A véleményklíma változásai Budapest XV. kerületében Baloldali sikerek, kudarcok és esélyek 1990-től napjainkig
2013. szeptember
TARTALOM
Az MSZP sikerei és kudarcai Budapest XV. kerületében
3. oldal
Összefogás, vagy visszafogás?
10. oldal
Egység helyett kétség
13. oldal
A MARÉG felmérésének módszerei és eredményei
17. oldal
2
Az MSZP sikerei és kudarcai Budapest XV. kerületében A politikai elemzők a főváros XV. kerületére hosszú időn keresztül úgy gondolhattak, mint a baloldal, illetve az MSZP egyik legerősebb fellegvárára, hiszen a párt 1994-től sorban nagy fölénynyel nyerte a választásokat, egészen 2010-ig, mikor a FIDESZ mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választásokon megalázó vereséget mért rá. Igaz, hogy a 2010. évi választások előtt Magyarország lakóinak többsége úgy gondolta, hogy az ország rossz irányba halad, s az addig két cikluson keresztül hatalmon lévő pártoktól nem várhatja sorsának jobbra fordulását, de a XV. kerületben nem ez a kormányváltó közhangulat, hanem a helyi pártszervezet belső harcok következtében bekövetkezett dezintegrálódása okozta az MSZP bukását, holott 2009-ben még minden esélye megvolt annak, hogy korábbi pozícióját – Angyalföldhöz hasonlóan – 2010 után is megőrizze.
választotta meg. A pártszervezet az 1990 évi országgyűlési választáson ugyancsak egy szimpatikus civilt, Siklósi Attila festőművészt indította képviselőjelöltként. Gyurcsánszky előrelátására utal, hogy beérte a pártelnökénél sokkal szerényebb irodavezetői pozícióval. (Míg a választott tisztségviselők nem részesültek semmilyen javadalmazásban, az irodavezető részére fizetést biztosított a párt.) A pártszervezet számára akkor kedvező és takarékos megoldásnak tűnt az is, hogy a pártszervezet kerületi székhelye egyben Gyurcsánszky magánvállalkozásának is hivatalosan bejegyzett székhelyéül szolgáljon, így a pártkassza kezelését és a pártszervezet adminisztratív ügyeinek intézését társadalmi munkában Gyurcsánszky alkalmazottai végezhették. Csak később vált mindenki számára világossá, hogy ezzel az irodavezető szinte örökre bebetonozta magát a pártvezetésbe.
A vereség okait keresve vissza kell nyúlnunk egészen 1989-ig, amikor az MSZP Budapest XV. kerületi pártszervezete megalakult. A pártszervezés időszakában az abban résztvevők közül a legerőteljesebben a helyi MSZMP legutolsó első titkára, Gyurcsánszky János befolyása érvényesült. Gyurcsánszky természetesen tagja lett az új párt elnökségének, de felismerve, hogy a közbeszédben akkor általánosan „átkosnak” minősített pártállami múlt és az utódpárt vezetése közötti kontinuitás elsősorban az ő személyében manifesztálódik, azzal az indokkal, hogy most új, fiatalabb, szimpatikus arcokra és emberekre van szükség, visszalépett az első helyről, másoknak engedve át a bőszen kommunistázó támadások elsődleges célpontjául szolgáló tisztségeket. Így a tagság az MSZP XV. kerületi elnökének a Fővárosi Csatornázási Művek főosztályvezetőjét, Hajdu Lászlót
Gyurcsánszky János
Hajdu László
Az MSZP XV. kerületi szervezetének két évtizedes történetét a legegyszerűbben két legtehetségesebb politikusa, az eredményorientált, vállalkozói szemléletű, elsősorban a gazdasági- és pénzügyek, valamint a pártapparátus kézbentartására törekvő Gyurcsánszky János és a hagyományos baloldali értékekhez emocionálisan kötődő, szociálisan érzékeny filantróp, a társada3
lompolitika és a közszolgálat iránti erős affinitást mutató Hajdu László egymáshoz való viszonyának alakulásán keresztül lehet nyomon követni. Kettőjük tevékenységét az első években az együttműködés, majd az egymás mellett működés, végül egymás útjainak sorozatos keresztezése, a szakításhoz vezető konfrontáció jellemezte. 1990-ben a XV. kerületben az SZDSZ szerepelt a legeredményesebben a választásokon. Az önkormányzat irányítása az SZDSZ-FIDESZ koalíció kezébe került, de rövidesen belátták, hogy több területen a feladatok ellátásához nem rendelkeznek kellő szakértelemmel. Az MSZP listájáról mindössze ketten kerültek be a képviselő testületbe. Közülük Hajdu László rövidesen a Városüzemeltetési Bizottság elnökeként alpolgármesteri jogosítványt és aláírási jogkört kapott a testülettől, Dr. Pálinszki Antal egyetemi docens pedig a Művelődési-, Oktatási- és Sport Bizottság elnökeként az önkormányzat művelődési és oktatási intézményeinek irányítására kapott felhatalmazást. Részben az ő teljesítményüknek is köszönhetően az MSZP helyi szervezete fokozatosan megerősödött, a politikai ellenfelek folyamatos támadásai eredményeként az eredetileg igen heterogén összetételű tagság összekovácsolódott, és harcra készen készült az 1994 évi választásokra. Az országgyűlési választáson Hajdu László pártelnököt a választók többsége mandátumhoz juttatta, a párt az önkormányzati választáson is – 15 képviselői helyet szerezve – igen jól szerepelt, de Gyurcsánszky János polgármester jelöltként csak a harmadik helyen végzett. A kettőjük közötti egyensúly megbomlott, Hajdu tekintélye és népszerűsége megnőtt, míg Gyurcsánszkynak küszködnie kellett, hogy befolyását megőrizhesse. Mikor 1996-ban Hajdu a polgármesteri tisztséget is elnyerte, kezdetét vette a két vezető közötti egyre nyíltabb rivalizálás korszaka. A korábban többé-kevésbé egységes helyi párteliten belül is megindult a polarizálódás. 1997-ben Hajdu – a funkcióhalmozás vádja elől kitérve – lemondott a pártelnöki tisztségről, helyére a Hajdu és Gyurcsánszky
