5. A ló légzacskójának klinikai anatómiai viszonyai Martin Bilger, Reinitz László Z.,* Czeibert Kálmán, Sótonyi Péter Tamás Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Anatómiai és Szövettani Tanszék

A ló légzacskójának pontos helyeződését, kapcsolatát a környező szervekkel és képletekkel nehéz pontosan ábrázolni, hallgatóként pedig nehéz a könyvekből és sematikus, két dimenziós ábrákból megérteni. Bár a legtöbb, ló anatómiát oktató intézmény rendelkezik valamiféle preparátummal, jellegükből fakadóan (kis példányszám, sérülékenység) ezeket az év legnagyobb részében a hallgatóságtól elzártan tárolják. A szerzők célja ezért egy, a hallgatók számára is könnyen hozzáférhető, a légzacskó topográfiáját teljes mértékben érthetővé tevő anyag létrehozása volt. Ehhez több féle módon modelleztük a légzacskót. Először egy egészséges ló CT felvételein különítettük el, majd ez alapján 5 mm-es farostlemezből modellt készítettünk a légzacskó sajátos felépítésének önálló, környezetétől független bemutatására. Ugyanezen CT felvételek, valamint ló csontokról készített CT-képek alapján a 3D Slicer és a 3DS Max programok alkalmazásával animációkat is készítettünk. A továbbiakban egy frissen elhullott ló tetemén boncoltuk ki a légzacskót latero-medialis megközelítésben: a környező struktúrák egyenkénti eltávolításával először a jobb, majd a bal oldalon. A jobb oldali légzacskót teljes egészében eltávolítottuk, formalinban fixáltuk, hungarocellmorzsalékkal feltöltöttük és lelakkoztuk. A folyamat minden lépéséről fényképeket és videofelvételeket készítettünk, a képeket feliratoztuk. Az elkészült atlasz - amely tartalmazza a légzacskót érintő klinikai elváltozások rövid összefoglalóját is -, valamint a digitális mellékletek segíthetik a hallgatókat ezen fontos és egyedi szerv anatómiájának jobb megértésében.

P.6. Neurotrasmitters of commissural interneurons established synaptic contacts with motoneurons in the spinal cord of neonatal rat A. Birinyi, I. Wéber, C. Matesz Department of Anatomy, Histology and Embryology, Faculty of Medicine, Medical and Health Science Center, University of Debrecen, Debrecen, Hungary There is strong evidence that commissural interneurons (CINs), neurons with axons that extend to the contralateral side of the spinal cord, play an important role in the coordination of left-right alternation during locomotion. To establish the neutransmitter properties and termination patterns of commissural interneurons we carried out two series of experiments. In the first experiment, we injected biotinylated dextran amine (BDA) into the ventromedial gray matter on one side of the lumbar spinal cord. The inhibitory and excitatory transmitters in the axon terminals of CINs were identified by applying antibodies raised against glutamic acid decarboxylase (GAD), glycine transporter and vesicular glutamate transporter proteins. Out of 1146 BDA labeled CIN axon terminals 663 boutons proved to be inhibitory, 47% of these terminals were immunoreactive for glycine transporter, 24% were immunostained for GAD and about one third of inhibitory boutons contained both inhibitory transmitters. Out of 590 BDA labeled boutons about one third (158) proved to be immunopositive for glutamate transporters.


33

In the second experiment, BDA was injected into the ventromedial gray matter on one side of the lumbar spinal cord, whereas motor neurons were simultaneously labeled on the opposite side by applying biocytin onto the ventral roots. This procedure revealed a strong axon bundle that arose from the site of injection crossed the midline in the ventral commissure and extensively arborized in the contralateral ventral gray matter. Many of these axons made close appositions with dendrites and somata of motor neurons and also with commissural interneurons retrogradely labeled with BDA. Our results provide data to the understanding of spinal networks responsible for generating rhythmic motor activities in the mammalian spinal cord. This work was supported by MTA-TKI 255, DE OEC Bridging Fund.

P.7. Neuronal and glial expression of monoacylglycerol lipase (MGL) in the superficial spinal dorsal horn of rodents Klaudia Docová,1 Zoltán Hegyi,1 Ken Mackie,2 Miklós Antal1* 2

1 Anatómia Intézet, Debreceni Egyetem OEC, Debrecen, Hungary Department of Psychological and Brain Sciences, Indiana University, Bloomington, United States

The endocannabinoid system, including the two major endogenous cannabionoid ligands, 2arachidonoylglycerol (2-AG) and anandamid (AEA) are effective modulators of synaptic transmission and nociceptive information processing at various levels of the central nervous system including the spinal dorsal horn. It has been demonstrated that 2-AG is mobilized in the lumbar spinal cord following painful stimuli to the hindpaw, and there is close correlation between spinal 2-AG levels and sressinduced antinociception. The molecular machinery responsible for the activity-dependent 2-AG biosynthesis and the cannabinoid receptors have already been described in the spinal dorsal horn, but much less is known about the distribution of enzymes which are responsible for the degradation of 2-AG. In the mammalian central nervous system, 85% of 2-AG is hydrolyzed by monoacylglycerol lipase (MGL). Although it has been demonstrated, that MGL terminates 2-AG mediated signalization, the distribution of MGL in the spinal pain processing neural network remains largely unknown. Thus, here we investigated the cellular distribution of MGL in the superficial spinal dorsal horn of rodents by using immunocytochemical methods at the light and electron microscopic levels. We found that MGL is strongly expressed in the spinal dorsal horn, with a heavily stained band confined to laminae I-II. 20% of the MGL-immunoreactive spots were found on astrocytic processes, and 10 and 7% of MGL immunoreactivity was associated with peptidergic nociceptive primary afferents and axon terminals of putative excitatory interneurons, respectively. Our results suggest that the postsynaptically released 2-AG is broken down predominantly by astrocytes, and axon terminals of peptidergic primary afferents and excitatory interneurons.

34


P.8. Developmental mapping of CD45+ cells in early avian embryo Dóra Dávid, Oláh Imre, Nagy Nándor* Department of Human Morphology and Developmental Biology Semmelweis University, Faculty of Medicine

Almost every organ contains stellate-shaped cells expressing CD45 hematopoietic marker and MHC class II antigen. The embryonic origin of these cells, how they colonize a given organ primordium, and their tissue distribution and phenotype are virtually unknown. The avian embryo is well suited for studying the origin, differentiation and tissue specific colonization of hematopoietic cells. The accessibility of the embryo allows manipulations not feasible in mammalian systems. The aim of our study was to determine the embryonic origin of the chicken CD45+ cells in the different embryonic tissue and their differentiation in loco. In the chicken embryo the first CD45+ cells emerge in the blood island of the yolk sac at 48 hours of incubation, which is followed by their accumulation in the intra-aortic cells clusters about 12-16 hours later. The circulating CD45+ cells are round or ovoid shaped, but in the mesenchyme scattered, stellate-shaped, CD4+ cells also occur. By 120 hours of incubation stellate-shaped CD45 positive cells colonized all organ rudiments, even they appear in the mesenchyme of the limb buds. The round-shaped CD45+ cells are concentrated around the aorta and in the splanchnic mesenchyme, and form a “sheath” around the splanchnic arteries. In the mesenchyme, the CD45 hemopoietic cells co-express MHC class II antigen, which makes them capable for antigen presentation. To study whether the CD45+ stellate-shaped cells of the avian embryo can be considered a different subpopulation of the circulating CD45+ cells, or instead they have common stem cells originating from the extraembryonic blood islands, yolk-sacs without embryos were cultured in the egg for additional 48 hours and the dissected embryos were cultured in vitro in three-dimensional collagen gel matrix. In the case of cultured yolk sacs, large number of CD45+ stellate cells differentiated, while in the explanted embryos only CD45+ cells with round-morphology developed. It is concluded that the hemopoietic stem cells for the stellate CD45+ cell series originate from some source other than the intraembryonic round CD45+ cells, and that this source must be extraembryonic, namely the yolk-sac blood island. On the base of the embryonic expression of the CD45 antigen we hypothesize, that yolk-sac derived CD45+ stellate precursor cells actively migrates through the embryonic mesenchyme, and colonizes each organ primordia to differentiate into CD45 and MHC class II double positive stellate cells.


