MAGYAR HUMÁNGENETIKAI TÁRSASÁG VIII. KONGRESSZUSA

MAGYAR HUMÁNGENETIKAI TÁRSASÁG VIII. KONGRESSZUSA

2010. szeptember 2-4., Debrecen

Program

1

Tisztelt Kolléganők és Kollégák! Megtisztelő számunkra, hogy a Magyar Humángenetikai Társaság (MHGT) VIII. Kongresszusát 2010-ben a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája rendezheti meg. A genetika korunk egyik legdinamikusabban fejlődő tudományága. A molekuláris biológia területén elért eredményeknek köszönhetően orvosi gyakorlatunkban alapvető szemléleti és gyakorlati változásokra van szükség, és az ismeretek gyarapodása olyan rohamos, hogy a távoli perspektíva nehezen prognosztizálható. A 2010. évi kongresszusunknak ezért a legfőbb célkitűzése az volt, hogy az orvostudomány különböző területének művelői közül minél több olyan szakembert mozgósítson, akik szakterületükön kapcsolatba kerülnek a genetikával és megértik a korszerű tudományos kutatás és gyógyító munka követelményeit. A Tudományos Bizottság tagjainak összetétele is ezt a szándékot tükrözi. Öröm számunkra, hogy a bizottság tagjaitól érkezett felkéréseken túlmenően ilyen nagy számban jelentettek be előadásokat. A  19 referátum, 55 előadás és 35 poszter a humángenetikai kutatások széles spektrumát öleli fel, az eredmények klinikai alkalmazásának jelenét és jövőjét is bemutatja. Feltétlenül fontosnak tartottuk, hogy az előadások után adjunk lehetőséget megbeszélésre, vitára, és a poszterek rövid bemutatását is lehetővé tegyük. Az előadások örvendetesen nagy száma miatt azok beosztása sajnos csak párhuzamos szekciókban sikerült. Bízunk benne, hogy a változatos szakmai programok között mindenki megtalálja majd az őt legjobban érdeklő témaköröket, Prof. Dr. Tóth Zoltán a rendezvény során alkalma lesz megismerni a kiállító cégek leg- klinikaigazgató, újabb termékeit, s megoszthatja tapasztalatait régi és új bará- a MHGT Kongresszus Szervező Bizottságának elnöke taival, ismerőseivel. A Debreceni Egyetem patinás főépülete, amelyben a társasági Dr. Török Olga programokat szerveztük és az új Élettudományi Épület, amely a a MHGT Kongresszus tudományos program színhelye, jól reprezentálja a haladást, a Szervező Bizottságának titkára múltat, a jelent és részben a jövőt. Őszintén reméljük, hogy ezek az adottságok is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a konferencia Prof. Dr. Oláh Éva a MHGT Kongresszus résztvevői hasznos szakmai ismeretekkel, új barátságokkal és Tudományos Bizottságának maradandó emlékekkel gazdagodva hagyják el városunkat. elnöke

1

A Magyar Humángenetikai Társaság VIII. Kongresszusának Fővédnökei Kósa Lajos Debrecen megyei jogú város polgármestere Dr. Fábián István egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem rektora Dr. Fésüs László akadémikus, egyetemi tanár, prorektor, a MTA-DE Apoptózis és Genomika Kutatócsoport vezetője Dr. Paragh György egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Orvos– és Egészségtudományi Centrum elnöke

A Kongresszus elnöke Prof. Dr. Melegh Béla a Magyar Humángenetikai Társaság elnöke

Szervező Bizottság Elnök: Prof. Dr. Tóth Zoltán Titkár: Dr. Török Olga Tagok: Jordán Julianna Dr. Kovács Tamás Dr. Lukács János Nagy Jánosné Dr. Orosz László Pálfiné Sámsoni Zsuzsanna Ráczné Buczkó Zsuzsa

Dr. Somsákné Dr. Zsupán Ildikó Szabolcsiné Burai Ildikó Tóth Anikó Dr. Vad Szilvia Varga Gyöngyi Dr. Veress Lajos Zsámboki Judit

Tudományos Bizottság Elnök: Prof. Dr. Oláh Éva Tagok: Dr. Balogh István Dr. Fazakas Ferenc Dr. Karcagi Veronika Prof. Dr. Maródi László Dr. Méhes Gábor Prof. Dr. Molnár Mária 2

Dr. Pfliegler György Prof. Dr. Remenyik Éva Prof. Dr. Sasvári-Székely Mária Dr. Török Olga Dr. Újfalusi Anikó

Tudományos Tanácsadó Testület Elnök: Prof. Dr. Kosztolányi György Tagok: Dr. Bajnóczky Katalin Prof. Dr. Falus András Prof. Dr. Fekete György Prof. Dr. Gardó Sándor Dr. Gundy Sarolta Prof. Dr. László Aranka

Prof. Dr. Melegh Béla Prof. Dr. Oláh Edit Prof. Dr. Szabó János Prof. Dr. Papp Zoltán Prof. Dr. Raskó István Prof. Dr. Hadlaczky Gyula

Általános információk A Kongresszus időpontja: 2010. szeptember 2-4. A Kongresszus helyszíne: Debreceni Egyetem Élettudományi Épület Debrecen, Egyetem tér. 1. A helyszíni regisztrációs iroda nyitva tartása: 2010. szeptember 2., csütörtök 1200-1900 2010. szeptember 3., péntek 0800-1800 2010. szeptember 4., szombat 0800-1200 Részvételi díjak a helyszínen: 35 év felett Nyugdíjasok és 35 év alatt Napijegy

35 000 Ft 25 000 Ft 8 000 Ft

3

Program Szeptember 2. csütörtök

1200-től Regisztráció 1600 Megnyitó 1630–1830 Díszelőadások 1900 Nyitófogadás Debreceni Egyetem Központi Épület III. em.

Szeptember 3. péntek

„A” terem 830–1030 Onkogenetika, Haematológia 1030–1100 Kávészünet 1100–1250 Őssejt szekció 1300–1400 Ebéd Debreceni Egyetem Főépület III. em. 1400–1515 Genetikai vizsgálatok a nemi differenciálódászavaraiban és az infertilitásban 1515–1530 Kávészünet 1530–1700 Prenatális diagnosztika 1700 Közgyűlés „B” terem 830–1055 Neuromuscularis és pszichiatriai kórképek genetikája 1055–1110 Kávészünet 1110–1300 Anyagcsere betegségek. Immunogenetika. Farmakogenetika. 1300–1400 Ebéd Debreceni Egyetem Főépület III. em. 1400–1525 Poszterszekció I. 1515–1530 Kávészünet 1530–1700 Poszterszekció II. 1700 Közgyűlés „A” teremben 1900 Koncert Debreceni Egyetem Főépület Aula 2000

4

Gála vacsora Debreceni Egyetem Főépület Díszudvar

„A” terem 900–1025 Diszmorfológia – szindromatológia

Szeptember 4. szombat

1025–1040 Kávészünet 1040–1220 Bőrgyógyászati, szemészeti és fülészeti kórképek genetikája 1220

A kongresszus zárása A „Legjobb poszter” díj kihirdetése

1300–1400 Ebéd Debreceni Egyetem Főépület III. em.

Előadások Kérjük az előadókat a számítógépes anyagok időben történő előkészítésére és leadására, lehetőség szerint már a regisztrációt követően, de legkésőbb a szekció kezdete előtt 1 órával. A saját laptopot használó előadókat arra kérjük, hogy a szekciót megelőző szünetben adják le laptopjukat az előadóteremben lévő technikusnak. Az előadások időtartama 8 perc, minden előadást követően 2 perc megbeszélésre van lehetőség. A referátumok ideje 15 vagy 20 perc, ez a programban feltüntetésre került.

Poszterek A poszterek bemutatása elektronikus úton történik. A  Power­ Point formátumban szerkesztett posztereket 3 perces prezentáció keretében a programban feltüntetett időben és sorrendben mutathatják be a szerzők. A bemutatást 2 perc megbeszélés követi. A kongresszus teljes ideje alatt az érdeklődők igény szerint az erre kijelölt helyen is megtekinthetik a posztereket Power­ Point formátumban kivetítve. Előzetesen jelzett igény szerint van lehetőség papír alapú poszterek elhelyezésére, de a programban ezeknek a posztereknek a Power­Point formátumban történő bemutatására is lehetőséget adtunk. A legjobb 3 poszter díjazásban részesül, a nyertes poszterek kihirdetésére a kongresszus záró ünnepségén kerül sor.

Továbbképzés A kongresszus szakorvosok számára hivatalosan akkreditált rendezvény, pontértéke résztvevőknek 10 pont. A továbbképző pontokról szóló igazolás kiadásának és az OFTEX rendszerben történő regisztrálásának feltétele a jelenléti ív aláírása. 5

Kiállítók, hirdetők, támogatók DEBRECENI EGYETEM ASPER BIOTECH-RMC-OPTOVISION AURO-SCIENCE CONSULTING KERESKEDELMI KFT. BETŰVETŐ KFT. BIOCENTER KFT. BIO-KASZTEL KFT. BIOMARKER KFT. BIOMEDICA HUNGÁRIA KFT. CSERTEX KFT. FRANK DIAGNOSZTIKA KFT. IZINTA KERESKEDELMI KFT. KVALITEX KFT. NAGYERDEI ÉTTEREM NYOMDAIPARI SZOLGÁLTATÓ KKT. PHARMASWISS MAGYARORSZÁG KFT. ROCHE MAGYARORSZÁG KFT. SEJTBANK KFT. SZERENCSI BONBON KFT.

6

Részletes program „A” terem 1600–1630 Megnyitó

Szeptember 2. csütörtök

Köszöntők Prof. Dr. Melegh Béla egyetemi tanár, a Magyar Humángenetikai Társaság és a kongresszus elnöke Prof. Dr. Fábián István egyetemi tanár, rektor, Debreceni Egyetem Prof. Dr. Fésűs László akadémikus, egyetemi tanár, prorektor, MTA-DE Apoptózis és Genomika Kutatócsoport vezetője Prof. Dr. Paragh György egyetemi tanár, centrumelnök, Debreceni Egyetem, Orvos és Egészségtudományi Centrum, Prof. Dr. Tóth Zoltán egyetemi tanár, a kongresszus szervező bizottságának elnöke Díszelőadások 1630 Professor Milan Macek President of the European Society of Human Genetics Rare diseases and recognition of medical genetics in Europe 1700 Professor Borut Peterlin President of the Slovenian Society of Human Genetics Genomic biomarkers for Parkinson disease 1720 Professor Stefan Imreh Karolinska Institute, Stockholm, Sweden Chromosome instability: what is it, and what is not 1740 Professor Lajos Kádasi President of the Slovakian Society of Human Genetics Szlovák Roma populációban előforduló retinitis pigmentosa egyik formájáért felelős gén feltérképezése és alapító mutációjának identifikálása 1800 Professor György Kosztolányi President of the Hungarian Board of Clinical Genetics Az első post-genom évtized. A genetika fejlődéstani aspektusa 1900 Fogadás Debreceni Egyetem Főépület III. em.

„A”

7

Szeptember 3. péntek

„A” terem 830–1030

Onkogenetika, Haematológia

Elnök: Oláh Edit, Méhes Gábor 830 Gyermekkori akut limfoid leukémiában előforduló génamplifikációk jelentősége Haltrich Irén, Csóka Monika, Kiss Eszter, Tóth Zsuzsa, Berta András, Kovács Gábor, Fekete György Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekklinika 840 A multicolor-fluorescens in situ hibridizáció (M-FISH) jelentősége a gyermekkori akut lymphoblastos leukémia (ALL) kezdeti genetikai eltéréseinek kimutatásában Ujfalusi Anikó, Balogh Erzsébet, Bessenyei Beáta, Oláh Éva Debreceni Egyetem OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ 850 Citogenetikai markerek vizsgálata plazmasejtes myelomában Alpár Donát1, Kajtár Béla1, Nagy Zsófia1, Hermesz Judit1, Dávid Marianna2, Kosztolányi Szabolcs2, Jáksó Pál1, Kereskai László1, Pajor László1 Pécsi Tudományegyetem KK Patológiai Intézet1, PTE KK I.sz. Belgyógyászati Klinika2 900 Az allogén csontvelő transzplantációt követő szexkromoszóma aberrációk félrevezethetik a kimérizmus vizsgálatot Alpár Donát, Nagy Gergely2, Carsten Hohoff3, Kajtár Béla1, Bartyik Katalin4, Hermesz Judit1, Jáksó Pál1, Andrikovics Hajnalka1, Kereskai László1, Pajor László1 Pécsi Tudományegyetem KK Patológiai Intézet1, PTE ÁOK Igazságügyi Orvostani Intézet2, Institute of Forensic Genetics, Münster3, SZTE Gyermekgyógyászati Klinika és Egészségügyi Központ4 910 Új molekuláris mechanizmus a Lynch-szindróma hátterében Papp János, Kovács Marietta Éva, Oláh Edit Országos Onkológiai Intézet

8

„A”

920 MikroRNS expresszió vizsgálata sporadikus, öröklődő (MEN2, VHL) és recidív phaeochromocytomákban Igaz Péter, Tömböl Zsófia1, Éder Katalin2, Kovács Attila3, Szabó Diána1, Szabó Péter1, Kulka Janina3, Zalatnai Attila4,

Rácz Gergely4, Tóth Miklós1, Patócs Attila5, Falus András2, Rácz Károly1 Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinika1, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet2, II. Pathologiai Intézet3, I. Pathologiai Intézet4, MTA-SE Molekuláris Medicina Kutatócsoport5 930 Az Aurora kináz B és a 17p13 génlókusz összefüggéseinek vizsgálata emlődaganatokban Hegyi Katalin, Sándor Zsuzsa, Egervári Kristóf, Sarkadi László, Méhes Gábor Debreceni Egyetem OEC Pathologiai Intézet 940 Az FLT3-ITD mutáció kvantitálása fragmentanalízis segítségével Antal-Szalmás Péter1, Bubán Tamás2, Földesi Róza1, Udvardy Miklós3, Kappelmayer János1 Debreceni Egyetem OEC, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet1, I. sz. Belgyógyászati Klinika2,, II. sz. Belgyógyászati Klinika3, Klinikai Kutató Központ1, 950 Valós idejű, allél szupressziós PCR módszer kifejlesztése vastagbél tumorok K-RAS mutációs státuszának meghatározása Fazakas Ferenc1, Kajtár Béla2, Török Miklós2, Pór Ágnes2, Kovács Ilona2, Méhes Gábor2 Debreceni Egyetem OEC Klinikai Kutató Központ1, Pathológiai Intézet2 1000 MikroRNS-ek szerepe a Wee1 kináz expresszió szabályozásában sporadikus hypophysis adenoma szövetekben Butz Henriett, Likó István2, Czirják Sándor3, Igaz Péter1, Mohammed Munayem Khan4, Vladimir Zivkovic4, Bálint Katalin3, Korbonits Márta4, Rácz Károly1, Patócs Atila1 Semmelweis Egyetem II. Belklinika1, Richter Gedeon NyRT2, Országos Idegsebészeti Intézet3, Department of Endocrinology, Barts and the London School of Medicine, London, UK4 1010 Vita 1030 Kávészünet

„A”

9

1100 - 1250 Őssejt szekció Elnök: Kriván Gergely, Rajnavölgyi Éva 1100 Az idegi őssejtek és lehetséges klinikai alkalmazásaik Madarász Emília MTA Orvostudományi Kutatóintézet Géntechnológiai és Fejlődés Neurobiológiai Osztály 1120 A szöveti őssejtek és a regeneratív orvoslás Uher Ferenc Országos Vérellátó Szolgálat, Őssejt-biológia, Budapest 1140 Szöveti őssejtek és az érképződés Rajnavölgyi Éva Debreceni Egyetem OEC Immunológiai Intézet 1200 A köldökvér őssejt alkalmazása a klinikai gyakorlatban Kriván Gergely Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Budapest 1220 A kombinált mesterséges kromoszóma őssejt terápiák lehetőségei Katona Róbert, Blazsó Péter, Cserpán Imre, Csonka Erika, Fodor Katalin, Praznovszky Tünde, Sinkó Ildikó, Tóth Anna, Udvardy Andor, Hadlaczky Gyula MTA SZBK 1230 Vita 1300 Ebéd Debreceni Egyetem Főépület III. em.

1400–1500 Genetikai vizsgálatok a nemi differenciálódás zavaraiban és infertilitásban Elnök: Oláh Éva, Tihanyi Mariann 1400 Wt-1 mutáció analízis a külső nemi szervek veleszületett rendellenességeiben Oláh Éva, Bíró Sándor2, Balogh Erzsébet1, Ujfalusi Anikó1, Józsa Tamás1, Magyar Ágnes1, Csízy István1 Debreceni Egyetem OEC Gyermekgyógyászati Intézet1, Humángenetikai Intézet2

10

„A”

1420 Molekuláris genetikai vizsgálatok congenitalis adrenalis hyperplasiában Milánkovics Ilona, Fehér Judit, Németh Krisztina, Luczay Andrea, Fekete György Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika 1430 Reprodukciós problémával küzdő párok kivizsgálása, genetikai okok és autoimmun kórképek a háttérben Tihanyi Mariann, Kovács Mónika, Gasztonyi Beáta, Hartwig Marianna Zala Megyei Kórház 1440 Meddő házaspárok genetikai vizsgálata Sümegi Andrea, Balogh Erzsébet1, Ujfalusi Anikó1, Mokánszki Attila1, Varga Attila2, Jakab Attila3, Sápy Tamás3, Oláh Éva1 Debreceni Egyetem OEC, Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ, Regionális Genetikai Laboratórium1, Urológiai Klinika2,, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika3 1450 A spermium FISH vizsgálat jelentősége infertilitásban Mokánszki Attila1, Balogh Erzsébet1, Ujfalusi Anikó1, Sümegi Andrea1, Varga Attila2, Jakab Attila3, Molnár Zsuzsanna3, Sápy Tamás3, Oláh Éva1 DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinika3 Regionális Genetikai Laboratórium, 1DE OEC Urulógiai Klinika, 2DE OEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 1500 Vita 1515 Kávészünet

1530–1700 Prenatális diagnosztika Elnök: Papp Zoltán, Török Olga 1530 Javítja-e a praenatalis ultrahang-diagnosztika hatékonyságát a 3D technika alkalmazása a terhesség első trimesterében? Tankó András Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Kecskemét

„A”

11

1545 Az oktatás és továbbképzés szerepe az ultrahangvizsgálatok hatékonyságának növelésében a chromosoma-rendellenességekhez társult ultrahangeltérések kimutatásában Beke Artúr, Szabó István, Papp Csaba, Rigó János Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 1600 Első trimeszteri Down-kór szűrés: biokémiai módszerek összehasonlítása Kónya Márton Istenhegyi Géndiagnosztikai Központ 1615 A nátriuretikus peptid prekurzor B gén (TTTC)n polimorfizmus vizsgálata egészséges és preeklampsziás terhesek DNS mintáiban Nagy Bálint, Szabó Gábor, Stenczer Balázs, Kovács Eszter, Lázár Levente, Molvarec Attila, Rigó János Semmelweis Egyetem, I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 1625 Veleszületett fejlődési rendellenességek prenatalisan diagnózisának hatékonysága a VRONY adatbázisa alapján Béres Judit, Valek Andrea, Métneki Júlia, Sándor János Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ 1635 Prenatális citogenetikai vizsgálataink az elmúlt 10 évben Lukács János, Zsupán Ildikó, Buczkó Zsuzsa, Szabó Mária, Veress Lajos, Kovács Tamás, Vad Szilvia, Tóth Zoltán, Török Olga Debreceni Egyetem OEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 1645 Vita 1700 Közgyűlés 1900 Koncert Debreceni Egyetem Főépület Aula 2000 Gála vacsora Debreceni Egyetem Főépület Díszudvar

12

„A”

„B” terem 830–1055

Neuromuscularis és pszichiatriai kórképek genetikája

Szeptember 3. péntek

Elnök: Molnár Mária, Sasvári-Székely Mária 830 A nuclearis és mitochondrialis intergenomiális kommunikáció zavarairól saját eseteink kapcsán Molnár Mária Judit1, Gál Anikó1, Reményi Viktória1, Bereznai Benjamin1, Pál Zsuzsanna1, Inczedy-Farkas Gabriella1, Tyynisma H2, Anu Soumalainen2 Semmelweis Egyetem, Molekuláris Neurológiai Klinikai és Kutatási Központ, Budapest1, Research Program of Molecular Neurology, Biomedicum-Helsinki, University of Helsinki, Helsinki2 845 Új targetek a pszichogenetikában Sasvári-Székely Mária1, Kovács-Nagy Réka2, Székely Anna2, Elek Zsuzsanna1, Rónai Zsolt1 Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet1, ELTE Pszichológiai Intézet2 900 Comparativ genomiális hibridizációs (CGH) array alkalmazása neuromuscularis betegségek diagnosztikájában Karcagi Veronika 1, Pikó Henriett1, Dudás Beáta1, Schuler Eszter1, Garami Márta1, Nicolas Levy2 Országos Környezetegészségügyi Intézet1, INSERM, Marseilles, France2 915 A leggyakoribb mtDNS mutációk molekuláris epidemiológiai vizsgálata a magyar népesség körében Gál Anikó 1, Maasz Anita2, Reményi Viktória1, Horváth Rita3, Pentelényi Klára1, Komlosi Katalin2, Bereznai Benjamin1, Valikovics Attila4, Dioszeghy Péter5, Bereczki Dániel1, Karcagi Veronika6, Melegh Béla2, Molnár Mária Judit1 Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika - Molekuláris Neurológiai Központ, Budapest1, Pécsi Tudományegyetem, Orvosi Genetikai Intézet, Pécs2, Mitochondrial Research Group, Newcastle University, Newcastle3, B.-A.-Z. megyei Kórház, Neurológia Osztály, Miskolc4, Jósa András Kórház, Neurológiai Osztály, Nyíregyháza5, Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest6

„B”

13

925 A PMP22 gén deléciójának és az EGR 2 gén mutációjának együttes előfordulása a CMT 1/a herediter sensomotoros neuropathiás betegben Reményi Viktória1, Szabó Antal2, Gál Anikó1, Mechler Ferenc2, Molnár Mária Judit1 Semmelweis Egyetem Molekuláris Neurológiai Klinikai és Kutatási Központ1, Debreceni Egyetem OEC Neurológiai Klinika2 935 A galectin-1 és interleukin-2 receptor β új haplotípu­ sának asszociációja autoimmun myasthenia gravis-szal Pál Zsuzsanna1, Antal Péter2, Millinghoffer András2, Hullám Gábor2, Pálóczi Krisztina3, Tóth Sára3, Hans-Joachim Gabius4, Falus András3, Buzas Edit3, Molnár Mária Judit1 Semmelweis Egyetem Molekuláris Neurológia Központ1, Budapesti Műszaki És Közgazdaságtudományi Egyetem, Méréstechnikai és Információs Rendszerek Tanszéke2, Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet3, Ludwig-Maximilians-Egyetem, Biokémia Intézet, München, Németország4 945 Epigenetikai tényezők szerepe a Facioscapulohumeral Izomdystrophia betegség fenotípusának kialakulásában Pikó Henriett1, Molnár Mária Judit2, Balog Judit1, Karcagi Veronika1 Országos Környezetegészségügyi Intézet1, SE. Neurológiai Klinika2 955 Rett fenotípust mutató betegek CDKL5 mutációs vizsgálatának eredményei Hadzsiev Kinga1, Polgár Noémi1, Hollódy Katalin2, Bene Judit1, Kárteszi Judit1, Kosztolányi György1, Melegh Béla1 Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézet1, Gyermekklinika2 1005 Apolipoprotein A5 gén polimorfizmusainak vizsgálata ischemiás stroke-ban szenvedő betegekben Maász Anita1, Kisfali Péter1, Szolnoki Zoltán2, Melegh Béla1. Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézet1, Pándy Kálmán Kórház2

14

„B”

1015 Genetikai vizsgálatok neuronális migrációs zavarokban Mokánszki Attila1, Körhegyi Ivett1, Szabó Nóra2, Bereg Edit2, Sztriha László2, Balogh Erzsébet1, Ujfalusi Anikó1, Bessenyei Beáta1, Sümegi Andrea1, Oláh Éva1 Debreceni Egyetem OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Regionális Genetikai Laboratórium1, SZTE, Gyermekgyógyászati Klinika, Gyermekneurológia2

1025 Kognitív feladatok reakcióidejének kandidáns génvizsgálata Székely Anna1, Varga Gábor1, Katonai Enikő Rózsa1, Sasvári-Székely Mária2 ELTE-PPK, Pszichológiai Intézet1, Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet2 1035 Polimorfizmusok kontra ritka variánsok – hipotézismentes omikától a tudásgazdag adatelemzésig Antal Péter1, Sárközy P.1, Hajós G.1, Szalai Cs.2 Department of Measurement and Information Systems, Budapest University of Technology and Economics1, Inflammation Biology and Immunogenomics Research Group, Hungarian Academy of Sciences2 1045 Neuronális plaszticitás génjeinek haplotípus elemzése gyermekpszichiátriai kórképek körében Nemoda Zsófia1, Tárnok Zsanett2, Angyal Nóra1, Kenézlői Eszter2, Gádoros Júlia2, Sasvári-Székely Mária1 Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest1 Vadaskert Kórház és Szakambulancia, Budapest2 1055 Kávészünet

1110–1300 Anyagcsere-betegségek. Immunogenetika. Farmakogenetika. Elnök: Melegh Béla, Maródi László 1110 Smith-Lemli-Opitz szindróma laboratóriumi diagnosztikája Balogh István1, Kappelmayer János1, Dzsudzsák Erika1, Hadzsiev Kinga2,Török Olga3, V. Oláh Anna1 Debreceni Egyetem, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet1, Pécsi Tudományegyetem, Orvosi Genetikai Intézet2, Debreceni Egyetem, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika3 1120 Az insulin rezisztencia néhány paraméterének megfigyelése GNB-3 és IRS-1 gén polymorphismusát hordozó, nem alkoholos zsírmáj miatt kezelt betegeknél Fraenkel Emil1, Szabó György2, Dravecká Ingrid1, Lazúrová Ivica1 I.Interná Klinika UN LP Kosice1, Háziorvosi Szolgálat Enese2

„B”

15

1130 CFTR génmutációk vizsgálata kelet-magyarországi betegekben Ivády Gergely1, Madar László1, Nagy Béla2, Gönczi Ferenc3, Kálmáncheyné Gombos Éva1, Milan Macek4, Ajzner Éva5, Kappelmayer János1, Balogh István1 Debreceni Egyetem, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet1, Debreceni Egyetem, Gyermekklinika2, Kenézy Gyula Megyei Kórház, Gyermekosztály, Debrecen3, Institue of Biology and Medical Genetics, Charles University, Prague, Czech Republic4, Központi Laboratórium, Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza5 1140 Magyarországi von Gierke kóros (GSD-I) gyermekek molekuláris genetikai vizsgálata Miltenberger-Miltényi Gábriel1, Sonia Vale Pereira2, Bókay János3, Balogh Lídia3, Szőnyi László3, Fekete György4 Instituto de Medicina Molecular1, Laboratório de Diagnóstico de Medicina Molecular (GenoMed), University of Lisbon, Portugal2, Semmelweis Egyetem, 1. sz. Gyermekklinika, 3 Semmelweis Egyetem, 2. sz. Gyermekklinika4 1150 Cutan tuberculosis Nijmegen breakage szindrómában Erdős Melinda1, Tóth Beáta 1, Veress Imre2, Kiss Mária3, Remenyik Éva2, Maródi László1 Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, 1Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék és 2Bőrgyógyászati Klinika, 3Szent-Györgyi Albert Egyetem, Bőrgyógyászati Klinika, Szeged 1200 Mutáció analízis és génexpressziós vizsgálatok Niemann-Pick „A” szindrómában Tóth Beáta1, Erdős Melinda1, Bagossi Péter2, Ritli László3, Sümegi János1, Maródi László1 Debreceni Egyetem OEC 1Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék, 2Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet; 3Nagyváradi Gyermekkórház, Románia 1210 Felnőttkorban diagnosztizált dyskeratosis congenita Reiger Zsolt12,, Varga Gergely3, Tóth Beáta1, Maródi László1, Erdős Melinda1 1 Debreceni Egyetem OEC, Infektológiai és Gyermekimmu­ nológiai Tanszék, Debrecen; 2Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ, Szeged; 3 Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

16

„B”

1220 AIRE gén szekvencia variánsok autoimmun poliglanduláris szindrómában Tóth Beáta1,Halász Zita2,Tar Attila3, Szüts Péter4, Ilyés István5, Petrekánics Zsuzsanna6, Erdős Melinda1, Maródi László1 1 Debreceni Egyetem OEC Infektológiai és Gyermekimmu­ nológiai Tanszék, Debrecen; 2SE I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest; 3Heim Pál Gyermekkórház, Budapest; 4 Erzsébet Kórház Gyermekgyógyászati Osztály, Hódmező­ vásárhely; 5DEOEC Népegészségügyi Kar, Családorvosi és Foglalkozás-Egészségügyi Tanszék, Debrecen; Városi Egészségügyi Szolgálat, Kiskunhalas 1230 Tiopurin S-metiltranszferáz gén polimorfizmusainak vizsgálata magyar és roma populációkban Sipeky Csilla, Melegh Béla Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézet 1240 A heroinfüggőség genetikai és farmakogenetikai vonatkozásai Barta Csaba1, Vereczkei Andrea1, Szilágyi Ágnes2, Csorba József3, Demetrovics Zsolt4, Sasvári-Székely Mária1 Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet, Budapest1, Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest2, Nyírő Gyula Kórház Drogambulancia, Budapest3, ELTE, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, Budapest4 1250 Vita 1300 Ebéd Debreceni Egyetem Főépület III. em.

1400–1525 Poszterszekció I. Elnök: Imreh István, Raskó István Malignus kórkép kapcsán megjelent transzverzális centromer hasadás Alpár Donát1, Hermesz Judit1, Kajtár Béla1, Tóth Antal2, Kereskai László1, Pajor László1 Pécsi Tudományegyetem KK Patológiai Intézet1, Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza, Onkológiai és Hematológiai Osztály2

„B”

17

A JAK2 gén 46/1 haplotípusa, mint a myeloproliferatív szindróma örökletes hajlamosító tényezője Bors András1, Andrikovics Hajnalka1, Nahajevszky Sarolta2, Magdalena Koszarska1, Meggyesi Nóra1, Halm Gabriella2, Lueff Sándor2, Egyed Miklós3, Várkonyi Judit4, Mikala Gábor2, Ádám Emma2, Masszi Tamás2, Tordai Attila1 Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, Budapest1, Fővárosi Egyesített Szt. István és Szt. László Kórház, Hematológiai és Őssejt Transzplantációs Osztály, Budapest2, Kaposi Mór Kórház, Hematológiai Osztály, Kaposvár3, Semmelweis Egyetem, 3. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest4 Az akut myeloid leukémia leggyakrabban előforduló, molekuláris genetikai módszerekkel kimutatható prognosztikai tényezői Bors András 1, Andrikovics Hajnalka1, Nahajevszky Sarolta2, Meggyesi Nóra1, Fekete Sándor2, Ádám Emma2, Kozma András2, Lueff Sándor2, Lovas Nóra2, Mátrai Zoltán2, Sipos Andrea2, Masszi Tamás2, Tordai Attila1 Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium1, Fővárosi Egyesített Szt. István és Szt. László Kórház, Hematológiai és Őssejt Transzplantációs Osztály, Budapest2 BCR-ABL kináz domén mutáció kimutatás jelentősége imatinib rezisztens krónikus myeloid leukémiában Bors András1, Meggyesi Nóra1, Halm Gabriella2, Nahajevszky Sarolta2, Lueff Sándor2, Bátai Árpád2, Reményi Péter2, Masszi Tamás2, Tordai Attila1, Andrikovics Hajnalka1 Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Labora­ tórium, Budapest1, Fővárosi Egyesített Szt. István és Szt. László Kórház, Hematológiai és Őssejt Transzplantációs Osztály, Budapest2 Y kromoszóma transzlokáció újszülöttkori leukémiában Kiss Eszter, Tóth Zsuzsa, Berta András, Fekete György, Haltrich Irén Semmelweis Egyetem, II. sz. Gyermekklinika Alacsonynövéssel társuló, X kromoszómához nem köthető citogenetikai eltérések Berta András, Kiss Eszter, Tóth Zsuzsa, Haltrich Irén, Fekete György Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekklinika

18

„B”

Familiáris kromoszóma átrendeződések genetikai diagnózisa Tóth Zsuzsa, Kiss Eszter, Berta András, Haltrich Irén, Fekete György Semmelweis Egyetem, II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Interleukin-23 receptor gén haplotípusok szerepe immunmediált kórképekben Sáfrány Enikő1, Szabó Melinda2, Melegh Béla1 Pécsi Tudományegyetem ÁOK Orvosi Genetikai Intézet1, Koch Róbert Kórház, Edelény2 Az örökletes angioödéma rohamok gyakoriságát és súlyosságát befolyásoló genetikai variációk vizsgálata Szilágyi Ágnes1, Csuka Dorottya2, Varga Lilian2, Farkas Henriette2, Füst György2 MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport1, Semmelweis Egyetem, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Kutatólaboratórium2 Báthory István polycystas vesebetegsége Béres Judit1, Maróti Zoltán2, Endreffy Emőke2 Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ1, SZTE Gyermekklinika, Szeged2 A vérplazmában fellelhető szabad nukleinsavak mennyisége praeeclampsiával szövődött és szövődménymentes terhesség esetében Lázár Levente, Nagy Bálint, Molvarec Attila, Rigó János Semmelweis Egyetem Budapest, I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Első trimeszteri chorionboholy minták citogenetikai feldolgozása során felmerülő prenatális diagnosztikai dilemmák Zsupán Ildikó, Buczkó Zsuzsanna, Kovács Tamás, Sámsoni Zsuzsanna, Tóth Anikó, Török Olga Debreceni Egyetem OEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Borderline ventriculomegaliak jelentősége a terhesség első és második trimeszterében Orosz László, Lukács János, Szabó Mária, Kovács Tamás, Orosz Gergő, Szima Georgina Zita, Tóth Zoltán1, Török Olga1 Debreceni Egyetem OEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika

„B”

19

A Down-kór ismétlődésének esélye: egy érdekes eset ismertetése Vad Szilvia, Lukács János, Török Olga Debreceni Egyetem OEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Magzati ascites differenciál diagnosztikája és postnatalis therápiája Dienes József, Szűcs Ildikó, Nagy Gábor, Várfalvi Katalin B.-A.-Z. Megyei Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály Számfeletti kromoszóma marker kromoszóma magzatvíz sejt tenyészetből – tanácsadási megfontolások Horváth Emese, Nagyné Isaszegi Dóra, Raskóné Horváth Zs.; Szabó J., Sikovanyecz J., Hadlaczky Gyula, Csonka Erika Szegedi Tudományegyetem ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Szülészeti-és Nőgyógyászati Klinika, SZBK Genetika Intézet 1515 Kávészünet

1530–1700 Poszterszekció II. Elnök: Balogh István, Karcagi Veronika A glikogén szintáz kináz 3β gén kópiaszám vizsgálata depresszióban Elek Zsuzsanna1, Szántai Eszter1, Kovács-Nagy Réka1, Faludi Gábor2, Rónai Zsolt1, Sasvári-Székely Mária1 Semmelweis Egyetem (SE ÁOK) Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet1, Semmelweis Egyetem (SE ÁOK) Pszichiátriai Klinikai Csoport2 Dopaminerg és szerotonerg génhatások az impulzivitás személyiségvonás hátterében Varga Gábor1, Székely Anna1, Nemoda Zsófia2, Sasvári-Székely Mária2 ELTE-PPK, Pszichológiai Intézet1, Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet2 A dystrophia myotonica I. típus molekuláris genetikai analízisének tapasztalatai; adatbázis létrehozása a TREATNMD konzorcium keretében Schuler Eszter, Dudás Beáta, Pikó Henriett, Téglás Barbara, Karcagi Veronika Országos Környezetegészségügyi Intézet

20

„B”

Ellátórendszer szerkezete Magyarországon myasthenia gravis-szal sújtott betegek esetén Kovács Nóra, Sipos Valéria, Sándor János Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar A MECP2 gént érintő átrendeződések vizsgálata Rettszindróma fenotípusú betegekben Polgár Noémi, Hadzsiev Kinga, Bene Judit, Komlósi Katalin, Kárteszi Judit, Hollódy Katalin, Kosztolányi György, Melegh Béla Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézet U-típusú átrendeződés: egy korábbi eset megoldása az új kutatási eredmények ismeretében Czakó Márta, Kárteszi Judit, Kosztolányi György, Melegh Béla Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézet Epidermolysis Bullosa Simplex Mottled Pigmentációval (EBSMP) - Az első magyarországi eset mutációanalízise Glász-Bóna Annamária, Blazsek Antal, Hatvani Zsófia, Virágh Zsófia, Medvecz Márta, Kárpáti Sarolta Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika, Budapest A szerotonin transzporter promoter polimorfizmusa és a dohányzás Vereczkei Andrea1, Székely Anna2, Kótyuk Eszter2, Nemoda Zsófia1, Sasvári-Székely Mária1 Semmelweis Egyetem - Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet1, ELTE-PPK, Pszichológiai Intézet2 Thiopurin metiltranszferáz allélek kimutatása DNS szekvenálással Kálmáncheyné Gombos Éva, Győri Klaudia, Koczok Katalin, Kappelmayer János, Balogh István Debreceni Egyetem, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet CREBBP mutációval igazolt Rubinstein–Taybi-szindrómás két esetünk bemutatása Komlósi Katalin1, Hadzsiev Kinga2, Bartsch Oliver3, Adamovich Károly4, Ertl Tibor5,. Alexy Miklós6, Kosztolányi György2, Melegh Béla2 Pécsi Tudományegyetem ÁOK Genetikai és Gyermekfejlődéstani Intézet1, PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet2, Humangenetikai Intézet, Johannes Gutenberg Egyetem, Mainz3, Perinatalis Intenzív Centrum, Gyermekgyógyászati Klinika PTE4, Neonatalis Intenzív Centrum, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, PTE5, Perinatalis Intenzív Centrum, Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Győr6

