A Szentgotthárd határába tervezett heiligenkreuzi hulladékégető okozta környezeti konfliktus bemutatása
Készítette: Révai Mátyás 2014. 05. 05.
Bevezetés A XX-XXI. század folyamán kialakult nyugati típusú fogyasztói szokások nyomán megjelenő ökológiai válságjelenségek közül kiemelkedő hatása van az egyre növekvő mennyiségű hulladéknak. Az ember által termelt hulladék több szempontból is nagy terhet ró a bioszférára. A lerakott hulladék a talajt és a vizeket, az elégetett hulladék a levegőt szennyezi különböző mértékben. Mára ezek a negatív hatások olyan méretűek, hogy azokat a természetes nyelők nem képesek semlegesíteni, illetve a biogeokémiai ciklusokban átalakítani. A hulladékkezelés feladata emiatt az, hogy ezeket a hatásokat kisebbítse, a környezet terhelését csökkentse, az ipar és a háztartások által termelt hulladékot kezelje. Azonban a hulladékkezelés kérdése nem csak műszaki és természettudományos kérdéseket vet fel, hanem különböző társadalmi érdekeknek is az ütközőzónájába kerülhet. Így történt ez Ausztriában, Rábakeresztúr (Heiligenkreuz) városában is, a magyar határtól és Szentgotthárd városától néhány száz méterre, ahol egy osztrák cég szemétégető építését tervezte.
A konfliktus területi elhelyezkedése Az égetőmű az osztrák-magyar határtól néhány méterre épült volna fel, Szentgotthárd közvetlen szomszédságában. Szentgotthárd városa a nyugati határszélen található, Vas megyében. Lakosainak száma: 8787 fő. A terület közvetlen környezetében található az Őrségi Nemzeti Park, hazánk tízedik, legutoljára (2001) alapított nemzeti parkja, az osztrák Raab Naturpark, illetve a szlovén Goričko tájvédelmi park is.
1. ábra: A hulladékégető elhelyezkedése és közvetlen veszélyzónája
A konfliktus tárgya: a tervezett hulladékégető bemutatása A BEGAS Kraftwerk GmbH cég 2006 tavaszán jelentette be, hogy 225 000 tonna/év kapacitású szemétégető megépítését tervezi a Szentgotthárd-Heiligenkreuzi Ipari Parkban, a határ osztrák oldalán, de a nyugati magyar városhoz közelebb, közigazgatási határától mindössze
néhány
méterre.
Ez
a
kapacitás
az
egész
burgenlandi
tartomány
hulladéktermelésének (35 000 tonna/év) többszöröse, emiatt a cég olasz, esetleg magyar, szlovén és horvát szemét beszállítását és elégetését tervezte nagyobbrészt vasúton, kisebb részt közúton szállítva. Az erőmű célja az ipari park villamos-energia ellátása, távhőszolgáltatás, valamint a szomszédos rostgyár gőzellátása lett volna. Az építkezés másik oka az volt, hogy az EU-n belül az égetőművek iránti kereslet növekedett, mivel a 2002-es osztrák hulladékgazdálkodási törvény miatt 2009 elejétől nem szabad szerves hulladékot külszíni lerakóba helyezni. A BEGAS az új erőmű felépítésével 100 új munkahelyet ígért a helyieknek, valamint 100 millió eurós beruházást, amelyekkel maga mellé állította Burgenland tartomány vezetőit is.