35

P.9. 7H3 is a novel bursal stem cell antigen Nóra Fejszák, Imre Oláh; Nándor Nagy* Department of Human Morphology and Developmental Biology Semmelweis University, Faculty of Medicine

The avian embryo provides an excellent model system for studying the development of lymphomyeloid organs because it is amenable to in vivo experimental manipulation throughout embryogenesis. A further advantage of avian model is the B-cell development takes place in a separate organ, the bursa of Fabricius. As an effort to learn how lympho-myeloid cell diversification is regulated in the birds we have produced a large panel of monoclonal antibodies (mAbs) by immunizing mice with cell suspension of spleen and bursa of Fabricius of guinea fowl (Numida meleagris). One of these mAbs (clone: 7H3) was found to recognize a cell surface antigen (molecular weight: ~ 70 kDa) expressed by CD45+ hematopoietic cells in the early embryo. In bursa of Fabricius, spleen, and thymus from embryonic day 16, nearly all lymphoid progenitor cells carried the 7H3 antigen. By the end of the embryonic period, double immunolabeling proved that all B cells of embryonic bursa expressed the 7H3 antigen. However, after hatching the 7H3 expression in both the cortex and medulla of the follicles gradually diminished, and it was lost, except a subpopulation of cortical B cells and CD3+ T cells. Other cells of lympho-myeloid origin, macrophages, dendritic cells, granulocytes did not react with 7H3 mAb. According to previous cell transplantation experiments, the postnatal bursa of Fabricius may contain an undifferentiated B cell population (called bursal stem cells) which regenerates the bursal follicles after B cell depletion. On the base of the embryonic expression of the 7H3 antigen we hypothesized that our mAb could be a candidate marker for these bursal stem cells. To examine the ontogeny of 7H3+ cells during bursal regeneration we induced B cell depletion in 10 week old birds with cyclophosphamide (Cy) treatment. Three days CY treatment caused virtual absence of bursal lymphoid cells and later, destruction of the normal bursal architecture. Two weeks after treatment, bursal recovery starts by infiltration of 7H3+ cells in the cortex and 15 days later followed the medulla. Taken together, these data suggest that 7H3 mAb is a novel hematopoietic cell marker, which recognizes bursal stem cells of the adult bursa of Fabricius.

P.10. Endokannabinoid rendszer (ECS) elemeinek kimutatása csirke és egér porcosodó micromass kultúrákban Földvári Zsófia,* Somogyi Csilla, Matta Csaba, Katona Éva, Takács Roland Ádám, Juhász Tamás, Antal Miklós, Zákány Róza* Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debreceni Egyetem, Debrecen, Magyarország

Ismert, hogy a cannabis alapú készítmények gyulladáscsökkentő és analgetikus hatásúak és terápiás céllal alkalmazhatóak különböző ízületi betegségben, például reumatoid és oszteoarthritis esetében. A cannabis származékok hatóanyagai extracellulárisan a Cannabinoid Receptor 1 (CB1) és 2 (CB2) membrán-receptorokhoz kötődve fejtik ki hatásukat. CB1 és CB2 receptorok kifejeződnek synoviális sejteken és érett kondrocitákon is, azonban szerepük e sejtek működésében még ma sem teljesen ismert. Nemrégiben leírták, hogy az ízületi porc kis számban tartalmazhat pluripotens szövetspecifikus


36

progenitor sejteket, melyek részt vehetnek az ízületi porc önregenerációjában. Ezért érdekes lehet azon kérdés megválaszolása, hogy a kannabisz származékok jótékony szerepe az ízületi gyulladások tüneteinek mérséklésében vajon összefüggésbe hozható- e az endocannabinoid rendszer (ECS) alkotóelemeinek differenciálódó porcsejteken való jelenlétével? A porcosodó micromass kultúrákat 4 napos csirkeembriók disztális végtagtelepeiből nyert sejtekből hozzuk létre, melyben a tenyésztés hatodik napjára a kondrogenezis spontán zajlik le. Vizsgálatainkat különböző életkorú csirkékből vett szövetmintákon is elvégeztük. Az ECS receptorainak és enzimeinek expresszióját reverz transzkripciós PCR módszer alkalmazásával a tenyésztés hat napja során követtük nyomon. Emlős modellként 11.5 napos egér embriókból nyert micromass kultúrákon is monitoroztuk az ECS receptorainak mRNS szintű expresszióját. Pozitív kontrollként mindkét faj esetében agyat és lépet használtunk. A csirke micromass kultúrákat eltérő koncentrációban és időintervallumokban kannabinoid receptorokon ható anandamiddal (AEA) és CB1 valamint CB2 antagonistákkal (AM-251 és AM-630) is kezeltük. A nagy sejtsűrűségű csirke és egér kultúrák kondrogenikus sejtjeiben kifejeződik a CB1, CB2 és G-protein-kapcsolt receptor 55 (GPR55) receptorok mRNS szinten, azonban zsírsavamid-hidrolázt (FAAH) a csirke rendszerben nem tudtuk detektálni. Eddigi eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a csirke micromass kultúrákban az anandamid koncentrációfüggő módon befolyásolja a porcképződést. Az endokannabinoidok hatásának vizsgálata egér kultúrákon folyamatban van. A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú és a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 számú „Nemzeti Kiválóság Program” – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatás konvergencia program” című projekt keretei között valósult meg.

P.11. Examination of ECM composition in the rat’s oculomotor nuclei, in association to the vestibular nuclear complex Gaál Botond,1* Rácz Éva,1 Kecskés Szilvia,1 Matesz Klára1,2 1

University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Dept. of Anatomy, Histology and Embryology, Nagyerdei krt. 98., 4032 Debrecen, Hungary. 2 Hungarian Academy of Sciences, MTA DE – Neuroscience Research Group, Debrecen, Hungary.

The vestibular nuclear complex (VNC) is functionally connected to a number of brainstem nuclei, by afferent and efferent synaptic connections. Among the most important outputs are the oculomotor nuclei, establishing the vestibulo-ocular reflex. Our earlier findings demonstrate that those neurons of the superior vestibular nucleus and magnocellular part of medial vestibular nucleus wear perineuronal nets (PNN), that are in direct synaptic contact with eye moving neurons. In the oculomotor nuclei, most of the neurons are singly (SIF) or multiply innervating motoneurons, and interneurons are found in smaller number. Previous studies have showed that only SIF motoneurons wear PNN, but the detailed molecular composition of PNN was not yet described. In the present study we examine the extracellular matrix (ECM) composition of the oculomotor, trochlear and abducens nuclei, with special emphasis on the presence or absence of PNNs. The work was made on female Wistar rats. The removed brains were immersed into St. Marie’s fixative, then histochemical and immunohistochemical reactions were made on cross sections. We applied the following ECM markers: biot. HABP, biot. WFA, and antibodies against aggrecan, versican, neurocan, brevican, tenascin-R and HAPLN1 link protein. All reactions were visualized by DAB.


37

The presented images exclusively show PNN-surrounded neurons. In the oculomotor nucleus HA and WFA staining was shown throughout the neuropil, in the PNN aggrecan and tenascin-R showed the strongest labeling. Brevican labeling appeared intracellularly as well. The neurocan and HAPLN1 appeared to be the faintest in this nucleus. In the trochlear nucleus HA, versican, neurocan and HAPLN1 reactions resulted in more intense staining, although the rest of the labelings were fainter than the PNNs in the oculomotor nucleus. In the abducens nucleus aggrecan, versican, tenascin-R and HAPLN1 appeared to be fainter than in the previous nuclei which were predicted by the weak WFA labeling. The intensity of brevican and HA reactions showed to be similar to the previous nuclei. As conclusion, this work gives more detailed description on oculomotor nuclei PNN pattern, than previous studies. The WFA staining showed slight difference among the three nuclei, which may be corresponding with presence of various amount and molecular composition of ECM in the PNNs. Support: MTA-TKI 255, DE OEC Bridging Fund, TÁMOP- 4.2.2/B-10/1-2010-0024.