„B”

21

A magyar populáció CYP2D6 és CYP2C19 allélfrekvencia analízise AmpliChip CYP450 teszttel Rideg Orsolya1, Háber Ágota2, Várnai Réka3, Botz Lajos2, Kovács Gábor L.1 Pécsi Tudományegyetem, Laboratóriumi Medicina Intézet1, Pécsi Tudományegyetem, Gyógyszerészeti Intézet és Egyetemi Gyógyszertár2, Pécsi Tudományegyetem, Családorvostani Intézet3 Cisztás fibrózis ellátásának jellemzői Magyarországon Sipos Valéria, Kovács Nóra, Sándor János Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar A direkt szekvenálás helye a cisztás fibrózis diagnosztikájában Janicsek Ingrid1, Bene Judit1, Polgár Noémi1, Pongrácz Kálmán2, Melegh Béla1 Pécsi Tudományegyetem ÁOK Orvosi Genetikai Intézet1, Kaposi Mór Oktató Kórház, Gyermekpulmonológiai Osztály, Mosdós2 MLPA: egy új vizsgálati lehetőség a cisztás fibrózis diagnosztikájában Berenténé Bene Judit1, Polgár Noémi1, Janicsek Ingrid1, Pongrácz Kálmán2, Melegh Béla1 Pécsi Tudományegyetem KK Orvosi Genetikai Intézet1, KMOK Gyermekpulmonológiai Osztály, Mosdós2 GALNT2 and TRIB1 genes polymorphisms and triglyceride levels in metabolic syndrome patients Kisfali Péter 1, Márton Mohás2, Anita Maász1, Ferenc Hadarits3, Katalin Hettyéssy4, Béla Melegh1 Department of Medical Genetics, University of Pécs, Pécs, Hungary1, 2nd Department of Medicine and Nephrological Center, University of Pécs, Pécs, Hungary2, Central Laboratory, Markusovszky County Hospital, Szombathely, Hungary3, Central Laboratory, Aladar Petz County Hospital, Győr, Hungary4 A FABP2 gén polimorf miRNS kötőhelye a 2-es típusú diabetes lehetséges rizikófaktora Brauswetter Diána1, Kovács-Nagy Réka1, Rónai Zsolt1, Elek Zsuzsanna1, Nagy Géza2, Somogyi Anikó2, Sasvári-Székely Mária1 Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani Intézet1, II. sz. Belgyógyászati Klinika2

22

„B”

Polimorf miRNS kötőhelyek a cukorbetegség genetikai hátterében Kovács-Nagy Réka1, Rónai Zsolt1, Brauswetter Diána1, Elek Zsuzsanna1, Nagy Géza1, Somogyi Anikó1, Sasvári-Székely Mária1 Semmelweis Egytetem

Paraoxonáz 1 gén polimorfizmus vizsgálatok hazai roma és nem-roma populációkban Béres Judit1, Maróti Zoltán2, Endreffy Emőke2, László Aranka2 Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ, Budapest1, SZTE Gyermekgyógyászati Klinika2 Szövettani minták fixálása molekuláris vizsgálatokhoz: formalin vagy alkohol? Csonka Tamás1, Hegyi Katalin, Fazakas Ferenc1, Lugosiné Horváth Nóra, Méhes Gábor Debreceni Egyetem OEC Pathologiai Intézet 1700 Közgyűlés „A” terem 1900 Koncert Debreceni Egyetem Főépület Aula 2000 Gála vacsora Debreceni Egyetem Főépület Díszudvar

„A” terem 900–1025

Diszmorfológia – szindromatológia

Szeptember 4. szombat

Elnök: Endreffy Emőke, Pfliegler György 900 A myelinisatio genetikája. Leukodystrophiák klinikai, CT, MR és genetikai aspektusai László Aranka1, Elpeleg ON. 2, Horvát K. 3, Jakobs C. 4, Kóbor J. 1, Svékus A 5, Vörös E.3 Szegedi Tudományegyetem ÁOK, Gyermekklinika1, Radiológiai Klinika3, Metab.Dis.Unit Shaarezdek Med. Center, Jerusalem2, Metab. Unit Dept.Clin.Chem.Univ. Med.Centre Amsterdam4, Pándy K. Megyei Kórház Gyermekosztály, Gyula5 915 Achondroplasias/hypochondroplasias betegek molekuláris genetikai diagnosztikája Endreffy Emőke, Maróti Zoltán, László Aranka, Túri Sándor Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinika 925 1p36 deléció kimutatása Prader–Willi-szindróma tüneteit mutató betegekben P. Szabó Gabriella, Szakszon Katalin, Ujfalusi Anikó, Bessenyei Beáta, Balogh Erzsébet, Oláh Éva1 Debreceni Egyetem OEC Gyermekgyógyászati Intézet

„A”

23

935 Angelman-szindróma citogenetikai és molekuláris genetikai háttere Nagyné Isaszegi Dóra1, Horváth Emese1, Raskóné Horváth Zsuzsanna1, Szabó János1, Sztriha László2, Endreffy Emőke2 Szegedi Tudományegyetem ÁOK Orvosi Genetikai Intézet1, Gyermekklinika2 945 Say-Barber/Biesecker/Young-Simpson szindróma – a Blepharophimosis-mentális retardáció társulásának egy különleges esete Szakszon Katalin 1, Jakab András2, Bessenyei Beáta1, Balogh Erzsébet1, Alida C. Knegt3, Berényi Ervin2, Oláh Éva1 Debreceni Egyetem OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ1, DEOEC Radiológia Klinika, Neuroimaging Központ2, Dept. of Clinical Genetics, Academic Medical Centrum, Amsterdam, The Netherlands3 955 Folyamatos gén-deléciós szindróma (Xp21) detektálása két betegben comparativ genomiális hibridizációs (CGH) array segítségével Dudás Beáta1, Pikó Henriett1, Herczegfalvi Ágnes2, Oláh Éva3, Karcagi Veronika1 Országos Környezetegészségügyi Intézet1, Heim Pál Gyermekkórház2, DEOEC Gyermekklinika3 1005 Felnőtt-típusú laktóz intoleranciára utaló SNP vizsgálata honfoglaláskori leletekben Nagy Dóra1, Tömöry Gyöngyvér1, Csányi Bernadett1, Priskin Katalin1, Bogácsi-Szabó Erika1, Raskó István1 MTA, SZBK, Genetikai Intézet 1015 Vita 1025 Kávészünet

1040–1200 Bőrgyógyászati, szemészeti és fülészeti kórképek genetikája Elnök: Balázs Margit, Széll Márta

24

„A”

1040 Genom eltérések és human melanoma progresszió Balázs Margit1, Vízkeleti Laura1, Ecsedi Szilvia1, Rákosy Zsuzsa1, Lázár Viktória1, Emri Gabriella2, Bégány Ágnes2, Remenyik Éva2, Ádány Róza1 Debreceni Egyetem OEC NK Megelőző Orvostani Intézet1, Bőrgyógyászati Klinika2

1055 Szomatikus és csírasejtvonal mutációk azonosítása melanomában Széll Márta1, Balogh Klára2, Polyánka Hilda1, Franco Pagani3, Kemény Lajos2, Oláh Judit2 MTA-SZTE Dermatológiai Kutatócsoport1, SZTE ÁOK Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika2, The International Centre for Geneteic Engeneering and Biotechnology, Trieste, Italy3 1110 A molekuláris genetika jelentősége egy porphyria diagnózisának felállításában Remenyik Éva1, Celia Badenas2, Mario Lecha2, Kószó Ferenc3, Horkay Irén1 OEC Debreceni Egyetem OEC Debreceni Egyetem Bőrgyó­ gyászati Klinika1, Dermatology,Hospital Clinic IDIBAPS Univ. Barcelona, Spanyolország2, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika Szegedi Tudományegyetem, Szeged3 1120 Molekuláris genetikai vizsgálatok acrodermatitis enteropathica-ban szenvedő betegben és családjában Maróti Zoltán, Orosz Edina, Endreffy Emőke, Karg Eszter Szegedi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinika 1130 Egy Brooke–Spiegler-szindrómában szenvedő család esetében újonnan azonosított CYLD gén mutáció fokozott NF-kB aktivitást eredményez Nagy Nikoletta, Kinyó Ágnes, Németh István Balázs, Kovács Sólyom Ferenc, Kis Erika, Varga János, BataCsörgő Zsuzsanna1, Kemény Lajos, Széll Márta Szegedi Tudományegyetem ÁOK Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika 1140 Genetikai hajlamosító faktorok azonosítása és vizsgálata az acne vulgaris patogenezisében Szabó Kornélia Ágnes1, Tax Gábor2, Dragos Theodorescu Brinzeu3, Koreck Ildikó2, Kemény Lajos1 MTA-SZTE Dermatológiai Kutatócsoport1, Szegedi Tudományegyetem Bőrgyőgyászati és Allergológiai Klinika, Szeged2, Victor Babes Egyetem, Temesvár, Románia3 1150 Időskori macula degeneráció molekuláris epidemiológiája Magyarországon Losonczy Gergely1, Fekete Ágnes2, Dzsudzsák Erika2, Vokó Zoltán3, Kappelmayer János2, Berta András1, Balogh István2 Debreceni Egyetem, Szemészeti Klinika1, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet2, Megelőző Orvostani Intézet3

„A”

25

1200 Veleszületett nagyothallás szűrése újszülöttkorban molekuláris genetikai módszerrel Tóth Tímea1, Fazakas Ferenc2, Muszbek László2, Sziklai István1 OEC Debreceni Egyetem OEC Fül-Orr-Gégészeti és FejNyaksebészeti Klinika1, Klinikai Kutató Központ2 1210 Vita 1220 A kongresszus zárása A „Legjobb poszter” díj kihirdetése 1300 Ebéd Debreceni Egyetem Főépület III. em.

26

„A”

Absztraktok PTE KK Patológiai Intézet1, PTE ÁOK Igazságügyi Orvostani Intézet2, Institute of Forensic Genetics, Münster3, SZTE Gyermekgyógyászati Klinika és Egészségügyi Központ4 AZ ALLOGÉN CSONTVELŐ TRANSZPLANTÁCIÓT KÖVETŐ SZEX-KROMOSZÓMA ABERRÁCIÓK FÉLREVEZETHETIK A KIMÉRIZMUS VIZSGÁLATOT Alpár Donát1, Nagy Gergely2, Carsten Hohoff3, Kajtár Béla1, Bartyik Katalin4, Hermesz Judit1, Jáksó Pál1, Andrikovics Hajnalka1, Kereskai László1, Pajor László1 Bevezetés: A BCR/ABL+ gyermekkori akut limfoblasztos leukémiában (pALL) szenvedő betegek számára az egyetlen kuratív terápia az allogén csontvelő transzplantáció. A betegtől eltérő nemű donor esetén leggyakrabban a szex-kromoszómák használatosak markerként a kimérizmus meghatározásához. Módszer: Egy 12 éves, BCR/ABL+ pre-B-sejtes ALL-ben szenvedő fiút lánytestvére csontvelő sejtjeivel transzplantáltak. Három hónap elteltével a különféle kimérizmus vizsgálatok eredményei egymásnak ellentmondónak bizonyultak. Az Y-kromoszóma specifikus kvantitatív PCR (Y-QPCR) analízis komplett donor kimérizmust, míg az interfázis fluoreszcens in situ hibridizáció (i-FISH) 90%-os BCR/ABL pozitivitást mutatott. Konvencionális citogenetikával sem Y-kromoszóma, sem Ph-kromoszóma nem volt észlelhető. A jelenség felderítéséhez további vizsgálatokat végeztünk a beteg csontvelő mintáin, valamint a donor perifériás vérmintáján. Eredmények: A 15 autoszómális és a 8 X-kromoszóma specifikus rövid tandem ismétlődő szekvencia vizsgálata komplett donor kimérizmusra utalt a transzplantációt követő 12. napon és relapszusra 3 hónap múltán, összhangban a klinikai adatokkal. Az Y-QPCR teszt megerősítette az Y-kromoszóma jelenlétét a beteg diagnosztikus és transzplantációt megelőző mintájában, ugyanakkor nem csak a transzplantációt követő 12. napon, hanem 3 hónap elteltével is komplett donor kimérizmust mutatott. A  metafázis-FISH és a kombinált BCR/ABL és szex-kromoszóma specifikus i-FISH mintázat felderítette, hogy az Y-kromoszóma elveszett, az X-kromoszóma pedig duplikálódott a recipiens sejtekben a transzplantációt követően. A  metafázis-FISH kriptikus BCR/ABL átrendeződést mutatott ki, mely nem volt észlelhető hagyományos citogenetikával. A  donor sejtjei normálisnak bizonyultak minden alkalmazott technikával. Következtetés: Ez az első BCR/ABL+ pALL eset az irodalomban, melyben a kialakult XX konstitúció egy késői klonális evolúció eredményeként jelentkezett. Bár néhány korábbi tanulmány preferálja az XY-FISH és az Y-QPCR módszereket a kimérizmus becsléséhez, a szex-kromoszóma eltérések komoly gondot okozhatnak e tekintetben, főleg ha a beteg nem hordoz azonosítható leukémia specifikus genetikai markert. További érdekesség, hogy a donor sejt eredetű leukémia lehetősége sem volt kizárható az általunk alkalmazott módszerek háromnegyedével. E különleges eset jelzi, hogy a kimérizmus vizsgálathoz érdemes komplex módszertant használni, az eredményeket pedig elővigyázattal interpretálni. PTE KK Patológiai Intézet1, PTE KK I. sz. Belgyógyászati Klinika2 CITOGENETIKAI MARKEREK VIZSGÁLATA PLAZMASEJTES MYELOMÁBAN Alpár Donát1, Kajtár Béla1, Nagy Zsófia1, Hermesz Judit1, Dávid Marianna2, Kosztolányi Szabolcs2, Jáksó Pál1, Kereskai László1, Pajor László1 Bevezetés: A plazmasejtes myeloma genetikailag heterogén megbetegedés. A myelomás csontvelő plazmasejtjeinek alacsony proliferációs indexe, illetve a konvencionális citogenetikai módszer alacsony feloldása miatt a prognosztikai jelentőségű citogenetikai markerek 27

vizsgálatához interfázis fluoreszcens in situ hibridizácó (i-FISH) használata szükséges. Módszer: 178 plazmasejtes myelomával diagnosztizált beteg csontvelő mintáján végeztünk i-FISH analízist. Ha a plazmasejtek aránya az aspirátumban nem érte el az i-FISH-hez szükséges minimális mennyiséget, sejtdúsítást végeztünk CD56, illetve CD138 mágneses antitesteket használva. I-FISH során első körben a del(17)(p13) deléciót, a 13q14 lókusz hiányát, valamint az IgH gén (14q32) érintettségét ellenőriztük, utóbbi pozitivitása esetén a t(4;14), t(11;14) és t(14;16) transzlokációkat is vizsgáltuk. A többféle aberrációt hordozó minták egy részén kombinált, konszekutív i-FISH analízist végeztünk egyedi sejt szinten motorizált mikroszkópiával. 45 transzplantált betegen vizsgáltuk egy TC klasszifikációnál egyszerűbb, háromkategóriás prognosztikai osztályozás hatékonyságát klinikai adatok felhasználásával. Eredmények: A mágneses antitesttel dúsított minták 2/3-án teljes mértékben, 1/3-án részben sikerült elvégezni a teljes i-FISH panelt. Az összes eset 47%-ában láttunk 13q deléciót vagy 13-as monoszómiát, 8%-ában p53 deléciót, 58%-ában IgH gén érintettséget. Az IgH pozitivitást mutató betegek 23-, 22-, illetve 6%-a hordozott t(11;14), t(4;14), illetve t(14;16) transzlokációt. 54 beteg kétféle, 6 pedig háromféle vizsgált aberrációval is rendelkezett. 53 esetben a FISH mintázat egyéb numerikus vagy strukturális eltérésre is utalt. A többmarkeres kombinált vizsgálatok során IgH transzlokációt hordozó sejteket a 13q abnormalitással bíró klónon belül láttunk. Az újonnan kipróbált prognosztikai osztályozást alkalmazva a kedvező-, intermedier-, illetve kedvezőtlen csoportba eső betegek 100-, 60-, illetve 23%-os túlélést mutattak a diagnózist követő 7 év elteltével. Következtetés: Mágneses sejtdúsítással kiküszöbölhető a plazmasejtek aspirációs mintavétel során történő felhígulása. Az egyes citogenetikai aberrációk előfordulása betegpopulációnkban nem mutatott jelentős eltérést az irodalmi adatokhoz képest. Eredményeink arra utalnak, hogy a 13q defektus az IgH transzlokációknál korábban jelenik meg a patogenezis során. Az általunk bevezetett osztályozás hatékonynak tűnik transzplantált betegek prognózisának meghatározásához. PTE KK Patológiai Intézet1, Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza, Onkológiai és Hematológiai Osztály2 MALIGNUS KÓRKÉP KAPCSÁN MEGJELENT TRANSZVERZÁLIS CENTROMER HASADÁS Alpár Donát1, Hermesz Judit1, Kajtár Béla1, Tóth Antal2, Kereskai László1, Pajor László1 Bevezetés: A  transzverzális centromer hasadás ritkán azonosított aberráció, melynek során egy metacentrikus vagy szubmetacentrikus kromoszóma funkcionális centromere kettéhasad, centromerrel rendelkező stabil derivált kromoszómákat eredményezve. Módszer: Egy 87 éves férfi beteg esetében atípusos krónikus mieloid leukémiát azonosítottunk. BCR/ABL átrendeződés interfázis fluoreszcens in situ hibridizációval (i-FISH) és reverz transzkripciós PCR-rel nem volt kimutatható. JAK2-V617F mutációt szintén nem észleltünk. A konvencionális citogenetikai vizsgálat során 3/18 osztódásban az egyik 1-es kromoszómát érintő, transzverzális irányú centromer hasadást figyeltünk meg. Kariotípus: 47,XY,-1,+fis(1)(p10),+fis(1)(q10)[3]/46,XY[15]. A jelenség alátámasztásához és további vizsgálatához konvencionális citogenetikai-, metafázis-FISH- és automatizált kvantitatív i-FISH vizsgálatokat végeztünk motorizált mikroszkóppal (Zeiss Axioplan Mot-2, Metasystems, Altlussheim, Germany). Eredmények: A diagnosztikus csontvelő minta metafázis-FISH vizsgálata során teljes kromoszóma festéket használva egyértelműen azonosítottuk a derivált kromoszómák 1-es kromoszóma eredetét, az 1-es kromoszóma pericentromer régiójára 28

specifikus (CEP1) szondával pedig mindkét újonnan képződött kromoszómán kimutattuk az alfa-szatellita szekvenciákat. A  CEP1 szondával elvégzett kvantitatív i-FISH vizsgálat során a sejtmagok 12%-ában láttunk centromer hasadásra utaló három szignált. A pozitív és negatív sejtek FISH jeleinek méret-intenzitás eloszlása igazolta, hogy a folyamat ’valós centromer hasadás’, nem pedig ’centromer duplikációt követő hasadás’. A beteg ürített vizeletének, valamint TPA stimulált vérének i-FISH, illetve konvencionális citogenetikai vizsgálata során az említett aberráció nem volt kimutatható. Következtetés: Az általunk vizsgált betegben a transzverzális centromer hasadás egyértelműen nem konstitúcionális eltérésként jelent meg. Tudomásunk szerint eddig egyetlen irodalomban közölt eset ismert, melynél ezt az aberráció típust malignus betegségben szenvedő emberben azonosították. A szerzők kizárólag kariotipizálást végeztek, FISH analízist nem. A transzverzális centromer hasadás neopláziákhoz asszociált esetleges predisponáló hatása nem tisztázott, malignus folyamatokban való esetleges evolúciós szerepük felderítéséhez további esetek vizsgálata szükséges. Department of Measurement and Information Systems, Budapest University of Technology and Economics1, Inflammation Biology and Immunogenomics Research Group, Hungarian Academy of Sciences2 Polimorfizmusok kontra ritka variánsok – hipotézismentes omikától a tudásgazdag adatelemzésig Antal Péter1, Sárközy P.1, Hajós G.1, Szalai Cs.2 Az emberi polimorfizmusok együttes vizsgálata után az újgenerációs szekvenálási módszerek egy újabb korszakot nyitnak meg, ami a ritka variánsokon alapul. A technológiai lehetőség mellett a teljes genomszélességű asszociációs elemzések vártnál gyengébb eredménye is felerősítette a „gyakori” versus „ritka” variánsok szerepéről folytatott vitát (McClellan és King, 2010). Az előadásban elsőként áttekintjük a „common disease-common variant” (népbetegségek-polimorfizmusok) hipotézis megítélésének jelenlegi helyzetét, és vázoljuk azokat a problémákat, amit a ritka variánsok figyelmen kívül hagyása okozhat. A ritka variánsok utóbbi években figyelmet kapott méréstechnikai és genomösszerakás miatti számítástechnikai kihívásai után ma már a statisztikai kihívások kerülnek az előtérbe. A feladat nehézségét jól jelzi McClellan és King találó megfogalmazása: „every point mutation compatible with life is likely present in someone, somewhere”. A ritka variánsok milliárdos nagyságrendje és a mintaszám korlátolt volta miatt a háttértudásnak és a statisztikai adatnak az eddiginél sokkal hatékonyabb integrálására van szükség, illetve a számítási erőforrások hatékonyabb kihasználására is. A háttértudás és a statisztikai adat integrálásánál kulcsfontosságú az a széles körben elfogadott felismerés, hogy a népbetegségek genetikai hátterében több útvonal érintettsége áll, akár több száz variáns által. Ennek megfelelően a variánsok nem csak egy géntermék transzkripció-transzláció-hatásmechanizmus íve mentén, hanem útvonalak mentén is aggregálhatóak. Az előadásban áttekintjük a kapcsolódó információforrásokat. A ritka variánsok aggregálásánál összehasonlítunk két megközelítésmódot, amelyek az adat előfeldolgozásához (dimenziócsökkentéséhez) és az eredmények utófeldolgozásához kapcsolódnak. Bemutatunk egy valószínűségi aggregálást, amely egyrészt képes figyelembe venni az aggregálás alapjául szolgáló tudás bizonytalanságát, másrészt ezzel is képes kezelni a lehetséges aggregálások nagy számának problémáját. 29

Végezetül bemutatunk egy statisztikai következtetési módszert és kapcsolódó számítási szolgáltatást, amely képes kezelni a ritka variánsok statisztikai elemzéséhez szükséges bizonytalan aggregálásokat. A kutatást támogatta: NKTH TECH-08-A1/2-2008-0120 (Genagrid), OTKA PD-76348, az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíja (Antal P.), OTKA K81466. Debreceni Egyetem OEC, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet1, Debreceni Egyetem OEC, I. sz. Belgyógyászati Klinika2, Debreceni Egyetem OEC, II. sz. Belgyógyászati Klinika3 Az FLT3-ITD mutáció kvantitálása fragmentanalízis segítségével Antal-Szalmás Péter1, Bubán Tamás2, Földesi Róza1, Udvardy Miklós3, Kappelmayer János1 Bevezetés: Az FLT3 gén 14-15. exonját érintő belső tandem duplikáció (ITD) az egyik leggyakoribb - rossz prognózissal társuló - genetikai eltérés akut myeloid leukémiában (AML). Bár az adatok meglehetősen ellentmondásosak, számos publikáció felveti annak lehetőségét, hogy minél nagyobb a duplikáció mérete, és a mutáns allél aránya, illetve a multiplex duplikációk jelenléte még rosszabb prognózist jelent. Ezek a mennyiségi paraméterek fragmentanalízis – pl. GeneScan – segítségével határozhatók meg pontosan. Anyagok és Módszerek: ABI310 készülék segítségével FLT3-ITD pozitív mintákat vizsgáltunk és ezeken a GeneScan analízis analitikai paramétereit határoztuk meg. Ezt követően 51 felnőtt AML-es beteg mintáin végeztünk FLT3-ITD meghatározást. Eredmények: Az analitikai paramétereket 2-2 különböző ITD-t tartalmazó minta páron teszteltük. A  vad típusú allélhez viszonyított mérete és aránya ezeknek a duplikációknak a következő volt: 1. minta – 9 bp/0,8% és 57 bp/65,5%, 2. minta - 24 bp/12,5% és 69 bp/1,2%. A duplikációk méretét illetően az intra- és interassay CV% 3% illetve 6% alatt volt. A magasabb mutáns/vad allél arányok (65,5% és 12,5%) intra- és interassay CV%-a alacsonyabb volt, mint 2% és 5%, míg az alacsonyabb allélarányok esetében (1,2% és 0,8%) meghaladta a 10% és 20%-ot. A módszer érzékenységét egy pozitív DNS minta sorozathígításával határoztuk meg és minimum 1% mutáns allél jelenlétére volt szükség a megbízható detektáláshoz. Az 51 AML-es beteg közül 12 esetében tudtunk FLT3-ITD pozitivitást kimutatni, akiknél a betegség-mentes és a teljes túlélés szignifikánsan rövidebb volt. Multiplex ITD-t 5 beteg esetében detektáltunk, 7 beteg mintájában volt a duplikáció mérete 40 bp-nál nagyobb és két betegnél volt a mutáns allél aránya 25%-nál magasabb. A multiplex ITD jelenléte és a 40 bp-nál kisebb duplikáció rosszabb prognózissal járt együtt. Következtetések: A GeneScan analízis alkalmas az FLT3ITD kvantitálására, amennyiben a mutáns allél aránya 1%-nál nagyobb. Debreceni Egyetem OEC NK Megelőző Orvostani Intézet1, Debreceni Egyetem OEC Bőrgyógyászati Klinika2 Genom eltérések és humán melanoma progresszió Balázs Margit1, Vízkeleti Laura1, Ecsedi Szilvia1, Rákosy Zsuzsa1, Lázár Viktória1, Emri Gabriella2, Bégány Ágnes2, Remenyik Éva2, Ádány Róza1, Balázs Margit1 Munkacsoportunk több éve foglalkozik humán melanomák kialakulását és progresszióját meghatározó genetikai eltérések és azok fenotípusos megjelenésének vizsgálatával, kiemelten megcélozva azokat a geno- és fenotípusos eltéréseket, melyek agresszív klinikai viselkedéssel társulnak. Vizsgálataink során primer melanomák genom eltéréseit arrayCGH-el 30

elemeztük és az eltéréseket FISH-el sejtszinten ellenőriztük. Több száz genetikai eltérést találtunk, melyek közül azoknak van elsősorban jelentősége, melyek génexpresszió és/vagy fehérjeexpresszió változását eredményeznek. Globális génexpressziós vizsgálataink eredményei alapján 1025 rossz prognózissal összefüggő gént azonosítottunk, melyek között az alulszabályozott gének dominálnak. A downreguláció hátterében álló eltérésekre vonatkozóan számos esetben nincs meggyőző magyarázat. Jelenleg vannak folyamatban azok a vizsgálataink, melyek során a promóter metilációs mintázatok és klinikai adatok közötti összefüggések elemzése a cél. Eddigi adataink szerint a rossz prognózissal jellemezhető minták metilációs szintje szignifikánsan alacsonyabb, a jobb prognózisú daganatokhoz képest. Illumina GoldenGateCancer Panel platform segítségével 807 tumor asszociált gént tanulmányozva azt találtuk, hogy a IRAK3, CDH11 és KIT gének hipermetilációja rossz prgnózissal társul. A  legmagasabb expressziós értéket a számos jelátviteli útvonalban résztvevő osteopontin (SSP1) gén mutatta. Ezt nemcsak mRNS szinten real-time Q-PCRrel, de fehérje szinten, szöveti multiblokk rendszerben történő immunhisztokémiai vizsgálatokkal is megerősítettünk mind klinikai mintákon, mind sejtvonalakon. Részletesen elemezve az arrayCGH adatok alapján az egyik leggyakoribb eltérést mutató 7q31.2 régión elhelyezkedő FRA7G törékeny pont közelében lokalizálódó gének közül CAV1, MET és TES gének kópiaszám eltéréseit, mRNS és fehérjeexpressziós szintjét megállapítottuk, hogy ezeknek a géneknek alacsonyabb expressziós szintje hozzájárulhat a betegség kedvezőtlen kimeneteléhez. A 7q31 kópiaszám alterációk és a CAV1, MET, TES gének expressziós szintje független markerekként kezelhetők humán malignus melanomákban. Megállapítottuk továbbá, hogy annak ellenére, hogy a BRAF és NRAS onkogének aktivációs mutációs ugyanazt a szignál transzdukciós útvonalat aktiválják, eltérő melanomára hajlamosító genetikai alterációkkal kooperálnak, melyek azonosítása akár új specifikus terápiás targetet is szolgáltathatnak, a mutációk hatásának gyengítését célzó kezelések mellett. Debreceni Egyetem, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet1, Pécsi Tudományegyetem, Orvosi Genetikai Intézet2, Debreceni Egyetem, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika3 Smith-Lemli-Opitz szindróma laboratóriumi diagnosztikája Balogh István1, Kappelmayer János1, Dzsudzsák Erika1, Hadzsiev Kinga2, Török Olga3, V. Oláh Anna1 Bevezetés. A Smith-Lemli-Opitz (SLO) szindróma súlyos klinikai tünetekkel járó monogénes, autoszomális recesszíven öröklődő betegség. Az érintett gén a koleszterin bioszintézis utolsó lépését katalizáló 7-dehidrokoleszterol-reduktáz (DHCR7) enzimet kódolja. Ezen enzim hiányában vagy csökkent aktivitása következtében a prekurzor, a 7-dehidrokoleszterol (7-DHC) jelentősen felszaporodik, valamint rendkívül kevés koleszterin képződik. A koleszterin metabolizmus zavara súlyos fejlődési rendellenességekhez vezet, érintve a nemi szerveket, végtagokat és a központi idegrendszert. A DHCR7 gén mutációk jelentős interetnikai variabilitást mutatnak. Célkitűzésünk egy, mind biokémiai, mind molekuláris genetikai vizsgálatokon alapuló laboratóriumi diagnosztikai eljárás kialakítása, valamint a magyar betegek mutáció spektrumának felmérése volt. Betegek és módszerek. Vizsgálatainkba nyolc beteget vontunk be. A szérum 7-DHC és koleszterin szintet UV spektrofotometriával illetve enzimatikus módszerrel határoztuk meg. A mutációk kimutatása két lépésben, DNS szekvenálással történt. Eredmények. Minden betegben emelkedett 7-DHC szintet mértünk (71,4-217,0 mg/L, referencia tartomány: <0,15 mg/L). A  koleszterin szint általában alacsony volt (0,3-2,7 31

mmol/L). A koleszterin/7-DHC hányados minden esetben kórosnak adódott. Egy kivételével minden betegben összetett heterozigótaságot detektáltunk. Egy splicing, egy stop kodont eredményező és 8 aminosav cserével járó eltérést mutattunk ki. A detektált mutációk egy kivétellel (c.374A>G, p.Y125C) ismert, patogén eltérések. A c.374A>G mutáció - mely egy ismert SLO mutációval transz öröklődött - filogenetikailag konzervatív pozíciót érint, a hozzá legközelebbi ismert patogén eltérések a 119-es és 138-as aminosav helyekben találhatóak. Összefoglalás. Biokémiai és molekuláris genetikai módszerek használatával nyolc magyar SLO-ban szenvedő beteg vizsgálatát végeztük el és állítottuk fel molekuláris diagnózisukat. Az ismert patogén mutációkon túl egy új, valószínűleg kóroki eltérést mutattunk ki. Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet, Budapest1, Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest2, Nyírő Gyula Kórház Drogambulancia, Budapest3, ELTE, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, Budapest4 A heroinfüggőség genetikai és farmakogenetikai vonatkozásai Barta Csaba1, Vereczkei Andrea1, Szilágyi Ágnes2, Csorba József3, Demetrovics Zsolt4, Sasvári-Székely Mária1 A drogfüggőség kialakulásában a környezeti tényezők mellett nagyjából hasonló súl�lyal számos genetikai faktor is szerepet játszik. A  genetikai kutatások a különböző agyi neurotranszmitter rendszerekben részt vevő fehérjék (receptorok, transzporterek, enzimek) génjeinek variációit vizsgálják. A  legtöbb összefüggés az agyi jutalmazási (reward) rendszer dopaminerg mesocorticolimbikus hálózatainak polimorfizmusaival, valamint az ennek működését moduláló szerotoninerg rendszerrel kapcsolatos. Saját vizsgálatainkban a fenti genetikai variációkat elemeztük heroinfüggő és kontroll személyekben. Kandiáns génjeink a dopamin D2-es és D4-es receptor, a dopamin transzporter, a szerotonin transzporter, a monoamin oxidáz A és a katekol-o-metil transzferáz gének, illetve ezek polimorfizmusai. Ezek közül főleg a D2-es receptor bizonyos variációi esetében találtunk összefüggést a betegséggel. Farmakogenetikai vizsgálatunk célja pedig az volt, hogy metadonkezelésben részesülő heroinfüggőknél e két monoamin rendszer génjeinek változatai közül olyanokat azonosítsunk, amelyek a kezelés kimenetelét befolyásolják. A genotípus meghatározására részletes pszichológiai, valamint klinikai jellemzést követően került sor. Néhány génváltozat esetén sikerült különbséget találni a terápiás válasz tekintetében, amely a jövőben hozzásegíthet a heroinfüggő betegek individualizált kezelésének megvalósításához. A kutatás az OTKA F46788 támogatás keretében készült. Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Az oktatás és továbbképzés szerepe az ultrahangvizsgálatok hatékonyságának növelésében a chromosoma-rendellenességekhez társult ultrahangeltérések kimutatásában Beke Artúr, Szabó István, Papp Csaba, Rigó János A szerzők a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 15 éves anyagát dolgozták fel. Háromszor ötéves periódusban vizsgálták a magzati chromosomarendellenességek esetén kimutatott ultrahangeltéréseket. A vizsgált időszakban a Magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Ultrahang Társaság által kidolgozott protokoll szerint vizsgálták a magzatvízmintavétel során kimutatott aneuploidiás magzatokat. A  három 32

periódusban kimutatott rendellenességek aránya fokozotosan nőt, fokozatosan javult az ultrahangvizsgálatok hatékonysága. A  szakmai továbbképzések és az oktatás növelte a vizsgálatok pontosságát. A vizsgálatok hatékonyságának növekedése a későbbiekben vis�szahathat azon chromosoma-rendellenességekben szenvedő magzatok kiszűrésére, akiknél nem történt biokémiai szűrés, vagy a biokémiai szűrés álnegatív eredményt adott. PTE KK Orvosi Genetikai Intézet1, KMOK Gyermekpulmonológiai Osztály, Mosdós2 MLPA: egy új vizsgálati lehetőség a cisztás fibrózis diagnosztikájában Berenténé Bene Judit1, Polgár Noémi1, Janicsek Ingrid1, Pongrácz Kálmán2, Melegh Béla1 A cisztás fibrózis az egyik leggyakoribb monogénes, autoszomális recesszíven öröklődő rendellenesség, hazánkban a betegség gyakorisága 1:2000-1:4000. A  betegség hátterében a cisztás fibrózis transzmembrán konduktancia regulátor (CFTR) gén mutációi állnak. Eddig több mint 1700 féle eltérést azonosítottak a CFTR génben, melyek pontmutációk vagy direkt szekvenálással detektálható kis deléciók/inszerciók. Irodalmi adatok szerint a betegség molekuláris hátterében 1-2%-ban nagy génátrendeződések (deléciók, duplikációk, vagy inszerció/duplikáció) állnak. Az elmúlt években kifejlesztettek egy, a nagyobb génátrendeződések kimutatására alkalmas új technikát, az MLPA-t (multiplex ligációfüggő próba amplifikációt), amely genomi szekvenciák kópiaszám változásának detektálására alkalmas nagy felbontású módszer. Intézetünkben 2010-ben bevezetésre került ez az eljárás a cisztás fibrózis diagnosztikájában. Előzetes tanulmányunk során 30 klinikailag cisztás fibrózisos beteg analízisét végeztük el. A 30 betegből 22 esetben nem detektáltunk betegséget okozó mutációt direkt szekvenálással, 5 beteg hordozza a DF508 mutációt az egyik allélján, míg 3 beteg esetén az IVS8 5T allélt azonosítottuk. Vizsgálataink során 1 betegnél tudtunk eltérést detektálni az MLPA módszerrel. Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekklinika Alacsonynövéssel társuló, X-kromoszómához nem köthető citogenetikai eltérések Berta András, Kiss Eszter, Tóth Zsuzsa, Haltrich Irén, Fekete György Az egyik leggyakoribb X-kromoszómához köthető, nőknél előforduló genetikai betegség a Turner-szindróma. A  betegség az egyik teljes X-kromoszóma elvesztésével vagy az X-kromoszóma rövid és hosszú karját érintő szerkezeti elváltozásokkal jár. Születéskori incidenciája 1:2000. A betegség legjellemzőbb klinikai tünetei: alacsonynövés, osteoporosis, hypertonia, a nemiszervek fejlődési rendellenességei. Két eset kerül bemutatásra, ahol a betegeket Turner-szindróma gyanújával, alacsonynövéssel küldték citogenetikai kivizsgálásra. Az egyik esetben az alacsonynövés feltűnő soványsággal is párosult. Ezen kívül más Turner-stigmát nem tapasztaltunk. A  citogenetikai vizsgálat egyik esetben sem igazolta a Turner-szindróma citogenetikai változatait, ugyanakkor a két beteg citogenetikai eredménye is eltérő volt. Ott, ahol az alacsonynövés soványsággal is párosult, a 14-es kromoszóma rövid karjának terminális delécióját azonosítottuk [del(14)(p11.2)]. A másik esetben a 10-es kromoszóma paracentrikus inverzióját azonosítottuk [inv(10)(q11.2-q23.2)]. A citogenetikai eredmények indokolttá teszik a két beteg endokrinológiai kivizsgálását és az eredményektől függően a Turner-szindrómához hasonló vagy eltérő kezelését. További kutatás tárgyát képezi az ezeken a területeken lévő gének feltérképezése, amelyek összefüggésbe hozhatók a betegek fenotípusával és segítséget nyújthatnak a beteg kezelésében is. 33

Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ1, SZTE Gyermekklinika, Szeged2 Báthory István polycystas vesebetegsége Béres Judit1, Maróti Zoltán2, Endreffy Emőke2 A populációgenetika iránt érdeklődők figyelmét minden bizonnyal felkeltik olyan történelmi események, melyek kimenetelét egy-egy genetikai betegség befolyásolhatta. Báthory István 1533-ban született, 1571-ben lett Erdély fejedelme és 1576-ban Anna Jagiellonkával kötött házasságát követően lengyel király. Sikeres uralkodásának mindössze 10 éve alatt 1581-82-ben győzelmet aratott Rettegett Iván cári seregei felett (Pskov). Azonban élete utolsó 3-4 évében – valószínűleg uraemia miatt – kevésbé volt sikeres és 1585-ben meghalt 53 éves korában. Betegségének az orvosai által leírt tünetei és boncolási eredménye (nagy, egyenetlen felszínű vesék, és egészségesnek látszó szív, tüdő, máj stb.) alapján betegségét adult típusú polycystas vesebetegségnek (ADPKD uraemiával) diagnosztizálták 347 évvel később, 1933-ban Krakkóban. Ennek súlyosabb formáját (PKD1) a 16p13.3 kromoszóma régióban található gén mutációja okozza, prevalenciája: 1/800-1/1000 között változik a különböző populációkban. Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ, Budapest1, SZTE Gyermekgyógyászati Klinika2 Paraoxonáz 1 gén polimorfizmus vizsgálatok hazai roma és nem roma populációkban Béres Judit1, Maróti Zoltán2, Endreffy Emőke2, László Aranka2 A paraoxonase (PON) egy specifikus arilészteráz, mely a paraoxon hidrolizálását végzi. A szérumban a paraoxonase a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) egy frakciójához kötődve elősegíti az oxidált lipidek hidrolízisét, ezáltal véd a kis sűrűségű lipoproteinok (LDL) oxidációja ellen. Irodalmi adatok alapján a PON1 Q192R és L55M polimorfizmusai befolyásolják a PON1 azon képességét, hogy HDL-ekhez kapcsolódva megakadályozza az LDL-ek oxidációját. A  csökkent mennyiségű HDL-cholesterin (HDL-C) mind a szív és érrendszeri betegségek (CHD) mind a cukorbetegség (DM) magasabb kockázatával is összefüggésbe hozható. Az atheroszklerózis egyéb független kockázati tényezői pl hipertónia, obezitás szintén hozzájárulhatnak a betegség progressziójához. Betegek és módszerek: kísérleteink során a PON1 két polimorfizmusának (Q192R, és L55M) kapcsolatát vizsgáltuk kövér (obez n=21), magasvérnyomásos (hipertóniás n=13) és obez-hipertóniás (n=19) gyermekekben ill. a két polimorfizmus populáció genetikai analízisét végeztük el magyar (n=83), és roma (n=189) populációkban real-time PCR-el (LightCycler). Eredményeink alapján nem találtunk összfüggést az általunk vizsgált populációkban a hipertónia és obezitás és a PON1 két polimorfizmusa között. A  roma és nem roma populációk között szignifikáns különbségeket találtunk a két polimorfizmus allélfrekvenciáiban ha a roma mintákat településenként vizsgáltuk. Az allél frekvenciák közti különbségek nagy valószínűséggel founder hatással magyarázhatók, és alátámasztják a kutatók azon feltevését, hogy a roma populáció felépítése az indiai kasztrendszer felépítését tükrözi, és a roma csoportok még ma is viszonylag zárt közösségekben élnek.