köré szerveződő két csoport között a mérleg nyelvének szerepét ellátó Györkös Géza került. 1999-ben Györkös hirtelen halála után a Gyurcsánszkyhoz akkor közelebb álló technokrata mérnökember, Ambrus János örökölte a posztot, amit egészen 2009ig ő töltött be. 2002-ben, mikor az önkormányzati választásokon az MSZP jelöltjei győztek mind a 18 egyéni választókörzetben, az egyik alpolgármesteri széket Gyurcsánszky János foglalhatta el. Ugyanebben az évben az ő támogatásával megalakult a pártszervezet vállalkozói tagozata, Tóth Imre ennek elnökeként tűnt fel a helyi közélet színpadán. Hajdu polgármester és alpolgármestere között a súrlódások egyre gyakoribbá váltak, kettőjük szembenállása 2006-ban jutott túl azon a ponton, amely után már nem volt visszaút. Gyurcsányszy köre (Tóth Imre, Móricz Eszter, dr. Hetyei László) erős szövetségesre talált a Fővárosi Önkormányzatban főpolgármester helyettesi tisztséget viselő Hagyó Miklósban és a köré szerveződő érdekcsoport tagjaiban, akik Hajdut erős nyomás alá helyezték annak érdekében, hogy jelentős befolyást szerezzenek a XV. kerület gazdálkodását érintő kérdésekben. 2008-ban nyílt kenyértörésre került sor Hajdu László és Hagyó Miklós között. Ezt követően a szálakat hátulról mozgató körben megszületett a döntés, hogy Hajdut a közéletből ki kell iktatni. A kerületi pártszervezet következő tisztújításakor Ambrus János korábbi pártelnököt váratlanul elbúcsúztatták, helyére Gyurcsánszky legmegbízhatóbb pártfogoltja, Tóth Imre lépett. Hajdu ellen egyre nyíltabb lejárató kampányt indítottak, 2009-ben nyilvánvalóvá tették, hogy a következő évben sem az országgyűlési, sem az önkormányzati választásokon nem kívánják őt indítani. Az MSZP országos elnöksége – ráébredve a XV. kerületi pártvezetés törekvéseiből származó veszélyekre – megbízta a Mediánt a választókerület véleményklímájának felmérésével, különös te4
kintettel Hajdu László és a helyi pártelnökség helyette indítani kívánt jelöltjeinek választási esélyeire. A Medián kutatása egyértelművé tette, hogy minden racionális érv amellett szól, hogy a pártot ismét Hajdu László képviselje a 2010 évi választásokon. Hónapokig tartó huzavona következett, Lendvai Ildikó pártelnök asszony, Szanyi Tibor és dr. Lamperth Mónika hosszasan próbálta jobb belátásra bírni Gyurcsánszkyékat, míg 2009 decemberében végre megállapodtak, hogy mégiscsak Hajdu indulhat országgyűlési képviselőjelöltként. Később kiderült, hogy ezt a megállapodást a helyi pártelnökségnek esze ágában sincs betartani. Dr. Hetyei Lászlót indították, de Hajdut azzal hitegették, hogy a polgármester választáson majd ő lehet a párt jelöltje. Hetyei nem bizonyult szerencsés választásnak. Képviselőjelöltként úgy gondolta, számos vallásos választót megtévesztve szavazatokat nyerhet, ha a kampány időszakára egyszerre buzgó katolikussá és reformátussá változva, felváltva jár mindkét vallási közösség templomaiba, előbb a katolikusoknál áldozva szent ostyát, majd a reformárusoknál úrvacsorát vesz magához. A sorozatos szentségtörés persze lelepleződött, s a blaszfémiából országos botrány kerekedett, de ő még akkor sem értette, miért „nem kapott ostyát” ott, ahol mindenki más igen. A választáson természetesen elbukott, de a helyi pártelnökség ebből sem tanult. Pedig addigra már mindannyian ezerszer is hallhatták Kósáné Kovács Magda legendássá vált mondását: „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” Valószínű, hogy arra meg végképp nem gondoltak, hogy a közösség szolgálatában nem elég tisztességesnek látszani, hanem annak is kell/kellene lenni. Mint az 2010 nyarán kiderült, Hajdu Lászlónak a polgármesterséggel kapcsolatban tett korábbi ígéretüket sem gondolták komolyan, már rég eldöntötték, hogy erre a tisztsége Tóth Imrét jelölik.
Hajdu László 2010 júliusában bejelentette, hogy 20 éves MSZP párttagságát felfüggeszti és októberben függetlenként indul az önkormányzati választásokon. A bejelentés után néhány nappal Hajdut kizártak a pártból, s vele együtt több mint tíz vele szolidáris társát is, akik közül kilencen az önkormányzat 15 fős MSZPfrakciójának tagjai voltak. Hajdunál betelt a pohár és nyilvánosan kitálalt. (Lásd pl.: Népszabadság - 2010. 08. 13. „Nem voltam hajlandó Hagyó kedvéért börtönbe menni… Hajdu László polgármester szerint a gátlástalan haszonlesők okozhatják a szocialisták vesztét.”) Hajdu nyilatkozatai nem maradtak következmény nélkül, Hagyó Miklós „rágalmazás vétsége” miatt feljelentést tett ellene. Azonban mikor Hajdu 2011. december 15-én a Pesti Központi Kerületi Bíróság 33.B.25.280/2010/3. sz. idézésének eleget téve megjelent a Markó utcában, arról értesülhetett, hogy a saját védelme érdekében a bírósághoz korábban benyújtott dokumentumokat megismerve Hagyó – a saját és XV. kerületi barátai jól felfogott érdekében – a feljelentést visszavonta. Addigra azonban Hajdu korábbi jóslata, amely szerint „a gátlástalan haszonlesők a szocialisták vesztét okozhatják”, már beteljesült. A történtekről Örkény „Információ” című egyperces novellájának egy mondata juthatna eszünkbe: „- Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.” 2010-ben Budapest XV. kerületében az MSZP korábbi meghatározó szerepét elveszítve marginalizálódott. A párt országos-, fővárosi- és kerületi vezető testületeinek teljesítményét nem kívánjuk értékelni. Az itt leírtak csupán az alább közölt dokumentumok és diagramok elemzését és helyes értelmezését kívánják elősegíteni.
5
Az országgyűlési egyéni és területi választókerületek megállapításáról szóló 2/1990. (I. 11.) MT rendelet a Budapest XV. kerületének nagyobbik részét kitevő 23. sz. választókerület határát a főváros határától az M-3-as bevezető szakasza – Szentkorona útja – Rákos út – Rákospalotai Körvasútsor vonaláig állapította meg. A kerület fennmaradó, Újpest felé eső részét a IV. kerületi központú 6. sz. választókerületbe sorolta.