P.12. Hialuronsav homeosztázis molekuláris elemeinek kimutatása melanomás szövetmintákban Hajdú Tibor,1 Katona Éva,1* Juhász Tamás,1 Szász Csaba,2 Rácz Kálmán,3 Zákány Róza1 1

DE OEC Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, 2 DE OEC Pathologiai Intézet, 3 DE OEC Igazságügyi Orvostani Intézet

A melanocyták pigment termelő funkciójuk révén meghatározó elemei bőrünknek, rosszindulatú elváltozásuk azonban a legagresszívabb bőrből kiinduló neoplazmának minősül (melanoma malignum cutis). Ezen agresszivitás oka a daganat gyors áttétképző tulajdonságaiban rejlik. Irodalmi adatokból ismert tény, hogy a melanoma sejtek hialuronsav (HA) termelése megváltozik a malignus traszformáció eredményeként. Kísérleteink során azt vizsgáltuk, hogy a HA és szintázai (HAS2, HAS3), valamint egyik receptora, a sejtek migrációjában szerepet játszó RHAMM (Receptor for HAMediated Motility) megtalálhatóak-e normál illetve melanoma metasztázisából származó szövetmintákon. Kísérleteink során normál májból, tüdőből, nyirokcsomóból és agyból, valamint melanoma – előbb felsorolt szervekbe adott – metasztázisaiból készült metszeteken, immunhisztokémiai vizsgálatokkal kívántuk a célmolekulák jelenlétét és szöveti megoszlását feltérképezni. A melanoma sejteket Melan-A pigmentsejt-marker kimutatásával azonosítottuk. Az áttétes májmetszeteken végzett immunhisztokémiai vizsgálatok és a HA próba igazolták a HAS2, HAS3, valamint a RHAMM jelenlétét, míg normál máj esetében csak a HA próba igazolt pozitivitást. Ehhez hasonlóan normál tüdőben a HA próbát leszámítva nem detektáltuk a vizsgált molekulák jeleit, viszont az áttétben mindegyik molekula jelenlétét sikeresen vizualizáltuk. Az agymetszetek estében hippocampus mintákban jelentős HA halmozódást detektáltunk. Valamennyi szervi metasztázisban detektálható volt, hogy a HAS3 expressziója kolokalizál a melanoma metasztázis sejtjeivel. Korábban bőrmetszeteken szerzett tapasztalatainkkal összevetve azt látjuk, hogy az epidermis melanocytái és a melanoma sejtek HAS2 és HAS3 enzimei eltérő mennyiségű és móltömegű HA-t termelnek, mely valószínűleg arra utal, hogy az eltérő molekulatömeg révén a HA más funkciót tölt be a normál és malignus pigmentsejtek esetén. Ennek szerepe lehet a melanomasejtek nagyfokú motilitásában, amit megerősíteni látszik a metasztázisokban detektált erős RHAMM pozitivitás is. Kutatásainkat támogatták: TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0025, OTKA-CNK80709

38


P.13. Neuroligin 2 szinapszis-specifikus eloszlása a hippokampuszban Hegedüs Panna, Takács Virág, Freund Tamás, Nyiri Gábor* Celluláris és Hálózat Neurobiológia Osztály, Agykéreg Kutatócsoport, MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Budapest, Magyarország A neuroligin 2 (NL2) egy szinaptikus transzmembrán szignálfehérje, melynek hiánya vagy módosulása szorongásos kórképek kialakulásához vezethet, illetve bizonyos mutációi a skizofrénia genetikus faktorai lehetnek. A NL2 specifikusan GABAerg interneuronok szinapszisaiban, posztszinaptikusan található. A hippocampális interneuronok a neuronális hálózati aktivitás alapvető szabályzói, melyek esetleges működésbeli hibái és az ezek mögött álló strukturális változások, pszichiátriai megbetegedéseket vagy a hangulati élet zavarait okozhatják. Három GABAerg sejtpopuláció által létesített szinapszisokat vizsgáltunk a hippocampus CA1 régiójában: az oriens-lacunosum-moleculare (O-LM) sejtek, illetve parvalbumin (PV) - pozitív és a CB1 endocannabinoid receptor - pozitív kosársejtek szinapszisait. Kísérletünkben azt vizsgáltuk, különbözik-e a neuroligin 2 sűrűsége ezekben a szinapszisokban. Vizsgálatainkhoz immunohisztokémiai festést végeztünk, melyben a különböző jelölt interneuron populációk szinapszisaiban a NL2-tartalmat immunarany eljárással jelöltük, majd elektronmikroszkópos technikával rekonstruáltuk a szinapszisokat és mértük a NL2 szinapszisspecifikus sűrűségét. Eredményeink azt mutatják, hogy a parvalbumin tartalmú kosársejtek piramissejtekre érkező szinapszisai mintegy 50%-kal nagyobb neuroligin sűrűséggel rendelkeznek a CB1 tartalmú interneuronok szinapszisaihoz képest. Egy másik vizsgálatunk pedig azt mutatta, hogy az O-LM sejtek NL2 sűrűsége nem tér el a kosársejtek szinapszisainak NL2 sűrűségétől. A neuroliginek pontos funkciója és annak molekuláris hatásmechanizmusa még nem ismert, de a PV tartalmú terminálisok nagyobb szinaptikus NL2 sűrűsége olyan fiziológiai tulajdonságok alapja lehet, melyek segítenek e nagyobb aktivitással rendelkező szinapszis működésében. Másrészről, a NL2 gén hiányában változik a PV- pozitív, de nem változik O-LM interneuronok által adott szinapszisok bizonyos fiziológiai tulajdonsága a kéregben. Vizsgálatunk rávilágított arra, hogy ez a jelenség, valószínűleg a NL2-höz kapcsolódó valamelyik ligandum vagy jelátviteli út hatása lehet, mely a két szinapszis populációban feltehetőleg eltérő.


39

P.14. ATP és glutamát által szabályozott IL-1β termelés gerincvelői asztrocita kultúrákban Holló Krisztina,* Gajtkó Andrea, Hegedűs Krisztina, Bakk Erzsébet, Hegyi Zoltán, Antal Miklós Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet A perifériás szövetek sérülése vagy gyulladása során keletkező nociceptív ingerületek a központi idegrendszeri feldolgozás után fájdalomérzetet alakítanak ki. A krónikus gyulladás során kialakuló erőteljes és hosszantartó nociceptív impulzusok elsőként a gerincvelő hátsó szarvának felületes lamináiba érkeznek be, áthangolják a hátsó szarvi neuronhálózatok működését. Az áthangolódás eredménye a hátsó szarvi neuronhálózatok felfokozott aktivitása, a centrális szenzitizáció kialakulása. Ma már ismert, hogy a perifériás gyulladás következtében kialakuló centrális szenzitizáció fenntartásában fontos szerepe van a gerincvelői glia sejteknek, azonban a neuron-glia kölcsönhatás számos részlete még nem tisztázott. A folyamat során a glia sejtek neuronális hatásra aktiválódnak és (többek között) gyulladásos citokineket (pl. IL-1β-t) termelnek, amelyek az idegsejteken expresszálódó ioncsatornák működését és ezzel együtt az idegsejtek aktivitását modulálják. Korábbi eredményeink arra utalnak, hogy a krónikus gyulladásos fájdalom fenntartásában a gerincvelői gliasejtek közül az asztrociták játszanak fontos szerepet.. Jelen kísérleteink célja az volt, hogy primer gerincvelői asztrocita tenyészeteket állítsunk elő és a segítségükkel tanulmányozzuk az asztrociták különböző stimulusok hatására bekövetkező aktiválódását és IL-1β termelését. Az asztrociták aktiválását lipopoliszacharid (LPS) kezeléssel értük el, amely az asztrocitákon is expresszálódó Toll-like receptor-4-en keresztül hat. Emellett az LPS a kaszpáz-1 enzimet is aktiválja, amely az IL-1β aktív formájának kialakításában vesz részt. Mivel gyulladásos körülmények között a gerincvelő hátsószarvának felületes lamináiba érkező primer afferensek nagy mennyiségben szabadítanak fel ATP-t és glutamátot, a gerincvelői asztrociták környezetében megnő az ATP és a glutamát szint, ezért megvizsgáltuk ezen anyagok IL-1β termelésre gyakorolt hatását is. Kísérleti eredményeink alapján az asztrocitákon expresszált glutamát és purinerg receptorok is szerepet játszhatnak az asztrociták IL-1β termelésének szabályozásával a krónikus gyulladásos fájdalom fenntartásában.

P.15. Changes in PACAP levels following environmental enrichment in the central nervous system of rats G. Horvath,1* J. Nemeth,2 A. Tamas,1 D. Reglodi,1 P. Kiss1 2

1 Department of Anatomy, University of Pecs, Hungary; Department of Pharmacology and Pharmacotherapeutics, University of Debrecen, Hungary

Pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP) is a pleiotropic and multifunctional neuropeptide is widely distributed throughout the body. It is involved in the regulation of various physiological and pathophysiological processes. Numerous studies have shown that PACAP is involved in the development of the central nervous system, and has neuroprotective effects. Environmental enrichment has also demonstrated to be protective in various injuries. A few studies have suggested that trophic factors are involved in the protective mechanisms exerted by environmental enrichment. The interaction between PACAP levels in the brain and environmental effects has not yet


40

been studied. The aim of the present study was to measure PACAP levels from different brain areas in rats and investigate whether environmental enrichment has any influence on PACAP levels. Wistar rats were divided into two groups: control group and environmental enrichment group. PACAP27 and 38- like immunoreactivity was measured with a specific and sensitive radioimmunoassay in brain samples. Enriched environment has the most beneficial effects in new born animals, and these rats have the highest rate of neuroplasticity, so we examined them first. But we did not know whether enrichment has any effects in adulthood. The second part of the experiment was to investigate two groups of adult rats: newborn enriched and adulthood enriched animals, both group were examined in adulthood. Environmental enrichment started at birth led to decreased levels of PACAP in several areas of the brain (brain stem, cerebellum and different areas of the telencephalon). When animals were kept in enriched environment after birth, then put them back under regular circumstances, and 3-6 months later checked their PACAP levels, we have found it also decreased. But when the rats were kept under regular circumstances and then in adult age we put them into environmental enrichment for a week, their samples showed higher PACAP levels. Environmental enrichment causes changes in the PACAP levels of the central nervous system. The childhood effect of environmental enrichment seems to decrease the level of PACAP, and it shows the same pattern in adulthood as well, but the only adult exposure of enrichment leads to increases in PACAP immunoreactivity.