34

Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ Veleszületett fejlődési rendellenességek prenatalisan diagnózisának hatékonysága a VRONY adatbázisa alapján Béres Judit, Valek Andrea, Métneki Júlia, Sándor János A vizsgálat célja a prenatalis szűrés hatékonyságának becslése. Módszer: 2008-ban magzatoknál diagnosztizált bejelentett fejlődési rendellenességek gyakoriságának elemzése a VRONY-ban meglévő adatok információtartalma alapján. A prenatálisan jól észlelhető fejlődési rendellenességek idősoros és területi elemzése. Hazai adatok összevetése a EUROCAT és az ICBDSR adataival. Eredmények: Az összes bejelentett eset (4579) 90,0%-a élveszületett. 442 fejlődési rendellenességet (az összes eset 9,6%-át) jelentettek prenatálisan. A főbb rendellenességek prenatális diagnózisai: Down szindróma 45,2%, egyéb kromoszóma-rendellenességek 67,1%, velőcsőcsőzáródási rendellenességek 76,9%, vízfejűség 46,8%, végtagredukciós rendellenesség 15,0%, (ez utóbbi az elmúlt évhez viszonyítva több mint felére csökkent), nyitott hasfal 77,3%, rekeszhiány 4,8%, szív- és nagyér fejlődési rendellenesség 3,3%, cystás vese 34,5%, vesehiány 24,0%, nem azonosított, többszörös fejlődési rendellenességek 15,2%, két rendellenesség random kombinációja 8,3%. A 4120 élveszülött közül 220 esetben (5,3%) diagnosztizálták a fejlődési rendellenességet prenatálisan. Ebből 32 esetben a terhesség 24. hetében (vagy korábban), 70 esetben a 24. terhességi hét után került erre sor. 118 esetben a terhességi hét ismeretlen maradt. Az élveszületettek között a 24. terhességi hét előtt legnagyobb arányban az ajakhasadékot (11,8%), és az egyéb kromoszóma-rendellenességet (11,1%) diagnosztizálták. Az esetszámot tekintve, a szív-és nagyér-rendellenességek (7 eset), a már említett ajakhasadék (6 eset) emelhető ki a rendellenesség-csoportok közül. A 24. terhességi hetet követő diagnózisok közül leggyakoribbnak a vízfejűség (16,0%) és nyitott gerinc (16,7%) bizonyultak, bár ez csak 4, illetve 2 esetet jelentett. Az esetszámot tekintve, a húgyrendszer elzáródásos rendellenességei emelhetők ki (23 eset) a késői prenatalis diagnózisok közül. Következtetések: A prenatalis diagnózisok hatékonysága sok esetben elmarad a nemzetközi eredményektől. A prenatalis szűrések elemzése a terhesgondozás minőségi ellátásának indikátora. Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, Budapest1, Fővárosi Egyesített Szt. István és Szt. László Kórház, Hematológiai és Őssejt Transzplantációs Osztály, Budapest2, Kaposi Mór Kórház, Hematológiai Osztály, Kaposvár3, Semmelweis Egyetem, 3. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest4 A JAK2 GÉN 46/1 HAPLOTÍPUSA, MINT A MYELOPROLIFERATIV SZINDRÓMA ÖRÖKLETES HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐJE Bors András1, Andrikovics Hajnalka1, Nahajevszky Sarolta2, Magdalena Koszarska1, Meggyesi Nóra1, Halm Gabriella2, Lueff Sándor2, Egyed Miklós3, Várkonyi Judit4, Mikala Gábor2, Ádám Emma2, Masszi Tamás2, Tordai Attila1 Bevezetés: Az elmúlt évben azonosítottak egy veleszületett, 46/1 elnevezésű JAK2 haplotípust, amely Ph-kromoszóma negatív és JAK2 V617F pozitív krónikus myeloproliferatív neoplázia (MPN) kialakulására hajlamosít. Munkánk célja egyrészt a V617F mutáció pozitív és negatív MPN-ben szenvedő betegek 46/1 haplotípus gyakoriságának összevetése a hazai kontroll populációval, valamint a 46/1 haplotípus frekvencia vizsgálata különböző MPN szövődmények esetében. Módszer: A 46/1 haplotípussal együtt öröklődő rs12343867 SNP-t (NT_008413.17: g.5064189T>C) 334 MPN-beteg és 331 kontroll egyénnél genotipizáltuk LightCycler allél diszkriminációs technikával. Eredmények: A 46/1 haplotípussal kapcsolt ’C’ 35

allél frekvenciája (AF±95%CI) magasabb volt a V617F-pozitív MPN-betegek (n=251), mint a kontrollok (44,3%±3,8% vs. 29,3%±3,5%, p<0,0001). A V617F-negatív ET és PMF betegek (n=61) ‘C’ AF-je magasabb volt (34,4%±8,6%), mint a kontroll csoport AF-je (p=0,05). A  V617F pozitív MPN és ET csoport hemoglobin szintje magasabb volt, mint a V617F negatív csoporté (p<0,000). A vaszkuláris szövődmények (trombózis, vérzés) gyakorisága magasabb volt a V617F pozitív MPN csoportban (p=0,039, 26,6% vs. 15,2%). Bár a 46/1 haplotípus gyakoriság nem mutatott összefüggést a hemoglobin értékkel, valamint a vaszkuláris komplikációk gyakoriságával, a myelofibrotikus transzformáció gyakrabban fordult elő C/C genotípusú betegnél (17/53, 32%), mint a C/T és T/T genotípusúaknál (32/275, 12%; p<0,001). Következtetések: Eredményeink megerősítik a 46/1 haplotípus és a V617F pozitív MPN kapcsolatát, valamint felvetik annak a lehetőségét, hogy a 46/1 haplotípus JAK2 V617F negatív ET és PMF kialakulására is hajlamosíthat. Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium1, Fővárosi Egyesített Szt. István és Szt. László Kórház, Hematológiai és Őssejt Transzplantációs Osztály, Budapest2 AZ AKUT MYELOID LEUKÉMIA LEGGYAKRABBAN ELŐFORDULÓ, MOLEKULÁRIS GENETIKAI MÓDSZEREKKEL KIMUTATHATÓ PROGNOSZTIKAI TÉNYEZŐI Bors András1, Andrikovics Hajnalka1, Nahajevszky Sarolta2, Meggyesi Nóra1, Fekete Sándor2, Ádám Emma2, Kozma András2, Lueff Sándor2, Lovas Nóra2, Mátrai Zoltán2, Sipos Andrea2, Masszi Tamás2 Bevezetés: Az akut myeloid leukémia (AML) prognosztikai besorolásában a citogenetikai háttér felderítése mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a molekuláris genetikai módszerek. Az AML pathogenezisében szerepet játszó szerzett mutációk közül a nucleophosmin (NPM1) és az fms-szerű tirozin kináz-3 (FLT3) gének mutációi [internal tandem duplikációk (ITD) és tirozin kináz domén (TKD) mutációk] fordulnak elő a leggyakrabban. Egyes citogenetikai alcsoportokban további genetikai eltérések is gyakoriak: pl. core binding faktor (CBF)AML-ben [t(8;21) és inv(16) pozitív AML] a c-kit gén aktiváló mutációi, normál karyotípusú AML-ben pedig a CAAT-enhancer binding protein alfa (CEBPA) mutációk. Módszer: Vizsgálatunkban 335, újonnan diagnosztizált AML-ben szenvedő beteg (158 férfi és 177 nő, életkor: 49±15 év) vett részt. A NPM1 és a FLT3 ITD mutációkat fluoreszcens PCR-t követően kapilláris elektroforézissel, a TKD mutációkat PCR-RFLP-vel, a c-kit mutációkat pedig közvetlen szekvenálással vizsgáltuk. Eredmények: Betegcsoportunkban a NPM1, a FLT3 ITD és a TKD mutációk gyakorisága: 26% (85/332), 22% (74/334), illetve 6% (20/333) volt. Mind az NPM1, mind az FLT3 ITD mutációk normál karyotípusú AML-ben gyakrabban fordultak elő [NPM1: 47% (59/126), FLT3: 33% (42/127)]. Az NPM mutációra pozitív betegek 48%-a FLT3 ITD pozitív (vs. NPM-negatív betegek 13%-a, p<0,001). CBF-AML-ben 9%-ban (3/33) azonosítottunk c-kit mutációt (D816V/Y). Következtetések: Bár az AML genetikai háttere igen heterogén, az NPM1 és az FLT3 ITD mutációk képviselik a leggyakoribb molekuláris genetikai módszerekkel kimutaható eltéréseket, amelyek prognosztikai szereppel is bírnak, különösen normál karyotípusú AML-ben. A c-kit mutációk vizsgálata CBF-AML-ben indokolt.

36

Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, Budapest1, Fővárosi Egyesített Szt. István és Szt. László Kórház, Hematológiai és Őssejt Transzplantációs Osztály, Budapest2 BCR-ABL KINÁZ DOMÉN MUTÁCIÓ KIMUTATÁS JELENTŐSÉGE IMATINIB REZISZTENS KRÓNIKUS MYELOID LEUKÉMIÁBAN Bors András1, Meggyesi Nóra1, Halm Gabriella2, Nahajevszky Sarolta2, Lueff Sándor2, Bátai Árpád2, Reményi Péter2, Masszi Tamás2, Tordai Attila1, Andrikovics Hajnalka1 Bevezetés: A krónikus myeloid leukémia (CML) standard kezelése az első generációs, célzott BCR-ABL tirozin kináz inhibitor (TKI) imatinib mesylate, azonban a BCR-ABL tirozin kináz domént érintő mutációk imatinib reziszenciát okozhatnak. A  második generációs tirozin kináz inhibitorok a dasatinib és a nilotinib nagy valószínűséggel sikeres terápiát jelenthetnek a rezisztens betegek számára. Célkitűzés: Mutáció vizsgálat 71 imatinib rezisztens CML beteg esetében, akik közül 49-en második generációs TKI-kezelést is kaptak. Módszer: Oligonukleotid primereket terveztünk, amelyekkel szelektíven amplifikáltuk a BCR-ABL kináz domént három átfedő fragmensben. Két lépéses, nested PCR reakcióval történő amplifikációt követően direkt szekvenálást végeztünk. Eredmények: A vizsgált 71 beteg imatinib-rezisztens mintája esetén 21-nél (30%) azonosítottunk BCR-ABL KD mutációt. Krónikus fázisban (CP) 32%, akcelerált fázisban (AP) 36%, blasztos fázisban 80%-ban azonosítottunk mutációt. Korai CP-ban a mutációk aránya alacsonyabb volt, mint késői CP-ban (10% vs. 42%). T315I mutáció csak blasztos fázisban fordult elő első generációs TKI-rezisztencia esetén. Második generációs TKI-rezisztencia esetén a mutáció spektrum változott és kevesebb típusú mutációt azonosítottunk. 15 nilotinib-rezisztens betegből 7-nél találtunk mutációt (Y253H, T315I, M351T, F359I/V), 14 dasatinib-rezisztens beteg közül pedig 2 esetben találtunk mutációt (E279K, T315I). Az E255V, Y253H és F359V/I mutációkra pozitív betegek kevésbé reagáltak nilotinib-kezelésre. A  T315I mutáció krónikus fázisban is megjelent második generációs TKI kezelés során. Imatinib-kezelés során, mutáció-pozitív betegnél nagyobb eséllyel alakult ki szekunder TKI-rezisztenciáért felelős új mutáció, mint mutáció negatív betegeknél. Összefoglalás: TKI-rezisztencia, illetve TKIváltás esetén mutáció vizsgálat szükséges, mert a különböző mutációk jelenléte eltérően befolyásolhatja a terápiás választ. Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani Intézet1, II. sz. Belgyógyászati Klinika2 A FABP2 gén polimorf miRNS kötőhelye a 2-es típusú diabetes lehetséges rizikófaktora Brauswetter Diána1, Kovács-Nagy Réka1, Rónai Zsolt1, Elek Zsuzsanna1, Nagy Géza2, Somogyi Anikó2, Sasvári-Székely Mária1 Bevezetés: A 2-es típusú diabetes mellitus (DM2) napjaink egyik leggyakoribb multifaktoriális betegsége, melynek számos genetikai rizikófaktorát azonosították, de még több vár felfedezésre. A  mikroRNS-ek (miRNS) a gének 3’ nem-kódoló régiójába (3’ UTR) bekötődő oligonukleotidok, melyek komplex folyamatok révén szabályozzák a keletkező fehérje men�nyiségét. Az elmúlt évben laboratóriumunkban elindult egy vizsgálat sorozat, melynek célja azon mikroRNS kötőhely polimorfizmusok (miR SNP-k) vizsgálata, melyek összefüggésbe hozhatók a DM2 genetikai rizikójával. A munka fő célja a DM2 kandidáns génjeiben in silico azonosított miR SNP-k közül azok kiválasztása, melynek molekuláris-funkcionális szerepe igazolható. Munkánk első lépésként in silico megvizsgáltuk, hogy a DM2-vel összefüggésbe hozható gének közül melyekben található feltételezett miR SNP, majd a kandidáns miR 37

SNP-k listáját elméleti és gyakorlati szempont szerint szűrtük. A miR SNP-k ill. kandidáns gének in silico azonosítása a T2D-DataBase (t2ddb.ibab.ac.in), a Patrocles (www.patrocles. org) és PolymiRTS adatbázisok (compbio.utmem.edu/miRSNP), valamint az NCBI SNP adatbázisa felhasználásával történt. A kiválasztott SNP-k genotípus meghatározását nagy hatékonyságú, miniatürizált real-time PCR-en alapuló eljárással valósítottuk meg. A genetikai asszociáció vizsgálat eredménye alapján asszociáció mutatható ki a 2-es típusú diabetes mellitus valamint a FABP2 rs2964 SNP között, amely a miRNS 148b* kötőhelyét érinti: a CC genotípus szignifikánsan gyakoribb a kontroll csoportban (16,1%) a diabeteses populációhoz képest (7,3%). Ez az eredmény azért különösen izgalmas, mert a gén kódoló szakaszában lévő p.Ala54Thr polimorfizmust összefüggésbe hozták obezitással, metabolikus X-szindrómával, melynek része az inzulinrezisztencia is. Ugyanakkor a gén 3’ UTR régiójában előforduló polimorfizmus szerepét eddig még nem vizsgálták. Az SNP biológiai szerepét sejtes rendszerben riporter rendszer alkalmazásával elemezzük. A kutatást a 117/09 és 254/2009 ETT pályázat támogatta. SE II. Belklinika1, Richter Gedeon NyRT2, Országos Idegsebészeti Intézet3, Department of Endocrinology, Barts and the London School of Medicine, London, UK4 MikroRNS-ek szerepe a Wee1 kináz expresszió szabályozásában sporadikus hypophysis adenoma szövetekben Butz Henriett1, Likó István2, Czirják Sándor3, Igaz Péter1, Mohammed Munayem Khan4, Vladimir Zivkovic4, Bálint Katalin3, Korbonits Márta4, Rácz Károly1, Patócs Atila1 Bevezetés A sporadikus hypophysis adneomák pathogenezise a familiáris eredetűekkel szemben kevésbé ismert. Számos sejtciklust szabályozó fehérje eltérő expresszióját igazolták ezen daganatokban. Munkánkban a Wee1 kinázt vizsgálatuk sporadikus hypophysis daganatokban. Betegek és módszerek Összesen 57 hypophysis szövetben (15 ép, 27 hormonálisan inaktív, 15 GH termelő adenoma) vizsgáltuk a Wee1 expresszióját fehérje és RNS szinten. A Wee1 fehérjét célzó a mikroRNS(miR)-ek azonosítást 3 in silico target predikciós program segítségével végeztük el. Megvizsgáltuk 5 potenciális miR expresssióját hypophysis daganatszövetben qRT-PCR-el, TaqMan assay-vel. Funkcionális vizsgálatok során HeLa sejteket, luciferáz riporterrendszert, pre-miR prekurzor transzfekciót követően western blotot használtunk. Eredmények A Wee1 fehérje, de nem mRNS szinten mutatott csökkent expressziót hormonálisan inaktív és GH termelő adenomákban az ép szövetekhez viszonyítva. A potenciális Wee1 3’UTR célzó miR-ek közül 5-öt választottunk ki a további vizsgálatokhoz; mind az öt miR fokozott expresszióját igazoltuk az inaktív adenomákban. A luciferáz assay alapján a miR-128a, miR-516a-3p, miR-155 kötödött ehhez az mRNS szakaszhoz. mindhárom miR overexpressziója szignifikánsan csökkentette a Wee1 fehérje mennyiségét. Megbeszélés Három emelkedett expressziót mutató miR együtt a Wee1 fehérje csökkent expressziójával szerepet játszhat sporadikus hypophysis adenomák kialakulásában. PTE Orvosi Genetikai Intézet U-típusú átrendeződés: egy korábbi eset megoldása az új kutatási eredmények ismeretében Czakó Márta, Kárteszi Judit, Kosztolányi György, Melegh Béla A kromoszóma szerkezeti eltérések egyik ismert formája az interstitialis invertált duplikáció, amit a közeli terminális szakasz deléciója kísér. Az átrendeződés kialakulásának pontos 38

mechanizmusait csupán a közelmúltban tárta fel az array komparatív genomhibridizációs technika. A legtöbb ilyen esetnél előforduló ún. „U-típusú átrendeződés” játszott szerepet egy több éve vizsgált betegünk kromoszóma szerkezeti eltérésének kialakulásában. A gyermeknél egy kiegyensúlyozott paternális eredetű t(10q;22q)(q26;q12) transzlokáció mellett de novo 9p partialis duplikáció jött létre, amihez a szomszédos terminális szakasz deléciója társult. A komplex aberráció a 9p duplikáció szindróma jellegzetes tünetei mellett halláskárosodást okozott a gyermekben (az apa tünetmentes). A szerzők az U-típusú átrendeződés mechanizmusát a fenti eset példáján ismertetik az elvégzett G-sávos és FISH vizsgálatok eredményeinek bemutatásával. DEOEC Pathologiai Intézet Szövettani minták fixálása molekuláris vizsgálatokhoz: formalin vagy alkohol? Csonka Tamás, Hegyi Katalin, Fazakas Ferenc, Lugosiné Horváth Nóra, Méhes Gábor A rutin szövettani gyakorlatban a mai napig formalinban fixált és paraffinba ágyazott mintákat vizsgálnak. A formalin, mint fixálószer felhasználása az utóbbi időben viták tárgyává vált, ezek között a toxicitás mellett elsősorban a fixált szövetek korlátozott molekuláris célú felhasználhatóságát szokás emlegetni. Ennek kiküszöbölésére az utóbbi időben több gyártó saját készítésű, aldehid vagy ethanol alapú fixáló szerrel jelent meg a piacon. Célkitűzésünk jelen vizsgálatainkban az volt, hogy fagyasztott, formaldehid és alkoholos alapú fixálószerek hatását hasonlítsuk össze elsősorban a DNS izolálása és PCR-vizsgálata szempontjaiból, valamint, hogy ajánlást fogalmazzunk meg a szövettanászok számára a fixálás módjait illetően. Anyagok és módszerek: 16 sebészileg eltávolított lymphomás és reaktív nyirokcsomó szövettani minta feldolgozása során FineFIX alkoholos alapú fixálószerrel (Milestone) ill. hagyományos pufferezett 10%-os formalinnal prezervált szöveteket, valamint a fagyasztott, nem fixált szövettani mintákat hasonlítottunk össze morfológiai és immunhisztokémiai (IHC) festésekkel, fluoreszcencia in situ hibridizásció (FISH) után (IgH-bcl-2 locusok); valamint az IgH nehéz lánc FR1, 2, ill. 3 frakciójának PCR módszerrel történő kimutatása kapcsán. Eredmények: A hagyományos hisztologiai vizsgálatok során a FineFIX-el fixált minták esetén értékelhető metszeteket kaptunk, azonban változó mértékű sejtzsugorodást, vakuolizációt és sejtmag picnosist találtunk. A  FISH eljárás során sejtmag membrán lysist tapasztaltunk, mely kissé megnehezítette az értékelést. A PCRrel kapott eredményekből egyértelműen látható, hogy a viszonyítási alapul szolgáló nem fixált, fagyasztott minta minőségétől függően az alkoholos ill. a formalinban fixált szövetek DNS-ei lényeges mennyiségi és minőségi eltérést nem mutattak. Diszkusszió: A hagyományos formalin fixált és az alternatív ethanol alapú fixálószer között lényegi eltérés a diagnosztikai használhatóságot illetően nem volt. A tapasztalatok szerint a molekuláris vizsgálatokkal kapott eredményeket feltehetően a minta minősége jobban befolyásolja, mint a fixáló eljárás maga. Krioarchiválás hiánya esetén tehát a minél frissebb állapotban történő fixálás és a standardizált összetételű formalin fixálószer elegendő garanciának tűnik a hatékony DNS-alapú vizsgálatokhoz, ezért az egészségre ártalmas hatások kivédése után továbbra is ez ajánlható elsősorban általános felhasználású szövetfixálás céljaira.

39

B.-A.-Z. Megyei Kórház Magzati ascites differenciál diagnosztikája és postnatalis therápiája Dienes József, Szűcs Ildikó, Nagy Gábor, Várfalvi Katalin A szerzők alacsony rizikójú terhesség rutin szűrése során diagnosztizált izolált magzati ascites esetét ismertetik. Az elváltozás hátterében számos ok állhat. Izolált, a terhesség II. illetve III. trimesterében jelentkező ascites hátterében gyakran meconium peritonitis áll, ami jelen esetben is igazolódott. Ennek oka általában mechanikus bélelzáródás vagy cysticus fibrosis. Bizonyos intrauterin infekciók kísérő tünete is lehet azonban(toxopasmosis, CMV, parvovirus, listeria infekciók leggyakrabban ). Mindezek mellett kromoszóma rendellenességekre is gondolni kell (21-es trisomia, Turner syndroma). Megfigyelhető ezen túlmenően urogenitális fejlődési rendellenességek kapcsán is (urina ascites) valamint laryngo-trachealis atresiák, stenosisok kísérő tünete is lehet. Szerzők ismertetik a felmerülő differenciál diagnosztikai vizsgálatokat és a postnatalis therápiás lehetőségeket. Országos Környezetegészségügyi Intézet1, Heim Pál Gyermekkórház2, DEOEC Gyermekklinika3 Folyamatos gén-deléciós szindróma (Xp21) detektálása két betegben comparativ genomiális hibridizációs (CGH) array segítségével Dudás Beáta1, Pikó Henriett1, Herczegfalvi Ágnes2, Oláh Éva3, Karcagi Veronika1 A komplex glicerol kináz deficiencia (CGKD) ritka mikrodeléciós szindróma az Xp21 kromoszómális régióban. A  glicerol kináz (GK) gén mellett szomszédos gének is érintettek, így a dystrophin, melynek hiánya Duchenne izomdystrophiában (DMD) nyílvánul meg, valamint az NR0B1 (DAX1), mely congenitális adrenalis hypoplasia (AHC) betegséget okoz. A  kromoszómális töréspont helyzete szerint egyéb gének is résztvehetnek a szindróma kialakításában, pl. az IL1RAPL1 gén, amelynek hiánya értelmi fogyatékosságban nyilvánul meg. Két, nem rokon, kettő- ill. hároméves fiú betegünkben hyperglycerolemia, glyceroluria, valamint adrenalis hypoplasia (hypadrenia) vezető tünetei mellett izomdystrophia is megnyilvánult, súlyos szomatomentális retardáció kíséretében. Mindkét esetben a dystrophin gén teljes hiányát mutattuk ki multiplex ligáció-függő próba amplifikáció (MLPA) technikával, majd ezt követően a szomszédos gének hiányát is detektáltuk real-time PCR módszerrel. A  laboratóriumban nemrégen bevezetett Roche-NimbleGen rendszerű teljes genom CGH array alkalmazásával pontosítani tudtuk a deléciós töréspontokat. A  két gyermek tünetei nem teljesen azonosak, ennek megfelelően a deléció mérete is eltér: 6,5 Mb ill. 9,4 Mb. A szomszédos gének érintettsége jól magyarázza a részben eltérő klinikai tüneteket a két gyermekben. Mindkét esetben az édesanyák hordozzák a nagyméretű deléciót, amelyet a CGH analízissel is igazolni tudtunk. A neuromuscularis betegségek diagnosztizálására bevezetett CGH array módszer alkalmas a nehezen diagnosztizálható folyamatos gén-deléciós szindrómák gyors és pontos detektálására, segítségével meghatározhatók a deléció töréspontjai. Az érintett gének feltérképezése lehetőséget biztosít a betegek korai célzott szubsztitúciós terápiájához.

40

Semmelweis Egyetem (SE ÁOK) Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet1, Semmelweis Egyetem (SE ÁOK) Pszichiátriai Klinikai Csoport2 A glikogén szintáz kináz 3β gén kópiaszám vizsgálata depresszióban Elek Zsuzsanna1, Szántai Eszter1, Kovács-Nagy Réka1, Faludi Gábor2, Rónai Zsolt1, SasváriSzékely Mária1 A humán genom egyedi variációinak egy új típusa a kópiaszám polimorfizmus (copy number polymorphism, CNV), a DNS szekvencia néhány kilobázistól megabázisig terjedő kiesése vagy amplifikációja. Irodalmi adatok szerint a Gsk3β gén kópiaszám változásának szerepe lehet a klinikai depresszió genetikai hátterének meghatározásában. Munkánk során célul tűztük ki (1) egy hatékony eljárás beállítását, mellyel a CNV-k nagyszámú mintán megbízhatóan elemezhetők, valamint (2) a polimorf (amplifikálódó) régió kiterjedése meghatározható. (3) A kidolgozott technikával kívántuk meghatározni, hogy Gsk3β kópiaszám változása hozzájárul-e a klinikai depresszió örökletes hátterének meghatározásához. A CNV-k vizsgálatára két független módszert, egy TaqMan próbák alkalmazásán ill. real-time PCR-en alapuló technikát valamint egy hagyományos PCR- és multikapilláris elektroforézis rendszer elvén működő rendszert állítottunk be. A vizsgálatban 220 depresszióban szenvedő és 176 egészséges személy DNS-mintáját elemeztük. Megállapítottuk, hogy – megfelelő körülmények között – mindkét rendszer alkalmas a CNV-k elemzésére. A kidolgozott PCRrendszerek segítségével vizsgáltuk a CNV kiterjedését. A  két populációban eset-kontroll analízissel elemeztük az amplifikáció gyakoriságát: irodalmi adatoknak megfelelően a génszám polimorfizmus meglehetősen ritkán fordult elő, ugyanakkor a gén amplifikációja gyakoribbnak bizonyult a depresszióban szenvedő betegek csoportjában. A  kutatást a 254/2009 ETT pályázat támogatta. Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinika Achondroplasias/hypochondroplasias betegek molekuláris genetikai diagnosztikája Endreffy Emőke, Maróti Zoltán, László Aranka, Túri Sándor Az achondroplasia (ACH) és hypochon­droplasia (HCH) autoszomális domináns öröklődésű skeletalis dysplasiak, ugyanannak a pathológiai entitásnak különböző súlyosságú formái. Mindkét dysplasiát a fibroblast növekedési faktor receptor 3 (FGFR3) gén (4p16.3) mutációi okozzák. ACH esetén több, mint 95%-ban ugyanannak a G380R mutációnak a jelenléte igazolható. HCH nagyobb klinikai és genetikai heterogenitást mutat, esetükben az N540K mutáció kb. 50–70%-ban mutatható ki. Betegek és Módszer: 33 beteg EDTA-s véréből izolált DNS mintáin végeztük el real-time PCR módszerrel multiplex detekciós próbákkal a 10. exonban található G380R (1138G-A ill. 1138G-C), valamint a 13. exonban található N540K (1620CA, ill. 1620C-G) génmutációk vizsgálatát (LightCyclerrel). 12 DNS-nél génszekvenálással is ellenőriztük a mutáns ill. normál szekvenciákat. Eredmények, Megbeszélés: 14 betegben sikerült igazolni a tünetek hátterében a G380R (mindegyik 1138G-A pontmutációval járt) génmutáció jelenlétét. Csupán 2 betegnél találtuk meg az N540K (egyik 1620C-A, a másik 1620C-G báziscserével járt) mutációt. A genotípus meghatározáson alapuló diagnózis előfeltétele a korrekt genetikai tanácsadásnak a nagyon hasonló klinikai és radiológiai tüneteket mutató ACH-s és HCH-s betegeknél.