2. ábra: A tervezett égető elhelyezkedése (bal alsó sarok)
A környezeti és társadalmi hatások: az égetőmű telepítéséből és működtetéséből fakadó problémák A szentgotthárdi lakosok és civil szervezetek szinte azonnal tiltakozásba kezdtek és hamarosan összeállítottak egy 50 érvet felsorakoztató listát az égetőmű megépítése ellen (http://www.pronas.hu/webgen/sites/54/data/dokumentumok/12/50_erv.pdf). Ebben szerepel a folyamatos légszennyezés, amelynek összetevői közül a különböző porszennyezések és nehézfémek (higany, ólom, kadmium, króm) mellett, a karcinogén (rákkeltő), terratogén (magzatkárosító) dioxint emelték ki. Ez a vegyület a táplálékláncon keresztül az emberi szervezetbe bekerülve nem ürül ki, hanem akkumulálódik. A dioxin különösen veszélyes a gyermekekre és a légúti betegségben szenvedőkre, növeli a különböző rákos megbetegedések kockázatát. A légszennyezés egyes összetevői (kén- és nitrogén oxidok) veszélyt jelentenek az Őrségi Nemzeti Park és a körülötte lévő területek pH-ra érzékeny növényzetére, elsősorban az erdei fenyves állományokra, közvetve az ott élő endemikus, illetve védett állat-, és növényfajokra egyaránt. A kéményekből távozó füstgáz szinte egészét az uralkodó nyugati, északnyugati irányú szél Magyarország felés sodorná, valamint a benne található egyes komponensek reakcióba léphetnek egymással, egymás hatásait fokozhatják és így új, ismeretlen módokon is szennyezhetik a környéken élő kb. 9000 ember egészségét. A kiülepedő por az ivóvízbázisra és a talajminőségre is káros hatással lenne, a kibocsájtott széndioxid és egyéb üvegházhatású gázok a globális éghajlatváltozást segítenék elő. További problémát okoz a szemét szállítása, amely fokozná a közúti közlekedés által generált környezeti problémákat (zaj, por, légszennyezés). A dokumentumban több pontban bírálják a helyszín kiválasztását, hiszen az égetőmű a városhoz, és az országhatárhoz túlságosan közel helyezkedik el, Magyarország viselné el a negatív hatások nagy részét, valamint a szükséges szemetet is nagy távolságokból kellene odaszállítani; valamint kétségbe vonják az erőmű környezeti fenntarthatóságát, hiszen a cég az égetőmű által közvetlenül a szemét mennyiség növekedésében is érdekelt lesz. Ehelyett a kisléptékű, helyi hulladékkezelést (újrahasználat, újrahasznosítás) és energiatermelést (napelemek, biomassza, szélenergia) kellene előtérbe helyezni és támogatni. A környezeti és egészségügyi kockázatokon kívül társadalmi hátulütői is vannak a beruházásnak. A tervezett beruházás rendkívül visszavetné Szentgotthárd és térsége turisztikai vonzerejét, amelynek a város jelenleg is és a jövőben is kiemelt szerepet szán. Különösen negatívan érintené a szemétégető a városi termálfürdőt, és az arra épülő egyéb szolgáltató
intézményeket, vállalatokat. Ezeket a következményeket nem csupán esztétikaiak, hanem akár egyéb érzékszerviek is lehetnek (bűz, zaj). (A fent említett problémákat egy 2008-as osztrák környezeti hatástanulmány is kielemezte, de valami
miatt
ellentétes
álláspontra
jutott:
http://www.kvvm.gov.hu/cimg/documents/Ung_Allg_verst_Zusammenfassung.pdf)
3. ábra: Az égetőmű látványterve
Az ügy szereplői A szemétégető megépítését a BEGAS cégen kívül Burgenland tartományi vezetése (köztük Hans Niessl tartományfőnök, akit személyes találkozó útján sem sikerült meggyőznie a PRONAS-nak), és számos helyi osztrák lakos is támogatta, főleg a munkahelyteremtés és egyéb gazdasági előnyök miatt. Az osztrák környezetvédelmi miniszter, Josepf Pröll sokáig nem foglalt állást a kérdésben, ezzel jelentősen megnyújtotta az ügy végleges eldöntését, de később több kifogással élt az beruházással szemben. Ezeket a BEGAS jórészt figyelmen kívül hagyta. A szemétégető kapcsán kivételes összefogást sikerült elérni mind az osztrák, mind a magyar oldal lakosai, civil szervezetei és részben a politikai ellenfelek között is annak megépítése