P.16. Investigation of renoprotective effect of PACAP: in vitro studies Horvath G.,*1 Opper B.,1 Kiss P.,1 Tamas A.,1 Lubics A.,1 Szakaly P.,2 Fabian E.,1 Toth G.,3 Fekete A.,4 Reglodi D.1 1 Departments of Anatomy, Surgery, Medical School, University of Pecs, Hungary 3 Department of Medical Chemistry, University of Szeged, Hungary 4 1st Department of Pediatrics, Semmelweis University, Budapest, Hungary 2

Pituitary adenylate cyclase activating polypeptide (PACAP) is a pleiotropic neuropeptide, occurring throughout the entire body. One of its well-known effects is its protective actions, including renoprotective effects, which has already been shown against myeloma kidney injury and renal ischemia. Not surprisingly, the lack of endogenous PACAP has various pathological consequences, indicating that endogenous PACAP plays a protective role against different stressors. However, it is not known, whether PACAP deficient mice are more sensitive to kidney injuries. Thus, the first aim of the present study was to investigate the effects of in vitro oxidative stress induced by H2O2 on kidney cells derived from wild type and PACAP KO mice. Kidney cells were treated with 0.5, 1.5, 3 mM H2O2. For obtaining evidence that the eventually increased susceptibility is due to lack of PACAP, in another set of experiments PACAP was exogenously added to the H2O2-treated cells. The second aim of our study was to investigate the protective effect of exogenously given PACAP. In the first set of experiments, effect of PACAP was investigated using primary rat kidney cell cultures exposed to oxidative stress or in vitro hypoxia. Furthermore, in order to examine the effect of exogenous PACAP on human cells, similar experimental paradigm was used on HK-2 cell line derived from human kidney. For investigating the effect of exogenously administered PACAP, cells derived from rat kidney or HK-2 cell line were exposed to 1,3, 6 mM H2O2 for 2 and 4 hs or 300µM H2O2 for 24 hs, respectively. In vitro hypoxia was induced by 300 µM CoCl2. Cell viability was examined by MTT assay.


41

We found that the sensitivity of cells from PACAP deficient mice was greatly increased to oxidative stress: cell viability was significantly reduced compared to control wild type mice. This sensitivity could be attenuated by PACAP-treatment. In addition, in case of experiments investigating the effect of exogenous PACAP, we observed that the applied CoCl2- and H2O2-treatment significantly decreased the cell viability, but the coincubation with PACAP resulted in significant increase in cell survival compared to cell groups treated with H2O2 or CoCl2 alone. Our results show that both endogenous and exogenous PACAP protects against harmful stimuli in the kidney. Support: OTKAK104984, TAMOP (4.2.1.B-10/2/KONV-2010-002, 4.2.2.B-10/1-2010-0029, 4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0024), Arimura Foundation, PTE-MTA “Lendület” Program.

P.17. A melanin-koncentráló hormon anabolikus hatásának neuroanatómiája Jancsik Veronika* és Sótonyi Péter Tamás SZIE ÁOTK Anatómiai és Szövettani Tanszék A melanin-koncentráló hormon (MCH) egy 19 aminosavból álló ciklikus peptid, amely az emlősökben a központi idegrendszerben termelődik. Az MCH neuronok sejttestjei a laterális hypothalamus (LH) és a zona incerta (ZI) területén helyezkednek el, nyúlványaik pedig a bulbus olfactoriustól a gerincvelőig – a hypothalamust is beleértve – az agy számos területét behálózzák. Az MCH fiziológiás funkciói közül kiemelkedő jelentőségű az energia homeosztázis szabályozásában játszott szerepe, mivel hatására nő az energia bevitel és egyben csökken az energia felhasználás - ez összességében elhízást okoz. A poszteren ennek anatómiai alapjait mutatjuk be irodalmi adatok és saját eredményeink alapján. Az energiaraktárak állapotáról érkező jelzések a nucleus arcuatus-ban lévő primer neuronok révén jutnak el az MCH neuronokhoz, amelyek intra- és extrahypothalamikus kapcsolatrendszerük révén befolyásolják az evéssel kapcsolatos viselkedés különböző aspektusait. Különös figyelmet érdemelnek az MCH neuronok intra-hypothalamikus összeköttetései, valamint a következő extra-hypothalamikus struktúrákkal való kapcsolatai: telencephalon, nagyagykéreg, septális komplex, agytörzs, gerincvelő. Az MCH neuronok nyúlványai kapcsolatban állnak az agy „jutalmazási rendszerének” részét képező nucleus accumbens külső rétegével (NAcSh) is. Ez arra mutat, hogy az MCH nem csupán az étkezéseknek az energia homeosztázis szempontjából történő szabályozásában, hanem annak élvezeti jellegének alakításában is részt vesz.

P.18. A PACAP hatásai UMR106 osteoblast sejtvonal sejtjeinek differenciációs sajátságaira Juhász Tamás,1* Matta Csaba,1 Takács Roland,1 Tamás Andrea,2 Reglődi Dóra,2 Zákány Róza1 1

DE OEC Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet 2 PTE ÁOK Anatómiai Intézet

A hypophysis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid (PACAP), nemcsak a központi idegrendszerben található meg, hanem számos perifériás szövetben is szabályozó szerepet játszik. A PACAP csontosodási folyamatokat szabályozó szerepéről kevés adat áll rendelkezésre, így célul tűztük ki az


42

osteogenezist szabályozó mechanizmusok között kiemelt helyet elfoglaló BMP és Hedgehog (Hh) útvonalak és a PACAP szignalizáció kapcsolatának vizsgálatát a csontképződés során. Kísérleteink során UMR106 osteoblast sejtvonalon próbáltuk nyomon követni a PACAP csontosodásra kifejtett hatásait, mely során agonistaként PACAP 1-38-at 100 nM, antagonistaként PACAP 6-38-at 10 µM koncentrációban alkalmaztunk. Az UMR106 sejtek táptalajához adagolt PACAP 1-38 és 6-38 nem változtatta meg azok morfológiai sajátosságait és életképességét, azonban megemelte az osztódási hajlamukat. A PACAP jelátviteli útvonalának egyik legfontosabb downstream targetja a PKA, mely fehérje és mRNS expressziója is egyaránt emelkedett a kezelések hatására, ugyanakkor a PKA által szabályozott CREB és Runx2 expressziója nem mutatott expressziós változást. A CREB aktív foszforilált formájának mind fehérjeexpressziója, mind nukleáris lokalizációja is csökkent PACAP 6-38 hatására. Ezzel ellentétben a Runx2 nukleáris jelenléte fokozódott az antagonista adagolást követően. A neuropeptidek jelenléte megemelte a PTHrP és Sonic Hedgehog (SHH) mRNS és fehérjeexpresszióját viszont nem változtatta meg az Indian Hedgehog mRNS és fehérjeexpresszióját sem. A BMP4 és 2 mRNS expressziója nem változik, míg a BMP4 fehérjeexpressziója jelentős emelkedést mutat mindkét neuropeptid adagolását követően, azonban a BMP2 fehérjeexpressziója csökken PACAP 1-38 jelenlétét követően. Az UMR sejtek nyugalmi intracelluláris Ca2+ koncentrációja nem változik lényegesen, azonban PACAP 6-38 hatására jelentős extracelluláris Ca2+ felhalmozódást láttunk Alizarin vörös festéssel. Vizsgálataink során kimutattuk, hogy a PACAP, ha közvetett úton is, de hatással van a SHH és PTHrP expressziójára, megemeli a sejtosztódási rátát. A PACAPok BMP4 expresszió fokozó hatása vélelmezhetően a csontosodás irányába tolja el az UMR sejtek életciklusát Kutatásainkat támogatták: OTKA-CNK80709, Mec-9/2011, TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-20120025