41

Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, 1Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék és 2Bőrgyógyászati Klinika, Debrecen; 3Szent-Györgyi Albert Egyetem, Bőrgyógyászati Klinika, Szeged CUTAN TUBERCULOSIS NIJMEGEN-BREAKAGE-SZINDRÓMÁBAN Erdős Melinda1, Tóth Beáta 1, Veress Imre2, Kiss Mária3, Remenyik Éva2, Maródi László1 A Nijmegen-Breakage-szindróma (NBS) ritka, autosomalis recesszív öröklődésmenetű, monogénes megbetegedés, amelyre súlyos, kombinált immundeficiencia, visszatérő sinopulmonalis fertőzések, fejlődési rendellenességek, madárarc, progresszív microcephalia, növekedési és mentális retardáció, valamint kromoszóma instabilitás, és az ionizáló sugárzással szembeni hyperszenzitivitás miatt malignus betegségek gyakoribb előfordulása jellemző. A betegség hátterében a DNS-repair mechanizmusban fontos szerepet játszó nibrin protein kódolásáért felelős NBS1 gén mutációja áll. A 16 éves korban diagnosztizált beteg és testvére esetének bemutatásával arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a szinte születéstől feltűnő fenotípusos jegyek alapján már gyermekkorban fel kell, hogy merüljön a betegség gyanúja. A 16 éves betegnél tanszékünkre kerülését megelőzően a szinte megszámolhatatlan orvosi vizit, a nyilvánvalóan dysmorph küllem és testvére hasonló fenotípusa ellenére senkiben sem merült fel NBS vagy immunhiányos állapot lehetősége. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a betegben a súlyos agammaglobulinaemiás állapot ellenére a 16 év alatt életet veszélyeztető fertőzés nem alakult ki. A 7 éves testvérben az évek óta kezelt idült ulcus hátterében pulmonalis vagy más szervi érintettséggel nem társuló tuberculosis cutis luposa volt igazolható, amely az antituberkulotikus kezelésre regressziót mutatott. A Magyarországon genetikailag elsőként diagnosztizált betegekben az NBS-1 gén hot spot régiójában öt bázispárnyi deléció (c.657_661del5bp) volt igazolható, amely stop kodon (p.K219fsX234) képződéséhez vezet. A korai diagnózis lehetővé teszi az adekvát immunterápiát, a súlyos, invazív fertőzések és non-infekciós szövődmények kialakulásának megelőzését, és a kromoszóma instabilitás és a fokozott radioszenzitivitás miatt a feleslegesen végzett röntgen és CT vizsgálatok elkerülését, amely a betegek életkilátásait és életminőségét nagymértékben javíthatja. A genetikai vizsgálatok segítségével lehetőség nyílik a hordozóállapot kiszűrésére is, amely a hordozók fokozott tumorrizikója miatt NBS-ben különös hangsúlyt kap. A génszintű diagnosztika pótolhatatlan a családtervezésben és a prenatalis diagnosztikában is. Klinikai Kutató Központ1, Pathológiai Intézet2 Valós idejű, allél szuppressziós PCR módszer kifejlesztése vastagbéltumorok K-RAS mutációs státuszának meghatározására Fazakas Ferenc1, Kajtár Béla2, Török Miklós2, Pór Ágnes2, Kovács Ilona2, Méhes Gábor2 Bevezetés: A colorectalis carcinomákban az anti-EGFR terápia hatásosságát az adott tumor K-Ras génjének funkciónyerő mutációi nagymértékben csökkentik. A K-RAS gén leggyakoribb funkciónyerő mutációi a gén 12. és a 13. kodonjában fordulnak elő. Formalin fixált, paraffinba ágyazott szövetekből nyert DNS-ből a K-RAS gén mutációinak megbízható és szenzitív vizsgálatát leginkább két tényező nehezíti: a műtéti anyag feldolgozásának molekuláris patológiai szempontok szerinti standardizációjának hiánya, valamint a potenciálisan eltolódott mutáns/vad allél arány. Célkitűzés: Mivel vizsgált mintákból kinyert DNS fragmentációja igen jelentős lehet, illetve a mutáns/vad allél arány a vizsgálat előtt megjósolhatatlan (gyakran kisebb mint 1%) célunk egy olyan, nagy szenzitivitású PCR alapú metodikának a kidolgozása volt, amely alacsony amplifikálható DNS koncentráció és/vagy extrém eltolódott 42

mutáns /vad allél arányok mellett is képes megbízhatóan kimutatni a K-RAS gén 12. és 13. kodonjában lévő mutációkat. Eredmények: A K-RAS gén mutációinak kimutatására egy allél szuppressziós PCR metodikát dolgoztunk ki, amelynek során a PCR reakcióban lévő, vad alléllel komplementer gátló PNA lehetővé teszi a mutáns allél kizárólagos amplifikálását. A PCR reakció monitorozása fluoreszcens hidrolízis próbával történt. A módszer képes kimutatni reakciónként 10 mutáns allélt akár 1000-szeres vad allél túlsúly esetén is. A mintákat párban, PNA gátlással valamint PNA gátlás nélküli reakciókban analizáltuk, így lehetővé vált a minták mutáns alléljeinek relatív mennyiségi meghatározása is. Az amplifikált PCR termékek genotipizálása DNS szekvenálással történt. A fenti módszerrel 305 minta analízisét végeztük el. A 305 mintából 111-ben (36%) kilenc különböző mutációt mutattunk ki. A genotípus valamint a ΔCt adatok ismeretében elvégeztük a módszer ROC analízisét is. I. Interná Klinika UN LP Kosice1, Háziorvosi Szolgálat Enese2 Az insulin rezisztencia néhány paraméterének megfigyelése GNB-3 és IRS-1 gén polymorphysmusát hordozó, Nem alkoholos zsírmáj miatt kezelt betegeknél Fraenkel Emil1, Szabó Gyorgy2, Dravecká Ingrid1, Lazúrová Ivica1 A G-protein b3 alegységét, amely a natrium membránátvitelét szabályozza, a GNB3 gén kódolja. Ezen gén C825T alléljának dimorphysmusát hordozóknál magasabb hypertonia prevalenciát észleltek, melynek oka a károsodott transmembrán protein magasabb natrium transporter aktivitása és ennek következtében a fokozott vasoconstrictio. Célunk az insulin resistenciához köthető egyes markerek értékeinek összehasonlítása volt a GNB3 gén említett polymorphysmusát hordozó és nem hordozó 40 betegünk két csoportja között, mindkét csoport betegeinél korábban Nem alkoholos zsírmájat diagnosztizáltak. Munkánkban az éhomi insulinszint, HOMA index, éhomi vércukorszint, SGOT/SGPT index és adiponectin értékeket hasonlítottuk össze. Ezen paraméterek egyikében sem észleltünk szignifikáns különbséget a két csoport között. Eredményeink tehát nem támasztják alá a GNB3 gén mutációjának közvetlen résztvételét a metabolikus szindróma kialakulásában. Munkánk második részében az IRS-1 receptor Gly972Arg mutációjának előfordulását vizsgáltuk az említett, Nem alkoholos zsírmáj miatt kezelt betegcsoportunkban. A mutációt a betegek 15%-nál észleltük, amely arány megfelel az irodalmi adatoknak, a betegek alacsony száma miatt az egyes paraméterek összehasonlítására nem volt lehetőségünk. SE Neurológiai Klinika - Molekuláris Neurológiai Központ, Budapest1, Pécsi Tudományegyetem, Orvosi Genetikai Intézet, Pécs2, Mitochondrial Research Group, Newcastle University, Newcastle3, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház, Neurológia Osztály, Miskolc4, Jósa András Kórház, Neurológiai Osztály, Nyíregyháza5, Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest6, A leggyakoribb mtDNS mutációk molekuláris epidemiológiai vizsgálata a Magyar népesség körében Gál Anikó1, Maasz Anita2, Reményi Viktória1, Horváth Rita3, Pentelényi Klára1, Komlósi Katalin2, Bereznai Benjamin1, Valikovics Attila4, Diószeghy Péter5, Bereczki Dániel1, Karcagi Veronika6, Melegh Béla2, Molnár Mária Judit1 Bevezetés: A mitokondriális DNS (mtDNS) heteroplazmikus pontmutációi számos neurológiai kórkép hátterében ismertek. Munkánk során az elmúlt 10 év során vizsgáltuk leggyakoribb 43

mtDNS patogén mutációk előfordulását azon betegek körében, akiknél a mitokondriális eredet felmerült Betegek és módszerek: A leggyakoribb mtDNS mutációk (A3243G, A8344G, A8356G, T8993C/G) frekvenciáját ismeretlen eredetű maternálisan öröklődő sensoneuralis hallásvesztés, stroke-like szindróma, ataxia, epilepsia és myopathia miatt vizsgált betegeken elemeztük. A  vizsgálatba Északkelet-, Délnyugat- és Közép-Magyarország területéről 765 beteget vontunk be. A  DNS analízist vérből vagy posztmitotikus szövetből PCRRFLP módszerrel határoztuk meg. Eredmények: Az mtDNS A3243G szubsztitúcióját a vizsgált betegek 2,93%-a hordozta, míg a MERRF (Mitokondriális encephalopathia ragged red rostokkal) A8344G előfordulása 2,53%, MILS/NARP (Maternális öröklődésű Leighszindróma/Neuropathia ataxia retinitis pigmentosa) T8993C/G, 0,48% volt. Egy MELAS-os (Mitokondriális encephalomyopathia laktát acidózis stroke szerű tünetekkel) beteg esetében a mutációt csak posztmitotikus izomszövetből tudtunk kimutatni. Következtetések: A fenti gyakori patogén mtDNS mutációk előfordulása a vizsgált kohortban relatívan alacsonynak, 4,8%-nak bizonyult Magyarországon. Eredményeink arra utalnak alá, hogy a mitokondriális betegségek diagnosztikája során az mtDNS mutációs hot spotok vizsgálata gyakran nem elegendő. A  maternális öröklődés és a klasszikus klinikai tünetek megléte esetén a posztmitotikus szövet részletesebb biokémiai és genetikai vizsgálata is sok esetben indokolt lehet. Kulcsszavak: mitokondriális betegségek, epidemiológia, mtDNS patogén mutációk. Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika, Budapest EPIDERMOLYSIS BULLOSA SIMPLEX MOTTLED PIGMENTÁCIÓVAL (EBS-MP) – AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI ESET MUTÁCIÓANALÍZISE Glász-Bóna Annamária, Blazsek Antal, Hatvani Zsófia, Virágh Zsófia, Medvecz Márta, Kárpáti Sarolta Az epidermolysis bullosa simplex mottled pigmentációval (EBS-MP) egy igen ritka előfordulású genodermatosis, amelyből eddig összesen 16 eset ismeretes a világon – közülük 11 eset Európából. A ritka kórkép a testszerte, nagy kiterjedésben jelentkező jellegzetes retikuláris hiperpigmentáció alapján ismerhető fel. Az EBS-MP érdekessége, hogy járhat egyaránt az EBS-loc-ra jellemző (kéz- és lábfejre lokalizálódó) vagy EBS gen-nonDM-t és EBS-DM-t kísérő (generalizált) hólyagképződéssel a korai gyermekkortól, megjelenhet palmoplantáris keratoderma és körömdisztrófia is. A  leginkább karakterisztikus kép serdülőkorban jelentkezik, hipo- és hiperpigmentált maculák formájában, melyek főleg a végtagokon és törzs felső részén összefolyó „molyrágásszerű” mottled pigmentációt okoznak. A betegség domináns öröklődést mutat. A kórkép hátterében a keratin 5 (KRT5) és keratin 14 (KRT14) gének rekurráló, domináns mutációi állnak. A  szerzők beszámolnak az első magyarországi EBS-MP eset mutáció analíziséről. Egy négy generációjában érintett EBS-MP család genetikai anyagában egy rekurráló, klasszikusan az EBS-MP-vel társuló KRT5 mutáció p.P25L kimutatásával verifikáltuk a diagnózist. A betegséggel együtt szegregálódó p.G138E polimorfizmus szerepe a betegség fenotípusában ismeretlen, korábbi tanulmányok az SNP variánst a bazális karcinómával kapcsolatban hozták összefüggésbe. A fenotípus kialakulásáért az esetek többségében a KRT5 gén V1 domén p.P25L mutációja felelős. Azonban két másik mutáció is azonosításra került EBS-MP hátterében. Az egyik a KRT5 gén V2 domén (1649delG) deléciója valamint a KRT14 gén 1A domén p.M119T mutációja. Ez a tény azt sugallja, hogy a keratin 5 és keratin 14 fehérjéknek feltehetőleg ezen régiói a keratinocitákban a melanoszómák fiziológiás elrendeződésében igen fontos szerepet játszhatnak. 44

Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézet1, Pécsi Tudományegyetem Gyermekklinika2 Rett fenotípust mutató betegek CDKL5 mutációs vizsgálatának eredményei Hadzsiev Kinga1, Polgár Noémi1, Hollódy Katalin2, Bene Judit1, Kárteszi Judit1, Kosztolányi György1, Melegh Béla1 A Rett-szindróma (MIM 312750) főleg lányokban előforduló idegfejlődési rendellenesség. A klasszikus formáját – a Xq28 régióban elhelyezkedő MECP2 gén mutációi okozzák – a fejlődés 6–18 hónapos kor közötti megrekedése, a megszerzett képességek regressziója, a beszéd hiánya, sztereotíp kézmozgások, mikrokefália, görcsök és mentális retardáció jellemezi. Súlyos csecsemőkori atípusos formáját, a súlyos infantilis epileptikus encephalopathiát (EIEE2, MIM 300672) a CDKL5 gén mutációi hozzák létre. Korábbi vizsgálataink során a Rett-szindróma tüneteit mutató 153 fős magyar betegcsoportban az MECP2 gén vizsgálatát végeztük el. Ennek során 40 betegben 22 különböző ismert, illetve néhány korábban még le nem írt mutációt találtunk. További vizsgálatainkba azt a 113 beteget vontuk be, akiknél az MECP2 gén vizsgálata során eltérést nem találtunk. Ennek során a CDKL5-t, egy serine-threonin kinase gént vizsgáltuk direkt szekvenálással. Két új nonsense mutációt észleltünk: a G607T mutációt, ami egy prematurus terminációt okozva a CDKL5 gén katalitikus doménját károsítja és a G1708T, ami prematurus stop miatt mind a katalítikus aktivitást, mind a subcelluláris lokalizációt károsítja. Eredményeink alapján javasoljuk az MECP2 negatív Rett-szindróma fenotípusát mutató betegeknél a CDKL5 gén vizsgálatát js. Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekklinika Gyermekkori akut limfoid leukémiában előforduló génamplifikációk jelentősége Haltrich Irén, Csóka Monika, Kis Eszter, Tóth Zsuzsa, Berta András, Kovács Gábor, Fekete György Az onkogének amplifikációjával ritkán találkozunk hematológiai malignitásokban, prognosztikai hatásukról kevés adat áll rendelkezésre. Jelen tanulmányunkban öt gyermekkori akut limfoid leukémiában (ALL) azonosított génamplifikációról és annak klinikai jelentőségéről számolunk be. Az utóbbi három évben 60 újonnan diagnosztizált és hat recidivált leukémiás gyermek G-sávos kariotípus elemzését és ALL specifikus próbákkal történő interfázisfluoreszcens in situ hibridizáció (I-FISH) vizsgálatát végeztük el. A  génamplifikácókat az ETV6-RUNX1, a BCR/ABL és az MLL gén specifikus próbák rutin használatakor azonosítottuk. Az I-FISH vizsgálat az ETV6-RUNX1 fúziós gén ötszörös kópiáját egy újonnan diagnosztizált három éves fiúnál azonosította. RUNX1 gén amplifikációt két betegnél identifikáltunk: egy 7 éves gyermek recidivált leukémiájában a der(21)-esen volt látható az RUNX1 gén intrakromoszomális amplifikációja, miközben a homológ kromoszóma RUNX1 génje a ETV6-RUNX1 fúzióban vett részt; a RUNX1gén 8-10-szeres kópiáját egy másik 8 éves újonnan diagnosztizált gyermeknél detektáltuk. Egy 16 éves T-ALL diagnózisú betegben az ABL1 szignálok sokszoros, megszámolhatatlan másolatát azonosítottuk a sejtek 60%ában. Egy négy éves kislány betegnél a G-sávos kariotípus szokatlan 11q23 sávmintázata mellett az MLL gén specifikus FISH vizsgálat a gén intrakromoszomális amplifikációját identifikálta. Az onkogének és a fúziós gének emelkedett kópiaszáma a genetikai instabilitás egyik formája. A  RUNX1 gén intrakromoszoális amplifikációra jellemző a common vagy pre-B immunfenotípus, kezdeti alacsony fehérvérsejtszám, átlagosnál háromszor nagyobb 45

relapszus kockázat. Az ETV6-RUNX1 fúzióval ellentétben a a RUNX1 gén amplifikáció kedvezőtlen citogenetikai elváltozás, magas rizikó-besorolás szerinti kezelést és az első remis�szióban történő őssejt-transzplantációt igényel. Az ABL1 amplifikáció új citogenetikai entitás T-sejtes leukémiákban, azonosítása kulcsfontosságú a klinikai gyakorlatban, mivel ez a betegcsoport imatinib kezelésre érzékeny. Az MLL gén amplifikáció, a rendelkezésre álló kevés irodalmi adat alapján klinikai-patológia szempontból különbözik a rossz prognózisú, MLL gént érintő transzlokációs elváltozásoktól. A génamplifikációk felhasználhatóak a minimális reziduális betegség monitorozására. DE OEC Pathologiai Intézet Az Aurora kináz B és a 17p13 génlókusz összefüggéseinek vizsgálata emlődaganatokban Hegyi Katalin, Sándor Zsuzsa, Egervári Kristóf, Sarkadi László, Méhes Gábor Agresszív daganatokban a citológiai atípia kialakulásának hátterében többek között sejtosztódási zavarok és a sejtek DNS tartalmában bekövetkező változások állnak. A kinetochor rendszer tagjaként számon tartott Aurora kináz B (AukB) megfelelő működése elengedhetetlen a normál ploiditás fenntartásához. Több tumortípusban a kináz overexpresszióját írták le, ennek genetikai háttere és viszonya a sejtciklus egészéhez nem ismertek részletesen. Az AukB génje a 17p13 lokuszban helyezkedik el, közvetlen szomszédságban a p53 apoptózist reguláló szupresszor génnel. A p53 deléció különösen magas grádusú daganatokban gyakori és p53 fehérje deficiens állapot kialakulásához vezet. Hipotézisünk alapján p53 deléció esetén az AukB gén és a kináz expresszió is érintett lehet, ami együtt a tumorprogresszió során komplex mitotikus szabályozási zavarban szenvedő sejtklónok túlélését fogja eredményezni. Vizsgálatainkban az AukB génlokusz ill. fehérjeexpresszió, valamint a daganatok progressziójának összefüggéseit elemeztük 32 ductalis és lobularis her2 overexpressziót mutató emlőcarcinoma esetén. FISH alkalmazásával megvizsgáltuk az AukB, a p53 valamint a 17-es kromoszóma státuszát. Immunhisztokémiai módszerrel meghatároztuk az Aurora B, és a p53 fehérjét expresszáló sejtek arányát, továbbá a Mib1 pozitivitással jellemezhető proliferáló sejtfrakciót. 8 esetben tapasztaltunk p53 deléciót, ez 5 esetben járt együtt AukB delécióval (p53 átlag=0,56/17-es kromoszóma, SD±0,07; AukB átlag=0,67/17-es kromoszóma, SD±0,056). A megvizsgált 32 esetben AukB és p53 kópiaszáma erős korrelációt mutatott (r=0,71). A 17p13 delécióval járó esetekben a 17-es kromoszóma sejtmagonkénti számát 2,44-3,9 (átlag: 3,12, SD±0,53), nem deletált esetekben 1,77-3,19 között (átlag: 2,09, SD±0,3) tapasztaltuk. A p53 és AukB kodeléció esetén a daganat mitózis indexe átlagosan 18,8/10 hpf (SD±8,25), a Mib1 pozitív frakció 21% (SD±12,45) volt. Nem deletált esetekben a mitózis index átlagosan 15,24/hpf (SD±14,67), a Mib1 pozitív frakció átlagosan 23,15% (SD±25,73) volt. Az AukB/Mib1 indexet a 17p13 deletált esetekben 0-0,25 (átlag: 0,15 SD± 8,26), nem deletált esetekben 0-2 (átlag: 0,52, SD± 0,52) között tapasztaltuk. Eredményeink a 17p13 lokuszban elhelyezkedő AukB és p53 erőteljes összefüggéseire utalnak. Az AukB és a p53 gének kodeléciója az apoptózis kikerülésével és egy fontos mitotikus kináz deregulációjával intenzív sejtproliferációval és gyakori aneuploidiával társuló tumorprogresszióra hajlamosít.

46

SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, SZTE Szülészeti-és Nőgyógyászati Klinika SZBK Genetika Intézet SZÁMFELETTI KROMOSZÓMA MARKER KROMOSZÓMA MAGZATVÍZ SEJT TENYÉSZETBŐL – TANÁCSADÁSI MEGFONTOLÁSOK Horváth Emese, Nagyné Isaszegi Dóra, Raskóné Horváth Zs.; Szabó J., Sikovanyecz J., Hadlaczky Gyula, Csonka Erika Bevezetés: A számfeletti marker kromoszóma (SMC) gyakorisága az irodalmi adatok 1/1000, illetve 4-8/10000. Észlelése a prenatalis citogenetikai vizsgálat során komoly dilemmát jelent a magzat egészségének megítélése- illetve a genetikai tanácsadás szempontjából. Esetismertetés: Anyai életkor miatt elvégzett magzati citogenetikai vizsgálat során számfeletti marker kromoszómát észleltünk. Előadásunkban ismertetjük a számfeletti marker kromoszóma eredetének megállapítására végzett citogenetikai- és FISH diagnosztikai vizsgálatok menetét, a prenatalis ultrahang vizsgálatok eredményét, a terhesség kimenetelét, valamint a genetikai tanácsadás nehézségeit. Eredmények: Vizsgálatainkkal sikerült bizonyítani a többlet genetikai állomány információt nem hordozó eredetét. A de novo kialakult marker kromoszóma szerkezetét tekintve dicentrikus izokromoszóma, asszimetrikus inverted duplikációja a15p-15q11 régiónak, döntően 15p szatellit DNS, rDNS szekvenciákkal, amelynek következtében a megszületett újszülött sem major-, sem minor malformációt nem mutatott. Megállapítás: A  genetikai tanácsdadás a prenatalis citogenetikai vizsgálattal észlelt SMC csak akkor lehet sikeres, ha a szülők együttműködését a vizsgálatok valamennyi lépésével kapcsolatban megnyerjük, tájékoztatást adunk a befejezett vizsgálatok alapján megítélhető fenotípikus variációkról, a vizsgálatok fontosságáról, várható különböző eredményeiről és következményeiről. Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinika1, Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejtés Immunbiológiai Intézet2, Semmelweis Egyetem II. Pathologiai Intézet3, Semmelweis Egyetem I. Pathologiai Intézet4, MTA-SE Molekuláris Medicina Kutatócsoport5 MIKRORNS EXPRESSZIÓ VIZSGÁLATA SPORADIKUS, ÖRÖKLŐDŐ (MEN2, VHL) ÉS RECIDÍV PHAEOCHROMOCYTOMÁKBAN Igaz Péter1, Tömböl Zsófia1, Éder Katalin2, Kovács Attila3, Szabó Diána1, Szabó Péter1, Kulka Janina3, Zalatnai Attila4, Rácz Gergely4, Tóth Miklós1, Patócs Attila5, Falus András2, Rácz Károly1 Bevezetés: A  phaeochromocytomák ritka daganatok. Leggyakrabban sporadikus előfordulásúak, de kialakulhatnak csírasejtes mutációk talaján (multiplex endokrin neoplasia 2 (MEN2), von Hippel-Lindau betegség (VHL), neurofibromatosis 1, öröklődő paraganglioma szindrómák). A mikroRNS (miR) expressziós mintázat eltéréseit számos daganatban leírták, azonban phaeochromocytomákra vonatkozó adatok nem ismertek. E daganatok ritkasága miatt paraffinos szövetblokkokon (FFPE) kíséreltük meg a miR profil vizsgálatát. Módszer: A FFPE blokkok miR microarrayre való alkalmazhatóságát 3 beteg FFPE-fagyasztott mintapárjain elvégzett miR expressziós vizsgálatok eredményeinek korrelációja alapján ítéltük meg. A továbbiakban 21 FFPE minta (sporadikus, MEN2, VHL, recidív) miR expressziójának meghatározása Agilent miR microarray lemezen történt. Az eredmények validálását qRT-PCR-rel végeztük (n=28). A  miR-ek cél mRNS-einek azonosítása a TargetScan és MicroCosm Targets, az útvonal-elemzés Ingenuity Pathway Analysis segítségével történt. Eredmény: A fagyasztott és FFPE minták miR expressziós mintázata 70-92%-ban korrelált. A  microarray vizsgálatok alapján 14 miR expressziója mutatott szignifikáns eltérést 47

a csoportok között. Ezek közül a miR-139-3p, miR-541, miR-765, miR-885-5p és a miR1225-3p validálását végeztük el valós idejű PCR-rel. A miR-139-3p, miR-541 és a miR-765 expressziója VHL daganatokban szignifikánsan magasabb volt a sporadikus benignus daganatokhoz képest. A miR-885-5p kifejeződése MEN2-höz társult daganatokra, míg a miR1225-3p a recidív daganatokra volt jellemző. Útvonal elemzés a Notch és a G-fehérjéhez kapcsolt jelátviteli utak szerepét mutatta a recidív daganatokban. Összegzés: Az FFPE minták alkalmasak a miR expresszió vizsgálatára phaeochromocytomákban. A miR expresszió eltér a phaeochromocytomák két fő patogenetikai útját reprezentáló MEN2 és VHL daganatokban. A miR-1225-3p a recidiva markereként gyakorlati jelentőséggel is bírhat. Debreceni Egyetem, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet1, Debreceni Egyetem, Gyermekklinika2, Gyermekosztály, Kenézy Gyula Megyei Kórház, Debrecen3, Institue of Biology and Medical Genetics, Charles University, Prague, Czech Republic4, Központi Laboratórium, Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza5 CFTR génmutációk vizsgálata Kelet-Magyarországi betegekben Ivády Gergely1, Madar László1, Nagy Béla2, Gönczi Ferenc3, Kálmáncheyné Gombos Éva1, Milan Macek4, Ajzner Éva5, Kappelmayer János1, Balogh István1 Bevezetés. A cisztás fibrózis a kaukázusi rassz leggyakoribb súlyos genetikai betegsége. Molekuláris genetikai diagnosztikai stratégiája a vizsgált betegpopuláció mutáció eloszlásának függvénye. Vizsgálataink célja a CFTR gén mutáció spektrumának felmérése egy 40 fős, klinikailag súlyos betegcsoportban. Anyagok és módszerek. A mutáció tesztelést első lépésben 29 mutáció kimutatására alkalmas, kereskedelmi forgalomban kapható diagnosztikai kittel végeztük. A  korábbi vizsgálataink alapján gyakori CFTRdele2,3(21kb) deléciót specifikus PCR módszerrel mutattuk ki. A fenti módszerekkel nem tisztázott molekuláris hátterű betegek esetében a teljes CFTR kódoló régiót DNS szekvenálással vizsgáltuk. Eredmények. A kit segítségével a mutáció detektálási ráta 81%-nak adódott, amely a CFTRdele2,3(21kb) PCR teszt használatával 86%-ra nőtt. DNS szekvenálás segítségével a CF-et okozó mutációk 99%-át sikerült kimutatnunk (79/80 allél). Az analízis során négy 2184insA (5,0%), két L101X (2,5%) és egy-egy Q220X, S466X, Y1092X, E831X allélt (1,25%) detektáltunk. Következtetések. Eredményeink szerint a kelet-magyarországi CF betegekben az oki mutációk általában egy vagy néhány nukleotidot érintők. Hat mutáció (delta F508, CFTRdele2,3(21kb), 2184insA, N1303K, G542X és L101X) jelenléte volt kimutatható a CF kromoszómák 91%-ában. Két mutáció (CFTRdele2,3(21kb), 2184insA) meglepően magas frekvenciával (5,0%) volt jelen. Eredményeink első lépést jelenthetnek egy magyarországi CF beteg- és hordozó molekuláris genetikai vizsgálati panel kialakításában, valamint segítséget nyújthatnak az újszülöttkori CF szűrés bevezetéséhez. PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet1, Kaposi Mór Oktató Kórház, Gyermekpulmonológiai Osztály, Mosdós2 A direkt szekvenálás helye a cisztás fibrózis diagnosztikájában Janicsek Ingrid1, Bene Judit1, Polgár Noémi1, Pongrácz Kálmán2, Melegh Béla1 A cisztás fibrózis kialakulásának hátterében a CFTR (cisztás fibrózis transzmembrán konduktancia regulátor) gén mutációi állnak. A gén molekuláris genetikai vizsgálata során alkalmazott módszereket két csoportba oszthatjuk: az egyik csoportba tartozó módszerek már ismert mutációk azonosítására alkalmasak (ide tartoznak a kereskedelemben kapható kitek, 48

melyek előre meghatározott számú mutációt képesek detektálni), a másik csoportba tartozó módszerek a referencia szekvenciától való eltérést vizsgálják, lehetővé téve ezáltal ismeretlen mutációk azonosítását is (ide tartozik pl. a direkt szekvenálás). Intézetünkben egy öt mutációt (ΔF508, G542X, R553X, 1717G>A és a CFTR dele 2,3) tartalmazó előszűrést követően a gén direkt szekvenálással történő analízisét végezzük. Vizsgálataink során 127 klinikailag cisztás fibrózisos beteg direkt szekvenálással kapott eredményét hasonlítottuk össze a kereskedelemben kapható tetszőlegesen kiválasztott négy kit (Cystic Fibrosis Genotyping Assay-Abbott Molecular, Inno LiPA-Innogenetics, Elucigene-Tepnel, xTAG Cystic Fibrosis Kit-Luminex) mutációs profiljával. A szekvenálás során 19 olyan mutációt detektáltunk, melyek egyik kitben sem találhatók meg. A mutációk megoszlása a következő volt: 5 mRNS splicing-ot befolyásoló, 4 frameshift-et okozó, 2 nonsense, 8 missense mutáció. A  127 betegből 40 esetében azonosítottunk 2 mutációt, ebből 21 betegnél előforduló mutáció(ka)t a fent említett gyorsdiagnosztikai módszerek nem képesek detektálni. A  kapott eredmények birtokában elmondhatjuk, hogy jelenleg Magyarországon a kereskedelmi forgalomban kapható kittek használatának revíziója szükséges a cisztás fibrózis diagnosztikájában. A SZLOVÁK ROMA POPULÁCIÓBAN RLŐFORDULÓ RETINITIS PIGMENTOSA EGYIK FORMÁJÁÉRT FELELŐS GÉN FELTÉRKÉPEZÉSE ÉS ALAPÍTÓ MUTÁCIÓJÁNAK IDENTIFIKÁLÁSA Kádasi Lajos, Ficek Andrej A retina disztrófiák jellegzetessége a retina progresszív degenerációja ami a látás fokozatos elvesztéséhez vezet a fotoreceptor és szomszédos pigment epithelium sejtek károsodásának következtében. A retina degenerációk genetikai szempontból rentkívül heterogénok.. Eddig több mint 40 gént sikerült azonosítani és további 50-et feltérképezni. A nem-szindrómás esetek legnagyobb hányadát a  retinitis pigmantosa (RP) alkotja. A  klinikai kórkép komplekszitását és átfedéseit tanúsítja az a tény is, hogy úgy a klinikailag RP-nek mint Leber congenitalis amaurozisnak (LCA) klasszifikált páciensek bizonyos hányadában ugyanazon gének mutációit sikerült azonosítani (CRB1, LRAT, RPE65, RDH12). A közelmúltban sikerült összegyűjteni 17 kelet szlovákiai roma páciens és 53 egészséges családtagjuk vérmintáját (akik gyakorlatilag 2 nagy családot képeznek). Kiindulva a roma populációk jellegzetességéből (genetikai izoláltság, gyakori rokonházasságok) a felelős gén feltérképezésére, miután kizártuk a kötődést az addig ismert génekhez, az autozigóta térképezési módszer mellett döntöttünk. 13 páciens DNS-mintáját elemeztük fokozatosan. A  298-ik polimorfizmus (D14S63) elemézése homozigóta genotípust mutatott az összes DNS mintában. A genetikai kötődés megerősítésére elvégeztük a linkage analízist is, amely az adott polimorfizmusra Z=7.29 makszimális kumulatív LOD hányadost adott. Ebben a kromoszóma régióban többek között két gén található, amelyek kapcsolatba hozhatók a retina degenerációval, az LCR3 és az RDH12 gének. Rekombináció a közeli D14S276 és D14S258 lókuszok között az LCR3 gént kizárta, mint lehetséges kanidátus gént. Ezért az RDH12 gént szekvenáltuk (többek között azért is, mert ebben a génben előzőleg muntációkat írtak le LCA-ban és RP-en szenvedő betegeknél). Az RDH12 génben a szekvenálás egy C316T szubsztitúciót tárt fel, amely a 106 aminosav pozícióban stop kodon (R106X) kialakulásához vezet. Ezt a mutációt megtaláltuk homozigóta konstelációban az összes Roma páciensben. Laboratóriumi alkalmazásra kifejlesztettünk egy egyszerűbb DNA analízisen alapuló diagnosztikai módszert. 49

Debreceni Egyetem, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet Thiopurin metiltranszferáz allélek kimutatása DNS szekvenálással Kálmáncheyné Gombos Éva, Győri Klaudia, Koczok Katalin, Kappelmayer János, Balogh István Bevezetés. A thiopurin metiltranszferáz (TPMT) enzim a gyerekkori leukaemiák, reumatoid betegségek és gyulladásos bélbetegségek terápiájában alkalmazott purin analóg gyógyszerek (thioguanin, merkaptopurin) fő metabolizálója. A 10 exont tartalmazó 6-os kromoszómán levő TPMT gén nagyfokú heterogenitást mutat, benne számos csökkent aktivitást okozó mutációt találtak. A  két csökkent aktivitású enzimet eredményező allélt hordozó gyenge metabolizálók (a normál populáció 0,3-0,5%-a) és a heterozigóta genotípusú közepes metabolizálók (a normál populáció 11%-a) a gyógyszerből kisebb dózist igényelnek, mert standard dózis adása életveszélyes myeloszuppresszív mellékhatások kialakulásával járhat. Betegek és módszerek. A megvizsgált 160 beteg 75%-a gyulladásos bélbetegségben, míg 17%-uk daganatos betegségben szenvedő volt. A leggyakoribb allélek (*2, *3, *4, *7) kimutatását 3 exon (e5, e7, e10) amplifikálását követő DNS szekvenálással végeztük. Eredmények. A 160 minta analízise során homozigóta gyenge metabolizáló genotípust egy esetben találtunk (*3A*3A). Heterozigóta *1*3C genotípust két esetben detektáltunk, míg 11 betegben volt kimutatható *1*3A genotípus, valamint egy-egy beteg volt *1*2, *1*9, és *1*20 heterozigóta genotípusú, tehát a vizsgált betegek 10%-át közepes metabolizálónak találtuk. Összefoglalás. Eredményeink szerint az általunk vizsgált populáció allél összetétele megegyezik más kaukázusi populációkéval. A  gyakori allélek detektálásán túl a DNS szekvenálás lehetőséget teremt ritka, specifikus mutáció detektáló módszerrel nehézkesen genotipizálható allélek kimutatására is. Országos Környezetegészségügyi Intézet1, INSERM, Marseilles, France2 Comparativ genomiális hibridizációs (CGH) array alkalmazása neuromuscularis betegségek diagnosztikájában Karcagi Veronika1, Pikó Henriett1, Dudás Beáta1, Schuler Eszter1, Garami Márta1, Nicolas Levy2 Az EU FP7 NMD-Chip projekt keretében munkacsoportunk részt vesz neuromusculáris betegségek (NMD) genetikai diagnosztikájára alkalmas DNS chip fejlesztésében és tesztelésében. Célunk a rendkívül heterogén neuromuscularis betegségek (több mint 100 monogén forma ismert) diagnosztikai rátájának javítása, amelyet gyors és nagy hatékonyságú, automatizált (high-throughput) módszerek adaptálásával tervezünk, a génenkénti megközelítéssel szemben. A fejlesztés alatt álló CGH chip nagyméretű deléciók/inszerciók kimutatásására, míg az ún. sequence capture (SC) chip pontmutációk (pyroszekvenálással összekötve) azonosítására alkalmas. A  konzorcium által vizsgált betegségcsoportok a Congenitális izomdystrophiák (CMD, 9 típus, 12 gén), a Végtagövi izomdystrophiák (LGMD, 22 típus, 18 gén), valamint a Charcot-Marie-Tooth perifériás neuropathiák (CMT, 52 típus, jelenleg 22 gén ismert). Ezekben a betegségekben nemcsak a jelenleg ismert génekben keresi a munkacsoport az ismert ill. még le nem írt patogén mutációkat, hanem új, kandidáns gének felbecsülésére is tervez chipeket. A  Roche-NimbleGen rendszerű CGH array alkalmazását a Duchenne izomdystrophia (DMD), valamint a Charcot-Marie-Tooth perifériás neuropathia 1A típusú (CMT1A) ill. tomaculus neuropathia (HNPP) betegségekben kezdtük meg. A  módszer beállításához és validálásához korábban más molekuláris módszerekkel (Southern blot és MLPA) diagnosztizált betegek DNS mintáit használtunk. A dystrophin gén 50

analízisét a konzorcium által fejlesztett NMD-array felhasználásával végeztük, hét beteg és két hordozó édesanya DNS mintáin. A PMP22 gén vizsgálata nyolc beteg esetében történt meg, a cég által forgalmazott teljes genom array alkalmazásával. Mindkét típusú CGH array tökéletesen detektálta az ismert kópiaszám elváltozásokat. Eredményeink alapján új módszert vezethető be a neuromusculáris betegségek genetikai diagnosztikájában. Ez várhatóan növelni fogja a molekuláris diagnosztika detektálási arányát és sebességét, csökkenti a diagnosztikai és egészségügyi kiadásokat. Lehetőség nyílik továbbá új, standardizált diagnosztikai protokollok elkészítésére, beteg adatbázisok fejlesztésére, valamint új gének, új mutációk azonosítására és terápiás fejlesztésre az NMD csoportokban. MTA SZBK A kombinált mesterséges kromoszóma őssejt terápiák lehetőségei Katona Róbert, Blazsó Péter, Cserpán Imre, Csonka Erika, Fodor Katalin, Praznovszky Tünde, Sinkó Ildikó, Tóth Anna, Udvardy Andor, Hadlaczky Gyula Az emlős mesterséges kromoszómák biztonságos, stabil, a gazdasejt genomjába be nem épülő genetikai információhordozók, amelyek a jelenlegi génhordozók kapacitásához képest csaknem határtalan számú és méretű transzgént képesek befogadni. A mesterséges kromoszóma és az őssejt technológiák kombinálása az őssejteken alapuló terápiák területén egy merőben új stratégiát kínál. Az új típusú terápia hatásosságát sikeresen igazoltuk egy halálos kimenetelű monogénes betegség (Krabbe betegség) egérmodelljének kezelésével, amelynek során a kezelt egerek élettartama akár négyszeresére nőtt a kontrollhoz viszonyítva. A  mesterséges kromoszómán és az őssejteken alapuló terápiás kísérleteinket az utóbbi időben kiszélesítettük többféle betegségmodellre, hogy az alkalmazhatóságot szélesebb körben bizonyíthassuk. Így az idegrendszeri modellen kívül (Krabbe betegség), ma már új modellkísérletek folynak a haematopoetikus (X-Scid betegség), az izom/ideg (SMA betegség) és a komplex betegségek (daganatterápia) területein is. A sejtterápia az egyik legígéretesebb korszerű gyógyítási mód lehet a közeljövőben. A mesterséges kromoszóma technológia segítségével indukált pluripotens őssejtek (iPS) állíthatók elő a betegek felnőtt sejtjeiből. A mesterséges kromoszóma lehetőséget ad a betegség genetikai korrigálására az iPS sejtekben. Arra is lehetőség nyílik, hogy biztonságos módon, adott sejttípusokat állítsunk elő a beteg iPS sejtjeiből differenciáció útján (szívizomsejt, izomsejt, idegsejt, májsejt, csontsejt, porcsejt). Ezek a sejttípusok immunológiai szempontból megyegyeznek a beteg saját testi sejtjeivel, így a kilökődés veszélye minimális egy sejtterápiás kezelés alkalmával. Department of Medical Genetics, University of Pécs, Pécs, Hungary1, 2nd Department of Medicine and Nephrological Center, University of Pécs, Pécs, Hungary2, Central Laboratory, Markusovszky County Hospital, Szombathely, Hungary3, Central Laboratory, Aladar Petz County Hospital, Győr, Hungary4 GALNT2 and TRIB1 genes polymorphisms and triglyceride levels in metabolic syndrome patients Kisfali Péter1, Márton Mohás2, Anita Maász1, Ferenc Hadarits3, Katalin Hettyéssy4, Béla Melegh1 Objectives: The rs17321515 was shown to be associated with severe HTG and HLP types 2B, 3, 4 and 5,. The human tribbles–1 (TRIB1) gene is located at chromosome 8q24. In an Asian Malay population, the rs17321515 polymorphism located near the TRIB1 locus 51