ellen. A tiltakozás motorja a Pro Natura St. Gotthárd civil összefogás (PRONAS) volt (különösen annak vezetője Woki Zoltán), mely számos megmozdulást szervezett és bonyolított le (ld. lentebb), melyhez gyakran csatlakozott több szentgotthárdi civil szervezet és intézmény, úgymint a Polgárok egy ígéretes Szentgotthárdért (POLISZ), Széll Kálmán Polgári Egyesület (SZKPE), Szentgotthárdi Választópolgárok Asztaltársasága (SZEVASZ), Szentgotthárd és Térsége Iskola (SZOI). Az ügyben a szentgotthárdi önkormányzat (polgármester:
Viniczay
Tibor)
is
nagyon
aktív
volt,
különösen
Bugán
József
környezetvédelemért felelős alpolgármester. Többször részt vett az eseményeken a választókerület fideszes országgyűlési képviselője V. Németh Zsolt, később Áder János EP parlamenti képviselő is. Az osztrák oldalon a BIGAS („Civil Összefogás a Hulladék Disznóság Ellen”, vezetőjük: Wolfgang Kühn) civil kezdeményezés és az osztrák Zöld Párt (jennersdorfi képviselője: Christianne Brunner) mutatott nagyobb aktivitást az ügyben. Ezen túlmenően kapcsolódott be szakértői véleményekkel, kisebb anyagi támogatással és tájékoztatással a Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ), az Élőlánc Magyarországért Párt (ÉLŐLÁNC), a Levegő Munkacsoport és a Greenpeace osztrák és magyar részlege egyaránt. Később a győri REFLEX Környezetvédelmi Egyesület (elnök: Lajtmann József), a szlovén Muravidéki Zöldek szervezte és a RÁBA-Műgát és Térségéért Egyesület is csatlakozott a tiltakozásokhoz. Az tiltakozást több szlovén szervezet és magánszemély is támogatta.
A tiltakozás és a konfliktus eseményei Az első tiltakozás 2006 júniusában történt, amikor a POLISZ szervezésében félpályás határlezárást tartottak a rábafüzesi átkelőnél. Nem sokkal ezután Szentgotthárd három civil szervezetei a POLISZ, a SZEVASZ, és a SZKPE, az ÉLŐLÁNC és a HUMUSZ szakértőivel tájékoztató fórumot tartottak a szemétégető lehetséges káros hatásairól.
4. ábra: Az ÉLŐLÁNC egyik szónoka a határon tartott demonstráción
A tiltakozások 2007-ben is folytatódtak. Február végén futóversennyel és tiltakozó aláírásgyűjtéssel összekötött megmozdulás történt kb. ezer ember részvételével, majd márciusban a szentgotthárdi gyerekek tüntettek környezetismeret óra keretében a szemétégető ellen. A BEGAS 2007 elején egy projektbemutatót tartott, amelyen egy képet is közzétettek a beruházás terveiről (2. ábra). Ezt a tiltakozó civilek manipulatívnak bélyegezték, mivel úgy mutatja be az ipari parkot, hogy nem látszik a kémények magassága, valamint Szentgotthárd városa. Az a része, amely mégis látszik, felhőben van, így alig kivehető a képen. Április-május folyamán a BEGAS több osztrák településen (Heiligenkreuz, Mogensdorf, Rudersdorf, Jennersdorf), júniusban pedig Szentgotthárdon is tájékoztató fórumot tartott, amely remek lehetőség volt a tiltakozók fellépésére is. A 2007 áprilisában alakult BIGAS osztrák civil összefogás által szervezett osztrák fórumon tiltakozását fejezte ki a BEGAS titkolózása és a helyi újságokban történő kampányhadjárata ellen. Néhány nappal később az osztrák Zöld Párt is tiltakozó-tájékoztató fórumot rendezett a környékbeli lakosoknak.