Vizsgálódásunk a XV. kerület nagyobb részére, a 23. sz. választókerületre korlátozódik, ahol Hajdu László az MSZP jelöltjeként négy alkalommal (19941998-2002-2006) fölényesen nyerte a választásokat. 2010-ben az MSZP nem állt Hajdu mögé, helyette Dr. Hetyei Lászlót indította, aki jelentősen alulmaradt a Fidesz jelöltjével szemben.
6
Az 1990-évi önkormányzati választáson az MSZP Budapest XV. kerületi szervezete nem állított polgármester jelöltet, a posztra a képviselő testület Czibik Tamást (SzDSz) választotta meg. Az 1994-évi polgármester választás győztese ismét Czibik Tamás. Az MSZP jelöltjének, Gyurcsánszky Jánosnak csak a harmadik hely jutott. Miután Czibik Tamást a Legfelsőbb Bíróság egy szerencsétlenül végződő kötvényügylet miatt tisztségéből fölmentette, az 1996-ban ki-
írt időközi választáson az MSZP jelöltjeként Hajdu László győzött, aki további három alkalommal (1998-2002-2006) meglehetős fölénnyel nyerte el a polgármesteri címet. 2010-ben – az MSZP és Hajdu közötti szakítás után – László Tamás, a Fidesz jelöltje nyert, a civilként (a RÁTE – Rászorulókat Támogatók Egyesülete jelöltjeként) induló Hajdu a második, a helyi MSZP szervezet elnöke, Tóth Imre a harmadik helyen végzett.
7
Képviselő jelölt-jelöltek ismertsége (%) / munkájukkal való elégedettség (0-tól 100-ig terjedő skálán pontozva) a különböző pártok szavazói körében Medián, 2009. nov. Hajdu László Hetyei László László Tamás
Összes megkérdezett 89 % / 63 pont 26 % / 41 pont 32 % / 56 pont
MSZP szavazók (20%) 94 % / 82 pont 29 % / 51 pont 29 % / 41 pont
FIDESZ szavazók (31%) 89 % / 55 pont 22 % / 39 pont 42 % / 71 pont
Jobbik szavazók (8 %) 83 % / 35 pont 36 % / 22 pont 44 % / 54 pont
Bizonytalanok (31 %) 87 % / 67 pont 18 % / 41 pont 23 % / 48 pont
8
2009. novemberében az MSzP Országos Elnökségének megbízásából Budapest XV. kerületében (akkor Bp. 23. sz. országgyűlési egyéni választókerület) közvélemény kutatást végzett a Medián, amely a kutatás eredményeit az alábbiakban összegezte: Budapest 23. sz. választókerületének véleményklímája 2009. november A felmérés időpontja: 2009. november 2-3. A megkérdezettek száma: 600 fő A felmérés módszere: telefonos megkérdezés
Összefoglaló 27% azoknak az aránya, akik tudják, hogy a választókerület egyéni országgyűlési képviselője Hajdu László. Hajdu Lászlót az OEVK-ban lakók 89%-a ismeri, Hetyei Lászlót pedig 26%. A Fidesz jelöltjének (László Tamás) ismertsége valamivel meghaladja Hetyei Lászlóét (32%). A legelégedettebbek Hajdu László munkájával (63 pont), őt követi László Tamás (56 pont). Bringye Viktória (49 pont), Gyurcsánszky János, Tóth Imre és Árkosi Sándor (47-47-47 pont) munkájával közepesen elégedettek, Kain Lajoséval (43 pont) és Hetyei Lászlóéval (41 pont) ennél kevésbé. 2009 végén az MSZP országos vezetői – a Medián kutatási eredményeinek ismeretében – már világosan látták, hogy a XV. kerületi pártvezetés Hajdu László kiszorítására irányuló törekvése a párt választási vereségéhez vezet a választókerületben. Igyekeztek nyomást gyakorolni a helyi pártvezetőkre, s ennek eredményeként decemberben az érintettek aláírtak egy megállapodást, amely – látszólag – garantálta Hajdu képviselőjelöltként való indítását 2010ben. Hajdu ellenfelei azonban már tudták, hogy rövidesen nem lesz, aki számon kérhetné rajtuk a megállapodás – előre eltervezett – felrúgását, a párton belül egyre nagyobb befolyással bíró „ifjú törökök” hatalomátvétele már csak
A kerület legbefolyásosabbja a választókerületben élők szerint egyértelműen Hajdu László (73%). Az országos átlaghoz képest az MSZP magasabb, a Fidesz alacsonyabb támogatottsággal bír, a Jobbik országos és választókerületi támogatottsága körülbelül ugyanakkora: MSZP 20%, Fidesz 31%, Jobbik 8%; a bizonytalanok aránya 31%. Az MSZP szavazóinak mozgósítottsága alacsonyabb (66%) a Fidesz (83%) és a Jobbik (84%) támogatóiénál, így a biztos szavazó pártválasztók között nagyobb különbségeket látunk (26%-48%-12%). Amennyiben az egyéni jelölt támogatottságát nyitott kérdéssel vizsgáljuk, az MSZP és a Fidesz jelöltje közötti távolság nem változik (15%25%). Ebben az esetben magasabb a bizonytalanok aránya (40%). Erre a kérdésre az MSZP-szavazók több mint fele (59%-a) adott pártszimpátiájának megfelelő választ. Név szerint 4% nevezi meg Hajdu Lászlót, Hetyei László említettsége 0%. Az OEVK-ban élők helyben a pártot jóval esélyesebbnek tartják (37%), mint országosan (4%). Az MSZP-szavazók több mint fele (57%a) hisz pártja győzelmében. Mind a pártra, mind az egyéni jelöltre való szavazás emléke elhalványult. Az EP-választásra visszagondolva valamivel többen emlékeznek úgy, hogy az MSZP-re szavaztak (16%), mint ahogy ténylegesen tették azt (11%). A megkérdezettek úgy látják, hogy helyi szinten (43%) az országosnál (14%) jobban mennek a dolgok. Helyi szinten a munkanélküliség, a szegénység, az egészségügy helyzete és a közbiztonság jelentik a legnagyobb problémát az itt élőknek. karnyújtásnyira van. (Ifjú törökök alatt itt azok a fiatal „szocialista” politikusok értendők, akik 2002 után nem elvek, vagy program mentén szerveződve, hanem generációs alapon, az idősebb politikusok félreállítására és egymás politikai karrierjének támogatására tömörültek a Mozaik Klubban, illetve 2004-től a Mozaik fővárosi klónjakén működő Budapest 23 Mozgalomban. Mindkét formáció motorja, koordinátora, háttérből irányító „szürke eminenciása” Hagyó Miklós volt.) A következményekről Dr. Géczi József Alajos bon mot-ja juthat eszünkbe: „Elvtársak! A megkezdett úton végig kell sodródni.” Megtették.