showed an association with elevated total- and LDL-cholesterol and with increased risk of CHD and CVD and also, in a Japanese cohort this variant was significantly associated with triglyceride levels and LDL-cholesterol concentrations. The GALNT2 gene is a member of the GalNAc-transferase enzyme family responsible for the transfer of an N-acetyl galactosamine to the hydroxyl group of a serine or threonine residue in the first step of O-linked oligosaccharide biosynthesis. The rs4846914 is an intronic variant of GALNT2 gene, and its minor G allele showed association with elevated triglyceride levels. A Hungarian casecontrol study evaluated the association of GALNT2 rs4846914 variant with triglyceride levels, and explored their possible contribution to the development of ischemic stroke. Methods and results: A  total of 287 metabolic syndrome patients were genotyped by PCR-RFLP. We observed relationships between triglycerides and any genotypes of TRIB1 and GALNT2. Triglyceride levels where higher in minor homozygotes than in two other genotype groups (rs17321515: AA 2.02±0.23; AG 2.01±0.11 GG 2.42±0.25; rs4846914: AA 2.18±0.17; AG 1.99±0.14 GG 2.58±0.33 and p<0.05). The total serum cholesterol and HDLcholesterol level did not differ between groups of different genotypes. Conclusions: The analyzed TRIB1(rs17321515) and GALNT2 (rs4846914) SNPs are associated with elevated triglyceride levels in minor allele homozygotes. Semmelweis Egyetem, II. sz. Gyermekklinika Y kromoszóma transzlokáció újszülöttkori leukémiában Kiss Eszter, Tóth Zsuzsa, Berta András, Fekete György, Haltrich Irén Újszülöttkori vagy congenitális leukémiának nevezzük a 0-12 hónap alatt bekövetkező leukémiákat. Az újszülöttkori leukémiák több mint fele a FAB M4 vagy M5 típusba sorolható. A FAB M5 típus két altípusra osztható: M5A akut monoblasztos, és M5B akut monocytás leukémiára. Jellemző rá a magas fehérvérsejtszám, központi idegrendszeri érintettség, bőr infiltráció. A congenitális leukémiák túlnyomó többségénél az MLL gén különböző partnerkromoszómákkal történő transzlokációját írták le. Normális kariotípusú betegeknél a nucleophosmin gén (NPM1) heterozigóta mutációját azonosították, az M5B altípusnál különösen magas arányban. Fiú koraszülött (31. gesztációs hét) betegünknél az 1. életnapon mért, extrém módon emelkedett fehérvérsejtszám (347,7 G/L), felvetette a leukémia gyanúját. Klinikai tünetei: bőrvérzések, bőr alatti szövetben tapintható tömött csomók, megnagyobbodott máj és lép voltak. A 2. életnapon vett csontvelő mintából, illetve bőrbiopsziából végzett citológiai, immunhisztokémiai és áramlási citometriás vizsgálatok FAB M5B típusú leukémiát igazoltak. Citogenetikai vizsgálatot a 4. életnapon levett stimulálatlan vérmintából végeztünk. Ennek eredménye: 45,X,-Y volt, tehát elveszett az Y kromoszóma. Ezt követően PHA-val stimulált vérmintából elvégeztük a konstitucionális kariotípus meghatározást, melynek eredménye: 46,XY volt. A  TEL/AML, ABL/BCR, illetve MLL próbákkal történő hibridizáció normális FISH mintázatot eredményezett. SRY/CEPX próbával további FISH vizsgálatot végeztünk, amely autoszomára transzlokálódott az SRY szakaszt azonosított. További FISH vizsgálat sorozattal tisztáztuk a leukémiás klón genetikai eltérését, mely a 10-es kromoszóma rövid kar terminális szegmentjének hiányát és az Y kromoszóma hosszú karnak a 10p12-be történő inszercióját azonosította: 45,X,-Y,der(10)del(10) (p12)ins(10;Y)(p12;q11q12). Az 4. életnapon teljes vércserét hajtottak végre a betegnél, az 5. naptól kezdve kemoterápiás kezelésben részesült (citozin-arabinozid), amely kétszer 4 napig tartott. A kezelésekre jól reagált az újszülött, súlya is gyarapodni kezdett. A 33. napi csontvelő vizsgálat eredménye normális volt. Az utóbbi 15 évben az újszülöttkori leukémiák 52

incidenciája jelentősen növekedett, amely a környezeti genotoxikus hatások fokozódásával állhat összefüggésben. Betegünknél olyan új kiegyensúlyozatlan transzlokációt azonosítottunk, amelyről eddig irodalmi adatok nem álltak rendelkezésre, és amely az átlagosnál jobb prognózissal társult. PTE ÁOK Genetikai és Gyermekfejlődéstani Intézet1, PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet2, Humangenetikai Intézet, Johannes-Gutenberg Egyetem, Mainz3, Perinatalis Intenzív Centrum, Gyermekgyógyászati Klinika PTE4, Neonatalis Intenzív Centrum, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, PTE5, Perinatalis Intenzív Centrum, Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Győr6, CREBBP MUTÁCIÓVAL IGAZOLT RUBINSTEIN–TAYBI-SZINDRÓMÁS KÉT ESETÜNK BEMUTATÁSA Komlósi Katalin1, Hadzsiev Kinga2, Bartsch Oliver3, Adamovich Károly4, Ertl Tibor5, Alexy Miklós6, Kosztolányi György2, Melegh Béla2 A Rubinstein–Taybi-szindróma (RSTS, OMIM 180849) egy többszörös congenitális anomáliával és mentalis retardációval járó, autosomalis dominánsan öröklődő szindróma. Fő tünetei a széles hüvelyk- és öregujj mellett a microcephalia, a postnatalis növekedési zavar és a jellegzetes faciális dysmorphia. Előfordulása csaknem mindig sporadikus (1:100 000125 000), az esetek 55%-ban mutatható ki a hátterében a 16p13.3 kromoszómaszakasz mikrodeléciója vagy a CREB-kötő fehérjét (CREBBP), illetve a E1A-kötő fehérjét (EP300) kódoló gének mutációja. Intézetünk beteganyagából két olyan esetet szeretnénk bemutatni, ahol a fenotípus alapján felvetett Rubinstein-Taybi szindrómát a CREBBP gén molekuláris genetikai analízise is alátámasztotta. Első betegünk első, zavartalan terhességből, 37. hétre, 2770g súllyal született. Dús, homlokba lenőtt hajat, ívelt szemöldököt, hosszú szempillákat, micrognathiát, széles I. kéz- és lábujjat, a jobb I.-II. borda összenövését, anteponált anusnyílást, kardiológiai vizsgálat során PDA-t és minimális VSD-t, EEG felvételen görcstevékenységet, kezdetben etetési nehézséget észleltünk. Második betegünk indukált terhességből, gemini B. tagjaként a 34. hétre, 1420g súllyal született. A homlokba lenőtt haj, besüppedt orrgyök, rövid szemrés, hypertelorismus, alacsonyan ülő fülek, gótikus szájpad, széles hüvelykujj, clinodactylia, távolülő mamillák, kifejezett axiális hypotonia felvetették a Rubinstein-Taybi szindrómát. A negatív citogenetikai vizsgálatot követően elvégzett genetikai analízis (a mainzi egyetemen) a CREBBP génben az első esetben egy heterozigóta exondeléciót, második betegünknél egy 1-bp-inszerciót igazolt, mely az olvasási keret eltolódásával egy korai stop-kodon kialakulásához vezet. Bár az esetek 45%-ban a diagnózis még mindig klinikai, az adekvát tájékoztatás és a helyes gondozás megvalósulásához a minél korábban felvetett és lehetőség szerint verifikált diagnózis nyújt támpontot. Bár túlnyomó többségben de novo mutáció vezet a tünetek kialakulásához, szülői szomatikus mozaikosság kimutatása esetén lehetőség nyílik prenatalis diagnosztika elvégzésére is. Míg a várható élettartam RSTS-ben nem csökkent, a daganatok kialakulásának emelkedett kockázata miatt a betegek szoros nyomonkövetése, a mentalis reatrdáció miatt pedig komplex fejlesztése javasolt.

53

Istenhegyi Géndiagnosztika ELSŐ TRIMESZTERI DOWN-KÓR SZŰRÉS: BIOKÉMIAI MÓDSZEREK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Kónya Márton Az első trimeszteri Down-kór szűrés detektálási rátája, az FMF rendszerű kombinált teszttel, a 95%-ot is elérheti. Ehhez azonban szükség van mind az ultrahang mind a biokémiai vizsgálatok standardizálására. A szérum free b-hCG és PAPP-A értékek, egy zárt rendszerű automatával meghatározva, nagyon kis CV mellett pontos biokémiai kockázatot képes adni, és az eredmények különböző laboratóriumok között is összehasonlíthatóak. Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar Ellátórendszer szerkezete Magyarországon myasthenia gravis-szal sújtott betegek esetén Kovács Nóra, Sipos Valéria, Sándor János Európában jelenleg csak néhány országban szervezik a ritka betegségek ellátását olyan centrumokba, amelyek kialakítását pályázatokhoz kötik, és amelyek működését szigorú minőségi kritériumok mentén ellenőrzik rendszeresen. Több országban létezik formális eljárás a központok kijelölésére anélkül, hogy a központok kialakításához külön forrásokat biztosítanának, illetve anélkül hogy az ellátás hatékonyságát ellenőriznék. Magyarország jelenleg egyik csoportba sem sorolható, annak ellenére, hogy vannak olyan eljárási szabályai az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, amelyek egy-egy központ felé terelik a betegeket. Ezek a szabályok azonban elsősorban finanszírozással kapcsolatosak és nem veszik figyelembe a szolgáltatás minőségét és az ellátandó betegek igényeit sem. Vizsgálatunk célja annak leírása volt, hogy a jelenlegi magyarországi betegirányítási gyakorlat mennyire hasonlít a szakértői központokba szervezett ellátórendszerek működéséhez. Elemzésünkhöz a 2004-2006 közt keletkezett finanszírozási adatokat a teljes magyarországi szakellátási betegforgalom alapján az Országos Egészségbiztosítási Pénztár bocsátotta rendelkezésünkre. Az ambuláns betegforgalom alapján becsültük a betegség prevalenciáját. Az ilyen módon meghatározott prevalencia 2,1/10000 volt (N=2148), ami teljesen egyezik az Orphanet által közölt legvalószínűbb gyakorisággal. Emiatt a finanszírozást a hazai epidemiológiai viszonyok tanulmányozására jó közelítéssel alkalmasnak értékelhetjük. A betegek ambuláns ellátásában 196 intézet vesz részt, közülük 7 látta el a betegek 50%-át. Az egy beteg évenkénti ellátási epizódszáma véletlennel nem magyarázható mértékű megyénkénti különbséget mutat (minimum 2,04 epizód/beteg; maximum 4,24 epizód/beteg), ami egyértelműen mutatja, hogy nem egységes a betegellátás gyakorlata. A fekvőbeteg ellátást 130 intézet biztosítja, 8 szolgáltató felel az ellátás 50%-áért. Az egy beteg évenkénti ellátási epizódszáma ebben a vonatkozásban is lényeges szóródást mutat (minimum 1,37 epizód/beteg; maximum 3,26 epizód/beteg), amit itt is az ellátási elvek különbözőségének indikátoraként értelmezhetünk. Több mint 100 km-t kell utazni a betegek 13%-ának járóbeteg-szakellátás igénybevételekor. Mind a járó (p=0,002), mind a fekvőbeteg (p<0,001) ellátásban megfigyelhető, hogy minél nagyobb az intézmény betegforgalma, annál nagyobb az egy esetre eső ellátási epizódok száma, ami azzal magyarázható, hogy a súlyosabb állapotú betegek ellátását a centrumok biztosítják. Adataink alapján valószínűsíthető, hogy az ellátás elvei nem egységesek az országban, ami részben valószínűleg a regionális ellátási környezethez való alkalmazkodást tükrözi, részben viszont arra utalhat, hogy az ellátás minősége nem egységes. Eredményeink amellett szólnak, hogy az ellátás minőségének garantálása illetve a megfelelő minőség demonstrálása miatt a formális minőségbiztosítás kiépítése ezen a területen is fontos lenne. 54

Semmelweis Egytetem Polimorf miRNS kötőhelyek a cukorbetegség genetikai hátterében Kovács-Nagy Réka, Rónai Zsolt, Brauswetter Diána, Elek Zsuzsanna, Nagy Géza, Somogyi Anikó, Sasvári-Székely Mária Bevezetés: A diabetes mellitus napjaink egyik leggyakoribb multifaktoriális betegsége. Míg az 1-es típusú diabetesnél (1TDM) a genetikai rizikófaktorok régóta ismertek, a 2-es típusú kórforma (2TDM) esetében korábban a környezeti tényezőket (mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozás) tették felelőssé a betegség kialakulásáért. Csak az utóbbi években, géntérképezés segítségével kerültek előtérbe bizonyos gének, melyek rizikófaktorai lehetnek a betegségnek. Ezek jelentős részénél még nem sikerült kideríteni, hogy milyen mechanizmus útján vesznek részt a diabetesben. Egy lehetséges megközelítés, hogy expressziójuk zavart szenved, mely során nem lesz megfelelő mennyiségben jelen a képződő fehérje. A ‘90-es években fedezték fel a génexpresszióban kulcsszerepet játszó mikroRNS-eket. A miRNS-ek rövid 20-22 bázis hosszú nukleotidok, melyek transzlációs szinten befolyásolják a fehérjeszintézist. A  mRNS-ek 3’ UTR régiójához kötődve legtöbb esetben gátolják a transzlációt. Ha felismerési helyükben változás történik egy egypontos polimorfizmus (SNP) által, akkor megváltozik a szabályozott fehérje mennyisége, mely szerepet játszat betegségek kialakulásában. Munkacsoportunk célul tűzte ki a 2TDM kandidáns génjeinek 3’UTR régiójában lévő SNP-inek vizsgálatát. Módszerek: Az SNP vizsgálat a Szegedi Biológiai Központ Chip Laboratóriumában történt, “Open Array” rendszerrel. A kapott adatokat AutoCaller 1.1 szoftverrel elemeztük a Hardy-Weinberg szabály figyelembe vételével. A statisztikai értékelés SPSS programmal történt. A  kiválasztott gének 3’ UTR régióját riporter vektorba klónoztuk, az allél variánsokat irányított mutagenezissel hoztuk létre. Eredmények: 48 miR SNP genotípusát határoztuk meg összesen 891 DNS mintán (diabetes + kontroll) SNP chip segítségével, melyeket előzetes in silico vizsgálataink során választottunk ki. A statisztikai elemzés során 5 miR SNP esetében találtunk asszociációt egy adott allél variáns és a 2TDM előfordulása között. Ezek közt szerepel a már korábban is vizsgált Hif1α (rs11549465: p = 0,015), valamint 3 új gén (WFS1 (wolframin), rs9457: p = 0,005; FABP2 (fatty acid binding protein 2, intestinal), rs2964: p = 0,011 valamint MYO5B (myosin 5B), rs9959610: p = 0,046 és rs12457962: p = 0,078). A gének 3’ UTR régióját luciferáz riporter gént tartalmazó vektorba klónoztuk, hogy az allél variánsok fehérje termelődésre kifejtett hatását molekuláris szinten igazolhassuk. A kutatást a 117/09 és 258/2009 ETT pályázat támogatta. Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Budapest A köldökvér őssejtek alkalmazása a klinikai gyakorlatban Kriván Gergely Az allogén vérképző őssejt-transzplantációt évtizedek óta rutinszerűen alkalmazzák számos malignus és nem malignus hematológiai betegségben, veleszületett immunhiányos állapotokban és anyagcsere betegségekben. Azonban a transzplantációra szoruló betegek mindössze 25-30%-a rendelkezik humán leukocyta antigén (HLA) identikus családi donorral. A betegek további egyharmadának találnak megfelelő idegen donort a világszerte regisztrált 13 millió donor közül. Ugyanakkor az alkalmas idegen donor megtalálásának esélye az etnikai tényezőktől függően országonként változik. Magyarországon az idegen donoros transzplantációk aránya gyermekkorban 2004-ben 56%, 2008-ban már 71% volt, de a gyermekek mintegy 20%-ában nem sikerült alkalmas donort találni. Különösen nehéz helyzetben vannak a ritka HLA típussal rendelkező személyek, vagy a donor regiszterekben 55

alulreprezentált, etnikai kisebbségekhez, rasszokhoz tartozó betegek. Az idegen donorkeresés még kedvező HLA típus esetén is időigényes, általában 3-4 hónapig tartó folyamat, amelyet a transzplantációra váró betegek jelentős része nem tud megvárni (például agres�szíven zajló malignus betegségek vagy súlyos veleszületett immundefektusok). E betegek számára alternatív megoldást jelenthet a köldökvér-őssejt transzplantáció. Az első sikeres allogén köldökvér őssejt-transzplantációt 1988-ban végezték el egy Fanconi anaemiában szenvedő gyermeknél, aki csaknem 20 év elteltével egészségesen él, vérképzése donor eredetű. Az első beavatkozás óta eltelt időben több mint 6000 rokon és nem rokon donoros köldökvér őssejt-transzplantációt végeztek világszerte, gyermek- és felnőtt betegeknél. A köldökvér őssejtek alkalmazása számos előnnyel jár: könnyen nyerhetők és gyorsan felhasználhatók, a gyűjtés nem jelent kockázatot a donor számára, a fertőzésátvitel kockázata minimális, nem szükséges teljes HLA egyezés a donor és a recipiens között, továbbá alacsonyabb a graft versus host betegség kockázata is. Mindemellett a köldökvér graftból származó primitív hemopoetikus őssejtek igen jó csontvelő repopuláló képességgel rendelkeznek. Ugyanakkor a graft őssejt tartalma korlátozott, amely elhúzódó megtapadást eredményezhet. Mindez csökkenthető a köldökvér őssejt graftok ex vivo expanziójával, így lehetővé a válik a köldökvér egységek felhasználása felnőtt betegek számára is. Az alacsony őssejt tartalom áthidalható két személyből származó köldökvér graftok transzplantációjával is. A köldökvérben a vérképző őssejtek mellett önmegújításra és több irányú differenciálódásra képes ún. mesenchymalis strómasejtek (MSC) is találhatók. Az MSC-k a vérképzést elősegítő citokineket szekretálnak, és állatkísérletes modellekben elősegítették a vérképző őssejtek megtapadását. Humán klinikai vizsgálatokban is igazolódtak azok az állatkísérletes megfigyelések, melyek szerint a mesenchymalis strómasejtek jelentős - elsősorban az effektor működések gátlásán alapuló - immunmoduláló hatással is rendelkeznek; mindez ígéretes lehetőséget jelenthet az allogén őssejt-transzplantációs követő súlyos graft versus host betegség kezelésében. SZTE ÁOK, Gyermekklinika1, Radiológiai Klinika3, Metab.Dis.Unit Shaarezdek Med. Center, Jerusalem2, Metab. Unit Dept.Clin.Chem.Univ.Med.Centre Amsterdam4, Pándy K. Megyei Kórház Gyermekosztály, Gyula5 A MYELINISATIO GENETIKÁJA. LEUKODYSTROPHIÁK KLINIKAI, CT, MR ÉS GENETIKAI ASPEKTUSAI László Aranka 1, Elpeleg ON. 2, Horvát K. 3, Jakobs C. 4, Kóbor J. 1, Svékus A. 5, Vörös E.3 Célkitűzés: A myelinisato zavaraival járó leukodystrophia csoportok genetikai aspektusainak áttekintése referátum szintjén, tanulságos saját betegek klinikai ismertetésének beiktatásával. A myelinisatio több chromosomalis gén által irányított, köztük egy a 18q27-en található. 18q deletios esetünk ismertetése megkésett myelinisatioval. A  myelin kettős lipidrétegből áll, hosszúláncú szaturált zsírsavakból, glycolipidekből, cholesterinből, a lipid és protein membránok egymás mellé rétegzettek. A myelin érést hormonálisan GH, TSH és szteroidok befolyásolják, valamint az axonalis-gliális adhesios neureglinek. Utóbbiak génexpressziója igazolható a myelinben. MR spektroszkópia kapcsán az N-acetyl aspartát az ép neuronok markere. Proton MR spektroszkópia alapján jól követhető a fiziológiás myelinérés, a cholin, kreatin, N-acetyl aspartát (N-AA) peak megjelenése. Barkovich (2004) 14. SSIEM kongresszus, Amsterdam, bizonyította elsőként, hogy 1 napos koraszülöttben az N-AA csökken, míg érett újszülött agyában a proton MR spektroszkópia N-AA szaporulatot mutat. 56

A leukodystrophiák fajtái: METACHROMATIKUS LEUKODYSTROPHIA (MLD) Génlókusz: 22q13.31-q terminalis (Gizelmann, von Figura 1988.) Enzymdefektus: arylsulphatase-A. ORTHOCHROMATKUS LEUKODYSTRO­ PHIA (Krabbe kór) Génlókusz: 14q21-q31 Enzymdefektus: galaktocerebrozidáz. Beta-galactosyl sphingosin (psychosin) defektus indukált oligodendrocyta apoptosis. Öröklődés: autosomalis recesszív Mol.genet.módszer: reverze transzkriptáz/ polymerase láncreakció (RT-PCR) és direkt szekvenálás szükség szerint. Kyllerman és mtsai. (2005) (Göteborg) az Alexander kór különböző alakjaiban, így az infantilis, korai- és késői juvenilis formában vizsgálták a liquor GFAP szintet. Kawai és mtsai. (2006) a GFAP-t kódoló gén új mutációját írták le japán betegben Adenin cserét Guaninra a 6 exon 1026-os nukleotid pozíciójában, mely a glicin pótlást eredményezte glutaminsavra (E371G). CANAVAN KÓR Génlókusz: 17p13-ter asparto-acyláz gén (ASPA). Az enzym az n-acetyl aspartat sav (NAA) acetáttá és aspartáttá történő hydrolysiséért felelős (Kaul et al. 1993., Matalon et al. 1994). Magyar spongioform leukodystrophiás Canavan kóros kisded, biokémiai és molekuláris mutációs genetikai analízise. ADRENOLEUKODYSTROPHIA (X-ALD) Génlókusz: Xq28 (VLCFA defektus) beta-oxidatios defektusa, peroxisomalis kórkép. Molekuláris defektus: peroxisomalis dysfunkció oligodendrocyta-specifikus támadásponttal PEX5 érintettség, mely a PTS1receptora. Astroglyosis dominál a szöveti képben. -L-2HYDROXI-GLUTAR ACIDURIA (toxikus leukoencephalopathia), -ALEXANDER KÓR, -„ELTŰNŐ FEHÉRÁLLOMÁNY” („vanishing white matter”), SCHILDER FÉLE PERIAXONALIS DEMYELINISATIO, -PELIZEAUS-MERZBACHER LEUKODYSTROPHIA Géndefektus: proteolipid protein (PLP) gédefektus. Összefoglalás: A különböző leukodystro­phiák génlókuszait, klinikumát, enzym- és molekuláris genetikai diagnosztikáját tekintjük át jórészt saját esetek ismertetésével, CT és MR diagnosztikával. Semmelweis Egyetem Budapest, I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika A vérplazmában fellelhető szabad nukleinsavak mennyisége praeeclampsiaval szövődött és szövődménymentes terhesség esetében Lázár Levente, Nagy Bálint, Molvarec Attila, Rigó János BEVEZETÉS: A plazmában keringő szabad DNS minőségi és mennyiségi vizsgálata, mint a praenatális diagnosztika lehetséges eszköze egy évtizedes múltra tekint vissza. Az általunk végzett vizsgálat célja a plazmában fellelhető összes szabad DNS, valamint szabad magzati DNS mennyiségének vizsgálata volt szövődménymentes, illetve praeeclampsiaval szövődött terhességek esetén. MÓDSZEREK: A vizsgálatot retrospektív módon végeztük. Klinikánkon megjelent és kezelés alatt álló 67 praeeclampsiaval szövődött, illetve 70 szövődménymentes terhességet viselő várandós nőtől gyűjtöttünk vérplazmát. A keringő összes szabad DNS és szabad magzati DNS meghatározását valós idejű polimeráz láncreakcióval (real-time PCR) végeztük. EREDMÉNYEK: A plazma szabad DNS valamint a szabad magzati DNS mennyisége egyaránt szignifikánsan magasabb volt praeeclampsias terhesek esetében (medián: 0,0114 vs. 0,0325 és 0.001E-3 vs. 0.086E-3 ng/ľl; P < .001). Az összes szabad DNS valamint a szabad magzati DNS mennyisége között illetve a testtömeg index között nem találtunk szignifikáns összefüggést. KÖVETKEZTETÉS: A praeeclampsia hátterében 57

feltételezett patomechanizmusok, a placentáció zavara, endothel és hepateocellularis és károsodás nagy valószínüséggel egyaránt befolyásolja az összes szabad DNS mennyiségének emelkedését. A szabad magzati DNS mennyiségének emelkedése a trophoblastinvázió zavarának mutatójaként lehetséges markerként merül fel a praeeclampsia korai diagnózisában. Kulcsszavak: preeclampsia, szabad nukleinsavak, testtömegindex. Debreceni Egyetem, Szemészeti Klinika1, Debreceni Egyetem, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet2, Debreceni Egyetem, Megelőző Orvostani Intézet3 Időskori macula degeneráció molekuláris epidemiológiája Magyarországon Losonczy Gergely1, Fekete Ágnes2, Dzsudzsák Erika2, Vokó Zoltán3, Kappelmayer János2, Berta András1, Balogh István2 Bevezetés. Az időskori macula degeneráció (age-related macular degeneration, AMD) a fejlett országokban a 65 év feletti vakság vezető oka, és a várható élettartam hos�szabbodásával a betegség gyakorisága is nő. Az időskori macula degeneráció nagyfokú genetikai meghatározottságot mutat. Célunk 4, a betegséggel kapcsolatba hozható genetikai faktor frekvenciájának, valamint az általuk jelentett kockázat meghatározása magyar AMD betegekben. Anyag és módszer. Eset-kontroll keretek között végeztük vizsgálatainkat 105 betegen (48 korai és 57 késői stádiumban) és 95 kontrollon. A vizsgálandó polimorfizmusokat irodalmi vagy saját fejlesztésű módszerekkel genotipizáltuk. Eredmények. A komplement faktor H (CFH) Y402H polimorfizmus heterozigóta formában 1,8-szoros kockázatnövekedést jelentett. Ez az érték a LOC387715 rs10490924 polimorfizmus esetében 2-szeresnek, míg a HTRA1 rs11200638 esetében 2,2-nek adódott. E polimorfizmusok homozigóta formában igen kifejezett kockázatnövekedést jelentettek, 4,9- és 10,7-szerest (CFH), 7,4- és 11,3-szerest (LOC387715), valamint 10,1- és 13,5-szerest (HTRA1) a korai és a késői stádiumú betegekben. A kockázati allélek kombinációja tovább növelte a betegség kialakulásának kockázatát. Az apoE allélek esetében az AMD-vel nem találtunk kapcsolatot. Következtetés. A CFH, LOC387715 és HTRA1 gyakori polimorfizmusok jelen vannak a magyar populációban és nagyfokú kockázatot jelentenek AMD kialakulására. Az összefüggés különösen a polimorfizmusok homozigóta formája és a betegség késői stádiuma között erős. DEOEC Szülészeti És Nőgyógyászati Klinika Prenatalis citogenetikai vizsgálataink az elmúlt 10 évben Lukács János, Zsupán Ildikó, Buczkó Zsuzsa, Szabó Mária, Kovács Tamás, Vad Szilvia, Veress Lajos, Tóth Zoltán, Török Olga Bevezetés: Az új szűrőmódszerek kidolgozásának és elterjedésének köszönhetően a prenatális kromoszómavizsgálatok indikációjában az egész világon jelentős változás következett be. Anyag és módszer: Az 1980-as évektől kezdve végzünk második trimeszteri biokémiai szűrővizsgálatokat, melyet 2000-től sikerült négy markeresre bővítenünk. Az ultrahangvizsgálatok során szintén a 80-as évektől kezdve keressük célzottan a kromoszómarendellenességekre utaló jeleket, de az FMF kritériumok szerinti első trimeszteri szűrés feltételeinek részleges megteremtése klinikánkon is csak 2010-től sikerült. Az elmúlt 10 év prenatális citogenetikai vizsgálatainak indikációját és eredményeit elemeztük retrospektív módon. Az utóbbi években számos környező intézmény egyéni kezdeményezéssel indított 58

a hazai, érvényben levő protokoll szerinti kötelező első trimeszteri tarkóredő méréshez kapcsolódó biokémiai szűrést. Azokat az eseteket is elemezzük, amikor az egyéb forrásokból végzett kombinált szűrés negatív eredményei ellenére saját szűrési stratégiánk alapján mégis invazív vizsgálat mellett döntöttünk, több esetben rendellenességet diagnosztizálva. Eredmények: 1999. és 2008. között klinikánkon 29235 esettel foglalkoztunk a genetikai tanácsadáson, 8319 amniocentézist és 832 chorion-boholy mintavételt végeztünk kromoszóma-rendellenesség gyanúja miatt. Ezek eredményeképpen 167 esetben diagnosztizáltunk Down kórt, 98 esetben pedig egyéb kromoszóma rendellenességet. Tíz év alatt a második trimesterben végezett amniocentézisek száma megduplázódott, a diagnosztizált kromoszóma-rendellenességek száma több mint kétszeresére nőtt. A kóros leletek aránya a chorionból végzett vizsgálatokban jóval magasabb. Az első trimeszterben kiemelt gyanús esetek száma a tarkóredő mérés bevezetéséről történő 2004-es évi MSZNUT döntést követően azonban nem emelkedett, és ezt az ultrahanglelet biokémiai vizsgálattal történő kombinálása egyáltalán nem javította. Megbeszélés: A szűrővizsgálatok hatékonyságának javítása, a feleslegesen végzett invazív beavatkozások számának csökkentése csak a nemzetközi gyakorlatban leghatékonyabbnak bizonyult, FMF kritériumok alapján és megfelelő minőségbiztosítási kontrollal végzett első trimeszteri szűréstől várható. A biokémiai szűrés társítása csak ilyen módon végzett szűrés esetén lenne képes javítani a szenzitivitást. Az előrelépésnek azonban alapfeltétele az első trimeszteri ultrahangszűrés feltételeinek megteremtése és megfelelő finanszírozása. PTE Orvosi Genetikai Intézet1, Pándy Kálmán Kórház2 APOLIPOPROTEIN A5 GÉN POLIMORFIZMUSAINAK VIZSGÁLATA ISCHEMIÁS STROKE-BAN SZENVEDŐ BETEGEKBEN Maász Anita1, Kisfali Péter1, Szolnoki Zoltán2, Melegh Béla1 Háttér: Az ischemiás stroke az egyik leggyakoribb halálok az európai populációban. Bármely életkorban manifesztálódhat veszélyeztetve ezzel férfiakat és nőket egyaránt. Kialakulásában számos rizikótényező szerepét azonosították: magas vérnyomás, emelkedett trigliceridszint, illetve egyéb környezeti faktorok, mint a dohányzás és a túlzott mennyiségű alkoholfogyasztás. Ezek mellett azonban széles körben vizsgálják több genetikai faktor szerepét is. Betegek és módszerek: Munkánk során az apolipoprotein A5 (APOA5) gén négy polimorfizmusát (T-1131C, T1259C, C56G, IVS3+G476A) vizsgáltuk PCR amplifikációt követő restrikciós hasítással ischemiás stroke-ban szenvedő betegben és kontrollokban. Eredmények és következtetés: Eredményeink azt mutatták, hogy mind a négy vizsgált eltérés emeli a triglicerid szintet, ugyanakkor a szérum összkoleszterin szintjét nem változtatja meg. A T1259C variánson kívül mindhárom polimorfizmus esetében a ritka allél előfordulása szignifikáns eltérést mutatott a kontroll csoporthoz viszonyítva. Regressziós analízist alkalmazva a T1259C variánson kívül mindhárom eltérés egyértelműen kockázati tényezőnek bizonyult a betegség kialakulásában. Ezen kívül e három polimorfizmus együttes előfordulása is emeli az ischemiás stroke kialakulásának esélyét.