5. ábra: Szentgotthárdi BEGAS fórum Az ügy szempontjából jelentős volt Sólyom László szentgotthárdi látogatása májusban, ahol találkozott Szlovénia és Ausztria nagyköveteivel, és nemtetszését fejezte ki mind a Rába habzása, mind a tervezett hulladékégetővel szemben. (Nyilatkozata itt olvasható: http://www.pronas.hu/webgen/sites/54/data/dokumentumok/12/2007_05_15_solyom_nyilatko zat.pdf) A köztársasági elnök már egy korábbi, 2006-os nyilatkozatában is kiemelten utalt a hasonló, jövő nemzedékeket érintő kérdések érzékenyebb kezelésére: "Mert környezetünk veszélyeztetett állapotát felismerve szabadságunkban áll, hogy ki-ki a maga körében hozzákezdjen begyógyítani a természet sebeit. Szabadságunkban áll, hogy megelőzzük a katasztrófát, és úgy bánjunk az utánunk következő nemzedékkel, ahogyan azt a felelősség és a szeretet
megköveteli. Valamint szabadságunkban áll az is, hogy mindezt elmulasszuk, és a jövő nemzedékeket kiszolgáltassuk a habzó folyóvíznek és szennyezett levegőnek. Egyvalami nem áll a szabadságunkban: az, hogy e két lehetőség közül ne válasszunk. A választás felelősségét nem háríthatjuk át sem a gazdaság, sem a politika intézményeire."
Ezek után rendezett Kőszegen „Határérték konferenciát” az ÉLŐLÁNC, amelynek témája a határon átnyúló környezeti konfliktusok voltak. Az előadó ifj. Zlinszky János egyetemi tanár volt, többen felszólaltak a szemétégetővel kapcsolatban is. A 2007-es év folyamán több megmozdulás is történt az ügyben a fentieken túl. Tavasszal ismeretlenek 3 akasztófát állítottak fel az osztrák határ mellett, amelyeken a felakasztott bábuk nyakában a víz, föld, levegő felirat lógott Ausztria térképére írva (ld. 6. ábra).
6. ábra: Akasztófák a határon Budapesten művészek az osztrák termékek bojkottjára szólítottak fel az embereket, és ingyenes koncertet tartottak Szentgotthárdon. Májusban Olajos Péter és dr. Antonio di Blasio európai néppárti képviselők petíciót, Weki Zoltán a PRONAS képviselője a hulladékégető elleni 50 érvet tartalmazó dokumentumot adott át Anton Hombauer úrnak, a burgenlandi tartomány képviselőjének Kismartonban. Októberben a magyar-szlovén kormányülés alkalmával Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ígéretet tett, hogy minden tőle telhetőt megtesz
a hulladékégető áthelyeztetésének érdekében. Azonban ennek ellenére október végén a BEGAS a burgenlandi vezetőséggel együtt sajtótájékoztatón jelentette be az ipari park bővítését,
főleg
gazdasági
és
infrastruktúra-fejlesztési
érvek
felsorakoztatásával.
Novemberben velük szemben foglalt állás az osztrák Szabadelvű Párt (FPÖ) is, így még eggyel növekedett a beruházást ellenző csoportosulások száma. Az év végén került sor az osztrák-magyar kormányközi ülésre, ahol Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter felléptek ugyan a hulladékmű határ-menti telepítése ellen, de a Rába-habzásnál már kipróbált osztrák-magyar akciócsoport felállítását nem kezdeményezték. Még ebben az évben osztrák orvosok indítottak petíciót a hulladékégető ellen, annak egészségügyi veszélyei miatt, amihez kérték a magyar orvosok hozzájárulását is. A petíciót végül 60 magyar és 40 osztrák orvos írta alá 2008-ig. Decemberben a szlovén Muravidéki Zöldek felajánlották segítségüket a PRONAS-nak, hogy az
un.