9
Összefogás, vagy visszafogás?
A 2010. évi országgyűlési választások előtt Magyarország lakóinak többsége változást akart. A gazdasági válság hatásai felkészületlenül érték az országot, a 2002 óta kormányon lévő MSZPSZDSZ koalíció társadalmi támogatottsága – részben saját hibájából, részben a FIDESZ céltudatos, destruktív, a tömegeket gátlástalanul manipuláló, hamis illúziókat gerjesztő demagógiája következtében – amortizálódott. Ez a közhangulat vezetett a Fidesz győzelméhez és kétharmados parlamenti többségének létrejöttéhez. Most, 2013-ban, három évvel a második Orbán-kormány megalakulása után a választópolgárok többsége úgy gondolja, hogy az ország minden korábbinál rosszabb úton jár, ideje elzavarni a hatalmának bebetonozására törekvő kormányzatot, még mielőtt megköt a cement, amit azután már csak erőszakkal (forradalom, polgárháború) lehet megtörni, borzasztóan magas árat fizetve a korábban elmulasztott lehetőségekért. A jelenlegi kormány leváltására megfelelő alkalmat teremthetnek a 2014. évi választások, de csak akkor, ha a demokratikus ellenzék erői a változás érdekében készek összefogni és saját törzsszavazóikon kívül képesek megszólítani, mozgósítani a politika világától elforduló, reményvesztetten kiábrándultak tömegeit. A demokratikus ellenzék erőire azonban az ország érdekében történő összefogásra való készségnél sokkal inkább jellemző a
megosztottság, a pártok és a pártokat irányító érdekcsoportok rövidlátásából, kicsinyes önzéséből fakadó széthúzás. A demokratikus ellenzék 2014 évi győzelmének esélyeit jelentős mértékben aláássa az a körülmény, hogy az MSZP stratégiáját meghatározó körökben nem is kevesen úgy gondolják, hogy Orbán leváltása csupán néhány év múlva válik aktuálissá. Elsődleges céljuk csírájában megfojtani minden az MSZP-nek a baloldali térfélen birtokolt (bitorolt) monopolhelyzetét veszélyeztető szerveződést, annak érdekében, hogy mikor a Fidesz egyszer végre (talán 2018-ban) megbuktatja önmagát, konkurencia nélkül, egyedüli váltópártként ők telepedhessenek a helyébe. Aljasság ez, de nem ostobaság. Hiszen a legnagyobb ellenzéki frakcióként – valós teljesítmény nélkül – baloldali jelszavakat kiabálva szidalmazni a kormányt a parlamentben sokkal hálásabb szerep, mint kormányozni. Ők úgy érzik, ráérnek, hiszen az országot egyre válságosabb helyzetéből kivezetni amúgy sincs receptjük. Azt képzelik, céljuk eléréséhez elég, ha máig hűséges szavazótáborukat továbbra is becsapva, baloldaliságuk hamis illúzióját fenntartva társadalmi bázisukat meg tudják őrizni. Mikor a Magyar Szolidaritás Mozgalom az együttműködéséhez vezető út első lépéseként kezdeményezte a demokratikus erők között megindítandó párbeszéd fórumának szánt Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal létrehozását, Gyurcsány Ferenc azonnal az élre törve bejelentette a Demokratikus Koalíció csatlakozási szándékát. Ennek reakciójaként az LMP frakció élén fontoskodó Schiffer András – ugyancsak viharos gyorsasággal – kijelentette, hogy ő a „patás ördög” Gyurcsánnyal soha, semmilyen asztalhoz nem hajlandó leülni. Mesterházy Attila érdemi válaszra sem méltatta a kezdeményezést, ellenben hirdetni kezdte azt a valótlanságot, hogy az MSZP egyedül is kész és képes leváltani Orbán Viktor kormányát.
10
Ekkor mindazok számára, akik elkötelezték magukat a Fidesz megbuktatása mellett, de nem kívánták, hogy a választások után az MSZP folytathassa ugyanazt a politikát, ami miatt a választók többsége elpártolt tőle, világossá vált, hogy a kialakult patthelyzeten csak egy új, jelentős politikai aktor megjelenése változtathat. Mikor 2012. október 23-án Bajnai Gordon a Milla színpadáról bejelentette az Együtt 2014 választói mozgalom megalakításának szándékát, az azt követő eufórikus közhangulatban az előző hónapokban felgyülemlett türelmetlen várakozás, egy új erő színrelépése iránt mutatkozó rendkívül erőteljes társadalmi igény tört a felszínre. A 2012. október végén készült Medián-kutatás szerint az Együtt 2014 – a választókorúak körében 14 százalékos támogatottsággal – rögtön a második helyre került. A szervezet megjelenése jelentősen csökkentette a bizonytalanok táborát, valamint erőteljes elszívó hatást gyakorolt az MSZP szavazóira is. Más eredményt hozott a Tárki november második felében végzett mérése, amely szerint az Együtt 2014 a választásra jogosultak 7 százalékának szimpátiáját bírta, akik elsősorban a korábbi bizonytalanokból kerültek ki. Az MSZP az előző hónaphoz képest 1 százalékpontnyi szavazót veszített. A két eltérő eredményt mutató mérés közül bármelyik állt közelebb a valósághoz, annyi bizonyosnak látszott, hogy az MSZP és az Együtt 2014 valamilyen összefogása nélkül egy akkori választást a Fidesz nyert volna meg, viszont ketten együtt máris több szavazóval rendelkeztek, mint a kormánypárt. Mesterházy belátta, hogy nem ismételgetheti tovább, hogy pártja egyedül is képes megnyerni a következő választásokat, hiszen ezt a közvéleménykutatók eredményei a legnagyobb nyilvánosság előtt már megcáfolták. Úgy döntött hát, hogy Bajnait félretolva maga áll az összefogáspárti törekvések élére. Ezzel elkezdődött az a hónapokig tartó méltatlan, sokak reményét felőrlő huza-