P.19. Getting closer to the molecular understanding of proteolysis linked mechanism in corneal macular dystrophy Kai Kaarnrianta,1,2 Eszter Szalai,4 Zoltán Hegyi,3 Angela Polyák,3 Bogumil Wowra,5 Edward Wylegala,5 Szabolcs Felszeghy3 1

Department of Ophthalmology, Institute of Clinical Medicine, University of Eastern Finland, Kuopio, Finland Department of Ophthalmology, Kuopio University Hospital, Kuopio, Finland 3 Department of Anatomy, Histology and Embryology, University of Debrecen, Dental Faculty, Medical and Health Science Center, Debrecen, Hungary 4 Department of Ophthalmology, University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Debrecen, Hungary 5 Department of Ophthalmology, Katowice University Hospital, Katowice, Poland 2

Aim. Macular corneal dystrophy is an autosomal recessive disorder affecting the corneal stroma, which may lead to severe bilateral visual impairment. The propose of this study was to investigate the expression levels of protein aggregation regulatory proteins Hsp70, SQSTM1/p62 and ubiquitin protein conjugates in corneal buttons from human macular dystrophy patients and in human corneal epithelial HCE-2 cells under proteasome inhibition in vitro conditions. Methods. Five cases of macular dystrophy and 4 normal human corneal buttons were collected during corneal transplantation. Fluorescent immunohistochemistry on human donor corneal button was used to verify the spatial distribution pattern of selected Hsp70, SQSTM1/p62 and ubiquitin molecules, respectively. The expression level of these proteins were analysed in HCE-2 cells using western blotting, respectively.


43

Results. Highly elevated Hsp70, SQSTM1/p62 and ubiquitin protein conjugates were observed in intracellular space of the epithelial cells in macular dystrophies. All the studied proteins were also highly elevated under proteasome inhibition in human corneal epithelial HCE-2 cells in cell cultures. Conclusions. This pilot study first reveals a novel mechanism in macular dystrophy pathology involved in impaired proteosomal proteolysis.

P.20. Comparative immunohistochemical study of the effects of pilocarpine on the changes in the mossy cells, mossy fibers and inhibitory neurons Norbert Károly,* Endre Dobó, András Mihály Department of Anatomy, Histology and Embryology, University of Szeged, Szeged, Hungary Pilocarpine (PILO)-induced spontaneous recurrent seizures result in variable degrees of loss of mossy cells (MCs), abnormal sprouting of mossy fibers (SMF) and activation of hilar interneurons in rodents, as concluded from histological analysis of different groups of animals in the same experiments, but not of the same individuals. Recently, selected extinction of MCs has been found to fail to induce SMF. We tested whether loss of MCs, SMF and activation of inhibitory neurons are uncoupled processes in the PILO-treated rodents, or not, by means of revealing selected neuronal markers in the same animals. Efficacies of demonstrations of SMF and hyperactivation of interneurons for neural changes were compared. The animals which exhibited intense PILO-induced convulsions for at least 30 min were used in this study. After a 2-month survival period, survival of MCs was controled for calretinin (CR) and calcitonin gene-related peptide (CGRP) in mice and rats, by means of immunohistochemistry, respectively. SMF was checked using Timm's silver-sulphide method for zinc. The activated interneurons were revealed by NPY immunohistochemistry. The CR immunoreactivity (IR) remained unchanged even in those mice that showed SMF and greatly increased NPY IR. CR IR was also verified after transsection of fornix, to exlude extrahippocampal source of this peptide. However, CGRP IR was reduced severely in those rats which exhibited simultaneous increase in the zinc content and NPY IR in the supragranular layer (SGL) and stratum lucidum (SL). In our comparative studies, NPY immunohistochemistry resulted in more positive animals than the zinc staining. Our findings suggest that MCs survive the PILO treatment in the mice. Here, direct evidence of a close relationship between loss of MCs and SMF in the PILO model of rats is provided. Hyperactivation of the inhibitory neurons precedes the SMF. Similar PILO seizures may result from different changes in neuronal circuits of rodents. TÁMOP 4.2.2-A-11/1/KONV-2012-0052.


44

P.21. Ser/Thr specifikus foszfoprotein foszfatázok szerepe eltérő malignitású humán melanoma sejtvonalak jelátviteli folyamataiban és migrációjában Katona Éva,1* Juhász Tamás,1 Perényi Helga,1 Vadász Anita,1 Bakó Éva,2 Gergely Pál,2 Zákány Róza1* 1

Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, Magyarország 2 Orvosi Vegytani Intézet, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, Magyarország

A melanoma malignum cutis az epidermisben található pigmentsejtekből kiinduló rosszindulatú daganat. Az elváltozás során számos jelátviteli útvonal módosulhat, így az ERK1/2 mutációja szerepet játszhat a melanocyta-melanoma transzformációban. Az is ismert, hogy a tumorterjedésben fontos az extracelluláris mátrix összetétele, azon belül a hialuronsav (HA) jelentősége egyre inkább bizonyított. Ennek okán kutatásaink célja az ERK1/2 és a Ser/Thr specifikus foszfoprotein foszfatázok (PP2A és PP2B) szerepének vizsgálata eltérő malignitású humán melanoma sejtvonalak jelátvitelében és a HAkapcsolt migrációs sajátságaiban. Kutatási modellünk az RGP fázisú, metasztázist nem adó WM35 sejtvonal és az agresszív, erősen metasztatizáló HT168 sejtvonal. Mindkét sejtvonal sejtjei termelnek HA-at, melynek szintéziséért felelős hialuronsav szintázok közül a HAS2 és HAS3 fehérje expresszióját detektáltuk. A HA-val összefüggésben a Boyden kamrás migrációs vizsgálatok során megállapítottuk, hogy az eltérő malignitású sejtek nem egyforma migrációs sajátságokkal rendelkeznek. Ez a különbség a motilitásban fontos szerepet betöltő RHAMM HA receptor expressziójában is megfigyelhető. Az ERK1/2 és a foszfatázok melanoma sejtekben betöltött szerepét farmakológiai gátlásukon keresztül vizsgáltuk. A kezelések során az ERK gátlószereként használt PD098059 mindkét sejtvonal esetén fokozta a HA homeosztázis kapcsán vizsgált fehérjék expresszióját. A PP2A-t gátló okadainsav (OA) és a PP2B inhibitoraként ismert cyclosporinA (CsA) pedig egyaránt csökkentette a detektálható HA mennyiségét, de a HAS-ok és a RHAMM fehérje expressziójára eltérően hatottak. Az OA a WM35 sejtekben csökkentette, a HT168 sejtekben növelte a HAS2, HAS3, RHAMM fehérje expressziót, míg a CsA mindkét sejttípusban inkább a HAS-ok csökkentését okozza, és kevésbé befolyásolta a RHAMM fehérjeexpressziót. A farmakológiai kezelések migrációra gyakorolt hatásainak vizsgálata jelenleg is tart, de részeredményeinkből arra következtetünk, hogy eltérő kemoattraktánsok jelenlétében ugyanaz a kezelés is eltérő hatással lehet a sejtek motilitására. Megfigyeléseink alátámasztják azt a már számos kísérleti eredményen alapuló elképzelést, miszerint az adott melanoma pontos szignalizációjának ismerete elengedhetetlen a sikeres személyre szabott terápia kifejlesztéséhez. Támogatók: OTKA-CNK80709, TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001-Nemzeti Kiválóság Program, TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0025


45

P.22. Wiring economy of neocortical axon arbors J. M. L. Budd,1 K. Kovács,2 A. S. Ferecskó,2 P. Buzás,3 U. T. Eysel,2 and Z. F. Kisvárday4* 2

1 School of Informatics, University of Sussex, Brighton, United Kingdom Department of Neurophysiology, Ruhr-Universität Bochum, Bochum, Germany 3 Institute of Physiology, Medical School, University of Pécs, Pécs, Hungary 4 Department of Anatomy, Histology & Embryology, University of Debrecen, Debrecen, Hungary

Discovering the organizational principles of cerebral cortex represents a fundamental challenge in neuroscience. Rámon y Cajal proposed that general laws of conservation concerning cellular material (axon and dendritic ‘wire’) and conduction delay regulate neuronal morphology. Yet despite more than a century of research it is not known how well these laws apply to axon arbors in neocortex. Using a variety of graph optimization algorithms, we investigated Cajal’s proposed economy laws in relation to detailed 3D reconstructions of spiny and basket cell axon arbors obtained from in vivo labelling experiments in adult cat visual cortex. Our analysis of these data suggests that individual neocortical axon arbors are not minimized for axonal length (cellular material) but neither are they optimized for conduction delay. Instead neocortical axon arbors in contacting thousands of spatially distributed postsynaptic targets appear to trade-off saving axonal wire for more rapid communication. In particular, the branched structure of neocortical arbors seems to preserve the relationship between axonal propagation latency and cortical distance and ensures a low degree of temporal dispersion axonal latencies, which may be tighter for inhibitory basket cell than excitatory spiny cell axons. This work has implications for our understanding of neocortical organizing principles, coding, and communication. Research funded by MTA-TKI-11008, DFG (SFB509), and the FACETS (FP6-IST-FETPI) project.