Espoo-i
(http://www.unece.org/fileadmin/DAM/env/pp/documents/cep43hu.pdf)
Egyezmény lehetőségeit
megismertessék velük, így meghosszabbíthassák az engedélyezési folyamatot, ami a legtöbb esetben a befektető visszakozásával ér véget. Az schengeni egyezményhez való csatlakozásunk alkalmából a PRONAS a régi vasfüggöny egy részét állította fel tiltakozásul az erőműépítés ellen. A 2008-as évben is hasonló aktivitás jellemezte a tiltakozókat. Először Früstenfeld főterén, majd Kismartonban a BEGAS székházánál tartottak tüntetést, rámutatva a cég félrevezető tájékoztatásaira. Január végén Olajos Péter európai parlamenti képviselő írt nyílt levelet az osztrák környezetvédelmi miniszternek. Ezután nem sokkal megjelent az első osztrák hatástanulmány a szemétégetőről, amelyben az állt, hogy semmiféle határon átnyúló környezeti hatása nincs a beruházásnak (ld. fentebbi link). Erre a magyar civilek válaszát lovastúra keretében juttatták el Kismartonba a burgenlandi döntéshozókhoz. A PRONAS kerekasztal beszélgetést kezdeményezett Fodor Gábor környezetvédelmi miniszterrel is, aki biztosította a szervezeteket a kormány támogatásáról. Márciusban és áprilisban az osztrák Mogersdorf (Nagylak), Weichselbaum (Badafalva), Eltendorf (Körtvélyes) burgenlandi, Bad Waltersdorf, Bad Blumau és Loipersdorf stájer települések képviselőtestületei, valamint a Stájer Fürdőszövetség is elutasította a tervezett erőművet. Év közben kiderült, hogy a korábban tervezettnél nagyobb 325 000 tonna/év kapacitású erőművet szeretne építeni a BEGAS.
Szentgotthárdon a hulladékégető kérdésében (3 másik kérdéssel együtt) helyi népszavazást is rendeztek 2008 áprilisában, ahol elsöprő 98%-os többséggel a szentgotthárdiak elutasították az
égetőmű
építését
(eredmények:
http://www.valasztas.hu/hu/ovi/content/helyinepszavnk/2008-helyi-nepszavazasokjk/20080406szentgotthard.pdf). Nem sokkal később egy internetes szavazáson is leszavazták a projektet. Egyik szavazás sem kötelezte azonban az osztrák céget, illetve döntéshozókat semmire. Ausztriában a két kormányzó párt (SVÖ, ÖVP) képviselői a burgenlandi parlamentben rendre megakadályozták, hogy helyi népszavazáson dönthessenek az osztrák lakosok a szemétégetőről. A tiltakozó városok, magánszemélyek, civil szervezetek számának növekedése, illetve a benyújtott panaszok ellenére a döntéshozók nem reagáltak érdemben semmire. A néhány nyilatkozat általában csak az ügy elhúzódását segítette elő. 2008 májusában újabb közmeghallgatás volt az ügyben, ahol a BEGAS képviselői is jelen voltak. Íme, egy kivonat az elhangzottakból: „Woki Zoltán, a PRONAS elnöke, megelégelve az egyre komolytalanabbá váló „kérdezz-felelek” játékot, pedagógiai hasonlattal élve elégtelenre minősítette a kapott válaszokat. Leszögezte, hogy kérdését csak abban az esetben hajlandó feltenni, ha a BEGAS vezérkarából válaszol valaki feltett kérdésére. A válaszadásra név szerint kérte fel Rudolf Simandlt, a cég kereskedelmi igazgatóját. Woki Zoltán kifejtette, hogy hazánkban szinte mindenki elutasítja az égetőt: a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a magyar kormány és parlament, a környezetvédelmi miniszter, a Vas Megyei Közgyűlés, Szentgotthárd lakossága és a térség 37 települése. Utalt az eltelt 1,5 év közel 50 demonstrációjára ill. tüntetésére, a 10.000 tiltakozó aláírásra, majd megkérdezte: „Uraim, mit akarnak még? Nem gondolják, hogy a beruházás megvalósítása esetén a már terhelt magyar-osztrák viszony még tovább romlik?”