vona, amelynek elsődleges célja az MSZP részéről az volt, hogy önmaga helyett Bajnait és politikus társait állítsa be olyan színben, mint akik – a gyors megegyezésre törekvő MSZP-vel szemben – hatalomvágytól fűtött személyes önzésből, mondvacsinált ürügyekkel igyekeznek gátolni a mindenki által áhított nagy-nagy összefogást. E törekvéshez – akarva, vagy akaratlanul – segédkezet nyújtottak az MSZP tárgyalóasztalához meghívott, és ott – az együttműködés révén kedvező pozíciók elérésének reményében – készségesen helyet foglaló, az MSZP tárgyalási menetrendjét kritika nélkül elfogadó pártok és politikusok. Nem ártatlan az Együtt 2014 jogos fenntartásaival szemben türelmetlen értetlenséget színlelő balliberális média sem. Nem akarták sem megérteni, sem a közvéleménnyel megértetni, hogy abból adódóan, hogy az MSZP csak a kormányváltásra kíván szövetkezni, az Együtt 2014 pedig a kormányváltáson túl garanciákkal biztosított korszakváltást is akar, a két párt programjainak egyeztetése nem csupán merő formaság, hanem kemény munka, ami rengeteg energiát és hosszabb időt igényel. Nem akarták megérteni, hogy amennyiben Bajnai azokat is meg akarja nyerni, akik Gyurcsány Ferencre – akár okkal, akár igaztalanul – patás ördögként tekintve soha nem szavaznának közvetlenül, akkor Gyurcsánnyal és pártjával szemben bizonyos távolságot kell tartania. Nem akarták megérteni, hogy az Együtt 2014nek előbb fel kell építeni saját szervezetét, meg kell teremtenie pártszerű működésének feltételeit, meg kell találnia saját embereit, és csak ezt követően állhat készen a választókörzetek elosztásáról, a képviselőjelöltek kiválasztásáról, a miniszterelnök személyéről szóló tárgyalásokra. A mesterségesen is gerjesztett türelmetlenség és a Fidesz propaganda együttes hatására az Együtt 2014 kezdetben lelkesedéstől fűtött támogatói, szimpatizánsai közül sokan belefáradtak a várakozásba, és csalódottan visszasüllyedtek a passzív pesszimisták nehezen mozdítható tömegébe. Mire az MSZP és az Együtt – PM között megkezdődhettek a valóban érdemi tárgyalások, utóbbi már sokat veszített kezdeti len11
dületéből és népszerűségéből. Így viszonylag kedvezőtlen pozícióból tárgyalva kellett megkötnie a status quot rögzítő megállapodást, ami az előzményekhez képest nagy előrelépést jelent az együttműködés realizálása terén, de már nem jelent biztos alapot sem a kormányváltás, pláne a korszakváltás megvalósításához. Az MSZP végül is elérte a célját, az ellenzéki térfélen elfoglalt vezető szerepét átmenetileg sikerült stabilizálnia. Az már csak hab a tortán, ahogy ezt követően megegyezés helyett – „a mór megtette kötelességét, a mór mehet” alapon – kibillentette az együttműködés keretei közül a Demokratikus Koalíciót és más kisebb szövetségeseit. Utóbbiakért nem nagy kár, de Gyurcsány kirekesztése a demokratikus ellenzék körében olyan újabb belviszályhoz vezet, ami veszélyezteti az Orbán kormány leváltását is. Tehát a demokratikus ellenzéki összefogás köre még mindig nem igazán kerek, csak remélhetjük, hogy a korrekcióra marad még elég idő. A végeredmény szempontjából ugyancsak veszélyesnek tűnő gondok mutatkoznak az egymással már megállapodást kötött pártok jelöltállítási gyakorlatával kapcsolatban is. A tárgyalások megkezdésekor mindkét fél még magától értetődőnek deklarálta, hogy az országgyűlési képviselőjelöltek kiválasztása során azokat keressék meg, akiknek az egyes választókerületekben a legnagyobb az esélye arra, hogy a lehető legtöbb szavazattal megnyerjék a választást. Szigetvári Viktor, az Együtt–PM pártszövetség társelnöke augusztus elején még így nyilatkozott az MTI tudósítójának: „Nem pusztán arról egyeztetnek, hány körzetben induljon szocialista és hányban Együtt–PM-es politikus, hanem a jelöltek személyéről is. Bár fontos, hogy a jelöltek aránya tükrözze a pártok közötti erőviszonyokat, a szavazatmaximalizálás célja azt kívánja meg, hogy minden körzetben a legesélyesebb jelölt induljon. Ez azt jelenti, hogy nincsenek tabukörzetek, olyan választókerületek, amelyek a jelölttől függetlenül egyik vagy másik felet illetik meg.” Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke ugyanakkor így fogalmazott: „A választókerületek erőviszonyait hasonlóan értékeli a