P.23. Motoneuron survival and elongative axonal growth induced by spatiotemporally restricted ex vivo BDNF/GDNF gene therapy Gábor Márton,*1 Gholam Pajenda,2 David Hercher,3 Georg Feichtinger,3 Heinz Redl,3 Antal Nógrádi1,3 1

Department of Anatomy, Histology and Embryology, Faculty of Medicine, University of Szeged, Szeged, Hungary 2 Ludwig Boltzmann Institute for Experimental and Clinical Traumatology, Department of Trauma Surgery, Medical University of Vienna; Vienna, Austria 3 Austrian Cluster for Tissue Regeneration, Ludwig Boltzmann Institute for Experimental and Clinical Traumatology, Vienna, Austria Axonal injury close to cell bodies of motoneurons induces the death of the vast majority of affected cells. Neurotrophic factors, such as brain derived neurotrophic factor BDNF and glial cell derived neurotrophic factor (GDNF), therapeutically produced in situ in a non-regulated manner typically induce good survival of damaged motoneurons and sprouting of axons without functional reinnervation. Therefore, we devised an ex vivo gene therapy to restrict expression of BDNF to approx. two weeks using in vitro transfected rat adipose tissue-derived stem cells (rADSCs) applied in vivo periradicularly, i.e. around the reimplanted ventral root, embedded in collagen gel.


46

rADSCs were transfected with plasmids for BDNF or GDNF expression using lipofection. Expression kinetics were evaluated by ELISA. An optimized transfection protocol was established and verified using FACS and cell viability assays. After strong induction of BDNF/GDNF expression in the first days after transfection, a significant decline in expression has been observed after 10-14 days at a transfection yield of approx. 25%. In vivo results suggest, that axons of injured motoneurons were able to enter the reimplanted root following reimplantation and BDNF treatment and produce morphological and functional reinnervation. The axons of surviving motoneurons showed elongative growth typical of regenerative axons, without the presence of aberrant or sprouting axonal growth. These findings provide evidence that damaged motoneurons require limited and spatially directed amounts of BDNF or GDNF to support their survival and regeneration. Moreover, neurotrophic support appears to be needed only for a critical period of time not longer than for two weeks after injury.

P.24. Purinoreceptor-expresszió és funkció artrózisos ízületből izolált kondrogenikus sejteken Matta Csaba,1,* Takács Roland,1 Fodor János,2 Csernoch László,2 Rybaltovszki Henrik,3 Miosge Nicolai,4 Zákány Róza1 1

Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, Magyarország 2 Élettani Intézet, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, Magyarország 3 Ortopédiai Klinika, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, Magyarország 4 Tissue Regeneration Group, Department of Prosthodontics, Georg-August-University, Göttingen, Németország

A vázrendszeri megbetegedések egyik leggyakoribb típusa az artrózis, amely elsősorban az ízületi porcot érintő, funkcióvesztéssel járó degeneratív kórfolyamat. A betegség során a szervezet több tulajdonságában az őssejtekre hasonlító sejtek működése révén törekszik a porcszövet helyreállítására, azonban a regenerációs folyamatok elégtelenek. A regenerációban részt vevő sejtek életfolyamatainak pontosabb megismerése hozzásegíthet az oszteoartrózisos porcdegeneráció folyamatának megfordításához. Munkánk során ezért célul tűztük ki az artrózisos ízületi mintákból izolált, migratórikus porc-progenitorsejtek (CPC) kalciumhomeosztázisának feltérképezését. Ismert, hogy az artrózis késői szakaszában kialakult gyulladás során a szinoviális fibrociták ATP-t szekretálnak az extracelluláris térbe, ezért a bemutatott kísérletek során a CPC-sejtek purinerg jelátvitelének a sejtek Ca-homeosztázisában játszott szerepét vizsgáltuk. Megfigyeléseinket Fura-2 fluoreszcens kalciumérzékeny festékkel feltöltött sejteken végeztük, egyedi sejtek kalciumkoncentrációját rekordálni képes berendezés segítségével. Méréseinket normál (1,8 mM Ca2+), illetve kalciummentes Tyrode-oldatban, szobahőmérsékleten hajtottuk végre. RT-PCR segítségével kimutattuk, hogy a CPC-sejtek mRNS szinten a P1-receptorok közül az A1, A2A és A2B; a P2X-receptorok közül a P2X2 és P2X3 kivételével az összes; továbbá valamennyi P2Y-receptort expresszálják. ATP (180 µM) hatására valamennyi vizsgált sejt kalcium-tranziensekkel válaszolt 1,8 mM, illetve 0 mM, kalcium-tartalmú közegben. Bár mRNS-szinten számos P2X-receptort sikerült kimutatnunk, a farmakológiai vizsgálatok kizárólag metabotrop útvonalak jelenlétét igazolták, ugyanis ATP és az IP3-receptor-blokkoló 2-APB (75 µM) közös alkalmazása esetén egyetlen sejten sem tudtunk tranzienst detektálni. Míg UTP (100 µM) hatására a sejtek 80%-a, ADP (100 µM) hatására viszont 100%-a mutatott tranzienseket, az UDP (100 µM) azonban nem volt hatásos. A számos P2-receptor működését gátló antagonista suramin (10 µM) sem az ATP, sem az UTP hatásait nem volt képes kivédeni. Adenozin hatására a sejtek 66%-a válaszolt, ami koffein (10 µM) adagolása esetén kivédhető


47

volt. Eredményeink elsősorban a metabotrop P2Y purinoreceptorok funkcionalitását tmáasztják alá a CPC-sejtekben. Kísérleteinket a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú projekt, valamint az OTKA CNK80709 és a Mec-9/2011 pályázatok támogatták.

P.25. Mesenchyma differenciálódása és a körömperc csontosodása a fejlődő humán embryoban Molnár Attila,1 Nagy Gyula Richárd,2 Rigó János,1 Oláh Imre,1 Nagy Nándor1* 1

Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem 2 I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Semmelweis Egyetem

A végtagok embryonális differenciálódása során a csontos vázrendszert alkotó vázelemek hyalinporcosan előképzett telepből, chondrális csontosodással indulnak fejlődésnek. A porcos telepek megjelenése proximo-distális irányban történik és ehhez hasonlóan halad a perichondrális csontosodás is, amely az embryonális fejlődés 7-ik hetében, először a humerus porcvázának diaphysisében veszi kezdetét. A 7 hetes humán embryo alizarin vörös-alcián kék kettősfestési technikával történő jelölése során nagyon korai, a végtag minden egyéb csontjának képződését megelőző sapka-szerű csontosodást figyeltünk meg a körömpercek distalis végén. Jelen munkánk során ennek a sapka alakú „csontképződménynek” a csontosodással való kapcsolatát és a körömperc, valamint az alap és második ujjperc mesenchymájának differenciálódási viszonyait tanulmányoztuk korai (5-13 hetes) humán embryokban. A terhesség-megszakításból származó embryokat alkohol-aceton és aldehid fixálás után hisztológiai, elektronmikroszkópiai és immuncytokémiai módszerekkel vizsgáltuk. A porc- és csontfejlődést a teljes végtagok alizarin vörösalcián kék kettősfestéses megjelölésével követtük nyomon. Ezzel a módszerrel a porcszövet világoskék színűre festődik, míg a csontszövet élénkpiros festődést mutat. A 6 hetes embryoban alizarin-alcián technikával csak kék festődést mutató porcos vázrendszer figyelhető meg. A 7. héten látható először pirosan festődő csontosodási mag a humerus telepének diaphysisében, majd 8 hetesen a radius és ulna diaphysis területén, míg a 9-12. héten a metacarpalis csontokban is kimutatható a diaphysisből kiinduló csontosodás. A phalaxok csontosodása nem követi ezt a distális irányba haladó differenciálódási folyamatot; már a 7. hetes embryonális héten megjelenik egy pirosan festődő, csontosodást jelző, sapkaszerű csontszövet a harmadik ujjperc distalis területén, amely megelőzi az alap és a középső phalanxok csontosodását. Félvékony metszetek alapján ez a csontszövet nem porcos telepből képződik, hanem a harmadik ujjperctől elkülönülve indul fejlődésnek. Az embryonális végtagokból készített fagyasztott metszetek immuncytokémiai festésével a porcszövetet II-es típusú kollagénnel határoztuk meg. Eredményeink alapján feltételezzük, hogy a körömperc csontosodása két telepből veszi kezdetét; a distalis vég desmális alapon csontosodik, és csak később fuzionál az ujjperc proximális részének chondrálisan csontosodó telepével.