. Sajnos Simandl úrtól sem érkezett kielégítő válasz, ő is csak a már elcsépelt „legideálisabb helyszín”, valamint „a beruházás a legszigorúbb EU-s előírásoknak is megfelel” frázisokkal reagált a kérdésre”… „Bugán József, Szentgotthárd alpolgármestere záró kérdésére konkrét választ követelt: Igaz-e, hogy a BEGAS AG tulajdonosai között burgenlandi önkormányzatok is szerepelnek, mert ebben az esetben az illetékesek gyakorlatilag önmaguknak engedélyezik a beruházást, és az engedélyező elfogulatlansága is megkérdőjelezhető? A kétszer is elhangzó kérdésre nem érkezett válasz, viszont a BEGAS vezérkarából többen is szemmel láthatóan idegesek lettek a felvetés hallatán… Epilógus: A rendezvény végén minden résztvevő csalódottan távozott, pedig egyáltalán nem ezt érdemelte a város lakossága: Haraszthy László szakállamtitkár is elismeréssel szólt a gotthárdiakról. Elmondta, hogy már több hasonló rendezvényen vett részt, de ennyire szakszerű, mindenre kiterjedő közönségkérdésekkel még nem találkozott. Szinte minden kérdező jelezte hozzászólása elején, hogy konkrét választ vár a kérdésére, ehelyett válasznak nem nevezhető, betanult mellébeszéléseket kaptak. A rendezvény előtt mindenki a szakértők egymás közti szakmai vitájára számított, ahol a beruházó számokkal és tényekkel igyekszik alátámasztani igazát. A BEGAS tudatában annak, hogy a közmeghallgatás nem sokat változtathat szándékain, érezhetően nem vette
komolyan sem a rendezvényt, sem a város lakosságát. Egy uniós ország polgárai ismét nem kezelték egyenrangú félként egy másik uniós ország polgárait…” (forrás: http://www.pronas.hu/hirek/hir/139)
A tiltakozások ellenére 2008 nyarára úgy tűnt, hogy a hatásvizsgálatok bekérése és vizsgálata után elfogadja a tartományi vezetés a beruházás megkezdését, amely az osztrák választások miatt aktuálpolitikai töltést is kapott. A kérdés magyar oldalon is országos szintre emelkedett, folyamatosan figyelemmel kísérte az eseményeket a környezetvédelmi minisztérium, valamint egy kormányhatározatot is elfogadtak az égető ellen. Azonban osztrák fél egyre agresszívebben akarta beindítani a projektet, ez egy meghallgatáson odáig fajult, hogy nem engedték az ellenzőket felszólalni, kitiltották a kamerákat a teremből, teljesen semmitmondó, betanult válaszokat adnak a kérdésekre (http://www.pronas.hu/hirek/hir/165). Úgy tűnik az egyetlen megoldás a fellebbezés benyújtása maradt a bécsi környezetvédelmi szenátusnál, valamint egy petíció benyújtása az Európai Parlamenthez. Ez utóbbi végül 2008 decemberében történt meg.
(Érdekes kiegészítés, hogy az ebben az időszakban a MOL is beáll a támogatók közé, éppen akkor, amikor az osztrák OMV-vel gazdasági háborút vívott.) A 2009-es év februárjában végül első fokon valóban megkapta az engedélyt az égetőmű építésére a BEGAS a burgenlandi hatóságoktól. Emiatt szentgotthárdi diákok részvételével tiltakozó demonstrációt tartottak az osztrák nagykövetség előtt. A határozat ellen fellebbezést lehetett benyújtani, ám ebből a folyamatból az osztrák fél kizárta Szentgotthárd városát, a Vas megyei önkormányzatot és a magyar államot valamennyi intézményével egyetemben! Azonban az időközben kiszélesedő, Ausztriát is elérő gazdasági válság, civil ellenállás és az elhúzódó viták miatt mégis volt reménye a városnak. Február utolsó napjára ismét tiltakozó akciót hívott életre a PRONAS, amely 1500 embert mozgatott meg. Néhány nappal később egy ausztriai tiltakozó megmozdulásra is sor került a BIGAS és az osztrák Greenpeace szervezésében.
7. ábra: Temetik a 825 éves Szentgotthárdot Még márciusban a PRONAS benyújtotta a fellebbezést az elsőfokú határozat ellen a környezetvédelmi szenátushoz, amelyben a kizárt magyar intézmények álláspontját és javaslatait is messzemenően figyelembe vette. A hónap végén a BEGAS lejárató kampányt indít a Greenpeace ellen, valamint örömét fejezi ki a magyarországi Reális Zöldek hulladékégető-támogatása miatt. Később egy osztrák-magyar államközi bizottsági ülés
keretében sem közelednek az álláspontok. A BEGAS váratlanul egy, már működő példával igyekszik meggyőzni a magyar felet (Lenzing), természetesen eredménytelenül.