két fél. Különbség inkább annak megítélésében lehet, hogy az egyes körzetekben milyen stratégiával lehet nyerni, hol van szükség szocialista és hol inkább Bajnai Gordon pártjához tartozó jelöltre a győzelemhez.” Most, hogy a jelöltek kiválasztásán már túljutottak a felek, aggodalommal kell megállapítanunk, hogy a tárgyalások során nem, vagy csak részben sikerült érvényesíteni a közös jelöltekkel szemben korábban megfogalmazott követelményrendszert. Mivel a megállapodás szerint a 106 egyéni választókerületből az Együtt-PM csak 31-ben, míg az MSZP 75-ben állíthat jelöltet, elsősorban az utóbbinál találhatunk több olyan riasztó példát, amelyek azt mutatják, hogy a jelöltek kiválasztása során kizárólag az érintetteknek a párthierarchiában betöltött tisztsége és személyes kapcsolatai képezték a döntés alapját, a választáson való eredményes szereplés esélyeinek mérlegelése nem szerepelt a figyelemre érdemesített szempontok között. Természetesen az esélytelen jelöltek révén is nyerhet néhány töredékszavazatot a pártlista, de választókerületükben a képviselői mandátumot minden bizonnyal a Fidesz jelöltje nyeri el, jelentősen gyengítve a demokratikus ellenzék győzelmének esélyeit. Sem szándékunk, sem lehetőségünk nincs valamennyi olyan választókerületet górcső alá vonni, amelyekben ilyen anomáliákkal találkozhatunk, csupán egyetlen választókerület esetében vállalkoztunk arra, hogy rávilágítsunk az MSZP jelöltválasztása és a kormányt leváltani kívánó helyi közakarat között mutatkozó feloldhatatlan ellentmondásra. Vizsgálódásunk tárgya a budapesti 12. számú, alapvetően baloldali beállítottságú választókerület, ahol az MSZP helyi szervezetének a budapesti vezetéssel igen szoros kapcsolatokat fenntartó elnöksége a változást akaró választópolgárok többsége számára elfogadhatatlan szempontoktól és személyes indulatoktól vezérelve, 2010-ben egyszer már elkövetett hibáját megismételve készül átengedni a választási győzelmet a Fidesznek. 12
Egység helyett kétség
Budapest XV. kerületében az MSZP – 1994-től másfél évtizeden keresztül töretlen – választási sikersorozatát annak köszönhette, hogy a kerületben élő, alapvetően baloldali beállítottságú választópolgárokat időről időre egységesen fellépő szavazótáborként tudta mozgósítani. E táboron belül az évek során kialakult és kollektív feltételes reflexként rögzült az a beidegződés, hogy a választások alkalmával Hajdu Lászlóra és az MSZP-re kell szavazni. 2010-ben, mikor Hajdu és az MSZP szakítása válaszút elé állította a korábban egységes szavazótábor tagjait, megtört a varázs, megszűnt az egység, s ennek következtében végéhez ért a sikersorozat is. Egyesek a párthűség rabjaként kitartottak az MSZP holdudvarában. Mások megmaradtak Hajdu László és a közéleti tevékenységüket vele együtt civilszervezeti keretek között folytató csoport követőjének. A többség pedig teljesen elbizonytalanodva passzivitásba süllyedt, vagy sodródni kezdett a politikai szélrózsa minden irányába, más politikai szervezetekben keresve az akol elvesztett melegét. Az MSZP helyi szervezete egyetlen év alatt tagságának és szavazóbázisának több mint kétharmadát elveszítette. Ez a bázis 2011-ben, a Demokratikus Koalíció megalakulása révén megfeleződött. Meglepő, hogy az MSZP helyi vezetői mindezek ellenére sem éreztek késztetést stratégiájuk, taktikájuk és működésmódjuk megváltoztatására, a teljes leépülés, marginalizálódás elkerülése érdekében új utak keresésére. 2013 áprilisában úgy határoztak, hogy a következő évi országgyűlési képviselő választáson Móricz Esztert indítják a párt jelöltjeként, a párt polgármester jelöltje
pedig Tóth Imre helyi pártelnök lesz. E döntésük, amely megszületése pillanatától komoly akadályává vált a demokratikus ellenzék széleskörű összefogásának, a párt megmaradt tagjainak egy részében is heves ellenállást váltott ki. Májusban – az MSZP vezetők dühödt tiltakozásával dacolva – a Demokratikus Koalíció helyi szervezetétől kölcsönzött kitelepülő pultot használva, a DK néhány pártoló tagjával összefogva – magán akcióként – közterületi kitelepüléseket szerveztek, amelyeken a saját maguk által fogalmazott és sokszorosított íveken Hajdu László képviselő jelöltként való indulását támogató aláírásokat kezdtek gyűjteni a lakosság körében. A magán akció, avagy „spontán népi kezdeményezés” során használt ív szövegéből érdemes néhány mondatot itt is idéznünk: „Kedves Választópolgárok! … a választókerületben három éve tapasztalt kétharmados hatalom eddigi uralkodásából elegünk van, az általuk képviselt kormányból is! Keressük azt a jelöltet, aki a bebetonozásra készülő antidemokratikus társaság helyi jelöltjének leváltására képes, aki méltó a kerületi szavazók bizalmára! … Azt gondoljuk, az előző polgármesterünk és országgyűlési képviselőnk HAJDU LÁSZLÓ… Aki ma is aktív, akit ármánykodással és politikai mutyizással távolítottak el, méltó a bizalomra! … Aláírásommal támogatom, hogy Hajdu László az Együtt 2014 mozgalom és/vagy a Demokratikus Koalíció képviselője legyen.” A szervezeti háttér nélkül folytatott akció meglepő sikerrel járt, néhány hét alatt közel ezer választópolgár kötelezte el magát (nevét, lakcímét, telefonszámát és e-mail címét adatvédelmi garanciák nélkül is megadva) Hajdu László támogatása mellett. Miután a Szolidaritás részéről figyelmeztették őket a rendőrségi bejelentés nélkül tartott kitelepülések és az adatvédelmi törvény előírásainak mellőzése miatt fenyegető jogi következmények lehetőségére, illetve Hajdu László személyesen is erre kérte őket, az akció résztvevői felhagytak az aláírások gyűjtésével. Maga a jelenség azonban a döntéshozók részéről komolyabb figyelmet érdemelt volna. 13
A Bp. XV. ker. MSZP szervezet jelöltválasztásával szembeforduló párttagok által kezdeményezett spontán magán-akció során használt aláírásgyűjtő ív.