48

P.26. Expression and function of tenascin-C during colorectal enteric nervous system development Nagy, Nandor,1,2* Akbareian Sophie,2 Steiger Casey,2 Molnar, David,1 Barad, Csilla,1 Goldstein, Allan2 1

Department of Human Morphology and Developmental Biology, Faculty of Medicine, Semmelweis University, Budapest, Hungary 2 Department of Pediatric Surgery, Massachusetts General Hospital, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts The intestinal microenvironment contains several extracellular macromolecules that play important roles during enteric nervous system (ENS) development. Tenascin-C is an extracellular matrix glycoprotein that regulates cell migration, possibly by modulating the adhesiveness of neural crest cells to their substratum. The role of tenascin-C in enteric neuronal development is unknown. In this study we show that tenascin-C is dynamically expressed during ENS development in the chick gut. It is absent from the cecal region prior to the arrival of crest-derived cells, and then is found to colocalize with the migrating wavefront. Experimentally generated aganglionic hindgut leads to loss of tenascinC expression in the submucosal area. Analysis of FACS-sorted neural crest cells by qRT-PCR and generation of chick-rat intestinal chimeras both demonstrate that vagal-derived enteric neural crest cells produce tenascin-C, whereas sacral-derived crest cells do not. Based on vitro migration assays, we find that tenascin-C promotes the migration of enteric neural crest cells. We conclude that vagalderived enteric neural crest cells produce tenascin-C to promote their migration during ENS development.

P.27. A neuroektodermális őssejtek támogatják a kontúziós gerincvelősérülést követő regenerációt és morfológiai rekonstrukciót Pajer Krisztián,1* Bellák Tamás,1 Heinz Redl,2 Nógrádi Antal1 2

1 SZTE, ÁOK, Anatómiai, Hisztológiai és Embriológiai Intézet, Szeged, Magyarország Ludwig Boltzmann Institut für experimentelle und klinische Traumatologie, Bécs, Ausztria

A gerincvelő sérülése visszafordíthatatlan szövetkárosodást, valamint a motoros, a szenzoros és a vegetatív funkciók kiesését eredményezi a sérülés szintje alatt. A sérülés környezete kulcsszerepet játszik az axonális regenerációban: a gliaheg képződése, a kondroitin-szulfát, az ephrinek és receptoraik, valamint a myelin-eredetű gátló faktorok erőteljes kifejeződése egyaránt csökkentik a sérült axonok regenerációját. Kísérleteinkben azt vizsgáltuk, hogy a sérült gerincvelőbe transzplantált, egérembrióból származó klonális neuroektodermális őssejtek (NE-GFP-4C, ATCC No. CRL-2926) védelmet nyújtanak-e a másodlagos szövetkárosodással szemben, elősegítik-e az axonális regenerációt, képesek-e integrálódni a sérült szövetbe, valamint hatásukra hogyan változik az extracelluláris környezet. Továbbá vizsgáltuk az őssejtek által termelt, a regenerációt előmozdító molekulák expresszióját. Az őssejteket szisztémásan vagy intraspinálisan alkalmaztuk azonnal, illetve egy héttel a 11. hátcsigolya szintjében végzett kontúziós sérülést követően. A kísérleti állatokon rendszeres időközönként funkcionális teszteket (BBB, CatWalk), majd a túlélési időket követően kiterjedt immunhisztokémiai és morfológiai elemzéseket végeztünk.


49

A kontrollokhoz képest gyorsabb és nagyobb mértékű funkcionális javulást tapasztaltunk azokban a kísérleti csoportokban, ahol az őssejteket szisztémásan vagy lokálisan alkalmaztuk. A kontúziós üreg hossza és a cisztikus terület nagysága szignifikánsan kisebb, a megmaradt szürke- és fehérállomány pedig nagyobb volt az őssejttel kezelt állatokban. Míg a szisztémásan bejuttatott őssejtek nem épültek be a gerincvelő szövetébe, csupán néhány őssejt eredetű sasztrociát találtunk a kontúziós üreg falához tapadva; az intraspinálisan bejuttatott őssejtekből differenciálódott asztrociták, neuronok és oligodendrociták jelentős számban integrálódtak a gerincvelői üreg falába, ezáltal is csökkentve annak méretét. Retrográd jelölési eredményeink szerint a transzplantált sejtjeink támogatták a leszálló szupra- és intraspinális pályák fennmaradását és regenerációját is. A kedvező folyamatok mögött az őssejtek által termelt különféle faktorok (IL-6, IL-10, MIP-1 alfa és GDNF) kifejeződése állhat. Kísérleteink bizonyítják, hogy a transzplantált neuroektodermális őssejtek differenciálódásuk, integrálódásuk és az extracelluláris környezet módosítása révén elősegítik a funkcionális és morfológiai helyreállást a gerincvelő kontúziós sérülésmodelljében.

P.28. Szinaptikus változások transzgenikus szkizofrénia-modell állat hippokampuszában Balázs Pósfai, Csaba Cserép, Eszter Szabadits, Tamás F. Freund, Gábor Nyiri* Celluláris és Hálózat Neurobiológia Osztály, Agykéreg Kutatócsoport, MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Budapest, Magyarország A szkizofrénia egy mentális zavar, amely az emberiség körülbelül 1%-át érinti. A betegséggel kapcsolatos genetikai okok közül az egyik legerősebb összefüggést a G72 gén mutatja. Ezt a humán gént egérbe juttatva az állat viselkedése megfelel a szkizofrénia-modell állattól elvártnak. A G72 génről átíródó LG72 fehérje a mitokondriumban lokalizálódik, mely bizonyítottan fontos szerepet játszik a szinapszisok morfológiájának kialakulásában. Emellett a fehérje módosíthatja az agyban lévő D-szerin mennyiségét, ami az NMDA-receptorok egyik fő koagonistája, így közvetetten változásokat okozhat a szinaptikus jelátvitelben is. Továbbá, fiziológiai mérések eltéréseket tártak fel a G72-transzgenikus egerek gyrus dentatus szemcsesejtjeire érkező perforáns pályák által adott szinapszisok tulajdonságaiban, melyek mind pre- mind posztszinaptikusan kifejezik az LG72-fehérjét. Azonban, e változások anatómiai háttere ismeretlen. Kérdéseink a következők voltak: megváltozik-e az LG72-t kifejező egerekben a perforáns pálya által létesített szinapszisok mérete, aktív zónájuk morfológiája, és a bennük lévő NMDA-receptorok mennyisége? A kérdések megválaszolásához elektronmikroszkópos technikákkal vizsgáltuk a G72 génnel rendelkező egerek és vad típusú testvéreik szinapszisait. Azt találtuk, hogy a G72-transzgenikus egerek szinapszisai mintegy 33%-kal nagyobbak, mint vad típusú alomtársaiké (n=2x5 állat). Az NMDA-receptorok kvantifikálására beágyazás utáni immunarany technikát használtunk a receptor GluN1-alegységére, amely minden NMDA-receptorban jelen van. Megállapítottuk, hogy a G72-transzgenikus állatok szinapszisai nem csak nagyobbak, de több NMDA-receptort is tartalmaznak, amely módosult szinaptikus hatékonyságra utalhat. A posztszinaptikus denzitás vastagságát elektronmikroszkópban készült képeken vizsgálva nem találtunk különbséget az állatpárok között. A G72-transzgenikus egerek gyrus dentatus szemcsesejtjeire érkező szinapszisok tehát nagyobbak és több NMDA-receptort tartalmaznak, mint vad típusú alomtársaik szinapszisai. Ezen változások oka lehet az LG72 hatására bekövetkező mitokondriális módosulás, vagy a fehérje indukálta megváltozott NMDA-koagonista D-szerin koncentráció. Munkánk jó alapot szolgáltathat annak megértéséhez, hogy milyen kapcsolat áll fenn a G72 gén kifejeződése és a betegségben jól ismert sérült glutamaterg transzmisszió között.