8. ábra: Nem éppen vonzó ajánlat... A nyáron a PRONAS vonatsínhez-láncoló akciót is szervezett, majd októberben a vasfüggöny lebontásának 20 éves évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen is némán tiltakozott az osztrák nagykövet jelenlétében. A 2010-es évben egy májusi, ágyús tiltakozás után, júniusban végül a környezetvédelmi tanács határozott: a beadott fellebbezéseket figyelembe véve, bizonyos módosításokkal, de jóváhagyták az elsőfokú határozatot: zöld utat adtak a beruházásnak. Ekkor jutott el oda a PRONAS, hogy erőforrásai kimerültek, képtelen volt folytatni a küzdelmet az osztrák bürokráciával szemben, és minden segítséget megadva átadta a feladatot magyar hatóságoknak. Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár ígéretet tett, hogy minden tőlük telhetőt
megtesznek
a
konfliktus
rendezéséért,
és
az
égető
megépülésének
megakadályozásáért. A BIGAS végül benyújtotta a fellebbezést az osztrák Közigazgatási Bíróságon. Több magyar intézmény (ŐNP, Vas megyei önk., Szentgotthárd önk.) panasszal élt az elmúlt évek visszaélései miatt.
Végül még két év diplomáciai, politikai küzdelmei után, 2012 végén a Közigazgatási Bíróság formai okokra hivatkozva visszavonta a két eljárás keretében kiadott építési engedélyt. A BEGAS jogutódja az Energie Burgenland bejelentette, hogy visszalép a beruházástól és inkább szélenergiai beruházásokba kezd, ezután néhány nappal visszavonta építési engedélykérelmét. Ezzel a konfliktus lezárult.
Média Az ügyet végig figyelemmel kísérte a helyi és országos, osztrák és magyar média egyaránt. Az online és nyomtatott sajtóban is rengeteget foglalkoztak a kérdéssel, az osztrák-magyar viszonnyal kapcsolatban szinte kivétel nélkül felmerült a hulladékégető terve, országos szintű vezetőkkel készített interjúk során is felmerült a kérdés.
Konklúzió Összességében a 6 éven át tartó heroikusnak mondható küzdelem rendkívül sok tanulsággal járt, de ami egyedivé és nagyszerűvé teszi, hogy jelenleg úgy tűnik sikerrel végződött. A hulladékégető mű nem épül meg Szentgotthárd határában. Nagy tanulság, hogy akár egyetlen elkötelezett, helyi szerveződés is hatalmas eredményeket képes elérni 1-1 kérdésben. A PRONAS képes volt 6 éven keresztül napirenden tartani a hulladékégető kérdését, mindannyiszor megmozgatni a helyi társadalmat, rengeteg jogi és szakmai anyagot készített el, külföldi és hazai kapcsolatokat épített és ápolt, bürokratákkal, és lobbistákkal vitázott, fórumokat szervezett és nyílt leveleket írt. Megteremtette a szakmai érveket felsorakoztató demokratikus vita lehetőségét. De nem utolsó sorban hitet adott a szentgotthárdiaknak, hogy érdemes küzdeni a jó cél érdekében, és igenis lehet eredményt elérni, nem felesleges az áldozathozatal. Az ügy különlegessége a hazai aktuálpolitikán túlmutató együttműködés a parlamenti és azon kívüli pártok között (még hogyha ez a különkülön történő támogatásban merült is ki). Azonban az esetnek több kiábrándító része is volt. Az első ezek közül az a hihetetlen gazdasági-politikai összefonódás, és az ezzel együtt járó mérhetetlen cinizmus és agresszió, amit az osztrák fél bemutatott. A beruházásban érdekelt „modern,
nyugati”
üzletemberek
és
politikusok
néhány lépéseihez
képest
egyes
posztkommunista káderek ügyeskedései etikett órának tűnhettek. Az ügy jól mutatja azt is,
hogy a demokratikus elvek, a közösségi és helyi lakosok érvei nagyon keveset érnek ott, ahol a döntéshozók nagy része anyagilag másban érdekelt.
Források: www.pronas.hu www.tv2.hu www.kvvm.gov.hu Markovics Tiborral, az ŐNP jelenlegi igazgatójával készített interjú