59

SZTE Gyermekgyógyászati Klinika Molekuláris genetikai vizsgálatok acrodermatitis enteropathica-ban szenvedő betegben és családjában Maróti Zoltán, Orosz Edina, Endreffy Emőke, Karg Eszter Acrodermatitis enteropathica egy ritka, autoszómális recesszíven öröklődő, a cink (Zn) szelektív felszívódási zavarán alapuló kórkép. A betegek tüneteiért az SLC39A4 (solute carrier 39A) gén mutációi tehetők felelőssé. Ez a gén kódolja a Zn felszívódásért felelős transzporter fehérjék egyik tagját, a ZIP4-t (Zrt-Irt-like protein). A herediter kórképhez hasonló tüneteket okozhat a Zn-hiányos táplálkozás is. Beteg és módszer: 5 éves kislány, 7 hónapos kora óta vannak gyulladásos bőrtünetei. Hipogammaglobulinémia miatt szubsztitúciós terápiára szorul, hangulati labilitás jellemzi. Szérum Zn szintje vizsgálatakor alacsony volt, Zn pótlásra bőrtünetei gyorsan javultak. Felvetődött az örökletes acrodermatitis enteropathica fennállásának a lehetősége. Célunk a diagnózis alátámasztása volt a gyermek és a családtagok molekuláris genetikai vizsgálatával. PCR eljárást követő DNS-szekvenálással vizsgáltuk a bázissorrend eltéréseket. Eredmények: 12 kódoló génszakaszt megszekvenálva két újabb, eddig nem ismert mutációra derült fény: Anya és gyermek: 4-es exonban a 892-es helyen C->T báziscsere, eredménye a fehérje szintézisre egy STOP kodon. Apa és gyermek: 8-as exonból induló 14 bázispár delécio, a „splice site” sérül. Mindkét mutáció működésképtelen fehérjét eredményez, amely heterozigóta apa és az anya esetében tünetmentes hordozást, a compund heterozigóta gyermek esetében betegséget okoz. Az eredmények igazolták a feltételezett diagnózist. Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Molekuláris genetikai vizsgálatok congenitalis adrenalis hyperplasiában Milánkovics Ilona, Fehér Judit, Németh Krisztina, Luczay Andrea, Fekete György A congenitalis adrenalis hyperplasia 21-hidroxiláz defektus (CAH 21OHD) autoszomális recesszív módon öröklődő mellékvese betegség. Három típusa ismert: i.) az egyszerű virilizáló forma, a leánygyermekeken már újszülöttkorban látható átmeneti külső nemi szervekkel (nagyobb clitoris, a labiumok fúziója); ii.) a klasszikus sóvesztő típus, amelyben a virilizációs tünetek mellett súlyos hyponatraemia és hyperkalaemia alakul ki, valamint iii.) a nem-klasszikus forma, mely újszülöttkorban nem okoz tüneteket. A CAH 21OHD kialakulásáért a 21-hidroxiláz enzimet kódoló CYP21A2 gén mutációi felelősek. A gén a 6p21.3 régióban található, 3,3 kb hosszú és 10 exont tartalmaz. Ugyanebben a régióban található a gén pszeudogén variánsa, a CYP21A1 gén is, mely 96%-ban homológ a CYP21A2 génnel. A  mutáns allél keletkezésének oka a mutációk több mint 95%-ában a pszeudogén és a „normál” gén között létrejövő intergénikus rekombináció. Ezen belül a mutációk ~ 20%-ában az egyenlőtlen crossing over miatt egy ~ 30 kb hosszú fragmentum deletálódik és ezáltal egy ún. kiméra gén keletkezik, mely a CYP21A1 génre jellemző 5’ és a CYP21A2 génre jellemző 3’ véggel rendelkezik. Korábban klinikánkon csak a leggyakoribb betegséget okozó pontmutációk kimutatására volt lehetőség. Munkánk során célul tűztük ki a teljes CYP21A2 gén bidirekcionális szekvenálásának, valamint a ~ 30 kb hosszú deléciók kimutatásának beállítását, mely vizsgálatoknak a prenatális diagnosztikában van gyakorlati jelentőségük. A direkt szekvenálás bevezetése lehetővé tette a ritka mutációk kimutatását is: a p.R426H mutációt heterozigóta formában mutattuk ki egy betegben, míg a p.P490P;p.N493S dupla mutációt három általunk vizsgált betegben tudtuk detektálni heterozigóta formában. A kiméra gén kimutatását és a kimérák töréspontjainak meghatározását allélspecifikus PCR 60

módszerével végezzük azon betegek esetében, akiknél korábban nem detektáltak mutációt az egyik, vagy mindkét allélon. A 171 vizsgált beteg közül 17 betegben mindkét allélon, míg 81 betegben az egyik allélon tudtuk kimutatni a ~ 30 kb hosszú deléciót. A kimérák töréspontjai az általunk vizsgált beteganyagban a 2., a 3. és a 6. intronban fordultak elő, mely eredmény alapján valószínűsíthető, hogy ezeken a pontokon crossing over hot-spot régiók találhatóak. Instituto de Medicina Molecular1, Laboratório de Diagnóstico de Medicina Molecular (GenoMed), University of Lisbon, Portugal2, Semmelweis Egyetem, 1. sz. Gyermekklinika3, Semmelweis Egyetem, 2. sz. Gyermekklinika4 Magyarországi von Gierke kóros (GSD-I) gyermekek molekuláris genetikai vizsgálata Miltenberger-Miltényi Gábriel1, Sonia Vale Pereira2, Bókay János3, Balogh Lídia3, Szőnyi László3, Fekete György4 Bevezető: Az I-es típusú glikogéntárolási betegség (von Gierke kór; GSD-I) az anyagcserebetegségek ritka, autoszómális recesszíven öröklődő formája, melynek hátterében a glukóz-6-foszfatáz (G6P) enzim működésének zavara áll. A  leggyakoribb típus a GSD Ia, melyhez a G6P enzim katalitikus alegységének (G6PC) károsodása vezet, amit az enzimet kódoló G6PC génben előforduló mutációk okoznak. A jellemző klinikai tünetek és laboratóriumi eltérések: éhezési hipoglikémia, hepatomegália, növekedészavar, éhezési laktacidózis, hiperlipidémia és hiperurikémia. A  másik GSD típus a GSD Ib, melyet a glukóz 6-foszfát transzlokáz enzimet kódoló gén (G6PT1, SLC37A4) mutációja okoz. Ebben a formában gyakran fordul elő neutropénia és visszatérő fertőzés. Korábban elvégeztük 12 magyarországi GSD Ia-s gyermek genetikai vizsgálatát. Ez a vizsgálat 9 gyermekben talált biallél mutációt a G6PC génben és 3 gyermekben a G6PT1 génben. Mostani munkánkban további 3 magyar GSD-I-es gyermeket vizsgáltunk. Módszerek: Mindhárom gyermek esetében a diagnózis részletes klinikai vizsgálaton alapult, beleértve a májbiopsziát is. A G6PC és G6PT1 gének vizsgálata PCR-rel és szekvenálással történt. Eredmények: Két gyermekben találtunk mutációt a G6PC génben, mely mutációk közül az egyiket idáig még nem írták le az irodalomban. A  harmadik gyermeknél – akinek a klinikai tünetei és laboratóriumi eltérése GSD Ia-ra utalt – a G6PT1 génben találtunk biallél mutációt. Összefoglalás: A genetikai eredmények minden vizsgált magyar GSD I-es gyermeknél igazolták a klinikai diagnózist. Megelőző tanulmányunkkal egyezően megállapítható, hogy GSD Ia fenotípus esetében, ha ezt a genetikai vizsgálat nem igazolja, gondolni kell GSD Ib genotípusra. A G6PC és G6PT1 génekben talált 12 mutáció a betegség genotípus – fenotípus összefüggésének további vizsgálatát segíti. A genetikai vizsgálatok a non-invazív kivitelezés miatt helyettesíthetik a májbiopsziás beavatkozásokat. DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Regionális Genetikai Laboratórium1, DE OEC Urulógiai Klinika2, DE OEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika3 A spermium FISH vizsgálat jelentősége infertilitásban Mokánszki Attila1, Balogh Erzsébet1, Ujfalusi Anikó1, Sümegi Andrea1, Varga Attila2, Jakab Attila3, Molnár Zsuzsanna3, Sápy Tamás3, Oláh Éva1 A férfi infertilitás hátterében urológiai/andrológiai és hormonális okok mellett genetikai eltérések: kromoszóma- vagy génszintű aberrációk állhatnak. A kromoszóma-rendellenességek 61

megjelenhetnek konstitúcionálisan, az egész genomot érintve, vagy csupán a spermiumsejtekben. A normál kariotípussal rendelkező infertilis férfiaknál a meiózisban előforduló hibás kromoszómaszegregáció a spermiumban kromoszómaeltérést eredményez, károsítva ezáltal a spermiogenezist. A spermium kromoszómaeltéréseinek kialakulása összetett folyamat: létrejöttében szerepet játszhatnak környezeti rizikófaktorok (sugárhatás, kemikáliák, munkahelyi ártalom), illetve a kemo-, és radioterápia is rontja a spermaképet pl. heretumoros betegek esetében. A napjainkban sikeresen alkalmazott asszisztált-reprodukciós technikák segítségével a súlyosan infertilis férfiaknak is születhet saját gyermekük. Ebben az esetben azonban elmarad a spermiumok természetes élettani szelekciója, így fokozott a genetikai eltérések utódokba való átvitelének kockázata. A spermium sejteken végzett fluorescencia in situ hibridizáció (FISH) vizsgálataink célja, hogy oligozoospermiás, illetve más morfológiailag eltérő spermiumokkal rendelkező infertilis férfiak esetében a számbeli kromoszómaanomáliák frekvenciáját megítéljük. A spermium morfológiai hibái, mozgékonysága, illetve az ondó mennyisége ugyanis nincs összefüggésben a kromoszóma eltérésekkel. A  spermium FISH vizsgálat emellett a strukturális kromoszóma elváltozásokat hordozó (kiegyensúlyozott transzlokáció, inverzió) és a Klinefelter-szindrómás férfiak esetében szegregációs analízisre is lehetőséget ad, melynek során becsüljük a kiegyensúlyozatlanul az utódsejtbe került kromoszómák gyakoriságát. A Klinikai Genetikai Központ járóbeteg szakrendelésén infertilitás miatt megjelent férfibetegek vizsgálatát végeztük a klinikai kivizsgálást és a hagyományos citogenetikai vizsgálatot követően. A spermium sejtek kompakt volta miatt szükséges a sejtek dekondenzálása, duzzasztása. Számbeli kromoszómaaberráció gyakoriságának meghatározására centromer specifikus FISH próbákat, szegregációs analízisre az adott transzlokációra, illetve kromoszómális eltérésre specifikus szondákat alkalmazunk. Ahhoz, hogy biztonsággal meg tudjuk becsülni az eltéréseket és a szegregációs analízis során is értékelhető eredményt kapjunk legalább 5000 sejtet kell elemeznünk mintánként. A módszer korlátja, hogy bizonyos spermiumszám alatt erre nincs lehetőség. Most induló vizsgálatainkkal célunk az infertilitás hátterében álló spermium kromoszóma eltérések felmérése és statisztikai elemzése. Mindezzel segítséget kívánunk nyújtani a klinikusoknak a meddő házaspárok fertilitási problémáinak megoldásában. DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Regionális Genetikai Laboratórium1, SZTE, Gyermekgyógyászati Klinika, Gyermekneurológia2 Genetikai vizsgálatok neuronális migrációs zavarokban Mokánszki Attila1, Körhegyi Ivett1, Szabó Nóra2, Bereg Edit2, Sztriha László2, Balogh Erzsébet1, Ujfalusi Anikó1, Bessenyei Beáta1, Sümegi Andrea1, Oláh Éva1 A neuronális migrációs zavarok az idegrendszer fejlődési hibáinak heterogén csoportját képezik. Az idegrendszer fejlődési zavarainak egyik leggyakoribb formája a lissencephalia (agyriapachygyria), amelyre a gyrus hiányos agy („smooth brain”) a jellemző. Két patológiailag elkülöníthető típusa van, amelyek kialakulásáért hat különböző gén felelős. A 17. kromoszóma rövid karján lévő LIS1 gén, illetve az egyidejűleg deletált YWHAE gén a súlyos következményekkel járó Miller-Dieker szindrómát eredményezi. A betegségcsoport kialakításában főleg a LIS1 és a DCX gén játszik fontos szerepet. A LIS1 gén mutációi lissencephaliában és az ún.,,kettős cortex” (subcortical band heterotópia) elváltozásban is központi szerepet játszhatnak, míg a DCX gén eltérései a gén X-hez kötött volta miatt fiúkban főleg lissencephaliát, lányokban heterotópiát okoznak. Vizsgálataink során öt súlyos lissencephaliás gyermek genetikai vizsgálatát végeztük. A betegek kiválasztásakor és a genetikai vizsgálat során a 62

Human Mutation Database által ajánlott algoritmust követtük. A lissencephaliára jellemző MR vizsgálat után első lépésként limfocita tenyészetből hagyományos kromoszómaanalízist (G-sávozás) végeztünk az esetleges kromoszómaaberrációk kimutatására. Ezt a LIS1 gén szubmikroszkópos deléciójának detektálására régió specifikus próbák alkalmazásával fluoreszcencia in situ hibridizációs (FISH) vizsgálat követte. Az intragénikus mutációk és polimorfizmusok kimutatására a LIS1 és DCX génben mutáció analízist végeztünk az említett gének szekvenálásával. A  kromoszóma analízis és a FISH vizsgálat egyik betegben sem mutatott eltérést. Két beteg esetében a LIS1, illetve a DCX génben igazoltunk mutációt. A  LIS1 génben talált mutáció két nukleotid delécióját jelenti (83_84delAT), amely a kereteltolódás miatt trunkált fehérjét eredményez (Tyr28PhefsX31). A DCX génben talált mutáció egy nukleotid deléciója (200delG), amely a kereteltolódás miatt szintén rövidebb fehérjét eredményez (Ile68LeufsX87). Mindkét aberráns fehérje összefüggésbe hozható a fenotípussal. Az a tény, hogy öt esetből kettőben sikerült specifikus mutációt kimutatni, arra hívja fel a figyelmünket, hogy a további vizsgálataink során a klinikai kép, a neurológiai tünetek és az MRI eltérések alapján a genetikai vizsgálat indikációjának felállításakor törekedni kell a betegek helyes kiválasztására. Molekuláris Neurológiai Klinikai és Kutatási Központ, Semmelweis Egyetem, Budapest1, Research Program of Molecular Neurology, Biomedicum-Helsinki, University of Helsinki, Helsinki2 A nuclearis és mitochondrialis intergenomiális kommunikáció zavarairól saját eseteink kapcsán Molnár Mária Judit1, Gál Anikó1, Reményi Viktória1, Bereznai Benjamin1, Pál Zsuzsanna1, Inczedy-Farkas Gabriella1, Tyynisma H2, Anu Soumalainen2 A nucleáris és mitochondrialis intergenomiális kommunikáció betegségek mendeli öröklődésűek, a betegséget közvetlenül okozó mitochondrialis DNS rendellenességek másodlagosak. Ezek az mtDNS rendellenességek lehetnek multiplex deléciók, és depléciók vagy ezek kombinációi. A  multiplex deléciók általában központi idegrendszeri, vagy vázizom betegséget okoznak. Leggyakrabban az ANT1, a Twinkle, Pol-gamma A, Pol-gamma B és OPA1 gének mutációi eredményeznek multiplex deléciókat. Klinikailag sok esetben progressive ophthalmolegia externa (PEO) képében jelentkezik a betegség. Az mtDNS depléciók leggyakrabban myopathiát, hepatopathiát, vagy és központi idegrendszeri tüneteket okoznak. A recessive formák közül a TK2 mutáció leggyakrabban myopathiás formát, az MPV17 vagy dGK mutációk hepatocerebralis formát eredményeznek. A  p53 komplex tagja. a ribonucletoide reductase 2 alegységének mutációja az vázizomban vagy a vesében okoz depléciót. A thymidine phosphorylase (TP) mutációja, TP, a thymidin metabolizmusban szerepet játszó gén rendellenessége következtében a mitochondrialis neuro-gastro-intestinalis encephalomyopathia (MNGIE) kialakulásáért felelős. Előadásunkban a fenti intergenomialis kommunikáció zavarok következtében kialakuló mitochondrialis betegségek diagnosztikai és terápiás kihívásait ismertetjük saját eseteink kapcsán.

63

Semmelweis Egyetem, I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika A nátriuretikus peptid prekurzor B gén (TTTC)n polimorfizmus vizsgálata egészséges és preeklampsziás terhesek DNS mintáiban. Nagy Bálint, Szabó Gábor, Stenczer Balázs, Kovács Eszter, Lázár Levente, Molvarec Attila, Rigó János Az agyi nátriuretikus peptid (BNP) főként a szív bal kamrájában termelődik, a szervezet folyadék homeosztázisának biztosításában van jelentős szerepe. A  prekurzor gén (TTTC) polimorfizmusának tanulmányozásakor két fajta allél előfordulásában figyeltek meg különbséget magas vérnyomásban szenvedők és egészségesek csoportjában (n=11 és n=16). Mi preeklampsziás és egészséges terhesek csoportjaiban határoztuk meg a gén polimorfizmusát. Módszer: EDTA-s vérmintákat gyűjtöttünk 231 egészséges és 190 preeklampsziás terhestől. A DNS-t szilika adszorpciós módszerrel izoláltuk ki a mintákból, majd fluoreszcens PCR és DNS fragmens analízist végeztünk. Az adatok statisztikai feldolgozása STATISZTIKA program csomag segítségével történt. Eredmények: A vizsgálataink során 12 különböző allélt találtunk a vizsgált populációban. A (TTTC) leggyakrabban 11, illetve 16 ismétlődéssel fordult elő. Az egészséges terheseknél a 11-es allél ritkábban fordult elő. A genotípusok összehasonlításakor a 11/16-os genotípus 36,3%-ban fordult elő a preeklampsziás csoportban, míg az egészségeseknél csak 25.9%-ban. A 16/16-os genotípus preeklampsziásoknál 3,7%-ban, míg a kontroll csoportban 8,2%-ban fordult elő. Következtetések: Az általunk leírt fluoreszcens PCR és DNS fragmens analízis módszer alkalmas a BNP (TTTC) polimorfizmusának a meghatározására. A  tanulmányozott egészséges és preeklampsziás beteg csoportokban lényeges különbséget találtunk az allél és genotípus eloszlások között. Érdekes különbség volt még a két vizsgált csoportban, hogy a preeklampsziások esetében kevesebb allél típus mutatkozott. Az egyes allélok és a BNP szintek mérése érdekes összefüggéseket mutathat. MTA, SZBK, Genetikai Intézet Felnőtt-típusú laktóz intoleranciára utaló SNP vizsgálata honfoglaláskori leletekben Nagy Dóra1, Tömöry Gyöngyvér1, Csányi Bernadett1, Priskin Katalin1, Bogácsi-Szabó Erika1, Raskó István1 A felnőtt-típusú laktóz intolerancia kialakulásáért egy, a laktáz gén start kodonjától 13910 bp-ra 5’ irányba, egy másik gén intronjában lévő SNP-t tartalmazó régió a felelős. A C/T13910 régió cisz-szabályozó elemként enhancer funkciót tölt be a laktáz gén transzkripciójában. A CT/TT genotípusú egyének többségénél a laktóz emésztő képesség megmarad felnőttkorban is, míg a CC genotípusúak bizonyos kor után laktóz intoleránssá válnak. A genotípusok gyakoriságát vizsgáltuk mai magyar, székely valamint 9-10. századi, köznépi és klasszikus lovas honfoglaló sírokból származó mintákban. 181 mai magyar, 65 székely és 23 honfoglaláskori mintának állapítottuk meg C/T-13910 genotípusát mtDNS vizsgálattal kiegészítve. Modern mintáknál szájkenet és/vagy haj mintából izolált DNS megfelelő szakaszát dCAPS PCR-rel amplifikáltuk és RFLP alapján határoztuk meg a genotípust. Honfoglaláskori leletekből nyert DNS-en random genom előamplifikálás után alkalmaztuk a módszert. A  mai magyar minták 39%-a CC, 50%-a CT és 11%-a TT, a székely minták 29%-a CC, 62%-a CT és 9%-a TT, a honfoglaláskori minták 87%-a CC, 4%-a CT és 9%-a TT genotípusú volt. Szignifikáns különbséget találtunk a genotípus megoszlást tekintve a honfoglaláskori eredmények és a mai magyar (p=0,0002), valamint a székely minták között (p<0,0001). Valamennyi laktóz toleráns genotípust a köznépi sírokból származó mintákban 64

azonosítottuk. Lényegesen különböző a felnőtt-típusú laktóz emésztő képesség megoszlása a honfoglaláskori és mai populációkban. SZTE ÁOK Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika Egy Brooke–Spiegler-szindrómában szenvedő család esetében újonnan azonosított CYLD gén mutáció fokozott NF-κB aktivitást eredményez Nagy Nikoletta1, Kinyó Ágnes1, Németh István Balázs1, Kovács Sólyom Ferenc1, Kis Erika1, Varga János1, Bata-Csörgő Zsuzsanna1, Kemény Lajos1, Széll Márta1 A Brooke–Spiegler-szindróma (BSS) egy autoszómális domináns öröklődésmenetet mutató, a bőrfüggelék-tumorainak kialakulásával (cylindroma, trichoepithelioma, spiradenoma) járó megbetegedés, melynek hátterében a cylindromatosis gén (CYLD) mutációi állnak. Ismert az is, hogy a gén által kódolt fehérje az NF-κB jelátviteli út negatív regulátora, amely funkcióját a NEMO fehérje mennyiségének szabályozása révén fejti ki. Vizsgálataink során egy szeged környéki család két érintett tagja esetében végeztük el a CYLD gén kódoló régióinak szekvenálását. A  két beteg egyén esetében egy eddig még nem ismert missense mutációt (c.2613C>G; p.His871Gln) azonosítottunk heterozigóta formában a CYLD gén 19. exonjában. Az elvégzett funkcionális vizsgálatok eredménye szerint csökkent NEMO fehérje mennyiség volt detektálható a CYLD betegek CD4+ limfocitáiban, a kontroll egyének CD4+ sejtjeihez képest. Mivel a NEMO az NF-κB aktiváció negatív szabályozó eleme, így feltételezzük, hogy a csökkent NEMO szint fokozott NF-κB aktivációt eredményez. Megvizsgáltuk a bőrfüggelékek fejlődésében szerepet játszó WNT/β-katenin jelátviteli út aktivációját is, de eredményeink nem mutattak fokozott β-katenin nukleáris transzlokációt a tumoros minták és az egészséges bőrminták összehasonlítása során. Mivel a CYLD gén a különösen nagy mennyiségben fejeződik ki a CD4+CD8+ limfocitákban, és befolyásolja azok differenciációját, perifériás vérből flow citometriás módszerrel meghatároztuk a különböző limfocita altípusok arányát is, de csak kismértékű eltéréseket detektáltunk. Vizsgálati eredményeink arra utalnak, hogy a Brooke–Spiegler-szindrómában elsőként általunk azonosított mutáció a sejtek fokozott NF-κB aktivációját eredményezve járulhat hozzá a tünetes egyének esetében tapasztalt bőrfüggelék-tumorok kialakulásához. SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet1, SZTE ÁOK Gyermekklinika2 Angelman-szindróma citogenetikai és molekuláris genetikai háttere Nagyné Isaszegi Dóra1, Horváth Emese1, Raskóné Horváth Zsuzsanna1, Szabó János1, Sztriha László2, Endreffy Emőke2 Bevezetés: Az Angelman-szindróma (AS) egy neurológiai betegség, az esetek kb. 68%-ban a 15q11.2-13 sávra lokalizált UBE3A gén deléciója miatt alakul ki, az esetek 3%-ban a szindrómát apai uniparentalis disomia okozza. Esetismeretetés: 14 hónapos kisdednél neurológiai kivizsgálás kezdődött késlekedő mozgás- és beszédfejlődés, minor anomáliák miatt. A kisded citogenetikai vizsgálati eredménye kiegyensúlyozott translocatio hordozást igazolt: 45, XY der (15;15) (q10;q10). Noha a Robertsoni translocatio gyakori, a homológ kromoszómákat érintő formája ritka. Kialakulásának oka lehet a biparentalisan örökölt 15-ös kromoszómák postzygotikus Robertsoni translocatioja. A 15-ös kromoszóma anyai UPD PraderWilli szindróma, apai UPD Angelman szindróma citogenetikai alapja. A 15-ös kromoszómák apai illetve anyai eredetének vizsgálatára az SZTE Gyermekklinika molekuláris genetikai 65

laboratóriumában családvizsgálat történt, ami csak apai eredetű 15-ös kromoszóma jelenlétét igazolta. A polimorf DNS markerekkel végzett molekuláris genetikai vizsgálat kimutatta, hogy az átrendeződés nem Robertsoni transzlokációnak, hanem 15q isokromoszómának felel meg. Citogenetikai diagnosztika: Az alvadásban gátolt perifériás vérminta limfocitáiból, 72 órás phytohaemagglutininnel stimulált tenyésztést követően a metafázisok G sávozott (550 sáv) kromoszómáit Cytovision automata kariotipizáló berendezéssel analizáltuk. Molekuláris genetikai diagnosztika: A 15-ös kromoszómák öröklődésének vizsgálatát a családban a 15q21.1 régióban található fibrillin-1 gén short tandem repeat (STR) markereivel végeztük el, melyek diagnosztikai célból már rendelkezésünkre álltak. Ezek a következők voltak: intragenikusak: MTS-1 (intron 1), MTS-2 (intron 5), MTS-4 (intron 43), extragenikusak, a 3’-végtől különböző távolságra: D15S1028 (közelebbi, 55kb távolságra), D15S119 (távolabbi, 560kb-ra). Megállapítás: Az eset híven tükrözi a klinikus gyermekneurológus, a citogenetikus illetve molekuláris genetikai diagnosztikát végző szoros együttműködésének jelentőségét a prognosztikai értékű pontos diagnózis megállapításában. Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest1, Vadaskert Kórház és Szakambulancia, Budapest2 Neuronális plaszticitás génjeinek haplotípus elemzése gyermekpszichiátriai kórképek körében Nemoda Zsófia1, Tárnok Zsanett2, Angyal Nóra1, Kenézlői Eszter2, Gádoros Júlia2, SasváriSzékely Mária1 A gyermekkori pszichiátriai zavarok többségének hátterében a központi idegrendszer fejlődésének elmaradása fedezhető fel. A figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD: Attention Deficit Hyperactivity Disorder) impulzív tünetei, a Tourette szindróma (TS) akaratlan mozgásai, a kényszeres zavar (OCD: Obsessive Compulsive Disorder) kényszer gondolatai és cselekvései feltehetően a megfelelő agyi gátló körök funkciózavara miatt alakulnak ki. Ez idáig a genetikai vizsgálatok kandidáns génjei leginkább a monoamin (dopamin, szerotonin) rendszerek elemei közül kerültek ki a bazalis ganglionok és a prefrontális kortex (ú.n. thalamokortikális körök) érintettsége miatt. Az utóbbi időkben, a teljes genom asszociáció analízisek eredményei során, egyre nagyobb fontosságot kapnak az idegrendszer fejlődésében szerepet játszó fehérjék génjei. Mivel a pszichiátriai kórképek gyakran együttesen fordulnak elő az ADHD-TS-OCD spektrumon, közös genetikai faktorokat próbáltunk azonosítani a dopamin és szerotonin transzporter gének mellett az agyi neurotrofikus faktor (BDNF: Brain Derived Neurotrophic Factor) és a szinaptikus SNAP25 (synaptosomal associated protein 25 kDa) génjeinek vizsgálatával. Elemzésünkben 417 gyerek vett részt (fiúk aránya 82,8%, átlag életkor 11,68 ± 4,27, fődiagnózis szerinti eloszlás: 195 ADHD, 116 TS, 106 OCD). A fődiagnózisokat a DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) IV szerint, a kísérő kórképeket (szorongás, tanulási és viselkedési zavar) a MINIkid (Mini-International Neuropsychiatric Interview, child version) segítségével állapítottuk meg. Az eset-kontroll elemzésekhez egy magyar átlag populáció genotípus frekvencia adatait használtuk. A klinikai csoporton belül a figyelemhiány/hiperaktivitás, tic és kényszer tünetek jelenléte-hiánya szerint végeztük az elemzést. A BDNF Val66Met polimorfizmuson kívül génenként 2-5 polimorfizmust vizsgáltunk, melyeknek haplotípus elemzését is elvégeztük. Közös genetikai rizikó faktorként a dopamin transzporter gén polimorfizmusa tűnt fel. Fődiagnózis tekintetében az ADHD és a SNAP25 haplotípusok között találtunk tendencia szintű asszociációt. A kutatást az OTKA F67784 támogatta. 66

Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Intézet1, DE OEC Humángenetikai Intézet2 Wt-1 mutáció analízis a külső nemi szervek veleszületett rendellenességeiben Oláh Éva1, Bíró Sándor2, Balogh Erzsébet1, Ujfalusi Anikó1, Józsa Tamás1, Magyar Ágnes1, Csízy István1 Bevezetés: A nemi differenciálódás genetikailag és hormonálisan kontrollált folyamat, amely szabályozott genetikai program szerint megy végbe. A férfi külső nemi szervek normális férfi genotípus (46, XY kariotípus és normális SRY státusz) mellett fellépő differenciálódási zavara a férfi pseudohermaphroditismus, amelyre micropenis, clitoromegalia, a nagyajkak inkomplett fúziója és hypospadiasis/epispadiasis a jellemző. E kép hátterében az Y kromoszóma vagy SRY gén mozaik hiánya, az androgén bioszintézis zavara, az androgén receptor mutációja okozta androgén inszenzivitás, valamint a genitálék fejlődésében szerepet játszó gének mutációi állhatnak. Az SRY, a nem meghatározás domináló génje mellett a 11p13-ba lokalizálódó Wt-1 gén érdemel kiemelést, amely számos további gén stimulálása/gátlása révén a férfi irányú nemi differenciálódást segíti. E gének transzkripciós faktorok, amelyek a gonad fejlődés korai fázisában hatnak. Expressziós profiljuk a két nemben különböző. A WT-1 gén - KTS és + KTS izoformjai révén központi szerepet játszik a férfi nemi differenciálódás folyamatában. Homozigóta mutációja a magzat elhalását, és az elhalt magzat urogenitális traktusának hiányát okozza. Heterozigóta mutációja esetében a külső nemi szervek rendellenességeivel és veseelégtelenséggel járó Denys–Drash-szindróma, Wilmstumorra való hajlam és a külső nemi szervek férfi pseudohermaphroditismusnak nevezett eltérései jönnek létre. Betegek és módszer: Munkánk során 12 különböző lokalizációjú és súlyosságú hypospadiasis miatt műtétére került, 46,XY kariotípusú fiú Wt-1 génjének 1, 2, 6 és 9-es exonját vizsgáltuk azok két irányú szekvenálásával. Eredmények és konklúzió: Négy esetben igazoltunk mutációt, minden esetben az 1-es exonban:390C>T. A  mutáció nem mutatott összefüggést a betegség súlyosságával. Kezdeti tapasztalataink alapján további vizsgálatainkhoz egy diagnosztikus algoritmus állítottunk fel, amely a kariotípus meghatározást, az SRY és Y deléció vizsgálatot, a tesztoszteron meghatározást, az androgén receptor mutációját és a Wt-1 gén mutáció analízist foglalja magába. Felhívjuk a figyelmet a Wt-1 gén mutáció analízisének jelentőségére és a mutációt hordozó betegek folyamatos ellenőrzésének fontosságára az esetenként kialakuló vesefunkció zavar és/vagy a gonadés vesedaganatok korai felismerése, valamint a reproduktív korba érve, a bekövetkezett terhességek során – prenatális vizsgálat segítségével – az ismétlődés megelőzése céljából. Orvos- és Egészségtudományi Centrum (OEC) (Debreceni Egyetem) Borderline ventriculomegaliak jelentősége a terhesség első és második trimeszterében Orosz László, Lukács János, Szabó Mária, Kovács Tamás, Zsupán Ildikó, Orosz Gergő, Szima Georgina Zita, Tóth Zoltán, Török Olga A terhesség 14-24. hetében ultrahang vizsgálat során észlelt borderline ventriculomegaliák prognózisát sokszor igen nehéz pontosan meghatározni. Célkitűzés: Retrospektív tanulmány keretében vizsgáltuk, milyen rendellenességek előfordulásával kell nagyobb eséllyel számolni a terhesség 24. hetéig izoláltan vagy multiplex rendellenesség részjelenségeként megjelenő borderline ventriculomegaliák esetén. Anyag és módszer: A DEOEC Genetikai Tanácsadójának adatbázisából kigyűjtöttük azon eseteket, amelyekben az első és/vagy második trimeszteri ultrahang vizsgálat során 2003–2009. között a magzatnál borderline ventriculomegalia 67

igazolódott. A terhességek kimeneteléről számítógépes adatbázisunk, valamint kórlapi dokumentációk tanulmányozásával gyűjtöttünk adatokat. Eredmények: Az 57 terhességből 47 esetben sikerült információt nyernünk. A 25 karyotipizált magzat közül 4 esetben igazolódott kromoszóma-rendellenesség. A kromoszóma-, ultrahang- valamint szerológiai leletek birtokában 21 esetben a szülők a genetikai tanácsadást követően a terhesség befejezését kérték. A terhesség kiviselése mellett döntött 26 házaspár, közülük 5 esetben a ventriculomegalia mellett ismert volt a komplex magzati malformatio. A 26 újszülött közül egy az intrauterin felismert társuló rendellenességek következtében, egy pedig a súlyos retardatioval szövődött koraszülés miatt exitált. Egy újszülöttnél a multiplex fejlődési rendellenességek hátterében a 9. kromoszóma mozaik triszómiájat találták. A  borderline ventriculomegalián túlmenően 6 újszülöttnél egyéb stuktúrális központi idegrendszeri rendellenesség is igazolódott (6/26,23%). Egy izolált major, valamint 3 multiplex major szívfejlődési rendellenesség (4/26,15%) társult. Az 14 egészséges újszülött (14/26,54%) közül 2 esetben tudtunk az életminőséget nem befolyásoló egyéb minor rendellenességet kimutatni. Következtetés: A 24. hét előtt észlelhető borderline ventriculomegaliák esetén emelkedett a kromoszóma rendellenességek gyakorisága. Normal karyotípus mellett is magasabb a fejlődési rendellenességek kockázata, a központi idegrendszer strukturáis elváltozásain túlmenően a szív-, és érrendszeri rendellenességeké a vezető szerep, melyek prevalenciája többszöröse az átlag populációra jellemző értéknek. Jóllehet a második trimeszterben izolált borderline ventriculomegaliát mutató magzatok többsége egészségesen születik, az egyéb minor és major rendellenességek emelkedett kockázatára fel kell hívni a házaspárok figyelmét a genetikai tanácsadás során. DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet 1p36 deléció kimutatása Prader–Willi-szindróma tüneteit mutató betegekben P. Szabó Gabriella, Szakszon Katalin, Ujfalusi Anikó, Bessenyei Beáta, Balogh Erzsébet, Oláh Éva Bevezetés: Az 1p36 deléciós szindróma az egyik leggyakoribb szubtelomerikus deléciós szindróma, melyet a közepes/súlyos mentális retardáció, jellegzetes arcdysmorphia, izomhypotonia, obesitás és epilepszia jellemez. A klinikai tünetek gyakran átfedést mutatnak a Prader–Willi-szindróma jellemzőivel. Betegek, módszer: Munkánk során 12 olyan Prader– Willi-szindrómára jellemző fenotípusú betegnél végeztük el az 1p36 szubtelomerikus deléció FISH vizsgálatát, akiknek a Prader–Willi-szindróma specifikus FISH vizsgálat (15q11.2 régió) és az uniparentális diszómia irányú vizsgálatok negatív eredményt mutattak. Az 1p36.33 régió (D1S2217) deléciójának kimutatásához a szubtelomerikus régióra specifikus FISH próbát (Kreatech) alkalmaztuk. Eredmény: Két beteg esetében igazoltuk az 1p36.33 deléciót (ish subtel del(1pter), mely de novo eredetűnek bizonyult. A betegeknél észlelt fenotípusos jellemzők: izomhypotónia, obesitás, megkésett pszichomotoros fejlődés, mentális retardáció, epilepszia, kicsi kéz és láb, arcdysmorphia (kifejezetten lapos arc, kicsi orr, rövid philtrum, pontszerű áll, egyenes vonalú szemöldök, alacsonyan ülő fül). Következtetés: Mivel az 1p36 deléciós és a Prader–Willi-szindróma tünetei jelentős átfedést mutatnak, feltehetően számos eset nem kerül diagnosztizálásra. Minden olyan beteg esetében ahol izomhypotonia, megkésett pszichomotoros fejlődés, obesitás, mentális retardáció, epilepszia, jellegzetes arcdysmorphia (egyenes vonalú szemöldök, pontszerű áll, fronto-occipitális irányban lapított koponya) társulását észleljük és a specifikus Prader–Willi-szindróma tesztek negatív eredményt mutatnak, javasolt az 1p36 régió specifikus FISH vizsgálatának elvégzése. 68

Semmelweis Egyetem Molekuláris Neurológia Központ1, Budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem, Méréstechnikai és Információs Rendszerek Tanszéke2, Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt-és Immunbiológiai Intézet3, Ludwig Maximilians Egyetem, Biokémia Intézet, München, Németország4 A galectin-1 és interleukin 2 receptor β új haplotípusának asszociációja autoimmun myasthenia gravis-szal Pál Zsuzsanna1, Antal Péter2, Millinghoffer András2, Hullám Gábor2, Pálóczi Krisztina3, Tóth Sára3, Hans-Joachim Gabius4, Falus András3, Buzas Edit3, Molnár Mária Judit1 Háttér: A myasthenia gravis T-sejt által közvetített ritka betegség, melyet a neuromuszkuláris junkció különböző komponensei ellen termelt autoantitestek jellemeznek. Ezek okozzák a kórképre jellemző kóros izomfáradékonyságot. Mind a galektin-1 (LGALS1), mind az interleukin receptor 2β (IL2Rβ) jelentős szerepet játszanak a T-sejt aktivációban és az autoimmunitás kialakulásában. Célkitűzés: Az LGALS1 és IL2Rβ gének szabályozó régióinak polimorfizmusasszociáció vizsgálatát tűztük ki célul autoimmun myasthenia gravisban. Módszerek: A fenti két gén két-két polimorfizmusát vizsgáltunk 146 mystheniás betegben és 291 egészséges kontrollban TaqMan genotipizáló assay-k felhasználásával. PHASE és Haploview szoftverekkel végeztünk haplotípus analízist. A jelátviteli út elemzés IPA-val történt. Az újonnan azonosított LGALS1 polimorfizmus lehetséges galektin-1 fehérje expressziót befolyásoló szerepét különböző genotípusú egészséges személyek perifériás mononukleáris sejtjein és/vagy izomszövetén vizsgáltuk real-time PCR-rel, Western-blottal és immunhisztokémiai módszerekkel. Eredmények: Egy új LGALS1 polimorfizmus asszociációját igazoltuk myasthenia gravis-szal. Ugyanez és egy IL2Rβ polimorfizmus haplotípusa is szignifikáns (p<0.01) asszociációt mutatott autoimmun myastheniával. Az LGALS1-et tekintve különböző genotípusú egészséges személyek között nem volt különbség a galektin-1 expressziójában sem vérsejtekben, sem izomszövetben. A jelátviteli útvonal analízis az IL2Rβ és LGALS1 között interakciót igazolt. Következtések: Vizsgálataink segítségével egy korábban nem ismert haplotípus asszociációt igazoltunk autoimmun myasthenia gravisban. A két fehérje közös jelátviteli útvonalban vesz részt, mely szerepet játszhat ennek a betegségnek a pathomechanizmusában. Országos Onkológiai Intézet Új molekuláris mechanizmusok a Lynch szindróma hátterében Papp János, Kovács Marietta Éva, Oláh Edit A vastagbélrák örökletes megjelenésével is járó tünetegyüttesek közül a leggyakoribb a Lynch-szindróma (HNPCC), amely a vastagbélrákos populáció 2-15%-át teszi ki, és néhány más szerv daganataira is fokozott kockázatot jelent. A szindróma kialakulásának hátterében a mismatch repair rendszer tagjainak (kiemelten az MLH1 és MSH2 gének) csíravonalas mutációi állnak, aminek eredményeképpen a kialakuló tumorok molekuláris jellemzői közé tartozik a magas fokú mikroszatellita instabilitás és a mutáns génről képződő fehérje sejtmagi festődésének hiánya. CÉLKITŰZÉS: Mivel a jelenleg rutinszerűen használt mutációvizsgálati módszerek alkalmazásával kóroki eltérést a szindrómás családok 20-50%-ában nem sikerül kimutatni, munkánk során célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk bizonyos új mutációs mechanizmusok jelenlétének lehetőségét, ezzel is csökkentve a fals negatív teszteredmények gyakoriságát. MÓDSZEREK: 27 olyan Lynch-szindrómás családban, ahol az MLH1 vagy MSH2 gének kódoló szakaszait érintő csíravonalas mutációk jelenlétét kizártuk, komplex DNS- és RNS-alapú módszerekkel vizsgáltuk az MSH2-n kívüli genomszakaszok érintettségét. EREDMÉNYEK: A Lynchszindróma génjeire negatív családok 19%-ban (5/27) elsőként azonosítottuk az MSH2 géntől 69