14
Az MSZP szándéka és a helyi közhangulat közötti ellentmondást érzékelve a Magyar Szolidaritás Mozgalom választókerületi vezetője május 7-én kelt levelében tájékoztatta a mozgalom elnökségét a kialakult helyzetről, valamint a helyi aktivista csoport tagjainak álláspontjáról, illetve javaslatáról. Az alábbiakban ebből a levélből idézünk néhány – a lényeget jól tükröző – mondatot: „A helyi MSzP gyakorlatilag szinte elsorvadt, jelöltjének, Móricz Eszternek nincs esélye. … Hajdu László jelenleg is a legismertebb és legnépszerűbb közéleti személyiség Budapest XV. kerületében. … Mi, a Szolidaritás helyi aktivistái (jelentős civil háttérrel) elköteleztük magunkat Hajdu László jelölése és országgyűlési képviselővé választása mellett. … Az adott körülmények közepette nem igazán tudnánk mit kezdeni olyan döntéssel, amely esetleg a 2014. évi választásokra készülve nem Hajdu László jelölését és megválasztatását tűzné ki célunkul. A valószínű győzelem helyett a valószínű vereség kockázatának választásával nem tudnánk azonosulni.” A Szolidaritás helyi csoportjához hasonló módon foglaltak állást a XV. kerületben működő talán legjelentősebb civilszervezet, a RÁTE - Rászorulókat Támogatók Egyesülete (a Bajnai Gordon által vezetett Haza és Haladás Alapítvánnyal korábban együttműködési megállapodást aláíró) vezetői is. Néhány mondat az ő május 22-én kelt, Szigetvári Viktornak címzett levelükből is ide kívánkozik: „Hajdu László a Rászorulókat Támogatók Egyesületének aktív tagja, emellett 8 más civil szervezetben is aktívan tevékenykedik. Az egyesület elnökségének tagjai, beleértve a két önkormányzati képviselőt is, egyben a Szolidaritás valóban aktív aktivistái. … A RÁTE tagjai, aktivistái, szimpatizánsai a Szolidaritás helyi aktivistái mellett … elköteleztük magunkat Hajdu László jelölése és országgyűlési képviselővé választása mellett.” A Szolidaritás csoport és a RÁTE leveleire reagálva azok aláírói május 24-én lehetőséget kaptak arra, hogy a helyzetet személyesen is megbeszélhessék az Együtt 2014 elnökségének tagjai-
val. A találkozón a felek kölcsönösen kinyilvánították a közös céljaik – a kormányváltás és a korszakváltás – elérése érdekében folytatandó további szoros együttműködésre irányuló szándékukat. Ugyanakkor tisztázódott, hogy a Hajdu László támogatása mellett elköteleződött helyi civilszervezeti vezetők választókerületi pártelnöki megbízása – legalábbis az adott helyzetben – nem aktuális. A párt társelnöke, Szigetvári Viktor jelezte, hogy az Együtt 2014 még nincs abban a helyzetben, hogy Hajdu jelölése mellett elkötelezhesse magát. Az erre vonatkozó javaslatra – a pártközi tárgyalások függvényében – valószínűleg a nyár végén adhatnak majd megalapozott választ. A Hajdu jelölését kezdeményező civilszervezeti vezetők a pártközi tárgyalások várható eredményét illetően nem táplálhattak különösebb illúziókat, miután eljutott hozzájuk Tóth Imre helyi MSZP elnök üzenete: „Lehet szó közös jelöltről, kivéve, ha azt Hajdu Lászlónak hívják.” Augusztus 7-én – Mikó Károly, az Együtt 2014 Budapest 12. választókerületi elnöke közvetítésével – Szigetvári Viktor válaszát is megkapták, amely szerint az Együtt 2014 és az MSZP tárgyalásai során utóbbi a választókerületet kezdettől tabunak nyilvánította, annak átengedésétől határozottan elzárkózik. Ezért annak érdekében, hogy az Együtt 2014 – PM pártszövetség és az MSZP között létrejöhessen a Fidesz kormány leváltásához nélkülözhetetlen megállapodás, Hajdu jelölésének felvetésétől el kell tekinteni. A helyi baloldali civilszervezetek köszönettel vették a tájékoztatást, megértették, hogy saját törekvésüket az Együtt 2014 az adott helyzetben nem tehette a magáévá. Úgy döntöttek, hogy továbbra is folytatják a pártot népszerűsítő akciók szervezését. Ugyanakkor szükségesnek tartották, hogy a Fidesz leválthatósága érdekében saját lakóhelyükön – hathatós párttámogatás hiányában is – további lépéseket tegyenek. A remélt egység helyett maradt tehát a kétség… de nem estek bele! 15
Augusztusban a MARÉG szervezésében újabb Hajdu László jelöltségét támogató aláírásgyűjtés vette kezdetét. A gyűjtőív szövege és tartalma az alábbi: TÁMOGATÓ NYILATKOZAT Támogatom, hogy a demokratikus ellenzéki pártok fogjanak össze, hogy a 2014-évi választásokon leválthassák a jelenlegi kormányzatot. Támogatom, hogy az országgyűlési képviselőjelöltek kiválasztása során azokat keressék, akiknek az egyes választókerületekben a legnagyobb az esélye arra, hogy a lehető legtöbb szavazattal megnyerjék a választást. Támogatom, hogy a budapesti 12. sz. választókerületben Hajdu László legyen a demokratikus ellenzék közös jelöltje. Egyetértek azzal, hogy ha az egymással egyezkedő pártok nem képesek a győzelemre esélyes közös jelöltet állítani, Hajdu László a helyi civilszervezetek és a változást akaró választópolgárok támogatásával független jelöltként is elinduljon a választáson. Ebben – amennyire lehetőségeim engedik – magam is kész vagyok őt segíteni. Nevem: Lakcímem:
Telefonszámom: E-mail címem:
Önként hozzájárulok, hogy személyes adataimat a Hajdu László által ezzel megbízott MARÉG társadalompolitikai társaság az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. Törvény vonatkozó rendelkezéseit betartva nyilvántartásba vegye, kezelje és feldolgozza, valamint azokat átadja a Hajdu Lászlót indító párt, pártszövetség, illetve a kampányban feladatot vállaló civil szervezetek aktivistái részére, akik az átvett adatokat a vonatkozó jogszabályok szigorú betartása mellett kizárólag a kampány eredményessége érdekében szükséges kapcsolattartás céljából használhatják fel. Adataim kezeléséhez azzal a kikötéssel járulok hozzá, hogy azokat legkésőbb a 2014. évi országgyűlési-, Európa-parlamenti és önkormányzati választások eredményhirdetését követő 30. nap végéig az adatkezelő adatbázisából törölni fogják. Kinyilvánítom, hogy fenti adataim megadását megelőzően tájékoztatást kaptam arról, hogy jelen esetben az adatkezelés önkéntes hozzájáruláson alapul, tájékoztattak az adatkezelés céljáról és jogalapjáról, az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra jogosult személyéről, az adatkezelés időtartamáról. A tájékoztatás kitért az adatkezeléssel kapcsolatos jogaimra és jogorvoslati lehetőségeimre is. Dátum/ aláírás