50


P.29. An analysis of dendritic impulse propagation in cortical pyramidal neurons of normal and Alzheimer disease – related human amyloid precursor protein overexpressing transgenic (Tg2576) mice Attila Somogyi, Zoltán Katonai and Ervin Wolf* Department of Anatomy, Histology and Embryology, University of Debrecen Debrecen, Hungary Morphological changes have been reported in layer II/III pyramidal neurons of the somatosensory cortex in mutant (Tg2576) mice, which overexpressed the human amyloid beta precursor protein, characteristic in Alzheimer’ disease (AD). These changes included alterations in the apical dendrites mostly with an overall decrease in spine densities. The functional relevance of these morphological changes is still unknown. Therefore, we aimed to investigate the dendritic impulse propagation in the apical and basal dendrites of mutant neurons separately and compare the results to those of the control neurons. We used morphologically detailed passive segmental cable models of these cells (n=58) within the NEURON simulation environment. Current was injected to dendritic points of modelled mutant and healthy neurons to simulate local activity of synapses and the current and voltage transfers to the soma were investigated as a function of path distance of injection site from the soma. Distributions of dendritic surface area (an estimation of the distribution of synapses) in the normalized geometrical and electrotonic space were studied by using our new method of morphofunctional matrices, where elements of the 10 by 10 matrices give fractions of dendritic surface with the same geometrical and electrotonic distances (measured by log attenuations of PSPs) from the soma. The mean normalized geometrical and electrotonic distances of the putative synapses were the same in the mutant and control neurons both in the apical and in the basal dendrites. Cluster analyses of matrices mapping apical and basal dendrites separated healthy and diseased neurons 67% and 57% correctly. In the apical dendrites we found significant increases (Mann-Whitney test, p<0.05) in the rates of current transfers in the most path distance ranges. Decreased spine density (from 2.0 to 1.5 spines / µm) in the mutant cells was responsible for about half of the increase of the current transfer ratios. Voltage transfers in apical dendrites of mutant cells declined insignificantly (M-W test, p>0.05) except the transfers from the most distal dendrites. In the basal dendrites voltage and current transfer ratios were generally remained the same in the mutant cells except for the current transfer from the middle distances. The authors are grateful to Dr. Alán Alpár for the files containing the reconstructed morphology of neurons and for the OTKA K67747 and TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 for the financial support.


51

P.30. Múzeális értékű, anatómia oktatására használt ló szobor felújítása Szakács Csenge1, Reinitz László Z2* 1

Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar, Gyógytornász szak, hallgató 2 SzIE-ÁOTK, Anatómiai és Szövettani Tanszék, doktorandusz

Az anatómiaoktatás mindig is próbált kilépni a „papíranatómia”, vagyis a könyv és ábra alapú ábrázolás kereteiből. A modern, 3D-s képalkotó eljárások megjelenéséig a különféle preparátumok, modellek és szobrok jelentős szerepet kaptak a gyakorlati oktatásban. Az sokszor száz évesnél is idősebb preparátumok egy részének állaga mára már jelentős mértékben leromlott. A szerzők a SzIE-ÁOTK Anatómiai és Szövettani Tanszék egyedülálló gyűjteményének felújítási munkálatait kezdték meg 2012 szeptemberében. Az elsőként kiválasztott preparátum Prof. Dr. V. Ghetie egy korai munkája (feltehetően 1950-es évekből), egy szürke mént álló helyzetében ábrázoló gipszöntvény, amely a 60-as években került Magyarországra. A szobor oktatási értéke csekély, ugyanakkor a neves anatómus munkájaként számottevő eszmei értékkel bír. A szobor festése nagyrészt lekopott, csak a has tájékon maradt felismerhető az eredeti mintázat. A faroktőnél, a jobb hátsó pata dorsalis falánál, a bal orrnyílásnál 3-5 cm szélességben és mélységben a gipsz teljesen hiányzott. A jobb fül tőből letört, a vázát alkotó fém rúd maradt meg, a bal fülből csak a caudalis fal volt viszonylagos épségben. Ezeken a nagyobb eróziókon felül számtalan apró szilánk hiányzott a szoborról és a talapzatról. A munkálatokat Szakács Csenge műhelyében végeztük. Először 400-as, végül 800-as csiszolópapírral az egész szoborról eltávolítattuk a festéket. Az anyaghiányokat az eredetivel megegyező színű gipsszel, kézzel pótoltuk. A tanszéken található egy jobb állapotban lévő, a hasüri szervek topográfiáját bemutató Ghetie-szobor, amely azonos méretben és pózban ábrázolja a lovat. Ennek a rendszeres tanulmányozása segített a szerzőknek az eredeti arányok és vonalak újra alkotásához. A festés során nem volt cél az eredeti állapot helyreállítása, sem az eredeti technika használata, olyan tartós megoldást kerestünk, amellyel a szobrot hosszú távon is megőrizhetjük. Akril festékkel dolgoztunk, a munka nagy részét festékszóróval végeztük el, az árnyalatokat és a fújással nem kiemelhető részleteket ecsettel vittük fel. A lábvégek és az orrhát jegyeihez „Titanium white”, a sörényhez, a farokhoz, az orr-ajaki tájékhoz és a talapzathoz „Oxide Black” alapot használtunk, a barna árnyalatokat „Raw Umber” és „Burnt Sienna” színekből kevertük, a talapzatot lelakkoztuk. A felújított szobor ismét dísze lesz az Anatómiai Múzeumunknak, a kidolgozott eljárás és a szerzett tapasztalatok pedig a tárlat további elemeinek felújításában lesznek hasznosak.

Index

A KONGRESSZUS RÉSZTVEVİINEK NÉVSORA ÉS PREZENTÁCIÓIK (E = Elıadás, O = Oktatási elıadás, L = Lenhossék elıadás, P = poszter; Kiemelt: prezentáló szerzı) Antal Miklós Apróné Török Ibolya Babits Réka Baksa Gábor Balázs Anita Balogh Attila Barad Csilla Bellák Tamás Birinyi András Bódi Ildikó Csernus Valér Csillag András Czeibert Kálmán Dobó Endre Dobolyi Árpád Docová Klaudia Dóra Dávid László Eördögh Márton Fábián Eszter Farkas Flóra Fejszák Nóra Felszeghy Szabolcs Földvári Zsófia Gaál Botond Gaszner Balázs Gerber Gábor Gerics Balázs Hajós Ferenc Halasy Katalin Hazai Diana Hegedűs Panna Hegyi Zoltán Holló Krisztina Hollósy Tibor

P2, P7, P10, P14, E5, E9, O3 P1 E4, E11, E22 P2, E9 O8 P26 P4, P27 P6, E7 E8 P5, E22 E2, P1, P20 E18 P7 P8 E4, E11 P16 P9 P19, E13 P10, E19 P11, E1 E3

E16 P13 P7, P14, P19, E5 P14, E5

53

Index

54

Horváth Gábor Horváth Gabriella Horváth Judit Jancsik Veronika Juhász Tamás Kálmán Mihály Károly Norbert Katona Éva Katz Sándor Kecskés Szilvia Kisvárday Zoltán Kocsis Katalin Kolossváry Márton Kótai István L. Kiss Anna Lázár Gyula Lubics Andrea Magyar Tünde Márton Gábor Matesz Klára Matta Csaba Mészár Zoltán Mihály András Minkó Krisztina Molnár Attila Molnár Dávid Molnár Gergely Molnár Tamás Nagy András Dávid Nagy Henrietta Nagy Nándor Nógrádi Antal Oláh Imre Opper Balázs Pajer Krisztián Pálházi Péter Papp Tamás Pávai Zoltán Petneházy Örs Pósfai Balázs

P15 P16 P17 E19 P1, P20 P10, P12, P21, E19 E6 P11, E1, E7, P22 O1 E6 P16 P4, P23 P6, P11, E1, E7 P10, P18, P24, E19, E21 P2, E9 P1, P20, E20 P25 E12, O2, P25

E8 E22 P8, P9, P25, P26, E10 E14 P8, P9, P25, E10, E12 P16 P4, P27, E14 E11 E13 O4 E15 P28

Index

Prevics Dávid Rácz Bence Reglődi Dóra Reinitz László Z. Rékási Zoltán Rivnyák Ádám Seregi Bernadett Somogyi Attila Somogyi Csilla Sótonyi Péter Szabó Éva Rebeka Szalay Ferenc Székely Andrea Szigeti Csaba Takács Roland Ádám Tamás Andrea Telki Márta Wolf Ervin Zákány Róza Szakács Csenge

E16 P15, P16, P18, O6, L1 P5, P30, E17

P29 P10, E19 P5, P17, O5, E16, E17 E18 O1 E20 P10, P18, P24, E19, E21 P15, P16, P18, L1 P29 P10, P12, P18, P21, P24, E19, E21 P30

55

56

Jegyzetek

Jegyzetek

57

58

Jegyzetek

Jegyzetek

59

60

Jegyzetek

TÁMOGATÓINK

Biomarker Kft.

3DHistech

Alpha-vet Kft.

MAGYAR ANATÓMUS TÁRSASÁG ÉVI KONGRESSZUSA

Recommend Documents