5’ irányban elhelyezkedő EPCAM/TACSTD1 gén csíravonalas delécióit, és kimutattuk, hogy ezek az érintett gén transzkripciós terminációs motívumainak eltávolításával EPCAM-MSH2 fúziós transzkriptek megjelenését eredményezik. Feltevésünk szerint ezek a deléciók a fenti mechanizmussal a cis helyzetű MSH2 allél inaktiválásához vezetnek, így a Lynch-szindróma hátterében álló új típusú kóroki tényezőnek tekintendők. KÖVETKEZTETÉSEK: Eredményeink alapján az EPCAM gén általunk leírt (Kovacs és mtsai., Hum Mut 2009, 30:197-203), új mutációs osztályt jelentő nagy genomi delécióinak elemzése a Lynch-szindróma mutációvizsgálati protokolljának részét kell képezze (de la Chapelle: Lynch-syndrome deletions in unexpected places. Hum Mut 2009, 30:V - editorial). (A kutatásokat az NKTH-OTKA (K 80745) támogatta.) Országos Környezetegészségügyi Intézet1, SE. Neurológiai Klinika2 EPIGENETIKAI TÉNYEZŐK SZEREPE A FACIOSCAPULOHUMERAL IZOMDYSTROPHIA BETEGSÉG FENOTÍPUSÁNAK KIALAKULÁSÁBAN Pikó Henriett1, Molnár Mária Judit2, Balog Judit1, Karcagi Veronika1 A Facioscapulohumeral izomdystrophia (FSHD) autoszómális domináns öröklődésű betegség, prevalenciája 1/20000. Az FSHD klinikai tünetei nagy variábilitást mutatnak, az aszimptomatikus, minimális tüneteket mutató egyénektől a tolószéket használó betegekig. Az FSHD penetranciája 20 éves életkorra eléri a 95%-ot. Az FSHD kialakulásáért a 4q35 kromoszómális régióban elhelyezkedő, 3,3 kb nagyságú D4Z4 ismétlődő szekvenciák számának csökkenése felelős. Egészséges egyének mintáiban 11-100 D4Z4 egység található, míg betegekben 1-10 D4Z4 detektálható. A molekuláris genetikai vizsgálat a megrövidült 4q35 régió detektálásán alapszik, Southern blot analízissel, a p13-E11 próba felhasználásával. Eddig 183 klinikailag FSHD betegnek diagnosztizált egyénnél végeztük el a molekuláris vizsgálatot; 115 esetben megerősítettük a klinikai diagnózist és 44 esetben nem detektáltuk az FSHD betegségre jellemző ≥38 kb fragment méretet. A homológ 10q26 lókusz transzlokáció kimutatására alkalmas dózis tesztet 139 esetben végeztük el. Hét esetben végeztünk prenatális vizsgálatot és három magzati mintában igazoltuk a D4Z4 makroszatellita kontrakciót. Az FSHD kialakulásában a D4Z4 szekvenciáktól proximálisan elhelyezkedő gének (FRG2, TUBB4Q, FRG1, ANT1) megváltozott transzkripciójának is szerepe van, amelynek a vizsgálatát a D4Z4 makroszatellita ismétlődések metilációs szintjének analízisével végezzük. Az eddigi vizsgálatunk alapján genetikailag igazolt FSHD betegek mintáiban hipometiláltságot mutattunk ki a D4Z4 szekvenciákban. Az FSHD betegséghez asszociálódó további allélok vizsgálatához elvégeztük a 4qA és 4qB, valamint a proximális D4Z4 mikroszatellita G/C SNP analíziseket. Az általunk vizsgált FSHD betegekben a D4Z4 mikroszatellita kontrakció mellett, 4qA allélt és G variánst mutattunk ki, amely arra utal, hogy szoros korreláció van a beteg fenotípus kialakulásában. Mindezek az eredmények arra utalnak, hogy a betegség kialakulásában epigenetikai módosító tényezők kulcsszerepet játsznak. PTE Orvosi Genetikai Intézet A MECP2 gént érintő átrendeződések vizsgálata Rett-szindróma fenotípusú betegekben Polgár Noémi, Hadzsiev Kinga, Bene Judit, Komlósi Katalin, Kárteszi Judit, Hollódy Katalin, Kosztolányi György, Melegh Béla Munkánk során 153, a Rett szindróma tüneteit prezentáló beteget vizsgáltunk az MECP2 gén eltéréseit keresve. Az alkalmazott direkt szekvenálással 51 egyénben találtunk valamilyen 70

eltérést az MECP2 génben, melyek közül kóroki 8 deléció, 2 inszerció, 4 nonszensz és 11 misszensz mutáció volt. Mivel irodalmi adatok szerint a Rett-szindróma hátterében az esetek 10-15%-ában az MECP2 gént érintő nagyobb genomi átrendeződés is állhat, azon betegekben, akiknél a direkt szekvenálással nem találtunk semmilyen kóroki mutációt az MECP2 génben, a nagyobb genomi átrendeződéseket a multiplex ligáció-függő amplifikáció (MLPA) módszerével kezdtük el vizsgálni. A vizsgálatok kezdeti tapasztalatai és eredményei alapján a betegek közel 10%-ában tudtunk kimutatni olyan nagyméretű génátrendeződést, amelyek az MECP2 vagy CDKL5 génlókuszok deléciójával járnak, és így a Rett-fenotípus hátterében állhatnak. 1 Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen; 2Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ, Szeged; 3Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest FELNŐTTKORBAN DIAGNOSZTIZÁLT DYSKERATOSIS CONGENITA Reiger Zsolt1,2 Varga Gergely3, Tóth Beáta1, Maródi László1, Erdős Melinda1

A dyskeratosis congenita (DC) ritka multiszisztémás betegség, amelyre ectodermalis dysplasia, korai öregedés, csontvelő-elégtelenség, és a malignus tumorok gyakori előfordulása jellemző. A betegség leggyakoribb, X-kromoszómához kötött formájában a kromoszómavégek védelmét biztosító telomerek szintézisében fontos szerepet játszó dyskerin fehérjét kódoló génen igazolható mutáció. A  Magyarországon genetikailag elsőként diagnosztizált DC-ben szenvedő beteg esetében a dyskerint kódoló DKC1 (dyskeratosis congenita 1) gén mutációanalízis-vizsgálata során a c.IVS2-5C>G splice site mutáció volt kimutatható. A  család genetikai szűrővizsgálata során a beteg édesanyja a mutációra nézve hordozónak bizonyult. A  beteg transzplantációs programba vétele megtörtént, a családtagok között HLA identikus donort nem találtak, az MUD donorkeresést elindították. A kórkép ectodermalis szöveteket érintő, szemmel is látható, sokszor csak kozmetikai problémának gondolt legtöbb tünete (bőrpigmentációs zavar, körömdisztrófia, progeriás jelek) már gyermekkorban manifesztálódik, amelyek alapján a betegség már gyermekkorban felismerhető. Az idejekorán felállított diagnózis és a „korai” csontvelő-transzplantáció lehetővé teszi a 20-30 éves korra manifesztálódó súlyos csontvelő-elégtelenségből fakadó szövődmények kialakulásának megelőzését. Az eset a ritka betegségek diagnosztikájának és idejében elkezdett kezelésnek számos problémáját veti fel, és rámutat a magyarországi betegellátás egyik legnagyobb, az egészségügyi finanszírozástól és az orvosi fizetésektől független problémájára. A prezentáció aktualitását adja az is, hogy a 2009. évi orvosi-élettani Nobel-díjat a telomerek illetve a telomeráz enzim struktúrájának és funkciójának megismerését lehetővé tevő kutatómunkáért ítélték oda. Debreceni Egyetem OEC Borgyógyászati Klinika, Dept. Dermatology, Hospital Clinic IDIBAPS Univ. Barcelona, Spanyolország1, Borgyógyászati és Allergológiai Klinika Szegedi Tudományegyetem2 A MOLEKULÁRIS GENETIKA JELENTŐSÉGE EGY PORPHYRIA DIAGNÓZISÁNAK FELÁLLÍTÁSÁBAN Remenyik Éva, Badenas Celia1, Lecha Mario1, Kószó Ferenc2, Horkay Irén A Porphyria cutanea tarda a leggyakoribb cutan porphyria, melynek hátterében az uroporfirinogén dekarboxiláz (UROD) (MIM#176100, GeneID#7389) enzim csökkent 71

működése áll, ami következtében fotoaktív szubsztrátjai felszaporodnak. A  leggyakoribb, sporadikus formában (PCT I) (OMIM#176090)) környezeti faktorok felelősek a májban csökkent enzimaktivitásért, míg a familiáris formában PCT II (OMIM#2176100) az UROD gén mutációja következtében minden sejt UROD aktivitása csökkent. A  klinikai kép mind a két formában azonos: a napfénynek kitett területeken, hólyagok, erosiók, pörkök, hypetrichosis, hyperpigmentáció, hegek jellemzik. A  PCT-n kívül egy másik kórkép, a Hepatoerythropoeticus porphyria (HEP) (OMIM# 176100) is az UROD génhez kapcsolódik, az autoszomális recesszív mutációjának következménye. Az extrém ritka betegséget kisgyermekkorban kezdődő, gyakran mutilációval járó súlyos fényérzékenység jellemzi. Egy család 3 gyermekén (2 fiú 9 és 14, 1 lány 19 éves) észleltünk 1999-ben enyhe PCT-nek megfelelő klinikai tüneteket, melyek a fiúk esetében kezdetben spontán javultak, míg a lánynál ösztrogén és vas terhelésre provokálódtak. A szülők tünetmentesek voltak. A klinikai diagnózist biokémiai laboratóriumi vizsgálatok is megerősítették. A  vvt-ben észlelt csökkent enzimaktivitás (50%) a familiáris PCT diagnózist támasztotta alá. A molekuláris genetikai vizsgálatok az UROD 10 exonján mindhárom gyermeken két mutációt mutattak. Az 1. exon 19. nukleotidján A>G addig még nem ismert tranziciót detektáltunk, ami a transzlálódó első metionint valinra cserélő missense mutációt eredményez (M1T). Az anya is hordozta ezt a mutációt, mindannyian heterozigóta formában. A  gyermekek ezen kívül a 7. exon 703 pozíciójában C>T tranzicióra is heterozigóták. Ez szintén egy missense mutáció, ami miatt a 235 szerin cserélődik prolinra (P235S) az enzimben. Ezt a mutációt (P235S) korábban két, egymással rokonsági kapcsolatban nem álló olasz családban azonosították, mint a betegségért felelős mutációt (703C>T P235S) (Accs number: HM971359). A  gyermekek compound heterozigóták. Így a pontos diagnózis HEP. Hasonló compound heterozigótaságot enyhe HEP tünetekkel az irodalomban nem találtunk. Az évek során a klinikai tünetek sclerodermiformmá változtak, a szokásos PCT-tol eltérővé váltak. Az esetek jól példázzák, hogy a porphyriák pontos diagnózisának felállításához némelykor szükséges lehet a DNS szekvenálásra, ugyanakkor a környezet moduláló hatása is jól nyomon követhető. Semmelweis Egyetem Molekuláris Neurológiai Klinikai és Kutatási Központ1, DEOEC Neurológiai Klinika2 A PMP22 gén deléciójának és az EGR 2 gén mutációjának együttes előfordulása a CMT 1/a herediter sensomotoros neuropathiás betegben Reményi Viktória1, Szabó Antal2, Gál Anikó1, Mechler Ferenc2, Molnár Mária Judit1 Háttér: A  herediter neuropathiák hátterében különböző okok állhatnak, melyek öröklődhetnek autoszómális dominánsan, recesszíven, valamint X kromoszómához kötötten, de mitokondriális diszfunkció is szerepet játszhat. A  neuropathia hereditaria sensomotorica HMSN legáltalánosabb formája a Charcot-Marie-Tooth (CMT) betegség. A  CMT demielinizációs formája a CMT 1. A CMT 1/a esetek körülbelül 70%-át a PMP22 gént tartalmazó 1.5 Megabázis méretű 17p11.2-12 kromoszóma szegmens dominánsan öröklődő duplikációja okozza. Ezzel szemben a HNPP-t ugyanezen 1.5 Megabázis hosszúságú szakasznak a reciprok deléciója okozza. CMT1A heterozigóta személy a PMP22 gén allélekből 3-at tartalmaz, míg a HNPP heterozigóta beteg csak egyet. Metodika: A PMP22 gén men�nyiségi vizsgálatát Real-Time PCR módszerrel végeztük. Az EGR2 gén két exonját ABI Prism 3100 típusú szekvenátorral bidirekcionálisan szekvenáltuk. A kapott szekvenciákat a humán genom referencia szekvenciájához illesztettük Eredmények: A 44 és 48 éves férfi 72

testvérpár tünetei a húszas éveik elején kezdődtek distalis típusú izomatrófiával és gyengeséggel. Jelenleg a felső végtagokban közepesen súlyos, az alsó végtagokban súlyos distalis típusú parézis észlelhető, a saját reflexeik hiányoznak. Az ENG vizsgálat súlyos demyelinisatios típusú neuropathiat mutatott. A  fiatalabb beteg n.suralis biopsziájában segmentalis demyelinisatiot láttunk. Édesapjuk is hasonló betegségben szenved. A molekuláris genetikai vizsgálat az idősebb betegnél PMP22 gén deléciót talált, amely azonban nem volt jelen öccsénél, akinek a klinikai tünetei súlyosabbak voltak. Ezen fiatalabb betegnél az autoszomális domináns öröklődésű MPZ génben eltérést nem találtunk, viszont az EGR 2 gén 4-es exonjában c. 1142 G>A (Arg381His) patogén szubsztitúció igazolódott, mely a második Zn-ujj doménben okoz károsodást, így rontva az interakciót a DNS-sel. Diszkusszió: A  PMP22 gén deléciójának és az EGR 2 gén patogén mutációjának együttes jelenléte csak kis mértékben súlyosbította a klinikai képet. Az irodalomban már közölt c. 1142 G>A (Arg381His) mutáció összefüggést mutatott agyideg érintettséggel, mely viszont egyik betegünknél sem volt észlelhető. Pécsi Tudományegyetem, Laboratóriumi Medicina Intézet1, Pécsi Tudományegyetem, Gyógyszerészeti Intézet és Egyetemi Gyógyszertár2, Pécsi Tudományegyetem, Családorvostani Intézet3 A magyar populáció CYP2D6 és CYP2C19 allélfrekvencia analízise AmpliChip CYP450 teszttel Rideg Orsolya1, Háber Ágota2, Várnai Réka3, Botz Lajos2, Kovács Gábor L.1 Bevezetés. A  CYP2D6 és CYP2C19 enzimek napjaink leggyakrabban alkalmazott gyógyszereinek 15-25%-át metabolizálják. Génjeiket nagyfokú polimorfizmus jellemzi. A  különböző allélvariánsok funkcionális jelentőséggel bírnak, egyes változatok enzimaktivitás változást, valamint nem funkcionáló enzimet eredményezhetnek, előidézve a gyógyszeres kezelés hatékonyságának interindividuális variabilitását. A CYP2D6 allélvariánsok 4, gyenge (PM), intermedier (IM), extenzív (EM) és ultragyors (UM) metabolizáló fenotípusokat, míg a CYP2C19 allélvariánsok PM és EM fenotípusokat adnak. A különböző allélek előfordulási gyakorisága etnikai különbségeket mutat. Bár a gyakori allélvariánsok farmakogenetikai vizsgálata elterjedt, addig a ritka, ám jelentős változatok, duplikációk és deléciók monitorozása nem jellemző, ismereteink hiányosak. Anyag és módszer. A vizsgálat 112, egészséges, a magyar populációt reprezentáló önkéntes bevonásával történt, perifériás vérből izolált genomiális DNS mintákon, AmpliChip CYP450 teszttel (Roche). Az eljárás 33 CYP2D6 és 3 CYP2C19 allél egyidejű vizsgálatát teszi lehetővé, s a genetikai információ mellett megadja a hozzájuk tartozó prediktív fenotípusokat is. Eredmények. Eredményeink szerint a CYP2D6 prediktív fenotípusok a következően alakultak: 1,9% UM, 6,5% IM, 8,3% PM, és 83,3% EM. Míg a CYP2C19 enzim esetében a populáció 1,8%-át PM, 98,2%-át EM fenotípusok jellemezték. Konklúzió. Az általunk folytatott, CYP2D6 és CYP2C19 enzimek micoarray alapú, genetikai analízise, mind a magyar populációt, mind az európai kaukázusi populációt tekintve jelentős. A vizsgálat allélfrekvencia és prediktív fenotípus eredményei illeszkednek a kaukázusi átlaghoz, ugyanakkor a ritka allélek, deléciók és duplikációk előfordulásáról többlet információt nyújt. Reményeink szerint eredményeink alapjául szolgálhatnak további, a CYP2D6 és CYP2C19 allélfrekvenciát különböző betegségcsoportokban vizsgáló pharmakogenetikai tanulmányokhoz. A prezentált munka a 78480-as számú OTKA pályázat támogatásával készült. 73

PTE-ÁOK Orvosi Genetikai Intézet1, Koch Róbert Kórház, Edelény2 INTERLEUKIN-23 RECEPTOR GÉN HAPLOTÍPUSOK SZEREPE IMMUNMEDIÁLT KÓRKÉPEKBEN Sáfrány Enikő1, Szabó Melinda2, Melegh Béla1 Az interleukin-23 receptor (IL23R) gén az IL23 citokint kötő receptor egyik alegységét kódolja. Az IL23 a naív CD4+ T-sejtek fejlődését tereli a T-helper 17 (Th17/ThIL-17) irányba, melyek ezután gyulladásos citokineket termelnek és ily módon szerepet játszanak autoimmun és immunmediált betegségek kialakulásában. Hét természetes variáns (rs1004819, rs7517847, rs7530511, rs10489629, rs2201841, rs10889677, rs11209032) által képzett haplotípusok előfordulási gyakoriságát vizsgáltuk pikkelysömörös, illetve Bechterewkóros betegekben, valamint egészséges kontroll személyek körében. A főbb azonosított haplotípusoknak a következők bizonyultak: ht1 ATCACAA, ht2 GGCGTCG, ht3 ATCACAG, ht4 GGCATCG, ht5 ATCACCA, ht6 AGCACAA. Pikkelysömör esetében a ht1 és ht2 előfordulása szignifikánsan gyakoribb volt, mint az egészséges kontrollok közt, a ht4 és ht5 ugyanakkor ritkábbnak bizonyult. A Bechterew-kóros csoportban a ht1 és a ht3 mutatott szignifikánsan emelkedett, a ht4 és ht6 pedig csökkent prevalenciát a kontroll populációhoz képest. Vizsgálatunk alapján elmondható, hogy nem csupán az egyes polimorfizmusok, hanem azok haplotípusai is eltérést mutathatnak különböző a immunmediált betegségek, illetve az egészséges populáció közt. A haplotípus eloszlások meghatározása segítséget nyújthat az egy betegség csoportba tartozó kórképek közötti hasonlóságok és eltérések elkülönítésében, valamint felfedhet olyan hatásokat, melyek a pontmutációk vizsgálatakor észrevétlenek maradnak. Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet1, ELTE Pszichológiai Intézet2 Új targetek a pszichogenetikában Sasvári-Székely Mária1, Kovács-Nagy Réka2, Székely Anna2, Elek Zsuzsanna1, Rónai Zsolt1 A pszichogenetikai kutatások klasszikus kandidáns génjei elsősorban a neurotranszmitterek szintéziséért, bontásáért és transzportjáért felelős komponensek. A vizsgált polimorfizmusok ritkábban a fehérje kódoló régiójában, sokszor pedig a transzkripciós szabályozásban feltételezetten szerepet játszó 5’ régióban, esetleg az intronokban találhatók. Az utóbbi időben előtérbe került a transzlációs szabályozásért felelős mikro-RNS kötőhelyek polimorfizmusok tanulmányozésa (miR SNP), melyek a kandidáns gének 3’ nem-transzlálódó régióban (3’UTR) lokalizálódnak. Laboratóriumunkban intenzív kutatás indult el a miRSNP-k azonosítása és funkcionális vizsgálata területén. 960 személy DNS mintáin olyan gének feltételezett miR SNP-jét határoztuk meg, melyek új tragetként szerepelhetnének a pszichogenetikai vizsgálatokban. Egyik érdekes eredményünk a wolframin gén kétféle mikroRNS kötőhelyével kapcsolatos: az egyik pszichiátriai rendellenességgel, a másik a 2-es típusú diabetesszel mutatott szignifikáns asszociácót, mely szövet-specifikus mikroRNS kötőhelyek lehetőségére utal. Eredményünket alátámasztja az a tény, hogy a wolframin gén mutációi okozta wolframin szindróma diabetesszel és neurológiai rendellenességekkel jár, de a pontos mechanizmus tisztázásához további molekuláris-funkcionális vizsgálatok szükségesek. A polimorf mikroRNS kötőhelyek vizsgálata egy új, funkcionális megközelítés a kandidáns génvizsgálatokban, mely nemcsak a transzlációs szabályozás megismeréséhez segíthet hozzá, de új célpontokat is szolgáltathat a gyógyszeriparnak. A kutatás támogatói: ETT 259/2009 és OTKA K81466. 74

Országos Környezetegészségügyi Intézet A dystrophia myotonica I. típus molekuláris genetikai analízisének tapasztalatai; adatbázis létrehozása a TREAT-NMD konzorcium keretében Schuler Eszter, Dudás Beáta, Pikó Henriett, Téglás Barbara, Karcagi Veronika A Dystrophia myotonica 1. típusa (DM1) az egyik leggyakoribb izomdystrophia, amely autoszomális domináns módon öröklődik, 1/8000 prevalenciával. A  betegséget multiszisztémás kórkép jellemzi: myotonia, atrophia, szívizom vezetési rendellenesség, endokrin zavarok, valamint cataracta és mentális retardáció; a klinikai tünetek családok között és családokon belül is nagyon változatosak. A  betegség hátterében egy instabil citozintimin-guanin (CTG) trinukleotid repeat expanzió áll, amely expanziót a dystrophia myotonica protein kináz (DMPK) gén (19q13.3) 3’-át-nem-íródó régiójában mutatták ki. A  trinukleotid repeat (CTG)n szám egészséges emberekben 5-34, a 34 fölötti repeat szám a betegséggel asszociál. A CTG expanzió mérete alpján három altípust különböztethetünk meg: (i) az enyhe (50-150 kópia), (ii) klasszikus (~100-1000 kópia) és (iii) a kongenitális forma (>1000 kópia). A betegségre jellemző az anticipáció, amely szerint az öröklődés során az utódgenerációkban az expanzió mérete egyre növekszik, a betegség fenotípusa súlyosbodik. Laboratóriumunk célja volt, hogy olyan korszerű molekuláris genetikai vizsgálatokat vezessünk be a dystrophia myotonica betegség diagnosztizálásában, amely hozzájárul a pontos és gyors differenciál diagnózis megadásához, valamint az ismétlődési kockázat csökkentéséhez magzati vizsgálatok bevezetésével. A CTG ismétlődés méret-meghatározását nagy expanzió esetén (kb. 0,5 kb felett) Southern blot analízissel végezzük. A pontos meghatározást kisebb expanzióknál a klasszikus PCR reakció mellett az új TP-PCR (triplet primed) módszerrel valósítjuk meg, melynek lényege egy kétlépcsős PCR reakció: az első lépésben a repeatekre specifikus primert használva képződő PCR termékeket a reakció második szakaszában fluoreszcens primerekkel amplifikáljuk, így a termékek pontos mérete (1-200 repeat-ig) szekvenáló gélelektroforézissel megadható. Eddig 79 beteget vizsgáltunk meg Southern blot analízissel és 40 esetben igazoltuk a DM1 betegséget. A betegek CTG expanzió méretének pontos meghatározása TP-PCR módszerrel folyamatban van. Diagnosztikai munkánk alapján, a neuromuscularis betegségek gyógyítását célul kitűző TREAT-NMD konzorcium közreműködésével, megkezdtük a magyar betegek pontos klinikai és genetikai adatait tartalmazó DM1 adatbázis létrehozását. PTE Orvosi Genetikai Intézet TIOPURIN S-METILTRANSZFERÁZ GÉN POLIMORFIZMUSAINAK VIZSGÁLATA MAGYAR ÉS ROMA POPULÁCIÓKBAN Sipeky Csilla, Melegh Béla Célkitűzés: A  6-merkaptopurin és az azatioprin immunszupresszáns hatását alkalmazzák az akut lymphoid leukémia, autoimmun betegségek, gyulladásos bélbetegségek és szervtranszplantációk kezelésére. A tiopurinok relatíve szűk terápiás indexe miatt azonban komoly mellékhatások léphetnek fel. A tiopurinok s-metilációját a TPMT enzim katalizálja, mely a kaukázusiak 10%-ban közepes, míg 0.3%-ban alacsony enzimaktivitással rendelkezik. A TPMT gén interindividuális variabilitásáért a TPMT*2 (G238C, rs1800462), TPMT*3B (G460A, rs1800460) és a TPMT*3C (A719G, rs1142345) allélok felelősek. A kaukázusi populációban a leggyakoribb allél a *3A (G460A és A719G). Mivel a TPMT polimorfizmusok előfordulása számottevő etnikai különbséget mutathat, ezért vizsgálatunk célja tanulmányozni a TPMT polimorfizmusok genotípus, allél és haplotípus frekvenciáit a roma mintákban, 75

összevetve a kaukázusi eredetű magyar populációval. Módszerek: A  vizsgálatban 273 magyar és 186 roma mintát elemeztünk. A  genotipizálást PCR-RFLP technikával végeztük. Eredmények: A TPMT polimorfizmusok minor alléljának hordozása a magyar és a roma populációkban: 238C (0.002 vs. 0.000), 460A (0.009 vs. 0.013), 719G (0.015 vs. 0.016). A  TPMT*1 normál allél a magyar és a roma populációban is hasonló arányban található (97.6% vs. 97.0%). A TPMT*2 allél csak a magyar populációban volt detektálható (0.2%). A TPMT*3B és *3C allélokkal a magyar populáció 0.4-0.4%-a, míg a romák 0.3-0.5%-a rendelkezik. A TPMT*3A volt a leggyakoribb allél mindkét popolációban, magyaroknál 1.5% és romáknál 2.2%-ban volt jelen. Ezek az emberek az intermedier metabolizálók csoportjába tartoznak, kevesebb TPMT enzimmel, alacsonyabb TPMT enzimaktivitással rendelkeznek, és így a tiopurin tixicitás kockázata nagy. A mutáns allélok teljes száma a magyar populációban 2.4% míg a romákban 3.0%, így a TPMT polimorfizmusok vizsgálata orvosilag indokolt. Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar Cisztás fibrózis ellátásának jellemzői Magyarországon Sipos Valéria1, Kovács Nóra1, Sándor János1 Az Európai Unió ajánlásainak megfelelően a ritka betegségek ellátásának hatékonyságát a szakértői központokba koncentrált ellátás megszervezésével lehet megalapozni. Magyarországon formális minősítési rendszer nem működik, ami alapján a központok kialakítása és a bennük folyó munka értékelése megvalósítható lenne, de a betegforgalom alapvetően koncentrálódik egy-egy munkacsoport köré. A cisztás fibrózis esetében megvizsgáltuk, hogy a járó- és fekvőbeteg szakellátás teljesítmény-elszámolási adatbázisának alapján milyen mértékben koncentrálódik jelenleg a betegellátás. Az alapadatbázist az Országos Egészségbiztosítási Pénztár bocsátotta rendelkezésünkre 2004-2006 időszakra vonatkozóan. Az epidemiológiai jellegű és a betegutakkal kapcsolatos indikátorokat az EU Rare Disease Task Force ajánlásai alapján számítottuk. A járóbeteg szakellátási adatok alapján 1359 beteget lehetett azonosítani, ami alapján számított prevalencia (1,3/10000) megfelel a nemzetközileg elfogadott gyakoriságnak. Ennek megfelelően az adatbázis jó közelítéssel valós képet mutat a hazai epidemiológiai viszonyokról. Az ellátásban 152 ellátó vesz részt, 8 intézmény látta el a betegek felét. Az egy beteg évenkénti ellátási száma (epizódszáma) igen jelentős területi változékonyságot mutat, ami az ellátás különböző elvek szerinti szervezésének indikátora. A betegek 12%-a utazik több, mint 100 km-t a járóbeteg-szakellátás igénybevételekor. Mind a járó, mind a fekvőbeteg ellátásban megfigyelhető, hogy minél nagyobb az intézmény betegforgalma, annál nagyobb az egy esetre eső ellátási epizódok száma, ami alapján valószínűsíthető, hogy a nehezebben kezelhető esetek ellátását a jobban kiépített centrumok látják el. A jelenlegi ellátás-koncentráció mellett valószínűleg nem okozna jelentős változást a gondozott betegek intézményenkénti számában, ha a betegek ellátására az EU ajánlásainak megfelelően kialakított centrumok működnének, ugyanakkor a formális akkreditáció és minőség-ellenőrzés lehetősége miatt az ellátás minősége valószínűleg a jelenlegihez képest tovább javulna.

76

DEOEC, Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ, Regionális Genetikai Laboratórium1, DEOEC, Urológiai Klinika2, DEOEC, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika3 Meddő házaspárok genetikai kivizsgálása Sümegi Andrea1, Balogh Erzsébet1, Ujfalusi Anikó1, Mokánszki Attila1, Varga Attila2, Jakab Attila3, Sápy Tamás3, Oláh Éva1 Hazánkban - a fejlett országokhoz hasonlóan - a reproduktív korú házaspárok 15%-a meddő. Az esetek 40-50%-ában a férfi, míg 50-60%-ában a nő infertilitása/szubfertilitása miatt nem jön létre a kívánt terhesség. Ennek hátterében urológiai/andrológiai, illetve nőgyó­ gyászati okok, vagy a hormonszintézis zavarai állhatnak. A férfi betegek kb. 15%-ában, míg a nők kb. 10%-ában genetikai eltérés – kromoszóma aberráció, vagy génmutáció – felelős a meddőség kialakulásáért. Az infertilitás genetikai háttere komplex és szerteágazó, intenzív kutatások tárgyát képezi. A mindennapi gyakorlatban az alábbi genetikai eltérések kimutatására van lehetőségünk: a klinikai kivizsgálást követően az első lépést a hagyományos citogenetikai vizsgálat jelenti, amely perifériás vér limfocita kultúrából kiegyensúlyozott transzlokáció, vagy nemi kromoszóma eltérés kimutatására szolgál. Az észlelt eltérés pontosítására FISH vizsgálatot végezhetünk: vizsgáljuk a mozaikosság mértékét, az SRY gén jelenlétét vagy hiányát, delécióját vagy transzlokációját. Ezeket a vizsgálatokat laboratóriumunkban végezzük. A  molekuláris genetikai vizsgálatok közül a nem-obstruktív azoospermiás, és oligozoospermiás férfiak esetében az Y kromoszóma hosszú karján előforduló mikrodeléciók kimutatásának, illetve congenitalis vas defferens hiány esetén a CFTR gén mutáció-analízisének van jelentősége. Férfi CFTR-mutáció hordozóság esetén a női partner vizsgálata is javasolt. Ezek a meghatározások a DEOEC-en a KBMPI-ben történnek. Oligo- és amenorrheás valamint korai petefészek elégtelenségben szenvedő nőkben, illetve az asszisztált reproduktív eljárások során a petefészek stimulációjára rosszul reagáló nők esetében indokolt az FMR-1 gén molekuláris genetikai vizsgálata. Laboratóriumunkban az FMR-1 gén tripletexpanzióját PCR és Southern–Blot technikával határozzuk meg. A premutációs nők kiszűrése a full mutációs férfi utód születésének a megelőzését is szolgálja. A fenti diagnosztikus vizsgálatokon túl kutatási céllal vizsgáljuk az Y kromoszóma AZF régiójában fellépő parciális mikrodeléciókat, illetve FISH technikával a spermiumokban fellépő aneuploidia, diploidia gyakoriságát és a kromoszómák szegregációját. Célunk, hogy genetikai tesztek segítségével a DEOEC más intézeteiben, a Szülészeti és Nőgyógyászati és az Urológiai Klinikán, a KBMPI-ben, valamint a Kaáli Intézetben végzett vizsgálatokat kiegészítve teljesebbé tegyük a meddő házaspárok kivizsgálását, ezáltal segítve őket problémájuk megoldásában. MTA-SZTE Dermatológiai Kutatócsoport1, SZTE Bőrgyőgyászati és Allergológiai Klinika, Szeged2, Victor Babes Egyetem, Temesvár, Románia3 Genetikai hajlamosító faktorok azonosítása és vizsgálata az acne vulgaris patogenezisében Szabó Kornélia Ágnes1, Tax Gábor2, Dragos Theodorescu Brinzeu3, Koreck Ildikó2, Kemény Lajos1 Munkacsoportunk az egyik leggyakoribb gyulladásos bőrbetegség, az acne vulgaris kialakulásában szerepet játszó tényezőket vizsgálja. Ismert, hogy Propionibacterium acnes (P. acnes) kommenzális baktérium a tenyésztett humán keratinocitákban veleszületett immunfolyamatokat indít, melyek szabályozásában a tumor nekrózis faktor alfa (TNFα) citokin fontos szerepet játszik. Célunk ezért annak eldöntése volt, hogy a TNFA gén promóter régiójában található egynukleotidos polimorfizmusok (SNP) szerepet játszanak-e az acnéra való 77

hajlam kialakításában. Retrospektív eset-kontroll vizsgálat keretében, 229 acnés betegtől és 126 kontroll egyéntől származó vérminták felhasználásával a TNFA a gén -1031, -863, -857, -308, -238 jelű SNP-inek szerepét tanulmányoztuk. Az betegeket a tüneteik súlyossága alapján három alcsoportba soroltuk (acne comedonica, acne papulo-pustulosa, acne conglobata), és vizsgálatainkat PCR-RFLP módszerrel végeztük. Eredményeink alapján a -857C>T polimorfizmus esetében a ritka T allél védő szerepet tölt be az acne kialakulása során (χ2 teszt, p=0,01), mely hatást in vitro riporter konstrukciók létrehozásával, és ezek tranziens transzfekciós kísérletekben történő jellemzésével vizsgáljuk humán keratinocitákban. A -308-as SNP-nek acnéra hajlamosító hatását is megfigyeltük az általunk vizsgált populáció nőtagjaiban (χ2 teszt, p=0,022). A továbbiakban arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy a TNFA -308-as polimorfizmus esetében megfigyelt hatás oka maga az SNP, vagy azt a vele szorosan kapcsolt más polimorfizmusok eredményezik. Ennek eldöntésére a fenti SNP-vel szorosan kapcsolt 8.1-es jelű ősi haplocsoport előfordulási gyakoriságát vizsgáljuk kontroll és acnés egyénekben. Eredményeink hozzájárulhatnak az egyik leggyakoribb bőrbetegség, az acne vulgaris molekuláris patogenezisének jobb megismeréséhez. DEOEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ1, DEOEC Radiológia Klinika, Neuroimaging Központ2, Dept. of Clinical Genetics, Academic Medical Centrum, Amsterdam, The Netherlands3 Say-Barber/Biesecker/Young-Simpson szindróma – a Blepharophimosismentális retardáció társulásának egy különleges esete Szakszon Katalin1, Jakab András2, Bessenyei Beáta1, Balogh Erzsébet1, Alida C. Knegt3, Berényi Ervin2, Oláh Éva1 A Blepharophimosis-mentális retardáció szindrómacsoport elnevezést olyan multiplex veleszületett rendellenességek jelölésére használjuk, amelyekben vezető tünet a szemrések szűkülete, a ptosis, és a változó mértékű értelmi fogyatékosság. A  korábban Ohdoblepharophimosis szindrómaként ismert betegségcsoport heterogenitása szükségessé tette bizonyos alosztályok megkülönböztetését, amelynek szempontjait Verloes és munkatársai (Am J Med Genet A. 2006., 140(12):1285-96.) ismertették először 2006-ban - az ő klasszifikációjuk azóta is az egyetlen elfogadott kritériumrendszer a betegek besorolásában. A szerzők egy kétéves gyermek esetét mutatják be, aki a Blepharophimosis-mentális retardáció csoportba tartozó ritka tünetegyüttesben, Say-Barber/Biesecker/Young-Simpson (SBBYS) szindrómában szenved. Klinikai megjelenését többszörös veleszületett rendellenességek határozzák meg - az obligát blepharophimosis, ptosis, és értelmi fogyatékosság mellett szájpadhasadék, fogazati rendellenességek, külső hallójárat szűkület, féloldali siketség és hypothyreosis jellemzik. Különlegességét az adja, hogy hasonló szindrómából eddig alig néhány eset ismert, és a háttérben álló lehetséges genetikai mechanizmust mindeddig nem tisztázott. Klinikai Genetikai Központunkban kariotipizálást és subtelomericus FISH vizsgálatokat végeztünk, ezek negativitásának birtokában pedig külföldi kooperáció bevonásával megtörtént a gyermek és a két szülő CGH vizsgálata - klinikailag releváns eltérést a témában rendelkezésre álló közlésekhez hasonlóan mi sem találtunk. A mentális retardáció kialakulásának tisztázása érdekében a fentieket funkcionális neuroimaging-gel egészítettük ki - a frakcionált anisotropia, diffúziós tensor és fiber trajectory leképezéseken a jobb oldalkamra elülső szarvánál a fehérállomány súlyos dezorganizációja és az ott futó pályarendszerek megszakadása látszik. Ismereteink szerint hasonló funkcionális vizsgálat a blepharophimosis-mentális retardációk esetében nem volt még, és bár lehet, hogy a fenti eltérések erre az egyetlen 78