Az aláírásgyűjtő akció eddigi eredménye – az ügy természetéből adódóan – nem publikus. Az akció résztvevői azt tapasztalták, hogy azok a választópolgárok, akik a 2010 évi fordulat előtt az MSZP és az SzDSz szavazóbázisához tartoztak, többségükben ma is szívesen támogatnák Hajdu Lászlót, de pártszimpátiájuk rendkívüli szórtságot mutat. Ha most lennének a választások, szavazataik megoszlanának valamennyi ma létező párt között. Erre vonatkozó felmérés hiányában a 2014 évi választások helyi (12. oevk.) eredményét illetően még jóslásokba sem bocsátkozhatnánk. A korábbi választások és közvélemény kutatások tapasztalataiból tudjuk, hogy a XV. kerületben élők pártpreferenciái rendszerint eltérnek az országos átlagtól. Az utolsó, kifejezetten a XV. kerületre (23. oevk.) vonatkozó kutatást a Medián végezte 2009ben, azonban annak eredményeiből a jelenre és a jövőre vonatkozó megbízható következtetések – a helyi politikai erőviszonyok és a pártstruktúra gyökeres átalakulása miatt – nem vonhatók le. Márpedig helyi beágyazottság és az erőviszonyok alakulásának – legalább hozzávetőleges – ismerete nélkül nem alakítható ki a siker reményével kecsegtető helyi választási stratégia. Sajnos azt kell látnunk, hogy jelenleg a demokratikus ellenzéki pártok egyike sem rendelkezik ilyennel. Radnóti szavaival élve: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” Márpedig jelen esetben ez a térkép önmagában édes-kevés a választási győzelemhez! A választókörzetben a populáció egészére kiterjedő, szakmailag korrekt közvélemény kutatás elvégzése messze meghaladná a MARÉG lehetőségeit. Erre nem is vállalkoztunk. De arra igen, hogy a választókörzetben élő baloldali és liberális beállítottságú, a közéleti aktivitástól nem idegenkedő választópolgárok véleményét megszondázzuk, illetve egy 300 fős mintán elvégzett „kvázi közvélemény kutatás” eredményeit feldolgozva – elsősorban a demokratikus ellenzék pártjai, politikusai, aktivistái és szimpatizánsai számára – publikussá tegyük. 16
A MARÉG felmérésének módszerei és eredményei A MARÉG – Magyarországi Régiókért Egyesület 2013. augusztusában Bp. 12. sz. országgyűlési egyéni választókerületében kísérletet tett felmérni egyes országosan ismert politikusok, valamint a 2014. évi választásokon jelöltként leginkább számításba vehető helyi politikusok ismertségét, támogatottságát, illetve elutasítottságát az alapvetően baloldali és liberális beállítottságú, a választásokon valószínűleg résztvevő választópolgárok körében. A felmérés időpontja: 2013. augusztus 16-31. A felmérés módszere: önkitöltő – kérdőíves. A kérdőíves adatgyűjtést a RÁTE és a MARÉG aktivistái a Szolidaritás, illetve az Együtt 2014 – a gyalogosforgalom szempontjából frekventált közterületeken (BKV közlekedési csomópontnál, piac, vásárcsarnok, orvosi rendelő, lakótelepi bevásárló központ bejárata előtt), az adott helyszínen legforgalmasabb napszakban megrendezett – kitelepüléseihez társulva végezték. A kitelepülések során a Szolidaritás és az Együtt 2014 logóját viselő kitelepülő pult mögül az aktivisták a szokásos módon szórólapokat osztogattak, illetve az Együtt 2014 részére támogató aláírásokat gyűjtöttek. A RÁTE és a MARÉG aktivistái kitelepülő pult helyett egy felállított vasalódeszkát (rajta régi, rozsdamarta vasalóval) használtak. Ezen történt a felmérés céljára nyomtatott színes, kétoldalas kérdőívek kitöltése. A vasalódeszka mellett állt Orbán Viktor életnagyságú, két dimenziós alakja, nyakában egy „Lehet, hogy kivasalnak?” feliratú táblával. A lábánál elhelyezett másik tábla szövege: „Mondd, Te kit választanál? / Jelölj miniszterelnököt!” Az adatgyűjtést végzők – a RÁTE Harsona terjesztését kivéve – tartózkodtak a politikai agitációtól, annak érdekében, hogy a kérdőív kitöltésére vállalkozó érdeklődők véleményét előzetesen ne befolyásolják. Ennek ellenére tevékenységük eredményeként nőtt az Együtt 2014 kitelepülő pultjának forgalma is.
A több baloldali szervezet együttes jelenléte a közterületen látványosabb, figyelemkeltőbb és eredményesebb is volt, mint amire külön-külön számíthattak volna.
A kipellengérezett Orbán figura tökéletesen betöltötte a neki szánt szerepet: Egyrészt távol tartotta a kérdőíves adatgyűjtéstől a túlhevült érzületű Fidesz-rajongókat, másrészt oda vonzotta azokat a baloldali és liberális polgárokat, akiknek a véleményére leginkább kíváncsiak voltunk. Feltehetőleg akik ilyen alkalmakkor a „mit kell aláírni?” kérdéssel jönnek oda hozzánk, a választásokon is részt vesznek majd. Azokra, akik a kitelepülések mellett közönyös arccal mennek el, vagy magukban morogva, csak egy kiábrándult legyintéssel reagálnak jelenlétünkre, valószínűleg a választásokon sem számíthatunk. A felmérés során használt kérdőív mintáját, és a 300 válaszadó véleményét összesítő diagramokat az alábbiakban megjegyzés és külön szöveges magyarázat nélkül közöljük, hiszen azok önmagukért beszélnek. 17
A MARÉG felmérése során használt kérdőív
18
Készült a MARÉG a Budapest 12. országgyűlési egyéni választókerületben a közéletileg aktív, baloldali és liberális beállítottságú választópolgárok körében 2013. augusztus 16-31. között végzett, 300 fős (nem reprezentatív) minta kérdőíves felmérése alapján.
19
Készült a MARÉG a Budapest 12. országgyűlési egyéni választókerületben a közéletileg aktív, baloldali és liberális beállítottságú választópolgárok körében 2013. augusztus 16-31. között végzett, 300 fős (nem reprezentatív) minta kérdőíves felmérése alapján.
20
Készült a MARÉG a Budapest 12. országgyűlési egyéni választókerületben a közéletileg aktív, baloldali és liberális beállítottságú választópolgárok körében 2013. augusztus 16-31. között végzett, 300 fős (nem reprezentatív) minta kérdőíves felmérése alapján.
21
Készült a MARÉG a Budapest 12. országgyűlési egyéni választókerületben a közéletileg aktív, baloldali és liberális beállítottságú választópolgárok körében 2013. augusztus 16-31. között végzett, 300 fős (nem reprezentatív) minta kérdőíves felmérése alapján.
22
Készült a MARÉG a Budapest 12. országgyűlési egyéni választókerületben a közéletileg aktív, baloldali és liberális beállítottságú választópolgárok körében 2013. augusztus 16-31. között végzett, 300 fős (nem reprezentatív) minta kérdőíves felmérése alapján.
23
Készült a MARÉG a Budapest 12. országgyűlési egyéni választókerületben a közéletileg aktív, baloldali és liberális beállítottságú választópolgárok körében 2013. augusztus 16-31. között végzett, 300 fős (nem reprezentatív) minta kérdőíves felmérése alapján.
24
Készült a MARÉG a Budapest 12. országgyűlési egyéni választókerületben a közéletileg aktív, baloldali és liberális beállítottságú választópolgárok körében 2013. augusztus 16-31. között végzett, 300 fős (nem reprezentatív) minta kérdőíves felmérése alapján.
25