esetre limitáltak, nem zárható ki, hogy más betegekben is kimutathatóak lennének, így közelebb kerülnénk a mentális retardáció okának megértéséhez ebben a szindrómacsoportban. ELTE-PPK, Pszichológiai Intézet1, Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet2 Kognitív feladatok reakcióidejének kandidáns génvizsgálata Székely Anna1, Varga Gábor1, Katonai Enikő Rózsa1, Sasvári-Székely Mária2 A kognitív teljesítmény örökletessége jelentős, a kandidáns génvizsgálatok elsősorban a dopaminerg rendszer fehérjéit kódoló régiókat tesztelték. Az asszociáció-elemzések egyegy kognitív funkcióra koncentráltak, melynek eredményeként például a D4-es dopamin receptor gén kódoló régiójában található hosszúság polimorfizmus (DRD4-VNTR) 7-szeres ismétlődésű változatát összefüggésbe hozták a figyelmi teljesítménnyel, és figyelmi diszfunkciókkal. Az egészséges felnőtt reakcióidő teljesítményt eddig még csak kevesen vizsgálták, ezekben jellemzően egyetlen gyors válaszokat igénylő, egyszerű, kognitív feladatot használtak. Jelen vizsgálatunkban egy 300 fős fiatal felnőtt mintán vettünk fel különböző reakcióidő teszteket, melyek a fókuszált figyelmi funkciók mellett a válaszgátlást, illetve a verbális funkciókat mérték szókiolvasás vagy kép-megnevezés alapján. A fájdalommentes módszerrel vett DNS minta alapján szakirodalmi adatokra támaszkodva azonosítottuk a vizsgálat szempontjából releváns génváltozatokat. Az egyes feladat-típusok asszociáció-elemzése mellett a személyekre jellemző standardizált átlagos reakcióidő alapján egy feladat-független, általános válaszsebességét mérő lehetséges endofenotípus mérőszámot is kidolgoztunk. Eredményeink alapján a DRD4-VNTR 7-szeres ismétlődésű változatát hordozó csoport standardizált válaszsebessége szignifikánsan alacsonyabb, mint azoké, akik nem hordozzák ezt a génváltozatot (p=.0001). Ez a hatás nemektől független, és nem fáradási hatásoknak tudható be. Ugyanakkor bizonyos helyzeti tényezők, például a feladat nehézsége fontos szerepet játszanak ebben az összefüggésben. Ugyanazon feladattípuson belül, a nehezebb válaszokra erőteljesebb DRD4-VNTR hatást tapasztaltunk. Más dopaminerg polimorfizmusok nem mutattak összefüggést a feladat-független reakcióidő endofenotípussal. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az egészséges személyek kognitív teljesítményének egyéni különbségeit alakító örökletes faktorok közül a dopamin D4-es receptort gén 7-szeres ismétlődésű változata egy válaszsebességet csökkentő tényező. Eredményeink fontos adalékok a kognitív teljesítmény örökletes faktorainak feltárásához, valamint a helyzeti, környezeti tényezők szerepének azonosításához. A kutatás támogatója: OTKA K81466. MTA-SZTE Dermatológiai Kutatócsoport1, SZTE ÁOK Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika2, The International Centre for Geneteic Engeneering and Biotechnology, Trieste, Italy3 Szomatikus és csírasejtvonal mutációk azonosítása melanomában Széll Márta1, Balogh Klára2, Polyánka Hilda1, Franco Pagani3, Kemény Lajos2, Oláh Judit2 A melanoma malignum, a legrosszabb prognózisú bőrrák multifaktoriális betegség, melynek kialakulásában mind környezeti, mind örökletes tényezők szerepet játszanak. Mivel a melanoma incidenciája mind hazánkban, mind világszerte nagymértékű növekedést mutat, egyre nagyobb jelentősége van diagnosztikájában és terápiájában is a szomatikus és csírasejtvonal mutációk ill. polimorfizmusok azonosításának. Az összefoglaló előadás 79

első részében azokról az áttörő jelentőségű genomikai kutatásokról lesz szó, amelyek a melanoma növekedése során keletkező szomatikus mutációk azonosítását követően célzott terápiás megoldásokat eredményeztek. Az előadás második részében a melanoma pathogenezisében szerepet játszó ciklin dependens kináz 2A (CDKN2A) és melanokortin-1 receptor (MC1-R) csíravonal mutációk és polimorfizmusok jelentősége kerül ismertetésre, saját adatok bemutatásával. MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport1, Semmelweis Egyetem, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Kutatólaboratórium2 Az örökletes angioödéma rohamok gyakoriságát és súlyosságát befolyásoló genetikai variációk vizsgálata Szilágyi Ágnes1, Csuka Dorottya2, Varga Lilian2, Farkas Henriette2, Füst György2 A visszatérő ödémás rohamok formájában jelentkező örökletes angioödéma (Hereditary Angioedema (HAE)) olyan ritka, domináns öröklődésű kórkép, amely a C1 észteráz inhibitor (C1INH) deficienciája miatt alakul ki. A  betegség első tüneteinek megjelenése valamint a rohamok lokalizációja, súlyossága és gyakorisága nagy varianciát mutat az egyes betegek között, gyakran még az egy családba tartozó, tehát azonos C1INH mutációt hordozó betegek között is. A különféle provokáló faktorok (stressz, sérülés, fertőzés, stb.) mellett az eltérő genetikai háttér is befolyásolhatja a tünetek változatos manifesztációját. Munkacsoportunk célul tűzte ki több, a betegség patogenezisében szerepet játszó gén polimorfizmusai valamint a betegség tüneteinek súlyossága közötti kapcsolat analízisét. A vizsgálatba bevontuk a magyarországi HAE regiszterben szereplő összes beteget (127 beteg, 48 független ember és rokonaik). PCR illetve real-time PCR alapú technikákkal genotipizáltuk a bradikinin B2 receptor gén 9 bp inzerciós/deléciós polimorfizmusát, a mannóz-kötő lektin génjének három aminosavcserét eredményező polimorfizmusát, a C4-es komplement fehérje génjének kópiaszám variációját valamint egy egybázisos nukleotidcserét a XII. faktor génjében. A vizsgált polimorfizmusok független és addiktív prediktornak bizonyultak az első ödémás tünetek megjelenése, a C1 inhibitor koncentrátum adásának szükségessége valamint a rohamok átlagos éves gyakorisága tekintetében. A vizsgált variációk szerepe a több éve profilaktikus kezelésben részesülő betegekben is kimutatható volt. Eredményeink elsőként mutatják, hogy az örökletes angioödéma rohamok súlyosságát genetikai faktorok is befolyásolják, ezek vizsgálata a jövőben segítséget nyújthat a HAE betegekkel foglalkozó klinikusoknak a megfelelő terápiás módszer kiválasztásában. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Javítja-e a praenatalis ultrahang-diagnosztika hatékonyságát a 3D technika alkalmazása a terhesség első trimesterében? Tankó András A terhesség első trimesterében zajló organogenesis miatt az embryonalis periódus és a korai fetalis időszak a humán fejlődés legkritikusabb részét képezi. Az ilyenkor bekövetkező zavarok többnyire súlyos következményekkel járnak és különböző fejlődési rendellenességek kialakulását eredményezik. A gestatio 12. hetére az embryo szerveinek differenciáltsága és méretnövekedése, valamint topoanatómiai jellegzetességeinek kialakulása egyre több részletre kiterjedő ultrahangvizsgálatot tesz lehetővé. A terhesség első trimesterében végzett ultrahangvizsgálat alkalmával számos képletet kell megítélnünk, illetve több méretet 80

is meg kell határoznunk, valamint bizonyos anatómiai-sonodysmorphologiai értékelést is el kell végeznünk ahhoz, hogy a kóros koraterhességi állapotokat, a fejlődési és chromosomarendellenességeket idejekorán felismerjük. A mindennapi gyakorlatban - a 2D technikával végzett ultrahangvizsgálat során - gyakran szembesülünk annak hátrányaival: hüvelyi vizsgálófejjel a transversalis sík, míg hasfalon keresztül pedig a coronalis metszet nem érhető el. Mindezek mellett a vizsgálható síkok száma is behatárolt. Ráadásul hüvelyi vizsgálófejjel manipulációs lehetőségünk is korlátozott. 3D technikát alkalmazva ezen hátrányok kikü­ szöbölhetők: a (tárolt) volumenből elforgatás révén számtalan virtuális 2D képet nyerhetünk és a különböző 3D/4D megjelenítési módok lehetősége is adott. A szülészeti gyakorlatban – így az első trimesterben – történő felhasználásával a magzat anatómiai viszonyairól pontosabb képet nyerhetünk, a többsíkú megjelenítésnek köszönhetően, illetve a kóros képletek térbeli ábrázolásával egyre több rendellenességre és egyre korábban deríthetünk fényt. A  konvencionális kétdimenziós eljárással gyanított elváltozások mibenlétének tisztázása révén pedig jelentősen javítható a diagnosztikus pontosság is. A szerző érdekesebb eseteinek bemutatása kapcsán összehasonlítja a 2D és 3D képalkotás sajátosságait, rámutat a 3D ultrahangvizsgálat alkalmazásából származó előnyökre és említést tesz a módszer korlátairól is. Megállapítja, hogy a 3D technika a konvencionális 2D képalkotásnak nem alternatívája, azt önmagában nem pótolja, csupán kiegészíti. A két módszer együttes alkalmazása a leghatékonyabb, hozzáértő szakember kezében igen pontos diagnózishoz vezethet már sokszor a terhesség első trimesterében is. Zala Megyei Kórház Reprodukciós problémával küzdő párok kivizsgálása, genetikai okok és autoimmun kórképek a háttérben Tihanyi Mariann, Kovács Mónika, Gasztonyi Beáta, Hartwig Marianna Reprodukciós elégtelenség alatt értjük a férfi és női eredetű meddőség különböző formáit, és az ismétlődő vetélést, amennyiben egyértelmű nőgyógyászati vagy andrológiai tényező nem deríthető ki. A  primer sterilitás 10-15%-ra, az ismétlődő vetélés pedig 15-20%-ra tehető. Mindkét kórforma hátterében különböző genetikai (2-4%), hormonális, nőgyógyászati, andrológiai, immunológiai tényezők állhatnak. A reprodukciós problémával küzdő párok kivizsgálása során kórházunkban első lépésként anamnézis felvétel, fizikális vizsgálat történik. Férfi pácienseknél spermavizsgálat, női páciensek esetében hormon meghatározások, STD szűrések, kromoszóma vizsgálat és immunológiai kivizsgálás, kismedencei UH, HSG, szükség szerint hysteroscopia, laparoscopia. Kiegészítő vizsgálatként endokrinológiai, férfiaknál andrológiai szakvizsgálat is szóba jön. Genetikai kivizsgálás középpontjában a perifériás vérből történő kromoszóma meghatározás, szükség szerint molekuláris citogenetikai (nemi kromoszómák FISH), Y kromoszóma molekuláris genetikai vizsgálata, az immunológiai kivizsgálás középpontjában pedig az antifoszfolipid-szindróma igazolása áll. Emellett autoimmun thyreoiditis irányában thyreoidea-peroxidáz elleni antitest meghatározására törekszünk, mivel az első trimeszterben végzett szűréssel az anyák 5-10%-ában anti-TPO mutatható ki, ez az esetek 15%-ában jár együtt szubklinikus, vagy manifeszt pajzsmirigy-diszfunkcióval. Vizsgáljuk továbbá a lisztérzékenységre utaló antiszöveti-transzglutamináz antitestet, hiszen az egyébként tünetmentes coeliakia előfordulhat a sterilitás hátterében. A spermium elleni antitest nőkben allo-, férfiakban pedig autoantitestként termelődik. Diagnosztizált betegeinknél a megfelelő kezelés (acetil-szalicilát, kis-molekulasúlyú heparin, prednisolon, levothyroxin, gluténmentes diéta) számos esetben 81

vezetett sikeres gyermekvállaláshoz. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a terhességi morbiditások hátterében genetikai és rejtett kóroki tényezőként álló autoimmun betegségek állhatnak. Az antitestek kimutatásával és megfelelő kezelésével a sterilitás/infertilitás egy része megszüntethetővé válhat. DEOEC Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék, Debrecen; 2SE I. sz. Gyermekgyó­ gyászati Klinika, Budapest; 3Heim Pál Gyermekkórház, Budapest; 4Erzsébet Kórház Gyer­ mekgyógyászati Osztály, Hódmezővásárhely; 5DEOEC Népegészségügyi Kar, Családorvosi és Foglalkozás-Egészségügyi Tanszék, Debrecen; 6Városi Egészségügyi Szolgálat, Kiskunhalas AIRE GÉN SZEKVENCIA VARIÁNSOK AUTOIMMUN POLIGLANDULÁRIS SZINDRÓMÁBAN Tóth Beáta1, Halász Zita2, Tar Attila3, Szüts Péter4, Ilyés István5, Petrekánics Zsuzsanna6, Erdős Melinda1, Maródi László1 1

Az 1-es típusú autoimmun poliglanduláris szindróma (APS1) ritka, veleszületett immunhián�nyal járó, autoszómális recesszív öröklődésmenetet mutató, monogénes megbetegedés, amelyre jellemző a krónikus mucocutan candidiasis, a hypoparathyreosis és az Addison-kór. Az AIRE (autoimmun regulátor) gén mutációja következtében a betegek centrális immuntoleranciája sérül, amelynek következtében nagy mennyiségben termelődnek szövet-specifikus autoantitestek. 9 APS1-ben szenvedő betegek és családtagjaik mintáiban végeztük el az AIRE gén mutáció analízisét. Az AIRE gén szekvenálásával 5 betegben a leggyakoribb „finn” mutációt (c.769C>T ) detektáltuk homozigóta formában. További 4 betegben összetett heterozigóta mutációt találtunk (c.769C>T/c.44_66dup26bp; c.769C>T/c.965_977del13bp; c.769C>T/c.1344delC). Az APS1 pontos és korai (klinikai tünetek megjelenése előtti) diagnózisának felállításához nélkülözhetetlen a molekuláris genetikai vizsgálat. Debreceni Egyetem OEC 1Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék, 2Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet; 3Nagyváradi Gyermekkórház, Románia MUTÁCIÓ ANALÍZIS ÉS GÉNEXPRESSZIÓS VIZSGÁLATOK NIEMANN-PICK „A” SZINDRÓMÁBAN Tóth Beáta1, Erdős Melinda1, Bagossi Péter2, Ritli László3, Sümegi János1, Maródi László1 Az autoszómális recesszív öröklődésű Niemann-Pick „A” szindróma (NPDA) hátterében az SMPD1 gén mutációja és gén által kódolt savi szfingomielináz defektusa áll. A betegek neuronális és viscerális szerveiben kóros lipid felhalmozódás figyelhető meg. A tüneteket már újszülött korban jelentkeznek elhúzódó sárgaság és a súlyfejlődés elmaradásának formájában, majd hepatosplenomegalia és a központi idegrendszer degeneratív elváltozása következik be. Három NPDA klinikai tüneteit mutató betegben azonosítottunk az SMPD1 ismert (S248R, W391G) és 2 új (G245D, F570L) mutációját homozigóta és összetett heterozigóta formában. Az új szekvencia variánsok 100 egészségesek kontrollban nem voltak jelen. A transzfektált COS7 sejtekben termelődő normál és kóros fehérjék jelenlétét Western blot-tal igazoltuk. A mutáns savi szfingomielináz aktivitása a normál génről átíródó fehérje aktivitásához képest igen alacsony volt. Eredményeink a két, eddig ismeretlen misszensz mutáció patogenitását igazolták.

82

DEOEC Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika1, DEOEC Klinikai Kutató Központ2 VELESZÜLETETT NAGYOTHALLÁS SZŰRÉSE ÚJSZÜLÖTTKORBAN MOLEKULÁRIS GENETIKAI MÓDSZERREL Tóth Tímea1, Fazakas Ferenc2, Muszbek László2, Sziklai István1 A nagyothallás az egyik leggyakoribb érzékszervi megbetegedés a világon. Minden 1/1000 gyermeknek prelingualis, azaz a beszédfejlődés előtt kezdődő nagyothallása van. Az utóbbi években vált nyilvánvalóvá, hogy a halláscsökkenések legalább 2/3-ért genetikai tényező a felelős. A nagyothalló esetek kb. 70%-a nem szindrómás formában fordul elő, azaz egyéb tünet nem társul hozzá. Leggyakoribb a GJB2 gén (Connexin 26) érintettsége, melynek genetikai hibája prelingualis kezdetű, percepciós típusú, bilateralis és főként súlyos fokú nagyothallást okoz. Az általa kódolt gap junction fehérje (Connexin 26, Cx26) a cochleaban expresszálódik és fontos szerepe van a K+ cirkulációban. A GJB2 a kis gének csoportjába tartozik, egy kódoló exonja van. Az általa kódolt protein 226 aminosavból áll. Jelenleg több mint 100 különböző genetikai eltérés ismert a GJB2 génben. Ezek túlnyomó része reces�szíven öröklődik. Európában a leggyakoribb patológiás eltérést okozó genetikai hibája a 35delG mutáció, amely a recesszíven öröklődő nagyothalló esetek több mint 50%-ért felelős. A 35delG mutáció során egy nukleotid deléciója miatt kereteltolódás (frameshift) jön létre az N-terminális intracelluláris domainben (IC1). Az általunk vizsgált familiáris veleszületett, ismeretlen eredetű nagyothalló esetekben a 35delG deléció allélgyakorisága a 56,5%, míg a sporadikusan jelentkező betegek közt 46,2% volt. Az 500 főből álló halló kontroll csoport 35delG hordozási gyakorisága 1/21 fő (4,8%)-t mutatott. Az otoakusztikus emisszióval lehetőség van az újszülöttkori hallásszűrésre. A tranziens emissziós válasz elmaradása esetén a GJB2 gén 35delG genotipizálása PCR-rel és enzim emésztéssel gyorsan, egyszerűen és viszonylag olcsón elvégezhető. Homozigóta genotípus egyértelműen bizonyítja a halláskárosodást, megkímélve ezzel a csecsemőt a sorozatos egyéb, sokszor költségesebb vizsgálóeljárásoktól, ill. kevésbé megterhelő mind az intézet, mind pedig az újszülött és a család számára. Genetikai vizsgálattal igazolt nagyothalló csecsemőnél már pár hónapos korban elkezdhető a hallókészülékkel történő rehabilitáció, ill. cochlearis implantációs programba való felvétel. Semmelweis Egyetem,II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Familiáris kromoszóma átrendeződések genetikai diagnózisa Tóth Zsuzsa, Kiss Eszter, Berta András, Haltrich Irén, Fekete György professzor A kromoszómák közötti transzlokáció és a kromszóma deléció komoly fenotípusos elváltozással járhat. A kiegyensúlyozott transzlokáció hordozás emelkedett kockázatot jelent az utódban, amely kiegyensúlyozatlan transzlokációhóz, illetve aneuploidiához vezethet. A Wolf–Hirschhorn-szindrómát (WHS) leggyakrabban a 4-es kromoszóma 4p16 régiójának deléciója okozza. 75%-ban a 4p16 régió de novo deléciójáról van szó, 12% egyéb citogenetikai eltérés (pl. 4-es ring kromoszóma) és 13% kiegyensúlyozatlan transzlokáció, amely kiegyensúlyozott transzlokációt hordozó szülőtől származik. G-sávos kariotípus analízissel, illetve FISH (fluoreszcens in situ hidridizáció) technikával familiárisan öröklődő transzlokációt azonosítottunk, amely a probandnál Wolf–Hirschhorn-szindrómát eredményezett. Multiplex fejlődési rendellenesség miatt hozta édesanyja genetikai szakvizsgálatra a két és fél hónapos leány csecsemőt. Első terhességből, 37. gesztációs héten IUGR miatt sectio caesareával 1480 gramm súllyal, 8/9 Apgar értékkel született. A  csecsemőn jellegzetes facialis dysmorphia tünetei figyelhetőek meg: hypertelorismus, felfelé ívelő szemállás, 83

mélyen ülő orbiták, hosszú palpebralis fissurák, ívelt gyér szemöldök, benyomott orrgyök, osztott orrcsúcs, mély phyltrum, vékony ajkak, micrognathia, hegyes distalis ujjpercek. A mater esetében 12 éves korában végeztek kromoszóma vizsgálatot, 6 hónapos korában exitált fiútestvére miatt. Mindkettőjük esetében, illetve az anyai nagymamánál 4-es kromoszóma rövid kar inverziót azonosítottak. Az általunk elvégzett G-sávos analízis eredménye a mater esetében 46,XX,t(2;4)(q35;p16), míg a proband esetében 46,XX,der(4)del(p16.3) add(2)(q35)mat volt. A  mater FISH vizsgálata szerint valamennyi metafázisban a Wolf– Hirschhorn-szindróma kritikus régiója (4p16) a kettes kromoszóma hosszú karjának terminális végére transzlokálódott. A proband FISH vizsgálata a Wolf-Hirschhorn szindróma kritikus régiójának delécióját igazolta az egyik négyes kromoszómán, illetve a kettes kromoszóma hosszú karjának parciális triszómiáját. Mindkét elváltozás az anyai t(2;4)(p16;q35) kiegyensúlyozott transzlokációból származik. Ez az eset újabb bizonyítéka annak, hogy a szülők kromoszóma rendellenességeinek pontos meghatározása kulcsfontosságú az egészséges reprodukció szempontjából. Országos Vérellátó Szolgálat, Őssejt-biológia, Budapest A SZÖVETI ŐSSEJTEK ÉS A REGENERATÍV ORVOSLÁS Uher Ferenc Az embrionális fejlődés korai stádiumában a sejtek még minden irányban képesek differenciálódni. A  felnőtt szervezetben erre már csak kisszámú, ún. szöveti őssejt, és az is csak részben képes. Fiziológiás körülmények között a szöveti őssejtek biztosítják az adott szövet folyamatos megújulását, azaz pótolják az elpusztult testi sejteket, sérülés esetén pedig részt vesznek az érintett szerv regenerációjában. A regeneratív orvoslás célja a baleset vagy betegség következtében elpusztult sejtek, szövetek, esetleg egész szervek őssejtek segítségével történő pótlása. Jelenleg is több mint 200 helyen folyik elsősorban csontvelői – vérképző és/vagy mesenchymalis - őssejtek klinikai kipróbálása különböző – nem vérképző rendszeri eredetű – sejtdegenerációval és/vagy -pusztulással járó betegségekben. Feltételezik, hogy ha ezek az őssejtek nem is képesek a sérült, vagy elpusztult sejtek közvetlen pótlására, indirekt úton – elsősorban az általuk termelt trofikus és antiapoptotikus faktorok révén – gátolhatják az érintett szöveti sejtek további pusztulását, illetve elősegíthetik az endogén, a beteg saját őssejtjeinek fokozott osztódásán és differenciálódásán alapuló regenerációt. Ráadásul a mesenchymális őssejtek immunszuppresszív és gyulladásgátló aktivitással is rendelkeznek, ami szintén kedvezően befolyásolhatja a csontvelői őssejtekkel végzett kezelés(ek) eredményességét. Bár a megcélzott betegségek skálája igen széles, a neurodegeneratív kórképektől az izomdisztrofián és a tüdőfibrosison át a szívinfarktusig terjed, még az utóbbi – kétségtelenül legtöbbet vizsgált - esetben is csak nagyon korai tapogatózásokról beszélhetünk. A  lassú előrehaladás legfőbb oka az, hogy minden őssejt-kezelés kockázatokkal is jár, aminek nagyságát állatkísérletek alapján nem igazán tudjuk felbecsülni. Nem tudjuk például, hogy a transzplantált csontvelői ős- és elődsejtek mikor indítanak el igazi szövetregenerációt, és mikor okoznak fibrosist a sérülés helyén, vagy valamely életfontosságú szervben (tüdő, vese)? Nem képződnek-e ektopikus szövetek (például csontlemezek a szívizomban) a beültetett sejtekből, amik súlyos működési zavarokat idézhetnek elő a szervezetben? Nem transzformálódnak-e az őssejtek a számukra idegen szöveti környezetben? Allogén őssejtek alkalmazása esetén ráadásul immunológiai komplikációkkal, szöveti összeférhetetlenséggel is számolni kell. A jelenleg folyó beavatkozások során tehát elsősorban a szöveti őssejtek alkalmazásának biztonságos 84

voltáról szeretnének meggyőződni. Évekre lesz még szükség, amíg eldől, hogy milyen, nem vérképző rendszeri eredetű betegsége(ke)t, milyen típusú őssejtekkel és hogyan érdemes érdemes-e egyáltalán - őssejtekkel kezelni, illetve gyógyítani? DEOEC Gyermekgyógyászati Intézet A multicolor-fluorescens in situ hibridizáció (M-FISH) jelentősége a gyermekkori akut lymphoblastos leukémia (ALL) kezdeti genetikai eltéréseinek kimutatásában Ujfalusi Anikó, Balogh Erzsébet, Bessenyei Beáta, Oláh Éva Gyermekkori akut lymphoblastos leukémiában (ALL) a diagnózis idején kimutatott kromoszóma eltérések független prognosztikai tényezők, lehetővé teszik a jobb és rosszabb prognózisú esetek elkülönítését és azok differenciált kezelését. Az ALL-es gyermekek mintegy 90%-ában igazolható kariotípus eltérés hagyományos citogenetikai (G-sávozás) és modern molekuláris genetikai módszerek (FISH, PCR) együttes alkalmazásával. A  multicolor-FISH lehetővé teszi mind a 24 kromoszóma különböző színű megjelenítését egyetlen hibridizációs lépésben, ezáltal alkalmas a több kromoszómát érintő komplex átrendeződések, rejtett kromoszómaaberrációk felismerésére, marker kromoszómák azonosítására. Laboratóriumunkban az újonnan diagnosztizált ALL-es gyermekek rutin genetikai kivizsgálását 18 esetben egészítettük ki M-FISH vizsgálattal. Hat esetben a G-sávozással igazolt specifikus transzlokációkat, t(1;19), t(9;22), t(2;8), t(8;14); t(11;14) az M-FISH analízis megerősítette, közülük öt esetben további, társuló aberrációkat tárt fel. Négy komplex kariotípusú esetből egyben megerősítette a citogenetikai eredményt, három esetben tisztázta a derivált, illetve marker kromoszómák pontos eredetét. Egy alacsony hiperdiploid kariotípusú esetben a (12;21) transzlokáció mellett számfeletti 10-es kromoszómát és del(16q)-t észleltünk. A kromoszómavizsgálattal magas hiperdiploid csoportba sorolt hét esetben az M-FISH vizsgálattal minden számfeletti kromoszómát pontosan azonosítottunk és tisztáztuk a marker kromoszómák eredetét. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy az M-FISH vizsgálat az ALL genetikai jellemzésének fontos, új információkat nyújtó módszere. Különösen hasznos a G-sávozással nem azonosítható marker kromoszómák és a két vagy több kromoszómát érintő komplex eltérések tisztázásában, a hiperdiploiditáshoz vezető számfeletti kromoszómák azonosításában, a hagyományos citogenetikával nem felismerhető, a prognózist kedvezőtlenül befolyásoló szerkezeti kromoszóma eltérések kimutatásában. Az M-FISH alkalmazásával új, prognosztikai értékű transzlokációk, komplex átrendeződések válhatnak ismertté, amelyek új fúziós gének felismeréséhez és ezek ismeretében új terápiás célpontok megadásához vezethetnek. DEOEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika A DOWN-KÓR ISMÉTLŐDÉSI ESÉLYE: EGY ÉRDEKES ESET KAPCSÁN Vad Szilvia, Lukács János, Zsupán Ildikó, Buczkó Zsuzsa, Török Olga A házaspár családi anamnézise negatív, említésre méltó megbetegedésük nem volt. Első terhességük a 8. héten kérésükre terhesség megszakítással végződött. A második terhesség 13. hetében rutin ultrahang (UH) vizsgálat hygroma collit igazolt, amelynek alapján a magzati kromoszóma rendellenességek kockázatát 25-30%-osnak becsültük, és chorion boholy biopsiát (CVS) végeztünk. Eredménye: 47, XX+21. Vetélésindukció történt. Két évvel később jelentkeztek ismételten genetikai tanácsadáson, a gravida ekkor 29 éves. A 12. heti rutin UH vizsgálat és a 16. heti biokémiai szűrővizsgálat eredménye negatív, a 18. terhességi 85

héten az UH vizsgálat a magzati szív bal kamrájában két echogen fókuszt, valamint mindkét magzati vese üregében 8 mm-es tágulatot igazolt. A  pyelectasia a 20. terhességi hétre fokozódott. Ekkor a magzati kromoszóma rendellenességek kockázatát az előzmény és a minor UH jelek alapján 2%-osnak becsültük, amniocentézist ajánlottunk és végeztünk, eredménye: 47, XY + 21. Ismételten vetélésindukció történt. 2007-ben a negyedik terhesség során a 12. héten az előzmények miatt a negatív UH-lelet ellenére CVS-t végeztünk a házaspár kérésére, melynek eredménye: 47, XY + 21. Újból vetélésindukció történt. A házaspárnál már a harmadik terhesség után elvégeztük perifériás vérből a lymphocyta tenyésztést, negatív eredménnyel zárult (46, XX - 46, XY). A vizsgálatot később egy másik citogenetikai laboratóriumban is megismételték, 2007. óta nincs róluk információnk. Irodalmi adatok szerint a Down-kór ismétlődési kockázata egyszerű 21-triszómia esetén a gravida életkora alapján várható alapkockázatot kb. 0,75%-kal emeli. Ebben az esetben az ismétlődés hátterében legvalószínűbb okként az ivarsejtekre korlátozódó mozaikosság merül fel. Ennek igazolására elvégeztük a férj spermiumának FISH analízisét, de a vizsgálat nem igazolta a feltételezést. A feleségnél ovarium biopsziás mintából lehetne elvégezni a vizsgálatot, de ez a preimplantációs diagnosztikához hasonló invazív beavatkozást tenne szükségessé. Az utóbbi módszer ugyanakkor egyúttal megoldást jelenthetne a házaspár problémájára. ELTE-PPK, Pszichológiai Intézet1, Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet2 Dopaminerg és szerotonerg génhatások az impulzivitás személyiségvonás hátterében Varga Gábor1, Székely Anna1, Nemoda Zsófia2, Sasvári-Székely Mária2 Az impulzivitás személyiségvonás hitelen ötlettől vezérelt cselekedetekre hajlamosít, az esetleges negatív következmények figyelmen kívül hagyásával. Ez a tulajdonság részben öröklött, ikervizsgálatok tanulságai szerint a heritabilitási index 16-60% között változik. Az impulzív személyiség figyelemhiányos, hangulati, illetve függőségi zavarokhoz vezethet, valamint összefüggésben áll az agresszív hajlammal is. Az egészséges személyek impulzivitásának felmérésére széles körben elterjedt kérdőíves mérőeszköz a Barratt Impulzivitás Skála (BIS-11), melyet a vonás genetikai faktorait feltáró kandidáns génvizsgálatokban is használnak. Az impulzivitás asszociációját nemrégiben több dopaminerg és szerotonerg polimorfizmussal kapcsolatban is kimutatták, azonban a vizsgálatok igen heterogének a mért fenotípus szempontjából, és az eredményeket eddig még nem replikálták független populációkon. Saját vizsgálatunkban egy 700 fős, fiatal magyar mintán teszteltük több dopaminerg és szerotonerg génváltozat asszociációját a BIS-11 alapján felmért impulzivitás összpontszámmal. Eredményeink alapján a D4-es dopamin receptor gén kódoló régiójában található hosszúság polimorfizmus (DRD4-VNTR), melyet korábban a gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitással hoztak összefüggésbe, szignifikáns asszociációt mutat az impulzivitással (p=0.008). A szerotonerg rendszer vizsgált génváltozatai közül az 5-HT1B receptor gén (HTR1B) egy, a 3’ UTR régióban található egypontos nukleotid variáció, az 1997 A/G (rs13212041) mutatott szignifikáns összefüggést az impulzivitással (p=0.004). Ez a polimorfizmus korábbi eredmények alapján hatással van az miR-96 kötődésére az mRNS régióban, és összefüggésben áll a kóros agresszióval járó viselkedési zavarral. A  gyermekkori, pszichiátriai zavarok, az agresszió, illetve az impulzivitás neurológiai hátterének elméletei alapján a dopamin és a szerotonin funkciók viszonya, egyensúlya meghatározó szerepet tölt be. A jelen vizsgálat eredményei alapján a DRD4-VNTR 7-es allél és a HTR1B 86

1997 G allél mellett is alacsonyabb impulzivitás jellemző. A két védő-allél együttes, összeadódó hatása mindhárom impulzivitás alskálában azonos irányú, szignifikáns hatást mutat (p=0.0004). Ezek az eredmények fontosak lehetnek az egészséges személyek impulzivitás értékeinek egyéni különbségeit kialakító genetikai háttérmechanizmusok megértésében. A kutatás támogatói: FIRCA R03TW007656 és OTKA K81466. Semmelweis Egyetem - Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet1, ELTE-PPK, Pszichológiai Intézet2 A szerotonin transzporter promoter polimorfizmusa és a dohányzás Vereczkei Andrea1, Székely Anna2, Kótyuk Eszter2, Nemoda Zsófia1, Sasvári-Székely Mária1 A dohányzás széles körben elterjedt társadalmi probléma, melynek kialakulásában a környezeti hatások mellett egyes genetikai tényezőknek is meghatározó szerepe van: a rászokás örökletességi indexét 37-55% között becsülik. Mivel a nikotin-bevitel, illetve annak hiánya igen erős változásokat idéz elő az agy szerotonin szintjében, a dohányzás kandidáns polimorfizmusai a szerotonerg rendszer fehérjéit kódoló génekben feltételezhetők. A szerotonin transzporter gén (5-HTT, SLC6A4) szabályozza a szinaptikus szerotonin szintet, melynek széles körben vizsgált funkcionális polimorfizmusa a promoter régióban helyezkedik el (5-HTTLPR). A 14 ismétlődést tartalmazó rövid allél kisebb transzkripcionális aktivitást mutat, mint a hosszabb, 16 ismétlődést tartalmazó allél. Az 5-HTTLPR és a dohányzás összefüggését vizsgáló szakirodalmi adatok ellentmondásosak, a vizsgált minták etnikuma és életkora igen változó. Saját vizsgálatunkban egy 700 fős, fiatal magyar mintán vettünk fel dohányzási szokásokat és az addikció mértékét jellemző kérdőíves adatokat, valamint nem invazív DNS minta alapján PCR-RFLP és kapilláris elektroforézis módszerekkel azonosítottuk a vizsgálat szempontjából releváns génváltozatokat. Eredményeink alapján a valaha, vagy jelenleg dohányzók csoportjában jellemzőbb a hosszú allél jelenléte, mint azoknál, akik soha nem dohányoztak. A soha nem dohányzók 21%-a csak rövid allélt hordoz, míg ez az arány a valaha dohányzóknál csupán 11%. Az általunk kimutatott szignifikáns asszociáció (p=0.001) összhangban van egy korábbi metaanalízis eredményeivel (Munafo és mtsai, 2004), és megerősíti egy kínai férfiak mintáján napjainkban végzett kutatás eredményeit (Chu és mtsai, 2009), ugyanakkor ellentmond egy nemrégiben olasz gimnazistákkal végzett vizsgálat eredményeinek (Gerra és mtsai, 2005). Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az örökletes tényezők, így a szerotonin transzporter gén funkcionális polimorfizmusának hatása is eltérő lehet a dohányzási karrier kezdetén, illetve később, amikorra már kialakultak dohányzási szokások, illetve az annak megszűntetésére irányuló leszokási próbálkozások során. A genetikai hatások pontosítása pedig fontos lépés a függőség kialakulásának megértésében és prevenciós stratégiák kidolgozásában. (Köszönetnyilvánítás: A témát az ETT 254/2009 támogatja. Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika AZ ELSŐ TRIMESZTERI CHORIONBOHOLY MINTÁK CITOGENETIKAI FELDOLGOZÁSA SORÁN FELMERÜLŐ PRENATÁLIS DIAGNOSZTIKAI DILEMMÁK Zsupán Ildikó, Buczkó Zsuzsanna, Kovács Tamás, Sámsoni Zsuzsanna, Tóth Anikó, Török Olga A minőségbiztosítási kritériumok betartásával végzett első trimeszteri kombinált szűrővizsgálat révén a kromoszómális aneuploidiákra emelkedett kockázatú esetek 90-95%-a 87

ismerhető fel, és ezekben az esetekben a chorion szemidirekt preparátumainak citogenetikai feldolgozása révén már 1-2 napon belül megállapítható az intrauterin magzat kariotípusa. Az irodalmi adatok szerint 1-2% gyakorisággal előforduló placentáris mozaikosság falspozitív vagy fals-negatív eredményhez vezethet. Célkitűzésünk a 2003 és 2009 közötti időszakban feldolgozott chorion mintákból nyert eredmények retrospektív elemzésével annak vizsgálata volt, hogy milyen arányban sikerült végleges diagnózishoz jutnunk a szemidirekt preparálással. A vizsgált 550 direkt chorion mintából mindössze 11 esetben találtunk mozaikosságot, melyek közül 7 esetben ez csak a placentára korlátozódott, a magzatban nem volt kimutatható. Egy esetben a magzat valódi mozaik állapota igazolódott. A további 3 esetben nem végeztünk megerősítő vizsgálatot, mert az ultrahangvizsgálat során olyan súlyos rendellenesség igazolódott, amely önmagában vetélés indukciót indokolt. Az esetek túlnyomó többségében tehát a chorion szemidirekt preparátumainak értékelése révén mér néhány napon belül megbízható citogenetikai eredményt kaptunk, lehetővé téve kóros kariotípus esetén a terhesség befejezésének jóval kisebb fizikai és lelki megterhelést jelentő módszerrel történő elvégzését. Ennek ellenére a placentáris mozaicizmus lehetősége miatt a kétes esetekben feltétlenül indokolt megvárni a szemidirekt preparálással egyidejűleg indított tenyésztés eredményét vagy azokban az esetekben, amikor a chorionminta men�nyisége nem teszi lehetővé a párhuzamos tenyésztést, a későbbiekben a citogenetikai vizsgálatot magzatvízmintából elvégezni.

88

Tervezés és nyomás: Nyomdaipari Szolgáltató Kkt. Debrecen, József Attila u. 15. Tel.: 52 413 553 [email protected] www.nyomdaiparikkt.hu Felelős vezető: Balázs Jánosné

90